Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-28 13:42:03
Üzenet elküldve: 2016-07-28 13:42:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*Lyvnek ez az első napja, hogy megint jár kel a ház körül és még érzi, hogy hamar elfárad, ezért miután a konyhában segített minden előkészületben, amiben tudott, úgy dönt, hogy vacsora előtt még lepihen egykicsit. Épp hogy csak kényelmesen kinyújtózik az ágyán és fájó oldalát dörzsölgeti, amikor meghallja Gwador mély hangját, ahogy a folyosón a nevét kiáltja. Riadtan felpattan az ágyról, amitől az oldalába hasít a fájdalom és az ajtóhoz szalad. Kilépve megpillantja a fekete harcost, ahogy a folyosót fürkészi és tanácstalanul forgolódik, hogy merre induljon.*
-Itt vagyok. Mi történt? Miért keresel?
*Mikor Gwador hadarva és szűkszavúan felvázolja, hogy valami sebesült katonáról van szó, Lyv nem sokat gondolkodik, rohan is lefelé, a harcossal a nyomában. Nem törődik a fájdalommal és a sebhelye tiltakozásával, és szinte lassítás nélkül veti magát a nagyterem nehéz ajtajának. Ahogy belép és meglátja a fáradt és nyilvánvalóan rossz bőrben lévő harcost, egy pillanatra megtorpan és megrohanják az emlékképek.*
~Ismerem őt! Az arca... Annyira ismerős. Fontos katona volt, nem akárki. De annyira meggyötört most. Testőr... Az Úr testőre!~
-Gradak!
*Kiáltja, amikor végre felismeri a páncél nélküli, megtört alakot. A tálaló asztalhoz szalad, ahol mindig áll egy kancsó víz és néhány pohár. Tölt egyet a harcosnak és odaviszi, közben hitetlenkedve és aggódva kutatja rajta a sérüléseket.*
-Talán meg sem ismersz. Nem baj. Igyál csak, biztosan hosszú utat tettél meg. Máris hozok neked valami ennivalót és hívom Liorn mestert, hogy hozzon gyógyfüveket. Hol sérültél meg?
*A hogy kerülsz ide, és a hogy hogy életben vagy, illetve a miért nem értesítetted a házat kérdéseket egyelőre félre teszi és csak azon van, hogy az érkező össze szedhesse magát. Döbbenetes, hogy él és itt van.*
-Azonnal előkészítem a szobád, hogy lepihenhess. Ráérsz elmondani mindent az Úrnőnek akkor, amikor már jobban vagy.
*Mondja határozottan, mielőtt a harcos rázni kezdi a fejét, vagy ellenkezésre nyitná a száját. Megelőzi azzal, hogy jelentőségteljesen a szemébe néz és bólint, majd az ajtó felé indul. Ekkor belép rajta az öreg Liorn mester és megtorpan. Végig néz a jelenlevőkön és mikor a vendéghez ér, szúrós szemmel méri végig. Egy nyomasztó pillanatig Lyv azt hiszi, talán félreértés történt, és Gradak nem is Gradak. Az öreg arca azonban kisímul és teljes nyugalommal fordul Lyv felé.*
-Készíts neki ágyat, szobát, és forró vizet a fürdőhöz.
*Majd Gwadornak is címez egy rövid kérést.*
-Ha megkérlek, keresd meg az Úrnőt. Ha nem is jön azonnal, tudnia kell a hírről.
*Miután pedig mindenkit útjára bocsáátott, Gradak felé fordulva folytatja.*
-Üdvözöllek itthon, gyermekem. Most már minden rendben lesz.
*Köpenye zsebébe mélyeszti a kezét, és elővesz egy fiolát, amiben zöld folyadék van. Valószínűleg valamilyen gyógyital, vagy fájdalom csillapító, de ezt Lyv már nem tudja meg, mert késlekedés nélkül indula dolgára.*
//Hazatérés//
*Lyvnek ez az első napja, hogy megint jár kel a ház körül és még érzi, hogy hamar elfárad, ezért miután a konyhában segített minden előkészületben, amiben tudott, úgy dönt, hogy vacsora előtt még lepihen egykicsit. Épp hogy csak kényelmesen kinyújtózik az ágyán és fájó oldalát dörzsölgeti, amikor meghallja Gwador mély hangját, ahogy a folyosón a nevét kiáltja. Riadtan felpattan az ágyról, amitől az oldalába hasít a fájdalom és az ajtóhoz szalad. Kilépve megpillantja a fekete harcost, ahogy a folyosót fürkészi és tanácstalanul forgolódik, hogy merre induljon.*
-Itt vagyok. Mi történt? Miért keresel?
*Mikor Gwador hadarva és szűkszavúan felvázolja, hogy valami sebesült katonáról van szó, Lyv nem sokat gondolkodik, rohan is lefelé, a harcossal a nyomában. Nem törődik a fájdalommal és a sebhelye tiltakozásával, és szinte lassítás nélkül veti magát a nagyterem nehéz ajtajának. Ahogy belép és meglátja a fáradt és nyilvánvalóan rossz bőrben lévő harcost, egy pillanatra megtorpan és megrohanják az emlékképek.*
~Ismerem őt! Az arca... Annyira ismerős. Fontos katona volt, nem akárki. De annyira meggyötört most. Testőr... Az Úr testőre!~
-Gradak!
*Kiáltja, amikor végre felismeri a páncél nélküli, megtört alakot. A tálaló asztalhoz szalad, ahol mindig áll egy kancsó víz és néhány pohár. Tölt egyet a harcosnak és odaviszi, közben hitetlenkedve és aggódva kutatja rajta a sérüléseket.*
-Talán meg sem ismersz. Nem baj. Igyál csak, biztosan hosszú utat tettél meg. Máris hozok neked valami ennivalót és hívom Liorn mestert, hogy hozzon gyógyfüveket. Hol sérültél meg?
*A hogy kerülsz ide, és a hogy hogy életben vagy, illetve a miért nem értesítetted a házat kérdéseket egyelőre félre teszi és csak azon van, hogy az érkező össze szedhesse magát. Döbbenetes, hogy él és itt van.*
-Azonnal előkészítem a szobád, hogy lepihenhess. Ráérsz elmondani mindent az Úrnőnek akkor, amikor már jobban vagy.
*Mondja határozottan, mielőtt a harcos rázni kezdi a fejét, vagy ellenkezésre nyitná a száját. Megelőzi azzal, hogy jelentőségteljesen a szemébe néz és bólint, majd az ajtó felé indul. Ekkor belép rajta az öreg Liorn mester és megtorpan. Végig néz a jelenlevőkön és mikor a vendéghez ér, szúrós szemmel méri végig. Egy nyomasztó pillanatig Lyv azt hiszi, talán félreértés történt, és Gradak nem is Gradak. Az öreg arca azonban kisímul és teljes nyugalommal fordul Lyv felé.*
-Készíts neki ágyat, szobát, és forró vizet a fürdőhöz.
*Majd Gwadornak is címez egy rövid kérést.*
-Ha megkérlek, keresd meg az Úrnőt. Ha nem is jön azonnal, tudnia kell a hírről.
*Miután pedig mindenkit útjára bocsáátott, Gradak felé fordulva folytatja.*
-Üdvözöllek itthon, gyermekem. Most már minden rendben lesz.
*Köpenye zsebébe mélyeszti a kezét, és elővesz egy fiolát, amiben zöld folyadék van. Valószínűleg valamilyen gyógyital, vagy fájdalom csillapító, de ezt Lyv már nem tudja meg, mert késlekedés nélkül indula dolgára.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 18:50:07
Üzenet elküldve: 2016-07-27 18:50:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*Remélhetőleg csak percekre hagyja magára a meglehetősen rossz bőrben lévő harcost, amíg Gwador először a hall átellenes sarkába iszkol.*
-Liorn! Lyv!
*A cselédszobák felől semmi válasz, talán a konyhában tüsténkednek többen így vacsora előtt, de nem egy pulykacomb kell most Gradaknak. Felszalad a lépcsőn, hogy az emeleten próbálkozzon újra.*
-Lyv! Liorn!
*Röviden elgondolkodik, hogy hogy is hívják az alkimistát, de csakhamar eszébe jut, szinte gördülékenyen tudja folytatni a kiáltozást.*
-Nilyria!
*Ha valaki gyógyításban jártas személyzetet talál, azonnal a sebesülthöz parancsolja, és maga is követi oda, ha senki nem válaszol, úgy kénytelen lesz a folyosókat a végéig bejárni.*
~Valakit csak le tudok akasztani egy átkozott fertályórára.~
//Hazatérés//
*Remélhetőleg csak percekre hagyja magára a meglehetősen rossz bőrben lévő harcost, amíg Gwador először a hall átellenes sarkába iszkol.*
-Liorn! Lyv!
*A cselédszobák felől semmi válasz, talán a konyhában tüsténkednek többen így vacsora előtt, de nem egy pulykacomb kell most Gradaknak. Felszalad a lépcsőn, hogy az emeleten próbálkozzon újra.*
-Lyv! Liorn!
*Röviden elgondolkodik, hogy hogy is hívják az alkimistát, de csakhamar eszébe jut, szinte gördülékenyen tudja folytatni a kiáltozást.*
-Nilyria!
