Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:21:59
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sura, Scorrage//
*Önkéntelenül is visszatartja lélegzetét, mikor Scorrage felegyenesedve a kardjáért fordul. Sosem tudhatja, pontosan milyen szándék indít el egy mozdulatot. Csak akkor fújja ki a levegőt, mikor a fegyvert tokostul a hóna alá csapja a férfi. Viszont a kezd úgy tűnni, nem sikerül fogást találnia a másikon. Mi több, a kezdetben oly érzéki légkör egész fagyossá hűl lassacskán. Sura incselkedése nem látszik táncba csalni kiszemeltjét, sokkal inkább az ellenkezője felé tereli ezt az ő kettőjük történetét. Lehet, hogy egy rövidke ismeretségben véget is ér ez a kettejüknek szánt fejezet a Sors nagykönyvében?
Bár az ajkán ott tülekedik megannyi szó, mégsem enged nekik. Csendben hallgatja végig, amit a férfi egykori hivatásáról mond. Nem hánytorgatja. Nem vág közbe, hogy a rend és jog szerinti büntetésre ott van a törvény és ott vannak az ítészek. Hóhéraik döntnöki levél alapján osztják a halált. Nem citálja elő a szót, mely önmagában elmond magáról mindent, miszerint az imént a félvér bérgyilkosnak nevezte magát.
Sura hisz a törvény betűje fölé emelkedő igazságban, de a világnak kellenek az írott regulák, mert túl gyermek még, hogy az igazságot a helyén kezelje. Az önbíráskodás, az élet felett elvitatott hatalom zsarnokokat nevel, önös igazságok kebelén hizlalva őket szörnyeteggé.
Ahogy nézi a zord ábrázattal öltözködő férfit, az a bódító pára, ami eddig egész testében megbizsergette, mintha tovalibbent volna a dézsaszobából, mintha a víz most egyszerre áthűlt volna, lerázva magáról a kényeztető melegséget. Mégis marasztalja valami. Talán az érzet, hogy el kell engedje ezt a férfit. A lélek parazsát felpiszkálni hivatott játszadozásra gyász fellege borul immár a két elveszített társ emlékével, az elvesztett atya emlékével. Keserűség csikordul a fogak között a fivért említve.
Sura maga köré fonja karjait, pillantásában lelohad az incselkedő csillogás.*
- Ha a gazdagságot hajszolnám, bárók körül forgolódnék cifra báltermekben *mondja, vagy inkább csak morogja az orra alatt.
Úgy tervezte, megvárja, míg a férfi távozik, de felhorgadó önérzete mehetnékre hajtja őt is. Kimászik a vízből és odarántja a törölközőjét, hogy sebtiben megszárítkozzon. Közben fel se néz a félvérre. Egy sértett nő indulata munkál minden mozdulatában.*
- Csak vigyázz, Scorrage Argethlam *dünnyögi maga elé* -, hiába szálltál ki a vízből, menten belefúlsz az önsajnálatba.
*Önkéntelenül is visszatartja lélegzetét, mikor Scorrage felegyenesedve a kardjáért fordul. Sosem tudhatja, pontosan milyen szándék indít el egy mozdulatot. Csak akkor fújja ki a levegőt, mikor a fegyvert tokostul a hóna alá csapja a férfi. Viszont a kezd úgy tűnni, nem sikerül fogást találnia a másikon. Mi több, a kezdetben oly érzéki légkör egész fagyossá hűl lassacskán. Sura incselkedése nem látszik táncba csalni kiszemeltjét, sokkal inkább az ellenkezője felé tereli ezt az ő kettőjük történetét. Lehet, hogy egy rövidke ismeretségben véget is ér ez a kettejüknek szánt fejezet a Sors nagykönyvében?
Bár az ajkán ott tülekedik megannyi szó, mégsem enged nekik. Csendben hallgatja végig, amit a férfi egykori hivatásáról mond. Nem hánytorgatja. Nem vág közbe, hogy a rend és jog szerinti büntetésre ott van a törvény és ott vannak az ítészek. Hóhéraik döntnöki levél alapján osztják a halált. Nem citálja elő a szót, mely önmagában elmond magáról mindent, miszerint az imént a félvér bérgyilkosnak nevezte magát.
Sura hisz a törvény betűje fölé emelkedő igazságban, de a világnak kellenek az írott regulák, mert túl gyermek még, hogy az igazságot a helyén kezelje. Az önbíráskodás, az élet felett elvitatott hatalom zsarnokokat nevel, önös igazságok kebelén hizlalva őket szörnyeteggé.
Ahogy nézi a zord ábrázattal öltözködő férfit, az a bódító pára, ami eddig egész testében megbizsergette, mintha tovalibbent volna a dézsaszobából, mintha a víz most egyszerre áthűlt volna, lerázva magáról a kényeztető melegséget. Mégis marasztalja valami. Talán az érzet, hogy el kell engedje ezt a férfit. A lélek parazsát felpiszkálni hivatott játszadozásra gyász fellege borul immár a két elveszített társ emlékével, az elvesztett atya emlékével. Keserűség csikordul a fogak között a fivért említve.
Sura maga köré fonja karjait, pillantásában lelohad az incselkedő csillogás.*
- Ha a gazdagságot hajszolnám, bárók körül forgolódnék cifra báltermekben *mondja, vagy inkább csak morogja az orra alatt.
Úgy tervezte, megvárja, míg a férfi távozik, de felhorgadó önérzete mehetnékre hajtja őt is. Kimászik a vízből és odarántja a törölközőjét, hogy sebtiben megszárítkozzon. Közben fel se néz a félvérre. Egy sértett nő indulata munkál minden mozdulatában.*
- Csak vigyázz, Scorrage Argethlam *dünnyögi maga elé* -, hiába szálltál ki a vízből, menten belefúlsz az önsajnálatba.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 21:05:19
Üzenet elküldve: 2015-02-16 21:05:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz//
*Lerázza a kezéről a vizet és a habot. Felkel a dézsa fenekéről és kiemelkedik a vízből. Hideg nyugodtsággal sétál a kardjáig. Bal kezével közép tájt ragadja meg a bársony tokot. Hóna alá csapja és elsétál a mosakodó lány mellett. Átemeli lábait a dézsa falán és egy törölközőt vesz maga elé. Eközben a szégyenlősségnek legkisebb jelét sem mutatja. Szépen aprólékosan törli át magát.*
-Egy fejedelemnek dolgoztam és bűnözőket kellett ölnöm. Én nem a saját szakállamra dolgoztam, hanem családok javára akik bizonyos alvilági tagok kezétől szenvedtek. *Hangjából ismét az a vadság tükröződik mint a fogadóban.*
-Hárman voltunk. Mind a két társam életét vesztette.
*Folytatja picit higgadtabban de ugyan azzal a rezzenéstelen arccal. Bőr felszerelését most nem ölti magára csak a fehér felsőjét és a fekete nadrágját valamint a köpenyt aminek a szélén a rúnák vannak. A csuklyát is a fejére húzza, hogy vizes haját ne érje a hideg. Fejét előre hajtja és a markát bámulja.*
-Belőlem nehezen fogsz ugyan meggazdagodni pláne ha a kardomat is meghagyod. Az öcsémmel jobban jártál volna, hiszen ő örököl mindent. Gondolom.
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz//
*Lerázza a kezéről a vizet és a habot. Felkel a dézsa fenekéről és kiemelkedik a vízből. Hideg nyugodtsággal sétál a kardjáig. Bal kezével közép tájt ragadja meg a bársony tokot. Hóna alá csapja és elsétál a mosakodó lány mellett. Átemeli lábait a dézsa falán és egy törölközőt vesz maga elé. Eközben a szégyenlősségnek legkisebb jelét sem mutatja. Szépen aprólékosan törli át magát.*
-Egy fejedelemnek dolgoztam és bűnözőket kellett ölnöm. Én nem a saját szakállamra dolgoztam, hanem családok javára akik bizonyos alvilági tagok kezétől szenvedtek. *Hangjából ismét az a vadság tükröződik mint a fogadóban.*
-Hárman voltunk. Mind a két társam életét vesztette.
*Folytatja picit higgadtabban de ugyan azzal a rezzenéstelen arccal. Bőr felszerelését most nem ölti magára csak a fehér felsőjét és a fekete nadrágját valamint a köpenyt aminek a szélén a rúnák vannak. A csuklyát is a fejére húzza, hogy vizes haját ne érje a hideg. Fejét előre hajtja és a markát bámulja.*
-Belőlem nehezen fogsz ugyan meggazdagodni pláne ha a kardomat is meghagyod. Az öcsémmel jobban jártál volna, hiszen ő örököl mindent. Gondolom.
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:23:12
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Örülsz neki? *kérdez vissza Scorrage szavaira hamiskásan, de a következő kijelentésre csak megrázza a fejét.*
- Én a saját szakállamra dolgozom, nem megbízásból. Az alvilági ügyektől távol tartom magam.
*Sura olvasatában az alvilági szó jelentése magában hordozza a szervezett formát. Ott nagy tétekben játszanak életekkel és anyagi javakkal is. Nem egyszerű kívül maradni, de eddig még sikerült.*
- Ki mondta, hogy letettem a szándékomról? *kérdi, mintegy mellékesen, míg a fürdőszivacsért nyúl és a vízbe meríti.* - De úgy fair, ha tudod, hogyha már nálad töltöm az éjszakát. Elvégre te is őszinte voltál velem.
*A szivacsból vizet csorgat végig a nyakán, de pillantása végig a férfiét figyeli. Maga se tudja, honnét veszi ezt a merészséget, amivel most lapot terít, de nagyon magabiztosnak tűnik.*
- Ne aggódj, a kardodat meghagyom.
*Nem nehéz kitalálni, hogy azzal egy olyan határt lépne át, ami már (visszavonulás ide vagy oda) akár az életébe is kerülhetne. A pénz viszont csak pénz. A magukfajta hazardírozik a játszmáiban. Ő is megtette a maga tétjét, bár nem anyagi javak, inkább természet adta értékek formájában.
