Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:11:40
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Lyv még mindig nem egészen érti ezt a házasság és jegyesség dolgot, de nem firtatja tovább.*
~Ha szükségünk van emberre, vagy pénzre, vagy védelemre, akkor szövetségek útján is meg lehetne szerezni. Miért kell ehhez eladnunk drága Úrnőnket is? A politika nem az én asztalom.~
*Enyhén megcsóválja a fejét és némán fohászkodik, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki ebből a helyzetből. Mikor meghallja, hogy Meropea akár vissza is utasíthatja a kérőjét, valamelyest megkönnyebbül. Akkor azért akárkihez nem kell hozzámennie.*
~Felküzdjük magunkat, ezt megigérhetem Úrnőm!~
-Újra magasra szárnyal a Sillerforw ház, és még fényesebben fog ragyogni mint valaha, ebben biztos lehetsz Úrnőm! Valamennyien ezen munkálkodunk és hiszem, hogy a sors mellénk szegődik a becsületünkért. A fekete harcosért pedig igazán kár lett volna. Arany szíve van annak az embernek, még ha kérges páncél mögé rejti is.
*Mosolyog kedvesen Gwador említésére, mert mindig is kedvelte nyers őszinteségéért és kemény jelleméért. Lyv azonban kezd egy kicsit elfáradni a koncentrálásban. Ha a kicsi Úrnő elmegy, talán mégis marad az ágyban és alszik még egy keveset. Ahogy látja Meropea arcán a gondterhelt kifejezést, ami mostanság szinte állandóan jelen van, ő is elmereng a helyzetükön, majd kisvártatva megint megszólal.*
-Hamarosan hazatérnek a harcosaink. Kíváncsian várom, milyen sikerrel jártak a keresésben.
*Mondja, majd érzi, hogy szeme egyre jobban elnehezül, a gondolatai zavarossá válnak.*
-De ha valóban nem bánod Úrnőm, ma este mégis ágyban maradnék még. Holnaptól viszont megint kézbe veszem az újonnan érkezők ellátását és a villa ügyeit.
*Mosolyog a Kismacskára és közben lassan hátra támasztja a fejét a párnáknak, és szemét félig lehunyva figyeli a kedves arcot.*
-Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt vagy velem.
*Mondja halkan, szinte már félálomban, nem is tudva biztosan, hogy valóban kimondta, vagy csak gondolta ezeket a szavakat.*
*Lyv még mindig nem egészen érti ezt a házasság és jegyesség dolgot, de nem firtatja tovább.*
~Ha szükségünk van emberre, vagy pénzre, vagy védelemre, akkor szövetségek útján is meg lehetne szerezni. Miért kell ehhez eladnunk drága Úrnőnket is? A politika nem az én asztalom.~
*Enyhén megcsóválja a fejét és némán fohászkodik, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki ebből a helyzetből. Mikor meghallja, hogy Meropea akár vissza is utasíthatja a kérőjét, valamelyest megkönnyebbül. Akkor azért akárkihez nem kell hozzámennie.*
~Felküzdjük magunkat, ezt megigérhetem Úrnőm!~
-Újra magasra szárnyal a Sillerforw ház, és még fényesebben fog ragyogni mint valaha, ebben biztos lehetsz Úrnőm! Valamennyien ezen munkálkodunk és hiszem, hogy a sors mellénk szegődik a becsületünkért. A fekete harcosért pedig igazán kár lett volna. Arany szíve van annak az embernek, még ha kérges páncél mögé rejti is.
*Mosolyog kedvesen Gwador említésére, mert mindig is kedvelte nyers őszinteségéért és kemény jelleméért. Lyv azonban kezd egy kicsit elfáradni a koncentrálásban. Ha a kicsi Úrnő elmegy, talán mégis marad az ágyban és alszik még egy keveset. Ahogy látja Meropea arcán a gondterhelt kifejezést, ami mostanság szinte állandóan jelen van, ő is elmereng a helyzetükön, majd kisvártatva megint megszólal.*
-Hamarosan hazatérnek a harcosaink. Kíváncsian várom, milyen sikerrel jártak a keresésben.
*Mondja, majd érzi, hogy szeme egyre jobban elnehezül, a gondolatai zavarossá válnak.*
-De ha valóban nem bánod Úrnőm, ma este mégis ágyban maradnék még. Holnaptól viszont megint kézbe veszem az újonnan érkezők ellátását és a villa ügyeit.
*Mosolyog a Kismacskára és közben lassan hátra támasztja a fejét a párnáknak, és szemét félig lehunyva figyeli a kedves arcot.*
-Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt vagy velem.
*Mondja halkan, szinte már félálomban, nem is tudva biztosan, hogy valóban kimondta, vagy csak gondolta ezeket a szavakat.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-12 12:23:09
Üzenet elküldve: 2016-07-12 12:23:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Látja a nőn, hogy tréfásnak szánt szavai ellenére azért elég komolyan veszi azt, amit mondott.
Meropea pedig már kissé enyhült vörösséggel, és továbbra is mosolyogva válaszol.*
- Igen, jobban szeret. Biztos megpróbálna valami előnyös és elfogadható szövetséget szerezni, de nem nagyon vagyunk válogatós helyzetben. *mondja ki a szomorú igazságot. De rögtön kap egy kis biztatást meg egy jó adag bókot arról, hogy milyen erős, és zárt szájjal, de szélesen elmosolyodik.*
- Köszönöm, én is remélem. *mondja, de Lyvänarnak csak szóba kell hoznia Qeront, amitől persze nyomban eszébe jutnak a pár pillanattal ezelőtti gondolatai, és ismét fülig vörösödve kinéz az ablakon.*
- Nem is pökhendi... *motyogja alig hallhatóan, és sajnos nem jut eszébe semmi frappáns, amivel terelhetne. Így egy kis ideig kínos csönd van, amíg próbálja megnyugtatni magát, de szerencsére aztán elhangzik egy kérdés.*
- Hát... *vesz mély lélegzetet, és kicsit elgondolkodik egy pillanatra.*- Úgy tudom atyám úgy tervezte, már legalább tizenöt leszek mikor megtörténik egy jegyesség, és tizennyolc amikor férjhez enged. De így, hogy ez történt... ha férjhez nem is megyek, de egy jegyesség is elég erős kötelék lehet már, ha elég jókat ígér. Csak... most nincs túl sok jó nálunk. *sóhajt fel kissé ismét gondterhelten.*
- Persze ha Liorn mester talál nekem valakit, visszautasíthatnám, de azzal csak nekünk ártanék.
*Kissé szomorkás szemekkel pillanat Lyvänarra az utolsó kérdéseket hallva.*
- Ha elég magasan vagy a csúcson, már bárhová kitárhatod a szárnyad. *mosolyog ezzel a kis elmés hasonlattal élve.*- Ha sikerülne hamar visszajutnunk oda, ahol voltunk, több esélyem volna rá, hogy ez legyen. De most még nem válogathatok. És, hogy kinek válik ez hasznára? Ha nagy szerencse van, mindkét háznak. Gwador sem volna itt, ha annak idején nem egyesültek volna a családjaink, és nem tudom mihez kezdenék nélküle. *mond egy példát, meglehetősen őszintén.*
*Látja a nőn, hogy tréfásnak szánt szavai ellenére azért elég komolyan veszi azt, amit mondott.
Meropea pedig már kissé enyhült vörösséggel, és továbbra is mosolyogva válaszol.*
- Igen, jobban szeret. Biztos megpróbálna valami előnyös és elfogadható szövetséget szerezni, de nem nagyon vagyunk válogatós helyzetben. *mondja ki a szomorú igazságot. De rögtön kap egy kis biztatást meg egy jó adag bókot arról, hogy milyen erős, és zárt szájjal, de szélesen elmosolyodik.*
- Köszönöm, én is remélem. *mondja, de Lyvänarnak csak szóba kell hoznia Qeront, amitől persze nyomban eszébe jutnak a pár pillanattal ezelőtti gondolatai, és ismét fülig vörösödve kinéz az ablakon.*
- Nem is pökhendi... *motyogja alig hallhatóan, és sajnos nem jut eszébe semmi frappáns, amivel terelhetne. Így egy kis ideig kínos csönd van, amíg próbálja megnyugtatni magát, de szerencsére aztán elhangzik egy kérdés.*
- Hát... *vesz mély lélegzetet, és kicsit elgondolkodik egy pillanatra.*- Úgy tudom atyám úgy tervezte, már legalább tizenöt leszek mikor megtörténik egy jegyesség, és tizennyolc amikor férjhez enged. De így, hogy ez történt... ha férjhez nem is megyek, de egy jegyesség is elég erős kötelék lehet már, ha elég jókat ígér. Csak... most nincs túl sok jó nálunk. *sóhajt fel kissé ismét gondterhelten.*
- Persze ha Liorn mester talál nekem valakit, visszautasíthatnám, de azzal csak nekünk ártanék.
*Kissé szomorkás szemekkel pillanat Lyvänarra az utolsó kérdéseket hallva.*
- Ha elég magasan vagy a csúcson, már bárhová kitárhatod a szárnyad. *mosolyog ezzel a kis elmés hasonlattal élve.*- Ha sikerülne hamar visszajutnunk oda, ahol voltunk, több esélyem volna rá, hogy ez legyen. De most még nem válogathatok. És, hogy kinek válik ez hasznára? Ha nagy szerencse van, mindkét háznak. Gwador sem volna itt, ha annak idején nem egyesültek volna a családjaink, és nem tudom mihez kezdenék nélküle. *mond egy példát, meglehetősen őszintén.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:13:55
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Lyv figyelmesen hallgatja a lány nehézkes leírását. Megérti, hogy gondolkodnia kell rajta, talán még sosem mert ebben mélyebb álmokat szőni.*
~Magas és erős férfit nem nehéz találni, eddig jó.~
*Már épp kezd körvonalazódni a fejében egy kép a tökéletes férfiról Meropea számára, amikor az elhallgat, majd apró kacajjal a takaróba fúrja arcát, ami most olyan vörös, mint a haja. Lyv egy pillanatra megretten, hogy talán valami baj van, vagy rosszat mondott. A kislány motyog valamit a takaróba, de nem lehet érteni mit, aztán már fel is ül, és még mindig vörösen próbálja elterelni a szót. Könnyednek szánt megjegyzése azonban nem téveszti meg Lyv éles szemét és tudja, hogy a lány irtózik a gondolattól, hogy valóban így történjen.*
~Az nem lehetséges! Kell lennie jobb megoldásnak!~
-Ennél azért talán Liorn mester is jobban szeret téged, minthogy egy ilyen férfihoz adjon. Akármilyen magas rangú férfi lehet az ilyen, te sokkal jobbat érdemelsz Úrnőm!
*Biztatja mosolyogva, és szívből reméli, hogy igaza van.*
-Majd én is nyitva tartom a szemem és a fülem, hátha szembe jön egy daliás, erős harcos, fényes páncélban, akinek nemesi vér folyik az ereiben. Meglásd, méltó férjed lesz, de addig is azt hiszem vagy olyan erős, hogy magad is kiválóan elboldogulsz. Főleg hogy itt van neked a marcona, de a szíve mélyén kedves fekete harcos és a kissé pökhendi égimeszelő Qeron.
~Aki mindenkinél jobban tud mindent... Csak nehogy orra essen a nagy fennhéjázás közben.~
*Fintorodik el Lyv, mert úgy érzi, Qeron nemcsak őt nézi le, de mindenki mást is, viszonylag fiatal kora ellenére.*
~De Meropeát szereti, ehhez kétség sem fér.~
*Fut át az agyán a gondolat, amitől eszébe jut egy remek ötlet, de gyorsan ki is veri a fejéből, mert tudja, ha ezt elmondaná, azzal talán tényleg annyira messze menne, hogy a Kismacska nemcsak itt hagyja, de meg is haragszik.*
~Talán megkérdezem erről Liorn mestert. Ha ostobaság, úgyis elhajt.~
-Feltétlen szükség van egy ilyen érdekházasságra ilyen korán?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, mert sosem értette igazán ezeket a dolgokat.*
-A nemesek sokkal több dolgot megengedhetnek maguknak, szinte bármit megvehetnek, de a szabad szerelem joga nem illeti meg őket? Hát kinek válik ez igazán hasznára?
