Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-27 11:39:30
Üzenet elküldve: 2016-09-27 11:39:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Baljós égi jelenségek//
*A türelem és a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Időérzékét elvesztve újra és újra végigcsinálja a már ezerszer elvégzett formákat, nem habozva sokadjára is nekilátni, ha csak egy apró mozdulat nem tökéletes. Talán már órák óta gyakorol, mikor végre megpihen. Csak ekkor veszi észre, hogy válla, alkarja már sajog a fáradtságtól. Elmosolyodik, szereti ezt az érzést, ami arról biztosítja, hogy hasznosan töltötte az időt. Megtörli a homlokát, ideje lesz pihenni...
A felhős égből mennydörgésszerű hangok érkeznek, melyek szavakká, mondatokká állnak össze. Elsőre fel sem fogja, amit hall és lát, annyira megdöbbentő, annyira szürreális.
~Mágia...?~
A szavak mondatokká állnak össze és jelentést kapnak. Összeáll a kép és a férfi keze úgy szorítja a pallos markolatát, mintha gyilkolni készülne. Indulatai hasonló erővel szorítják lelkét, egymásnak feszül a rettegés és az elszántság. Mint minden értelmes lénynek, az első gondolata neki is az, hogy hová bújhatna, hová menekülhetne a világra törő gonosz hatalom elől.
~Elvesztünk? Vége mindennek?~
Tekintete az ajtó felé fordul és bár gondolatai között még a kétely és a pánik suttog, testét már a kötelesség irányítja. Illemmel, protokollal mit sem törődik, csak elindul és jaj annak, aki most az útjába próbál állni! A Sillerforw villát értő kezű mesterek építették, akik minden részletre figyeltek, így az ajtók zárja, kilincse is úgy készült, hogy évszázadokig szolgálhassa gazdáit. Nagy szerencse ez, mert Gradak úgy tépi fel az ajtókat, hogy azzal az erővel végtagokat lehetne törni. Csak egy pillanatra áll meg töprengeni, hogy merre lehet, akit keres, de aztán a szeme sarkából libbenő barna tincseket lát és már tudja, merre menjen, Lyv hűsége mutatja az utat, így a férfi is a szalon felé fordul. Ahogy meztelen pallossal beront, tekintete azonnal körbejár, minden jelenlévőt számba vesz, minden veszélyforrást azonosít, mielőtt Meropea elé állna.*
-Úrnőm.
*Csak ennyit mond, de ahogy tekintetét a kislány szemébe fúrja, a Kismacska kiolvashatja belőle, mit mondana még.
~Itt vagyok és bármi is történjék, vigyázok Rád.~
De ott láthatja a harcos kérdését is a vezére felé, ahogy a veszélyben várja a parancsot.*
~Mi a parancsod, mit tegyünk?~
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.27 13:49:48
*A türelem és a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Időérzékét elvesztve újra és újra végigcsinálja a már ezerszer elvégzett formákat, nem habozva sokadjára is nekilátni, ha csak egy apró mozdulat nem tökéletes. Talán már órák óta gyakorol, mikor végre megpihen. Csak ekkor veszi észre, hogy válla, alkarja már sajog a fáradtságtól. Elmosolyodik, szereti ezt az érzést, ami arról biztosítja, hogy hasznosan töltötte az időt. Megtörli a homlokát, ideje lesz pihenni...
A felhős égből mennydörgésszerű hangok érkeznek, melyek szavakká, mondatokká állnak össze. Elsőre fel sem fogja, amit hall és lát, annyira megdöbbentő, annyira szürreális.
~Mágia...?~
A szavak mondatokká állnak össze és jelentést kapnak. Összeáll a kép és a férfi keze úgy szorítja a pallos markolatát, mintha gyilkolni készülne. Indulatai hasonló erővel szorítják lelkét, egymásnak feszül a rettegés és az elszántság. Mint minden értelmes lénynek, az első gondolata neki is az, hogy hová bújhatna, hová menekülhetne a világra törő gonosz hatalom elől.
~Elvesztünk? Vége mindennek?~
Tekintete az ajtó felé fordul és bár gondolatai között még a kétely és a pánik suttog, testét már a kötelesség irányítja. Illemmel, protokollal mit sem törődik, csak elindul és jaj annak, aki most az útjába próbál állni! A Sillerforw villát értő kezű mesterek építették, akik minden részletre figyeltek, így az ajtók zárja, kilincse is úgy készült, hogy évszázadokig szolgálhassa gazdáit. Nagy szerencse ez, mert Gradak úgy tépi fel az ajtókat, hogy azzal az erővel végtagokat lehetne törni. Csak egy pillanatra áll meg töprengeni, hogy merre lehet, akit keres, de aztán a szeme sarkából libbenő barna tincseket lát és már tudja, merre menjen, Lyv hűsége mutatja az utat, így a férfi is a szalon felé fordul. Ahogy meztelen pallossal beront, tekintete azonnal körbejár, minden jelenlévőt számba vesz, minden veszélyforrást azonosít, mielőtt Meropea elé állna.*
-Úrnőm.
*Csak ennyit mond, de ahogy tekintetét a kislány szemébe fúrja, a Kismacska kiolvashatja belőle, mit mondana még.
~Itt vagyok és bármi is történjék, vigyázok Rád.~
De ott láthatja a harcos kérdését is a vezére felé, ahogy a veszélyben várja a parancsot.*
~Mi a parancsod, mit tegyünk?~
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.27 13:49:48
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:22:00
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:22:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gradak//
- Lesz még bőven időd megismerkedni vele, majd valamikor elküldöm hozzád, hogy beszéljétek meg.
*Kicsit szélesebbre húzódik a mosolya, szeretné meghallgatni azt a beszélgetést, nézni hogyan fogja "betörni" Gradak, de valószínűleg nem lesz rá lehetősége.*
- Ha csata lesz, hát csatába megyünk. Megoldjuk, túlélünk, ahogy mindig. Volt már nagyobb pácban is a környék, annak idején gondolom az orkok sem voltak különbek.
*Kicsit talán félvállról veszi a problémát, pedig egyáltalán nem így van, csak éppen így próbálná nyugtatni a harcost.*
- Sort kerítünk majd egy közös gyakorlásra, de szerintem csak az Ametiszt ház után.
*Ezt már úgy mondja hogy lép közben hátrafelé, int is egyet könnyeden, majd már fordul is. Nagy feneket nem kerítene az elköszönésnek, hiszen egy házban élnek, hova köszöngessen? Kényelmesen besétál az épületbe, végül fel a szobájába. Úgy dönt hogy a ritka szabadidejét most inkább nem kikapcsolódásra, hanem pihenésre költi, idejét sem tudja mikor aludt utoljára egy rendeset.*
- Lesz még bőven időd megismerkedni vele, majd valamikor elküldöm hozzád, hogy beszéljétek meg.
*Kicsit szélesebbre húzódik a mosolya, szeretné meghallgatni azt a beszélgetést, nézni hogyan fogja "betörni" Gradak, de valószínűleg nem lesz rá lehetősége.*
- Ha csata lesz, hát csatába megyünk. Megoldjuk, túlélünk, ahogy mindig. Volt már nagyobb pácban is a környék, annak idején gondolom az orkok sem voltak különbek.
*Kicsit talán félvállról veszi a problémát, pedig egyáltalán nem így van, csak éppen így próbálná nyugtatni a harcost.*
- Sort kerítünk majd egy közös gyakorlásra, de szerintem csak az Ametiszt ház után.
*Ezt már úgy mondja hogy lép közben hátrafelé, int is egyet könnyeden, majd már fordul is. Nagy feneket nem kerítene az elköszönésnek, hiszen egy házban élnek, hova köszöngessen? Kényelmesen besétál az épületbe, végül fel a szobájába. Úgy dönt hogy a ritka szabadidejét most inkább nem kikapcsolódásra, hanem pihenésre költi, idejét sem tudja mikor aludt utoljára egy rendeset.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-25 21:44:10
Üzenet elküldve: 2016-09-25 21:44:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Qeron//
*A felé hajított erszényt elkapja és az övére akasztja. Bele sem pillant, ha Qeron azt mondta, hogy elég lesz, akkor az úgy is van. Meghallgatja, amit a másik férfi mond, hozzáfűzni valója nem sok van.*
-Aracot add a kezeim közé, meglátjuk, mit tudok kihozni belőle. Remélem, megbirkózom a feladattal. *Kicsit elkomorodik a mondat végére, hiszen ez eddig nem az Ő feladata volt és most is csak a szükség hozta, hogy így alakult. Hol van Ő még attól, hogy tapasztaltnak, mesternek nevezzék? De más nem maradt, aki ezt a feladatot végezhetné. Qeron távozni készül, nem tartóztatja.*
-Ne legyen igazam, de úgy érzem, közel az idő, hogy újra csatára keljünk. Közelebb, mint szeretnénk. Azért ha Te is gyakorolnál, csak szólj!
*Qeron távozik, Gradak elgondolkozva néz utána egy pillanatig.
~Neki sem könnyebb. Semmi és senki nem lesz már olyan, mint régen volt. Jobb beletörődni és előre tekinteni. Új csaták jönnek, amiket túl kell élni, meg kell nyerni. Szilaj büszkeséggel!~
Nem is töpreng tovább, hiszen feladata van. Újra alap állásba helyezkedik, koncentrál és felemeli a kardot.*
~Jobbról fentről le, felzár, balról fentről le, felzár, jobbról lentről fel, vissza, balról lentről fel, vissza...~
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.25 21:44:37
*A felé hajított erszényt elkapja és az övére akasztja. Bele sem pillant, ha Qeron azt mondta, hogy elég lesz, akkor az úgy is van. Meghallgatja, amit a másik férfi mond, hozzáfűzni valója nem sok van.*
-Aracot add a kezeim közé, meglátjuk, mit tudok kihozni belőle. Remélem, megbirkózom a feladattal. *Kicsit elkomorodik a mondat végére, hiszen ez eddig nem az Ő feladata volt és most is csak a szükség hozta, hogy így alakult. Hol van Ő még attól, hogy tapasztaltnak, mesternek nevezzék? De más nem maradt, aki ezt a feladatot végezhetné. Qeron távozni készül, nem tartóztatja.*
-Ne legyen igazam, de úgy érzem, közel az idő, hogy újra csatára keljünk. Közelebb, mint szeretnénk. Azért ha Te is gyakorolnál, csak szólj!