Már most veszélyes terepen jár. Nem tudja még, meddig feszítheti a húrt, hogy meddig tartja a másik mindezt érzéki incselkedésnek. Annyi biztosan változott azért közöttük, hogy mintha a félvér most már hasonszőrűként tekintene rá. Az a görcsös, sebezhető közeg feloldódni látszik. Határtalanul kíváncsi rá, milyen lehet a férfi, amikor felszabadult és nem óvatoskodik, mint aki tojáshéjon lépdel. Játékra invitálja. Olyasfajtára, mint amin a magukfajta nevelkedett. Vadra és ösztönösre. Ezt a fajta szenvedélyt felpiszkálni nem egyszerű. Túl mély és nyílt. A viszontagságok túl érzékeny védelmi rendszert állítanak fel a lélekben.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Örülsz neki? *kérdez vissza Scorrage szavaira hamiskásan, de a következő kijelentésre csak megrázza a fejét.*
- Én a saját szakállamra dolgozom, nem megbízásból. Az alvilági ügyektől távol tartom magam.
*Sura olvasatában az alvilági szó jelentése magában hordozza a szervezett formát. Ott nagy tétekben játszanak életekkel és anyagi javakkal is. Nem egyszerű kívül maradni, de eddig még sikerült.*
- Ki mondta, hogy letettem a szándékomról? *kérdi, mintegy mellékesen, míg a fürdőszivacsért nyúl és a vízbe meríti.* - De úgy fair, ha tudod, hogyha már nálad töltöm az éjszakát. Elvégre te is őszinte voltál velem.
*A szivacsból vizet csorgat végig a nyakán, de pillantása végig a férfiét figyeli. Maga se tudja, honnét veszi ezt a merészséget, amivel most lapot terít, de nagyon magabiztosnak tűnik.*
- Ne aggódj, a kardodat meghagyom.
*Nem nehéz kitalálni, hogy azzal egy olyan határt lépne át, ami már (visszavonulás ide vagy oda) akár az életébe is kerülhetne. A pénz viszont csak pénz. A magukfajta hazardírozik a játszmáiban. Ő is megtette a maga tétjét, bár nem anyagi javak, inkább természet adta értékek formájában.
Már most veszélyes terepen jár. Nem tudja még, meddig feszítheti a húrt, hogy meddig tartja a másik mindezt érzéki incselkedésnek. Annyi biztosan változott azért közöttük, hogy mintha a félvér most már hasonszőrűként tekintene rá. Az a görcsös, sebezhető közeg feloldódni látszik. Határtalanul kíváncsi rá, milyen lehet a férfi, amikor felszabadult és nem óvatoskodik, mint aki tojáshéjon lépdel. Játékra invitálja. Olyasfajtára, mint amin a magukfajta nevelkedett. Vadra és ösztönösre. Ezt a fajta szenvedélyt felpiszkálni nem egyszerű. Túl mély és nyílt. A viszontagságok túl érzékeny védelmi rendszert állítanak fel a lélekben.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:09:16
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:09:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Az, hogy a lány bevizezi a haját és, hogy arcáról a rémület elpárolog és valami különös kacérság ül ki egyértelműen mutatja, hogy valami nem stimmel. Az első mondat után Scorrage meghökken. Ennél ügyesebb csalónak gondolta a lányt.*
-Ennek örülök. *Mondja csevegve és egy széles mosolyt ereszt meg felé.*
-Akkor mind kettőnknek vannak vagy voltak alvilági dolgaink.
*Mikor a lány folytatja már kezd picit nevetségesen átlátszónak tűnni. Sejtette a férfi és ezért is sietett oda hozzá amikor a kardját markolászta de most, hogy kibújt a szög a zsákból már nem fél tőle mivel ezek szerint letett erről a szándékáról. Igazából mulatságosnak tartja. A szája körüli összes izomra szüksége van, hogy eltakarja a mosolyt ami egy igen nevetséges grimaszt adhat az arcának bár reméli, hogy ez kívülről nem látszik.*
-Örülök, hogy letettél erről a szándékodról. Nem vettem észre, hogy bármit is elloptál volna de ha mégis akkor azt ügyesen csináltad. Tartsd meg.
*Ezt teljes győzelemnek könyveli el és kissé feszült testhelyzetéből ismét belesüpped a meleg szappanos vízbe majd kihajol egy fekete fonálért és egy hosszú lófarokba köti a haját.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Az, hogy a lány bevizezi a haját és, hogy arcáról a rémület elpárolog és valami különös kacérság ül ki egyértelműen mutatja, hogy valami nem stimmel. Az első mondat után Scorrage meghökken. Ennél ügyesebb csalónak gondolta a lányt.*
-Ennek örülök. *Mondja csevegve és egy széles mosolyt ereszt meg felé.*
-Akkor mind kettőnknek vannak vagy voltak alvilági dolgaink.
*Mikor a lány folytatja már kezd picit nevetségesen átlátszónak tűnni. Sejtette a férfi és ezért is sietett oda hozzá amikor a kardját markolászta de most, hogy kibújt a szög a zsákból már nem fél tőle mivel ezek szerint letett erről a szándékáról. Igazából mulatságosnak tartja. A szája körüli összes izomra szüksége van, hogy eltakarja a mosolyt ami egy igen nevetséges grimaszt adhat az arcának bár reméli, hogy ez kívülről nem látszik.*
-Örülök, hogy letettél erről a szándékodról. Nem vettem észre, hogy bármit is elloptál volna de ha mégis akkor azt ügyesen csináltad. Tartsd meg.
*Ezt teljes győzelemnek könyveli el és kissé feszült testhelyzetéből ismét belesüpped a meleg szappanos vízbe majd kihajol egy fekete fonálért és egy hosszú lófarokba köti a haját.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 17:05:45
Üzenet elküldve: 2015-02-16 17:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Nem kap választ, ebből pedig arra kénytelen következtetni, hogy a rosszabb eshetőség az igaz. Tehát Scorrage egy testvériség vagy céh köreiben űzte mesterségét. Így valószínűleg most busás vérdíj lehet a fején. Elvégre ereje teljében lévő férfi. Azokból a körökből nem szoktak elengedni senkit csak úgy. Persze lehet, hogy téved, de Scorrage hallgat, így kénytelen a legrosszabbat feltételezni.
Sura hirtelen megtorpan gondolataiban. A férfi miatt aggódik (és persze amiatt, hogy ez mit jelent magára nézve). Pedig ha mindez nem is jelent esetleg veszélyt. Az ég szerelmére, ez a férfi akkor is egy hidegvérű gyilkos.
Scorrage magához vonja őt és barna üstökét mellkasára mellkasára kéri. Néhány szívdobbanás után felold minden ellenállása. Átadja magát az ölelésnek és ujjait a félvér gerincének árkába simítja. A férfi azonban hamarosan elhátrál tőle. Kitárt karjai egyértelműen jelzik, hogy nem szándékozik itt tartani. Ez meg kellene, hogy nyugtassa, mégis valahogy rosszul érinti. Így az ő lelkiismeretét terheli a döntés. Nehezen tud elszámolni a lelkiismeretével így is. Ó, mit nem adna érte, ha a félvér magára vállalná ezt a bűnt még. Ha nem hagyna neki választást, ha csak elvenné, amit mindketten vágynak, mint azt a csókot. Gyarló dolog ilyet kívánni és nem több önámításnál. Ki merne nemet mondani egy ilyen férfinak? Ez rettentő kényelmes indok volna. Ő viszont akarja ezt a férfit, akkor is, ha tudja jól, hogy nem kellene.
Aljasság így kikényszeríteni tőle, hogy valljon színt. Kell találnia valami kerülőutat.
Sura kioldja hajából a bőrszalagot és nyakig ereszkedik a vízbe. Hátrahajtja a fejét, hogy benedvesítse a haját is, aztán újra Scorrage szemébe néz. Hátrasimítja vizes tincseit.*
- Én meg tolvaj vagyok *mondja csevegve (semmi múlt idő).* - A markolatgombod csillogása csalt az asztalodhoz.
*Kényelmesen elhelyezkedik a férfival átellenes oldalon, karjait a dézsa szélén kinyújtóztatva.*
- Úgy terveztem, elcsábítalak és kirabollak.
*A hangja szemtelen, a mosolya szinte provokatív.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Nem kap választ, ebből pedig arra kénytelen következtetni, hogy a rosszabb eshetőség az igaz. Tehát Scorrage egy testvériség vagy céh köreiben űzte mesterségét. Így valószínűleg most busás vérdíj lehet a fején. Elvégre ereje teljében lévő férfi. Azokból a körökből nem szoktak elengedni senkit csak úgy. Persze lehet, hogy téved, de Scorrage hallgat, így kénytelen a legrosszabbat feltételezni.
Sura hirtelen megtorpan gondolataiban. A férfi miatt aggódik (és persze amiatt, hogy ez mit jelent magára nézve). Pedig ha mindez nem is jelent esetleg veszélyt. Az ég szerelmére, ez a férfi akkor is egy hidegvérű gyilkos.
Scorrage magához vonja őt és barna üstökét mellkasára mellkasára kéri. Néhány szívdobbanás után felold minden ellenállása. Átadja magát az ölelésnek és ujjait a félvér gerincének árkába simítja. A férfi azonban hamarosan elhátrál tőle. Kitárt karjai egyértelműen jelzik, hogy nem szándékozik itt tartani. Ez meg kellene, hogy nyugtassa, mégis valahogy rosszul érinti. Így az ő lelkiismeretét terheli a döntés. Nehezen tud elszámolni a lelkiismeretével így is. Ó, mit nem adna érte, ha a félvér magára vállalná ezt a bűnt még. Ha nem hagyna neki választást, ha csak elvenné, amit mindketten vágynak, mint azt a csókot. Gyarló dolog ilyet kívánni és nem több önámításnál. Ki merne nemet mondani egy ilyen férfinak? Ez rettentő kényelmes indok volna. Ő viszont akarja ezt a férfit, akkor is, ha tudja jól, hogy nem kellene.
Aljasság így kikényszeríteni tőle, hogy valljon színt. Kell találnia valami kerülőutat.
Sura kioldja hajából a bőrszalagot és nyakig ereszkedik a vízbe. Hátrahajtja a fejét, hogy benedvesítse a haját is, aztán újra Scorrage szemébe néz. Hátrasimítja vizes tincseit.*
- Én meg tolvaj vagyok *mondja csevegve (semmi múlt idő).* - A markolatgombod csillogása csalt az asztalodhoz.
*Kényelmesen elhelyezkedik a férfival átellenes oldalon, karjait a dézsa szélén kinyújtóztatva.*
- Úgy terveztem, elcsábítalak és kirabollak.
