Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 23:21:39
Üzenet elküldve: 2016-08-31 23:21:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
*Meropea nem egészen érti a Qeron és Lian között zajló konfliktust.
Igazából nem is igazán látja, hogy az lenne, csak érzékeli, hogy valami olyasmiről van szó, amihez ő most itt nem nagyon tud hozzászólni. Persze érti azt amiről Qeron beszél... és azt is amiről a nagybátyja, de az egymásnak feszülő férfiak illemtudó néma harcolását egyáltalán nem.
Nem is törődik most ezzel. Qeron befejezi amit mondani akart, ő pedig tovább vezeti Liant az asztalhoz. Habár nagybátyja is furcsaságokat mond most neki.*
- Hogy... hogy Marl bácsi... *próbálja összerakni a dolgokat, de nem igazán sikerül neki, így csak homlok ráncol és elengedi.*
- De az a lényeg, hogy itt vagy. *mosolyodik el végül ismét. Már épp leülnének az asztalhoz, amikor elhangzik a lány utolsó kérdése. Hogy meddig marad. És olyan választ kap, amire nem számított, és ami miatt vissza kell fognia magát, hogy ne ugorjon nagybátyja nyakába, mint egy gyermek. Majd később, ha kettesben maradnak.*
- Hát itt is maradsz? *kérdezi sugárzó mosollyal. Régen láthattak ilyet az arcán.*
- De örülök, Lian bácsi! *mondja tiszta szívből. És még annyi mindent mondana... és most az egyszer mond is.
Leülnek az asztalokhoz mind, és még az új cseléd lányt sem fedezi fel, annyira boldogan csacsog örömében. Nem volt ilyen, amióta a szomorú eset történt atyjával és bátyjával. Meropea hosszú hónapok múltán nem némán vagy szűkszavúan reggelizik, hanem vidáman és könnyeden beszélve. Hogy miről?
Liorn mester tanairól, a cselédek lázadásáról és a család hősies helytállásáról, a Hóvirággal, fehér kancájával való gyakorlásairól, arról, hogy Lyv és Delaner milyen remekül irányítják a házat, hogy Qeron mennyit segít, hogy Gwador milyen jó, hogy megérkezett és, hogy Gradak a ház hőse lett. Semmi sem szegheti kedvét jelenleg.
És a reggeli végeztével is még rajta marad jókedve. Immáron szépen, egy oldalra fonott hajjal, zöld ruhában és köpenyben, ezüst irbiszekkel tarkítva áll az előtérben, a bejárati ajtó előtt... készen rá, hogy megmutassák Artheniornak: lélegzik még a Sillerforw ház!*
*Meropea nem egészen érti a Qeron és Lian között zajló konfliktust.
Igazából nem is igazán látja, hogy az lenne, csak érzékeli, hogy valami olyasmiről van szó, amihez ő most itt nem nagyon tud hozzászólni. Persze érti azt amiről Qeron beszél... és azt is amiről a nagybátyja, de az egymásnak feszülő férfiak illemtudó néma harcolását egyáltalán nem.
Nem is törődik most ezzel. Qeron befejezi amit mondani akart, ő pedig tovább vezeti Liant az asztalhoz. Habár nagybátyja is furcsaságokat mond most neki.*
- Hogy... hogy Marl bácsi... *próbálja összerakni a dolgokat, de nem igazán sikerül neki, így csak homlok ráncol és elengedi.*
- De az a lényeg, hogy itt vagy. *mosolyodik el végül ismét. Már épp leülnének az asztalhoz, amikor elhangzik a lány utolsó kérdése. Hogy meddig marad. És olyan választ kap, amire nem számított, és ami miatt vissza kell fognia magát, hogy ne ugorjon nagybátyja nyakába, mint egy gyermek. Majd később, ha kettesben maradnak.*
- Hát itt is maradsz? *kérdezi sugárzó mosollyal. Régen láthattak ilyet az arcán.*
- De örülök, Lian bácsi! *mondja tiszta szívből. És még annyi mindent mondana... és most az egyszer mond is.
Leülnek az asztalokhoz mind, és még az új cseléd lányt sem fedezi fel, annyira boldogan csacsog örömében. Nem volt ilyen, amióta a szomorú eset történt atyjával és bátyjával. Meropea hosszú hónapok múltán nem némán vagy szűkszavúan reggelizik, hanem vidáman és könnyeden beszélve. Hogy miről?
Liorn mester tanairól, a cselédek lázadásáról és a család hősies helytállásáról, a Hóvirággal, fehér kancájával való gyakorlásairól, arról, hogy Lyv és Delaner milyen remekül irányítják a házat, hogy Qeron mennyit segít, hogy Gwador milyen jó, hogy megérkezett és, hogy Gradak a ház hőse lett. Semmi sem szegheti kedvét jelenleg.
És a reggeli végeztével is még rajta marad jókedve. Immáron szépen, egy oldalra fonott hajjal, zöld ruhában és köpenyben, ezüst irbiszekkel tarkítva áll az előtérben, a bejárati ajtó előtt... készen rá, hogy megmutassák Artheniornak: lélegzik még a Sillerforw ház!*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:51:51
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:51:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, Nixy szobája//
*Arac nagyon jól érzi a helyzetet. Nixy lenne a legboldogabb ha tényleg önmagát adhatná, csak fél hogy akkor rövid úton kipenderítenék innen. A férfi további viselkedését viszont nem igazán tudja mire vélni.*
~ Ez most sérteget... vagy? ~
*Arcára is kiül a probléma, hogy gondolkoznia kell miként reagáljon. A meghajlás és az első szavak igazán nem esnek jól neki. Rendben hogy rendes, normális körülményekből való lány képét szeretné festeni magáról, de hogy pont ő nézné le azokat akiknek kevesebb adatott, rettentően sérti az igazságérzetét. Már éppen azt kezdi tervezni hogy az ajtóhoz masíroz és bevágja azt, de Aracnak sikerül visszájára fordítania a helyzetét. Vissza, egészen az értetlenségig.*
~ Ő sem nemes? Akkor honnét került ide és miért? ~
*Csak az a pimaszság ne lenne amivel ezt az egészet a fickó előadja... Akkor talán még eszébe is jutna a tündérnek mondani valamit, így viszont tanácstalanul ücsörög tovább némán. Egyszer még kinyitja a száját mielőtt az ajtó csukódna, de csak egy pillanatra aztán rögtön meggondolja magát.*
- Viszlát.
*Ezt már a csukott ajtónak mondja halkan, aztán pár másodpercig még mozdulatlan marad, azt találgatva ki is lehet ez a férfi. Végül egy nagy lélegzetvétel után egyszerűen hátradől az ágyra, közben kifújva a levegőt. Nagyot puffan és el is terül, a plafont bámulja és felhúzott bal lábát is hamar ismét ingatni kezdi.*
~ Vajon végeztek már a reggelivel odalent? ~
*Arac nagyon jól érzi a helyzetet. Nixy lenne a legboldogabb ha tényleg önmagát adhatná, csak fél hogy akkor rövid úton kipenderítenék innen. A férfi további viselkedését viszont nem igazán tudja mire vélni.*
~ Ez most sérteget... vagy? ~
*Arcára is kiül a probléma, hogy gondolkoznia kell miként reagáljon. A meghajlás és az első szavak igazán nem esnek jól neki. Rendben hogy rendes, normális körülményekből való lány képét szeretné festeni magáról, de hogy pont ő nézné le azokat akiknek kevesebb adatott, rettentően sérti az igazságérzetét. Már éppen azt kezdi tervezni hogy az ajtóhoz masíroz és bevágja azt, de Aracnak sikerül visszájára fordítania a helyzetét. Vissza, egészen az értetlenségig.*
~ Ő sem nemes? Akkor honnét került ide és miért? ~
*Csak az a pimaszság ne lenne amivel ezt az egészet a fickó előadja... Akkor talán még eszébe is jutna a tündérnek mondani valamit, így viszont tanácstalanul ücsörög tovább némán. Egyszer még kinyitja a száját mielőtt az ajtó csukódna, de csak egy pillanatra aztán rögtön meggondolja magát.*
- Viszlát.
*Ezt már a csukott ajtónak mondja halkan, aztán pár másodpercig még mozdulatlan marad, azt találgatva ki is lehet ez a férfi. Végül egy nagy lélegzetvétel után egyszerűen hátradől az ágyra, közben kifújva a levegőt. Nagyot puffan és el is terül, a plafont bámulja és felhúzott bal lábát is hamar ismét ingatni kezdi.*
~ Vajon végeztek már a reggelivel odalent? ~
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:24:56
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:24:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Örül hogy sikerrel jártak a szavai és valamiféle mosolyt tud csalni Meropea arcára, de a következő szavaira igazán nem számított, és most Qeron komorodik el.*
- Biztos vagyok benne, hogy a szüleid büszkék lennének rád. Én az vagyok. Természetes hogy nem tudod még saját magad intézni a ház minden ügyét hiszen nem volt időd hogy ezt megtanuld, ráadásul azelőtt sem erre hegyezték ki az oktatásodat, hiszen senki nem gondolt arra hogy ilyen helyzetbe kerülünk. Mindennek ellenére sokkal jobban viseled mint bárki is várta volna és tanulni is gyorsan tanulsz... legalábbis, azokat a dolgokat amiknek van értelme.
*Visszautal egy felcsillanó mosollyal a címerek és nevek kérdésére.*
- Az pedig, hogy belátod saját korlátaidat, igazi vezetőre vall. Általában aki ilyen pozícióba kerül rögtön azt gondolja hogy mindenkinél mindent jobban tud. Én azért vagyok, hogy amíg nem tanulsz bele, segítsek. Na meg persze utána is, ha szükséged lesz még rám.
*Itt ismét elvigyorodik.*
- Te vagy a Sillerforw Ház jogos örököse, benned folyik apád vére, én...
*Egy nagy lélegzetvétel közben elgondolkodik hogyan is folytathatná ezt a mondatot.*
- Én csak törleszteni valót örököltem. Kegyes apád adott nekem egy lehetőséget, és én nem hagyom cserben.
*Egy biztató mosollyal reményei szerint sikerül lezárnia a témát. Ellen tudott állni a csábításnak, de nem szeretne még egyszer szembe találkozni vele, mert lehet hogy legközelebb nem lesz elég erős. A kardforgatás lehetőségével úgy látszik sikerül is elterelnie a Kismacska gondolatait és ismét jobb hangulat keríti hatalmába a szobát ahogy arról kezdenek beszélgetni.*
- Ha te is szeretnéd, igen. Tudom, hogy eddig igyekeztek távol tartani tőle, de most már te döntesz. Milyen vezető szeretnél lenni, aki valami nagyúr árnyékában kötöget meg énekelget? Vagy olyan aki a családja és szerettei védelmében szembenéz bármilyen ellenséggel?
*Hiába híve Qeron a nemesi elveknek és szokásoknak, van néhány olyan amivel sosem értett egyet, ezek közé tartozik az is, miszerint hölgyek kezébe nem való a kard. Miért ne dönthetné el mindenki magának, hogy milyen szeretne lenni?*
- A hírnevünk miatt meg ne fájjon a fejed. Itt tanulunk majd hátul, ha az megfelel. Három feltételem van csupán.
*Továbbra is mosolyog nehogy valami rettenetesre gondoljon a gyermek, bár talán egyik sem lesz ínyére, Qeron szerint vállalható kikötések.*
- Az első, hogy napkeltekor kezdünk. Egy vezetőnek pontosnak és megbízhatónak kell lennie mindig és minden körülmények között. Ha a felkelő nap elhagyja a horizontot és még nem vagy kint az udvaron, aznap elmarad az edzés. A második, hogy ebben az időben nem leszel Meropea Úrnő. A legnagyobb nemesnek is meg kell tanulnia, hogy vannak helyzetek amikor nem ő diktál, ilyenkor pedig a döntéseknek, a makacsságnak és a gőgösségnek súlyos következménye lehet. Sokszor nehéz lesz, sokszor fájni fog vagy fáradt leszel, néha talán utálni is fogsz vagy nem látod majd értelmét a feladatoknak, de ha nem fogadsz szót maradéktalanul, akkor nem tanítalak többet. A harmadik feltételem pedig...
*Itt kicsit hátrébb dől és kihúzza magát, mintha mind közül ez lenne a legrettenetesebb.*
- Te győzöd meg Liornt, hogy engedje.