*Qeron távozik, Gradak elgondolkozva néz utána egy pillanatig.
~Neki sem könnyebb. Semmi és senki nem lesz már olyan, mint régen volt. Jobb beletörődni és előre tekinteni. Új csaták jönnek, amiket túl kell élni, meg kell nyerni. Szilaj büszkeséggel!~
Nem is töpreng tovább, hiszen feladata van. Újra alap állásba helyezkedik, koncentrál és felemeli a kardot.*
~Jobbról fentről le, felzár, balról fentről le, felzár, jobbról lentről fel, vissza, balról lentről fel, vissza...~
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.25 21:44:37
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-25 17:33:37
Üzenet elküldve: 2016-09-25 17:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//majd Szalon//
*Mire elkészül a tészta gyúrással és a húsos töltelékkel is, már teljesen megnyugodott és egészen máshol járnak a gondolatai. Nagy, kerek formába fekteti a tészta egy részét, majd beleönti a szószos húst és a maradék tésztával betakargatja a tölteléket. Egy villával apró mintákat szurkál a tetejébe, és lapátra téve, a már forrón izzó kemencébe dugja. A következő étkezéshez már minden készen áll, hála Venna ügyes, szorgos kezeinek, Lyvnek már csak be kellett fejezni a fogásokat. Még elpakol és letakarítja maga után az asztalt és az eszközöket, majd a pultra támaszkodva mélyet sóhajt.*
~Vajon mit csinál most Gradak? Hol lehet?~
*Kipillant a konyhából, de az előtérben senkit nem lát, a ház csendes. Csak a szalonból lehet motozást hallani.*
~Biztosan Meropea mellett van. Vagy talán pihen még. De az is lehet, hogy az új fegyvert próbálgatja valahol.~
*Ettől a gondolattól elmosolyodik és kitekint az ablakon. A korábban szép, tiszta ég, elsötétül, és fekete fellegek lepik el. Úgy gomolyog az égen, mint a kifújt lehelet a tél közepén. Lyv összehúzott szemöldökkel nézi a furcsa jelenséget, mikor lassan egy arc kezd kibontakozni a sötétségből. Lyv ijedten ugrik hátra az ablakból.*
-Mi a fene?
*Rémülten ugrik vissza az ablakhoz, nehogy lemaradjon valamiről. Aztán meghallja a hangot. Azt a hangot, ami csak úgy végig dübörög a tájon, megremeg tőle az ablak és a lelke mélyéig hatol a hideg tőle. A szája elé kapja a kezét, hogy elfojtsa rémült sikolyát, úgy hallgatja a földön túli szavakat.*
~Most mi lesz?~
*A nagy dörgés és villámlásra, kezét a fülére szorítja és rettegve felnyög. Aztán végre vége. A hang elhallgat, az ég tisztul valamelyest. Lyv még reszketve mered egy darabig az égre, majd ahogy az első sokkon túl lendül, eszébe jut mi a legfontosabb.*
~Meropea!~
*Lélekszakadva rohan kis a konyhából és megállás nélkül ront a szalonba, minden illemet mellőzve, őszinte aggodalommal.*
-Úrnőm! Ugye nincs bajod?
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.25 17:34:13
//majd Szalon//
*Mire elkészül a tészta gyúrással és a húsos töltelékkel is, már teljesen megnyugodott és egészen máshol járnak a gondolatai. Nagy, kerek formába fekteti a tészta egy részét, majd beleönti a szószos húst és a maradék tésztával betakargatja a tölteléket. Egy villával apró mintákat szurkál a tetejébe, és lapátra téve, a már forrón izzó kemencébe dugja. A következő étkezéshez már minden készen áll, hála Venna ügyes, szorgos kezeinek, Lyvnek már csak be kellett fejezni a fogásokat. Még elpakol és letakarítja maga után az asztalt és az eszközöket, majd a pultra támaszkodva mélyet sóhajt.*
~Vajon mit csinál most Gradak? Hol lehet?~
*Kipillant a konyhából, de az előtérben senkit nem lát, a ház csendes. Csak a szalonból lehet motozást hallani.*
~Biztosan Meropea mellett van. Vagy talán pihen még. De az is lehet, hogy az új fegyvert próbálgatja valahol.~
*Ettől a gondolattól elmosolyodik és kitekint az ablakon. A korábban szép, tiszta ég, elsötétül, és fekete fellegek lepik el. Úgy gomolyog az égen, mint a kifújt lehelet a tél közepén. Lyv összehúzott szemöldökkel nézi a furcsa jelenséget, mikor lassan egy arc kezd kibontakozni a sötétségből. Lyv ijedten ugrik hátra az ablakból.*
-Mi a fene?
*Rémülten ugrik vissza az ablakhoz, nehogy lemaradjon valamiről. Aztán meghallja a hangot. Azt a hangot, ami csak úgy végig dübörög a tájon, megremeg tőle az ablak és a lelke mélyéig hatol a hideg tőle. A szája elé kapja a kezét, hogy elfojtsa rémült sikolyát, úgy hallgatja a földön túli szavakat.*
~Most mi lesz?~
*A nagy dörgés és villámlásra, kezét a fülére szorítja és rettegve felnyög. Aztán végre vége. A hang elhallgat, az ég tisztul valamelyest. Lyv még reszketve mered egy darabig az égre, majd ahogy az első sokkon túl lendül, eszébe jut mi a legfontosabb.*
~Meropea!~
*Lélekszakadva rohan kis a konyhából és megállás nélkül ront a szalonba, minden illemet mellőzve, őszinte aggodalommal.*
-Úrnőm! Ugye nincs bajod?
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.25 17:34:13
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:03:20
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Arac//
~ Női rituálé?! ~
*Aracnak rettentően jó érzéke van ahhoz, hogy a lehető legbosszantóbb hülyeségekkel rukkoljon elő, de elhangzanak fontosabb dolgok is így erre hangosan nem reagál.*
- Egyformák? Jaj szegény távolról jött ember, meg akarják verni az orkok a kocsmában. Neked volt pénzed kocsmára, kardokra, ennivalóra meg piára, és ha nem tudnád megvédeni magad, biztosan nem lennél itt! Biztosan rettentő problémáid lehettek, egy-egy lány talán néha visszautasított, meg volt hogy másnapos voltál a piától, rettenetes élet lehetett.
*Nem, ő még nincs nevetős kedvében. Az előbb pedig mintha már kezdett volna oldódni a helyzet, de az "Egyformák vagyunk" kijelentés ismét kiverte a biztosítékot. Persze egyáltalán nem ismeri Aracot, de az eddigi viselkedése alapján kialakult róla egy kép, ami vagy igaz, vagy nem. Valószínűleg az utóbbi, a zsoldos életnek, a bizonytalanságnak, a harcoknak is megvannak az árnyoldalai, de aki nem ebben él, annak csak elképzelése lehet róla hogy milyen. Nixy elképzelése szerint pedig minden jobb, mint az utcán felnőni.*
- Igazán borzalmas lehet, tényleg sokkal rosszabb az, ha éppen nincsen pénzed borra vagy szajhára, vagy nincs senki akibe szórakozásból beleköthetsz, mint arra ébredni hogy a melletted fekvő két árva gyermek teste reggelre már hideg, mert az éjjel éhen haltak!
*A komoly szavak után valószínűleg beül kettejük közé egy-két pillanatnyi csend, ami után Nixy ismét hátat fordít az embernek és harmadszorra is elindul a lépcső felé. A mérge már egy-két lépés után elszáll, a feltörő emlékek miatt átveszi a helyét a szomorúság.*
//Arac//
~ Női rituálé?! ~
*Aracnak rettentően jó érzéke van ahhoz, hogy a lehető legbosszantóbb hülyeségekkel rukkoljon elő, de elhangzanak fontosabb dolgok is így erre hangosan nem reagál.*
- Egyformák? Jaj szegény távolról jött ember, meg akarják verni az orkok a kocsmában. Neked volt pénzed kocsmára, kardokra, ennivalóra meg piára, és ha nem tudnád megvédeni magad, biztosan nem lennél itt! Biztosan rettentő problémáid lehettek, egy-egy lány talán néha visszautasított, meg volt hogy másnapos voltál a piától, rettenetes élet lehetett.
*Nem, ő még nincs nevetős kedvében. Az előbb pedig mintha már kezdett volna oldódni a helyzet, de az "Egyformák vagyunk" kijelentés ismét kiverte a biztosítékot. Persze egyáltalán nem ismeri Aracot, de az eddigi viselkedése alapján kialakult róla egy kép, ami vagy igaz, vagy nem. Valószínűleg az utóbbi, a zsoldos életnek, a bizonytalanságnak, a harcoknak is megvannak az árnyoldalai, de aki nem ebben él, annak csak elképzelése lehet róla hogy milyen. Nixy elképzelése szerint pedig minden jobb, mint az utcán felnőni.*
- Igazán borzalmas lehet, tényleg sokkal rosszabb az, ha éppen nincsen pénzed borra vagy szajhára, vagy nincs senki akibe szórakozásból beleköthetsz, mint arra ébredni hogy a melletted fekvő két árva gyermek teste reggelre már hideg, mert az éjjel éhen haltak!
*A komoly szavak után valószínűleg beül kettejük közé egy-két pillanatnyi csend, ami után Nixy ismét hátat fordít az embernek és harmadszorra is elindul a lépcső felé. A mérge már egy-két lépés után elszáll, a feltörő emlékek miatt átveszi a helyét a szomorúság.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:57:00
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:57:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Meropea//
*Gwador egymás után fűzi a mondatait, a kis Meropea lelkes és boldog felkiáltására, a téma baljós mivoltától függetlenül egy mosoly kúszik az arcára. Ezt persze gyorsan igyekszik elhessegetni és folytatja a beszámolóját, majd annak végeztével megdicséri a lányt.*
- Igen, jól tetted.
*Válaszolja határozottan.*
- Egyelőre biztosan ez volt a helyes lépés, de később lehet, hogy érdemes lesz rendfenntartó szervek közreműködését kérni, ha kézzel fogható bizonyíték van a férfi ellen.
