//Raeyan, Nideron//
*Elképesztő, hogy ez a lány mennyit tud kérdezni, de ez most nem zavarja. A kérdések kicsit idegesítik ugyan, de hát aki tud, az hamar eléri célját. Ha nem is direkt csinálja, mindenesetre nagyon ügyes.*
-Sokmindent. Nálam ez hangulatfüggő.
*Nem sok ideje van válaszolni erre a kérdésre, mivel máris kapja a következőt.*
-Néha jó, néha viszont a hátam közepére tudnám kívánni ezt az egész helyet.
*Tulajdonképpen szeret itt lakni. Arthenior a lehetőségek kincseskamrája. Ha valaki valamibe bele akar kezdeni, akkor érdemes erre fele kezdenie próbálkozásait és első szárnycsapásait. Végre Raeyan is elkezd mesélni, de a két érkező alaknak köszönhetően, nem tudhat meg túl sokat az ismeretlentől. Fel is vetődik a távozás gondolata, de tudja, hogy az egyszerű menekülés nem oldana meg semmit. Talán még követnék is őket, amire viszont neki kicsit sincs rá szüksége. Gyorsan körülnéz, hogy valami kapaszkodót megragadhasson, mikor a két 'úri ember' odaér hozzájuk. Snnyi ideje van csupán, hogy Raeyan-nak odasúg egy:*
-Majd segíts!
*mondatot, mert a következő pillanatban már rá is mosolyog a két érkezőre, majd az éppen távozó harmadik alak után kiállt.*
-Drágám hová mész? Megígértem, hogy megvárom Raeyan fivérét!
*Kiszáll a medencéből, s mintha a férfi tényleg a kedvese volna, feléje siet, természetesen ügyrlve arra, hogy szavai tisztán érthetődőek legyenek a medencében tartózkodók számára.*
-Figyelj, tudom, hogy késtünk, de a piacon olyan sok minden található! Meghát tudod, hogy míg őrségben van itt, addig Raeyan nem tud velünk jönni a vacsorára.
*Az eddig talán kissé szótlan Tia-ból most egy fecsegő kisasszony lett, aki párjához lép és a legtermészetesebb módon lehel bocsánatkérő csókot Nideron szájára, bár ajkai alig érintik a férfiét, csupán a perzselő élménybe valö betekintést engedi érezni, s mindenesetre láttatni, ezzel is együttműködésre sarkallva a férfit. Még az se baj, ha véletlen nem válaszolna. Mindezek egy szempillantásnyi idő alatt zajlanak le, hogy finom kezét kihúzhassa a másikéból, s ugyanazzal a lendülettel visszafordulhasson a medence irányába. A két melák arcán értetlenség és tanácstalanság tükröződik, így ha még a lány nem jött volna ki a vízből, most szívbaj nélkül megteheti.*
-Mit is mondtál? Milyen ruhát veszel fel az estére? Én a zöld, lenge szoknyámra gondoltam...
*S folytathatná napestig. Amint újra Nideronhoz ér, kedvesen rámosolyog, s végigsimítja a mellkasát.*
-Egy pillanat és jövünk, csak felöltözünk. Ne legyél mérges jó! Most tényleg sietni fogunk!
*Bűnbánóbb arcot nem is vághatna, így a fájó, ideiglenes búcsú bánatával vezeti az idegen lányt jómagával a közeli öltözőkbe.*