//Szép, új világ//
*Istennőnk csak úgy lubickol szerepében, nem kevésbé mindenre kész, alázatos szolgálója! Mindazonáltal úgy tűnik, a fél-elf inkább szakavatott a színjátszás terén, ugyanis Ewi nem állhatja néha egy-egy mosoly nélkül, milyen szerencse, hogy háttal van, így nem vesz el a játék élményéből. Ráadásul így meghökkent tekintete sem érvényesül, mi hajának visszaigazítását követően teljesedik csak ki, mikor a nyomkorászó ujjak nyakát veszik birtokba. Sosem masszírozták még, ezt bizton állíthatja, s cseppet sem számított rá, hogy pont ma este, és pont ezektől a kezektől élvezheti a meglepően kellemes első alkalmat.
Kezdeti döbbenete békés megelégedéssé szelídül, a hipnotikusan búgó hang pedig szinte transzba ejti, feledtetve vele a helyzet minden lehetséges kellemetlenségét.*
- Óhh, ne is mondd!
*Kontráz rá elgyötört kimerültséggel hangjában, mit sem sejtőn hagyva a srác ujjait egyre lejjebb kalandozni testén, egészen a vízfelszín alá. A tovább fűzött gondolat sem ébreszt gyanút benne, olyannyira ellazult már, hogy talán fel sem fogja mit jelenthet, amit jóhiszeműn elenged füle mellett.
Váratlanul érzi hasán a cirógató tenyeret, minek nyomán libabőrbe fut az érintés tájéka, hátán a másik mellkasát, fülén pedig a hevült leheletet. Még egy kisebb, jóleső morgást is hallat, mielőtt feleszmél, s testén egyszerre feszültség lesz észlelhető. Arca répa-vörösre színeződik, hangjába enyhe zavar vegyül.*
- Ááhh, ugyan...mármint...*nagyot nyel*...hol maradhat már a vacsoránk?
*Szinte feltűnésmentesen vált témát, és kezd fészkelődni hogy kibújhasson az ölelésből.*