*Nilyria más kérdés. Gwador szervezte be, csendes, visszahúzódó, őszinte lánynak tűnt. Viszont ha az első benyomás kétharmadát megborítja valaki egy cirkadalmas perpatvarral, akkor akarva-akaratlanul is elbizonytalanodik az ember fia, hogy vajon jól ítélte-e meg a másikat.*
- Atyád a lelkébe látott mindenkinek. Ha neki nem volt ellenére Eralil, akkor biztosan jó ember.
*Gwador csak fél éve van a városban, így nem tudhatja, hogy Namos úr csak nemrég tett szert nemesi címre, és saját villára a gazdagnegyedben, de a Nagymacska, s most a Kismacska is bizonyára tisztában vannak vele.*
- Ha tőle örökölted az ítélőképességed, akkor Nilyriában is bízhatunk.
*Mosolyog vissza a lányra. A könyvet a kezében összecsukja, és leteszi a legközelebb eső asztalra, majd helyet foglal a székében, tekintetével a lányt is erre ösztönözve. Ha nem mutatja jelét, hogy más dolga lenne, vagy csak nem szívesen maradna, újra megszólítja unokaöccsének méltó utódját.*
- És mondd csak, Kismacska -
*Szólítja gúnynevén szándékosan. Az ő olvasatában ez sokkal inkább elismerés, mint bármi más. Az apja remek ember volt, Meropea pedig jó úton halad, hogy maga is olyan méltóságteljes és tiszteletreméltó házfő legyen.*
- Mit gondolsz erről az Arac figuráról?
*Ha egészen őszinte akar lenni magához, Lianth jobban érdekli őt, de ez a skorpió is nagyon fura figura, és egyelőre a legkevésbé sem emlékeztet egy ezüstkaromra. Mióta itt van, kíváncsi a lány véleményére róla.*
//Meropea//
*Gwador egymás után fűzi a mondatait, a kis Meropea lelkes és boldog felkiáltására, a téma baljós mivoltától függetlenül egy mosoly kúszik az arcára. Ezt persze gyorsan igyekszik elhessegetni és folytatja a beszámolóját, majd annak végeztével megdicséri a lányt.*
- Igen, jól tetted.
*Válaszolja határozottan.*
- Egyelőre biztosan ez volt a helyes lépés, de később lehet, hogy érdemes lesz rendfenntartó szervek közreműködését kérni, ha kézzel fogható bizonyíték van a férfi ellen.
*Nilyria más kérdés. Gwador szervezte be, csendes, visszahúzódó, őszinte lánynak tűnt. Viszont ha az első benyomás kétharmadát megborítja valaki egy cirkadalmas perpatvarral, akkor akarva-akaratlanul is elbizonytalanodik az ember fia, hogy vajon jól ítélte-e meg a másikat.*
- Atyád a lelkébe látott mindenkinek. Ha neki nem volt ellenére Eralil, akkor biztosan jó ember.
*Gwador csak fél éve van a városban, így nem tudhatja, hogy Namos úr csak nemrég tett szert nemesi címre, és saját villára a gazdagnegyedben, de a Nagymacska, s most a Kismacska is bizonyára tisztában vannak vele.*
- Ha tőle örökölted az ítélőképességed, akkor Nilyriában is bízhatunk.
*Mosolyog vissza a lányra. A könyvet a kezében összecsukja, és leteszi a legközelebb eső asztalra, majd helyet foglal a székében, tekintetével a lányt is erre ösztönözve. Ha nem mutatja jelét, hogy más dolga lenne, vagy csak nem szívesen maradna, újra megszólítja unokaöccsének méltó utódját.*
- És mondd csak, Kismacska -
*Szólítja gúnynevén szándékosan. Az ő olvasatában ez sokkal inkább elismerés, mint bármi más. Az apja remek ember volt, Meropea pedig jó úton halad, hogy maga is olyan méltóságteljes és tiszteletreméltó házfő legyen.*
- Mit gondolsz erről az Arac figuráról?
*Ha egészen őszinte akar lenni magához, Lianth jobban érdekli őt, de ez a skorpió is nagyon fura figura, és egyelőre a legkevésbé sem emlékeztet egy ezüstkaromra. Mióta itt van, kíváncsi a lány véleményére róla.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-22 19:11:16
Üzenet elküldve: 2016-09-22 19:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér//
//Nixy//
*Nixy mégis csak megfordul, aztán látszólag mondani akar valamit, amire nem találja a szavakat. Arac már várja a következő, alighanem hangosabb kifakadást.*
- Elmondtad... Meropeának! Nem tudtad volna a szobában akkor, amikor haverkodni akartam veled? Muszáj volt ilyen baromi drámaian? Vagy ez valamiféle női rituálé? "Hogyan zavarjuk össze a férfiakat" címmel? *tárja szét a karjait kérdő tekintettel az arcán.*
- És nem nagy a fejem... *morogja, de ekkor már megjelenik egy pillanatra valami mosolyféle az arcán. Kezd a helyzet komikussá válni? Minek is vitatkoznak még? Főleg ha annyira tesznek egymásra, és dühösek a másikra. Nixy közelebb megy, és Arac ekkor már egyre nehezebben tud mérgesnek tűnni.*
- Mert mi egyformák vagyunk, Nixy! Ha kicsit is kinyitnád a szemed, már kezdettől fogva látnád Te is! *adja meg a magyarázatot.*- És mi vigyázunk a mieinkre! Bárhol legyünk, bárhonnan jöjjünk, vagy bárhová kerüljünk.
*Néz nagy kék szemekkel a lányra. Nem is annyira alacsony, ahhoz képest, hogy valószínűleg tündér. Majdnem a válláig ér.*
- Még akkor is ha hülye csipkézett nemesnek álcázzák magukat... *rándul meg ismét a szája, és csak merően nézi a lányt. De a szemei ekkor már mosolyognak. Nehezen tudja visszatartani a nevetést, de még sikerül neki. Hacsak Nixy nincs ugyanilyen állapotban, mert ha a lányon legkisebb jelét is meglátja a mosolynak, biztos, hogy felnevet.*
//Nixy//
*Nixy mégis csak megfordul, aztán látszólag mondani akar valamit, amire nem találja a szavakat. Arac már várja a következő, alighanem hangosabb kifakadást.*
- Elmondtad... Meropeának! Nem tudtad volna a szobában akkor, amikor haverkodni akartam veled? Muszáj volt ilyen baromi drámaian? Vagy ez valamiféle női rituálé? "Hogyan zavarjuk össze a férfiakat" címmel? *tárja szét a karjait kérdő tekintettel az arcán.*
- És nem nagy a fejem... *morogja, de ekkor már megjelenik egy pillanatra valami mosolyféle az arcán. Kezd a helyzet komikussá válni? Minek is vitatkoznak még? Főleg ha annyira tesznek egymásra, és dühösek a másikra. Nixy közelebb megy, és Arac ekkor már egyre nehezebben tud mérgesnek tűnni.*
- Mert mi egyformák vagyunk, Nixy! Ha kicsit is kinyitnád a szemed, már kezdettől fogva látnád Te is! *adja meg a magyarázatot.*- És mi vigyázunk a mieinkre! Bárhol legyünk, bárhonnan jöjjünk, vagy bárhová kerüljünk.
*Néz nagy kék szemekkel a lányra. Nem is annyira alacsony, ahhoz képest, hogy valószínűleg tündér. Majdnem a válláig ér.*
- Még akkor is ha hülye csipkézett nemesnek álcázzák magukat... *rándul meg ismét a szája, és csak merően nézi a lányt. De a szemei ekkor már mosolyognak. Nehezen tudja visszatartani a nevetést, de még sikerül neki. Hacsak Nixy nincs ugyanilyen állapotban, mert ha a lányon legkisebb jelét is meglátja a mosolynak, biztos, hogy felnevet.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-22 18:52:44
Üzenet elküldve: 2016-09-22 18:52:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador//
*Meropea szinte issza nagy-nagybátyja szavait. Nem mondta még, és úrnőként nem is mondhatná, de mióta Gwador itt van, Meropea hálával tekint rá, és felnéz idős rokonára. Bölcsnek és fondorlatosnak találja, aki csak azért hallgatagabb és magának valóbb, mert annyi minden van, amin elmélkedhet, viszont mindig segít neki, ha valamihez hozzászól, és sokkal jobban érzi magát tőle. Valahol ezért is lett a Főtanácsadója a férfi.
Bólint Isvu nevére. Ő még annyit sem tud róla, de nagyanyja testvére okosan beszél. Talán jobb nem is firtatni. Lorew viszont...*
- Igen, én is mintha már hallottam volna... talán atyámtól...
*Aztán mikor Gwador arról kezd el beszélni, hogy ritka tehetség, elkerekednek a szemei.*
- Igen, már emlékszem! És arra is, hogy Eralil úrnak mágus rendje lett! *mondja nagy boldogan, majd ráncolni kezdi a homlokát.*
- Nekem úgy tűnt, hogy Nilyria igazat mondott... viszont Eralil úrról sosem hallottam rosszat... *jegyzi meg. Már amennyire hallott ő bármit is eddig, mielőtt úrnő volt.*
- Igen, igen, elég aggasztó, nem gondolod, bácsikám? *kérdezi a férfit az utolsó mondatra.*
- Megkértem Nilyriát, hogy ne beszéljen erről senkinek, és szerintem mi se beszéljünk. Amíg nem muszáj. De jobb azért tudni. Liorn mesternek elmondom, hogy tanácsot kérjek tőle. De szerintem maradjon köztünk. Mit mondasz, Főtanácsadóm? *mosolyog a férfira.*
- Atyám mindig szépen beszélt a Namos házról, habár mondta, hogy még új nemesek... egy nap talán szövetségünk is lehet velük, akkor pedig nem árthat, ha ezt tudjuk. Bár nem hozhatnánk fel csak úgy, az biztos. Atyám mindig mondta, hogy jobb elővigyázatosnak lenni, és hallgatni, amíg nem biztos az ember a dolgában.
//Gwador//
*Meropea szinte issza nagy-nagybátyja szavait. Nem mondta még, és úrnőként nem is mondhatná, de mióta Gwador itt van, Meropea hálával tekint rá, és felnéz idős rokonára. Bölcsnek és fondorlatosnak találja, aki csak azért hallgatagabb és magának valóbb, mert annyi minden van, amin elmélkedhet, viszont mindig segít neki, ha valamihez hozzászól, és sokkal jobban érzi magát tőle. Valahol ezért is lett a Főtanácsadója a férfi.
