Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-03 01:00:56
Üzenet elküldve: 2017-04-03 01:00:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Nem is volt olyan rossz ötlet a fogadó szobáiban tölteni egy éjszakát. Kényelmesebb volt, mint a dohos pince, ahol ezelőtt aludt, és ennek köszönhetően egészen kipihente magát. Talán pont ez a kipihentség teszi, hogy a nappalt nem egy sötét zugban töltve vészeli át, hanem érdekes felfedezések reményében a fürdőházat célozza meg.
Igen, meg fogja nézni magának azt a népséget, akiktől eddig úgy irtózott. Nem fog szóba állni akárkivel, csak olyasvalakivel, akiben valami különlegeset lát. Akkor talán nem unja halálra magát, sőt, talán még különösen izgalmas napja is lehetne.
Azonban nem tervei szerint alakul a dolog. A fürdőházba ugyan minden probléma nélkül beengedik, hála az előző esti fürdésnek. A kínálat viszont, mármint a többi ember, vagy elf, vagy törpe, vagy fene tudja mi, nem túl változatos. Hiába számlál a hely legalább öt különböző fajt, mégis mind ugyanolyannak tűnik, rettentő unalmasnak.
Azért, ha már eljött idáig, nem fog valamicske úszás nélkül távozni, így ruháitól megszabadulva az egyik közös medence felé veszi az irányt. Nos, ez a döntés változtatja meg a lány teljes napját. Először csak megannyi hasonló egyedet lát, mint már a bejáratnál is, aztán mikor lassan a vízbe csúszik, tőle nem is olyan távol megpillant egy kicsinyke lányt.
Teste minden apró porcikája, beleértve hosszú, dús haját, hófehér. Egyedül íriszei csillognak vörös színben, tekintete sem átlagos.*
~Ő ott. Igen, valami ilyesmit kerestem.~
*Vigyorodik el. Nori első két tippje, hogy a lány vagy hótündér, vagy egy élőholt a hamvas fehér színeivel. A találgatás helyett azonban többre juthat azzal, ha megismeri. Közelebb húzódik hát a csöppséghez, mert hozzá képest is alacsonynak és törékenynek tűnik a lány, és megszólítja.*
- Szervusz kicsi. Nincs szükséged egy, hmm, beszélgetőpartnerre? Bocsi, a sok bolond között különlegesnek tűnsz. Te, te más vagy.
*Utolsó mondatában már enyhe kísértetiesség is hallatszik, habár próbál önmagához méltóan kifejezetten kedves lenni. Nem akarja elijeszteni a lányt, ő az egyetlen esélye, hogy kalandos napja lehessen. Feltéve persze, hogy a kislány belül pont ugyanolyan különleges, mint a külseje.*
*Nem is volt olyan rossz ötlet a fogadó szobáiban tölteni egy éjszakát. Kényelmesebb volt, mint a dohos pince, ahol ezelőtt aludt, és ennek köszönhetően egészen kipihente magát. Talán pont ez a kipihentség teszi, hogy a nappalt nem egy sötét zugban töltve vészeli át, hanem érdekes felfedezések reményében a fürdőházat célozza meg.
Igen, meg fogja nézni magának azt a népséget, akiktől eddig úgy irtózott. Nem fog szóba állni akárkivel, csak olyasvalakivel, akiben valami különlegeset lát. Akkor talán nem unja halálra magát, sőt, talán még különösen izgalmas napja is lehetne.
Azonban nem tervei szerint alakul a dolog. A fürdőházba ugyan minden probléma nélkül beengedik, hála az előző esti fürdésnek. A kínálat viszont, mármint a többi ember, vagy elf, vagy törpe, vagy fene tudja mi, nem túl változatos. Hiába számlál a hely legalább öt különböző fajt, mégis mind ugyanolyannak tűnik, rettentő unalmasnak.
Azért, ha már eljött idáig, nem fog valamicske úszás nélkül távozni, így ruháitól megszabadulva az egyik közös medence felé veszi az irányt. Nos, ez a döntés változtatja meg a lány teljes napját. Először csak megannyi hasonló egyedet lát, mint már a bejáratnál is, aztán mikor lassan a vízbe csúszik, tőle nem is olyan távol megpillant egy kicsinyke lányt.
Teste minden apró porcikája, beleértve hosszú, dús haját, hófehér. Egyedül íriszei csillognak vörös színben, tekintete sem átlagos.*
~Ő ott. Igen, valami ilyesmit kerestem.~
*Vigyorodik el. Nori első két tippje, hogy a lány vagy hótündér, vagy egy élőholt a hamvas fehér színeivel. A találgatás helyett azonban többre juthat azzal, ha megismeri. Közelebb húzódik hát a csöppséghez, mert hozzá képest is alacsonynak és törékenynek tűnik a lány, és megszólítja.*
- Szervusz kicsi. Nincs szükséged egy, hmm, beszélgetőpartnerre? Bocsi, a sok bolond között különlegesnek tűnsz. Te, te más vagy.
*Utolsó mondatában már enyhe kísértetiesség is hallatszik, habár próbál önmagához méltóan kifejezetten kedves lenni. Nem akarja elijeszteni a lányt, ő az egyetlen esélye, hogy kalandos napja lehessen. Feltéve persze, hogy a kislány belül pont ugyanolyan különleges, mint a külseje.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:00:19
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadóból egyenesen a fürdőházba megy, hogy lazítson egy pár órát. Az öltözőben leveti a ruháját, szépen összehajtogatja, és beteszi egy szekrénybe a cipőjével együtt. A nemrég kerített hajtűkkel felcsavarja a kobakja tetejére a haját, hogy az ne lógjon bele a vízbe, majd egy törölközőt kerít, amivel takarhatja magát, amíg a vízbe nem merül. Járt már itt egyszer, de akkor nem egyedül, így viszont pofátlanságnak érzi elfoglalni az egyik négyszemélyes medencét. Ugyan nincsenek sokan, de ha jönne egy nagyobb társaság, biztos kizavarnák onnan, azt meg nem akarja átélni. Inkább rögtön az egyik közös medencét választja. A törölközőt a medence melletti padra teríti, majd jeges testét belemeríti a forró vízbe. Bizsergés járja át a lábujjától a feje búbjáig, ahogy lassan nyakig merül. Csodálatos érzés. Fejét a párkányra támasztja, hagyja, hogy a víz félig megemelje a testét, persze figyel rá, hogy semmi ne kerüljön a felszínre. Szégyenlős típus, nem szeret meztelenkedni vadidegenek előtt, viszont itt mindenki meztelen, ami egy fokkal enyhít a gátlásain. Nem minden lány tökéletes karcsú, dús idomú, és mégsem bámulják meg azokat, akik valami miatt kilógnak a sorból, így rá sem mutogatnak ujjal hószín teste láttán. Az egyetlen gond, hogy még ő nem szokta meg ezt a külsőt, van, hogy órákig bámulja magát a tükörben, vagy most pont a vízben, mert képtelen elhinni, hogy elveszítette a színeit, és fogalma sincs, miért.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-28 18:25:25
Üzenet elküldve: 2017-03-28 18:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Picit elgondolkodik. Vajon miféle varázslat is lehet az?*
~Lehet, hogy függőónnal mutatná be, hogy fokra pontosan meg tudja mondani hogy önt?~
*Szemöldökráncolván elmélkedik, végül a lehetőségre bólint.*
-Jól van, mutasd akkor!
*Rövid kölcsönös bámulásuk után, mikor már nem néznek úgy, mint "maszületett Taitos az új Ninora", még maga a Zöldfülű sem érti a bocsánatkérés miértjét.*
~Haláli aranyos, de miért?~
*Látja, hogy ez nem a színjáték része, így végül mi sem egyszerűbb, csak rákérdez.*
-Nem történt semmi rossz. Miért?
~Ha valami ellenemre van szólok majd.~
*Taitosnak az illem soha nem volt ösztönös, így lehet az, hogy ösztönösen nem is bántja, ha valaki illetlen.
Talán ő is az, mikor úgy rászól a leányra, hogy ne maradjon mögötte.*
-Nem vészesen, ha jól esik maradhatsz is. De nem vagyok olyan fontos, hogy másokra vessem az árnyékom.
*Fogalmazza meg kicsit másképpen is az egészet.*
~Láthatóan nem tekint barátnak. Kár.~
*Kicsit elszontyolodik ugyan, de odáig még az ő mágikusan tágított emlékezete is visszaér, hogy pár perce Ninoryn mennyire közvetlen társaság volt.*
~Meg tudnám szokni.~
*Gondolja végig, hiszen kevés vele egy kaliberű embert látott.*
~Lehet, hogy ez az egész komolykodás csak álca. Vagy... Pont ez az igazi? Végére kell járnom.~
*Újabb érdekes kihívás. Ezektől lesznek színesek Taitos napjai, no meg a barátokról. Apropó barátok, arra még nem is felelt.*
-Hát, az egészet csak azért kérdeztem, hogy ha netán a kéretlen fülektől elzárva tartanál valamit, akkor azt hogyan oldjuk meg.
*Picit vár.*
-Ismerem a fogadóst, úgy ahogy. Igazából talán átlagosan, de biztosan adna egy szobácskát, ebédre, ha... Szóval ha úgy kényelmesebb.
*Magyarázza kérdéseinek okát.*
~Igen, ez pont úgy hangzott, mintha megenni szándékoznék egy szobát.~
*Így, hogy kevesebb a komolytalanság, Taitos sokkal kevésbé is van elemében, hiszen ő amolyan félvér móka-elementál volna, így szavai sem olyan magabiztosak már, de annál komolyan vehetőbbek.*
-Nos, akkor, csak utánad, Uram!
*Tárja fel az ajtót menetre készen. A túlóldalon pedig így a Nino szavai alapján legmegfelelőbb helyet, vagy a hozzá vezető utat veszi célba.*
//Nino//
*Picit elgondolkodik. Vajon miféle varázslat is lehet az?*
~Lehet, hogy függőónnal mutatná be, hogy fokra pontosan meg tudja mondani hogy önt?~
*Szemöldökráncolván elmélkedik, végül a lehetőségre bólint.*
-Jól van, mutasd akkor!
*Rövid kölcsönös bámulásuk után, mikor már nem néznek úgy, mint "maszületett Taitos az új Ninora", még maga a Zöldfülű sem érti a bocsánatkérés miértjét.*
~Haláli aranyos, de miért?~
*Látja, hogy ez nem a színjáték része, így végül mi sem egyszerűbb, csak rákérdez.*
-Nem történt semmi rossz. Miért?
~Ha valami ellenemre van szólok majd.~
*Taitosnak az illem soha nem volt ösztönös, így lehet az, hogy ösztönösen nem is bántja, ha valaki illetlen.
Talán ő is az, mikor úgy rászól a leányra, hogy ne maradjon mögötte.*
-Nem vészesen, ha jól esik maradhatsz is. De nem vagyok olyan fontos, hogy másokra vessem az árnyékom.
*Fogalmazza meg kicsit másképpen is az egészet.*
~Láthatóan nem tekint barátnak. Kár.~
*Kicsit elszontyolodik ugyan, de odáig még az ő mágikusan tágított emlékezete is visszaér, hogy pár perce Ninoryn mennyire közvetlen társaság volt.*
~Meg tudnám szokni.~
*Gondolja végig, hiszen kevés vele egy kaliberű embert látott.*
~Lehet, hogy ez az egész komolykodás csak álca. Vagy... Pont ez az igazi? Végére kell járnom.~
*Újabb érdekes kihívás. Ezektől lesznek színesek Taitos napjai, no meg a barátokról. Apropó barátok, arra még nem is felelt.*
-Hát, az egészet csak azért kérdeztem, hogy ha netán a kéretlen fülektől elzárva tartanál valamit, akkor azt hogyan oldjuk meg.
*Picit vár.*
-Ismerem a fogadóst, úgy ahogy. Igazából talán átlagosan, de biztosan adna egy szobácskát, ebédre, ha... Szóval ha úgy kényelmesebb.
*Magyarázza kérdéseinek okát.*
~Igen, ez pont úgy hangzott, mintha megenni szándékoznék egy szobát.~
*Így, hogy kevesebb a komolytalanság, Taitos sokkal kevésbé is van elemében, hiszen ő amolyan félvér móka-elementál volna, így szavai sem olyan magabiztosak már, de annál komolyan vehetőbbek.*
-Nos, akkor, csak utánad, Uram!
*Tárja fel az ajtót menetre készen. A túlóldalon pedig így a Nino szavai alapján legmegfelelőbb helyet, vagy a hozzá vezető utat veszi célba.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-28 13:27:51
Üzenet elküldve: 2017-03-28 13:27:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- Elmesélni nem fogom, az ilyet látni kell. *Görbül felfelé szája jobb sarka.* Hátha összefutunk Synmirán, mikor az alkimistátokhoz megyek. *Bár arca nem mutatja a lelkesedés legkisebb jeleit sem, szavai alapján bátran feltételezhető, hogy nincs ellenére egy második találkozó. Legalább is, egyelőre. A lakcímét azért nem fogja az orrára kötni, de már az is valami, hogy nem zárkózik el a lehetőség elől.
