//Csatornatisztítás//
//Az őr//
*Az őr kissé tényleg meglepődik a hangos csapaton.*
-Biztos ez?
*Néz rájuk. Hiszen neki ugyan nem baj, míg kifele nem mennek túl sokkal több dologgal, míg befele, csak hát... enyhén illumináltnak nézi a csapat egyik részét, talán jogosan is.*
-Na, hát akkó' csak utánam!
*Vezényli a kis csapatot saját lámpásával. A legelső szobácska egy szén és lomtár, na meg egy előszoba. Egy nagy lépcsőindul innen lefelé. Kétszáz lépcsőfokkal, vagy valami hasonló mennyiséggel büszkélkedhet a laposan előre süllyedő folyosócska, aminek a végén egy nagyobb, kiadósabb szinte már teremnek nevezhető valamibe érnek. Odalent fáklyafény, pára, és sálszaggató meleg fogadja őket. Viszont legalább a magasabbaknak sem kell behúzni a nyakukat.*
-Na, akkor sorban.
*Húzza elő az őr a kardját. Igazán hősies lenne, ha itt most mindenkit lovaggá is ütne, de nem ez történik. Mutogatni kezd. Baloldalt kezdi.*
-Ezek a fűtő, meg szívoú' gépek.
Furmányos szerkezetek, nem éri meg fogdosni őket.
*Picit tovább halad.*
-A messzebbi mélyedés megy a Pegazusba, a másik a Fürdőbe.
*Magyarázza két pataknyi árkot mutatva a padlón, amikben csurog a víz.*
-Balra folynak. Ott a kis lukon mennek tovább kifele.
*Ezzel be is fejezi a taglalást, inkább a két meder vizének tárgyalásába kezd bele.*
-A fogadójé abból a kútlukból jön.
*Mutat a szembe falon egy alacsony lukra. Mellette pár lépésre pedig egy nagyjából derék magas méteres lukból patakzik ki a másik csermely.*
-Na az a pancsoldáé, a csatornákból jön, egész langyos. Aszongya a főnök, hogy a Pegazus kútjába is onnan ment a méreg, vagy megy valami kőrepesztésekben, vagy mi a csudában most is.
*Ezzel el is érkezik a végére a dolgoknak. Hiszen már csak egy farakás, meg pár kupac szén maradt.*
-Na, ezzel meg melegíteni lehet.
*El is teszi a mutogatós kardot.*
-Na?
*Húzza fel a szemöldökét valami reakcióra várván.*