Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Munmey Tyasiry [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/4990_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-02 08:20:55
Üzenet elküldve: 2016-11-02 08:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon talán túlbecsülte magát, hiszen a kutya elől éppen, hogy felér a fa lombkoronájához és így már hiába a kőnek a dobálása, semmit sem ér. Közben most már van ideje gondolkodni is egy kicsit, hogyan is lehetne ebből a helyzetből kikászálódni. Az ökörkutya nem akarja békén hagyni, abban nem reménykedhet. Ha tud, feljebb mászik a fán, hogy minél jobban körbe tudjon nézni. Legfőképpen a vízesés érdekli. Meg akarja tudni, hogy elég biztonságos-e ahhoz, hogy esetleg leugorjon és így meneküljön meg a veszedelemtől. Mert nem maradhat mindig itt a fa tetején, főleg úgy, hogy az ellensége láthatóan gondolkodik valamin. Az a pár méter amivel odébb ment pedig nem elég ahhoz, hogy új lendületre kapjon a férfi és messzebb fusson.*
-Ó, hogy pusztulnál meg te átokfajzat! Minek kell engem itt zaklatni? *Morogja az orra alatt, és elgondolkodik, hogy a többiekkel mi lehet. A kopaszt nem félti, az fel fogja találni magát, na de mi van tündérkével?*
~Vajon élnek még? Remélem csak én vagyok ilyen élet halál harcban!~
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon talán túlbecsülte magát, hiszen a kutya elől éppen, hogy felér a fa lombkoronájához és így már hiába a kőnek a dobálása, semmit sem ér. Közben most már van ideje gondolkodni is egy kicsit, hogyan is lehetne ebből a helyzetből kikászálódni. Az ökörkutya nem akarja békén hagyni, abban nem reménykedhet. Ha tud, feljebb mászik a fán, hogy minél jobban körbe tudjon nézni. Legfőképpen a vízesés érdekli. Meg akarja tudni, hogy elég biztonságos-e ahhoz, hogy esetleg leugorjon és így meneküljön meg a veszedelemtől. Mert nem maradhat mindig itt a fa tetején, főleg úgy, hogy az ellensége láthatóan gondolkodik valamin. Az a pár méter amivel odébb ment pedig nem elég ahhoz, hogy új lendületre kapjon a férfi és messzebb fusson.*
-Ó, hogy pusztulnál meg te átokfajzat! Minek kell engem itt zaklatni? *Morogja az orra alatt, és elgondolkodik, hogy a többiekkel mi lehet. A kopaszt nem félti, az fel fogja találni magát, na de mi van tündérkével?*
~Vajon élnek még? Remélem csak én vagyok ilyen élet halál harcban!~
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-01 14:10:36
Üzenet elküldve: 2016-11-01 14:10:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A zöld rajz az előzőekhez képest maga a barlang falára materializálódott tündérmese. A kis tündér értelmezésében azt ábrázolja, ahogy a hősök harcra kelnek a gonosz démonnal és legyőzik, megbéklyózzák. Már-már unalmasan idilli a lefestett kép.
~Ez a világ rendje, így kell lennie. A tündérevő rémeknek lakolniuk kell! Ha én ilyen nagy hős lennék, ilyen nagy és erős, vagy legalább teljesen kopasz lennék, mint Bato, akkor biztosan én is gonosz szörnyekre meg démonokra vadásznék. Milyen jó is lenne, ha lenne egy csapat hős, aki csak engem követne, biztosan hadba vonulnék a gonosz ellen és nem csak ücsörögnék a babérjaimon, mint ahogy sok nagy hatalmú ember meg elf meg törpe teszi mindenfelé a világban!~
Úgy érzi, eleget látott. Okosabb nem lett ugyan, mert azt egyik rajz sem mutatta meg, hogy juthat ki innen, de talán a színes kövek a segítségére lesznek. El is kezdi begyűjteni őket. A zölddel kezdi, aztán ha ebben semmi más nem akadályozza meg, a kékért indul és végül a pirosat próbálja megszerezni, amit azért hagy utoljára, mert mászni még mindig nem szeret.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A zöld rajz az előzőekhez képest maga a barlang falára materializálódott tündérmese. A kis tündér értelmezésében azt ábrázolja, ahogy a hősök harcra kelnek a gonosz démonnal és legyőzik, megbéklyózzák. Már-már unalmasan idilli a lefestett kép.
~Ez a világ rendje, így kell lennie. A tündérevő rémeknek lakolniuk kell! Ha én ilyen nagy hős lennék, ilyen nagy és erős, vagy legalább teljesen kopasz lennék, mint Bato, akkor biztosan én is gonosz szörnyekre meg démonokra vadásznék. Milyen jó is lenne, ha lenne egy csapat hős, aki csak engem követne, biztosan hadba vonulnék a gonosz ellen és nem csak ücsörögnék a babérjaimon, mint ahogy sok nagy hatalmú ember meg elf meg törpe teszi mindenfelé a világban!~
Úgy érzi, eleget látott. Okosabb nem lett ugyan, mert azt egyik rajz sem mutatta meg, hogy juthat ki innen, de talán a színes kövek a segítségére lesznek. El is kezdi begyűjteni őket. A zölddel kezdi, aztán ha ebben semmi más nem akadályozza meg, a kékért indul és végül a pirosat próbálja megszerezni, amit azért hagy utoljára, mert mászni még mindig nem szeret.*
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-01 09:42:16
Üzenet elküldve: 2016-11-01 09:42:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosan a tomboló ég alatt//
*Picit furcsa ez az egész, amit Taitos most átélhet egyedül üldögélve a Holdudvar számára oly kedves derengésében. Mert felfordul a világ. Furcsa fények tűnnek fel és el a templomból. A ködből kirajzolódó koponya szavai nyomán pedig így gondolkodik.*
~Mennem kellett volna.~
*Jó nagyot csap a földbe. Háborúra készülve készült otthona védelmére, és képezte a tanítványokat, ahelyett, hogy felnőtt módjára szervezte volna a védelmet.*
~Elég a tétlenségből.~
*Edzi meg magát bentről, mialatt a fények kezdenek lassan előbújni. Döntésre jutott.*
~Eleget pihentem, eleget néztem. Ideje tenni is valamit.~
*Botját használva támaszul feláll. Ezüstös köpenyt kanyarít magára, és bűntudattal vegyes elszántsággal tér vissza a tettek mezejére. Nagyon elodázni nem tudja már a bajt. Átcsapnak feje felett a hullámok. Így ezzel nem is törődik.*
~Ha marad még világ a világ, akkor azt nem hagyhatom újra marcangoló kezek áldozatául esni. Még egyszer nem.~
*Ha bárki belelátna gondolataiba biztosan nevetne. Mi köze egy ilyen kis porszemnek ehhez az egészhez? Azonban aki ezt kérdezné nem látja a tengernyi bukott tervet, az elhalasztott lehetőségeket, és nem tudja, hogy az árvizet is esőcseppek duzzasztják fel.
Taitos becsapja a Holdudvar ajtaját. Ritkán tesz ilyet, ám talán ez a legjobb pillanat erre.
Meg sem áll a Szegénynegyedig, hol most a reszkető árváknak a józan sötétségre, neki pedig a reszkető árvákra van szüksége.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Picit furcsa ez az egész, amit Taitos most átélhet egyedül üldögélve a Holdudvar számára oly kedves derengésében. Mert felfordul a világ. Furcsa fények tűnnek fel és el a templomból. A ködből kirajzolódó koponya szavai nyomán pedig így gondolkodik.*
~Mennem kellett volna.~
*Jó nagyot csap a földbe. Háborúra készülve készült otthona védelmére, és képezte a tanítványokat, ahelyett, hogy felnőtt módjára szervezte volna a védelmet.*
~Elég a tétlenségből.~
*Edzi meg magát bentről, mialatt a fények kezdenek lassan előbújni. Döntésre jutott.*
~Eleget pihentem, eleget néztem. Ideje tenni is valamit.~
*Botját használva támaszul feláll. Ezüstös köpenyt kanyarít magára, és bűntudattal vegyes elszántsággal tér vissza a tettek mezejére. Nagyon elodázni nem tudja már a bajt. Átcsapnak feje felett a hullámok. Így ezzel nem is törődik.*
~Ha marad még világ a világ, akkor azt nem hagyhatom újra marcangoló kezek áldozatául esni. Még egyszer nem.~
*Ha bárki belelátna gondolataiba biztosan nevetne. Mi köze egy ilyen kis porszemnek ehhez az egészhez? Azonban aki ezt kérdezné nem látja a tengernyi bukott tervet, az elhalasztott lehetőségeket, és nem tudja, hogy az árvizet is esőcseppek duzzasztják fel.
Taitos becsapja a Holdudvar ajtaját. Ritkán tesz ilyet, ám talán ez a legjobb pillanat erre.
Meg sem áll a Szegénynegyedig, hol most a reszkető árváknak a józan sötétségre, neki pedig a reszkető árvákra van szüksége.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-31 19:30:39
Üzenet elküldve: 2016-10-31 19:30:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*Végül a kicsi tündér úgy dönt, hogy nem mozdítja a kék drágakövet sem, hanem inkább a zöld rajzokat kezdi figyelni.
Az első rajzon ugyanazt a települést láthatja, mint a piros rajzok esetében, azzal a különbséggel, hogy itt a zöld színen van a hangsúly, azaz a leveleken és a háttéren.
A második képen két alak szerepel, kezükben ott világít a korábbi képsorozaton lévő villámkard.
A következő kép a falu központjában játszódik, ahol viszont a két, kardot cipelő egyén démonok árnyai által alkotott kör közepében állnak, velük szemben a korábban látott hatalmas és gonosz szellem.
A negyedik képen az egyik harcos lesújt a kardal erre a lényre, míg az ötödik képen már csak egy harcos van. A másik ott pihen a fődémon mellett, vízszintes pozícióban. A főgonoszt viszont béklyók és láncok szorítják a földhöz. A láncok ugyanolyan színűek, mint a kard maga, sőt, néhol még be is van rajzolva egy-egy kisülés.
A hatodik képen a kardot tartó alak úgy van ábrázolva, hogy az újra lesújt a démonra, majd ezt követi az utolsó kép, ahol a korábbi borús hangulatnak semmi nyoma sincs, bár az eső esik. A zöldellő rét közepén találja meg a harmadik, zöld színű, körtestet formáló drágakövet, enyhén a sziklafalba ágyazódva.*
//Learon//
*A férfi csodával határos módon fél kézzel is fel tud mászni a fára, noha ezt a vártnál jóval lassabban képes csak megtenni. Nincs annyi ideje, hogy elrejtőzhessen a kutya elől, s csak annak köszönhető, hogy nem sérül meg, hogy egy ággal magasabbra lép, mint amit a pokolkutya az ugrásával képes elérni. Az utolsó másodpercekben emeli el a lábát a férfi, amikor a kutya állkapcsa azon a fán csattan, amin az előbb még állt. Hangos reccsenéssel szakítja le a lény az ágat, de Learon biztonságosan szemlélheti mindezt, noha koránt sem megnyugodva.
Most látja csak, hogy mekkora is ez a teremtés: Mérete egy kisebb fajta ökörével vetekszik, és az állkapcsa, a feje hatalmas. Szeme vörös színű, démoni, akárcsak a hátán a szőr.
A termetes jószág sajnos okos is, így a pásztormágus nem tudja a bokrok irányába dobott tárggyal átverni.
Egy ideig méregeti a zsákmányjelöltjét, mintha csak azon morfondírozna, hogy miként szedje le onnan, majd olyan három-négy méterrel odébb sétál és leül a fával szembe. Látszik, hogy készül valamire, úgyhogy nem túl jók a kilátások.*
//Bato//
//A rész 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kopasz szerzetest elkapja a harci láz, és gyakorlatilag beletapos az ellenfele arcába újra és újra. Harcművészként pontosan tudja azt, hogy miképp lehet egy ilyen műveletet hatékonyan végrehajtani, így néhány rúgás, taposás után a koponyacsont meglazul, majd további néhány után összeroppan. A férfi talán csak akkor áll majd le, ha áldozata nem mozog többé, ez pedig akkor lesz, mikor már a lábán megjelennek a pépesre taposott agy darabkái.
A művelet végeztével nem habozhat, így tovább cselekszik, amikor is kihúzza a holtat leszögező lándzsát a földből, hogy azzal fogadhassa a másik támadót.
A másik időközben a lándzsával a mellkasában felült, sőt fel is tápászkodott. Megpróbálta kihúzni a fegyvert a mellkasából, ám ehhez nem volt elég erős, így egy másikféle támadás mellett döntött.
Rohanni kezd Bato felé, azzal az egyértelmű céllal, hogy felnyársalja őt a lándzsa szabadon maradt, tompa végével. Hogy növelje az esélyeit, két kezével rászorít a mellkasában lévő obszidián penge kiálló darabjára és a fegyverszár kezdetére, nehogy a becsapódástól túl hamar átszaladjon rajta a fegyver, s nem utolsó sorban azért, hogy stabilabban tudjon célozni a szabad végével.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*Végül a kicsi tündér úgy dönt, hogy nem mozdítja a kék drágakövet sem, hanem inkább a zöld rajzokat kezdi figyelni.
Az első rajzon ugyanazt a települést láthatja, mint a piros rajzok esetében, azzal a különbséggel, hogy itt a zöld színen van a hangsúly, azaz a leveleken és a háttéren.
A második képen két alak szerepel, kezükben ott világít a korábbi képsorozaton lévő villámkard.
A következő kép a falu központjában játszódik, ahol viszont a két, kardot cipelő egyén démonok árnyai által alkotott kör közepében állnak, velük szemben a korábban látott hatalmas és gonosz szellem.
A negyedik képen az egyik harcos lesújt a kardal erre a lényre, míg az ötödik képen már csak egy harcos van. A másik ott pihen a fődémon mellett, vízszintes pozícióban. A főgonoszt viszont béklyók és láncok szorítják a földhöz. A láncok ugyanolyan színűek, mint a kard maga, sőt, néhol még be is van rajzolva egy-egy kisülés.
