//Véletlen találkozás- avagy artheniori spontán kollokvium//
*Úgy tűnik kollégájának elég is volt ez a kevéske idő, amit a fürdőben töltöttek, és inkább inna valamit a szomszédos fogadóban. Az ötlet Vilongärdnak sincs ellenére, de szívesen leúszott volna még egy hosszt a hideg vizű medencében. Egy pillantást vet még a medencére, s hirtelen ötlete támad, ha már nem is marad ideje úszni, legalább megmártózik a hideg medencében. Tudvalevő ugyanis, hogy a meleg víz kitágítja a véredényeket, a hideg pedig összeszűkíti azokat, így javítva a vérkeringést, valamint jámbor és pallérozott elméjű remeténk esetében a viszketésre is "eny-hűlést" ad. Kissé leguggol, előbb lábát meríti a vízbe, majd kezeivel bele löki magát a vízbe. A hideg víz igen élénkítő hatással hat rá, egy kicsit össze is rándul.*
-Húhh. Ez de hideg.
*Kicsit kellemetlen, mikor a hideg apró tűszúrásként hatol végtagjaiba, s mikor már megelégeli, kikászálódik, s kissé sietve beszélgető partnere után siet. Az öltözőbe érve könnyedén magára ölti csuháját, szütyőjét felkapja, mellé könyvét is, és kimegy a fürdőből. Megnyugodva látja, hogy Eran még nem ment el, így oda lép mellé, és együtt elindulnak.*
-Elnézést a várakozásért, én még megmártóztam a hidegben, hisz a viszektésre kiváló ellenszer, hehe.
*Mondja kacagva, majd később hozzáfűzi a keringési rendszerre kifejtett jótékony hatását.*
-Igen jót tesz a testnek meleg víz után a hideg. Felpezsdíti a vérkeringést.
*Mondja Erannak, kissé dideregve, hiszen még nem melegedett át, száradni ennyi idő alatt nincs esélye sem.*
-Elnézést, kissé fázom.
*Mondja, hogy megmagyarázza miért kocognak a fogai, ami miatt nehezebben lehet érteni szavait. Ennek ellenére, nem tántorodik el a félbehagyott beszélgetés folytatásától.*
-Ha a kezemből ki nem is adom, szívesen megmutatnám benne fontosabb feljegyzéseimet, sikeresebb kutató munkáim részletét. Ne vegye rossz néven, igen hanyag, itt ott pedig hiányos munkákat is tartalmaz, amiket még szándékomban áll kidolgozni, és restellném más szeme elé tárni őket.
*Mondja, majd kicsit szorosabban szorítja könyvét hóna alá.*
-Nem a bizalmatlanságról van itt szó, láthatóan maga nem olyan, aki visszaél a jóindulattal. Ez megnyugtató számomra, és talán kollégák, munkatársak is lehetünk. Hosszú utam során kevés tudóssal találkoztam, és úgy tudom, Artheniornak még nincsen tudományos létesítménye. Ez igen kecsegtető volna, merőben szép kihívás, nem gondolja?
*Kérdi Erantól a remete huncut mosollyal arcán, szemében komoly elhatározottsággal, az elszántság minden lángjával.*
-Tudja, én nem vetem meg az erkölcsöt, de képes vagyok racionálisan gondolkodni. Valóban, némely kultúra, így a miénk is büntetésben részesíti azt, aki egy holttestet felboncol, de nem tudják, milyen hasznot jelenthet ez az orvostudománynak, mind az alkímiának. A különböző fajok szervezetének ismerete elengedhetetlen fontosságú úgy gondolom, és maga is beláthatja, tudósként igen is ott lebeg fejünk felett néha a hatalmasságok pallosa, de a végeredmény minden kockázatot megér. A törések, a vakbélgyulladás, a léprepedés, valamint a légúti bajok és még sok más nyavalya gyógymódját csak így találhatjuk meg.
*Mondja Vilongärd talán kissé túlságosan is belelovalva magát a témába, de már késő visszakozni. Már állást foglalt a kérdésben, így számolnia kell Eran esetleges negatív véleményének kimondásával, vagy ami még rosszabb, talán fel is jelentik, hisz erre is volt már példa. Sokszor volt már kuruzsló és eretnek, de ahol egy sérült koponyát sikeresen kezel, ott meglepően meleg szívvel fogadják, és mesternek hívják.*
-Hasonló ez a téma a csatornákhoz. Sok más vélemény, sok más érdek. Ki a nagyurak fogyatékosságának kiderülését, ki a mérgezéses gyilkosság leleplezését, ki az istenek haragját igyekszik ezzel elkerülni. A csatornáknál pedig ki az aranyat, ki az életét sajnálja, bonyolult és megosztó mind a két téma is, úgy vélem jól esne most nekem egy kupa ser öregem. Szeretem a tudományt, de a politikát a legkevésbé, menjünk hát.