OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
[Novella] Ördögfiókák (részlet) (16+)
Mostani oldal: 1 (1. - 3. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-14 10:43:27
 ÚJ
>Csalántüske Liante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 126
Még egy kellőképp nyugis éjszakás műszak és megszülöm a folytatást. :)


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-14 10:34:40
 ÚJ
>Milyon Maldoran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 13
Ez elég jó, remélem lesz folytatás:)


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-14 06:32:24
 ÚJ
>Csalántüske Liante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 126
A magányos, romos temető közepén magasodó torony éjszakai csendjét hangos vitatkozás zaja töri meg.
- Hirig éhes! – a mély hanghoz egyáltalán nem illő nyafogást határozottan felcsattanó vékony, sipító közbevágás szakítja félbe.
- Majd eszel, ha Balhé hoz valamit! Elegem van, hogy egy ilyen nagy melák siránkozását hallgassam! Mindig csak Hirig éhes, Hirig szomjas, Hirig unatkozik… A Mester világosan megmondta, hogy őrködjünk itt, tehát ennyi a dolgunk: várunk és kész!
- De… - kezdi újra Hirig, a mély hang gazdája. – De a Mester eddig mindig küldött enni…
- Na igen… - szinte hallható, ahogy a vékony hang gazdája elgondolkodik. – Biztosan dolga akadt! De ne aggódj, te böhöm nagy zabagép, ezért küldtem Balhét vadászni! A Mester utóbb meg fog dícsérni, amiért feltaláltuk magunkat – egy macska kétségbeesett nyivákolására emlékeztető nevetés után a hang gazdája folytatja – Nemhiába én vagyok a hármunk esze… A Mester előtt is én segítettem nektek és utána is én oldom meg a gondjainkat!
- Vagy éppen te hozol a nyakunkra mindenféle kíváncsiskodót az állandó visításoddal, Hepaj…
Az előbbi párbeszéd helyszínéül szolgáló toronyszoba erkélyre vezető ajtajában az iménti, párducmorgással elegy csikorgó hang gazdája jelenik meg. A belépő szürkés, sziklakemény bőre, fenyegető agyarai, vagy karmos-kampós szárnyai nem okoznak különösebb riadalmat, elvégre a belépő szavaira két, hasonló kreatúra hallgat el. Hirig, a bő két méter körüli, tagbaszakadt szörnyeteg és Hepaj, a gyermekméretű, ám így is ezerfogas koponyavigyorú szárnyas lény egyaránt a megfelelő körökben Ördögfiókák néven ismert baljós trió tagjai. Balhé – és különösképp a markaiban hozott, két, emberméretű csomag – láttán Hirig méretéhez egyáltalán nem illő módon gyermeki ugrándozásba és tapsikolásba kezd.
- Vacsi, vacsi, Balhé hoz vacsi!
- Hallgass már, te ostoba – csattan fel Hepaj, látszólag fegyelmezett-unott hangon,azonban izgatottságát leleplező, ide-oda tekergő farkát ő sem tudja megfékezni. – Friss husi! - Rebben fel vidáman a levegőbe aztán, ahogy az egyik, kőpadlónak csapódó csomag csendesen felnyög.
- Vissza, kurafiak! – morran Balhé a csomagok után kapó kettősre. – Csak az egyik vacsi… - pillant a melák Hirigre, aki láthatóan kezdi elveszíteni türelmét a jóformán orra alá dobott csomagok láttán. – Egyelőre. – nyel egyet, láthatóan saját, követelőző gyomrával is küzdve. A csendesen, mozdulatlanul heverő csomagot hátrafelé hajló térdű lábával a türelmetlenül topogó kettős felé rúgja, a még mocorgó másikhoz ő telepszik oda. Guggolva hajol a csomag egyik végéhez, s karmos mancsának egy rántásával szaggatja meg a nyöszörgő ember fejére hevenyészve csomózott rongyos kabátot, hogy az előbukkanó szakállas-bajszos, rémülettől véreres szemű arcba morogja.
- Mielőtt nekilátnék a vacsorámnak… - jelentőségteljes pillantást vet a megmozduló végtagokra – gagyogd el szépen, mit kujtorogsz már napok óta a környéken, vagy még az előtt kóstollak meg, hogy kitörném a nyakadat!
A fölé hajló, túlvilági démonpofa hatását csak fokozza a másik kettős morranásokkal és visítással tarkított marakodása, így halottsápadtan kezd hebegni a férfi.
- Én… én nem… - mondandója egy visszafojthatatlan ordítással félbeszakad, ahogy egy karmos mancs belemar a férfi csípőjén feszülő húskötegbe.
- Hogy is mondtad? Mintha nem teljesen azt kezdted volna mondani, amit kérdeztem… - mormogja Balhé unott hangon, miközben apró húscafatokat nyalogat véres ujjairól.
A választ elnyomja Hepaj ismételt, odacsukott farkát fájlaló macskát idéző vihogása, ahogy egy beazonosítatlan darab hússal az egyik tartógerendára röppen a dühödten utánakapó Hirig elől.
- Nem igazság… - kezdené durcás monológját a behemót, de Balhé rájuk dörren:
- Csendet, undormányok! A vendégünk mondana valamit… - néz negédesen a kíntól eltorzult arcú emberre.


1-3