A hatodik képen a kardot tartó alak úgy van ábrázolva, hogy az újra lesújt a démonra, majd ezt követi az utolsó kép, ahol a korábbi borús hangulatnak semmi nyoma sincs, bár az eső esik. A zöldellő rét közepén találja meg a harmadik, zöld színű, körtestet formáló drágakövet, enyhén a sziklafalba ágyazódva.*
//Learon//
*A férfi csodával határos módon fél kézzel is fel tud mászni a fára, noha ezt a vártnál jóval lassabban képes csak megtenni. Nincs annyi ideje, hogy elrejtőzhessen a kutya elől, s csak annak köszönhető, hogy nem sérül meg, hogy egy ággal magasabbra lép, mint amit a pokolkutya az ugrásával képes elérni. Az utolsó másodpercekben emeli el a lábát a férfi, amikor a kutya állkapcsa azon a fán csattan, amin az előbb még állt. Hangos reccsenéssel szakítja le a lény az ágat, de Learon biztonságosan szemlélheti mindezt, noha koránt sem megnyugodva.
Most látja csak, hogy mekkora is ez a teremtés: Mérete egy kisebb fajta ökörével vetekszik, és az állkapcsa, a feje hatalmas. Szeme vörös színű, démoni, akárcsak a hátán a szőr.
A termetes jószág sajnos okos is, így a pásztormágus nem tudja a bokrok irányába dobott tárggyal átverni.
Egy ideig méregeti a zsákmányjelöltjét, mintha csak azon morfondírozna, hogy miként szedje le onnan, majd olyan három-négy méterrel odébb sétál és leül a fával szembe. Látszik, hogy készül valamire, úgyhogy nem túl jók a kilátások.*
//Bato//
//A rész 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kopasz szerzetest elkapja a harci láz, és gyakorlatilag beletapos az ellenfele arcába újra és újra. Harcművészként pontosan tudja azt, hogy miképp lehet egy ilyen műveletet hatékonyan végrehajtani, így néhány rúgás, taposás után a koponyacsont meglazul, majd további néhány után összeroppan. A férfi talán csak akkor áll majd le, ha áldozata nem mozog többé, ez pedig akkor lesz, mikor már a lábán megjelennek a pépesre taposott agy darabkái.
A művelet végeztével nem habozhat, így tovább cselekszik, amikor is kihúzza a holtat leszögező lándzsát a földből, hogy azzal fogadhassa a másik támadót.
A másik időközben a lándzsával a mellkasában felült, sőt fel is tápászkodott. Megpróbálta kihúzni a fegyvert a mellkasából, ám ehhez nem volt elég erős, így egy másikféle támadás mellett döntött.
Rohanni kezd Bato felé, azzal az egyértelmű céllal, hogy felnyársalja őt a lándzsa szabadon maradt, tompa végével. Hogy növelje az esélyeit, két kezével rászorít a mellkasában lévő obszidián penge kiálló darabjára és a fegyverszár kezdetére, nehogy a becsapódástól túl hamar átszaladjon rajta a fegyver, s nem utolsó sorban azért, hogy stabilabban tudjon célozni a szabad végével.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-30 09:34:58
Üzenet elküldve: 2016-10-30 09:34:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hát igen, Learon nem olyan mint a többi pásztor, akik szeretik a magányt. Azt ugyan ő is kedveli, de ha itt a lehetőség, hát ő beszélgetni fog, és társaságban vonul végig a városon. Lehet, hogy ezután már nem is lesz lehetősége rá jó ideig. Ki tudja mit hoz az élet? Mosolyog a viccelődésen, de azért a helyzet sokkal komolyabbá, veszélyesebbé is válhatott volna, ha nincs egy bolond kecskés ember éppen arra. A Pegazushoz érve, Learon csak megcsóválja a fejét először, aztán ki is fejti, hogy miért nem túlzottan jó cél az a fogadó.*
-Legutolsó ismereteim szerint nem lehet ételt, italt venni onnan. Nem tudom, talán a piacon találunk innivalót. *Elgondolkodik, hogy miért is hagyta ott a szántóföldeknél a szekerét azoknál a földművelő barátainál. Így visszagondolva már egészen nagy hiba volt, hiszen azon volt pár kulacs almabor is. Meg a kényelmes sátra is a puha állatbőrökkel.* ~Most hol fogok éjszakázni? Nem szeretem a fogadót!~
-Vagy valami egyéb ötlet? Én benne vagyok mindenben, ami kedvére való! *Kacsint egyet a lány felé, majd féloldalas mosolyra húzódik a szája, és simogatni kezdi kecskéit, akik már egészen felemelték a hangjukat a város miatt. Egy férfi aki elhalad mellettük, még egy rosszalló pillantást is vet a legjobban mekegő jószág felé.*
-Ejnye, no! Ne hisztizzetek már!
*Hát igen, Learon nem olyan mint a többi pásztor, akik szeretik a magányt. Azt ugyan ő is kedveli, de ha itt a lehetőség, hát ő beszélgetni fog, és társaságban vonul végig a városon. Lehet, hogy ezután már nem is lesz lehetősége rá jó ideig. Ki tudja mit hoz az élet? Mosolyog a viccelődésen, de azért a helyzet sokkal komolyabbá, veszélyesebbé is válhatott volna, ha nincs egy bolond kecskés ember éppen arra. A Pegazushoz érve, Learon csak megcsóválja a fejét először, aztán ki is fejti, hogy miért nem túlzottan jó cél az a fogadó.*
-Legutolsó ismereteim szerint nem lehet ételt, italt venni onnan. Nem tudom, talán a piacon találunk innivalót. *Elgondolkodik, hogy miért is hagyta ott a szántóföldeknél a szekerét azoknál a földművelő barátainál. Így visszagondolva már egészen nagy hiba volt, hiszen azon volt pár kulacs almabor is. Meg a kényelmes sátra is a puha állatbőrökkel.* ~Most hol fogok éjszakázni? Nem szeretem a fogadót!~
-Vagy valami egyéb ötlet? Én benne vagyok mindenben, ami kedvére való! *Kacsint egyet a lány felé, majd féloldalas mosolyra húzódik a szája, és simogatni kezdi kecskéit, akik már egészen felemelték a hangjukat a város miatt. Egy férfi aki elhalad mellettük, még egy rosszalló pillantást is vet a legjobban mekegő jószág felé.*
-Ejnye, no! Ne hisztizzetek már!
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-29 21:08:01
Üzenet elküldve: 2016-10-29 21:08:01
ÚJ
![>Munmey Tyasiry [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/4990_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Tyasiry az árustól kap még egy lehetőséget, a megméretésre, hogy még egyszer megvívjon, a "járkáló fegyver raktárral", aki nem más, mint a sötét énje, jobban mondva az egyik félelme, öltött testet.*
- Nagyon szépen köszönöm.
*Így is tesz, igyekszik megfogadni, és nem beszélni a történtekről.*
~ Az egy dolog, hogy egy álomszerű állapotról van szó, de ahogy elnézem, őt nem tudtam irányítani, mintha tényleg egy másik személy lenne ott.~
*Végül visszaér a Holdudvarhoz. Szétnéz hátha talál valami furcsaságot, hogy valami mégis kiváltja ezt a transzállapotot, de úgy néz ki semmi. Legalábbis az ő tudása szerint, nincs semmi furcsa, ami szemet szúrna.
Ismét leül térdelő ülésbe, s megint behunyja a szemét, és néhány perc múlva az álomvilágban felébred. De először igen furcsa helyen ébred fel, ahol két szín jelen a Fekete és Fehér, ami középen van egy választó vonal. Mindkét irány, olyan mintha a végtelenbe haladna. A túl felbukkan Fekete is, de nem tudja átlépni azt a falat, amit Fehér sem tudja átlépni ugyan úgy.*
~ Lehet tényleg, egy másik személyként kell tekintenem rá?~
- Szerbusz Fehérke, ilyen hamar ismét? *Ül ki feketén az ördögi mosoly. Majd széttárja a karját, és két újabb alak jelenik meg. Egy mágus, s egy lovag.*
- Ugye nem hitted azt, hogy felkészületlenül foglak várni?
Hiszen pár dologra rájöhettél az első találkozásunk óta nem igaz Fehérke?
- Most mindhármótokkal meg kell küzdenem egyszerre? Ez nem igazságos.
*Kérdi tanakodva, hiszen hármójuk ellen tényleg nincs semmi esélye.*
- Félreértesz valamit Fehérke. *Nemsokára egy démoni vigyor jelenik meg az arcán ami elég szélesre sikeredik, és az agyarszerű fogai csak úgy csillognak.*
- Csak velem fogsz megküzdeni. *Ezt a mondatot már egyszer mondják szinkronban.*
*Ahogy ez kimondja, Tyasiry egy olyan vidékre kerül, ahol olyan mintha a déli órákban lenne kint a szabadban.
Mivel ismét a küzdőtéren vagyunk, ezért ismét a Fekete és Fehér megszólítást fogom alkalmazni.*
- Nem látok! Nem látok megvakulok. *Fehér a tenyerét, szeme elé teszi, mivel nem bírja elviselni a szemei ezt a fényességet.
Fekete mint valami hologram, átvált az első alakjára, mikor először kerültek egymással szemben. Odamegy Fehérhez hozzá és leguggol, s halkan suttogni kezd a fülébe.*
- Ne aggódj hamar túl leszünk, s egy cseppet sem fog fájni. Csak Ne El-len-kez.
- NEEEEM! *Ahogy felkiált dühében Fehér, ismét a Holdudvaron találja magát, de persze az álomból nem ébred fel, csak a helyszín lett ismerős, és ismét sötétség van, ami jó, hogy lásson is valamit. Gyorsan összeszedi magát, és felveszi az alapállást.*
- Cöh. Szóval nem könnyíted meg a dolgomat. *Morgolódik magában Fekete, majd nemsokára előveszi ismét a hosszú pengéjét.*
- Azt hittem, tanultál a múltkori esetből, hogy nincs esélyed ellenem.
~ Talán túlbecsültem, s képtelen megérteni a nyilvánvalót.~
*Ahogy lezajlik a saját kis gondolata, egy alattomos félvigyor kúszik az arcára.*
- Nekem így is megfelel. Rendben játsszuk le.
~Biztos, hogy ez álom különben, csakúgy egyik pillanatról a másikra nem változott volna meg a hely.~
*Fehér megpróbálkozik valamivel, ami hátha sikerül. Ha minden igaz egy álomvilágban vannak, s talán befolyásolni tudja a környezetét, talán még Feketét is.*
- Ad meg magad és dobd el a fegyvereket. *Elképzeli ahogy eldobja Fekete a fegyvereit, és kimondja azt, hogy "feladom".*
*Fekete szemöldöke igen magasra felkúszik, mikor ezt meghallja, s nem bírja megállni nevetés nélkül.*
- Neked a maradék eszed is elment.
*Elkezd kacagni.*
- Ez rajtam nem fog működni Fehérke. Törődj bele a sorsodba.
*Fekete ahogy ezt a mondatot kimondta. Felvesz egy alapállást ahonnan könnyen előre tud rugaszkodni. Pengével becélozza Fehéret, s neki fut, hogy le tudja szúrni.*
~ Túl gyors.~
*Épp, hogy el tud ugrani, hogy ne találja el a kard, de sajnos nem nyugodhat meg sokáig, hiszen Fekete, rögtön megállítja magát egy rövid csúszás után, felemeli a kardot, hogy onnan egy suhintással lefejezze. Időben le tud guggolni, és ki gáncsolja Feketét aki szépen orra bukik.*
- Hogy merészelted. *Feltápászkodik szépen lassan, mint egy hologram, felveszi a másik alakját, a lovagét teljes testét páncél fedi, ahogy ez megtörtént, a hátáról előhúzz egy pallost.*
- Ezt meg fogod keserülni.
*Nem sokáig marad nyugton, s rögtön neki ront Fehérnek. Csapásai olyanok, mintha egy pillangót formálnának.*
~ Ha ez egyszer eltalál nekem végem.~
*Ismét kirohan az erdőbe, hogy némileg akadályozzák, a lovagot a közlekedésben. Sajnos az erdő fái egy cseppet sem lassítják. Továbbra is úgy halad előre, mint egy eszeveszett eszelős.*
~ Talán ha ez egyik fába vágná a pallost akkor legalább nem lenne fegyvere.~
*Terv az nagyon, s úgy néz ki, hogy működő képes, mivel Fekete csapása vízszintesen és érkezik, ám sajnos az erejével nem számolt.*
- Most csak viccelsz, hogy átvágtál egy egész fát.
*Fekete nem szól semmit, az agya teljesen elborul, egy vörös fátyol teríti be a szeme világát, mint valamiféle mániákus közelít feléje.*
~ Meghalsz, úgy sem menekülhetsz örökké. Sorsod az enyém!~
*Igyekszik kellő távolságot tartani, hogy nehogy eltalálja, mivel elég neki egy sikeres találatot elszenvednie és onnantól a játék véget ér.*
~ Nem futhatok örökké. Remélem sikerülni fog.~
*Bízik valamiben egy sugallatban, hogy van valami ami segíthet, s talán, most pontot tud tenni a végére.*
~ Képességtörés.~
*Ahogy ezt kimondja, a hangos zörej megszűnik a háta mögött, mintha az idő megállt volna, s csak Fehér tud mozogni.
Hátra fordul, és a megdermedt hasonmását látja, pontosan ugyan az a felszerelése, mint Fehérnek, csak a hajszínük különbözik. Az utolsó mozdulatába fagyott, mintha a pallosával akarna lesújtani ami már nincs is ott.*
- Ennyi volt? *Kérdezi tanácstalanul, majd egy hang ennyit mond.*
- Igen ennyi volt. A saját illúziódat megtörted. Most pedig a saját félelmeddel azt kezdesz amit akarsz. *Mondja a rejtélyes hang.*
*Nincs jobb ötlete Fehérnek, nyugodtan, odasétál a Feketéhez, és lenyakazza. Mintha kisujjától lefelé a csukójáig, egy penge kerülne a helyére.