*Értetlen és meglepett arcot vág, mert tényleg nem látja értelmét, sőt ezért talán még sajnálja is őket. Főleg az ő kicsi Úrnőjét.*
*Lyv figyelmesen hallgatja a lány nehézkes leírását. Megérti, hogy gondolkodnia kell rajta, talán még sosem mert ebben mélyebb álmokat szőni.*
~Magas és erős férfit nem nehéz találni, eddig jó.~
*Már épp kezd körvonalazódni a fejében egy kép a tökéletes férfiról Meropea számára, amikor az elhallgat, majd apró kacajjal a takaróba fúrja arcát, ami most olyan vörös, mint a haja. Lyv egy pillanatra megretten, hogy talán valami baj van, vagy rosszat mondott. A kislány motyog valamit a takaróba, de nem lehet érteni mit, aztán már fel is ül, és még mindig vörösen próbálja elterelni a szót. Könnyednek szánt megjegyzése azonban nem téveszti meg Lyv éles szemét és tudja, hogy a lány irtózik a gondolattól, hogy valóban így történjen.*
~Az nem lehetséges! Kell lennie jobb megoldásnak!~
-Ennél azért talán Liorn mester is jobban szeret téged, minthogy egy ilyen férfihoz adjon. Akármilyen magas rangú férfi lehet az ilyen, te sokkal jobbat érdemelsz Úrnőm!
*Biztatja mosolyogva, és szívből reméli, hogy igaza van.*
-Majd én is nyitva tartom a szemem és a fülem, hátha szembe jön egy daliás, erős harcos, fényes páncélban, akinek nemesi vér folyik az ereiben. Meglásd, méltó férjed lesz, de addig is azt hiszem vagy olyan erős, hogy magad is kiválóan elboldogulsz. Főleg hogy itt van neked a marcona, de a szíve mélyén kedves fekete harcos és a kissé pökhendi égimeszelő Qeron.
~Aki mindenkinél jobban tud mindent... Csak nehogy orra essen a nagy fennhéjázás közben.~
*Fintorodik el Lyv, mert úgy érzi, Qeron nemcsak őt nézi le, de mindenki mást is, viszonylag fiatal kora ellenére.*
~De Meropeát szereti, ehhez kétség sem fér.~
*Fut át az agyán a gondolat, amitől eszébe jut egy remek ötlet, de gyorsan ki is veri a fejéből, mert tudja, ha ezt elmondaná, azzal talán tényleg annyira messze menne, hogy a Kismacska nemcsak itt hagyja, de meg is haragszik.*
~Talán megkérdezem erről Liorn mestert. Ha ostobaság, úgyis elhajt.~
-Feltétlen szükség van egy ilyen érdekházasságra ilyen korán?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, mert sosem értette igazán ezeket a dolgokat.*
-A nemesek sokkal több dolgot megengedhetnek maguknak, szinte bármit megvehetnek, de a szabad szerelem joga nem illeti meg őket? Hát kinek válik ez igazán hasznára?
*Értetlen és meglepett arcot vág, mert tényleg nem látja értelmét, sőt ezért talán még sajnálja is őket. Főleg az ő kicsi Úrnőjét.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:56:21
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:56:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Olyan idillinek tűnik most minden, ahogyan itt vannak, ketten, ebben a szobában, és titkokról sugdolóznak. Bár nem is igazán sugdolóznak, de mégis bizalmasan beszélgetnek, és nem is igazán titkokról, de mégis olyan dolgokról, amik másokra nem tartoznak.
Kicsit olyan érzése van, mintha valóban a testvérével lenne. És kicsit olyan érzése lesz hosszú hatok után, mint régen, amikor még minden rendben volt.
Egy pillanatra elszomorodik gondolatban, ahogy ez eszébe jut. De mielőtt még Lyvänar bármit is észrevenni belőle, gyorsan mosolyogni kezd újra. Elvégre úgyis jól érzi magát most. Nem kellene, hogy saját magának rontsa el a kedvét.*
- Biztos van valahol valaki, aki olyan jó, mint Te, hogy kiérdemelje a szívedet. *mosolyog és ezzel kissé biztatja is a nőt. Ám jön a kérdés, és Merope saját magát is meglepve pirul el újra, és kissé zavartan fordul az ablak felé.*
- Hogy milyen lenne?
*Egy kis szünet áll be, ahogy kissé még számára is különös módon elrévedezik.*
- Hát... magas... és erős... *kezd bele óvatosan a felsorolásba, ahogyan még a szavakat keresgéli egy olyan dologhoz, amiben nem sok tapasztalata van. Sőt, igazából semmilyen.*
- Csillogó vértű, fénylő hajú... mondjuk barna, és dús, mint a fűszálak a réten. A szemei pedig...
*Elhallgat, és fülig vörösödik, ahogy ráébred, hogy éppen tökéletes leírás kezd kialakulni Qeronról. Zavartan felnevet, és most tényleg gyermeki, ahogy előre dől, és belefúrja arcát a takaróba. Motyog valamit, bár nem érteni, hogy mit, és még akkor is vörös, amikor újra felül.*
- De mindegy is... Lionr mester úgyis talál nekem valami pocakos öregembert. *próbálja terelni a szót egy viccnek szánt megszólalással. Talán sikerül neki.*
*Olyan idillinek tűnik most minden, ahogyan itt vannak, ketten, ebben a szobában, és titkokról sugdolóznak. Bár nem is igazán sugdolóznak, de mégis bizalmasan beszélgetnek, és nem is igazán titkokról, de mégis olyan dolgokról, amik másokra nem tartoznak.
Kicsit olyan érzése van, mintha valóban a testvérével lenne. És kicsit olyan érzése lesz hosszú hatok után, mint régen, amikor még minden rendben volt.
Egy pillanatra elszomorodik gondolatban, ahogy ez eszébe jut. De mielőtt még Lyvänar bármit is észrevenni belőle, gyorsan mosolyogni kezd újra. Elvégre úgyis jól érzi magát most. Nem kellene, hogy saját magának rontsa el a kedvét.*
- Biztos van valahol valaki, aki olyan jó, mint Te, hogy kiérdemelje a szívedet. *mosolyog és ezzel kissé biztatja is a nőt. Ám jön a kérdés, és Merope saját magát is meglepve pirul el újra, és kissé zavartan fordul az ablak felé.*
- Hogy milyen lenne?
*Egy kis szünet áll be, ahogy kissé még számára is különös módon elrévedezik.*
- Hát... magas... és erős... *kezd bele óvatosan a felsorolásba, ahogyan még a szavakat keresgéli egy olyan dologhoz, amiben nem sok tapasztalata van. Sőt, igazából semmilyen.*
- Csillogó vértű, fénylő hajú... mondjuk barna, és dús, mint a fűszálak a réten. A szemei pedig...
*Elhallgat, és fülig vörösödik, ahogy ráébred, hogy éppen tökéletes leírás kezd kialakulni Qeronról. Zavartan felnevet, és most tényleg gyermeki, ahogy előre dől, és belefúrja arcát a takaróba. Motyog valamit, bár nem érteni, hogy mit, és még akkor is vörös, amikor újra felül.*
- De mindegy is... Lionr mester úgyis talál nekem valami pocakos öregembert. *próbálja terelni a szót egy viccnek szánt megszólalással. Talán sikerül neki.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:09:12
Üzenet elküldve: 2016-07-11 23:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Lyv még nagyobbat kacag a hasonlaton.*
~Hát persze! Az öreg Murfich remek példa. Olyan vén már, hogy sokkal inkább a páncél viszi őt.~
* A bók hallatán elpirul, majd elgondolkodik, végül pánik ül az arcára és sietve szabadkozni kezd.*
~Nemes... dehát Murfich is nemes és kora ellenére azt beszélik azért még szereti hajtani a fiatal szolgáló lányokat. Az ég irgalmazzon egy ilyen udvarlótól!~
-Oh Úrnőm! Nem török olyan babérokra, amik nem engem illetnek. Nem kell, hogy nemes legyen, ha a szíve az, és őszintén engem akar.
*Ábrándos tekintettel fordul az ablak felé és elmerengve, szinte csak magának megjegyzi.*
-Olyan férfi, aki az én szívemet ellopná, nem sok mászkálhat Artheniorban, talán máshol sem. Olyan meg, aki ezek közül nekem adná a szívét cserébe, egy közönséges cselédnek, meglehet egy sincs.
*Visszafordul Meropea felé és pajkos, incselkedő mosollyal kérdezi tőle.*
-És te Úrnőm? Mi a te szíved vágya? Tudom, hogy Liorn mester egyre gyakrabban tereli a szót a házasság felé, noha még oly fiatal vagy. De a szíved mélyén biztosan neked is él egy lovag képe. Ő milyen lenne?
*Kíváncsian várja a választ és közben a lány arcát fürkészi.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 23:13:19
*Lyv még nagyobbat kacag a hasonlaton.*
~Hát persze! Az öreg Murfich remek példa. Olyan vén már, hogy sokkal inkább a páncél viszi őt.~
* A bók hallatán elpirul, majd elgondolkodik, végül pánik ül az arcára és sietve szabadkozni kezd.*
~Nemes... dehát Murfich is nemes és kora ellenére azt beszélik azért még szereti hajtani a fiatal szolgáló lányokat. Az ég irgalmazzon egy ilyen udvarlótól!~
-Oh Úrnőm! Nem török olyan babérokra, amik nem engem illetnek. Nem kell, hogy nemes legyen, ha a szíve az, és őszintén engem akar.
*Ábrándos tekintettel fordul az ablak felé és elmerengve, szinte csak magának megjegyzi.*
-Olyan férfi, aki az én szívemet ellopná, nem sok mászkálhat Artheniorban, talán máshol sem. Olyan meg, aki ezek közül nekem adná a szívét cserébe, egy közönséges cselédnek, meglehet egy sincs.
*Visszafordul Meropea felé és pajkos, incselkedő mosollyal kérdezi tőle.*
-És te Úrnőm? Mi a te szíved vágya? Tudom, hogy Liorn mester egyre gyakrabban tereli a szót a házasság felé, noha még oly fiatal vagy. De a szíved mélyén biztosan neked is él egy lovag képe. Ő milyen lenne?
*Kíváncsian várja a választ és közben a lány arcát fürkészi.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 23:13:19
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:19:56
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:19:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Végre úgy tűnik, hogy sikerül egy kellemesebb, és számára még merőben furcsa és idegen mederbe terelniük a beszélgetést. Nem árt, ha Lyvänarnak is jobb kedve lesz. Egyesek szerint a nevetés a legjobb gyógyír, és Meropea azt szeretné, ha a nő minél hamarabb meggyógyulna.
Bár Lyv látszólag zavart, mégis elmosolyodik, és csak válaszol arra a bizonyos kérdésre. De hát amúgy is ő hozta fel a témát.
Aztán ahogy elkezd beszélni és a végén felnevet, Meropeából is kirobban a nevetés vele együtt. Hiszen ő maga is elképzelte, milyen az, amikor már csak a páncél tartja össze azt a bizonyos testet.*
- Mint Murfich a Tanral házban. *mondja kissé nevető hangon még mindig.*- Szerintem már nem is bírja el a páncélt. *kuncog kicsit, tréfálva a dologgal. Persze nem szép dolog így beszélni valakiről, de itt úgyis ketten vannak, és néha neki is kell gyereknek lenni. Most pedig sikerül egy kicsit elengednie magát. De aztán csak mosolygó szemmel hallgatja, ahogy Lyvänar befejezi a mondandóját.*
- Olyan szép vagy, biztosan hamar akad udvarlód is, ne aggódj. Lehet talán épp egy nemes lovag lesz. *mondja kedvesen, és nem csak vigasztalásnak szánja, hanem látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Hiszen a nő okos és szép, kedves és kitartó... melyik férfinak ne kellene ilyen? Az már más kérdés, hogy sok nemes nem vetemedne ilyenre, de hát változik a világ és változnak a dolgok, és régen is győzedelmeskedett már a szerelem. Sosem lehet tudni.*
*Végre úgy tűnik, hogy sikerül egy kellemesebb, és számára még merőben furcsa és idegen mederbe terelniük a beszélgetést. Nem árt, ha Lyvänarnak is jobb kedve lesz. Egyesek szerint a nevetés a legjobb gyógyír, és Meropea azt szeretné, ha a nő minél hamarabb meggyógyulna.