*Ha valaki gyógyításban jártas személyzetet talál, azonnal a sebesülthöz parancsolja, és maga is követi oda, ha senki nem válaszol, úgy kénytelen lesz a folyosókat a végéig bejárni.*
~Valakit csak le tudok akasztani egy átkozott fertályórára.~
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 14:50:28
Üzenet elküldve: 2016-07-27 14:50:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*Kezd szétcsúszni a világ, a látómezeje szélén színes foltok táncolnak és nem nagyon érzékel már mélységeket. Tudatának egy része észleli, hogy lekerül a súly a válláról, de nem különösebben izgatja föl a kérdés, egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy már nem terheli fél mázsa acél és kevés személyes holmija, ami a zsákban volt. Azért a fekete ruhás férfi felé fordul, tudatni akarja, hogy a pallost ne vigye el, azt neki a ház ura elé kell vinnie.*
-A pallos… Ne! A ház ura… *Majd nyomatékosan bólint, aminek hatására egy pillanatra minden elhomályosul. Mikor újra lát, két-három lépéssel arrébb áll és mintha valami nem lenne rendben az egyensúlyával. Újra oldalra pillant, Gwadort látja, amint karjánál fogva tartja. Nem is érti, miért.*
-Jól vagyok. *Tompán hangzik a közlés, mintha kútból jönne, mire kiért Gradak száján. De azért megpróbálja kihúzni magát, nem nagyon sikerül, mire esetleg mégis, hirtelen megszűnik a támasz és zuhanni kezd. Agya már fölfogja a zuhanást, de teste lassan reagál, így a lehető legkényelmetlenebb érzés a székre érkezés, minden izma rosszkor feszül. De legalább már nem a saját lábain kell állnia. Hallja, amit a másik férfi mondd, de nem nagyon érti, ezért csak bólint. Látja, hogy Gwador a holmiját a szék mellé tette le, ezzel sincs hát gond. A pallost semmiképpen nem veszítheti el, megaztán biztonságérzetét is növeli, hogy itt van mellette, még ha most nem is lenne képes forgatni.*
*Próbál nem az asztalra borulni, tartja magát, ilyen állapotban nem kerülhet a ház ura elé, akárki legyen is az! Mélyeket lélegzik, lassan kitisztul a látása is. Tükröt nem lát, hát összetapogatja ruháját, hogy minden rendben van-e. Amiről tudja, leveri az út porát. Oldalán viselt kardját is megigazítja, szíjait megszorítja. Bár nem jutottak el a tudatáig az előbb elhangzott nevek, annyit felfogott, hogy valaki nemsokára jön. Bizonyára elvezetik majd ahhoz, aki most a ház feje, hogy beszámoljon arról, amit tud és meghallgassa azt, amiről tudnia kell. Türelmesen, ültében fél pillanatokra el-elszundítva várja hát, hogy megérkezzen, akinek meg kell érkeznie.*
//Hazatérés//
*Kezd szétcsúszni a világ, a látómezeje szélén színes foltok táncolnak és nem nagyon érzékel már mélységeket. Tudatának egy része észleli, hogy lekerül a súly a válláról, de nem különösebben izgatja föl a kérdés, egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy már nem terheli fél mázsa acél és kevés személyes holmija, ami a zsákban volt. Azért a fekete ruhás férfi felé fordul, tudatni akarja, hogy a pallost ne vigye el, azt neki a ház ura elé kell vinnie.*
-A pallos… Ne! A ház ura… *Majd nyomatékosan bólint, aminek hatására egy pillanatra minden elhomályosul. Mikor újra lát, két-három lépéssel arrébb áll és mintha valami nem lenne rendben az egyensúlyával. Újra oldalra pillant, Gwadort látja, amint karjánál fogva tartja. Nem is érti, miért.*
-Jól vagyok. *Tompán hangzik a közlés, mintha kútból jönne, mire kiért Gradak száján. De azért megpróbálja kihúzni magát, nem nagyon sikerül, mire esetleg mégis, hirtelen megszűnik a támasz és zuhanni kezd. Agya már fölfogja a zuhanást, de teste lassan reagál, így a lehető legkényelmetlenebb érzés a székre érkezés, minden izma rosszkor feszül. De legalább már nem a saját lábain kell állnia. Hallja, amit a másik férfi mondd, de nem nagyon érti, ezért csak bólint. Látja, hogy Gwador a holmiját a szék mellé tette le, ezzel sincs hát gond. A pallost semmiképpen nem veszítheti el, megaztán biztonságérzetét is növeli, hogy itt van mellette, még ha most nem is lenne képes forgatni.*
*Próbál nem az asztalra borulni, tartja magát, ilyen állapotban nem kerülhet a ház ura elé, akárki legyen is az! Mélyeket lélegzik, lassan kitisztul a látása is. Tükröt nem lát, hát összetapogatja ruháját, hogy minden rendben van-e. Amiről tudja, leveri az út porát. Oldalán viselt kardját is megigazítja, szíjait megszorítja. Bár nem jutottak el a tudatáig az előbb elhangzott nevek, annyit felfogott, hogy valaki nemsokára jön. Bizonyára elvezetik majd ahhoz, aki most a ház feje, hogy beszámoljon arról, amit tud és meghallgassa azt, amiről tudnia kell. Türelmesen, ültében fél pillanatokra el-elszundítva várja hát, hogy megérkezzen, akinek meg kell érkeznie.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:21:34
Üzenet elküldve: 2016-07-27 13:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*A második lépéshez emelné lábát maga mögül, mikor lassan - nagyon lassan - eljut az agyáig amit lát és hall. A fickó olyan, mintha egy most tért volna vissza a tegnapi vesztes csatából, de legalább olyan egészségesnek hat. Hátrafordul, ahogy amaz elindul a jelzett irányba, és most először tekint rajta végig. Táskája roskadásig tele, rongyba tekerve ugyan, de pallosa is egyértelműen kivehető, habár ezzel az információval messzire nem megy. Azzal viszont igen, hogy görnyedt, sánta és gyenge. Meg még az ajtót sem csukta be maga mögött. Ennek a fickónak valami baja van.*
-Minden oké?
*Teszi fel gyanakvóan a kérdést, bár ha igenleges választ kapna, nem biztos, hogy elhinné. Az almacsumát kihajítja a tárt ajtón mielőtt egy flegma, gyors mozdulattal zárt állapotára igyekszik terelni az ajtószárnyat. Két fürge lépéssel a másik mellett terem, és a táska száját megemeli. Biztosan veszi az adást, csak kibújik a pántokból.*
-Segítek.
*Ha megkaparintja a holmit, a jobb vállára veti, bal kezével pedig, ha Gradak nem ellenkezik, a hóna alá nyúl.*
-Gyere.
*A célirányon nem változtat, nem lépcsőztetné most szerencsétlent, csak megtámogatja a nagycsarnok felé, ahova ha sikeresen odaérnek, az első elérhető székbe segíti. A rosszullét fényében sokkal aktuálisabbnak tűnik a fejében korábban kavargó, a csata kimenetelére vonatkozó kérdések, és bár korábban eszébe sem jutott, hogy dezertált a katona, most már egészen biztos benne, hogy ott volt, és megsérült.*
-Akkor Liornt kerítem elő vagy Lyvet.
*Meg is indul, korábbi nyugodt tempóját sietőssé moderálja s az utolsó szavakat már szinte futtában veti a sebesült felé.*
-Vagy mindkettőt vagy mindenkit.
~Vagy az alkimistát.~
//Hazatérés//
*A második lépéshez emelné lábát maga mögül, mikor lassan - nagyon lassan - eljut az agyáig amit lát és hall. A fickó olyan, mintha egy most tért volna vissza a tegnapi vesztes csatából, de legalább olyan egészségesnek hat. Hátrafordul, ahogy amaz elindul a jelzett irányba, és most először tekint rajta végig. Táskája roskadásig tele, rongyba tekerve ugyan, de pallosa is egyértelműen kivehető, habár ezzel az információval messzire nem megy. Azzal viszont igen, hogy görnyedt, sánta és gyenge. Meg még az ajtót sem csukta be maga mögött. Ennek a fickónak valami baja van.*
-Minden oké?
*Teszi fel gyanakvóan a kérdést, bár ha igenleges választ kapna, nem biztos, hogy elhinné. Az almacsumát kihajítja a tárt ajtón mielőtt egy flegma, gyors mozdulattal zárt állapotára igyekszik terelni az ajtószárnyat. Két fürge lépéssel a másik mellett terem, és a táska száját megemeli. Biztosan veszi az adást, csak kibújik a pántokból.*
-Segítek.
*Ha megkaparintja a holmit, a jobb vállára veti, bal kezével pedig, ha Gradak nem ellenkezik, a hóna alá nyúl.*
-Gyere.
*A célirányon nem változtat, nem lépcsőztetné most szerencsétlent, csak megtámogatja a nagycsarnok felé, ahova ha sikeresen odaérnek, az első elérhető székbe segíti. A rosszullét fényében sokkal aktuálisabbnak tűnik a fejében korábban kavargó, a csata kimenetelére vonatkozó kérdések, és bár korábban eszébe sem jutott, hogy dezertált a katona, most már egészen biztos benne, hogy ott volt, és megsérült.*
-Akkor Liornt kerítem elő vagy Lyvet.
*Meg is indul, korábbi nyugodt tempóját sietőssé moderálja s az utolsó szavakat már szinte futtában veti a sebesült felé.*
-Vagy mindkettőt vagy mindenkit.
~Vagy az alkimistát.~
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 12:46:58
Üzenet elküldve: 2016-07-27 12:46:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*A szívélyesen hangzó invitálást elfogadja, bár némi gyanakvással, hiszen nem ismeri a másikat. De legalább megérkezett, így ha mást nem is, információt szerezhet, méghozzá első kézből. Kicsit tétován pillant körül a hallban. Az ismerős formák, színek, illatok szinte megrohanják. Maga sem hitte volna, hogy így elérzékenyül, de most kicsit felszabadultabbnak érzi magát. ~Akármi is történjék, ez nekem hazai terep.~ Belül kicsit el is mosolyodik. Aztán a másik férfira pillant, további útbaigazítást, magyarázatot várva. Nem kapja meg, csak egy bemutatkozást. ~Aha, szóval Gonrod ház. Legalább rokon. Van még remény. Bár remélem, a ház urai még a Sillerforwok.~ Nagyjából tisztában van a rokoni kapcsolatokkal, viszonyokkal, de most minden ködös, a gondolatok lassan szétszaladnak a fejéből.*
-Örvendek! *Igyekszik tiszteletteljes lenni, de a köszöntés inkább egy nyögésnek hat, önuralmának utolsó morzsáit az urai elé járulásra tartogatja, Gwador számára most nem jut belőle. Ahogy a másik férfi a nagyterem felé int, azt invitálásnak veszi, elgyötörten bólint és arrafelé indul, míg fogadója „kerít valakit”. Ahogy sétál a díszes ajtó felé, a hall képe időnként meg-megbillen a szeme előtt. Vagy csak Ő szédül el minden második lépésnél. Az ajtó elé lépve megáll, mély levegőt vesz, hogy összeszedje magát, majd újra kihúzza magát, büszke nézésbe rendezi arcizmait és belép a Nagyterembe.*
//Hazatérés//
*A szívélyesen hangzó invitálást elfogadja, bár némi gyanakvással, hiszen nem ismeri a másikat. De legalább megérkezett, így ha mást nem is, információt szerezhet, méghozzá első kézből. Kicsit tétován pillant körül a hallban. Az ismerős formák, színek, illatok szinte megrohanják. Maga sem hitte volna, hogy így elérzékenyül, de most kicsit felszabadultabbnak érzi magát. ~Akármi is történjék, ez nekem hazai terep.~ Belül kicsit el is mosolyodik. Aztán a másik férfira pillant, további útbaigazítást, magyarázatot várva. Nem kapja meg, csak egy bemutatkozást. ~Aha, szóval Gonrod ház. Legalább rokon. Van még remény. Bár remélem, a ház urai még a Sillerforwok.~ Nagyjából tisztában van a rokoni kapcsolatokkal, viszonyokkal, de most minden ködös, a gondolatok lassan szétszaladnak a fejéből.*
-Örvendek! *Igyekszik tiszteletteljes lenni, de a köszöntés inkább egy nyögésnek hat, önuralmának utolsó morzsáit az urai elé járulásra tartogatja, Gwador számára most nem jut belőle. Ahogy a másik férfi a nagyterem felé int, azt invitálásnak veszi, elgyötörten bólint és arrafelé indul, míg fogadója „kerít valakit”. Ahogy sétál a díszes ajtó felé, a hall képe időnként meg-megbillen a szeme előtt. Vagy csak Ő szédül el minden második lépésnél. Az ajtó elé lépve megáll, mély levegőt vesz, hogy összeszedje magát, majd újra kihúzza magát, büszke nézésbe rendezi arcizmait és belép a Nagyterembe.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 10:12:13
Üzenet elküldve: 2016-07-27 10:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*Egy újabb igazi karót nyelt bemutatkozásnak lehet szem és fültanúja, minden velejárójával együtt. A fickó majd összeesik, de kihúzza magát, és büszkén kezdi az ismerősen csengő nevet.*
~Gradak Wolfer, hallottam én már ezt.~
*A gondolatot sem tudja tisztességesen befejezni, már választ is kap ennek okára.*
-Gradak! Ha tudnád, mennyit hallottam rólad.
