OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
A sötétség hercege (folytatás)
Mostani oldal: 1 (1. - 6. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

6. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 15:01:39
 ÚJ
>Mardo Nolkra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 77
Ez nagyon jó lett.
Én is várom. :)


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 14:37:40
 ÚJ
>Emphus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5968
Húha, szuper. :)
Várom. :))


4. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 14:22:07
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Lesz is :)


3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 14:10:13
 ÚJ
>Emphus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5968
Megvolt. :) Meg előtte elolvastam még az előzőt, mert már nem emlékeztem. :)

Szerintem nagyon jó. :) Harmadik rész lesz?? Miután megvédik a várost, és kiderül, hogy Mour a herceg, akit legyőztek. Utána még lehetne valami folytatás. :)


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 12:50:15
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Élvezzétek :D


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-30 12:50:00
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
2. rész
A sötétség örököse
Azaz
A herceg halála


¬*Mour indulása előtti éjszakán álmatlanul feküdt hálótermében. Kivételes uralkodó volt, és páratlan harcos, viszont jól tudta, hogy a Herceg ellen aligha ha van egy harmatnyi esélye. A sorsa nem az volt, hogy megölje a herceget, hanem sokkal inkább hogy lelassítsa, és hogy feltüzelje népét a csatára. Rengeteg gondolat cikázott a fejében aznap este. A népe sorsa, a herceg serege, Firinte, de akármire gondolt, egyetlen egy tény nem hagyta el az elméjét. A halál. Sosem gondolt olyan komolyan a halálra, mint aznap éjjel. Hosszú éjszaka volt az…

*Másnap reggel korán kelt. Apródja már a kapuban várta. „Aludt egyáltalán?” Kérdezi magában, majd megvárja, míg elővezetik hátasát. Már este eldöntötte, hogy minél kevesebb időt próbál eltölteni indulása előtt, ezért amint elkészült, nem tétovázott. Nem sok kellett, hogy Arthenior határán kívül érjen.*
- Apród, tudnod kell, hogy miután odaérünk, jelentősen csökkennek a túlélési esélyeink.*próbál komoly maradni, de arc kifejezésén a félelem jelei mutatkoztak.* Most így visszagondolva, sajnálom, hogy elhoztalak…
- Uram, akkor is jöttem volna, ha nem parancsolja.*fut ki az apród száján, majd jobbnak látja ha mélyen elhallgat. Több napig lovagoltak szakadatlanul, mikor megjelent a látóhatárukon egy sötét kastély. Mintha egy fekete lángcsóva tört volna fel a kietlen puszta kellős közepén. Akármilyen ember fia, ha meglátta megfagyott benne a vér.*
- Még egy nap lóháton.*mondja Mour bölcsen miközben felveri a sátrát.* Éjfélig te őrködsz, aztán pedig váltjuk egymást… Nem mintha tudnék aludni.*teszi hozzá suttogva a király, és lassan bemászik az összetákolt kis lakba.

*Az apród kivont karddal figyelte az éjszakát. „Még csillagok sincsenek.” Fut át az agyán, miközben az eget fürkészi. Hirtelen egy halk neszre lesz figyelmes. Fejét a zaj irányába fordítja, de már késő. Egy farkas-fejű démon vetődik rá egy közeli bokorból. Kardját a magasba emeli, de már nincs ideje lesújtani. A démon máris két vállra fektette, és már a torkát méregeti.*
- Pusztulj rólam, te sötét fattyú!*kiálltja, és egy erőteljes rúgással küldi a levegőbe ellenfelét. A démon háttal érkezik a földre, de nem kell sok neki, máris talpra áll.*
- Hertna Graszfi’n.*mondja a szörnyeteg, és lassú, körözésbe kezdenek az apróddal. Egyenlő ellenfelek, és mint minden más démon, ez is kivételesen félti az életét. Tudja, csak egyszer támadhat.* Ketk Lovis.*suttogja újra.
- Engem nem ijeszt meg a pokolbéli nyelv. Nem tudod, kivel állsz szemben.
- Jeggni Szipszem.*a démon arcára kaján vigyor kúszik.*
- Hallgass, pokol-fajzat!*kiálltja az apród, és a farkas-fejűnek ront. A szörnyeteg csak erre várt. Pár gyors lépéssel a fiú háta mögött terem, és a hátsó lábaira emelkedve emeli fel karmos mancsát.*
- Hueklo Infin-*kiálltja, de hangja elakad. Az apród erősen leszorított szeme lassan kinyílik, és egy egészen hihetetlen látvány tárul elé. Mour a démon és az apród között áll. Kardja tövig a farkas-fejű szívében áll.* Infin… In…*mondja elhalóan a szörny. Még nem halt meg, de nem képes mozogni. Sötét, mocsár-zöld vére csöpög a poros földre.*
- Tisztítson meg fény ereje, elveszett lélek.*mondja a király, mire kardja aranyszínű izzásba
kezd. A démon iszonyú vonyítás közepette egyszerű, sivatagi porrá változik.* Menj aludni, Draen. Mostantól én őrködöm.*mondja Mour. Az apród egészen meghatódik, amiatt, hogy gazdája a nevén szólította, de egyben hatalmas csalódottságot is érez, mert nem volt képes megvédeni a királyt.*

