Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-08 15:42:11
Üzenet elküldve: 2016-07-08 15:42:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Meropea egy kis ideig csendben van az elhangzottak után.
Kavarognak a gondolatai, és nem tudja igazán mit mondhatna. De látszólag mindenki tőle várja a választ ismét. Nincs sok választása. Egy pillanatra behunyja a szemét, majd amikor kinyitja, komor elszántsággal szólal meg.*
- Rendben, döntöttem. A rajtaütés lesz a legjobb. *jelenti ki végül.*
- Úgy bizonyítani tudjuk, hogy lopni akartak. Elfogjuk őket, és elvisszük a városi őrségnek. De jól ki kell dolgozni ezt a tervet.
*Lyvre pillant itt.*
- Lyvänar. Mikor látod majd lent, hogy kihunynak a fények a cselédszobában, és alvást színlelnek... neked adom a feladatot, hogy lopózz a hátsó ajtóhoz és zárd be kulccsal. Aztán bújj el valahol. Ha meglátod, hogy az ajtó felé mennek, bújj elő. Biztosan meg fognak rémülni... de biztosítanod kell róla őket, hogy mellettük vagy.
*Meropea teljes komolysággal mondja mindezt, még ha furcsán is hangozhat a többiek számára.*
- Mond azt, hogy Liorn hozott új szabályt, hogy zárják az ajtókat, de Te kihallgattad őket, hogy szökni akarnak, és mivel Te is unod már, hogy a családod réges-régen a szolgálatomban áll, velük akarsz tartani, így elloptad a szobájából a kulcsot. Ki fogod engedni őket, amint megígérték, hogy velük tarthatsz. És senki nem fogja az útjukat állni.
*Tart egy kis szünetet.*
- De miért is állná? Hiszen még lámpaoltás előtt Gwador nagy hanggal kijelentve távozik a Pegazusba. Qeron pedig még előtte elmegy ügyeket intézni. Csak én leszek a házban és Liorn.
*Qeronra pillant.*
- A kertek alatti kis ösvény a templom felé vezet, ott észrevétlenül elhagyhatják a várost is a templomkerten keresztül. De nem fogják. Ugyanis a templom előtt az ösvény végén Qeron fogja várni őket a városi őrséggel. Egy Sillerforw szavára ők is adnak, el fognak menni veled.
*Gwador felé fordul.*
- Te, bátyám, pedig ló nélkül indulsz el, és amikor senki nem látja, beosonsz a ház mögé, és amint a cselédek elindultak, és nem látnak Téged, nyomban jelt adsz a tűzszerszámod szikrájával nekem és Liorn mesternek, akivel az ablakból fogunk figyelni. Akkor csatlakozunk hozzád, és hátulról indulunk a nyomukba, hogy esélyük se legyen szökni. Addigra már előnyük lesz, úgyhogy mellékutcákon megyünk lóháton, Liorn mester pedig vigyáz a házra. Én veled tartok. Esélyük sem lesz, és az városi őrség a saját szemével láthatja a lopást. Lyvänar majd igyekszik, hogy a megfelelő irányba menjenek, ahol Qeron fogja várni őket az őrökkel, mi pedig hátulról fogjuk meg őket.
*Elhallgat és csend telepszik a szobára. Meropea pedig kissé kezd feszült lenni és ha nem is látszik, valahol rémült. Talán butaságokat beszélt, és semmi értelem annak, amit mondott. Mindjárt leszólják, felállnak, és ők is elhagyják őt a cselédekkel együtt.*
//Sillerforw villa//
*Meropea egy kis ideig csendben van az elhangzottak után.
Kavarognak a gondolatai, és nem tudja igazán mit mondhatna. De látszólag mindenki tőle várja a választ ismét. Nincs sok választása. Egy pillanatra behunyja a szemét, majd amikor kinyitja, komor elszántsággal szólal meg.*
- Rendben, döntöttem. A rajtaütés lesz a legjobb. *jelenti ki végül.*
- Úgy bizonyítani tudjuk, hogy lopni akartak. Elfogjuk őket, és elvisszük a városi őrségnek. De jól ki kell dolgozni ezt a tervet.
*Lyvre pillant itt.*
- Lyvänar. Mikor látod majd lent, hogy kihunynak a fények a cselédszobában, és alvást színlelnek... neked adom a feladatot, hogy lopózz a hátsó ajtóhoz és zárd be kulccsal. Aztán bújj el valahol. Ha meglátod, hogy az ajtó felé mennek, bújj elő. Biztosan meg fognak rémülni... de biztosítanod kell róla őket, hogy mellettük vagy.
*Meropea teljes komolysággal mondja mindezt, még ha furcsán is hangozhat a többiek számára.*
- Mond azt, hogy Liorn hozott új szabályt, hogy zárják az ajtókat, de Te kihallgattad őket, hogy szökni akarnak, és mivel Te is unod már, hogy a családod réges-régen a szolgálatomban áll, velük akarsz tartani, így elloptad a szobájából a kulcsot. Ki fogod engedni őket, amint megígérték, hogy velük tarthatsz. És senki nem fogja az útjukat állni.
*Tart egy kis szünetet.*
- De miért is állná? Hiszen még lámpaoltás előtt Gwador nagy hanggal kijelentve távozik a Pegazusba. Qeron pedig még előtte elmegy ügyeket intézni. Csak én leszek a házban és Liorn.
*Qeronra pillant.*
- A kertek alatti kis ösvény a templom felé vezet, ott észrevétlenül elhagyhatják a várost is a templomkerten keresztül. De nem fogják. Ugyanis a templom előtt az ösvény végén Qeron fogja várni őket a városi őrséggel. Egy Sillerforw szavára ők is adnak, el fognak menni veled.
*Gwador felé fordul.*
- Te, bátyám, pedig ló nélkül indulsz el, és amikor senki nem látja, beosonsz a ház mögé, és amint a cselédek elindultak, és nem látnak Téged, nyomban jelt adsz a tűzszerszámod szikrájával nekem és Liorn mesternek, akivel az ablakból fogunk figyelni. Akkor csatlakozunk hozzád, és hátulról indulunk a nyomukba, hogy esélyük se legyen szökni. Addigra már előnyük lesz, úgyhogy mellékutcákon megyünk lóháton, Liorn mester pedig vigyáz a házra. Én veled tartok. Esélyük sem lesz, és az városi őrség a saját szemével láthatja a lopást. Lyvänar majd igyekszik, hogy a megfelelő irányba menjenek, ahol Qeron fogja várni őket az őrökkel, mi pedig hátulról fogjuk meg őket.
*Elhallgat és csend telepszik a szobára. Meropea pedig kissé kezd feszült lenni és ha nem is látszik, valahol rémült. Talán butaságokat beszélt, és semmi értelem annak, amit mondott. Mindjárt leszólják, felállnak, és ők is elhagyják őt a cselédekkel együtt.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 23:31:31
Üzenet elküldve: 2016-07-07 23:31:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Lyvänart annyira meghatják Meropea szavai, hogy szinte beleszédül, ezért óvatos, hangtalan mozdulatokkal kihúz egy széket és ő is leül a többiek közé, de szemét lesütve tartja. Elmosolyodik Gwador Úr javaslatán a pőreségről.*
~Micsoda szégyen lenne nekik. Meg is érdemelnék.~
*Aztán gyorsan elrejti mosolyát és próbál koncnetrálni, hogy valami hasznosat mondhasson a kicsi Úrnőnek.*
-Igen, ma éjszaka, mikor elcsendesedik a ház a hátsó kerten át, ahogy mondod Úrnőm. Amennyire én tudom, négy férfi és két ~ostoba~ szobaasszony sző ilyen terveket. A férfiak az értelmi szerzők ~Ki más, mint az a mindenlében kanál lovász, meg az inas cimborái.~, és a legfőbb, és úgy hiszem szinte egyetlen indokuk az, hogy... *megakad, mert nem szeretné megsérteni a kicsi Úrnőt, de igyekszik hitelesen átadni mindent, amit megtudott.*
-Megbocsáss Úrnőm, nem elég hogy NŐ vagy, de még csak nő SEM vagy, csupán gyermek még.
~Vérlázító az egyszerű, begyöpösödött gondolkodásuk anélkül, hogy ismernék ezt a kis csodát előttem.~
-Ostoba, régimódi emberek, akik a nemesi ház alatt azt az egyetlen férfit értik, aki vezeti azt, az asszonyok pedig azért követik őket, mert fülig szerelmesek. Nekik nincs gondjuk veled, Úrnőm, de elcsavarták a fejüket.
~Na, hát nem valami okos teremtés egyik sem, azt meg kell hagyni.~
*Megint szünetet tart, hogy eloszlassa fellobbanó dühét. Nem mondhatják rá, hogy hirtelen haragú, de ha olyat ér fenyegetés, vagy sérelem, akihez őszinte szeretet fűzi, akkor a civilizáltság máza könnyen leomlik róla, és vadállatként védelmezi szeretteit. Természetesen igaz ez a Sillerforw ház tagjaira is, hiszen születése óta velük és értük él. Társadalmi különbségek ide, vagy oda, ők a családja. Azonban a többi, nálánál hozzáértőbb, vezető alkatú tanácsadó felhívta a figyelmet arra, amire Lyv nem is gondolt. A törvényekre.*
-Ha megengeded Úrnőm, támogatom a nálamnál bölcsebbek javaslatait. *Tisztelettel biccent a két harcos férfi felé.* Azt hiszem ha rajtaütéssel kapjuk el őket, akkor van bizonyítékunk a bűnükre. Akkor aztán színed elé kerülnek, ahol megvallhatják bűnüket és indokaikat is eléd tárhatják. Te pedig azok ismeretében hozhatsz döntést a sorsukról, hogy elengeded őket, vagy átadod a városi igazság szolgáltatásnak, illetve talán valami más mód is felmerülhet, amit épp ők maguk nyújtanak tálcán. Csak akkor tudunk biztosat róluk, ha a saját szájukból halljuk az igazságot.
*Elhallgat és zavarban érzi magát, amiért ilyen sokat beszélt. Reméli, hogy az édesanyjától örökölt bölcs gondolatok itt, az Úrnő asztalánál is érnek valamit és hasznosak lehetnek számára.* ~Annyira szeretnék segíteni, de a mi fajtánk, a szegényebb réteg, a szemet szemért elvet követi. A mi életünk oly jelentéktelen, és nyers, hogy az ösztön néha felülírja a józan észt, és még a törvényeket is. De a Kismacskának óvatosnak kell lennie, nem hozhat még több bajt a fejére... és Én sem.~
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 23:33:14
//Sillerforw villa//
*Lyvänart annyira meghatják Meropea szavai, hogy szinte beleszédül, ezért óvatos, hangtalan mozdulatokkal kihúz egy széket és ő is leül a többiek közé, de szemét lesütve tartja. Elmosolyodik Gwador Úr javaslatán a pőreségről.*
~Micsoda szégyen lenne nekik. Meg is érdemelnék.~
*Aztán gyorsan elrejti mosolyát és próbál koncnetrálni, hogy valami hasznosat mondhasson a kicsi Úrnőnek.*
-Igen, ma éjszaka, mikor elcsendesedik a ház a hátsó kerten át, ahogy mondod Úrnőm. Amennyire én tudom, négy férfi és két ~ostoba~ szobaasszony sző ilyen terveket. A férfiak az értelmi szerzők ~Ki más, mint az a mindenlében kanál lovász, meg az inas cimborái.~, és a legfőbb, és úgy hiszem szinte egyetlen indokuk az, hogy... *megakad, mert nem szeretné megsérteni a kicsi Úrnőt, de igyekszik hitelesen átadni mindent, amit megtudott.*
-Megbocsáss Úrnőm, nem elég hogy NŐ vagy, de még csak nő SEM vagy, csupán gyermek még.
~Vérlázító az egyszerű, begyöpösödött gondolkodásuk anélkül, hogy ismernék ezt a kis csodát előttem.~
-Ostoba, régimódi emberek, akik a nemesi ház alatt azt az egyetlen férfit értik, aki vezeti azt, az asszonyok pedig azért követik őket, mert fülig szerelmesek. Nekik nincs gondjuk veled, Úrnőm, de elcsavarták a fejüket.
~Na, hát nem valami okos teremtés egyik sem, azt meg kell hagyni.~
*Megint szünetet tart, hogy eloszlassa fellobbanó dühét. Nem mondhatják rá, hogy hirtelen haragú, de ha olyat ér fenyegetés, vagy sérelem, akihez őszinte szeretet fűzi, akkor a civilizáltság máza könnyen leomlik róla, és vadállatként védelmezi szeretteit. Természetesen igaz ez a Sillerforw ház tagjaira is, hiszen születése óta velük és értük él. Társadalmi különbségek ide, vagy oda, ők a családja. Azonban a többi, nálánál hozzáértőbb, vezető alkatú tanácsadó felhívta a figyelmet arra, amire Lyv nem is gondolt. A törvényekre.*
-Ha megengeded Úrnőm, támogatom a nálamnál bölcsebbek javaslatait. *Tisztelettel biccent a két harcos férfi felé.* Azt hiszem ha rajtaütéssel kapjuk el őket, akkor van bizonyítékunk a bűnükre. Akkor aztán színed elé kerülnek, ahol megvallhatják bűnüket és indokaikat is eléd tárhatják. Te pedig azok ismeretében hozhatsz döntést a sorsukról, hogy elengeded őket, vagy átadod a városi igazság szolgáltatásnak, illetve talán valami más mód is felmerülhet, amit épp ők maguk nyújtanak tálcán. Csak akkor tudunk biztosat róluk, ha a saját szájukból halljuk az igazságot.