*A széles mosoly persze elmaradhatatlan zárásképpen.*
//Macskakarmok//
*Örül hogy sikerrel jártak a szavai és valamiféle mosolyt tud csalni Meropea arcára, de a következő szavaira igazán nem számított, és most Qeron komorodik el.*
- Biztos vagyok benne, hogy a szüleid büszkék lennének rád. Én az vagyok. Természetes hogy nem tudod még saját magad intézni a ház minden ügyét hiszen nem volt időd hogy ezt megtanuld, ráadásul azelőtt sem erre hegyezték ki az oktatásodat, hiszen senki nem gondolt arra hogy ilyen helyzetbe kerülünk. Mindennek ellenére sokkal jobban viseled mint bárki is várta volna és tanulni is gyorsan tanulsz... legalábbis, azokat a dolgokat amiknek van értelme.
*Visszautal egy felcsillanó mosollyal a címerek és nevek kérdésére.*
- Az pedig, hogy belátod saját korlátaidat, igazi vezetőre vall. Általában aki ilyen pozícióba kerül rögtön azt gondolja hogy mindenkinél mindent jobban tud. Én azért vagyok, hogy amíg nem tanulsz bele, segítsek. Na meg persze utána is, ha szükséged lesz még rám.
*Itt ismét elvigyorodik.*
- Te vagy a Sillerforw Ház jogos örököse, benned folyik apád vére, én...
*Egy nagy lélegzetvétel közben elgondolkodik hogyan is folytathatná ezt a mondatot.*
- Én csak törleszteni valót örököltem. Kegyes apád adott nekem egy lehetőséget, és én nem hagyom cserben.
*Egy biztató mosollyal reményei szerint sikerül lezárnia a témát. Ellen tudott állni a csábításnak, de nem szeretne még egyszer szembe találkozni vele, mert lehet hogy legközelebb nem lesz elég erős. A kardforgatás lehetőségével úgy látszik sikerül is elterelnie a Kismacska gondolatait és ismét jobb hangulat keríti hatalmába a szobát ahogy arról kezdenek beszélgetni.*
- Ha te is szeretnéd, igen. Tudom, hogy eddig igyekeztek távol tartani tőle, de most már te döntesz. Milyen vezető szeretnél lenni, aki valami nagyúr árnyékában kötöget meg énekelget? Vagy olyan aki a családja és szerettei védelmében szembenéz bármilyen ellenséggel?
*Hiába híve Qeron a nemesi elveknek és szokásoknak, van néhány olyan amivel sosem értett egyet, ezek közé tartozik az is, miszerint hölgyek kezébe nem való a kard. Miért ne dönthetné el mindenki magának, hogy milyen szeretne lenni?*
- A hírnevünk miatt meg ne fájjon a fejed. Itt tanulunk majd hátul, ha az megfelel. Három feltételem van csupán.
*Továbbra is mosolyog nehogy valami rettenetesre gondoljon a gyermek, bár talán egyik sem lesz ínyére, Qeron szerint vállalható kikötések.*
- Az első, hogy napkeltekor kezdünk. Egy vezetőnek pontosnak és megbízhatónak kell lennie mindig és minden körülmények között. Ha a felkelő nap elhagyja a horizontot és még nem vagy kint az udvaron, aznap elmarad az edzés. A második, hogy ebben az időben nem leszel Meropea Úrnő. A legnagyobb nemesnek is meg kell tanulnia, hogy vannak helyzetek amikor nem ő diktál, ilyenkor pedig a döntéseknek, a makacsságnak és a gőgösségnek súlyos következménye lehet. Sokszor nehéz lesz, sokszor fájni fog vagy fáradt leszel, néha talán utálni is fogsz vagy nem látod majd értelmét a feladatoknak, de ha nem fogadsz szót maradéktalanul, akkor nem tanítalak többet. A harmadik feltételem pedig...
*Itt kicsit hátrébb dől és kihúzza magát, mintha mind közül ez lenne a legrettenetesebb.*
- Te győzöd meg Liornt, hogy engedje.
*A széles mosoly persze elmaradhatatlan zárásképpen.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 16:02:31
Üzenet elküldve: 2016-08-31 16:02:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a nagyteremben//
*Nem igazán érti min kacag fel Lianth, de ezen nem csodálkozik. Valahogy mindig más volt a gondolkodásuk. A szavai teszik csak egyértelművé hogy mire gondolt, Qeron pedig nem rest válaszolni saját bölcsességével.*
- Az egyszerű népek, akiknek fogalmuk sincs a város vezetéséről, a nyersanyagok és készletek kezeléséről, a politikai és pénzügyi helyzetről, úgy általában saját életükön kívül nem sok másról, bizony hamar elfelejtenek mindent ami nincs rájuk közvetlen hatással. Nem foglalkoznak azzal hogy kerülnek az áruk a piacra, hogy ki és milyen pénzből tartja tisztán az utcákat, hogy a biztonságukat őrző katonáknak honnan van a fizetése. Nem tanulnak történelmet. A nevünk, a házunk, a rangunk semmit sem jelent annak, aki már azt is elfelejtette hogy létezünk, hiszen nem tőlünk veszi a kenyeret a piacon. Kicsúszunk a köztudatból, ezzel együtt csökken a támogatás és a befolyás.
*Sokkal inkább Lianthnak magyarázza ezeket, Meropeától még nem várja el hogy megértse az ilyen ügyek mélységeit és következményeit. Igyekszik nem kioktató stílusban előadni ezt az egészet. Időközben már le is ülnek az asztalhoz, Qeron pedig úgy dönt inkább hagyja a vendéget beszélgetni a lánnyal. Figyel azért, hallgatja a szavakat, magában tesz is egy-két magjegyzést, de nem szól közbe, inkább a reggelinek lát neki. Nem akarja elrontani Meropea örömét és nem akar rossz fényben feltűnni a Kismacskánál azzal, hogy beleköt Lianth minden szavába. Ha fel akar rá esküdni, hát tegye. Qeron nem fog nagy jelentőséget tulajdonítani neki, hiszen vér szerinti családját is egyszerűen faképnél hagyta. Itt jobban érzi magát, kellemesebben, hisz nincs felelőssége nem úgy mint otthon, hát ide vágyik, a családja, a feléjük való kötelességei pedig egyszerűen nem érdeklik. Majd ha már itt is bonyolódnak a dolgok, ha nem lesz olyan fenékig tejfel az élete mint ahogy gondolja, akkor ezt az esküjét is ugyanolyan könnyű szívvel fogja felrúgni mint ahogy otthonról eljött.*
*A reggeli így, hogy Qeron inkább bölcs hallgatásba temetkezik, többé-kevésbé jó hangulatban telik. Persze ha kérdezik akkor válaszol, igyekszik a lehető legdiplomatikusabban megtenni ezt, nem kelteni feleslegesen a feszültséget. Az új cseléddel egyáltalán nem foglalkozik, teljesen és tökéletesen megbízik a házvezetőkben, az ő dolgok a személyzettel törődni, ha itt lehet egy új arc, akkor annak bizonyára megfelelő oka van. Az étkezés végeztével engedélyt kér az Úrnőtől a távozásra, megbeszélik hogy egy óra múlva indulnak, ezzel pedig Qeron el is hagyja a helyiséget hogy elmenjen rendesen megmosakodni, utána pedig szobájában készülődik tovább a sétára.*
*Nem igazán érti min kacag fel Lianth, de ezen nem csodálkozik. Valahogy mindig más volt a gondolkodásuk. A szavai teszik csak egyértelművé hogy mire gondolt, Qeron pedig nem rest válaszolni saját bölcsességével.*
- Az egyszerű népek, akiknek fogalmuk sincs a város vezetéséről, a nyersanyagok és készletek kezeléséről, a politikai és pénzügyi helyzetről, úgy általában saját életükön kívül nem sok másról, bizony hamar elfelejtenek mindent ami nincs rájuk közvetlen hatással. Nem foglalkoznak azzal hogy kerülnek az áruk a piacra, hogy ki és milyen pénzből tartja tisztán az utcákat, hogy a biztonságukat őrző katonáknak honnan van a fizetése. Nem tanulnak történelmet. A nevünk, a házunk, a rangunk semmit sem jelent annak, aki már azt is elfelejtette hogy létezünk, hiszen nem tőlünk veszi a kenyeret a piacon. Kicsúszunk a köztudatból, ezzel együtt csökken a támogatás és a befolyás.
*Sokkal inkább Lianthnak magyarázza ezeket, Meropeától még nem várja el hogy megértse az ilyen ügyek mélységeit és következményeit. Igyekszik nem kioktató stílusban előadni ezt az egészet. Időközben már le is ülnek az asztalhoz, Qeron pedig úgy dönt inkább hagyja a vendéget beszélgetni a lánnyal. Figyel azért, hallgatja a szavakat, magában tesz is egy-két magjegyzést, de nem szól közbe, inkább a reggelinek lát neki. Nem akarja elrontani Meropea örömét és nem akar rossz fényben feltűnni a Kismacskánál azzal, hogy beleköt Lianth minden szavába. Ha fel akar rá esküdni, hát tegye. Qeron nem fog nagy jelentőséget tulajdonítani neki, hiszen vér szerinti családját is egyszerűen faképnél hagyta. Itt jobban érzi magát, kellemesebben, hisz nincs felelőssége nem úgy mint otthon, hát ide vágyik, a családja, a feléjük való kötelességei pedig egyszerűen nem érdeklik. Majd ha már itt is bonyolódnak a dolgok, ha nem lesz olyan fenékig tejfel az élete mint ahogy gondolja, akkor ezt az esküjét is ugyanolyan könnyű szívvel fogja felrúgni mint ahogy otthonról eljött.*
*A reggeli így, hogy Qeron inkább bölcs hallgatásba temetkezik, többé-kevésbé jó hangulatban telik. Persze ha kérdezik akkor válaszol, igyekszik a lehető legdiplomatikusabban megtenni ezt, nem kelteni feleslegesen a feszültséget. Az új cseléddel egyáltalán nem foglalkozik, teljesen és tökéletesen megbízik a házvezetőkben, az ő dolgok a személyzettel törődni, ha itt lehet egy új arc, akkor annak bizonyára megfelelő oka van. Az étkezés végeztével engedélyt kér az Úrnőtől a távozásra, megbeszélik hogy egy óra múlva indulnak, ezzel pedig Qeron el is hagyja a helyiséget hogy elmenjen rendesen megmosakodni, utána pedig szobájában készülődik tovább a sétára.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 16:01:28
Üzenet elküldve: 2016-08-31 16:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea örül, hogy Qeron mégis belemegy ebbe a témába. És talán azt hihetné a férfi, hogy ettől a lány csak még szomorúbb lesz... de ahogy a férfi a családjáról kezd el beszélni, a kezdetleges valódi szomorúság ellenére mégis csak lassan egy szomorkás mosoly jelenik meg az arcán. Hiszen tudja, hogy igaza van. És azt is tudja, hogy a férfi ezzel egyfajta furcsa vigasztalást nyújt neki, ami különösképpen jólesik a számára. Viszont ezzel, és még sok más dologgal elgondolkoztatja őt egy pillanatra. És talán olyan dolgokat mond ki, amikről nem is sejtené, hogy a férfi talán valahol épp várt valami ilyesmire.*
- Büszke vagyok rájuk... de nem tudom rám bárki is büszke lehetne e valaha... Te viszont... *mély levegőt vesz, és nagy kék szemeivel a férfira pillant.*
- Annyi mindent tudsz és teszel... és sokkal idősebb is vagy nálam... talán... *nyel egy nagyot, és lassan beszél.*- Talán neked kéne vezetned a házat... megvan hozzá a neved... nem is értem miért nem kérted soha...
*Nem tudja erre mit reagálhat a férfi vagy mit nem, de közben Liorn mesterről és a címerekről lesz szó. Ami nem a kedvenc témája a lánynak, de az biztos, hogy az igazság mulatságos tud lenni ebben az esetben. Kicsit jobb kedvre is deríti őt.