Bólint Isvu nevére. Ő még annyit sem tud róla, de nagyanyja testvére okosan beszél. Talán jobb nem is firtatni. Lorew viszont...*
- Igen, én is mintha már hallottam volna... talán atyámtól...
*Aztán mikor Gwador arról kezd el beszélni, hogy ritka tehetség, elkerekednek a szemei.*
- Igen, már emlékszem! És arra is, hogy Eralil úrnak mágus rendje lett! *mondja nagy boldogan, majd ráncolni kezdi a homlokát.*
- Nekem úgy tűnt, hogy Nilyria igazat mondott... viszont Eralil úrról sosem hallottam rosszat... *jegyzi meg. Már amennyire hallott ő bármit is eddig, mielőtt úrnő volt.*
- Igen, igen, elég aggasztó, nem gondolod, bácsikám? *kérdezi a férfit az utolsó mondatra.*
- Megkértem Nilyriát, hogy ne beszéljen erről senkinek, és szerintem mi se beszéljünk. Amíg nem muszáj. De jobb azért tudni. Liorn mesternek elmondom, hogy tanácsot kérjek tőle. De szerintem maradjon köztünk. Mit mondasz, Főtanácsadóm? *mosolyog a férfira.*
- Atyám mindig szépen beszélt a Namos házról, habár mondta, hogy még új nemesek... egy nap talán szövetségünk is lehet velük, akkor pedig nem árthat, ha ezt tudjuk. Bár nem hozhatnánk fel csak úgy, az biztos. Atyám mindig mondta, hogy jobb elővigyázatosnak lenni, és hallgatni, amíg nem biztos az ember a dolgában.
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:47:04
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:47:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Arac//
*Nem válaszol már, csak megy elfelé, egészen addig, amíg el nem hangzik, hogy nem változtat magán. Úgy látszik ez érzékeny pontja lehet, mert megtorpan, már az ebédlő ajtajának szalon előtér felőli oldalán, és onnan fordul vissza. Látszik rajta hogy fel van háborodva, de elgondolkodik azon amit hall, vagy háromszor nyitja szóra ajkait, aztán csukja be ismét, meggondolva magát. Végül vesz egy nagy levegőt, és valamivel higgadtabban szólal meg.*
- Elmondtam az igazat magamról, te pedig lehordtál miatta.
*Csak összegzi a lényeget, továbbra sem érti hogy min háborodott fel a férfi.*
- Nem vagyok médium, éppen ezért fogalmam sem volt róla, hogy mi van a nagy fejedben.
*Eddig tartott a nyugalma. Nagy vehemenciával lépked megint Arachoz, hogy ismét tudjon vele suttogva kiabálni, kicsit talán váratlanul, kényelmetlenül is közel, és még kezeivel is gesztikulál közben. Bár valószínűtlen hogy egy ilyen embernek kényelmetlen lenne egy lány közelsége, de fordított esetben biztos hogy Nilyria hátrébb lépne.*
- Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy te feladnál itt csapot papot azért hogy az én védelmemre siess?! Miből kellett volna gondolnom, hogy nem dobnál ki az Úrnő parancsára?
*Szinte hadarja a szavakat, kissé abszurd hogy olyan dolgon veszekszik a zsoldossal ami az ő szemszögéből pozitívum kéne hogy legyen, de ezt most ő nem látja át.*
//Arac//
*Nem válaszol már, csak megy elfelé, egészen addig, amíg el nem hangzik, hogy nem változtat magán. Úgy látszik ez érzékeny pontja lehet, mert megtorpan, már az ebédlő ajtajának szalon előtér felőli oldalán, és onnan fordul vissza. Látszik rajta hogy fel van háborodva, de elgondolkodik azon amit hall, vagy háromszor nyitja szóra ajkait, aztán csukja be ismét, meggondolva magát. Végül vesz egy nagy levegőt, és valamivel higgadtabban szólal meg.*
- Elmondtam az igazat magamról, te pedig lehordtál miatta.
*Csak összegzi a lényeget, továbbra sem érti hogy min háborodott fel a férfi.*
- Nem vagyok médium, éppen ezért fogalmam sem volt róla, hogy mi van a nagy fejedben.
*Eddig tartott a nyugalma. Nagy vehemenciával lépked megint Arachoz, hogy ismét tudjon vele suttogva kiabálni, kicsit talán váratlanul, kényelmetlenül is közel, és még kezeivel is gesztikulál közben. Bár valószínűtlen hogy egy ilyen embernek kényelmetlen lenne egy lány közelsége, de fordított esetben biztos hogy Nilyria hátrébb lépne.*
- Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy te feladnál itt csapot papot azért hogy az én védelmemre siess?! Miből kellett volna gondolnom, hogy nem dobnál ki az Úrnő parancsára?
*Szinte hadarja a szavakat, kissé abszurd hogy olyan dolgon veszekszik a zsoldossal ami az ő szemszögéből pozitívum kéne hogy legyen, de ezt most ő nem látja át.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:16:13
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Meropea//
*Könyvébe mélyedvén előbb veszekedés üti meg a fülét, amire csak bosszúsan ökölbe szorítja a kezét. Nixy az, akit két vagy három napja interjúztatott előbb a piacon, majd a tanácsteremben, a másik sarokban a wegtoreni skorpió, vagy mi a fenének hívja magát - a szemtelen zsoldos. Meropeához jöttek ítélőbírát keresvén, legalábbis ez jön át a szakállasnak. Most, hogy úgy fest nem kell az emeletről szűrődő hangzavarral foglalatoskodni, könnyebben megy a mondatok egymás után fűzése is, s habár hangerőben ugyanaz, mégis más hatást kelt, ha a szoba másik felében suttognak, mintha heves vitát hallana falakon átszűrődni. Ezt követően viszont Arac távozóra fogja és vészjós csend ereszkedik a szalonra, ekkor kapja fel a fejét Gwador, s kissé illetlen módon kihallgatja a két kislány párbeszédéd.*
~Lorew?~
*Ismétli meg magában a nevet, amit már egészen biztosan hallott valahol. Ketten egyre csak halkulnak, de nem eléggé ahhoz, hogy ne lehessen néhány méterről kihallani minden lényegi információt. Meropea ezzel útjára engedi az alkimistát és sebes léptekkel nagy-nagybátyja mellé igyekszik.*
-Isvuról még nem hallottam. Szerintem csak a legnagyobb szemétdombon kapirgáló kakas, de ez a Lorew.
*Kezdi vészjósan a mondandóját.*
-Az ő nevét lehet hallani bizonyos körökben.
*Nem szívesen idézné fel, hogy pontosan hol és milyen körülmények között volt alkalma megismerni a nevet, de egy biztos...*
-Nem ilyen kontextusban hallottam. Ritka tehetség a mágia világában. Bár a Namos házhoz fűződő viszonyát nem ismerem, azt tudom, hogy Eralil nem régiben egy mágusrendet alapított. Körbe van plakátolva vele a város.
*Rövid szünetet tart, főleg, amíg maga gondolatait is összeszedi.*
-Három dolog lehetséges, vagy ez a bizonyos Ellentétek rendje, vagy hogy hívják magukat, valami sötét varázsló szekta, vagy Eralil nem néz alaposabban utána, hogy kit vesz be -
*Kissé bizonytalan tekintettel folytatja, hisz ha a harmadik lehetőség lenne az igaz, úgy saját ítélőképességét is el kell kezdeni felülbíráltatni.*
- vagy Nilyriának színes a fantáziája.
~Mondjuk így.~
-Veszélyes ember minden utcasarkon van, de egy veszélyes és őrült nagy hatalmú mágus... na az már más téma.
*Zárja le végül a mondandóját.*
//Meropea//
*Könyvébe mélyedvén előbb veszekedés üti meg a fülét, amire csak bosszúsan ökölbe szorítja a kezét. Nixy az, akit két vagy három napja interjúztatott előbb a piacon, majd a tanácsteremben, a másik sarokban a wegtoreni skorpió, vagy mi a fenének hívja magát - a szemtelen zsoldos. Meropeához jöttek ítélőbírát keresvén, legalábbis ez jön át a szakállasnak. Most, hogy úgy fest nem kell az emeletről szűrődő hangzavarral foglalatoskodni, könnyebben megy a mondatok egymás után fűzése is, s habár hangerőben ugyanaz, mégis más hatást kelt, ha a szoba másik felében suttognak, mintha heves vitát hallana falakon átszűrődni. Ezt követően viszont Arac távozóra fogja és vészjós csend ereszkedik a szalonra, ekkor kapja fel a fejét Gwador, s kissé illetlen módon kihallgatja a két kislány párbeszédéd.*
~Lorew?~
*Ismétli meg magában a nevet, amit már egészen biztosan hallott valahol. Ketten egyre csak halkulnak, de nem eléggé ahhoz, hogy ne lehessen néhány méterről kihallani minden lényegi információt. Meropea ezzel útjára engedi az alkimistát és sebes léptekkel nagy-nagybátyja mellé igyekszik.*
-Isvuról még nem hallottam. Szerintem csak a legnagyobb szemétdombon kapirgáló kakas, de ez a Lorew.
*Kezdi vészjósan a mondandóját.*
-Az ő nevét lehet hallani bizonyos körökben.
*Nem szívesen idézné fel, hogy pontosan hol és milyen körülmények között volt alkalma megismerni a nevet, de egy biztos...*
-Nem ilyen kontextusban hallottam. Ritka tehetség a mágia világában. Bár a Namos házhoz fűződő viszonyát nem ismerem, azt tudom, hogy Eralil nem régiben egy mágusrendet alapított. Körbe van plakátolva vele a város.
*Rövid szünetet tart, főleg, amíg maga gondolatait is összeszedi.*
-Három dolog lehetséges, vagy ez a bizonyos Ellentétek rendje, vagy hogy hívják magukat, valami sötét varázsló szekta, vagy Eralil nem néz alaposabban utána, hogy kit vesz be -
*Kissé bizonytalan tekintettel folytatja, hisz ha a harmadik lehetőség lenne az igaz, úgy saját ítélőképességét is el kell kezdeni felülbíráltatni.*
- vagy Nilyriának színes a fantáziája.
