Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-18 12:04:25
Üzenet elküldve: 2015-06-18 12:04:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato//
*A mágus kilép a Holdudvarba és szinte azonnal elárasztja a lelkét a hold energiája, ami szétárad a kertben.
A szerzetest most nem zavarja, inkább keres egy nyugodt sarkot magának. Néhány elhullott levél és por borítja a talajt, ezért ha sikerül, egy Szélörvény varázslattal tisztítja meg a fekvőhelynek kiszemelt részt. Ha nem kénytelen lesz a porban feküdni. Ez egy akkor a terület, hogy ha később Bato is szeretne ledőlni, talál magának saját részt.*
- Jó éjszakát, barátom! *zavarja meg egy szóra a szerzetest.
Oldalra fordul és lehunyja szemét.*
~Az út, ami előttünk áll borzasztóan veszélyes, rengeteg erőre lesz szükségük az útitársaimnak, ha túl akarják élni. Az erdő mélye nem avatatlan kalandozóknak való.~
*Őrlődik még pár percig magában, de aztán álomba szenderül.*
//Másnap hajnalban//
*A felkelő nap sugarai éppen csak beszűrődnek a Holdudvarba, de Coinleach már indulásra kész. A pihentető alvás után felfrissülten várja, hogy újra találkozzon Sissel. Kicsit sajnálja, hogy az előző estét nem tudta vele tölteni, de bizonyára rengeteg alkalmuk lesz még erre, és semmit nem kell elsietni, végül is a folyóparti kis csók óta semmi nem volt köztük. Az elf nem akarja egyelőre Bato előtt túl nyíltan vállalni azt, ami talán már egyértelmű is, hogy a tündérrel kölcsönös a vonzalmuk. Inkább azért, mert Sisst nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni.*
- Induljunk! Egy tündér vár ránk! *szól Batohoz, majd útnak is indul, vissza a templomhoz, remélve, hogy Siss még csak most ébredezik, vagy nem ment túl messzire egyedül. Főleg a szegénynegyedtől félti egy kicsit a lányt, éppen ezért arra indul elsőnek, nehogy elkerüljék egymást.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tíz lépés sugarú környezetében szélörvény keletkezik, mely felkavarja a port és a koszt, és a körön kívülre fújja azt.
*A mágus kilép a Holdudvarba és szinte azonnal elárasztja a lelkét a hold energiája, ami szétárad a kertben.
A szerzetest most nem zavarja, inkább keres egy nyugodt sarkot magának. Néhány elhullott levél és por borítja a talajt, ezért ha sikerül, egy Szélörvény varázslattal tisztítja meg a fekvőhelynek kiszemelt részt. Ha nem kénytelen lesz a porban feküdni. Ez egy akkor a terület, hogy ha később Bato is szeretne ledőlni, talál magának saját részt.*
- Jó éjszakát, barátom! *zavarja meg egy szóra a szerzetest.
Oldalra fordul és lehunyja szemét.*
~Az út, ami előttünk áll borzasztóan veszélyes, rengeteg erőre lesz szükségük az útitársaimnak, ha túl akarják élni. Az erdő mélye nem avatatlan kalandozóknak való.~
*Őrlődik még pár percig magában, de aztán álomba szenderül.*
//Másnap hajnalban//
*A felkelő nap sugarai éppen csak beszűrődnek a Holdudvarba, de Coinleach már indulásra kész. A pihentető alvás után felfrissülten várja, hogy újra találkozzon Sissel. Kicsit sajnálja, hogy az előző estét nem tudta vele tölteni, de bizonyára rengeteg alkalmuk lesz még erre, és semmit nem kell elsietni, végül is a folyóparti kis csók óta semmi nem volt köztük. Az elf nem akarja egyelőre Bato előtt túl nyíltan vállalni azt, ami talán már egyértelmű is, hogy a tündérrel kölcsönös a vonzalmuk. Inkább azért, mert Sisst nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni.*
- Induljunk! Egy tündér vár ránk! *szól Batohoz, majd útnak is indul, vissza a templomhoz, remélve, hogy Siss még csak most ébredezik, vagy nem ment túl messzire egyedül. Főleg a szegénynegyedtől félti egy kicsit a lányt, éppen ezért arra indul elsőnek, nehogy elkerüljék egymást.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tíz lépés sugarú környezetében szélörvény keletkezik, mely felkavarja a port és a koszt, és a körön kívülre fújja azt.
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-16 20:54:18
Üzenet elküldve: 2015-06-16 20:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach//
-Ha hiszed, ha nem, pont erre gondoltam én is. Amúgy is megnézném én azt a Holdfényes udvart, ahogy elmesélted nagyon szép lehet.
*Bato el is indul a Holdudvar felé vezető ajtóhoz, majd ahogy azt szokta, kinyitja az ajtót a "feljebbvalójának". Így tekintett Coinleach-re, mióta felajánlotta, hogy segít a mágia tanulásban. Kisétál az udvar közepére, a mágus javaslatával ellentétben a sugárzó holdfénybe kisétál, és felnéz az Holdra.*
-Tényleg gyönyörű.
*Ezzel a gondolattal lótuszülésbe helyezkedik és behunyja a szemét.*
-Ha hiszed, ha nem, pont erre gondoltam én is. Amúgy is megnézném én azt a Holdfényes udvart, ahogy elmesélted nagyon szép lehet.
*Bato el is indul a Holdudvar felé vezető ajtóhoz, majd ahogy azt szokta, kinyitja az ajtót a "feljebbvalójának". Így tekintett Coinleach-re, mióta felajánlotta, hogy segít a mágia tanulásban. Kisétál az udvar közepére, a mágus javaslatával ellentétben a sugárzó holdfénybe kisétál, és felnéz az Holdra.*
-Tényleg gyönyörű.
*Ezzel a gondolattal lótuszülésbe helyezkedik és behunyja a szemét.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:00:03
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:00:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//A Véres Bál//
*Midőn útnak indul az öregtől, végig magán érzi a pillantását, ahogy azonban hátra tekintene reá egy utolsó, barátságos intés erejéig, a gnómnak már nyoma sem leledzik.
~Talán csak a gömbök...~
Tűnődik, elvégre azok is valamiféle élőlények, megeshet, az ő közelségük is ébreszthet benne effajta érzéseket. Mindenesetre nem veszi túl komolyan, nem hinné, hogy veszélyben lenne a biztonsága, pedig nem egy óvatlan fajta, de a mai napra már tényleg rendesen kifáradt. Az erdő csöndje és apró neszei sem rettentik el túlzottan, természetkedvelő teremtésként tán jobban is érzi magát az erdők lágy ölén, mintsem szűkös épületek fogságában, noha odahaza sem faviskókban laktak. Igaz, a hatalmas kastély szobái nem csupán tágasak, hanem szellősek is voltak.
Amikor viszont a Holdudvarba érvén megigazítja hosszú, sötétbarna tincseit, mégis csak ijedelem lesz úrrá rajta a váratlan, vörös fényjelenség okán, melynek forrását természetesen meg óhajtja keresni. Ehhez nem is kell több, mint hogy hátra forduljon, s már láthatja is a csenevész gömb könnyed mozgását. Furcsállja a színét, eddig csak fehéresen derengő társaihoz volt szerencséje, no meg azt sem érezte, hogy a haja között mocorogna valami. Márpedig ha csapdába esett a kis lény, bizonyosan nem maradt volna mozdulatlan.
A félvér most már nagyobb körültekintéssel futtatja végig tekintetét az udvaron, igyekezve az erdő szélén futó ösvényt is belátni, azonban a sötétség ezt már aligha teszi lehetővé. Egy kis ideig még várakozik, hátha tapasztal valami furcsaságot, de semmi nem történik, így bár némi aggodalommal a lelkében, de belép a fogadó épületébe.*
*Midőn útnak indul az öregtől, végig magán érzi a pillantását, ahogy azonban hátra tekintene reá egy utolsó, barátságos intés erejéig, a gnómnak már nyoma sem leledzik.
~Talán csak a gömbök...~
Tűnődik, elvégre azok is valamiféle élőlények, megeshet, az ő közelségük is ébreszthet benne effajta érzéseket. Mindenesetre nem veszi túl komolyan, nem hinné, hogy veszélyben lenne a biztonsága, pedig nem egy óvatlan fajta, de a mai napra már tényleg rendesen kifáradt. Az erdő csöndje és apró neszei sem rettentik el túlzottan, természetkedvelő teremtésként tán jobban is érzi magát az erdők lágy ölén, mintsem szűkös épületek fogságában, noha odahaza sem faviskókban laktak. Igaz, a hatalmas kastély szobái nem csupán tágasak, hanem szellősek is voltak.
Amikor viszont a Holdudvarba érvén megigazítja hosszú, sötétbarna tincseit, mégis csak ijedelem lesz úrrá rajta a váratlan, vörös fényjelenség okán, melynek forrását természetesen meg óhajtja keresni. Ehhez nem is kell több, mint hogy hátra forduljon, s már láthatja is a csenevész gömb könnyed mozgását. Furcsállja a színét, eddig csak fehéresen derengő társaihoz volt szerencséje, no meg azt sem érezte, hogy a haja között mocorogna valami. Márpedig ha csapdába esett a kis lény, bizonyosan nem maradt volna mozdulatlan.
A félvér most már nagyobb körültekintéssel futtatja végig tekintetét az udvaron, igyekezve az erdő szélén futó ösvényt is belátni, azonban a sötétség ezt már aligha teszi lehetővé. Egy kis ideig még várakozik, hátha tapasztal valami furcsaságot, de semmi nem történik, így bár némi aggodalommal a lelkében, de belép a fogadó épületébe.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-15 07:30:22
Üzenet elküldve: 2015-06-15 07:30:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a Holdudvarra. A kerítés mellett lépdel. Felnéz és kezét napellenzőként használva homlokára helyezi.*
~Éjszaka biztos nagyon szép ~
*Mosolyog magában. Neki új ez a hely és bár nem túl érdekes elidőzik itt pár percet. Az alig látható Holdat és az annál inkább észrevehető napot szemléli elsősorban. Miután megunta a nézelődést neki vág a sűrű erdőnek.*
~Éjszaka biztos nagyon szép ~
*Mosolyog magában. Neki új ez a hely és bár nem túl érdekes elidőzik itt pár percet. Az alig látható Holdat és az annál inkább észrevehető napot szemléli elsősorban. Miután megunta a nézelődést neki vág a sűrű erdőnek.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:27:59
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:27:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Mikor kilép a Barakkból a két elfet már ne látja. Mélyet sóhajt, hogy ez megkönnyebbülés számára vagy inkább szívfájdalom nem tudja eldönteni. Mindkettő egyszerre. Ugyanazon az úton indul vissza a fogadóba, amerről jött, de nem időzik sehol sem. Nem áll meg nézelődni sem a műhelyben, s nem telepszik le az erdőben. Csak a Holdudvaron pihen meg egy kicsit, egy árnyékosabb padon. Oldaláról leakasztja kardját, hogy aztán lábát keresztbe téve ölébe fektesse azt. Ujjait játékosan futtatja végig markolata díszítésén. Jót tett neki a séta, már kevésbé zaklatott. Gondolatai között felbukkan még az elmúlt napok eseményei, de tudja ő is, hogy a hajó elúszott, s kár gyötörni magát: „ Mi lett volna, ha… „ gondolatokkal. Valamit kezdenie kell magával, a tétlenkedés nem neki való. Így most már ideje azon törnie a fejét, hogy mi lesz az a VALAMI. *
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-08 00:01:49
Üzenet elküldve: 2015-06-08 00:01:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Véres Bál //
// Aravae Mithraniel //
-Önnek is és sok szerencsét!