Ám ahogyan Qeron tovább beszél, egyre jobban kiül az arcára az érdeklődés, aztán a csodálkozás... végül pedig régen látott öröm lesz úrrá rajta, és még a székében is hirtelen dől előre a férfi felé.*
- Kardozni akarsz tanítani? *kérdezi izgatottan. Na ez a téma már sokkal jobban érdekli őt. Ráadásul lehetőséget kínál, hogy több időt tölthessen együtt a férfival.*- De hát... *gondolkodik el egy pillanatra.*
- Azt nekem... nem nagyon engedték eddig, tudod... *mondja aztán kissé félve attól, hogy Qeron mindjárt meggondolja magát.*- Persze atyám megmutatta, hogyan bánjak egy tőrrel, de célba lőni sosem tudtam, és a kard... a kard a nemesek körében férfiaknak való. Mindig ezt mondta. Nekem varrni kellett meg hímezni és megtanulni egy csomó vacak éneket... *húzza el a száját.*
- És... nem tudom, hogy... jó lenne e a hírnevünknek, ha bárki is látná, hogy milyen... *halkabbra fogja a szót, hogy biztos, hogy véletlenül se hallja meg senki Qeronon kívül.*-... béna vagyok...
//Macskakarmok//
*Meropea örül, hogy Qeron mégis belemegy ebbe a témába. És talán azt hihetné a férfi, hogy ettől a lány csak még szomorúbb lesz... de ahogy a férfi a családjáról kezd el beszélni, a kezdetleges valódi szomorúság ellenére mégis csak lassan egy szomorkás mosoly jelenik meg az arcán. Hiszen tudja, hogy igaza van. És azt is tudja, hogy a férfi ezzel egyfajta furcsa vigasztalást nyújt neki, ami különösképpen jólesik a számára. Viszont ezzel, és még sok más dologgal elgondolkoztatja őt egy pillanatra. És talán olyan dolgokat mond ki, amikről nem is sejtené, hogy a férfi talán valahol épp várt valami ilyesmire.*
- Büszke vagyok rájuk... de nem tudom rám bárki is büszke lehetne e valaha... Te viszont... *mély levegőt vesz, és nagy kék szemeivel a férfira pillant.*
- Annyi mindent tudsz és teszel... és sokkal idősebb is vagy nálam... talán... *nyel egy nagyot, és lassan beszél.*- Talán neked kéne vezetned a házat... megvan hozzá a neved... nem is értem miért nem kérted soha...
*Nem tudja erre mit reagálhat a férfi vagy mit nem, de közben Liorn mesterről és a címerekről lesz szó. Ami nem a kedvenc témája a lánynak, de az biztos, hogy az igazság mulatságos tud lenni ebben az esetben. Kicsit jobb kedvre is deríti őt.
Ám ahogyan Qeron tovább beszél, egyre jobban kiül az arcára az érdeklődés, aztán a csodálkozás... végül pedig régen látott öröm lesz úrrá rajta, és még a székében is hirtelen dől előre a férfi felé.*
- Kardozni akarsz tanítani? *kérdezi izgatottan. Na ez a téma már sokkal jobban érdekli őt. Ráadásul lehetőséget kínál, hogy több időt tölthessen együtt a férfival.*- De hát... *gondolkodik el egy pillanatra.*
- Azt nekem... nem nagyon engedték eddig, tudod... *mondja aztán kissé félve attól, hogy Qeron mindjárt meggondolja magát.*- Persze atyám megmutatta, hogyan bánjak egy tőrrel, de célba lőni sosem tudtam, és a kard... a kard a nemesek körében férfiaknak való. Mindig ezt mondta. Nekem varrni kellett meg hímezni és megtanulni egy csomó vacak éneket... *húzza el a száját.*
- És... nem tudom, hogy... jó lenne e a hírnevünknek, ha bárki is látná, hogy milyen... *halkabbra fogja a szót, hogy biztos, hogy véletlenül se hallja meg senki Qeronon kívül.*-... béna vagyok...
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 15:40:31
Üzenet elküldve: 2016-08-31 15:40:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Ezt nem igazán így tervezte. Pedig olyan jól kezdődött, de végül csak előjöttek a szomorú emlékek. Nem is válaszol inkább arra hogy miért nincsenek együtt gyakrabban. Persze, tudna rá időt szakítani, ha valami mástól elvenné, az a valami más pedig olyan dolog lenni, amire a családnak, a háznak, a jó hírük fennmaradása érdekében szüksége van. Találkozók, levelek, iratok, megjelenések, intézni valók... Igazából el is kellett volna utaznia pár napra egy fontosabb ügyben, de inkább az az egy menjen veszendőbe, mint sok másik kevésbé fontos. Nem tudja mit mondhatna. Azt tudja hogy Meropeának is fontos házuk rangjának megtartása, de ő mégis csak egy gyerek, nem érezheti át ennek a helyzetnek a súlyát teljes valójában. Nem láthatja a következményeket. A szakadék szélén lavíroznak, és egyetlen kis lökés is elegendő lenne hogy végleg elapadjanak az anyagi források, vagy hogy elpártoljanak a támogatók... Vagy ami még rosszabb, esetleg egy másik nemesi ház fondorlattal bekebelezze őket. Vissza kell hogy billentse az egyensúlyt, vagy legalább súlyos helyzetbe döntenie magukat. A Kismacska talán elfordul tőle azért amilyenné kénytelen volt válni, de ez a kötelessége. Nem csak a kislányról van szó, hanem a nevük egész jövőjéről. Apja és nagyapja elég bosszúságot okozott már a családnak, Qeron pedig kötelességének érzi hogy törlesszen. Ő sosem úgy gondolta hogy a megboldogult Urat szolgálta volna, vagy most Meropeát. Ő a családot szolgálja, a nevet, a házat, a jövőt, és nem számít hogy mi lesz az ő sorsa, hogy ki mennyire kedveli vagy mennyire nem. Másfelől, ő sem szent ember. Az Úr halálával nem egyszer megfordult a fejében, hogy ő lépjen előre. Ilyen hatalomnak és lehetőségnek nehéz ellenállni. A csábítás, ami a kötelességtudat ellen hajt... Apja és nagyapja, bár mindketten teljesen más helyzetben kényszerültek döntést hozni, de nem tudtak ellenállni a csábításnak, és ha Qeron csak egy valamit fogadhatna meg egész életében, az az lenne, hogy nem lesz olyan gyenge és felelőtlen mint a felmenői. Nem léphet a Sillerforw ház fő ágának elejére, ahhoz túlságosan híg a vére. Ő lesz az oszlop, a támasz, az árnyék aki... Meropea mögött.*
- Bátyád egy hős, ahogy apád is az volt egész életében. Akárhol is vannak, azt biztos nem akarnák hogy szomorúan gondolj vissza rájuk. Legyél büszke arra amit tettek, az ő áldozatuk nélkül talán ez az egész város már csak por és hamu lenne.
*Talán rosszul döntött azzal, hogy nem hagyja szó nélkül ezt a témát, de... Nem tudja hogy segíthetne, próbálkozik, a legjobb szándék vezérli. A rövid csend után eszébe jut valami más amit felhozhatna, halványan el is mosolyodik mielőtt ismét megszólal.*
- De ha már Liornról beszéltünk... Nem ő az egyetlen aki a bátyádat tanította.
*Hátra dől és kicsit kihúzza magát a fotelében, ujjait összefonja ahogy a karfákra könyököl.*
- Én is nyüstöltem őt eleget. Egy vezetőnek nem csak a címereket meg a neveket kell ismernie.
*Látványosan végigméri szemeivel a Kismacskát, aztán rövid szünet után felteszi végre a kérdést amivel egyértelművé válik hogy mire is akart kilyukadni.*
- Mondd csak, elbírnál már egy kardot?
//Macskakarmok//
*Ezt nem igazán így tervezte. Pedig olyan jól kezdődött, de végül csak előjöttek a szomorú emlékek. Nem is válaszol inkább arra hogy miért nincsenek együtt gyakrabban. Persze, tudna rá időt szakítani, ha valami mástól elvenné, az a valami más pedig olyan dolog lenni, amire a családnak, a háznak, a jó hírük fennmaradása érdekében szüksége van. Találkozók, levelek, iratok, megjelenések, intézni valók... Igazából el is kellett volna utaznia pár napra egy fontosabb ügyben, de inkább az az egy menjen veszendőbe, mint sok másik kevésbé fontos. Nem tudja mit mondhatna. Azt tudja hogy Meropeának is fontos házuk rangjának megtartása, de ő mégis csak egy gyerek, nem érezheti át ennek a helyzetnek a súlyát teljes valójában. Nem láthatja a következményeket. A szakadék szélén lavíroznak, és egyetlen kis lökés is elegendő lenne hogy végleg elapadjanak az anyagi források, vagy hogy elpártoljanak a támogatók... Vagy ami még rosszabb, esetleg egy másik nemesi ház fondorlattal bekebelezze őket. Vissza kell hogy billentse az egyensúlyt, vagy legalább súlyos helyzetbe döntenie magukat. A Kismacska talán elfordul tőle azért amilyenné kénytelen volt válni, de ez a kötelessége. Nem csak a kislányról van szó, hanem a nevük egész jövőjéről. Apja és nagyapja elég bosszúságot okozott már a családnak, Qeron pedig kötelességének érzi hogy törlesszen. Ő sosem úgy gondolta hogy a megboldogult Urat szolgálta volna, vagy most Meropeát. Ő a családot szolgálja, a nevet, a házat, a jövőt, és nem számít hogy mi lesz az ő sorsa, hogy ki mennyire kedveli vagy mennyire nem. Másfelől, ő sem szent ember. Az Úr halálával nem egyszer megfordult a fejében, hogy ő lépjen előre. Ilyen hatalomnak és lehetőségnek nehéz ellenállni. A csábítás, ami a kötelességtudat ellen hajt... Apja és nagyapja, bár mindketten teljesen más helyzetben kényszerültek döntést hozni, de nem tudtak ellenállni a csábításnak, és ha Qeron csak egy valamit fogadhatna meg egész életében, az az lenne, hogy nem lesz olyan gyenge és felelőtlen mint a felmenői. Nem léphet a Sillerforw ház fő ágának elejére, ahhoz túlságosan híg a vére. Ő lesz az oszlop, a támasz, az árnyék aki... Meropea mögött.*
- Bátyád egy hős, ahogy apád is az volt egész életében. Akárhol is vannak, azt biztos nem akarnák hogy szomorúan gondolj vissza rájuk. Legyél büszke arra amit tettek, az ő áldozatuk nélkül talán ez az egész város már csak por és hamu lenne.
*Talán rosszul döntött azzal, hogy nem hagyja szó nélkül ezt a témát, de... Nem tudja hogy segíthetne, próbálkozik, a legjobb szándék vezérli. A rövid csend után eszébe jut valami más amit felhozhatna, halványan el is mosolyodik mielőtt ismét megszólal.*
- De ha már Liornról beszéltünk... Nem ő az egyetlen aki a bátyádat tanította.
*Hátra dől és kicsit kihúzza magát a fotelében, ujjait összefonja ahogy a karfákra könyököl.*
- Én is nyüstöltem őt eleget. Egy vezetőnek nem csak a címereket meg a neveket kell ismernie.
*Látványosan végigméri szemeivel a Kismacskát, aztán rövid szünet után felteszi végre a kérdést amivel egyértelművé válik hogy mire is akart kilyukadni.*
- Mondd csak, elbírnál már egy kardot?
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 15:04:16
Üzenet elküldve: 2016-08-31 15:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel, Nixy szobája//
*Az úrnő megszólításra úgy tűnik, hogy a kék hajú lány heveny hasgörcsöt kaphat, mert furcsán rázkódni kezd. Nem volna a helyében, szörnyű érzés lehet megfulladni a röhögéstől.
Mert, hogy valami ilyesmi történhet.*
- A Nixy jobb. *mondja immáron bátrabban a neveket hallva a férfi. Sőt, kezdi úgy érezni, hogy itt valóban semmilyen úrnővel nincs dolga, csak egy kedves, értetlen kis cserfes, kék hajú teremtéssel.
