//Nyári forgatag//
*Nem javít bele abba, amit Rilai mond, most egyszerűen nincs hozzá kedve, pedig amit elmondott, az láthatóan félreérthető volt. De semmivé foszló érzéssé válik, amikor a csók megesik kettejük közt. Az mintha felülírna megtörténtekor minden mást, függetlenül komolyságuktól vagy fontosságuktól. Khan el is dönti, hogy ez az emberbőrbe bújt succubus bizony sikerrel elcsavarta a fejét, mert semmi egyébbel nem képes megmagyarázni a mellkasa mögé szorult, különös érzést. Olyan távlatokig azért még nem szaladna el, hogy a szerelem betegségébe esett a szíve, de az is tagadhatatlan tény, hogy mélyebb törődést érez, mint bárki más iránt.
A csók befejeztével szélesen vigyorogva és engedékenyen dönti homlokát Rilaiéhoz, magához közel eresztve azt a fals gondolatot is, hogy a világ képes kitartani hosszú időn át az ilyen békés pillanatok mellett.*
- Egy részüket szétveti a szél, de a többség úgy hiszem, megmarad a Vashegy népének, Isurii irányítása alatt. Ha a Thargodar lányba csak feleannyi spiritusz szorult mint fivérébe, akkor boldogulni fognak. Én Kagant hajlandó lettem volna követni az Ismeretlen Földeken túlra is, őnélküle számomra semmit nem jelent Amon Ruadh. - *Hogy Rilai is elértse a következőkben mit mond, előtte rápillant.* - Mostanra már végképp. Nem viseltetek nehéz szívvel irántuk, de olyan emberbe helyeztem a bizalmam, aki méltatlanul bánt vele és másokéval is. - *Mert ha Gabrient kérdeznék, ő még ennyire sem bánna kegyesen a szavakkal, ebben Khan biztos.
Az időközben elszenderedő, majd némi pihenő után megriadó Elynere addig nem is fordít kiemeltebb figyelmet, míg amaz hozzá nem verődik társalgásukhoz. Eddigre Rilai és Khan is újra visszaadták magukat az erkölcsös úr és dáma viselkedéskultúrájának, még mielőtt a szerfelett frigid városiak fogást mernének találni laza erkölcseiken.*
- Kereskedők, mi? Olyanformák jöttek tárgyalni Amon Ruadhra is nem sokkal azelőtt, hogy Kagan tüzifának sorolta volna be az egész helyet. A delegációt valami vörös hajú nő vezette, de hogy pontosan mi okból voltak ott, meh. Városiak lehettek, mert máshoz túl rendezettek és tiszták voltak. Szerintem ha körbekérdezünk, rá fognak ismerni a leírás alapján. Ennyi vöröset egy helyütt még nem láttam, és szerintem Arthenior se.*
- Hallottad a hölgyet, van itt ez a Nyári forgatag, egy valagnyi árussal. Mivel jó kislány voltál és nem panaszkodtál a bibijeid miatt, kapsz egy kiadós estebédet, aztán... meglátjuk. - *Van már néhány ötlete a folytatást illetően, de esze ágában sincs elrontani a hangulatot azzal, hogy előrebocsássa, ezzel elvéve a meglepetés örömét. Még akkor is, ha ő maga utál várni. Nagyon.
Nem bánja, hogy először emelkedik ki a vízből, hogy a medence néhány lépésnyi zónájában ledobott törölközőjét felkutassa. A hegek birodalma nem csak felsőtestén lelhető fel, az egyéb részekre jutókat is szemrevételezheti most Rilai, meg persze a frissiben ébredt Elyne is. Már ha nem akad szemüknek más látnivaló, ami ezeknél esetleg érdekesebb lehet.*
- Kisasszony, köszönjük az útmutatást. Vigyázzon azért, nehogy megint belealudjon a mélázásba, a fulladás nem túl szép halálnem. - *Int a barna hajú nőnek, aztán Rilaira sandít.* - Gyere szépségem, vár minket egy forgatag.*