Ahogy ezt a megtörténik, ismét felébred a valóságba.*
- Komolyan ennyi volt az egész? Még nem is találkozhattam a varázslóval sem.
~ Ha akarod még összehozhatlak vele.~ *Mondja a rejtélyes hang, majd megszűnik a fejében.
Végül Tyasiry magához tér, és kíváncsian várja, hogy most miféle szöveg fogja fogadni.*
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Tyasiry az árustól kap még egy lehetőséget, a megméretésre, hogy még egyszer megvívjon, a "járkáló fegyver raktárral", aki nem más, mint a sötét énje, jobban mondva az egyik félelme, öltött testet.*
- Nagyon szépen köszönöm.
*Így is tesz, igyekszik megfogadni, és nem beszélni a történtekről.*
~ Az egy dolog, hogy egy álomszerű állapotról van szó, de ahogy elnézem, őt nem tudtam irányítani, mintha tényleg egy másik személy lenne ott.~
*Végül visszaér a Holdudvarhoz. Szétnéz hátha talál valami furcsaságot, hogy valami mégis kiváltja ezt a transzállapotot, de úgy néz ki semmi. Legalábbis az ő tudása szerint, nincs semmi furcsa, ami szemet szúrna.
Ismét leül térdelő ülésbe, s megint behunyja a szemét, és néhány perc múlva az álomvilágban felébred. De először igen furcsa helyen ébred fel, ahol két szín jelen a Fekete és Fehér, ami középen van egy választó vonal. Mindkét irány, olyan mintha a végtelenbe haladna. A túl felbukkan Fekete is, de nem tudja átlépni azt a falat, amit Fehér sem tudja átlépni ugyan úgy.*
~ Lehet tényleg, egy másik személyként kell tekintenem rá?~
- Szerbusz Fehérke, ilyen hamar ismét? *Ül ki feketén az ördögi mosoly. Majd széttárja a karját, és két újabb alak jelenik meg. Egy mágus, s egy lovag.*
- Ugye nem hitted azt, hogy felkészületlenül foglak várni?
Hiszen pár dologra rájöhettél az első találkozásunk óta nem igaz Fehérke?
- Most mindhármótokkal meg kell küzdenem egyszerre? Ez nem igazságos.
*Kérdi tanakodva, hiszen hármójuk ellen tényleg nincs semmi esélye.*
- Félreértesz valamit Fehérke. *Nemsokára egy démoni vigyor jelenik meg az arcán ami elég szélesre sikeredik, és az agyarszerű fogai csak úgy csillognak.*
- Csak velem fogsz megküzdeni. *Ezt a mondatot már egyszer mondják szinkronban.*
*Ahogy ez kimondja, Tyasiry egy olyan vidékre kerül, ahol olyan mintha a déli órákban lenne kint a szabadban.
Mivel ismét a küzdőtéren vagyunk, ezért ismét a Fekete és Fehér megszólítást fogom alkalmazni.*
- Nem látok! Nem látok megvakulok. *Fehér a tenyerét, szeme elé teszi, mivel nem bírja elviselni a szemei ezt a fényességet.
Fekete mint valami hologram, átvált az első alakjára, mikor először kerültek egymással szemben. Odamegy Fehérhez hozzá és leguggol, s halkan suttogni kezd a fülébe.*
- Ne aggódj hamar túl leszünk, s egy cseppet sem fog fájni. Csak Ne El-len-kez.
- NEEEEM! *Ahogy felkiált dühében Fehér, ismét a Holdudvaron találja magát, de persze az álomból nem ébred fel, csak a helyszín lett ismerős, és ismét sötétség van, ami jó, hogy lásson is valamit. Gyorsan összeszedi magát, és felveszi az alapállást.*
- Cöh. Szóval nem könnyíted meg a dolgomat. *Morgolódik magában Fekete, majd nemsokára előveszi ismét a hosszú pengéjét.*
- Azt hittem, tanultál a múltkori esetből, hogy nincs esélyed ellenem.
~ Talán túlbecsültem, s képtelen megérteni a nyilvánvalót.~
*Ahogy lezajlik a saját kis gondolata, egy alattomos félvigyor kúszik az arcára.*
- Nekem így is megfelel. Rendben játsszuk le.
~Biztos, hogy ez álom különben, csakúgy egyik pillanatról a másikra nem változott volna meg a hely.~
*Fehér megpróbálkozik valamivel, ami hátha sikerül. Ha minden igaz egy álomvilágban vannak, s talán befolyásolni tudja a környezetét, talán még Feketét is.*
- Ad meg magad és dobd el a fegyvereket. *Elképzeli ahogy eldobja Fekete a fegyvereit, és kimondja azt, hogy "feladom".*
*Fekete szemöldöke igen magasra felkúszik, mikor ezt meghallja, s nem bírja megállni nevetés nélkül.*
- Neked a maradék eszed is elment.
*Elkezd kacagni.*
- Ez rajtam nem fog működni Fehérke. Törődj bele a sorsodba.
*Fekete ahogy ezt a mondatot kimondta. Felvesz egy alapállást ahonnan könnyen előre tud rugaszkodni. Pengével becélozza Fehéret, s neki fut, hogy le tudja szúrni.*
~ Túl gyors.~
*Épp, hogy el tud ugrani, hogy ne találja el a kard, de sajnos nem nyugodhat meg sokáig, hiszen Fekete, rögtön megállítja magát egy rövid csúszás után, felemeli a kardot, hogy onnan egy suhintással lefejezze. Időben le tud guggolni, és ki gáncsolja Feketét aki szépen orra bukik.*
- Hogy merészelted. *Feltápászkodik szépen lassan, mint egy hologram, felveszi a másik alakját, a lovagét teljes testét páncél fedi, ahogy ez megtörtént, a hátáról előhúzz egy pallost.*
- Ezt meg fogod keserülni.
*Nem sokáig marad nyugton, s rögtön neki ront Fehérnek. Csapásai olyanok, mintha egy pillangót formálnának.*
~ Ha ez egyszer eltalál nekem végem.~
*Ismét kirohan az erdőbe, hogy némileg akadályozzák, a lovagot a közlekedésben. Sajnos az erdő fái egy cseppet sem lassítják. Továbbra is úgy halad előre, mint egy eszeveszett eszelős.*
~ Talán ha ez egyik fába vágná a pallost akkor legalább nem lenne fegyvere.~
*Terv az nagyon, s úgy néz ki, hogy működő képes, mivel Fekete csapása vízszintesen és érkezik, ám sajnos az erejével nem számolt.*
- Most csak viccelsz, hogy átvágtál egy egész fát.
*Fekete nem szól semmit, az agya teljesen elborul, egy vörös fátyol teríti be a szeme világát, mint valamiféle mániákus közelít feléje.*
~ Meghalsz, úgy sem menekülhetsz örökké. Sorsod az enyém!~
*Igyekszik kellő távolságot tartani, hogy nehogy eltalálja, mivel elég neki egy sikeres találatot elszenvednie és onnantól a játék véget ér.*
~ Nem futhatok örökké. Remélem sikerülni fog.~
*Bízik valamiben egy sugallatban, hogy van valami ami segíthet, s talán, most pontot tud tenni a végére.*
~ Képességtörés.~
*Ahogy ezt kimondja, a hangos zörej megszűnik a háta mögött, mintha az idő megállt volna, s csak Fehér tud mozogni.
Hátra fordul, és a megdermedt hasonmását látja, pontosan ugyan az a felszerelése, mint Fehérnek, csak a hajszínük különbözik. Az utolsó mozdulatába fagyott, mintha a pallosával akarna lesújtani ami már nincs is ott.*
- Ennyi volt? *Kérdezi tanácstalanul, majd egy hang ennyit mond.*
- Igen ennyi volt. A saját illúziódat megtörted. Most pedig a saját félelmeddel azt kezdesz amit akarsz. *Mondja a rejtélyes hang.*
*Nincs jobb ötlete Fehérnek, nyugodtan, odasétál a Feketéhez, és lenyakazza. Mintha kisujjától lefelé a csukójáig, egy penge kerülne a helyére.
Ahogy ezt a megtörténik, ismét felébred a valóságba.*
- Komolyan ennyi volt az egész? Még nem is találkozhattam a varázslóval sem.
~ Ha akarod még összehozhatlak vele.~ *Mondja a rejtélyes hang, majd megszűnik a fejében.
Végül Tyasiry magához tér, és kíváncsian várja, hogy most miféle szöveg fogja fogadni.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-29 16:42:38
Üzenet elküldve: 2016-10-29 16:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Hív a kötelesség//
*Abból a nagy lendületből, amivel elindult hamar visszavesznek, ugyanis nem kell sok idő ahhoz, hogy az egyik kis utcán rossz irányba fordulva pár perc alatt eltévedjen. Nem véletlenül kért maga mellé mindig valakit, aki vezetgeti. Hosszú kérdezősködés után azonban újra irányba állnak, és meg is érkeznek a Holdudvarhoz, ahonnan tovább indulhatnak a Vashegy irányába. Igaz, hogy erre még soha nem járt azelőtt, és más irányba jöttek és mentek, amikor nem egyedül mászkált, most azonban bízik magában, illetve azokban, akik útbaigazítják. Csak annyira sürgeti Lordot, a csacsit, amennyire feltétlenül szükséges, ám mivel csak annyi információt kapott, hogy térjen vissza, nem hajtja túl az állatot.*
*Abból a nagy lendületből, amivel elindult hamar visszavesznek, ugyanis nem kell sok idő ahhoz, hogy az egyik kis utcán rossz irányba fordulva pár perc alatt eltévedjen. Nem véletlenül kért maga mellé mindig valakit, aki vezetgeti. Hosszú kérdezősködés után azonban újra irányba állnak, és meg is érkeznek a Holdudvarhoz, ahonnan tovább indulhatnak a Vashegy irányába. Igaz, hogy erre még soha nem járt azelőtt, és más irányba jöttek és mentek, amikor nem egyedül mászkált, most azonban bízik magában, illetve azokban, akik útbaigazítják. Csak annyira sürgeti Lordot, a csacsit, amennyire feltétlenül szükséges, ám mivel csak annyi információt kapott, hogy térjen vissza, nem hajtja túl az állatot.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-28 11:59:43
Üzenet elküldve: 2016-10-28 11:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazán meglepi, hogy Learon ennyire örül a felkérésének, ő maga leginkább csak felesleges nyűgnek gondolná idegen emberek kísérgetését.
A férfi megjegyzésére csak vállat von.*
-Én nem tévedtem el, csak nem a tájékozódásra koncentráltam *bár viccelődő visszavágásnak szánta, valójában rettentő mérges magára, amiért ennyire kiszolgáltatottan kószált az erdőben. Ha nem mindig Ithamre hagyta volna a térképolvasást és mindig odafigyelt volna rá, akkor nem tévedt volna el és nem lett volna szükség arra, hogy valaki "megmentse".
A Holdudvarra érve léptei lassúvá válnak, ahogyan elbambulva néz körbe. A kis kikövezett útnak ő a kecskékkel ellentétben egészen örül, mert bár furcsa ez egy elftől, kezdett hányingere lenni már a sok növénytől. Elég volt heteken keresztül nézegetni őket. Ahogy észreveszi a Pegazus épületét az udvar másik oldalán akaratlanul is előtör belőle egy megkönnyebbült sóhaj.*
-Könyörgöm, mondja azt, hogy ez valami kocsma. *igazán ráférne már némi bor, ezzel is megünnepelné, hogy végül nem rohadt meg az erdőben.*
*Igazán meglepi, hogy Learon ennyire örül a felkérésének, ő maga leginkább csak felesleges nyűgnek gondolná idegen emberek kísérgetését.
A férfi megjegyzésére csak vállat von.*
-Én nem tévedtem el, csak nem a tájékozódásra koncentráltam *bár viccelődő visszavágásnak szánta, valójában rettentő mérges magára, amiért ennyire kiszolgáltatottan kószált az erdőben. Ha nem mindig Ithamre hagyta volna a térképolvasást és mindig odafigyelt volna rá, akkor nem tévedt volna el és nem lett volna szükség arra, hogy valaki "megmentse".