~Mondjuk így.~
-Veszélyes ember minden utcasarkon van, de egy veszélyes és őrült nagy hatalmú mágus... na az már más téma.
*Zárja le végül a mondandóját.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:45:58
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:45:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér//
//Nixy//
*Aracnak muszáj felnevetnie a lány mondatán. De több benne a keserűség, mint a vidámság.*
- Hát persze, hogy kéznél legyek, ha ki kell dobni Téged... Nixy, még csak most ismertelek meg, de már most meg mondom, hogy meg vagy te húzatva! *próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy igenis hülyeségeket gondol. Még mindig. Még ezek után is. Aztán jön a felháborodás, és végre kezdetét veszi egy rendes vita. Már Arac is kezd hangosabban beszélni a kelleténél.*
- De úgy viselkedtél! Közben meg engem bunkóztál le! Nem mondom, hogy nem vagyok az, de Te meg mégis honnan a nyavalyából veszed, hogy az lennék, meg, hogy egoista? Mi a franc vagy Te, médium? Na és ha így van, akkor is, hogy jössz Te ehhez? Az igazat meg másképp is ellehetett volna mondani! Azon pedig baromira most sem változtatsz, amilyen lettél! Mond csak Nixy akkor milyen vagy? Marhára érdekelne már! Ha normálisan nem tudtunk beszélgetni róla...
*de a lány ekkor úgy tűnik megelégeli a dolgot, és ott akarja hagyni őt. Elindul, de Arac belefáradt abba, hogy visszatartsa.*
- Rendben! Menj csak! Menekülj! Remek! Remélem ettől sokkal jobb lesz majd! *szól utána ingerülten.*
- Ja és kösz a bocsánatkérést, tök jól esett, én is bírlak!
*Ha Nixy elmegy, hát elmegy. Ha meg visszajön, talán még fordulhat is a szituáció. De így vagy úgy, majd lesz ami lesz.*
//Nixy//
*Aracnak muszáj felnevetnie a lány mondatán. De több benne a keserűség, mint a vidámság.*
- Hát persze, hogy kéznél legyek, ha ki kell dobni Téged... Nixy, még csak most ismertelek meg, de már most meg mondom, hogy meg vagy te húzatva! *próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy igenis hülyeségeket gondol. Még mindig. Még ezek után is. Aztán jön a felháborodás, és végre kezdetét veszi egy rendes vita. Már Arac is kezd hangosabban beszélni a kelleténél.*
- De úgy viselkedtél! Közben meg engem bunkóztál le! Nem mondom, hogy nem vagyok az, de Te meg mégis honnan a nyavalyából veszed, hogy az lennék, meg, hogy egoista? Mi a franc vagy Te, médium? Na és ha így van, akkor is, hogy jössz Te ehhez? Az igazat meg másképp is ellehetett volna mondani! Azon pedig baromira most sem változtatsz, amilyen lettél! Mond csak Nixy akkor milyen vagy? Marhára érdekelne már! Ha normálisan nem tudtunk beszélgetni róla...
*de a lány ekkor úgy tűnik megelégeli a dolgot, és ott akarja hagyni őt. Elindul, de Arac belefáradt abba, hogy visszatartsa.*
- Rendben! Menj csak! Menekülj! Remek! Remélem ettől sokkal jobb lesz majd! *szól utána ingerülten.*
- Ja és kösz a bocsánatkérést, tök jól esett, én is bírlak!
*Ha Nixy elmegy, hát elmegy. Ha meg visszajön, talán még fordulhat is a szituáció. De így vagy úgy, majd lesz ami lesz.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:23:47
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:23:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Arac//
- De hát csak azért, hogy ha kidobnának, rögtön kéznél legyél nekik!
*Ez már mentegetőzés, de tényleg nem akart semmi rosszat a zsoldosnak, csak hogy ő is hallja az egészet, ha már kíváncsi volt rá. Az "alpári" jelzőt azért kicsit sértőnek is találja, felháborodottan, tágra tátott szájjal szív is egy nagy levegőt a hallatán.*
- Nem vagyok alpári, kikérem magamnak! Csak elegem volt abból amilyenné lettem, el kellett mondanom az igazat!
*Talán már ő is kezd a kelleténél kicsit hangosabb lenni, de az utolsó mondat ismét észhez téríti. Nagyon is gondolta, hogy simán hagyná, sőt, azt várta hogy vele fogják kidobatni. Itt viszont semmiképpen nem folytatná már ezt a beszélgetést, úgyhogy csak összeszorítja a száját, és nagy vehemenciával elindul megint a lépcső felé, a konyhát most már hagyja a fenébe.*
//Arac//
- De hát csak azért, hogy ha kidobnának, rögtön kéznél legyél nekik!
*Ez már mentegetőzés, de tényleg nem akart semmi rosszat a zsoldosnak, csak hogy ő is hallja az egészet, ha már kíváncsi volt rá. Az "alpári" jelzőt azért kicsit sértőnek is találja, felháborodottan, tágra tátott szájjal szív is egy nagy levegőt a hallatán.*
- Nem vagyok alpári, kikérem magamnak! Csak elegem volt abból amilyenné lettem, el kellett mondanom az igazat!
*Talán már ő is kezd a kelleténél kicsit hangosabb lenni, de az utolsó mondat ismét észhez téríti. Nagyon is gondolta, hogy simán hagyná, sőt, azt várta hogy vele fogják kidobatni. Itt viszont semmiképpen nem folytatná már ezt a beszélgetést, úgyhogy csak összeszorítja a száját, és nagy vehemenciával elindul megint a lépcső felé, a konyhát most már hagyja a fenébe.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:07:53
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:07:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér//
//Nixy//
*Hát még ennek a kis mitugrásznak áll feljebb? Hát micsoda dolog ez?
Arac szemöldök összevonva hallgatja a bocsánatkérés... helyett feltörő felháborodott mentegetőzést. Nixynek jólesik vagy sem az utánzás, ne csodálkozzon rajta az eddigiek után.*
- Mondjuk mert odavonszoltál engem is, jó reggelt! *suttogja hangosan és indulatosan a választ. Még mindig elég halkan beszél, de azért meglehetősen nyomatékosan.*
- És csak rólad akartam beszélni, én nem kértem, hogy hozd ki magadból az alpári utcalányt, aztán meg cipelj le az úrnő elé! Elég lett volna beszélgetni, mint a normális emberek!
*Arra, hogy csak elmondta az igazat, valami "ch"-féle hanggal válaszol, jelezve, hogy ő aztán nem magyarázza el újra, hogy ezt másképp is lehetett volna. De az utolsó mondatot már nem hagyhatja szó nélkül. Vagyis inkább csak azért nem mert ahogy elnéz a lányról, majd a mondandóját meghallva indulatosan visszanéz rá, kicsúszik a száján.*
- Ott álltam mögötted, és nem gondolod, hogy hagytam volna, hogy elvigyék a hülye fejedet?!
*Hát ez kissé vehemensre sikeredett válasz, viszont ott bujkál a mélyén valami kis őszinte kedvesség is, ami arra utal, hogy még ezek után is kiállna a lány mellett. Hogy miért? Hát azt a jó ég tudja csak talán.
Arac viszont ennek köszönhetően csak megköszörüli a torkát, és inkább nem is néz a lányra.*
//Nixy//
*Hát még ennek a kis mitugrásznak áll feljebb? Hát micsoda dolog ez?
Arac szemöldök összevonva hallgatja a bocsánatkérés... helyett feltörő felháborodott mentegetőzést. Nixynek jólesik vagy sem az utánzás, ne csodálkozzon rajta az eddigiek után.*
- Mondjuk mert odavonszoltál engem is, jó reggelt! *suttogja hangosan és indulatosan a választ. Még mindig elég halkan beszél, de azért meglehetősen nyomatékosan.*
- És csak rólad akartam beszélni, én nem kértem, hogy hozd ki magadból az alpári utcalányt, aztán meg cipelj le az úrnő elé! Elég lett volna beszélgetni, mint a normális emberek!
*Arra, hogy csak elmondta az igazat, valami "ch"-féle hanggal válaszol, jelezve, hogy ő aztán nem magyarázza el újra, hogy ezt másképp is lehetett volna. De az utolsó mondatot már nem hagyhatja szó nélkül. Vagyis inkább csak azért nem mert ahogy elnéz a lányról, majd a mondandóját meghallva indulatosan visszanéz rá, kicsúszik a száján.*
- Ott álltam mögötted, és nem gondolod, hogy hagytam volna, hogy elvigyék a hülye fejedet?!
*Hát ez kissé vehemensre sikeredett válasz, viszont ott bujkál a mélyén valami kis őszinte kedvesség is, ami arra utal, hogy még ezek után is kiállna a lány mellett. Hogy miért? Hát azt a jó ég tudja csak talán.
Arac viszont ennek köszönhetően csak megköszörüli a torkát, és inkább nem is néz a lányra.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 19:41:13
Üzenet elküldve: 2016-09-20 19:41:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Arac//
*Akarna ő bocsánatot kérni, még mentegetőzni is talán, de nem itt a szalonban ahol bárki hallhatja vagy beléjük futhat. Kissé ijedten fordul meg mikor megragadják a kezét, fogalma sincs hogy miért van ilyen nagy gondja a zsoldosnak, de nem igazán tehet mást, megy amerre húzzák. Tágra nyílt szemekkel vár és hallgat ő is amíg a léptek elhalnak, tudja hogy Arac is arra vár, ő meg nem fog nekiállni óbégatni. Már válaszolna is rögtön, hogy mégis mire volt jó ez az egész, de a fickó elkezdi őt utánozni, és az ilyesmi senkinek nem szokott jólesni, őt sem örvendezteti meg a kis műsor.*
- Mégis mi közöd lett volna az egészhez, miért csapott ki volna téged bárki is?!
*Indulatosan, de fojtott hangon beszél.*
- Te akartad megtudni, így hallhattad.
*Mikor elengedik, még ránt is egyet a kezén, csak úgy jelzés értékűen.*
- Csak elmondtam az igazat!
*Továbbra is suttogva kiabál.*
- Nem értem mi közöd lett volna hozzá ha engem elvisz a városőrség, egy szót nem ejtettem rólad.