*Reggel korán indultak. A kastély már egészen közel volt. Egy hatalmas, fekete épület melynek ablakai még a reggeli napfényben sem csillogtak. *
- Mikor bejutunk, lehetőleg maradj hátul.*Mondja Mour.*
- Uram… Én csak…*dadogja Draen, majd meghajol.* Köszönöm, hogy láthattam a kardja igazi erejét.
- Ne köszönd, ifjú. Igaz, a kardom nem minden napi, de ne feledd: Nem a vas a fontos, amit forgatsz, hanem a föld, amin állsz.* Mondja bölcsen a király, és elő veszi pallosát.* Draen, a kardomat tizenegy isten főpapja szentelte meg. Nincs sötét lény, mely ellen állna a fényének…
- De uram *szakítja félbe az apród* És a tizenkettedik isten?*fut ki a száján, de menten elhallgat.*
- A tizenkettedik?*kérdez vissza Mour.* Ő is felajánlotta. Sőt, az elsők között volt. De tudod, ő túl sokat kért cserébe.*a király hangja lassan elhalkul, majd teljesen eltűnik, mint egy kósza fuvallat.*
- Elnézést, uram, hogy rákérdezek, de pontosan mit ké…*mondatát már nem tudja befejezni, mivel kis társaságukat egy nagyobb falka démon vette körül. Mour leugrik lováról, és kardját maga elé tartja.*
- Sötétség fattyai, féljetek a fény erejétől!*mondja határozottan, majd körbe pillant. „Miért nem támadnak?” fut át az agyán, és Draenre néz.* Apród, húzd meg magad valahol.*veti oda a fiúnak, aki félénken hátrébb lép.*
- Infin inthe… Infin inthe…*suttogják egymás között a szörnyetegek. Erős, rothadó szaguk nem zavarja a királyt.* „Érdekes, ezt mondta az a farkas-fejű is még a táborban.” Gondolja Draen, és védekező állásba lép.*
- Hallgassatok!*kiálltja Mour. Lelkéből sugárzik a düh.* Hallgassatok, vagy egyesével metszem el a torkotokat!*folytatja, és a démonok felé lép, de azok szétröppennek, mint a madarak.*
- Infin… Infin inthe.*hallatszik most már kárörvendő sikolyként a lények tömegéből.*
- Szörnyeknek pusztítója, Istenek haragja, Sújts le most kardommal, a gaz fenevadakra!*kiálltja a harci imát Mour, és a fegyverét a földbe döfi. Egy hatalmas, kör alakú mintázat jelenik meg a talajon, és minden egyes démon kínok között ég el. A férfi most a földön térdepel. Egy árva könnycsepp kúszik le az arcán, majd a földre hull.*
- Uram… uram jól van? *kérdezi az apród, és felsegíti gazdáját.*
- Igen… köszönöm.*mondja halkan Mour, és talpra áll. Szótlanul felül a lovára, és tovább baktat, most már egyenesen be a kastély kapuján.* Itt várj, és figyeld az eseményeket. Amint életveszélyes sebet kapok, fuss.
- De királyom, ha esetleg segí…*kezdi mondandóját a fiú, de király közbe vág.*
- Fuss, ez parancs!
- Igenis, uram.*mormolja Draen. A lelke mélyén tudja, hogy ez a helyes, de a szíve minden egyes dobbanásával küzd a parancs ellen. Még megszólalna, de Mour már elindult a sötét főutcán.