*A hangja szemtelen, a mosolya szinte provokatív.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 14:45:33
Üzenet elküldve: 2015-02-16 14:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*A rémület azonnal kiül a lány arcára és ő csak egy perccel később veszi észre. Nyilván a bérgyilkos munka emlegetése dermesztette meg ennyire. Számított erre a reakcióra, mivel mindenki így reagál elsőre aki tudja róla ezt az információt. Utólag már nem is igazán érti miért bánt ilyen könnyelműen a saját kis titkaival. Két kezével átkarolja a lányt és fejét a melléhez szorítja. Bízik benne, hogy valamennyire megnyugtatja ez a fajta biztonságérzet és mélyen bízik benne, hogy jó az amit csinál. Ha nem tőle ijedt meg akkor valószínűleg sikerülni fog megnyugtatni. Szótlanul tartja így egy percig, fejét az övére hajtja majd elengedi és eltávolodik tőle most a dézsa másik pereme felé, hogy a kard hozzá legyen közel és a lány felé az ajtó. ~Ha megrémítettem akkor hadd meneküljön. Ha itt fognám valószínűleg csak még jobban megrémülne mint a sarokba szorított vadállat.~ Kezeit tárva nyitva tartja. Ezzel a mozdulattal próbálja jelezni, hogy nála nyitva vannak a kapuk. Most a lányon a sor, hogy dobjon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*A rémület azonnal kiül a lány arcára és ő csak egy perccel később veszi észre. Nyilván a bérgyilkos munka emlegetése dermesztette meg ennyire. Számított erre a reakcióra, mivel mindenki így reagál elsőre aki tudja róla ezt az információt. Utólag már nem is igazán érti miért bánt ilyen könnyelműen a saját kis titkaival. Két kezével átkarolja a lányt és fejét a melléhez szorítja. Bízik benne, hogy valamennyire megnyugtatja ez a fajta biztonságérzet és mélyen bízik benne, hogy jó az amit csinál. Ha nem tőle ijedt meg akkor valószínűleg sikerülni fog megnyugtatni. Szótlanul tartja így egy percig, fejét az övére hajtja majd elengedi és eltávolodik tőle most a dézsa másik pereme felé, hogy a kard hozzá legyen közel és a lány felé az ajtó. ~Ha megrémítettem akkor hadd meneküljön. Ha itt fognám valószínűleg csak még jobban megrémülne mint a sarokba szorított vadállat.~ Kezeit tárva nyitva tartja. Ezzel a mozdulattal próbálja jelezni, hogy nála nyitva vannak a kapuk. Most a lányon a sor, hogy dobjon.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:06:45
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:06:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
~Bérgyilkos~
*Most először illan el a mosoly Sura ajkáról. A szíve mintha a következő dobbanásba dermedne.*
~Bérgyilkos~
*A félsz most utat tör és Sura végtelenül hálás, hogy hátát mutatja a férfinak. Hallgatnia kellett volna az ösztönök mélyén csilingelő vészharangokra, melyek már akkor figyelmeztették, amikor látta a félvért a fegyveréért nyúlni az asztal alatt.
Hogy visszavonult? Ez kéne, hogy megnyugtassa? Az ölés felfalja a lelket. Még a katonákét is, akik elvből kell, hogy vért ontsanak, az övéik védelmében. De egy bérgyilkos... A bérgyilkosok pénzért vetkőznek le magukról minden elvet, erkölcsöt. Bárki őszintén elhinné, hogy mindezt visszavehetik magukra, mint télvíz idején a bejáratnál hagyott meleg holmikat?
Ez egy az aggasztó dolgok közül. Sura igyekszik visszanyerni az uralmat a vonásai felett, mikor a férfi a közelébe ér. Nem sikerül maradéktalanul. Kicsit megremeg a keze, ahogy Scorrage lefejti a kardról. A férfi maga felé fordítja és ő, bár egyáltalán nem szeretne, azonnal a félvér szemébe néz. Beszédes tekintet. Minden gondolata benne van, minden érzése. A félelme, az aggodalma, a részvéte egy megnyomorodott élet felett és az a leküzdhetetlen vonzódás, ami még mindig nem ereszti.*
- Szabadúszó? *kérdi bizonytalan hangon, mintha az utolsó mondatot nem is hallotta volna. Pedig hallotta. Hogy ne hallotta volna. Csak olaj volt a tűzre. De az ész egyelőre a kezében tartja a gyeplőt. Volt már szerencséje alvilági testvériségekhez, céhekhez. Az égnek hála, javarészt csak kívülről. De épp eleget tud az ügyeikről és a módszereikről, hogy tudja, onnan nincs visszavonulás, ha csak nem egy dögkút mélyére. Ha ez a férfi ilyen körökben munkálkodott, akkor a halál továbbra is a nyomában jár. De ezúttal rá vadászva. Az a fajta halál pedig nem igazán válogat, ha Surát vele találja. Vagy épp erre utalt volna az utolsó mondatával?
Magabiztosságot lát rajta, hűvös, könyörtelen magabiztosságot. Ez egyszerre döbbenti meg és nyűgözi le.
Úgy dübörög a szíve, mintha ki akarná magát tépni a mellkasából. Halálos veszélyben érzi magát, mégsem tud másra gondolni, minthogy megcsókolja. Elment az esze. Biztosan elment az esze.*
~Miféle ember vagy te Scorrage Argethlam?~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
~Bérgyilkos~
*Most először illan el a mosoly Sura ajkáról. A szíve mintha a következő dobbanásba dermedne.*
~Bérgyilkos~
*A félsz most utat tör és Sura végtelenül hálás, hogy hátát mutatja a férfinak. Hallgatnia kellett volna az ösztönök mélyén csilingelő vészharangokra, melyek már akkor figyelmeztették, amikor látta a félvért a fegyveréért nyúlni az asztal alatt.
Hogy visszavonult? Ez kéne, hogy megnyugtassa? Az ölés felfalja a lelket. Még a katonákét is, akik elvből kell, hogy vért ontsanak, az övéik védelmében. De egy bérgyilkos... A bérgyilkosok pénzért vetkőznek le magukról minden elvet, erkölcsöt. Bárki őszintén elhinné, hogy mindezt visszavehetik magukra, mint télvíz idején a bejáratnál hagyott meleg holmikat?
Ez egy az aggasztó dolgok közül. Sura igyekszik visszanyerni az uralmat a vonásai felett, mikor a férfi a közelébe ér. Nem sikerül maradéktalanul. Kicsit megremeg a keze, ahogy Scorrage lefejti a kardról. A férfi maga felé fordítja és ő, bár egyáltalán nem szeretne, azonnal a félvér szemébe néz. Beszédes tekintet. Minden gondolata benne van, minden érzése. A félelme, az aggodalma, a részvéte egy megnyomorodott élet felett és az a leküzdhetetlen vonzódás, ami még mindig nem ereszti.*
- Szabadúszó? *kérdi bizonytalan hangon, mintha az utolsó mondatot nem is hallotta volna. Pedig hallotta. Hogy ne hallotta volna. Csak olaj volt a tűzre. De az ész egyelőre a kezében tartja a gyeplőt. Volt már szerencséje alvilági testvériségekhez, céhekhez. Az égnek hála, javarészt csak kívülről. De épp eleget tud az ügyeikről és a módszereikről, hogy tudja, onnan nincs visszavonulás, ha csak nem egy dögkút mélyére. Ha ez a férfi ilyen körökben munkálkodott, akkor a halál továbbra is a nyomában jár. De ezúttal rá vadászva. Az a fajta halál pedig nem igazán válogat, ha Surát vele találja. Vagy épp erre utalt volna az utolsó mondatával?
Magabiztosságot lát rajta, hűvös, könyörtelen magabiztosságot. Ez egyszerre döbbenti meg és nyűgözi le.
Úgy dübörög a szíve, mintha ki akarná magát tépni a mellkasából. Halálos veszélyben érzi magát, mégsem tud másra gondolni, minthogy megcsókolja. Elment az esze. Biztosan elment az esze.*
~Miféle ember vagy te Scorrage Argethlam?~
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:11:58
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Ahogy a leány a dézsa pereméhez ér és felkapaszkodik azon, kiemelkedik csípője a vízből. A víz lejjebb ereszkedik ahogy a test távozik a kádból. A leány kényes helyeinek látványa lefoglalja Scorrage szemeit és pár másodpercig nem is veszi észre mennyire rossz helyen járkál a lány keze.*
-Bérgyilkos. *Javítja ki Surát.*
-De már visszavonultam. *Szíve dobogni kezd ahogy a lány a kardjához ér. Mintha hozzá érne. Sokan mondják, hogy a kard a test meghosszabbítása. Scorrage mindig úgy gondolta, hogy ez a kard a része, öröksége és egyben a legnagyobb kincse is. Mélyen bízik a lányban, hogy nem akar semmi meggondolatlan dolgot csinálni a fegyverével.*
-Beatrix a neve. *Rendkívül érdekelheti hiszen már a fogadóban is jól megbámulta amikor pár centire előszökkent a hüvelyéből. Közelebb megy a lányhoz mert messzire szökött és rossz terepre tévedt. Jót tesz ilyenkor ha egy idegen test közel merészkedik hozzá és a magánteret megsérti. Mikor közelebb ér sebeket pillant meg a lány derekán és hátán. Vágások lehetnek talán, bár Scorrage mindig is jobban értett a sebek okozásához mint azok vizsgálatához vagy gyógyításához de azért ő sem egy ilyet látott és még neki is van bőven. Ó de mennyi. A fogadóban mindenkinek tudott volna adni belőle egyet és még így is maradt volna több mint elég. Két kezét Sura vállára teszi és lassan fut vele végig egészen a lány két kezéig. Gyengéden lefejti a fegyverről és megperdíti, hogy felé nézzen.*
-A karddal téged is védelek nem csak magamat.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Ahogy a leány a dézsa pereméhez ér és felkapaszkodik azon, kiemelkedik csípője a vízből. A víz lejjebb ereszkedik ahogy a test távozik a kádból. A leány kényes helyeinek látványa lefoglalja Scorrage szemeit és pár másodpercig nem is veszi észre mennyire rossz helyen járkál a lány keze.*
-Bérgyilkos. *Javítja ki Surát.*
-De már visszavonultam. *Szíve dobogni kezd ahogy a lány a kardjához ér. Mintha hozzá érne. Sokan mondják, hogy a kard a test meghosszabbítása. Scorrage mindig úgy gondolta, hogy ez a kard a része, öröksége és egyben a legnagyobb kincse is. Mélyen bízik a lányban, hogy nem akar semmi meggondolatlan dolgot csinálni a fegyverével.*
-Beatrix a neve. *Rendkívül érdekelheti hiszen már a fogadóban is jól megbámulta amikor pár centire előszökkent a hüvelyéből. Közelebb megy a lányhoz mert messzire szökött és rossz terepre tévedt. Jót tesz ilyenkor ha egy idegen test közel merészkedik hozzá és a magánteret megsérti. Mikor közelebb ér sebeket pillant meg a lány derekán és hátán. Vágások lehetnek talán, bár Scorrage mindig is jobban értett a sebek okozásához mint azok vizsgálatához vagy gyógyításához de azért ő sem egy ilyet látott és még neki is van bőven. Ó de mennyi. A fogadóban mindenkinek tudott volna adni belőle egyet és még így is maradt volna több mint elég. Két kezét Sura vállára teszi és lassan fut vele végig egészen a lány két kezéig. Gyengéden lefejti a fegyverről és megperdíti, hogy felé nézzen.*
-A karddal téged is védelek nem csak magamat.
