Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:42:59
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:42:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meglepi a hirtelen jött ölelés, így csak egy pillanattal később viszonozza azt. Különös. Nem is annyira maga az ölelés, vagy a közvetlenség, sokkal inkább az, hogy már nem feltétlenül kell lehajolnia az ilyesmihez. Persze sokkal magasabb a lánynál még így is, de benne még azok a képek élnek amikor tényleg picike volt.*
~ Mikor lett ilyen magas? ~
*Ez persze nézőpont kérdése, Meropea még másfél méter sincsen, csak az ő emlékezetében más volt a kép róla. Jól esik ismét így viselkedni vele, így beszélgetni, egyszerűen megölelni... De ennek is hamar vége szakad. Rögtön látja a lányon hogy valami nincs rendben, de hirtelen nem tudja mire vélni amíg meg nem szólal.*
- Ugyan már Ropi.
*Hirtelen ösztönösen jön neki a régi név amit még ő aggatott rá, észre sem veszi hogy így szólítja, gondolatban már sokkal előrébb jár.*
- Nincs itt senki más, úgy viselkedünk ahogy csak akarunk. Végre nem kell foglalkoznunk az etikettel meg a formaságokkal. Mások előtt sem szívesen tartom a távolságot, de mindenkinek éreznie kell hogy igenis te vagy a ház feje, hogy komolyan kell venniük. Felelősséggel tartozunk a ház jövőéért, én sem szívesen beszélek úgy a többiekkel ahogy...
*Talán átérződik a szavakból hogy mekkora súly nyomja a vállait és hogy ő is sokkal szívesebben viselkedne kötetlenebbül, de nem csak Meropea élete lett nehezebb akkor amikor meghaltak a szülei, nem csak vele szemben lettek új elvárások...*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 22:43:55
//Macskakarmok//
*Meglepi a hirtelen jött ölelés, így csak egy pillanattal később viszonozza azt. Különös. Nem is annyira maga az ölelés, vagy a közvetlenség, sokkal inkább az, hogy már nem feltétlenül kell lehajolnia az ilyesmihez. Persze sokkal magasabb a lánynál még így is, de benne még azok a képek élnek amikor tényleg picike volt.*
~ Mikor lett ilyen magas? ~
*Ez persze nézőpont kérdése, Meropea még másfél méter sincsen, csak az ő emlékezetében más volt a kép róla. Jól esik ismét így viselkedni vele, így beszélgetni, egyszerűen megölelni... De ennek is hamar vége szakad. Rögtön látja a lányon hogy valami nincs rendben, de hirtelen nem tudja mire vélni amíg meg nem szólal.*
- Ugyan már Ropi.
*Hirtelen ösztönösen jön neki a régi név amit még ő aggatott rá, észre sem veszi hogy így szólítja, gondolatban már sokkal előrébb jár.*
- Nincs itt senki más, úgy viselkedünk ahogy csak akarunk. Végre nem kell foglalkoznunk az etikettel meg a formaságokkal. Mások előtt sem szívesen tartom a távolságot, de mindenkinek éreznie kell hogy igenis te vagy a ház feje, hogy komolyan kell venniük. Felelősséggel tartozunk a ház jövőéért, én sem szívesen beszélek úgy a többiekkel ahogy...
*Talán átérződik a szavakból hogy mekkora súly nyomja a vállait és hogy ő is sokkal szívesebben viselkedne kötetlenebbül, de nem csak Meropea élete lett nehezebb akkor amikor meghaltak a szülei, nem csak vele szemben lettek új elvárások...*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 22:43:55
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:25:27
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:25:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea olyan természetességgel mondja ki azt a szót, amely Qeront furcsán érinti, hogy eszébe sem jutna, hogy a férfinak különös lehet. Hiszen végül is a bátyja, csak valami messzi ágról. Nem úgy, mint mondjuk Lianth, aki a nagybátyja, vagy Gwador, aki meg a nagy-nagy bátyja, hanem valami unokabáty, egy távoli rokon, aki mégis annyira közel áll hozzá. Mert hosszú idő után most érzi először, hogy újra valóban közel van hozzá a férfi.
Mikor Qeron közli, hogy megmutatja és feláll a székből, a Kismacska is feláll, és követi őt. Minden szavát issza, és mindenre figyel, még ha nem is csinálja a férfi után, hiszen azért mégis csak köntösben és hálóruhában van. Nem volna illő az alsó ruházatát mutogatnia, még ha családtagról is van szó. És még a gondolatba is belepirul, hogy mi lenne ha ez véletlenül megtörténne.*
- Rendben. *bólogat szaporán és mosolyogva. Mint a túlbuzgó gyerek, pontosan olyan most. Látszik rajta a tenni akarás, és az is, hogy már most milyen izgatottan várja a dolgot. Aztán miután Qeron befejezi a mutatványokat, Meropea egy pár pillanatig csak áll ott vele szemben, és mosolyogva nézi őt.
Aztán hirtelen, szinte nem uralva a saját mozdulatait, előre libben, és szorosan odabújva átöleli a férfit. Jó érezni az illatát, a teste melegét, hallgatni a szívverését... de nyomban furcsa szorítás kezd kibontakozni a mellkasában, és kissé megrémül tőle. Zavartan lép el a férfitól. Talán nem volt illő amit tett, és talán már Qeron nem is akarja, hogy ilyeneket műveljen. Szemlesütve fixírozza az ágya végében lévő fehér kis szekrény sarkát.*
- Ne haragudj...
*Igen, úgy érzi bocsánatot kell kérnie, mert Qeron biztosan úgy gondolja, most valami szörnyű dolgot tett.*
- Nem akartam illetlen lenni...
//Macskakarmok//
*Meropea olyan természetességgel mondja ki azt a szót, amely Qeront furcsán érinti, hogy eszébe sem jutna, hogy a férfinak különös lehet. Hiszen végül is a bátyja, csak valami messzi ágról. Nem úgy, mint mondjuk Lianth, aki a nagybátyja, vagy Gwador, aki meg a nagy-nagy bátyja, hanem valami unokabáty, egy távoli rokon, aki mégis annyira közel áll hozzá. Mert hosszú idő után most érzi először, hogy újra valóban közel van hozzá a férfi.
Mikor Qeron közli, hogy megmutatja és feláll a székből, a Kismacska is feláll, és követi őt. Minden szavát issza, és mindenre figyel, még ha nem is csinálja a férfi után, hiszen azért mégis csak köntösben és hálóruhában van. Nem volna illő az alsó ruházatát mutogatnia, még ha családtagról is van szó. És még a gondolatba is belepirul, hogy mi lenne ha ez véletlenül megtörténne.*
- Rendben. *bólogat szaporán és mosolyogva. Mint a túlbuzgó gyerek, pontosan olyan most. Látszik rajta a tenni akarás, és az is, hogy már most milyen izgatottan várja a dolgot. Aztán miután Qeron befejezi a mutatványokat, Meropea egy pár pillanatig csak áll ott vele szemben, és mosolyogva nézi őt.
Aztán hirtelen, szinte nem uralva a saját mozdulatait, előre libben, és szorosan odabújva átöleli a férfit. Jó érezni az illatát, a teste melegét, hallgatni a szívverését... de nyomban furcsa szorítás kezd kibontakozni a mellkasában, és kissé megrémül tőle. Zavartan lép el a férfitól. Talán nem volt illő amit tett, és talán már Qeron nem is akarja, hogy ilyeneket műveljen. Szemlesütve fixírozza az ágya végében lévő fehér kis szekrény sarkát.*
- Ne haragudj...
*Igen, úgy érzi bocsánatot kell kérnie, mert Qeron biztosan úgy gondolja, most valami szörnyű dolgot tett.*
- Nem akartam illetlen lenni...
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:13:39
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:13:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
~Bátyám...~
*Nem bántja a szó, sőt inkább tartja megtiszteltetésnek, de ő nehezen veszi rá magát hogy Meropeát húgának nevezze. Nem méltó rá. Számított rá hogy rosszul fogja fogadni a két hatot, de hát nincs mit tenni, így is elég hirtelen kell átszerveznie a napirendjét emiatt.*
- Részemről a megtiszteltetés.
*Válaszol széles mosollyal a kézrázásra, aztán a kiválasztott napokra is bólogat.*
- Megmutatom.
*Fel is löki magát a fotelból, egész energikusan, kicsit ő is izgatottan várja ezeket az edzéseket.*
- Azt nem mondom meg melyikből mennyit csinálj, ez a te felelősséged. Te ismered a saját korlátaidat, ha pedig lusta leszel csinálni őket, annak is te látod majd kárát az edzéseken. Azért meg ne erőltesd magad!
*Mosolyodik el a végén és nekiáll mindenből két-három példát mutatni. Fekvőtámasz, felülés, guggolás, ilyen egyszerű dolgok.*
- Néha hagyj magadnak olyan napot is amikor egyáltalán nem csinálod egyiket sem. Még ha úgy érzed hogy menne, akkor is szükség van néha pihenésre.
*Egészen belelelkesedik ő is hogy több időt tölthet majd "húgával", de kicsit aggódik hogy a gyakorlótéren Meropea meggyűlöli majd a szigorért amit kénytelen lesz tartani. Nem akarja nyilván véresen komolyan és halálra dolgoztatni a lányt, de ha nem csinálják rendesen, annak nem lenne értelme.*
//Macskakarmok//
~Bátyám...~
*Nem bántja a szó, sőt inkább tartja megtiszteltetésnek, de ő nehezen veszi rá magát hogy Meropeát húgának nevezze. Nem méltó rá. Számított rá hogy rosszul fogja fogadni a két hatot, de hát nincs mit tenni, így is elég hirtelen kell átszerveznie a napirendjét emiatt.*
- Részemről a megtiszteltetés.
*Válaszol széles mosollyal a kézrázásra, aztán a kiválasztott napokra is bólogat.*
- Megmutatom.
*Fel is löki magát a fotelból, egész energikusan, kicsit ő is izgatottan várja ezeket az edzéseket.*
- Azt nem mondom meg melyikből mennyit csinálj, ez a te felelősséged. Te ismered a saját korlátaidat, ha pedig lusta leszel csinálni őket, annak is te látod majd kárát az edzéseken. Azért meg ne erőltesd magad!
*Mosolyodik el a végén és nekiáll mindenből két-három példát mutatni. Fekvőtámasz, felülés, guggolás, ilyen egyszerű dolgok.*
- Néha hagyj magadnak olyan napot is amikor egyáltalán nem csinálod egyiket sem. Még ha úgy érzed hogy menne, akkor is szükség van néha pihenésre.
*Egészen belelelkesedik ő is hogy több időt tölthet majd "húgával", de kicsit aggódik hogy a gyakorlótéren Meropea meggyűlöli majd a szigorért amit kénytelen lesz tartani. Nem akarja nyilván véresen komolyan és halálra dolgoztatni a lányt, de ha nem csinálják rendesen, annak nem lenne értelme.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:55:00
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:55:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hátsókert//
*Érzi ő hogyan néznek rá. Nem könnyű az utcán lányként felnőni, bár az tény hogy nemesektől inkább az undort szokta meg, azért voltak utcagyerekek és utca... nemgyerekek, akik meresztgették már a szemeiket. Persze sokkal feltűnőbben és sokkal gonoszabb ábrázattal mint Lianth, ez messze nem olyan félelmetes és kellemetlen, de egy kicsit azért aggódik miatta. Elindulnak hát, hiszen ha a férfi lép akkor ő is megy vele. Fel-felpillant a szemeire is, de sosem időzik sokat, túlságosan beleégett már hogy ő egy kis koldus senki, nem érzi magát méltónak egy nemes szemébe nézni, valahogy feszélyezi és inkább a kertet vagy az utat figyeli. A bemutatkozást persze nem hagyhatja szó nélkül, de legalább nem csak némán sétálnak egymás mellett és megtudta hogy kivel és találkozott össze.*
- Örvendek a szerencsének Lianth Úr.
~ Jól mondom? ~
*Talán kihallatszik hogy nem biztos a dolgában, de igazán igyekszik valamiféle illemet magára erőltetni.*
- Az én nevem Nilyria, a...
*Nem érzi helyénvalónak teljes nevét végigmondani, úgysem ismeri, nem valami nemes család sarja. Az itt betöltött szerepét pedig igencsak félve meri felvállalni, még mindig nem hiszi el hogy tényleg az lenne.*
- a Ház alkimistája vagyok.