*Kívánja őszintén az öreg, legalábbis Aravae úgy hallja. Elindul, lépteit sokáig követik még a kis lények körülötte, érzi az öreg aggódóan követő tekintetét a hátán, majd szép lassan el-elmaradoznak a világító pontocskák. Visszafordul, hogy utoljára lássa az öreget, de ő már nincs ott, pedig megesküdött volna arra, hogy figyelemmel követik. Talán tényleg elfáradt. A városhoz vezet út sokkal rövidebbnek tűnt idefele. Talán azért is, mert nappal sokkal nagyobb biztonságban is érezhette magát, mint az éj sötétjének leple alatt bolyongva. Az egyszerű halandó azt hinné, hogy nincs is ijesztőbb dolog a magánynál, de a magány nem ijesztő. A gondolat ijesztő, hogy talán nincs is oly egyedül. És ez a gondolat egyre inkább elő-előtör, de mintha mindig is ott lett volna. Csak eddig nem figyelt rá. Csend van, csak az este neszei zavarják meg a békét. Majd, szinte a háta mögül egy vörös felvillanásra lesz figyelmes, nagyon erősnek tűnik vagy nagyon közelinek. Nem tudja, mire számíthat, hiszen nincs nála a fegyvere. Ha odafordítja tekintetét, akkor viszont megkönnyebbülhet a lelke, hiszen csak az egyik fényjelenség araszolgat össze-vissza, most már a zöld árnyalataival játszva. Bizonyára beakadhatott a ruhájába vagy a hajába és elenyésző tömege okán nem tudott addig szabadulni, amíg Aravae úgy nem mozgott. Persze ez még nem magyaráz mindent. Szerencsére nincs annyi ideje minden furcsaságát megfejteni az eseményeknek, ugyanis az erdő zajait felcserélik az emberi neszek és a hold erős fénye a csodálatos udvaron.*
// Aravae Mithraniel //
-Önnek is és sok szerencsét!
*Kívánja őszintén az öreg, legalábbis Aravae úgy hallja. Elindul, lépteit sokáig követik még a kis lények körülötte, érzi az öreg aggódóan követő tekintetét a hátán, majd szép lassan el-elmaradoznak a világító pontocskák. Visszafordul, hogy utoljára lássa az öreget, de ő már nincs ott, pedig megesküdött volna arra, hogy figyelemmel követik. Talán tényleg elfáradt. A városhoz vezet út sokkal rövidebbnek tűnt idefele. Talán azért is, mert nappal sokkal nagyobb biztonságban is érezhette magát, mint az éj sötétjének leple alatt bolyongva. Az egyszerű halandó azt hinné, hogy nincs is ijesztőbb dolog a magánynál, de a magány nem ijesztő. A gondolat ijesztő, hogy talán nincs is oly egyedül. És ez a gondolat egyre inkább elő-előtör, de mintha mindig is ott lett volna. Csak eddig nem figyelt rá. Csend van, csak az este neszei zavarják meg a békét. Majd, szinte a háta mögül egy vörös felvillanásra lesz figyelmes, nagyon erősnek tűnik vagy nagyon közelinek. Nem tudja, mire számíthat, hiszen nincs nála a fegyvere. Ha odafordítja tekintetét, akkor viszont megkönnyebbülhet a lelke, hiszen csak az egyik fényjelenség araszolgat össze-vissza, most már a zöld árnyalataival játszva. Bizonyára beakadhatott a ruhájába vagy a hajába és elenyésző tömege okán nem tudott addig szabadulni, amíg Aravae úgy nem mozgott. Persze ez még nem magyaráz mindent. Szerencsére nincs annyi ideje minden furcsaságát megfejteni az eseményeknek, ugyanis az erdő zajait felcserélik az emberi neszek és a hold erős fénye a csodálatos udvaron.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-07 20:13:35
Üzenet elküldve: 2015-06-07 20:13:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli találkozás//
*Az éjszaka szinte gyorsan telt el az északi hölgy számára. A nyitott ablak jótékony hatása miatt, a levegő egész éjszaka friss és üdítő volt. A lány kíváncsisággal teli tekintete együtt nyílik ki a nap első sugaraival együtt. Korán kel fel, de sose bírt sokáig aludni. Nem híve a sokáig való alvásnak, nem kívánja egész életét átaludni. Jobban kedveli a dolgos napokat. Így rögtön lelöki magáról a takarót, s meztelen talpaival a hideg padlót érinti. Felállva rögtön a tálhoz megy, miközben gyorsan kontyba fűzi a haját, pár mozdulattal. Kezét belemártja a hideg, hűsítő vízbe, s meg megmossa arcát, hogy felfrissítse magát. Közben halkan újra kezd dúdolni, s elméjébe tolonganak a tegnap esti emlékek. A puha törülközővel megtörli arcát és kezeit is. A székhez sétálva felveszi tegnapi ruháit, majd ágyát is beveti rendesen, ahogy találta. Ezt követően ül le az asztalhoz, a tükörrel szemben, s megszemléli mit is kezdhetne magával.
Nem sokat töpreng, s haját újra kiengedi. Fésűjével újra végigkeféli haját óvatosan, hogy hullámossága laza hatású legyen. Ezután egy hajtűvel újra a feje tetejére kontyolja haját, kicsit kócosan, mégis elegánsan áll az északi lány számára. Elől két apró tincset direktbe hagyott ki, hogy keretezze arcát. Még néhány percig elbíbelődik vele a kora reggeli melegben – mely egyre jobban fokozódik. Lehajolva az asztal széléhez, csizmáit megfogja, s lábait óvatosan bújtatja bele, s már indul is útjára.
A zárba elfordítaná a kulcsot, de csodálkozva tapasztalja, hogy az nem fordul. Szemeit összeszűkítve nyúl a kilincs felé, s nyomja le azt. Az ajtó nyitva van. Visszaemlékezik a tegnap éjszakára, majd eszébe rémlik, hogy nem zárta magára az ajtót.*
- Hupszi.
*Szólal meg, miközben ajkait elhúzza, s már ki is lép azt ajtóra. A folyosón kellemes hűvösség fogadja, s pár lépés múlva már a fogadóba is van. Vidáman köszönt rá a pult mögött álló, immár hölgyeményre, majd megáll középen.
~Most merre is? Hol beszéltük meg?~
Áll zavarodottan. De mivel a Holdudvaron búcsúzott el a férfitől, ezért arra viszi lépteit. Határozottan nyitja ki az ajtót, s a reggeli sugarak szinte szemből sütnek a szemeibe, ezért egy pillanatra megtántorodik. Ahogy barnái hozzászoknak a fényviszonyokhoz, s máris meglátja a tegnapi padon a lovagot. Lágy, hullámzó léptekkel indul meg felé.*
- Jó reggelt, Galdrian. *Köszönti kedves vidámsággal a férfit, majd helyet foglal mellette.* - Sokáig várattalak?
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.07 21:02:46
*Az éjszaka szinte gyorsan telt el az északi hölgy számára. A nyitott ablak jótékony hatása miatt, a levegő egész éjszaka friss és üdítő volt. A lány kíváncsisággal teli tekintete együtt nyílik ki a nap első sugaraival együtt. Korán kel fel, de sose bírt sokáig aludni. Nem híve a sokáig való alvásnak, nem kívánja egész életét átaludni. Jobban kedveli a dolgos napokat. Így rögtön lelöki magáról a takarót, s meztelen talpaival a hideg padlót érinti. Felállva rögtön a tálhoz megy, miközben gyorsan kontyba fűzi a haját, pár mozdulattal. Kezét belemártja a hideg, hűsítő vízbe, s meg megmossa arcát, hogy felfrissítse magát. Közben halkan újra kezd dúdolni, s elméjébe tolonganak a tegnap esti emlékek. A puha törülközővel megtörli arcát és kezeit is. A székhez sétálva felveszi tegnapi ruháit, majd ágyát is beveti rendesen, ahogy találta. Ezt követően ül le az asztalhoz, a tükörrel szemben, s megszemléli mit is kezdhetne magával.
Nem sokat töpreng, s haját újra kiengedi. Fésűjével újra végigkeféli haját óvatosan, hogy hullámossága laza hatású legyen. Ezután egy hajtűvel újra a feje tetejére kontyolja haját, kicsit kócosan, mégis elegánsan áll az északi lány számára. Elől két apró tincset direktbe hagyott ki, hogy keretezze arcát. Még néhány percig elbíbelődik vele a kora reggeli melegben – mely egyre jobban fokozódik. Lehajolva az asztal széléhez, csizmáit megfogja, s lábait óvatosan bújtatja bele, s már indul is útjára.
A zárba elfordítaná a kulcsot, de csodálkozva tapasztalja, hogy az nem fordul. Szemeit összeszűkítve nyúl a kilincs felé, s nyomja le azt. Az ajtó nyitva van. Visszaemlékezik a tegnap éjszakára, majd eszébe rémlik, hogy nem zárta magára az ajtót.*
- Hupszi.
*Szólal meg, miközben ajkait elhúzza, s már ki is lép azt ajtóra. A folyosón kellemes hűvösség fogadja, s pár lépés múlva már a fogadóba is van. Vidáman köszönt rá a pult mögött álló, immár hölgyeményre, majd megáll középen.
~Most merre is? Hol beszéltük meg?~
Áll zavarodottan. De mivel a Holdudvaron búcsúzott el a férfitől, ezért arra viszi lépteit. Határozottan nyitja ki az ajtót, s a reggeli sugarak szinte szemből sütnek a szemeibe, ezért egy pillanatra megtántorodik. Ahogy barnái hozzászoknak a fényviszonyokhoz, s máris meglátja a tegnapi padon a lovagot. Lágy, hullámzó léptekkel indul meg felé.*
- Jó reggelt, Galdrian. *Köszönti kedves vidámsággal a férfit, majd helyet foglal mellette.* - Sokáig várattalak?
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.07 21:02:46
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:31:58
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:31:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Midőn a tegnap éjjel is itt töltötték a legtöbb időt a nemes kisasszonnyal, ezúttal is a holdudvaron kívánja megvárni, remélve, hogy Elyne nem a fogadóban fog ücsörögni és bosszankodni, amiért még mindég nem érkezik. Nyilván, ha túlzóan sok ideje nem jelenik meg a páratlan szépség, akkor benéz majd a Pegazusba is, egyelőre viszont helyet foglal a tegnapi padon, és türelmesen várakozik.
El sem akarja hinni, miképpen lehetett ennyire lökött, és felejthette el, mit ígért mára, de még szerencse, hogy eszébe jutott a forgatag. Az lett volna az igazán szégyenletes, ha itt hagyja várni reá a leányzót, míg ő jól elszórakozik a barakkban.*
- Az istenekre, balga vagy te, Galdrian... *Suttogja maga elé szinte alig hallhatóan, miközben gondterhelt ábrázattal a barnás, göndör fürtök közé túr ujjaival. Aztán az arcára vezeti a tenyerét, melyen alaposan végigdörgöl ujjbegyeivel, hogy némileg felfrissítvén magát folytathassa az úrnőre való várakozást.*
El sem akarja hinni, miképpen lehetett ennyire lökött, és felejthette el, mit ígért mára, de még szerencse, hogy eszébe jutott a forgatag. Az lett volna az igazán szégyenletes, ha itt hagyja várni reá a leányzót, míg ő jól elszórakozik a barakkban.*
- Az istenekre, balga vagy te, Galdrian... *Suttogja maga elé szinte alig hallhatóan, miközben gondterhelt ábrázattal a barnás, göndör fürtök közé túr ujjaival. Aztán az arcára vezeti a tenyerét, melyen alaposan végigdörgöl ujjbegyeivel, hogy némileg felfrissítvén magát folytathassa az úrnőre való várakozást.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:30:06
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:30:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Mint az együtt töltött idő nagy részében, ezúttal is érdeklődéssel hallgatja a lányt, noha megjegyzése enyhe görbületre készteti szemöldökeinek vonalát.*
- Létét én sem tagadom, bizonyosan nagy áldás lenne egy mágus oldalán harcolni, netán a tudásával csókolt fegyvert forgatni. Hallottam ilyesmiről is. *Magyarázza, ajkain könnyed mosollyal, amint az utolsó forgásokat, lépéseket teszik meg táncuknak végső mozzanataiként a sütkérező hold nemes oltalmában. Aztán megtörténik a lezárás, avagy illendő főhajtások és rogyasztások egymás irányában, míg végül vissza nem lépdelnek a faragott, míves padhoz. Még szerencse, hogy nem sietett, így van ideje kiélvezni Elyne közeli jelenlétét az oldalán, midőn a leány úgy döntött, belé karol e néhány méteren.