A Holdudvarra érve léptei lassúvá válnak, ahogyan elbambulva néz körbe. A kis kikövezett útnak ő a kecskékkel ellentétben egészen örül, mert bár furcsa ez egy elftől, kezdett hányingere lenni már a sok növénytől. Elég volt heteken keresztül nézegetni őket. Ahogy észreveszi a Pegazus épületét az udvar másik oldalán akaratlanul is előtör belőle egy megkönnyebbült sóhaj.*
-Könyörgöm, mondja azt, hogy ez valami kocsma. *igazán ráférne már némi bor, ezzel is megünnepelné, hogy végül nem rohadt meg az erdőben.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-27 07:00:27
Üzenet elküldve: 2016-10-27 07:00:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon gyakorlott erdőjáróként tényleg ügyesen fut az erdőben. Ezt csinálta egész életében. Gyermekkorában farkasok elől, fiatalabbként az elkóborló állatok után, mostanában meg banditák által üldözve. Az ilyeneket mindig sikerült lehagynia, vagy legalábbis csellel legyőznie, de nem tudja, hogy ezt a veszedelmet milyen fából faragták. Ahogy elér a sziklafalhoz, először reménykedni kezd, hogy talán ott eliszkolhat, de sejtése csalókának bizonyul, hiszen a fal mászhatatlan. Pedig az lett volna a legjobb kiút ebből a borzalomból. Annyi ideje sincs, hogy gondolkodjon azon, mit is kéne tennie, és végül a fára mászást véli a leghelyesebbnek. Elrugaszkodik futtából, és megpróbál megkapaszkodni egy ágban, hogy azon kezével és lábaival felhúzhassa magát, és ott a lehető legjobban elbújni az állat szeme elől. Mivel hátra nem nézett, nem tudja mennyire van tőle lemaradva a szörnyeteg.* ~Legyen már vége ennek a rémálomnak!* ~Ha a közelébe ér a kutyalény, erszényéből előhalászik egy kavicsot, amit ennek előtte még a városban vett magához, mert szépnek vélte, és amint gonosz üldözője odaér a közelébe, elhajítja, lehetőleg úgy, hogy az leérkezésekor a legnagyobb zajt csapja, abban reménykedve, hogy az új és könnyebben megszerezhető préda miatt tovább áll a veszedelmes teremtmény.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon gyakorlott erdőjáróként tényleg ügyesen fut az erdőben. Ezt csinálta egész életében. Gyermekkorában farkasok elől, fiatalabbként az elkóborló állatok után, mostanában meg banditák által üldözve. Az ilyeneket mindig sikerült lehagynia, vagy legalábbis csellel legyőznie, de nem tudja, hogy ezt a veszedelmet milyen fából faragták. Ahogy elér a sziklafalhoz, először reménykedni kezd, hogy talán ott eliszkolhat, de sejtése csalókának bizonyul, hiszen a fal mászhatatlan. Pedig az lett volna a legjobb kiút ebből a borzalomból. Annyi ideje sincs, hogy gondolkodjon azon, mit is kéne tennie, és végül a fára mászást véli a leghelyesebbnek. Elrugaszkodik futtából, és megpróbál megkapaszkodni egy ágban, hogy azon kezével és lábaival felhúzhassa magát, és ott a lehető legjobban elbújni az állat szeme elől. Mivel hátra nem nézett, nem tudja mennyire van tőle lemaradva a szörnyeteg.* ~Legyen már vége ennek a rémálomnak!* ~Ha a közelébe ér a kutyalény, erszényéből előhalászik egy kavicsot, amit ennek előtte még a városban vett magához, mert szépnek vélte, és amint gonosz üldözője odaér a közelébe, elhajítja, lehetőleg úgy, hogy az leérkezésekor a legnagyobb zajt csapja, abban reménykedve, hogy az új és könnyebben megszerezhető préda miatt tovább áll a veszedelmes teremtmény.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:06:53
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A helyzet lehetetlenségétől néhány lélegzetvételnyi időre leblokkoló szerzetes megújult hévvel ront neki a földről felkelni vágyó fickónak. Jól láthatóan el van foglalva a mellkasát ékítő fegyverrel, így talán Bato megtalálja a legkitűnőbb alkalmat, hogy az átkozott zombit mellkason taposva ismét két vállra fektesse. Ha sikerül, korábbi elgondolásán felbuzdulva, és érdemben használható fegyver híján kénytelen szín tisztán erőszakos, nemtelen módszerekhez folyamodni. Bár korábbi hasonló tervének nem túl kifinomult végrehajtása következtében néhány mély és remélhetőleg elfertőződni egyelőre nem tervező karomnyommal gazdagodott, most újra a rém praclijai között hadonászik a lábával, ahogy talpával újabb és újabb próbát tesz az érzelemmentes tekintet még kevésbé kifejezővé alakítására. Nem gondolja túl a dolgot - hogy hol érdemes és hol nem beletaposni a kemény csontozatba, a folyton nyugodt szerzetes már kissé kezd zaklatott lenni, és parázsló dühét támadásába vezetni. Ha netán sikerrel járna, és az ártalmatlanított ártalmatlannak bizonyul, a kopasz dominanciáját nyilvánvalóvá téve még egyet igazít a mimikáján és rá is morran, már ha a másik támadó vagy bármi más nem ad okot ezen rituálé elhalasztására. Kirántja vagy felveszi a vélhetőleg még mindig közelben lévő lándzsát és készül a másik zombival is felvenni hasonló stílusban a harcot.*
*Ha netán bármiért nem sikerülne végre kicsinálni vagy legalább néhány kurta percre ártalmatlanítani az egyiküket, úgy elhátrál, kétségbeesetten keres valamit, amivel tényleg mehet valamire. Legyen az tűz, vágóeszköt, kötél vagy bármi amivel akár véget vethet a parádénak végleg, vagy időt nyer ahhoz, hogy eloldozza a lányt és néhány lépés egérúthoz is jusson.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A helyzet lehetetlenségétől néhány lélegzetvételnyi időre leblokkoló szerzetes megújult hévvel ront neki a földről felkelni vágyó fickónak. Jól láthatóan el van foglalva a mellkasát ékítő fegyverrel, így talán Bato megtalálja a legkitűnőbb alkalmat, hogy az átkozott zombit mellkason taposva ismét két vállra fektesse. Ha sikerül, korábbi elgondolásán felbuzdulva, és érdemben használható fegyver híján kénytelen szín tisztán erőszakos, nemtelen módszerekhez folyamodni. Bár korábbi hasonló tervének nem túl kifinomult végrehajtása következtében néhány mély és remélhetőleg elfertőződni egyelőre nem tervező karomnyommal gazdagodott, most újra a rém praclijai között hadonászik a lábával, ahogy talpával újabb és újabb próbát tesz az érzelemmentes tekintet még kevésbé kifejezővé alakítására. Nem gondolja túl a dolgot - hogy hol érdemes és hol nem beletaposni a kemény csontozatba, a folyton nyugodt szerzetes már kissé kezd zaklatott lenni, és parázsló dühét támadásába vezetni. Ha netán sikerrel járna, és az ártalmatlanított ártalmatlannak bizonyul, a kopasz dominanciáját nyilvánvalóvá téve még egyet igazít a mimikáján és rá is morran, már ha a másik támadó vagy bármi más nem ad okot ezen rituálé elhalasztására. Kirántja vagy felveszi a vélhetőleg még mindig közelben lévő lándzsát és készül a másik zombival is felvenni hasonló stílusban a harcot.*
*Ha netán bármiért nem sikerülne végre kicsinálni vagy legalább néhány kurta percre ártalmatlanítani az egyiküket, úgy elhátrál, kétségbeesetten keres valamit, amivel tényleg mehet valamire. Legyen az tűz, vágóeszköt, kötél vagy bármi amivel akár véget vethet a parádénak végleg, vagy időt nyer ahhoz, hogy eloldozza a lányt és néhány lépés egérúthoz is jusson.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-23 16:07:31
Üzenet elküldve: 2016-10-23 16:07:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kék színezetű rajzok sokkal kevésbé megrázóak, ezzel együtt sokkal kevésbé izgalmasak. Soynara végignézegeti őket, de sokkal kevésbé találja érdekesnek.
~A tűz sokkal izgalmasabb, sokkal több benne az élet.~
Azért igen alapos, igyekszik minden részletet megfigyelni és kibogozni.
~Sziklafal és víz, nocsak, talán ott jártunk, mikor még együtt voltunk? Az ott pedig egy tó, benne azzal a borzasztó kutyával. Az a tó volt befagyva? De hol volt az a dög? Csak nem az ragadott el engem is? Nem emlékszem, pontosan mi történt, de azért egy ilyen szörnyre biztosan emlékeznék. Jaj, de ronda, de gonosz! Ez meg egy barlang, patakkal. Csak nem ez, amiben most vagyok? De itt van egy kard is. Ha ott folyik be a víz... Talán arrafelé kellene keresgélnem a kard után? De hiszen nincs ott semmi... A kardokat egyébként sem ilyen kis tündéreknek találták ki, talán meg sem bírnám mozdítani. Pedig az a szörnyeteg menekül előle, biztos valami nagy erejű varázskard. Talán Bato tudna vele mit kezdeni, hiszen ő olyan erős és magas és kopasz. Nicsak, itt is egy fényes kő! Talán valami varázslatot végeztek itt, hogy minden rajznál van egy belőlük? Legjobb lesz, ha azelőtt, hogy bármit bolygatni kezdenék, megnézem a zöld rajzokat is, hátha összeáll a kép és okosabb leszek. Jaj, bárcsak lenne itt valaki, aki nagyobb és erősebb, mint én! Hiába van fény, ha valahonnan előmászik ez a szörnyű kutya vagy valami démon vagy más, sötét szándékú tündérevő rém, mit csinálok? Hová futok, hova bújok? És még fázom is! Ki kéne már innen jutni, bizony...~
Magában motyogva, kezét dideregve tördelve indul, hogy a zöld színezetű barlangrajzokat is megfejtse.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kék színezetű rajzok sokkal kevésbé megrázóak, ezzel együtt sokkal kevésbé izgalmasak. Soynara végignézegeti őket, de sokkal kevésbé találja érdekesnek.
~A tűz sokkal izgalmasabb, sokkal több benne az élet.~
Azért igen alapos, igyekszik minden részletet megfigyelni és kibogozni.
~Sziklafal és víz, nocsak, talán ott jártunk, mikor még együtt voltunk? Az ott pedig egy tó, benne azzal a borzasztó kutyával. Az a tó volt befagyva? De hol volt az a dög? Csak nem az ragadott el engem is? Nem emlékszem, pontosan mi történt, de azért egy ilyen szörnyre biztosan emlékeznék. Jaj, de ronda, de gonosz! Ez meg egy barlang, patakkal. Csak nem ez, amiben most vagyok? De itt van egy kard is. Ha ott folyik be a víz... Talán arrafelé kellene keresgélnem a kard után? De hiszen nincs ott semmi... A kardokat egyébként sem ilyen kis tündéreknek találták ki, talán meg sem bírnám mozdítani. Pedig az a szörnyeteg menekül előle, biztos valami nagy erejű varázskard. Talán Bato tudna vele mit kezdeni, hiszen ő olyan erős és magas és kopasz. Nicsak, itt is egy fényes kő! Talán valami varázslatot végeztek itt, hogy minden rajznál van egy belőlük? Legjobb lesz, ha azelőtt, hogy bármit bolygatni kezdenék, megnézem a zöld rajzokat is, hátha összeáll a kép és okosabb leszek. Jaj, bárcsak lenne itt valaki, aki nagyobb és erősebb, mint én! Hiába van fény, ha valahonnan előmászik ez a szörnyű kutya vagy valami démon vagy más, sötét szándékú tündérevő rém, mit csinálok? Hová futok, hova bújok? És még fázom is! Ki kéne már innen jutni, bizony...~
Magában motyogva, kezét dideregve tördelve indul, hogy a zöld színezetű barlangrajzokat is megfejtse.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-22 16:51:02
Üzenet elküldve: 2016-10-22 16:51:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Úgy látszik, nincs senki vagy semmi olyan dolog amire fel kéne készülnie. Ezért leül térdelő ülésbe a fűre, ahol éppen áll, majd lehunyja a szemét. Ha valami történne, azt biztos észrevenné, azért nem alszik el csak meditál. Közben elmélkedik a kis versikén, de a területen kívül, más információval nem rendelkezik. miszerint mi lenne a feladvány többi része.*
~ Remélem, ha várok meglelem a megoldást, mert ennek semmi értelme sincs, hogy itt üljek.~
*Telnek múlnak a percek, és a gondolatai szerteszéjjel ágazik, aztán egyszer csak fűn való lépteket kezd hallani.
Egyből fel is pattan, és előtte egy igen ismerős arccal kerülhet szembe, habár rossz ez a megfogalmazás, mivel Tyasirynek egyáltalán nem ismerős ez a személy. Ez csak egy harmadik félnek tűnhet fel, hogy ez a mélységi kiköpött hasonmása, de Tya nem tudja felfogni a látottakat, talán nem is akarja. A két leányzó között annyi a különbség, hogy az egyiknek olyan fehér a haja, mint a frissen esett hónak, de a másik nőstény sötételfnek mélyfekete a hajának színe. Ezért az egyszerűség kedvért Fehér és Fekete megszólítást fogom használni, mikor meg akarom őket különböztetni.*
- Szerbusz Fehérke, rég nem láttalak.
*Fekete egy igazi fegyver kollekció. A hátán két ívelt vékony pengéjű kard pihen az oldalán két tőr, és a lábai oldalihoz egy-egy rövid kard rögzítve amik nem másak, mint egy- egy gladius A vállától lefelé a mellkasáig, mindkét oldalon három-három dobókés, amik egy övhöz hasonló tokban vannak. A kezében pedig egy számszeríj ami már tüzelésre alkalmas, ennek ellenére, tegez nincs már a hátán, amivel egy újabb lövést le tudna adni. Mind ezek mellett más rejtett dologgal is rendelkezik.
Ruházata pedig, igen meglepő, mivel testét más nem fedi csak valami szalagszerűség, ami épp a kebleit eltakarja. Nadrágja, pedig egy egyszerű bőrnadrág, lábbelije pedig egy fűzős szandál amit a boka fölött is meg kell kötni. Semmiféle vértet nem visel Fehérrel ellentétben.*
- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem?
*Kérdezi az ismeretlentől, gyanakodva, mivel képtelen felismeri az előtte álló személyt, még akkor sem ha tudja ismeri a saját kinézetét, mikor már látta az arcát egy tükörből, vagy a nyugodt víztükrén keresztül láthatta magát. Viszont még nem is sejti, hogy ennek a találkozásnak igen is súlya van, melynek során elnyomott hit fog a felszínre törni. Ezeket nem lehet másnak nevezni, ennek ellenére, ki is lehet kapcsolni, igaz nem ér fel az életösztönével, hiszen csak az alkotó eleme.*
- No lám ilyen hamar elfelejtettél? Hamar fel fogom nyitni a szemedet, vagy lehet előbb téged nyitlak fel. *Fekete céloz és tüzel. Fehér ezt rögtön észreveszi és ahogy látja a vállához emelni a fegyvert máris mozgásba lendülni, így sikerül elkerülnie a lövést. Rögtön ki fut a Holdudvar kapuján, s már is az Erdőben találja magát, próbál elrejtőzni a támadójától, aki csak úgy a semmiből bukkant fel, s az életére tör minden ok nélkül.*
~ Még is ki ez a járkáló fegyver raktár? Egy osztagnak is elég lenne ennyi fegyver.~
*Fekete rögtön a nyomába ered, aki a számszeríját hátra hagyva elővesz egy hosszú pengét.*
- Fehérke miért nehezíted meg a saját végzeted? Ne aggódj, ígérem fájdalommentesen végzek veled, azonban minél tovább húzod, annál több kínban foglak részesíteni.
