//Megint ketten//
- Valami azt súgja, rá fogsz tudni venni, hogy megengedjem. *Rákacsint Ezaelre az öltözőkhöz indulás előtt. Azt a kalapot sokan felpróbálnák, sokan szeretnék kideríteni, hogy mi olyan különleges benne és, hogy különleges-e egyáltalán. Választ vagy jó választ talán a felpróbálás sem adna, de a legtöbben azért úgy érzik, hogy kétségkívül megérne egy próbát a dolog. Mások nem csak felpróbálnák, de el is vennék, ezek inkább azok, akik meg vannak győződve róla, hogy ez tényleg egy különleges tárgy, ami esetleg még másoknak is sokat érhet, nem csak Svirnek. Aztán ott vannak még azok, akik egyszerűen csak levernék a fejéről azt az idióta fejfedőt és jól megtaposnák, mert mégis mit képzel magáról ez a fickó, hogy ilyen büszkén hordja azt a kalapot?!
Az öltözőkben – milyen meglepő – öltözik. Nem le, nem is valakivel össze, hanem fel, ahogy úgy általában szokás az öltözőkben fürdés után. Természetesen nem rögtön, előbb megtörli magát, nem szeretné, ha a nedvesség miatt már a hűs fürdő után is tapadnának rá a ruhái. Nem mondja, néhol egész vonzó látvány lehet a dolog, de ezt inkább meghagyná a hosszú, kinti tartózkodások idejére, ahol nem bújhat el a nap elől és kénytelen a saját izzadtságában megfőni. Na az ilyen helyzetekben a kalap már nem csak dísz, hanem praktikus is! Nem tököl sokat az öltözőben, hamar magára kapja minden ruháját, felveszi a fegyvereket is, aztán megy ki Ezaelhez.*
- Indulhatunk kedves! *Mondja a lánynak, majd egymásba karolva mennek ki, ha a vöröske is így szeretné.*
- Az Adal házba megyünk a Gazdagnegyedbe, de előtte még be kell ugranom a Barakkba, otthagytam valami a múltkor.