*Egyszer-egyszer csak felpislog kísérője szemeibe, nem akar illetlennek tűnni, de soha nem tudja pár másodpercnél tovább állni a tekintetét. Továbbra sem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja miről beszélhetne egy nemessel, de szerencsére annyira nem nagy a kert. Már örül hogy nem ültek le hanem sétálnak, hamarosan visszaérnek majd a hátsó bejárat felé vezető elágazáshoz, ott mindenképpen megpróbál majd kereket oldani. Szégyenlős zavarában talán egy kis pír is kiül arcára.*
~Vajon belejövök valaha? Mindig ilyen nehéz lesz?~
//Hátsókert//
*Érzi ő hogyan néznek rá. Nem könnyű az utcán lányként felnőni, bár az tény hogy nemesektől inkább az undort szokta meg, azért voltak utcagyerekek és utca... nemgyerekek, akik meresztgették már a szemeiket. Persze sokkal feltűnőbben és sokkal gonoszabb ábrázattal mint Lianth, ez messze nem olyan félelmetes és kellemetlen, de egy kicsit azért aggódik miatta. Elindulnak hát, hiszen ha a férfi lép akkor ő is megy vele. Fel-felpillant a szemeire is, de sosem időzik sokat, túlságosan beleégett már hogy ő egy kis koldus senki, nem érzi magát méltónak egy nemes szemébe nézni, valahogy feszélyezi és inkább a kertet vagy az utat figyeli. A bemutatkozást persze nem hagyhatja szó nélkül, de legalább nem csak némán sétálnak egymás mellett és megtudta hogy kivel és találkozott össze.*
- Örvendek a szerencsének Lianth Úr.
~ Jól mondom? ~
*Talán kihallatszik hogy nem biztos a dolgában, de igazán igyekszik valamiféle illemet magára erőltetni.*
- Az én nevem Nilyria, a...
*Nem érzi helyénvalónak teljes nevét végigmondani, úgysem ismeri, nem valami nemes család sarja. Az itt betöltött szerepét pedig igencsak félve meri felvállalni, még mindig nem hiszi el hogy tényleg az lenne.*
- a Ház alkimistája vagyok.
*Egyszer-egyszer csak felpislog kísérője szemeibe, nem akar illetlennek tűnni, de soha nem tudja pár másodpercnél tovább állni a tekintetét. Továbbra sem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja miről beszélhetne egy nemessel, de szerencsére annyira nem nagy a kert. Már örül hogy nem ültek le hanem sétálnak, hamarosan visszaérnek majd a hátsó bejárat felé vezető elágazáshoz, ott mindenképpen megpróbál majd kereket oldani. Szégyenlős zavarában talán egy kis pír is kiül arcára.*
~Vajon belejövök valaha? Mindig ilyen nehéz lesz?~
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:41:55
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:41:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea szaporán bólogat Qeron szavaira.
Úgy tűnik a férfi is benne van az ő alkuiban, habár kissé gondterhelté válik a ruhát illetően. De azért látszólag abba is beleegyezik, és azt mondja, majd megoldja valahogy.*
- Remek volt veled alkut kötni bátyám. *ráz kezet vigyorogva a férfivel a lány. Aztán lehervad a mosolya, és szomorúan néz Qeronra.*
- Két hat múlva?!
*Kissé kétségbeesetten jön a kérdés, de aztán csak felsóhajtva dől hátra.*
- Nos... ha nem lehet hamarabb... *mondja beletörődötten. Hiszen ő is tudja, hogy ruhát varratni és előkészíteni a terepet nem két nap lesz. De két hat?*
- Jól van... *fonja össze a karjait most kissé gyermeki dacosan a mellkasa előtt.*- Legyen akkor minden haton a Myr, Oren és Kelat. *mondja a napokat. Aztán újra érdeklődővé válik az arca, és ismét Qeronra pillant.*
- Milyen gyakorlat? *érdeklődik.*
//Macskakarmok//
*Meropea szaporán bólogat Qeron szavaira.
Úgy tűnik a férfi is benne van az ő alkuiban, habár kissé gondterhelté válik a ruhát illetően. De azért látszólag abba is beleegyezik, és azt mondja, majd megoldja valahogy.*
- Remek volt veled alkut kötni bátyám. *ráz kezet vigyorogva a férfivel a lány. Aztán lehervad a mosolya, és szomorúan néz Qeronra.*
- Két hat múlva?!
*Kissé kétségbeesetten jön a kérdés, de aztán csak felsóhajtva dől hátra.*
- Nos... ha nem lehet hamarabb... *mondja beletörődötten. Hiszen ő is tudja, hogy ruhát varratni és előkészíteni a terepet nem két nap lesz. De két hat?*
- Jól van... *fonja össze a karjait most kissé gyermeki dacosan a mellkasa előtt.*- Legyen akkor minden haton a Myr, Oren és Kelat. *mondja a napokat. Aztán újra érdeklődővé válik az arca, és ismét Qeronra pillant.*
- Milyen gyakorlat? *érdeklődik.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:18:57
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hátsókert//
*Nem tud rájönni, hogy ki az elbűvölő lány, viszont megkérdezni sem nagyon akaródzik. Jól körüljárja a dolgot magában. Sorra veszi a remek alkatú, és megfogó ábrázatú tündér minden beazonosítható vonását. Lát e rajta irbiszt, vagy más nemesi ház képét. Ruhája mennyire rendezett, vagy éppen rendezetlen, és megilletődöttsége mire utal. Szavait is megrágja még egyszer.*
~"Szép estét"? Nem különösebben hinném, hogy szolga, vagy Qeron rokona lenne. Az minimum egy tíz perces üdvözlés.~
*Ez az egyébként sármos mosoly mellé egy kis vidámságot is csempész az arcára. Tesznek némán egy két lépést, s Lianth hallgatja a lány nyökögését. A kis tündéren látni hogy ő is zavarban van a tudatlanság miatt. Így hát kellemes hangon bemutatkozik.*
-Szép estét. Lianth Fearwenn vagyok. Az úrnő nagybátyja.
*Ha a lány bemutatkozik, mindenképpen megkérdezi, hogy milyen minősítésben járkál itt a kertben. Persze a barátságos sármos arckifejezésével. Minden más beszédtémával vár. Nem titkolja, hogy tetszik neki a teremtés. Ha tekintetük találkozik a tündérnek olyan érzése lehet mintha valaki egy barna szemmel akarna leásni a lelkébe. S persze ezek a szemek azért olykor átpásztázzák a lányka egyéb tájait is. Jóleső elismeréssel.*
//Hátsókert//
*Nem tud rájönni, hogy ki az elbűvölő lány, viszont megkérdezni sem nagyon akaródzik. Jól körüljárja a dolgot magában. Sorra veszi a remek alkatú, és megfogó ábrázatú tündér minden beazonosítható vonását. Lát e rajta irbiszt, vagy más nemesi ház képét. Ruhája mennyire rendezett, vagy éppen rendezetlen, és megilletődöttsége mire utal. Szavait is megrágja még egyszer.*
~"Szép estét"? Nem különösebben hinném, hogy szolga, vagy Qeron rokona lenne. Az minimum egy tíz perces üdvözlés.~
*Ez az egyébként sármos mosoly mellé egy kis vidámságot is csempész az arcára. Tesznek némán egy két lépést, s Lianth hallgatja a lány nyökögését. A kis tündéren látni hogy ő is zavarban van a tudatlanság miatt. Így hát kellemes hangon bemutatkozik.*
-Szép estét. Lianth Fearwenn vagyok. Az úrnő nagybátyja.
*Ha a lány bemutatkozik, mindenképpen megkérdezi, hogy milyen minősítésben járkál itt a kertben. Persze a barátságos sármos arckifejezésével. Minden más beszédtémával vár. Nem titkolja, hogy tetszik neki a teremtés. Ha tekintetük találkozik a tündérnek olyan érzése lehet mintha valaki egy barna szemmel akarna leásni a lelkébe. S persze ezek a szemek azért olykor átpásztázzák a lányka egyéb tájait is. Jóleső elismeréssel.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:05:29
Üzenet elküldve: 2016-09-02 21:05:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
~Nahar Sillerforw...~
*Elmosolyodik a példaképen. Nem rossz választás, de talán ma már más időket élünk.*
- Sosem lehet tudni. A hősiességhez sajnos lehetőség is kell, meg szerencse.
~Apádnak most nem volt szerencséje...~
*Nem tud nem erre gondolni hirtelen, de ez nem ül ki az arcára és nem szeretné ismét felhozni ezt a témát. A szépségre nem térne ki, nincs rá különösebb indoka, egyszerűen elsiklik felette, a többit fontosabbnak tartja.*
- Dicséretes, hogy nem a saját érdekeidet tartod szem előtt, hanem azt szeretnéd hogy a lehető legjobban vezesd a házat.
*Az úri kislányok általában sokkal önzőbbek ennél. Ruhák, játékok, ékszerek, meg persze cselédek hada akik az ő minden kívánságát lesik, ilyesmit kívánnának a legtöbben Qeron megítélése szerint. Szélesebbre is húzza a mosolyát, tényleg büszke Meropeára.*
- Oh?
*Szökik fel szemöldöke arra a kijelentésre, hogy neki is lennének feltételei, kíváncsian várja hogy mik lehetnek azok. Megértően bólogat a Kismacska aggályaira, megérti hogy nem szeretné ha az alatta szolgálók látnák ahogy ügyetlenkedik, de sajnos ez elkerülhetetlen. Régen őt is aggasztotta volna, de már a cselédek között is csak a leghűségesebbek maradtak.*
- Beszélek mindenkivel aki esetleg megláthatna, nem fog híre menni az edzéseknek.
*A másik feltétel már jobban kifog rajta. Meg is vakargatja a tarkóját. Mégis honnan szerezzen neki ilyen ruhát? Szabathatna persze, de ehhez ő egyáltalán nem ért. Kell valami szabó aki méretet vesz és akinek el lehet mondani az elvárásokat, aztán az majd csinálja a dolgát. Inkább Lyvet kéne erre a feladatra ráuszítani, hogy kerítsen embert rá és foglalkozzon vele, meg persze gondoskodjon a diszkrécióról. Mégsem adhat valami régi rongyot a gyermeknek, új ruhának kell lennie.*
- Megoldom. Valahogy.
*Elmosolyodik ismét és nyújtja a kezét ő is, hogy megkössék a megegyezést.*
- A holnapi nap nekem sajnos úgyis alkalmatlan lenne, de onnantól már lehet bármikor. Válassz ki három napot a hatból és onnantól ahhoz tartjuk majd magunkat.
*Ennél több időt magából sem tud kipréselni, és Meropeának is csak ártana, túl fiatal még és sok mással is kell foglalkoznia.*
- Meg hát, akkor a ruhádnak is el kell még készülnie mielőtt kezdhetnénk. Legyen az első napunk mondjuk pontosan két hat múlva. Soknak hangzik, tudom hogy már most azonnal kezdenéd, de mégsem mehetünk ki a rendes ruháidat összekoszolni.
*Próbálja viccesre fogni a dolgot.*
- Addig is erősíthetnél! Van pár egyszerű gyakorlat amit egyedül is elvégezhetsz itt bent a szobádban.
*Megvárja még hogy sikerül-e erre rábeszélnie Úrnőjét mielőtt nekiállna a demonstrálásnak. Két hat hosszú idő azután hogy egy ilyen mézesmadzagot elhúztak az orra előtt.*
//Macskakarmok//
~Nahar Sillerforw...~
*Elmosolyodik a példaképen. Nem rossz választás, de talán ma már más időket élünk.*
- Sosem lehet tudni. A hősiességhez sajnos lehetőség is kell, meg szerencse.
~Apádnak most nem volt szerencséje...~
*Nem tud nem erre gondolni hirtelen, de ez nem ül ki az arcára és nem szeretné ismét felhozni ezt a témát. A szépségre nem térne ki, nincs rá különösebb indoka, egyszerűen elsiklik felette, a többit fontosabbnak tartja.*
- Dicséretes, hogy nem a saját érdekeidet tartod szem előtt, hanem azt szeretnéd hogy a lehető legjobban vezesd a házat.
