//Tavaszünnep//
//Nadae, Zef//
*Akár meg is sértődhetne, jó szokásához híven, amiért senki sem tartja, még egy egész picikét sem ijesztőnek, ám ehelyett inkább beletörődik és megvonja a vállát. Sosem ringatná magát tévképzetekbe, sőt, talán ezzel még jobban hízelegnek az egójának. Hiszen ő végtére mégis csak nő, és kiskorától fogva tisztában van vele, hogy külseje tetszetős, talán a nagy szemei, vagy az alaphelyzetben felfelé ívelő ajkai azok, amitől egyáltalán nem futkos senki hátán a hideg, ha ránéz, s ez jól van így. Ahogy a barbár törzsfőnek is mondta, így nála van a meglepetés ereje, ami veszélyesebb fegyver, mintha mindenki hanyatt homlok menekülne előle. Így könnyebb a másik bizalmába férkőzni. Na azért persze, ez nem azt jelenti, hogy ne kívánná bizonyítani mindenki számára, hogy azért igen is van tartani valójuk. Ezért is, meg amiért annyira szereti magát produkálni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem kellene, most már egészen biztos benne, hogy benevez a harci tusára.*
- Na, majd meglátjátok. *Jelenti ki öntelten, majd jót vigyorog Zef kijelentésén, ami a nőket illeti.*
- Majd megváltozik ez a véleményed. *Hagyja rá a dolgot, hiszen vélhetőleg több évet taposott már le a kölyök, mint Dynti, vagy Nadae, de mégis csak kölyöknek számít.*
- Lihanech... *Motyogja maga elé és rosszallóan csóválja a fejét a város említése után. Igaz, még sohasem járt ott, ám családja birtokához az a város van legközelebb.* És, hogy a fenébe kerültél ide? *Kérdez vissza.
Egészen kezd megbékélni a kölyökkel, de csak addig, amíg az a nem nőiességét kérdőjelezi meg. Na ez azért mégis gyengepontja.*
- Hogy mi? *Magasba szalad a szemöldöke, majd megáll és végigmutat magán, majd kérdőn néz a másikra. Valahol, nagyon, nagyon, nagyon mélyen persze érti ő, hogy a fiú a viselkedésére utalt, ám az is tény, hogy még a vöröske is kontrolálni tudja magát, amint valami jóvágású hímegyed kerül a közelbe, kivéve ha a mocsárlakó, mert akkor csak egyre idiótább lesz* Ha szeretnéd segíthetek neked megtalálni bennem a nőt. *Kacsint rá félig kacéran, félig elnevetve a dolgot.
Nem lepi meg, hogy Nadae nem kezd magasfokú tiltakozásba, ami a nevét illeti, az egyetlen probléma az, hogy a vöröske már abban a pillanatban elfelejti a kitalált nevet, amint kiejtette a száján. Valami egyszerűbbet kellett volna választania. Szerencsére viszont a kölyök megismétli. S nem csak megismétli, de még kérdez is tőlük. Egy pillanatra csendben marad. Most kitalálhatna valami nagyon jó élettörténetet, mint ahogy mindig szokta, ám ennél jobbat talál ki, a valóságot.*
- Nemes vagyok, akit hozzáadtak egy vén fickóhoz, aztán elszöktem, úgyhogy azóta állandó menekülésben vagyok. *Mondja, majd a végén elvigyorodik, így aztán biztos, hogy senki sem fogja komolyan venni a sztoriját. Ezt már régóta megtapasztalta, hiába mondja az igazat, ha mosolyog a végén, úgysem hisz neki senki. Ezért is vállalta be, hogy ezt feleli a kölyöknek. Elvégre is ki nézné ki a lányból, hogy a társadalmi ranglétra egy előkelőbb fokáról érkezett?
Közben sandán figyeli a söre felé közelítő kezet. Tény, hogy nem ő a legfegyelmezettebb, figyelmesebb ember e világon, de azt Nadae sem gondolhatta komolyan, hogy az italára nem fog figyelni. Olyan ez, mint amikor egy tolvaj akar meglopni egy tolvajt, végtére is valami hasonló történik éppen. Penge vékonyra szorítja ajkait, majd a legmegfelelőbb pillanatban rácsapja kezét a másik kézfejére, másik kezével pedig maga felé húzza a korsót.*
- Ó te némber. *Ismét megcsóválja a fejét.* Ha gondolod, majd kicsit kioktatlak arról, hogy miként kell valakitől italt lopni. *Vigyorog, majd beleiszik a sörébe. Nem kétli, hogy a kalózka az egyik legjobb simlis tolvaj, akit valaha megismert, talán ez az oka annak, hogy mindig a táskáját magához ölelve alszik el, na de az ital... Az alkohol. Ez neki olyan, mintha valaki a karját akarná ellopni.
Ekkor figyel fel a pónira.*
- Most komolyan? *Meredten nézi a fogadó közepén álló lovat.* Na ne. Te behoztad magaddal ezt a dögöt?