A következő mondatára viszont a visszatartott röhögőgörcs valahogy kiszabadul, mint tretil az odújából. Nilyria nevetése pedig olyan kedves és csengő, hogy Aracnak is önkéntelenül fel kell röhögnie rá egy sort. Furcsa lehet annak, aki látja, hogy a férfi ott áll félmeztelenül, vizes hajjal a nyitott ajtóban, és röhögés zengi be az egész folyosót.*
- Ez nem egy rossz ötlet. *mondja végül vigyorogva. Aztán gyanús lesz neki a lány. Főleg amikor szabadkozni kezd a szegénynegyedes dolog miatt, mert azt gondolja, talán úrnő mégis és megsértette ezzel... de hogy ilyen kék hajat máshol még nem látott, az is biztos... azaz, hogy... a szegénynegyedben pont, hogy igen. Futólag volt csak, és nem nagyon vett róla tudomást... de azért megjegyezte annyira, hogy most felbukkanjon ez az emlék. A lány pedig furcsán sértődött. Persze a feltételezés miatt is lehetne az... de ismeri a nőket annyira, hogy gyanússá váljon számára a dolog.*
- Bocsáss meg, fenséges hölgyem, nem akartalak megsérteni azzal, hogy feltételeztem azt, hogy leereszkedsz közénk, a szolgasorban lévő pór nép közé... *hajol meg máris színpadiasan, miközben ezzel a kis tréfás megjegyzéssel mentegeti magát. Majd egy kaján, rossz fiús félmosollyal az arcán egyenesedik ki és néz egyenesen a lányra.*
- Csak azt szerettem volna tudat alatt talán, hogy így legyen... örültem volna valakinek, aki közelebb áll hozzám ebben a házban. Reméltem, hogy csak a hajad kék, a véred nem. *mondja komolyságot erőltetve magára, de még mindig kissé huncutul csillogó szemekkel.*
- Nos... nem is zavarom tovább hölgyem társaságát. *hajol meg ismét színpadiasan.*- Viszlát Nixy. *kacsint egyet, és már ki is lép az ajtón gyorsan, háttal, a lányt nézve, és bezárja maga előtt.
Hogy aztán egy pillanat alatt a saját szobaajtaja előtt teremjen - amit előbb leellenőriz, hogy valóban az övé e - majd eltűnjön mögötte.*
*Az úrnő megszólításra úgy tűnik, hogy a kék hajú lány heveny hasgörcsöt kaphat, mert furcsán rázkódni kezd. Nem volna a helyében, szörnyű érzés lehet megfulladni a röhögéstől.
Mert, hogy valami ilyesmi történhet.*
- A Nixy jobb. *mondja immáron bátrabban a neveket hallva a férfi. Sőt, kezdi úgy érezni, hogy itt valóban semmilyen úrnővel nincs dolga, csak egy kedves, értetlen kis cserfes, kék hajú teremtéssel.
A következő mondatára viszont a visszatartott röhögőgörcs valahogy kiszabadul, mint tretil az odújából. Nilyria nevetése pedig olyan kedves és csengő, hogy Aracnak is önkéntelenül fel kell röhögnie rá egy sort. Furcsa lehet annak, aki látja, hogy a férfi ott áll félmeztelenül, vizes hajjal a nyitott ajtóban, és röhögés zengi be az egész folyosót.*
- Ez nem egy rossz ötlet. *mondja végül vigyorogva. Aztán gyanús lesz neki a lány. Főleg amikor szabadkozni kezd a szegénynegyedes dolog miatt, mert azt gondolja, talán úrnő mégis és megsértette ezzel... de hogy ilyen kék hajat máshol még nem látott, az is biztos... azaz, hogy... a szegénynegyedben pont, hogy igen. Futólag volt csak, és nem nagyon vett róla tudomást... de azért megjegyezte annyira, hogy most felbukkanjon ez az emlék. A lány pedig furcsán sértődött. Persze a feltételezés miatt is lehetne az... de ismeri a nőket annyira, hogy gyanússá váljon számára a dolog.*
- Bocsáss meg, fenséges hölgyem, nem akartalak megsérteni azzal, hogy feltételeztem azt, hogy leereszkedsz közénk, a szolgasorban lévő pór nép közé... *hajol meg máris színpadiasan, miközben ezzel a kis tréfás megjegyzéssel mentegeti magát. Majd egy kaján, rossz fiús félmosollyal az arcán egyenesedik ki és néz egyenesen a lányra.*
- Csak azt szerettem volna tudat alatt talán, hogy így legyen... örültem volna valakinek, aki közelebb áll hozzám ebben a házban. Reméltem, hogy csak a hajad kék, a véred nem. *mondja komolyságot erőltetve magára, de még mindig kissé huncutul csillogó szemekkel.*
- Nos... nem is zavarom tovább hölgyem társaságát. *hajol meg ismét színpadiasan.*- Viszlát Nixy. *kacsint egyet, és már ki is lép az ajtón gyorsan, háttal, a lányt nézve, és bezárja maga előtt.
Hogy aztán egy pillanat alatt a saját szobaajtaja előtt teremjen - amit előbb leellenőriz, hogy valóban az övé e - majd eltűnjön mögötte.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 14:52:36
Üzenet elküldve: 2016-08-31 14:52:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea is együtt nevet Qeronnal, és ez a jókedv egy pillanatig végtelennek tűnik.
Egészen addig, amíg a lánynak eszébe nem ötlik, hogy milyen különös az, hogy a férfi itt van. Nem túl szokványos az utóbbi időben. Na de valami oka mégis csak kell, hogy legyen! Talán közrejátszhat ebben Lianth érkezése?*
- Tudnánk együtt lenni... *sóhajt fel a lány.*- Sétálni a kertben, vagy leülni a szalonban és olvasni egymásnak, mint régen... még most is szoktam hátul sétálgatni a kis tavacska körül. De mindig egyedül, mert sosem vagy itt...
*Elszomorodik a gondolatra. Nem is néz a férfira egy ideig. Tudja, hogy sok a dolga, de hát neki is... de tényleg úgy érzi, hogy ha az ember nagyon akar, szakíthat a családjára elég időt. A történtek után pár hattal még próbálkozott az esdeklő nézéssel, próbálta rávezetni Qeront, hogy legyen mellette... másképpen kellett volna ezt tennie. Nem a hivatali dolgokkal kellett volna foglalkoznia nyomban, hanem azzal, mi lehet Meropeával... de a sajnálkozáson kívül ezt senki nem kérdezte tőle igazán. Ő pedig lassan rájött, hogy bármennyien is vannak körülötte, magára maradt.
Szomorkásan néz maga elé, amikor a férfi ismét beszélni kezd. A szemei szomorúak maradnak de megenged egy mosolyt azért.*
- Igen, a címerek...
*Szemlátomást kicsit felélénkül ettől a témától.*
- Állandóan be kell tanulni őket... ki családtag, ki nem... mi a címerük a jelmondatuk, mivel foglalkoznak... azt mondja, minden nemesnek tudnia kell ezeket, és most, hogy úrnő lettem, rám ez hatványozottan vonatkozik... jobb volt még, mikor Kyrt nyüstölte ezekkel minden nap... *húzza el a száját egy félmosolyra, aztán újra elszomorodik a bátyja említésére.*
- Most is nyüstölhetné őt...
*Felsóhajt és néhány pillanatra csendben marad, de összeszedi magát. Muszáj erősnek lennie!*
- Van, amit én választok meg. *von vállat egy halovány mosollyal.*- De nagyon tukmálja rám. De már tudom, hogyha nagyon akarom, meg tudom neki mondani, hogy hagyjon békén vele, bármennyire is erősködik. Azért valamire csak jó, hogy én parancsolok. *mosolyog.*
~De milyen áron...~
//Macskakarmok//
*Meropea is együtt nevet Qeronnal, és ez a jókedv egy pillanatig végtelennek tűnik.
Egészen addig, amíg a lánynak eszébe nem ötlik, hogy milyen különös az, hogy a férfi itt van. Nem túl szokványos az utóbbi időben. Na de valami oka mégis csak kell, hogy legyen! Talán közrejátszhat ebben Lianth érkezése?*
- Tudnánk együtt lenni... *sóhajt fel a lány.*- Sétálni a kertben, vagy leülni a szalonban és olvasni egymásnak, mint régen... még most is szoktam hátul sétálgatni a kis tavacska körül. De mindig egyedül, mert sosem vagy itt...
*Elszomorodik a gondolatra. Nem is néz a férfira egy ideig. Tudja, hogy sok a dolga, de hát neki is... de tényleg úgy érzi, hogy ha az ember nagyon akar, szakíthat a családjára elég időt. A történtek után pár hattal még próbálkozott az esdeklő nézéssel, próbálta rávezetni Qeront, hogy legyen mellette... másképpen kellett volna ezt tennie. Nem a hivatali dolgokkal kellett volna foglalkoznia nyomban, hanem azzal, mi lehet Meropeával... de a sajnálkozáson kívül ezt senki nem kérdezte tőle igazán. Ő pedig lassan rájött, hogy bármennyien is vannak körülötte, magára maradt.
Szomorkásan néz maga elé, amikor a férfi ismét beszélni kezd. A szemei szomorúak maradnak de megenged egy mosolyt azért.*
- Igen, a címerek...
*Szemlátomást kicsit felélénkül ettől a témától.*
- Állandóan be kell tanulni őket... ki családtag, ki nem... mi a címerük a jelmondatuk, mivel foglalkoznak... azt mondja, minden nemesnek tudnia kell ezeket, és most, hogy úrnő lettem, rám ez hatványozottan vonatkozik... jobb volt még, mikor Kyrt nyüstölte ezekkel minden nap... *húzza el a száját egy félmosolyra, aztán újra elszomorodik a bátyja említésére.*
- Most is nyüstölhetné őt...
*Felsóhajt és néhány pillanatra csendben marad, de összeszedi magát. Muszáj erősnek lennie!*
- Van, amit én választok meg. *von vállat egy halovány mosollyal.*- De nagyon tukmálja rám. De már tudom, hogyha nagyon akarom, meg tudom neki mondani, hogy hagyjon békén vele, bármennyire is erősködik. Azért valamire csak jó, hogy én parancsolok. *mosolyog.*
~De milyen áron...~
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-31 13:27:56
Üzenet elküldve: 2016-08-31 13:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
//Új munkaerő//
*Szimpatikusnak tűnik az új lány. Értelmesen válaszolgat a kérdésekre és maguk a válaszok is teljesen rendben vannak. És még a tálca is a kezében van, nem a földön, úgyhogy eddig jó.*
-A legjobbkor jöttél, nem tagadom. A reggeli után lesz időnk megvitatni a sorsod és Delanernek is be akarlak mutatni.
*Lyv ekkor ügyeskedve benyit a nagyterembe és látja, hogy a háznép már az asztalnál ül. Gyors, határozott léptekkel indul hát a nagy asztal felé, és a két nagy tálcát leteszi a megfelelő helyekre. Kissé oldalra pillant és úgy látja, hogy Firan is követi a példáját. Mikor mindent elhelyez oda, ahova való, hátra lép egyet, és derékból meghajol, biccentve Meropea, majd a többiek felé.*
-Jó étvágyat az Úrnőnek és az Uraknak.
*Italt tölt mindenki piharába, ki mit kér, majd a fal mellé húzódik a sarokba, hogy ha bárkinek bármire szüksége lenne, azonnal ugorhasson. Firannak halkan csak annyit mond.*
-Most visszamehetsz a konyhába, kérdezd meg Vennát, miben tudsz segíteni. Amint tudok, megyek.
*Kedvesen elmosolyodik, de csak egy pillanatra, és figyelmét máris az étkező nemesség felé fordítja.*
//Új munkaerő//
*Szimpatikusnak tűnik az új lány. Értelmesen válaszolgat a kérdésekre és maguk a válaszok is teljesen rendben vannak. És még a tálca is a kezében van, nem a földön, úgyhogy eddig jó.*
-A legjobbkor jöttél, nem tagadom. A reggeli után lesz időnk megvitatni a sorsod és Delanernek is be akarlak mutatni.
*Lyv ekkor ügyeskedve benyit a nagyterembe és látja, hogy a háznép már az asztalnál ül. Gyors, határozott léptekkel indul hát a nagy asztal felé, és a két nagy tálcát leteszi a megfelelő helyekre. Kissé oldalra pillant és úgy látja, hogy Firan is követi a példáját. Mikor mindent elhelyez oda, ahova való, hátra lép egyet, és derékból meghajol, biccentve Meropea, majd a többiek felé.*
-Jó étvágyat az Úrnőnek és az Uraknak.
*Italt tölt mindenki piharába, ki mit kér, majd a fal mellé húzódik a sarokba, hogy ha bárkinek bármire szüksége lenne, azonnal ugorhasson. Firannak halkan csak annyit mond.*
-Most visszamehetsz a konyhába, kérdezd meg Vennát, miben tudsz segíteni. Amint tudok, megyek.