*Végig nyalja a pengét, mintha már érezné rajta a jövőbeli vércseppek fémes édes ízét.*
~ Most mitévő legyek? Van esélyem elfutni?~
*Egy fa mögött húzódik, de nem sokáig mert egy dobó penge épp abba a fába csapódik bele, ahol igyekezett meglapulni egy kis időre.*
- Akárhová is mész én tudni fogom, hogy hol vagy, előlem nem menekülsz el bármennyire is próbálkozol.
*Feketén, egy őrült mosoly jelenik az arcán, Fehér pedig egyenesen ennek a szemébe nézz, aki egyre csak közeledik. Miközben fut egyenesen a nyakához emeli, hogy lesújthasson az prédájára.
Fehér az utolsó pillanatban megint sikerül elugrania, és Fekete egy pillanat erejéig megbénul, mert akkora erővel lendíti meg a kardot, hogy a penge majdnem hogy végig hasítja a fát, és benne marad. Hátra hagyja a fába szorult fegyverét, majd elő hozza a másik pengét.*
- Nyugodtan félhetsz. Én annál jobban fogom élvezni, ahogy ficánkolsz. Muhaha.
~ Nem kéne ennyit fegyvert egy mihasznára pocsékolnom, az ilyen gyávák nem ismerhetik meg a harcosok útját.~
~ Hogy tudnék szembenézni, egy ilyen ellenféllel. Ha csak neki rontok, akkor egyből levág. Nem tudom felvenni a harcot egy karddal szemben?~
*Persze, hogy rémült, mert gyakorlatilag a legnagyobb félelmével néz szembe. Ahogy a gondolat végére ér máris neki ront Fekete. Aki egy hatalmassal lendülettel neki rugaszkodik, majd fentről vág egyet, ami már tényleg egy hajszálon múlik, hogy ne vágja félbe Fehért. De a bőrvért nem ennyire szerencsés, mivel pont középen nyílik szét, mert a csapás vége eléri, hiába ugrott el. Ha valaki más is figyelné a harcot, akkor el kell, hogy szomorítsam, mert fedetlen kebleket nem láthat, mivel Fehér is hasonlóképpen van körbe tekerve.
De a támadás ennyivel nem fejeződik be, ahogy hajolt állapotba került, elengedi a kardot a bal kezével, amellyel, baloldalán lévő tőrhöz nyúl és egyből a távolodó Fehér felé dobja, aki a kezét maga elé teszi, hogy a fontosabb szerveit megvédhesse, s ekkor valami furcsa dolgot vél felfedezni. Nem érez fájdalmat, hiába hatol be mélyen.*
~ Ez, hogy lehetséges?~
*A talajon végig csúszik, hogy megállítsa magát.*
~ Voltaképpen most mi ellen küzdök?~
*Számít ez bármit is jelen körülmények között? Akármennyire is félelmetes az előtte álló támadója, ő egy akadály akitől mindenféleképpen meg kell szabadulni.
A benne lévő tőrt egyszerűen kirántja magából, és a földre hajítja, véresen.*
- "Kard Nélküli" stílus. *Mondja ki hangosan a szavakat, s egy alapállást vesz fel, amit a nevelőapjától láthatott, mikor még nagyon fiatal volt, pontosan ugyanúgy feltudja venni azt a pózt. Igen kockázatos technika, s ha elrontja az-az életébe kerülhet. Mindkét tenyér nyitott állapotban van. A Bal karja nyújtott állapotban van, enyhén behajlítva, míg a másik teljesen a csípőjénél van, a jobb lába hátul szintén hajlított formában, és a bal elől van.*
- No lám! Most igazán megleptél, Fehérke. Szerinted ez működni fog ellenem? Azt hiszed nem ismerem ezt az állást? Akkor nagyon tévedsz. Jobban ismerem, mint te magad.
*Ekkor realizálódik benne a kép, hogy kivel áll szemben! Végül felismeri, az arcot. Rájön, hogy a negatív énjével áll szemben. De azt még nem tudja, hogy ahol van most az bizony nem a valóság. Csak annak egy kivetülés formája.*
- Aki nem mert az nem nyer *Mondja Fehér.
Majd Fekete, ismét elvigyorodik, és a hasát kezdi el fogni, miközben démoni nevetésbe kezd. Mintha egy oroszlánnal akarna kikezdeni egy nyuszi.*
- Talán jobban tetted volna, ha továbbra is mented az irhádat, mert talán akkor egy kicsivel tovább élhettél volna. De nekem csak egyszerűbb, hogy nem kell tovább kergetőzni, habár kevésbé lesz mókás. No de lássam mit tudsz Fehérke.
*Fehér megnyugszik amennyire csak tud, és igyekszik, minden pillanatát felidézni, a "Kard Törés" technikának.
Nincs sok esélye ezen agyalnia, mert Fekete, ismét támadásba lendül. Vágásokkal indít, amit az ellentétes irányokkal próbál kikerülni, ami szerencsére sikerül. Egyszer csak egy szúrás érkezik alulról, melynek során a technika kivitelezésére ad lehetőséget. A Kard közeledésével teljesen merőlegesen áll, könyökével és hátával egy alagutat képez. Ahogy a kard bekerül, egy nagyon gyors mozdulattal ketté töri a pengét a hátán. Ám sajnos Fekete számított erre a lépésre, és az egyik kezével megidézz egy Jégdárdát. Ahogy eltörik a kard már a kezében is van és egy ráfordulással, egyenesen Fehér szívébe döfi.*
- Megleptél Fehérke, de ez még kevés ellenem. Remélem ha legközelebb találkozunk, akkor ügyesebb leszel.
*Tyasiry, egyből felébred, ahogy hallja az utolsó mondatokat, és ismét a Holdudvaron találja magát. Ami az előbb történt annak minden pillanatára emlékszik, és egyből a szívéhez kapja kezét. Teljesen leizzadva és lihegve tér magához.*
- Ez csak egy álom volt?
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Úgy látszik, nincs senki vagy semmi olyan dolog amire fel kéne készülnie. Ezért leül térdelő ülésbe a fűre, ahol éppen áll, majd lehunyja a szemét. Ha valami történne, azt biztos észrevenné, azért nem alszik el csak meditál. Közben elmélkedik a kis versikén, de a területen kívül, más információval nem rendelkezik. miszerint mi lenne a feladvány többi része.*
~ Remélem, ha várok meglelem a megoldást, mert ennek semmi értelme sincs, hogy itt üljek.~
*Telnek múlnak a percek, és a gondolatai szerteszéjjel ágazik, aztán egyszer csak fűn való lépteket kezd hallani.
Egyből fel is pattan, és előtte egy igen ismerős arccal kerülhet szembe, habár rossz ez a megfogalmazás, mivel Tyasirynek egyáltalán nem ismerős ez a személy. Ez csak egy harmadik félnek tűnhet fel, hogy ez a mélységi kiköpött hasonmása, de Tya nem tudja felfogni a látottakat, talán nem is akarja. A két leányzó között annyi a különbség, hogy az egyiknek olyan fehér a haja, mint a frissen esett hónak, de a másik nőstény sötételfnek mélyfekete a hajának színe. Ezért az egyszerűség kedvért Fehér és Fekete megszólítást fogom használni, mikor meg akarom őket különböztetni.*
- Szerbusz Fehérke, rég nem láttalak.
*Fekete egy igazi fegyver kollekció. A hátán két ívelt vékony pengéjű kard pihen az oldalán két tőr, és a lábai oldalihoz egy-egy rövid kard rögzítve amik nem másak, mint egy- egy gladius A vállától lefelé a mellkasáig, mindkét oldalon három-három dobókés, amik egy övhöz hasonló tokban vannak. A kezében pedig egy számszeríj ami már tüzelésre alkalmas, ennek ellenére, tegez nincs már a hátán, amivel egy újabb lövést le tudna adni. Mind ezek mellett más rejtett dologgal is rendelkezik.
Ruházata pedig, igen meglepő, mivel testét más nem fedi csak valami szalagszerűség, ami épp a kebleit eltakarja. Nadrágja, pedig egy egyszerű bőrnadrág, lábbelije pedig egy fűzős szandál amit a boka fölött is meg kell kötni. Semmiféle vértet nem visel Fehérrel ellentétben.*
- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem?
*Kérdezi az ismeretlentől, gyanakodva, mivel képtelen felismeri az előtte álló személyt, még akkor sem ha tudja ismeri a saját kinézetét, mikor már látta az arcát egy tükörből, vagy a nyugodt víztükrén keresztül láthatta magát. Viszont még nem is sejti, hogy ennek a találkozásnak igen is súlya van, melynek során elnyomott hit fog a felszínre törni. Ezeket nem lehet másnak nevezni, ennek ellenére, ki is lehet kapcsolni, igaz nem ér fel az életösztönével, hiszen csak az alkotó eleme.*
- No lám ilyen hamar elfelejtettél? Hamar fel fogom nyitni a szemedet, vagy lehet előbb téged nyitlak fel. *Fekete céloz és tüzel. Fehér ezt rögtön észreveszi és ahogy látja a vállához emelni a fegyvert máris mozgásba lendülni, így sikerül elkerülnie a lövést. Rögtön ki fut a Holdudvar kapuján, s már is az Erdőben találja magát, próbál elrejtőzni a támadójától, aki csak úgy a semmiből bukkant fel, s az életére tör minden ok nélkül.*
~ Még is ki ez a járkáló fegyver raktár? Egy osztagnak is elég lenne ennyi fegyver.~
*Fekete rögtön a nyomába ered, aki a számszeríját hátra hagyva elővesz egy hosszú pengét.*
- Fehérke miért nehezíted meg a saját végzeted? Ne aggódj, ígérem fájdalommentesen végzek veled, azonban minél tovább húzod, annál több kínban foglak részesíteni.
*Végig nyalja a pengét, mintha már érezné rajta a jövőbeli vércseppek fémes édes ízét.*
~ Most mitévő legyek? Van esélyem elfutni?~
*Egy fa mögött húzódik, de nem sokáig mert egy dobó penge épp abba a fába csapódik bele, ahol igyekezett meglapulni egy kis időre.*
- Akárhová is mész én tudni fogom, hogy hol vagy, előlem nem menekülsz el bármennyire is próbálkozol.
*Feketén, egy őrült mosoly jelenik az arcán, Fehér pedig egyenesen ennek a szemébe nézz, aki egyre csak közeledik. Miközben fut egyenesen a nyakához emeli, hogy lesújthasson az prédájára.
Fehér az utolsó pillanatban megint sikerül elugrania, és Fekete egy pillanat erejéig megbénul, mert akkora erővel lendíti meg a kardot, hogy a penge majdnem hogy végig hasítja a fát, és benne marad. Hátra hagyja a fába szorult fegyverét, majd elő hozza a másik pengét.*
- Nyugodtan félhetsz. Én annál jobban fogom élvezni, ahogy ficánkolsz. Muhaha.
~ Nem kéne ennyit fegyvert egy mihasznára pocsékolnom, az ilyen gyávák nem ismerhetik meg a harcosok útját.~
~ Hogy tudnék szembenézni, egy ilyen ellenféllel. Ha csak neki rontok, akkor egyből levág. Nem tudom felvenni a harcot egy karddal szemben?~
*Persze, hogy rémült, mert gyakorlatilag a legnagyobb félelmével néz szembe. Ahogy a gondolat végére ér máris neki ront Fekete. Aki egy hatalmassal lendülettel neki rugaszkodik, majd fentről vág egyet, ami már tényleg egy hajszálon múlik, hogy ne vágja félbe Fehért. De a bőrvért nem ennyire szerencsés, mivel pont középen nyílik szét, mert a csapás vége eléri, hiába ugrott el. Ha valaki más is figyelné a harcot, akkor el kell, hogy szomorítsam, mert fedetlen kebleket nem láthat, mivel Fehér is hasonlóképpen van körbe tekerve.
De a támadás ennyivel nem fejeződik be, ahogy hajolt állapotba került, elengedi a kardot a bal kezével, amellyel, baloldalán lévő tőrhöz nyúl és egyből a távolodó Fehér felé dobja, aki a kezét maga elé teszi, hogy a fontosabb szerveit megvédhesse, s ekkor valami furcsa dolgot vél felfedezni. Nem érez fájdalmat, hiába hatol be mélyen.*
~ Ez, hogy lehetséges?~
*A talajon végig csúszik, hogy megállítsa magát.*
~ Voltaképpen most mi ellen küzdök?~
*Számít ez bármit is jelen körülmények között? Akármennyire is félelmetes az előtte álló támadója, ő egy akadály akitől mindenféleképpen meg kell szabadulni.
A benne lévő tőrt egyszerűen kirántja magából, és a földre hajítja, véresen.*
- "Kard Nélküli" stílus. *Mondja ki hangosan a szavakat, s egy alapállást vesz fel, amit a nevelőapjától láthatott, mikor még nagyon fiatal volt, pontosan ugyanúgy feltudja venni azt a pózt. Igen kockázatos technika, s ha elrontja az-az életébe kerülhet. Mindkét tenyér nyitott állapotban van. A Bal karja nyújtott állapotban van, enyhén behajlítva, míg a másik teljesen a csípőjénél van, a jobb lába hátul szintén hajlított formában, és a bal elől van.*
- No lám! Most igazán megleptél, Fehérke. Szerinted ez működni fog ellenem? Azt hiszed nem ismerem ezt az állást? Akkor nagyon tévedsz. Jobban ismerem, mint te magad.
*Ekkor realizálódik benne a kép, hogy kivel áll szemben! Végül felismeri, az arcot. Rájön, hogy a negatív énjével áll szemben. De azt még nem tudja, hogy ahol van most az bizony nem a valóság. Csak annak egy kivetülés formája.*
- Aki nem mert az nem nyer *Mondja Fehér.