*Elhallgat és zavarban érzi magát, amiért ilyen sokat beszélt. Reméli, hogy az édesanyjától örökölt bölcs gondolatok itt, az Úrnő asztalánál is érnek valamit és hasznosak lehetnek számára.* ~Annyira szeretnék segíteni, de a mi fajtánk, a szegényebb réteg, a szemet szemért elvet követi. A mi életünk oly jelentéktelen, és nyers, hogy az ösztön néha felülírja a józan észt, és még a törvényeket is. De a Kismacskának óvatosnak kell lennie, nem hozhat még több bajt a fejére... és Én sem.~
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 23:33:14
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:13:15
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:13:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Meropea helyet foglal Liorn mellett, és hamarosan a két másik férfi is ezt teszi.
Lyvänar viszont nem. A nő csak megáll az asztal mellett, úgy néz fel rá a lány, ahogy beszél. Aztán legyint egyet.*
- Szóra sem érdemes a dolog, Lyvänar. De miért nem ülsz le közénk? *kérdezi aztán, majd a nő leül vagy sem, rokonaihoz fordul. Qeron szólal meg először, mint mindig. Hozzászokott már a lány, hogy másod unokatestvére nagyon ért a vélemény nyilvánításhoz, bár olykor az az érzése, mintha nem mondana el mindent.*
- Tehát kapjuk rajta őket? Gwador, Te mit mondasz?
*És jön a másik vélemény is, na meg persze a Qeron szavaira való helyeslés.
Minden szó hallatán bólogat. Tehát Lyvänar legszívesebben kivégeztetné őket, legalábbis ha nem is mondta ki, de úgy tűnik, hogy nem szánna kevesebbet az árulók számára. Qeron rajtaütést javasol, ami Gwadornak is tetszik, ám Qeron azt javasolja, hogy engedjék el őket eztán, hiszen nem szállhatnak szembe a törvényekkel és a városvezetéssel. Ez teljesen igaz. Ám Gwador úgy tűnik szintén büntetést akar, és többet az elbocsátásnál.
Meropa arca rezzenéstelen marad, de belül féktelen csatát vív önmagával. Ekkor szólal meg Liorn.*
- Úrnőm, valóban nem kellene ujjat húzni sem a tanáccsal, sem pedig a városi őrséggel. Ha kivégeznéd az árulókat, öntörvényűen járnál el, ha a te szolgálóid is voltak.
- És ők nem öntörvényűek, hogy engem meglopva akarnak elfutni az éjszaka közepén? *kérdezi kissé talán indulatosan, de azért fojtott hangon Meropea, nehogy kiszűrődjenek a hangok a szobán kívülre. Elég ha csak ők tudnak erről a hirtelen tanácskozásról.*
- Igen, valóban azok, úrnőm, de nem hozhatunk több bajt a fejünkre. Talán jobb volna őket most azonnal szembesíteni tervük lelepleződésével, és elküldeni őket mihamarább a házból.
*Meropea mély levegőt vesz.*
- Lyvänar... Te nem mondtad még, mit javasolnál. Az én asztalomnál most neked is ugyanúgy van beleszólásod a dologba. Első szobalányom vagy és személyes segítőm. Mindig hű voltál hozzám, de jobban ismered a cselédeket nálam. Mit javasolsz? Mindig cselszövők voltak, vagy csak most áskálódnak a családom ellen? Ma este fog ez megtörténni? Gondolom a hátsó kijáraton, a kerteken keresztül akarnak megszökni.
//Sillerforw villa//
*Meropea helyet foglal Liorn mellett, és hamarosan a két másik férfi is ezt teszi.
Lyvänar viszont nem. A nő csak megáll az asztal mellett, úgy néz fel rá a lány, ahogy beszél. Aztán legyint egyet.*
- Szóra sem érdemes a dolog, Lyvänar. De miért nem ülsz le közénk? *kérdezi aztán, majd a nő leül vagy sem, rokonaihoz fordul. Qeron szólal meg először, mint mindig. Hozzászokott már a lány, hogy másod unokatestvére nagyon ért a vélemény nyilvánításhoz, bár olykor az az érzése, mintha nem mondana el mindent.*
- Tehát kapjuk rajta őket? Gwador, Te mit mondasz?
*És jön a másik vélemény is, na meg persze a Qeron szavaira való helyeslés.
Minden szó hallatán bólogat. Tehát Lyvänar legszívesebben kivégeztetné őket, legalábbis ha nem is mondta ki, de úgy tűnik, hogy nem szánna kevesebbet az árulók számára. Qeron rajtaütést javasol, ami Gwadornak is tetszik, ám Qeron azt javasolja, hogy engedjék el őket eztán, hiszen nem szállhatnak szembe a törvényekkel és a városvezetéssel. Ez teljesen igaz. Ám Gwador úgy tűnik szintén büntetést akar, és többet az elbocsátásnál.
Meropa arca rezzenéstelen marad, de belül féktelen csatát vív önmagával. Ekkor szólal meg Liorn.*
- Úrnőm, valóban nem kellene ujjat húzni sem a tanáccsal, sem pedig a városi őrséggel. Ha kivégeznéd az árulókat, öntörvényűen járnál el, ha a te szolgálóid is voltak.
- És ők nem öntörvényűek, hogy engem meglopva akarnak elfutni az éjszaka közepén? *kérdezi kissé talán indulatosan, de azért fojtott hangon Meropea, nehogy kiszűrődjenek a hangok a szobán kívülre. Elég ha csak ők tudnak erről a hirtelen tanácskozásról.*
- Igen, valóban azok, úrnőm, de nem hozhatunk több bajt a fejünkre. Talán jobb volna őket most azonnal szembesíteni tervük lelepleződésével, és elküldeni őket mihamarább a házból.
*Meropea mély levegőt vesz.*
- Lyvänar... Te nem mondtad még, mit javasolnál. Az én asztalomnál most neked is ugyanúgy van beleszólásod a dologba. Első szobalányom vagy és személyes segítőm. Mindig hű voltál hozzám, de jobban ismered a cselédeket nálam. Mit javasolsz? Mindig cselszövők voltak, vagy csak most áskálódnak a családom ellen? Ma este fog ez megtörténni? Gondolom a hátsó kijáraton, a kerteken keresztül akarnak megszökni.
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:15:20
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Qeron meglátása, mint mindig - bosszantó tulajdonsága ez - helytálló. A megcsappant létszám kevesebb személyzetet igényel, viszont sajnos maga a villa nem lett kisebb, úgyhogy nem lehet egyenesen arányosan elvágni a szolgálók hadát. Lábai már az asztal mellé vitték a férfit, hangos csikordulással kihúzza a széket, amire aztán helyet is foglal egészen fesztelen testtartással.*
-Ez jó!
*Kiált fel a rajtaütés ötletére.*
-Mit is mondtál, ma este?
*Fordul a szolgáló felé érdeklődve, aki valamiért még mindig áll. Még Qeron is letette magát, pedig nála karót nyeltebb embert nem ismer - mondjuk tény, hogy a nemesi származású lovag és a szolgálólány között rangbéli különbség akad - *
~Mi a fenéért érdekel ez engem?~
*Teszi fel a kérdést félbeszakítva gondolatmenetét, rögtön mielőtt a téma kapcsán újra felszólal.*
-Tetten érjük őket, kikürtöljük, aztán -
~Felakasztjuk?~
*Oldalra pillant Qeronra, aki ezen ötletet ellenzi.*
~Elengedjük?~
*A másik oldalra fordítja a fejét, ahol Lyvänar áll az iménti kifakadása után meglepően nyugodtan.*
~Nem, ez még szerintem is hülyeség.~
*A néhány másodperces csönd után folytatja.*
- nem tudom, nekem még mindig tetszik az ötlet, hogy pőrén szélnek eresztjük őket.
*Mosolyra húzza a száját, holott tudja, hogy valószínűleg ő az egyetlen az asztalnál, aki szimpatizál ezen gondolatmenettel. Azért bízik abban, hogy a két másik megoldás közt Meropea talál egy arany középutat. Szokták mondani, hogy a legjobban az világít rá az uralkodó igazi arcára, ahogyan az alattvalóival bánik. Igen, szokták ezt mondani a lusta lókötők is, arra nem is gondolva, hogy ebbe bizony amellett, hogy a szolgálólány részt vehet a tanácskozáson, az is bele tartozik, hogy a vétkesek kellően kemény büntetést kapnak.*
-Nem szabad összerúgni a port a várossal, de gyengének sem tűnhetünk.
*Összegzi a kétesnek ható szituációt, a legfiatalabbtól vagy legidősebbtől várva a feloldást.*
//Sillerforw villa//
*Qeron meglátása, mint mindig - bosszantó tulajdonsága ez - helytálló. A megcsappant létszám kevesebb személyzetet igényel, viszont sajnos maga a villa nem lett kisebb, úgyhogy nem lehet egyenesen arányosan elvágni a szolgálók hadát. Lábai már az asztal mellé vitték a férfit, hangos csikordulással kihúzza a széket, amire aztán helyet is foglal egészen fesztelen testtartással.*
-Ez jó!
*Kiált fel a rajtaütés ötletére.*
-Mit is mondtál, ma este?
*Fordul a szolgáló felé érdeklődve, aki valamiért még mindig áll. Még Qeron is letette magát, pedig nála karót nyeltebb embert nem ismer - mondjuk tény, hogy a nemesi származású lovag és a szolgálólány között rangbéli különbség akad - *
~Mi a fenéért érdekel ez engem?~
*Teszi fel a kérdést félbeszakítva gondolatmenetét, rögtön mielőtt a téma kapcsán újra felszólal.*
-Tetten érjük őket, kikürtöljük, aztán -
~Felakasztjuk?~
*Oldalra pillant Qeronra, aki ezen ötletet ellenzi.*
~Elengedjük?~
*A másik oldalra fordítja a fejét, ahol Lyvänar áll az iménti kifakadása után meglepően nyugodtan.*
~Nem, ez még szerintem is hülyeség.~
*A néhány másodperces csönd után folytatja.*
- nem tudom, nekem még mindig tetszik az ötlet, hogy pőrén szélnek eresztjük őket.
*Mosolyra húzza a száját, holott tudja, hogy valószínűleg ő az egyetlen az asztalnál, aki szimpatizál ezen gondolatmenettel. Azért bízik abban, hogy a két másik megoldás közt Meropea talál egy arany középutat. Szokták mondani, hogy a legjobban az világít rá az uralkodó igazi arcára, ahogyan az alattvalóival bánik. Igen, szokták ezt mondani a lusta lókötők is, arra nem is gondolva, hogy ebbe bizony amellett, hogy a szolgálólány részt vehet a tanácskozáson, az is bele tartozik, hogy a vétkesek kellően kemény büntetést kapnak.*
-Nem szabad összerúgni a port a várossal, de gyengének sem tűnhetünk.
*Összegzi a kétesnek ható szituációt, a legfiatalabbtól vagy legidősebbtől várva a feloldást.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:58:59
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:58:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Pontosan azért szerette volna minél hamarabb lezárni a katonai témát, nehogy Meropea belesétáljon valami olyasmibe amiről még nem tud. A világért sem szeretné ostobának beállítani, tudja jól hogy nem az, de mindenkinek megvannak a korlátai, pláne egy tízéves kislánynak. Bele fog tanulni, ebben hinnie kell és hisz is, de nem lehet egyik pillanatról a másikra mindenben szakértő, idő kell hogy tapasztalatot szerezzen. A helyzet viszont úgy látszik még elhúzódik. Sem enni, sem mosakodni, sem aludni nem jut el egyhamar. Közelebb lép az asztalhoz és bár saját akaratából inkább nem ülne le, a kérésnek nem mond ellent. Figyeli Lyvanar szavait is, meghallgatni meg lehet akárkit, még egy ostoba is mondhat véletlenül olyat aminek haszna lesz. Nem mintha a lány ostoba lenne, vagyis, fogalma sincs, sokat még nem beszélgetett vele. Ő maga nem kérné ki a véleményét, de ha már így alakult odafigyel rá. Véleményt nem alkot az elhangzottakról, inkább saját gondolatait próbálja rendezni.*
~Kinevezni engem régensnek amíg idősebb nem leszel...~
*Igen, ez gyakran eszébe jut. Mögötte könnyebben megállnának az emberek. Jelen helyzetben valószínűleg jobban és könnyebben irányíthatná a házat, még ambíciója is lenne a vezetéshez, csakhogy nem arra született hogy a jogos örököst letaszítsa a hatalomról.*
- Senkit nem tarthatunk erőszakkal a szolgálatunkban és a szóbeszéd alapján nem is ítélkezhetünk. Ha kemény büntetést akarunk akkor a tett közben kell rajtuk ütni. Az igazat megvallva nincs is szükségünk ennyi szolgálóra. A bevételeink megcsappantak, a tartalékaink pedig jóval tovább kitartanak ha nem fizetünk felesleges embereket.
*Kis szünetet tart, de látszik rajta hogy nem fejezte még be csak gondolkodik. Nem könnyű mérlegelni.*
- Kapjuk rajta őket, ne engedjük hogy bármit is elvigyenek, de engedjük őket délre. Nem hiányzik a felhajtás, van elég gondunk anélkül hogy a fél város szeme ránk szegeződne.