*Igaz ami igaz, a testőr hiánya égető probléma volt, mikor beütött a krach, többek közt ezért is döntött úgy Gwador, hogy marad, és a kismacska szolgálatába áll, jobb dolga nem lévén.*
-Gyere, gyere beljebb.
*Ha ő lenne az ügyeletes komornyik, akkor bizonyára látná, hogy ülő, de leginkább fekhelyre van szüksége, a táskáját meg kérdés nélkül átvállalná, de a fekete lovag nem az a fajta. Az őszinte meglepetés hiányzik a Gonrod harcos tekintetéről, de ez nem azt jelenti, hogy nem csodálkozik. Szavakba öntené a kérdést, de a legjobbakat amik eszébe jutnak - mint például a "Mit keresel te itt?", "Mi történt?" vagy az egészen szélsőséges "Hát te még élsz?" - nem érzi túl tapintatosnak. Tudja ő, nincs otthon a finomkodásban, ezért tartja csukva a száját minden hasonló helyzetben, úgy, ahogy most is. Szájához emeli a fogyatkozó almát, és újabb falatot harap belőle, másik kezével eközben a nagyterem felé mutat, ahol a vendégeket szokták fogadni. Lyv már biztos a becsomagolta volna paplanba, és a szobájába hordaná a langyos vizes borogatást, de Gwadornak még fel sem tűnt, hogy igencsak gyengélkedik a halottnak hitt testőr.*
-Egyébként Gwador Gonrod vagyok.
*Nem szívesen használja családja nevét, de a fickó talán csak erről azonosíthatja be, hogy nem holmi bérenccel, hanem családtaggal beszél, mivel korábban még nem volt szerencséjük szót váltani.*
-Mindjárt kerítek valakit.
*Számba veszi, hogy a ház népe merre járhat, s ennek megfelelően indul el egy irányba.*
//Hazatérés//
*Egy újabb igazi karót nyelt bemutatkozásnak lehet szem és fültanúja, minden velejárójával együtt. A fickó majd összeesik, de kihúzza magát, és büszkén kezdi az ismerősen csengő nevet.*
~Gradak Wolfer, hallottam én már ezt.~
*A gondolatot sem tudja tisztességesen befejezni, már választ is kap ennek okára.*
-Gradak! Ha tudnád, mennyit hallottam rólad.
*Igaz ami igaz, a testőr hiánya égető probléma volt, mikor beütött a krach, többek közt ezért is döntött úgy Gwador, hogy marad, és a kismacska szolgálatába áll, jobb dolga nem lévén.*
-Gyere, gyere beljebb.
*Ha ő lenne az ügyeletes komornyik, akkor bizonyára látná, hogy ülő, de leginkább fekhelyre van szüksége, a táskáját meg kérdés nélkül átvállalná, de a fekete lovag nem az a fajta. Az őszinte meglepetés hiányzik a Gonrod harcos tekintetéről, de ez nem azt jelenti, hogy nem csodálkozik. Szavakba öntené a kérdést, de a legjobbakat amik eszébe jutnak - mint például a "Mit keresel te itt?", "Mi történt?" vagy az egészen szélsőséges "Hát te még élsz?" - nem érzi túl tapintatosnak. Tudja ő, nincs otthon a finomkodásban, ezért tartja csukva a száját minden hasonló helyzetben, úgy, ahogy most is. Szájához emeli a fogyatkozó almát, és újabb falatot harap belőle, másik kezével eközben a nagyterem felé mutat, ahol a vendégeket szokták fogadni. Lyv már biztos a becsomagolta volna paplanba, és a szobájába hordaná a langyos vizes borogatást, de Gwadornak még fel sem tűnt, hogy igencsak gyengélkedik a halottnak hitt testőr.*
-Egyébként Gwador Gonrod vagyok.
*Nem szívesen használja családja nevét, de a fickó talán csak erről azonosíthatja be, hogy nem holmi bérenccel, hanem családtaggal beszél, mivel korábban még nem volt szerencséjük szót váltani.*
-Mindjárt kerítek valakit.
*Számba veszi, hogy a ház népe merre járhat, s ennek megfelelően indul el egy irányba.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:23:30
Üzenet elküldve: 2016-07-27 09:23:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*Kopogtatására egy első pillantásra idegen férfi nyit ajtót, almát majszolva. Gradakon végigfut a zsibbadás. Tényleg kiűzettek volna a Sillerforwok ősi fészkükből? Másé már ház? Kihalt a család? A rémképek keresztültáncolna a férfi elméjén, kissé meg is szédül, már ereje végén jár. Aztán csak megfeszíti izmait, kihúzza magát és büszkesége maradékával, egyenesen a másik férfi szemébe nézve bemutatkozik.*
-A nevem Gradak Wolfer. A Sillerforw ház harcosa vagyok, Dellron úr testőrlovagja, az északi élőhalott fenyegetés ellen indított portya túlélője. Hűséggel hazatértem.
*Várja a másik válaszát, közben próbál felkészülni a legrosszabbra. Mihez kezd, ha azt a hírt kapja, amitől egész ideúton rettegett? Merre indul, mit tesz majd? Mi fog történni, ha ez az ember egy másik ház bérében álló zsoldos, aki most majd kineveti nyomorát? Ez utóbbira legalább tudja a választ. Összeszedi minden erejét és leüti a nyomorultat. De még tart a végtelen pillanat, amíg megtudja, hogy mi a helyzet. Nagyon összpontosít, hogy ne remegjen álló helyében, de a kimerültség lassan leteríti. Már nem sokáig bír talpon maradni.*
//Hazatérés//
*Kopogtatására egy első pillantásra idegen férfi nyit ajtót, almát majszolva. Gradakon végigfut a zsibbadás. Tényleg kiűzettek volna a Sillerforwok ősi fészkükből? Másé már ház? Kihalt a család? A rémképek keresztültáncolna a férfi elméjén, kissé meg is szédül, már ereje végén jár. Aztán csak megfeszíti izmait, kihúzza magát és büszkesége maradékával, egyenesen a másik férfi szemébe nézve bemutatkozik.*
-A nevem Gradak Wolfer. A Sillerforw ház harcosa vagyok, Dellron úr testőrlovagja, az északi élőhalott fenyegetés ellen indított portya túlélője. Hűséggel hazatértem.
*Várja a másik válaszát, közben próbál felkészülni a legrosszabbra. Mihez kezd, ha azt a hírt kapja, amitől egész ideúton rettegett? Merre indul, mit tesz majd? Mi fog történni, ha ez az ember egy másik ház bérében álló zsoldos, aki most majd kineveti nyomorát? Ez utóbbira legalább tudja a választ. Összeszedi minden erejét és leüti a nyomorultat. De még tart a végtelen pillanat, amíg megtudja, hogy mi a helyzet. Nagyon összpontosít, hogy ne remegjen álló helyében, de a kimerültség lassan leteríti. Már nem sokáig bír talpon maradni.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:17:03
Üzenet elküldve: 2016-07-26 22:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Hazatérés//
*A rendes hétórási vacsoránál nem sokkal korábban falatozgat a nagy étkezőben Gwador teljesen egyedül, illetve egy szál kolbász és két karéj kenyér társaságában. Az előételt eltüntetvén felkel, tányérját maga mögött hagyja és a hallon keresztül egy szem almával a kezében, időnként pedig fogai közt a könyvtárba veszi az irányt. Tervei szerint hadtörténeti és taktikai könyvek bújásával tervezi eltölteni a vacsoráig fennmaradó perceit. Qeron amilyen mintapéldány - a szó peioratv értelmében véve - azért ezekhez ért, és látja, hogy a Sillerforw háznak szüksége van a tudására. Hűséget fogadott, és a csatában elhunyt testőrök helyett védelmet az úrnőnek. De ezen felül is szeretne hozzájárulni a ház régi fényének visszaállításához, ezért döntött úgy, hogy szabad óráiban hasznosan tölti szabad perceit. Most viszont ezen terveit egy a jobbja felől érkező kopogás halasztja el. Megáll az ajtó mellett, éppen két lépésre onnan. Arra fordítja a tekintetét, majd a másik irányba. Körbenéz a hallon, de senki nem igyekszik az ajtóhoz, így magára vállalja a felelősséget, és odalép a vaskos deszkához. Egy rántással felnyitja, a túloldalon pedig egy markáns képű fazon tekintete köszön vissza.*
-Szép estét.
*Üdvözli egszerűen, ahogy rágódik az utolsó falat almán. Nem egy reprezentatív megjelenés ez, és talán ha egy képviselő állna vele szemben, alaposan leírná a ház amúgy sem ragyogó hírnevét, de szerencsére csak egy hű katona tért haza a hosszú távolléte után. Pontosan ezért nem ő szokott ajtót nyitni, de hát most így alakult.*
-Miben segíthetek?
//Hazatérés//
*A rendes hétórási vacsoránál nem sokkal korábban falatozgat a nagy étkezőben Gwador teljesen egyedül, illetve egy szál kolbász és két karéj kenyér társaságában. Az előételt eltüntetvén felkel, tányérját maga mögött hagyja és a hallon keresztül egy szem almával a kezében, időnként pedig fogai közt a könyvtárba veszi az irányt. Tervei szerint hadtörténeti és taktikai könyvek bújásával tervezi eltölteni a vacsoráig fennmaradó perceit. Qeron amilyen mintapéldány - a szó peioratv értelmében véve - azért ezekhez ért, és látja, hogy a Sillerforw háznak szüksége van a tudására. Hűséget fogadott, és a csatában elhunyt testőrök helyett védelmet az úrnőnek. De ezen felül is szeretne hozzájárulni a ház régi fényének visszaállításához, ezért döntött úgy, hogy szabad óráiban hasznosan tölti szabad perceit. Most viszont ezen terveit egy a jobbja felől érkező kopogás halasztja el. Megáll az ajtó mellett, éppen két lépésre onnan. Arra fordítja a tekintetét, majd a másik irányba. Körbenéz a hallon, de senki nem igyekszik az ajtóhoz, így magára vállalja a felelősséget, és odalép a vaskos deszkához. Egy rántással felnyitja, a túloldalon pedig egy markáns képű fazon tekintete köszön vissza.*
-Szép estét.
*Üdvözli egszerűen, ahogy rágódik az utolsó falat almán. Nem egy reprezentatív megjelenés ez, és talán ha egy képviselő állna vele szemben, alaposan leírná a ház amúgy sem ragyogó hírnevét, de szerencsére csak egy hű katona tért haza a hosszú távolléte után. Pontosan ezért nem ő szokott ajtót nyitni, de hát most így alakult.*
-Miben segíthetek?
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:41:00
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:41:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Gwador//
*Hát hogy semmiféle cselt nem szövöget, az egyszer biztos. Éppen ellenkezőleg, neki gyanús hogy vele akarnak valami rút tréfát űzni. Azért a biztató mosolyt nem tudja nem viszonozni, Liorn szavaira felpillant az öregre, de hirtelen fel sem fogja a jelentőségét. Neki az összes itteni nemes úr és úrnő, hogy Meropea lenne "AZ" úrnő, az jelenleg nem esik le neki.*
- Köszönöm, hogy lehetőséget.