A király lassan lépked. A sötét romok közül egy-egy démon ördögi kacaja hallatszik.* Infin Inthe!*ismétlődik újra és újra. Mour arca változatlan, de lelke mélyen teljesen elkeseredett. És akkor, mint holmi fekete holló, pokolbéli jövevény, egy sötét árny lép ki elé nagyjából tíz méter távolságban egy árnyék takarásából. Ő volt az. A sötétség hercege.
A démonok, mint a rothadó hús körül a legyek, gyűltek a herceg köré. Magas, izmos alak volt, viszont arcát teljesen elfedte maszkja. A herceget fagyos aura lengte körül, melyet Mour még tíz méteres távlatból is megérzet.
- Lám, lám, kit sodort elénk a sivatagi szél!*mondja gúnyosan, és lassan előhúzza kardját. Nagyon érdekes kardja volt. Egyes mente-mondák szerint, a kard magából a meggyilkoltak húsából kovácsoltatott, és a lelke tüzében edzetett. Mások szerint, a kard maga a herceg jobb karja, mely a töménytelen gonoszságtól testet öltött. Mour nem hitt az ilyen mesékben, de el kellett ismernie, hogy ereiben megfagyott a vér, mikor a herceg felé szegezte kardját.* Ha a becsületedért jöttél, akkor hiába gyalogoltál eddig. A tizenkettedik sosem bocsájtja meg tiszteletlenséged.*monológja közben egyre közelebb lépdel a királyhoz.* Emlékszel még? Pontosan tizennyolc évvel ezelőtt. A szentelési szertatást a fél világ megcsodálta, és te mégis megszegted a szavad. Emlékszel még?*kérdezi újra. Már alig pár lépésre áll Mourtól. Hideg aurájától megfagy a talpuk alatt a föld.* A tizenkettedik végeláthatatlan hatalmat ajánlott, egy csekély városért cserébe. És te, bizony te, elfogadtad az alkut. Nyugodt lélekkel nézted végig, ahogy vérrel és mágiával pecsételi meg a kardod.*a herceg már egészen közel ért. Egyetlen kardcsapással elérhette volna a királyt.* Az alku megkötetett. A kardod megáldatott. De te megszegted a szavad!*kiáltja, és a magasba emeli a kardját.* Arthenior jog szerint az enyém!*hangja, mint a süvítő jeges szél, csapja meg a király arcát. A herceg hatalmas szablyája lesújt, de Mour gyorsan kivédi. A két acél egymásnak feszül. A démonok hada őrjöngve drukkol a hercegnek, kinek arcán most kaján vigyor ül.* Lehet hogy a kardodat megáldották, de ha nem tudsz vele bánni, mit sem ér!*kiálltja újra, és ellöki a királyt.* Na, mi lesz a híres isteneid erejével?
- Az istenek nevét szádra ne vedd!*ordítja Mour, miközben feltápászkodik. „Adjatok erőt!” Gondolja, és kardját ellenfelére szegezi.* Lelkeknek tisztítója, árnyékok pusztítója, Segíts!*kiáltja, mire kardjából erős fénysugár tör elő. A démonok menekülnek, de a herceg maga elé tartja szablyáját, és csak vár. A fénycsóva hatalmas robajjal becsapódva több méteres izzó füstöt hagy maga után. Mour kifáradt arccal fürkészi a füstöt. „Ennek muszáj volt megsebeznie…” gondolja, miközben lázasan mered a füstbe. A homály lassan eloszlik, és egy sötét alak körvonalai jelennek meg a helyén.*
- Csak ennyi telik a gyenge isteneidtől?*kérdezi a herceg, és erősen megszorítja fegyverét.* Hát lásd, az igazi erőt!*ordítja, majd idegen nyelven mormolni kezd.* Oren… Thiesh… Zanfar…*hallatszik a sötét varázslat. „Ez a tizenkettedik imája!” Fut át Mour agyán. „Nem hagyhatom, hogy befejezze a varázslatot!” a király a hercegnek ront. Félelmet nem ismer, tudja, hogyha ellenfele véghezviszi mágiáját, akkor neki befellegzett. Cikázva szalad a herceg felé, majd elrugaszkodik a földtől.*
- Ez az ima volt az utolsó szavad, Sötét lélek!*kiálltja, és lesújt. Érzi, hogy pallosa húst ér. Vér fröccsen a király arcára. Mocsár-zöld vér. Igaz, pallosa lesújtott, de nem a hercegre. Egy szörnyszülött még utolsó pillanatban közéjük ugrott, testével védve gazdáját. A démont majdnem kettészelte Mour csapása, de még lélegzik.*
- Infin Inthe…*mondja hörgő hangon, és sötét lángok között elég. A király a földre zuhan, de rögtön fel is tápászkodik. Hirtelen, mintha eltűnt volna a körülötte lévő tér, minden sötétbe burkolózott. „Ez az ima második fázisa… nincs sok időm.” Gondolja, majd feláll. Pallosát maga felé fordítja, és elkezdi az imát. „Nincs más választásom…” Fut át az agyán.*
- Istenek, kik lesújtanak, Démonok, kik behódolnak, Halandók, kik imádkoznak és Lelkek, mik elkárhoznak.*kardja lassan felizzik, de nem a szokásos módon. Sikolyok és hörgések kínkeserves hangja szökik fel a pengéből. Az izzás megégeti Mour kezét, de ő nem engedi el.* Egy király vérét helyezem kezetekbe, éljetek hát vele. Adjatok erőt, mely előzi az árnyakat, és megvédi a halandókat. Adjatok…*kiáltja, és kardját a szívébe döfi.* erőt…*a sikolyok hirtelen elhallgatnak, és a sötétség eloszlik. Ott fekszik a király, szívében kardjával. A herceg hirtelen abba hagyja az imát.*
- Nem… ez nem lehet.*szökik ki a száján, majd újra elvigyorodik.* Nem hiszem el! Képes voltál a saját véredet ontani! Azt hittem az istenek megtiltották neked ezt a varázslatot!*kiáltja, és vérfagyasztó nevetésbe kezd.* Még az isteneknek tett ígéret sem számít neked?
- Csönd…*hallatszik az elhaló hang.* Csönd!*Mour lassan feltápászkodik. Kardját kihúzza mellkasából. Csodálatos módon, a seb aranyszínű fény áradatban begyógyul, de a királyon még látszik, hogy nagyon szenved.* Csönd, vagy elmetszem a torkod!*kiáltja, és újra a hercegre ront. A két fegyver szikrázva küzd egymással. Több mint egy óráig küzdöttek egymással, de végül mégsem sikerült legyőzniük egymást. A föld alattuk véres és fagyott volt.*
- Nem tudsz legyőzni, Mour! A tizenkettedik áldása van rajtam!*ordítja megszállottan, és újra támadásba lendül. A fegyver a király vállát találja el. Véres páncélja felreped és vére ki buggyan. A herceg arcáról lefagy a mosoly.* Ez… ez nem lehet.*arca teljes félelemről árulkodik, és próbál elhátrálni.* Nem, ezt nem teheted!*ordítja, hátralép, de nem képes elmenekülni. A földből, mint valami fekete béklyó, hegyes ujjak és kezek bújnak elé, és markolják meg a herceg lábát. Mour pallosát ellenfele torkának szegezi, és elkezdi az imát.*
- Oren… Thiesh… Zanfar…*újra sötétbe borul minden. A herceg kapálózik, és fegyvere után nyúl, de az teljesen beleragadt a király páncéljába.*
- Nem! Ehhez nincs jogod!*ordítja, miközben próbálja lábát kimenekíteni a szorító kezek közül. Jól tudja, hogy nincs esélye. Az ima lassan a harmadik szakaszba ér.*
- Kemphis… Loken… Betha…*Mour suttogása mindenhonnan elő tör. A herceg könnyes arccal fogja be fülét, de már késő. A pallos magába szívja a sötétséget, és fekete lángok törnek belőle elő.*
- Ne… Kérlek…*mondja elkeseredetten, és térdre rogy.* Ne!
- Hoshte… Minfa… Pust…*a király arcán egy könnycsepp fut le, és kardja markolatára esik.* Femin… Lopesh…*a kard apró vágásokat ejti saját és ellenfele arcán. A démonok ordítva menekülnek, gazdájukat hátrahagyva.*
- Ne…*szólal meg elhalló hangon újra a herceg, de már késő. Az ima az utolsó szóhoz ért.*
- Deamon.*suttogja Mour halkan. Hirtelen néma csönd ereszkedik le az egész kastélyra. A pallos, mely már sötét lángok között ég, átalakul. Egy hatalmas démon alakját ölti fel. Nem hús vér szörny volt az, inkább csak lángnyelvekből és árnyékokból épült fel a teste. A démon körül ölelte a király testét. Ő volt az… A tizenkettedik maga. Lassan kieresztette éles karmait, miközben felmérte csapdába esett áldozatát. Az árny elvigyorodott, így kivillantak tűhegyes fogai, melyekről szinte mindig vér csöpögött.
- Legyen hát.*szólalt meg démoni hangon, és magasba emelte karját. A herceg még mindig térdelt, és a földből kinövő kezek már-már a vállát ölelték. A szörnyeteg lesújtott…