*Az úri kislányok általában sokkal önzőbbek ennél. Ruhák, játékok, ékszerek, meg persze cselédek hada akik az ő minden kívánságát lesik, ilyesmit kívánnának a legtöbben Qeron megítélése szerint. Szélesebbre is húzza a mosolyát, tényleg büszke Meropeára.*
- Oh?
*Szökik fel szemöldöke arra a kijelentésre, hogy neki is lennének feltételei, kíváncsian várja hogy mik lehetnek azok. Megértően bólogat a Kismacska aggályaira, megérti hogy nem szeretné ha az alatta szolgálók látnák ahogy ügyetlenkedik, de sajnos ez elkerülhetetlen. Régen őt is aggasztotta volna, de már a cselédek között is csak a leghűségesebbek maradtak.*
- Beszélek mindenkivel aki esetleg megláthatna, nem fog híre menni az edzéseknek.
*A másik feltétel már jobban kifog rajta. Meg is vakargatja a tarkóját. Mégis honnan szerezzen neki ilyen ruhát? Szabathatna persze, de ehhez ő egyáltalán nem ért. Kell valami szabó aki méretet vesz és akinek el lehet mondani az elvárásokat, aztán az majd csinálja a dolgát. Inkább Lyvet kéne erre a feladatra ráuszítani, hogy kerítsen embert rá és foglalkozzon vele, meg persze gondoskodjon a diszkrécióról. Mégsem adhat valami régi rongyot a gyermeknek, új ruhának kell lennie.*
- Megoldom. Valahogy.
*Elmosolyodik ismét és nyújtja a kezét ő is, hogy megkössék a megegyezést.*
- A holnapi nap nekem sajnos úgyis alkalmatlan lenne, de onnantól már lehet bármikor. Válassz ki három napot a hatból és onnantól ahhoz tartjuk majd magunkat.
*Ennél több időt magából sem tud kipréselni, és Meropeának is csak ártana, túl fiatal még és sok mással is kell foglalkoznia.*
- Meg hát, akkor a ruhádnak is el kell még készülnie mielőtt kezdhetnénk. Legyen az első napunk mondjuk pontosan két hat múlva. Soknak hangzik, tudom hogy már most azonnal kezdenéd, de mégsem mehetünk ki a rendes ruháidat összekoszolni.
*Próbálja viccesre fogni a dolgot.*
- Addig is erősíthetnél! Van pár egyszerű gyakorlat amit egyedül is elvégezhetsz itt bent a szobádban.
*Megvárja még hogy sikerül-e erre rábeszélnie Úrnőjét mielőtt nekiállna a demonstrálásnak. Két hat hosszú idő azután hogy egy ilyen mézesmadzagot elhúztak az orra előtt.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:27:51
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:27:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meghatják Qeron szavai.
Persze már az is, hogy a férfi egyáltalán itt van. De amiket mond, a szüleiről, arról, hogy büszkék lennének rá és, hogy a férfi az is... hogy igazi vezetőre vall, ahogy viselkedik... annyira jólesik neki, mint már nagyon régóta semmi. Pont erre volt most szüksége.
A válaszra, hogy ő a jogos örökös, Qeron pedig csak törleszt, biccent egyet, de nem mond semmit. Érti is a férfi szavait, meg nem is, de úgy gondolja jobb is, ha nem firtatja a dolgot. Legalábbis Qeronon úgy tűnik ő nem akarná.
De sokkal vidámabb témára terelődik a szó szerencsére, Meropea pedig előre dől, olyan izgatottan hallgatja a férfit.*
- Olyan akarok lenni, mint Nahar Sillerforw volt. *válaszol a kérdésére határozottan. Még senkinek nem mondta el ezt a vágyát, de most valahogy mégis kicsúszik. Bele is pirul egy pillanatra.*- Úgy értem olyan hősies biztosan nem lehetek... meg olyan gyönyörű sem... de a mesékben Nahar olyan jó úrnő volt, mint amilyen jó harcos... megakarom tanulni a kardforgatást! *jelenti ki.
A feltételek hallva viszont felszalad a szemöldöke, de illendően nem szól közbe, csak hagyja, hogy Qeron beszéljen.
Az első feltételre csak szaporán bólogat. Persze, érthető, és ez tudja, hogy Kyrrel is hasonlóan volt, a testvérével. A második már kissé félelmetesen hangzik, de nem jelent neki túlzott problémát, hogy ne kelljen úrnőként viselkednie addig, amíg tanulnak, így erre is csak helyesel. Aztán lélegzetvisszafojtva várja az utolsó feltételt... és elneveti magát.*
- Rendben van. *vigyorog szélesen.*- Rábeszélem. Muszáj lesz engednie. De már csak holnap tudom vele megbeszélni. *mondja kicsit elszomorodva. Aztán pár lélegzetvételnyi csend következik be, majd Meropea határozott arccal néz Qeronra.*
- És most az én feltételeim.
*Vár egy kicsit, hogy meglássa, mit szól ehhez a férfi.*
- Úgy kell csinálnunk, hogy senki ne lásson minket. Ha amúgy is ilyen korán kezdjük, akkor még csak a cselédek vannak ébren, úgyhogy beszélned kell velük, hogy tartsák a szájukat. Aki pedig esetleg véletlenül észrevenné még a házból, azokkal is beszélned kell majd. Nem szeretném, ha ezt megtudnák idő előtt. Vagy ha valaki meglátná, hogy mennyire nem vagyok jó harcos még... és valami gyakorló ruhára is szükségem lenne.
*Vár megint egy kicsit, aztán előre nyújtja a kezét Qeronnak, és elvigyorodik.*
- Áll az alku?
//Macskakarmok//
*Meghatják Qeron szavai.
Persze már az is, hogy a férfi egyáltalán itt van. De amiket mond, a szüleiről, arról, hogy büszkék lennének rá és, hogy a férfi az is... hogy igazi vezetőre vall, ahogy viselkedik... annyira jólesik neki, mint már nagyon régóta semmi. Pont erre volt most szüksége.
A válaszra, hogy ő a jogos örökös, Qeron pedig csak törleszt, biccent egyet, de nem mond semmit. Érti is a férfi szavait, meg nem is, de úgy gondolja jobb is, ha nem firtatja a dolgot. Legalábbis Qeronon úgy tűnik ő nem akarná.
De sokkal vidámabb témára terelődik a szó szerencsére, Meropea pedig előre dől, olyan izgatottan hallgatja a férfit.*
- Olyan akarok lenni, mint Nahar Sillerforw volt. *válaszol a kérdésére határozottan. Még senkinek nem mondta el ezt a vágyát, de most valahogy mégis kicsúszik. Bele is pirul egy pillanatra.*- Úgy értem olyan hősies biztosan nem lehetek... meg olyan gyönyörű sem... de a mesékben Nahar olyan jó úrnő volt, mint amilyen jó harcos... megakarom tanulni a kardforgatást! *jelenti ki.
A feltételek hallva viszont felszalad a szemöldöke, de illendően nem szól közbe, csak hagyja, hogy Qeron beszéljen.
Az első feltételre csak szaporán bólogat. Persze, érthető, és ez tudja, hogy Kyrrel is hasonlóan volt, a testvérével. A második már kissé félelmetesen hangzik, de nem jelent neki túlzott problémát, hogy ne kelljen úrnőként viselkednie addig, amíg tanulnak, így erre is csak helyesel. Aztán lélegzetvisszafojtva várja az utolsó feltételt... és elneveti magát.*
- Rendben van. *vigyorog szélesen.*- Rábeszélem. Muszáj lesz engednie. De már csak holnap tudom vele megbeszélni. *mondja kicsit elszomorodva. Aztán pár lélegzetvételnyi csend következik be, majd Meropea határozott arccal néz Qeronra.*
- És most az én feltételeim.
*Vár egy kicsit, hogy meglássa, mit szól ehhez a férfi.*
- Úgy kell csinálnunk, hogy senki ne lásson minket. Ha amúgy is ilyen korán kezdjük, akkor még csak a cselédek vannak ébren, úgyhogy beszélned kell velük, hogy tartsák a szájukat. Aki pedig esetleg véletlenül észrevenné még a házból, azokkal is beszélned kell majd. Nem szeretném, ha ezt megtudnák idő előtt. Vagy ha valaki meglátná, hogy mennyire nem vagyok jó harcos még... és valami gyakorló ruhára is szükségem lenne.
*Vár megint egy kicsit, aztán előre nyújtja a kezét Qeronnak, és elvigyorodik.*
- Áll az alku?
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:17:20
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:17:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hátsókert//
*Nem volt messze az a pad, már éppen leülni készül mikor meghallja a lépteket. Rögtön fordul is a hang irányába, hogy ismét szembetalálja magát az iménti fickóval.*
~ Ez ma már a második félmeztelen pasi... Mégis hová kerültem? ~
*Persze nem gondolja komolyan hogy bármi probléma lenne a háznéppel, csak jönnek sorban gondolatban a jelentéktelen szavak.*
- Szép estét.
*Köszön vissza illedelmesen, és megpróbálja kihúzni magát, rendezni a tartását, hogy legalább ránézésre valami kifinomultabb egyén benyomását keltse. A félbeszakadt mondatra felhúzza egyik szemöldökét, amikor pedig a férfi közelebb lép, egy nagyon picikét hátrébb is húzódik felsőtestével. Ha nem próbálna valamiféle nemesecskét játszani akkor visszakérdezne hogy mi a fenét bámul, de itt inkább csak némán vár, nem tudja mit merhet és mit nem. A pillanat szerencsére nem tart sokáig és befejezi az idegen amit elkezdett. Nixy első reakciója az lenne, hogy legalább a nevét megkérdezi, csak mutatkozzon már be, de a leghalványabb fogalma sincs arról hogy nemeseknél mik a szokások. Meg igazából arról sem hogy a férfi ki a fene, mert hát ha esetleg valami nagy uraság lenne, akkor csak nem illendő neki a neve után kérdezősködni...*
- N... Nem zavarsz.
*Ezt a félénk bizonytalanságot sok idő lesz levetkőznie.*
- Ő... Persze.
*Az "ő"-zésről sem a napokban fog leszokni, az is biztos. Két kezének ujjait csípője előtt összefonja, aztán... csak vár, tanácstalanul. El sem indul, ezzel is megvárja a férfi első mozdulatát, beszédtémát meg végképp nem tud felhozni. Valahogy majdcsak lesz, inkább nézzék azért bolondnak mert nem csinál semmit, mint azért hogy valami hülyeséget mond, vagy tesz.*
//Hátsókert//
*Nem volt messze az a pad, már éppen leülni készül mikor meghallja a lépteket. Rögtön fordul is a hang irányába, hogy ismét szembetalálja magát az iménti fickóval.*
~ Ez ma már a második félmeztelen pasi... Mégis hová kerültem? ~
*Persze nem gondolja komolyan hogy bármi probléma lenne a háznéppel, csak jönnek sorban gondolatban a jelentéktelen szavak.*
- Szép estét.
*Köszön vissza illedelmesen, és megpróbálja kihúzni magát, rendezni a tartását, hogy legalább ránézésre valami kifinomultabb egyén benyomását keltse. A félbeszakadt mondatra felhúzza egyik szemöldökét, amikor pedig a férfi közelebb lép, egy nagyon picikét hátrébb is húzódik felsőtestével. Ha nem próbálna valamiféle nemesecskét játszani akkor visszakérdezne hogy mi a fenét bámul, de itt inkább csak némán vár, nem tudja mit merhet és mit nem. A pillanat szerencsére nem tart sokáig és befejezi az idegen amit elkezdett. Nixy első reakciója az lenne, hogy legalább a nevét megkérdezi, csak mutatkozzon már be, de a leghalványabb fogalma sincs arról hogy nemeseknél mik a szokások. Meg igazából arról sem hogy a férfi ki a fene, mert hát ha esetleg valami nagy uraság lenne, akkor csak nem illendő neki a neve után kérdezősködni...*
- N... Nem zavarsz.
*Ezt a félénk bizonytalanságot sok idő lesz levetkőznie.*
- Ő... Persze.