Bár Lyv látszólag zavart, mégis elmosolyodik, és csak válaszol arra a bizonyos kérdésre. De hát amúgy is ő hozta fel a témát.
Aztán ahogy elkezd beszélni és a végén felnevet, Meropeából is kirobban a nevetés vele együtt. Hiszen ő maga is elképzelte, milyen az, amikor már csak a páncél tartja össze azt a bizonyos testet.*
- Mint Murfich a Tanral házban. *mondja kissé nevető hangon még mindig.*- Szerintem már nem is bírja el a páncélt. *kuncog kicsit, tréfálva a dologgal. Persze nem szép dolog így beszélni valakiről, de itt úgyis ketten vannak, és néha neki is kell gyereknek lenni. Most pedig sikerül egy kicsit elengednie magát. De aztán csak mosolygó szemmel hallgatja, ahogy Lyvänar befejezi a mondandóját.*
- Olyan szép vagy, biztosan hamar akad udvarlód is, ne aggódj. Lehet talán épp egy nemes lovag lesz. *mondja kedvesen, és nem csak vigasztalásnak szánja, hanem látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Hiszen a nő okos és szép, kedves és kitartó... melyik férfinak ne kellene ilyen? Az már más kérdés, hogy sok nemes nem vetemedne ilyenre, de hát változik a világ és változnak a dolgok, és régen is győzedelmeskedett már a szerelem. Sosem lehet tudni.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:54:04
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Lyv megkönnyebbülten sóhajt fel arra, hogy mégsem lépte át azt a bizonyos határt, majd zavartan elmosolyodik és lesüti a szemét a kérdés hallatán.*
~Hát mégis feltűnt neki, hogy elkerültem a választ. Szemfüles Kismacska.~
*Gondolja szeretettel, majd egészen belepirul a válaszba.*
-Nem tudom. Azt hiszem a harci tudásukhoz kevéssé fontos, hogy helyes arcuk legyen, és még kevéssé az, ha netán túl fiatalok. Ellenben sokkalta szebb látványt nyújt egy páncél nélkül is erős test, mint egy olyan, amit már csak az tart össze.
*Erre a gondolatra hangosan felnevet, de aztán valamivel komolyabban folytatja.*
-Bevallom úrnőm, hogy kislányként mindig arról álmodtam, hogy egy igazi nemes lelkű harcos lesz életem párja. Ma már persze tudom, hogy több kell a fényes páncélnál és az ügyes kardforgatásnál. De azért az ember nyitott szemmel jár nemde?
*Nevet fel megint, bár gyanítja, hogy a kislány még nem jutott el erre a következtetésre.*
*Lyv megkönnyebbülten sóhajt fel arra, hogy mégsem lépte át azt a bizonyos határt, majd zavartan elmosolyodik és lesüti a szemét a kérdés hallatán.*
~Hát mégis feltűnt neki, hogy elkerültem a választ. Szemfüles Kismacska.~
*Gondolja szeretettel, majd egészen belepirul a válaszba.*
-Nem tudom. Azt hiszem a harci tudásukhoz kevéssé fontos, hogy helyes arcuk legyen, és még kevéssé az, ha netán túl fiatalok. Ellenben sokkalta szebb látványt nyújt egy páncél nélkül is erős test, mint egy olyan, amit már csak az tart össze.
*Erre a gondolatra hangosan felnevet, de aztán valamivel komolyabban folytatja.*
-Bevallom úrnőm, hogy kislányként mindig arról álmodtam, hogy egy igazi nemes lelkű harcos lesz életem párja. Ma már persze tudom, hogy több kell a fényes páncélnál és az ügyes kardforgatásnál. De azért az ember nyitott szemmel jár nemde?
*Nevet fel megint, bár gyanítja, hogy a kislány még nem jutott el erre a következtetésre.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:30:51
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Talán valamit megneszelhetett a gondolataiból a nő, mert valamiért elkezd szabadkozni.
Meropea pedig ettől még rosszabbul érzi magát. Hiszen már azt is szégyelli, hogy ez egyáltalán eszébe jutott. Ha pedig Lyvänar meg is sejti, hogy mik járnak fejébe... majd elsüllyed, és kissé sikerül el is vörösödnie.*
- Ugyan, ne kérj mindenért bocsánatot! Csak pihenj, és kész. *mondja gyorsan, de a következő mondatokon csak még jobban elvörösödik, miközben kissé meg is hatódik... a végén pedig nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát. Különös érzelmek hullámoznak végig rajta igen rövid időn belül.*
- Lyvänar, azt hiszed érdekel, hogy tudják e, kísérő nélkül jöttem hozzád? *kérdezi aztán mosolyogva.*- Ez semmit nem változtat a helyzetünkön. És nem érdekel, ha pletykálni kezdenének erről. Nem tartom valami nagy történetnek, így csak sajnálni tudnám azt, akinek nincs jobb dolga, mint ilyenről beszélni. *mosolyog. Azt direkt nem hozza szóba, hogy a többi nemes mennyire nézhetné jó szemmel, hogy így becsüli a szolgálóját. Mert hát az, szolgáló, de valahol mégsem. Kissé ellentmondásban van saját magával ez ügyben.*
- Nem voltál túl közvetlen sem. *szelídül aztán kissé mosolya, de a gyermeki pajkosság felvillan a szemében közben.*
- Viszont nem válaszoltál a kérdésemre. *villannak ki fehér fogai, ahogy visszatereli a szót a Lyvänar által szóba hozott katonákra. Jól van, hát beszéljenek férfiakról. Kivel mással beszélne amúgy is, ha nem vele?*
*Talán valamit megneszelhetett a gondolataiból a nő, mert valamiért elkezd szabadkozni.
Meropea pedig ettől még rosszabbul érzi magát. Hiszen már azt is szégyelli, hogy ez egyáltalán eszébe jutott. Ha pedig Lyvänar meg is sejti, hogy mik járnak fejébe... majd elsüllyed, és kissé sikerül el is vörösödnie.*
- Ugyan, ne kérj mindenért bocsánatot! Csak pihenj, és kész. *mondja gyorsan, de a következő mondatokon csak még jobban elvörösödik, miközben kissé meg is hatódik... a végén pedig nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát. Különös érzelmek hullámoznak végig rajta igen rövid időn belül.*
- Lyvänar, azt hiszed érdekel, hogy tudják e, kísérő nélkül jöttem hozzád? *kérdezi aztán mosolyogva.*- Ez semmit nem változtat a helyzetünkön. És nem érdekel, ha pletykálni kezdenének erről. Nem tartom valami nagy történetnek, így csak sajnálni tudnám azt, akinek nincs jobb dolga, mint ilyenről beszélni. *mosolyog. Azt direkt nem hozza szóba, hogy a többi nemes mennyire nézhetné jó szemmel, hogy így becsüli a szolgálóját. Mert hát az, szolgáló, de valahol mégsem. Kissé ellentmondásban van saját magával ez ügyben.*
- Nem voltál túl közvetlen sem. *szelídül aztán kissé mosolya, de a gyermeki pajkosság felvillan a szemében közben.*
- Viszont nem válaszoltál a kérdésemre. *villannak ki fehér fogai, ahogy visszatereli a szót a Lyvänar által szóba hozott katonákra. Jól van, hát beszéljenek férfiakról. Kivel mással beszélne amúgy is, ha nem vele?*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:17:20
Üzenet elküldve: 2016-07-11 21:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Látva, hogy Meropea a közvetlenségével nehezen tud mit kezdeni és inkább tekint bárhová máshova, mint rá, rögtön restelkedve lesüti a szemét és halkan szabadkozni kezd.*
~Hát ez az, ami miatt sosem leszünk egyenlőek. Benne olyan tartás van már 10 évesen, ami bennem nem hogy 19 évesen, de talán soha nem is lesz meg.~
-Bocsáss meg, elragadtattam magam. Csak szerettem volna, ha jobb kedvre deríthetlek, Úrnőm. Természetesen mindenben Liorn mester segítségére leszek, és amint lehet, magam veszem kézbe megint a fontos feladatokat.
*Mondja komoly hangon, majd feltekint a lányra, és egy hosszú pillanatig az arcát tanulmányozza.*
~Milyen fiatal, de mégis, mikor így néz, nálam is idősebbnek tűnik. Bölcsnek, határozottnak, ellentmondást nem tűrőnek. És mégis itt ül, ebben az egyszerű, kicsiny szobában és a kezem fogja biztatón, miközben neki éppen annyira elkélne a támogatás. Bár levehetném a válláról a terheket, vagy legalább egy részét.~
*Végül finoman elmosolyodik és úgy billenti a fejét, hogy az Úrnő rá nézzem mikor megszólal.*
-Nálad nemesebb, kegyesebb Úrnőt nem látott még a világ. Nagyon sokat jelent nekem, hogy eljöttél hozzám, és bocsájtsd meg, ha túl közvetlen voltam veled. Tudom, hogy az elit nem nézi jó szemmel, ha a magam fajtát úgy becsülik, ahogy te engem. Éppen ezért nem kell félned, nem mondom el senkinek, hogy kíséret nélkül nálam jártál. Nem hozok több bajt a fejedre Úrnőm.
*Biztató mosolya mellé megint finoman megszorítja a kislány kezét, remélve, hogy az nem veszi zokon a viselkedését és továbbra is a bizalmába fogadja.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 21:20:32
*Látva, hogy Meropea a közvetlenségével nehezen tud mit kezdeni és inkább tekint bárhová máshova, mint rá, rögtön restelkedve lesüti a szemét és halkan szabadkozni kezd.*
~Hát ez az, ami miatt sosem leszünk egyenlőek. Benne olyan tartás van már 10 évesen, ami bennem nem hogy 19 évesen, de talán soha nem is lesz meg.~
-Bocsáss meg, elragadtattam magam. Csak szerettem volna, ha jobb kedvre deríthetlek, Úrnőm. Természetesen mindenben Liorn mester segítségére leszek, és amint lehet, magam veszem kézbe megint a fontos feladatokat.
*Mondja komoly hangon, majd feltekint a lányra, és egy hosszú pillanatig az arcát tanulmányozza.*
~Milyen fiatal, de mégis, mikor így néz, nálam is idősebbnek tűnik. Bölcsnek, határozottnak, ellentmondást nem tűrőnek. És mégis itt ül, ebben az egyszerű, kicsiny szobában és a kezem fogja biztatón, miközben neki éppen annyira elkélne a támogatás. Bár levehetném a válláról a terheket, vagy legalább egy részét.~
*Végül finoman elmosolyodik és úgy billenti a fejét, hogy az Úrnő rá nézzem mikor megszólal.*
-Nálad nemesebb, kegyesebb Úrnőt nem látott még a világ. Nagyon sokat jelent nekem, hogy eljöttél hozzám, és bocsájtsd meg, ha túl közvetlen voltam veled. Tudom, hogy az elit nem nézi jó szemmel, ha a magam fajtát úgy becsülik, ahogy te engem. Éppen ezért nem kell félned, nem mondom el senkinek, hogy kíséret nélkül nálam jártál. Nem hozok több bajt a fejedre Úrnőm.
*Biztató mosolya mellé megint finoman megszorítja a kislány kezét, remélve, hogy az nem veszi zokon a viselkedését és továbbra is a bizalmába fogadja.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 21:20:32
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 19:33:54
Üzenet elküldve: 2016-07-11 19:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Meropea a könnyekkel hirtelen nem tud mit kezdeni.
Így illedelmesen elfordítja az arcát is, s kibámul az ablakon beszűrődő gyér fényre.*
- Akkor majd elmondod Liorn mesternek, hogy kit keressen, hol, és mit mondjon neki. Úgyis hamarosan jön, hogy megnézze, hogy vagy. *mosolyogja meg az ablakot, majd felsóhajt a kérdést hallva.*
- Nem tudom sikerrel járhat e... de muszáj lesz. És inkább nem számítok semennyire. Úgy könnyebb lesz elfogadni a mennyiséget. *fordul vissza Lyvänar felé.
A nővér gondolatára most a takarónak enged egy mosolyt. Neki is igazán jó lenne... de aztán elkomorodik.
