//Gyakorlótér//
//Qeron//
*A legegyszerűbb, nyolc lépéses alapgyakorlattal kezdi. Gradak sosem szégyellte újra és újra végigcsinálni azokat a formákat, amivel még gyermekkorában szoktatták a fegyverforgatáshoz.
~Hónapok óta nem harcoltam és ez egy úgy fegyver. Hozzám kell nőnie. Mintha járni tanulnék.~
Végig csinálja, egyszer, kétszer, háromszor, nagyon sokszor, már nem is számolja, csak újra és újra és újra. Feje kiürül, most nincs se emlék, se csata, se Sillerforw ház, se Meropea, még Lyvanar sincs, csak Ő és a kard, a kard súlya, lapja, pengéje, keresztvasa.
~Jobbról fentről le, felzár, balról fentről le, felzár, jobbról lentről fel, vissza, balról lentről fel, vissza...~
Az akarat mozdít, az izmok irányítanak és a fém csillogva, zúgva szeli a levegőt.
~... jobbról áthúz, megfog, fordít, balról áthúz, megfog, fordít...~
Sok év rutinja és mégis, még valami kis idegenség van minden mozdulatban. Kéz és markolat jó ismerősök, de még nem igaz barátok.
~... fentről hasít le, megfog, lép, lentről döf. Újra előröl. Jobbról fentről le, felzár, vissza, Qeron.~
Megtorpan a mozdulat közben, egy pillanatra üres tekintettel mered a férfire, amíg kizökken a gyakorlás monotóniájából és újra teljes színpompájában érzékeli maga körül a valóságot. Akkor aztán elmosolyodik a megjegyzésen.*
-A vívást csak a halálos ágyamon tervezem abbahagyni, rögtön a lélegzés előtt. Kérdezném is, hogy csatlakozol-e, de úgy érzem, ahhoz még tényleg nem vagyok elég felkészült.
*Ha már látogatója akadt, megpihen és a férfihez lép, hátha beszélgetni akar. Bár a kialakult új helyzetben talán már nem lehet olyan közvetlen a viszonyuk, mint régen, mikor még együtt gyakoroltak az öreg fák alatt, azért reméli, nem csak úr és lovag felállásban fognak társalogni a jövőben.*