*Azért meghajolni meghajol, bár kétségkívül talál a mozdulatban kivetnivalót aki keres.*
- Ígérem nem okozom csalódást.
*Túlságosan meglepte hogy elfogadták, az meg pláne hogy tényleg itt lakhat és még meg is etetik. Naponta háromszor! Nem érdekli hogy ki a lány, eszébe sem jut most ilyeneken gondolkodni, még mindig kicsit sokkban van.*
- Itt leszek.
*A távozó Gwadornak ő is bólint, ügyetlenül meghajlítja térdeit is kissé, de nem sokkal később már őt is kiterelik és csukódik mögötte a tárgyaló ajtaja. A nagy meglepettségében rendesen elköszönni is elfelejt, mondjuk ha eszébe jutna sem tudná pontosan hogy hogyan. Meropeától legalábbis, az öreg még lekíséri és kiereszti a bejárati ajtón, neki is megköszöni és hebeg valami "viszlát"-ot. Kényelmes lassú léptekkel indul el, keresztülsétál az előkerten, kimegy a nagykapun, elfordul balra és csak megy... Reszket, de magára erőlteti a nyugalmat, hátha nézik az ablakból. Csak pár háztömbbel később ered futásnak, maga sem tudja még hogy hova csak el, valami nyugodt helyre ahol végiggondolhatja ezt az egészet. Még bőven hét előtt visszatér majd persze, eszébe sem jutna kockáztatni ezt a lehetőséget.*
//Meropea és Gwador//
*Hát hogy semmiféle cselt nem szövöget, az egyszer biztos. Éppen ellenkezőleg, neki gyanús hogy vele akarnak valami rút tréfát űzni. Azért a biztató mosolyt nem tudja nem viszonozni, Liorn szavaira felpillant az öregre, de hirtelen fel sem fogja a jelentőségét. Neki az összes itteni nemes úr és úrnő, hogy Meropea lenne "AZ" úrnő, az jelenleg nem esik le neki.*
- Köszönöm, hogy lehetőséget.
*Azért meghajolni meghajol, bár kétségkívül talál a mozdulatban kivetnivalót aki keres.*
- Ígérem nem okozom csalódást.
*Túlságosan meglepte hogy elfogadták, az meg pláne hogy tényleg itt lakhat és még meg is etetik. Naponta háromszor! Nem érdekli hogy ki a lány, eszébe sem jut most ilyeneken gondolkodni, még mindig kicsit sokkban van.*
- Itt leszek.
*A távozó Gwadornak ő is bólint, ügyetlenül meghajlítja térdeit is kissé, de nem sokkal később már őt is kiterelik és csukódik mögötte a tárgyaló ajtaja. A nagy meglepettségében rendesen elköszönni is elfelejt, mondjuk ha eszébe jutna sem tudná pontosan hogy hogyan. Meropeától legalábbis, az öreg még lekíséri és kiereszti a bejárati ajtón, neki is megköszöni és hebeg valami "viszlát"-ot. Kényelmes lassú léptekkel indul el, keresztülsétál az előkerten, kimegy a nagykapun, elfordul balra és csak megy... Reszket, de magára erőlteti a nyugalmat, hátha nézik az ablakból. Csak pár háztömbbel később ered futásnak, maga sem tudja még hogy hova csak el, valami nyugodt helyre ahol végiggondolhatja ezt az egészet. Még bőven hét előtt visszatér majd persze, eszébe sem jutna kockáztatni ezt a lehetőséget.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-25 12:25:41
Üzenet elküldve: 2016-07-25 12:25:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Nilyria és Gwador//
*Úgy tűnik mindenki megért mindent.
Ez eddig egészen jól alakul - gondolja is a Kismacska.
Bár van némi kétsége az alkimista lányt illetően, de nem tűnik olyannak, mint aki cselszövés végett akarna beférkőzni a házukba. Na meg... ki az az ostoba, aki épp egy hanyatló házat akarna kirabolni? A cselédeken kívül persze. Nem mintha nem volna mit még bőven.*
- Akkor ezt meg is beszéltük... Nilyria. *mosolyog a lány, amikor már kezet ráznak. Azt akarta ő is, csak keményen, mint a nagyurak, mégis bátorítóan és kedvesen.*
- Köszönd meg az Úrnődnek a lehetőséget. *lép ekkor Meropea mellé Liorn mester, és jelentőségteljes pillantást vet a kék hajú lány felé. Ezzel talán egyszersmind tisztázva is lehet a lány fejében eddig kavargó gondolatok tömkelege, egyszersmind pedig arra sarkallja, hogy a megfelelő tiszteletet megadja amaz Meropea felé meghajolva.
A Kismacska egyébként szívesen megrázná a fejét, hogy igazán nem szükséges ez, de nem akarja meghazudtolni az öreget. Ebben igazán nem lényeges. Inkább elköszön a közben távozó Gwadortól, majd visszafordul Nilyria felé.*
- Ha elmész, akkor vacsora előtt mindenképp vissza kérlek. Ne feledd! Este hétkor! *búcsúzik a lánytól, majd el is indul az ajtó felé, és miközben Liorn kinyitja neki, kilép rajta. Az öreg pedig a vörös hajú úrnő után tereli a kék hajú alkimistát. Ő zárja a csapatot, hogy amint Meropea eltűnjön a folyosókon, Liorn visszavezesse a lányt a földszintre a bejárathoz és útjára bocsássa.*
//Nilyria és Gwador//
*Úgy tűnik mindenki megért mindent.
Ez eddig egészen jól alakul - gondolja is a Kismacska.
Bár van némi kétsége az alkimista lányt illetően, de nem tűnik olyannak, mint aki cselszövés végett akarna beférkőzni a házukba. Na meg... ki az az ostoba, aki épp egy hanyatló házat akarna kirabolni? A cselédeken kívül persze. Nem mintha nem volna mit még bőven.*
- Akkor ezt meg is beszéltük... Nilyria. *mosolyog a lány, amikor már kezet ráznak. Azt akarta ő is, csak keményen, mint a nagyurak, mégis bátorítóan és kedvesen.*
- Köszönd meg az Úrnődnek a lehetőséget. *lép ekkor Meropea mellé Liorn mester, és jelentőségteljes pillantást vet a kék hajú lány felé. Ezzel talán egyszersmind tisztázva is lehet a lány fejében eddig kavargó gondolatok tömkelege, egyszersmind pedig arra sarkallja, hogy a megfelelő tiszteletet megadja amaz Meropea felé meghajolva.
A Kismacska egyébként szívesen megrázná a fejét, hogy igazán nem szükséges ez, de nem akarja meghazudtolni az öreget. Ebben igazán nem lényeges. Inkább elköszön a közben távozó Gwadortól, majd visszafordul Nilyria felé.*
- Ha elmész, akkor vacsora előtt mindenképp vissza kérlek. Ne feledd! Este hétkor! *búcsúzik a lánytól, majd el is indul az ajtó felé, és miközben Liorn kinyitja neki, kilép rajta. Az öreg pedig a vörös hajú úrnő után tereli a kék hajú alkimistát. Ő zárja a csapatot, hogy amint Meropea eltűnjön a folyosókon, Liorn visszavezesse a lányt a földszintre a bejárathoz és útjára bocsássa.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-24 16:46:42
Üzenet elküldve: 2016-07-24 16:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Gwador//
*Meropea pillantását rezzenéstelen arccal viszonozza, bár gondolatban már sorakoztatja is a magyarázatokat, hogy miért nem egy rutinos, profi alkimistával tért vissza, de mivel a megejtett beszélgetések nagyja azzal a konklúcióval zárult, hogy a Sillerforw ház neve alaposan megcsorbult, így inkább megmarad alkalmatlannak, mint, hogy a lány önértezét tovább rombolja. Tudja ő pontosan, hogy a városban mik terjengenek, de nem kell ezt minden alkalommal meghallgatnia.*
-Rendben.
*Válaszolja egykedvűen. A köszönöm is csak-csak jönne, de valamiért nem gördül le a nyelve hegyéről, úgyhogy csak felkel, ha tekintete összeakad Meropeáével, úgy biccent neki, és távozik. Az ajtón kifordulva egyenesen a szobája felé veszi az irányt.*
//Meropea és Gwador//
*Meropea pillantását rezzenéstelen arccal viszonozza, bár gondolatban már sorakoztatja is a magyarázatokat, hogy miért nem egy rutinos, profi alkimistával tért vissza, de mivel a megejtett beszélgetések nagyja azzal a konklúcióval zárult, hogy a Sillerforw ház neve alaposan megcsorbult, így inkább megmarad alkalmatlannak, mint, hogy a lány önértezét tovább rombolja. Tudja ő pontosan, hogy a városban mik terjengenek, de nem kell ezt minden alkalommal meghallgatnia.*
-Rendben.
*Válaszolja egykedvűen. A köszönöm is csak-csak jönne, de valamiért nem gördül le a nyelve hegyéről, úgyhogy csak felkel, ha tekintete összeakad Meropeáével, úgy biccent neki, és távozik. Az ajtón kifordulva egyenesen a szobája felé veszi az irányt.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-23 18:49:41
Üzenet elküldve: 2016-07-23 18:49:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Gwador//
*Visszakérdeznek. Ez nem jó. Vagy igen? De miért a kislány? Ő biztosan kevesebbet ért ehhez mint Nixy...*
- Ő... Hát... Amitől rövid ideig erősebb vagy gyorsabb, ügyesebb, meggyőzőbb lesz valaki, ilyesmiket. Meg ellenmérgek, gyógyitalok...
*Ritkán és röviden de fel-felpillant a kislány szemeire.*
- Itt élek Artheniorban már úgy harminc éve, a nevem Nilyria Rennin.
*Rövid csend és nézelődés következik. Az öreg is bólint, bizonyára azt jelzi hogy "igen, dobjuk ki". Ismét lepillant maga elé, várja a szavakat, a kiabálást, esetleg nevetést... A megrovást, hogy egyáltalán hogy merészelt idejönni... De nem azt kapja amire vár. A tudata még fel sem fogja amit hall, csak bólogat röviden, továbbra is az ölébe bámulva.*
~Hogy mi?~
*Végül csak felkapja a fejét és értetlenül a lányra mered. Szólni nem mer, az úrhölgy feláll, megköszöni a bátyjának és... kimenőt ad? A fiatal lány bátyja felett áll?*
~A szobám?~
*Nyel egyet a gondolatra és át is siklik szeme az öregre. Nem hiszi el amit hall, hátha kap valami megerősítést. Hevesen bólogat az előtérben való várakozásra, ekkor persze már ismét a lányra figyel, de a mozdulat megakad amikor a holmijára terelődik a szó. Nincsen neki olyan, de ezt nem biztos hogy jó lenne az orrukra kötni.*
~Reggeli?~
*Hogy minden nap rendesen és rendszeresen kapni fog enni?*
~Háromszor?!~
*Belé sem fog férni. Persze mindenre bólogat és tágra nyílt szemekkel figyel. Csak akkor néz el zavartan amikor a megcsappant cselédségről esik szó. Ezt olyan... Szégyellnivalónak tartja a nemesség szemében. Csak röviden kitekint az ablakon aztán vissza, hiszen a lányka beszél tovább neki pedig minden hangját meg kell jegyeznie. Az engedélyt parancsnak veszi és rögtön fel is kel, talán nagyobb vehemenciával mint azt várnák, kicsit megnyikordul a szék lába. Továbbra is serényen bólogat mindenre, néha válaszolna vagy kérdezne de nem mer közbeszólni. Próbál megjegyezni mindent amit hall, még a kevésbé lényeges dolgokat is szentírásként fog fel, aztán végre úgy érzi elérkezett a pillanat és kinyithatja a száját.*
- Természetesen.