Majd a könnyed fordulatnál az ülő alkalmatosságra segíti a hölgyet, kinek formás lábai megint nem kívánnak a leány szoknyájának takarásában rejtezni, azonban néhány zavart pillantást követően igyekszik az ifjú lovag más irányba fordítani tekintetét. Már-már bűnnek tartja ezen óvatlan leskelődést is, igazán nem tartja méltónak egy nemes kisasszonyhoz, se magához.*
- Hogyne. Reményem, a mostani ünnepség több idővel szolgál a számunkra, mint tavasszal. Noha örömmel ismerném meg családodnak nemes tagjait. *Magyarázza, ajkain könnyed, barátságos mosollyal, még ha az északi szépség hirtelen magázódását nem is igazán tudja hova tenni. Talán ezzel kívánná visszaállítani köztük a mértékletes távolságot? Netán túl sok lett volna a tánc? Igaz, jómaga nem érezte határokat szegőnek keringőjük ugyan kissé közeli, de meghitt pillanatait, ám ki tudja, hogy Elyne miképpen vélekedik... Mindenesetre ő nem tér vissza a hivatalos formához, majd ha a leány úgy kívánja tőle, megteszi.*
- A reggeli órákban... *Bólint egyet, mogyoróbarna lélektükreivel végig kísérve a holdvilágban fogant "tündér" mozzanatait, s bár örömmel tisztelné meg azzal, hogy ő is feláll az elköszönéshez, ám a látvány kellően megfogja ahhoz, hogy egy moccanást se tudjon kieszközölni végtagjaiból. Ellenben ajkaira nemes, meleg mosoly költözik.*
- Legyenek szépek az álmaid, Elyne... *Búgja csöndesen, mintha csak félné megtörni az éjszaka megbékélt csendjét, majd tekintetével tovább követi a szépség lépteit, míg az el nem tűnik a fogadó ajtaja mögött. Akkor egy halk, ábrándos sóhaj préselődik ki ajkain, s mielőtt még utána menne szállást intézni, egy kis időre még kint marad levegőzni, no meg rendre tenni kusza gondolatait.*
*Mint az együtt töltött idő nagy részében, ezúttal is érdeklődéssel hallgatja a lányt, noha megjegyzése enyhe görbületre készteti szemöldökeinek vonalát.*
- Létét én sem tagadom, bizonyosan nagy áldás lenne egy mágus oldalán harcolni, netán a tudásával csókolt fegyvert forgatni. Hallottam ilyesmiről is. *Magyarázza, ajkain könnyed mosollyal, amint az utolsó forgásokat, lépéseket teszik meg táncuknak végső mozzanataiként a sütkérező hold nemes oltalmában. Aztán megtörténik a lezárás, avagy illendő főhajtások és rogyasztások egymás irányában, míg végül vissza nem lépdelnek a faragott, míves padhoz. Még szerencse, hogy nem sietett, így van ideje kiélvezni Elyne közeli jelenlétét az oldalán, midőn a leány úgy döntött, belé karol e néhány méteren.
Majd a könnyed fordulatnál az ülő alkalmatosságra segíti a hölgyet, kinek formás lábai megint nem kívánnak a leány szoknyájának takarásában rejtezni, azonban néhány zavart pillantást követően igyekszik az ifjú lovag más irányba fordítani tekintetét. Már-már bűnnek tartja ezen óvatlan leskelődést is, igazán nem tartja méltónak egy nemes kisasszonyhoz, se magához.*
- Hogyne. Reményem, a mostani ünnepség több idővel szolgál a számunkra, mint tavasszal. Noha örömmel ismerném meg családodnak nemes tagjait. *Magyarázza, ajkain könnyed, barátságos mosollyal, még ha az északi szépség hirtelen magázódását nem is igazán tudja hova tenni. Talán ezzel kívánná visszaállítani köztük a mértékletes távolságot? Netán túl sok lett volna a tánc? Igaz, jómaga nem érezte határokat szegőnek keringőjük ugyan kissé közeli, de meghitt pillanatait, ám ki tudja, hogy Elyne miképpen vélekedik... Mindenesetre ő nem tér vissza a hivatalos formához, majd ha a leány úgy kívánja tőle, megteszi.*
- A reggeli órákban... *Bólint egyet, mogyoróbarna lélektükreivel végig kísérve a holdvilágban fogant "tündér" mozzanatait, s bár örömmel tisztelné meg azzal, hogy ő is feláll az elköszönéshez, ám a látvány kellően megfogja ahhoz, hogy egy moccanást se tudjon kieszközölni végtagjaiból. Ellenben ajkaira nemes, meleg mosoly költözik.*
- Legyenek szépek az álmaid, Elyne... *Búgja csöndesen, mintha csak félné megtörni az éjszaka megbékélt csendjét, majd tekintetével tovább követi a szépség lépteit, míg az el nem tűnik a fogadó ajtaja mögött. Akkor egy halk, ábrándos sóhaj préselődik ki ajkain, s mielőtt még utána menne szállást intézni, egy kis időre még kint marad levegőzni, no meg rendre tenni kusza gondolatait.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-05 12:59:26
Üzenet elküldve: 2015-06-05 12:59:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Lágyan mosolyodik el halk éneklése közben Galdrian szavai hallatán. Nem lepi meg amit mondd, számított rá, a legtöbb ember így van ezzel.*
- Valóban. A harcosok nem preferálják annyira a mágiát. Pedig igen hasznos is tudna lenni egy-egy harc folyamán. Fivéreim sem értik annak lényegét, de ők legalább elfogadják, hogy létezik olyan.
*Magyarázza kellő türelemmel a hangjában. Nyugodtnak érzi magát, az est folyamán, a kellemes társalgás okán kedélyei lenyugodtak. Habár a korai meleg idő – mihez szervezete nincs kellőleg hozzászokva – mintha kissé megbolondította volna érzékeit, s csak igen nehezen tudja magát visszafogni. Meglehet, ha nem a lovaggal lenne itt, talán a másik féllel is így viselkedne. Ezen rögtön elmosolyodik, hisz balga ötlet. Egy ismeretlennel nem kötne rögtön ilyen bensőséges viszonyt azonnal. Igaz, hogy a férfival életében másodjára találkozik, mégis kettesben a holdfényben táncolnak, ám a tavaszi forgatag meghatározó volt életükben, úgy gondolja. Ha nem engedett volna bepillantást nyernie életének egyik belső dolgába, aggodalmában nem támaszkodhatott volna meg a férfi nyugodt világában – leszámítva az Argussal folytatott eszemcseréjüket, épsége miatt – talán akkor sem táncolna vele így.
Lágy léptekkel követi, puha csizmájába bújtatott lábaival a férfiét, ahogy fordulnak még párat. Ahogy az erős és mégis gyenge kéz elengedi, térdeit újra behajlítja, s fejét meghajtja Galdrian előtt. Engedi, hogy kezét forró csók lehelete illesse.*
- Uram, számomra volt megtiszteltetés e tánc, s örömömre szolgált szórakoztatni magát. *Válaszolja, hasonlóképp mosolyogva.
Ahogy visszaindulnak az egyik üres pad felé, egy kósza gondolattól vezérelve, pár gyors lépéssel beéri a férfit, s karjába karol. Talán az éjszakai meghittség teszi, vagy az illatok buja kavalkádja, nem tudja, csak azt, hogy ezt meg akarta tenni.
Könnyed fordulattal kerül a pad széléhez, minek köszönhetően szoknyája némileg feljebb csúszik, s úgy ül le a hideg faragott padra.*
- Ezek remek programoknak hangzanak. Talán lenne is kedve valamelyiket meglátogatni? *Kérdezi halk szavakkal, miközben a fogadóból továbbra is kihallatszik a dalolászás.*
- Természetesen szívesen vennék részt a forgatagon. Nem volt még részem hasonló élményben. *Mosolyog kedves szelídséggel Galdiranra.* - Nem tartom tolakodónak, mi több. Örömömre szolgálna, ha önnel tarthatnék.
*Az esetleges ismerősökre, csak halkan nevet fel.*
- Nem tudom, a tavaszi vigasságon sem gondoltam volna, hogy összefutok az otthoniakkal, így erre nem tudok válaszolni. Így meglehet, hogy van ismerősöm a városba. *Válaszolja. Még egy darabig füröszti arcát a hold fényébe, majd lassan feláll.*
- Akkor a reggeli órákban? *Kérdi, ahogy tekintetét leemeli a lovag barna íriszeibe. Bármilyen választ is kap, egy mosollyal honorálja, majd kedvesen szólal meg.* - Akkor további jó éjszakát, Galdiran.
*Megfordulva indul el a fogadó irányába, lassú, ringó léptekkel, haját lágyan dobja hátára, s közben folytatja halk dúdolgatását, ahogy lassan az ajtóhoz ér.*
*Lágyan mosolyodik el halk éneklése közben Galdrian szavai hallatán. Nem lepi meg amit mondd, számított rá, a legtöbb ember így van ezzel.*
- Valóban. A harcosok nem preferálják annyira a mágiát. Pedig igen hasznos is tudna lenni egy-egy harc folyamán. Fivéreim sem értik annak lényegét, de ők legalább elfogadják, hogy létezik olyan.
*Magyarázza kellő türelemmel a hangjában. Nyugodtnak érzi magát, az est folyamán, a kellemes társalgás okán kedélyei lenyugodtak. Habár a korai meleg idő – mihez szervezete nincs kellőleg hozzászokva – mintha kissé megbolondította volna érzékeit, s csak igen nehezen tudja magát visszafogni. Meglehet, ha nem a lovaggal lenne itt, talán a másik féllel is így viselkedne. Ezen rögtön elmosolyodik, hisz balga ötlet. Egy ismeretlennel nem kötne rögtön ilyen bensőséges viszonyt azonnal. Igaz, hogy a férfival életében másodjára találkozik, mégis kettesben a holdfényben táncolnak, ám a tavaszi forgatag meghatározó volt életükben, úgy gondolja. Ha nem engedett volna bepillantást nyernie életének egyik belső dolgába, aggodalmában nem támaszkodhatott volna meg a férfi nyugodt világában – leszámítva az Argussal folytatott eszemcseréjüket, épsége miatt – talán akkor sem táncolna vele így.
Lágy léptekkel követi, puha csizmájába bújtatott lábaival a férfiét, ahogy fordulnak még párat. Ahogy az erős és mégis gyenge kéz elengedi, térdeit újra behajlítja, s fejét meghajtja Galdrian előtt. Engedi, hogy kezét forró csók lehelete illesse.*
- Uram, számomra volt megtiszteltetés e tánc, s örömömre szolgált szórakoztatni magát. *Válaszolja, hasonlóképp mosolyogva.
Ahogy visszaindulnak az egyik üres pad felé, egy kósza gondolattól vezérelve, pár gyors lépéssel beéri a férfit, s karjába karol. Talán az éjszakai meghittség teszi, vagy az illatok buja kavalkádja, nem tudja, csak azt, hogy ezt meg akarta tenni.
Könnyed fordulattal kerül a pad széléhez, minek köszönhetően szoknyája némileg feljebb csúszik, s úgy ül le a hideg faragott padra.*
- Ezek remek programoknak hangzanak. Talán lenne is kedve valamelyiket meglátogatni? *Kérdezi halk szavakkal, miközben a fogadóból továbbra is kihallatszik a dalolászás.*
- Természetesen szívesen vennék részt a forgatagon. Nem volt még részem hasonló élményben. *Mosolyog kedves szelídséggel Galdiranra.* - Nem tartom tolakodónak, mi több. Örömömre szolgálna, ha önnel tarthatnék.