*Az "ő"-zésről sem a napokban fog leszokni, az is biztos. Két kezének ujjait csípője előtt összefonja, aztán... csak vár, tanácstalanul. El sem indul, ezzel is megvárja a férfi első mozdulatát, beszédtémát meg végképp nem tud felhozni. Valahogy majdcsak lesz, inkább nézzék azért bolondnak mert nem csinál semmit, mint azért hogy valami hülyeséget mond, vagy tesz.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:12:08
Üzenet elküldve: 2016-09-02 20:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hátsókert//
*Hamarost észre kell hogy vegye, hiszen pár pillanat alatt utoléri egy gyengén kocogó tempóban. És amint közelebb ér, egyre furcsállja ezt a kis lényt. Főleg úgy hogy csak ilyen fél-hátulról látja. Nem látta még, s akkor sem mikor legutoljára itt járt. Sötétedik, s így messzebbről nem könnyű megállapítani a korát, de gyermeknek nézné az ember.*
~Biztos Meropea kis barátnője, vagy egy új cseléd?~
*Futnak át agyán a lehetőségek, s végül is, egy kis társalgás semmiképp sem árt. Akár ez, akár az. Ha a barátnője, akkor nagyon szeretne tudni a kislány lelki állapotáról az eset után, és hát ebbe egy barátot, mégis könnyebben beavatnak. Ha pedig cseléd, akkor meg a háztartásról kérdezné ha itt volt az eset alatt. Mi történt a háznéppel, a megmaradtak közül. Szeretne képbe rázódni, hogy ne kövesse el azt mint reggel. Már csak 20 lépés van kettejük között, mikor halkan ráköszön.*
-Szép estét.
*Mondja, egy elejtett mondatban, csak hogy megforduljon.*
-Ne haragudj ha megz...
*S ha megfordul, akkor itt meg is akad a mondandójában. A lány nem gyerek. Látja az arcán, hiába lehet az is gyermeki. Talán még közelebb megy így némán. Mikor így elé ért a barna szemével egyenesen a lány kékes kékjébe bámul. Mint mikor a horizonton a tenger, és az ég kékje összemosódik. Elfogja valami zuhanásérzet a férfit. Kort, és tapasztalatot lát a lányka szemében, és azt is, hogy nem gyermek. Tündér. Ezzel a családtagot mint opciót kizárta, és gyorsan összeszedi magát. Ha visszagondol talán életében először nem jut szóhoz.*
-Szóval ha zavartalak. Ne haragudj. Jól esne egy séta. Csatlakozhatok?
//Hátsókert//
*Hamarost észre kell hogy vegye, hiszen pár pillanat alatt utoléri egy gyengén kocogó tempóban. És amint közelebb ér, egyre furcsállja ezt a kis lényt. Főleg úgy hogy csak ilyen fél-hátulról látja. Nem látta még, s akkor sem mikor legutoljára itt járt. Sötétedik, s így messzebbről nem könnyű megállapítani a korát, de gyermeknek nézné az ember.*
~Biztos Meropea kis barátnője, vagy egy új cseléd?~
*Futnak át agyán a lehetőségek, s végül is, egy kis társalgás semmiképp sem árt. Akár ez, akár az. Ha a barátnője, akkor nagyon szeretne tudni a kislány lelki állapotáról az eset után, és hát ebbe egy barátot, mégis könnyebben beavatnak. Ha pedig cseléd, akkor meg a háztartásról kérdezné ha itt volt az eset alatt. Mi történt a háznéppel, a megmaradtak közül. Szeretne képbe rázódni, hogy ne kövesse el azt mint reggel. Már csak 20 lépés van kettejük között, mikor halkan ráköszön.*
-Szép estét.
*Mondja, egy elejtett mondatban, csak hogy megforduljon.*
-Ne haragudj ha megz...
*S ha megfordul, akkor itt meg is akad a mondandójában. A lány nem gyerek. Látja az arcán, hiába lehet az is gyermeki. Talán még közelebb megy így némán. Mikor így elé ért a barna szemével egyenesen a lány kékes kékjébe bámul. Mint mikor a horizonton a tenger, és az ég kékje összemosódik. Elfogja valami zuhanásérzet a férfit. Kort, és tapasztalatot lát a lányka szemében, és azt is, hogy nem gyermek. Tündér. Ezzel a családtagot mint opciót kizárta, és gyorsan összeszedi magát. Ha visszagondol talán életében először nem jut szóhoz.*
-Szóval ha zavartalak. Ne haragudj. Jól esne egy séta. Csatlakozhatok?
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:40:24
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli... a konyhában//
*Arac hamar túlteszi magát a Nixynél tett véletlen látogatáson.
Mikor kilép újra a szobája ajtaján, már sötét nadrágja van rajta, és ujjatlan, valamivel világosabb barna felsője. Haja megszáradva, de kuszán áll szőkeségében a szélrózsa minden irányába. Szakálla formásan megnyírva... régen érezte már magát ilyen jó bőrben.
Habár otthon érzi magát máris, és csizma nélkül, mezítláb indul meg lefelé, nem nagyon aggódik, hogy megszólják, mert hallja, hogy már elcsendesedett a ház. S valóban. Most sem fut össze senkivel. A nagyterem pedig kiürült. Talán a háznép elment valamerre. A konyha felé veszi az irányt, amit tegnap este megmutatott neki Liorn mester, hogy merre találja. Itt fog enni, nem a nagyteremben, mindig. Ezt alaposan elmondták neki.
És Arac is tudja hol a helye. Attól még, hogy ilyen szerencse érte, nem fog nyomban az urakkal enni.
Nem kopog, egyszerűen csak benyit. Hirtelen csak egy rövid, barna hajú asszonyságot pillant meg odabent, aki éppen szorgoskodik valamit... valószínűleg a reggeli után behordott tányérokat mosogatja el, ha jól látja. Nem néz körül, hogy van e ott még valaki rajtuk kívül.*
- Szép jó reggelt! *köszön máris sugárzó mosollyal.*
- Arac vagyok! És éhes.
*Az asszony motyog valami olyasmit, hogy igen tudja, Liorn már mondta, hogy számíthatnak még valakire, és hogy ott az asztal, ott a reggeli, menjen és szolgálja ki magát, mert ő aztán nem fogja. A férfi jót vigyorog a hallottakon. Szereti az ilyen tüzes nőket, habár a Vennaként bemutatkozó asszonyság nem éppen az esete.
Inkább oda is megy az ablak melletti szélső asztalhoz, és beül a fal mellé a sarokba, hogy máris lapátoljon egy üres tányérra egy jó adag tojást, zöldséget, sajtot és kenyeret. Na meg kolbászt. A kolbász elmaradhatatlan. Most pedig úgy be fog reggelizni, ahogyan már nagyon régen nem tette!*
*Arac hamar túlteszi magát a Nixynél tett véletlen látogatáson.
Mikor kilép újra a szobája ajtaján, már sötét nadrágja van rajta, és ujjatlan, valamivel világosabb barna felsője. Haja megszáradva, de kuszán áll szőkeségében a szélrózsa minden irányába. Szakálla formásan megnyírva... régen érezte már magát ilyen jó bőrben.
Habár otthon érzi magát máris, és csizma nélkül, mezítláb indul meg lefelé, nem nagyon aggódik, hogy megszólják, mert hallja, hogy már elcsendesedett a ház. S valóban. Most sem fut össze senkivel. A nagyterem pedig kiürült. Talán a háznép elment valamerre. A konyha felé veszi az irányt, amit tegnap este megmutatott neki Liorn mester, hogy merre találja. Itt fog enni, nem a nagyteremben, mindig. Ezt alaposan elmondták neki.
És Arac is tudja hol a helye. Attól még, hogy ilyen szerencse érte, nem fog nyomban az urakkal enni.
Nem kopog, egyszerűen csak benyit. Hirtelen csak egy rövid, barna hajú asszonyságot pillant meg odabent, aki éppen szorgoskodik valamit... valószínűleg a reggeli után behordott tányérokat mosogatja el, ha jól látja. Nem néz körül, hogy van e ott még valaki rajtuk kívül.*
- Szép jó reggelt! *köszön máris sugárzó mosollyal.*
- Arac vagyok! És éhes.
*Az asszony motyog valami olyasmit, hogy igen tudja, Liorn már mondta, hogy számíthatnak még valakire, és hogy ott az asztal, ott a reggeli, menjen és szolgálja ki magát, mert ő aztán nem fogja. A férfi jót vigyorog a hallottakon. Szereti az ilyen tüzes nőket, habár a Vennaként bemutatkozó asszonyság nem éppen az esete.
Inkább oda is megy az ablak melletti szélső asztalhoz, és beül a fal mellé a sarokba, hogy máris lapátoljon egy üres tányérra egy jó adag tojást, zöldséget, sajtot és kenyeret. Na meg kolbászt. A kolbász elmaradhatatlan. Most pedig úgy be fog reggelizni, ahogyan már nagyon régen nem tette!*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 17:54:20
Üzenet elküldve: 2016-09-02 17:54:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
//Új munkaerő//
-Rendben. *Válaszol kedvesen, van a lányban valami elbűvölő, de mégis a kiállása és kinézete visszafogott.
Kimennek a terepre, ahol a tálcák a helyükre kerülnek. Szépen és ügyes mozdulattal a legkevésbé sem remegő kézzel teszi a harmadikat a helyére. Nem nehéz kiszámolni szemlátomást, hová kell kerülnie és utána hátrál is a másik lány mellé, aki a konyhába küldi segíteni Vennának, így hát oda is megy, megkérdezi miben lehet a segítségére és legjobb tudása szerint teszi, amit mondanak neki.
Azonban jön valami vele egykorúnak kinéző férfi, aki bal lábbal kelhetett fel és el kezd nekik okoskodni. Mikor rá kerül a sor be is mutatkozna, de megelőzi őt az ajtót nyitó lány és helyre is teszi a dolgokat. Kicsit elmosolyodik, mikor meghallja, hogy fel van véve, majd el is indul a fogadóba, hogy elhozza a ruháit és személyes tárgyait, hogy beköltözzön ide a villába.*
-Akkor sietek vissza, de jelzek megint az ajtóban majd, hogy engedjenek be, nem szeretnék csak úgy bejönni, hogy nem ismer még mindenki. Szeretném elkerülni a zavargást. *Nem hiányzik egy kellemetlen kis pillanat sem neki, el is indul a cuccaiért.*
//Új munkaerő//
-Rendben. *Válaszol kedvesen, van a lányban valami elbűvölő, de mégis a kiállása és kinézete visszafogott.
Kimennek a terepre, ahol a tálcák a helyükre kerülnek. Szépen és ügyes mozdulattal a legkevésbé sem remegő kézzel teszi a harmadikat a helyére. Nem nehéz kiszámolni szemlátomást, hová kell kerülnie és utána hátrál is a másik lány mellé, aki a konyhába küldi segíteni Vennának, így hát oda is megy, megkérdezi miben lehet a segítségére és legjobb tudása szerint teszi, amit mondanak neki.