*Kedvesen elmosolyodik, de csak egy pillanatra, és figyelmét máris az étkező nemesség felé fordítja.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:29:44
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:29:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, Nixy szobája//
*Bólint arra ahogy a nevét visszaismétlik, és akkor ugrik be neki, hogy talán rendesen kellett volna mondania, de most már mindegy. A következő bizonytalan kérdésre viszont azonnal kitörne belőle a nevetés, csak hát rögtön próbálja is visszafogni magát, így csupán valami elharapott pfürrögés csúszik ki az ajkai között. Szája elé kapja eddig ölében nyugvó jobbját és erőltetetten köhécsel párat, de a szemein így is látszik a vigyor.*
- Khm... ő...
*Eljátszik a gondolattal hogy igenlő választ ad, de nem szeretné magát slamasztikába keverni, később még megüthetné miatta a bokáját.*
- Nem, csak... csak simán Nixy.
~ Basszus már megint! ~
- Izé, Nilyria.
*Először még könnyű volt zavarában túltennie magát a fickó komikumán, de hogy leúrnőzte... Ez még önmagában talán egy menthető helyzet lenne, de felszakított vele valami különös gátat, így mikor a "lökött szomszéd" részhez ér a férfi akkor a tündér ismét felnevet. Csak lágyan, gyerekesen, röviden, tenyerét ismét a szája elé emelve hogy elrejtse az elrejthetetlent, de már nem is próbálkozik teljes erőbedobással.*
- Semmi gond, mostantól majd kulcsra zárom az ajtómat.
*A mondat előtt persze ismét ölébe engedte a kezét így már látszik a széles vigyor amivel a szavakat kiejti. A széles vigyor, ami a következő kérdésre rá is fagy, és szép lassan kezd onnan leolvadni.*
~ Végem... ~
*Elméje persze rögtön elkezd azon dolgozni hogy valahogyan kivágja magát, de a fickó megelőzi és szabadkozni kezd, észbe is kap hogy az ábrázata ennek ellenére elárulhatja, így egy egyszerű hajigazításnak álcázott fejrázás után ismét komolyabb kifejezést erőltet magára.*
- Nyilván nem a házba zárva élem le az életemet, de nem, a szegénynegyedben ritkán fordultam meg.
*Az iménti vidámságnak már nyoma sincs, mintha soha nem is lett volna, inkább kissé sértődött éllel igyekszik azt sugallni, hogy még a feltételezést is kikéri magának.*
*Bólint arra ahogy a nevét visszaismétlik, és akkor ugrik be neki, hogy talán rendesen kellett volna mondania, de most már mindegy. A következő bizonytalan kérdésre viszont azonnal kitörne belőle a nevetés, csak hát rögtön próbálja is visszafogni magát, így csupán valami elharapott pfürrögés csúszik ki az ajkai között. Szája elé kapja eddig ölében nyugvó jobbját és erőltetetten köhécsel párat, de a szemein így is látszik a vigyor.*
- Khm... ő...
*Eljátszik a gondolattal hogy igenlő választ ad, de nem szeretné magát slamasztikába keverni, később még megüthetné miatta a bokáját.*
- Nem, csak... csak simán Nixy.
~ Basszus már megint! ~
- Izé, Nilyria.
*Először még könnyű volt zavarában túltennie magát a fickó komikumán, de hogy leúrnőzte... Ez még önmagában talán egy menthető helyzet lenne, de felszakított vele valami különös gátat, így mikor a "lökött szomszéd" részhez ér a férfi akkor a tündér ismét felnevet. Csak lágyan, gyerekesen, röviden, tenyerét ismét a szája elé emelve hogy elrejtse az elrejthetetlent, de már nem is próbálkozik teljes erőbedobással.*
- Semmi gond, mostantól majd kulcsra zárom az ajtómat.
*A mondat előtt persze ismét ölébe engedte a kezét így már látszik a széles vigyor amivel a szavakat kiejti. A széles vigyor, ami a következő kérdésre rá is fagy, és szép lassan kezd onnan leolvadni.*
~ Végem... ~
*Elméje persze rögtön elkezd azon dolgozni hogy valahogyan kivágja magát, de a fickó megelőzi és szabadkozni kezd, észbe is kap hogy az ábrázata ennek ellenére elárulhatja, így egy egyszerű hajigazításnak álcázott fejrázás után ismét komolyabb kifejezést erőltet magára.*
- Nyilván nem a házba zárva élem le az életemet, de nem, a szegénynegyedben ritkán fordultam meg.
*Az iménti vidámságnak már nyoma sincs, mintha soha nem is lett volna, inkább kissé sértődött éllel igyekszik azt sugallni, hogy még a feltételezést is kikéri magának.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:10:31
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
-Hát persze.
*Teszi hozzá immár a séta közben, hogy tudassa teljesen megjegyezte, hogy hány éves a Kismacska. Nem állt szándékában hogy megfiatalítsa képzeletben. Vele is elmúlt ez a két év, méghozzá nem a legjobb hangulatban. Persze ez itt ha nem ezerszeres mértékben igaz. Na de éljünk a jelennek. Érkezik Qeron, egy elegáns köhintés mellet. Kétszer is őszinte mosolyt csal az arcára.*
~A mi házunk a te házad is? Érdekes!~
*Boncolgatná még ezt az analógiát, de inkább csak egy köszönömmel bólint. Aztán pedig a "szegény" kérdés. Nem illendő tudja, de ezen egy picit fel is kacag. Megmagyarázza mi ennyire vicces.*
-Attól mert szegény egy ember még nem lesz egyszerű barátom. Csak szegény. S én sem láttalak régóta, mégis emlékszem.
*Csak hogy megfeleljen a kék vérnek, és minden nemes farnyalásnak egy bókot ereszt a végére.*
-És egy napot sem változtál.
*Csak a fejét fordítja, és mindeközben hüvelykujjával Meropea kedves kis bársonyos kézvejét simogatja, aztán az asztalhoz ülteti. Mikor a kislány felajánlja azt a szobát, amit ő kért magának reggel, illemtudóan fejet hajt.*
-Igazán köszönöm.
*Érkezik a kérdés, amit nem reggelinél kellene megbeszélni, mert Lianből hamar kihozza az állatot. Hangsúlyán, és önmagán is látszik, hogy egyszer komolyra is veszi a témát de nem most.*
-Marl nem bácsi. Néni! Méghozzá a legrosszabb fajtából. Nem volt beleszólása.
*Mondja és már ebben is elfogta egy kicsit a hév. Viszont a másik válaszra szívesebben veszi rá magát. Végül is! A fennköltség oszlopos szobra ott áll az ajtóban. Rá is pillant egy pillanatra.*
-Fegyverem, és életem neked ajánlom úrnőm. Ha neked megfelel, halálom napjáig melletted maradok ha kell.
*Megérzi az étel illatát, és már a témát is vidámabb felé terelné.*
-Amíg ilyen illatok vannak, meg pláne.
*Mosolyodik el a lány felé.*
-Hát persze.
*Teszi hozzá immár a séta közben, hogy tudassa teljesen megjegyezte, hogy hány éves a Kismacska. Nem állt szándékában hogy megfiatalítsa képzeletben. Vele is elmúlt ez a két év, méghozzá nem a legjobb hangulatban. Persze ez itt ha nem ezerszeres mértékben igaz. Na de éljünk a jelennek. Érkezik Qeron, egy elegáns köhintés mellet. Kétszer is őszinte mosolyt csal az arcára.*
~A mi házunk a te házad is? Érdekes!~
*Boncolgatná még ezt az analógiát, de inkább csak egy köszönömmel bólint. Aztán pedig a "szegény" kérdés. Nem illendő tudja, de ezen egy picit fel is kacag. Megmagyarázza mi ennyire vicces.*
-Attól mert szegény egy ember még nem lesz egyszerű barátom. Csak szegény. S én sem láttalak régóta, mégis emlékszem.
*Csak hogy megfeleljen a kék vérnek, és minden nemes farnyalásnak egy bókot ereszt a végére.*
-És egy napot sem változtál.
*Csak a fejét fordítja, és mindeközben hüvelykujjával Meropea kedves kis bársonyos kézvejét simogatja, aztán az asztalhoz ülteti. Mikor a kislány felajánlja azt a szobát, amit ő kért magának reggel, illemtudóan fejet hajt.*
-Igazán köszönöm.
*Érkezik a kérdés, amit nem reggelinél kellene megbeszélni, mert Lianből hamar kihozza az állatot. Hangsúlyán, és önmagán is látszik, hogy egyszer komolyra is veszi a témát de nem most.*
-Marl nem bácsi. Néni! Méghozzá a legrosszabb fajtából. Nem volt beleszólása.
*Mondja és már ebben is elfogta egy kicsit a hév. Viszont a másik válaszra szívesebben veszi rá magát. Végül is! A fennköltség oszlopos szobra ott áll az ajtóban. Rá is pillant egy pillanatra.*
-Fegyverem, és életem neked ajánlom úrnőm. Ha neked megfelel, halálom napjáig melletted maradok ha kell.
*Megérzi az étel illatát, és már a témát is vidámabb felé terelné.*
-Amíg ilyen illatok vannak, meg pláne.
*Mosolyodik el a lány felé.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:08:13
Üzenet elküldve: 2016-08-30 23:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel, Nixy szobája//
*A lány kedves.
És látszólag nem nagyon érti, hogy miről van szó. Arac se nagyon érti, hogy miről van szó. Itt állnak egymással szemben és nem értik, hogy miről van szó.*
- Öh... Nixy. *ismétli a lány nevét, hogy magában is nyomatékosítsa.*- Úrnő? *kérdezi óvatosan és halkan, mert hát ezzel nem ártana tisztában lennie. Meropea is nagyjából ennyi idősnek néz ki, mint ez a lány. Na jó. Ez a lány kicsit azért idősebbnek. De Meropea gyermek még, mégis ő itt az úrnő. Akkor meg sosem lehet tudni.*
- Én is örülök. *mosolyog, most már kevésbé zavartan. De még mindig annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy le is blokkol, azaz akármennyire is a távozáson van, mégsem mozdul meg.
Na meg... mégis mi a jó francért kék ennek a haja?*
- Szóval... azt hiszem itt lakom melletted. Én vagyok a... lökött szomszéd, aki nem tudja hová kell menni. *ismétli kicsit önmagát. Aztán kissé hunyorogni kezd, mintha elgondolkodna valamin. Kék haj...*
- Te nem szoktál sétálni a szegénynegyedben? *kérdezi aztán, mert amikor ott töltötte az idejét, mintha látott volna néha egy kék hajú lányt. De azonnal rájön mennyire ostoba és illetlen dolgot kérdezett, mert nyomban szabadkozni kezd.*
- Bocsáss meg hölgyem, bocsáss meg, ne haragudj! Biztosan nem Te voltál, csak mindenféle ostobaságot hordok itt össze zavaromban...
*A lány kedves.
És látszólag nem nagyon érti, hogy miről van szó. Arac se nagyon érti, hogy miről van szó. Itt állnak egymással szemben és nem értik, hogy miről van szó.*
- Öh... Nixy. *ismétli a lány nevét, hogy magában is nyomatékosítsa.*- Úrnő? *kérdezi óvatosan és halkan, mert hát ezzel nem ártana tisztában lennie. Meropea is nagyjából ennyi idősnek néz ki, mint ez a lány. Na jó. Ez a lány kicsit azért idősebbnek. De Meropea gyermek még, mégis ő itt az úrnő. Akkor meg sosem lehet tudni.*
- Én is örülök. *mosolyog, most már kevésbé zavartan. De még mindig annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy le is blokkol, azaz akármennyire is a távozáson van, mégsem mozdul meg.
Na meg... mégis mi a jó francért kék ennek a haja?*
- Szóval... azt hiszem itt lakom melletted. Én vagyok a... lökött szomszéd, aki nem tudja hová kell menni. *ismétli kicsit önmagát. Aztán kissé hunyorogni kezd, mintha elgondolkodna valamin. Kék haj...*
- Te nem szoktál sétálni a szegénynegyedben? *kérdezi aztán, mert amikor ott töltötte az idejét, mintha látott volna néha egy kék hajú lányt. De azonnal rájön mennyire ostoba és illetlen dolgot kérdezett, mert nyomban szabadkozni kezd.*
- Bocsáss meg hölgyem, bocsáss meg, ne haragudj! Biztosan nem Te voltál, csak mindenféle ostobaságot hordok itt össze zavaromban...