Észre sem veszi, hogy milyen sokáig bámulja a másikat; nem számít ekkora szünetre, hiszen a férfi előszeretettel tölti ki a csendet illő és illetlen dolgokkal egyaránt. Maga sem tudja, mire gondol, talán nem is gondol semmire, csak csodálja a különös árnyalatú szemeket - egész addig, amíg felocsúdva el nem fordítja a tekintetét. Úgy érzi, lángol az egész arca, pedig a smink alatt csak két halovány, rózsaszín árnyat látni, nem többet. Milyen kínos, szidja le magát. Ráadásul Taitos még megjegyzést is fűz hozzá!*
- Ne haragudj... *Dünnyögi, elnyomva egy felszisszenést. Nem egy falifestmény a mágus, hogy így megbámulja! Biztos kényelmetlen helyzetbe hozta vele. ~ Lépjünk túl rajta... ~ A nevetés és a burkolt bók segít is ebben, bár az utóbbival nem tud mit kezdeni, főleg nem ilyen mennyiségben. Megköszönni még egyszer olyan nagyzolásnak tűnne, de szó nélkül is hasonlóan kellemetlen érzés... Így inkább csak egy mosolyt küld válaszul és elfordítja az arcát. Hát, legalább ennél a résznél figyelhetett volna az anyjára, mikor az kétségbeesetten nőt próbált belőle faragni.*
- Oh. *Bukik ki belőle, ahogy megszólják a járását és felzárkózik mellé. Legalább is, már nincs annyival mögötte.* Zavar? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal a szemeiben, még a fejét is félredönti hozzá. Milyen meglepő...*
- Vannak... Szép számmal, de ritkán fordulnak meg a fogadóban. Miért... *Összevonja a szemöldökeit és visszafordítja a tekintetét menetirányba. Túl sokat kérdez...*
//Taitos//
- Elmesélni nem fogom, az ilyet látni kell. *Görbül felfelé szája jobb sarka.* Hátha összefutunk Synmirán, mikor az alkimistátokhoz megyek. *Bár arca nem mutatja a lelkesedés legkisebb jeleit sem, szavai alapján bátran feltételezhető, hogy nincs ellenére egy második találkozó. Legalább is, egyelőre. A lakcímét azért nem fogja az orrára kötni, de már az is valami, hogy nem zárkózik el a lehetőség elől.
Észre sem veszi, hogy milyen sokáig bámulja a másikat; nem számít ekkora szünetre, hiszen a férfi előszeretettel tölti ki a csendet illő és illetlen dolgokkal egyaránt. Maga sem tudja, mire gondol, talán nem is gondol semmire, csak csodálja a különös árnyalatú szemeket - egész addig, amíg felocsúdva el nem fordítja a tekintetét. Úgy érzi, lángol az egész arca, pedig a smink alatt csak két halovány, rózsaszín árnyat látni, nem többet. Milyen kínos, szidja le magát. Ráadásul Taitos még megjegyzést is fűz hozzá!*
- Ne haragudj... *Dünnyögi, elnyomva egy felszisszenést. Nem egy falifestmény a mágus, hogy így megbámulja! Biztos kényelmetlen helyzetbe hozta vele. ~ Lépjünk túl rajta... ~ A nevetés és a burkolt bók segít is ebben, bár az utóbbival nem tud mit kezdeni, főleg nem ilyen mennyiségben. Megköszönni még egyszer olyan nagyzolásnak tűnne, de szó nélkül is hasonlóan kellemetlen érzés... Így inkább csak egy mosolyt küld válaszul és elfordítja az arcát. Hát, legalább ennél a résznél figyelhetett volna az anyjára, mikor az kétségbeesetten nőt próbált belőle faragni.*
- Oh. *Bukik ki belőle, ahogy megszólják a járását és felzárkózik mellé. Legalább is, már nincs annyival mögötte.* Zavar? *Kérdezi őszinte kíváncsisággal a szemeiben, még a fejét is félredönti hozzá. Milyen meglepő...*
- Vannak... Szép számmal, de ritkán fordulnak meg a fogadóban. Miért... *Összevonja a szemöldökeit és visszafordítja a tekintetét menetirányba. Túl sokat kérdez...*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:13:38
Üzenet elküldve: 2017-03-28 10:13:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Eltöpreng a kézzel öntögetés dolgán.*
-Nem.
*Jelenti ki. Soha sem látott még ugyanis alkimistát akcióban. Az nagyon ritka.*
-Majd meséld el egy ital mellett a szomszédban.
*Biccent oldalra.*
-Ez pont érdekelne, és még ezer kérdésem van.
*Picit gondolkodik, ez kicsit követelőző is, így helyesbít.*
-Már ha nem akarod azonnal, és nem tolakszom.
Mondjuk.
*Neveti el magát.*
-Azt hiszem a tolakodás már megvolt, szóval ezzel picit elkéstem.
*Láthatóan a "bevetésig" most a kicsit kevésbé szeleburdi, kicsit nyugodtabb énjét adja. De hogy ez csak ideiglenes, vagy ez az alap állapot is, na azt talán maga a fiú sem tudja.*
*Ahogy vége a bolond-járásnak Taitos ismét visszakerül a nevetés, és a vigyor okozta felpörgésbe. Elég nagy hibája ez taktikai szempontból, hogy az öröm ennyire képes elsodorni, de nem bánja.*
~Azért van az élet, hogy boldogok legyünk, és másoknak is adjunk belőle.~
*Ez a mottója tartja ebben az enyhén elrugaszkodott állapotban mindig.*
-Hálátlanok, bizony.
*Bólint vigyorogva.*
-Nem bánom én azt, hadd károgjanak.
*Feleli a beszéd téma ügyében, habár lehet, hogy Nino nem erre gondolt. Aztán beáll egy kis csend a nevetésben, és mindketten csak egymáson legeltethetik szemüket. Taitosnak mindig olyan érzése volt, hogy mindenki szeme legmélyén ott van valahol elrejtve egy kincs. De eddig mindig csak a szépségig ásott le, és most sincs ez másként, elmerengve lesi Nino kékjeit, míg ő egyértelműen az övéibe mered.*
~Na tessék. Gyakolatilag egy korombeli férfival szemezek.~
*Taitos se hitte, hogy egyszer eljut idáig, de most mégis ez következett be.*
~Hová jutottam?~
*Röhög magában, de tudja, hogy ez csak a látszat.*
-Nem hittem volna, hogy férfi szeme lehet ilyen szép.
*Jelenti ki, de csak miután kivárta, hogy Ninoryn nézzen el először, ő elvan így. Minél több ideje van, annál tovább kutathat.*
-És azt sem, hogy valaha ilyet mondok.
*Neveti el magát ismét most már a faramuci széptevési módozaton, amit éppen most űzni tud.*
~Jó, azért most már lassan elég lesz.~
*Taitos sajnos még mindig megbabonázott állapotban van, ami annyit tesz, hogy el akarja érni, hogy ne ez legyen az első és egyetlen találkájuk, még ha csak véletlen is. Viszont ehhez el kell zárnia azt a csapot, ami az előbbihez hasonló mondatokat mondatja vele, különben idő előtt kifogyna.*
-Hát... Tudni tudnám. De egy igazán finom kezű leány csinálta ilyenre, és, mint férfi a férfinak elmondhatom, hogy a világért se tenném tönkre. Ki tudja, hogy újra elrendezné-e, ha már most összekócolom.
*Indul el oda, ahol ruháit tárolja. Ott gatyát, nadrágot, bő inget, és minderre szakadt köpenyt vesz, pengéjét is felköti magára, minderre az időre magára hagyva a másikat.*
-Nem jössz?
*Néz vissza, mikor már a Pegazushoz haladhatnak, és a másik szinte árnyékként követi.*
-Jó dolga van az árnyaknak, de nekem már van egy, és az nem szereti, hogy taposod.
*Burkoltan persze azt akarja ezzel közölni, hogy Nino nem az ölebe, menjen csak szépen Taitos előtt, de még inkább mellett, hiszen ott a helye.*
-Sok ismerősöd van erre? Mennyire van esélyem találkozni velük?
*Kérdezi már a Pegazus ajtajában, arca pedig elárulja azt, hogy mindezt azért kérdezi, hogy netán ha az ebéd bizalmasabb témákat hoz, ne tudja meg az egész város, hogy Ninoryn nemét tekintve bizony egy igen talpraesett csaló.*
//Nino//
*Eltöpreng a kézzel öntögetés dolgán.*
-Nem.
*Jelenti ki. Soha sem látott még ugyanis alkimistát akcióban. Az nagyon ritka.*
-Majd meséld el egy ital mellett a szomszédban.
*Biccent oldalra.*
-Ez pont érdekelne, és még ezer kérdésem van.
*Picit gondolkodik, ez kicsit követelőző is, így helyesbít.*
-Már ha nem akarod azonnal, és nem tolakszom.
Mondjuk.
*Neveti el magát.*
-Azt hiszem a tolakodás már megvolt, szóval ezzel picit elkéstem.
*Láthatóan a "bevetésig" most a kicsit kevésbé szeleburdi, kicsit nyugodtabb énjét adja. De hogy ez csak ideiglenes, vagy ez az alap állapot is, na azt talán maga a fiú sem tudja.*
*Ahogy vége a bolond-járásnak Taitos ismét visszakerül a nevetés, és a vigyor okozta felpörgésbe. Elég nagy hibája ez taktikai szempontból, hogy az öröm ennyire képes elsodorni, de nem bánja.*
~Azért van az élet, hogy boldogok legyünk, és másoknak is adjunk belőle.~
*Ez a mottója tartja ebben az enyhén elrugaszkodott állapotban mindig.*
-Hálátlanok, bizony.
*Bólint vigyorogva.*
-Nem bánom én azt, hadd károgjanak.
*Feleli a beszéd téma ügyében, habár lehet, hogy Nino nem erre gondolt. Aztán beáll egy kis csend a nevetésben, és mindketten csak egymáson legeltethetik szemüket. Taitosnak mindig olyan érzése volt, hogy mindenki szeme legmélyén ott van valahol elrejtve egy kincs. De eddig mindig csak a szépségig ásott le, és most sincs ez másként, elmerengve lesi Nino kékjeit, míg ő egyértelműen az övéibe mered.*
~Na tessék. Gyakolatilag egy korombeli férfival szemezek.~
*Taitos se hitte, hogy egyszer eljut idáig, de most mégis ez következett be.*
~Hová jutottam?~
*Röhög magában, de tudja, hogy ez csak a látszat.*
-Nem hittem volna, hogy férfi szeme lehet ilyen szép.
*Jelenti ki, de csak miután kivárta, hogy Ninoryn nézzen el először, ő elvan így. Minél több ideje van, annál tovább kutathat.*
-És azt sem, hogy valaha ilyet mondok.
*Neveti el magát ismét most már a faramuci széptevési módozaton, amit éppen most űzni tud.*
~Jó, azért most már lassan elég lesz.~
*Taitos sajnos még mindig megbabonázott állapotban van, ami annyit tesz, hogy el akarja érni, hogy ne ez legyen az első és egyetlen találkájuk, még ha csak véletlen is. Viszont ehhez el kell zárnia azt a csapot, ami az előbbihez hasonló mondatokat mondatja vele, különben idő előtt kifogyna.*
-Hát... Tudni tudnám. De egy igazán finom kezű leány csinálta ilyenre, és, mint férfi a férfinak elmondhatom, hogy a világért se tenném tönkre. Ki tudja, hogy újra elrendezné-e, ha már most összekócolom.
*Indul el oda, ahol ruháit tárolja. Ott gatyát, nadrágot, bő inget, és minderre szakadt köpenyt vesz, pengéjét is felköti magára, minderre az időre magára hagyva a másikat.*
-Nem jössz?
*Néz vissza, mikor már a Pegazushoz haladhatnak, és a másik szinte árnyékként követi.*
-Jó dolga van az árnyaknak, de nekem már van egy, és az nem szereti, hogy taposod.
*Burkoltan persze azt akarja ezzel közölni, hogy Nino nem az ölebe, menjen csak szépen Taitos előtt, de még inkább mellett, hiszen ott a helye.*
-Sok ismerősöd van erre? Mennyire van esélyem találkozni velük?
*Kérdezi már a Pegazus ajtajában, arca pedig elárulja azt, hogy mindezt azért kérdezi, hogy netán ha az ebéd bizalmasabb témákat hoz, ne tudja meg az egész város, hogy Ninoryn nemét tekintve bizony egy igen talpraesett csaló.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:31:00
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:31:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- A kéz elhagyhatatlan, mint a szó a mágiában. *Válaszolja rutinosan még a korábbi kérdésre, hiszen ekkor már öltözik.* Egy alkimista keze... *Felhümmög.* Ismered az alkimisták "varázslatát"? Ha valaki nem kézzel és csíptetővel keverné a varázsitalait, úgy nem lenne rá képes.
*Inkább nem magyarázza, miről van szó, hiszen sokat látott utazóként bizonyára nem ő az első alkimista, akivel Taitos összefut.
A férfi tervére azonnal biccent és úgy is tesz, nem probléma a parancskövetés, sőt... Már a mágus első szavaira megmerevíti az arcát, hogy ki ne bukjon belőle egy kacaj, mert sejti, mire megy ki a játék. ~ Te jó ég, ilyen rímeket... ~ Prüszköl fel gondolatban, de a külsején csak a szája rándul. Ha már így udvarolnak a helyi lányoknak, ő azért meg is nézi őket magának. Hát nem Arthenior boszorkányaihoz jöttek, az egyszer biztos, Taitos jól választott... Már majdnem elmerül a látványban, mikor meglökik, ő pedig előrelép az elvártaknak megfelelően; jobbját mellkasára, balját háta mögé téve hajol meg feléjük, a lehető legúribb módon, ahogy azt egy gazdagnegyedbeli ficsúr csak teheti.*
- Hölgyeim. *S nézzenek oda, nem értékelik. Milyen faragatlanok!