Néhány perc múlva a démonok előbújtak rejtekeikből. Mour előttük állt, a herceg pedig véres páncélban térdelt.*
- Nem hittem volna, hogy képes vagy megtenni…*suttogja elhaló hangon a herceg. Mour közelebb lép hozzá. Még nem halt meg, csak az kivégzésére vár. Ez a tizenkettedik adománya. A király felemeli kardját.*
- A herceg napja leáldozott.*mondja, és felkészül a lesújtásra.*
- A herceg… a herceg sosem hal meg!*ordítja ellenfele, és szablyáját a király mellkasába szúrja, majd holtan esik össze. Mour sebe égni kezd, és érzi, amint testéből elkezd szökni a lelke. A szablya halkan suttogni kezd. „Ne félj. Engedd, hogy erőt adjak.” Hallja fejében a hangot a férfi. Nem bír lélegezni, és a földre rogy. Egyetlen dolgot lát csak maga előtt. „Draen.” Cseng a fejében a név. „Draen.” Négykézlábra támaszkodik, és a kapu felé kiált.*
- Draen, fuss!*homályosan látja hogy az apród, igaz ijedten, de felpattan lovára. Pár démon a nyomába ered, de nem tudják megállítani. A király elterül a földön.*
- Ez…*mondja, de nem tudja befejezni mondatát. „Engedd, hogy erőt adjak. Végtelen erőt.”