*Az utolsó mondatra nem válaszol, nem igazán tud mit, a dühe viszont elszáll és ismét a már tőle megszokott módon valahol a földön keres tekintetével megnyugvást. Nem nagyon mer már igazán barátkozni senkivel, az utcai árvák egy dolog, nekik inkább anyjuk mint a barátjuk, de ott volt az elf is, és az ork is, akikkel barátkozott, aztán egyszerűen eltűntek az életéből.*
//Arac//
*Akarna ő bocsánatot kérni, még mentegetőzni is talán, de nem itt a szalonban ahol bárki hallhatja vagy beléjük futhat. Kissé ijedten fordul meg mikor megragadják a kezét, fogalma sincs hogy miért van ilyen nagy gondja a zsoldosnak, de nem igazán tehet mást, megy amerre húzzák. Tágra nyílt szemekkel vár és hallgat ő is amíg a léptek elhalnak, tudja hogy Arac is arra vár, ő meg nem fog nekiállni óbégatni. Már válaszolna is rögtön, hogy mégis mire volt jó ez az egész, de a fickó elkezdi őt utánozni, és az ilyesmi senkinek nem szokott jólesni, őt sem örvendezteti meg a kis műsor.*
- Mégis mi közöd lett volna az egészhez, miért csapott ki volna téged bárki is?!
*Indulatosan, de fojtott hangon beszél.*
- Te akartad megtudni, így hallhattad.
*Mikor elengedik, még ránt is egyet a kezén, csak úgy jelzés értékűen.*
- Csak elmondtam az igazat!
*Továbbra is suttogva kiabál.*
- Nem értem mi közöd lett volna hozzá ha engem elvisz a városőrség, egy szót nem ejtettem rólad.
*Az utolsó mondatra nem válaszol, nem igazán tud mit, a dühe viszont elszáll és ismét a már tőle megszokott módon valahol a földön keres tekintetével megnyugvást. Nem nagyon mer már igazán barátkozni senkivel, az utcai árvák egy dolog, nekik inkább anyjuk mint a barátjuk, de ott volt az elf is, és az ork is, akikkel barátkozott, aztán egyszerűen eltűntek az életéből.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:10:32
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:10:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér//
//Nixy//
*Óráknak tűnő percek telnek el, mire végre lépteket hall bentről. Nem ugrik rögtön az ajtó elé, hiszen akár Gwador meg Meropea is lehet, így megvárja ki érkezik. Ám hamarosan megjelenik a kék lobonc, és nem kíséri más. Tehát nem dobták ki a házból. Ez jó jel.
Rápillant a lány, de ahelyett, hogy legalább most bocsánatot kérne, vagy mentegetőzne, csak megy tovább. Arac pedig akarva akaratlanul is haragra gerjed ettől, pedig őt aztán nehéz kihozni a sodrából. Mintha NIxy tétovázna, hogy felmenjen e vagy a konyha felé, de a férfi nem hagy neki lehetőséget a választásra, mert hamarosan ott van mellette, és mielőtt még beléphetne a konyhába, most ő kapja el a lány kezét.*
- Elment az a csöpp kis eszed is? *sziszegi. Ám ekkor lépteket hall meg a cselédszobák felől, így arra pillant, majd nagyon csúnyán Nixyire, és a lány kezét el nem eresztve az ebédlő felé vonszolja őt. Ott hál' isteneknek nincs senki, így az ajtó mellé a falhoz tolja, és csendben marad, amíg elhalnak a léptek, aztán néz csak ismét a lányra.*
- Mire volt jó ez az egész mégis? *kérdezi, aztán lányos vékony hangon kezd el beszélni.*
- "Jajajj, én különb vagyok mindenkinél, és sokkal több jogom van itt lakni, mint nektek, blablabla"... *ráncolja a homlokát. Valószínűleg Nixyt utánozza.*
- Aztán meg levonszolsz Meropeához? Ki akarod csapatni magad innen? És engem is? Ez a bosszú, mert beszóltam, vagy mi? *elengedi végre a lány kezét.*
- Nem akartam ezt a munkát, de nem vagyok hülye, hogy ne lássam mennyire jól jártam vele, szóval szeretnék itt maradni, ha egy mód van rá. És mégis mi a franc volt ez a "nagy csúnya nemesek megakarnak ölni" hiszti? Normális vagy? Te tényleg arra hajtasz, hogy elvigyen a városőrség? Tök jó lesz ha közös cellában dekkolunk majd... *húzza el a száját, és eddig Nixy felé hajolt, ám most kihúzza magát és karba fonja a kezeit.*
- Én komolyan azt hittem, hogy barátok lehetünk... *teszi még hozzá a végén csalódottan.*
//Nixy//
*Óráknak tűnő percek telnek el, mire végre lépteket hall bentről. Nem ugrik rögtön az ajtó elé, hiszen akár Gwador meg Meropea is lehet, így megvárja ki érkezik. Ám hamarosan megjelenik a kék lobonc, és nem kíséri más. Tehát nem dobták ki a házból. Ez jó jel.
Rápillant a lány, de ahelyett, hogy legalább most bocsánatot kérne, vagy mentegetőzne, csak megy tovább. Arac pedig akarva akaratlanul is haragra gerjed ettől, pedig őt aztán nehéz kihozni a sodrából. Mintha NIxy tétovázna, hogy felmenjen e vagy a konyha felé, de a férfi nem hagy neki lehetőséget a választásra, mert hamarosan ott van mellette, és mielőtt még beléphetne a konyhába, most ő kapja el a lány kezét.*
- Elment az a csöpp kis eszed is? *sziszegi. Ám ekkor lépteket hall meg a cselédszobák felől, így arra pillant, majd nagyon csúnyán Nixyire, és a lány kezét el nem eresztve az ebédlő felé vonszolja őt. Ott hál' isteneknek nincs senki, így az ajtó mellé a falhoz tolja, és csendben marad, amíg elhalnak a léptek, aztán néz csak ismét a lányra.*
- Mire volt jó ez az egész mégis? *kérdezi, aztán lányos vékony hangon kezd el beszélni.*
- "Jajajj, én különb vagyok mindenkinél, és sokkal több jogom van itt lakni, mint nektek, blablabla"... *ráncolja a homlokát. Valószínűleg Nixyt utánozza.*
- Aztán meg levonszolsz Meropeához? Ki akarod csapatni magad innen? És engem is? Ez a bosszú, mert beszóltam, vagy mi? *elengedi végre a lány kezét.*
- Nem akartam ezt a munkát, de nem vagyok hülye, hogy ne lássam mennyire jól jártam vele, szóval szeretnék itt maradni, ha egy mód van rá. És mégis mi a franc volt ez a "nagy csúnya nemesek megakarnak ölni" hiszti? Normális vagy? Te tényleg arra hajtasz, hogy elvigyen a városőrség? Tök jó lesz ha közös cellában dekkolunk majd... *húzza el a száját, és eddig Nixy felé hajolt, ám most kihúzza magát és karba fonja a kezeit.*
- Én komolyan azt hittem, hogy barátok lehetünk... *teszi még hozzá a végén csalódottan.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:06:57
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:06:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Szomorkás hangulatban pakolja ki a kosarakat és pakol mindent a helyére. Közben nyílik az ajtó, de Lyv fel sem néz a dolgából. Mikor megpillantja a szép, sárga virágot az asztalon, a keze megáll a mozdulatban, és csak nézi a szép nagy virágfejet. Tekintetét lassan Aracra emeli, és vet rá egy bűnbánó pillantást, majd annak mosolya láttán ő is megenyhülve, csüggedten húzza ajkait félmosolyra. Nem szól hozzá, csak nézi, ahogy kilép az ajtón, majd a virágra pillant és felveszi az asztalról. Elmosolyodik és újra az ajtóra tekint, egyetlen szót suttogva.*
-Köszönöm.
*Gyors mozdulatokkal kiengedi hajfonatát, és csak két oldalról fog egy-egy tincset. Hátul összefogja, majd összefonja őket, és a virág szárát valemelyest megrövidítve az egyik oldalra, a füle mögé, a hajába tűzi. Még mindig mosolyogva lát neki a tészta gyúrásnak a pitéhez és közben már nem csak Gradak jár a fejében, hanem ez a szemtelen, nagyszájú, de azért kedves srác, Arac.*
~Talán mégis jó harcosa lesz a Sillerforwoknak. De azért még van mit tanulnia.~
*Szomorkás hangulatban pakolja ki a kosarakat és pakol mindent a helyére. Közben nyílik az ajtó, de Lyv fel sem néz a dolgából. Mikor megpillantja a szép, sárga virágot az asztalon, a keze megáll a mozdulatban, és csak nézi a szép nagy virágfejet. Tekintetét lassan Aracra emeli, és vet rá egy bűnbánó pillantást, majd annak mosolya láttán ő is megenyhülve, csüggedten húzza ajkait félmosolyra. Nem szól hozzá, csak nézi, ahogy kilép az ajtón, majd a virágra pillant és felveszi az asztalról. Elmosolyodik és újra az ajtóra tekint, egyetlen szót suttogva.*
-Köszönöm.
*Gyors mozdulatokkal kiengedi hajfonatát, és csak két oldalról fog egy-egy tincset. Hátul összefogja, majd összefonja őket, és a virág szárát valemelyest megrövidítve az egyik oldalra, a füle mögé, a hajába tűzi. Még mindig mosolyogva lát neki a tészta gyúrásnak a pitéhez és közben már nem csak Gradak jár a fejében, hanem ez a szemtelen, nagyszájú, de azért kedves srác, Arac.*
~Talán mégis jó harcosa lesz a Sillerforwoknak. De azért még van mit tanulnia.~
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:50:02
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:50:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Gwador, Meropea//
- Lorew, nos... Hosszú haja van, szakálla, és kicsit szakadtas ruhákat hord. Kicsit olyan mint valami remete, vagy nem is tudom... Azt hiszem ember, talán negyven év körül lehet. Isvu... hát... Vörös haja van, ő is talán ember... nem tudom, odalent volt valami a levegőben, nem emlékszem csak a hangjára.
*Ennél többet sajnos nem tud mondani, de persze komolyan figyeli a Kismacska szavait, és bólogat is.*
- Tudom, nem fogok.