*Az esetleges ismerősökre, csak halkan nevet fel.*
- Nem tudom, a tavaszi vigasságon sem gondoltam volna, hogy összefutok az otthoniakkal, így erre nem tudok válaszolni. Így meglehet, hogy van ismerősöm a városba. *Válaszolja. Még egy darabig füröszti arcát a hold fényébe, majd lassan feláll.*
- Akkor a reggeli órákban? *Kérdi, ahogy tekintetét leemeli a lovag barna íriszeibe. Bármilyen választ is kap, egy mosollyal honorálja, majd kedvesen szólal meg.* - Akkor további jó éjszakát, Galdiran.
*Megfordulva indul el a fogadó irányába, lassú, ringó léptekkel, haját lágyan dobja hátára, s közben folytatja halk dúdolgatását, ahogy lassan az ajtóhoz ér.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:23:53
Üzenet elküldve: 2015-06-04 19:23:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Még a kis hümmögés nem is, ám a lágy ének meglepődésre sarkallja az ifjú lovagot. Említette Elyne a tavaszi vigasságok alkalmával, hogy értése van az énekléshez, azonban ilyen varázslatos hangra képtelenség lett volna felkészülni. Néha-néha kénytelen lehunyni pilláit, hogy teljes mértékben átadhassa magát s érzékeit a leány hangjának, noha az őzikeszerű lélektükröket még mindég nagyobb örömmel figyeli keringőjük nyomán.*
- Nos, akkor atyáinknak akad közös vonása. De talán az enyém tőrt is szúr a szívembe, ha effajta tudományoknak kívántam volna hódolni. Hiába, sokan vannak még, kik a régi istenek neveit imádják, s a mágiát okolják szokásaiknak hanyatlásáért. Te hiszel bármi istenben, Elyne? *Kíváncsiskodik, kihasználva az éneklésben tett rövidke szünetét az északinak, majd amíg a holdudvar csendjét újfent a bársonyos hang telíti be, ő is megpihenteti ajkait.
Ha akarná, sem tudná elkerülni a figyelmét az arcát holdvilágban fürösztő hölgyemény megannyi apró, de annál többet sejtető kis mozzanata, melyeket aligha lehetne félreértelmezni. S noha örömmel töltené meg a szívét, ha egy ilyen gyönyörű lánynak épp ő kellene, azonban még mindég száműzi eme eshetőséget a gondolataiból a korábban már - magában - felsorakoztatott érvek nyomán. Egyébiránt megfigyelte, hogy Elyne örömmel játszik bájaival, s bár fogadni nem merné, talán nem is tudatosak mozdulatai, hanem a természetes szépség amolyan velejárói csupán. Ehhez Galdriannak még kevesebb értése van, mint a mágiához, de továbbra is ez tűnik valószínűbbnek, semmint a leány nyílt érdeklődése az irányában. Balga gondolat volna...
Ami a táncot illeti, lassacskán az utolsó akkordok következnek, hiszen a hold már magasan jár, s ő sem kívánná hosszasan rabolni a hölgy idejét, még ha úgy is tetszik, ez ellen nincs kivetni valója Elyne-nek.
Még néhány forgás, egyre lassuló léptek, majd egyszer csak megáll a lány előtt, s immáron pusztán az egyik kacsóját fogva lehel csókot a puha bőrre. Persze ajkai nem érintik az északi kézfejét.*
- Hölgyem, köszönöm a táncot. Éneke teljesen magával ragadott. *Mosolyodik el szélesen, amint egy főhajtást is intéz a lány felé, s amennyiben az őzikeszemű sem bánja, egy kis időre még visszaül vele a díszes padra.*
- Igen, úgy tervezem, hogy elnézek, ezúttal ügyelvén a bor esetleges káros hatásaira. *Neveti el magát visszafogottan, hiszen jól emlékszik, a tavaszi forgatagon a másnap minden kínját nyögte, még ha igyekezett is visszafogni a tüneteket.* A megmérettetések... Nem emlékszem egészen pontosan, de harci torna, se mágustusa nem lesz. Amolyan könnyed játékok, íjászat, szerencsejátékok a fogadóban, talán a fürdőben is rendeznek valamit. *Magyarázza kellemesen búgó hangján, miközben hol a leányon pihenteti mogyoróbarna íriszeit, hol pedig a kavicsos földet figyeli minduntalan. Hallott ő ivóversenyről is, de mielőtt teljesen az alkohol rabjának pecsételné meg Elyne, inkább jótékonyan hallgat róla.*
- Örvendetes volna, ha kísérőd lehetnék a forgatagon, amennyiben te is meg kívánod látogatni. S persze, amennyiben nem tartod tolakodónak az ajánlatomat. *Mosolyodik el kedvesen.* Vagy tán akad effélére ismerősöd Artheniorban? *Puhatolózik visszafogottan, hiszen sosem lehet tudni. Attól még, hogy most senki nem liheg a hölgy nyakában, még lehetnek udvarlói, elkötelezett hívei és csodálói, akik elsőbbséget élveznének vele szemben.*
*Még a kis hümmögés nem is, ám a lágy ének meglepődésre sarkallja az ifjú lovagot. Említette Elyne a tavaszi vigasságok alkalmával, hogy értése van az énekléshez, azonban ilyen varázslatos hangra képtelenség lett volna felkészülni. Néha-néha kénytelen lehunyni pilláit, hogy teljes mértékben átadhassa magát s érzékeit a leány hangjának, noha az őzikeszerű lélektükröket még mindég nagyobb örömmel figyeli keringőjük nyomán.*
- Nos, akkor atyáinknak akad közös vonása. De talán az enyém tőrt is szúr a szívembe, ha effajta tudományoknak kívántam volna hódolni. Hiába, sokan vannak még, kik a régi istenek neveit imádják, s a mágiát okolják szokásaiknak hanyatlásáért. Te hiszel bármi istenben, Elyne? *Kíváncsiskodik, kihasználva az éneklésben tett rövidke szünetét az északinak, majd amíg a holdudvar csendjét újfent a bársonyos hang telíti be, ő is megpihenteti ajkait.
Ha akarná, sem tudná elkerülni a figyelmét az arcát holdvilágban fürösztő hölgyemény megannyi apró, de annál többet sejtető kis mozzanata, melyeket aligha lehetne félreértelmezni. S noha örömmel töltené meg a szívét, ha egy ilyen gyönyörű lánynak épp ő kellene, azonban még mindég száműzi eme eshetőséget a gondolataiból a korábban már - magában - felsorakoztatott érvek nyomán. Egyébiránt megfigyelte, hogy Elyne örömmel játszik bájaival, s bár fogadni nem merné, talán nem is tudatosak mozdulatai, hanem a természetes szépség amolyan velejárói csupán. Ehhez Galdriannak még kevesebb értése van, mint a mágiához, de továbbra is ez tűnik valószínűbbnek, semmint a leány nyílt érdeklődése az irányában. Balga gondolat volna...
Ami a táncot illeti, lassacskán az utolsó akkordok következnek, hiszen a hold már magasan jár, s ő sem kívánná hosszasan rabolni a hölgy idejét, még ha úgy is tetszik, ez ellen nincs kivetni valója Elyne-nek.
Még néhány forgás, egyre lassuló léptek, majd egyszer csak megáll a lány előtt, s immáron pusztán az egyik kacsóját fogva lehel csókot a puha bőrre. Persze ajkai nem érintik az északi kézfejét.*
- Hölgyem, köszönöm a táncot. Éneke teljesen magával ragadott. *Mosolyodik el szélesen, amint egy főhajtást is intéz a lány felé, s amennyiben az őzikeszemű sem bánja, egy kis időre még visszaül vele a díszes padra.*
- Igen, úgy tervezem, hogy elnézek, ezúttal ügyelvén a bor esetleges káros hatásaira. *Neveti el magát visszafogottan, hiszen jól emlékszik, a tavaszi forgatagon a másnap minden kínját nyögte, még ha igyekezett is visszafogni a tüneteket.* A megmérettetések... Nem emlékszem egészen pontosan, de harci torna, se mágustusa nem lesz. Amolyan könnyed játékok, íjászat, szerencsejátékok a fogadóban, talán a fürdőben is rendeznek valamit. *Magyarázza kellemesen búgó hangján, miközben hol a leányon pihenteti mogyoróbarna íriszeit, hol pedig a kavicsos földet figyeli minduntalan. Hallott ő ivóversenyről is, de mielőtt teljesen az alkohol rabjának pecsételné meg Elyne, inkább jótékonyan hallgat róla.*
- Örvendetes volna, ha kísérőd lehetnék a forgatagon, amennyiben te is meg kívánod látogatni. S persze, amennyiben nem tartod tolakodónak az ajánlatomat. *Mosolyodik el kedvesen.* Vagy tán akad effélére ismerősöd Artheniorban? *Puhatolózik visszafogottan, hiszen sosem lehet tudni. Attól még, hogy most senki nem liheg a hölgy nyakában, még lehetnek udvarlói, elkötelezett hívei és csodálói, akik elsőbbséget élveznének vele szemben.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-04 18:10:39
Üzenet elküldve: 2015-06-04 18:10:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// A Véres Bál //
*A számára hosszadalmasnak tűnő beszélgetés végett, és a mai nap tevékeny mivolta után rég nem tapasztalt fáradtsággal indul meg az erdőszéli csapáson, hogy eljuthasson a holdudvarig.
Ha belegondol, hogy kora reggel még a harmatcseppekben fürdő tisztáson szedett gyógynövényeket a kedves teremtéssel, Organthelával, késő estére pedig egy véres gyilkosság felderítőjének szegődött... Sok minden történt a minap.
Bársonyos ajkai mögül könnyed sóhaj tör magának utat, amint kecses, hosszú ujjaival a haja felé nyúl, hogy igazíthasson a meglazult tincseken, s ekkor realizálódik benne, hogy kezei üresek, az egykor lándzsához tartozó botot ott felejtette az idős gnómnál. Sebaj, végtére is mit kezdhetne egy közönséges fadarabbal? Fegyvernek aligha teszi meg, ennek okán nem is bánkódik az elvesztése miatt. Amúgy sem remél többet a nap hátralevő részétől, mint békés nyugalmat a Pegazus azon szobájában, melyet korábban is kibérelt. Reméli, azóta még nem adtak túl rajta, elvégre felszerelését és úti holmijait ott rakta le az esti mulatság erejéig.
A holdudvar bájos, rendezett kertjébe érve megáll egy rövid időre. Hiába hajtja a pihenés utáni vágy, a természet szépségei mindég megérnek néhány csodálattal teli percet, s ez most sincsen másképpen. Fejét hátraszegi, sötétkék lélektükreit pedig az égen tündöklő holdra emeli, mely ezúttal sem mond ellent az elvárásoknak, ragyogó fényével földöntúlivá varázsolja a kis udvart.
Amennyiben nem zavarja meg semmi, később tovább lépdel a fogadó ajtajához.*
*A számára hosszadalmasnak tűnő beszélgetés végett, és a mai nap tevékeny mivolta után rég nem tapasztalt fáradtsággal indul meg az erdőszéli csapáson, hogy eljuthasson a holdudvarig.
Ha belegondol, hogy kora reggel még a harmatcseppekben fürdő tisztáson szedett gyógynövényeket a kedves teremtéssel, Organthelával, késő estére pedig egy véres gyilkosság felderítőjének szegődött... Sok minden történt a minap.
Bársonyos ajkai mögül könnyed sóhaj tör magának utat, amint kecses, hosszú ujjaival a haja felé nyúl, hogy igazíthasson a meglazult tincseken, s ekkor realizálódik benne, hogy kezei üresek, az egykor lándzsához tartozó botot ott felejtette az idős gnómnál. Sebaj, végtére is mit kezdhetne egy közönséges fadarabbal? Fegyvernek aligha teszi meg, ennek okán nem is bánkódik az elvesztése miatt. Amúgy sem remél többet a nap hátralevő részétől, mint békés nyugalmat a Pegazus azon szobájában, melyet korábban is kibérelt. Reméli, azóta még nem adtak túl rajta, elvégre felszerelését és úti holmijait ott rakta le az esti mulatság erejéig.