Taitos búcsúszavaira csalódottan sóhajt egyet és kiegyenesedik. Hát, ha nem, hát nem, ő nem erőlteti magát rájuk. Sarkonfordul és követi a másikat... Aztán nagyjából vele egyidőben tör ki belőle a nevetés. Teli torokból kacag fel, nem sajnálja belőle az energiát, de a hangszínére még így is ügyel, egy pillanatra sem ugrik nőies magasságokba.*
- Milyen hálátlan dögök. *Vigyorog szélesen és kesztyűs kezével megpaskolja a másik vállát.* Pedig egész hétre beszédtémát adtál nekik. *Nekidől a falnak és nagy levegőket vesz, hogy uralkodjon az érzelmein. Töretlen jókedvvel néz fel a plafonra - betyár jó dolog lehet ilyenkor kalandornak lenni, hiszen egy város sem köti őket sehova, s incselkedhetnek a lányokkal úgy, ahogy akarnak! ~ Bezzeg én csinálnék ilyet egy utcabálon, az egész negyed kitagadna... ~
Néhány kósza pillanatra rajta felejti a tekintetét, de a várttal ellentétben - azaz a mellkasa bámulása helyett - a szemeit nézi. Nem látott még ilyen különös árnyalatot, de nagyon tetszik neki.*
- Nem tudsz varázsolni amúgy valamit a hajadra? *Kérdezi, mikor már a másik is láthatóan lenyugodott. Tekintete átvándorol a göndör tincsekre.* Valami meleget, mert így megfázik. *Az ő copfja vége is vizes, de az semmi ahhoz képest, ha valakinek az egész fejét víz alá nyomták. Közben ha a másik menni akar, ő követi készséggel; észre is veheti hamarosan Taitos, hogy hiába állapodtak meg egy közös úti célban, Nino sosem megy előre vagy akár mellette, mindig fél-egy lépéssel lemaradva követi.*
//Taitos//
- A kéz elhagyhatatlan, mint a szó a mágiában. *Válaszolja rutinosan még a korábbi kérdésre, hiszen ekkor már öltözik.* Egy alkimista keze... *Felhümmög.* Ismered az alkimisták "varázslatát"? Ha valaki nem kézzel és csíptetővel keverné a varázsitalait, úgy nem lenne rá képes.
*Inkább nem magyarázza, miről van szó, hiszen sokat látott utazóként bizonyára nem ő az első alkimista, akivel Taitos összefut.
A férfi tervére azonnal biccent és úgy is tesz, nem probléma a parancskövetés, sőt... Már a mágus első szavaira megmerevíti az arcát, hogy ki ne bukjon belőle egy kacaj, mert sejti, mire megy ki a játék. ~ Te jó ég, ilyen rímeket... ~ Prüszköl fel gondolatban, de a külsején csak a szája rándul. Ha már így udvarolnak a helyi lányoknak, ő azért meg is nézi őket magának. Hát nem Arthenior boszorkányaihoz jöttek, az egyszer biztos, Taitos jól választott... Már majdnem elmerül a látványban, mikor meglökik, ő pedig előrelép az elvártaknak megfelelően; jobbját mellkasára, balját háta mögé téve hajol meg feléjük, a lehető legúribb módon, ahogy azt egy gazdagnegyedbeli ficsúr csak teheti.*
- Hölgyeim. *S nézzenek oda, nem értékelik. Milyen faragatlanok!
Taitos búcsúszavaira csalódottan sóhajt egyet és kiegyenesedik. Hát, ha nem, hát nem, ő nem erőlteti magát rájuk. Sarkonfordul és követi a másikat... Aztán nagyjából vele egyidőben tör ki belőle a nevetés. Teli torokból kacag fel, nem sajnálja belőle az energiát, de a hangszínére még így is ügyel, egy pillanatra sem ugrik nőies magasságokba.*
- Milyen hálátlan dögök. *Vigyorog szélesen és kesztyűs kezével megpaskolja a másik vállát.* Pedig egész hétre beszédtémát adtál nekik. *Nekidől a falnak és nagy levegőket vesz, hogy uralkodjon az érzelmein. Töretlen jókedvvel néz fel a plafonra - betyár jó dolog lehet ilyenkor kalandornak lenni, hiszen egy város sem köti őket sehova, s incselkedhetnek a lányokkal úgy, ahogy akarnak! ~ Bezzeg én csinálnék ilyet egy utcabálon, az egész negyed kitagadna... ~
Néhány kósza pillanatra rajta felejti a tekintetét, de a várttal ellentétben - azaz a mellkasa bámulása helyett - a szemeit nézi. Nem látott még ilyen különös árnyalatot, de nagyon tetszik neki.*
- Nem tudsz varázsolni amúgy valamit a hajadra? *Kérdezi, mikor már a másik is láthatóan lenyugodott. Tekintete átvándorol a göndör tincsekre.* Valami meleget, mert így megfázik. *Az ő copfja vége is vizes, de az semmi ahhoz képest, ha valakinek az egész fejét víz alá nyomták. Közben ha a másik menni akar, ő követi készséggel; észre is veheti hamarosan Taitos, hogy hiába állapodtak meg egy közös úti célban, Nino sosem megy előre vagy akár mellette, mindig fél-egy lépéssel lemaradva követi.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:44:23
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
~Összefügg, egyértelmű.~
*Taitos csendben hallgat.*
-Elképesztő. Nem véletlenül nem mentem anyagtudósnak.
*Picit eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne akkor.*
~Vándorlabor márpedig nincs.~
*Szögezi le, aztán még belekérdez.*
-És ha leginkább a sebesség a lényeg. Mármint, a beérkezés szöge annyira nem lényeges, akkor miért nem használtok olyan kézi szívókát?
*Csippenti össze a kezeit vakon párszor, hogy a pipetta elődjére utalhasson.*
~Biztos van valami oka, hogy mindig mindent kézzel.~
*Persze eddig nagyjából csak vásári mutatványokon látta az egészet, jómaga pedig csak az általános italokat tudja keverni, azt is kézzek, vagy fakanállal.*
-Tudtad, mi?
*Vigyorodik el Taitos is a nevetésre.*
~Mondjuk nehéz dolga nem volt, de megint nyert.~
*Átkozza a szerencséjét, hogy ma ekkora boszorkányba botlott, ki áfiumaival a népet kábítja, megtéveszti a férfiakat, és még elméjébe is befészkeli magát.
Ilyen gondolatokkal nézi, ahogy a döbbent szemekből eltakart szemek lesznek, ahogy a törölközőt postázza.*
~Nocsak.~
*Derülten pillant le.*
-Minő szemérmetes törékeny kisasszony.
*Jegyzi meg csípősen.*
-És milyen helyesen teszi.
*Toldja meg komolyan, habár kissé még mindig mosolyogva.*
~Nincs azzal baj, ha nem jár valaki lesve és mutogatva.~
*Habár így a megcsodálás és megcsodáltság élménye mindkettejük számára elvész, végül azért csak jó így, ahogy a dolgok mennek. Elsőre így is talán túl intim kapcsolatba kerültek.*
~Nem mintha bánnám.~
-A tekercsekre a gatyám is rámegy, de itt ott besegítek. Szóval ezen csak ne aggódj.
*Szögezi le, hogy az anyagiakat bizony ilyenkor rá lehet hagyni.*
-Oh, majd akkor mosok, ha fontos ügyekben arra jársz. Amon Ruadhon nem túl kellemes a folyó.
*Habár Taitosnak régen pont az volt ott a folyó, de pont ezen események miatt mára nem teljesen kellemes neki sem. Végül feláll hát, és a cinkos mosolyt viszonozva bólint. Végül az ajtónál várja be Ninot, és látványosan nem engedi előre.*
~Most már férfi, nem?~
*Igyekszik nem észrevehetően meglesni a másik arcát, aztán odasúgja.*
-Maradj mellettem.
*Végül belépnek a legendás ötödikbe, Taitos pedig habókos pletykálkodást szakít félbe, ahogy koppant botjával.*
-Szilfa botom szóla néktek édes leányok vala,
Azt suttogja nem minden nőn áll ilyen jól a valag.
*Ennek a műfajnak elidegeníthetetlen részei az elcsépelt rímek. Ekkor a három dámanövendék még csak döbbenten figyel.*
-Legényt hozák nektek házhoz, arca falfehér,
Míves, sápadt piros szája bármelyiktek bimbajával birokra kél.
*Hajt fejet, és hátát megtolva előbbre lépteti Ninorynt is. Na támad ám jókora sápítozás, visítozás, még nagyobb, mint az előbb, a medence sarkában csoportosulva vinyít mindhárom nemes kisasszony.*
-Nem tetszik tán a legény?
*Húzza fel szemöldökét Taitos.*
-Ám legyen, gőgös népség, kinek örök párta fogsága.
*Elég fellengzősen fogalmaz.*
-Jerj barátom, vizitáljunk más, szemrevalóbb leányt!
*Burkolt célzása után még egy kacsintást is küld a szemrevalóbbiknak, aztán kiterelgeti, gunyorosan fejet hajt, és próbál nem megfulladni a visszafojtott nevetéstől. Már a közös részlegben járnak, mikor kitör rajta az egész.*
-Hát ez haláli volt.
*Rogyadozik felidézve az arcokat, és szakad percekig, míg szeme könnybe nem lábad.*
//Nino//
~Összefügg, egyértelmű.~
*Taitos csendben hallgat.*
-Elképesztő. Nem véletlenül nem mentem anyagtudósnak.
*Picit eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne akkor.*
~Vándorlabor márpedig nincs.~
*Szögezi le, aztán még belekérdez.*
-És ha leginkább a sebesség a lényeg. Mármint, a beérkezés szöge annyira nem lényeges, akkor miért nem használtok olyan kézi szívókát?
*Csippenti össze a kezeit vakon párszor, hogy a pipetta elődjére utalhasson.*
~Biztos van valami oka, hogy mindig mindent kézzel.~
*Persze eddig nagyjából csak vásári mutatványokon látta az egészet, jómaga pedig csak az általános italokat tudja keverni, azt is kézzek, vagy fakanállal.*
-Tudtad, mi?
*Vigyorodik el Taitos is a nevetésre.*
~Mondjuk nehéz dolga nem volt, de megint nyert.~
*Átkozza a szerencséjét, hogy ma ekkora boszorkányba botlott, ki áfiumaival a népet kábítja, megtéveszti a férfiakat, és még elméjébe is befészkeli magát.
Ilyen gondolatokkal nézi, ahogy a döbbent szemekből eltakart szemek lesznek, ahogy a törölközőt postázza.*
~Nocsak.~
*Derülten pillant le.*
-Minő szemérmetes törékeny kisasszony.
*Jegyzi meg csípősen.*
-És milyen helyesen teszi.
*Toldja meg komolyan, habár kissé még mindig mosolyogva.*
~Nincs azzal baj, ha nem jár valaki lesve és mutogatva.~
*Habár így a megcsodálás és megcsodáltság élménye mindkettejük számára elvész, végül azért csak jó így, ahogy a dolgok mennek. Elsőre így is talán túl intim kapcsolatba kerültek.*
~Nem mintha bánnám.~
-A tekercsekre a gatyám is rámegy, de itt ott besegítek. Szóval ezen csak ne aggódj.
*Szögezi le, hogy az anyagiakat bizony ilyenkor rá lehet hagyni.*
-Oh, majd akkor mosok, ha fontos ügyekben arra jársz. Amon Ruadhon nem túl kellemes a folyó.
*Habár Taitosnak régen pont az volt ott a folyó, de pont ezen események miatt mára nem teljesen kellemes neki sem. Végül feláll hát, és a cinkos mosolyt viszonozva bólint. Végül az ajtónál várja be Ninot, és látványosan nem engedi előre.*
~Most már férfi, nem?~
*Igyekszik nem észrevehetően meglesni a másik arcát, aztán odasúgja.*
-Maradj mellettem.
*Végül belépnek a legendás ötödikbe, Taitos pedig habókos pletykálkodást szakít félbe, ahogy koppant botjával.*
-Szilfa botom szóla néktek édes leányok vala,
Azt suttogja nem minden nőn áll ilyen jól a valag.
*Ennek a műfajnak elidegeníthetetlen részei az elcsépelt rímek. Ekkor a három dámanövendék még csak döbbenten figyel.*
-Legényt hozák nektek házhoz, arca falfehér,
Míves, sápadt piros szája bármelyiktek bimbajával birokra kél.
*Hajt fejet, és hátát megtolva előbbre lépteti Ninorynt is. Na támad ám jókora sápítozás, visítozás, még nagyobb, mint az előbb, a medence sarkában csoportosulva vinyít mindhárom nemes kisasszony.*
-Nem tetszik tán a legény?
*Húzza fel szemöldökét Taitos.*
-Ám legyen, gőgös népség, kinek örök párta fogsága.
*Elég fellengzősen fogalmaz.*
-Jerj barátom, vizitáljunk más, szemrevalóbb leányt!
*Burkolt célzása után még egy kacsintást is küld a szemrevalóbbiknak, aztán kiterelgeti, gunyorosan fejet hajt, és próbál nem megfulladni a visszafojtott nevetéstől. Már a közös részlegben járnak, mikor kitör rajta az egész.*
-Hát ez haláli volt.
*Rogyadozik felidézve az arcokat, és szakad percekig, míg szeme könnybe nem lábad.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:12:37
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:12:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- A kettő összefügg. *Válaszolja azonnal.* Ha nagyobb a szög, nagyobb a sebesség, amivel a két varázsital keveredik. Ha előbb adod hozzá a másodikat az elsőhöz, mint hogy az elsőből elég vizet párologtatnál el, a kettő vagy nem egyesül megfelelően vagy más hatású, esetleg használhatatlan keveréket kapsz. *Lassan magyaráz, de nem azért, mert ostobának vélné a másikat: nem, pont azért, mert tudja, hogy nem jártas ebben és időt kell hagyni annak a felfogására, amit ő könyvekből százszor újra meg újra tudott olvasni.* Ezt senki sem írja le pontosan, ezért azonnal másolni sem lehet, az alkimistának addig kell gyakorolnia, amíg zsigerből tudja.