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:46:17
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:46:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Egyelőre nem kap választ a kérdésére. Vagy mégis. A férfi most jóval kevésbé rámenős, mint néhány perce. Ahogy a fürdőbe érkezett, lehengerlő céltudatossággal irányította a helyzetet, de most mintha elbizonytalanodott volna a félvér. Vajon miért fújt visszavonulót?
Talán összezavarta a puhatolózó fogalmazással? Meglehet, hiszen ő sem emlékszik minden szavára. A kocka fordulására való visszakérdezés talán már gyökerét vesztette, s vele értelmét, hiszen mezítlen társaságban fürdőzve oly sok minden tereli el a figyelmet.
Sura pillantása is újra és újra végigsiklik a kedvére való test részletein. Ilyesmire számított. Szikár izmok, viszontagságok rágta hús erőteljes, vad szépsége.
A tanácstalan, ám inkább költői kérdésre nem felel. Nem irigyli Scorrage helyzetét. Illetve talán egy kicsit. Még sosem gondolt bele, milyen lenne, ha felbukkanna egy rokona. Sok más utcakölyökkel ellentétben valahogy ő sosem ábrándozott olyasmiről, hogy csupán elkeveredett jómódú szülők szerető köréből. Hogy elrabolták vagy ilyesmi. Hogy egyszer majd rátalálnak és kiemelik az aljanép közül.*
- Köszönöm *mondja a bókra és megragadja a különleges pillanatot, melyben őszinte mosoly ül ki a férfi arcára. Eddig talán még nem is látta így. Egész más így az ábrázata. A zordnak ható vonások egyszeriben kellemessé lágyulnak. Csak most tűnik fel igazán a hasonlóság közte és a fivére között.
Gondolataiból az épp előtte vízbe csobbanó szappan zökkenti ki. Ösztönei azonban jóval hamarabb reagálnak. Mire a vízpermet elérné, már el is fordul, így csak a válla és az oldala kap a fröcskölésből.
A szemtelenségről viszont Sura is tud egyet s mást. Csak hátrapillant a válla felett a férfira, aztán kikönyököl a dézsa szélére. Mivel a félvérrel helyet cseréltek, így szabad prédaként pihen Sura felől Scorrage kardja. Jobbja kinyúl, hogy végigsimítson a fegyveren. Ahogy nyújtózik, a vízből kiemelkedve láthatóvá válik, hogy ő sem bársonyban nevelkedett, nem úri rezidenciák óvó burkában. A derekán, hátán régi sebhelyek nyomai látszanak. Talán ki is tapinthatták Scorrage ujjai, mikor érintette.*
- Zsoldos voltál? *kérdi. Maga se tudná megmondani, miért múlt időben fogalmazott. Ujjai ráfonódnak a markolatra. Különös érzés a használatban megkopott, Scorrage kezéhez idomult bőrborítást tapintani. Szeretné újra látni azt a nem mindennapi pengét. Kíváncsisága a józan ész elé szalad, pedig tudja jól, hogy kényes terepen mozog.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Egyelőre nem kap választ a kérdésére. Vagy mégis. A férfi most jóval kevésbé rámenős, mint néhány perce. Ahogy a fürdőbe érkezett, lehengerlő céltudatossággal irányította a helyzetet, de most mintha elbizonytalanodott volna a félvér. Vajon miért fújt visszavonulót?
Talán összezavarta a puhatolózó fogalmazással? Meglehet, hiszen ő sem emlékszik minden szavára. A kocka fordulására való visszakérdezés talán már gyökerét vesztette, s vele értelmét, hiszen mezítlen társaságban fürdőzve oly sok minden tereli el a figyelmet.
Sura pillantása is újra és újra végigsiklik a kedvére való test részletein. Ilyesmire számított. Szikár izmok, viszontagságok rágta hús erőteljes, vad szépsége.
A tanácstalan, ám inkább költői kérdésre nem felel. Nem irigyli Scorrage helyzetét. Illetve talán egy kicsit. Még sosem gondolt bele, milyen lenne, ha felbukkanna egy rokona. Sok más utcakölyökkel ellentétben valahogy ő sosem ábrándozott olyasmiről, hogy csupán elkeveredett jómódú szülők szerető köréből. Hogy elrabolták vagy ilyesmi. Hogy egyszer majd rátalálnak és kiemelik az aljanép közül.*
- Köszönöm *mondja a bókra és megragadja a különleges pillanatot, melyben őszinte mosoly ül ki a férfi arcára. Eddig talán még nem is látta így. Egész más így az ábrázata. A zordnak ható vonások egyszeriben kellemessé lágyulnak. Csak most tűnik fel igazán a hasonlóság közte és a fivére között.
Gondolataiból az épp előtte vízbe csobbanó szappan zökkenti ki. Ösztönei azonban jóval hamarabb reagálnak. Mire a vízpermet elérné, már el is fordul, így csak a válla és az oldala kap a fröcskölésből.
A szemtelenségről viszont Sura is tud egyet s mást. Csak hátrapillant a válla felett a férfira, aztán kikönyököl a dézsa szélére. Mivel a félvérrel helyet cseréltek, így szabad prédaként pihen Sura felől Scorrage kardja. Jobbja kinyúl, hogy végigsimítson a fegyveren. Ahogy nyújtózik, a vízből kiemelkedve láthatóvá válik, hogy ő sem bársonyban nevelkedett, nem úri rezidenciák óvó burkában. A derekán, hátán régi sebhelyek nyomai látszanak. Talán ki is tapinthatták Scorrage ujjai, mikor érintette.*
- Zsoldos voltál? *kérdi. Maga se tudná megmondani, miért múlt időben fogalmazott. Ujjai ráfonódnak a markolatra. Különös érzés a használatban megkopott, Scorrage kezéhez idomult bőrborítást tapintani. Szeretné újra látni azt a nem mindennapi pengét. Kíváncsisága a józan ész elé szalad, pedig tudja jól, hogy kényes terepen mozog.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:10:30
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:10:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Egész tűrhetően sikerült ez a merész kis akció, bár így utólag már nem is érti miért csinálta. A nők lelkét nem olyan könnyű kiismerni. A nők persze ugyan ezt mondják a férfiakról. Ki érti ezt? A leány kérdése igen kétes. Vajon jól esett-e neki a gesztus? A szeme azt súgja igen azonban a szavai alapján sokallja a gesztust és azonnal megszökik a testi közelségből.*
-A szállásért cserében nem kérek semmit. Rád bízom, hogy miként viszonozod.
*Szavait nem kíséri semmilyen érzelem ami kiülne az arcára. Mikor látja, hogy a lány közelebb siklik és ő is hasonló dolgot akar eljátszani vele mint amit az előbb neki sikerült, lemerül a víz alá, hogy csak nyaktól felfelé látszódjon ki.
Ahogy közelebb ér két kezével átfogja a lány derekát. Meglepi a kérdés a kockával kapcsolatban. Nem igazán érti, hogy a "kocka" szóval mire is akar utalni Sura. Talán róla érdeklődik vagy valami mögöttes tartalomra utal? Egyelőre figyelmen kívül hagyja és ismét a lányt nézi. Igyekszik a szemeit a lány tekintetén hagyni de az valahogy mindig lejjebb vándorol így meg tudja állapítani, hogy a lány nagyon szép. Nem csak az arcán. Halk lassú dallamot énekel egy idegen nyelven.*
-Mi tévő legyek? *Ez a kérdés inkább szól magának mint a lánynak. Testvére felbukkanása nyugodtnak nem mondható életét még jobban feldúlta. Nem ezzel akart most foglalkozni. Pont ezért jött ide, hátha a lány társasága enyhülést nyújt a gondok tengere elől és egy kis ideig kitisztítja a fejét.*
-Jól áll így a hajad. *Bök a kontyra és rámosolyog ezáltal igyekszik terelni gondolatait a rossz irányból valami kellemesebb felé. Büszke magára mivel végre sikerült egy értelmes érzelmet felfestenie az arcára ami nem tűnik teljesen erőltetettnek. Most ismét rajta a sor, hogy elmeneküljön a szappanok felé, de nem a lány elől hanem inkább azért, hogy vegyen egyet belőlük és elkezdjen lemosakodni. Mióta itt "lakik" sokkal tisztábbnak érzi magát mert kap vizet amiben mosakodhat és még a fürdőbe is átjárkál néha napján. Háta mögül elvesz még egyet és Sura felé dobja akinek az orra előtt csobban a vízbe a szappan vizet permetezve a lányra majd hajó ként lebeg előtte. Picit talán el is mosolyodik Scorrage bár nem így akarta odaadni, így utólag picit szemtelenre sikerült. A víz hűlni kezd ami azt jelzi, hogy lassan ki kell szállni és megtörölközni, de még van valamennyi idejük amíg a víz teljesen kihűlne, egyelőre még kellemes. Miután sikerült lemosakodni és a víz átlátszóból zavarttá és habossá változik Scorrage ismét a lány mellett találja magát.*
-Talán még nem értem meg arra, hogy a kockáról meséljek.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Egész tűrhetően sikerült ez a merész kis akció, bár így utólag már nem is érti miért csinálta. A nők lelkét nem olyan könnyű kiismerni. A nők persze ugyan ezt mondják a férfiakról. Ki érti ezt? A leány kérdése igen kétes. Vajon jól esett-e neki a gesztus? A szeme azt súgja igen azonban a szavai alapján sokallja a gesztust és azonnal megszökik a testi közelségből.*
-A szállásért cserében nem kérek semmit. Rád bízom, hogy miként viszonozod.