A holdudvar bájos, rendezett kertjébe érve megáll egy rövid időre. Hiába hajtja a pihenés utáni vágy, a természet szépségei mindég megérnek néhány csodálattal teli percet, s ez most sincsen másképpen. Fejét hátraszegi, sötétkék lélektükreit pedig az égen tündöklő holdra emeli, mely ezúttal sem mond ellent az elvárásoknak, ragyogó fényével földöntúlivá varázsolja a kis udvart.
Amennyiben nem zavarja meg semmi, később tovább lépdel a fogadó ajtajához.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-04 15:37:34
Üzenet elküldve: 2015-06-04 15:37:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Esze ágában sincs ellentmondani a férfinek, mindössze saját véleményét fejti ki. No persze, hogy ki miként reagál erre, ez már csak egyénfüggő. De úgy tűnik, hogy a lovag e téren biztos remek kiképzést kapott. Harci tudását nem látta még, így e téren nem tud még véleményt mondani.*
- Mindkét állítás igaznak bizony. *Válaszolja mosolyogva, ahogy egyik fordulásuk után kezeit maga mellé helyezi, hogy aztán újra a magasba emelje. A benti kornyikálás nem akar alábbhagyni, habár a zenétől kellőleg elüt. Ahogy kezeik egymáshoz érnek, egy kósza gondolat fut át agyán. Mikor épp csend áll be közéjük, vagy esetleg a lovag kedveskedik számára szépen csengő szavakkal halk hümmögésbe kezd, ami már jobban illik táncuk, s a zene ritmusához is. Néhány perc múlva vérrel telt ajkait apróra nyitja, hogy lágy dallamként szálljon tova az ének. A felé nyújtott kézbe simítja saját fehér kacsóját, míg baljával átkarolja a férfi vállát, hogy annak lapockájára simítsa vékonyka ujjait. Hagyja, hogy a férfi vezesse keringőjük idején, s csak a halk ének szólal közöttük. Mindezt csak annyi időre hagyja abba, amíg megszólal.*
- A mágustusa volt számomra is az első olyan alkalom, hogy úgymond élesbe láttam használójukat. *Bár kedveskedőnek szánja, mégis némi gúny meghúzódik szavai mögött.* - Azelőtt csak Argus mestert ismertem, s hallottam ilyenről, de akkor még ő sem értett hozzá. Tudod, az atyám nem épp máguskedvelő, így szerény hajlékunkba nem sűrűn tobzódtak az ilyesfajta emberek.
*Magyarázza türelmesen, hogy aztán szavait újra halk ének vegye át. A szelíd mosolyra, ajkai hasonlóképp húzódnak meg, miközben egy pillanatra lesüti a szemét, hogy aztán alulról nézzen fel a férfi mogyoróbarna tekintetébe. Ezek olyan mozdulatok nála, melyeket az évek során vett magára egy-egy tánc közben, s melyeket nehezen vetkőz le. Pedig ki tudja, hogy ki érti félre apró, ám sokatmondó mozdulatait.*
- Valóban? *Ül ki meglepődés és egyben kíváncsiság arcára.* - Ezt jelen esetben nem tudtam. Talán ennyi ideig lettem volna távol a várostól? *Teszi fel, mintegy magának a kérdést. Lábait óvatosan emeli, s követi azzal a lovagét. Egy-egy fordulás közben vékonyka szoknyája meg-meglibben, ahogy hullámos fürtjei is lazán követik mozdulatait.*
- S netalán készülsz is elmenni az ünnepségre? Ezúttal milyen megmérettetések lesznek? *Fürkészi valódi érdeklődéssel halk hangjába. Amíg választ nem kap, s amíg tart a táncuk tovább folytatja immár halk hümmögését az egyre csendesedő éjszakába.*
*Esze ágában sincs ellentmondani a férfinek, mindössze saját véleményét fejti ki. No persze, hogy ki miként reagál erre, ez már csak egyénfüggő. De úgy tűnik, hogy a lovag e téren biztos remek kiképzést kapott. Harci tudását nem látta még, így e téren nem tud még véleményt mondani.*
- Mindkét állítás igaznak bizony. *Válaszolja mosolyogva, ahogy egyik fordulásuk után kezeit maga mellé helyezi, hogy aztán újra a magasba emelje. A benti kornyikálás nem akar alábbhagyni, habár a zenétől kellőleg elüt. Ahogy kezeik egymáshoz érnek, egy kósza gondolat fut át agyán. Mikor épp csend áll be közéjük, vagy esetleg a lovag kedveskedik számára szépen csengő szavakkal halk hümmögésbe kezd, ami már jobban illik táncuk, s a zene ritmusához is. Néhány perc múlva vérrel telt ajkait apróra nyitja, hogy lágy dallamként szálljon tova az ének. A felé nyújtott kézbe simítja saját fehér kacsóját, míg baljával átkarolja a férfi vállát, hogy annak lapockájára simítsa vékonyka ujjait. Hagyja, hogy a férfi vezesse keringőjük idején, s csak a halk ének szólal közöttük. Mindezt csak annyi időre hagyja abba, amíg megszólal.*
- A mágustusa volt számomra is az első olyan alkalom, hogy úgymond élesbe láttam használójukat. *Bár kedveskedőnek szánja, mégis némi gúny meghúzódik szavai mögött.* - Azelőtt csak Argus mestert ismertem, s hallottam ilyenről, de akkor még ő sem értett hozzá. Tudod, az atyám nem épp máguskedvelő, így szerény hajlékunkba nem sűrűn tobzódtak az ilyesfajta emberek.
*Magyarázza türelmesen, hogy aztán szavait újra halk ének vegye át. A szelíd mosolyra, ajkai hasonlóképp húzódnak meg, miközben egy pillanatra lesüti a szemét, hogy aztán alulról nézzen fel a férfi mogyoróbarna tekintetébe. Ezek olyan mozdulatok nála, melyeket az évek során vett magára egy-egy tánc közben, s melyeket nehezen vetkőz le. Pedig ki tudja, hogy ki érti félre apró, ám sokatmondó mozdulatait.*
- Valóban? *Ül ki meglepődés és egyben kíváncsiság arcára.* - Ezt jelen esetben nem tudtam. Talán ennyi ideig lettem volna távol a várostól? *Teszi fel, mintegy magának a kérdést. Lábait óvatosan emeli, s követi azzal a lovagét. Egy-egy fordulás közben vékonyka szoknyája meg-meglibben, ahogy hullámos fürtjei is lazán követik mozdulatait.*
- S netalán készülsz is elmenni az ünnepségre? Ezúttal milyen megmérettetések lesznek? *Fürkészi valódi érdeklődéssel halk hangjába. Amíg választ nem kap, s amíg tart a táncuk tovább folytatja immár halk hümmögését az egyre csendesedő éjszakába.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-04 15:18:05
Üzenet elküldve: 2015-06-04 15:18:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Lassacskán kezdi úgy érezni, hogy a lány szeret mindenben ellent mondani neki. Talán ezzel teszteli akarva-akaratlan a tűrőképességét, vagy, hogy miképpen vágja ki magát, noha nem biztos, hogy Galdrian mindenáron a saját igazát akarná bizonygatni. Sőt, kedélyesen elneveti magát a megjegyzéseken, ahogy elképzeli a nagyon is valószerű esetet. Mondjuk ha jobban belegondol, mindkettejüknek igaza van. A bárd nem a tehetségéből él meg, ahogy az ifjú lovag említette, hanem a tehetségtelenségéből, amelyre Elyne világított rá. Ugyanazt mondják, csak más szavakkal.*
- Ez a megközelítése az igazságnak inkább kedvemre van. *Mosolyogja, ahogy sorra a dallam és az ütem diktálásával fordul a leánnyal, majd váltja kezeit, netán testtartását, midőn tekintetével ő sem ereszti az északi szülöttéét. Persze nehéz megállnia, hogy mogyoróbarna íriszei ne süllyedjenek szemhéjai alá a csábos ajkakban való, szemérmetlen gyönyörködéshez, de míg az italt illetően mértéket nehezen tud tartani, addig a hölgyekkel szemben képes visszafogni magát, nehogy tiszteletlenségen érjék.
Ami pedig a táncot illeti, a kérészi éltű szünet végett megemeli kezeit, hogy egyiket felkínálja a Farkas leányának, míg másikat a derekára simítsa, amennyiben Elyne is úgy ismeri a tánc folytatását, amiképpen ő.
Bárhogy is essék, a hamvas szépség szavait nem hagyja figyelmen kívül, s ideális esetben keringőjük folytatásaként nyitja ajkait válaszra.*
- Őszintén megvallom, a mágustusáig nem igazán láttam még varázstudót, értésem holmi kevés hozzá, hacsak nem egyenlő a semmivel. *Mosolyog szelíden a hölgyre, kinek tánca és közvetlen jelleme a lelke legmélyén igazán megérinti a fiatal férfit. De hát nem olyan ostoba, mint néha mutatja, egy ilyen rangtalan, vagyontalan fiúnak, mint amilyen ő, esélye aligha lehet az északi úr leányát illetően. Így nem marad más, mint a barátságos távolság tartás.*
- Egy másik téma, ha megengeded. Úgy hallottam másnap újabb ünnepséget rendeznek a városban, olybá tűnik találkozásaink nem maradhatnak forgatag nélkül. *Jegyzi meg, ajkain szélesedő mosollyal, ahogy lágy keringővel szórakoztatja a hölgyet a Pegazusban is lelassult dallam nyomán.*
*Lassacskán kezdi úgy érezni, hogy a lány szeret mindenben ellent mondani neki. Talán ezzel teszteli akarva-akaratlan a tűrőképességét, vagy, hogy miképpen vágja ki magát, noha nem biztos, hogy Galdrian mindenáron a saját igazát akarná bizonygatni. Sőt, kedélyesen elneveti magát a megjegyzéseken, ahogy elképzeli a nagyon is valószerű esetet. Mondjuk ha jobban belegondol, mindkettejüknek igaza van. A bárd nem a tehetségéből él meg, ahogy az ifjú lovag említette, hanem a tehetségtelenségéből, amelyre Elyne világított rá. Ugyanazt mondják, csak más szavakkal.*
- Ez a megközelítése az igazságnak inkább kedvemre van. *Mosolyogja, ahogy sorra a dallam és az ütem diktálásával fordul a leánnyal, majd váltja kezeit, netán testtartását, midőn tekintetével ő sem ereszti az északi szülöttéét. Persze nehéz megállnia, hogy mogyoróbarna íriszei ne süllyedjenek szemhéjai alá a csábos ajkakban való, szemérmetlen gyönyörködéshez, de míg az italt illetően mértéket nehezen tud tartani, addig a hölgyekkel szemben képes visszafogni magát, nehogy tiszteletlenségen érjék.
Ami pedig a táncot illeti, a kérészi éltű szünet végett megemeli kezeit, hogy egyiket felkínálja a Farkas leányának, míg másikat a derekára simítsa, amennyiben Elyne is úgy ismeri a tánc folytatását, amiképpen ő.