*Összepréseli ajkait, érezve, hogy túl sokat beszélt. A férfi azt mondta, hogy nagyon csak az alapjait kapargatta meg ennek a tudománynak, biztos nem érdekli ilyen mélyremenően; és csak azért kérdezte, hogy ne üljön meg a csönd közöttük, amíg a hajával babrál.
Ahogy amaz megpróbálja kinyitni a szemeit, de végül csak egy csalódott motyogásra futja, röviden elneveti magát. Tudta, hogy ez következik! Hiába, azért az emberek is nagyrészt csak matematikai képletek, amint megismeri valamelyiknek a személyiségének egy részét, úgy számításokat is tud rajta végezni. Azon már kevésbé kacag, hogy a férfi végig szeretné nézni az ő diadalittas kimászását (hiszen hiába nem tartja magát nyeglének, azért nem tud csak úgy kiugrani, mint a másik), de megnyugvására csak viccelt. Legalábbis, úgy tűnik, hogy viccelt. ~ Ugye viccelt?! ~ Nézi elhűlve, ahogy amaz az ő törölközőjéhez sétál. Ha most fogja és elviszi, itt hagyva őt meztelenül, ő... ~ Akkor mit fogok csinálni? ~ Hümmög fel. ~ Sikítsak, mint egy úrilány? Igen, sikítani fogok. Nem, nem fogok. ~ Vonja össze értetlenül a szemöldökét, ahogy a törölköző felé kezd el közelíteni. Á, hogy idehozza neki! Baljával eltakarja saját szemét, ahogy Taitos odaér mellé - nem akarja megint az olyan részeit látni, amik nem tartoznak rá -, aztán átveszi tőle a holmiját.*
- Köszönöm. *Amint a férfi elfordul, ő is kimászik a medencéből és gyorsan megtörölközik. A ruháihoz sétál és, mivel nem akarja véletlenül sem megbámulni a másikat, hátat fordítva neki kezd el öltözni. Gyorsan és ügyesen teszi mindezt, még ha nem is katona, valószínűleg hozzá van szokva a hirtelen kelésekhez és fekvésekhez. Vagy csak nagyon nehezen mászik ki az ágyból és soha nincs ideje összekészülődni, ki tudja. A női fehérnemű és valami furcsa felső után (amit utólag látni, hogy a mellét szorítja le), egy hófehér ing, rajta kék tunika kerül fel, alul barna nadrág és csizma. Nyakába egy finom anyagú kendő kerül, kezeire tiszta, fehér kesztyűk, melyek olyan pontossággal illeszkednek hosszú ujjaira, mintha csak a bőre részei lennének. Lábára végül csizmát húz és egy oldaltáskát vet át a vállán. Kész is lenne, fordul a férfi felé, de hirtelen megtorpan. ~ Á, ennek a vége vizes lett... ~ Tapogatja végig a haját. Babrál egy kicsit a tincseivel, de aztán egy irritált sóhajjal kiengedi a haját. Csak egy másodperc az egész: a hosszú, sűrű függöny egy pillanat alatt kerül vissza egy úriember copfjába, s ahogy felnéz, gyakorlatilag egy összetéveszthetetlenül, bár inkább szép mint helyes, fiatal férfi néz vissza Taitosra.*
- Mehetünk ebédelni, de nem szükséges meghívnod. Mármint... *Nem, nőket meg szokás hívni, emlékezteti magát. Mégis...* Gondolom utazóként nincs sok pénzed, úgyhogy állom a saját részemet. *Legyint, majd a mágus mellé sétál és háta mögött összekulcsolva a kezeit lenéz ő is Taitos tükörképére. Az iménti összegubózódott tartása ellenére most háta egyenes, s valahol egyszerre büszke és visszafogott; tudósi gesztus lehet ez.* Akkor ajánlom, Amon Ruadhon moss hajat, mert mire Synmiráról elérsz hozzánk, megszárad. *Pillant rá szemsarokból egy félmosollyal, aztán szája elé téve kezét megköszörüli a torkát, s ezután azzal a kamaszfiús hanggal szólal meg, ami ezúttal gyanakvásra egy szemernyi okot sem adva egészíti ki külsejét.*
- Előtte még tiszteletünket tehetnénk a szomszédos kisasszonyoknál. Igazán nagy udvariatlanság lenne köszönés nélkül távozni. *Szól komolyan, szinte ünnepélyesen, de a végére már egy csintalan mosollyal hunyorog rá. Nem akarja, hogy csorba essen a másik szakmai hírnevén, csak azért, mert ebédelni hívta!*
//Taitos//
- A kettő összefügg. *Válaszolja azonnal.* Ha nagyobb a szög, nagyobb a sebesség, amivel a két varázsital keveredik. Ha előbb adod hozzá a másodikat az elsőhöz, mint hogy az elsőből elég vizet párologtatnál el, a kettő vagy nem egyesül megfelelően vagy más hatású, esetleg használhatatlan keveréket kapsz. *Lassan magyaráz, de nem azért, mert ostobának vélné a másikat: nem, pont azért, mert tudja, hogy nem jártas ebben és időt kell hagyni annak a felfogására, amit ő könyvekből százszor újra meg újra tudott olvasni.* Ezt senki sem írja le pontosan, ezért azonnal másolni sem lehet, az alkimistának addig kell gyakorolnia, amíg zsigerből tudja.
*Összepréseli ajkait, érezve, hogy túl sokat beszélt. A férfi azt mondta, hogy nagyon csak az alapjait kapargatta meg ennek a tudománynak, biztos nem érdekli ilyen mélyremenően; és csak azért kérdezte, hogy ne üljön meg a csönd közöttük, amíg a hajával babrál.
Ahogy amaz megpróbálja kinyitni a szemeit, de végül csak egy csalódott motyogásra futja, röviden elneveti magát. Tudta, hogy ez következik! Hiába, azért az emberek is nagyrészt csak matematikai képletek, amint megismeri valamelyiknek a személyiségének egy részét, úgy számításokat is tud rajta végezni. Azon már kevésbé kacag, hogy a férfi végig szeretné nézni az ő diadalittas kimászását (hiszen hiába nem tartja magát nyeglének, azért nem tud csak úgy kiugrani, mint a másik), de megnyugvására csak viccelt. Legalábbis, úgy tűnik, hogy viccelt. ~ Ugye viccelt?! ~ Nézi elhűlve, ahogy amaz az ő törölközőjéhez sétál. Ha most fogja és elviszi, itt hagyva őt meztelenül, ő... ~ Akkor mit fogok csinálni? ~ Hümmög fel. ~ Sikítsak, mint egy úrilány? Igen, sikítani fogok. Nem, nem fogok. ~ Vonja össze értetlenül a szemöldökét, ahogy a törölköző felé kezd el közelíteni. Á, hogy idehozza neki! Baljával eltakarja saját szemét, ahogy Taitos odaér mellé - nem akarja megint az olyan részeit látni, amik nem tartoznak rá -, aztán átveszi tőle a holmiját.*
- Köszönöm. *Amint a férfi elfordul, ő is kimászik a medencéből és gyorsan megtörölközik. A ruháihoz sétál és, mivel nem akarja véletlenül sem megbámulni a másikat, hátat fordítva neki kezd el öltözni. Gyorsan és ügyesen teszi mindezt, még ha nem is katona, valószínűleg hozzá van szokva a hirtelen kelésekhez és fekvésekhez. Vagy csak nagyon nehezen mászik ki az ágyból és soha nincs ideje összekészülődni, ki tudja. A női fehérnemű és valami furcsa felső után (amit utólag látni, hogy a mellét szorítja le), egy hófehér ing, rajta kék tunika kerül fel, alul barna nadrág és csizma. Nyakába egy finom anyagú kendő kerül, kezeire tiszta, fehér kesztyűk, melyek olyan pontossággal illeszkednek hosszú ujjaira, mintha csak a bőre részei lennének. Lábára végül csizmát húz és egy oldaltáskát vet át a vállán. Kész is lenne, fordul a férfi felé, de hirtelen megtorpan. ~ Á, ennek a vége vizes lett... ~ Tapogatja végig a haját. Babrál egy kicsit a tincseivel, de aztán egy irritált sóhajjal kiengedi a haját. Csak egy másodperc az egész: a hosszú, sűrű függöny egy pillanat alatt kerül vissza egy úriember copfjába, s ahogy felnéz, gyakorlatilag egy összetéveszthetetlenül, bár inkább szép mint helyes, fiatal férfi néz vissza Taitosra.*
- Mehetünk ebédelni, de nem szükséges meghívnod. Mármint... *Nem, nőket meg szokás hívni, emlékezteti magát. Mégis...* Gondolom utazóként nincs sok pénzed, úgyhogy állom a saját részemet. *Legyint, majd a mágus mellé sétál és háta mögött összekulcsolva a kezeit lenéz ő is Taitos tükörképére. Az iménti összegubózódott tartása ellenére most háta egyenes, s valahol egyszerre büszke és visszafogott; tudósi gesztus lehet ez.* Akkor ajánlom, Amon Ruadhon moss hajat, mert mire Synmiráról elérsz hozzánk, megszárad. *Pillant rá szemsarokból egy félmosollyal, aztán szája elé téve kezét megköszörüli a torkát, s ezután azzal a kamaszfiús hanggal szólal meg, ami ezúttal gyanakvásra egy szemernyi okot sem adva egészíti ki külsejét.*
- Előtte még tiszteletünket tehetnénk a szomszédos kisasszonyoknál. Igazán nagy udvariatlanság lenne köszönés nélkül távozni. *Szól komolyan, szinte ünnepélyesen, de a végére már egy csintalan mosollyal hunyorog rá. Nem akarja, hogy csorba essen a másik szakmai hírnevén, csak azért, mert ebédelni hívta!*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-27 06:11:02
Üzenet elküldve: 2017-03-27 06:11:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Habár Taitos látott már jobbat is, azért csak néz. Végtelenül kíváncsi tud lenni, és ilyenkor ez ki is ütközik rajta.*
~Hát ez sem jött be.~
*Nyugtázza magában, hogy bizony nem lesz lekapva, így már kvázi "nyugodtan" hunyja le a szemét is, mivel nem kell ilyesmiktől félnie.
Miközben haja egyre rendezettebb formát ölt, Taitos nem bírja megállni, hogy egy hasonlóan jókedvű mosolyt el ne engedjen a szavak hallatán.*
-A sebesség számít, vagy a beérkezés szöge?
*Kérdez vissza valóban érdeklődőn. Tudtában van annak, hogy bizony pont ellentétes irányba tereli a szavakat, mint azt férfias vágyai elvárnák, mégis, ha már valaki ilyen példákkal áll elő, annyira nem ronthatja el, ha rákérdez arra, mi mindebből érdekli. Az utána érkező köszönetre pedig csak csendben somolyog tovább.*
~Nem lesz ez így jó Taitos. Felkelti az érdeklődésedet, aztán onnantól kezdve neked annyi.~
*Magát is figyelmeztetnie kell. Mert Ninorynnak nem ez az első aranyosnak mondható megnyilvánulása ma.*
~Ráadásul eszes is, és túl tud járni az eszeden.~
*Végül csak lezárja magában ezeket a gondolatokat, hiszen felelnie kell valamit, méghozzá nyitott szemmel.*
-Ezen könnyen...
*Nyitná ki a szemét, de csak az előbbi ügyes kezek egyikét tudja jó közelről nézegetni.*
-De nehéz a kedvedre tenni.
*Motyogja végül. Tudja, hogy frizurája az alkímista kezében van, ez pedig komoly dolog, eléggé ahhoz, hogy még ha csak játék is az egész, de ne zavarja munkájában a mestert. Mikor viszont megkapja, hogy kész még siklás közben kap egy hálás pillantást alkalmi fodrásza.*
-Köszönöm!
*Habár nem látja magát, még az is lehet, hogy hajába a másik bosszúból valami illetlen jelképez rajzolt. Valószínűleg a kócos legénynél most azért jobban néz ki.*
-Nem is tudom...
*Morfondírozik a neki szegezett kérdésen.*
-Hát, te már annyit néztél amennyit akartál. Szóval. Csak a hölgy után.
*Udvariaskodik savanyú mosollyal, majd megint ő ugrik ki előbb, szavaival ellentétben. És ismét nem a maga felszereléséhez indul, de legalább nem is Ninohoz. Fürdőtársa törölközőjét veszi célba, és egy gyors lépéssel azt magától el, de a tekintet elleni védelmezőként viszi a medence szélére.*
-Tessék. Úgyse tudtam volna basáskodva leselkedni a sarokból.
*Magyarázza tetteit. Nem ajánlja fel újból, hogy kihúzza a másikat. Jókorát tudott Taitoson is rántani azért. Meg megsérteni sem akarja, szóval, ha sikerült leadnia a szállítmányt elindul a maga kis sarkába. A fehér anyagból magára egy csomó segítségével köldökig érő "szoknyát" varázsol, és megfordulván csendben és szinte már pofátlanul elnézegeti Ninot, ahogy öltözik, vagy éppen csak ugyanannyit tesz, mint Taitos.*
-No és, most elszaladsz, vagy egy ebédre azért meghívhatlak?