Talán nem kellene ennyire közel engednie magához egy szolgálót. Hiszen ő bárhogyan is szereti a nőt, bármennyire is közel áll hozzá, talán nem kellene ezt mások előtt is kimutatnia. Főleg amíg nem tudja, hogy volt e bármi értelme a rajtaütésnek és emel e a család hanyatló hírnevén. De máris rosszul érzi magát ettől a gondolattól... hiszen pont Lyvänar áldozta volna fel magát érte és a hírnevükért.*
~Miért ilyen nehéz minden?~ˇ
*Gondolatmenetéből az elhangzó kérdés zökkenti ki. Hirtelen nem tudja mire vélni... aztán elneveti magát. Helyes, fiatal katonák? Hiszen ő még csak egy tíz éves kislány, vajmi keveset érdeklik még a fiúk is, nem, hogy a férfiak. És egyébként is... elég neki egyvalaki akiért rajonghat, és ezt a szerepet titokban már egy ideje Qeron tölti be, de ezt soha nem akarná, hogy bárki is megtudja. Már csak azért sem, mert bár távoli, de mégis csak rokonok. Minek gondolnák? Na meg nem is beszélve a korkülönbségről... de ez amúgy is csak amolyan gyermeki szerelem. Qeron soha észre sem venné őt.*
- Nem tudom, lehet. *von vállat, aztán kissé cinkossá, gyermekivé válik a tekintete.*
- Miért, szeretnéd? *kérdezi széles vigyorral arcán. Szinte azt várná az ember, hogy a következő mondandója valami gyerekmondóka legyen, amivel a szerelmet csúfolja. De azért még próbálja tartani a határt, és valamennyire úrnő maradni.*
*Meropea a könnyekkel hirtelen nem tud mit kezdeni.
Így illedelmesen elfordítja az arcát is, s kibámul az ablakon beszűrődő gyér fényre.*
- Akkor majd elmondod Liorn mesternek, hogy kit keressen, hol, és mit mondjon neki. Úgyis hamarosan jön, hogy megnézze, hogy vagy. *mosolyogja meg az ablakot, majd felsóhajt a kérdést hallva.*
- Nem tudom sikerrel járhat e... de muszáj lesz. És inkább nem számítok semennyire. Úgy könnyebb lesz elfogadni a mennyiséget. *fordul vissza Lyvänar felé.
A nővér gondolatára most a takarónak enged egy mosolyt. Neki is igazán jó lenne... de aztán elkomorodik.
Talán nem kellene ennyire közel engednie magához egy szolgálót. Hiszen ő bárhogyan is szereti a nőt, bármennyire is közel áll hozzá, talán nem kellene ezt mások előtt is kimutatnia. Főleg amíg nem tudja, hogy volt e bármi értelme a rajtaütésnek és emel e a család hanyatló hírnevén. De máris rosszul érzi magát ettől a gondolattól... hiszen pont Lyvänar áldozta volna fel magát érte és a hírnevükért.*
~Miért ilyen nehéz minden?~ˇ
*Gondolatmenetéből az elhangzó kérdés zökkenti ki. Hirtelen nem tudja mire vélni... aztán elneveti magát. Helyes, fiatal katonák? Hiszen ő még csak egy tíz éves kislány, vajmi keveset érdeklik még a fiúk is, nem, hogy a férfiak. És egyébként is... elég neki egyvalaki akiért rajonghat, és ezt a szerepet titokban már egy ideje Qeron tölti be, de ezt soha nem akarná, hogy bárki is megtudja. Már csak azért sem, mert bár távoli, de mégis csak rokonok. Minek gondolnák? Na meg nem is beszélve a korkülönbségről... de ez amúgy is csak amolyan gyermeki szerelem. Qeron soha észre sem venné őt.*
- Nem tudom, lehet. *von vállat, aztán kissé cinkossá, gyermekivé válik a tekintete.*
- Miért, szeretnéd? *kérdezi széles vigyorral arcán. Szinte azt várná az ember, hogy a következő mondandója valami gyerekmondóka legyen, amivel a szerelmet csúfolja. De azért még próbálja tartani a határt, és valamennyire úrnő maradni.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 18:06:49
Üzenet elküldve: 2016-07-11 18:06:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Ahogy Meropea kedves szavait hallja, Lyv még jobban ellazul és szégyenére még inkább megerednek a könnyei, de ezek már a tiszta boldogság miatt jönnek. Amikor a kislány felemeli a kezét, és finoman megcirógatja az arcát, Lyv önkéntelenül is kicsit biccent felé, hogy még jobban belenyomja az arcát a kicsiny kézbe. Most érzi igazán, hogy nem is olyan sok év választja el őket egymástól, hogy akár testvérek is lehetnének, vagy együtt játszhatnának, gondtalanul cseveghetnének és összemérhetnék az ügyességüket a kézimunkában, a lovaglásban, bármiben. Kegyetlen az élet, hogy mindkettejüknek ilyen korán kellett felnőni. Megkönnyebbül, mikor meghallja, hogy csupán másfél napja, hogy nem tud a világáról. Az még elfogadható kimaradás lehet.*
~Nem is olyan régóta. Oh, hála az égnek!~
-Liorn mester jó ember, és sokan tisztelik, de te is tudod, hogy messze nincs olyan jó kapcsolata a városi árusokkal, mint nekem anyám révén, és ezekben az időkben még fontosabb minden fillér, amit meg tudok takarítani, hiszen az új katonáknak is enni kell majd adni. Szerinted Qeron sikerrel jár? Hány katonára számítasz?
*A lovászfiú említésére összerezzen és egy pillanatra lehunyja a szemét, majd kipattan, mikor hallja a kemény szavakat. A Kismacska arcán megjelenő sötét, majdhogynem kegyetlen kifejezéstől viszont megijed, ezért finoman megszorítja a kezét, majd csókot is lehel rá, hogy magára vonja a figyelmét.*
-Ne gondolj rá kérlek! Többet nem látjuk őket és mindenki él és jól van. Te itt vagy nekem, én pedig neked és soha többé nem engedem, hogy bárki bántson téged. Úgy foglak óvni, mint ahogy egy nővér védi a húgát és mindig számíthatsz rám.
*Mondja biztatón és minden szóval egyre nagyobb mosoly terül szét az arcán.*
-Mondd csak, szerinted helyes fiatal katonákat is találunk a csapatba?
*Kérdezi cinkosan, hogy elterelje a kicsi Úrnő figyelmét a lovászról és az egész szörnyű esetről. Talán messze ment. Talán túl sokat megengedett magának és tiszteletlen volt, de nem tudja hogyan máshogy fejezhetné ki, hogy mennyire örül, hogy Meropea a szívébe fogadta őt és mostantól nem lesz egyedül a világban egyikük sem. Mindig itt lesznek egymásnak.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 18:08:32
*Ahogy Meropea kedves szavait hallja, Lyv még jobban ellazul és szégyenére még inkább megerednek a könnyei, de ezek már a tiszta boldogság miatt jönnek. Amikor a kislány felemeli a kezét, és finoman megcirógatja az arcát, Lyv önkéntelenül is kicsit biccent felé, hogy még jobban belenyomja az arcát a kicsiny kézbe. Most érzi igazán, hogy nem is olyan sok év választja el őket egymástól, hogy akár testvérek is lehetnének, vagy együtt játszhatnának, gondtalanul cseveghetnének és összemérhetnék az ügyességüket a kézimunkában, a lovaglásban, bármiben. Kegyetlen az élet, hogy mindkettejüknek ilyen korán kellett felnőni. Megkönnyebbül, mikor meghallja, hogy csupán másfél napja, hogy nem tud a világáról. Az még elfogadható kimaradás lehet.*
~Nem is olyan régóta. Oh, hála az égnek!~
-Liorn mester jó ember, és sokan tisztelik, de te is tudod, hogy messze nincs olyan jó kapcsolata a városi árusokkal, mint nekem anyám révén, és ezekben az időkben még fontosabb minden fillér, amit meg tudok takarítani, hiszen az új katonáknak is enni kell majd adni. Szerinted Qeron sikerrel jár? Hány katonára számítasz?
*A lovászfiú említésére összerezzen és egy pillanatra lehunyja a szemét, majd kipattan, mikor hallja a kemény szavakat. A Kismacska arcán megjelenő sötét, majdhogynem kegyetlen kifejezéstől viszont megijed, ezért finoman megszorítja a kezét, majd csókot is lehel rá, hogy magára vonja a figyelmét.*
-Ne gondolj rá kérlek! Többet nem látjuk őket és mindenki él és jól van. Te itt vagy nekem, én pedig neked és soha többé nem engedem, hogy bárki bántson téged. Úgy foglak óvni, mint ahogy egy nővér védi a húgát és mindig számíthatsz rám.
*Mondja biztatón és minden szóval egyre nagyobb mosoly terül szét az arcán.*
-Mondd csak, szerinted helyes fiatal katonákat is találunk a csapatba?
*Kérdezi cinkosan, hogy elterelje a kicsi Úrnő figyelmét a lovászról és az egész szörnyű esetről. Talán messze ment. Talán túl sokat megengedett magának és tiszteletlen volt, de nem tudja hogyan máshogy fejezhetné ki, hogy mennyire örül, hogy Meropea a szívébe fogadta őt és mostantól nem lesz egyedül a világban egyikük sem. Mindig itt lesznek egymásnak.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 18:08:32
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 15:55:04
Üzenet elküldve: 2016-07-11 15:55:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Örömmel érzi, hogy a nő keze már nem olyan forró, mint előző nap. Lemehetett hát a láza is. Sikeres volt az orvosság.
Ám mielőtt bármit is mondhatna, Lyvänar szemébe hirtelen könnyek gyűlnek, s szinte kirobban belőle a magyarázkodás. Meropea pedig pislog rá, és igazán nem érti, miért csinálja ezt. Aztán ráébred, és a nő mondatainak végén már mosolyog, de illedelmesen megvárja, hogy végig mondja, amibe belekezdett. Aztán szólal csak meg.*
- Butaságokat beszélsz. Ugyan, miért kéne megbocsátanom? Hogy életedet kockáztattad értem? *kérdezi aztán kedvesen, és próbál olyan hangnemben beszélni, hogy Lyvänar érezze, itt most sokkal közvetlenebb a hangulat, mint általában.*
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy veszélybe sodortalak. *komolyodik meg egy kissé.*- Semmilyen hírnév vagy becsület sem ér fel egy ember életével, főképp nem a tiéddel, kedves Lyvänar. Hűséges Lyvänarom. *emeli fel egyik kezét és kicsit megsimogatja gyermeki apró ujjaival a nő arcát. Számára is családtag a nő, hiszen ismeri mióta él, és most már nem maradt neki más csak ő és a két férfi.*
- Egy napja. Kicsivel több. *válaszolja meg a kérdést a Kismacska.*
- A tegnap előtti este volt a rajtaütés. De nem engedem meg, hogy még felkelj az ágyból! Liorn mester mindent elintéz helyetted, amíg meggyógyulsz. Ne aggódj semmi miatt. És amiatt a szégyentelen lovász miatt sem kell már. *sötétül el egy kissé a tekintete.*
- Tegnap Qeronnal elmentem a barakkba. A legrosszabb büntetést kértem neki, amit csak kaphat. *mered hirtelen az ágy egy pontjára, és nem is néz most el onnan. Ha a takaró ama szeglete élne, most lehet, hogy hanyatt homlok menekülne a pillantásától.*
- Közöltem mindegyikkel, ha valaha is meglátom őket bárhol... a városban vagy azon kívül... *elhallgat és nem mond többet.*
*Örömmel érzi, hogy a nő keze már nem olyan forró, mint előző nap. Lemehetett hát a láza is. Sikeres volt az orvosság.