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:57:59
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:57:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, Nixy szobája//
*Nixynek teljességgel szokatlan hogy idegen férfiak toppannak a szobájába, akár félmeztelenül akár nem, de ennek az az egyszerű oka van hogy még sosem volt szobája. Legalább egy köszönést kap végre, bár igazából nem hiányzik neki, nem bántaná a lelkecskéjét és nem lenne felháborodva miatta, néhány nappal ezelőtt még a "takarodj" és ehhez hasonló szavak is teljesen mindennaposak voltak, ha róla volt szó. Most viszont... nem igazán tudja hogy mi történik. Hirtelen megfordul a fejében, hogy esetleg másfajta szolgáltatásokra is igényt tartana néhány nemes úr, de igazán reménykedik benne hogy nem valami ilyesmiről van szó. Egyelőre nem szólal meg, csak nézi ahogy az idegen zavartan szerencsétlenkedik, de végül csak kiderül hogy miből is fakad a probléma.*
- Oh.
*Csak halkan, leginkább magának jegyzi meg, közben végre izmai is elernyednek kissé.*
- Semmi baj.
*Ezt már hangosabban mondja, de továbbra is elég értetlen ábrázattal. Az utcán jöttek-mentek körülötte, ha valami elhagyott házat találtak a többi gyerekkel pár napra, akkor is tömegesen aludtak együtt, nem fog fennakadni azon hogy valaki megzavarta az ő saját szobájának a szentségét, inkább csak azzal van problémája, hogy nem tudja hogyan kellene kezelnie a helyzetet. Mi lehet elvárható egy ilyen szituációban?*
- Nixy.
*Csak így egyszerűen, ennyit sikerül válaszolnia zavarában, el is felejti hogy a hosszabb, szebb nevét lenne illendőbb mondania. A kéznyújtásra kissé megrezzen, no nem az ijedtségtől, csak ösztönösen mozdulna hogy felkeljen és odasétáljon, de rögtön látja hogy Arac lemond erről a szándékáról így a helyén marad.*
- N... Nem zavartál.
*Von vállat még mindig térdein ülve. Végül is semmi olyat nem csinált amiben rettentően feltartotta volna a férfi, bár ha a szó szoros értelmét vesszük, zavarni nagyon is megzavarta. Furcsa hogy szabadkoznak neki.*
- Ő...
*Úrhölgyeknek az ilyesmi talán kevésbé szokása, de neki sosem szólt senki, hogy nem illik "ő"-zni.*
- Örülök, hogy megismertelek.
~Azt hiszem.~
*Marasztalni kifejezetten nem akarja, de elzavarni sem fogja az idegent. Igyekezne inkább jó benyomást kelteni mindenkiben.*
*Nixynek teljességgel szokatlan hogy idegen férfiak toppannak a szobájába, akár félmeztelenül akár nem, de ennek az az egyszerű oka van hogy még sosem volt szobája. Legalább egy köszönést kap végre, bár igazából nem hiányzik neki, nem bántaná a lelkecskéjét és nem lenne felháborodva miatta, néhány nappal ezelőtt még a "takarodj" és ehhez hasonló szavak is teljesen mindennaposak voltak, ha róla volt szó. Most viszont... nem igazán tudja hogy mi történik. Hirtelen megfordul a fejében, hogy esetleg másfajta szolgáltatásokra is igényt tartana néhány nemes úr, de igazán reménykedik benne hogy nem valami ilyesmiről van szó. Egyelőre nem szólal meg, csak nézi ahogy az idegen zavartan szerencsétlenkedik, de végül csak kiderül hogy miből is fakad a probléma.*
- Oh.
*Csak halkan, leginkább magának jegyzi meg, közben végre izmai is elernyednek kissé.*
- Semmi baj.
*Ezt már hangosabban mondja, de továbbra is elég értetlen ábrázattal. Az utcán jöttek-mentek körülötte, ha valami elhagyott házat találtak a többi gyerekkel pár napra, akkor is tömegesen aludtak együtt, nem fog fennakadni azon hogy valaki megzavarta az ő saját szobájának a szentségét, inkább csak azzal van problémája, hogy nem tudja hogyan kellene kezelnie a helyzetet. Mi lehet elvárható egy ilyen szituációban?*
- Nixy.
*Csak így egyszerűen, ennyit sikerül válaszolnia zavarában, el is felejti hogy a hosszabb, szebb nevét lenne illendőbb mondania. A kéznyújtásra kissé megrezzen, no nem az ijedtségtől, csak ösztönösen mozdulna hogy felkeljen és odasétáljon, de rögtön látja hogy Arac lemond erről a szándékáról így a helyén marad.*
- N... Nem zavartál.
*Von vállat még mindig térdein ülve. Végül is semmi olyat nem csinált amiben rettentően feltartotta volna a férfi, bár ha a szó szoros értelmét vesszük, zavarni nagyon is megzavarta. Furcsa hogy szabadkoznak neki.*
- Ő...
*Úrhölgyeknek az ilyesmi talán kevésbé szokása, de neki sosem szólt senki, hogy nem illik "ő"-zni.*
- Örülök, hogy megismertelek.
~Azt hiszem.~
*Marasztalni kifejezetten nem akarja, de elzavarni sem fogja az idegent. Igyekezne inkább jó benyomást kelteni mindenkiben.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:40:14
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:40:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel, Nixy szobája//
*A tény, hogy teljesen félmeztelen, Aracot sem zaklatja fel.
És az sem szokatlan számára, hogy idegen nők ülnek vagy fekszenek az ágyában, de esküdni merne, hogy ez a szoba egy órája még nem ilyen volt. És mivel egyre gyanúsabbak neki ezek a dolgok, nem kell sok ész, hogy rájöjjön a probléma nyitjára.*
- Jó reggelt... öh... *vigyorodik el zavartan és jobb kezével megvakarja a tarkóját, miközben baljával magához szorítja a fürdőben már levetett, mosásra vágyó nadrágját.*
- Azt hiszem... mellé... én... *hátrál pár lépést az ajtóig és kinéz... az ablakra.*- Nem erre...
*A másik irányba pillant.*
- Azt hiszem erre van a szobám... talán melletted... ne haragudj, tegnap este érkeztem, és gőzöm sincs, hogy mi merre van. *vigyorog a lányra még mindig kissé zavartan. Mi lett volna ha valami más helyzetben nyit rá a lányra? Mondjuk, ha éppen öltözik? Habár nem néz ki kevésbé feszengőnek. Meg hozzáhasonlóan kissé tanácstalannak. De nem lehet tudni, hogy nem e valami úrhölgy ő is. Nem szeretné rögtön elrontani a renoméját itt.*
- A... Arac vagyok. *nyújtja ki a kezét... amit innen a lány alighanem nem fog elérni. Úgyhogy le is ereszti rögtön, és kissé elhúzza a száját.*
- Öh... bocsáss meg, hogy zavartalak... már... már megyek is! Itt se vagyok!
*A tény, hogy teljesen félmeztelen, Aracot sem zaklatja fel.
És az sem szokatlan számára, hogy idegen nők ülnek vagy fekszenek az ágyában, de esküdni merne, hogy ez a szoba egy órája még nem ilyen volt. És mivel egyre gyanúsabbak neki ezek a dolgok, nem kell sok ész, hogy rájöjjön a probléma nyitjára.*
- Jó reggelt... öh... *vigyorodik el zavartan és jobb kezével megvakarja a tarkóját, miközben baljával magához szorítja a fürdőben már levetett, mosásra vágyó nadrágját.*
- Azt hiszem... mellé... én... *hátrál pár lépést az ajtóig és kinéz... az ablakra.*- Nem erre...
*A másik irányba pillant.*
- Azt hiszem erre van a szobám... talán melletted... ne haragudj, tegnap este érkeztem, és gőzöm sincs, hogy mi merre van. *vigyorog a lányra még mindig kissé zavartan. Mi lett volna ha valami más helyzetben nyit rá a lányra? Mondjuk, ha éppen öltözik? Habár nem néz ki kevésbé feszengőnek. Meg hozzáhasonlóan kissé tanácstalannak. De nem lehet tudni, hogy nem e valami úrhölgy ő is. Nem szeretné rögtön elrontani a renoméját itt.*
- A... Arac vagyok. *nyújtja ki a kezét... amit innen a lány alighanem nem fog elérni. Úgyhogy le is ereszti rögtön, és kissé elhúzza a száját.*
- Öh... bocsáss meg, hogy zavartalak... már... már megyek is! Itt se vagyok!
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:28:53
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:28:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, Nixy szobája//
*Kellemesen eldudorászik magában az ágyán elterülve, felhúzott lábát ingatva jobbra-balra. Először még a plafont bámulja, de hamar megunja és csak fejét elfordítva kitekint inkább az ablakon. Sokkal az sem mozgalmasabb, de legalább kilát a szabadba. Kilincs kattan, ajtó nyílik, a fiatal tündér pedig ijedtében olyan hirtelen rántja magát ülésbe, hogy még a kép is elmosódik számára egy pillanat erejéig. Térdelésbe érkezett, kezeivel a mozdulat közben ösztönösen felsője aljába kapaszkodott és most is azt szorítja ölében, egész karjaival belefeszülve. A leghalványabb fogalma sincs arról hogy mi történik és hogy ki ez az idegen, arról meg pláne hogy hogyan milyen reakció lenne tőle elvárható ebben a helyzetben. Az utcákon felnőve átélt már egyet 's mást, nem fog felsikkantani a meglepettségtől, csak ül, és jobb híján tanácstalanul bámulja az érkezőt. Az elhangzottak alapján a férfi is legalább annyira meglepődik mint Nilyria, de a tündér gondolatai szerint még mindig az idegen van előnyben, hiszen ő pontosan tudja magáról hogy kicsoda és hogy mit keres itt. Már úgy a házban, nem feltétlenül a szobában... Nixy viszont nem tudja hogyan illene viselkednie, milyen rangot kellene eljátszania, meg pláne hogy ez a fickó milyen rangban lehet, de még ha tudná is, hogy a francba viszonyuljon hozzá.*
- Ő... Jó reggelt.
*Vak vezet világtalant, ezzel valószínűleg nem kerülnek előrébb a helyzet tisztázásában. A tény hogy az idegen félmeztelen nem igazán zaklatja fel, nyáron ez teljesen megszokott viselet a férfiak közt ott ahonnan ő való. Csak a szája mozdul, esetleg pislog néhányat, testének többi része továbbra is feszesen ragaszkodik ahhoz, hogy ő bizony teljesen tisztességesen ült az ágyon eddig is, nem elterülve, kifeküdve dudorászott mint valami elvarázsolt kis fruska.*
*Kellemesen eldudorászik magában az ágyán elterülve, felhúzott lábát ingatva jobbra-balra. Először még a plafont bámulja, de hamar megunja és csak fejét elfordítva kitekint inkább az ablakon. Sokkal az sem mozgalmasabb, de legalább kilát a szabadba. Kilincs kattan, ajtó nyílik, a fiatal tündér pedig ijedtében olyan hirtelen rántja magát ülésbe, hogy még a kép is elmosódik számára egy pillanat erejéig. Térdelésbe érkezett, kezeivel a mozdulat közben ösztönösen felsője aljába kapaszkodott és most is azt szorítja ölében, egész karjaival belefeszülve. A leghalványabb fogalma sincs arról hogy mi történik és hogy ki ez az idegen, arról meg pláne hogy hogyan milyen reakció lenne tőle elvárható ebben a helyzetben. Az utcákon felnőve átélt már egyet 's mást, nem fog felsikkantani a meglepettségtől, csak ül, és jobb híján tanácstalanul bámulja az érkezőt. Az elhangzottak alapján a férfi is legalább annyira meglepődik mint Nilyria, de a tündér gondolatai szerint még mindig az idegen van előnyben, hiszen ő pontosan tudja magáról hogy kicsoda és hogy mit keres itt. Már úgy a házban, nem feltétlenül a szobában... Nixy viszont nem tudja hogyan illene viselkednie, milyen rangot kellene eljátszania, meg pláne hogy ez a fickó milyen rangban lehet, de még ha tudná is, hogy a francba viszonyuljon hozzá.*
- Ő... Jó reggelt.
*Vak vezet világtalant, ezzel valószínűleg nem kerülnek előrébb a helyzet tisztázásában. A tény hogy az idegen félmeztelen nem igazán zaklatja fel, nyáron ez teljesen megszokott viselet a férfiak közt ott ahonnan ő való. Csak a szája mozdul, esetleg pislog néhányat, testének többi része továbbra is feszesen ragaszkodik ahhoz, hogy ő bizony teljesen tisztességesen ült az ágyon eddig is, nem elterülve, kifeküdve dudorászott mint valami elvarázsolt kis fruska.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:13:47
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel, Nixy szobája//
*Arac is korán kelt, bár előző este későn érkezett meg.