*Sokkal tovább rágná magát a megoldáson, de valamit mondania kell. Talán ettől gyengének tűnnek majd... De a kemény büntetéssel is meggyűlhet a bajuk. Még talán a városi vezetés is beleszólna hisz a törvény adott...*
//Sillerforw villa//
*Pontosan azért szerette volna minél hamarabb lezárni a katonai témát, nehogy Meropea belesétáljon valami olyasmibe amiről még nem tud. A világért sem szeretné ostobának beállítani, tudja jól hogy nem az, de mindenkinek megvannak a korlátai, pláne egy tízéves kislánynak. Bele fog tanulni, ebben hinnie kell és hisz is, de nem lehet egyik pillanatról a másikra mindenben szakértő, idő kell hogy tapasztalatot szerezzen. A helyzet viszont úgy látszik még elhúzódik. Sem enni, sem mosakodni, sem aludni nem jut el egyhamar. Közelebb lép az asztalhoz és bár saját akaratából inkább nem ülne le, a kérésnek nem mond ellent. Figyeli Lyvanar szavait is, meghallgatni meg lehet akárkit, még egy ostoba is mondhat véletlenül olyat aminek haszna lesz. Nem mintha a lány ostoba lenne, vagyis, fogalma sincs, sokat még nem beszélgetett vele. Ő maga nem kérné ki a véleményét, de ha már így alakult odafigyel rá. Véleményt nem alkot az elhangzottakról, inkább saját gondolatait próbálja rendezni.*
~Kinevezni engem régensnek amíg idősebb nem leszel...~
*Igen, ez gyakran eszébe jut. Mögötte könnyebben megállnának az emberek. Jelen helyzetben valószínűleg jobban és könnyebben irányíthatná a házat, még ambíciója is lenne a vezetéshez, csakhogy nem arra született hogy a jogos örököst letaszítsa a hatalomról.*
- Senkit nem tarthatunk erőszakkal a szolgálatunkban és a szóbeszéd alapján nem is ítélkezhetünk. Ha kemény büntetést akarunk akkor a tett közben kell rajtuk ütni. Az igazat megvallva nincs is szükségünk ennyi szolgálóra. A bevételeink megcsappantak, a tartalékaink pedig jóval tovább kitartanak ha nem fizetünk felesleges embereket.
*Kis szünetet tart, de látszik rajta hogy nem fejezte még be csak gondolkodik. Nem könnyű mérlegelni.*
- Kapjuk rajta őket, ne engedjük hogy bármit is elvigyenek, de engedjük őket délre. Nem hiányzik a felhajtás, van elég gondunk anélkül hogy a fél város szeme ránk szegeződne.
*Sokkal tovább rágná magát a megoldáson, de valamit mondania kell. Talán ettől gyengének tűnnek majd... De a kemény büntetéssel is meggyűlhet a bajuk. Még talán a városi vezetés is beleszólna hisz a törvény adott...*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:43:37
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Lyv haragja egy pillanat alatt elillan, ahogy eljutnak a tudatáig Meropea szavai.*
~Hogy én? Hova? Az Úrnő asztalához!? Az nem lehet. Mit számít az én szavam bármily fontos ügyben?~
*A meglepetése az arcára is kiül és kis híján megroggyan a térde. Sosem gondolta, hogy a hűség jutalmat érdemel, hiszen azt tetteivel, jellemével érdemli ki egy igazi vezető. Egy ilyen embert pedig önmagában jutalom követni. Meropea hidegnek és tárgyilagosnak szánt, de valójában kedves invitálása és feltétlen bizalma azonban úgy mellbe vágja Lyvänart, hogy alig kap levegőt. Mély, őszinte szeretet és megbecsülés lobban a szívében és kissé meghajtja magát a kislány felé.*
-Úrnőm, megtisztelsz.
*Zavartan pillant körbe a két harcos férfira, akiket szintén tisztel odaadó védelmükért és hűségükért, mert noha családtagok, manapság ez is ritka. Nem lát az arcukon ellenszenvet, fintort, vagy lenézést, ezért fellép az Úrnő asztalához, de elbizonytalanodik, ezért inkább csak megáll az asztal mellett, és alázatosan kér elnézést a korábbi kirohanásáért.*
-Kérlek Úrnőm, bocsásd meg az iménti megjegyzésem, de nem állhatom az áruló alattvalókat, ha gazdájuk oly jó hozzájuk, mint Te magad. Elragadott a harag, de úgy hiszem, akkor sem érdemelnek megértést, főleg, hogy nem csupán elhagyni, de meglopni szándékoznak.
*Gyorsan elharapja a magyarázkodást és bűnbánón lesüti a tekintetét.*
~Hogy merészelek én tanácsokat osztogatni a kicsi Úrnőnek, hogyan bánjon a személyzetével. Jó anyám forog a sírjában. De mégis... oly kicsi még és a határozott és büszke kiállás mögött, talán épp olyan elveszett, tanácstalan és talán riadt is, mint mi magunk.~
-Nincs gyakorlatom ezekben a dolgokban, de ha a szavam, úgy véled, segíthet, bármikor a tiéd.
*Megint biccent a fejével, majd a két férfira néz, hátha ők valódi segítséget tudnak nyújtani ebben a kényes ügyben.*
//Sillerforw villa//
*Lyv haragja egy pillanat alatt elillan, ahogy eljutnak a tudatáig Meropea szavai.*
~Hogy én? Hova? Az Úrnő asztalához!? Az nem lehet. Mit számít az én szavam bármily fontos ügyben?~
*A meglepetése az arcára is kiül és kis híján megroggyan a térde. Sosem gondolta, hogy a hűség jutalmat érdemel, hiszen azt tetteivel, jellemével érdemli ki egy igazi vezető. Egy ilyen embert pedig önmagában jutalom követni. Meropea hidegnek és tárgyilagosnak szánt, de valójában kedves invitálása és feltétlen bizalma azonban úgy mellbe vágja Lyvänart, hogy alig kap levegőt. Mély, őszinte szeretet és megbecsülés lobban a szívében és kissé meghajtja magát a kislány felé.*
-Úrnőm, megtisztelsz.
*Zavartan pillant körbe a két harcos férfira, akiket szintén tisztel odaadó védelmükért és hűségükért, mert noha családtagok, manapság ez is ritka. Nem lát az arcukon ellenszenvet, fintort, vagy lenézést, ezért fellép az Úrnő asztalához, de elbizonytalanodik, ezért inkább csak megáll az asztal mellett, és alázatosan kér elnézést a korábbi kirohanásáért.*
-Kérlek Úrnőm, bocsásd meg az iménti megjegyzésem, de nem állhatom az áruló alattvalókat, ha gazdájuk oly jó hozzájuk, mint Te magad. Elragadott a harag, de úgy hiszem, akkor sem érdemelnek megértést, főleg, hogy nem csupán elhagyni, de meglopni szándékoznak.
*Gyorsan elharapja a magyarázkodást és bűnbánón lesüti a tekintetét.*
~Hogy merészelek én tanácsokat osztogatni a kicsi Úrnőnek, hogyan bánjon a személyzetével. Jó anyám forog a sírjában. De mégis... oly kicsi még és a határozott és büszke kiállás mögött, talán épp olyan elveszett, tanácstalan és talán riadt is, mint mi magunk.~
-Nincs gyakorlatom ezekben a dolgokban, de ha a szavam, úgy véled, segíthet, bármikor a tiéd.
*Megint biccent a fejével, majd a két férfira néz, hátha ők valódi segítséget tudnak nyújtani ebben a kényes ügyben.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:46:38
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:46:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Egy kicsit ostobának érzi magát, amikor Qeron elmagyarázza, hogyan is van ez Amon Ruadh-dal, de ezt megtartja magának. Egy úrnő azért mégsem ostobázza csak úgy le magát a megmaradt hívei előtt.
Inkább csak kiosztja a férfinak a feladatát, miszerint gyűjtsön katonákat. De gyermeki fejében az meg sem fordul, hogy esetleg senki ne akarna csatlakozni hozzájuk. Hiszen híresen jók a katonáik, és a Sillerforw család mindig elég nagy elismerésnek és tiszteletnek örvendett. De most más a helyzet, mint régen volt. Sokkal másabb. Olyan dolog történt, ami a családban évszázadok óta nem fordult elő. Egy nő vezeti a házat. Már ami megmaradt belőle.
És Nahar Sillerforwfal ellentétben, most nem egy huszonéves, erős, fiatal, független, a harcban sem elhanyagolható képességekkel bíró nő, hanem egy tízéves kislány, aki vajmi keveset tud a világról. Ha nem irbisz volna, talán már rég elhagyta volna mindenki. De a neveltetés és a vér azért mégis csak számít.
Nahar Sillerforw helyzete sem volt könnyebb hétszáz évvel ezelőtt. Mégis, egész kis sereget gyűjtött, elűzött egy szép nagy ork hordát, a katonái élén lovagolva, és hozzáment Ornel Tormonthoz, aki a hagyományokkal ellentétben leadta családja nevét, és felvette a Sillerforw nevet.*
~Olyannak kell lennem, mint Nahar Sillerforw.~
*Mindenki megérti a feladatát, ám ekkor Liorn mester szólal meg ismét, Meropea pedig kezdi kényelmetlenül érezni magát.
Hogy ő mit akar? Arról már rég letett, hogy kedvére varrogathasson, lovagolhasson és vadászhasson az erdőben... de, hogy férjhez menjen, ráadásul még jócskán a kivirágzása előtt?
Habár egy erős jegyben járás is sokat segíthetne a családján. De ha túl is élnék, akkor is valószínűleg elveszne a Sillerforw név. Ahhoz, hogy az megmaradhasson, olyan dolgokat kellene cselekednie, mint az ősének. Legalább. Hogy bármi áron szövetkezni akarjon velük egy másik nemesi család. Így megmenekülne a házuk, és ha a férje az ő nevüket venné fel, a nevük és a vérvonaluk is tovább élne egyaránt.
De ki akarna egy kihalófélben lévő családdal szövetkezni? És ha már itt tartunk, hogyan akarna bárki is csatlakozni így hozzájuk?
Egyre baljósabb gondolatok kezdenek el kavarogni a fejében, és tökéletesen fogalma sincs, hogy mit mondjon... de szerencsére megmenekül a helyzettől. Egyelőre.
Ám a szerencsét egy újabb balszerencse hozza.
Lyvänar jelenik meg, Meropea pedig bebocsátást ad neki azonnal. Ám nem jó hírek érkeznek. Nagyon nem jók. Már már kezd úrrá lenni rajta a kétségbeesés, főképp, hogy látszólag a nő vért követel, rokonai pedig teljes csöndben ácsorognak, nem is beszélve Liornról, aki még mindig csak ül, és merően néz, mintha csak az előbbi mondataira várná még a választ.
De arra jobb visszatérni később.
Nagy levegőt vesz, ahogy a nőre pillant.*
- Köszönöm, hogy ily' gyorsan hozzám siettél. Családod réges-régóta szolgálja a miénket, hűséggel és becsülettel. Ezt most is bizonyítottad, és nem felejtem el. *mondja, egy apró, remegő mosollyal, majd erőt vesz magán, és vissza fordul a három férfi felé.*
- Azt mondta nekem atyám egykor, akkor tud igazán bölcs lenni egy ember, ha bölcs tanácsadókkal veszi körbe magát. Mindegy, bármilyen okos is valaki, néha be kell látnia, hogy szüksége van mások tanácsára is.
*Egy kis szünetet tart, és ismét vesz egy mély levegőt.*
- Bátyáim, Liorn mester... Lyvänar. *pillant végig a jelenlévőkön.*
- Mondjátok el, mit gondoltok erről, és szerintetek mit kellene tennünk a helyzet ellen. >*indul el vissza az asztalhoz, hogy ismét helyet foglaljon Liorn mester mellett, és int a többieknek, hogy kövessék nyugodtan, és üljenek le ők is a köreikbe, ha akarnak. És ez még Lyvänarra is vonatkozik.
Habár sok nemes semmibe veszi a szolgálóit, Lyvänar őelőtte már anyját is hűen szolgálta, és mindig jó tanácsokkal látta el magát is. Ilyen helyzetben pedig igazán nem fontos a származás. A vélemény és a tanács viszont annál inkább.*
//Sillerforw villa//
*Egy kicsit ostobának érzi magát, amikor Qeron elmagyarázza, hogyan is van ez Amon Ruadh-dal, de ezt megtartja magának. Egy úrnő azért mégsem ostobázza csak úgy le magát a megmaradt hívei előtt.
Inkább csak kiosztja a férfinak a feladatát, miszerint gyűjtsön katonákat. De gyermeki fejében az meg sem fordul, hogy esetleg senki ne akarna csatlakozni hozzájuk. Hiszen híresen jók a katonáik, és a Sillerforw család mindig elég nagy elismerésnek és tiszteletnek örvendett. De most más a helyzet, mint régen volt. Sokkal másabb. Olyan dolog történt, ami a családban évszázadok óta nem fordult elő. Egy nő vezeti a házat. Már ami megmaradt belőle.
És Nahar Sillerforwfal ellentétben, most nem egy huszonéves, erős, fiatal, független, a harcban sem elhanyagolható képességekkel bíró nő, hanem egy tízéves kislány, aki vajmi keveset tud a világról. Ha nem irbisz volna, talán már rég elhagyta volna mindenki. De a neveltetés és a vér azért mégis csak számít.
Nahar Sillerforw helyzete sem volt könnyebb hétszáz évvel ezelőtt. Mégis, egész kis sereget gyűjtött, elűzött egy szép nagy ork hordát, a katonái élén lovagolva, és hozzáment Ornel Tormonthoz, aki a hagyományokkal ellentétben leadta családja nevét, és felvette a Sillerforw nevet.*
~Olyannak kell lennem, mint Nahar Sillerforw.~
*Mindenki megérti a feladatát, ám ekkor Liorn mester szólal meg ismét, Meropea pedig kezdi kényelmetlenül érezni magát.
Hogy ő mit akar? Arról már rég letett, hogy kedvére varrogathasson, lovagolhasson és vadászhasson az erdőben... de, hogy férjhez menjen, ráadásul még jócskán a kivirágzása előtt?