Ám mielőtt bármit is mondhatna, Lyvänar szemébe hirtelen könnyek gyűlnek, s szinte kirobban belőle a magyarázkodás. Meropea pedig pislog rá, és igazán nem érti, miért csinálja ezt. Aztán ráébred, és a nő mondatainak végén már mosolyog, de illedelmesen megvárja, hogy végig mondja, amibe belekezdett. Aztán szólal csak meg.*
- Butaságokat beszélsz. Ugyan, miért kéne megbocsátanom? Hogy életedet kockáztattad értem? *kérdezi aztán kedvesen, és próbál olyan hangnemben beszélni, hogy Lyvänar érezze, itt most sokkal közvetlenebb a hangulat, mint általában.*
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy veszélybe sodortalak. *komolyodik meg egy kissé.*- Semmilyen hírnév vagy becsület sem ér fel egy ember életével, főképp nem a tiéddel, kedves Lyvänar. Hűséges Lyvänarom. *emeli fel egyik kezét és kicsit megsimogatja gyermeki apró ujjaival a nő arcát. Számára is családtag a nő, hiszen ismeri mióta él, és most már nem maradt neki más csak ő és a két férfi.*
- Egy napja. Kicsivel több. *válaszolja meg a kérdést a Kismacska.*
- A tegnap előtti este volt a rajtaütés. De nem engedem meg, hogy még felkelj az ágyból! Liorn mester mindent elintéz helyetted, amíg meggyógyulsz. Ne aggódj semmi miatt. És amiatt a szégyentelen lovász miatt sem kell már. *sötétül el egy kissé a tekintete.*
- Tegnap Qeronnal elmentem a barakkba. A legrosszabb büntetést kértem neki, amit csak kaphat. *mered hirtelen az ágy egy pontjára, és nem is néz most el onnan. Ha a takaró ama szeglete élne, most lehet, hogy hanyatt homlok menekülne a pillantásától.*
- Közöltem mindegyikkel, ha valaha is meglátom őket bárhol... a városban vagy azon kívül... *elhallgat és nem mond többet.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 13:53:40
Üzenet elküldve: 2016-07-11 13:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Hosszas hallgatózás után, már szinte kezdi feladni a reményt és épp azon gondolkodik, hogy mibe kapaszkodhatna meg, hogy felálljon, amikor halk, puha léptek zaja üti meg a fülét a folyosóról. Határozottan közeledik valaki a szobájához, majd a hang az ajtó előtt hirtelen elhal, mintha az illető megállt volna. Lyvbe félelem hasít, hogy talán visszafordul az illető, ezért már épp kiáltásra nyitja a száját, amikor egy halk, de határozott kopogás hangzik fel az ajtón.*
~Oh, hála az égnek, valaki mégis rám néz.~
*Ekkor azonban a belépő alakban döbbenten ismeri fel drága kicsi Úrnőjét ~De éppen Ő?!~, aki egy pillanatra megtorpan és őt fürkészi, arcán egy kis meglepetéssel, amit az a csodálatos, élettel teli mosoly vált fel, amit Lyv úgy szeret.*
*A lány boldogan felkiált és Lyv ágya felé iramodik, átsuhanva a kicsiny szobán, miközben ezüst szegélyű, zöld ruhája csak úgy úszik utána a levegőben, mintha csak lebegne.*
~Éteri látvány... talán nem is valóságos? Talán megint csak a lázálmok?~
*Tűnődik Lyv és már ölelésre tárná a karját, amikor Meropea leveti magát az ágyára és megragadja a kezét. Aggódva kérdez hogyléte felől, de Lyv hirtelen azt sem tudja mit tegyen.*
~Valódi! Érzem a puha bőr alatt a teste melegét és a törékeny kis csontokat. Annyira örülök neked és hogy jól vagy!~
*Fut át agyán a gondolat és a megkönnyebbülés, amitől könny szökik a szemébe és hirtelen gombóc nő a torkában.*
-Bocsáss meg Úrnőm! *Nyögi ki, miközben a sírás folytogatja, és meglepődik hangja karcos rekedtségén. Nem bír uralkodni a könnyeken, amik önálló életre kelnek és kibuggyannak a szeme sarkából, majd megállíthatatlanul potyogni kezdenek. Megköszörüli a torkát, majd szipogva folytatja a magyarázkodást.*
-Sokkal jobban érzem magam most, hogy látom te épségben és egészségesen ülsz mellettem. Bocsásd meg óvatlanságom Úrnőm, amivel veszélybe sodortam az egész akció sikerét! Bocsásd meg gyengeségem és hogy terhedre voltam és vagyok... *Itt megakad és eltűnődik.* ~Mióta is?~
-Ígérem megdolgozom azért, amit elvett tőled az ápolásom. Rögvest hívok valakit, aki segít felkelnem és felöltözni és már szolgálatodra is állok.
*Csak nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán oly rég van már itt, hogy inkább megválnának tőle, minthogy istápolgassák.*
-Kérlek mondd meg nekem Úrnőm, mióta vagyok az ágyam és az öntudatlanság rabságában?
*Lyv kissé zavarodottan érzi magát és rengeteg érzelem kavarog benne. Talán a megkönnyebbülés, talán a történtek miatt, de Lyv szívében annyira túlcsordul a szeretet, hogy felbátorodik, és Meropea kezét kezdi finoman simogatni, ami még mindig az övébe kapaszkodik. Annyira szeretné megölelni a lányt, vagy legalább a lába elé borulni és azt átölelni ezért a féltő aggodalomért, a megkönnyebbüléséért, az öröméért, azért, hogy itt van vele.*
~Ő a családom.~
*Gondolja hálától telve.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 13:59:26
*Hosszas hallgatózás után, már szinte kezdi feladni a reményt és épp azon gondolkodik, hogy mibe kapaszkodhatna meg, hogy felálljon, amikor halk, puha léptek zaja üti meg a fülét a folyosóról. Határozottan közeledik valaki a szobájához, majd a hang az ajtó előtt hirtelen elhal, mintha az illető megállt volna. Lyvbe félelem hasít, hogy talán visszafordul az illető, ezért már épp kiáltásra nyitja a száját, amikor egy halk, de határozott kopogás hangzik fel az ajtón.*
~Oh, hála az égnek, valaki mégis rám néz.~
*Ekkor azonban a belépő alakban döbbenten ismeri fel drága kicsi Úrnőjét ~De éppen Ő?!~, aki egy pillanatra megtorpan és őt fürkészi, arcán egy kis meglepetéssel, amit az a csodálatos, élettel teli mosoly vált fel, amit Lyv úgy szeret.*
*A lány boldogan felkiált és Lyv ágya felé iramodik, átsuhanva a kicsiny szobán, miközben ezüst szegélyű, zöld ruhája csak úgy úszik utána a levegőben, mintha csak lebegne.*
~Éteri látvány... talán nem is valóságos? Talán megint csak a lázálmok?~
*Tűnődik Lyv és már ölelésre tárná a karját, amikor Meropea leveti magát az ágyára és megragadja a kezét. Aggódva kérdez hogyléte felől, de Lyv hirtelen azt sem tudja mit tegyen.*
~Valódi! Érzem a puha bőr alatt a teste melegét és a törékeny kis csontokat. Annyira örülök neked és hogy jól vagy!~
*Fut át agyán a gondolat és a megkönnyebbülés, amitől könny szökik a szemébe és hirtelen gombóc nő a torkában.*
-Bocsáss meg Úrnőm! *Nyögi ki, miközben a sírás folytogatja, és meglepődik hangja karcos rekedtségén. Nem bír uralkodni a könnyeken, amik önálló életre kelnek és kibuggyannak a szeme sarkából, majd megállíthatatlanul potyogni kezdenek. Megköszörüli a torkát, majd szipogva folytatja a magyarázkodást.*
-Sokkal jobban érzem magam most, hogy látom te épségben és egészségesen ülsz mellettem. Bocsásd meg óvatlanságom Úrnőm, amivel veszélybe sodortam az egész akció sikerét! Bocsásd meg gyengeségem és hogy terhedre voltam és vagyok... *Itt megakad és eltűnődik.* ~Mióta is?~
-Ígérem megdolgozom azért, amit elvett tőled az ápolásom. Rögvest hívok valakit, aki segít felkelnem és felöltözni és már szolgálatodra is állok.
*Csak nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán oly rég van már itt, hogy inkább megválnának tőle, minthogy istápolgassák.*
-Kérlek mondd meg nekem Úrnőm, mióta vagyok az ágyam és az öntudatlanság rabságában?
*Lyv kissé zavarodottan érzi magát és rengeteg érzelem kavarog benne. Talán a megkönnyebbülés, talán a történtek miatt, de Lyv szívében annyira túlcsordul a szeretet, hogy felbátorodik, és Meropea kezét kezdi finoman simogatni, ami még mindig az övébe kapaszkodik. Annyira szeretné megölelni a lányt, vagy legalább a lába elé borulni és azt átölelni ezért a féltő aggodalomért, a megkönnyebbüléséért, az öröméért, azért, hogy itt van vele.*
~Ő a családom.~
*Gondolja hálától telve.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.11 13:59:26
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-11 13:04:48
Üzenet elküldve: 2016-07-11 13:04:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Nem túlzás azt mondani, hogy Meropeának majd kiugrott a szíve, amikor kezdetét vette a rajtaütés.
Minden a terv szerint alakult látszólag. Az ablakból nem látta a sötétben mozgó alakok között Lyvänart, de úgy számolta az árnyakat, hogy köztük kell lennie.
Kisvártatva pedig meglátja a felvillanó szikrákat az egyik sötét sarokból. Gwador jelzett ő pedig mély levegőt vett, és máris indult, hogy magára terítse holló tollas, méregzöld köpenyét.
Liorn mesterrel lent találkoztak, a hátsóbejáratnál, ahol már Gwador várt rájuk a lovával.*
- Légy óvatos úrnőm!
*Ezzel búcsúzott az öreg, majd már ment is vissza, hogy belülről elreteszelje a hátsó ajtót, és vigyázzon a házra a megmaradt néhány szolgálóval egyetemben.
Meropea próbált higgadt maradni, ahogy Gwador mögé mászott a nyeregben, és átkarolta nagy-nagybátyja derekát, majd belevágtattak az éjszakába. De hiába a próbálkozás... olyan dologra készültek, amiben még soha nem volt része, és elég sok minden múlott rajta.
Végül a megbeszélt helyen sikerült beszorítaniuk a tolvajokat. De egy valamit nem vett számításba.
Hogy az árulók fegyvert is tarthatnak maguknál, ha az nem is kard vagy íj, csak egy egyszerű tőr vagy kés. Majd megállt a szíve, amikor az a mocskos lovász - Theor talán a neve - Lyvänar után kapva megsuhintotta a pengét.*
- Őrség! *kiáltotta el magát nyomban a Kismacska, de túl gyorsan zajlottak az események. Végül talán egy nyílvessző fúródott a férfi vállába, amitől elengedte a nőt.
Meropea nyomban leugrott a lováról, és nem törődve saját testi épségével, hozzá futott, de Lyvänar addigra eszméletét vesztette. Nem tudta, hogy él e még a nő, csak azt látta, hogy vérzik. Az őrök leteperték a tolvajokat Qeron és Gwador segítségével, és valami rémlik még számára, hogy rá is rátámadt az egyik férfi, akitől - a sötétben nem látta - valamelyik rokona mentette meg épp időben.
Aztán amilyen hirtelen elkezdődött olyan hirtelen lett vége. Halványan emlékszik, hogy Lyvänar mellett térdelve utasította Qeront, hogy menjen az őrökkel a barakkba, és rendezze el a szökevényeket, Gwadort pedig, hogy fogja Lyvänart, és nyomban vágtasson vele hazáig.
Ám a két távoli fivére nem akarták egyedül hagyni, bárhogyan is erősködött, így végül Qeron helyben lebeszélte az őrséggel, hogy másnap bemegy hozzájuk, így Gwador elvágtathatott előre a nővel, Meropea pedig Qeron mögé ülve indult meg haza.
Szerencse, hogy elég erős volt hozzá, hogy ne rázkódjon sírás közben, így a férfi valószínűleg nem sejthette meg, mi történik mögötte. Mire visszaértek a villába, már könnyek nélkül, szilaj arccal szállt le a lóról a Kismacska, s máris rohant be a házba, miközben csak egy dolog járt a fejében.*
~Az nem lehet, hogy Lyvänar ne élje túl... az nem történhet meg... az én hibám... csak és egyedül az enyém...~
*Hamarosan halk léptek vernek visszhangot a folyosó falain odakint.
Töretlenül közelednek, s hiába halkak, így is könnyen megállapítható, hogy célirányosan tart valahová. Méghozzá a hangból ítélve egyenesen Lyvänar ajtaja felé.