Majd Fekete, ismét elvigyorodik, és a hasát kezdi el fogni, miközben démoni nevetésbe kezd. Mintha egy oroszlánnal akarna kikezdeni egy nyuszi.*
- Talán jobban tetted volna, ha továbbra is mented az irhádat, mert talán akkor egy kicsivel tovább élhettél volna. De nekem csak egyszerűbb, hogy nem kell tovább kergetőzni, habár kevésbé lesz mókás. No de lássam mit tudsz Fehérke.
*Fehér megnyugszik amennyire csak tud, és igyekszik, minden pillanatát felidézni, a "Kard Törés" technikának.
Nincs sok esélye ezen agyalnia, mert Fekete, ismét támadásba lendül. Vágásokkal indít, amit az ellentétes irányokkal próbál kikerülni, ami szerencsére sikerül. Egyszer csak egy szúrás érkezik alulról, melynek során a technika kivitelezésére ad lehetőséget. A Kard közeledésével teljesen merőlegesen áll, könyökével és hátával egy alagutat képez. Ahogy a kard bekerül, egy nagyon gyors mozdulattal ketté töri a pengét a hátán. Ám sajnos Fekete számított erre a lépésre, és az egyik kezével megidézz egy Jégdárdát. Ahogy eltörik a kard már a kezében is van és egy ráfordulással, egyenesen Fehér szívébe döfi.*
- Megleptél Fehérke, de ez még kevés ellenem. Remélem ha legközelebb találkozunk, akkor ügyesebb leszel.
*Tyasiry, egyből felébred, ahogy hallja az utolsó mondatokat, és ismét a Holdudvaron találja magát. Ami az előbb történt annak minden pillanatára emlékszik, és egyből a szívéhez kapja kezét. Teljesen leizzadva és lihegve tér magához.*
- Ez csak egy álom volt?
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-19 23:38:34
Üzenet elküldve: 2016-10-19 23:38:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Jól lakik, kicsit szétnézett a piacon, s ahogy lebukik a nap, máris utnak ered.
Szerencsére el tud navigálni arra teületre amit a versikében vélt felfedezni, az a Holdudvar. Legalábbis ezt gondolja, hogy a leírás ezt a helyszínt írja körbe.*
~ Vajon fogok ott valakivel találkozni? Vagy töviről hegyire vizsgáljam meg a területet? Remélem nem.~
*Mikor egy felszíni részéről megromlik a látási viszony, Tyasiry akkor érzi magát elemében. Akkor nem gondolja magát magatehetetlennek. Ahogy megérkezik a célterületre figyel, hátha felfedez valami szokatlant, vagy egy idegent.*
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*Jól lakik, kicsit szétnézett a piacon, s ahogy lebukik a nap, máris utnak ered.
Szerencsére el tud navigálni arra teületre amit a versikében vélt felfedezni, az a Holdudvar. Legalábbis ezt gondolja, hogy a leírás ezt a helyszínt írja körbe.*
~ Vajon fogok ott valakivel találkozni? Vagy töviről hegyire vizsgáljam meg a területet? Remélem nem.~
*Mikor egy felszíni részéről megromlik a látási viszony, Tyasiry akkor érzi magát elemében. Akkor nem gondolja magát magatehetetlennek. Ahogy megérkezik a célterületre figyel, hátha felfedez valami szokatlant, vagy egy idegent.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:06:50
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:06:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A történet folyását kibogozza a lány, bár a piros képekből csak nagyjából tudja összerakni pontosan az eseményeket. Ellenben nem véletlenül festették fel a rajzokat, az nem kétséges!
A piros kristályt nem kívánja megszerezni a tündér, s inkább a kék barlangrajzokra koncentrál.
Itt egy újabb történet elevenedik meg a tündér előtt, a korábbinál egy kicsit vidámabb képsor.
Az első egy szürkés színnel festett sziklafalat formáz, rajta a domináns kék szín, ami egy lágyan leomló vízgörgeteget mutat. A második képen egy kutya szerepel, ami viszont már nem túl bizalomgerjesztő. A szeme vörös színben pompázik, a hátán is a szőr. A kék szín itt a lábánál dominál, miszerint épp egy tó közepén áll, arccal az előző kép felé fordulva.
A harmadik képen egy barlang található, amibe bele van festve egy, a jelenlegi barlanghoz hasonló patak. Ám a víz beömlésénél egy kő fölött lebeg egy kard. Kékes markolata villám alakú pengében végződik, ami viszont a mennykőhöz hasonlóan fehéres színű.
A következő képkockán ugyanez a kard látható, amint a korábbi, piros képsornál látott démonok rettegve húzódnak félre előle.
Az utolsó képkocka a legérdekesebb. A kard pengéjének csupán a fele látszik, a többi részét eltakarja a legnagyobb démoni alak teste. Ahol behatol az éteri alakba, ott, mintha csak a vágás helyéről induló vérpatak lenne, a kintről betörő víz egy vékony ága csordogál, egészen egy sziklából készült természetes edénykébe. Ebben az edényben úszik egy kék színű, fényes kocka, vélhetően a vöröshöz hasonlatosan ez is egy drágakő.
Ez elérhető magasságban van, de el volt rejtve a kíváncsi szemek elől egy sziklahajlatban.*
//Learon//
*A férfi feléri ésszel, hogy az egyetlen szóba jöhető menekülési alternatíva az erdő, méghozzá az a fele, ami hozzá közelebb van. Ha az a valami tényleg elkezd utána rohanni, nem kétséges, hogy gyorsabb lesz nála. Ellenben a fák között talán ügyesebben manőverezik majd a férfi, s kevésbé ügyes módon a pokolkutya.
Ha félelemtől átitatott érzülettel elrohan az erdő felé, akkor sejtése be is igazolódik. Azt nem lehet bizton állítani, hogy le tudja rázni a kutyát, ám azt igen, hogy sikerül a kettőjük közötti távolság csökkenési ütemét lelassítani. Nagyjából egy teljes kilométert rohanhat a fák között, amikor vízcsobogást hall. Ha tovább rohan, úgy száz métert, a kifulladás határán megpillant egy hatalmas sziklafalat, ami végeláthatatlanul hosszan terül el az erdőben. Magas és bizony első ránézésre megmászhatatlan sziklafalról van szó, ami tükörsima felületű. Sehol egy kapaszkodó rajta, sem egy repedés, amin felugorhatna. De ha lenne is, akkor sem lenne elegendő ideje egy mászáshoz, mert ha hátranéz, akkor hallhatja, hogy az őt üldöző jószág már igencsak közel járhat. Balra a távolban némi pára jelzi a férfi számára, hogy egy vízesés közelében jár, jobbra viszont csend honol. Dönthet, hogy szembefordul a jószággal és az utolsó véréig harcol, netán megpróbál felmászni egy fára, mert erre még lesz ideje, ha kifejlesztett egy technikát, arra, hogy miként lehet fél kézzel és gyorsan felmászni. Netán mást eszel ki, hogy megoldja a helyzetet?*
//Bato//
*Villámgyors reflexeinek köszönhetően a szerzetes elrohan az őt majdnem hátba találó lándzsáért, és felveszi azt, majd egy rutinszerű forduló mozdulatot követően eldobja a fegyvert.
Éppen olyan távolságra volt a hulla, hogy kényelmesen eltalálhatta a mellkasát, és mivel ezt egy borotvaéles obszidián fegyverrel tette, az villámgyorsan ár is üti a csontot. A hulla a fegyver lendületétől ugrik egyet, majd hanyatt vágódik. A következőkben foglalkozhat ismét a szerzetes a másik ellenfelével, aki idő közben kimozgatta az őt leszögező lándzsát a földből és felült. Most éppen azon ügyködik, hogy kihúzza magából a fegyvert és valahogy talpra álljon, újra harckészültségbe helyezve magát. Sok eszük látszólag nincs, ám a halálon túli lét kárpótolja őket ezért az apró hiányosságért.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A történet folyását kibogozza a lány, bár a piros képekből csak nagyjából tudja összerakni pontosan az eseményeket. Ellenben nem véletlenül festették fel a rajzokat, az nem kétséges!
A piros kristályt nem kívánja megszerezni a tündér, s inkább a kék barlangrajzokra koncentrál.
Itt egy újabb történet elevenedik meg a tündér előtt, a korábbinál egy kicsit vidámabb képsor.
Az első egy szürkés színnel festett sziklafalat formáz, rajta a domináns kék szín, ami egy lágyan leomló vízgörgeteget mutat. A második képen egy kutya szerepel, ami viszont már nem túl bizalomgerjesztő. A szeme vörös színben pompázik, a hátán is a szőr. A kék szín itt a lábánál dominál, miszerint épp egy tó közepén áll, arccal az előző kép felé fordulva.
A harmadik képen egy barlang található, amibe bele van festve egy, a jelenlegi barlanghoz hasonló patak. Ám a víz beömlésénél egy kő fölött lebeg egy kard. Kékes markolata villám alakú pengében végződik, ami viszont a mennykőhöz hasonlóan fehéres színű.
A következő képkockán ugyanez a kard látható, amint a korábbi, piros képsornál látott démonok rettegve húzódnak félre előle.
Az utolsó képkocka a legérdekesebb. A kard pengéjének csupán a fele látszik, a többi részét eltakarja a legnagyobb démoni alak teste. Ahol behatol az éteri alakba, ott, mintha csak a vágás helyéről induló vérpatak lenne, a kintről betörő víz egy vékony ága csordogál, egészen egy sziklából készült természetes edénykébe. Ebben az edényben úszik egy kék színű, fényes kocka, vélhetően a vöröshöz hasonlatosan ez is egy drágakő.
Ez elérhető magasságban van, de el volt rejtve a kíváncsi szemek elől egy sziklahajlatban.*
//Learon//
*A férfi feléri ésszel, hogy az egyetlen szóba jöhető menekülési alternatíva az erdő, méghozzá az a fele, ami hozzá közelebb van. Ha az a valami tényleg elkezd utána rohanni, nem kétséges, hogy gyorsabb lesz nála. Ellenben a fák között talán ügyesebben manőverezik majd a férfi, s kevésbé ügyes módon a pokolkutya.
Ha félelemtől átitatott érzülettel elrohan az erdő felé, akkor sejtése be is igazolódik. Azt nem lehet bizton állítani, hogy le tudja rázni a kutyát, ám azt igen, hogy sikerül a kettőjük közötti távolság csökkenési ütemét lelassítani. Nagyjából egy teljes kilométert rohanhat a fák között, amikor vízcsobogást hall. Ha tovább rohan, úgy száz métert, a kifulladás határán megpillant egy hatalmas sziklafalat, ami végeláthatatlanul hosszan terül el az erdőben. Magas és bizony első ránézésre megmászhatatlan sziklafalról van szó, ami tükörsima felületű. Sehol egy kapaszkodó rajta, sem egy repedés, amin felugorhatna. De ha lenne is, akkor sem lenne elegendő ideje egy mászáshoz, mert ha hátranéz, akkor hallhatja, hogy az őt üldöző jószág már igencsak közel járhat. Balra a távolban némi pára jelzi a férfi számára, hogy egy vízesés közelében jár, jobbra viszont csend honol. Dönthet, hogy szembefordul a jószággal és az utolsó véréig harcol, netán megpróbál felmászni egy fára, mert erre még lesz ideje, ha kifejlesztett egy technikát, arra, hogy miként lehet fél kézzel és gyorsan felmászni. Netán mást eszel ki, hogy megoldja a helyzetet?*
//Bato//
*Villámgyors reflexeinek köszönhetően a szerzetes elrohan az őt majdnem hátba találó lándzsáért, és felveszi azt, majd egy rutinszerű forduló mozdulatot követően eldobja a fegyvert.
Éppen olyan távolságra volt a hulla, hogy kényelmesen eltalálhatta a mellkasát, és mivel ezt egy borotvaéles obszidián fegyverrel tette, az villámgyorsan ár is üti a csontot. A hulla a fegyver lendületétől ugrik egyet, majd hanyatt vágódik. A következőkben foglalkozhat ismét a szerzetes a másik ellenfelével, aki idő közben kimozgatta az őt leszögező lándzsát a földből és felült. Most éppen azon ügyködik, hogy kihúzza magából a fegyvert és valahogy talpra álljon, újra harckészültségbe helyezve magát. Sok eszük látszólag nincs, ám a halálon túli lét kárpótolja őket ezért az apró hiányosságért.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:53:27
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:53:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon hősiesen állja a harapásokat és a támadások folytonosságát, de már nem bírja sokáig. Igencsak kimerítő neki ez az egész.* ~Ha ezt tudom, nem jövök ide! Világmegmentés ide, vagy oda!~ *Ekkor hall meg valamit, és az összes szőr feláll a testén, beleértve a hajának és szakállainak izmocskáit is. Régen rettegett már, és most ez az a pillanat. Ahogy a borzoik futásnak erednek, ő is így tesz. Tudja, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg. Esélytelen. Így megpróbál valami kiutat találni. Ahogy rohan az életéért folyamatosan a környezetét kémleli, vissza egy pillanatra sem nézve. Még szerencse hogy megállt pihenni nemrég, hiszen ezt az egész huzavonát egybe nem bírná végigcsinálni. Ha talál valamit. Bármi menekülését elősegítő dolgot. Akkor arrafelé veszi az irányt. Nem tudja, hogy milyen gyors ez az ökörkutya, de megpróbál minél gyorsabban eltűnni előle.* ~Édes jó akárki aki vigyázol az emberekre! Most ments meg, kérlek!~ *Akármi is fut át az agyán, a harc nem tartozik ezek közé.* ~Még, hogy nem kell a másik karom, és nem lesz miatta bajom. Persze, hiszen egy ilyet két karral sem győz le senki! Senki.~
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon hősiesen állja a harapásokat és a támadások folytonosságát, de már nem bírja sokáig. Igencsak kimerítő neki ez az egész.* ~Ha ezt tudom, nem jövök ide! Világmegmentés ide, vagy oda!~ *Ekkor hall meg valamit, és az összes szőr feláll a testén, beleértve a hajának és szakállainak izmocskáit is. Régen rettegett már, és most ez az a pillanat. Ahogy a borzoik futásnak erednek, ő is így tesz. Tudja, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg. Esélytelen. Így megpróbál valami kiutat találni. Ahogy rohan az életéért folyamatosan a környezetét kémleli, vissza egy pillanatra sem nézve. Még szerencse hogy megállt pihenni nemrég, hiszen ezt az egész huzavonát egybe nem bírná végigcsinálni. Ha talál valamit. Bármi menekülését elősegítő dolgot. Akkor arrafelé veszi az irányt. Nem tudja, hogy milyen gyors ez az ökörkutya, de megpróbál minél gyorsabban eltűnni előle.* ~Édes jó akárki aki vigyázol az emberekre! Most ments meg, kérlek!~ *Akármi is fut át az agyán, a harc nem tartozik ezek közé.* ~Még, hogy nem kell a másik karom, és nem lesz miatta bajom. Persze, hiszen egy ilyet két karral sem győz le senki! Senki.~
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-16 14:01:37
Üzenet elküldve: 2016-10-16 14:01:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara hátratett kézzel, nagy figyelemmel tanulmányozza a falra festett rajzot. Ha nem cidrizne még mindig a vizes ruhákban, még élvezné is. Mintha csak a régi házban böngészne valami izgalmas képes könyvet, amit valamelyik csempész ismerős hozott a gazdájának. El is feledkezik a kilátástalan helyzetéről, hümmögve és persze kicsit vacogva összegzi magában, amit lát.