Habár egy erős jegyben járás is sokat segíthetne a családján. De ha túl is élnék, akkor is valószínűleg elveszne a Sillerforw név. Ahhoz, hogy az megmaradhasson, olyan dolgokat kellene cselekednie, mint az ősének. Legalább. Hogy bármi áron szövetkezni akarjon velük egy másik nemesi család. Így megmenekülne a házuk, és ha a férje az ő nevüket venné fel, a nevük és a vérvonaluk is tovább élne egyaránt.
De ki akarna egy kihalófélben lévő családdal szövetkezni? És ha már itt tartunk, hogyan akarna bárki is csatlakozni így hozzájuk?
Egyre baljósabb gondolatok kezdenek el kavarogni a fejében, és tökéletesen fogalma sincs, hogy mit mondjon... de szerencsére megmenekül a helyzettől. Egyelőre.
Ám a szerencsét egy újabb balszerencse hozza.
Lyvänar jelenik meg, Meropea pedig bebocsátást ad neki azonnal. Ám nem jó hírek érkeznek. Nagyon nem jók. Már már kezd úrrá lenni rajta a kétségbeesés, főképp, hogy látszólag a nő vért követel, rokonai pedig teljes csöndben ácsorognak, nem is beszélve Liornról, aki még mindig csak ül, és merően néz, mintha csak az előbbi mondataira várná még a választ.
De arra jobb visszatérni később.
Nagy levegőt vesz, ahogy a nőre pillant.*
- Köszönöm, hogy ily' gyorsan hozzám siettél. Családod réges-régóta szolgálja a miénket, hűséggel és becsülettel. Ezt most is bizonyítottad, és nem felejtem el. *mondja, egy apró, remegő mosollyal, majd erőt vesz magán, és vissza fordul a három férfi felé.*
- Azt mondta nekem atyám egykor, akkor tud igazán bölcs lenni egy ember, ha bölcs tanácsadókkal veszi körbe magát. Mindegy, bármilyen okos is valaki, néha be kell látnia, hogy szüksége van mások tanácsára is.
*Egy kis szünetet tart, és ismét vesz egy mély levegőt.*
- Bátyáim, Liorn mester... Lyvänar. *pillant végig a jelenlévőkön.*
- Mondjátok el, mit gondoltok erről, és szerintetek mit kellene tennünk a helyzet ellen. >*indul el vissza az asztalhoz, hogy ismét helyet foglaljon Liorn mester mellett, és int a többieknek, hogy kövessék nyugodtan, és üljenek le ők is a köreikbe, ha akarnak. És ez még Lyvänarra is vonatkozik.
Habár sok nemes semmibe veszi a szolgálóit, Lyvänar őelőtte már anyját is hűen szolgálta, és mindig jó tanácsokkal látta el magát is. Ilyen helyzetben pedig igazán nem fontos a származás. A vélemény és a tanács viszont annál inkább.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-07 08:41:53
Üzenet elküldve: 2016-07-07 08:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Liorn ötlete kecsegtető ilyen vészterhes időkben, bizony menekülni jobb mint szilajan és büszkén elhullni saját életünk romjainak tetején. De a lány szilaj és büszke, ahogy azt a neve megköveteli tőle. Az eligazítás nem meglepő eredménnyel zárul, hisz már jó ideje égető probléma mind a fegyveres erők, mind az alkimista hiánya, csak talán mindenki reménykedett Drovborn visszatértében és a zsoldosok hűségében. A feladat hallatán biccent a Kismacska felé, jelezvén, hogy tudomásul vette a dolgát. A házasság ötletére viszont érthetetlen indulat gyülemlik fel pillanatok alatt Gwadorban. Gondolatai a "Hisz ő még kislány"-tól egészen a "Na biztos, hogy még néhány évig senki hozzá sem ér"-ig széles skálán terjednek, az öreg kapcsán született cifra gondolataiból Lyvänar érkezése és jelentése szakítja ki.*
~Hab a tortán.~
*A korábbi javaslat kontrasztjában ez egy fokkal kevésbé bosszantja fel Gwadort, de a hűtlen szolgálókról is megvan a markáns véleménye. Hátrapillant a szolgálólányra, aki ránézésre hasonlóan indulatos a hír hallatán. Pucéran, nincstelenül kellene utcára rakni mindet, hogy menjenek a Sillerforw ház jó hírével. Ugyanakkor ez kétes eredményt hozhat a jövőbeli alkalmazottak csatlakozási vágyát illetően, az pedig senkinek sem jó. A férfi bízik Meropea ítélőkészségében, eddig még nem okozott csalódást, biztosan most is kellő súllyal és kreativitással dönt.*
//Sillerforw villa//
*Liorn ötlete kecsegtető ilyen vészterhes időkben, bizony menekülni jobb mint szilajan és büszkén elhullni saját életünk romjainak tetején. De a lány szilaj és büszke, ahogy azt a neve megköveteli tőle. Az eligazítás nem meglepő eredménnyel zárul, hisz már jó ideje égető probléma mind a fegyveres erők, mind az alkimista hiánya, csak talán mindenki reménykedett Drovborn visszatértében és a zsoldosok hűségében. A feladat hallatán biccent a Kismacska felé, jelezvén, hogy tudomásul vette a dolgát. A házasság ötletére viszont érthetetlen indulat gyülemlik fel pillanatok alatt Gwadorban. Gondolatai a "Hisz ő még kislány"-tól egészen a "Na biztos, hogy még néhány évig senki hozzá sem ér"-ig széles skálán terjednek, az öreg kapcsán született cifra gondolataiból Lyvänar érkezése és jelentése szakítja ki.*
~Hab a tortán.~
*A korábbi javaslat kontrasztjában ez egy fokkal kevésbé bosszantja fel Gwadort, de a hűtlen szolgálókról is megvan a markáns véleménye. Hátrapillant a szolgálólányra, aki ránézésre hasonlóan indulatos a hír hallatán. Pucéran, nincstelenül kellene utcára rakni mindet, hogy menjenek a Sillerforw ház jó hírével. Ugyanakkor ez kétes eredményt hozhat a jövőbeli alkalmazottak csatlakozási vágyát illetően, az pedig senkinek sem jó. A férfi bízik Meropea ítélőkészségében, eddig még nem okozott csalódást, biztosan most is kellő súllyal és kreativitással dönt.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:56:51
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:56:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
- A városi katonákat nem küldik ki, csak a már kikötőbe vezényelt csapatokat hívják vissza Amon Ruadhig, és kimenekítik onnan a népet.
*Nem szeretne ma este túl mélyen belemenni a katonai helyzetbe, igazából ennél többet úgysem tudna mondani az egészről. Szerencsére az öreg is közbeszól és más vizekre terelődik a téma, Gwador is még elmondja a magáét... Szeretné minél előbb letudni ezt a kis értekezést és menni végre vacsorázni, mosakodni és aludni.*
~A nép? A népnek fogalma sincs a vezetésről...~
*Nem kenyere az ilyesmi, sajnálatos ha egy-egy vezető alkalmatlan a posztjának betöltésére, de a nép még alkalmatlanabb lenne. Ő megfelelőnek tartja a főtanács intézményét, csak éppen az ott lévő embereket kellene talán lecserélni. Inkább nem tesz megjegyzést a témával kapcsolatban, úgyis hamar a katonákra terelődik a szó.*
- Igen, úrnőm.
*Hajt fejet a parancsra, bár fogalma sincs hogyan fog belekezdeni. Toborozzon katonákat, milyen egyszerű gondolat, mégis nagyjából a lehetetlent kéri tőle a Kismacska. Akit csak lehetett a katonaság már besorozott, különben is mindenki tudja milyen helyzetbe kerültek, miért állna bárki kötélnek? Mit tudnának ajánlani a katonáknak a kiképzésen kívül? Ki kell majd találnia valamit. Most szívesen cserélne a "Feketével". Magában így szokta emlegetni Gwadort. Alkimistát keresni lényegesen egyszerűbb lehet. Liorn kér szót és vonja magára a figyelmet, Qeron már a felénél tudja hogy mi lesz a befejezés.*
~Házasság...~
*Jön is a szó amit várt, de hát Meropea még csak tíz éves. Amilyen helyzetben vannak, ők lennének az alárendeltek. Ha házasságra kerülne sor, gyakorlatilag bekebelezné őket egy másik nemesi család. Ha pedig kisebb nemesekkel állnának össze, azzal nem igazán lennének kisegítve. Látja Meropea szemein hogy valami ellenérvet, segítséget vár, még talán tudna is felhozni párat, de nem szól. Ebbe nem szólhat bele. Nem fogja megmondani a lánykának hogy jobb lenne ha hozzámenne valakihez, de lebeszélni sem akarja róla, a döntés az övé. Van véleménye, de bízik abban hogy nélküle is jól fog dönteni a lány. Lyvanar éppen a legjobb pillanatban toppan be, megtörve a kellemetlen pillanatot. Bár csak egy szolgáló, Qeron illedelmesen biccent neki és hallgatja a mondanivalóját.*
~Mi a rosseb?!~
*Egy újabb szög a koporsóba. Már mérges sem lesz a hír hallatán, csak Meropea felé fordul és kíváncsian várja mit fog erre reagálni.*
//Sillerforw villa//
- A városi katonákat nem küldik ki, csak a már kikötőbe vezényelt csapatokat hívják vissza Amon Ruadhig, és kimenekítik onnan a népet.
*Nem szeretne ma este túl mélyen belemenni a katonai helyzetbe, igazából ennél többet úgysem tudna mondani az egészről. Szerencsére az öreg is közbeszól és más vizekre terelődik a téma, Gwador is még elmondja a magáét... Szeretné minél előbb letudni ezt a kis értekezést és menni végre vacsorázni, mosakodni és aludni.*
~A nép? A népnek fogalma sincs a vezetésről...~
*Nem kenyere az ilyesmi, sajnálatos ha egy-egy vezető alkalmatlan a posztjának betöltésére, de a nép még alkalmatlanabb lenne. Ő megfelelőnek tartja a főtanács intézményét, csak éppen az ott lévő embereket kellene talán lecserélni. Inkább nem tesz megjegyzést a témával kapcsolatban, úgyis hamar a katonákra terelődik a szó.*
- Igen, úrnőm.
