OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Új bajnok választatik |
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-07-09 13:54:19
Üzenet elküldve: 2013-07-09 13:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Egy olcsó kis fogadóban ültem mikor odalépett hozzám kendőzött arcú férfi.
- Úgy hallottam te bármit megteszel egy kis fizetségért.
- Sajnálom barátom de, én a nőket jobban szeretem.
Látszólag a hangnem vagy megszólításom nem zavarta. Minden figyelmemet rá szegeztem. Semmi meg se moccant. Egy percig így néztük egymást. Ettől az alaktól kezdett a hideg kirázni. Felálltam az asztaltól a fogadósnak otthagytam pár aranyat ezzel távoztam. Az ajtóból visszanézve láttam, hogy még mindig ugyan úgy állt és nézte az üres helyemet. Kiléptem az utcára pár sarok után feltűnt, hogy követnek. Elkezdtem rohanni a város kihaltabb része felé. Az üres utcán már tisztán ki tudtam venni üldözőm lépteit. Pár méterrel mögöttem futott tartotta a távolságot. Lassítottam kicsit és mikor kellően közel került hozzám előrántottam a kardom és fordulatból rácsaptam. Könnyedén hárított. A fogadóbeli alak volt az. Díszes ékköves markolatú szablyát forgatott.
- Kétezer arany.
Először azt hittem rosszul hallok vagy, hogy viccelődik. De nem úgy nézett ki. Az övéről egy szütyőt levett és elém dobta. A kardom hegyével megbontottam arannyal volt teli. Ebből egy házat is tudnék akár venni. De be is rendezhetném.
- Az előleg.
Mosolyomat félre érthette, mert hozzátette:- Holnap pirkadatkor a fogadóban találkozunk. Már fordult volna meg mikor majdnem röhögve felé kiáltottam:- Nem. Lassan visszafordult és a legfölényesebb hangján megszólalt:- Nincs választásod szökevény. Ezzel most gyenge pontomra tapintott. Megszorítottam a kardom markolatát és nekirontottam. Két kardváltás után kicsavarta a kezemből a kardomat és fél kézzel a falra nyomott. Kipréselte a tüdőmből a levegőt. Még nem láttam embertől ekkora erőt.
- Andriív Broarg Három évvel ez ellőttig fejvadászként éltél. De három ember megölése árán
megszöktél és ne akard tudni, hogy a klánod mit, tesz veled ha elmondom hol tartózkodsz. Holnap pirkadatkor a fogadóban.
Reggel ott várt rám öt emberrel. Mindenki szemében dühöt láttam. Úgy látszik senki sem önszántából jött. A bemutatkozók után elindultunk. Azután egyfolytában mentünk. A sivatag közepe felé. Állítólag az út hat napos lett volna de, egy homokvihar miatt három napot késtünk. Végül célhoz értünk. A homokból mintha valamilyen növény indái lettek volna nőttek ki és egy két ember átmérőjű körrel zárult. A kör belseje olyan volt, mint a párás üveg és vörös pókhálószerű anyaggal volt takarva. Hallottam már róla senki se tudja mikor és ki építhette de, azt mondják, az istenek világába vezet. Ezzel magyarázatot kaptam a megbízóm kilétére. Ő Erdo isten papja lehet. Sokat hallottam már róluk. Állítólag képesek a természetet irányítani és van beleszólásuk az idő folyamába. Nem tudom mi igaz ebből de, még így sem volt túl sok kedvem átlépni a kapun. Egy deszkát állítottunk fel és egyesével tereltek át minket. Először a kezem dugtam át a kapun. Furcsa bizsergető érzés volt. Ezután átmentem rajta. Átérve hirtelen mozgási kényszerem támadt. Elkezdtem ugrálni és bukfenceket hányni, mint egy kisgyermek. Ebből az állapotból az rántott ki mikor az utoljára átlépő megbízóm mögött egy fal elzárt minket a kaputól. A megbízónk teljes nyugalommal megérintette a falat valamit motyogott és várt. Nem történt semmi. Ezután megfordult és elindult. Most néztem csak szét. Az ég piros volt, mint a vér és valami vörös felhőként gomolygott. Ugyan olyan vörös téglákból készült falak vettek minket körül. Csak egy folyosó volt, azon haladtunk kettesével. A megbízónk teljes nyugalommal haladt előttünk. Mi idegesen követtük őt. Hirtelen a semmiből éles sikoly hangzott. Messziről lényeket láttunk felénk rohanni. Mikor a megbízónk előhúzta a kardját. Ezt látva mi is kardot