*Érdeklődik, ha Ninoryn is készen van, miközben maga Taitos botostul a medence elé sétál, és az egyre nyugvó víz felszínében igyekszik kivenni fejének új alakját. Sokáig, talán másfél percig is mereng ott. Nézegeti, hogy milyen is lett az a munka, melyet Nino egy perc alatt varázsolt neki, és ha tényleg csak egy kis rendszer a megszokott gubancban, akkor bizony Zöldfülűnknek sincs ellenére a dolog.*
-Azt hiszem mostantól hajmosás után meg kell, hogy keresselek.
*Látszik rajta, hogy elégedett azzal, amit lát.*
//Nino//
*Habár Taitos látott már jobbat is, azért csak néz. Végtelenül kíváncsi tud lenni, és ilyenkor ez ki is ütközik rajta.*
~Hát ez sem jött be.~
*Nyugtázza magában, hogy bizony nem lesz lekapva, így már kvázi "nyugodtan" hunyja le a szemét is, mivel nem kell ilyesmiktől félnie.
Miközben haja egyre rendezettebb formát ölt, Taitos nem bírja megállni, hogy egy hasonlóan jókedvű mosolyt el ne engedjen a szavak hallatán.*
-A sebesség számít, vagy a beérkezés szöge?
*Kérdez vissza valóban érdeklődőn. Tudtában van annak, hogy bizony pont ellentétes irányba tereli a szavakat, mint azt férfias vágyai elvárnák, mégis, ha már valaki ilyen példákkal áll elő, annyira nem ronthatja el, ha rákérdez arra, mi mindebből érdekli. Az utána érkező köszönetre pedig csak csendben somolyog tovább.*
~Nem lesz ez így jó Taitos. Felkelti az érdeklődésedet, aztán onnantól kezdve neked annyi.~
*Magát is figyelmeztetnie kell. Mert Ninorynnak nem ez az első aranyosnak mondható megnyilvánulása ma.*
~Ráadásul eszes is, és túl tud járni az eszeden.~
*Végül csak lezárja magában ezeket a gondolatokat, hiszen felelnie kell valamit, méghozzá nyitott szemmel.*
-Ezen könnyen...
*Nyitná ki a szemét, de csak az előbbi ügyes kezek egyikét tudja jó közelről nézegetni.*
-De nehéz a kedvedre tenni.
*Motyogja végül. Tudja, hogy frizurája az alkímista kezében van, ez pedig komoly dolog, eléggé ahhoz, hogy még ha csak játék is az egész, de ne zavarja munkájában a mestert. Mikor viszont megkapja, hogy kész még siklás közben kap egy hálás pillantást alkalmi fodrásza.*
-Köszönöm!
*Habár nem látja magát, még az is lehet, hogy hajába a másik bosszúból valami illetlen jelképez rajzolt. Valószínűleg a kócos legénynél most azért jobban néz ki.*
-Nem is tudom...
*Morfondírozik a neki szegezett kérdésen.*
-Hát, te már annyit néztél amennyit akartál. Szóval. Csak a hölgy után.
*Udvariaskodik savanyú mosollyal, majd megint ő ugrik ki előbb, szavaival ellentétben. És ismét nem a maga felszereléséhez indul, de legalább nem is Ninohoz. Fürdőtársa törölközőjét veszi célba, és egy gyors lépéssel azt magától el, de a tekintet elleni védelmezőként viszi a medence szélére.*
-Tessék. Úgyse tudtam volna basáskodva leselkedni a sarokból.
*Magyarázza tetteit. Nem ajánlja fel újból, hogy kihúzza a másikat. Jókorát tudott Taitoson is rántani azért. Meg megsérteni sem akarja, szóval, ha sikerült leadnia a szállítmányt elindul a maga kis sarkába. A fehér anyagból magára egy csomó segítségével köldökig érő "szoknyát" varázsol, és megfordulván csendben és szinte már pofátlanul elnézegeti Ninot, ahogy öltözik, vagy éppen csak ugyanannyit tesz, mint Taitos.*
-No és, most elszaladsz, vagy egy ebédre azért meghívhatlak?
*Érdeklődik, ha Ninoryn is készen van, miközben maga Taitos botostul a medence elé sétál, és az egyre nyugvó víz felszínében igyekszik kivenni fejének új alakját. Sokáig, talán másfél percig is mereng ott. Nézegeti, hogy milyen is lett az a munka, melyet Nino egy perc alatt varázsolt neki, és ha tényleg csak egy kis rendszer a megszokott gubancban, akkor bizony Zöldfülűnknek sincs ellenére a dolog.*
-Azt hiszem mostantól hajmosás után meg kell, hogy keresselek.
*Látszik rajta, hogy elégedett azzal, amit lát.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:28:23
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Az még mindig a jobbik eset, ha olyan után fut, akiről tudja, hogy kölcsönös a dolog. Ellenkező esetben tényleg illene rá a zaklató jelző és egy percig nem maradna vele tovább egy medencében.
~ Hát a szemedet nagyon nem kell most megkötnöd, biztos láttál már ennél tízszer jobbat is. ~ Csóválja meg a fejét gondolatban. Persze, nem szeretné, ha megbámulná, de tisztában van a testi adottságaival: főleg, ha egy elfhez vagy egy tündérhez viszonyítja magát. Vagy például Alyohoz, sóhajt fel. Tényleg remek alakja van.
A fordított pszichológia nála nem válik be, csak félrebiccenti a fejét, bal szemöldökét felhúzva, hogy ugye ezt ő sem gondolja komolyan. Lehet, hogy nem túl gyakorlott ebben a témában, de azért nem teljes mértékben hülye.
A szusszantásra kiül egy szelíd, jókedvű mosoly az arcára, hiszen ritkán gondoskodik ő másokról, akkor viszont különös élvezetet lel benne; de ennek ellenére sem zökken ki a műveletből. Elvégre nem akar sokat babrálni a hajával, nem akarja ezt a helyzetet még inkább furcsává tenni.*
- Muszáj nekik ügyesnek lenniük. Öt fok eltérés a döntési szögben és máris rossz a vegyület. *Vágja rá reflexből. ~ Ó, igen, így kell a hangulatot megalapozni, beszélj még erről Nino. ~ Csóválja meg a fejét.* Vagyis. Köszönöm. *Teszi hozzá gyorsan, mentve a menthetőt.
Igazából amíg a másik nem említi, hogy így kedvére bámulhatja, eszébe sem jutott: de így feláldozva némi precizitást a munkájából hátrébb húzza a fejét, hogy megnézhesse az arcát és a nyakát. Tényleg egykorúak lennének...? Orrán át szórakozottan fújja ki a levegőt, mint valami sóhajtó macska.*
- Nem sokat érek vele. Csukva van a szemed... ööh... *Egyik kezét visszahúzza, hogy azt férfi szemei elé tehesse. Furcsamód nem ér hozzá - épp csak ernyőt képez előtte, s csak hüvelykujja koccan neki az orrához. ~ Csikiz a szempillája. ~ Állapítja meg szórakozottan.* Ne nyisd ki. *Valamiért az az érzése, hogy ez lett volna rá reflexből a válasza, úgyhogy jobb megelőzni a bajt.
Alig egy perc alatt végez is a mutatvánnyal, majd elégedetten néz végig a kobakján. Első ránézésre még mindig kócosnak tűnik, ez a göndör haj előnye és átka, de ő látja az általa teremtett rendszert és ez büszkeséggel is tölti el.*
- Kész. *Jelenti be, mintha enélkül hivatalosan nem lenne lezárva egy művelet, majd talpával hátralökve magát a medence széléhez siklik és hátat fordítva a mágusnak megfogja a peremét.* Uhm. *Megint ez a probléma. Elnéz a férfi ruháival ellentétes irányba.* Mész először...?
//Taitos//
*Az még mindig a jobbik eset, ha olyan után fut, akiről tudja, hogy kölcsönös a dolog. Ellenkező esetben tényleg illene rá a zaklató jelző és egy percig nem maradna vele tovább egy medencében.
~ Hát a szemedet nagyon nem kell most megkötnöd, biztos láttál már ennél tízszer jobbat is. ~ Csóválja meg a fejét gondolatban. Persze, nem szeretné, ha megbámulná, de tisztában van a testi adottságaival: főleg, ha egy elfhez vagy egy tündérhez viszonyítja magát. Vagy például Alyohoz, sóhajt fel. Tényleg remek alakja van.
A fordított pszichológia nála nem válik be, csak félrebiccenti a fejét, bal szemöldökét felhúzva, hogy ugye ezt ő sem gondolja komolyan. Lehet, hogy nem túl gyakorlott ebben a témában, de azért nem teljes mértékben hülye.
A szusszantásra kiül egy szelíd, jókedvű mosoly az arcára, hiszen ritkán gondoskodik ő másokról, akkor viszont különös élvezetet lel benne; de ennek ellenére sem zökken ki a műveletből. Elvégre nem akar sokat babrálni a hajával, nem akarja ezt a helyzetet még inkább furcsává tenni.*
- Muszáj nekik ügyesnek lenniük. Öt fok eltérés a döntési szögben és máris rossz a vegyület. *Vágja rá reflexből. ~ Ó, igen, így kell a hangulatot megalapozni, beszélj még erről Nino. ~ Csóválja meg a fejét.* Vagyis. Köszönöm. *Teszi hozzá gyorsan, mentve a menthetőt.
Igazából amíg a másik nem említi, hogy így kedvére bámulhatja, eszébe sem jutott: de így feláldozva némi precizitást a munkájából hátrébb húzza a fejét, hogy megnézhesse az arcát és a nyakát. Tényleg egykorúak lennének...? Orrán át szórakozottan fújja ki a levegőt, mint valami sóhajtó macska.*
- Nem sokat érek vele. Csukva van a szemed... ööh... *Egyik kezét visszahúzza, hogy azt férfi szemei elé tehesse. Furcsamód nem ér hozzá - épp csak ernyőt képez előtte, s csak hüvelykujja koccan neki az orrához. ~ Csikiz a szempillája. ~ Állapítja meg szórakozottan.* Ne nyisd ki. *Valamiért az az érzése, hogy ez lett volna rá reflexből a válasza, úgyhogy jobb megelőzni a bajt.
Alig egy perc alatt végez is a mutatvánnyal, majd elégedetten néz végig a kobakján. Első ránézésre még mindig kócosnak tűnik, ez a göndör haj előnye és átka, de ő látja az általa teremtett rendszert és ez büszkeséggel is tölti el.*
- Kész. *Jelenti be, mintha enélkül hivatalosan nem lenne lezárva egy művelet, majd talpával hátralökve magát a medence széléhez siklik és hátat fordítva a mágusnak megfogja a peremét.* Uhm. *Megint ez a probléma. Elnéz a férfi ruháival ellentétes irányba.* Mész először...?
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:07:58
Üzenet elküldve: 2017-03-26 21:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Végül csak nem történik semmi, csak Nino arcába kerül végre egy kis vér. Taitosnak ekkor esik le egy dolog, amiért a nemesket annyira nem gondolta soha sem szépnek. Ez pedig a fehér arc.*
~Ajaj, szóval ott kezdtük, hogy vézna csökött fiúcska, majd lett törékeny nő, és egyre csinosabb.~
*Érzi, hogy ez így nem lesz jó, de szerencsére a helyzet nem tarthatatlan. Taitos elméjének mestere, és most ezt muszáj lesz ki is használni.*
-Tudod... Nincs semmi izgalom olyan préda után futni, aki nem vágyik rá, hogy levadásszák.
*Dob egy cinkos, de annál őszintébb mosolyt.*
-Az ízlésemet ugyan megkötni nem tudom. A szememet is nehéz.
*Ezt ki is használja egy kis leskelődéssel szemléltetve.*
-De minden mással bírnom kell.
*Utal itt a botját nem sétára használó férfiállatra, aki odabent megkötözve rágja a szotyit.*
-Öhm.
*Nyögi meglepetten a hirtelen kérésre.*
~Most pedig kiszáll, elsétál, és Taitos még egy nőt üldözött el, mielőtt megismerhette volna.~
*Vizualizálja a képet, ahogy hunyná le a szemét, mikor megkapja a csípős megjegyzést.*
-Hmm, akkor lehet nem csukom be.
*Gondolkodik el, hátha ellentétes cselekvéssel kiharcolhat egy lekapást. Pár másodpercig áll ott, és ha addig Nino sem nagyon tesz semmit, míg ő be nem csukja a szemét, akkor végül kénytelen lesz belemenni.*
-Na jó, nyertél.
*Érzi, hogy közelebb húzódik hozzá a másik.*
~Meglepi pofon.~
*Örül magában, előre is, ahogy Ninoryn megállapodik mellette. Aztán érzi, hogy haját veszi célba. Igazából furcsa ez az egész, de Taitost valamiért mindig a várhatónál jobb érzéssel töltötte el, ha valaki a egy kevés törődéssel ért hajához, vagy fejéhez. Így van ez most is. Egy megnyugvó szusszanást azért megenged magának az elmaradó pofon miatt, habár valahol titkon még számít rá. Végül fél szemét résnyire nyitva csak úgy szinte játékból megszólal.*
-Sejthettem volna. Ügyes kezeid vannak.
*Egy kósza pillantás és már újból csukva is a szeme.*
-Tudod ez nem ér ám, hogy te annyit legeltetheted a szemedet rajtam, amennyit akarod.
*Jegyzi meg talán picit sokat is képzelve magáról, de remélhetőleg valahol eltalálja a valóság egy morzsáját.*
-Mondjuk én mentem bele. Cseles kisasszony, nagyon cseles.