*Szavait nem kíséri semmilyen érzelem ami kiülne az arcára. Mikor látja, hogy a lány közelebb siklik és ő is hasonló dolgot akar eljátszani vele mint amit az előbb neki sikerült, lemerül a víz alá, hogy csak nyaktól felfelé látszódjon ki.
Ahogy közelebb ér két kezével átfogja a lány derekát. Meglepi a kérdés a kockával kapcsolatban. Nem igazán érti, hogy a "kocka" szóval mire is akar utalni Sura. Talán róla érdeklődik vagy valami mögöttes tartalomra utal? Egyelőre figyelmen kívül hagyja és ismét a lányt nézi. Igyekszik a szemeit a lány tekintetén hagyni de az valahogy mindig lejjebb vándorol így meg tudja állapítani, hogy a lány nagyon szép. Nem csak az arcán. Halk lassú dallamot énekel egy idegen nyelven.*
-Mi tévő legyek? *Ez a kérdés inkább szól magának mint a lánynak. Testvére felbukkanása nyugodtnak nem mondható életét még jobban feldúlta. Nem ezzel akart most foglalkozni. Pont ezért jött ide, hátha a lány társasága enyhülést nyújt a gondok tengere elől és egy kis ideig kitisztítja a fejét.*
-Jól áll így a hajad. *Bök a kontyra és rámosolyog ezáltal igyekszik terelni gondolatait a rossz irányból valami kellemesebb felé. Büszke magára mivel végre sikerült egy értelmes érzelmet felfestenie az arcára ami nem tűnik teljesen erőltetettnek. Most ismét rajta a sor, hogy elmeneküljön a szappanok felé, de nem a lány elől hanem inkább azért, hogy vegyen egyet belőlük és elkezdjen lemosakodni. Mióta itt "lakik" sokkal tisztábbnak érzi magát mert kap vizet amiben mosakodhat és még a fürdőbe is átjárkál néha napján. Háta mögül elvesz még egyet és Sura felé dobja akinek az orra előtt csobban a vízbe a szappan vizet permetezve a lányra majd hajó ként lebeg előtte. Picit talán el is mosolyodik Scorrage bár nem így akarta odaadni, így utólag picit szemtelenre sikerült. A víz hűlni kezd ami azt jelzi, hogy lassan ki kell szállni és megtörölközni, de még van valamennyi idejük amíg a víz teljesen kihűlne, egyelőre még kellemes. Miután sikerült lemosakodni és a víz átlátszóból zavarttá és habossá változik Scorrage ismét a lány mellett találja magát.*
-Talán még nem értem meg arra, hogy a kockáról meséljek.
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-15 09:05:39
Üzenet elküldve: 2015-02-15 09:05:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Sura, Scorrage //
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az irányítást hamar elvitatják tőle. Általában ügyesen kezeli az ilyesmit. Fő szabály, hogy a gyeplőt sosem szabad egészen átadni. Egy nő általában ért az efféle játszmákhoz. Az erőviszonyok az egyértelmű tények ellenére meglepően hajlékonyak és formálhatók. Azt, hogy ki mennyire él fölényével legkevésbé talán maguk az erőben mért tények határozzák meg. Sokkal inkább a határok, melyeket mindenki magának állít fel abban, hogy meddig mehet. A találékony asszonyok mindig erre apellálnak, ahogy a tapasztalt kurtizánok is. Olyan ez is, mint a wegtoreni táblás kockajátékok. Összetett stratégiát kíván és minél izgalmasabb egy játszma, annál nagyobbat lehet rajta veszíteni.
A férfi emeli a tétet, s egykettőre elvitatja Sura szabadságát. Határozottan offenzív játékos. Mintha az a hosszúra nyújtott szemkontaktus is birtoklásról mesélne. Biztos nem véletlen. Mi lehet a félvér célja vele? Aggodalmat csempészni Sura szívébe? Önjelölt "jótevő" volna, aki rossz példával igazolja, hogy a lány túl könnyelmű?
Most hagyná faképnél a szerencséje? Felkeltette egy férfi érdeklődését. Egy férfiét, aki fegyverrel jött a fürdőbe és aki alig merítkezett meg a vízben, máris patthelyzetbe szorította saját kényére a dézsa falánál. Tudta, hogy nem veszélytelen ez az alak. Már akkor tudta, amikor először meglátta. De hiába terelne, épp ez a fojtott vadság vonzotta a különc mogorvaságban üldögélő vendéghez.
"Persze a kocka fordulhat is." Aljas kis mondat ez. Ebbe a néhány szóba oly sok minden fér. A férfi hanglejtése pedig gonoszul teret enged mindnek. Hogy úgy érti-e ama kocka fordulását, hogy jutalmát végül ő élvezheti a lánytól vagy hogy a tőle kapott kegy könnyedén kegyetlenségbe fordulhat? Ki mondja meg?
Innen már nincs visszaút. Nem táncolhat ki a játszmából. Az lenne a legrosszabb, amit ilyenkor tenni lehet.
Ott a lépcsőn üldögélve a férfi egészen közel engedte magához. Az ilyesmi kényes ajándék. Ha valaki úgy érzi, visszaéltek vele, az bizony veszedelmes viharokat szíthat.
Surában megmoccan a félsz, hogyne moccanna, de gyakorlott játékos, így kétségeit megtartja magának, borzongását nem rejti el. Hogy is rejthetné, hisz az árulkodó libabőrt futtat végig karjain. Senki sem csodálkozhat rajta, ha ilyen kitartóan kéne a félvér pillantását állnia. Ám Sura állja emberül. Hogy töretlen mosolya csak álca-e, az élénk csillogással fénylő barna szemek nem árulják el. Azért elnyílnak ajkai, mikor az a jobb felé mozdul. Lélegzete elmélyül, de csak sodródik az eseményekkel.
A mozdulat mohó és szinte követelő, ahogy a férfi a hajába túr, de csókja megejtően gyengéd.*
- Borsos áron számítod a seritalt, Scorrage Argethalm *mondja, s ujjával végigsimít a félvér ajkán. De már szökik is. A férfi jobbja felől felszabadult úton könnyed természetességgel surran távolabb. Mintha csak szeszélye diktálná úgy, hogy a túlsó szélen felhalmozott szappanok közül épp most kívánjon választani.*
- Mondd csak, a szállás árát is ilyen drágán méred? *kérdi, de csak egy pillanatra néz hátra a férfira a válla fölött, de nem is várja meg a választ, hamar visszalibben a férfihoz és ezúttal ő kényszeríti a másikat a dézsa falához.*
- Mesélj még nekem erről a kockáról, amiről szóltál *mondja körmönfont mosolygással.* - Tudod, a kocka a szenvedélyem.
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az irányítást hamar elvitatják tőle. Általában ügyesen kezeli az ilyesmit. Fő szabály, hogy a gyeplőt sosem szabad egészen átadni. Egy nő általában ért az efféle játszmákhoz. Az erőviszonyok az egyértelmű tények ellenére meglepően hajlékonyak és formálhatók. Azt, hogy ki mennyire él fölényével legkevésbé talán maguk az erőben mért tények határozzák meg. Sokkal inkább a határok, melyeket mindenki magának állít fel abban, hogy meddig mehet. A találékony asszonyok mindig erre apellálnak, ahogy a tapasztalt kurtizánok is. Olyan ez is, mint a wegtoreni táblás kockajátékok. Összetett stratégiát kíván és minél izgalmasabb egy játszma, annál nagyobbat lehet rajta veszíteni.
A férfi emeli a tétet, s egykettőre elvitatja Sura szabadságát. Határozottan offenzív játékos. Mintha az a hosszúra nyújtott szemkontaktus is birtoklásról mesélne. Biztos nem véletlen. Mi lehet a félvér célja vele? Aggodalmat csempészni Sura szívébe? Önjelölt "jótevő" volna, aki rossz példával igazolja, hogy a lány túl könnyelmű?
Most hagyná faképnél a szerencséje? Felkeltette egy férfi érdeklődését. Egy férfiét, aki fegyverrel jött a fürdőbe és aki alig merítkezett meg a vízben, máris patthelyzetbe szorította saját kényére a dézsa falánál. Tudta, hogy nem veszélytelen ez az alak. Már akkor tudta, amikor először meglátta. De hiába terelne, épp ez a fojtott vadság vonzotta a különc mogorvaságban üldögélő vendéghez.
"Persze a kocka fordulhat is." Aljas kis mondat ez. Ebbe a néhány szóba oly sok minden fér. A férfi hanglejtése pedig gonoszul teret enged mindnek. Hogy úgy érti-e ama kocka fordulását, hogy jutalmát végül ő élvezheti a lánytól vagy hogy a tőle kapott kegy könnyedén kegyetlenségbe fordulhat? Ki mondja meg?
Innen már nincs visszaút. Nem táncolhat ki a játszmából. Az lenne a legrosszabb, amit ilyenkor tenni lehet.
Ott a lépcsőn üldögélve a férfi egészen közel engedte magához. Az ilyesmi kényes ajándék. Ha valaki úgy érzi, visszaéltek vele, az bizony veszedelmes viharokat szíthat.
Surában megmoccan a félsz, hogyne moccanna, de gyakorlott játékos, így kétségeit megtartja magának, borzongását nem rejti el. Hogy is rejthetné, hisz az árulkodó libabőrt futtat végig karjain. Senki sem csodálkozhat rajta, ha ilyen kitartóan kéne a félvér pillantását állnia. Ám Sura állja emberül. Hogy töretlen mosolya csak álca-e, az élénk csillogással fénylő barna szemek nem árulják el. Azért elnyílnak ajkai, mikor az a jobb felé mozdul. Lélegzete elmélyül, de csak sodródik az eseményekkel.