rántottunk és az íjászaink is megfeszítették az idegeiket. Első lövésük egyet leterített. Most már jobban meg tudtuk őket nézni. Kékőrük volt és arcuk ronda grimaszba torzult. A csuklójukból valami koszos rozsdás penge nőtt ki. Ha Erdo teremtette őket akkor szégyent vallhatott. Bár meg kell hagyni elég gyorsak voltak. Az íjászaink még egyet lőttek most kettőt szedtek le de, elértek minket. Az elő kettőt a megbízónk két vágással elintézte de, a többi egyszerűen átugrotta őt. Három méter magasra ugrottak. Egy ilyen lény mellettem termett. Vadul kaszabolt felém. Párat védtem és aztán egy tökéletes pillanatban leszúrtam. Ekkor ért mellém a társa. Ő már óvatosabb volt érezte a társa vérét a pengémen. Először csak kerülgetett aztán nekem rontott. Kitértem és lefejeztem. Szétnézve láttam, hogy, a többiek már a fegyverüket tisztogatják. Ezt tettem én is. Megfogyatkoztunk. Két íjászunk meghalt egy maradt. A megbízónk letérdelt a holtak mellé némi motyogás után felállt. Miután ezt befejezte ment volna a folyosón tovább de, én elé álltam.
- Kik voltak ezek és miért támadtak ránk?
A megbízónk nyugodt hangon válaszolt:- Ők voltak az őrzők. De ha nem állsz el az utamból te is a sorsukra jutsz. Ment volna tovább de, nem mozdultam.
- És mégis mit őriznek?
Azonnal kardot rántott és rám csapott. Alig tudtam hárítani de, a csapás ereje így is a falhoz vágott. A kardját eltette és mintha mi se történt volna ment tovább. Ideges csendben követtük. Nem hallottunk mást csak lépteink zaját és saját szuszogásunkat. Több útelágazáson is átmentünk. A megbízónk egyiknél sem állt meg. Nem tudom, honnan tudja az utat de, megkérdezni nem mertem. Mögülünk ordítás hallatszott. Hátranézve a nemrég meghalt társainkat láttuk, ahogy menekülnek az őrzők elöl. Volt, amelyiknek nem volt feje volt, amelyik a mellkasán hordott halálos sebet, mindenkin voltak halálos sebek. Kardot rántottunk megmaradt íjászunk felkészült a lövésre. De, hírtelen semmivé foszlottak. A dübörgésüket továbbra is hallottuk de, őket már nem láttuk. A megbízónk letérdelt és elkezdett motyogni. A dübörgés elcsendesedett de, abból az irányból amerre eddig haladtunk a semmiből megjelent három szörnyeteg. A testük olyan volt mintha szürke lepedőkbe vizet fognának be és az fellógatnák. A fejük kicsi volt melyen nagy semmitmondó szemük ijesztő fénytelenséggel süppedt be. A kezeik véknyak és rövidek voltak melyeken hosszú karmaik, mint hosszú hajlott pengék lógtak. Lábuk nem volt de, a levegőben suhantak felénk. Vezetőnk továbbra is a földön motyogott. Elé álltunk, hogy, védjük. Az íjászunk két lövést adott le mindkettő ugyan annak a lénynek a gyomrát találta el. Az még meg se tántorodott. Nem érdekelte a gyomrából folyó lila Folyadék. Az egyik lény nekem rontott. Súlyos sebet ejtett a vállamon. Egyre erősödő dobogást kezdtem hallani. Gyomron vágtam a vére a ruhámra spriccelt de, mintha meg se érezte volna. A következő csapása elől hátra ugrottam mikor egy a fejem mellet elsuhanó nyílvessző a lény fejébe állt. Először csak nézett rám az üres tekintetével. Majd leesett. A hangja olyan volt, mint mikor a vizes ruhát a földre ejtik. Az egyetlen megmaradt lény küzdött az egyetlen karforgató társamra. A lény most suhintott felé. Nyak. Majdnem le is vágta a fejét. Halálos. A dobogás felhangosodott és a semmiből csuklyás alakok vettek engem körül. Mind ruháján a régi klánom jele. Egy kéz megragadta a vállamat és a falhoz lökött. Ők továbbra is körülvettek. Csak néztek rám azokkal a hideg tekintetükkel. Minden önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy nehogy elveszítsem a fejem. De, eltűntek. A megbízónk most törölgette a vért a kardjának a pengéjéről az íjászunk pedig. Semmitmondó szemekkel a földön feküdt. Odamentem hozzá megráztam a vállát de, semmi. Odalépett a megbízónk is. Némi motyogás után egy gyors mozdulattal eltörte a nyakát. Rám nézett és csak annyit Mondott:- Úgysem lett volna a régi.