*Vádolja tovább Ninorynt.*
~Ma már másodjára jár túl az eszemen.~
//Nino//
*Végül csak nem történik semmi, csak Nino arcába kerül végre egy kis vér. Taitosnak ekkor esik le egy dolog, amiért a nemesket annyira nem gondolta soha sem szépnek. Ez pedig a fehér arc.*
~Ajaj, szóval ott kezdtük, hogy vézna csökött fiúcska, majd lett törékeny nő, és egyre csinosabb.~
*Érzi, hogy ez így nem lesz jó, de szerencsére a helyzet nem tarthatatlan. Taitos elméjének mestere, és most ezt muszáj lesz ki is használni.*
-Tudod... Nincs semmi izgalom olyan préda után futni, aki nem vágyik rá, hogy levadásszák.
*Dob egy cinkos, de annál őszintébb mosolyt.*
-Az ízlésemet ugyan megkötni nem tudom. A szememet is nehéz.
*Ezt ki is használja egy kis leskelődéssel szemléltetve.*
-De minden mással bírnom kell.
*Utal itt a botját nem sétára használó férfiállatra, aki odabent megkötözve rágja a szotyit.*
-Öhm.
*Nyögi meglepetten a hirtelen kérésre.*
~Most pedig kiszáll, elsétál, és Taitos még egy nőt üldözött el, mielőtt megismerhette volna.~
*Vizualizálja a képet, ahogy hunyná le a szemét, mikor megkapja a csípős megjegyzést.*
-Hmm, akkor lehet nem csukom be.
*Gondolkodik el, hátha ellentétes cselekvéssel kiharcolhat egy lekapást. Pár másodpercig áll ott, és ha addig Nino sem nagyon tesz semmit, míg ő be nem csukja a szemét, akkor végül kénytelen lesz belemenni.*
-Na jó, nyertél.
*Érzi, hogy közelebb húzódik hozzá a másik.*
~Meglepi pofon.~
*Örül magában, előre is, ahogy Ninoryn megállapodik mellette. Aztán érzi, hogy haját veszi célba. Igazából furcsa ez az egész, de Taitost valamiért mindig a várhatónál jobb érzéssel töltötte el, ha valaki a egy kevés törődéssel ért hajához, vagy fejéhez. Így van ez most is. Egy megnyugvó szusszanást azért megenged magának az elmaradó pofon miatt, habár valahol titkon még számít rá. Végül fél szemét résnyire nyitva csak úgy szinte játékból megszólal.*
-Sejthettem volna. Ügyes kezeid vannak.
*Egy kósza pillantás és már újból csukva is a szeme.*
-Tudod ez nem ér ám, hogy te annyit legeltetheted a szemedet rajtam, amennyit akarod.
*Jegyzi meg talán picit sokat is képzelve magáról, de remélhetőleg valahol eltalálja a valóság egy morzsáját.*
-Mondjuk én mentem bele. Cseles kisasszony, nagyon cseles.
*Vádolja tovább Ninorynt.*
~Ma már másodjára jár túl az eszemen.~
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 20:34:15
Üzenet elküldve: 2017-03-26 20:34:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Ha arra gondolt volna, miért, mire kellett volna gondolnia? Egyelőre nem mozdul, és jól is teszi, mert a férfi hamar felvilágosítja.
Á, igen, a pofon. Olyat kapott már egyszer ő is, nem tudja, a nők miért szeretik annyira osztogatni. ~ Valószínűleg azért, mert nem küldhetünk visszakézből egyet... ~ Rándul meg a szemöldöke gondolatban.
Taitos szavaira már nem csak a melegtől önti el a vér az arcát, de az elharapott mondatra kibukik belőle a nevetés. Nem tűnik egy velejéig romlott fickónak ez.*
- Az engedélyem nélkül? Nálad így megy ez? *Kérdezi egy jókedvű félmosollyal.
~ Hány nőt hálózhatott már be ezzel a hozzáállással? ~ Ezt azért mégsem kérdezheti meg, főleg nem ebben a helyzetben.* Elmehettél volna felöltözni. *Teszi hozzá rosszallóan. Akkor az egész turpisság nem derült volna ki és ő sem rágódna rajta. Mondjuk így legalább egy értékes tapasztalattal gazdagodott a másik külsejét illetően - nem feltétlen olyan felfedezés, amit ő kutatott, de ha már így az ölébe hullott... ~ Legalább szó szerint nem hullott az ölembe, az lett volna még egy szép látvány. ~*
- Csukd be a szemed. *Kéri váratlanul, de az eddigi viselkedése alapján muszáj hozzátennie:* Ne félj, nem foglak lekapni. *Szélesedik ki a mosolya, s ha amaz tényleg (vagy akár csak félig) a szavainak megfelelően jár el, úgy Taitos érezheti a körülötte lévő vízen, hogy közelebb csusszan hozzá a nő.
~ Ezt nem bírom elnézni... ~
A mozgó vízen kívül másra is felfigyelhet a férfi: három-négy ujj jelenik meg a göndör fürtök között és kezdik el azt ijesztő precizitással eligazítani. Ujjheggyel néha-néha hozzáér a fejbőréhez, de egy-egy apró koccanás ez és már szökell is tovább: ha próbálná se tagadhatná hogy alkimista, olyan pontosak és óvatosak a mozdulatai, s most is mintha valamelyik kísérletén dolgozna, úgy jár el.*
//Taitos//
*Ha arra gondolt volna, miért, mire kellett volna gondolnia? Egyelőre nem mozdul, és jól is teszi, mert a férfi hamar felvilágosítja.
Á, igen, a pofon. Olyat kapott már egyszer ő is, nem tudja, a nők miért szeretik annyira osztogatni. ~ Valószínűleg azért, mert nem küldhetünk visszakézből egyet... ~ Rándul meg a szemöldöke gondolatban.
Taitos szavaira már nem csak a melegtől önti el a vér az arcát, de az elharapott mondatra kibukik belőle a nevetés. Nem tűnik egy velejéig romlott fickónak ez.*
- Az engedélyem nélkül? Nálad így megy ez? *Kérdezi egy jókedvű félmosollyal.
~ Hány nőt hálózhatott már be ezzel a hozzáállással? ~ Ezt azért mégsem kérdezheti meg, főleg nem ebben a helyzetben.* Elmehettél volna felöltözni. *Teszi hozzá rosszallóan. Akkor az egész turpisság nem derült volna ki és ő sem rágódna rajta. Mondjuk így legalább egy értékes tapasztalattal gazdagodott a másik külsejét illetően - nem feltétlen olyan felfedezés, amit ő kutatott, de ha már így az ölébe hullott... ~ Legalább szó szerint nem hullott az ölembe, az lett volna még egy szép látvány. ~*
- Csukd be a szemed. *Kéri váratlanul, de az eddigi viselkedése alapján muszáj hozzátennie:* Ne félj, nem foglak lekapni. *Szélesedik ki a mosolya, s ha amaz tényleg (vagy akár csak félig) a szavainak megfelelően jár el, úgy Taitos érezheti a körülötte lévő vízen, hogy közelebb csusszan hozzá a nő.
~ Ezt nem bírom elnézni... ~
A mozgó vízen kívül másra is felfigyelhet a férfi: három-négy ujj jelenik meg a göndör fürtök között és kezdik el azt ijesztő precizitással eligazítani. Ujjheggyel néha-néha hozzáér a fejbőréhez, de egy-egy apró koccanás ez és már szökell is tovább: ha próbálná se tagadhatná hogy alkimista, olyan pontosak és óvatosak a mozdulatai, s most is mintha valamelyik kísérletén dolgozna, úgy jár el.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 20:13:46
Üzenet elküldve: 2017-03-26 20:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
-Hát, ha arra gondoltál.
*Vonja meg vállát Taitos kissé talán túl flegmán is, de látszik rajta, hogy habár kissé még tudathasasásos állapotban van, nem halna bele a dologba.* ~"Fiú" még úgysem puszilt, lányként meg főleg nem.~
-De ha úgy érzed egy pofon kijár, lehet az is.
*Szól őszintén, és várja, mi lesz a sorsa.
Aztán elgondolkodva nézi a begubózott reakciót. Picit átértékeli az eddigi találkozót, mert ugyebár az eddig férfiasnak nehezen beillő idomok, nőiesre váltva egészen csinosak, még ha Nino nem is egy Vénuszhoz hasonló Lanawini ősanya. Mint mondjuk Mordi.*
-Azt hiszem. Nincs okod a falnak lapulni. Mármint, ha úgy nézzük nőnek szép vagy.
*Próbál Taitos nyugtatóan és óvatosan nyitni.*
~Nem, nem ez lesz az. Rendesen, kedvesen!~
*Utasítja magát körültekintésre.*
-Rádugrani pedig nem fogok, ez biztos.
*Folytatja, de nem lenne Taitos, ha nem lengetné be a következő félmondatot.*
-Már az engedélyed nélkül.
*Aztán gyorsan hozzáteszi.* -Csak a szám nagy, meg a... Jó, maradjunk a szájamnál.
*Mélyeszti holdszín szemeit a lebegő morcigombóc tekintetébe.*
-Ami megesett, az meg megesett, felesleges rágódni rajta. Én is lettem volna szemérmesebb, ha az elején tudom, most meg már nem mindegy?
*Kérdezi újból. Próbál beszélni, hátha az segít oldani a feszültséget, de ha ezekre nincs válasz, akkor inkább csak csendben kivár szigorúan legfeljebb mellszintig letekintvén vizslatva Ninorynt.*
//Nino//
-Hát, ha arra gondoltál.
*Vonja meg vállát Taitos kissé talán túl flegmán is, de látszik rajta, hogy habár kissé még tudathasasásos állapotban van, nem halna bele a dologba.* ~"Fiú" még úgysem puszilt, lányként meg főleg nem.~
-De ha úgy érzed egy pofon kijár, lehet az is.
*Szól őszintén, és várja, mi lesz a sorsa.
Aztán elgondolkodva nézi a begubózott reakciót. Picit átértékeli az eddigi találkozót, mert ugyebár az eddig férfiasnak nehezen beillő idomok, nőiesre váltva egészen csinosak, még ha Nino nem is egy Vénuszhoz hasonló Lanawini ősanya. Mint mondjuk Mordi.*
-Azt hiszem. Nincs okod a falnak lapulni. Mármint, ha úgy nézzük nőnek szép vagy.
*Próbál Taitos nyugtatóan és óvatosan nyitni.*
~Nem, nem ez lesz az. Rendesen, kedvesen!~
*Utasítja magát körültekintésre.*
-Rádugrani pedig nem fogok, ez biztos.
*Folytatja, de nem lenne Taitos, ha nem lengetné be a következő félmondatot.*
-Már az engedélyed nélkül.
*Aztán gyorsan hozzáteszi.* -Csak a szám nagy, meg a... Jó, maradjunk a szájamnál.
*Mélyeszti holdszín szemeit a lebegő morcigombóc tekintetébe.*
-Ami megesett, az meg megesett, felesleges rágódni rajta. Én is lettem volna szemérmesebb, ha az elején tudom, most meg már nem mindegy?
*Kérdezi újból. Próbál beszélni, hátha az segít oldani a feszültséget, de ha ezekre nincs válasz, akkor inkább csak csendben kivár szigorúan legfeljebb mellszintig letekintvén vizslatva Ninorynt.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:54:44
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:54:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*A férfi nevetése és a ráfogó kéz mellett egész elgyengül az ő fogása. Hát... ez nem jött össze...
Ahogy a másik beugrik mellé, elnyom egy rövid kiáltást (sikítani ő sem fog, azért annyira nem ijedős) és hátával nekisimul a medence falának. Persze, most kéne kimásznia és meglépnie, ez lenne a logikus, de ha fizikai stressz éri, elsőre mindig lefagy. Annyira képes csak, hogy felhúzza a térdeit és átkarolja a mellkasát, fedve annyit, amennyit tud - és abszolút nem gyerekes módon orrig merülni a vízbe, hogy onnan hunyorogjon ellenségesen a másikra.
Szóval a fürdőház önként kikiáltott zaklatója bejött mellé a medencébe. Nagyszerű. Ha egy ujjal is hozzáér, nem féli orrba vágni és eltörni a saját kezét, erre mérget vehet!
A kéznyújtást viszont reflexszerűen fogadja el, hiszen iszonyúan nagy udvariatlanságnak tartja az ilyet elmulasztani. Világvégi Hatok? Mintha hallotta volna már a nevüket, de inkább csak fogadói mesemondóktól, semmint mondjuk a városőrségtől vagy más, hasonlóan megbízható forrástól.
~ És mágusmester... Hát legalább egy helyen nem néztem be... ~
Most már, hogy ilyen közel van és melegnek sem hiszik emiatt, azért jól megnézi az arcát. Igen, a szemeivel kapcsolatban nem tévedett és így vizesen a haja is valami szeretni való, kóbor kiskutya képet ad neki - egész aranyos lenne, ha nem beszélne hozzá. Az eddig ismert mágusok mind olyan nyegle alakok voltak, mint a nő maga, de ez az erős váll és a sajnos már kulcscsonttól lefelé nem látszódó rész egy teljesen más életformára jellemzőek. Ha szemei nem csalnak, akkor egész pontosan a Bámulusz Hosszusz törzsébe tartozhat, de a biológia nem a legerősebb területe, itt lehet némi eltérés.
A kézfogás után visszakulcsolja jobbját mellkasa köré, egy fikarcnyit sem enged a testtartásából és csak annyira emeli meg az állát, hogy hallatszhatnak a szavai. Egészen meglepő lehet, hogy az iménti, teljesen valódinak tűnő fiúhanghoz képest az eredeti tónusa mennyire nőies - ha nem is lágy, de van benne valami kedvesség, ami miatt jó történetmondó lehetne belőle.
A felé nyújtott arcra elakad már a mondandója legelején és értetlenül néz rá. Néhány másodpercig csak hallgat, bámulva a másik szemeibe, de aztán muszáj hangot adni a bizonytalanságának.*
- Mit? Puszit...?