Bárhogy is essék, a hamvas szépség szavait nem hagyja figyelmen kívül, s ideális esetben keringőjük folytatásaként nyitja ajkait válaszra.*
- Őszintén megvallom, a mágustusáig nem igazán láttam még varázstudót, értésem holmi kevés hozzá, hacsak nem egyenlő a semmivel. *Mosolyog szelíden a hölgyre, kinek tánca és közvetlen jelleme a lelke legmélyén igazán megérinti a fiatal férfit. De hát nem olyan ostoba, mint néha mutatja, egy ilyen rangtalan, vagyontalan fiúnak, mint amilyen ő, esélye aligha lehet az északi úr leányát illetően. Így nem marad más, mint a barátságos távolság tartás.*
- Egy másik téma, ha megengeded. Úgy hallottam másnap újabb ünnepséget rendeznek a városban, olybá tűnik találkozásaink nem maradhatnak forgatag nélkül. *Jegyzi meg, ajkain szélesedő mosollyal, ahogy lágy keringővel szórakoztatja a hölgyet a Pegazusban is lelassult dallam nyomán.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-03 17:41:56
Üzenet elküldve: 2015-06-03 17:41:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*A fogadóból kiszűrődő ének megjegyzésére szemeit egy pillanatra lesüti, miközben elmosolyogja magát. Ez csak egy szekundumig tart, s barna íriszeivel már újra a lovag mogyoró barnáiba kapaszkodik. Lassan fordulnak meg a kornyikálás alatt a másik oldalra is, majd pedig mindkét kezét felemeli, miközben lenge ruhájában tesz újabb lépést, egy pillanatra sem tévesztve szem előtt a férfi tekintetét.*
- Meglehet, hogy csak próbálkozik, vagy még nem ivott eleget, hogy tökéletesen énekeljen. *Válaszolja buja mosoly kíséretében, a hold világította ajkai sarkában.
Lépteire ügyel, s kimérten léptek körbe-körbe egy pillanatra sem mutatva azt, hogy megszédülne a sok forgásba. Galdrian magyarázkodására csak újabb mosoly jelenik meg opálos fényben fürdő arcán.*
- Vagy épp a tehetségtelenségéből él meg. *Élcelődik továbbá, majd ajkait újra kinyitja, hogy előbbi mondatának bővebb magyarázatát adja.* - Egy idő után az emberek már inkább fizetnek neki, minthogy hallgassák. *Úgy adja elő, mintha ismerné a bent kornyikáló férfit. Ami azt illeti volt alkalma már találkozni után, s bizony egy idő után az emberek feje olyannyira elkezd fájni, hogy inkább markába dobnak pár csengő aranyat, minthogy tovább hallgassák.
Nem zavarja, hogy táncuk közben vidáman cseverésznek, hiszen tánc közben csendben lenni unalmas. Megtapasztalta már számos bálja alkalmával, s eddig a legtöbb táncpartnere díjazta is ezen ötletét. Most viszont boldog, hogy nem neki kellett elsőnek megtörni a csendet.
Ahogy megfordulnak újra, kezeit leemeli, majd egy lépést tesz előre a lovag felé. Nem tudja, hogy náluk miként folytatódik a tánc. Még ha hasonlóképpen is, nem tudja, hogy Galdrian folytatná-e a táncot. Az eddigi közös idejük alkalmával volt ideje megfigyelnie, hogy némileg távolságot tart tőle, nem csak női mivolta, hanem rangja miatt is. Így kezeit csak akkor emeli fel, ha látja a lovag szándékát a folytatásra.*
- Valóban, mágiát kívánok tanulni, ez az egyik oka, hogy otthonról elindultam. Nem egyszerű dolog, de erről a köpcös barátunk többet tudna mondani. Viszont egy harc alatt hasznos lehet egy kardforgató mellett. *Mosolyodik el. A mágia valóban hasznos dolog tud lenni, főként, ha nem nézik ki az illetőből, hogy ismeri azt.*
- De igen, harcos életmódot is egy életen át tanulja az embert, a mágiával sincs máshogy.
*Mosolyodik kedvesen, miközben még mindig a férfi szemébe nézve.*
*A fogadóból kiszűrődő ének megjegyzésére szemeit egy pillanatra lesüti, miközben elmosolyogja magát. Ez csak egy szekundumig tart, s barna íriszeivel már újra a lovag mogyoró barnáiba kapaszkodik. Lassan fordulnak meg a kornyikálás alatt a másik oldalra is, majd pedig mindkét kezét felemeli, miközben lenge ruhájában tesz újabb lépést, egy pillanatra sem tévesztve szem előtt a férfi tekintetét.*
- Meglehet, hogy csak próbálkozik, vagy még nem ivott eleget, hogy tökéletesen énekeljen. *Válaszolja buja mosoly kíséretében, a hold világította ajkai sarkában.
Lépteire ügyel, s kimérten léptek körbe-körbe egy pillanatra sem mutatva azt, hogy megszédülne a sok forgásba. Galdrian magyarázkodására csak újabb mosoly jelenik meg opálos fényben fürdő arcán.*
- Vagy épp a tehetségtelenségéből él meg. *Élcelődik továbbá, majd ajkait újra kinyitja, hogy előbbi mondatának bővebb magyarázatát adja.* - Egy idő után az emberek már inkább fizetnek neki, minthogy hallgassák. *Úgy adja elő, mintha ismerné a bent kornyikáló férfit. Ami azt illeti volt alkalma már találkozni után, s bizony egy idő után az emberek feje olyannyira elkezd fájni, hogy inkább markába dobnak pár csengő aranyat, minthogy tovább hallgassák.
Nem zavarja, hogy táncuk közben vidáman cseverésznek, hiszen tánc közben csendben lenni unalmas. Megtapasztalta már számos bálja alkalmával, s eddig a legtöbb táncpartnere díjazta is ezen ötletét. Most viszont boldog, hogy nem neki kellett elsőnek megtörni a csendet.
Ahogy megfordulnak újra, kezeit leemeli, majd egy lépést tesz előre a lovag felé. Nem tudja, hogy náluk miként folytatódik a tánc. Még ha hasonlóképpen is, nem tudja, hogy Galdrian folytatná-e a táncot. Az eddigi közös idejük alkalmával volt ideje megfigyelnie, hogy némileg távolságot tart tőle, nem csak női mivolta, hanem rangja miatt is. Így kezeit csak akkor emeli fel, ha látja a lovag szándékát a folytatásra.*
- Valóban, mágiát kívánok tanulni, ez az egyik oka, hogy otthonról elindultam. Nem egyszerű dolog, de erről a köpcös barátunk többet tudna mondani. Viszont egy harc alatt hasznos lehet egy kardforgató mellett. *Mosolyodik el. A mágia valóban hasznos dolog tud lenni, főként, ha nem nézik ki az illetőből, hogy ismeri azt.*
- De igen, harcos életmódot is egy életen át tanulja az embert, a mágiával sincs máshogy.
*Mosolyodik kedvesen, miközben még mindig a férfi szemébe nézve.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-02 23:40:51
Üzenet elküldve: 2015-06-02 23:40:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Ami a hold erejének kölcsönvételét illeti, Galdrian eleinte enyhén összevonja a szemöldökeit, még ha közben ajkain a megszokott, szelíd mosoly is játszik. Hirtelenjében úgy véli, hogy a szépséges Elyne valamiféle rituálét emleget, netán vajmi északi áldozatot, míg aztán eszébe jut a mágia. Az azért kézenfekvőbb magyarázatnak tetszik, noha az ifjú lovagnak aztán semmi értése nincs a varázsláshoz. Nem az ő terepe, de tény, hogy a hölgyeknek jobban áll, mint a kard vagy a páncélzat.
Egyelőre azonban nem intéz több szót a témában, gondolatait lefoglalja a tánc, s a fogadóból kiszűrődő dallam, no meg néha hamiskás ének.*
- Hát ez valami borzalmas. *Neveti el visszafogottan magát végül, mialatt kezeiket s az irányt is olykor-olykor felváltva keringőznek egymás körött, a végén már mindkét tenyerüket egymáséinak fordítva. Jól ismeri, szereti ezt a táncot és a folytatás sem él másképpen az emlékezetében, mint a lányéban.
Közben reméli, Elyne nem a táncukra értette előbbi megjegyzését.*
- Úgy értem a bárd, tehetségéből bizonyosan nem él meg. *Teszi hozzá még mindég vidáman mosolyogva, tisztázva nevetésének tárgyát. Arra nem is gondol, hogy egy ilyen kellemes tánc alatt talán viccelődnie sem kellene, inkább lenne illendő, ha a leány holdfényben fürdőző arcában gyönyörködne, s kihasználná a romantikus pillanatot a hölgy szívének megnyerésére. Látszik még, hogy ifjonti a lovag, bár megeshet, nem is kívánná ily' hamar ráerőltetni magát a lányra.*
- Tehát, hacsak nem értelmeztem szavaidat helytelenül, mágiát kívánsz tanulni? Úgy beszélik nem egyszerű, de hát fegyvert forgatni vagy a csillagokat olvasni sem két nap alatt tanul meg az ember. *Érdeklődik szívélyesen, ugyanis belepusztulna, ha csendben kellene maradnia hosszabb időre.*
*Ami a hold erejének kölcsönvételét illeti, Galdrian eleinte enyhén összevonja a szemöldökeit, még ha közben ajkain a megszokott, szelíd mosoly is játszik. Hirtelenjében úgy véli, hogy a szépséges Elyne valamiféle rituálét emleget, netán vajmi északi áldozatot, míg aztán eszébe jut a mágia. Az azért kézenfekvőbb magyarázatnak tetszik, noha az ifjú lovagnak aztán semmi értése nincs a varázsláshoz. Nem az ő terepe, de tény, hogy a hölgyeknek jobban áll, mint a kard vagy a páncélzat.
Egyelőre azonban nem intéz több szót a témában, gondolatait lefoglalja a tánc, s a fogadóból kiszűrődő dallam, no meg néha hamiskás ének.*
- Hát ez valami borzalmas. *Neveti el visszafogottan magát végül, mialatt kezeiket s az irányt is olykor-olykor felváltva keringőznek egymás körött, a végén már mindkét tenyerüket egymáséinak fordítva. Jól ismeri, szereti ezt a táncot és a folytatás sem él másképpen az emlékezetében, mint a lányéban.
Közben reméli, Elyne nem a táncukra értette előbbi megjegyzését.*
- Úgy értem a bárd, tehetségéből bizonyosan nem él meg. *Teszi hozzá még mindég vidáman mosolyogva, tisztázva nevetésének tárgyát. Arra nem is gondol, hogy egy ilyen kellemes tánc alatt talán viccelődnie sem kellene, inkább lenne illendő, ha a leány holdfényben fürdőző arcában gyönyörködne, s kihasználná a romantikus pillanatot a hölgy szívének megnyerésére. Látszik még, hogy ifjonti a lovag, bár megeshet, nem is kívánná ily' hamar ráerőltetni magát a lányra.*
- Tehát, hacsak nem értelmeztem szavaidat helytelenül, mágiát kívánsz tanulni? Úgy beszélik nem egyszerű, de hát fegyvert forgatni vagy a csillagokat olvasni sem két nap alatt tanul meg az ember. *Érdeklődik szívélyesen, ugyanis belepusztulna, ha csendben kellene maradnia hosszabb időre.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-02 21:35:34
Üzenet elküldve: 2015-06-02 21:35:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Holdvilágos éjszaka//
*Ahogy tovább beszél az eget ékesítő égitest csodálattal teli jelenségéről, kedves mosollyal adózik a nemes lelkű lovag felé. A hold valóban életének egyik fontos darabja, szinte nem tud megválni a jelenségtől, hisz abban, hogy az életét figyelemmel kíséri, ahogy óvó anya teszi azt rakoncátlan gyermekével.*
- Köszönöm. Az ember ritkán talál megértő fülekre ezzel kapcsolatban. *Válaszolja kedves, pacsirtákra emlékeztető hangján, ahogy a mellette ülő férfiút fürkészi barna íriszein keresztül.* - Remélem, hogy így van, s a hold kegyes lesz hozzám, s megengedi, hogy hatalmas erejét kölcsönvegyem tőle.
*Utal arra, hogy később komoly tervei vannak a mágiatanulással. Csakhogy ahhoz, még fejlődnie kell. A Szentélyben a szavak számára érthetetlenek voltak elsőnek, így úgy döntött, hogy inkább lejön a Levegő városába, s az itteni Templomban tesz próbát. Az itteni szerzetesek, tanítók talán nagyobb türelemmel lesznek iránta, nem mintha annyi segítséget kért volna Északon. Talán azért is jött le, mert mindig is vágyott a déli melegre, amely jelenleg számára tikkasztó.