Fölállt és nyugodtan sétált tovább. Követtem. Csend volt. A csendet én törtem meg.
- Mi lesz ezután?
- Szembenézünk a bajnokkal.
- Ki az a bajnok?
- Nem tudok róla semmit.
Nem épp ezt a választ vártam. Többet nem is kérdeztem. Az egyik elágazásnál mikor lefordultunk szörnyű látvány tárult elénk. Egy hatalmas oszlop volt ott ami a falak közül is kimagaslott és televolt vésve. De a lényeg az, ami előtte állt. Egy hatalmas vörös óriás. a testét valami természetes páncél fedte és négy keze volt. mindegyikben más fegyvert tartott. Kard, buzogány, és az alsó kettőben lándzsa. Az atya előhúzta a kardját és elindult felé. Elfuthattam de, nem akartam. Én is előhúztam a kardom és felzárkóztam mellé. A lény jót nevetett rajtunk és egy ismeretlen nyelven mondott valamit. Hangja mintha az ég dörgése lett volna. Mikor a közelébe értünk az atya emberfeletti gyorsasággal nekiugrott. Reccsenés hallatszott. Odamentem segíteni. Lefoglaltam a lény kardját és buzogányát. Csak védekezni tudtam túl gyors volt és a fegyvereit mesterien használta. Egy ütés a gyengébbik karomra hátralökött. A fájdalomtól csillagokat láttam de, felálltam és neki ugrottam a lénynek. Számomra még mindig gyors volt de, hallottam magam mellől hogy, egyre több a reccsenés. Egy rúgástól a gyomron talált hátratántorodtam és így láttam, ahogy a szörnyeteg a megbízónkat felnyársalja és épp lendíti a kardját. Üvöltöttem és nekiugrottam levágtam a szörny karját. Felordított és ledobta az atya holtestét. Hátratántorodott. Mindketten meg voltunk viselve. Nekem a karomból ömlött a vér neki pedig a fél testén szét volt törve a páncél és vörös vére a padlóra csöpögött. Fáradtak is voltunk. Éreztem valamelyikünknek ez a roham lesz az utolsó. Teste mellől felvettem az atya kardját. Néztük egymást a lénnyel és egymásnak rontottunk. A két fegyverrel védtem és a kellő pillatatban mindkettővel egyszerre lesújtottam. Mindkettő testet ért. A lény hátratántorodott az oszlopnak dőlt és meghalt. Ledőltem mellé és azonnal elaludtam. Mikor felébredtem ugyan ott voltam de, a holtestek már eltűntek. Felmásztam az oszlopra és szétnéztem. Egy labirintus. A falak folyton változtak. Hol eltűntek, hol megjelentek. Az oszlopon lévő írásokból pedig alig értettem párat. Több nyelven íródott de, egy dolog egyezett. Mindegyik végén ott volt egy név és egy dátum. Amit értettem azok történetek voltak. Hogy kerültek ide.
