//Új élet felé//
*A fa ajtót kitárva lép ki az udvarra. A hajnali levegő és a csend egyből érzi, jó hatással van a nyugtalanságára. Észreveszi a padokat és arra felé veszi az irányt, hogy az egyikre leüljön és térdére támasztva a könyökét tartsa öklét álla alá támasztéknak, aztán újra elkezd azon gondolkodni, vajon milyen kimenetele lehet, majd a nemesi háznál a kérelmének.*
~Az Owairatok büszke emberek. Vajon milyen lett a lány azóta? Azt hallottam ugyanolyan büszke, mint az apja és nem áll senki befolyása alatt. Talán engedni fog a kérésnek szorongatott helyzetünkben. De akkor is! Nem szoktam meg, hogy kérni kell. Utasítok és nem állok sorba adományért. Nehéz lesz, így megtalálni a szavakat, amik eljuttatnak a célhoz. De meg kell tennem, ha nem tetszik is. Yináért... érte bármit és apám is megbékél, majd, ha önerőből jutok újra a vagyonhoz, de ez nem fog menni, ha nem találok támogatót. Muszáj ennek így lennie.~
*Nagyon elmerül a gondolataiban. Főleg a becsület az, amit szeretne megőrizni nem akar gazdag koldusként könyörögni. Nemes ember mindig is az volt egy lovag. Vajon mennyire helyes, hogy most egy gazdag kisasszonytól fog kérni. Tulajdonképpen, ha a másik oldalról nézi a dolgot, akkor nem kéregetni megy. Becsülettel akar befektetni az üzletbe és felesége pedig biztosan jó tanárnője lesz az ifjaknak, már ha vannak a háznál. Nem tudja az örökös, vajon férjhez ment e azóta, vagy van e rokona, akinek jól jön, hogyha egy okos és kedves tanító áll a házhoz, de ha nem is ő fogadja, majd fel, valakit ajánl majd az biztos. Ezerszer is inkább egy Owairat alkalmazza Yinát, mint egy ismeretlen nemes, aki ki tudja, hogyan bánik, majd vele. Egy biztos, ha kicsit is megviseli szeretett feleségét, akkor a nagy nehezen adott belegyezését azonnal visszavonja és nem engedi dolgozni többet. Ezeken jár az esze, ahogy a nap egyre feljebb tornázza magát az égen, hogy a hajnalt végre átvegye a kora reggel.*