Megmutatták neki a szobáját, és szinte ennyi elég is volt neki. Lepakolt és úgy, ahogy volt, ruhástul dőlt be az ágyába. Furcsa volt ilyen kényelmesen aludni. Nem szalma, hanem rendes derékaljjal, felvert párnán, tiszta, illatos ágyneműben. Olyan hamar elaludt, mint egy gyermek az anyja ölében. De korán ébresztette őt... a saját szaga.
Ráébredt, hogy bármennyire is fáradt, a tegnapi edzés a barakkban, és a sok séta alaposan ráragasztotta a port, és hát azért, valljuk be, mégis csak egy nemesi házban van, nemesi dolgok között... nem árthat egy jó alapos fürdés, mielőtt ismét az ifjú úrnő szemei elé kerül. Megmutatták neki merre a fürdőszoba, hát ő nyomban meg is indult, friss ruhákkal, félmeztelenül és mezítláb - hogy azért adjuk meg ennek a módját - hogy kipróbálja azt a híres neves nemesi fürdőt.
Még csendes és néptelen volt a ház, amikor belépett... és olyan remekül ellubickolt a ház némaságában, hogy egy fél órára még el is bóbiskolt a forró vízben. Mire kilép a kádból, hogy megtörölközzön, odakint már nyüzsgést hall, de nem szeretne még azonmód mindenkinek bemutatkozni.
Így felveszi a tiszta nadrágját - tunikát nem is tudja miért nem hozott - és félmeztelenül, mezítláb, ám már tisztán, illatosan, és makulátlan ruhában, némileg vizes hajjal indul meg macskamód vissza az emeletre. Szokatlan is, hogy eddig sikerült mindenkit elkerülnie, és most is megússza ezt. Pedig látszólag egyre többen zsonganak már az ebédlőben.
Na de egyedül és biztonságban már a galérián... dúdolva indul meg a keleti szárny felé. Megáll útközben, hogy megnézzen egy virágot az egyik kis asztalon. Meg is bökdösi a szép, díszes cserepet.*
- Minek raknak ezek növényt a házba? Nem elég a kert?
*majd már megy is tovább dúdolva, vidáman, majd a szobája ajtaja elé érve lenyomja a kilincset, és körül sem nézve már megy is be nagy vidáman... csak amikor már bent van, jó egy méterre ellépve az ajtótól már, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.
Egy... ez a szoba nagyobb. Kettő... valahogy zöldebb, mint amilyen volt. Három... valami kék hajú csaj van az ágyon.*
- Mi a rosseb?
*Valahogy ez szalad ki elsőre a száján.*
*Arac is korán kelt, bár előző este későn érkezett meg.
Megmutatták neki a szobáját, és szinte ennyi elég is volt neki. Lepakolt és úgy, ahogy volt, ruhástul dőlt be az ágyába. Furcsa volt ilyen kényelmesen aludni. Nem szalma, hanem rendes derékaljjal, felvert párnán, tiszta, illatos ágyneműben. Olyan hamar elaludt, mint egy gyermek az anyja ölében. De korán ébresztette őt... a saját szaga.
Ráébredt, hogy bármennyire is fáradt, a tegnapi edzés a barakkban, és a sok séta alaposan ráragasztotta a port, és hát azért, valljuk be, mégis csak egy nemesi házban van, nemesi dolgok között... nem árthat egy jó alapos fürdés, mielőtt ismét az ifjú úrnő szemei elé kerül. Megmutatták neki merre a fürdőszoba, hát ő nyomban meg is indult, friss ruhákkal, félmeztelenül és mezítláb - hogy azért adjuk meg ennek a módját - hogy kipróbálja azt a híres neves nemesi fürdőt.
Még csendes és néptelen volt a ház, amikor belépett... és olyan remekül ellubickolt a ház némaságában, hogy egy fél órára még el is bóbiskolt a forró vízben. Mire kilép a kádból, hogy megtörölközzön, odakint már nyüzsgést hall, de nem szeretne még azonmód mindenkinek bemutatkozni.
Így felveszi a tiszta nadrágját - tunikát nem is tudja miért nem hozott - és félmeztelenül, mezítláb, ám már tisztán, illatosan, és makulátlan ruhában, némileg vizes hajjal indul meg macskamód vissza az emeletre. Szokatlan is, hogy eddig sikerült mindenkit elkerülnie, és most is megússza ezt. Pedig látszólag egyre többen zsonganak már az ebédlőben.
Na de egyedül és biztonságban már a galérián... dúdolva indul meg a keleti szárny felé. Megáll útközben, hogy megnézzen egy virágot az egyik kis asztalon. Meg is bökdösi a szép, díszes cserepet.*
- Minek raknak ezek növényt a házba? Nem elég a kert?
*majd már megy is tovább dúdolva, vidáman, majd a szobája ajtaja elé érve lenyomja a kilincset, és körül sem nézve már megy is be nagy vidáman... csak amikor már bent van, jó egy méterre ellépve az ajtótól már, akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel.
Egy... ez a szoba nagyobb. Kettő... valahogy zöldebb, mint amilyen volt. Három... valami kék hajú csaj van az ágyon.*
- Mi a rosseb?
*Valahogy ez szalad ki elsőre a száján.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:06:00
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:06:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a Nagyteremben//
*Meropea nem tud magához térni a meglepettségtől és az örömtől.
Alig hiszi el, hogy itt van Lian, és leguggol hozzá, hogy rámosolyogjon, hogy kedvesen beszéljen hozzá... olyan mélyről fakadó melegség járja át a mellkasát, amilyen már nagyon régen nem.*
- Lian bácsi... *hajol kicsit közelebb a férfihez, és mosolyogva cinkosan suttog neki.*- Már nagy vagyok az ölben üléshez. *vigyorog, úgy, mintha nem is az volna a lényeg, hogy ő úrnő, hanem az, hogy ő már bizony nem egy nyolc éves gyerek, hanem már egy tíz éves nagylány! De a következő szavak és a férfi szemében megjelenő könny az ő szívét is összeszorítja. Sikerül elfojtania a sírást, de neki is könnyektől kezd ragyogni a szeme. Az emlékek és a boldogság könnyeivel. Épp sikerül valahogy túltenniük magukat ezen és kiegyenesedniük, hogy Meropea odavezesse Liant a kerevethez, amikor torokköszörülésre lesz figyelmes, és Qeront pillantja meg az ajtóban. Nagy örömében el is feledkezett egy pillanatra a férfi ittlétéről. De hát ez nem csoda... annyi csodálatos napot töltöttek együtt régen, de mióta ez történt a családdal, ami, nem sokat voltak kettesben és kicsit talán eltávolodtak egymástól. Lianth most pont ezt az érzést keltette fel a lányban, és amennyire örül nagybátyja érkezésének, annyira szégyelli magát gondolatban, hogy Qeronnak már ennyire nem. Aztán kicsit dühös lesz... hiszen nem ő akarta, hogy így történjen. De mindez pár másodperc alatt zajlik le benne, és az arcára nem ül ki belőle semmi.*
- Remélhetőleg elég időt tudunk együtt tölteni majd. *mondja a férfi szavait hallva kissé dacoskodva a Kismacska. Majd a szolgálók felé fordul, hogy nekik intézze szavait.*
- Készítsétek elő... *egy pillanatra megtorpan.*- A mellettem lévő szobát a nagybátyámnak. *fejezi be aztán. Ez sok mindent elárul. Végül Meropea visszafordul Qeron felé.*
- Épp nem régen jutott eszembe, hogy sétálhatnánk kint egy kicsit. *mondja aztán egy apró mosollyal arcán.*- Örülök, hogy hasonlóra gondoltunk.
*Ám már vissza is fordul Lianhez és az őt jelentő boldogsághoz.*
- Menjünk! *vezeti tovább a férfit, ám nem a szófa felé, hanem az ebédlőasztal felé indul meg újra.*
- Gyülekezzünk a reggelihez. *szól még oda mindenkinek, hiszen elsuhant az idő, és lassan tálalnak. Ő pedig nyomban előre meg nagybátyjával, és tudnak kettesben beszélni még útközben. Ott aztán megállnak két szék mellett.*
- És... Malr bácsi mit szólt ehhez? *kérdezi kissé félve talán. Hiszen nem véletlenül nem kérték a Fearwennek urának segítségét, miután csúfos bukást szenvedett el a család.*
- Meddig maradsz? *tér a lényegre eztán, miközben ha elengedik egymás kezét, lassan le is ül egy székre az asztalhoz.*
*Meropea nem tud magához térni a meglepettségtől és az örömtől.
Alig hiszi el, hogy itt van Lian, és leguggol hozzá, hogy rámosolyogjon, hogy kedvesen beszéljen hozzá... olyan mélyről fakadó melegség járja át a mellkasát, amilyen már nagyon régen nem.*
- Lian bácsi... *hajol kicsit közelebb a férfihez, és mosolyogva cinkosan suttog neki.*- Már nagy vagyok az ölben üléshez. *vigyorog, úgy, mintha nem is az volna a lényeg, hogy ő úrnő, hanem az, hogy ő már bizony nem egy nyolc éves gyerek, hanem már egy tíz éves nagylány! De a következő szavak és a férfi szemében megjelenő könny az ő szívét is összeszorítja. Sikerül elfojtania a sírást, de neki is könnyektől kezd ragyogni a szeme. Az emlékek és a boldogság könnyeivel. Épp sikerül valahogy túltenniük magukat ezen és kiegyenesedniük, hogy Meropea odavezesse Liant a kerevethez, amikor torokköszörülésre lesz figyelmes, és Qeront pillantja meg az ajtóban. Nagy örömében el is feledkezett egy pillanatra a férfi ittlétéről. De hát ez nem csoda... annyi csodálatos napot töltöttek együtt régen, de mióta ez történt a családdal, ami, nem sokat voltak kettesben és kicsit talán eltávolodtak egymástól. Lianth most pont ezt az érzést keltette fel a lányban, és amennyire örül nagybátyja érkezésének, annyira szégyelli magát gondolatban, hogy Qeronnak már ennyire nem. Aztán kicsit dühös lesz... hiszen nem ő akarta, hogy így történjen. De mindez pár másodperc alatt zajlik le benne, és az arcára nem ül ki belőle semmi.*
- Remélhetőleg elég időt tudunk együtt tölteni majd. *mondja a férfi szavait hallva kissé dacoskodva a Kismacska. Majd a szolgálók felé fordul, hogy nekik intézze szavait.*
- Készítsétek elő... *egy pillanatra megtorpan.*- A mellettem lévő szobát a nagybátyámnak. *fejezi be aztán. Ez sok mindent elárul. Végül Meropea visszafordul Qeron felé.*
- Épp nem régen jutott eszembe, hogy sétálhatnánk kint egy kicsit. *mondja aztán egy apró mosollyal arcán.*- Örülök, hogy hasonlóra gondoltunk.