Andrív Broarg a nap évének 7 hava 18-adik napja.
- Úgy hallottam te bármit megteszel egy kis fizetségért.
- Sajnálom barátom de, én a nőket jobban szeretem.
Látszólag a hangnem vagy megszólításom nem zavarta. Minden figyelmemet rá szegeztem. Semmi meg se moccant. Egy percig így néztük egymást. Ettől az alaktól kezdett a hideg kirázni. Felálltam az asztaltól a fogadósnak otthagytam pár aranyat ezzel távoztam. Az ajtóból visszanézve láttam, hogy még mindig ugyan úgy állt és nézte az üres helyemet. Kiléptem az utcára pár sarok után feltűnt, hogy követnek. Elkezdtem rohanni a város kihaltabb része felé. Az üres utcán már tisztán ki tudtam venni üldözőm lépteit. Pár méterrel mögöttem futott tartotta a távolságot. Lassítottam kicsit és mikor kellően közel került hozzám előrántottam a kardom és fordulatból rácsaptam. Könnyedén hárított. A fogadóbeli alak volt az. Díszes ékköves markolatú szablyát forgatott.
- Kétezer arany.
Először azt hittem rosszul hallok vagy, hogy viccelődik. De nem úgy nézett ki. Az övéről egy szütyőt levett és elém dobta. A kardom hegyével megbontottam arannyal volt teli. Ebből egy házat is tudnék akár venni. De be is rendezhetném.
- Az előleg.
Mosolyomat félre érthette, mert hozzátette:- Holnap pirkadatkor a fogadóban találkozunk. Már fordult volna meg mikor majdnem röhögve felé kiáltottam:- Nem. Lassan visszafordult és a legfölényesebb hangján megszólalt:- Nincs választásod szökevény. Ezzel most gyenge pontomra tapintott. Megszorítottam a kardom markolatát és nekirontottam. Két kardváltás után kicsavarta a kezemből a kardomat és fél kézzel a falra nyomott. Kipréselte a tüdőmből a levegőt. Még nem láttam embertől ekkora erőt.
- Andriív Broarg Három évvel ez ellőttig fejvadászként éltél. De három ember megölése árán
megszöktél és ne akard tudni, hogy a klánod mit, tesz veled ha elmondom hol tartózkodsz. Holnap pirkadatkor a fogadóban.
Reggel ott várt rám öt emberrel. Mindenki szemében dühöt láttam. Úgy látszik senki sem önszántából jött. A bemutatkozók után elindultunk. Azután egyfolytában mentünk. A sivatag közepe felé. Állítólag az út hat napos lett volna de, egy homokvihar miatt három napot késtünk. Végül célhoz értünk. A homokból mintha valamilyen növény indái lettek volna nőttek ki és egy két ember átmérőjű körrel zárult. A kör belseje olyan volt, mint a párás üveg és vörös pókhálószerű anyaggal volt takarva. Hallottam már róla senki se tudja mikor és ki építhette de, azt mondják, az istenek világába vezet. Ezzel magyarázatot kaptam a megbízóm kilétére. Ő Erdo isten papja lehet. Sokat hallottam már róluk. Állítólag képesek a természetet irányítani és van beleszólásuk az idő folyamába. Nem tudom mi igaz ebből de, még így sem volt túl sok kedvem átlépni a kapun. Egy deszkát állítottunk fel és egyesével tereltek át minket. Először a kezem dugtam át a kapun. Furcsa bizsergető érzés volt. Ezután átmentem rajta. Átérve hirtelen mozgási kényszerem támadt. Elkezdtem ugrálni és bukfenceket hányni, mint egy kisgyermek. Ebből az állapotból az rántott ki mikor az utoljára átlépő megbízóm mögött egy fal elzárt minket a kaputól. A megbízónk teljes nyugalommal megérintette a falat valamit motyogott és várt. Nem történt semmi. Ezután megfordult és elindult. Most néztem csak szét. Az ég piros volt, mint a vér és valami vörös felhőként gomolygott. Ugyan olyan vörös téglákból készült falak vettek minket körül. Csak egy folyosó volt, azon haladtunk kettesével. A megbízónk teljes nyugalommal haladt előttünk. Mi idegesen követtük őt. Hirtelen a semmiből éles sikoly hangzott. Messziről lényeket láttunk felénk rohanni. Mikor a megbízónk előhúzta a kardját. Ezt látva mi is kardot rántottunk és az íjászaink is megfeszítették az idegeiket. Első lövésük egyet leterített. Most már jobban meg tudtuk őket