*Ügyetlenül biccent és lesüti a szemeit közben. Meropea a kezét nyújtja. Meg kell hogy fogja, muszáj, pedig minden idegszála tiltakozik ellene, hiszen fogalma sincsen hogyan kellene csinálni. Az első dolog az hogy gyorsan szoknyájába törli tenyerét, ezt persze igyekszik belerejteni az emelés mozdulatába. Sokat nem segít a hevenyészett mozdulat de a semminél több, rettentően izgul, csak nem kézcsókot várnak tőle... Inkább úgy legyen hülye hogy kevésbé cikis dolgot csinál, gyengén és bátortalanul ráz kezet Meropeával.*
~De miért ő üdvözöl?~
*Még mindig nem esett le neki hogy a ház fejével állna szemben.*
- Rendben.
*Ad ismét egy rövid választ, bár konkrét kérdést nem tettek fel neki. Még mindig nem hiszi el ezt az egészet így mosolyogni sem mer. Kezdeményezni meg pláne, csak áll tágra nyílt csillogó szemekkel. Valami majdcsak lesz. Valaki majdcsak mond valamit. Ha mást nem, hát azt hogy elmehet. El is fog, bár teljesen felesleges, várhatna lent is az előtérben. Azért legalább úgy tenne mintha lenne hova elmennie a nemlétező dolgaiért...*
//Meropea és Gwador//
*Visszakérdeznek. Ez nem jó. Vagy igen? De miért a kislány? Ő biztosan kevesebbet ért ehhez mint Nixy...*
- Ő... Hát... Amitől rövid ideig erősebb vagy gyorsabb, ügyesebb, meggyőzőbb lesz valaki, ilyesmiket. Meg ellenmérgek, gyógyitalok...
*Ritkán és röviden de fel-felpillant a kislány szemeire.*
- Itt élek Artheniorban már úgy harminc éve, a nevem Nilyria Rennin.
*Rövid csend és nézelődés következik. Az öreg is bólint, bizonyára azt jelzi hogy "igen, dobjuk ki". Ismét lepillant maga elé, várja a szavakat, a kiabálást, esetleg nevetést... A megrovást, hogy egyáltalán hogy merészelt idejönni... De nem azt kapja amire vár. A tudata még fel sem fogja amit hall, csak bólogat röviden, továbbra is az ölébe bámulva.*
~Hogy mi?~
*Végül csak felkapja a fejét és értetlenül a lányra mered. Szólni nem mer, az úrhölgy feláll, megköszöni a bátyjának és... kimenőt ad? A fiatal lány bátyja felett áll?*
~A szobám?~
*Nyel egyet a gondolatra és át is siklik szeme az öregre. Nem hiszi el amit hall, hátha kap valami megerősítést. Hevesen bólogat az előtérben való várakozásra, ekkor persze már ismét a lányra figyel, de a mozdulat megakad amikor a holmijára terelődik a szó. Nincsen neki olyan, de ezt nem biztos hogy jó lenne az orrukra kötni.*
~Reggeli?~
*Hogy minden nap rendesen és rendszeresen kapni fog enni?*
~Háromszor?!~
*Belé sem fog férni. Persze mindenre bólogat és tágra nyílt szemekkel figyel. Csak akkor néz el zavartan amikor a megcsappant cselédségről esik szó. Ezt olyan... Szégyellnivalónak tartja a nemesség szemében. Csak röviden kitekint az ablakon aztán vissza, hiszen a lányka beszél tovább neki pedig minden hangját meg kell jegyeznie. Az engedélyt parancsnak veszi és rögtön fel is kel, talán nagyobb vehemenciával mint azt várnák, kicsit megnyikordul a szék lába. Továbbra is serényen bólogat mindenre, néha válaszolna vagy kérdezne de nem mer közbeszólni. Próbál megjegyezni mindent amit hall, még a kevésbé lényeges dolgokat is szentírásként fog fel, aztán végre úgy érzi elérkezett a pillanat és kinyithatja a száját.*
- Természetesen.
*Ügyetlenül biccent és lesüti a szemeit közben. Meropea a kezét nyújtja. Meg kell hogy fogja, muszáj, pedig minden idegszála tiltakozik ellene, hiszen fogalma sincsen hogyan kellene csinálni. Az első dolog az hogy gyorsan szoknyájába törli tenyerét, ezt persze igyekszik belerejteni az emelés mozdulatába. Sokat nem segít a hevenyészett mozdulat de a semminél több, rettentően izgul, csak nem kézcsókot várnak tőle... Inkább úgy legyen hülye hogy kevésbé cikis dolgot csinál, gyengén és bátortalanul ráz kezet Meropeával.*
~De miért ő üdvözöl?~
*Még mindig nem esett le neki hogy a ház fejével állna szemben.*
- Rendben.
*Ad ismét egy rövid választ, bár konkrét kérdést nem tettek fel neki. Még mindig nem hiszi el ezt az egészet így mosolyogni sem mer. Kezdeményezni meg pláne, csak áll tágra nyílt csillogó szemekkel. Valami majdcsak lesz. Valaki majdcsak mond valamit. Ha mást nem, hát azt hogy elmehet. El is fog, bár teljesen felesleges, várhatna lent is az előtérben. Azért legalább úgy tenne mintha lenne hova elmennie a nemlétező dolgaiért...*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-23 18:08:48
Üzenet elküldve: 2016-07-23 18:08:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Nilyria és Gwador//
*Egy kicsit felvonja a szemöldökét, amikor a kék hajú lány közli, hogy húsz éve. Valóban idősebb hát, mint amilyennek látszik. És mindenfélét? Ezen egy halvány, kissé talán kételkedő mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mindenfélét? *kérdez vissza.*- Mi mindenfélét? *teszi fel a kérdést bujkáló mosollyal.*
- Na és mi a neved, honnan jöttél? *érdeklődik eztán, hiszen ezt még senki sem kérdezte meg a lánytól.
Ám a mondatot hallva, hogy ettől függetlenül van még mit tanulnia, egészen kicsit előrébb dől, szinte alig észrevehetően, és vet egy oldalpillantást Gwador felé. Mivel az mintha ezt ne venné észre, eztán teljes fejét a férfi felé fordítja... de aztán nem kérdez és nem mond semmit, inkább Liornra néz, aki haloványan biccent egyet.
Erre Meropea visszanéz a lány felé.*
- Nos, rendben van. Akkor akkor azt a tanulnivalót megszerezheted itt, és a mindenféléidet pedig elkészítheted. *mondja kisvártatva, ismét komollyá váló arckifejezéssel.*- Kapsz egy esélyt.
*Eztán máris nyikordul a szék, és a lány feláll ültéből.*
- Köszönöm bátyám a gyors segítséget. *ajándékozza meg egy kis mosollyal Gwadort, ahogy a férfi felé fordul.*- Menj, pihenj egy kicsit, mára kimenőt kapsz.
*Eztán visszapillant Nilyriára.*
- Liorn mester előkészítteti a szobádat. *biccent Meropea az öreg felé.*- Addig kérlek várj lent az előtérben, vagy ha akarod, akkor menj, hozd el a holmidat ma estig.
*Tart egy kis szünetet mielőtt folytatja.*
- Reggeli minden nap nyolckor van, ebéd délután egykor, vacsora pedig este hétkor. Kapsz egy külön labort, ahol csinálhatod a dolgaidat, de elvárom, hogy ne robbantsd fel a házat. A házimunkában be kell segíteni, most, hogy... *megköszörüli a torkát.*-...kicsit kevesebben vagyunk. Persze nem várjuk el tőled, hogy főzz, moss és takaríts. De a laborodat Te tartod rendben, a szobádba pedig csak hetente egyszer mennek be felseperni, a többi a Te dolgod.
*Ellép a széktől, és int a lánynak, hogy felállhat ha akar, miközben ő megkerüli az asztalt és elindul felé.*
- Borquos napján mindig kimenőt kapsz majd, amikor reggeltől estig azt csinálsz amit akarsz, és oda mész, ahová akarsz. Kivétel ez alól az a Borquos, amikor éppen küldetésen vagy valahol, ha lesz ilyen. A többi napokon lehetőleg ne hagyd el a házat, vagy csak engedéllyel, amíg nem kapsz olyan feladatot, ami kifejezetten arra sarkall, hogy elmenj. De a ház területén belül bárhová mehetsz, kivéve mások szobájába engedély nélkül, és a kertben is sétálhatsz. A házi könyvtárat bármikor használhatod, de vigyázz a könyvekre. A fürdőszobát myr-kor a cselédek használják és kitakarítják utána, tarun-kor a ház népe, azaz én, Gwador... *biccent a férfi felé.*-... és az unokabátyám Qeron. Majd megismered. Az Oren az a nap, amikor a főbb dolgozóké. Azaz Liorn mester, Lyvanar, akik feljebb valóid lesznek, és Te. *bólint.*
- Willorkor és Borquoskor nincs beosztás, de Kelat-kor ismét a ház népéé, azaz a miénk.
*Megáll Nilyria előtt, és végre elmosolyodik.*
- Ez eddig megfelel a számodra? *kérdezi, és ha igenlő választ kap, akkor máris a kezét nyújtja a lány felé, hogy megrázzák azt.*
- Nos, akkor... üdvözöllek a Sillerforw házban! *mosolyog.*
- A szobádban lesz ágy, asztal és szék, szekrény, és mosdótál, arra az esetre ha nem fürdőnapon szeretnél tisztálkodni. Ha bármire szükséged van, szólj. Én is szólok majd, ha eszembe jut még valami.
*Biccent a látszólag tündérszerű szárnyatlan lány felé, miközben elengedi annak kezét.*
//Nilyria és Gwador//
*Egy kicsit felvonja a szemöldökét, amikor a kék hajú lány közli, hogy húsz éve. Valóban idősebb hát, mint amilyennek látszik. És mindenfélét? Ezen egy halvány, kissé talán kételkedő mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mindenfélét? *kérdez vissza.*- Mi mindenfélét? *teszi fel a kérdést bujkáló mosollyal.*
- Na és mi a neved, honnan jöttél? *érdeklődik eztán, hiszen ezt még senki sem kérdezte meg a lánytól.
Ám a mondatot hallva, hogy ettől függetlenül van még mit tanulnia, egészen kicsit előrébb dől, szinte alig észrevehetően, és vet egy oldalpillantást Gwador felé. Mivel az mintha ezt ne venné észre, eztán teljes fejét a férfi felé fordítja... de aztán nem kérdez és nem mond semmit, inkább Liornra néz, aki haloványan biccent egyet.