Azonban jön valami vele egykorúnak kinéző férfi, aki bal lábbal kelhetett fel és el kezd nekik okoskodni. Mikor rá kerül a sor be is mutatkozna, de megelőzi őt az ajtót nyitó lány és helyre is teszi a dolgokat. Kicsit elmosolyodik, mikor meghallja, hogy fel van véve, majd el is indul a fogadóba, hogy elhozza a ruháit és személyes tárgyait, hogy beköltözzön ide a villába.*
-Akkor sietek vissza, de jelzek megint az ajtóban majd, hogy engedjenek be, nem szeretnék csak úgy bejönni, hogy nem ismer még mindenki. Szeretném elkerülni a zavargást. *Nem hiányzik egy kellemetlen kis pillanat sem neki, el is indul a cuccaiért.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 16:45:52
Üzenet elküldve: 2016-09-02 16:45:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hátsókert//
*A nap már jócskán lemenőben, nem sok híja hogy látszik még a horizont felett, de Nixy ismét a kertben kóricál. Annyira kellemes idekint, bár a szobájára sem lehet panasza, de megszokta a szabad eget a feje felett. Idekint az a veszély sem nagyon fenyegeti hogy a nemesekbe botlana, több a dolguk annál minthogy csak így a kertben sétálgathatnának. Éppen az egyik félresikerült kísérletén gondolkodik.*
~ Vajon mi lehetett a baj? ~
*Kényes dolog a bájitalkeverés*
~ Talán nem volt megfelelő a hőfok? De túl meleg volt, vagy tán túl hideg? Működnie kellett volna... Vagy kellene valami még az egyikbe mielőtt a másikkal keverem? ~
*Tekintete a tó vízébe merül, pedig most nem a szépségét csodálja, csak éppen arra bámul töprengése közben. A váratlan káromkodás hallatán ijedten rezzen össze és kapja fejét a gyakorlótér felé, nem tudta hogy van még idekint valaki, arra meg pláne nem számított hogy ilyen hirtelen csattan fel. Nem ismeri az idegent, de ezen nem akad fenn, biztosan sokan jönnek-mennek ebben a hatalmas házban akikről ő nem tud semmit. A fedetlen felsőteste sem botránkoztatná meg önmagában, a koldusok közt nyaranta ez teljesen megszokott volt, csak az hozza zavarba hogy egy nemes úr mutatkozik így őelőtte, ráadásul rá is integet. Kissé megkésve, akadozva emeli fel jobbját hogy viszonozza a gesztust, fogalma sincs hogy mi lenne az illendő vagy az elvárható cselekedet tőle. Egy másodpercig még bámul, aztán elfordul, félúton megakadva egyszer a mozdulatban. Majdnem meggondolta magát, de végül úgy dönt hogy inkább tovább sétál. Leül majd egy padra valamelyik fa vagy bokor mellett, hogy takarásban legyen a gyakorlótér felől. Azt már nem veszi észre hogy időközben az uraság elindult felé.*
//Hátsókert//
*A nap már jócskán lemenőben, nem sok híja hogy látszik még a horizont felett, de Nixy ismét a kertben kóricál. Annyira kellemes idekint, bár a szobájára sem lehet panasza, de megszokta a szabad eget a feje felett. Idekint az a veszély sem nagyon fenyegeti hogy a nemesekbe botlana, több a dolguk annál minthogy csak így a kertben sétálgathatnának. Éppen az egyik félresikerült kísérletén gondolkodik.*
~ Vajon mi lehetett a baj? ~
*Kényes dolog a bájitalkeverés*
~ Talán nem volt megfelelő a hőfok? De túl meleg volt, vagy tán túl hideg? Működnie kellett volna... Vagy kellene valami még az egyikbe mielőtt a másikkal keverem? ~
*Tekintete a tó vízébe merül, pedig most nem a szépségét csodálja, csak éppen arra bámul töprengése közben. A váratlan káromkodás hallatán ijedten rezzen össze és kapja fejét a gyakorlótér felé, nem tudta hogy van még idekint valaki, arra meg pláne nem számított hogy ilyen hirtelen csattan fel. Nem ismeri az idegent, de ezen nem akad fenn, biztosan sokan jönnek-mennek ebben a hatalmas házban akikről ő nem tud semmit. A fedetlen felsőteste sem botránkoztatná meg önmagában, a koldusok közt nyaranta ez teljesen megszokott volt, csak az hozza zavarba hogy egy nemes úr mutatkozik így őelőtte, ráadásul rá is integet. Kissé megkésve, akadozva emeli fel jobbját hogy viszonozza a gesztust, fogalma sincs hogy mi lenne az illendő vagy az elvárható cselekedet tőle. Egy másodpercig még bámul, aztán elfordul, félúton megakadva egyszer a mozdulatban. Majdnem meggondolta magát, de végül úgy dönt hogy inkább tovább sétál. Leül majd egy padra valamelyik fa vagy bokor mellett, hogy takarásban legyen a gyakorlótér felől. Azt már nem veszi észre hogy időközben az uraság elindult felé.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 16:09:32
Üzenet elküldve: 2016-09-02 16:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
//Új munkaerő//
*A reggeli összességében jó hangulatban telik. Lyvnek nem is sok dolga akad, így sajnos jut ideje arra, hogy néha a Meropea széke mögött ácsorgó Gradakra pillantson, amitől azonnal elkalandoznak a gondolatai, és zavarba jön. Hamar végeznek, és kezdenek elszállingózni az uraságok a délelőtti sétára készülni, Lyv pedig elkezdi leszedni az asztalt. Fél szemmel látja, hogy Gradak az utolsónak maradó Meropeához lép és óhatatlanul hallja minden szavát. Mikor meghallja a saját nevét a férfi szájából, megrezzen és ezzel szerencsésen feldönt egy poharat. Nem mer felnézni, csak fülig pirulva össze kapkod pár dolgot és az első tálcával megindul vissza a konyhába. A gondolatra, hogy kettesben maradjon a férfivel egy szobában, izgatottság tölti el, és közben valami furcsa félelem is.*
~Ha megint megérinthetném...~
*Ábrándozik egy pillanatra, közben belöki a konyha ajtaját és még épp hallja, ahogy Delaner levágja a tányérját, és közben fejhangon üvölt Vennával. Szegény asszony, egészen a konyha szélébe lapul és ijedt szemekkel pislog a lakájra, akinek láthatóan különösen rossz napja van. Amint Venna meglátja Lyvet, segélykérőn néz felé, amitől a lány úgy érzi, elege van a férfiből, aki most őt és Firant vette célba negédes stílusával.*
~Remek, már megint bal lábbal kelt fel.~
*Nem zavartatja magát, és nem siet a válasszal. Nem akarja megadni a férfinek azt az élvezetet, hogy lássa, bárkit megfélemlíthet. Nyugodtan besétál a konyha közepére és óvatosan leteszi a tálcát az asztalra, majd Vennához fordul.*
-Az Úrnő azt üzeni, hogy ma is fenséges volt, az amúgy is mindig finom reggelid. Ezért én most azt mondom, hogy menj, és tarts egy kis szünetet, mielőtt nekilátunk az ebédnek.
*Minden szót jól érthetően ejt, hogy Delaner is hallja és tökéletes komolysággal, rezzenéstelen arccal adja elő a kegyes hazugságot. Megereszt egy biztató mosolyt Venna felé és fejével alig észrevehetően az ajtó felé bök. A következő mozdulatával már fordul is Delaner és Firan felé és mielőtt a lány megszólalhatna, Lyv hasonlóan nyugodt, de határozott hangon folytatja.*
-A _jövevényünket_ Ingirie Firannak hívják és mindössze egy órája van a házban. Még nincs felvéve, mielőtt agygörcsöt kapsz, kedves Delaner. De mivel reggeli időben érkezett, gondoltam elkél a segítség és kipróbáljuk a gyakorlatban is, mielőtt eléd kerül és elveszed az életkedvét is.
*Hasonlóan mézes mázos próbál lenni, de szavaiból csak úgy süt a gúny.*
-De tudod mit? Már nem érdekel a véleményed. Cselédnek jelentkezett, a cselédek pedig alám tartoznak, és én azt mondom, marad. Nem tartozom neked sem magyarázattal, sem elszámolással, és ha még egyszer túlgondolod a szereped, és ilyen stílusban mersz beszélni bármelyik alkalmazottal, de különösen Vennával, lehetsz akármilyen jóban Qeron úrral, repülni fogsz innen, ezért kezeskedem.
*Mire végig mondja, egyre jobban lehalkítja a hangját és egyre közelebb lépdel Delanerhez. A végére már olyan közel, hogy az orruk kis híján összeér. Ahogy befejezi, elégedett mosoly terül el az arcán és nem törődve többet a férfivel Firanhoz fordul.*
-Ha valóban maradni szeretnél, akkor fogd a holmid és pakolj le egy cselédszobába. Az előtér túlsó oldalán találod a cseléd folyosót és a fürdőt. Válassz egy szimpatikus szobát és rendezkedj be. Egy óra múlva gyere vissza Vennához a konyhába és segíts neki, amiben tudsz. Én is jönni fogok és megbeszéljük, hogy vannak-e kérdéseid. Ha bármire szükséged lenne, azt is gondold át addigra.
*Beszéd közben kimegy a lánnyal az előtérbe, és ha annak nincs kérdése, akkor magára hagyja. Visszamegy a nagyterembe, de már se Meropeát, se Gradakot nem találja ott. Felkapkodja az asztalról a reggeli minden nyomát és a két másik tálcára halmozza, amikkel bejöttek. Sietve kiviszi a konyhába, majd az emeletre indul, hátha még tud segíteni Gradaknak az öltözködésben.*
~Csak ne lennék ilyen izgatott. Meg fog látszódni rajtam.~
*Halkan kopog a férfi ajtaján, de hiába vár, nem kap választ.*
~Ilyen sokáig lekötött volna Delaner napi agymenése? Az nem lehet, hogy már elmentek.~
*Hallgatózik kicsit, és rájön, hogy egyik szobából sem hall neszeket, ezért vissza indulna a földszintre, de a galérián megtorpan, és az ablakhoz lép. Odalent a ház előtt épp az előkerten vág át a három férfi Meropeát körbe véve, és a kapun kilépve elsétálnak. Gradak is ott lépked, nyilván megoldotta egyedül, vagy talán más segített neki felölteni a páncélját. Erre a gondolatra azonban Lyv gyomra összeugrik.*
~Elkéstem.~
*Csüggedten sóhajt és visszamegy a nyugati szárnyba, hogy előkészítse Lianth szobáját, mire visszaérnek a sétából.*
//Új munkaerő//
*A reggeli összességében jó hangulatban telik. Lyvnek nem is sok dolga akad, így sajnos jut ideje arra, hogy néha a Meropea széke mögött ácsorgó Gradakra pillantson, amitől azonnal elkalandoznak a gondolatai, és zavarba jön. Hamar végeznek, és kezdenek elszállingózni az uraságok a délelőtti sétára készülni, Lyv pedig elkezdi leszedni az asztalt. Fél szemmel látja, hogy Gradak az utolsónak maradó Meropeához lép és óhatatlanul hallja minden szavát. Mikor meghallja a saját nevét a férfi szájából, megrezzen és ezzel szerencsésen feldönt egy poharat. Nem mer felnézni, csak fülig pirulva össze kapkod pár dolgot és az első tálcával megindul vissza a konyhába. A gondolatra, hogy kettesben maradjon a férfivel egy szobában, izgatottság tölti el, és közben valami furcsa félelem is.*
~Ha megint megérinthetném...~
*Ábrándozik egy pillanatra, közben belöki a konyha ajtaját és még épp hallja, ahogy Delaner levágja a tányérját, és közben fejhangon üvölt Vennával. Szegény asszony, egészen a konyha szélébe lapul és ijedt szemekkel pislog a lakájra, akinek láthatóan különösen rossz napja van. Amint Venna meglátja Lyvet, segélykérőn néz felé, amitől a lány úgy érzi, elege van a férfiből, aki most őt és Firant vette célba negédes stílusával.*
~Remek, már megint bal lábbal kelt fel.~
*Nem zavartatja magát, és nem siet a válasszal. Nem akarja megadni a férfinek azt az élvezetet, hogy lássa, bárkit megfélemlíthet. Nyugodtan besétál a konyha közepére és óvatosan leteszi a tálcát az asztalra, majd Vennához fordul.*
-Az Úrnő azt üzeni, hogy ma is fenséges volt, az amúgy is mindig finom reggelid. Ezért én most azt mondom, hogy menj, és tarts egy kis szünetet, mielőtt nekilátunk az ebédnek.
*Minden szót jól érthetően ejt, hogy Delaner is hallja és tökéletes komolysággal, rezzenéstelen arccal adja elő a kegyes hazugságot. Megereszt egy biztató mosolyt Venna felé és fejével alig észrevehetően az ajtó felé bök. A következő mozdulatával már fordul is Delaner és Firan felé és mielőtt a lány megszólalhatna, Lyv hasonlóan nyugodt, de határozott hangon folytatja.*
-A _jövevényünket_ Ingirie Firannak hívják és mindössze egy órája van a házban. Még nincs felvéve, mielőtt agygörcsöt kapsz, kedves Delaner. De mivel reggeli időben érkezett, gondoltam elkél a segítség és kipróbáljuk a gyakorlatban is, mielőtt eléd kerül és elveszed az életkedvét is.
*Hasonlóan mézes mázos próbál lenni, de szavaiból csak úgy süt a gúny.*
-De tudod mit? Már nem érdekel a véleményed. Cselédnek jelentkezett, a cselédek pedig alám tartoznak, és én azt mondom, marad. Nem tartozom neked sem magyarázattal, sem elszámolással, és ha még egyszer túlgondolod a szereped, és ilyen stílusban mersz beszélni bármelyik alkalmazottal, de különösen Vennával, lehetsz akármilyen jóban Qeron úrral, repülni fogsz innen, ezért kezeskedem.