nézni. Kékőrük volt és arcuk ronda grimaszba torzult. A csuklójukból valami koszos rozsdás penge nőtt ki. Ha Erdo teremtette őket akkor szégyent vallhatott. Bár meg kell hagyni elég gyorsak voltak. Az íjászaink még egyet lőttek most kettőt szedtek le de, elértek minket. Az elő kettőt a megbízónk két vágással elintézte de, a többi egyszerűen átugrotta őt. Három méter magasra ugrottak. Egy ilyen lény mellettem termett. Vadul kaszabolt felém. Párat védtem és aztán egy tökéletes pillanatban leszúrtam. Ekkor ért mellém a társa. Ő már óvatosabb volt érezte a társa vérét a pengémen. Először csak kerülgetett aztán nekem rontott. Kitértem és lefejeztem. Szétnézve láttam, hogy, a többiek már a fegyverüket tisztogatják. Ezt tettem én is. Megfogyatkoztunk. Két íjászunk meghalt egy maradt. A megbízónk letérdelt a holtak mellé némi motyogás után felállt. Miután ezt befejezte ment volna a folyosón tovább de, én elé álltam.
- Kik voltak ezek és miért támadtak ránk?
A megbízónk nyugodt hangon válaszolt:- Ők voltak az őrzők. De ha nem állsz el az utamból te is a sorsukra jutsz. Ment volna tovább de, nem mozdultam.
- És mégis mit őriznek?
Azonnal kardot rántott és rám csapott. Alig tudtam hárítani de, a csapás ereje így is a falhoz vágott. A kardját eltette és mintha mi se történt volna ment tovább. Ideges csendben követtük. Nem hallottunk mást csak lépteink zaját és saját szuszogásunkat. Több útelágazáson is átmentünk. A megbízónk egyiknél sem állt meg. Nem tudom, honnan tudja az utat de, megkérdezni nem mertem. Mögülünk ordítás hallatszott. Hátranézve a nemrég meghalt társainkat láttuk, ahogy menekülnek az őrzők elöl. Volt, amelyiknek nem volt feje volt, amelyik a mellkasán hordott halálos sebet, mindenkin voltak halálos sebek. Kardot rántottunk megmaradt íjászunk felkészült a lövésre. De, hírtelen semmivé foszlottak. A dübörgésüket továbbra is hallottuk de, őket már nem láttuk. A megbízónk letérdelt és elkezdett motyogni. A dübörgés elcsendesedett de, abból az irányból amerre eddig haladtunk a semmiből megjelent három szörnyeteg. A testük olyan volt mintha szürke lepedőkbe vizet fognának be és az fellógatnák. A fejük kicsi volt melyen nagy semmitmondó szemük ijesztő fénytelenséggel süppedt be. A kezeik véknyak és rövidek voltak melyeken hosszú karmaik, mint hosszú hajlott pengék lógtak. Lábuk nem volt de, a levegőben suhantak felénk. Vezetőnk továbbra is a földön motyogott. Elé álltunk, hogy, védjük. Az íjászunk két lövést adott le mindkettő ugyan annak a lénynek a gyomrát találta el. Az még meg se tántorodott. Nem érdekelte a gyomrából folyó lila Folyadék. Az egyik lény nekem rontott. Súlyos sebet ejtett a vállamon. Egyre erősödő dobogást kezdtem hallani. Gyomron vágtam a vére a ruhámra spriccelt de, mintha meg se érezte volna. A következő csapása elől hátra ugrottam mikor egy a fejem mellet elsuhanó nyílvessző a lény fejébe állt. Először csak nézett rám az üres tekintetével. Majd leesett. A hangja olyan volt, mint mikor a vizes ruhát a földre ejtik. Az egyetlen megmaradt lény küzdött az egyetlen karforgató társamra. A lény most suhintott felé. Nyak. Majdnem le is vágta a fejét. Halálos. A dobogás felhangosodott és a semmiből csuklyás alakok vettek engem körül. Mind ruháján a régi klánom jele. Egy kéz megragadta a vállamat és a falhoz lökött. Ők továbbra is körülvettek. Csak néztek rám azokkal a hideg tekintetükkel. Minden önuralmamra szükségem volt ahhoz, hogy nehogy elveszítsem a fejem. De, eltűntek. A megbízónk most törölgette a vért a kardjának a pengéjéről az íjászunk pedig. Semmitmondó szemekkel a földön feküdt. Odamentem hozzá megráztam a vállát de, semmi. Odalépett a megbízónk is. Némi motyogás után egy gyors mozdulattal eltörte a nyakát. Rám nézett és csak annyit Mondott:- Úgysem lett volna a régi.