*Hajt fejet a parancsra, bár fogalma sincs hogyan fog belekezdeni. Toborozzon katonákat, milyen egyszerű gondolat, mégis nagyjából a lehetetlent kéri tőle a Kismacska. Akit csak lehetett a katonaság már besorozott, különben is mindenki tudja milyen helyzetbe kerültek, miért állna bárki kötélnek? Mit tudnának ajánlani a katonáknak a kiképzésen kívül? Ki kell majd találnia valamit. Most szívesen cserélne a "Feketével". Magában így szokta emlegetni Gwadort. Alkimistát keresni lényegesen egyszerűbb lehet. Liorn kér szót és vonja magára a figyelmet, Qeron már a felénél tudja hogy mi lesz a befejezés.*
~Házasság...~
*Jön is a szó amit várt, de hát Meropea még csak tíz éves. Amilyen helyzetben vannak, ők lennének az alárendeltek. Ha házasságra kerülne sor, gyakorlatilag bekebelezné őket egy másik nemesi család. Ha pedig kisebb nemesekkel állnának össze, azzal nem igazán lennének kisegítve. Látja Meropea szemein hogy valami ellenérvet, segítséget vár, még talán tudna is felhozni párat, de nem szól. Ebbe nem szólhat bele. Nem fogja megmondani a lánykának hogy jobb lenne ha hozzámenne valakihez, de lebeszélni sem akarja róla, a döntés az övé. Van véleménye, de bízik abban hogy nélküle is jól fog dönteni a lány. Lyvanar éppen a legjobb pillanatban toppan be, megtörve a kellemetlen pillanatot. Bár csak egy szolgáló, Qeron illedelmesen biccent neki és hallgatja a mondanivalóját.*
~Mi a rosseb?!~
*Egy újabb szög a koporsóba. Már mérges sem lesz a hír hallatán, csak Meropea felé fordul és kíváncsian várja mit fog erre reagálni.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:00:06
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:00:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Ingerülten sóhajt, majd megköszöni a kedves szakácsnénak a figyelmeztetést, és igérve, hogy nyomban az úrnő elé járul, útjára bocsátja a nőt a konyhába, hogy a következő étkezésre készülhessen.*
~Még egy aggasztó hír a kicsi úrnőnek. Mára már igazán elég lehetne belőlük.~
*Magában így szereti emlegetni, csupán szeretetből, de természetesen sosem szólítaná így, még a háta mögött sem, hiszen bárki tiszteletlenségnek vehetné. Gondolatban felsorolja azt a sok fenyegetést és problémát, megoldandó feladatot, amikkel már most szembe kell néznie szeretett úrnőjének, és a szeme megvillan, a keze ökölbe szorul a gondolatra.*
~Na jó, essünk túl rajta.~
*Határozott léptekkel a nagyterem ajtajához indul, majd rövid kopogás után azonnal benyit. Ahogy meglátja Meropeat, már hajlik is meg előtte.*
-Úrnőm! *Felsandít rá, és mikor az bólint, felegyenesedik és azonnal belekezd a mondandójába.*
-Nem szívesen zavarom meg a tanácskozást, de a szakácsné nem csupán a heti menü miatt kérte a figyelmem. Még csak nem is a sürgető élelem tartalékok feltöltése miatt, és ez nem várhat. Azt mondja, a szolgálók egy része... *Elbizonytalanodik a megfelelő szavakat illetően. Nem szívesen hoz olyan hírt, mely tudja, hogy megbánthatja a kicsi úrnőt.*
-Nem szívesen szolgál egy ilyen zsenge korú lányt, mindegy, milyen származású és kik voltak a szülei. Nem tartanak alkalmasnak a vezetésükre, ezért az éjszaka leple alatt el akarják hagyni a házat. *Pillanatnyi szünetet tart, hogy dühét csillapítsa, és megfelelő hangot üthessen meg, de nem sikerül maradéktalanul.*
-De nem üres kézzel mennének. *Szűri a foga közt a szavakat, mintha vicsorogna.*
-Jelentős mennyiségű élelmünkkel szeretnének délre menekülni. A mocskos áruló fattyak... *Morogja halkabban az utolsó mondatot és a keze finoman reszketni kezd a dühtől és felháborodástól.*
-Milyen büntetést szánsz Úrnőm az árulókra? *Néz rá reménykedve, hogy talán szörnyű kínok közt végzik és ő örömmel nézheti ezt végig.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.06 22:01:25
//Sillerforw villa//
*Ingerülten sóhajt, majd megköszöni a kedves szakácsnénak a figyelmeztetést, és igérve, hogy nyomban az úrnő elé járul, útjára bocsátja a nőt a konyhába, hogy a következő étkezésre készülhessen.*
~Még egy aggasztó hír a kicsi úrnőnek. Mára már igazán elég lehetne belőlük.~
*Magában így szereti emlegetni, csupán szeretetből, de természetesen sosem szólítaná így, még a háta mögött sem, hiszen bárki tiszteletlenségnek vehetné. Gondolatban felsorolja azt a sok fenyegetést és problémát, megoldandó feladatot, amikkel már most szembe kell néznie szeretett úrnőjének, és a szeme megvillan, a keze ökölbe szorul a gondolatra.*
~Na jó, essünk túl rajta.~
*Határozott léptekkel a nagyterem ajtajához indul, majd rövid kopogás után azonnal benyit. Ahogy meglátja Meropeat, már hajlik is meg előtte.*
-Úrnőm! *Felsandít rá, és mikor az bólint, felegyenesedik és azonnal belekezd a mondandójába.*
-Nem szívesen zavarom meg a tanácskozást, de a szakácsné nem csupán a heti menü miatt kérte a figyelmem. Még csak nem is a sürgető élelem tartalékok feltöltése miatt, és ez nem várhat. Azt mondja, a szolgálók egy része... *Elbizonytalanodik a megfelelő szavakat illetően. Nem szívesen hoz olyan hírt, mely tudja, hogy megbánthatja a kicsi úrnőt.*
-Nem szívesen szolgál egy ilyen zsenge korú lányt, mindegy, milyen származású és kik voltak a szülei. Nem tartanak alkalmasnak a vezetésükre, ezért az éjszaka leple alatt el akarják hagyni a házat. *Pillanatnyi szünetet tart, hogy dühét csillapítsa, és megfelelő hangot üthessen meg, de nem sikerül maradéktalanul.*
-De nem üres kézzel mennének. *Szűri a foga közt a szavakat, mintha vicsorogna.*
-Jelentős mennyiségű élelmünkkel szeretnének délre menekülni. A mocskos áruló fattyak... *Morogja halkabban az utolsó mondatot és a keze finoman reszketni kezd a dühtől és felháborodástól.*
-Milyen büntetést szánsz Úrnőm az árulókra? *Néz rá reménykedve, hogy talán szörnyű kínok közt végzik és ő örömmel nézheti ezt végig.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.06 22:01:25
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 21:35:23
Üzenet elküldve: 2016-07-06 21:35:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
- Arthenior védelme miatt, igen, de ahogy mondod 'bátyám', mi lesz északkal?
*Érti ő, hogy mi a helyzet, és tudja, hogy a védelemre szerveznek, de pontosan erre akart kilyukadni, amiről Qeron beszélni kezd. Hallott a Karavánpihenő elestéről, és úgy érzi, arról talán nagyobb fenyegetés érkezhet éppen ezért. Nem is tudja, hogy eddig miért nem érkezett. Hiszen ha úgy lerohanták és megsemmisítették azt az emberemlékezet óta ott álló helyet, akkor mi állítaná meg őket abban, hogy bevegyék a várost, amely körül még falak sincsenek?
Habár mágia védi, ezt jól tudja ő is. De elég erős? Főképp, hogy a fénysugár utolsó információi szerint még mindig elszántan tör a magasba a templomból, és még mindig ugyanúgy senki nem tudja, hogy mi az, hogy került oda, és mit szolgál.*
- Tehát délre mennek a város katonái is? És ki marad Artheniorban? *kérdezi tovább fűzve a szót. Liorn ekkor előre hajol kissé, és a lányra pillant.*
- Engedelmeddel úrnőm... *fog bele, és ahogy Meropea érdeklődő pillantását látja, folytatja.*- Talán nekünk is délre kellene mennünk, ha ott szervezik meg a védelmet is. Vannak még arra a Sillerforw családnak barátai.
- Nem hagyom itt a házat. *jelenti ki szilárdan és eltökélten a lány.*- A családom évszázadok óta ebben a villában élt, és soha egyetlen Sillerforw sem hátrált meg a veszély elől. Nem most fogjuk elkezdeni.
*Mély levegőt vesz, és ellentmondást nem tűrő tekintettel pillant az öregre, majd Gwador felé fordul.*
- Értem. Talán Anor Adal is jobbnak látta máshol megtalálni a biztonságot. De mi nem Adalok vagyunk, hanem Sillerforwok.
*Visszafordul Qeron felé.*
- A főtanács óvatos... vagy csak alkalmatlanok arra, hogy ilyen veszélyekkel nézzenek szembe? Talán jó volt a vezetésük békeidőben, de ha a tanács gyávákból és árulókból áll, akkor a népnek kellene eldöntenie, hogy hogyan tovább, és átszervezni a főtanácsot. *mondja el a véleményét, amit tulajdonképpen atyjától hallott még azelőtt, hogy a csatába indult volna bátyjával. Akkor még nem érdekelték ezek a dolgok. De mióta muszáj foglalkoznia velük, rá kellett ébrednie, hogy sok igazság rejlett apja szavaiban.
A Drovbornról szóló rövidke beszámolót hallva viszont már Meropeának is megrezdül az arca, és pár pillanatig nem szól semmit. Mintha egy egészen rövid, alig észrevehető időre el is sötétülne a tekintete és megremegne a szája. Ám aztán a mostanság megszokott komolyságával szólal meg.*
- Akkor katonák kellenek. A Sillerforw család mindig a legjobb és legelszántabb katonákat képezte ki. Egy irbiszlovag felér öt harcossal. Qeron. *Meropea feláll az asztaltól, és lassan sétálva megkerüli azt, így közelebb kerülve a két férfihez.*
- Toborozz katonákat, és add hírét, hogy nem hunyt még ki a fény az irbisz szemében. Gwador 'bátyám'. *fordul most a másik férfi felé.*
- Mondanám, hogy keresd meg Drovbornt, de nincs időnk a kergetőzésre, és rád is itt van szükség. Viszont egy alkimistára is. Keress nekem egyet a városban, és hozd el hozzám. Kérlek titeket. *pillant végig rokonain.*
- Talpra kell állnunk, ahhoz pedig emberek kellenek.
- Úrnőm... *szólal meg ekkor ismét Liorn, mire Meropea felé fordul, és vár, hogy az öreg mester elmondja mit szeretne.*
- Az ilyen esetekben... főleg ha a ház túlélése a tét... az egyik legjobb lehetőség, amit tenni lehet, és ezzel együtt embereket és biztonságot is szerezhetnénk... *tart egy kis szünetet, és Meropea elkezd aggódni.*
- A házasság.
*Pont azt hallja, amitől a legjobban félt. Mély levegőt vesz, nyel egy nagyot, és kissé talán segélykérő tekintettel néz unokatestvérére és nagybátyjára.*
//Sillerforw villa//
- Arthenior védelme miatt, igen, de ahogy mondod 'bátyám', mi lesz északkal?
*Érti ő, hogy mi a helyzet, és tudja, hogy a védelemre szerveznek, de pontosan erre akart kilyukadni, amiről Qeron beszélni kezd. Hallott a Karavánpihenő elestéről, és úgy érzi, arról talán nagyobb fenyegetés érkezhet éppen ezért. Nem is tudja, hogy eddig miért nem érkezett. Hiszen ha úgy lerohanták és megsemmisítették azt az emberemlékezet óta ott álló helyet, akkor mi állítaná meg őket abban, hogy bevegyék a várost, amely körül még falak sincsenek?
Habár mágia védi, ezt jól tudja ő is. De elég erős? Főképp, hogy a fénysugár utolsó információi szerint még mindig elszántan tör a magasba a templomból, és még mindig ugyanúgy senki nem tudja, hogy mi az, hogy került oda, és mit szolgál.*
- Tehát délre mennek a város katonái is? És ki marad Artheniorban? *kérdezi tovább fűzve a szót. Liorn ekkor előre hajol kissé, és a lányra pillant.*
- Engedelmeddel úrnőm... *fog bele, és ahogy Meropea érdeklődő pillantását látja, folytatja.*- Talán nekünk is délre kellene mennünk, ha ott szervezik meg a védelmet is. Vannak még arra a Sillerforw családnak barátai.
- Nem hagyom itt a házat. *jelenti ki szilárdan és eltökélten a lány.*- A családom évszázadok óta ebben a villában élt, és soha egyetlen Sillerforw sem hátrált meg a veszély elől. Nem most fogjuk elkezdeni.
*Mély levegőt vesz, és ellentmondást nem tűrő tekintettel pillant az öregre, majd Gwador felé fordul.*
- Értem. Talán Anor Adal is jobbnak látta máshol megtalálni a biztonságot. De mi nem Adalok vagyunk, hanem Sillerforwok.
*Visszafordul Qeron felé.*
- A főtanács óvatos... vagy csak alkalmatlanok arra, hogy ilyen veszélyekkel nézzenek szembe? Talán jó volt a vezetésük békeidőben, de ha a tanács gyávákból és árulókból áll, akkor a népnek kellene eldöntenie, hogy hogyan tovább, és átszervezni a főtanácsot. *mondja el a véleményét, amit tulajdonképpen atyjától hallott még azelőtt, hogy a csatába indult volna bátyjával. Akkor még nem érdekelték ezek a dolgok. De mióta muszáj foglalkoznia velük, rá kellett ébrednie, hogy sok igazság rejlett apja szavaiban.
A Drovbornról szóló rövidke beszámolót hallva viszont már Meropeának is megrezdül az arca, és pár pillanatig nem szól semmit. Mintha egy egészen rövid, alig észrevehető időre el is sötétülne a tekintete és megremegne a szája. Ám aztán a mostanság megszokott komolyságával szólal meg.*
- Akkor katonák kellenek. A Sillerforw család mindig a legjobb és legelszántabb katonákat képezte ki. Egy irbiszlovag felér öt harcossal. Qeron. *Meropea feláll az asztaltól, és lassan sétálva megkerüli azt, így közelebb kerülve a két férfihez.*
- Toborozz katonákat, és add hírét, hogy nem hunyt még ki a fény az irbisz szemében. Gwador 'bátyám'. *fordul most a másik férfi felé.*
- Mondanám, hogy keresd meg Drovbornt, de nincs időnk a kergetőzésre, és rád is itt van szükség. Viszont egy alkimistára is. Keress nekem egyet a városban, és hozd el hozzám. Kérlek titeket. *pillant végig rokonain.*
- Talpra kell állnunk, ahhoz pedig emberek kellenek.
- Úrnőm... *szólal meg ekkor ismét Liorn, mire Meropea felé fordul, és vár, hogy az öreg mester elmondja mit szeretne.*
- Az ilyen esetekben... főleg ha a ház túlélése a tét... az egyik legjobb lehetőség, amit tenni lehet, és ezzel együtt embereket és biztonságot is szerezhetnénk... *tart egy kis szünetet, és Meropea elkezd aggódni.*
- A házasság.
*Pont azt hallja, amitől a legjobban félt. Mély levegőt vesz, nyel egy nagyot, és kissé talán segélykérő tekintettel néz unokatestvérére és nagybátyjára.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 21:06:42
Üzenet elküldve: 2016-07-06 21:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Qeron felkészültsége lenyűgöző. A fekete pajzsosnak fogalma sincs arról, hogy milyen minősítésben szolgált a háznál a lány szülei halála előtt, de most jól láthatóan ő az úrnő jobb keze. A stílusából ítélve nem fél éve kezdte az ilyetén jelentéseket, úgyhogy bizonyára hasonló szolgálatot töltött be korábban is. A kérdésre alkalma sincs válaszolni, a Kismacskának - ahogy gyakran szólítják - határozott elképzelése van arról, hogy mit akar hallani. A lovag mellett mindig kissé feszélyezve érzi magát, nem azért, mert tart tőle, hanem mert amikor jelen van Gwador kicsit úgy érzi, neki is hasonlóan be kell feszülnie és rideg távolságtartással kezelni a lányt, aki egyébként a néhai testvérének az unokája. Az Adalokról viszont nem tud sokat szólni.*
-Nem tudom úrnőm, de a kapu és a kert még mindig gyalázatosan néz ki, senki nem javítja.