Draen futott. Több démon és utána ugrott, pokoli szavakat ordítva, de ez nem érdekelte. Szívében csak csak egy szó égett. „Fuss.” Minden egyes betűje, mintha lelkébe égett volna. Nem érdekelte semmi és senki. Csak futott. Már a látóhatáron feltűntek Arthenior falai, de szeme előtt még mindig a sötét kastély lebegett.

Mour szeme lassan kinyílt. A szablya eltűnt a mellkasából. A fegyver a kezében pihent. Körülötte minden hideg volt. A levegő, a föld, de még a saját teste is. Lassan feltápászkodott, és körbe pillantott. Több száz szörny vette körül, de egyik sem támadott.*
- Gazdám.*hallatszik egy éles, reszelős hang. A király a hang irányába kapja a fejét. Egy démon Mour tekintete hatására mélyen meghajolt.* Had segítsünk.*szólal meg újra, és közelebb lép. A halott hercegről egyetlen mozdulattal leveszi a sisakot, és a király kezébe helyezi.* Téged illet.* Mour hitetlenkedve veszi kezébe a maszkot. Ismeretlen boldogság fogja el, mikor megérinti. „Gyerünk… tedd fel.” Cseng a hang a fülében. A király engedelmeskedik. Úgy kell neki már az a maszk, mint a levegő. Lassan az arcához emeli, de mikor már egészen közel ér hozzá, a maszk mintha élne, kinyújtja hosszú ujjait és az arcára fonódik. Hirtelen a halott herceg teste remegni kezd, és a páncélja elfolyik. A kis, ezüst-színű tócsa Mour lábához csordogál, és felkúszik a testére. A kastélyra újra csend borul, amit egy démon vér fagyasztó üvöltése tör csak meg.*
- Meghalt a herceg, Éljen a herceg!*egy szempillantás alatt minden szörnyeteg egy nevet zeng: Herceg. A kastély újra megtelik gonoszsággal, dühvel és haraggal, aminek a közepén ott áll maga, a Sötétség Hercege.




1-6