Fölállt és nyugodtan sétált tovább. Követtem. Csend volt. A csendet én törtem meg.
- Mi lesz ezután?
- Szembenézünk a bajnokkal.
- Ki az a bajnok?
- Nem tudok róla semmit.
Nem épp ezt a választ vártam. Többet nem is kérdeztem. Az egyik elágazásnál mikor lefordultunk szörnyű látvány tárult elénk. Egy hatalmas oszlop volt ott ami a falak közül is kimagaslott és televolt vésve. De a lényeg az, ami előtte állt. Egy hatalmas vörös óriás. a testét valami természetes páncél fedte és négy keze volt. mindegyikben más fegyvert tartott. Kard, buzogány, és az alsó kettőben lándzsa. Az atya előhúzta a kardját és elindult felé. Elfuthattam de, nem akartam. Én is előhúztam a kardom és felzárkóztam mellé. A lény jót nevetett rajtunk és egy ismeretlen nyelven mondott valamit. Hangja mintha az ég dörgése lett volna. Mikor a közelébe értünk az atya emberfeletti gyorsasággal nekiugrott. Reccsenés hallatszott. Odamentem segíteni. Lefoglaltam a lény kardját és buzogányát. Csak védekezni tudtam túl gyors volt és a fegyvereit mesterien használta. Egy ütés a gyengébbik karomra hátralökött. A fájdalomtól csillagokat láttam de, felálltam és neki ugrottam a lénynek. Számomra még mindig gyors volt de, hallottam magam mellől hogy, egyre több a reccsenés. Egy rúgástól a gyomron talált hátratántorodtam és így láttam, ahogy a szörnyeteg a megbízónkat felnyársalja és épp lendíti a kardját. Üvöltöttem és nekiugrottam levágtam a szörny karját. Felordított és ledobta az atya holtestét. Hátratántorodott. Mindketten meg voltunk viselve. Nekem a karomból ömlött a vér neki pedig a fél testén szét volt törve a páncél és vörös vére a padlóra csöpögött. Fáradtak is voltunk. Éreztem valamelyikünknek ez a roham lesz az utolsó. Teste mellől felvettem az atya kardját. Néztük egymást a lénnyel és egymásnak rontottunk. A két fegyverrel védtem és a kellő pillatatban mindkettővel egyszerre lesújtottam. Mindkettő testet ért. A lény hátratántorodott az oszlopnak dőlt és meghalt. Ledőltem mellé és azonnal elaludtam. Mikor felébredtem ugyan ott voltam de, a holtestek már eltűntek. Felmásztam az oszlopra és szétnéztem. Egy labirintus. A falak folyton változtak. Hol eltűntek, hol megjelentek. Az oszlopon lévő írásokból pedig alig értettem párat. Több nyelven íródott de, egy dolog egyezett. Mindegyik végén ott volt egy név és egy dátum. Amit értettem azok történetek voltak. Hogy kerültek ide.
Andrív Broarg a nap évének 7 hava 18-adik napja.
1-1