Beszélgetésük fonala tovagördül, s egyben el is hall a fogadóból kiszűrődő zene hallatán. Mintha a bent danolászó bárd megérezte volna akaratukat. Ahogy feláll a míves padról a férfi segítségével, szinte rögtön melankolikusabb, ám mégis táncukhoz megfelelő ritmust vesz fel. Még ha a dalszöveg nem is az igazi és néhol hamiskás a holdfénnyel fürdetett kertben ez most lényegtelen.
Az illendő meghajlás után követi Galdrian tánclépéseit. Nem idegen számára, számos hely táncszokásokat. Kezét kecsesen felemeli, a férfiéval egy magasságba, miközben kezeik puhán érnek össze. Eközben bal lábát előrecsúsztatva lép egyet, s fordul oldalra, hogy helyet cseréljen a férfival. Leengedve kezét, a másikat emeli fel, hogy megismételjék újra ezt a helycserét, remélve, hogy a lovag is hasonlóképp emlékszik a táncra, mint ő. Ha mégsem, akkor igen egyszerűen tudja követni a férfi lépteit.*
*Ahogy tovább beszél az eget ékesítő égitest csodálattal teli jelenségéről, kedves mosollyal adózik a nemes lelkű lovag felé. A hold valóban életének egyik fontos darabja, szinte nem tud megválni a jelenségtől, hisz abban, hogy az életét figyelemmel kíséri, ahogy óvó anya teszi azt rakoncátlan gyermekével.*
- Köszönöm. Az ember ritkán talál megértő fülekre ezzel kapcsolatban. *Válaszolja kedves, pacsirtákra emlékeztető hangján, ahogy a mellette ülő férfiút fürkészi barna íriszein keresztül.* - Remélem, hogy így van, s a hold kegyes lesz hozzám, s megengedi, hogy hatalmas erejét kölcsönvegyem tőle.
*Utal arra, hogy később komoly tervei vannak a mágiatanulással. Csakhogy ahhoz, még fejlődnie kell. A Szentélyben a szavak számára érthetetlenek voltak elsőnek, így úgy döntött, hogy inkább lejön a Levegő városába, s az itteni Templomban tesz próbát. Az itteni szerzetesek, tanítók talán nagyobb türelemmel lesznek iránta, nem mintha annyi segítséget kért volna Északon. Talán azért is jött le, mert mindig is vágyott a déli melegre, amely jelenleg számára tikkasztó.
Beszélgetésük fonala tovagördül, s egyben el is hall a fogadóból kiszűrődő zene hallatán. Mintha a bent danolászó bárd megérezte volna akaratukat. Ahogy feláll a míves padról a férfi segítségével, szinte rögtön melankolikusabb, ám mégis táncukhoz megfelelő ritmust vesz fel. Még ha a dalszöveg nem is az igazi és néhol hamiskás a holdfénnyel fürdetett kertben ez most lényegtelen.
Az illendő meghajlás után követi Galdrian tánclépéseit. Nem idegen számára, számos hely táncszokásokat. Kezét kecsesen felemeli, a férfiéval egy magasságba, miközben kezeik puhán érnek össze. Eközben bal lábát előrecsúsztatva lép egyet, s fordul oldalra, hogy helyet cseréljen a férfival. Leengedve kezét, a másikat emeli fel, hogy megismételjék újra ezt a helycserét, remélve, hogy a lovag is hasonlóképp emlékszik a táncra, mint ő. Ha mégsem, akkor igen egyszerűen tudja követni a férfi lépteit.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-06-01 22:42:03
Üzenet elküldve: 2015-06-01 22:42:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*Igaz, Elyne az idevezető útjának leírásával túl sokat nem mond az ifjú lovagnak, amaz mégis csak örömmel veszi a leány beszédét. Addig is hallhatja csengő hangját, no meg, az északi szépség is végighallgatta bő lére eresztett mondandóját, ennyit igazán megtehet cserébe. Ellenben kommentárt nem fűz hozzá, legközelebb csak akkor szól, mikor a gyűrűre és a holdra vetül témájuk fonala.*
- Mint mondtam, illendő hozzád... Talán nincsenek hiába a te érzéseid sem vele kapcsolatban. *Mosolyodik el kedvesen, ahogy újfent a holdra szegezi álmélkodó tekintetét.
Mindig is álmodozó típus volt, aki kitart a legendák és mesék mellett, aki szereti elképzelni, hogy mindig a jó győzedelmeskedik, és hogy az ilyen szép hölgyeket körbelengi vajmi varázslatos aura... Máskülönben hogy lehetnének ilyen szépek és elbűvölőek? Szóval a lány várakozásaival ellentétben Galdrian bizony elhiszi minden szavát, s ha arra kerülne sor, meg is védené Elyne igazát.
Mostantól bizonyosan úgy fog az északi szülöttre gondolni, mint aki a hold ezüstös csillámlásainak ölelésében fogant a világra.
Kár is volna tovább rontania e képet a zsoldosokat illető megjegyzéseik tovább göngyölítésével, így tehát marad a tánc, melyet annál nagyobb örömmel kezd meg.
Miután mindketten megejtették az első mozzanatokat, és a bájos Elyne is kezébe simította puha kacsóját, oldalra kifordulva szökkenő féllépéseket tesz a lánnyal, s bár ezt a táncot több emberrel szokás eljárni, azonban bensőségesebb mozdulatokra nem hajtaná a fejét.
Amint megvolt az első pár lépés előre, majd ugyanezen tempóban félkörívben megfordultak, elengedi Elyne kacsóját, és ezúttal a jobbját fogja meg, hogy váll magasságba emelve egymásba fonódott kezeiket, elkezdjenek forogni, közben szemeiket a másikon tartva. S hát reménykedik, hogy a lány is hasonló mozdulatokat ismer, máskülönben eléggé kellemetlen lesz a dolog.*
*Igaz, Elyne az idevezető útjának leírásával túl sokat nem mond az ifjú lovagnak, amaz mégis csak örömmel veszi a leány beszédét. Addig is hallhatja csengő hangját, no meg, az északi szépség is végighallgatta bő lére eresztett mondandóját, ennyit igazán megtehet cserébe. Ellenben kommentárt nem fűz hozzá, legközelebb csak akkor szól, mikor a gyűrűre és a holdra vetül témájuk fonala.*
- Mint mondtam, illendő hozzád... Talán nincsenek hiába a te érzéseid sem vele kapcsolatban. *Mosolyodik el kedvesen, ahogy újfent a holdra szegezi álmélkodó tekintetét.
Mindig is álmodozó típus volt, aki kitart a legendák és mesék mellett, aki szereti elképzelni, hogy mindig a jó győzedelmeskedik, és hogy az ilyen szép hölgyeket körbelengi vajmi varázslatos aura... Máskülönben hogy lehetnének ilyen szépek és elbűvölőek? Szóval a lány várakozásaival ellentétben Galdrian bizony elhiszi minden szavát, s ha arra kerülne sor, meg is védené Elyne igazát.
Mostantól bizonyosan úgy fog az északi szülöttre gondolni, mint aki a hold ezüstös csillámlásainak ölelésében fogant a világra.
Kár is volna tovább rontania e képet a zsoldosokat illető megjegyzéseik tovább göngyölítésével, így tehát marad a tánc, melyet annál nagyobb örömmel kezd meg.
Miután mindketten megejtették az első mozzanatokat, és a bájos Elyne is kezébe simította puha kacsóját, oldalra kifordulva szökkenő féllépéseket tesz a lánnyal, s bár ezt a táncot több emberrel szokás eljárni, azonban bensőségesebb mozdulatokra nem hajtaná a fejét.
Amint megvolt az első pár lépés előre, majd ugyanezen tempóban félkörívben megfordultak, elengedi Elyne kacsóját, és ezúttal a jobbját fogja meg, hogy váll magasságba emelve egymásba fonódott kezeiket, elkezdjenek forogni, közben szemeiket a másikon tartva. S hát reménykedik, hogy a lány is hasonló mozdulatokat ismer, máskülönben eléggé kellemetlen lesz a dolog.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-31 19:28:35
Üzenet elküldve: 2015-05-31 19:28:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Galdrian Gwilitram//
*Csak kedvesen mosolyog hátra, ahogy Galdrian ismerőséről hallgatja a férfi szavait. Közben lépteire ügyel, s nem esik fel egy jobban kiálló kőben sem. Egyelőre.*
- Igazán kedves tőle. Az út során rengeteget tanulhat az ember. Én egy ideig egy karaván társaságába jöttem, aztán egyedül. *Magyarázza, nem mintha a lovagot annyira izgatná a lány ide vezető útja.
Ahogy ott ül a padon, s hallgatja a férfi szavait, elfogja a nosztalgia. Nekik is számos dolgot tanítottak, s maga előtt látja néhány tanítója arcát. Nem a legjobb gyermekek közül való volt, csenevész volt, s ezzel sokszor tört borsot édesanyja s okítói orra alá. Ám ha Worf-papi utasította valamire, azt nyomban megtette. Neki sose mert ellent mondani, habár egyszer sem fenyegette meg. Egyszerűen csak tiszteli atyját. Rengeteg mindent tanult tőle, s ahogy hallgatja Galdrian is otthon.*
- Jó hallani, hogy manapság még élnek az ilyesfajta neveltetéssel. Mifelénk egyre ritkábban, egyedül a mi családunk tartotta meg ezt a szokást.
*Fintorodik el az arca egy pillanatra. A sok pökhendi és kényes lány és ifjú, akik északon laktak. A hideg újra kirázza, s a lúdak bőrét veszi kölcsönbe néhány pillanat erejéig.
Szemmel és füllel hallhatóan is nincs több hozzáfűzni valója a férfinak a női hadviselésről. Ő maga sem forszírozza a dolgot, nem is nagyon tudna ehhez hozzászólni jobban. Ő maga nem harcos, a mágia tanulás végett hagyta ott otthonát. Atyja nem kedveli a mágiát, bár Argus mégis náluk töltött néhány kellemes évet, de atyja inkább a kardban hisz.
Gyűrűjét forgatva kedves őzike tekintetével fordul Galdrian felé. Mosolya kedves, s a hold fényében talán földöntúlinak tűnik.*
- Életem minden nagyobb döntéseinél a legfőbb tanú maga a hold volt. Végigkísérte elmúlt éveimet, mintha egyfajta védőm lenne. *Magyarázza homályosan. Sokan gondolták már bolondnak emiatt, de mindig is kiállt húgával állítása mellett. Bizonyságot a dolog csak akkor tett, amikor fivérével gyakorolt harcolni otthon, s egy veszélyes lépésnél egy opálszínű füst védte meg életét a kard pengéjétől. Ezért sem csodálkozna, ha Galdiran sem hinne neki. Akkor és ott megfogadta, hogy kitanulja a Holdmágia művészetét.*
- Erkölcsükön. *Neveti el magát, miközben fejét hátrahajtja. Fehér fogait megvilágítja a hold, ahogy nevetésében kimutatja őket. Nem a lovagon nevet, oh nem. Csak elképzeli fivéreit, ahogy erkölcsösen próbálnak élni. Nem sok időt töltött el velük, ezt tudja.*
- Meglehet, hogy valóban igazad van. Egy zsoldos nem feltétlen erkölcsös lovag, hiszen akkor nem neveznék zsoldosnak.
*Összegzi gondolatait szavak formájában.
A tánc felhívására, s a reménykedésre is csak mosolyogva bólint. Vékony kacsója hamar utat talál a lovag erőteljes tenyerébe, ahogy feláll. A Holdudvar közepébe sétálva viszonozza a gesztüst.