Erre Meropea visszanéz a lány felé.*
- Nos, rendben van. Akkor akkor azt a tanulnivalót megszerezheted itt, és a mindenféléidet pedig elkészítheted. *mondja kisvártatva, ismét komollyá váló arckifejezéssel.*- Kapsz egy esélyt.
*Eztán máris nyikordul a szék, és a lány feláll ültéből.*
- Köszönöm bátyám a gyors segítséget. *ajándékozza meg egy kis mosollyal Gwadort, ahogy a férfi felé fordul.*- Menj, pihenj egy kicsit, mára kimenőt kapsz.
*Eztán visszapillant Nilyriára.*
- Liorn mester előkészítteti a szobádat. *biccent Meropea az öreg felé.*- Addig kérlek várj lent az előtérben, vagy ha akarod, akkor menj, hozd el a holmidat ma estig.
*Tart egy kis szünetet mielőtt folytatja.*
- Reggeli minden nap nyolckor van, ebéd délután egykor, vacsora pedig este hétkor. Kapsz egy külön labort, ahol csinálhatod a dolgaidat, de elvárom, hogy ne robbantsd fel a házat. A házimunkában be kell segíteni, most, hogy... *megköszörüli a torkát.*-...kicsit kevesebben vagyunk. Persze nem várjuk el tőled, hogy főzz, moss és takaríts. De a laborodat Te tartod rendben, a szobádba pedig csak hetente egyszer mennek be felseperni, a többi a Te dolgod.
*Ellép a széktől, és int a lánynak, hogy felállhat ha akar, miközben ő megkerüli az asztalt és elindul felé.*
- Borquos napján mindig kimenőt kapsz majd, amikor reggeltől estig azt csinálsz amit akarsz, és oda mész, ahová akarsz. Kivétel ez alól az a Borquos, amikor éppen küldetésen vagy valahol, ha lesz ilyen. A többi napokon lehetőleg ne hagyd el a házat, vagy csak engedéllyel, amíg nem kapsz olyan feladatot, ami kifejezetten arra sarkall, hogy elmenj. De a ház területén belül bárhová mehetsz, kivéve mások szobájába engedély nélkül, és a kertben is sétálhatsz. A házi könyvtárat bármikor használhatod, de vigyázz a könyvekre. A fürdőszobát myr-kor a cselédek használják és kitakarítják utána, tarun-kor a ház népe, azaz én, Gwador... *biccent a férfi felé.*-... és az unokabátyám Qeron. Majd megismered. Az Oren az a nap, amikor a főbb dolgozóké. Azaz Liorn mester, Lyvanar, akik feljebb valóid lesznek, és Te. *bólint.*
- Willorkor és Borquoskor nincs beosztás, de Kelat-kor ismét a ház népéé, azaz a miénk.
*Megáll Nilyria előtt, és végre elmosolyodik.*
- Ez eddig megfelel a számodra? *kérdezi, és ha igenlő választ kap, akkor máris a kezét nyújtja a lány felé, hogy megrázzák azt.*
- Nos, akkor... üdvözöllek a Sillerforw házban! *mosolyog.*
- A szobádban lesz ágy, asztal és szék, szekrény, és mosdótál, arra az esetre ha nem fürdőnapon szeretnél tisztálkodni. Ha bármire szükséged van, szólj. Én is szólok majd, ha eszembe jut még valami.
*Biccent a látszólag tündérszerű szárnyatlan lány felé, miközben elengedi annak kezét.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-21 17:43:34
Üzenet elküldve: 2016-07-21 17:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Nixy és Meropea//
*Továbbra is jól adja Nilyria a bátortalant, de hát nem lesz az ember egy gazdagnegyedben tett séta után szószátyárabb, így körülbelül ugyanazokra a válaszokra számít, mint amiket ő maga kapott. Ezen felül még néhány értetlen, hármuk között pattogó tekintet is jár a válaszok mellé. Gwador továbbra is igyekszik Meropea látószögén kívül ülni, és bátorítani a lányt. Valamiért szimpatikus neki a kis kék hajú, de nem meri végig gondolni, hogy kire emlékezteti, így el is hessegeti magától a gondolatot, mielőtt megint valami szegénynegyedbeli késdobálóban köt ki egy asztal alatt. Illetlenség lenne beleszólni, netán belekérdezni, meg amúgy is inkább ráhagyja a kérdezősködést az okosabbakra. Meropea majd felméri a jellemét, a hűségét és elszántságát, Liornra pedig biztosan lehet számítani a szakmai megítélésben. Ha véletlenül összeakad a tekintete a szemközt ülővel, bátorítóan igyekszik bólogatni, hogy valamelyest oldódjon.*
A hozzászólás írója (Gwador Gonrod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 19:12:03
//Nixy és Meropea//
*Továbbra is jól adja Nilyria a bátortalant, de hát nem lesz az ember egy gazdagnegyedben tett séta után szószátyárabb, így körülbelül ugyanazokra a válaszokra számít, mint amiket ő maga kapott. Ezen felül még néhány értetlen, hármuk között pattogó tekintet is jár a válaszok mellé. Gwador továbbra is igyekszik Meropea látószögén kívül ülni, és bátorítani a lányt. Valamiért szimpatikus neki a kis kék hajú, de nem meri végig gondolni, hogy kire emlékezteti, így el is hessegeti magától a gondolatot, mielőtt megint valami szegénynegyedbeli késdobálóban köt ki egy asztal alatt. Illetlenség lenne beleszólni, netán belekérdezni, meg amúgy is inkább ráhagyja a kérdezősködést az okosabbakra. Meropea majd felméri a jellemét, a hűségét és elszántságát, Liornra pedig biztosan lehet számítani a szakmai megítélésben. Ha véletlenül összeakad a tekintete a szemközt ülővel, bátorítóan igyekszik bólogatni, hogy valamelyest oldódjon.*
A hozzászólás írója (Gwador Gonrod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 19:12:03
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-21 12:54:52
Üzenet elküldve: 2016-07-21 12:54:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Gwador//
*A megállapításra bólint, alkimista lenne... azaz annak jelentkezett. Sosem tartotta magát alkimistának, ő egy egyszerű kis senki, de talán ért hozzá annyira hogy éljen ezzel a lehetőséggel.*
- Úgy húsz éve.
*Az első kérdésre már könnyű a válasz hiszen nemrég Gwador ugyanezt kérdezte, a második viszont ismét zavarba ejti. Hogy mit? Hát mit is? Sok mindent, de hogyan mondja? És miért a kislány kérdezősködik, miért nem az öreg?*
- Ő...
~Hát mindenfélét...~
*Nem tudja hogy milyen választ várnak. Lenne ezeknek egy hivatalos neve? Színekről szívesen megmondja, hogy mi mit csinál, de most hogy sorolja fel? Fűzöldet meg azúrkéket meg ilyesmik? Vagy hogy erősítőt, ügyesítőt?*
- Hát...
*Valamit csak mondania kell, nem ülhet csendben meg nem gagyoghat összevissza az örökkévalóságig.*
- Mindenfélét... A piacon kaphatóknál jóval erősebbeket...
*Legalább valamit sikerült kinyögnie, bár ezzel sokra nem mennek vallatói.*
- Persze van még mit tanulnom...
~Csak nem nagyon volt lehetőségem...~
*Nem, már nem bír egyiknek sem a szemébe nézni. Mindjárt felkelnek és kidobják. Legszívesebben saját maga rohanna ki, de nincs mersze ilyesmihez.*
//Meropea és Gwador//
*A megállapításra bólint, alkimista lenne... azaz annak jelentkezett. Sosem tartotta magát alkimistának, ő egy egyszerű kis senki, de talán ért hozzá annyira hogy éljen ezzel a lehetőséggel.*
- Úgy húsz éve.
*Az első kérdésre már könnyű a válasz hiszen nemrég Gwador ugyanezt kérdezte, a második viszont ismét zavarba ejti. Hogy mit? Hát mit is? Sok mindent, de hogyan mondja? És miért a kislány kérdezősködik, miért nem az öreg?*
- Ő...
~Hát mindenfélét...~
*Nem tudja hogy milyen választ várnak. Lenne ezeknek egy hivatalos neve? Színekről szívesen megmondja, hogy mi mit csinál, de most hogy sorolja fel? Fűzöldet meg azúrkéket meg ilyesmik? Vagy hogy erősítőt, ügyesítőt?*
- Hát...
*Valamit csak mondania kell, nem ülhet csendben meg nem gagyoghat összevissza az örökkévalóságig.*
- Mindenfélét... A piacon kaphatóknál jóval erősebbeket...
*Legalább valamit sikerült kinyögnie, bár ezzel sokra nem mennek vallatói.*
- Persze van még mit tanulnom...
~Csak nem nagyon volt lehetőségem...~
*Nem, már nem bír egyiknek sem a szemébe nézni. Mindjárt felkelnek és kidobják. Legszívesebben saját maga rohanna ki, de nincs mersze ilyesmihez.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-16 12:51:19
Üzenet elküldve: 2016-07-16 12:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Nixy és Gwador//
*Meropea látja a lány arcán a sorozatos meglepettséget, és neki is erőt kell vennie magán, hogy az övén ez ne látszódjon.
Ugyanis a lány kora, aprósága és kék haja... és még sok egyéb más dolog meglepetésként hat rá. Gyereknek tűnik csupán... de hallott már róla, hogy vannak népek, akik sokkal idősebbek, mint amilyennek látszanak. Például találkozott már egy ifjú elffel, akiről azt mondták, elmúlt már hatvan éves is. De ennek a lánynak nem hegyes a füle. Mi lehet? Gnóm? Nem... a gnómok aprók, de kevésbé szépek, ennek a lánynak viszont kifejezetten helyes ábrázata van. Talán... tündér? De akkor hol van a szárnya?
Gwador nem nagyon mond semmit, csak ül ott, a már helyet foglaló Meropea mellett. Ő pedig végül kérdez... és érkezik is a válasz.
A Kismacska kihúzott háttal, méltóságteljes tartással ül vele szemközt.*
- Szóval alkimista vagy. *nyugtázza a dolgot a lány.*- Na és mióta vagy alkimista, hölgyem? Mit tudsz már megcsinálni? *kérdezi.*
//Nixy és Gwador//
*Meropea látja a lány arcán a sorozatos meglepettséget, és neki is erőt kell vennie magán, hogy az övén ez ne látszódjon.
Ugyanis a lány kora, aprósága és kék haja... és még sok egyéb más dolog meglepetésként hat rá. Gyereknek tűnik csupán... de hallott már róla, hogy vannak népek, akik sokkal idősebbek, mint amilyennek látszanak. Például találkozott már egy ifjú elffel, akiről azt mondták, elmúlt már hatvan éves is. De ennek a lánynak nem hegyes a füle. Mi lehet? Gnóm? Nem... a gnómok aprók, de kevésbé szépek, ennek a lánynak viszont kifejezetten helyes ábrázata van. Talán... tündér? De akkor hol van a szárnya?