Ott aztán megtorpannak a léptek néhány pillanatra.
Aztán halk kopogás hallatszik az ajtón. Végül ki is nyílik.
Egy alacsony, fehér bőrű, oldalt fonott vörös hajú, szeplős lány lép be rajta. Meropea megáll az ajtóban és először csak fürkészi kissé a nőt... aztán ragyogó mosoly jelenik meg az arcán.*
- Hát magadhoz tértél!
*Azonnal átfut a szobán, ezüst szegélyű zöld ruhájának alja csak úgy suhan a földön, amíg Lyvänar ágyához ér, ahol nyomban leül a nő mellé, és megfogja a kezeit.*
- Annyira aggódtam érted! Hogy vagy? *kérdezi, valóban aggodalmas tekintettel. Szinte hallani, ahogyan nagy kő esik le a szívéről látva, hogy a nő eszméleténél van, és szemlátomást sokkal jobb bőrben, mint eddig.
Talán nem is sejti, mennyit volt itt a Kismacska az ágya mellett amíg öntudatlanul feküdt. Segített Liornnak a gyógyításban, és ragaszkodott hozzá, hogy ő maga öltöztesse át Lyvänart.*
*Nem túlzás azt mondani, hogy Meropeának majd kiugrott a szíve, amikor kezdetét vette a rajtaütés.
Minden a terv szerint alakult látszólag. Az ablakból nem látta a sötétben mozgó alakok között Lyvänart, de úgy számolta az árnyakat, hogy köztük kell lennie.
Kisvártatva pedig meglátja a felvillanó szikrákat az egyik sötét sarokból. Gwador jelzett ő pedig mély levegőt vett, és máris indult, hogy magára terítse holló tollas, méregzöld köpenyét.
Liorn mesterrel lent találkoztak, a hátsóbejáratnál, ahol már Gwador várt rájuk a lovával.*
- Légy óvatos úrnőm!
*Ezzel búcsúzott az öreg, majd már ment is vissza, hogy belülről elreteszelje a hátsó ajtót, és vigyázzon a házra a megmaradt néhány szolgálóval egyetemben.
Meropea próbált higgadt maradni, ahogy Gwador mögé mászott a nyeregben, és átkarolta nagy-nagybátyja derekát, majd belevágtattak az éjszakába. De hiába a próbálkozás... olyan dologra készültek, amiben még soha nem volt része, és elég sok minden múlott rajta.
Végül a megbeszélt helyen sikerült beszorítaniuk a tolvajokat. De egy valamit nem vett számításba.
Hogy az árulók fegyvert is tarthatnak maguknál, ha az nem is kard vagy íj, csak egy egyszerű tőr vagy kés. Majd megállt a szíve, amikor az a mocskos lovász - Theor talán a neve - Lyvänar után kapva megsuhintotta a pengét.*
- Őrség! *kiáltotta el magát nyomban a Kismacska, de túl gyorsan zajlottak az események. Végül talán egy nyílvessző fúródott a férfi vállába, amitől elengedte a nőt.
Meropea nyomban leugrott a lováról, és nem törődve saját testi épségével, hozzá futott, de Lyvänar addigra eszméletét vesztette. Nem tudta, hogy él e még a nő, csak azt látta, hogy vérzik. Az őrök leteperték a tolvajokat Qeron és Gwador segítségével, és valami rémlik még számára, hogy rá is rátámadt az egyik férfi, akitől - a sötétben nem látta - valamelyik rokona mentette meg épp időben.
Aztán amilyen hirtelen elkezdődött olyan hirtelen lett vége. Halványan emlékszik, hogy Lyvänar mellett térdelve utasította Qeront, hogy menjen az őrökkel a barakkba, és rendezze el a szökevényeket, Gwadort pedig, hogy fogja Lyvänart, és nyomban vágtasson vele hazáig.
Ám a két távoli fivére nem akarták egyedül hagyni, bárhogyan is erősködött, így végül Qeron helyben lebeszélte az őrséggel, hogy másnap bemegy hozzájuk, így Gwador elvágtathatott előre a nővel, Meropea pedig Qeron mögé ülve indult meg haza.
Szerencse, hogy elég erős volt hozzá, hogy ne rázkódjon sírás közben, így a férfi valószínűleg nem sejthette meg, mi történik mögötte. Mire visszaértek a villába, már könnyek nélkül, szilaj arccal szállt le a lóról a Kismacska, s máris rohant be a házba, miközben csak egy dolog járt a fejében.*
~Az nem lehet, hogy Lyvänar ne élje túl... az nem történhet meg... az én hibám... csak és egyedül az enyém...~
*Hamarosan halk léptek vernek visszhangot a folyosó falain odakint.
Töretlenül közelednek, s hiába halkak, így is könnyen megállapítható, hogy célirányosan tart valahová. Méghozzá a hangból ítélve egyenesen Lyvänar ajtaja felé.
Ott aztán megtorpannak a léptek néhány pillanatra.
Aztán halk kopogás hallatszik az ajtón. Végül ki is nyílik.
Egy alacsony, fehér bőrű, oldalt fonott vörös hajú, szeplős lány lép be rajta. Meropea megáll az ajtóban és először csak fürkészi kissé a nőt... aztán ragyogó mosoly jelenik meg az arcán.*
- Hát magadhoz tértél!
*Azonnal átfut a szobán, ezüst szegélyű zöld ruhájának alja csak úgy suhan a földön, amíg Lyvänar ágyához ér, ahol nyomban leül a nő mellé, és megfogja a kezeit.*
- Annyira aggódtam érted! Hogy vagy? *kérdezi, valóban aggodalmas tekintettel. Szinte hallani, ahogyan nagy kő esik le a szívéről látva, hogy a nő eszméleténél van, és szemlátomást sokkal jobb bőrben, mint eddig.
Talán nem is sejti, mennyit volt itt a Kismacska az ágya mellett amíg öntudatlanul feküdt. Segített Liornnak a gyógyításban, és ragaszkodott hozzá, hogy ő maga öltöztesse át Lyvänart.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-10 10:27:17
Üzenet elküldve: 2016-07-10 10:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sillerforw villa//
*Lyv kábultan ébredezik. Egyelőre huzamosabb ideig fókuszálni képtelen szemével megpróbálja felmérni a környezetét és megkönnyebbülésére megállapítja, hogy a Sillerforw villában van, a szobájában, az ágyában.*
~Otthon.~
*Nem sok dologra emlékszik, pontosan azt sem tudná megmondani mennyi ideje lehet eszméletlen. Utolsó tiszta emléke az, hogy a szökni próbáló cselédeket vezeti Qeron és a kelepce felé, ám amikor azok rájönnek, hogy lebuktak, az aljas lovász azonnal rátámadt. Lyv próbált arrébb mozdulni a felé suhintó tőr elől, de nem volt elég gyors, ezért az az oldalába fúródott. Egy villanás volt az egész, egy rövid, éles fájdalom, mert abban a pillanatban le is fogták az őrök az aljas árulót, de Lyv érezte, ahogy melegség árad szét az oldalában és ahogy odanyúlt, a sötétben feketének tűnt a vére, ami egyre nagyob foltot követelt a ruháján.* ~Úrnőm!~ *Ekkor az épp odaérő Úrnőre kapta a tekintetét és félelem hasított belé, de szerencsére addigra az összes áruló békjóban volt, az Úrnő mellett pedig a fekete harcos léptetett, így neki már nem eshet bántódása.* ~Sajnálom.~ *Lyvet ekkor akkora megkönnyebbülés öntötte el, hogy beleszédült és megroggyant a térde. Aztán mire rájött volna, hogy épp elájul, már át is adta magát az öntudatlanság édes könnyedségének.*
*Ezután fogalma sincs mi történt, mert a következő villanásban egy ágyon feküdt, és körülötte Liorn mester ténykedett kötszerrel és gyógyító italokkal a kezében. Valamivel később megébredve az Úrnő aggódó arcát látta alahol a szobában, de abban nem biztos, hogy ez valóság volt, mert nehéz volt megkülönböztetni a valódit a lázálom bélitől.*
*Most azonban, hogy biztosan tudja, a saját ágyában van, biztonságban, és az emlékek is a felszínre törnek, megint az Úrnő miatt kezd aggódni. Pontosabban azért, mert úgy érzi, gyenge volt, figyelmetlen, és hibázott, ezért megsérült és most ahelyett, hogy a dolgát végezné, még őt is istápolni kell. Szorosan behunyta a szemét és megpróbálta számba venni a testében érzett fájdalmakat. Érezte a még éles hasítást az oldalában, amit ha lassan mozog, talán képes lesz elviselni, illetve meglepetésére a fején is talált egy méretes, de valószínűleg már lappadó dudort.*
~Oh, biztosan vevertem a fejem, mikor elájultam.~
*Ezek ellenére úgy döntött, hogyfeljebb tornázza magát az ágyon, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha próbálkozna.*
~Jó lenne tudni mennyi az idő. És milyen van? Mióta van itt? Ki intézte ezalatt a családi bevásárlásokat? Így biztosan minden sokkal drágább volt... Oh, legyen átkozott az a lovász!~
*Lyv reszortja volt a család számára elintézni minden nemű vásárlást, mert az árusok közt sok kedves ismerősre tett szert az évek alatt, az anyjától pedig igazi kereskedő vénát is örökölt, így nem egyszer szép kis summát takarított meg a Sollerforw család kasszájának.*
~Minél hamarabb fel kell állnom. Jó lenne, ha megjelenne egy szobalány, vagy konyhás, akitől segítséget kérhetek az öltözködéshez.~
*Figyelmesen hallgatózott a folyosó felé, hátha meghallja valamelyik társa lépteinek a hangját, bárki lépteinek a hangját, akitől segítséget kérhet.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.10 10:29:51
*Lyv kábultan ébredezik. Egyelőre huzamosabb ideig fókuszálni képtelen szemével megpróbálja felmérni a környezetét és megkönnyebbülésére megállapítja, hogy a Sillerforw villában van, a szobájában, az ágyában.*
~Otthon.~
*Nem sok dologra emlékszik, pontosan azt sem tudná megmondani mennyi ideje lehet eszméletlen. Utolsó tiszta emléke az, hogy a szökni próbáló cselédeket vezeti Qeron és a kelepce felé, ám amikor azok rájönnek, hogy lebuktak, az aljas lovász azonnal rátámadt. Lyv próbált arrébb mozdulni a felé suhintó tőr elől, de nem volt elég gyors, ezért az az oldalába fúródott. Egy villanás volt az egész, egy rövid, éles fájdalom, mert abban a pillanatban le is fogták az őrök az aljas árulót, de Lyv érezte, ahogy melegség árad szét az oldalában és ahogy odanyúlt, a sötétben feketének tűnt a vére, ami egyre nagyob foltot követelt a ruháján.* ~Úrnőm!~ *Ekkor az épp odaérő Úrnőre kapta a tekintetét és félelem hasított belé, de szerencsére addigra az összes áruló békjóban volt, az Úrnő mellett pedig a fekete harcos léptetett, így neki már nem eshet bántódása.* ~Sajnálom.~ *Lyvet ekkor akkora megkönnyebbülés öntötte el, hogy beleszédült és megroggyant a térde. Aztán mire rájött volna, hogy épp elájul, már át is adta magát az öntudatlanság édes könnyedségének.*
*Ezután fogalma sincs mi történt, mert a következő villanásban egy ágyon feküdt, és körülötte Liorn mester ténykedett kötszerrel és gyógyító italokkal a kezében. Valamivel később megébredve az Úrnő aggódó arcát látta alahol a szobában, de abban nem biztos, hogy ez valóság volt, mert nehéz volt megkülönböztetni a valódit a lázálom bélitől.*
*Most azonban, hogy biztosan tudja, a saját ágyában van, biztonságban, és az emlékek is a felszínre törnek, megint az Úrnő miatt kezd aggódni. Pontosabban azért, mert úgy érzi, gyenge volt, figyelmetlen, és hibázott, ezért megsérült és most ahelyett, hogy a dolgát végezné, még őt is istápolni kell. Szorosan behunyta a szemét és megpróbálta számba venni a testében érzett fájdalmakat. Érezte a még éles hasítást az oldalában, amit ha lassan mozog, talán képes lesz elviselni, illetve meglepetésére a fején is talált egy méretes, de valószínűleg már lappadó dudort.*
~Oh, biztosan vevertem a fejem, mikor elájultam.~
*Ezek ellenére úgy döntött, hogyfeljebb tornázza magát az ágyon, hogy legalább úgy nézzen ki, mintha próbálkozna.*