*Mire végig mondja, egyre jobban lehalkítja a hangját és egyre közelebb lépdel Delanerhez. A végére már olyan közel, hogy az orruk kis híján összeér. Ahogy befejezi, elégedett mosoly terül el az arcán és nem törődve többet a férfivel Firanhoz fordul.*
-Ha valóban maradni szeretnél, akkor fogd a holmid és pakolj le egy cselédszobába. Az előtér túlsó oldalán találod a cseléd folyosót és a fürdőt. Válassz egy szimpatikus szobát és rendezkedj be. Egy óra múlva gyere vissza Vennához a konyhába és segíts neki, amiben tudsz. Én is jönni fogok és megbeszéljük, hogy vannak-e kérdéseid. Ha bármire szükséged lenne, azt is gondold át addigra.
*Beszéd közben kimegy a lánnyal az előtérbe, és ha annak nincs kérdése, akkor magára hagyja. Visszamegy a nagyterembe, de már se Meropeát, se Gradakot nem találja ott. Felkapkodja az asztalról a reggeli minden nyomát és a két másik tálcára halmozza, amikkel bejöttek. Sietve kiviszi a konyhába, majd az emeletre indul, hátha még tud segíteni Gradaknak az öltözködésben.*
~Csak ne lennék ilyen izgatott. Meg fog látszódni rajtam.~
*Halkan kopog a férfi ajtaján, de hiába vár, nem kap választ.*
~Ilyen sokáig lekötött volna Delaner napi agymenése? Az nem lehet, hogy már elmentek.~
*Hallgatózik kicsit, és rájön, hogy egyik szobából sem hall neszeket, ezért vissza indulna a földszintre, de a galérián megtorpan, és az ablakhoz lép. Odalent a ház előtt épp az előkerten vág át a három férfi Meropeát körbe véve, és a kapun kilépve elsétálnak. Gradak is ott lépked, nyilván megoldotta egyedül, vagy talán más segített neki felölteni a páncélját. Erre a gondolatra azonban Lyv gyomra összeugrik.*
~Elkéstem.~
*Csüggedten sóhajt és visszamegy a nyugati szárnyba, hogy előkészítse Lianth szobáját, mire visszaérnek a sétából.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 06:25:46
Üzenet elküldve: 2016-09-02 06:25:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Lazyar//
*Ugyan felajánlotta karját a férfi, de azon nyomban kiderül, hogy itt nem erre van szükség, hanem erejére. Elvesz amennyit bír, vagy segít bárhogy ahogyan tud. Nem a legerősebb férfi a világon, de azért jobbjának izmait keményre edzette a munka. Learon sosem gondolkodott olyan komoran a világról mint a legtöbb ember. Komolyabb letargiába is csak kétszer esett egész életében.*
-Ugyan már! Semmi haragot nem szabadna érezni. Arra lettünk felkérve, hogy mentsük meg a világot! Hát ön szerint nem nagyszerű? *Először ő sem így látta még ott a gömbbel való beszélgetéskor, de aztán elgondolkodott. Jobb lesz ez így, hogy nem kell másra rábíznia az életét, meg nyájának biztonságát, hanem lesz akkora ereje, hogy tegyen is valamit. Minden valamire való férfi ezt szeretné. Ezután elgondolkodik azon, hogy hova is mennek. Megemlítette Yar, hogy az Úrnőjéhez, de a kecskés nem emlékszik, hogy lett volna szó annak nevéről, de lehet csak elfelejtette. Megesett már ilyesmi vele. Az ezután felmerülő témára nem számított. Nem zavarja, de szerinte nem illik ide az amúgy is felfokozott hangulatba. Szinte minden másra igen, de arra, hogy a vörös rákérdez nem. Nem is gondolkozik azonban, hogyan is mondja, egyből belekezd.*
-Régebben, amikor idejöttem a városba találkoztam egy mélységivel. *Itt szünetet tart, majd a lány szemébe néz.*
-Ha lehet egy tanácsom, kerülje ezt a fajtát. Még a legokosabbak is vadállatok, és nem csak a velük szembeni tömeges utálat mondatja velem ezt. *Ezután folytatja a már elkezdett mesét.*
-Nem is tudom már mi volt a neve, pedig azon kaptunk össze. Valami nemes ficsúr volt és megsértettem, ő pedig értelmes gondolatok híján volt, így egyszerűen se szó, se beszéd leszúrt és elment. *Tudja, hogy ez nem olyan történet lehet, amit ilyen esetben egy nő várhat, de nem fog hazudni.* ~Pedig mennyivel jobban hangzana valami olyasmi, hogy gonosz haramiák, akikkel utána végzett vagy egy megvadult griff sebesítette meg.~ *Ekkor mosolyogni kezd, mert eszébe jut egy régi emlék a falujából.* ~Még mindig jobb, mint az egyik testvérem, akit megrúgott egy ló, és elgörbült a karja, eszméletlenségében pedig kiszedte a balszemét egy csirke.~ *Más talán nem vigyorogna ezen, de Learon nem másvalaki, ugyebár. Ekkor kerülnek a villa elé. A pásztor meglepetésében füttyent egyet, mikor meglátja a villát. Számtalanszor elment emellett az épület mellet, de egyszer sem figyelt fel rá igazán. Ekkor a lány ad neki egy csókot az arcára, és elveszi tőle a fegyvereket, amivel bemegy. A pásztor pedig bámul utána.*
-Várok rád, emeddig csak kell! *Ígéri meg, és hosszasan nézi a távolodó lány mozdulatait. Ezután áll egy kicsit és gondolkodik, várja a vöröst. Mikor kiér és rákérdez, hogy hol tartott, Learon még a gondolataiba feledkezve válaszol.*
-Önt bámultam éppen, és ábrándoztam.
*Ugyan felajánlotta karját a férfi, de azon nyomban kiderül, hogy itt nem erre van szükség, hanem erejére. Elvesz amennyit bír, vagy segít bárhogy ahogyan tud. Nem a legerősebb férfi a világon, de azért jobbjának izmait keményre edzette a munka. Learon sosem gondolkodott olyan komoran a világról mint a legtöbb ember. Komolyabb letargiába is csak kétszer esett egész életében.*
-Ugyan már! Semmi haragot nem szabadna érezni. Arra lettünk felkérve, hogy mentsük meg a világot! Hát ön szerint nem nagyszerű? *Először ő sem így látta még ott a gömbbel való beszélgetéskor, de aztán elgondolkodott. Jobb lesz ez így, hogy nem kell másra rábíznia az életét, meg nyájának biztonságát, hanem lesz akkora ereje, hogy tegyen is valamit. Minden valamire való férfi ezt szeretné. Ezután elgondolkodik azon, hogy hova is mennek. Megemlítette Yar, hogy az Úrnőjéhez, de a kecskés nem emlékszik, hogy lett volna szó annak nevéről, de lehet csak elfelejtette. Megesett már ilyesmi vele. Az ezután felmerülő témára nem számított. Nem zavarja, de szerinte nem illik ide az amúgy is felfokozott hangulatba. Szinte minden másra igen, de arra, hogy a vörös rákérdez nem. Nem is gondolkozik azonban, hogyan is mondja, egyből belekezd.*
-Régebben, amikor idejöttem a városba találkoztam egy mélységivel. *Itt szünetet tart, majd a lány szemébe néz.*
-Ha lehet egy tanácsom, kerülje ezt a fajtát. Még a legokosabbak is vadállatok, és nem csak a velük szembeni tömeges utálat mondatja velem ezt. *Ezután folytatja a már elkezdett mesét.*
-Nem is tudom már mi volt a neve, pedig azon kaptunk össze. Valami nemes ficsúr volt és megsértettem, ő pedig értelmes gondolatok híján volt, így egyszerűen se szó, se beszéd leszúrt és elment. *Tudja, hogy ez nem olyan történet lehet, amit ilyen esetben egy nő várhat, de nem fog hazudni.* ~Pedig mennyivel jobban hangzana valami olyasmi, hogy gonosz haramiák, akikkel utána végzett vagy egy megvadult griff sebesítette meg.~ *Ekkor mosolyogni kezd, mert eszébe jut egy régi emlék a falujából.* ~Még mindig jobb, mint az egyik testvérem, akit megrúgott egy ló, és elgörbült a karja, eszméletlenségében pedig kiszedte a balszemét egy csirke.~ *Más talán nem vigyorogna ezen, de Learon nem másvalaki, ugyebár. Ekkor kerülnek a villa elé. A pásztor meglepetésében füttyent egyet, mikor meglátja a villát. Számtalanszor elment emellett az épület mellet, de egyszer sem figyelt fel rá igazán. Ekkor a lány ad neki egy csókot az arcára, és elveszi tőle a fegyvereket, amivel bemegy. A pásztor pedig bámul utána.*
-Várok rád, emeddig csak kell! *Ígéri meg, és hosszasan nézi a távolodó lány mozdulatait. Ezután áll egy kicsit és gondolkodik, várja a vöröst. Mikor kiér és rákérdez, hogy hol tartott, Learon még a gondolataiba feledkezve válaszol.*
-Önt bámultam éppen, és ábrándoztam.
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:36:44
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hátsókert//
*Nem volt kedve ma a sétán a barakkban bohóckodni. Elsétáltak mellette, de fáradt is volt, és feleslegesnek érezte, hogy ott megmutassa mit is tud. Nem tudni ki barát, és ki ellenség a városban, és az utóbbiak nem baj ha csak sejtik, hogy tudja használni az íját. Vagy még csak azt se. Az erőfitoktatás egy seregszemle is az ellenfél számára. A hátsókertben ott a régi gyakorlótér. Mindent megtalál amit akar. Bár most nem fog gyakorolni, csak egy kicsit ráedz az utazástól fáradt izmaira. Hiszen a séta, és a gyalogmenet nem sok izmost mozgat meg. A felsőtestet például egyáltalán nem, és feszesre kell húzni azt az íjat. Leveti a bőrvértet, és a teret elkerítő gerendákra teríti, ahogy a vértezet hordását segítő puha szövetet, és fehéres igét is. Precízen összehajtva. És félmeztelen kezd bele a súlyok emelgetésének. Nem viszi túlzásba, tényleg csak megtornáztatja a megsorvadt izmokat. Közben maga is jól szórakozik. Egy kisebb, ilyen kétmaroknyi, ötkilós kőgolyót próbál meg kellemesen egyensúlyozni egyik válláról a másikra, vagy éppen egyik kezéből a másikba dobálja, zsonglőrkodik. Pocsékul, s a lábára is ejt egyet.*
-A hét farkas kutya úr istenit!
*Ejti el eme szép, és jól nevelt mondatot. A kékvérűek nem hallhatták meg odafent, de volt annyira hangos hogy elterül a kerten. Az egybefolyt szavakból nem lehet kivenni, hogy "hét farkaskutya", vagy "hétfarkas kutya", esetleg "Farkaskutya úr" és külön az "istenit". Bár mindegy is hogy ez mennyire lényeges, végül is körbepillant hogy ki hallotta hogy ilyen szépen formálja a csúnya szavakat. Messze a tó túloldalán lát egy alakot. Egy kékes hajú, vékony lánykát. Odainteget, s ha az nem menekül el rémületében, akkor Lien belátja hogy nem megy neki a cirkuszi munka, és inkább odamegy beszélgetni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.04 19:44:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett hibák javítása.
//Hátsókert//
*Nem volt kedve ma a sétán a barakkban bohóckodni. Elsétáltak mellette, de fáradt is volt, és feleslegesnek érezte, hogy ott megmutassa mit is tud. Nem tudni ki barát, és ki ellenség a városban, és az utóbbiak nem baj ha csak sejtik, hogy tudja használni az íját. Vagy még csak azt se. Az erőfitoktatás egy seregszemle is az ellenfél számára. A hátsókertben ott a régi gyakorlótér. Mindent megtalál amit akar. Bár most nem fog gyakorolni, csak egy kicsit ráedz az utazástól fáradt izmaira. Hiszen a séta, és a gyalogmenet nem sok izmost mozgat meg. A felsőtestet például egyáltalán nem, és feszesre kell húzni azt az íjat. Leveti a bőrvértet, és a teret elkerítő gerendákra teríti, ahogy a vértezet hordását segítő puha szövetet, és fehéres igét is. Precízen összehajtva. És félmeztelen kezd bele a súlyok emelgetésének. Nem viszi túlzásba, tényleg csak megtornáztatja a megsorvadt izmokat. Közben maga is jól szórakozik. Egy kisebb, ilyen kétmaroknyi, ötkilós kőgolyót próbál meg kellemesen egyensúlyozni egyik válláról a másikra, vagy éppen egyik kezéből a másikba dobálja, zsonglőrkodik. Pocsékul, s a lábára is ejt egyet.*
-A hét farkas kutya úr istenit!