*Válaszolja kissé unott - de a tőle már teljesen megszokott - hangnemben. Ki-ki azt a következtetést vonja le a dologból, amit akar. A katonai és politikai tanácskozás viszont sajnos még mindig nem az ő terepe. Ahhoz képest, hogy egykor a saját házának feje volt, nem vezető jellem. Jó eséllyel ezért tart ott - a neve is, és ő maga is - ahol. Az alkimistán gondolkodik néhány sort, vele még ő is találkozott annak idején, de rövid szóváltás volt, így semmi ötlettel nem tud előrukkolni hollétét illetően.*
//Sillerforw villa//
*Qeron felkészültsége lenyűgöző. A fekete pajzsosnak fogalma sincs arról, hogy milyen minősítésben szolgált a háznál a lány szülei halála előtt, de most jól láthatóan ő az úrnő jobb keze. A stílusából ítélve nem fél éve kezdte az ilyetén jelentéseket, úgyhogy bizonyára hasonló szolgálatot töltött be korábban is. A kérdésre alkalma sincs válaszolni, a Kismacskának - ahogy gyakran szólítják - határozott elképzelése van arról, hogy mit akar hallani. A lovag mellett mindig kissé feszélyezve érzi magát, nem azért, mert tart tőle, hanem mert amikor jelen van Gwador kicsit úgy érzi, neki is hasonlóan be kell feszülnie és rideg távolságtartással kezelni a lányt, aki egyébként a néhai testvérének az unokája. Az Adalokról viszont nem tud sokat szólni.*
-Nem tudom úrnőm, de a kapu és a kert még mindig gyalázatosan néz ki, senki nem javítja.
*Válaszolja kissé unott - de a tőle már teljesen megszokott - hangnemben. Ki-ki azt a következtetést vonja le a dologból, amit akar. A katonai és politikai tanácskozás viszont sajnos még mindig nem az ő terepe. Ahhoz képest, hogy egykor a saját házának feje volt, nem vezető jellem. Jó eséllyel ezért tart ott - a neve is, és ő maga is - ahol. Az alkimistán gondolkodik néhány sort, vele még ő is találkozott annak idején, de rövid szóváltás volt, így semmi ötlettel nem tud előrukkolni hollétét illetően.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 16:48:03
Üzenet elküldve: 2016-07-06 16:48:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
~Lógni?~
*Oldalra sandít. Nem szereti az ilyesmit. Inkább fogná az összes bűnözőt és csapatostul küldené a holtak ellen. Persze az baj, hogy nem lehet bennük megbízni. Meg különben is, ha nem okoznak elég kárt akkor csak a szörnyek seregét erősítenék, az meg senkinek nem hiányzik.*
- Arthenior védelme miatt vonják össze a déli seregeket egy közelebbi, jobban védhető ponton.
*Tekint vissza "húgára".*
- A magam részéről inkább észak felől aggódom. Ha a városra akarnának támadni akkor azt onnan tennék, a Hold karavánpihenő már így is az övék. Délről a Thargokkal meggyűlik majd a bajuk, pláne ha a város katonáival megerősödik a védelmük.
*A nemesekre már kevésbé szeretne kitérni, de valamit csak válaszolnia kell. Azért egy nehéz sóhajt megereszt még mielőtt belekezd.*
- A főtanács...
~Szétesőben...~
- Nincsenek könnyű helyzetben, egyelőre inkább óvatosak.
*Van elég baja a Kismacskának, legalább ezen ne aggódjon. A mágusokról való kérdésre csak egy enyhe fejcsóválással válaszol. Érezni a fájdalmat a mozdulatban, az egykor nagy Sillerforw háznak gyakorlatilag semmije nem maradt. Hagyja hogy Gwador is válaszoljon a kérdésekre, csak Drovborn kérdésére szólal fel ismét.*
- Drovborn nem csak saját magát tüntette el, de a család alkímiához kapcsolódó tekercseit és könyveit is. Ni...
*Bár belekezdett, de nagyon nem akaródzik befejeznie ezt a mondatot. Ismét nehéz sóhaj szakad fel belőle, közben le is pillant a földre egy másodperc erejéig, csak utána fordítja vissza tekintetét Meropeára.*
- Nincs emberünk, hogy felkutassuk.
//Sillerforw villa//
~Lógni?~
*Oldalra sandít. Nem szereti az ilyesmit. Inkább fogná az összes bűnözőt és csapatostul küldené a holtak ellen. Persze az baj, hogy nem lehet bennük megbízni. Meg különben is, ha nem okoznak elég kárt akkor csak a szörnyek seregét erősítenék, az meg senkinek nem hiányzik.*
- Arthenior védelme miatt vonják össze a déli seregeket egy közelebbi, jobban védhető ponton.
*Tekint vissza "húgára".*
- A magam részéről inkább észak felől aggódom. Ha a városra akarnának támadni akkor azt onnan tennék, a Hold karavánpihenő már így is az övék. Délről a Thargokkal meggyűlik majd a bajuk, pláne ha a város katonáival megerősödik a védelmük.
*A nemesekre már kevésbé szeretne kitérni, de valamit csak válaszolnia kell. Azért egy nehéz sóhajt megereszt még mielőtt belekezd.*
- A főtanács...
~Szétesőben...~
- Nincsenek könnyű helyzetben, egyelőre inkább óvatosak.
*Van elég baja a Kismacskának, legalább ezen ne aggódjon. A mágusokról való kérdésre csak egy enyhe fejcsóválással válaszol. Érezni a fájdalmat a mozdulatban, az egykor nagy Sillerforw háznak gyakorlatilag semmije nem maradt. Hagyja hogy Gwador is válaszoljon a kérdésekre, csak Drovborn kérdésére szólal fel ismét.*
- Drovborn nem csak saját magát tüntette el, de a család alkímiához kapcsolódó tekercseit és könyveit is. Ni...
*Bár belekezdett, de nagyon nem akaródzik befejeznie ezt a mondatot. Ismét nehéz sóhaj szakad fel belőle, közben le is pillant a földre egy másodperc erejéig, csak utána fordítja vissza tekintetét Meropeára.*
- Nincs emberünk, hogy felkutassuk.
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 15:42:11
Üzenet elküldve: 2016-07-06 15:42:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Qeron kezd el először beszélni, Meropea pedig figyelmesen hallgatja. Végül biccent egyet.*
- És mi lesz Artheniorral? Mennyire vagyunk fenyegetve? Nagyon örülök, hogy Amon Ruadhon elegendő harci egység lesz, de a városunkra is ugyanúgy vigyázni kellene, és amíg a templom használhatatlan, nem érzem kellőnek az itteni biztonságot. Erről van híred? *kérdezi, a tízéveshez mérten meglepően választékos és komoly érvelés után.*
- Vagy a nemesek továbbra is behúzzák a nyakukat, mint akkor, amikor apám fogta a harcosainkat, és kilovagolt?
*A Kismacska - ahogyan hívják, amióta rövid ideje tartó uralma tart - nem felejt. Jól emlékszik még az urak elkapott pillantására, a lehajtott fejekre, a torokköszörülésekre... senkinek nem volt bátorsága megindulni, főleg nem nyomban. Dellron, Meropea apja, még csírájában akarta elfojtani az egész perpatvart... nem támogatták... nem sikerült. Most pedig jönnek a hírek a grombari csatáról, majd a kikötőiről... és hol voltak a nemesek akkor, amikor még a Nagymacska uralkodott a Sillerforw ház felett?*
- Úgy látom a főtanács nem tudja hová kapjon. És ha valóban Naruhil keze is benne van a dologban...
*Régi szép idők, amikor még fogalma sem volt róla, ki az a Naruhil Cyl Dalburn...
Gwador felé fordul.*
- És tesznek valamit az ügy érdekében? Fakaszthatnának forrást a mágusok.
*Visszafordul egy pillanatra Qeron felé.*
- Nekünk maradt még mágusunk? Vagy mind odalett?
*Aztán ismét Gwador felé pillant.*
- Elkapták az orkot? Helyes. Melyik házba tört be? Az Adalba? Úgy tudom most sikerült csak újra felvirágoznia... mi lett vele?
*Liorn rezzenéstelenül ül a lány mellett, és a két férfit fürkészi, miközben Meropea kissé összerendezgeti a szétdobált címeres pergameneket az asztalon.*
- Szükségünk lenne egy alkimistára. Drovborn hollétéről gondolom azóta sem tud senki semmit. *teszi még hozzá most már a lapokat szemlélve - csak úgy mellékesen. A ház főalkimistája amint értesült a családfő haláláról, minden bizonnyal a pusztulás gondolatától megrémülve azonnal kereket oldott. Talán azóta már rájött hibájára, de valószínűleg nem mer visszatérni Meropeához, félve a lány esetleges haragjától. Vagy Qeronétól és Gwadorétól.*
//Sillerforw villa//
*Qeron kezd el először beszélni, Meropea pedig figyelmesen hallgatja. Végül biccent egyet.*
- És mi lesz Artheniorral? Mennyire vagyunk fenyegetve? Nagyon örülök, hogy Amon Ruadhon elegendő harci egység lesz, de a városunkra is ugyanúgy vigyázni kellene, és amíg a templom használhatatlan, nem érzem kellőnek az itteni biztonságot. Erről van híred? *kérdezi, a tízéveshez mérten meglepően választékos és komoly érvelés után.*
- Vagy a nemesek továbbra is behúzzák a nyakukat, mint akkor, amikor apám fogta a harcosainkat, és kilovagolt?
*A Kismacska - ahogyan hívják, amióta rövid ideje tartó uralma tart - nem felejt. Jól emlékszik még az urak elkapott pillantására, a lehajtott fejekre, a torokköszörülésekre... senkinek nem volt bátorsága megindulni, főleg nem nyomban. Dellron, Meropea apja, még csírájában akarta elfojtani az egész perpatvart... nem támogatták... nem sikerült. Most pedig jönnek a hírek a grombari csatáról, majd a kikötőiről... és hol voltak a nemesek akkor, amikor még a Nagymacska uralkodott a Sillerforw ház felett?*
- Úgy látom a főtanács nem tudja hová kapjon. És ha valóban Naruhil keze is benne van a dologban...
*Régi szép idők, amikor még fogalma sem volt róla, ki az a Naruhil Cyl Dalburn...
Gwador felé fordul.*
- És tesznek valamit az ügy érdekében? Fakaszthatnának forrást a mágusok.
*Visszafordul egy pillanatra Qeron felé.*
- Nekünk maradt még mágusunk? Vagy mind odalett?
*Aztán ismét Gwador felé pillant.*
- Elkapták az orkot? Helyes. Melyik házba tört be? Az Adalba? Úgy tudom most sikerült csak újra felvirágoznia... mi lett vele?
*Liorn rezzenéstelenül ül a lány mellett, és a két férfit fürkészi, miközben Meropea kissé összerendezgeti a szétdobált címeres pergameneket az asztalon.*
- Szükségünk lenne egy alkimistára. Drovborn hollétéről gondolom azóta sem tud senki semmit. *teszi még hozzá most már a lapokat szemlélve - csak úgy mellékesen. A ház főalkimistája amint értesült a családfő haláláról, minden bizonnyal a pusztulás gondolatától megrémülve azonnal kereket oldott. Talán azóta már rájött hibájára, de valószínűleg nem mer visszatérni Meropeához, félve a lány esetleges haragjától. Vagy Qeronétól és Gwadorétól.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 13:25:59
Üzenet elküldve: 2016-07-06 13:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Az utasításra komótosan felegyenesedik. Még talpát sem teszi rendesen a földre, a másik már dagadó mellkassal jelent az űrnőnek. A páncélos lovag biztosan jobban otthon van a város háborús ügyeiben, ezeket talán illene Gwadornak követnie, de ő sokkal inkább tartja magát őrnek mint hadi tanácsadónak. Ennél ő sokkal egyszerűbb ember. A biccentést viszonozza, hisz fél éve együtt szolgálnak, ennyi tisztelet kijár a Qeronnak. Meg amúgy is, igazán jól végzi a munkáját, lelkes. A zsoldos küllemű soha nem volt ilyen, még mikor egyben volt az élete, akkor sem.*
-Meg még mindig mérgezett a város vize. Már a Pegazust is utol érte.
*Egészíti ki szigorúan politikai jellegű híreket egy könnyedebb városi pletykával.*
-Meg azt hiszem elkapták a randalírozó orkot. Remélem lógni fog.
*Egészíti ki mondandóját a személyes véleményével.*
//Sillerforw villa//
*Az utasításra komótosan felegyenesedik. Még talpát sem teszi rendesen a földre, a másik már dagadó mellkassal jelent az űrnőnek. A páncélos lovag biztosan jobban otthon van a város háborús ügyeiben, ezeket talán illene Gwadornak követnie, de ő sokkal inkább tartja magát őrnek mint hadi tanácsadónak. Ennél ő sokkal egyszerűbb ember. A biccentést viszonozza, hisz fél éve együtt szolgálnak, ennyi tisztelet kijár a Qeronnak. Meg amúgy is, igazán jól végzi a munkáját, lelkes. A zsoldos küllemű soha nem volt ilyen, még mikor egyben volt az élete, akkor sem.*
-Meg még mindig mérgezett a város vize. Már a Pegazust is utol érte.
*Egészíti ki szigorúan politikai jellegű híreket egy könnyedebb városi pletykával.*
-Meg azt hiszem elkapták a randalírozó orkot. Remélem lógni fog.
*Egészíti ki mondandóját a személyes véleményével.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 12:11:17
Üzenet elküldve: 2016-07-06 12:11:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Nem mozdul amíg nem szólítják, amíg nem ismerik el a jelenlétét addig nincs itt és vár a sorára. Néha rettentően bosszantó dolog, de így kell lennie. Hallja hogy más is bejön mögötte, de bizonyára van bejárása az érkezőnek hiszen senki nem döbben meg rajta. Csak akkor tudatosul benne ki követte mikor Gwador mellé térdel, de ekkor is csak a perifériájából ismeri fel a ruházatot és a mozdulatot, még szemeivel sem tekint oldalra. Liorn üdvözli őket de ez mellékes, a lényeg az amit Meropea mond, így Qeron már fel is egyenesedik, valószínűleg Gwadornál gyorsabban és száját is ő nyitja előbb.*
- A kikötőt kiürítik és lezárják, visszavonják a seregeket Amon Ruadhhoz. Szűkítik a védendő területet, összevonják az elszórt egységeket.