Rövidke szoknyájának a csücskét megfogja, egyik lábát keresztbe hátrateszi, s térdeit berotyasztja. Fejét közben meghajtja Galdrian felé, miközben hajának kósza tincsei előreesnek. Bal kezét a jobb kézbe helyezi, ahogy egy óvatos lépést tesz Galdrian felé.*
*Csak kedvesen mosolyog hátra, ahogy Galdrian ismerőséről hallgatja a férfi szavait. Közben lépteire ügyel, s nem esik fel egy jobban kiálló kőben sem. Egyelőre.*
- Igazán kedves tőle. Az út során rengeteget tanulhat az ember. Én egy ideig egy karaván társaságába jöttem, aztán egyedül. *Magyarázza, nem mintha a lovagot annyira izgatná a lány ide vezető útja.
Ahogy ott ül a padon, s hallgatja a férfi szavait, elfogja a nosztalgia. Nekik is számos dolgot tanítottak, s maga előtt látja néhány tanítója arcát. Nem a legjobb gyermekek közül való volt, csenevész volt, s ezzel sokszor tört borsot édesanyja s okítói orra alá. Ám ha Worf-papi utasította valamire, azt nyomban megtette. Neki sose mert ellent mondani, habár egyszer sem fenyegette meg. Egyszerűen csak tiszteli atyját. Rengeteg mindent tanult tőle, s ahogy hallgatja Galdrian is otthon.*
- Jó hallani, hogy manapság még élnek az ilyesfajta neveltetéssel. Mifelénk egyre ritkábban, egyedül a mi családunk tartotta meg ezt a szokást.
*Fintorodik el az arca egy pillanatra. A sok pökhendi és kényes lány és ifjú, akik északon laktak. A hideg újra kirázza, s a lúdak bőrét veszi kölcsönbe néhány pillanat erejéig.
Szemmel és füllel hallhatóan is nincs több hozzáfűzni valója a férfinak a női hadviselésről. Ő maga sem forszírozza a dolgot, nem is nagyon tudna ehhez hozzászólni jobban. Ő maga nem harcos, a mágia tanulás végett hagyta ott otthonát. Atyja nem kedveli a mágiát, bár Argus mégis náluk töltött néhány kellemes évet, de atyja inkább a kardban hisz.
Gyűrűjét forgatva kedves őzike tekintetével fordul Galdrian felé. Mosolya kedves, s a hold fényében talán földöntúlinak tűnik.*
- Életem minden nagyobb döntéseinél a legfőbb tanú maga a hold volt. Végigkísérte elmúlt éveimet, mintha egyfajta védőm lenne. *Magyarázza homályosan. Sokan gondolták már bolondnak emiatt, de mindig is kiállt húgával állítása mellett. Bizonyságot a dolog csak akkor tett, amikor fivérével gyakorolt harcolni otthon, s egy veszélyes lépésnél egy opálszínű füst védte meg életét a kard pengéjétől. Ezért sem csodálkozna, ha Galdiran sem hinne neki. Akkor és ott megfogadta, hogy kitanulja a Holdmágia művészetét.*
- Erkölcsükön. *Neveti el magát, miközben fejét hátrahajtja. Fehér fogait megvilágítja a hold, ahogy nevetésében kimutatja őket. Nem a lovagon nevet, oh nem. Csak elképzeli fivéreit, ahogy erkölcsösen próbálnak élni. Nem sok időt töltött el velük, ezt tudja.*
- Meglehet, hogy valóban igazad van. Egy zsoldos nem feltétlen erkölcsös lovag, hiszen akkor nem neveznék zsoldosnak.
*Összegzi gondolatait szavak formájában.
A tánc felhívására, s a reménykedésre is csak mosolyogva bólint. Vékony kacsója hamar utat talál a lovag erőteljes tenyerébe, ahogy feláll. A Holdudvar közepébe sétálva viszonozza a gesztüst.
Rövidke szoknyájának a csücskét megfogja, egyik lábát keresztbe hátrateszi, s térdeit berotyasztja. Fejét közben meghajtja Galdrian felé, miközben hajának kósza tincsei előreesnek. Bal kezét a jobb kézbe helyezi, ahogy egy óvatos lépést tesz Galdrian felé.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-31 14:45:28
Üzenet elküldve: 2015-05-31 14:45:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*A fogadóban már nem kíván szót ejteni az ismerősről, kinek felbukkanását olyannyira reméli, így csak azután nyitja szóra az ajkait, miután kisétáltak az enyhén hűvös, felfrissült levegőjű udvarba.*
- Egy igazán jó barátra. Artheniorba vezető utam során ismerkedtem meg vele, sokat tanultam tőle. *Meséli elmosolyodva.* Az amulettet is tőle kaptam. *Teszi hozzá, miközben ujjai újfent utat találnak maguknak a nyakában függő kis szarvas medálra. Emlékszik, a férfi még csak a címerét sem ismerte, mégis agancsosnak becézte, miután az egyik erdőben töltött éjjel után gallyakkal a hajában ébredt... Még jó néhány nappalon keresztül hallgathatta az incselkedést és önfeledt nevetgélést, de valahogy nem bánta a dolgot, végül ő is jót derült rajta.
Tőle tanulta, miképpen lehet a leghamarabb tüzet rakni, hogyan lehet a legegyszerűbb tábort összetákolni, vagy egyáltalán, milyen módon lehet túlélni egyedül, a vadonban. Mert hát a főutak biza gyakorta veszélyesek, ezt a saját kárán meg is tapasztalhatta.*
- Sok mindent tanítottak odahaza; ékesen szólni, dallamokat rebegni a világ szépségeiről, forgatni a kardot vagy, hogy miképpen kell megülni a hátast, de arra nem, ami egy hosszadalmas út során szükséges lehet. Ő megtanította. *Fejezi be végül a rövidke visszaemlékezést, amint helyet foglalnak a szépen megmunkált kőpadon.
Ami a nők fegyverviselését illeti, többet nem is szól, mert hát ő azért szereti, ha egy leánynak szüksége van rá, ha a hölgy kifinomult és szerény. Hasonlóra tanították odahaza egy szem húgocskáját is, kinek gondolatára halk sóhaj szökik ki az ajkai mögül. Hiányzik neki az otthon melege...
Figyelmét azonban hamar visszaköveteli magának Elyne, amint az ujját ékesítő gyűrűről sző mesékbe illő gondolatokat. Érdeklődő pillantása a kecses ékszerre siklik, majd pedig fel, az ezüstösen csillámló égitestre.*
- Nem hallottam még e legendát, ám illőnek találom hozzád. Közel állsz a holdhoz, jól gondolom? *Kérdezi, amint tekintetét újfent a lányra süllyeszti, néhány momentum erejéig megengedve magának ama szemérmetlenséget, hogy gyönyörködjék a hölgy opálos fénnyel hintett, finom vonásaiban. Ahogy viszont a zsoldosokra esik a szó, elkapja pillantását, és szélesedő mosollyal válaszol.*
- Csak viccelődtem, Elyne, bár Földvárosban sokan negatívan ítélik a zsoldosokat. Én nekem addig nincs bajom velük, míg erkölcsük nem csorba. *Magyarázza, mert hát tudja, hogy lovagok között is bőségesen akad, ki inkább mivoltuk meggyalázója, semmint dicső hírnevük előfutára. De az bizonyos, hogy zsoldosnak nem állna semmi pénzért...
Szerencsére a kellemetlen téma hamarost felenged, amint a bentről kiszűrődő muzsika kapcsán táncra kéri a szépséges északi leányt.*
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. *Mosolyodik el vidáman, majd miután felsegítette a lányt, kicsit hátrébb lép, hogy a megfelelő módon kezdhessenek a tánchoz. Noha fogalma sincs arról, hogy északon milyen fajtája dívik, de reméli, túlzottan nem térnek el ismereteik.
Így hát a szokásos módon kezd bele, főhajtással kísért enyhe rogyasztás, és karjának egyik oldaláról a másikra történő, vízszintes mozzanata. Amennyiben Elyne is hagyományosan köszöntötte, egyik kezét a lány felé nyújtja, felkínálva jobbját, míg másikat karját mereven a háta mögé, a derekának hajlítja.*
*A fogadóban már nem kíván szót ejteni az ismerősről, kinek felbukkanását olyannyira reméli, így csak azután nyitja szóra az ajkait, miután kisétáltak az enyhén hűvös, felfrissült levegőjű udvarba.*
- Egy igazán jó barátra. Artheniorba vezető utam során ismerkedtem meg vele, sokat tanultam tőle. *Meséli elmosolyodva.* Az amulettet is tőle kaptam. *Teszi hozzá, miközben ujjai újfent utat találnak maguknak a nyakában függő kis szarvas medálra. Emlékszik, a férfi még csak a címerét sem ismerte, mégis agancsosnak becézte, miután az egyik erdőben töltött éjjel után gallyakkal a hajában ébredt... Még jó néhány nappalon keresztül hallgathatta az incselkedést és önfeledt nevetgélést, de valahogy nem bánta a dolgot, végül ő is jót derült rajta.
Tőle tanulta, miképpen lehet a leghamarabb tüzet rakni, hogyan lehet a legegyszerűbb tábort összetákolni, vagy egyáltalán, milyen módon lehet túlélni egyedül, a vadonban. Mert hát a főutak biza gyakorta veszélyesek, ezt a saját kárán meg is tapasztalhatta.*
- Sok mindent tanítottak odahaza; ékesen szólni, dallamokat rebegni a világ szépségeiről, forgatni a kardot vagy, hogy miképpen kell megülni a hátast, de arra nem, ami egy hosszadalmas út során szükséges lehet. Ő megtanította. *Fejezi be végül a rövidke visszaemlékezést, amint helyet foglalnak a szépen megmunkált kőpadon.
Ami a nők fegyverviselését illeti, többet nem is szól, mert hát ő azért szereti, ha egy leánynak szüksége van rá, ha a hölgy kifinomult és szerény. Hasonlóra tanították odahaza egy szem húgocskáját is, kinek gondolatára halk sóhaj szökik ki az ajkai mögül. Hiányzik neki az otthon melege...
Figyelmét azonban hamar visszaköveteli magának Elyne, amint az ujját ékesítő gyűrűről sző mesékbe illő gondolatokat. Érdeklődő pillantása a kecses ékszerre siklik, majd pedig fel, az ezüstösen csillámló égitestre.*
- Nem hallottam még e legendát, ám illőnek találom hozzád. Közel állsz a holdhoz, jól gondolom? *Kérdezi, amint tekintetét újfent a lányra süllyeszti, néhány momentum erejéig megengedve magának ama szemérmetlenséget, hogy gyönyörködjék a hölgy opálos fénnyel hintett, finom vonásaiban. Ahogy viszont a zsoldosokra esik a szó, elkapja pillantását, és szélesedő mosollyal válaszol.*
- Csak viccelődtem, Elyne, bár Földvárosban sokan negatívan ítélik a zsoldosokat. Én nekem addig nincs bajom velük, míg erkölcsük nem csorba. *Magyarázza, mert hát tudja, hogy lovagok között is bőségesen akad, ki inkább mivoltuk meggyalázója, semmint dicső hírnevük előfutára. De az bizonyos, hogy zsoldosnak nem állna semmi pénzért...
Szerencsére a kellemetlen téma hamarost felenged, amint a bentről kiszűrődő muzsika kapcsán táncra kéri a szépséges északi leányt.*
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. *Mosolyodik el vidáman, majd miután felsegítette a lányt, kicsit hátrébb lép, hogy a megfelelő módon kezdhessenek a tánchoz. Noha fogalma sincs arról, hogy északon milyen fajtája dívik, de reméli, túlzottan nem térnek el ismereteik.
Így hát a szokásos módon kezd bele, főhajtással kísért enyhe rogyasztás, és karjának egyik oldaláról a másikra történő, vízszintes mozzanata. Amennyiben Elyne is hagyományosan köszöntötte, egyik kezét a lány felé nyújtja, felkínálva jobbját, míg másikat karját mereven a háta mögé, a derekának hajlítja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400