A mozdulat mohó és szinte követelő, ahogy a férfi a hajába túr, de csókja megejtően gyengéd.*
- Borsos áron számítod a seritalt, Scorrage Argethalm *mondja, s ujjával végigsimít a félvér ajkán. De már szökik is. A férfi jobbja felől felszabadult úton könnyed természetességgel surran távolabb. Mintha csak szeszélye diktálná úgy, hogy a túlsó szélen felhalmozott szappanok közül épp most kívánjon választani.*
- Mondd csak, a szállás árát is ilyen drágán méred? *kérdi, de csak egy pillanatra néz hátra a férfira a válla fölött, de nem is várja meg a választ, hamar visszalibben a férfihoz és ezúttal ő kényszeríti a másikat a dézsa falához.*
- Mesélj még nekem erről a kockáról, amiről szóltál *mondja körmönfont mosolygással.* - Tudod, a kocka a szenvedélyem.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-14 23:47:04
Üzenet elküldve: 2015-02-14 23:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura, Scorrage//
*A fürdő kifejezetten jólesik e téli estén: A víz meleg és a társaság is kellemesnek mondható.*
-Vedd úgy, hogy jutalmat kínálok fel. *Szünetet tart amíg a lány közelebb ér.*
-Persze a kocka fordulhat is. *Válaszolja majd a lány mögé siklik a vízen akit a dézsa falához próbál terelni majd két karjával átnyúl Sura válla fölött és egészen közel hajol hozzá. Mélyen a szemébe néz és nem mond semmit. Egy teljes percig nézi és közben magában hezitál a következő lépésről. A lány hajába túr jobb kezével míg ajkát az övére illeszti és lágyan megcsókolja.*
*A fürdő kifejezetten jólesik e téli estén: A víz meleg és a társaság is kellemesnek mondható.*
-Vedd úgy, hogy jutalmat kínálok fel. *Szünetet tart amíg a lány közelebb ér.*
-Persze a kocka fordulhat is. *Válaszolja majd a lány mögé siklik a vízen akit a dézsa falához próbál terelni majd két karjával átnyúl Sura válla fölött és egészen közel hajol hozzá. Mélyen a szemébe néz és nem mond semmit. Egy teljes percig nézi és közben magában hezitál a következő lépésről. A lány hajába túr jobb kezével míg ajkát az övére illeszti és lágyan megcsókolja.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-14 23:24:54
Üzenet elküldve: 2015-02-14 23:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Sura, Scorrage //
*Mi tagadás, megrebben, mikor az ismerős hang a nevén szólítva zavarja szét a csendet. A szíve nekilódul ütemében, mint mikor leleplezik az embert. Ő csak épp gondolatban járt kétes úton, mégis meg kell birkóznia hirtelen a rajtakapottság érzésével.
A felajánlott italra csak elmosolyodik. Szemében értő kajánság tükrözőik. Férfiak, és az ő mindig készséges szárnysegédjük: az ital.
Sura ezúttal inkább visszább vonul. A dézsa túlsó széléig hátrál, vonásait azonban továbbra is a derűs játékosság uralja. Talán nem volna illő, de ő szemtelenül nyíltan nézi végig, míg a férfi kivetkezik a holmijából s a vízbe ereszkedik. A párkányra tett kard veszéllyel fűszerezi az érzéki jelenetet. Ha ki is mondatott volna, hogy kettejük biztonságáért tétetett oda, Sura akkor se feledné az íratlan szabályt: a fegyver elsősorban gazdáját védi. Oktalanság volna azt hinni, ő kívül esne a fenyegetésén, ha okot szolgáltat rá. Összeszokott páros lehetnek. A félvér meg az a penge.*
- Azt sugallod talán, hogy a foglyod vagyok? *kérdi kacér mosollyal.* - Hogy te, a veszély komor nagykövete sarcot kívánsz szedni a könnyelműség útjain?
*Alámerül a vízben egész az orráig, Így néhány pillanatra a szemében különösen ravaszkásan csillan.
Közelebb siklik a férfihoz és megtámaszkodik a dézsa ülőrészén a félvér csípőjének két oldalán.*
- Hát elfelejtetted, hogy én voltam az, aki kiválasztott téged, s nem fordítva?
*Egészen közel hajol. Ajka szinte érinti a férfiét, de az utolsó pillanatban nyújtózkodó jobbja után fordul és a peremről elemelt korsóba kortyol.*
*Mi tagadás, megrebben, mikor az ismerős hang a nevén szólítva zavarja szét a csendet. A szíve nekilódul ütemében, mint mikor leleplezik az embert. Ő csak épp gondolatban járt kétes úton, mégis meg kell birkóznia hirtelen a rajtakapottság érzésével.
A felajánlott italra csak elmosolyodik. Szemében értő kajánság tükrözőik. Férfiak, és az ő mindig készséges szárnysegédjük: az ital.
Sura ezúttal inkább visszább vonul. A dézsa túlsó széléig hátrál, vonásait azonban továbbra is a derűs játékosság uralja. Talán nem volna illő, de ő szemtelenül nyíltan nézi végig, míg a férfi kivetkezik a holmijából s a vízbe ereszkedik. A párkányra tett kard veszéllyel fűszerezi az érzéki jelenetet. Ha ki is mondatott volna, hogy kettejük biztonságáért tétetett oda, Sura akkor se feledné az íratlan szabályt: a fegyver elsősorban gazdáját védi. Oktalanság volna azt hinni, ő kívül esne a fenyegetésén, ha okot szolgáltat rá. Összeszokott páros lehetnek. A félvér meg az a penge.*
- Azt sugallod talán, hogy a foglyod vagyok? *kérdi kacér mosollyal.* - Hogy te, a veszély komor nagykövete sarcot kívánsz szedni a könnyelműség útjain?
*Alámerül a vízben egész az orráig, Így néhány pillanatra a szemében különösen ravaszkásan csillan.
Közelebb siklik a férfihoz és megtámaszkodik a dézsa ülőrészén a félvér csípőjének két oldalán.*
- Hát elfelejtetted, hogy én voltam az, aki kiválasztott téged, s nem fordítva?
*Egészen közel hajol. Ajka szinte érinti a férfiét, de az utolsó pillanatban nyújtózkodó jobbja után fordul és a peremről elemelt korsóba kortyol.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:08:17
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:08:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sura//
*A fürdőbe belépve pára szökik a tüdejébe. Sűrű gőz mely már már köhögésre készteti. A padló nyirkos és szinte rögtön izzadni kezd. Köpenyéből kibújik és a karjára veti. Sehol nem látja őt így csak tippelni tud, hogy melyik szobában lehet. Bízva a jó szerencsében - hogy nem kell sok embert megzavarnia - nyit be a hozzá legközelebb eső fa ajtón.*
-Sura? *Suttogja majd résnyire benyit.*
-Szabad? *A szobában egy dézsát talál és egy halom ruhát, na meg egy fehér törölközőt amibe a lány elrejtette bájait amíg nem nyújtott védelmet a dézsa sötét vize a kíváncsi szemek elől. A maradék mézsört a közeli peremre helyezi Sura üres kupája mellé.*
-Idd meg. Én már nem kérem. *Mosolyog a lányra miközben kifejti magát ruhájából. Igen hosszú és idegeket tépő folyamat ez, mivel rengeteg a csat, a csomó és a szíj amit le kell oldani. Három percbe is beletelik mire a csörömpölő fém csatokat sikerül kioldania és szépen elrendeznie egy padra. Kardját és annak tokját a háta mögötti párkányra helyezi. ~Ki tudja ki akar meglepni minket.~
Testét több helyen vágások és hegek tarkítják. A jobb melle felett pedig egy különösen érdekes folt, egy csillag alakú sebhely foglal helyet. Lassan ereszkedik a forró vízbe amitől egyből kiveri a víz. A dézsa vize megemelkedik. A lánnyal szemben helyezkedik el. Arca rezzenéstelen.*
-Nem gondolod, hogy veszélyes egyedül nyitott ajtók mellett, egy nyilvános fürdőben ücsörögnie egy ilyen szép hölgynek? Bárki bejöhet. Én is megtettem, és nem vette sok erőmet a bejutás, és utána nincs menekvés.
*Karjait a dézsa szélére teszi és tekintetével Surát hívogatja.*
*A fürdőbe belépve pára szökik a tüdejébe. Sűrű gőz mely már már köhögésre készteti. A padló nyirkos és szinte rögtön izzadni kezd. Köpenyéből kibújik és a karjára veti. Sehol nem látja őt így csak tippelni tud, hogy melyik szobában lehet. Bízva a jó szerencsében - hogy nem kell sok embert megzavarnia - nyit be a hozzá legközelebb eső fa ajtón.*
-Sura? *Suttogja majd résnyire benyit.*
-Szabad? *A szobában egy dézsát talál és egy halom ruhát, na meg egy fehér törölközőt amibe a lány elrejtette bájait amíg nem nyújtott védelmet a dézsa sötét vize a kíváncsi szemek elől. A maradék mézsört a közeli peremre helyezi Sura üres kupája mellé.*
-Idd meg. Én már nem kérem. *Mosolyog a lányra miközben kifejti magát ruhájából. Igen hosszú és idegeket tépő folyamat ez, mivel rengeteg a csat, a csomó és a szíj amit le kell oldani. Három percbe is beletelik mire a csörömpölő fém csatokat sikerül kioldania és szépen elrendeznie egy padra. Kardját és annak tokját a háta mögötti párkányra helyezi. ~Ki tudja ki akar meglepni minket.~
Testét több helyen vágások és hegek tarkítják. A jobb melle felett pedig egy különösen érdekes folt, egy csillag alakú sebhely foglal helyet. Lassan ereszkedik a forró vízbe amitől egyből kiveri a víz. A dézsa vize megemelkedik. A lánnyal szemben helyezkedik el. Arca rezzenéstelen.*
-Nem gondolod, hogy veszélyes egyedül nyitott ajtók mellett, egy nyilvános fürdőben ücsörögnie egy ilyen szép hölgynek? Bárki bejöhet. Én is megtettem, és nem vette sok erőmet a bejutás, és utána nincs menekvés.
*Karjait a dézsa szélére teszi és tekintetével Surát hívogatja.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-13 19:48:08
Üzenet elküldve: 2015-02-13 19:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Rég volt már, hogy ilyen patinás fürdőházban járt. Máshol jó ha van néhány fürdődézsa a folyosó végén a vendégek számára.
Szerencsére meghitten kihalt a hely. Alig néhányan lézengenek. Sura az öltözők felé veszi az irányt. Leteszi a korsó mézsört és kivetkőzik a ruháiból. A haját is összefogja. Egy szalaggal laza kontyba köti, hogy ne lógjon majd a vízbe. Maga köré fog egy fürdőlepedőt és az egyik elkülönített szoba meleg vizű kádja felé indul. A szélénél elérhető távolba teszi a korsóját, a törölközőt, és a terebélyes fürdődézsába lép. A szemét is lehunyja, oly kellemesen öleli körbe a víz. Vállig ereszkedik a fürdőbe és a dézsa szélének dönti a tarkóját. Egészen elernyed a jóleső melegben. Talán valami illóolaj is van a fürdőben, a pára egészen bódító.