~Ez valami falu vagy város lesz, bizony. Embereknek tűnnek, táncoló embereknek, a sikeres vadászatnak örülnek talán? Valami ünnepség lehet, vagy valami istennek áldoznak hálából. Ott pedig kibelezik a zsákmányt, ez mégis valami vadász szertartás lesz, így dolgozzák fel az elejtett állatokat. De miért van olyan elrémisztő formája azoknak az edényeknek, vajon miért? Mégis valami istennek vagy szellemeknek szól ez az egész? Érdekes, nagyon érdekes.
Jaj, mi ez?! Mégis csak valami felsőbb entitást ünnepelnek, de milyen szörnyű gonosz arcú valami ez, egy gonosz istenség vagy egyenesen valami démon? Mi lehet ez, mi lehet...?
Tündérek lelke, azok ott emberek?! Miféle gonosz népség rajzolhatta ezt ide? Hát hiszen ha embereket égetnek, bizony egy tündért is biztosan szívesen máglyára vetnek! Remélem, már nem ólálkodnak a közelben.~
Félve pillantkörül a teremben, mielőtt befejezné a rajzok áttekintését.
~Szerencsétlen nő, remélem, ez valójában nem történt meg, de tartok tőle, hogy ezek bizony valós események. Pedig nem szabad ilyenre használni a tüzet, nem szabad! A tűz jó, a tűz melegít, a tűz segít...~
~... a tűz felfalja az életet és füstöt okád a helyére...~
Megrázkódik egy picit és döbbenten mered maga elé. Honnan jött ez a gondolat? Maga sem érti, de a hideg futkos a hátán tőle, ugyanakkor valami sötét elszántság is a lelkébe lopakodik egy pillanatra. Baljós érzéssel nézegeti a vörösen csillogó követ és úgy dönt, egyelőre nem próbálja megszerezni, akármilyen szép a színe. Átsétál a kék színű rajzokhoz és azokat is alaposan végig tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.16 14:04:56
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara hátratett kézzel, nagy figyelemmel tanulmányozza a falra festett rajzot. Ha nem cidrizne még mindig a vizes ruhákban, még élvezné is. Mintha csak a régi házban böngészne valami izgalmas képes könyvet, amit valamelyik csempész ismerős hozott a gazdájának. El is feledkezik a kilátástalan helyzetéről, hümmögve és persze kicsit vacogva összegzi magában, amit lát.
~Ez valami falu vagy város lesz, bizony. Embereknek tűnnek, táncoló embereknek, a sikeres vadászatnak örülnek talán? Valami ünnepség lehet, vagy valami istennek áldoznak hálából. Ott pedig kibelezik a zsákmányt, ez mégis valami vadász szertartás lesz, így dolgozzák fel az elejtett állatokat. De miért van olyan elrémisztő formája azoknak az edényeknek, vajon miért? Mégis valami istennek vagy szellemeknek szól ez az egész? Érdekes, nagyon érdekes.
Jaj, mi ez?! Mégis csak valami felsőbb entitást ünnepelnek, de milyen szörnyű gonosz arcú valami ez, egy gonosz istenség vagy egyenesen valami démon? Mi lehet ez, mi lehet...?
Tündérek lelke, azok ott emberek?! Miféle gonosz népség rajzolhatta ezt ide? Hát hiszen ha embereket égetnek, bizony egy tündért is biztosan szívesen máglyára vetnek! Remélem, már nem ólálkodnak a közelben.~
Félve pillantkörül a teremben, mielőtt befejezné a rajzok áttekintését.
~Szerencsétlen nő, remélem, ez valójában nem történt meg, de tartok tőle, hogy ezek bizony valós események. Pedig nem szabad ilyenre használni a tüzet, nem szabad! A tűz jó, a tűz melegít, a tűz segít...~
~... a tűz felfalja az életet és füstöt okád a helyére...~
Megrázkódik egy picit és döbbenten mered maga elé. Honnan jött ez a gondolat? Maga sem érti, de a hideg futkos a hátán tőle, ugyanakkor valami sötét elszántság is a lelkébe lopakodik egy pillanatra. Baljós érzéssel nézegeti a vörösen csillogó követ és úgy dönt, egyelőre nem próbálja megszerezni, akármilyen szép a színe. Átsétál a kék színű rajzokhoz és azokat is alaposan végig tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.16 14:04:56
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:09:30
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:09:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Egészen jól alakul a helyzet, s ha csak ideiglenesen is, csak egy ellenféllel marad szemben a szerzetes. Nála a kezdeményezés, ez pedig közel felbecsülhetetlen érték egy párharc helyzetben - néhány lépés távolságban van az éppen feltápászkodó rém, Bato kezében az obszidián fejű lándzsa. A követ felismeri, legalábbis jól meg tudja tippelni, hogy mi lehet az. A hegyekben nőtt fel, ahol az ásványok nagy kincsnek számítottak, a kereskedelem jó részét tették ki, és még ha ilyen ritka kövekről is van szó, a témában írt tanulmányok, ha részletesen le nem is írják, említik a létezését, és hogy miről lehet felismerni. Ezen persze nincs sem ideje, sem kapacitása gondolkodni a szerzetesnek, csak elkönyveli magában, hogy fekete kő, vagy obszidián vagy ónix. A néhány kurta gondolat mellett a szerzetes fegyvert tartó, ügyesebbik karja már fel is emelkedett, a hegy a tápászkodó holt irányában, eztán szinte azonnal el is dobja azt. Nem ölni akar vele - több oknál fogva is halva született lenne ez a próbálkozás. A lényeg viszont, hogy pillanatnyi zavart okozzon ezzel az ellenfelének. A mellkasa közepét célozza, ha csak legfeljebb tíz-tizenöt centit vét, még úgy is tökéletes. Úgy legrosszabb esetben is elhajol a hulla, vagy kézzel próbál hárítani, s szinte ezzel párhuzamosan már kapja is a nyakába a rohamozó szerzetest, akinek az első dolga a baljával rámarkolni az másik tőrt forgató kezére, és vélt erőbeli fölényét érvényesítve saját magától eltartsa azt.
Ha sokat vét a dobással, úgy sokkal óvatosabban közelíti meg őt, de nem kevésbé határozottan. Kiprovokál egy támadási kísérletet, ami elől igyekszik kitérni és eztán rámarkolni a fegyvert tartó végtagra.
Eközben, ha van valami szilárd mögöttük, egy épület vagy oszlop, Bato jobb vállával bevitt rohammal kibillenti, majd könyökével a nyakánál igyekszik hozzápréseli ahhoz ellenfelét, ellenkező esetben pedig csak rámarkol jobb mancsával a nyakára és féloldalasan, a kést tartó kar felé fordulva, lágy részeit védve áll előtte. Eztán - helyzettől függően - vagy taszít rajta egyet, vagy hozzáveri ahhoz a valamihez, amihez eddig szorította, és az így felszabadult jobbjával a tőrért nyúl, amíg baljával szorosan tartja a csuklót. Igyekszik ezt a lehető leggyorsabban megtenni. A szerzetesünk nem fafejű szerencsére, ámbár kétségtelen, hogy születnek igen fura ötletei. Amit viszont így az undorító rotható testtel közvetlen közelből szemezve felfedezni vél, talán tényleg hasznára válhat. Nem volt nagyon alkalma megfigyelni a csapatot, mikor először meglátta őket, de a legkülönfélébb sérülések tarkították őket. Lyukas mellkas, szétvert fej, leszakadt ez-az. Egy dolog volt közös bennük ennek kapcsán, az pedig, hogy a feje mindnek a helyén volt. Na meg a lábuk, de azzal ritkán gondolkodik az ember. Talán ez lehet a megoldás kulcsa - a fejüket kell szegni. Legjobb esetben is elvesztik az érzékelésüket - kivéve ha valami olyan mágia mozgatja őket, ami nem hagyatkozik a hagyományos érzékszervekre a környezet észleléséhez. Akárhogyis, Bato a tőrért nyúl, és megpróbálja kitépni azt a vékony, hátborzongató ujjak közül. Akár sikerül, akár nem, hátrapillant, hogy a másik jómadárral mi a helyzet, megoldotta-e már a problémáját, vagy lehet még számítani a kooperációjára.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Egészen jól alakul a helyzet, s ha csak ideiglenesen is, csak egy ellenféllel marad szemben a szerzetes. Nála a kezdeményezés, ez pedig közel felbecsülhetetlen érték egy párharc helyzetben - néhány lépés távolságban van az éppen feltápászkodó rém, Bato kezében az obszidián fejű lándzsa. A követ felismeri, legalábbis jól meg tudja tippelni, hogy mi lehet az. A hegyekben nőtt fel, ahol az ásványok nagy kincsnek számítottak, a kereskedelem jó részét tették ki, és még ha ilyen ritka kövekről is van szó, a témában írt tanulmányok, ha részletesen le nem is írják, említik a létezését, és hogy miről lehet felismerni. Ezen persze nincs sem ideje, sem kapacitása gondolkodni a szerzetesnek, csak elkönyveli magában, hogy fekete kő, vagy obszidián vagy ónix. A néhány kurta gondolat mellett a szerzetes fegyvert tartó, ügyesebbik karja már fel is emelkedett, a hegy a tápászkodó holt irányában, eztán szinte azonnal el is dobja azt. Nem ölni akar vele - több oknál fogva is halva született lenne ez a próbálkozás. A lényeg viszont, hogy pillanatnyi zavart okozzon ezzel az ellenfelének. A mellkasa közepét célozza, ha csak legfeljebb tíz-tizenöt centit vét, még úgy is tökéletes. Úgy legrosszabb esetben is elhajol a hulla, vagy kézzel próbál hárítani, s szinte ezzel párhuzamosan már kapja is a nyakába a rohamozó szerzetest, akinek az első dolga a baljával rámarkolni az másik tőrt forgató kezére, és vélt erőbeli fölényét érvényesítve saját magától eltartsa azt.
Ha sokat vét a dobással, úgy sokkal óvatosabban közelíti meg őt, de nem kevésbé határozottan. Kiprovokál egy támadási kísérletet, ami elől igyekszik kitérni és eztán rámarkolni a fegyvert tartó végtagra.
Eközben, ha van valami szilárd mögöttük, egy épület vagy oszlop, Bato jobb vállával bevitt rohammal kibillenti, majd könyökével a nyakánál igyekszik hozzápréseli ahhoz ellenfelét, ellenkező esetben pedig csak rámarkol jobb mancsával a nyakára és féloldalasan, a kést tartó kar felé fordulva, lágy részeit védve áll előtte. Eztán - helyzettől függően - vagy taszít rajta egyet, vagy hozzáveri ahhoz a valamihez, amihez eddig szorította, és az így felszabadult jobbjával a tőrért nyúl, amíg baljával szorosan tartja a csuklót. Igyekszik ezt a lehető leggyorsabban megtenni. A szerzetesünk nem fafejű szerencsére, ámbár kétségtelen, hogy születnek igen fura ötletei. Amit viszont így az undorító rotható testtel közvetlen közelből szemezve felfedezni vél, talán tényleg hasznára válhat. Nem volt nagyon alkalma megfigyelni a csapatot, mikor először meglátta őket, de a legkülönfélébb sérülések tarkították őket. Lyukas mellkas, szétvert fej, leszakadt ez-az. Egy dolog volt közös bennük ennek kapcsán, az pedig, hogy a feje mindnek a helyén volt. Na meg a lábuk, de azzal ritkán gondolkodik az ember. Talán ez lehet a megoldás kulcsa - a fejüket kell szegni. Legjobb esetben is elvesztik az érzékelésüket - kivéve ha valami olyan mágia mozgatja őket, ami nem hagyatkozik a hagyományos érzékszervekre a környezet észleléséhez. Akárhogyis, Bato a tőrért nyúl, és megpróbálja kitépni azt a vékony, hátborzongató ujjak közül. Akár sikerül, akár nem, hátrapillant, hogy a másik jómadárral mi a helyzet, megoldotta-e már a problémáját, vagy lehet még számítani a kooperációjára.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:50:47
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:50:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A szerzetes határozottan ügyesen harcol, azt meg kell hagyni. Különlegesen, mívesen kivitelezett mozdulatainak köszönhetően földre terítette az első élőholtat, majd a lándzsát kikapva annak kezéből, kiszögezi őt a talajhoz. Nincs túlzottan nehéz dolga, hiszen a hús alapból is rothadófélben van, a bennszülöttek éles lándzsája pedig egyáltalán nem gyenge és életlen anyagból van. Valamiféle fekete üvegfélére hasonlít és olyan, akár a borotva. Wegtorenben bizonyára úgy is ismernék, hogy vulkáni üveg, a Lanawin más vidékein élő tudósok egyszerűen csak obszidiánnak mondanák.
