//Nyári forgatag//
*Nem egészen ezt a választ várta a hatalmas Albun di Nomam nagyúrtól. Igaz, most nem is Az Urasággal beszélget, hanem kedves barátjával. Hangosan felnevet a megszólaláson, hát ez igazán jó, ez a fickó most megmondta a tutit.*
- Ahhoz sokat ki kell próbálni, de ami késik, az nem múlik kedves barátom. *Bólogat, helyesel, tervezget. Lassacskán már tényleg abban a korban van, ahol nem ártana megállapodni. Persze csak egy igazán rendkívüli, minden tekintetben megfelelő menyecske mellett, pont jónak kell lennie. Addig meg marad a kalandorok szörnyű élete, amit kénytelen élvezni.*
- Ezt a legnagyobb örömmel hallom. Megígérem, legközelebb majd valami tisztességesebb nőcskével mutatkozok előtte, csúnya nagy baklövés, az volt. *Legyint rá. Egyszer könnyedén megesett, másodszorra nehezebben fog, jobban figyel majd, kit választ. Meg ugye arra is, hogy hol, vannak ugye helyek, ahol a lányok nem csinálnak ilyeneket, ha jól megfizetik őket.*
- És a saját birtok? Vagy Moon úrnő családostul is szívesen lát? Persze miért ne látna, legalább ő lát abban a házban. *Aki érti, érti, bennfentes vicc, de Albunnak tudnia kell, hogy mire céloz kalaptalan barátja, aki egy ideje már nem a Dwirinthalen kúriában hajtja álomra a fejét. Hogy hol máshol, azt inkább ne kérdezze senki, gyorsan nő a lista a távozása óta, itt is, ott is, mindenhol, de majdcsak megállapodik ő is egyszer. Menyecskével vagy anélkül, de egyszer meg fog.*