*Tart egy rövid szünetet, közben fejével félig Gwador felé fordul és biccent neki röviden, aztán visszatekint úrnőjére és folytatja is tovább.*
- Valami szervezkedésről beszélnek, egy ellencsapás amit nem a városi vezetés intéz. Kalandorok és szerencsevadászok verbuválják össze. Valaki említette, hogy egy korábbi főtanácstagnak, Naruhil Cyl Dalburnnak is benne van a keze, de megerősíteni még semmit sem tudok, talán az egész csak pletyka.
//Sillerforw villa//
*Nem mozdul amíg nem szólítják, amíg nem ismerik el a jelenlétét addig nincs itt és vár a sorára. Néha rettentően bosszantó dolog, de így kell lennie. Hallja hogy más is bejön mögötte, de bizonyára van bejárása az érkezőnek hiszen senki nem döbben meg rajta. Csak akkor tudatosul benne ki követte mikor Gwador mellé térdel, de ekkor is csak a perifériájából ismeri fel a ruházatot és a mozdulatot, még szemeivel sem tekint oldalra. Liorn üdvözli őket de ez mellékes, a lényeg az amit Meropea mond, így Qeron már fel is egyenesedik, valószínűleg Gwadornál gyorsabban és száját is ő nyitja előbb.*
- A kikötőt kiürítik és lezárják, visszavonják a seregeket Amon Ruadhhoz. Szűkítik a védendő területet, összevonják az elszórt egységeket.
*Tart egy rövid szünetet, közben fejével félig Gwador felé fordul és biccent neki röviden, aztán visszatekint úrnőjére és folytatja is tovább.*
- Valami szervezkedésről beszélnek, egy ellencsapás amit nem a városi vezetés intéz. Kalandorok és szerencsevadászok verbuválják össze. Valaki említette, hogy egy korábbi főtanácstagnak, Naruhil Cyl Dalburnnak is benne van a keze, de megerősíteni még semmit sem tudok, talán az egész csak pletyka.
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 11:25:10
Üzenet elküldve: 2016-07-06 11:25:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*A nyíló ajtón át egy számára oly jól ismert alak lép be. Meropea szíve kihagy egy dobbanást, ahogy látja, amint a magas, szikár, barna hajú férfi ezüst irbiszes vértjében felé lépdel.
Qeron velük van már, amióta az eszét tudja, s ahogy egyre nőtt a lány, annál jobban a szívébe zárta a férfit. Egy kicsit talán bele is szeretett, de ez inkább afféle gyermekkori rajongás, mint igazi szerelem, és a világ minden kincséért sem mondaná ezt el soha senkinek. Főleg amióta ő lett a ház úrnője.
Már éppen nyitná a száját, hogy köszöntse a férfit, amikor ismét belép valaki a terembe. Micsoda tumultus lett itt hirtelen!
Az atyai ági rokon után megérkezik az anyai ági...
A Gonrod ház képviselőjeként érkezik Gwador, talpig feketében, hosszú hajjal, és őszülő szakállal, éppen Qeron ellentéteként. Ez különösképpen szembetűnő, amikor már egymás mellett térdel a két férfit. Annyira másnak látszanak, mégis, mindketten családtagok. Másod unokatestvér és nagy-nagybácsi. Messziről ugyan, de valahol vérrokonok, és immáron ők jelentik az egyetlen jog szerinti, szigorúan vett családot a lány számára. Ha nem vesszük figyelembe a templomban dolgozó és élő Dioriet, atyjának fiatalabb, szüzességi fogadalmat tett húgát, és a Lihanechben élő Lultamet, atyja nővérét, aki még a temetésre sem volt hajlandó Artheniorba utazni.
Család. Mennyi mindent jelenthet ez a szó. Lehet vér szerinti, ami erősebb mindennél, vagy pusztán érzelmeken alapuló, ami olykor még a kötelességet is elfeledteti az emberrel. Mint apai nagyatyja, Dior testvérének a szerelme, amely útján végül Qeron született. Nem tudja pontosan a részleteket Meropea, de azt már sokszor hallotta vissza apjától, amíg élt, hogy a szerelem elveszi olykor az ember eszét, és ostoba dolgokra készteti, ami felülírja a becsületet és a kötelességet. A nem vér szerinti család pedig jog szerint nem olyan erős, mint az, ami már így vagy úgy elrendeltetett.
Bárhogyan is, Meropea alaposan eltökélte magában, hogy ő aztán nem tesz majd ilyen ostobaságot soha, és egyébként is rajta múlik most az egész családja jövője. Elég nagy teher ez egy tíz éves kislány számára, akinek még bőven a szobájában volna a helye, ahol babákkal játszik, és kendőket varrogat. Habár ő sosem volt olyan leány.*
~Szilaj büszkeséggel.~
- Üdvözlet nektek, urak. *köszönti őket Liorn.*
- Álljatok fel. *szólal meg aztán Meropea, elég határozottan. Volt ideje gyakorolni ezalatt a fél év alatt, amíg elkezdte a háza feletti uralkodást. Habár előtte is már szokatlanul erőteljesnek bizonyult sok mindenben.*
- Híreket hoztatok? *kérdezi aztán.*- Beszéljetek, mi van odakint, miről suttognak az emberek? *húzza ki magát ültében.
Méregzöld tunikájának mellrészén megcsillan az ezüstszállal szőtt, vicsorgó irbisz.*
//Sillerforw villa//
*A nyíló ajtón át egy számára oly jól ismert alak lép be. Meropea szíve kihagy egy dobbanást, ahogy látja, amint a magas, szikár, barna hajú férfi ezüst irbiszes vértjében felé lépdel.
Qeron velük van már, amióta az eszét tudja, s ahogy egyre nőtt a lány, annál jobban a szívébe zárta a férfit. Egy kicsit talán bele is szeretett, de ez inkább afféle gyermekkori rajongás, mint igazi szerelem, és a világ minden kincséért sem mondaná ezt el soha senkinek. Főleg amióta ő lett a ház úrnője.
Már éppen nyitná a száját, hogy köszöntse a férfit, amikor ismét belép valaki a terembe. Micsoda tumultus lett itt hirtelen!
Az atyai ági rokon után megérkezik az anyai ági...
A Gonrod ház képviselőjeként érkezik Gwador, talpig feketében, hosszú hajjal, és őszülő szakállal, éppen Qeron ellentéteként. Ez különösképpen szembetűnő, amikor már egymás mellett térdel a két férfit. Annyira másnak látszanak, mégis, mindketten családtagok. Másod unokatestvér és nagy-nagybácsi. Messziről ugyan, de valahol vérrokonok, és immáron ők jelentik az egyetlen jog szerinti, szigorúan vett családot a lány számára. Ha nem vesszük figyelembe a templomban dolgozó és élő Dioriet, atyjának fiatalabb, szüzességi fogadalmat tett húgát, és a Lihanechben élő Lultamet, atyja nővérét, aki még a temetésre sem volt hajlandó Artheniorba utazni.
Család. Mennyi mindent jelenthet ez a szó. Lehet vér szerinti, ami erősebb mindennél, vagy pusztán érzelmeken alapuló, ami olykor még a kötelességet is elfeledteti az emberrel. Mint apai nagyatyja, Dior testvérének a szerelme, amely útján végül Qeron született. Nem tudja pontosan a részleteket Meropea, de azt már sokszor hallotta vissza apjától, amíg élt, hogy a szerelem elveszi olykor az ember eszét, és ostoba dolgokra készteti, ami felülírja a becsületet és a kötelességet. A nem vér szerinti család pedig jog szerint nem olyan erős, mint az, ami már így vagy úgy elrendeltetett.
Bárhogyan is, Meropea alaposan eltökélte magában, hogy ő aztán nem tesz majd ilyen ostobaságot soha, és egyébként is rajta múlik most az egész családja jövője. Elég nagy teher ez egy tíz éves kislány számára, akinek még bőven a szobájában volna a helye, ahol babákkal játszik, és kendőket varrogat. Habár ő sosem volt olyan leány.*
~Szilaj büszkeséggel.~
- Üdvözlet nektek, urak. *köszönti őket Liorn.*
- Álljatok fel. *szólal meg aztán Meropea, elég határozottan. Volt ideje gyakorolni ezalatt a fél év alatt, amíg elkezdte a háza feletti uralkodást. Habár előtte is már szokatlanul erőteljesnek bizonyult sok mindenben.*
- Híreket hoztatok? *kérdezi aztán.*- Beszéljetek, mi van odakint, miről suttognak az emberek? *húzza ki magát ültében.
Méregzöld tunikájának mellrészén megcsillan az ezüstszállal szőtt, vicsorgó irbisz.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 08:03:32
Üzenet elküldve: 2016-07-06 08:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Vérmesen küzd az étkezőben a szaftos combbal, amit elé tettek korai ebéd gyanánt. Mint egy ork, úgy rágja át magát az inakon, fültől fülig zsíros arccal már-már a csontot is átrágná, ha nem ütközne abba az akadályba, hogy hamarabb törik le a foga. Sec-perc alatt eltünteti tányérjának minden szem ehető morzsáját, miközben motyog magában.*
-Egy csepp elég az árhoz.
*Mondja unottan csak úgy maga szórakoztatására.*
-Szilaj büszkeséggel.
*Halkan felkuncog a jelmondatokon, de leginkább azon, hogy két teremmel odébb valószínűleg Meropea pontosan ezeket hadarja. Az a vén bolond folyton ugyanazokat ismételteti vele. Már Gwador is unja, nem hogy egy tíz éves lány.*
-A tudás a mi hatalmunk, mi?
*Ledobja a csontot a tálba, valamivel bosszúsabban mint pillanatokkal ezelőtt. Megtörli a száját, kezét, arcát és állát a mellékelt ronggyal mielőtt vizet töltene a kancsóból a kupájába. A művelet előtt beleszagol, hogy sört vagy bort rejt-e az italt teljes sötétségbe burkoló szűk nyakú amfóra, de semmi jele alkoholnak, így bátran önt. Le is húzza a vizet, álltó helyében, lecsapja a kupát az asztalra, pont mint ahogy a kocsmában szokták az üres korsót, jelezvén, hogy tarthatatlan az állapot. Felkapja pajzsát és megindul a lány felé, akinek hűséget fogadott. Lehetne cinikus, lehetne utálatos, sőt, visszamehetne a késdobálókba részegen verekedni, de van valami a lányban, ami miatt vele akar maradni. Fiatal kora ellenére felfoghatatlan bölcsesség szorult belé, de talán nem is ez a legfőbb indoka, hanem az, hogy ő is pontosan tudja, milyen elveszíteni mindent amit szeret az ember. És ha egy tízéves képes méltósággal túllépni rajta, a negyvenes felnőtt férfiember elszégyellheti magát, ha kevesebb büszkeség szorul belé. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát napról napra, óráról órára, és ezekkel a gondolatokkal lép be Qeron után a terembe, ahol Meropeát tovább kínozza Liorn. Flegmán sétál a dicső lovag mellé, közben ha összeakad tekintete a lányéval, biccentéssel üdvözli. Öreg már, és habár a mozgással nincs baja, szereti előadni, hogy nehezen hajlik a dereka. Látványosan lassan Qeron mellé térdel, karjait keresztbe téve megtámasztja magát combján.*
~Na tessék, itt térdelünk mint két majom.~
*Oldalra fordul és egy rövid pillantást vet a fiatal férfira - akinek a kishölgyön keresztül szintén hűséggel tartozik - mielőtt visszafordítja tekintetét a ház ura - úrnője - felé.*
//Sillerforw villa//
*Vérmesen küzd az étkezőben a szaftos combbal, amit elé tettek korai ebéd gyanánt. Mint egy ork, úgy rágja át magát az inakon, fültől fülig zsíros arccal már-már a csontot is átrágná, ha nem ütközne abba az akadályba, hogy hamarabb törik le a foga. Sec-perc alatt eltünteti tányérjának minden szem ehető morzsáját, miközben motyog magában.*
-Egy csepp elég az árhoz.
*Mondja unottan csak úgy maga szórakoztatására.*
-Szilaj büszkeséggel.
*Halkan felkuncog a jelmondatokon, de leginkább azon, hogy két teremmel odébb valószínűleg Meropea pontosan ezeket hadarja. Az a vén bolond folyton ugyanazokat ismételteti vele. Már Gwador is unja, nem hogy egy tíz éves lány.*
-A tudás a mi hatalmunk, mi?