Egyébként az menti meg a szerzetes életét, hogy a művelet elvégzéséhez lehajol egy kicsit, ugyanis szinte centikkel a válla fölött süvít el a másik élőhalott lándzsája is, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy hátba dobja a férfit.
Akárhogy is, a bennszülöttnek nem ez volt az egyetlen fegyvere. Egy tőrt húz elő, szintén a rejtélyes fekete anyagból, majd azzal lép közelebb Batohoz, hogy megpróbálja megvágni vele.
A harcművész könnyű szerrel le tudja fegyverezni, és kivitelezni a mozdulatot, ami után a lény a földre kerül.
Ahhoz viszont, hogy le tudja szögezni a talajhoz, el kell mennie a lándzsáért, s ez idő alatt a hulla ismét talpra áll, hogy késsel álljon a fegyveres szerzetes ellen. Ha így történnek az események, akkor a szerzetes lesz kezdő pozícióban, akinek hamarosan attól is kell félnie, hogy a másik halott felkel, hiszen elkezdte kihúzni magából a lándzsát.
Hacsak nincs jó ötlete a férfinek, bizony könnyedén egy hosszabb harc veheti kezdetét.*
//Learon//
*A harc egyre elkeseredettebbé válik a férfi számára, mert ugyan még koránt sem harcképtelen, fájt neki az a két harapás.
A harcok hevében rúg, üt a botjával, és védekezik is, de a környezetére nehezen tud ilyen körülmények között figyelni.
Akkor, mikor már reménytelennek gondolja a dolgokat, egy hangos morgást hall a jobb oldala felől, kissé mögüle. A hangos, mélyről jövő iszonyatos hangba beleborzong ő is, és látszólag a borzoik is. Egy pillanatra megrettennek, majd futásnak erednek.
Ha a férfi a hang irányába néz, tőle úgy két, vagy háromszáz méterre láthat egy hatalmas fekete jószágot, a rét túlsó szélén, ami leginkább egy jól megtermett ökör méretű kutyára hasonlít. Ez nem kimondottan jó jel, de a borzoik legalább eltűntek.
Az adrenalin hullámzásától a férfi egyébként egy kicsit rosszul van, közel kerül ahhoz, hogy pánikba essen, ami semmiképpen sem jó előjel. De ki az a pásztor, aki ennyi negatív hatás után még vidáman néz szembe a veszélyeknek?
Azt hiszem, valami ilyesmire mondják azt, hogy csöbörből vödörbe.*
//Soynara//
*A piros barlangrajzok egymás után kirajzolnak tehát egy történetet, aminek a pillanatképei a következőek: Takaros kis házakat lát zöld tetővel, de piros oldalfallal. Bennszülöttek is vannak ott, akik táncot járnak, közöttük egy botra van kötözve a tűz fölött egy szarvas, valamint kevéssel odébb egy vadkan is. A második képen valamiféle rituálé van, ahol a szarvas belső szerveit kimetszik, és különféle tárolóedényekbe rakják. A tárolóedények egyébként démoni arcokat formálnak.
A harmadik képen a vörös kísértetiesen elegyedik a fekete korommal, ahol egy hatalmas, vörös szemű istenséget rajzolnak ki az alakok, körülöttük sok-sok apró szellemmel, amik átjárják a bennszülöttek testét. Ijesztő képsor, meg kell hagyni, ám még nincs vége. Az utolsó előtti kép egy, az elsőhöz hasonló jelenetet ábrázol, de ott már a botokra egyértelműen emberek vannak festve.
Az utolsó képen megkapja azt is a lány, amire vágyott. Egy máglya lángol, rajta pedig ég egy női alak. A máglya közepében egy oszlop van, erre van kikötözve, és ennek csúcsán valamiféle csillogó vörös drágakövet vél felfedezni a tündér. Sajnos másznia kell, hogy elérje! Egyébként a rajzok távolsága egymástól úgy tíz méter, és az utolsó egy szikla mélyedésébe van festve, aminek a tetején üldögél a vörös ékkő, egy repedésben. Körülötte a negatív képek ellenére is fényt kölcsönöznek a színtelen hegyikristályok.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A szerzetes határozottan ügyesen harcol, azt meg kell hagyni. Különlegesen, mívesen kivitelezett mozdulatainak köszönhetően földre terítette az első élőholtat, majd a lándzsát kikapva annak kezéből, kiszögezi őt a talajhoz. Nincs túlzottan nehéz dolga, hiszen a hús alapból is rothadófélben van, a bennszülöttek éles lándzsája pedig egyáltalán nem gyenge és életlen anyagból van. Valamiféle fekete üvegfélére hasonlít és olyan, akár a borotva. Wegtorenben bizonyára úgy is ismernék, hogy vulkáni üveg, a Lanawin más vidékein élő tudósok egyszerűen csak obszidiánnak mondanák.
Egyébként az menti meg a szerzetes életét, hogy a művelet elvégzéséhez lehajol egy kicsit, ugyanis szinte centikkel a válla fölött süvít el a másik élőhalott lándzsája is, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy hátba dobja a férfit.
Akárhogy is, a bennszülöttnek nem ez volt az egyetlen fegyvere. Egy tőrt húz elő, szintén a rejtélyes fekete anyagból, majd azzal lép közelebb Batohoz, hogy megpróbálja megvágni vele.
A harcművész könnyű szerrel le tudja fegyverezni, és kivitelezni a mozdulatot, ami után a lény a földre kerül.
Ahhoz viszont, hogy le tudja szögezni a talajhoz, el kell mennie a lándzsáért, s ez idő alatt a hulla ismét talpra áll, hogy késsel álljon a fegyveres szerzetes ellen. Ha így történnek az események, akkor a szerzetes lesz kezdő pozícióban, akinek hamarosan attól is kell félnie, hogy a másik halott felkel, hiszen elkezdte kihúzni magából a lándzsát.
Hacsak nincs jó ötlete a férfinek, bizony könnyedén egy hosszabb harc veheti kezdetét.*
//Learon//
*A harc egyre elkeseredettebbé válik a férfi számára, mert ugyan még koránt sem harcképtelen, fájt neki az a két harapás.
A harcok hevében rúg, üt a botjával, és védekezik is, de a környezetére nehezen tud ilyen körülmények között figyelni.
Akkor, mikor már reménytelennek gondolja a dolgokat, egy hangos morgást hall a jobb oldala felől, kissé mögüle. A hangos, mélyről jövő iszonyatos hangba beleborzong ő is, és látszólag a borzoik is. Egy pillanatra megrettennek, majd futásnak erednek.
Ha a férfi a hang irányába néz, tőle úgy két, vagy háromszáz méterre láthat egy hatalmas fekete jószágot, a rét túlsó szélén, ami leginkább egy jól megtermett ökör méretű kutyára hasonlít. Ez nem kimondottan jó jel, de a borzoik legalább eltűntek.
Az adrenalin hullámzásától a férfi egyébként egy kicsit rosszul van, közel kerül ahhoz, hogy pánikba essen, ami semmiképpen sem jó előjel. De ki az a pásztor, aki ennyi negatív hatás után még vidáman néz szembe a veszélyeknek?
Azt hiszem, valami ilyesmire mondják azt, hogy csöbörből vödörbe.*
//Soynara//
*A piros barlangrajzok egymás után kirajzolnak tehát egy történetet, aminek a pillanatképei a következőek: Takaros kis házakat lát zöld tetővel, de piros oldalfallal. Bennszülöttek is vannak ott, akik táncot járnak, közöttük egy botra van kötözve a tűz fölött egy szarvas, valamint kevéssel odébb egy vadkan is. A második képen valamiféle rituálé van, ahol a szarvas belső szerveit kimetszik, és különféle tárolóedényekbe rakják. A tárolóedények egyébként démoni arcokat formálnak.
A harmadik képen a vörös kísértetiesen elegyedik a fekete korommal, ahol egy hatalmas, vörös szemű istenséget rajzolnak ki az alakok, körülöttük sok-sok apró szellemmel, amik átjárják a bennszülöttek testét. Ijesztő képsor, meg kell hagyni, ám még nincs vége. Az utolsó előtti kép egy, az elsőhöz hasonló jelenetet ábrázol, de ott már a botokra egyértelműen emberek vannak festve.
Az utolsó képen megkapja azt is a lány, amire vágyott. Egy máglya lángol, rajta pedig ég egy női alak. A máglya közepében egy oszlop van, erre van kikötözve, és ennek csúcsán valamiféle csillogó vörös drágakövet vél felfedezni a tündér. Sajnos másznia kell, hogy elérje! Egyébként a rajzok távolsága egymástól úgy tíz méter, és az utolsó egy szikla mélyedésébe van festve, aminek a tetején üldögél a vörös ékkő, egy repedésben. Körülötte a negatív képek ellenére is fényt kölcsönöznek a színtelen hegyikristályok.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-11 08:46:41
Üzenet elküldve: 2016-10-11 08:46:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A mellkasát támadó állatot szerencsésen leveri magáról, ideje pedig csak egy pillantásnyi van.* ~Nem halt meg. Ti jó istenek, itt fogok meghalni!~ *Most már azért nagyon bizonytalan a helyzetében, mert jóval több ellenfele van, mint amennyit le tudna győzni. A következő támadója meghal, és a férfi már nem is tudja számolni mennyit ölt meg, de vélhetően nem sokat, hiszen a lények mintha nem is fogynának. Bizony, hogy hosszú szárú, az a csizma, hiszen mostani erdő járó életmódjához kénytelen volt ezt a lábbelit felvenni.* ~Ha egy évvel ezelőtt keveredek ide, amikor egy cipőm se volt, már régen halott lennék!~ *Fut át az agyán, de csak egy pillanatra, hiszen minden erejével és figyelmével a kis szőrös támadóira koncentrál. Nem igazán tudja, hogy kéne kivédeni az újabb lábára fenekedőt, de igyekszik megint elrúgni az újabb borzoit, közben gyors pillantást vet a környezetére, hátha talál valami kiutat ebből a helyzetből.* ~Ennél még az élőholtak is jobbak lennének! Azok legalább nem is apró, gyors és eltalálhatatlan dögök.~ *Ha elrúgni nem sikerül az állatot, vagy az is fennragad a csizmán, akkor husángjával próbálja kupán vágni. Ha sikerült elrúgni, akkor a fegyvert egy másik ellen ellen fordítja.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A mellkasát támadó állatot szerencsésen leveri magáról, ideje pedig csak egy pillantásnyi van.* ~Nem halt meg. Ti jó istenek, itt fogok meghalni!~ *Most már azért nagyon bizonytalan a helyzetében, mert jóval több ellenfele van, mint amennyit le tudna győzni. A következő támadója meghal, és a férfi már nem is tudja számolni mennyit ölt meg, de vélhetően nem sokat, hiszen a lények mintha nem is fogynának. Bizony, hogy hosszú szárú, az a csizma, hiszen mostani erdő járó életmódjához kénytelen volt ezt a lábbelit felvenni.* ~Ha egy évvel ezelőtt keveredek ide, amikor egy cipőm se volt, már régen halott lennék!~ *Fut át az agyán, de csak egy pillanatra, hiszen minden erejével és figyelmével a kis szőrös támadóira koncentrál. Nem igazán tudja, hogy kéne kivédeni az újabb lábára fenekedőt, de igyekszik megint elrúgni az újabb borzoit, közben gyors pillantást vet a környezetére, hátha talál valami kiutat ebből a helyzetből.* ~Ennél még az élőholtak is jobbak lennének! Azok legalább nem is apró, gyors és eltalálhatatlan dögök.~ *Ha elrúgni nem sikerül az állatot, vagy az is fennragad a csizmán, akkor husángjával próbálja kupán vágni. Ha sikerült elrúgni, akkor a fegyvert egy másik ellen ellen fordítja.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:35:36
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:35:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
~Ez valami történet lesz. De milyen történetet rajzolnak a barlangfalra? Egyáltalán, ki csinálna ilyet? És miért? Furcsa, nagyon furcsa.~
*Soynara a töprengésben rövid időre még arról is megfeledkezik, mennyire fázik. Úgy tűnik, hogy az egy színnel rajzolt képeket érdemes együtt vizsgálni. Rövid nézelődés után úgy dönt, a pirossal kezdi.*
~A tűz is piros. Milyen jó lenne most egy szép nagy máglya! Mellette ücsörögnék, amíg megszárad a ruhám és én is átmelegszem, utána pedig szépen megnézegetném a rajzokat. Vagy ha itt lenne Bato, megint varázsolhatna olyan meleg szelet, az milyen jól esne! Jaj, mi lehet most Learonnal és Batoval? Bár Batot nem féltem. Aki ennyire kopasz, annak csak nem esik baja!~
*Így végiggondolva a helyzetét, Soynara nekilát a piros barlangrajz történetének kibogarászásához.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
~Ez valami történet lesz. De milyen történetet rajzolnak a barlangfalra? Egyáltalán, ki csinálna ilyet? És miért? Furcsa, nagyon furcsa.~
*Soynara a töprengésben rövid időre még arról is megfeledkezik, mennyire fázik. Úgy tűnik, hogy az egy színnel rajzolt képeket érdemes együtt vizsgálni. Rövid nézelődés után úgy dönt, a pirossal kezdi.*
~A tűz is piros. Milyen jó lenne most egy szép nagy máglya! Mellette ücsörögnék, amíg megszárad a ruhám és én is átmelegszem, utána pedig szépen megnézegetném a rajzokat. Vagy ha itt lenne Bato, megint varázsolhatna olyan meleg szelet, az milyen jól esne! Jaj, mi lehet most Learonnal és Batoval? Bár Batot nem féltem. Aki ennyire kopasz, annak csak nem esik baja!~
*Így végiggondolva a helyzetét, Soynara nekilát a piros barlangrajz történetének kibogarászásához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400