Azon veszi észre magát, hogy önfeledten mosolyog. Az a félvér jár a fejében. Marcona férfi, bonyolult és veszélyes, de mélyen érez. Kész kaland felfedezni.
Kinyúl a korsóért és az italba kortyol. Most különösen mámorító a mézsör édeskés aromája. Az utolsó cseppet élvezettel nyalja le az ajkáról, ahogy leteszi a korsót, s csettint a nyelvével.
Meglehet, bolondság volt idehívni azt a férfit, hiszen alig ismeri, s amit tud róla, annak jó része inkább óva kéne, hogy intse tőle. Ha most fogná a holmiját és kereket oldana, talán még nem volna késő. Míg idelent keresi, akár még a holmiját is meglovasíthatná az őrizetlenül hagyott szobából. Ez az, amit a szokásjog megkívánna tőle. De elég csak felidéznie Scorrage arcát, hogy bátorsága kihátráljon az ügyből. Igen, az ösztönei határozottan azt súgják, ne bonyolódjon bele. Az érzékei viszont egészen mást duruzsolnak.*
Szerencsére meghitten kihalt a hely. Alig néhányan lézengenek. Sura az öltözők felé veszi az irányt. Leteszi a korsó mézsört és kivetkőzik a ruháiból. A haját is összefogja. Egy szalaggal laza kontyba köti, hogy ne lógjon majd a vízbe. Maga köré fog egy fürdőlepedőt és az egyik elkülönített szoba meleg vizű kádja felé indul. A szélénél elérhető távolba teszi a korsóját, a törölközőt, és a terebélyes fürdődézsába lép. A szemét is lehunyja, oly kellemesen öleli körbe a víz. Vállig ereszkedik a fürdőbe és a dézsa szélének dönti a tarkóját. Egészen elernyed a jóleső melegben. Talán valami illóolaj is van a fürdőben, a pára egészen bódító.
Azon veszi észre magát, hogy önfeledten mosolyog. Az a félvér jár a fejében. Marcona férfi, bonyolult és veszélyes, de mélyen érez. Kész kaland felfedezni.
Kinyúl a korsóért és az italba kortyol. Most különösen mámorító a mézsör édeskés aromája. Az utolsó cseppet élvezettel nyalja le az ajkáról, ahogy leteszi a korsót, s csettint a nyelvével.
Meglehet, bolondság volt idehívni azt a férfit, hiszen alig ismeri, s amit tud róla, annak jó része inkább óva kéne, hogy intse tőle. Ha most fogná a holmiját és kereket oldana, talán még nem volna késő. Míg idelent keresi, akár még a holmiját is meglovasíthatná az őrizetlenül hagyott szobából. Ez az, amit a szokásjog megkívánna tőle. De elég csak felidéznie Scorrage arcát, hogy bátorsága kihátráljon az ügyből. Igen, az ösztönei határozottan azt súgják, ne bonyolódjon bele. Az érzékei viszont egészen mást duruzsolnak.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-02-10 15:09:39
Üzenet elküldve: 2015-02-10 15:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Jó egy hónap telhet el, s lassan búcsút lehet mondani a nyirkos, hideg időnek. Már rügyeznek a fák, s a virágba borult természet képe jó kedvet ad a tündérkének arra, hogy még szorgosabban tanuljon. Szinte minden nap ellátogat a templomba, tudása egyre nagyobb, s egyre jobban beleássa magát a mágia rejtelmeibe.
Néha azonban rá is ráfér a pihenés. A mai napot -vagy annak egy részét- a fürdőházban kívánja eltölteni, egy csendes zugban, ahol még az állandóan zakatoló agy is lecsillapodik. Egy kis belső csend tartása, na meg a nyugodt elmélkedés gyógyír a léleknek. Nem mintha azzal bármi baj lenne, mert Assának jó kedve van, de mostanság kicsit kezd elfáradni. Egyre nagyobb koncentráció szükséges, még több szorgalom, még több figyelem.
Szerencséje tanítójával jól kijönnek, igazán megkedvelte a középkorú vízmágust, a szimpátia pedig kölcsönös, hisz a varázsló mindig mosolyogva, jókedvűen köszönti szorgalmas tanítványát. A mai nap azonban az ejtőzésé, arra is szükség van, na meg ki kell szakadni a hétköznapokból.
Be is lép hát a fürdő ajtaján. Elég jól ismerik már itt, hisz a Pegazus fogadó állandó lakója. Szobáját már egészen otthonossá varázsolta, saját pokrócra van az ágyra terítve, virágmintákkal szőtt, puha darab, ruhái is egy a szobában lévő szekrénybe vannak akasztva. Könyveit az éjjeliszekrényre szokta pakoni, szokása még este, gyertyafény mellett átfutni a fontosabb tudnivalókat. Pihe sem áll már állandóan a fogadó előtt, az istállóban jó helye van.
Elindul az öltöző felé, maga köré hófehér törülközőt csavar keresgélni kezdd üres szoba után, hogy egy apróbb medencében egymaga élvezhesse a meleg vizet. Hamar rá is bukkan egy szabad helyiségre, az ajtót becsukja maga mögött, majd belesétál a medencébe. Csekély 140 cm magasságával sem süllyed el. Az oldalsó víz alatti padra ül, fejét megtámasztja, szemét behunyja, s csak pihen. A párás levegőnek hála az egész helyiségben félhomály uralkodik, így még kicsit el is álmosodik annak ellenére, hogy reggel van, a nap nemrég jött fel az égre. Néhány fénysugár szűrödik be az apró ablakon, szépen átvilágítják a vizet, mintha odáig lemerülnének, így ha Assa kinyitja szemét egészen ragyogó víztükör tárul elé.
Gondolkodik, hogy rendeljen e valamit. Megfordul a fejében, hogy vörösbort igyon, azonban túl korainak tartja a vérszín ital fogyasztását. Napját inkább forró, citromos teával indítja.
Jópár órát eltölt a semmittevéssel, illetve pihenéssel. Kicsit bánja is, hogy délelőttjét úgymond elpocsékolta, de mindezt a tanulás érdekében is tette.*
~ Holnap legalább pihentebb elmével ülhetek neki a varázsigék magolásának.~
Néha azonban rá is ráfér a pihenés. A mai napot -vagy annak egy részét- a fürdőházban kívánja eltölteni, egy csendes zugban, ahol még az állandóan zakatoló agy is lecsillapodik. Egy kis belső csend tartása, na meg a nyugodt elmélkedés gyógyír a léleknek. Nem mintha azzal bármi baj lenne, mert Assának jó kedve van, de mostanság kicsit kezd elfáradni. Egyre nagyobb koncentráció szükséges, még több szorgalom, még több figyelem.
Szerencséje tanítójával jól kijönnek, igazán megkedvelte a középkorú vízmágust, a szimpátia pedig kölcsönös, hisz a varázsló mindig mosolyogva, jókedvűen köszönti szorgalmas tanítványát. A mai nap azonban az ejtőzésé, arra is szükség van, na meg ki kell szakadni a hétköznapokból.
Be is lép hát a fürdő ajtaján. Elég jól ismerik már itt, hisz a Pegazus fogadó állandó lakója. Szobáját már egészen otthonossá varázsolta, saját pokrócra van az ágyra terítve, virágmintákkal szőtt, puha darab, ruhái is egy a szobában lévő szekrénybe vannak akasztva. Könyveit az éjjeliszekrényre szokta pakoni, szokása még este, gyertyafény mellett átfutni a fontosabb tudnivalókat. Pihe sem áll már állandóan a fogadó előtt, az istállóban jó helye van.
Elindul az öltöző felé, maga köré hófehér törülközőt csavar keresgélni kezdd üres szoba után, hogy egy apróbb medencében egymaga élvezhesse a meleg vizet. Hamar rá is bukkan egy szabad helyiségre, az ajtót becsukja maga mögött, majd belesétál a medencébe. Csekély 140 cm magasságával sem süllyed el. Az oldalsó víz alatti padra ül, fejét megtámasztja, szemét behunyja, s csak pihen. A párás levegőnek hála az egész helyiségben félhomály uralkodik, így még kicsit el is álmosodik annak ellenére, hogy reggel van, a nap nemrég jött fel az égre. Néhány fénysugár szűrödik be az apró ablakon, szépen átvilágítják a vizet, mintha odáig lemerülnének, így ha Assa kinyitja szemét egészen ragyogó víztükör tárul elé.
Gondolkodik, hogy rendeljen e valamit. Megfordul a fejében, hogy vörösbort igyon, azonban túl korainak tartja a vérszín ital fogyasztását. Napját inkább forró, citromos teával indítja.
Jópár órát eltölt a semmittevéssel, illetve pihenéssel. Kicsit bánja is, hogy délelőttjét úgymond elpocsékolta, de mindezt a tanulás érdekében is tette.*
~ Holnap legalább pihentebb elmével ülhetek neki a varázsigék magolásának.~
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-01-31 14:09:47
Üzenet elküldve: 2015-01-31 14:09:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A "kiadós" étkezést követően kedve szottyan megmártózni a fürdőház vizében. Belép az ajtón, s felméri a helyszínt. Nem járt még ezen a helyen, de már egy ideje szándékozott meglátogatni. Úgy látja, nincs nagy tömeg, tehát nyugodtan maradhat. Eltűnik az öltözőben, s lehántja durva bőr ruhadarabjait. Végül csak a fekete alsóneműk rejtik el idomait a kíváncsi szemek elől. Nem szándékozik tovább vetkőzni, szégyenlősebb fajta lévén. Ruháit elrendezgeti, fegyvereit a kupac alá helyezi, gondosan elrejtve. Kisétál a takarásból, és lassan beleereszkedik a langyos vízbe. Kellemesen felsóhajt, és nyakig elmerül.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-01-17 08:54:45
Üzenet elküldve: 2015-01-17 08:54:45
ÚJ
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Hát persze, hogy nem talált semmit, amire futná a pénzéből, így úgy dönt, hogy tesz egy rövid sétát az erdőben felfrissülésképpen. Már épp elindulna, amikor valami furcsát, szokatlant kezd el érezni. Ezt pedig akárhogy próbálkozik nem tudja beazonosítani. Végül, mikor a fogai kezdenek el csikorogni akkor veszi csak a lapot.