*Ledobja a csontot a tálba, valamivel bosszúsabban mint pillanatokkal ezelőtt. Megtörli a száját, kezét, arcát és állát a mellékelt ronggyal mielőtt vizet töltene a kancsóból a kupájába. A művelet előtt beleszagol, hogy sört vagy bort rejt-e az italt teljes sötétségbe burkoló szűk nyakú amfóra, de semmi jele alkoholnak, így bátran önt. Le is húzza a vizet, álltó helyében, lecsapja a kupát az asztalra, pont mint ahogy a kocsmában szokták az üres korsót, jelezvén, hogy tarthatatlan az állapot. Felkapja pajzsát és megindul a lány felé, akinek hűséget fogadott. Lehetne cinikus, lehetne utálatos, sőt, visszamehetne a késdobálókba részegen verekedni, de van valami a lányban, ami miatt vele akar maradni. Fiatal kora ellenére felfoghatatlan bölcsesség szorult belé, de talán nem is ez a legfőbb indoka, hanem az, hogy ő is pontosan tudja, milyen elveszíteni mindent amit szeret az ember. És ha egy tízéves képes méltósággal túllépni rajta, a negyvenes felnőtt férfiember elszégyellheti magát, ha kevesebb büszkeség szorul belé. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát napról napra, óráról órára, és ezekkel a gondolatokkal lép be Qeron után a terembe, ahol Meropeát tovább kínozza Liorn. Flegmán sétál a dicső lovag mellé, közben ha összeakad tekintete a lányéval, biccentéssel üdvözli. Öreg már, és habár a mozgással nincs baja, szereti előadni, hogy nehezen hajlik a dereka. Látványosan lassan Qeron mellé térdel, karjait keresztbe téve megtámasztja magát combján.*
~Na tessék, itt térdelünk mint két majom.~
*Oldalra fordul és egy rövid pillantást vet a fiatal férfira - akinek a kishölgyön keresztül szintén hűséggel tartozik - mielőtt visszafordítja tekintetét a ház ura - úrnője - felé.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-06 00:03:22
Üzenet elküldve: 2016-07-06 00:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*A nyíló ajtón Qeron lépdel be és be sem csukja maga után. Most is céltudatos és szilaj mint mindig, már amikor más emberek között van, erre különösen ügyel, soha ne lássák gyengének vagy fáradtnak, pláne ne Meropea. Vértje még rajta van, feltehetőleg most érkezett haza, csak pallosát rakta már le valahol útközben. Lendületesen és magabiztosan vonul egészen az asztal elé ahol késlekedés nélkül féltérde ereszkedik, fejét kissé lehajtva, szemeit a földre irányítva, tenyereit térdére fektetve.*
- Sillerforw úrnő.
*Talán szükségtelen formalitás, bár csak másod unokatestvérek mégis húgaként gondol a lányra, sok éve mellette van már. Talán most nem is Meropea vagy Liorn miatt teszi meg ezt a gesztust, sokkal inkább magának, hogy minden körülmények között beleivódjon és soha ne feledkezzen meg a látszatról. A látszat nagyon fontos. A tíz éves kislány most a ház feje és ezt mindenkinek látnia és éreznie kell. Qeron csak a család mellékágához tartozik, de talán magáénak követelhette volna a címet, sokan számítottak is erre, de ő még tudja mi a kötelesség és a becsület. Különben is, egy belviszály végleg tönkretette volna a családot... Fejet hajtott és a kételkedők is követték, sokan voltak azon a véleményen hogy egy lány, pláne ilyen fiatalon nem lenne megfelelő a vezetésre. Tévedtek. Qeron pedig azon van hogy mindig mindenki lássa, ő is térdet és fejet hajt Meropea előtt.*
//Sillerforw villa//
*A nyíló ajtón Qeron lépdel be és be sem csukja maga után. Most is céltudatos és szilaj mint mindig, már amikor más emberek között van, erre különösen ügyel, soha ne lássák gyengének vagy fáradtnak, pláne ne Meropea. Vértje még rajta van, feltehetőleg most érkezett haza, csak pallosát rakta már le valahol útközben. Lendületesen és magabiztosan vonul egészen az asztal elé ahol késlekedés nélkül féltérde ereszkedik, fejét kissé lehajtva, szemeit a földre irányítva, tenyereit térdére fektetve.*
- Sillerforw úrnő.
*Talán szükségtelen formalitás, bár csak másod unokatestvérek mégis húgaként gondol a lányra, sok éve mellette van már. Talán most nem is Meropea vagy Liorn miatt teszi meg ezt a gesztust, sokkal inkább magának, hogy minden körülmények között beleivódjon és soha ne feledkezzen meg a látszatról. A látszat nagyon fontos. A tíz éves kislány most a ház feje és ezt mindenkinek látnia és éreznie kell. Qeron csak a család mellékágához tartozik, de talán magáénak követelhette volna a címet, sokan számítottak is erre, de ő még tudja mi a kötelesség és a becsület. Különben is, egy belviszály végleg tönkretette volna a családot... Fejet hajtott és a kételkedők is követték, sokan voltak azon a véleményen hogy egy lány, pláne ilyen fiatalon nem lenne megfelelő a vezetésre. Tévedtek. Qeron pedig azon van hogy mindig mindenki lássa, ő is térdet és fejet hajt Meropea előtt.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-05 23:07:31
Üzenet elküldve: 2016-07-05 23:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
- Sárga alapon fekete szitakötő.
*Liorn, a már jócskán ősz, madárcsontú öregember rámutat a pergamenre festett címerre, és fátyolos kék tekintetét a lányra veti.*
- Dwelren család.
- Mi a jelmondatuk?
- Egy csepp is elég az árhoz.
- Helyes. Apai nagyanyád családja. Lihanechben élnek mai napig.
- Tudom.
*Meropea kissé talán szórakozottnak tűnik, ahogyan jobb kezének mutatóujjával a nagyterem sötét faasztalának tetejét kapirgálja.*
- Na és ez?
*Mutat az öreg egy kék alapon repülő fehér sólyomra.*
- Fearwennek. Bölcsesség és becsület a jelmondatuk.
- Édesanyád családja. *biccent a férfi.*
- Az volt...
*Liorn mester keze már indulna a következő papírosért, de ekkor megáll. Merően nézi a még mindig asztalt kapirgáló, komor, vörös hajú kislányt. Meropea nem mond többet, de nem is kell. Az öreg felsóhajt, és összefonja ujjait maga előtt.*
- A vérláz komoly betegség... édesanyád nem akart itt hagyni benneteket.
- De itt hagyott... itt hagyott, most pedig mindenki más is.
*Ismét egy kis csönd következik.*
- Meropea... atyádnak kötelessége volt elmenni harcolni ezekben a vészterhes időkben. A bátyádnak pedig bizonyítania kellett rátermettségét. Senki nem tudhatta, hogy ez fog történni...
- Én tudtam.
- Honnan tudhattad volna?
*Meropea csak megvonja a vállát, és hosszú hónapok múltán most tűnik először valamennyire gyermekinek. Mióta egyedül maradt azzal a teherrel, hogy megpróbálja fenntartani családját és a nevüket, ily fiatalon, szokatlan komorsággal és erővel lépett túl minden napon. Liorn még aggódott is miatta eleinte. Főképp, hogy nem látta sírni. De már rájött, hogy sokkal több rejlik ebben a kislányban, mint azt eddig bárki is sejthette.*
- Jól van... *próbálja az öreg terelni egy kissé a szót, és ezzel valamelyest talán jobb kedvre deríteni ifjú úrnőjét.*
- Ez a címer...
- Fekete alapon szürke torony, arany holddal, a Gonrodok címere, anyai nagyanyám családjáé, a jelmondatuk pedig "A tudás a mi hatalmunk". *darálja Meropea kissé türelmetlenül, majd nagy levegőt vesz, és végre felnéz, egyenesen Liorn szemeibe. Tekintete habár kék és kedves, mégis szilárd és kemény.*
- Minek hajtogatjuk ezeket állandóan? Már senkit nem érdekelnek a régi dolgok.
- Nem azért tanuljuk, mert bárkit is érdekel, hanem azért, mert a múlt köti össze az élőket a jelennel. Ha nem tanulunk a régi dolgokról, akkor nem tanulunk a hibáinkból sem. Ha pedig nem jegyezzük meg azt, ami régen fontos volt, nem tudhatjuk mi az, ami ma igazán számíthat.
- Ez ostobaság...
- Úrnőm...
*Liorn szelíd mosollyal keresi a fejét elfordító lány tekintetét.*
- Az életben nem láthatjuk mindennek azonnal az értelmét.
- És mi van az én családommal? A mi címerünkkel? *fordul vissza Meropea, majd elkezd kutatni a pergamenek között, végül pedig legfelülre tesz egy zöld alapon nyújtózó, vicsorgó, ezüst irbiszt.*
- Szilaj büszkeséggel! Ebből mit lehet tanulni?
- Azt, ahogyan a körülményeket viselted, úrnőm.
*Meropea elgondolkodva hallgat el, és figyelmesen fürkészi az öreg arcát.*
- Születésedtől fogva ebben nevelkedtél, és ez volt a tanítómestered. Látszik, hogy irbisz vér folyik az ereidben. *mosolyodik el a férfi.*
- Te voltál a tanítóm, Liorn mester. *mondja hirtelen a lány, ez pedig most valamiféle bóknak hathat tőle. De tovább nem jutnak a beszélgetésben, mert ekkor megnyikordul a nagy, tölgyfaajtó fém sarokvasain.
A kandallóban ropogó tűz és az asztalon és polcokon heverő gyertyák lángjai meglebbennek a bekúszó szellőtől. Habár későre jár, de úgy tűik nem csak az ő estéje nyúlik hosszúra.
Meropea érdekelődve pillant az ajtó irányába. Valaki alighanem csatlakozik hozzájuk, de remélhetőleg valami jóval érdekesebb dolog kapcsán, mint a tanulás.*
A hozzászólás írója (Meropea Kyaried Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.05 23:13:29
//Sillerforw villa//
- Sárga alapon fekete szitakötő.
*Liorn, a már jócskán ősz, madárcsontú öregember rámutat a pergamenre festett címerre, és fátyolos kék tekintetét a lányra veti.*
- Dwelren család.
- Mi a jelmondatuk?
- Egy csepp is elég az árhoz.
- Helyes. Apai nagyanyád családja. Lihanechben élnek mai napig.
- Tudom.
*Meropea kissé talán szórakozottnak tűnik, ahogyan jobb kezének mutatóujjával a nagyterem sötét faasztalának tetejét kapirgálja.*
- Na és ez?
*Mutat az öreg egy kék alapon repülő fehér sólyomra.*
- Fearwennek. Bölcsesség és becsület a jelmondatuk.
- Édesanyád családja. *biccent a férfi.*
- Az volt...
*Liorn mester keze már indulna a következő papírosért, de ekkor megáll. Merően nézi a még mindig asztalt kapirgáló, komor, vörös hajú kislányt. Meropea nem mond többet, de nem is kell. Az öreg felsóhajt, és összefonja ujjait maga előtt.*
- A vérláz komoly betegség... édesanyád nem akart itt hagyni benneteket.
- De itt hagyott... itt hagyott, most pedig mindenki más is.
*Ismét egy kis csönd következik.*
- Meropea... atyádnak kötelessége volt elmenni harcolni ezekben a vészterhes időkben. A bátyádnak pedig bizonyítania kellett rátermettségét. Senki nem tudhatta, hogy ez fog történni...
- Én tudtam.
- Honnan tudhattad volna?
*Meropea csak megvonja a vállát, és hosszú hónapok múltán most tűnik először valamennyire gyermekinek. Mióta egyedül maradt azzal a teherrel, hogy megpróbálja fenntartani családját és a nevüket, ily fiatalon, szokatlan komorsággal és erővel lépett túl minden napon. Liorn még aggódott is miatta eleinte. Főképp, hogy nem látta sírni. De már rájött, hogy sokkal több rejlik ebben a kislányban, mint azt eddig bárki is sejthette.*
- Jól van... *próbálja az öreg terelni egy kissé a szót, és ezzel valamelyest talán jobb kedvre deríteni ifjú úrnőjét.*
- Ez a címer...
- Fekete alapon szürke torony, arany holddal, a Gonrodok címere, anyai nagyanyám családjáé, a jelmondatuk pedig "A tudás a mi hatalmunk". *darálja Meropea kissé türelmetlenül, majd nagy levegőt vesz, és végre felnéz, egyenesen Liorn szemeibe. Tekintete habár kék és kedves, mégis szilárd és kemény.*
- Minek hajtogatjuk ezeket állandóan? Már senkit nem érdekelnek a régi dolgok.
- Nem azért tanuljuk, mert bárkit is érdekel, hanem azért, mert a múlt köti össze az élőket a jelennel. Ha nem tanulunk a régi dolgokról, akkor nem tanulunk a hibáinkból sem. Ha pedig nem jegyezzük meg azt, ami régen fontos volt, nem tudhatjuk mi az, ami ma igazán számíthat.
- Ez ostobaság...
- Úrnőm...
*Liorn szelíd mosollyal keresi a fejét elfordító lány tekintetét.*
- Az életben nem láthatjuk mindennek azonnal az értelmét.
- És mi van az én családommal? A mi címerünkkel? *fordul vissza Meropea, majd elkezd kutatni a pergamenek között, végül pedig legfelülre tesz egy zöld alapon nyújtózó, vicsorgó, ezüst irbiszt.*
- Szilaj büszkeséggel! Ebből mit lehet tanulni?
- Azt, ahogyan a körülményeket viselted, úrnőm.
*Meropea elgondolkodva hallgat el, és figyelmesen fürkészi az öreg arcát.*
- Születésedtől fogva ebben nevelkedtél, és ez volt a tanítómestered. Látszik, hogy irbisz vér folyik az ereidben. *mosolyodik el a férfi.*
- Te voltál a tanítóm, Liorn mester. *mondja hirtelen a lány, ez pedig most valamiféle bóknak hathat tőle. De tovább nem jutnak a beszélgetésben, mert ekkor megnyikordul a nagy, tölgyfaajtó fém sarokvasain.
A kandallóban ropogó tűz és az asztalon és polcokon heverő gyertyák lángjai meglebbennek a bekúszó szellőtől. Habár későre jár, de úgy tűik nem csak az ő estéje nyúlik hosszúra.
Meropea érdekelődve pillant az ajtó irányába. Valaki alighanem csatlakozik hozzájuk, de remélhetőleg valami jóval érdekesebb dolog kapcsán, mint a tanulás.*
A hozzászólás írója (Meropea Kyaried Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.05 23:13:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396