~Jó lenne tudni mennyi az idő. És milyen van? Mióta van itt? Ki intézte ezalatt a családi bevásárlásokat? Így biztosan minden sokkal drágább volt... Oh, legyen átkozott az a lovász!~
*Lyv reszortja volt a család számára elintézni minden nemű vásárlást, mert az árusok közt sok kedves ismerősre tett szert az évek alatt, az anyjától pedig igazi kereskedő vénát is örökölt, így nem egyszer szép kis summát takarított meg a Sollerforw család kasszájának.*
~Minél hamarabb fel kell állnom. Jó lenne, ha megjelenne egy szobalány, vagy konyhás, akitől segítséget kérhetek az öltözködéshez.~
*Figyelmesen hallgatózott a folyosó felé, hátha meghallja valamelyik társa lépteinek a hangját, bárki lépteinek a hangját, akitől segítséget kérhet.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.10 10:29:51
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:14:41
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:14:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sillerforw villa//
*Két napja már hogy a cselédség kis tervét keresztülhúzták, vagyis pontosabban másfél, hiszen az este történt most pedig délelőtt van. Ahogy gondolta, nem volt minden rizikótól mentes, de szerencsére komoly gond nélkül megúszták a dolgot. A lovászfiú a csapdát látván rögtön Lyvanarra gyanakodott és sikerült is megsebesítenie mielőtt a városőrség közbeavatkozhatott volna. Az öreg ellátta és azóta a szobájában pihen, Qeron nem ment be hozzá, megelégszik a szóbeszéddel miszerint nem súlyos a seb és hamar fel fog épülni. Az is lehet hogy már ma szembetalálkoznak, de egyszerűen nincs ideje és energiája a lánnyal foglalkozni. Toborozzon katonákat, ezen agyal már mióta, de nem sokat sikerült kifundálnia. Meropeával beszélt ugyan tegnap, de mással nem is nagyon találkozott, esetleg futólag. Megnyugtatta az úrnőt hogy nem az ő hibája ami a szolgálójával történt és hogy az ilyen helyzetekben mindig benne van a kockázat, de a Kismacskának úgysem az ő gondolataival, sokkal inkább saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Jó lenne már kikapcsolódni egy kicsit vagy legalább kettesben beszélgetni vele, de annyi a teendő hogy sosem találja Meropeát egyedül. Ő maga is vagy a szobájában olvasgatja a jelentéseket, írja a papírokat, vagy a városban intézi a család apró-cseprő ügyeit, most is már indulóban van, persze szigorúan vértje és kardja társaságában, csupán sisakját nem hordja így a városban, azt a csatákra tartogatja. Köszönnie sincs nagyon kinek így kifelé menet, a megmaradt házvezetőnek meghagyja azért hogy elmegy, ne keressék feleslegesen, aztán már lép is ki a kapun.*
*Két napja már hogy a cselédség kis tervét keresztülhúzták, vagyis pontosabban másfél, hiszen az este történt most pedig délelőtt van. Ahogy gondolta, nem volt minden rizikótól mentes, de szerencsére komoly gond nélkül megúszták a dolgot. A lovászfiú a csapdát látván rögtön Lyvanarra gyanakodott és sikerült is megsebesítenie mielőtt a városőrség közbeavatkozhatott volna. Az öreg ellátta és azóta a szobájában pihen, Qeron nem ment be hozzá, megelégszik a szóbeszéddel miszerint nem súlyos a seb és hamar fel fog épülni. Az is lehet hogy már ma szembetalálkoznak, de egyszerűen nincs ideje és energiája a lánnyal foglalkozni. Toborozzon katonákat, ezen agyal már mióta, de nem sokat sikerült kifundálnia. Meropeával beszélt ugyan tegnap, de mással nem is nagyon találkozott, esetleg futólag. Megnyugtatta az úrnőt hogy nem az ő hibája ami a szolgálójával történt és hogy az ilyen helyzetekben mindig benne van a kockázat, de a Kismacskának úgysem az ő gondolataival, sokkal inkább saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Jó lenne már kikapcsolódni egy kicsit vagy legalább kettesben beszélgetni vele, de annyi a teendő hogy sosem találja Meropeát egyedül. Ő maga is vagy a szobájában olvasgatja a jelentéseket, írja a papírokat, vagy a városban intézi a család apró-cseprő ügyeit, most is már indulóban van, persze szigorúan vértje és kardja társaságában, csupán sisakját nem hordja így a városban, azt a csatákra tartogatja. Köszönnie sincs nagyon kinek így kifelé menet, a megmaradt házvezetőnek meghagyja azért hogy elmegy, ne keressék feleslegesen, aztán már lép is ki a kapun.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:16:11
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:16:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Úgy tűnik senki nem ellenkezik vele. Legalábbis mindenki némán hallgat, és bólintanak a szavai hallatán.
Aztán mikor Meropea befejezi tervének felvázolását, Liorn mester köszörüli meg a torkát.*
- Nagyon jó terv úrnőm, bár kissé kockázatos, ha megengeded, hogy ilyet mondjak.
*Az öreg kimondja azt, ami valószínűleg mindenki fejében megfordul az elmúlt percekben, mégsem ellenkeztek. Na de annak idején atyja éppen ezért vette fel az akkor még középkorú tanítót, mert mindig őszintén és nyíltan megmondta a véleményét, és próbált hatni az emberke józan eszére.
"Ő a megfelelő visszatartóerő." - mondogatta olykor atyja. Idáig nem tudta a lány, mit is jelent ez pontosan.*
- Tudom, hogy az. *válaszol nagy komoran.*- De muszáj a rajtakapás, mert csak akkor lehet őket valóban elítélni. Egy nemes szava talán többet számít mint egy cselédé, de a házunk hanyatlása elég jó indok lehet a városőröknek is, hogy tétovázzanak. Ha a saját szemükkel látnak mindent, akkor sikeres lehet a tervünk. Nem beszélve arról, hogyha ennek híre megy, talán szerezhetünk némi elismerést. Arra pedig mindennél jobban szükségünk van, ha katonákat szeretnénk.
*Liorn erre csak bólint végül, s neki sincs több szava. Úgy tűnik talán kielégítő mindenki számára ez a magyarázat. Vagy csak túl kötelességtudóak - de végül mindenki útjára indul.
Előbb Qeron, ahogy megbeszélték. Amint vége a tanácskozásnak, s Meropea elbocsátja őket, már indul is a lováért. Aztán Gwador is, hogy nem sokkal a teremből távozása után majd ő is nagy hanggal elhagyja a házat.
Liorn mester még az asztalnál rendezgeti össze a címeres papírokat, amikor Lyvänar is távozóra fogja, ám szemlátomást tétovázik kissé.
Kérdő pillantást vet felé, mire a nő végre halkan megnyílik neki.
Szavai mélyen meghatják - erre igazán nem számított. Nem is tudja hirtelen mit mondjon rájuk. Legszívesebben megölelné a nőt, de az nem volna úrnőhöz méltó. De hát gyermeki énje is oly erősen próbál a felszínre törni, és olyan régóta vár már egy kedves ölelésre, amiben biztonságban érezheti magát.
Mégis ott áll, továbbra is, és nem mozdul. De egy széles, ragyogó mosoly jelenik meg az arcán, s ezzel együtt a szemei is ugyanúgy mosolyogni kezdenek.*
- Te magad adta meg a kérdésedre a választ. Sosem azért szolgáltál, mert kellett, vagy azt mondták. *szólal meg végül.*
- S ahogy a családom kiérdemelte a hűséged, úgy érdemelted ki Te a bizalmam. Köszönöm szavaidat. *hajol meg egy kissé, de csak a fejével, így olyan, mintha mélyebben biccentene.
Lyv ekkor ismét térdre rogy előtte, s már éppen mondaná neki, hogy kelljen fel, igazán nincs erre szükség, amikor a nő felkel magától is. Talán megérezte, hogy szólt volna.*
- Légy óvatos! *mondja még, mielőtt Lyvänar elindulna, és vet rá még egy mosolyt. Aztán a nő eltűnik, Meropea pedig felsóhajt.
Megfordul, s a gyertyákat fújdogáló Liornra pillant.*
- Jól döntöttem?
*Az öreg az asztalnál lévő utolsó gyertyához lép, s a kezébe vett pergamenekkel pillant fel a lányra az asztaltól.*
- Édesapád sem talált volna ki különbet. Büszke lenne rád.
- És ha nem sikerül a terv?
- Rontani nem ronthatunk a helyzeten. *küld egy biztató mosolyt a lány felé. Meropea arcára most először ül ki az aggodalom az este folyamán. És úgy érzi, gyorsan ki kell adnia magából ezt, hogy később más ne lássa rajta. Liorn viszont észreveszi.*
- Nyugodj meg úrnőm, minden rendben lesz.
- Csak remélni tudom... *sóhajt fel a lány. Liornból is felszakad egy sóhaj... aztán a beállt csendben felemeli a gyertyát... és elfújja az utolsó lángocskát.*
//Sillerforw villa//
*Úgy tűnik senki nem ellenkezik vele. Legalábbis mindenki némán hallgat, és bólintanak a szavai hallatán.
Aztán mikor Meropea befejezi tervének felvázolását, Liorn mester köszörüli meg a torkát.*
- Nagyon jó terv úrnőm, bár kissé kockázatos, ha megengeded, hogy ilyet mondjak.
*Az öreg kimondja azt, ami valószínűleg mindenki fejében megfordul az elmúlt percekben, mégsem ellenkeztek. Na de annak idején atyja éppen ezért vette fel az akkor még középkorú tanítót, mert mindig őszintén és nyíltan megmondta a véleményét, és próbált hatni az emberke józan eszére.
"Ő a megfelelő visszatartóerő." - mondogatta olykor atyja. Idáig nem tudta a lány, mit is jelent ez pontosan.*
- Tudom, hogy az. *válaszol nagy komoran.*- De muszáj a rajtakapás, mert csak akkor lehet őket valóban elítélni. Egy nemes szava talán többet számít mint egy cselédé, de a házunk hanyatlása elég jó indok lehet a városőröknek is, hogy tétovázzanak. Ha a saját szemükkel látnak mindent, akkor sikeres lehet a tervünk. Nem beszélve arról, hogyha ennek híre megy, talán szerezhetünk némi elismerést. Arra pedig mindennél jobban szükségünk van, ha katonákat szeretnénk.
*Liorn erre csak bólint végül, s neki sincs több szava. Úgy tűnik talán kielégítő mindenki számára ez a magyarázat. Vagy csak túl kötelességtudóak - de végül mindenki útjára indul.
Előbb Qeron, ahogy megbeszélték. Amint vége a tanácskozásnak, s Meropea elbocsátja őket, már indul is a lováért. Aztán Gwador is, hogy nem sokkal a teremből távozása után majd ő is nagy hanggal elhagyja a házat.
Liorn mester még az asztalnál rendezgeti össze a címeres papírokat, amikor Lyvänar is távozóra fogja, ám szemlátomást tétovázik kissé.
Kérdő pillantást vet felé, mire a nő végre halkan megnyílik neki.
Szavai mélyen meghatják - erre igazán nem számított. Nem is tudja hirtelen mit mondjon rájuk. Legszívesebben megölelné a nőt, de az nem volna úrnőhöz méltó. De hát gyermeki énje is oly erősen próbál a felszínre törni, és olyan régóta vár már egy kedves ölelésre, amiben biztonságban érezheti magát.
Mégis ott áll, továbbra is, és nem mozdul. De egy széles, ragyogó mosoly jelenik meg az arcán, s ezzel együtt a szemei is ugyanúgy mosolyogni kezdenek.*
- Te magad adta meg a kérdésedre a választ. Sosem azért szolgáltál, mert kellett, vagy azt mondták. *szólal meg végül.*
- S ahogy a családom kiérdemelte a hűséged, úgy érdemelted ki Te a bizalmam. Köszönöm szavaidat. *hajol meg egy kissé, de csak a fejével, így olyan, mintha mélyebben biccentene.
