*Már indulna is Kizma után, amikor kezére hűvös ujjak fonódnak. Kicsit megriad a hideg érintéstől. De az érintéseket lágy kézcsók követi, meg ugyanolyan hideg, de egyáltalán nem ijesztő, inkább kellemes és lágy. Egy vörös szempár néz tengerszín íriszeibe. A rémisztő szín ellenére a tekintete se nem vad, se nem dühös. Ennek ellenére Rina egy kissé megijed, de be kell vallani, nem egy bátor tündér.*
- Ferina.. *mondja végül halkan, miután kicsit összeszedte magát. Keze még mindig az idegen kezében pihen. Mikor a férfi felajánlja társaságát, akkor kap észbe. Gyorsan törp társnője felé fordul. Reméli, hogy az nem állt tovább ennyi idő alatt. Szerencséjére Kizma megállt, mielőtt bevetette volna magát a sűrűbe.*
- Nagyon jó az időzítése.. *fordul a férfi felé.* Örülnék, ha elkísérne minket, nagyobb biztonságban érezném magam, mivel nem mernék a saját harctudásomra hagyatkozni. *mondja, majd elmosolyodik, belátva gyengeségét, és hogy nem igazán tudja megvédeni magát. Ezután Kizma felé fordul.* Persze, ha te sem bánod, hogy velünk tart. *mosolyodik el kedvesen.*