//Taitos//
*A férfi nevetése és a ráfogó kéz mellett egész elgyengül az ő fogása. Hát... ez nem jött össze...
Ahogy a másik beugrik mellé, elnyom egy rövid kiáltást (sikítani ő sem fog, azért annyira nem ijedős) és hátával nekisimul a medence falának. Persze, most kéne kimásznia és meglépnie, ez lenne a logikus, de ha fizikai stressz éri, elsőre mindig lefagy. Annyira képes csak, hogy felhúzza a térdeit és átkarolja a mellkasát, fedve annyit, amennyit tud - és abszolút nem gyerekes módon orrig merülni a vízbe, hogy onnan hunyorogjon ellenségesen a másikra.
Szóval a fürdőház önként kikiáltott zaklatója bejött mellé a medencébe. Nagyszerű. Ha egy ujjal is hozzáér, nem féli orrba vágni és eltörni a saját kezét, erre mérget vehet!
A kéznyújtást viszont reflexszerűen fogadja el, hiszen iszonyúan nagy udvariatlanságnak tartja az ilyet elmulasztani. Világvégi Hatok? Mintha hallotta volna már a nevüket, de inkább csak fogadói mesemondóktól, semmint mondjuk a városőrségtől vagy más, hasonlóan megbízható forrástól.
~ És mágusmester... Hát legalább egy helyen nem néztem be... ~
Most már, hogy ilyen közel van és melegnek sem hiszik emiatt, azért jól megnézi az arcát. Igen, a szemeivel kapcsolatban nem tévedett és így vizesen a haja is valami szeretni való, kóbor kiskutya képet ad neki - egész aranyos lenne, ha nem beszélne hozzá. Az eddig ismert mágusok mind olyan nyegle alakok voltak, mint a nő maga, de ez az erős váll és a sajnos már kulcscsonttól lefelé nem látszódó rész egy teljesen más életformára jellemzőek. Ha szemei nem csalnak, akkor egész pontosan a Bámulusz Hosszusz törzsébe tartozhat, de a biológia nem a legerősebb területe, itt lehet némi eltérés.
A kézfogás után visszakulcsolja jobbját mellkasa köré, egy fikarcnyit sem enged a testtartásából és csak annyira emeli meg az állát, hogy hallatszhatnak a szavai. Egészen meglepő lehet, hogy az iménti, teljesen valódinak tűnő fiúhanghoz képest az eredeti tónusa mennyire nőies - ha nem is lágy, de van benne valami kedvesség, ami miatt jó történetmondó lehetne belőle.
A felé nyújtott arcra elakad már a mondandója legelején és értetlenül néz rá. Néhány másodpercig csak hallgat, bámulva a másik szemeibe, de aztán muszáj hangot adni a bizonytalanságának.*
- Mit? Puszit...?
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:20:39
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:20:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitos végre megkapja azokat a kezeket, amikért ennyit szenvedett. A hideget nem szereti ilyenkor, pedig amúgy bírja. Azonban ahogy nyúl furcsa, azonban átlagos helyzetben annál pozitívabb dolgokra lesz figyelmes. A kis Sa'tereth Taitos fejében felkacag. ~Mondtam, hogy hazudik.~ Jegyzi meg Zöldfülűnk örök gyanakvó énje. Arcára mesteri kisugárzása ellenére is döbenettel vegyes csodálat (mely akár a fizikai, akár a szellemi síknak szólhat) ül ki, és így húzná felfele a fiút, vagyis lányt.*
~Na ha ezek után hímvesszeje van, én bemegyek a Barakkba, és lelövetem magam.~
*Röhög magában a színjátékon, melyben nem tudhatja még mindig, hogy melyik az igazi valóság. Az immáron lánynak titulált valaki húzása nem ér sokat, Taitos pedig kacagásban tör ki, miközben előrerándulás közben másik kezével ráfog az őt markoló kezek egyikére. Viszont nevetése hamar alábbhagy.*
-Nos. Azt hiszem ma én fizetem az italokat. Kisasszony, kiérdemelte csodálatomat. Senki sem tudott még ilyen mesterien megtéveszteni. Ha belegondolok hányszor bukhatott volna bele.
*Hangja nem zengő, összerakta már fejben, hogy ezt nem kell átkiabálnia a szomszédba.*
-Ha pedig ilyen szépen kérte.
*Ugrik utána a vízbe, és a nevetéstől enyhén könnyes szemmel engedi el végül Ninoryn kezét.*
-Szóval. Nekem is van vaj a fejemen. Kezdjük az elején.
*Kezet nyújt ma már másodszor.*
-Taitos volnék, synmirai mágusmester, a Világvégi Hatok tagja. A sebeket pedig egy fenevad okozta, aki a szántók szélén várja visszatértemet.
*Nem csókol kezet, vagy ilyenek.*
~Ha fiú akar is lenni, és nem csak kényszer, akkor hadd legyen.~
*Picit csendben marad, és arcát kicsit közelebb tolja.*
-Azt hiszem egyet megérdemlek.
*Mondja halálosan komolyan arcára mutatva, hogy ez bizony a pofon helye. Ha menet közben kap egyet, akkor másik arcát mutatja oda, és a mondat bővül egy "még" gel.*
//Nino//
*Taitos végre megkapja azokat a kezeket, amikért ennyit szenvedett. A hideget nem szereti ilyenkor, pedig amúgy bírja. Azonban ahogy nyúl furcsa, azonban átlagos helyzetben annál pozitívabb dolgokra lesz figyelmes. A kis Sa'tereth Taitos fejében felkacag. ~Mondtam, hogy hazudik.~ Jegyzi meg Zöldfülűnk örök gyanakvó énje. Arcára mesteri kisugárzása ellenére is döbenettel vegyes csodálat (mely akár a fizikai, akár a szellemi síknak szólhat) ül ki, és így húzná felfele a fiút, vagyis lányt.*
~Na ha ezek után hímvesszeje van, én bemegyek a Barakkba, és lelövetem magam.~
*Röhög magában a színjátékon, melyben nem tudhatja még mindig, hogy melyik az igazi valóság. Az immáron lánynak titulált valaki húzása nem ér sokat, Taitos pedig kacagásban tör ki, miközben előrerándulás közben másik kezével ráfog az őt markoló kezek egyikére. Viszont nevetése hamar alábbhagy.*
-Nos. Azt hiszem ma én fizetem az italokat. Kisasszony, kiérdemelte csodálatomat. Senki sem tudott még ilyen mesterien megtéveszteni. Ha belegondolok hányszor bukhatott volna bele.
*Hangja nem zengő, összerakta már fejben, hogy ezt nem kell átkiabálnia a szomszédba.*
-Ha pedig ilyen szépen kérte.
*Ugrik utána a vízbe, és a nevetéstől enyhén könnyes szemmel engedi el végül Ninoryn kezét.*
-Szóval. Nekem is van vaj a fejemen. Kezdjük az elején.
*Kezet nyújt ma már másodszor.*
-Taitos volnék, synmirai mágusmester, a Világvégi Hatok tagja. A sebeket pedig egy fenevad okozta, aki a szántók szélén várja visszatértemet.
*Nem csókol kezet, vagy ilyenek.*
~Ha fiú akar is lenni, és nem csak kényszer, akkor hadd legyen.~
*Picit csendben marad, és arcát kicsit közelebb tolja.*
-Azt hiszem egyet megérdemlek.
*Mondja halálosan komolyan arcára mutatva, hogy ez bizony a pofon helye. Ha menet közben kap egyet, akkor másik arcát mutatja oda, és a mondat bővül egy "még" gel.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:59:45
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:59:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Ezt nem hiszi el.
Persze, a "fázom" a leglogikusabb válasz erre a kérdésére, hiszen még alig hagyták el a fagyos hónapokat, de ez egyszerűen lehetetlen. A stressz hatására teste ugyan lefagy, de túlbuzgó agya egy pillanat alatt ajánl fel egy végső megoldást - ő pedig, jobb lévén (hiába tűnik ez egy elképesztő nagy baromságnak) emellett dönt.
Jobbjával elfogadja a férfi kézfogását, majd bal kezével is megfogja a csuklóját. Lábait a medence alja helyett a falának támasztja és megnyalja az ajkait.*
- Akkor miért nem jössz... be! *Azzal pedig, próbálva ellensúlyozni hiányzó karizomzatát, kissé elrúgja magát a medence falától, magával rántva egy hirtelen mozdulattal Taitost is. Jó esetben a férfi meglepődik a hirtelen jött mozdulattól és beesik mellette a medencébe, elég időt adva az alkimistának, hogy ő addig kiugorhasson a törölközőért. Rossz esetben csak előretántorodik a másik és ő hülyét csinál magából; legrosszabb és természetesen legvalószínűbb esetben pedig sikerül berántania a férfit, de egyenesen magára.*
//Taitos//
*Ezt nem hiszi el.
Persze, a "fázom" a leglogikusabb válasz erre a kérdésére, hiszen még alig hagyták el a fagyos hónapokat, de ez egyszerűen lehetetlen. A stressz hatására teste ugyan lefagy, de túlbuzgó agya egy pillanat alatt ajánl fel egy végső megoldást - ő pedig, jobb lévén (hiába tűnik ez egy elképesztő nagy baromságnak) emellett dönt.
Jobbjával elfogadja a férfi kézfogását, majd bal kezével is megfogja a csuklóját. Lábait a medence alja helyett a falának támasztja és megnyalja az ajkait.*
- Akkor miért nem jössz... be! *Azzal pedig, próbálva ellensúlyozni hiányzó karizomzatát, kissé elrúgja magát a medence falától, magával rántva egy hirtelen mozdulattal Taitost is. Jó esetben a férfi meglepődik a hirtelen jött mozdulattól és beesik mellette a medencébe, elég időt adva az alkimistának, hogy ő addig kiugorhasson a törölközőért. Rossz esetben csak előretántorodik a másik és ő hülyét csinál magából; legrosszabb és természetesen legvalószínűbb esetben pedig sikerül berántania a férfit, de egyenesen magára.*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:47:45
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Daewe témáját letudták, így Taitos most már álványos ingaként strázsálhat Ninot hipnotizálva a medence partján. No persze ez kissé sarkított, és Taitos sem így gondol magára.*
~Kezdek rohadtul fázni.~
*Bizony a meleg vízből kikelve ilyen ez. Kicsit libabőrös is lesz ettől a hőmérsékletkülönbségtől, izmai pedig enyhén befeszülnek, így combja egyértelműen keménynek néz ki. Alapból sincs rajta sok háj.*
-Fázom.
*Vágja rá őszintén a számonkérő hangnemre.*
-Gondoltam ha már te vendégszerető voltál legalább rendes leszek, és segítek, ha látom, hogy nincs minden rendben.
*Szól most már határozottabban.*
~Ki tudja, lehet, hogy vérszegény is. Ahogy kinéz. Az kéne még csak, hogy itt haljon meg nekem.~
-Ha beleszédülsz a vízbe, a libuskák a szomszédból biztosan ellenem vallanak, szóval jobb lenne, ha kikelnél onnan, mielőtt kiszárítom a medencét.
*Vált csevegőbb hangnemre nem véka alá rejtve most már mágusi mivoltát sem, és a felnéző Ninorynt egy szavainál kedélyesebb "gyere már, ne szégyelld, hogy segítek" tekintettel, és egy még mélyebbre nyújtott kézzel ajándékozza meg, miközben a hideg egyre fokozódik.*
//Nino//
*Daewe témáját letudták, így Taitos most már álványos ingaként strázsálhat Ninot hipnotizálva a medence partján. No persze ez kissé sarkított, és Taitos sem így gondol magára.*
~Kezdek rohadtul fázni.~
*Bizony a meleg vízből kikelve ilyen ez. Kicsit libabőrös is lesz ettől a hőmérsékletkülönbségtől, izmai pedig enyhén befeszülnek, így combja egyértelműen keménynek néz ki. Alapból sincs rajta sok háj.*
-Fázom.
*Vágja rá őszintén a számonkérő hangnemre.*
-Gondoltam ha már te vendégszerető voltál legalább rendes leszek, és segítek, ha látom, hogy nincs minden rendben.
*Szól most már határozottabban.*
~Ki tudja, lehet, hogy vérszegény is. Ahogy kinéz. Az kéne még csak, hogy itt haljon meg nekem.~
-Ha beleszédülsz a vízbe, a libuskák a szomszédból biztosan ellenem vallanak, szóval jobb lenne, ha kikelnél onnan, mielőtt kiszárítom a medencét.
*Vált csevegőbb hangnemre nem véka alá rejtve most már mágusi mivoltát sem, és a felnéző Ninorynt egy szavainál kedélyesebb "gyere már, ne szégyelld, hogy segítek" tekintettel, és egy még mélyebbre nyújtott kézzel ajándékozza meg, miközben a hideg egyre fokozódik.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:37:04
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Akkor jó volt a megérzése és tényleg egy emberről van szó. Ha fenegyerek is meg buta is, akkor meg sokszor áldja a szerencséjét, hogy nem ott helyszínen tudta meg, mert egyetlen maflás után ő szolgáltatta volna az új virágföldet.*
- Alig várom, hogy megismerjem. *Biccent Daewet illetően. Szeret beszélni a tudományáról és ügyes is? Hát mi más kellhet még neki, hogy tanulhasson tőle? ~ Már csak az a kérdés, hogy elég jónak ítél-e ahhoz, hogy megossza velem a kutatásait... ~ Húzza el a száját. Valamit le kéne már tennie az asztalra, hogy elindulhasson a saját pályáján.