*Ejti el eme szép, és jól nevelt mondatot. A kékvérűek nem hallhatták meg odafent, de volt annyira hangos hogy elterül a kerten. Az egybefolyt szavakból nem lehet kivenni, hogy "hét farkaskutya", vagy "hétfarkas kutya", esetleg "Farkaskutya úr" és külön az "istenit". Bár mindegy is hogy ez mennyire lényeges, végül is körbepillant hogy ki hallotta hogy ilyen szépen formálja a csúnya szavakat. Messze a tó túloldalán lát egy alakot. Egy kékes hajú, vékony lánykát. Odainteget, s ha az nem menekül el rémületében, akkor Lien belátja hogy nem megy neki a cirkuszi munka, és inkább odamegy beszélgetni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.04 19:44:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett hibák javítása.
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:32:05
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:32:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
*Egy pár lépés köztük a különbség, amit hamar behoz a férfi. Melléérve, szinte egyből, megkér, hogy segítsen hozni a fegyvereket. Annyit harácsolt össze, hogy nem is bírná, a tisztásig se. Nagyon hamar, felveszik a könnyed társalgási komédia stílusát, és szinte kedélyesen beszélgetnek, ami igencsak különös egy ilyen után.*
-Én nem furcsának mondanám, de most csak harag és komorság, amit ez nyújthat. Beszéljünk másról.
*Mondja, és a témaválasztás nagyszerű intézményét megengedi Learonnak. Mindenképpen válaszol felelget helyesel, és szaporázza a lépteit. Reggel van még.*
~Mit csinálhat ilyenkor a villa? Del túl van a reggeli teáján. Meropea talán most ébredezik.~
*Gondolkozik magában, és sietteti a lépteit. Egy másik teljesen bátor témával csattan a Learon által indított beszélgetésbe, Yar.*
-Mi történt a karoddal?
*Ez a téma, kitart a villáig. Persze bele, bele kérdez, hogy Learon folytassa csak a történetet. Nem minden nap találkozik egy kecskepásztor mágussal az ember, de ha igen akkor nagyon. Egészen gömbvillámosan.*
//Bárki a villában//
*Mikor megérkeznek, sajnos félbe kell szakítania a férfi mondandóját, és egy bocsánatkérő mosollyal csak ennyit mond.*
-Bocsáss, meg! Szavad ne feledd. Sietek.
*És egy csókot lehel annak szakállas arcára, és felnyalábolja a fegyvereket. Ha nem lett volna világos, a csilingelve nyíló vaskapu takarásából, még visszamondja kedvesen.*
-Várj itt.
*És siet a ház felé. A kovácsoltvas kerítésen át látni lehet, egész az ajtó takarásáig. A posztókabátba tekert arzenált ledobja a földre a nagyteremben, és várja, hogy a csörömpölésre odasiessen valaki, amíg ő visszaveszi a kabátját, és a maga fegyvereit is a földre hajítja a többi mellé. Talán Delaner, vagy Lyv éppen arra jár. Mivel nincs, más a házban, de erről nem tud. Amikor bárki megérkezik gyorsan hadarja el amit tudnia kell, és csakis címszavakban.*
-Élőholtak a Grombar kastélyi harcokon, képviselnem kell a házat, mint mágus. Üzenem Úrnőmnek, hogy vigyázok magamra. Mennem kell.
*És már fordul is az ajtón a felesleges kérdések elől, és nyurga lábain kiviharzik a kapun túlra, vissza Learonhoz.*
//Learon//
*Amint kiér a kapun, azt gondosan bezárja maga mögött, és már unszolja egyből indulásra a férfit, nehogy az akadékoskodó komornyik feltartsa.*
-Hol tartott kedvesem?
*Egy pár lépés köztük a különbség, amit hamar behoz a férfi. Melléérve, szinte egyből, megkér, hogy segítsen hozni a fegyvereket. Annyit harácsolt össze, hogy nem is bírná, a tisztásig se. Nagyon hamar, felveszik a könnyed társalgási komédia stílusát, és szinte kedélyesen beszélgetnek, ami igencsak különös egy ilyen után.*
-Én nem furcsának mondanám, de most csak harag és komorság, amit ez nyújthat. Beszéljünk másról.
*Mondja, és a témaválasztás nagyszerű intézményét megengedi Learonnak. Mindenképpen válaszol felelget helyesel, és szaporázza a lépteit. Reggel van még.*
~Mit csinálhat ilyenkor a villa? Del túl van a reggeli teáján. Meropea talán most ébredezik.~
*Gondolkozik magában, és sietteti a lépteit. Egy másik teljesen bátor témával csattan a Learon által indított beszélgetésbe, Yar.*
-Mi történt a karoddal?
*Ez a téma, kitart a villáig. Persze bele, bele kérdez, hogy Learon folytassa csak a történetet. Nem minden nap találkozik egy kecskepásztor mágussal az ember, de ha igen akkor nagyon. Egészen gömbvillámosan.*
//Bárki a villában//
*Mikor megérkeznek, sajnos félbe kell szakítania a férfi mondandóját, és egy bocsánatkérő mosollyal csak ennyit mond.*
-Bocsáss, meg! Szavad ne feledd. Sietek.
*És egy csókot lehel annak szakállas arcára, és felnyalábolja a fegyvereket. Ha nem lett volna világos, a csilingelve nyíló vaskapu takarásából, még visszamondja kedvesen.*
-Várj itt.
*És siet a ház felé. A kovácsoltvas kerítésen át látni lehet, egész az ajtó takarásáig. A posztókabátba tekert arzenált ledobja a földre a nagyteremben, és várja, hogy a csörömpölésre odasiessen valaki, amíg ő visszaveszi a kabátját, és a maga fegyvereit is a földre hajítja a többi mellé. Talán Delaner, vagy Lyv éppen arra jár. Mivel nincs, más a házban, de erről nem tud. Amikor bárki megérkezik gyorsan hadarja el amit tudnia kell, és csakis címszavakban.*
-Élőholtak a Grombar kastélyi harcokon, képviselnem kell a házat, mint mágus. Üzenem Úrnőmnek, hogy vigyázok magamra. Mennem kell.
*És már fordul is az ajtón a felesleges kérdések elől, és nyurga lábain kiviharzik a kapun túlra, vissza Learonhoz.*
//Learon//
*Amint kiér a kapun, azt gondosan bezárja maga mögött, és már unszolja egyből indulásra a férfit, nehogy az akadékoskodó komornyik feltartsa.*
-Hol tartott kedvesem?
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:41:27
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:41:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fejfájás//
//Új munkaerő//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Túlságosan felgyorsultak a dolgok. Olyannyira, hogy még Delaner sem képes követni mindig. Persze próbálkozik, de megfájdul tőle a feje. Pedig azt hitte már hozzá szokott az emberek által gerjesztett negatív ingerekre, de sajnos tévedett. Újra melegíti a teáját és mikor az már megfelelő hőmérsékletű, elmélyülten inni kezdi azt. Nem is igazán reagál a külvilágra, így két fontos dologról is lemarad. Az egyik, hogy Qeron milyen frappánsan szól vissza annak az átok úrfinak. A másik pedig, ami meglepőbb, hogy az sem érdekli, hogy egy számára ismeretlen személy szolgálja fel a reggelit. Nem is igazán számít. *
~Hogy tud egyetlen személy mindent ennyire elrontani. A kisasszonynak nem arra van szüksége, hogy holmi nagybácsikkal játszadozzon(főleg ha Lianthról van szó), hanem arra, hogy beletanuljon az úri életbe és végül egyedül is képes legyen irányítani a Sillerforw házat. ~
*Gondolkodik, miközben erősen dobol az asztalon nem is érdekelvén, hogy netán zavar vele valakit. Neki most ennél komolyabb gondjai vannak és ha ezt valaki nem bírja felfogni... az menjen csak és nyalja Lianth seggét. Igen ez a véleménye. Ő nem lesz hajlandó behódolni és végkép nem hagyja, hogy ez az ember bármilyen módon kárt tegyen, még ha ezzel fel is kell rúgnia az esküjét, miszerint a Sillerforwokat minden tőle telhető módon megvédi. Számára ez az ember nem családtag és bármit meg tesz azért, hogy minél hamarabb eltakarítsa innen. Még akkor is ha ezzel át kel gyalogolnia mindenen amiben eddig hitt. A cél szentesíti az eszközt. Hogy mennyire igaz ez a mondást és a segítségével Delaner legalább felmenti magát minden felelősség alól. Végül a kisasszony is belátja majd, hogy Lianth csak egy kártékony féreg és akkor végre minden a régi kerékvágásba kerül. *
-Régi kerékvágás hmmm... -
*Még a gondolat is csodálatos, de az ezt követő már nem igazán. Ugyanis azon kezd gondolkodni, hogy mennyi és mennél szebb válogatott módon tudná (hogy is mondjam)... baleset áldozatává tenni az úrfit. *
~Delaner te esztelen, ezt azonnal hagyd abba. Bármennyire is utálod, Lianth is Sillerforw, így ugyanazok a jogok illetik meg mint a többi családtagot. ~
*Szól ekkor közbe a jobbik énje és végül sikerül is meggyőznie magát. Ő jobb annál mint hogy bemocskolja a kezét. *
~Viszont ha nem én teszem akkor... ~
~Most állj le. ~
*Torkolja le újra a hang és újból be kell látnia, hogy mennyire igaza van. De mérgével így se tud mit kezdeni. Valakin, vagy valamin le kéne vezetnie, mert ha ez így folytatódik, biztos, hogy felrobban a feje. De mivel nem az erőszak híve, így úgy dönt inkább keress valakit, akivel kiüvöltözheti a haragját. Az első ami feltűnik neki az az, hogy mennyire kihűlt a reggelije. Persze ez az ő hibája, hisz már jó ideje a gondolataiba merült, de ezt nem kell senkinek tudnia.Szegény Venna nem is tudja, milyen bajt zúdított akaratlanul is a saját fejére. Persze csak annyi volt a hibája, hogy rosszkor volt rossza helye. De Delanert ez a legkevésbé sem izgatja. *
-Venna az isten szerelmére, nem hiszem el, hogy képtelen vagy normális reggelit csinálni. Azt várod el tőlem, hogy ezt egyem meg.-
*Üvölti , miközben nyomatékul a pultra dobja a tányérját.( Persze arra ügyel, nehogy az eltörjön). És már keresné a cselédet, mikor meglátja az új kis tündérleányzót. Szegény nagyon rossz napot választott a házba érkezésre. *
~De mégis, hogy jöhetett úgy, hogy azt nem vettem észre és ami a legrosszabb Lyv (mert valószínűleg ő vette fel) miért nem tájékoztatott az új cselédről. ~
*Gondolja és Venna szerencséjére ez sikeresen elfeledteti vele a reggeli sérelmet. Tökéletes. Delanernek új "célpontja" van. Vagyis kettő. Ráadásul, most teljes joggal( legalább is hite szerint) vezetheti le dühét. *
-Lyvanär drága. Elmagyaráznád nekem ki ez a tünemény itt előttem. -
*Mondja, miközben megfogja a tündér lány vállát, hogy az még véletlenül se tudjon elmenni. *
-Tudod mit hagyjuk. Az új kis jövevényünknek biztos van szája, majd ő elmondja nekem miért van itt. Utána te is elregélhetnéd majd szépen azt, hogy mégis, hogy mertél felvenni valakit az én megkérdezésem nélkül. -
*Folytatja, miközben a leggyilkosabb mosolyát villantja meg. *
-Tehát, hadd halljam. Kit tisztelhetek az úrnőben. -
*Mondja nagyon cinikus hangon, miközben erőltetetten meghajol. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 16:53:31
//Új munkaerő//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Túlságosan felgyorsultak a dolgok. Olyannyira, hogy még Delaner sem képes követni mindig. Persze próbálkozik, de megfájdul tőle a feje. Pedig azt hitte már hozzá szokott az emberek által gerjesztett negatív ingerekre, de sajnos tévedett. Újra melegíti a teáját és mikor az már megfelelő hőmérsékletű, elmélyülten inni kezdi azt. Nem is igazán reagál a külvilágra, így két fontos dologról is lemarad. Az egyik, hogy Qeron milyen frappánsan szól vissza annak az átok úrfinak. A másik pedig, ami meglepőbb, hogy az sem érdekli, hogy egy számára ismeretlen személy szolgálja fel a reggelit. Nem is igazán számít. *