*A konyhai dolgokra kissé értetlenül pislog, de nem ellenkezik, arra is csak bólogat.*
~Kakaót?~
*Már mondaná hogy rendben, megy és kipakol a szobájából valami apró cselédlakba, így ismét elkerekednek a szemei amikor a munkájára terelődik a szó.*
~Akkor... Akkor...~
*Nem akarja elhinni hogy ez lehetséges mindezek után. Tényleg nem érdekelné őket honnan jött? Miért bíznának benne? Rendben, Gradakon használt a bájital amit adott neki, ennyivel már előrébb van, de ezen kívül... Hisz ő csak egy utcai árva. Szeretné még megkérdezni, hogy esetleg a házból kimehet-e sétálni, de most nem fog még külön szívességeket is kérni. Látszik rajta hogy egyáltalán nem érti miért maradhat, hogy egyáltalán nem erre számított, de ellenkezni biztosan nem fog.*
- Úgy lesz, Úrnő.
*Ezzel zár, ügyetlenül meghajol, aztán indul is kifelé.*
//Előtér//
//Arac//
*Szépen eltervezte hogy amint kiér az ajtón szaladni fog egészen a szobájáig, de rögtön meglátja a zsoldost egymásba font karokkal, és nem kifejezetten kellemes ábrázattal. Meg is akadnak a léptei, tétován tekint vissza a szalon felé, lenne mondanivalója, csak nem úgy hogy más is hallja, márpedig ennek itt jó esélye lenne, így ismét csak egy bocsánatkérő, keserű pillantást vet rá, aztán csak megindul a lépcső felé. Majdnem el is felejti hogy a konyhába parancsolták, bár semmi kedve kakaóhoz és kekszhez, de egy-két lépés után eszébe jut. Engedelmesen arra is irányítja a lépteit.*
//Gwador, Meropea//
- Lorew, nos... Hosszú haja van, szakálla, és kicsit szakadtas ruhákat hord. Kicsit olyan mint valami remete, vagy nem is tudom... Azt hiszem ember, talán negyven év körül lehet. Isvu... hát... Vörös haja van, ő is talán ember... nem tudom, odalent volt valami a levegőben, nem emlékszem csak a hangjára.
*Ennél többet sajnos nem tud mondani, de persze komolyan figyeli a Kismacska szavait, és bólogat is.*
- Tudom, nem fogok.
*A konyhai dolgokra kissé értetlenül pislog, de nem ellenkezik, arra is csak bólogat.*
~Kakaót?~
*Már mondaná hogy rendben, megy és kipakol a szobájából valami apró cselédlakba, így ismét elkerekednek a szemei amikor a munkájára terelődik a szó.*
~Akkor... Akkor...~
*Nem akarja elhinni hogy ez lehetséges mindezek után. Tényleg nem érdekelné őket honnan jött? Miért bíznának benne? Rendben, Gradakon használt a bájital amit adott neki, ennyivel már előrébb van, de ezen kívül... Hisz ő csak egy utcai árva. Szeretné még megkérdezni, hogy esetleg a házból kimehet-e sétálni, de most nem fog még külön szívességeket is kérni. Látszik rajta hogy egyáltalán nem érti miért maradhat, hogy egyáltalán nem erre számított, de ellenkezni biztosan nem fog.*
- Úgy lesz, Úrnő.
*Ezzel zár, ügyetlenül meghajol, aztán indul is kifelé.*
//Előtér//
//Arac//
*Szépen eltervezte hogy amint kiér az ajtón szaladni fog egészen a szobájáig, de rögtön meglátja a zsoldost egymásba font karokkal, és nem kifejezetten kellemes ábrázattal. Meg is akadnak a léptei, tétován tekint vissza a szalon felé, lenne mondanivalója, csak nem úgy hogy más is hallja, márpedig ennek itt jó esélye lenne, így ismét csak egy bocsánatkérő, keserű pillantást vet rá, aztán csak megindul a lépcső felé. Majdnem el is felejti hogy a konyhába parancsolták, bár semmi kedve kakaóhoz és kekszhez, de egy-két lépés után eszébe jut. Engedelmesen arra is irányítja a lépteit.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:19:36
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:19:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Gradak//
- A kovácshoz még bőven elmehetsz előtte is, több nap még mire indulnánk és nincs is fix időpont.
*Persze a kovácsnak fizetség is kell, úgyhogy rögtön az övén lógó kis erszényhez nyúl hogy lekösse azt onnan, aztán átdobja a veteránnak. Nem számolta meg, hogy egészen pontosan 219 arany csörögne benne, csak annyit tud, hogy biztosan elég lesz Gradak Wolfer páncéljának
javítására. A maradékot meg nevezhetjük zsebpénznek, zsoldnak, bárminek, pár talléron nem fog garasoskodni.*
- Ebből ki kell jönnie, ha lehet minél előbb vidd majd el, hogy annál hamarabb kész legyen. Aracot meg... Hát kíváncsi lennék hogy sikerül összetörnöd. Szerintem előbb húzna el innen, minthogy lovagot faragnánk belőle. Egyelőre annak is örülnék ha normálisan tudna megjelenni, nem járatná le a ház címerét, és nem jártatná a száját, meg levakarná magáról az önelégült vigyorát. Lianth...
*Itt ismét sóhajt egy nagyot.*
- Nem tudom még mit kezdek majd vele. Örülök hogy itt van, mármint... Mégis rang, és létszám... De nem biztos hogy magammal vinném valami fontosabb tanácskozásra, egyelőre. Gwador meg... Van valami mély sebe az öregnek, de teszi a dolgát, váratlanul jól, bármennyire is lustának tűnik. Nem sokat tehetünk érte szerintem, így is ő tesz szívességet nekünk azzal, hogy itt van. Na, de nem akartalak feltartani.
*Csípőjével ellöki magát a padtól aminek eddig támaszkodott.*
- Ismerkedjetek csak, sosem lehet tudni mikor kell majd élesben is használnod.
*Újra megereszt egy féloldalas mosolyt, persze még nem fordít hátat, megvárja a választ, de tudja ő hogy milyen az amikor valaki gyakorol, pláne ha egy új fegyverrel... Kéne egy igazi ellenfél is hozzá, de az most nem ő lesz. Kedve lenne hozzá, de már rangján alulinak ítélné. Talán kiküldi Aracot, ha összefutna vele.*
//Gradak//
- A kovácshoz még bőven elmehetsz előtte is, több nap még mire indulnánk és nincs is fix időpont.
*Persze a kovácsnak fizetség is kell, úgyhogy rögtön az övén lógó kis erszényhez nyúl hogy lekösse azt onnan, aztán átdobja a veteránnak. Nem számolta meg, hogy egészen pontosan 219 arany csörögne benne, csak annyit tud, hogy biztosan elég lesz Gradak Wolfer páncéljának
javítására. A maradékot meg nevezhetjük zsebpénznek, zsoldnak, bárminek, pár talléron nem fog garasoskodni.*- Ebből ki kell jönnie, ha lehet minél előbb vidd majd el, hogy annál hamarabb kész legyen. Aracot meg... Hát kíváncsi lennék hogy sikerül összetörnöd. Szerintem előbb húzna el innen, minthogy lovagot faragnánk belőle. Egyelőre annak is örülnék ha normálisan tudna megjelenni, nem járatná le a ház címerét, és nem jártatná a száját, meg levakarná magáról az önelégült vigyorát. Lianth...
*Itt ismét sóhajt egy nagyot.*
- Nem tudom még mit kezdek majd vele. Örülök hogy itt van, mármint... Mégis rang, és létszám... De nem biztos hogy magammal vinném valami fontosabb tanácskozásra, egyelőre. Gwador meg... Van valami mély sebe az öregnek, de teszi a dolgát, váratlanul jól, bármennyire is lustának tűnik. Nem sokat tehetünk érte szerintem, így is ő tesz szívességet nekünk azzal, hogy itt van. Na, de nem akartalak feltartani.
*Csípőjével ellöki magát a padtól aminek eddig támaszkodott.*
- Ismerkedjetek csak, sosem lehet tudni mikor kell majd élesben is használnod.
*Újra megereszt egy féloldalas mosolyt, persze még nem fordít hátat, megvárja a választ, de tudja ő hogy milyen az amikor valaki gyakorol, pláne ha egy új fegyverrel... Kéne egy igazi ellenfél is hozzá, de az most nem ő lesz. Kedve lenne hozzá, de már rangján alulinak ítélné. Talán kiküldi Aracot, ha összefutna vele.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:10:17
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:10:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy//
*Meropea ráncolt homlokkal hallgatja a lányt.
Látja rajta, hogy mennyire kellemetlen és feszélyező számára a dolog, és teljesen meg tudja érteni, hiszen neki is az, már csak így is, hogy hallja és belegondol. Nem szól közbe, végighallgatja Nilyriát, aztán még egy ideig hallgat ő is.
Forognak a kis fogaskerekek gyermeki agyában. Atyjára gondol, a vele történt esetekre, a nemesi házakról szerzett tudására, arra, hogy miként kéne viselkednie egy úrnőnek, és arra, hogy ebben a helyzetben mit tenne egy igazi Sillerforw.
Nilyria gyakorlatilag egy senki, a származását tekintve. Viszont ha igaza van... még akkor sem jöhet ki ebből nyertesen, ha ennek híre megy. Ez tény, ez már összeállt a fejében.*
- Azt mondod, Lorew... *ismerős neki ez a név.*- És Isvu? Hogy néznek ki?
*Meghallgatja Nilyria válaszát aztán nagyon halkra fogja a hangját.*
- Nilyria, figyelj rám... erről senkinek nem szabad beszélned, soha... *mondja szinte suttogva.*
- Én... *nagy levegőt vesz.*- Én úgy látom, hogy igazat beszélsz... ezért hiszek neked... de mások... mások nem fognak. *jelenti ki a szomorú igazságot.*
- Köszönöm, hogy elmondtad mindezt, nagyon jó erről tudni. Ha valóban így történt, és van ilyen ember Artheniorban... ha vannak ilyen emberek... *ismét nagy levegőt vesz, majd felsóhajt.*
- Erről sokkal jobb tudni, és nem figyelmen kívül hagyni.