Az elé lépő Taitosra teljesen ledöbben. Nem csak azért, mert nem várta volna, hogy idejöjjön kihúzni, hanem mert még egy átkozott törölközőt sem csavart magára. Persze, miért tenné, ha ketten vannak, de...
~ Ez nem velem történik meg. ~ Lép azonnali tagadásba elméje, kizárva az olyan plusz testi hozzátartozókat a látómezejéből, amivel ő nem rendelkezik. Néhány másodperccel megkésve pillant fel a férfi arcára úgy elfehéredve, hogy falat lehetne vakolni a bőrével.*
- Te mégis... *Kérdezi vihar előtti csendet idéző hangon.* Mi a fenét... csinálsz?
*Komolyan olyan nyeglének nézik, hogy nem tudna kimászni egy ostoba medencéből? Ez már nem is arról szól, hogy ki mit lát meg, hanem azt a szöcskeméretű izomzatát és a hozzátartozó büszkeségét sérti. Legalábbis szeretné ezt hinni: természetesen elsősorban a pánik hajtja, de ezt a másiknak nem kell megtudnia. Azt kéne tudnia, hogy sarkonfordul és felvesz magára valamit, mert Teysus egy részeg szélforgón, ezt a fölémagasodó látványt ő egész délutános programnak el tudná fogadni. Mindig is tudta, hogy van valami baj a fejével, hogy őt az ilyen helyzet hozza lázba, de mentségére legyen mondva, ha egy ilyen vízcseppekkel kiemelt felsőtestet és ilyen gyönyörű szempárt is tartalmaz a csomag, az azért egy elég erős bunda a másik félről.
~ Nem nézek lejjebb. Nem nézek lejjebb. Nem nézekaztamindenit, milyen combja van, vajon kemény vagy puha lenne, ha megfognám? ~ Összeszűkíti a szemeit ahogy tartja a szemkontaktust a férfival, még mérgesebbnek tűnve vele, mint eddig. ~ Mi, nem, koncentrálj, nincs tipi-tapi. ~*
//Taitos//
*Akkor jó volt a megérzése és tényleg egy emberről van szó. Ha fenegyerek is meg buta is, akkor meg sokszor áldja a szerencséjét, hogy nem ott helyszínen tudta meg, mert egyetlen maflás után ő szolgáltatta volna az új virágföldet.*
- Alig várom, hogy megismerjem. *Biccent Daewet illetően. Szeret beszélni a tudományáról és ügyes is? Hát mi más kellhet még neki, hogy tanulhasson tőle? ~ Már csak az a kérdés, hogy elég jónak ítél-e ahhoz, hogy megossza velem a kutatásait... ~ Húzza el a száját. Valamit le kéne már tennie az asztalra, hogy elindulhasson a saját pályáján.
Az elé lépő Taitosra teljesen ledöbben. Nem csak azért, mert nem várta volna, hogy idejöjjön kihúzni, hanem mert még egy átkozott törölközőt sem csavart magára. Persze, miért tenné, ha ketten vannak, de...
~ Ez nem velem történik meg. ~ Lép azonnali tagadásba elméje, kizárva az olyan plusz testi hozzátartozókat a látómezejéből, amivel ő nem rendelkezik. Néhány másodperccel megkésve pillant fel a férfi arcára úgy elfehéredve, hogy falat lehetne vakolni a bőrével.*
- Te mégis... *Kérdezi vihar előtti csendet idéző hangon.* Mi a fenét... csinálsz?
*Komolyan olyan nyeglének nézik, hogy nem tudna kimászni egy ostoba medencéből? Ez már nem is arról szól, hogy ki mit lát meg, hanem azt a szöcskeméretű izomzatát és a hozzátartozó büszkeségét sérti. Legalábbis szeretné ezt hinni: természetesen elsősorban a pánik hajtja, de ezt a másiknak nem kell megtudnia. Azt kéne tudnia, hogy sarkonfordul és felvesz magára valamit, mert Teysus egy részeg szélforgón, ezt a fölémagasodó látványt ő egész délutános programnak el tudná fogadni. Mindig is tudta, hogy van valami baj a fejével, hogy őt az ilyen helyzet hozza lázba, de mentségére legyen mondva, ha egy ilyen vízcseppekkel kiemelt felsőtestet és ilyen gyönyörű szempárt is tartalmaz a csomag, az azért egy elég erős bunda a másik félről.
~ Nem nézek lejjebb. Nem nézek lejjebb. Nem nézekaztamindenit, milyen combja van, vajon kemény vagy puha lenne, ha megfognám? ~ Összeszűkíti a szemeit ahogy tartja a szemkontaktust a férfival, még mérgesebbnek tűnve vele, mint eddig. ~ Mi, nem, koncentrálj, nincs tipi-tapi. ~*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:15:34
Üzenet elküldve: 2017-03-26 18:15:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitosnak leesik, hogy ezt benézte.*
~Na, ezt fújhatom.~
*Picit várakozik, aztán úgy dönt elmondja az igazat.*
-Kriyon amúgy tényleg egzotikus gyökér, nem mellesleg északi fenegyerek.
*Magyarázza töredelmesen, mindent bevallva.*
-Nő, bizony. Egy aránylag fiatal elf kisasszony.
*Bólint a fecsegésre.*
-Habár fecsegni nem csak nők tudnak. Én is tudok, bárki.
*Talán most is éppen ez a program.*
-Kellemes személyiség amúgy. És elég pontos keze van.
*Dicséri házi alkímistájukat.*
-Akkor csak kamuztál.
*Legyint, a halogatásra.*
-De nem is kell igazán.
*Zárja le a vörös témáját vidáman.*
-Thargarod leányaitól pedig az ég kíméljen. Kedves társaság, de amióta a fogadós kisasszony elment onnan, egyikükön sem akad meg az ember szeme. Harcias egy nép, nem nyugodt vándornak valók. Habár kétségtelen tüzesek lehetnek.
*A bólintásra Taitos is hátra emeli kezeit, és kitornássza magát a vízből. Már indulna is törölközőjéhez, amikor látja, hogy a fiúcska belefeszül a kimászás nehézségeibe.*
~Szerencsétlen okoska.~
*Valahol tíz évvel ezelőtti önmagát látja a másikban, így nem csoda, hogy vízcsíkot csöpögtetve odacaplat a másikhoz elsőre.*
-Na gyere, segítek.
*Nyújt egy kezet stabilan megvetve csúszós lábait.*
~Pehelykét nem lesz nehéz kirántani.~
*Reméli, és ha kezet kap segít kimászni.*
//Nino//
*Taitosnak leesik, hogy ezt benézte.*
~Na, ezt fújhatom.~
*Picit várakozik, aztán úgy dönt elmondja az igazat.*
-Kriyon amúgy tényleg egzotikus gyökér, nem mellesleg északi fenegyerek.
*Magyarázza töredelmesen, mindent bevallva.*
-Nő, bizony. Egy aránylag fiatal elf kisasszony.
*Bólint a fecsegésre.*
-Habár fecsegni nem csak nők tudnak. Én is tudok, bárki.
*Talán most is éppen ez a program.*
-Kellemes személyiség amúgy. És elég pontos keze van.
*Dicséri házi alkímistájukat.*
-Akkor csak kamuztál.
*Legyint, a halogatásra.*
-De nem is kell igazán.
*Zárja le a vörös témáját vidáman.*
-Thargarod leányaitól pedig az ég kíméljen. Kedves társaság, de amióta a fogadós kisasszony elment onnan, egyikükön sem akad meg az ember szeme. Harcias egy nép, nem nyugodt vándornak valók. Habár kétségtelen tüzesek lehetnek.
*A bólintásra Taitos is hátra emeli kezeit, és kitornássza magát a vízből. Már indulna is törölközőjéhez, amikor látja, hogy a fiúcska belefeszül a kimászás nehézségeibe.*
~Szerencsétlen okoska.~
*Valahol tíz évvel ezelőtti önmagát látja a másikban, így nem csoda, hogy vízcsíkot csöpögtetve odacaplat a másikhoz elsőre.*
-Na gyere, segítek.
*Nyújt egy kezet stabilan megvetve csúszós lábait.*
~Pehelykét nem lesz nehéz kirántani.~
*Reméli, és ha kezet kap segít kimászni.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:53:06
Üzenet elküldve: 2017-03-26 17:53:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Azért a bunkónál már megneszeli a turpisságot, az a vigyor viszont egy az egyben lebuktatja. Megrándul bal szemöldöke erre, de nem valódi a haragja - nem, az akkor lett volna, ha azzal állít be Synmirába, hogy ezt a nevű gyökeret keresi.*
- Fecsegni? *Kérdez vissza.* Daewe nő lenne? *Az még hagyján, hogy Amon Ruadh egy elszigeteltnek mondható település, de Synmira egyenesen egy erdő közepén megbúvó kis laknak hangzik. Ott lenne valaki egyedül nő, olyan emberekkel körbevéve, mint ez itt, aki hivatásos zaklatónak mondja magát? ~ Mindig van lejjebb... ~ Döbben rá. És még ő azt hitte, hogy a thargoknál veszélyesebb helyen nem lehet.*
- Majd mesélek, ha konkrétan az üzletről van szó. *Kacsint rá.* Meg ha sikerül felvennem a kapcsolatot azzal a vörössel, akivel legutóbb találkoztam... *Teszi hozzá megingatva a fejét.* Amúgy a Vashegyen az egyik kapuőr sem csúnya. Fogalmam sincs a nevéről, de első benyomásra jó a... *Két kezével egy körtealakot rajzol le maga előtt a levegőben.* Személyisége. *Tenyereit visszaejti a vízbe, ahogy visszafordul arcával a férfi felé.* Csak fegyverforgató, úgyhogy én megtartom a két lépés távolságot.
*Ránézésre Alyo Thargarod bejáratából fel tudná tűzni őt Amon Ruadh kapujára, ami azért valljuk be, nem hangzik egy kiegyensúlyozott párkapcsolat alapkövének.*
- Persze, mehetünk. *Bólint azonnal, de ahogy hátat fordít Taitosnak és két kezét a peremre rakja, megtorpan. ~ Sa'Tereth, cserben hagytál a fekete vízzel, de tudod, az épület ránk omolhat. ~ Próbálkozik megint, mit sem sejtve arról, hogy előző átkozódása is majdnem sikerrel járt. Hű, na ezt most hogy fogja megoldani!
~ Hm, nyernem kell egy kis időt. Nem tűnik egy túl szívbajos valakinek... Olyan közel dolgozik Amon Ruadhhoz, nem kéne, hogy megtudja... ~ Nyög fel gondolatban.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve jobb kezét halántékára teszi és összeszorítja a szemeit, mintha a hirtelen mozdulat és a forró víz együtt a fejébe szállt volna. Össze kell szednie magát, sugallja a mozdulat - hátha ezalatt a másik őt meg nem várva kimászik a vízből és elkezd felöltözni. Ha ez így történne, neki is lenne ideje kiugrania a vízből és magára csavarnia a törölközőjét.*
//Taitos//
*Azért a bunkónál már megneszeli a turpisságot, az a vigyor viszont egy az egyben lebuktatja. Megrándul bal szemöldöke erre, de nem valódi a haragja - nem, az akkor lett volna, ha azzal állít be Synmirába, hogy ezt a nevű gyökeret keresi.*
- Fecsegni? *Kérdez vissza.* Daewe nő lenne? *Az még hagyján, hogy Amon Ruadh egy elszigeteltnek mondható település, de Synmira egyenesen egy erdő közepén megbúvó kis laknak hangzik. Ott lenne valaki egyedül nő, olyan emberekkel körbevéve, mint ez itt, aki hivatásos zaklatónak mondja magát? ~ Mindig van lejjebb... ~ Döbben rá. És még ő azt hitte, hogy a thargoknál veszélyesebb helyen nem lehet.*
- Majd mesélek, ha konkrétan az üzletről van szó. *Kacsint rá.* Meg ha sikerül felvennem a kapcsolatot azzal a vörössel, akivel legutóbb találkoztam... *Teszi hozzá megingatva a fejét.* Amúgy a Vashegyen az egyik kapuőr sem csúnya. Fogalmam sincs a nevéről, de első benyomásra jó a... *Két kezével egy körtealakot rajzol le maga előtt a levegőben.* Személyisége. *Tenyereit visszaejti a vízbe, ahogy visszafordul arcával a férfi felé.* Csak fegyverforgató, úgyhogy én megtartom a két lépés távolságot.
*Ránézésre Alyo Thargarod bejáratából fel tudná tűzni őt Amon Ruadh kapujára, ami azért valljuk be, nem hangzik egy kiegyensúlyozott párkapcsolat alapkövének.*
- Persze, mehetünk. *Bólint azonnal, de ahogy hátat fordít Taitosnak és két kezét a peremre rakja, megtorpan. ~ Sa'Tereth, cserben hagytál a fekete vízzel, de tudod, az épület ránk omolhat. ~ Próbálkozik megint, mit sem sejtve arról, hogy előző átkozódása is majdnem sikerrel járt. Hű, na ezt most hogy fogja megoldani!
~ Hm, nyernem kell egy kis időt. Nem tűnik egy túl szívbajos valakinek... Olyan közel dolgozik Amon Ruadhhoz, nem kéne, hogy megtudja... ~ Nyög fel gondolatban.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve jobb kezét halántékára teszi és összeszorítja a szemeit, mintha a hirtelen mozdulat és a forró víz együtt a fejébe szállt volna. Össze kell szednie magát, sugallja a mozdulat - hátha ezalatt a másik őt meg nem várva kimászik a vízből és elkezd felöltözni. Ha ez így történne, neki is lenne ideje kiugrania a vízből és magára csavarnia a törölközőjét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325