//Ydriss, Kharasshi//
*Csend. Csend, ami egyre hosszabbra nyúlik, és egyre inkább őrli az idegeket. Erős az inger, hogy lesüsse, elfordítsa a tekintetét, de valahogy mégis sikerül a hímen tartania. Úgy tűnik, a bocsánat kérés kísérlet még első lépésnek is édes kevés.
Pontosan emlékszik rá, mit kérdezett tőle a hím ott a tisztáson, ahogyan arra is kristálytisztán vissza tud gondolni, mit felelt rá. Nincs. Pedig hogyne lett volna, de gyáva mód inkább hallgatott. Ahelyett, hogy kinyitott volna a száját és őszintén megszólalt volna, valós vagy vélt veszélytől tartva csak annyit mondott nincs. Holott korábban mindig is ment előre, fittyet hányva a következményekre, hogy mi történik, ha balul sül el valami, hogy mennyire fog az fájni utána, legyen szó testet vagy lelket gyötrő fájdalomról.
Most pedig szinte magára sem ismer. Mintha teljesen kifordult volna önmagából, mindezt azért, mert elkezdett kötődni valakihez.
Teljesen a dézsa falának dől, s bár nem húzza össze magát, mégis olyannak tűnik, mintha összemenne a lány a hím közeledtére. A válla mellett döndülő ütésre összerezzen, ismét ott az inger, hogy fordítsa el tekintetét, de kényszeríti magát, hogy továbbra is Kharasshira nézzen.
Fájdalmas látni azt a tekintetet, de jogos, és megérdemli. Maga hozta a fejére a bajt, s most ihatja a levét. Mégsem szólal meg, egyszerűen képtelen egy hangot is kinyögni. Telnek a pillanatok, s belül csak ront a helyzeten a kétségbeesés, hiszen tisztában van vele, az idő ellene dolgozik.
De mégis mit mondhatna, mit mondjon. Kérjen türelmet? Abból kapott épp eleget. Tegyen vallomást? Üres szavak lennének csupán ezek után.*
- Sajnálom. Tudom, nem vagyok könnyű eset. *Süti le tekintetét oldalvást, miközben összehúzza magát. Habár őszinte szavak, mégis csak időnyerés.*
- Azt kérném, hogy legyen minden olyan, mint amilyen ott az erdőben volt. *Motyogja maga elé, ám hanglejtése, hanghordozás alapján ezt lehetetlennek tartja. Habár akár a barakkbeli edzés hangulatát is inkább ideidézné. A jelenlegi helyzetnél még az is jobb lenne, ha a másik oldalára és lábára is kapna egy-egy ütést, az is sokkal kellemesebb lenne ennél. És legalább a szimmetria is meglenne.*