Gwador nem nagyon mond semmit, csak ül ott, a már helyet foglaló Meropea mellett. Ő pedig végül kérdez... és érkezik is a válasz.
A Kismacska kihúzott háttal, méltóságteljes tartással ül vele szemközt.*
- Szóval alkimista vagy. *nyugtázza a dolgot a lány.*- Na és mióta vagy alkimista, hölgyem? Mit tudsz már megcsinálni? *kérdezi.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-13 15:57:31
Üzenet elküldve: 2016-07-13 15:57:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Nilyria//
*A lány jól láthatóan zavart, és egészen biztosan nem fog segíteni az sem, hogy az öreg fogja vizsgáztatni. Akármilyen jóindulatú lehet, a már-már összeaszott arca mögül nem mindig jön át. Míg a lány zavartan nézelődik körbe, Gwador jobbára a lányt figyeli. Na nem zavaróan bámulja és elemzi, de gyakran rá téved a pillantása.*
~Csak tudj beszélni magadért, kérlek.~
*A piacon is fel tudott szólalni, ha ugyanazt előadja egy halvány fokkal színesebben, akár nyert ügye is lehet. Na persze egész addig, amíg ki nem derül, hogy semmit nem ért a dolgához. Abban az esetben egyik-másik várakozó elsűlyedhet a szégyenében. Szerencsére nem kell sokat várakozni, és a nyíló ajtón elsőként nem Liorn lép be, hanem Meropea. Ezen alig észrevehetően felsóhajt a harcos, hisz talán egy fokkal könnyebben megnyílik Nilyria ha vele ülhet szemben. Tekintete találkozik az Úrnőével, mielőtt az biccent, a gesztust pedig hasonlóképpen, szótlanul viszonozza. Lassacskán meg is érkeznek az asztalhoz, úgyhogy - *
~Kezdetét veheti a kínvallatás.~
*Mosolyogja meg magában, ahogy az alkimistajelölt jól láthatóan egyre és egyre idegesebb. A gúnyos vigyort viszont gyorsan eltünteti az arcáról, ahogy elhangzik az első kérdés. Hátradől a székében, vélhetőleg a Kismacska perifériális látásán kívülre, és a jelentkezőt fürkészi, ahogy megpróbál félszavakból választ koholni. Tanácstalanul fordul toborzója felé, aki cserébe biztatásként lassan bólint kettőt, és keze mozdulatával is folytatásra ösztönzi a lányt.*
~Jól csinálod.~
//Meropea és Nilyria//
*A lány jól láthatóan zavart, és egészen biztosan nem fog segíteni az sem, hogy az öreg fogja vizsgáztatni. Akármilyen jóindulatú lehet, a már-már összeaszott arca mögül nem mindig jön át. Míg a lány zavartan nézelődik körbe, Gwador jobbára a lányt figyeli. Na nem zavaróan bámulja és elemzi, de gyakran rá téved a pillantása.*
~Csak tudj beszélni magadért, kérlek.~
*A piacon is fel tudott szólalni, ha ugyanazt előadja egy halvány fokkal színesebben, akár nyert ügye is lehet. Na persze egész addig, amíg ki nem derül, hogy semmit nem ért a dolgához. Abban az esetben egyik-másik várakozó elsűlyedhet a szégyenében. Szerencsére nem kell sokat várakozni, és a nyíló ajtón elsőként nem Liorn lép be, hanem Meropea. Ezen alig észrevehetően felsóhajt a harcos, hisz talán egy fokkal könnyebben megnyílik Nilyria ha vele ülhet szemben. Tekintete találkozik az Úrnőével, mielőtt az biccent, a gesztust pedig hasonlóképpen, szótlanul viszonozza. Lassacskán meg is érkeznek az asztalhoz, úgyhogy - *
~Kezdetét veheti a kínvallatás.~
*Mosolyogja meg magában, ahogy az alkimistajelölt jól láthatóan egyre és egyre idegesebb. A gúnyos vigyort viszont gyorsan eltünteti az arcáról, ahogy elhangzik az első kérdés. Hátradől a székében, vélhetőleg a Kismacska perifériális látásán kívülre, és a jelentkezőt fürkészi, ahogy megpróbál félszavakból választ koholni. Tanácstalanul fordul toborzója felé, aki cserébe biztatásként lassan bólint kettőt, és keze mozdulatával is folytatásra ösztönzi a lányt.*
~Jól csinálod.~
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-13 13:29:07
Üzenet elküldve: 2016-07-13 13:29:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
//Meropea és Gwador//
*Nem nagyon mer mocorogni, nem tartaná illendőnek ha a lábát lóbálná vagy a fejét ingatná, de magában már énekelget hogy elüsse az időt. A nyíló ajtóra most is összerezzen, ez lehet a mester és... a lánya? Valami tanítványa? Egy rokon? Eszébe sem jut hirtelen hogy maga az úrnő lenne, pedig tudja hogy nagyon fiatal, de azt nem gondolta volna hogy ennyire... Meg azt sem, hogy rögtön ő jön majd be foglalkozni vele. Pedig kiokoskodhatná hiszen látja hogyan van felöltözve, de nem a mesternek kellett volna nyitnia az ajtót ha tényleg ő lenne? Ha viszont csak valami tanítvány akkor nem csak nyitni, de csukni is a lánynak kellett volna az ajtót... Gondolataiba merülve pislog, igyekszik valami normális tartást erőltetni magára, aztán felcsendülnek az első szavak.*
~Bátyám? Akkor ő is Gonrod?~
*Nem érzi úgy hogy szólnia kellene, azt meg pláne nem hogy illene. Meropea arcát látva viszont nem tudja tartani a szemkontaktust. Persze hogy meglepett, hiszen Nixy csak egy senkiházi utcagyerek, szégyenli is magát hogy fel mert szólalni a piacon és eljött egészen idáig, csak vesztegeti az idejüket. Azért fel-felpislog a közeledőre, nem igazán tudja mit kellene tennie. Szabad ránéznie egyáltalán?*
~Hölgyem?!~
*Erre tekint fel ismét elkerekedő szemekkel és az egekbe szökő szemöldökkel. Még hogy ő? Hölgy?! Ha nem azzal töltötte volna az elmúlt perceket hogy tüzetesen átvizsgálja minden pontját a szobának akkor most körülnézne, hogy ez a kislány kihez beszélhet, de tudja hogy rajta kívül nincs itt más. Eztán még az öreg is köszönti, így szemei át is vándorolnak a férfira, ugyanolyan kifejezéssel. És most mit kellene tennie? Köszönnie kellene, de hogyan? Pislog párat hogy összerendezze arcát, aztán jobb híján igyekszik utánozni őket egy biccentéssel.*
- Üdv.
*Kihúzzák a lánynak a széket. Ez végül is természetes, a két nemes bizonyára magasabb rangban van, attól még mert az öreg fog rajta bíráskodni még meg kell adnia a tiszteletet. De a lány minek jött? A csendben a tündér egyre csak jobban izgulni kezd. Neki kellene tennie valamit? Fogalma sincs. Inkább azért legyen hülye mert nem csinál semmit, mint azért hogy hülyeséget csinál. Egy ideig jártatja a tekintetét a vele szemben ülőkön aztán már inkább az asztalt kezdi bámulni. Szerencsére csak pár másodpercet kell ezzel töltenie így kevésbé kínos a dolog, aztán végre történik valami. Ismét üdvözlik, ráadásul örülnek a jelenlétének. Pedig biztos nem, csak illedelmes akar lenni a kislány... Elhangzik egy kérdés is végre, első dolga kérdő tekintettel Gwadorra nézni, hiszen ő hozta ide, hogyhogy minek köszönhetik? De hát tőle kérdeztek, kell hogy válaszoljon, vissza is néz a kicsi úrnőre.*
- K... köszönöm.
*Ezzel kell kezdenie. Vagy nem? Meg kell köszönnie? Most már mindegy.*
- Ő...
*Ezt sokáig nem fogja kinőni.*
- A piacon hallottam hogy az úr alkimistát keres...
*Egy pillantással jelzi hogy Gwadorról beszél.*
- én pedig jelentkeztem és ide vezetett.
*Próbál a lehető leglényegretörőbben fogalmazni, nem szeretné rabolni a nemesek idejét. Eztán ismét csak vár, izgul, izzadó tenyereivel az asztal lapja alatt takarásban babrálva.*
//Meropea és Gwador//
*Nem nagyon mer mocorogni, nem tartaná illendőnek ha a lábát lóbálná vagy a fejét ingatná, de magában már énekelget hogy elüsse az időt. A nyíló ajtóra most is összerezzen, ez lehet a mester és... a lánya? Valami tanítványa? Egy rokon? Eszébe sem jut hirtelen hogy maga az úrnő lenne, pedig tudja hogy nagyon fiatal, de azt nem gondolta volna hogy ennyire... Meg azt sem, hogy rögtön ő jön majd be foglalkozni vele. Pedig kiokoskodhatná hiszen látja hogyan van felöltözve, de nem a mesternek kellett volna nyitnia az ajtót ha tényleg ő lenne? Ha viszont csak valami tanítvány akkor nem csak nyitni, de csukni is a lánynak kellett volna az ajtót... Gondolataiba merülve pislog, igyekszik valami normális tartást erőltetni magára, aztán felcsendülnek az első szavak.*
~Bátyám? Akkor ő is Gonrod?~
*Nem érzi úgy hogy szólnia kellene, azt meg pláne nem hogy illene. Meropea arcát látva viszont nem tudja tartani a szemkontaktust. Persze hogy meglepett, hiszen Nixy csak egy senkiházi utcagyerek, szégyenli is magát hogy fel mert szólalni a piacon és eljött egészen idáig, csak vesztegeti az idejüket. Azért fel-felpislog a közeledőre, nem igazán tudja mit kellene tennie. Szabad ránéznie egyáltalán?*
~Hölgyem?!~
*Erre tekint fel ismét elkerekedő szemekkel és az egekbe szökő szemöldökkel. Még hogy ő? Hölgy?! Ha nem azzal töltötte volna az elmúlt perceket hogy tüzetesen átvizsgálja minden pontját a szobának akkor most körülnézne, hogy ez a kislány kihez beszélhet, de tudja hogy rajta kívül nincs itt más. Eztán még az öreg is köszönti, így szemei át is vándorolnak a férfira, ugyanolyan kifejezéssel. És most mit kellene tennie? Köszönnie kellene, de hogyan? Pislog párat hogy összerendezze arcát, aztán jobb híján igyekszik utánozni őket egy biccentéssel.*
- Üdv.
*Kihúzzák a lánynak a széket. Ez végül is természetes, a két nemes bizonyára magasabb rangban van, attól még mert az öreg fog rajta bíráskodni még meg kell adnia a tiszteletet. De a lány minek jött? A csendben a tündér egyre csak jobban izgulni kezd. Neki kellene tennie valamit? Fogalma sincs. Inkább azért legyen hülye mert nem csinál semmit, mint azért hogy hülyeséget csinál. Egy ideig jártatja a tekintetét a vele szemben ülőkön aztán már inkább az asztalt kezdi bámulni. Szerencsére csak pár másodpercet kell ezzel töltenie így kevésbé kínos a dolog, aztán végre történik valami. Ismét üdvözlik, ráadásul örülnek a jelenlétének. Pedig biztos nem, csak illedelmes akar lenni a kislány... Elhangzik egy kérdés is végre, első dolga kérdő tekintettel Gwadorra nézni, hiszen ő hozta ide, hogyhogy minek köszönhetik? De hát tőle kérdeztek, kell hogy válaszoljon, vissza is néz a kicsi úrnőre.*
- K... köszönöm.