*Ám már vissza is fordul Lianhez és az őt jelentő boldogsághoz.*
- Menjünk! *vezeti tovább a férfit, ám nem a szófa felé, hanem az ebédlőasztal felé indul meg újra.*
- Gyülekezzünk a reggelihez. *szól még oda mindenkinek, hiszen elsuhant az idő, és lassan tálalnak. Ő pedig nyomban előre meg nagybátyjával, és tudnak kettesben beszélni még útközben. Ott aztán megállnak két szék mellett.*
- És... Malr bácsi mit szólt ehhez? *kérdezi kissé félve talán. Hiszen nem véletlenül nem kérték a Fearwennek urának segítségét, miután csúfos bukást szenvedett el a család.*
- Meddig maradsz? *tér a lényegre eztán, miközben ha elengedik egymás kezét, lassan le is ül egy székre az asztalhoz.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:43:19
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:43:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a Nagyteremben//
*Mintha csak egy füttyentés lett volna a jel, felpezsdül a ház, valóságos nyüzsgés veszi kezdetét. Először megjelenik Lyvanar a reggeli teával. Siethetett, úgy ki van pirulva. Gradak megállapítja, hogy jól áll neki. Az üdvözlését mosolyogva fogadja.*
-Neked is jó reggelt! Mindenképpen szólni fogok és köszönöm. *Úgy érzi, még kérdezne valamit, de maga sem tudja pontosan, mit, ráadásul a helyzet és a társaság sem megfelelő, így most ennyiben marad. Biztos lesz még alkalma Lyvanarral beszélgetni, például megkérhetné, hogy süsse meg a kedvenc húsos pitéjét. Biztos megteszi, hiszen most ígérte meg. ~Lám, a sérülésnek is megvannak az előnyei, ha nem is sok.~ Delaner, a jó komornyik közben már megy is felderíteni a füttyök forrását. Mindeközben Meropea felveti, hogy menjenek sétálni. Gradak támogatná az ötletet, ha valaki kérdezné a véleményét, viszont erről eszébe jut vértezetének az állapota és feszengeni kezd. Ezt mindenképpen, az első adandó alkalommal meg kell beszélnie az Úrnővel vagy Qeronnal, hiszen a mostani állapotában nem méltó arra, hogy az utca népe a Sillerforw ház vezetője mellett, annak felesküdött kardjaként lássa. Számára nem is kérdés, hogy továbbra is testőrlovag, de most tudatosodik benne, hogy erről eddig egy szó sem esett. De ahogy a személyzetet eddig elnézte, nem nagyon van más választásuk.*
*De ezt még végiggondolni sincs ideje, sőt, még a kis Úrnő sem tudja befejezni a mondandóját, mert az ajtóban megjelenik Lianth. Gradak a maga részéről sosem kedvelte a víg természetű ifjút. Valahogy túl bizalmaskodónak tartja. De ebből persze semmi sem látszik az arcán, tisztelettel bólint az újonnan érkezőnek.*
-Üdvözöllek, Lianth Lade Fearwenn! *Ahogy az Úrnő magáról megfeledkezve odaszalad, Gradak, mint egy túlméretezett árnyék, csendben halad mellette, két lépéssel lemaradva. Nem gondolja, hogy a jövevény bármire készülne. Nem gondol semmire, egyszerűen ez a dolga.*
*Rövidesen Qeron is megérkezik, szokott kimértségével. Jelenlététől mintha egy leheletnyit hidegebb lenne a helységben. Gradak valamiért Lyvanarra pillant és egy pillanatra az arcán látja tükröződni a saját érzéseit. ~A Kismacska megérdemel egy kevés felhőtlen örömöt. Persze első a ház boldogulása, de akkor is... tulajdonképpen egy árva kislány.~ Tekintetét egy pillanatra rajta felejti a hűséges szolgálólányon, aki most valamiért a szokásosnál is jobban kihúzza magát. ~Milyen sudár.~ Megrázza a fejét, mi ütött belé? Testőrként elkalandozik a figyelme?! Elfelejtette talán, mi a kötelesség? Újra éber lesz, minden mozdulatra ügyel Meropea közelében, ahogy Ő Lianthtal játszik. Így amikor egy teljesen ismeretlen lány tűnik fel a reggelivel, nyugodt mozdulattal a kardjára teszi a kezét. Nyilván akárki lehet, például egy új cseléd, akit távolléte alatt vettek fel, de Ő még nem látta, nem ismeri, így figyeli minden lépését.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 20:47:11
*Mintha csak egy füttyentés lett volna a jel, felpezsdül a ház, valóságos nyüzsgés veszi kezdetét. Először megjelenik Lyvanar a reggeli teával. Siethetett, úgy ki van pirulva. Gradak megállapítja, hogy jól áll neki. Az üdvözlését mosolyogva fogadja.*
-Neked is jó reggelt! Mindenképpen szólni fogok és köszönöm. *Úgy érzi, még kérdezne valamit, de maga sem tudja pontosan, mit, ráadásul a helyzet és a társaság sem megfelelő, így most ennyiben marad. Biztos lesz még alkalma Lyvanarral beszélgetni, például megkérhetné, hogy süsse meg a kedvenc húsos pitéjét. Biztos megteszi, hiszen most ígérte meg. ~Lám, a sérülésnek is megvannak az előnyei, ha nem is sok.~ Delaner, a jó komornyik közben már megy is felderíteni a füttyök forrását. Mindeközben Meropea felveti, hogy menjenek sétálni. Gradak támogatná az ötletet, ha valaki kérdezné a véleményét, viszont erről eszébe jut vértezetének az állapota és feszengeni kezd. Ezt mindenképpen, az első adandó alkalommal meg kell beszélnie az Úrnővel vagy Qeronnal, hiszen a mostani állapotában nem méltó arra, hogy az utca népe a Sillerforw ház vezetője mellett, annak felesküdött kardjaként lássa. Számára nem is kérdés, hogy továbbra is testőrlovag, de most tudatosodik benne, hogy erről eddig egy szó sem esett. De ahogy a személyzetet eddig elnézte, nem nagyon van más választásuk.*
*De ezt még végiggondolni sincs ideje, sőt, még a kis Úrnő sem tudja befejezni a mondandóját, mert az ajtóban megjelenik Lianth. Gradak a maga részéről sosem kedvelte a víg természetű ifjút. Valahogy túl bizalmaskodónak tartja. De ebből persze semmi sem látszik az arcán, tisztelettel bólint az újonnan érkezőnek.*
-Üdvözöllek, Lianth Lade Fearwenn! *Ahogy az Úrnő magáról megfeledkezve odaszalad, Gradak, mint egy túlméretezett árnyék, csendben halad mellette, két lépéssel lemaradva. Nem gondolja, hogy a jövevény bármire készülne. Nem gondol semmire, egyszerűen ez a dolga.*
*Rövidesen Qeron is megérkezik, szokott kimértségével. Jelenlététől mintha egy leheletnyit hidegebb lenne a helységben. Gradak valamiért Lyvanarra pillant és egy pillanatra az arcán látja tükröződni a saját érzéseit. ~A Kismacska megérdemel egy kevés felhőtlen örömöt. Persze első a ház boldogulása, de akkor is... tulajdonképpen egy árva kislány.~ Tekintetét egy pillanatra rajta felejti a hűséges szolgálólányon, aki most valamiért a szokásosnál is jobban kihúzza magát. ~Milyen sudár.~ Megrázza a fejét, mi ütött belé? Testőrként elkalandozik a figyelme?! Elfelejtette talán, mi a kötelesség? Újra éber lesz, minden mozdulatra ügyel Meropea közelében, ahogy Ő Lianthtal játszik. Így amikor egy teljesen ismeretlen lány tűnik fel a reggelivel, nyugodt mozdulattal a kardjára teszi a kezét. Nyilván akárki lehet, például egy új cseléd, akit távolléte alatt vettek fel, de Ő még nem látta, nem ismeri, így figyeli minden lépését.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 20:47:11
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:16:37
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:16:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új munkaerő//
-Remek, de ha szabad megjegyeznem Firan és a család nevem az Ingirie. *Emeli fel mutatóujját és nem támadó stílusban, kedvesen szól az ajtót nyitó nőhöz. Kinézetre egy idősek lehetnek, így nem magázódik inkább. Követi őt a konyhába, ahol már be is mutatják őt.*
-Üdv. *Int kezével a szakácsnak, aki a reggeli felett szorgoskodik, legalábbis amíg meg nem látja a lányt, mert akkor megáll kicsit a tudomány, mert a tündért kezdi el tanulmányozni.*
-Inkább cseléd szeretnék lenni és mellette szabó is. *Helyesbít, mert elsődlegesen nem csak varrni szeretne.*
~Élesben kipróbálnak? Érdekes.~ *Nem mintha nem készült volna ilyen feladatokra, fel is kap egy tálcát és követi az előtte haladót.*
-Egy kis faluban voltam felszolgáló, de ettől függetlenül ismerem az illemet a nemesebbeknél is. *Jönnek ám sorban a kérdések, úgy tűnik most felvételeztetik félig.*
-Felszolgáltam az ételt italt és igény esetén szabtam, varrtam, mostam és vasaltam is a ruhákat. *Ez a kinézetén is látszik, nem holmi rongyos, büdös és gyűrött ruhában jelent meg.*
-Hallottam, hogy nehéz a családnak mostanában és úgy gondoltam otthonért cserébe hűségesen szolgálhatnám őket. *Nincsennek nagy igényei ilyen téren, mindene megvan amit szeretne vagy ha nincs, akkor megoldja, hogy meglegyen.*
-Remek, de ha szabad megjegyeznem Firan és a család nevem az Ingirie. *Emeli fel mutatóujját és nem támadó stílusban, kedvesen szól az ajtót nyitó nőhöz. Kinézetre egy idősek lehetnek, így nem magázódik inkább. Követi őt a konyhába, ahol már be is mutatják őt.*
-Üdv. *Int kezével a szakácsnak, aki a reggeli felett szorgoskodik, legalábbis amíg meg nem látja a lányt, mert akkor megáll kicsit a tudomány, mert a tündért kezdi el tanulmányozni.*
-Inkább cseléd szeretnék lenni és mellette szabó is. *Helyesbít, mert elsődlegesen nem csak varrni szeretne.*
~Élesben kipróbálnak? Érdekes.~ *Nem mintha nem készült volna ilyen feladatokra, fel is kap egy tálcát és követi az előtte haladót.*
-Egy kis faluban voltam felszolgáló, de ettől függetlenül ismerem az illemet a nemesebbeknél is. *Jönnek ám sorban a kérdések, úgy tűnik most felvételeztetik félig.*
-Felszolgáltam az ételt italt és igény esetén szabtam, varrtam, mostam és vasaltam is a ruhákat. *Ez a kinézetén is látszik, nem holmi rongyos, büdös és gyűrött ruhában jelent meg.*
-Hallottam, hogy nehéz a családnak mostanában és úgy gondoltam otthonért cserébe hűségesen szolgálhatnám őket. *Nincsennek nagy igényei ilyen téren, mindene megvan amit szeretne vagy ha nincs, akkor megoldja, hogy meglegyen.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:04:29
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a nagyteremben//
//Gradak - Mindenki//
*Gwador nagyot sóhajt, ahogy a két fiatal beszélgetésbe elegyedik mellette, s innentől már nem is számít rendes bemutatkozásra, de legalábbis nem a nagy öröm árnyékában. Elfordul hát tőlük és a sarokba indul, ahova korábban odakérette Meropea, ahol most Gradak egyedül ül és valószínűleg teljesen más jellegű gondolatok társaságában figyeli a nagycsarnok történéseit. Lyvanar gőzölgő teája már ott illatozik az asztalon, az öreg pedig ha akarna sem tudna ellenállni, főleg, hogy mióta itt lakik ez affélre reggeli szokásává vált, hogy a ház népével egyetemben elfogyaszt egy bögrével. Ki is önti magának egy szimpatikus csészébe a maga adagját, s tenyerébe veszi azt. A porcelánon még eléggé átüt az ital melege, de ettől függetlenül, vagy talán pont ezért öleli körbe azt tenyerével, és réveteg tekintettel nézi a sötét víz felszínét. Néhány pillanat után felkapja szemeit és Gradakhoz szól.*
-Jobban vagy?
*Ezzel párhuzamosan a kismacska a kezénél fogva kezdi el húzni az újonnan érkezőt feléjük, amit Gwador csak egy megértő mosollyal nyugtáz.*
//Gradak - Mindenki//
*Gwador nagyot sóhajt, ahogy a két fiatal beszélgetésbe elegyedik mellette, s innentől már nem is számít rendes bemutatkozásra, de legalábbis nem a nagy öröm árnyékában. Elfordul hát tőlük és a sarokba indul, ahova korábban odakérette Meropea, ahol most Gradak egyedül ül és valószínűleg teljesen más jellegű gondolatok társaságában figyeli a nagycsarnok történéseit. Lyvanar gőzölgő teája már ott illatozik az asztalon, az öreg pedig ha akarna sem tudna ellenállni, főleg, hogy mióta itt lakik ez affélre reggeli szokásává vált, hogy a ház népével egyetemben elfogyaszt egy bögrével. Ki is önti magának egy szimpatikus csészébe a maga adagját, s tenyerébe veszi azt. A porcelánon még eléggé átüt az ital melege, de ettől függetlenül, vagy talán pont ezért öleli körbe azt tenyerével, és réveteg tekintettel nézi a sötét víz felszínét. Néhány pillanat után felkapja szemeit és Gradakhoz szól.*
-Jobban vagy?
*Ezzel párhuzamosan a kismacska a kezénél fogva kezdi el húzni az újonnan érkezőt feléjük, amit Gwador csak egy megértő mosollyal nyugtáz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396