~Hogy tud egyetlen személy mindent ennyire elrontani. A kisasszonynak nem arra van szüksége, hogy holmi nagybácsikkal játszadozzon(főleg ha Lianthról van szó), hanem arra, hogy beletanuljon az úri életbe és végül egyedül is képes legyen irányítani a Sillerforw házat. ~
*Gondolkodik, miközben erősen dobol az asztalon nem is érdekelvén, hogy netán zavar vele valakit. Neki most ennél komolyabb gondjai vannak és ha ezt valaki nem bírja felfogni... az menjen csak és nyalja Lianth seggét. Igen ez a véleménye. Ő nem lesz hajlandó behódolni és végkép nem hagyja, hogy ez az ember bármilyen módon kárt tegyen, még ha ezzel fel is kell rúgnia az esküjét, miszerint a Sillerforwokat minden tőle telhető módon megvédi. Számára ez az ember nem családtag és bármit meg tesz azért, hogy minél hamarabb eltakarítsa innen. Még akkor is ha ezzel át kel gyalogolnia mindenen amiben eddig hitt. A cél szentesíti az eszközt. Hogy mennyire igaz ez a mondást és a segítségével Delaner legalább felmenti magát minden felelősség alól. Végül a kisasszony is belátja majd, hogy Lianth csak egy kártékony féreg és akkor végre minden a régi kerékvágásba kerül. *
-Régi kerékvágás hmmm... -
*Még a gondolat is csodálatos, de az ezt követő már nem igazán. Ugyanis azon kezd gondolkodni, hogy mennyi és mennél szebb válogatott módon tudná (hogy is mondjam)... baleset áldozatává tenni az úrfit. *
~Delaner te esztelen, ezt azonnal hagyd abba. Bármennyire is utálod, Lianth is Sillerforw, így ugyanazok a jogok illetik meg mint a többi családtagot. ~
*Szól ekkor közbe a jobbik énje és végül sikerül is meggyőznie magát. Ő jobb annál mint hogy bemocskolja a kezét. *
~Viszont ha nem én teszem akkor... ~
~Most állj le. ~
*Torkolja le újra a hang és újból be kell látnia, hogy mennyire igaza van. De mérgével így se tud mit kezdeni. Valakin, vagy valamin le kéne vezetnie, mert ha ez így folytatódik, biztos, hogy felrobban a feje. De mivel nem az erőszak híve, így úgy dönt inkább keress valakit, akivel kiüvöltözheti a haragját. Az első ami feltűnik neki az az, hogy mennyire kihűlt a reggelije. Persze ez az ő hibája, hisz már jó ideje a gondolataiba merült, de ezt nem kell senkinek tudnia.Szegény Venna nem is tudja, milyen bajt zúdított akaratlanul is a saját fejére. Persze csak annyi volt a hibája, hogy rosszkor volt rossza helye. De Delanert ez a legkevésbé sem izgatja. *
-Venna az isten szerelmére, nem hiszem el, hogy képtelen vagy normális reggelit csinálni. Azt várod el tőlem, hogy ezt egyem meg.-
*Üvölti , miközben nyomatékul a pultra dobja a tányérját.( Persze arra ügyel, nehogy az eltörjön). És már keresné a cselédet, mikor meglátja az új kis tündérleányzót. Szegény nagyon rossz napot választott a házba érkezésre. *
~De mégis, hogy jöhetett úgy, hogy azt nem vettem észre és ami a legrosszabb Lyv (mert valószínűleg ő vette fel) miért nem tájékoztatott az új cselédről. ~
*Gondolja és Venna szerencséjére ez sikeresen elfeledteti vele a reggeli sérelmet. Tökéletes. Delanernek új "célpontja" van. Vagyis kettő. Ráadásul, most teljes joggal( legalább is hite szerint) vezetheti le dühét. *
-Lyvanär drága. Elmagyaráznád nekem ki ez a tünemény itt előttem. -
*Mondja, miközben megfogja a tündér lány vállát, hogy az még véletlenül se tudjon elmenni. *
-Tudod mit hagyjuk. Az új kis jövevényünknek biztos van szája, majd ő elmondja nekem miért van itt. Utána te is elregélhetnéd majd szépen azt, hogy mégis, hogy mertél felvenni valakit az én megkérdezésem nélkül. -
*Folytatja, miközben a leggyilkosabb mosolyát villantja meg. *
-Tehát, hadd halljam. Kit tisztelhetek az úrnőben. -
*Mondja nagyon cinikus hangon, miközben erőltetetten meghajol. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 16:53:31
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:54:19
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:54:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
*Kicsit zavarban van. Most minden más, mint régen, így hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Régen ilyenkor mindig a fal mellett őrizte ura nyugodt étkezését, amíg Ő, befejezve az étkezést, el nem küldte enni. Most viszont még az sem tudja, testőrként tekintenek-e még rá. De itt van a Gwadornak nevezett férfi, akiről tudja ugyan, hogy rokon, de nem túl bizalomgerjesztő, itt van Lianth, akit ismer is, de Ő olyan könnyelmű és mindezek tetejébe itt van az a kis fehér bőrű tündér lány, akit biztos, hogy a közelmúltban alkalmaztak, mert nem emlékszik rá. Ezeket mind végiggondolva úgy dönt, hogy Ő bizony a szokott helyén, a fal mellett szobrozva várja ki az Úrnő reggelijének végét. Amint a Kismacska jól lakott, tudja, nem halaszthatja tovább a helyzet tisztázását, így hozzá lép és tiszteletteljesen megszólítja.*
-Úrnő, mint a Sillerforw ház testőrlovagjának, kérlek, engedd meg, hogy elkísérjelek sétádon! A vértemet, ha Lyvanar segít, percek alatt fel tudom ölteni, bár nincs olyan állapotban, hogy merészelném benne a katonádnak vallani magam mások füle hallatára.
*Maga sem tudja, miért pont Lyvanar jut eszébe, de az ügyes kezű lány tényleg nagy segítség lenne, hiszen most beosztott harcosok, apródok asszisztálására nem számíthat. Ha a Kismacska elfogadta ajánlkozását, meghatja magát, majd a konyhába siet Lyvanarért, hogy a segítségére legyen és valami harapnivalót is adjon. Amint lenyelt néhány falatot és a vértje is rajta van, a bejárathoz siet és a Kismacska baljára áll, fél lépéssel lemaradva, ahogy egy testőrlovagnak illik.*
*Kicsit zavarban van. Most minden más, mint régen, így hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Régen ilyenkor mindig a fal mellett őrizte ura nyugodt étkezését, amíg Ő, befejezve az étkezést, el nem küldte enni. Most viszont még az sem tudja, testőrként tekintenek-e még rá. De itt van a Gwadornak nevezett férfi, akiről tudja ugyan, hogy rokon, de nem túl bizalomgerjesztő, itt van Lianth, akit ismer is, de Ő olyan könnyelmű és mindezek tetejébe itt van az a kis fehér bőrű tündér lány, akit biztos, hogy a közelmúltban alkalmaztak, mert nem emlékszik rá. Ezeket mind végiggondolva úgy dönt, hogy Ő bizony a szokott helyén, a fal mellett szobrozva várja ki az Úrnő reggelijének végét. Amint a Kismacska jól lakott, tudja, nem halaszthatja tovább a helyzet tisztázását, így hozzá lép és tiszteletteljesen megszólítja.*
-Úrnő, mint a Sillerforw ház testőrlovagjának, kérlek, engedd meg, hogy elkísérjelek sétádon! A vértemet, ha Lyvanar segít, percek alatt fel tudom ölteni, bár nincs olyan állapotban, hogy merészelném benne a katonádnak vallani magam mások füle hallatára.
*Maga sem tudja, miért pont Lyvanar jut eszébe, de az ügyes kezű lány tényleg nagy segítség lenne, hiszen most beosztott harcosok, apródok asszisztálására nem számíthat. Ha a Kismacska elfogadta ajánlkozását, meghatja magát, majd a konyhába siet Lyvanarért, hogy a segítségére legyen és valami harapnivalót is adjon. Amint lenyelt néhány falatot és a vértje is rajta van, a bejárathoz siet és a Kismacska baljára áll, fél lépéssel lemaradva, ahogy egy testőrlovagnak illik.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:08:20
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a nagyteremben//
*A figyelem középpontjában továbbra is az újonnan érkezett rokon, aki mint kiderül Meropea nagybátyja, áll, és persze maga az úrnő. Aranyos, ahogy felzárkóznak a eddig történtekkel, de most, hogy teljesen bizonyos afelől, hogy nincs szükség rá, ahogy a kismacska elindul az ebédlő asztal felé, maga is szapora léptekkel odavágódik a megszokott helyére és várja a tálalást. Lyven kívül egy ismeretlen lány is tálcával zsönglőrködik. Majd később talán lesz alkalma őt is elkapni néhány szóra. Hirtelen felindulásból kihajítaná a lányt, mondván, hogy idegen, és talán azért jött, hogy megmérgezze Meropeát, ugyanakkor Lianth-tal is felsült volna, ha elhamarkodottan cselekszik. Kivárja, hogy ki fia borja a furán törékeny, aprócska tündért.*
~Hát legalább nem kézitusában fogja leteperni Meropeát, ha az életére tör.~
*Konstatálja magában, viszont ebből csak a mérgek felé tud visszakanyarodni, ami a puszta erőszaknál aljasabb módszer. Mindemellett az őszülő férfinek különösen fájdalmas emlékei fűződnek az efféle merénylethez. El is hessegeti a gondolatot, de mire maradéktalanul sikerül kiverni a fejéből, már üres a tányérja. Ha az úrnő is végzett, és felkelt az asztaltól, akkor Gwador is megindul a szobája felé, hogy rendbe szedje magát, és felvegye a díszesebbnek vélt ingét - amiről ugyan senki meg nem mondja, hogy ugyan olyan mint a másik, csak aki alaposan átvizsgálta őket - és visszaindul a hallba, ahol Meropea már látszólag indulásra készen áll.*
-Gondolom várunk még valakit.
*Jegyzi meg kellemes hangnemben egy mosollyal tarkítva, miközben mellé sorol.*
*A figyelem középpontjában továbbra is az újonnan érkezett rokon, aki mint kiderül Meropea nagybátyja, áll, és persze maga az úrnő. Aranyos, ahogy felzárkóznak a eddig történtekkel, de most, hogy teljesen bizonyos afelől, hogy nincs szükség rá, ahogy a kismacska elindul az ebédlő asztal felé, maga is szapora léptekkel odavágódik a megszokott helyére és várja a tálalást. Lyven kívül egy ismeretlen lány is tálcával zsönglőrködik. Majd később talán lesz alkalma őt is elkapni néhány szóra. Hirtelen felindulásból kihajítaná a lányt, mondván, hogy idegen, és talán azért jött, hogy megmérgezze Meropeát, ugyanakkor Lianth-tal is felsült volna, ha elhamarkodottan cselekszik. Kivárja, hogy ki fia borja a furán törékeny, aprócska tündért.*
~Hát legalább nem kézitusában fogja leteperni Meropeát, ha az életére tör.~
*Konstatálja magában, viszont ebből csak a mérgek felé tud visszakanyarodni, ami a puszta erőszaknál aljasabb módszer. Mindemellett az őszülő férfinek különösen fájdalmas emlékei fűződnek az efféle merénylethez. El is hessegeti a gondolatot, de mire maradéktalanul sikerül kiverni a fejéből, már üres a tányérja. Ha az úrnő is végzett, és felkelt az asztaltól, akkor Gwador is megindul a szobája felé, hogy rendbe szedje magát, és felvegye a díszesebbnek vélt ingét - amiről ugyan senki meg nem mondja, hogy ugyan olyan mint a másik, csak aki alaposan átvizsgálta őket - és visszaindul a hallba, ahol Meropea már látszólag indulásra készen áll.*
-Gondolom várunk még valakit.
*Jegyzi meg kellemes hangnemben egy mosollyal tarkítva, miközben mellé sorol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396