Elindul viszonylag gyors léptekkel a fürdőház irányába, hogy egy meleg fürdőt vegyen - legalább addig sem fázik.
Elvárás szokott lenni általában, hogy vásároljon is az ember (vagy óriás) a fogadóban, így ezzel már biztosan plusz pontot szerzett magának, habár a múltkori vízbe-esés után már nem valószínű, hogy beengedik. Mondjuk az már talán egy fél éve volt, így már lehet, hogy elfeledték. Szerencséjére valóban nem emlékeznek rá, vagy csak egyszerűen adnak neki még egy esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem olyan fajta aki minden alkalommal belesik részegen a fürdővízbe.
~ Meg amúgy is... Régebben legalább tíz évre lerendeztem a dolgot a vásárlásokkal. ~ Gondolja magában, ami talán egy kicsit túlzás, de van benne némi igazság is.
leveszi ruháit, s csak egy fürdőköpeny marad rajta, de abból is egy nagyobb féle, mert hiába alacsonyabb, mint egy átlagos férfi óriás létére, mert szélességre kettőt-hármat is kitesz. Az egyik üres melegebb medence előtt megáll, majd ledobja a szélére a törölközőt aztán finnyáskodás nélkül belemegy a most szinte égetőnek tűnő hőmérsékletű vízbe.
A finnyáskodás alatt az "először csak a lábamat beleteszem, aztán kicsit kavargatom a vizet, végül lassan belecsúszok"-t lehet érteni. Harbogassi valahogy megoldotta mindezt egy másodperc alatt. Elúszik a medence egyik sarkába és élvezi a meleget, miközben azon tanakszik, hogy mitől lesz ilyen fehér gőz abból a szép kékes vízből? Ezt bizony senki se tanította meg neki, így nem is tudhatja. *
Elindul viszonylag gyors léptekkel a fürdőház irányába, hogy egy meleg fürdőt vegyen - legalább addig sem fázik.
Elvárás szokott lenni általában, hogy vásároljon is az ember (vagy óriás) a fogadóban, így ezzel már biztosan plusz pontot szerzett magának, habár a múltkori vízbe-esés után már nem valószínű, hogy beengedik. Mondjuk az már talán egy fél éve volt, így már lehet, hogy elfeledték. Szerencséjére valóban nem emlékeznek rá, vagy csak egyszerűen adnak neki még egy esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem olyan fajta aki minden alkalommal belesik részegen a fürdővízbe.
~ Meg amúgy is... Régebben legalább tíz évre lerendeztem a dolgot a vásárlásokkal. ~ Gondolja magában, ami talán egy kicsit túlzás, de van benne némi igazság is.
leveszi ruháit, s csak egy fürdőköpeny marad rajta, de abból is egy nagyobb féle, mert hiába alacsonyabb, mint egy átlagos férfi óriás létére, mert szélességre kettőt-hármat is kitesz. Az egyik üres melegebb medence előtt megáll, majd ledobja a szélére a törölközőt aztán finnyáskodás nélkül belemegy a most szinte égetőnek tűnő hőmérsékletű vízbe.
A finnyáskodás alatt az "először csak a lábamat beleteszem, aztán kicsit kavargatom a vizet, végül lassan belecsúszok"-t lehet érteni. Harbogassi valahogy megoldotta mindezt egy másodperc alatt. Elúszik a medence egyik sarkába és élvezi a meleget, miközben azon tanakszik, hogy mitől lesz ilyen fehér gőz abból a szép kékes vízből? Ezt bizony senki se tanította meg neki, így nem is tudhatja. *
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2015-01-01 14:35:27
Üzenet elküldve: 2015-01-01 14:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
*Nem nagyon tartott ő túlzottan attól, hogy bajuk esik, inkább csak a korábbi rossz élmények dolgoztak benne a várost illetőleg. Szerencsére eddig úgy fest sikeresen elkerülte őket a baj -és a városőrség-.
Azt eddig is sejtette a korábbi beszélgetéseikből, illetve látottakból, hogy Dharren kapható egy kis huncutságra, azt viszont nem tudta volna megmondani, hogy ennyire figyelmes, finom, már-már romantikus is tud lenni a parancsnok. Még a végén tényleg elolvad, ha nem vigyáz magára a lány.
Kedveskedjen neki tovább bármilyen bókkal a férfi, ő szavakkal nem felel. Még utoljára megpróbálja elrejteni magukat az esetlegesen betoppanó felszolgálók, vagy vendégek elől, de ha nem sikerül, hát az sem tragédia. Annyira kihalt a fürdő, hogy egészen valószínűtlen, hogy pont most akarná őket bárki is megzavarni, de ha mégis... hát legalább ne legyen elsőre annyira egyértelmű, hogy mennyire nagyon zavar a váratlan vendég.
Miután kellően kipihenték magukat és felfrissültek, összeszedik holmijukat, majd maguk mögött hagyva a fürdőt -és az itt történteket-, visszatérnek a fogadóba.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses környezetében, alig néhány másodperc alatt sűrű köd keletkezik. A hatás az időjárási körülményeket figyelembe véve maradandó.
*Nem nagyon tartott ő túlzottan attól, hogy bajuk esik, inkább csak a korábbi rossz élmények dolgoztak benne a várost illetőleg. Szerencsére eddig úgy fest sikeresen elkerülte őket a baj -és a városőrség-.
Azt eddig is sejtette a korábbi beszélgetéseikből, illetve látottakból, hogy Dharren kapható egy kis huncutságra, azt viszont nem tudta volna megmondani, hogy ennyire figyelmes, finom, már-már romantikus is tud lenni a parancsnok. Még a végén tényleg elolvad, ha nem vigyáz magára a lány.
Kedveskedjen neki tovább bármilyen bókkal a férfi, ő szavakkal nem felel. Még utoljára megpróbálja elrejteni magukat az esetlegesen betoppanó felszolgálók, vagy vendégek elől, de ha nem sikerül, hát az sem tragédia. Annyira kihalt a fürdő, hogy egészen valószínűtlen, hogy pont most akarná őket bárki is megzavarni, de ha mégis... hát legalább ne legyen elsőre annyira egyértelmű, hogy mennyire nagyon zavar a váratlan vendég.
Miután kellően kipihenték magukat és felfrissültek, összeszedik holmijukat, majd maguk mögött hagyva a fürdőt -és az itt történteket-, visszatérnek a fogadóba.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló harminc lépéses környezetében, alig néhány másodperc alatt sűrű köd keletkezik. A hatás az időjárási körülményeket figyelembe véve maradandó.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2014-12-31 20:35:02
Üzenet elküldve: 2014-12-31 20:35:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
* Egyre jobb így, Isurii elérte nála lassan, hogy a munkán kívül másra is gondoljon, egyre többet. Nem is terelődnek már vissza szavai a munkára, eszébe sem jut ilyesmi. Az egyetlen még, amit észben tart, az a Hóhajú biztonsága. De hát egy fürdőben nem esik bajuk, itt van, vigyáz rá és a ruhájában elrejtve van egy kése is. Nem lesz gond. Arra sem kell nagyon biztatni, hogy folytassa azt, amit elkezdett. Bókolni nem olyan nehéz, ha ilyen szép és eszes lányról van szó, mint amilyen a Hóhajú. Egyik lába már engedelmesen simul a derekára, könnyebben tudja őt közelebb húzni magához és tovább méricskéli fenekének izmosságát. Most már le sem tagadhatná, hogy mennyire megkívánta a Hóhajút, ebből a közelségből már érezhető is, mennyire. Hattyú nyakának finom bőrét csókolva súg, mert hangos szónak most nincs itt helye, közöttük. *
- Félsz, hogy megégetlek? Hiába is ígérném, azok csak üres szavak.
- A tettek embere vagyok.
* Elmosolyodik ravaszul, mert ez kicsit sablonosan hangozhat. De Isuriit immár a tenyereibe ülteti, ágyékához húzva ágyékát és lassan dől vele előre, jobbját felcsúsztatva a hátára. Isurii érezheti, ahogy a meleg víz hozzáér hátához. Ahogy azt is, milyen biztonsággal tartja meg karjaiban. A vízre fekteti, de nem engedi el és csak azokat a kék szemeket nézi mindvégig. *
- Bennem bízhatsz.
* Visszahúzza őt magához és feláll vele, még közelebb, közelebb vonja magához és öleli tovább. Most már nem éri be öleléssel, simogatásokkal, többet akar a teste. Meg is tesz érte mindent és ki tudja mikor térnek vissza a fogadóba? *
* Egyre jobb így, Isurii elérte nála lassan, hogy a munkán kívül másra is gondoljon, egyre többet. Nem is terelődnek már vissza szavai a munkára, eszébe sem jut ilyesmi. Az egyetlen még, amit észben tart, az a Hóhajú biztonsága. De hát egy fürdőben nem esik bajuk, itt van, vigyáz rá és a ruhájában elrejtve van egy kése is. Nem lesz gond. Arra sem kell nagyon biztatni, hogy folytassa azt, amit elkezdett. Bókolni nem olyan nehéz, ha ilyen szép és eszes lányról van szó, mint amilyen a Hóhajú. Egyik lába már engedelmesen simul a derekára, könnyebben tudja őt közelebb húzni magához és tovább méricskéli fenekének izmosságát. Most már le sem tagadhatná, hogy mennyire megkívánta a Hóhajút, ebből a közelségből már érezhető is, mennyire. Hattyú nyakának finom bőrét csókolva súg, mert hangos szónak most nincs itt helye, közöttük. *
- Félsz, hogy megégetlek? Hiába is ígérném, azok csak üres szavak.
- A tettek embere vagyok.
* Elmosolyodik ravaszul, mert ez kicsit sablonosan hangozhat. De Isuriit immár a tenyereibe ülteti, ágyékához húzva ágyékát és lassan dől vele előre, jobbját felcsúsztatva a hátára. Isurii érezheti, ahogy a meleg víz hozzáér hátához. Ahogy azt is, milyen biztonsággal tartja meg karjaiban. A vízre fekteti, de nem engedi el és csak azokat a kék szemeket nézi mindvégig. *
- Bennem bízhatsz.
* Visszahúzza őt magához és feláll vele, még közelebb, közelebb vonja magához és öleli tovább. Most már nem éri be öleléssel, simogatásokkal, többet akar a teste. Meg is tesz érte mindent és ki tudja mikor térnek vissza a fogadóba? *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325