*Kicsit hallgat még ahogyan gondolkozik, aztán szólal meg ismét, egy kicsit hangosabban és próbál egy biztató mosolyt is az arcára erőltetni.*
- Jól van... akkor hát ne mond el ezt senkinek, maradjon köztünk. Látom, felkavart a dolog... menj a konyhára, és mondd, hogy az úrnő utasítása, hogy készítsenek neked egy nagy bögre kakaót, és adjanak némi kekszet... édesanyám mindig azt mondta, ilyenkor nagyon jól jön az édes és a sütemény. *mosolyog.*
- Aztán menj, sétálj egyet a kertben, vagy olvass egy könyvet, és ma pihenj. De holnap korán reggel kezdd el a munkát. Hamar szeretném látni a bájitalaidat. *mosolyog. Azzal int is egyet, hogy Nilyria elmehet, és nem is szólal meg egészen addig, amíg ez meg nem történik. Akkor aztán feláll, leteszi a könyvet, és odaszalad Gwadorhoz.*
- Mindent hallottál? *suttogja nagy-nagybátyjának a lány.*- Szerintem ennek jó lesz utána nézni... ennek a Lorewnek és Isvunak... nem árt többet megtudni róluk, mert ha igazak amiket Nilyria mondott, veszélyesek is lehetnek... szerinted bácsikám? *mereszti a férfira nagy kék szemeit.*
- Remélem jól döntöttem... *sóhajt fel. És tényleg csak remélni tudja.*
//Gwador, Nixy//
*Meropea ráncolt homlokkal hallgatja a lányt.
Látja rajta, hogy mennyire kellemetlen és feszélyező számára a dolog, és teljesen meg tudja érteni, hiszen neki is az, már csak így is, hogy hallja és belegondol. Nem szól közbe, végighallgatja Nilyriát, aztán még egy ideig hallgat ő is.
Forognak a kis fogaskerekek gyermeki agyában. Atyjára gondol, a vele történt esetekre, a nemesi házakról szerzett tudására, arra, hogy miként kéne viselkednie egy úrnőnek, és arra, hogy ebben a helyzetben mit tenne egy igazi Sillerforw.
Nilyria gyakorlatilag egy senki, a származását tekintve. Viszont ha igaza van... még akkor sem jöhet ki ebből nyertesen, ha ennek híre megy. Ez tény, ez már összeállt a fejében.*
- Azt mondod, Lorew... *ismerős neki ez a név.*- És Isvu? Hogy néznek ki?
*Meghallgatja Nilyria válaszát aztán nagyon halkra fogja a hangját.*
- Nilyria, figyelj rám... erről senkinek nem szabad beszélned, soha... *mondja szinte suttogva.*
- Én... *nagy levegőt vesz.*- Én úgy látom, hogy igazat beszélsz... ezért hiszek neked... de mások... mások nem fognak. *jelenti ki a szomorú igazságot.*
- Köszönöm, hogy elmondtad mindezt, nagyon jó erről tudni. Ha valóban így történt, és van ilyen ember Artheniorban... ha vannak ilyen emberek... *ismét nagy levegőt vesz, majd felsóhajt.*
- Erről sokkal jobb tudni, és nem figyelmen kívül hagyni.
*Kicsit hallgat még ahogyan gondolkozik, aztán szólal meg ismét, egy kicsit hangosabban és próbál egy biztató mosolyt is az arcára erőltetni.*
- Jól van... akkor hát ne mond el ezt senkinek, maradjon köztünk. Látom, felkavart a dolog... menj a konyhára, és mondd, hogy az úrnő utasítása, hogy készítsenek neked egy nagy bögre kakaót, és adjanak némi kekszet... édesanyám mindig azt mondta, ilyenkor nagyon jól jön az édes és a sütemény. *mosolyog.*
- Aztán menj, sétálj egyet a kertben, vagy olvass egy könyvet, és ma pihenj. De holnap korán reggel kezdd el a munkát. Hamar szeretném látni a bájitalaidat. *mosolyog. Azzal int is egyet, hogy Nilyria elmehet, és nem is szólal meg egészen addig, amíg ez meg nem történik. Akkor aztán feláll, leteszi a könyvet, és odaszalad Gwadorhoz.*
- Mindent hallottál? *suttogja nagy-nagybátyjának a lány.*- Szerintem ennek jó lesz utána nézni... ennek a Lorewnek és Isvunak... nem árt többet megtudni róluk, mert ha igazak amiket Nilyria mondott, veszélyesek is lehetnek... szerinted bácsikám? *mereszti a férfira nagy kék szemeit.*
- Remélem jól döntöttem... *sóhajt fel. És tényleg csak remélni tudja.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:55:54
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:55:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Gwador, Meropea és Arac//
*Nem gondolt bele hogy egy gyermeknek talán nem kellene ilyesmiről beszélnie, az utcai árvák között gyakori volt a verés, a halál, sőt, rosszabb is... Kissé megrémül amikor Aracot kiküldi az Úrnő, de ezt igyekszik leplezni, csak egy elnézéskérő pillantást vet a férfi felé.*
- Hát...
*Megdörzsöli homlokát és szemeit is, sokkal nagyobb ügy kerekedik ebből mint gondolta. Ennél már talán az is jobb lett volna ha egyszerűen kidobják, nem akar azon a napon gondolkozni.*
- Lorewwel a házban találkoztam, úgy tudom holdmágus, de nem emlékszem hogy konkrétan kimondta-e valaki, hogy a Namos házhoz tartozik-e. Isvu biztos nem, ő valami... valami alvilági fejes, ha lehet hinni Lorewnek. Nem emlékszem pontosan sajnos... Azt hiszem Lorew még a házban keresett valakit, egy kis kalandra. Így mondta. Én is persze rögtön jelentkeztem, meg onnan egy másik tündér is, nem tudom mi volt a neve, de Lorew engem választott, hogy kísérjem el. I... Igazából az úton már elmesélte hogy nagyjából mit tervez... De azt mondta hogy nem eshet bajom, és azt hittem hogy csak valami bolond öreg, aki bolondságokat beszél. Halni készült, állítólag valaki meg is mérgezte, és csak azért volt bátorsága Isvut megkeresni, mert amúgy is meghalna a méreg miatt... Felajánlottam hogy meggyógyítom, de nem kért belőle. Olyan könnyelműen beszélt mindenről, tényleg azt hittem hogy csak bolond. I... igazából... Hát, ha meg akartak volna ölni, már halott lennék. Lorew felajánlotta az ő életét is és az én életemet is Isvunak. Aztán... aztán elájultam, és kint ébredtem, Lorewwel együtt. Nem tudom hogy mi történhetett, és Isvu miért hagyott mindkettőnket életben. A fizetséget végül megkaptam, úgy... úgy tűnt hogy Lorewnek már mindegy. Kétlem hogy Namos úr tudna róla, őt nem is láttam.
*Talán tisztázott pár részletet, de az is lehet hogy csak még jobban összekuszálta az egészet. Nehéz jól összeszednie a gondolatait egy olyan napról amit azóta aktívan próbált elfelejteni és elnyomni, ráadásul a bódítószertől tényleg csak foltokra emlékszik, főleg abból ami már a pincében történt. Nem igazán szeretne ebből ügyet csinálni, inkább felejtsék el az egészet, de ha már belekezdett... Mostantól mindenben őszinte akar lenni, nem titkol el semmit, a Namos ház viszont szerinte nem feltétlenül megbízható, vagy legalábbis egy tagja, már ha tényleg a tagja, és nem csak látogatóban volt épp ott jelen.*
//Gwador, Meropea és Arac//
*Nem gondolt bele hogy egy gyermeknek talán nem kellene ilyesmiről beszélnie, az utcai árvák között gyakori volt a verés, a halál, sőt, rosszabb is... Kissé megrémül amikor Aracot kiküldi az Úrnő, de ezt igyekszik leplezni, csak egy elnézéskérő pillantást vet a férfi felé.*
- Hát...
*Megdörzsöli homlokát és szemeit is, sokkal nagyobb ügy kerekedik ebből mint gondolta. Ennél már talán az is jobb lett volna ha egyszerűen kidobják, nem akar azon a napon gondolkozni.*
- Lorewwel a házban találkoztam, úgy tudom holdmágus, de nem emlékszem hogy konkrétan kimondta-e valaki, hogy a Namos házhoz tartozik-e. Isvu biztos nem, ő valami... valami alvilági fejes, ha lehet hinni Lorewnek. Nem emlékszem pontosan sajnos... Azt hiszem Lorew még a házban keresett valakit, egy kis kalandra. Így mondta. Én is persze rögtön jelentkeztem, meg onnan egy másik tündér is, nem tudom mi volt a neve, de Lorew engem választott, hogy kísérjem el. I... Igazából az úton már elmesélte hogy nagyjából mit tervez... De azt mondta hogy nem eshet bajom, és azt hittem hogy csak valami bolond öreg, aki bolondságokat beszél. Halni készült, állítólag valaki meg is mérgezte, és csak azért volt bátorsága Isvut megkeresni, mert amúgy is meghalna a méreg miatt... Felajánlottam hogy meggyógyítom, de nem kért belőle. Olyan könnyelműen beszélt mindenről, tényleg azt hittem hogy csak bolond. I... igazából... Hát, ha meg akartak volna ölni, már halott lennék. Lorew felajánlotta az ő életét is és az én életemet is Isvunak. Aztán... aztán elájultam, és kint ébredtem, Lorewwel együtt. Nem tudom hogy mi történhetett, és Isvu miért hagyott mindkettőnket életben. A fizetséget végül megkaptam, úgy... úgy tűnt hogy Lorewnek már mindegy. Kétlem hogy Namos úr tudna róla, őt nem is láttam.
*Talán tisztázott pár részletet, de az is lehet hogy csak még jobban összekuszálta az egészet. Nehéz jól összeszednie a gondolatait egy olyan napról amit azóta aktívan próbált elfelejteni és elnyomni, ráadásul a bódítószertől tényleg csak foltokra emlékszik, főleg abból ami már a pincében történt. Nem igazán szeretne ebből ügyet csinálni, inkább felejtsék el az egészet, de ha már belekezdett... Mostantól mindenben őszinte akar lenni, nem titkol el semmit, a Namos ház viszont szerinte nem feltétlenül megbízható, vagy legalábbis egy tagja, már ha tényleg a tagja, és nem csak látogatóban volt épp ott jelen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396