//Ydriss, Kharasshi//
*Nők! Ha van bennük valami, ami a férfit az őrületbe tudja kergetni, hát az a dolgok akkurátus ki nem mondása. Hiszen Kharasshi épp az imént kérdezte, hogy a lánynak panasza van-e rá bármilyen okból kifolyólag. A nemleges válasznál már tudta, hogy ez kemény dió lesz. Önuralmat próbáló feladat egy nő nyelvére piszkálni a bajait. Abban pedig nem mondhatni, hogy a mélységi fajtája bővelkedne.
A kimondott nem ellenére most mégis felemlegetődik, hogy a pásztorórájuk után nem élt egyértelművé tett jogaival, s inkább ama könyvbe s pihenésbe temetkezett. Számonkérő szurkálódás. Persze Ydriss biztos tagadná, hogy az volna. Ténymegállapítás! Valami ilyesmi takarózást tudna elképzelni, csak hogy a lánynak ne kelljen szembesülnie vele, hogy, bár a kezdeményezéshez nem volt mersze, de nagyon is szívesen fogadta volna, ha Kharasshi újból a karjába vonja.
Sosem értette ennek az asszonyi csűrés-csavarásnak az értelmét. Emiatt talán jobban bosszankodik, mint a válla makacskodása okán, de azért hálásan fogadja a segítséget.
Az öve kioldásának mozdulatába azonban kissé belebágyad a tett lendülete, lévén a mélységi figyelmét egészen magához édesgeti a vetkőző lány alakja. Ilyetén elmélázására csak akkor döbben rá, mikor Ydriss szembefordul vele, s ő még mindig ugyanott tart az öv bogozásában, ahol épp elkezdte.*
- Vágyakozom utána? *kérdi és egy hirtelen mozdulattal magához rántja Ydrisst, hogy ölelésébe zárja.* - Én nem vágyakozom. *Jobbjának ujjai a rőt tincsek közé fúrják magukat.* - Hiszen már az enyém az a megátalkodott fakóvérű. Testestől, lelkestől *suttogja a nőstény ajkaira borzongató, mély tónusú hangján, hogy aztán csókkal pecsételje megállapítását.
Amikor viszont ajkaik elválnak, kénytelen szembesülni vele, hogy ilyesmivel most nem ütheti el a kérdés valódi tételét. A konok csillogás azokban a barna szemekben válaszokat akar.*
- Mindketten tudjuk, hogy ami közöttünk van, a Természet Anya ellen való. Nincs jövője *sóhajt. Nincs kedvére megtörni a varázst azzal, hogy kimondja a változtathatatlant.* - De ettől még lehet fenséges ajándék ez az idő. Együtt.
- Egy hónap. Talán több. De aztán mindketten visszatérünk a saját életünkbe. Te találsz majd egy fakóvérű ficsúrt, akivel összekötheted a sorsod, s akit büszke apává teszel majd. Én pedig találok egy mélységi nőstényt, akinek fiakat nemzhetek, hogy erősítsék, gyarapítsák a családomat. S csak remélni tudjuk majd, hogy véreink nem egymás gyilkosai lesznek.
*Kharasshi hangjában szomorkás él hallatszik. Nem álltatja magát, de azt is tudja, hogy még nem tudná elengedni a lányt, akármennyire természet ellen való ez a kötődés. Magához szorítja, míg ez a sötét pillanat tovalebben, aztán egy sóhajjal csókot lehel a homlokára.*
- Mondtam. Túl sokat tépelődsz. Élj inkább, kicsi nőstény *mosolyodik, hogy végleg elhessentse ezt a komor hangulatot. A kezét nyújtja, hogy a dézsába segítse Ydrisst. Még meghűl itt, míg ő befejezi a vetkezést.
Elrendezi a holmiját és kibújik maradék ruháiból, hogy aztán ő is a kellemesen meleg vízbe ereszkedjen.*
- De hogy értetted *jut eszébe hirtelen a lány egy korábbi mondata* -, hogy a legutóbb én jártam a legjobban? *vonja fel egyik szemöldökét.* - Fájdalmat okoztam talán? Vagy csupán azzal vádolsz óvatoskodva, hogy önző szerető vagyok?
*Kinyújtóztatja karjait a terebélyes dézsa szélén és kényelmesen elhelyezkedik a meleg vízben.*
- Amilyen féltékenyen fújsz a könyvemre, azért mégsem hinném, hogy ne lett volna kedvedre *piszkálódik készakarva.* - Ne tagadd, az imént felróttad nekem, hogy olvasásba temetkeztem. Te pedig *megáll mondandójában egy pillanatra és a lány pillantását keresi* - nem tettél ellene semmit.
*Súlya van ennek a néhány szónak, s ha Ydriss nem fordítja el tekintetét a nyilvánvalóról, rájöhet, hogy pontosan ez volt az oka a távolságtartásnak.*
- Ott a tónál azt hittem, mellém emelkedsz, egyenes derékkal, szabad akaratból, minden makacs megátalkodottságoddal. De te *szűkíti össze a szemét rosszallón* - minduntalan visszahátrálsz a béklyóim alá. Mert úgy őszintébben hazudhatsz magadnak. Úgy hiszed, míg csak engeded, hogy tegyem, ami kedvem szerint való, elszámolhatsz a lelkiismereteddel?
- Úgy terveztem, nem háborgatlak, míg eldöntöd, mit is akarsz valójában. De *megvonja a vállát és gazemberes mosoly rándul a szája szegletébe* - ha talán csak három napom van az életből. *Ezúttal készakarva túloz.* - Ezt az időt pedig nem olvasással terveztem eltölteni.