Lyv ekkor ismét térdre rogy előtte, s már éppen mondaná neki, hogy kelljen fel, igazán nincs erre szükség, amikor a nő felkel magától is. Talán megérezte, hogy szólt volna.*
- Légy óvatos! *mondja még, mielőtt Lyvänar elindulna, és vet rá még egy mosolyt. Aztán a nő eltűnik, Meropea pedig felsóhajt.
Megfordul, s a gyertyákat fújdogáló Liornra pillant.*
- Jól döntöttem?
*Az öreg az asztalnál lévő utolsó gyertyához lép, s a kezébe vett pergamenekkel pillant fel a lányra az asztaltól.*
- Édesapád sem talált volna ki különbet. Büszke lenne rád.
- És ha nem sikerül a terv?
- Rontani nem ronthatunk a helyzeten. *küld egy biztató mosolyt a lány felé. Meropea arcára most először ül ki az aggodalom az este folyamán. És úgy érzi, gyorsan ki kell adnia magából ezt, hogy később más ne lássa rajta. Liorn viszont észreveszi.*
- Nyugodj meg úrnőm, minden rendben lesz.
- Csak remélni tudom... *sóhajt fel a lány. Liornból is felszakad egy sóhaj... aztán a beállt csendben felemeli a gyertyát... és elfújja az utolsó lángocskát.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-08 22:29:34
Üzenet elküldve: 2016-07-08 22:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*Lyv igyekszik minden szót gondosan memorizálni és alapvetően nagyon kreatívnak tartja a tervet, de előre fáj a szíve, hogy akár csak elméletben is hűtlen legyen a Sillerforw névhez és különösen az ő drága Úrnőjéhez.*
~A szívem fog megszakadni, hogy látszatra ugyan, de eláruljam a Sillerforwokat.~
*Ettől függetlenül hihető lesz az alakítása, mert ez most életbe vágó lehet. Mikor a harcosok szétszélednek, ő is feláll és térdet hajt a Kismacska előtt.*
-Megértettem a feladatomat és ígérem, nem fogsz bennem csalódni Úrnőm. ~Ha mégis, hát ez lesz az utolsó hold amit láttam felkelni.~ Máris magamhoz veszem a kulcsot és feszülten figyelem a jeleket.
*Felegyenesedik, de mégsem indul az ajtó felé, csak idegesen áll, mint aki még mondana valamit, de nem tudja hogyan fogjon bele, vagy szabad-e egyáltalán. Végül mikor látja a kislány arcán az értetlenséget és a várakozást, erőt vesz magán és csendesen beszélni kezd.*
-Ha megengedsz még egy szót, Úrnőm. Nem tudom mennyit ér a szavam, vagy számít-e valamit, de szeretném, ha meghallgatnál. Azzal, hogy asztalodhoz ültettél és kikérted a tanácsom, hogy egyenlőként és nem eszközként bántál velem, messze túlszárnyaltad szüleid kegyességét, jószívét és bölcs belátását. Nagyobb lettél ezzel, mint eddigi felmenőid bármelyike. Anyám szerint néha az tesz minket nagyobbá, ha beismerjük, hogy valamihez kevesek vagyunk egyedül. ~És te most hatalmas lettél, kicsi lánykám.~ Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést és bizalmat, de tudd, hogy soha nem azért szolgáltalak, mert kellet, mert azt mondták, vagy mert a szüleim kényszerítettek. A családod kiérdemelte a szeretetet, hűséget, alázatot és lojalitást, amit amíg élek, a kezedbe ajánlok. Bármi történjék, bárhová sodor téged az élet, ha megengeded, bárhová követlek, akár a halálba is.
*Mikor befejezi a komoly, halk vallomást, mélyen Meropea szemébe néz, majd megint térdre ereszkedik előtte. Nem akarja azonban kellemetlen helyzetbe hozni a kislányt, ezért újra felegyenesedik és egy pillanatot vár, hogy szól-e még hozzá, majd az ajtó felé indul, és gondolatban már az éjszakára készül.*
//Sillerforw villa//
*Lyv igyekszik minden szót gondosan memorizálni és alapvetően nagyon kreatívnak tartja a tervet, de előre fáj a szíve, hogy akár csak elméletben is hűtlen legyen a Sillerforw névhez és különösen az ő drága Úrnőjéhez.*
~A szívem fog megszakadni, hogy látszatra ugyan, de eláruljam a Sillerforwokat.~
*Ettől függetlenül hihető lesz az alakítása, mert ez most életbe vágó lehet. Mikor a harcosok szétszélednek, ő is feláll és térdet hajt a Kismacska előtt.*
-Megértettem a feladatomat és ígérem, nem fogsz bennem csalódni Úrnőm. ~Ha mégis, hát ez lesz az utolsó hold amit láttam felkelni.~ Máris magamhoz veszem a kulcsot és feszülten figyelem a jeleket.
*Felegyenesedik, de mégsem indul az ajtó felé, csak idegesen áll, mint aki még mondana valamit, de nem tudja hogyan fogjon bele, vagy szabad-e egyáltalán. Végül mikor látja a kislány arcán az értetlenséget és a várakozást, erőt vesz magán és csendesen beszélni kezd.*
-Ha megengedsz még egy szót, Úrnőm. Nem tudom mennyit ér a szavam, vagy számít-e valamit, de szeretném, ha meghallgatnál. Azzal, hogy asztalodhoz ültettél és kikérted a tanácsom, hogy egyenlőként és nem eszközként bántál velem, messze túlszárnyaltad szüleid kegyességét, jószívét és bölcs belátását. Nagyobb lettél ezzel, mint eddigi felmenőid bármelyike. Anyám szerint néha az tesz minket nagyobbá, ha beismerjük, hogy valamihez kevesek vagyunk egyedül. ~És te most hatalmas lettél, kicsi lánykám.~ Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést és bizalmat, de tudd, hogy soha nem azért szolgáltalak, mert kellet, mert azt mondták, vagy mert a szüleim kényszerítettek. A családod kiérdemelte a szeretetet, hűséget, alázatot és lojalitást, amit amíg élek, a kezedbe ajánlok. Bármi történjék, bárhová sodor téged az élet, ha megengeded, bárhová követlek, akár a halálba is.
*Mikor befejezi a komoly, halk vallomást, mélyen Meropea szemébe néz, majd megint térdre ereszkedik előtte. Nem akarja azonban kellemetlen helyzetbe hozni a kislányt, ezért újra felegyenesedik és egy pillanatot vár, hogy szól-e még hozzá, majd az ajtó felé indul, és gondolatban már az éjszakára készül.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:19:21
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:19:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
*A kurta tanácskozás úgy tűnik máris eredményt hoz, és jó szokásához híven a Kismacska meghallgatja az arra érdemes tanácsokat, javaslatokat. Lyv hamar fel is vázolja a részleteket, a szolgálatszegés okát és mikéntjét. Mindig lenyűgözte, hogy milyen hévvel és odaadással képes ez a nő szolgálni, el lehetne nevezni Qeron női megfelelőjének. Ellenpólusnak ott ül - szinte fekszik - a székében Gwador, aki az egész házban a legfrissebb, és vajmi kevés alkalma volt bizonyítani hűségét. A kidolgozott tervet végighallgatva Gwadorban felmerülnek kérdéses pontok az ő részéről, de áthidalja őket.*
~Meg amúgy is, ha olyan hülyék, hogy azt hitték, gond nélkül megúszhatják a rablást, akkor semmi többet nem lehet elvárni tőlük.~
-Úgy lesz, Úrnő.
*Meghallgat még minden esetleges eligazítást, majd ha eljön az ideje, sötétedik, felkészül az indulásra. Suttogva erősíti meg a terv ráeső részét.*
-Akkor lentről jelzek ha elindultak.
*Ezzel hátat fordít és tettetett indulattal kiviharzik a nagyteremből.*
-A pegazusban megtaláltok!
*Kurjantja el magát, majd a főbejáraton át távozik, hogy néhány kanyart követően egy másik szögből, másik utcából figyelje a fekete ruhájának köszönhetően a sötétbe burkolózva a villa kert felőli bejáratát.*
//Sillerforw villa//
*A kurta tanácskozás úgy tűnik máris eredményt hoz, és jó szokásához híven a Kismacska meghallgatja az arra érdemes tanácsokat, javaslatokat. Lyv hamar fel is vázolja a részleteket, a szolgálatszegés okát és mikéntjét. Mindig lenyűgözte, hogy milyen hévvel és odaadással képes ez a nő szolgálni, el lehetne nevezni Qeron női megfelelőjének. Ellenpólusnak ott ül - szinte fekszik - a székében Gwador, aki az egész házban a legfrissebb, és vajmi kevés alkalma volt bizonyítani hűségét. A kidolgozott tervet végighallgatva Gwadorban felmerülnek kérdéses pontok az ő részéről, de áthidalja őket.*
~Meg amúgy is, ha olyan hülyék, hogy azt hitték, gond nélkül megúszhatják a rablást, akkor semmi többet nem lehet elvárni tőlük.~
-Úgy lesz, Úrnő.
*Meghallgat még minden esetleges eligazítást, majd ha eljön az ideje, sötétedik, felkészül az indulásra. Suttogva erősíti meg a terv ráeső részét.*
-Akkor lentről jelzek ha elindultak.
*Ezzel hátat fordít és tettetett indulattal kiviharzik a nagyteremből.*
-A pegazusban megtaláltok!
*Kurjantja el magát, majd a főbejáraton át távozik, hogy néhány kanyart követően egy másik szögből, másik utcából figyelje a fekete ruhájának köszönhetően a sötétbe burkolózva a villa kert felőli bejáratát.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-07-08 16:33:24
Üzenet elküldve: 2016-07-08 16:33:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz//
//Sillerforw villa//
~A lovász...~
*Biztos volt benne, neki eddig is túl nagy volt a szája, már amúgy is gondolt rá hogy kipenderíti.*
~Ahelyett hogy örülne hogy kapott munkát... Felőlem dolgozhat a bányában is... A cselédekért kár, de nincs mit tenni.~
*Csendben várja a fejleményeket, hallgatja Meropea tervét és bár jobbat is ki tudott volna találni, nem szól bele. Működnie kell ennek is, bár kicsit kockázatosabb mint amit ő maga engedne, de hagyja kibontakozni a Kismacskát.*
- Úgy lesz. Akkor hozatom a lovamat és indulok a barakkba.
*Fel is kel a székéből, de addig nem indul el semerre amíg nem kapja meg az engedélyt. Gondolatban sokkal inkább a toborzáson gondolkodik. Se pénzük se emberük arra hogy tucatokat betanítsanak és egyáltalán rávenni bárkit is ezekben az időkben hogy álljon hozzájuk... Nem lesz könnyű. Leginkább csak saját magában bízhat, egy-két tanoncot tudna vállalni, de így is elég sok az elfoglaltsága. Ha egyáltalán talál valakit akit érdekel.*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 16:34:35
//Sillerforw villa//
~A lovász...~
*Biztos volt benne, neki eddig is túl nagy volt a szája, már amúgy is gondolt rá hogy kipenderíti.*
~Ahelyett hogy örülne hogy kapott munkát... Felőlem dolgozhat a bányában is... A cselédekért kár, de nincs mit tenni.~
*Csendben várja a fejleményeket, hallgatja Meropea tervét és bár jobbat is ki tudott volna találni, nem szól bele. Működnie kell ennek is, bár kicsit kockázatosabb mint amit ő maga engedne, de hagyja kibontakozni a Kismacskát.*
- Úgy lesz. Akkor hozatom a lovamat és indulok a barakkba.
*Fel is kel a székéből, de addig nem indul el semerre amíg nem kapja meg az engedélyt. Gondolatban sokkal inkább a toborzáson gondolkodik. Se pénzük se emberük arra hogy tucatokat betanítsanak és egyáltalán rávenni bárkit is ezekben az időkben hogy álljon hozzájuk... Nem lesz könnyű. Leginkább csak saját magában bízhat, egy-két tanoncot tudna vállalni, de így is elég sok az elfoglaltsága. Ha egyáltalán talál valakit akit érdekel.*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 16:34:35
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396