//Nyárelői forgatag//
//Argus//
*Megrázza a fejét, amikor a Worf család jön szóba, fogalma sincs kik ezek és mit tudnak, vagy miért is kellene neki ismernie őket, hiszen a Holdudvarba sem talált volna el egyedül, nem hogy megjegyezzen neveket. Igen kevés embert ismer a környéken és valószínű, hogy az ő nevüket sem tudja teljesen, csak azt, ahogy szólítja őket.
A férfi apró elszólására neki is el kéne vörösödnie, de ehelyett inkább felettébb mulatságosnak találja, ahogy a másik próbálja takarni elvörösödött arcát. Igyekszik visszafojtani nevetését, hiszen úgy érzi, eleget mosolygott már a másikon, ahhoz, hogy az esetleg zokon vegye.*
- Ó ne aggódj. Megértelek, szép testem van. *Mondja, ami nagyképűen hangzik, de igazából csak heccelni akarta vele a másikat. Miután szegénynek sikerült visszanyerni eredeti bőrszínét Dyn is úgy dönt, hogy ideje továbbállni a témáról, de meg kell hagyni, hogy igazán jól érzi magát. Persze, amint Argus megejt pár szót a mágusokról, savanyú képet vág egy pillanatra, mindezt csak azért, mert eszébe jutott az a tökkelütött mágus, akit ő keresett fel annak idején, de inkább nem feszegeti a témát.
Sokkal inkább továbbra is azzal foglalkozik, hogy mi újat fog számára mutatni a másik. Kissé kényszeredetten és bizalmatlanul veszi le a köpenyét, de egy pillantással jelzi is a másik felé, hogy ha az újdonsült ruhadarabjában kárt tesz, azt bizony nagyon megfogja bánni. Ezt alátámasztja a most már a dereka körül látható vált szablyája és két tőre is.*
- Átszabja? *Kérdezi kissé felvonva a szemöldökét. Kicsit tart azért attól, hogy nehogy a férfi esetleg nadrágot vagy zoknit varázsoljon köpenyéből, vagy ami még rosszabb, olyan rikító színt ad neki, amiről még a kikötőben portyázó részegek is könnyen észreveszik itt.
Ahogy a férfi lehunyt szemmel motyog miközben a ruhadarabja felett körözget, a lányban egész különös kép alakul ki róla, hiszen egész úgy néz ki, mint az a hibbant alak, aki a Rókalyuk előtt szökött imádkozni az egyik ládához.
Megvonja a vállát és várja a végeredményt, ami egyáltalán nem az, amire számított és ebben a pillanatban jobban örült volna, ha inkább pink színű bugyogót varázsol a köpenyéből, minthogy kimondja az igazi nevét fényes nappal ilyen tömegben. Bár, ahogy körbetekint láthatóan senki sem kapta fel a fejét és nem indultak meg fejvesztve az irányába, hogy megöljék vagy elrabolják, ettől függetlenül mondhatjuk, hogy ha egy pillanatra is, de a szíve leállt. Az agya azonban nem. Az álla leesik.* ~Már megint?~ *Húzza fel magát és most már fogalma sincs, mit csinál rosszul, de egész egyszerűen mindig lebukik valahogy. Valami apróság kiderül róla. Végigfut az agyán, hogy előhúzza a szablyát, elválasztja Argus fejét a többitől és fut, de több, mint valószínű, hogy el is kapnák abban a pillanatban.
Lefagyva figyeli a férfit, hogy mihez kezd a kapott információval, de úgy tűnik nem különösebben érdekli, sőt, mivel tovább találgat, hogy miért változtathatott nevet, ezért arra kell gondolnia, hogy ez az amit megtudott róla a köpenyéből. Talán még sem kell megölnie, de akkor mégis mit csináljon?* ~Hol a francban van ilyenkor Bress, meg az az átkozott agya?~ *Néz körbe és ráharap a szájára, hiszen ő biztos tudná mit csináljon.
Éppen nyúlna, hogy vissza kapja a köpenyét, amikor Argus újra elhúzza felette a kezét. Dyn összehúzza magát, becsukja a szemét és úgy várja, hogy lehulljon a lepel, de mégsem ezt történik. Amikor Argus elsüti a szakállas poénját a lány sem bírja visszatartani, hangosan felnevet és egyben nagyon is megkönnyebbül.*
- Ó lebuktam. *Mondja mosolyogva és megsimogatja állát, mintha szakáll nőne ott. Közben azonban most már visszakéri a köpenyt, éppen elég információ röppent fel a semmibe és még így is aggódik, hogy Argus mit kezd vele. Remélhetőleg semmit, de úgy érzi, neki mondani kell valamit.*
- Megváltoztattam *Kezdi* - mert utáltam. *vonja meg a vállát és reméli ez megteszi.*
- Egyébként ez igen szórakoztató volt, ám, bár tudom, hogy én kértem, de te most többet tudsz rólam, mint én, így elvárom, hogy valamivel kiegyenlítsd a számlát. *Böki meg egy kicsit a másikat és magára kanyarítja a köpenyt.* - Kezdjük például azzal, hogy miféle ellenségeid vannak? *Kérdezi egy kicsit "sem" tolakodóan.* - Nem tudom elképzelni, hogy vannak ilyenek. *Mosolyog rá egész kedvesen, hiszen az előbbi incidenstől eltekintve igen jókat nevetett a társaságában.*