*Ezzel kell kezdenie. Vagy nem? Meg kell köszönnie? Most már mindegy.*
- Ő...
*Ezt sokáig nem fogja kinőni.*
- A piacon hallottam hogy az úr alkimistát keres...
*Egy pillantással jelzi hogy Gwadorról beszél.*
- én pedig jelentkeztem és ide vezetett.
*Próbál a lehető leglényegretörőbben fogalmazni, nem szeretné rabolni a nemesek idejét. Eztán ismét csak vár, izgul, izzadó tenyereivel az asztal lapja alatt takarásban babrálva.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:59:06
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
//Lyv, majd Nixy és Gwador//
- Az istenek beszéljenek belőled. *mosolyog Meropea Lyv biztató szavait hallva, miszerint a házuk újra nagy lesz, és erős... amelyet majd az ő vezetésével érnek el. Csak azt nem tudja még, hogy miképpen.
A Gwadorról szóló dolgokra csak bólogat. Ő is úgy véli, mint a nő. Ám valahogy különösnek találja, ahogyan beszél a férfiról. De végül is nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, úgyhogy el is odázza magában a dolgot.
Hogy kíváncsian várja a nő, mi lesz a hazatérő harcosokkal? Hát azt a Kismacska is igencsak kíváncsian várja.*
- Dehogy bánom, pihenj csak. De ha nagyon ragaszkodsz hozzá, és Liorn mester szerint is jobb az állapotod, akkor holnap kikelhetsz az ágyból. *mondja szerető pillantással a már laposakat pislogó Lyvänarnak. Látszik, hogy a nő félálomban van, és az utolsó mondatát talán már egy másik világból áttekintve mondja. Meropea csak előre nyúl, és kedvesen megigazítja a nő takaróját, aztán felsóhajt.*
- Szép álmokat, Lyvänarom. *suttogja, majd óvatosan fel is kel az ágyból, és halk léptekben oson az ajtóhoz. Kinyitja, és még visszanéz az immáron alvó szolgállóra, aztán néhány pillanat múlva kilép rajta, és elhagyja a szobát.
Ám nem kell többet tennie két lépésnél, hogy Liorn mester jöjjön vele szemben.*
- Úrnőm! *köszön is a lánynak, mire Meropea biccent felé.*
- Lyvänarhoz jöttél?
- Nem, érted. *hangzik a tömör válasz.*- Gwador visszatért.
*Meropea lép be először a terembe, ahol Gwador már ott ül, másodmagával.
Mögötte Liorn lép be, és be is csukja az ajtót maguk mögött, miközben Meropea méregzöld, ezüst szegélyes, irbiszes ruhájában lassan megindul az érkezők felé.*
- Légy üdvözölve, bátyám. *küld egy kis mosolyt Gwador felé, miközben biccent is hozzá. Aztán a másikra pillant. Egy lány. Egy lány, aki alig néz ki többnek nála, és még a haja is... kék? Kissé meglepett arckifejezést vág, ezt nem is tagadhatná, de azért odalép hozzá. Ne ítélj elsőre!*
- Üdv néked, hölgyem. *biccent ugyanúgy a kék hajú leányzó felé is, miközben Liorn is már odaér hozzájuk, és ugyanúgy köszön mint a Kismacska, ugyanabban a sorrendben. Aztán kihúzza a lánnyal szemközti széket, Gwador mellett, Meropea pedig odasétál, és leül rá, csak, hogy másik oldalára az öreg telepedhessen.
Egy kis csend telepszik a helyiségre. Senki nem szól semmit. Liorn suttogását hallja meg a fülében, ahogy "úrnőmnek" hívja. Tehát akkor neki kellene elkezdenie?
Megköszörüli a torkát.*
- Üdvözöllek a Sillerforw házban, hölgyem. *fog neki.*- Örülünk jelenlétednek. Mondd csak... minek köszönhetjük? *kérdezi, ezáltal arra utalva, hogy a lány fogjon bele az elmesélésbe, hogyan került ide Gwadorral.*
//Lyv, majd Nixy és Gwador//
- Az istenek beszéljenek belőled. *mosolyog Meropea Lyv biztató szavait hallva, miszerint a házuk újra nagy lesz, és erős... amelyet majd az ő vezetésével érnek el. Csak azt nem tudja még, hogy miképpen.
A Gwadorról szóló dolgokra csak bólogat. Ő is úgy véli, mint a nő. Ám valahogy különösnek találja, ahogyan beszél a férfiról. De végül is nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, úgyhogy el is odázza magában a dolgot.
Hogy kíváncsian várja a nő, mi lesz a hazatérő harcosokkal? Hát azt a Kismacska is igencsak kíváncsian várja.*
- Dehogy bánom, pihenj csak. De ha nagyon ragaszkodsz hozzá, és Liorn mester szerint is jobb az állapotod, akkor holnap kikelhetsz az ágyból. *mondja szerető pillantással a már laposakat pislogó Lyvänarnak. Látszik, hogy a nő félálomban van, és az utolsó mondatát talán már egy másik világból áttekintve mondja. Meropea csak előre nyúl, és kedvesen megigazítja a nő takaróját, aztán felsóhajt.*
- Szép álmokat, Lyvänarom. *suttogja, majd óvatosan fel is kel az ágyból, és halk léptekben oson az ajtóhoz. Kinyitja, és még visszanéz az immáron alvó szolgállóra, aztán néhány pillanat múlva kilép rajta, és elhagyja a szobát.
Ám nem kell többet tennie két lépésnél, hogy Liorn mester jöjjön vele szemben.*
- Úrnőm! *köszön is a lánynak, mire Meropea biccent felé.*
- Lyvänarhoz jöttél?
- Nem, érted. *hangzik a tömör válasz.*- Gwador visszatért.
*Meropea lép be először a terembe, ahol Gwador már ott ül, másodmagával.
Mögötte Liorn lép be, és be is csukja az ajtót maguk mögött, miközben Meropea méregzöld, ezüst szegélyes, irbiszes ruhájában lassan megindul az érkezők felé.*
- Légy üdvözölve, bátyám. *küld egy kis mosolyt Gwador felé, miközben biccent is hozzá. Aztán a másikra pillant. Egy lány. Egy lány, aki alig néz ki többnek nála, és még a haja is... kék? Kissé meglepett arckifejezést vág, ezt nem is tagadhatná, de azért odalép hozzá. Ne ítélj elsőre!*
- Üdv néked, hölgyem. *biccent ugyanúgy a kék hajú leányzó felé is, miközben Liorn is már odaér hozzájuk, és ugyanúgy köszön mint a Kismacska, ugyanabban a sorrendben. Aztán kihúzza a lánnyal szemközti széket, Gwador mellett, Meropea pedig odasétál, és leül rá, csak, hogy másik oldalára az öreg telepedhessen.
Egy kis csend telepszik a helyiségre. Senki nem szól semmit. Liorn suttogását hallja meg a fülében, ahogy "úrnőmnek" hívja. Tehát akkor neki kellene elkezdenie?
Megköszörüli a torkát.*
- Üdvözöllek a Sillerforw házban, hölgyem. *fog neki.*- Örülünk jelenlétednek. Mondd csak... minek köszönhetjük? *kérdezi, ezáltal arra utalva, hogy a lány fogjon bele az elmesélésbe, hogyan került ide Gwadorral.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:13:34
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:13:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
*Szép csendben elsétálnak egészen a villáig. Nixynek nincs mit kérdeznie, nem is nagyon mer, csak engedelmesen követi vezetőjét. Amikor meglátják a házat, majdnem visszaszól hogy "tudom", de csak lenyeli, nem lenne illendő, így csak egy "ühüm" kíséretében bólogat. Sokkal ez sem jobb, de tőle nem is kell csodákat várni illem téren. A hatalmas kapuk nyílására azért kicsit inába száll a bátorsága.*
~ Ez egy nagy nemesi ház, nem valami viskó a szegénynegyedben... ~
*Próbálja nyugtatgatni magát ahogy belép.*
- Rendben.
*Igyekszik azért normálisan válaszolni és továbbra is követi az embert. Kissé meglepődik hogy hellyel is kínálják, néha megfeledkezik róla hogy nemesi ruhákban van és nem a sokéves koszos utcai göncében... Félne bemocskolni ezeket a székeket, de ha már mondják akkor leül, nem fog ellenkezni. Izgul, rettenetesen izgul, de csak nem lesz baja... Legrosszabb esetben kihajítják. Vagy nem? Hát most már itt van. Ezek után már nem szökhet meg. Csendben nézelődik és vár, bizonyára elfoglalt népek a nemesek. Összerezzen mikor ismét nyílik az ajtó, ki is húzza magát rögtön, de csak ugyanaz a férfi jött vissza. Továbbra sem mer kérdezősködni, csak vár és nemsokára ki is derül, hogy hamarosan valami mester megérkezik.*
- Rendben.
*Ez a szó eddig egészen bevált, nincs oka eltérnie tőle. Bólogat is hozzá rendesen, aztán inkább másmerre fordítja tekintetét. Egyedül várni sokkal kényelmesebb volt.*
*Szép csendben elsétálnak egészen a villáig. Nixynek nincs mit kérdeznie, nem is nagyon mer, csak engedelmesen követi vezetőjét. Amikor meglátják a házat, majdnem visszaszól hogy "tudom", de csak lenyeli, nem lenne illendő, így csak egy "ühüm" kíséretében bólogat. Sokkal ez sem jobb, de tőle nem is kell csodákat várni illem téren. A hatalmas kapuk nyílására azért kicsit inába száll a bátorsága.*
~ Ez egy nagy nemesi ház, nem valami viskó a szegénynegyedben... ~
*Próbálja nyugtatgatni magát ahogy belép.*
- Rendben.
*Igyekszik azért normálisan válaszolni és továbbra is követi az embert. Kissé meglepődik hogy hellyel is kínálják, néha megfeledkezik róla hogy nemesi ruhákban van és nem a sokéves koszos utcai göncében... Félne bemocskolni ezeket a székeket, de ha már mondják akkor leül, nem fog ellenkezni. Izgul, rettenetesen izgul, de csak nem lesz baja... Legrosszabb esetben kihajítják. Vagy nem? Hát most már itt van. Ezek után már nem szökhet meg. Csendben nézelődik és vár, bizonyára elfoglalt népek a nemesek. Összerezzen mikor ismét nyílik az ajtó, ki is húzza magát rögtön, de csak ugyanaz a férfi jött vissza. Továbbra sem mer kérdezősködni, csak vár és nemsokára ki is derül, hogy hamarosan valami mester megérkezik.*
- Rendben.
*Ez a szó eddig egészen bevált, nincs oka eltérnie tőle. Bólogat is hozzá rendesen, aztán inkább másmerre fordítja tekintetét. Egyedül várni sokkal kényelmesebb volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396