Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-30 09:07:23
Üzenet elküldve: 2016-10-30 09:07:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem kell várnia a férfinek, ahogy bekopog, Meropea azonnal érdeklődik a látogatója kivolta iránt.*
-Gwador vagyok.
*Válaszolja tárgyilatosan, majd miután bebocsáttatást nyer, benyit és lassú léptekkel a szoba közepe felé veszi az irányt.*
-Kismacska.
*Szólítja ragadványnevén a lányt, s egy kedves, már-már atyai mosollyal üdvözli őt.*
-Beszélni szeretnék veled pár szót, ha az időd engedi.
*Kezdi így az elvárt udvariassági körökkel, majd ha nincs a lánynak ellenvetése, lassan bele is kezd a témába, ami már néhány napja szorongatja a mellkasát. Megkeresi a legközelebbi szabad ülőalkalmatosságot, s leteszi magát.*
-Tudod, mikor idekerültem a házadhoz, elég ramaty állapotban voltam. És habár azzal az indokkal kerestelek fel, hogy a vészterhes időkben segítségedre legyek, a mai napig is többet segített rajtam a Sillerforw ház, mint amennyi hasznomat ti vettétek.
*Néhány pillanatra elmereng a saját szavain, és hogy nem is igazán ezt a témát próbálja megvitatni, de nyomta a mellkasát a dolog. Csak nyomokban van köze ahhoz, amit valójában mondani szeretne, így most ebből az irányból próbál visszakanyarodni eredeti témájának irányába, még mielőtt Meropea rákérdezne bármire is az első megszólalása kapcsán.*
-Tudod, annak idején, atyám halálával hatalmas volt a nyomás rajtam, pedig felnőtt férfi voltam. Te nagyon fiatalon kerültél ugyanebbe a helyzetbe, ezért gondoltam, hogy szükséged lesz minden segítségre, amit kaphatsz. És nem utolsó sorban, hosszú évek után újra célt találtam az életemben.
*Kicsit csaponganak a gondolatai, de rátört az őszinteségi roham, és nyersen, formázatlanul dől belőle a szó.*
-De te nagyon jól kezelted, és a mai napig kitűnően helytállsz, de nekem akkor is egy fiatal lányka vagy, egy gyerek.
*Talán veszélyes vizekre evez, de hamarabb jár most a szája, mint az esze.*
-Ezért amikor felkértél főtanácsadódnak, kötelességemnek éreztem, hogy elfogadjam.
*Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, míg összeszedi gondolatait, hogy az iménti kevéssé hízelgő megjegyzéseket hogyan fordítsa vissza, hogy ne sérüljön a lány önérzete.*
-De nincs rám szükséged.
*Böki ki végül egszerűen a mondatot, ami napok óta visszahangzik a fejében.*
-Az első perctől kezdve méltőbb ura vagy a házadnak, mint én valaha is voltam.
*Nincs más hátra, mint előre.*
-Tisztelettel, Úrnő, lemondanék a tisztemről, egy azt teljesebben ellátó személy javára.
*Hagy időt, hogy a kismacska reflektáljon az elhangzottakra, majd úgy érzi csak néhány szó az, ami benneragadt, és a teljesség kedvéért akkor már mindent kiad magából. Fájdalmasan őszinte lesz magával. Még sosem mondta ki ezeket a szavakat, és ennél jobb alkalma soha nem fog nyílni.*
-Porba taszítottam a Gonrod házat. Az én hibám. És bármihez közöm van, hasonlóan végzi.
*Sóhajt egyet, de még a lány előtt igyekszik folytatni, legrosszabb esetben a szavába vág.*
-Nem kérem, hogy támogass. Nem kérem, hogy értsd meg. Csak fogadd el a döntésem. És nem a Sillerforw háznak akarok hátat fordítani, hanem a döntéshozó szerepnek. Ha úgy véled bármi más, egyszerű emberhez méltó egyszerű feladattal a szolgálatodra lehetek, szíves örömest maradok. Ha pedig úgy gondolod, hogy nincs rám szükséged, elmegyek.
*Nem kell várnia a férfinek, ahogy bekopog, Meropea azonnal érdeklődik a látogatója kivolta iránt.*
-Gwador vagyok.
*Válaszolja tárgyilatosan, majd miután bebocsáttatást nyer, benyit és lassú léptekkel a szoba közepe felé veszi az irányt.*
-Kismacska.
*Szólítja ragadványnevén a lányt, s egy kedves, már-már atyai mosollyal üdvözli őt.*
-Beszélni szeretnék veled pár szót, ha az időd engedi.
*Kezdi így az elvárt udvariassági körökkel, majd ha nincs a lánynak ellenvetése, lassan bele is kezd a témába, ami már néhány napja szorongatja a mellkasát. Megkeresi a legközelebbi szabad ülőalkalmatosságot, s leteszi magát.*
-Tudod, mikor idekerültem a házadhoz, elég ramaty állapotban voltam. És habár azzal az indokkal kerestelek fel, hogy a vészterhes időkben segítségedre legyek, a mai napig is többet segített rajtam a Sillerforw ház, mint amennyi hasznomat ti vettétek.
*Néhány pillanatra elmereng a saját szavain, és hogy nem is igazán ezt a témát próbálja megvitatni, de nyomta a mellkasát a dolog. Csak nyomokban van köze ahhoz, amit valójában mondani szeretne, így most ebből az irányból próbál visszakanyarodni eredeti témájának irányába, még mielőtt Meropea rákérdezne bármire is az első megszólalása kapcsán.*
-Tudod, annak idején, atyám halálával hatalmas volt a nyomás rajtam, pedig felnőtt férfi voltam. Te nagyon fiatalon kerültél ugyanebbe a helyzetbe, ezért gondoltam, hogy szükséged lesz minden segítségre, amit kaphatsz. És nem utolsó sorban, hosszú évek után újra célt találtam az életemben.
*Kicsit csaponganak a gondolatai, de rátört az őszinteségi roham, és nyersen, formázatlanul dől belőle a szó.*
-De te nagyon jól kezelted, és a mai napig kitűnően helytállsz, de nekem akkor is egy fiatal lányka vagy, egy gyerek.
*Talán veszélyes vizekre evez, de hamarabb jár most a szája, mint az esze.*
-Ezért amikor felkértél főtanácsadódnak, kötelességemnek éreztem, hogy elfogadjam.
*Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, míg összeszedi gondolatait, hogy az iménti kevéssé hízelgő megjegyzéseket hogyan fordítsa vissza, hogy ne sérüljön a lány önérzete.*
-De nincs rám szükséged.
*Böki ki végül egszerűen a mondatot, ami napok óta visszahangzik a fejében.*
-Az első perctől kezdve méltőbb ura vagy a házadnak, mint én valaha is voltam.
*Nincs más hátra, mint előre.*
-Tisztelettel, Úrnő, lemondanék a tisztemről, egy azt teljesebben ellátó személy javára.
*Hagy időt, hogy a kismacska reflektáljon az elhangzottakra, majd úgy érzi csak néhány szó az, ami benneragadt, és a teljesség kedvéért akkor már mindent kiad magából. Fájdalmasan őszinte lesz magával. Még sosem mondta ki ezeket a szavakat, és ennél jobb alkalma soha nem fog nyílni.*
-Porba taszítottam a Gonrod házat. Az én hibám. És bármihez közöm van, hasonlóan végzi.
*Sóhajt egyet, de még a lány előtt igyekszik folytatni, legrosszabb esetben a szavába vág.*
-Nem kérem, hogy támogass. Nem kérem, hogy értsd meg. Csak fogadd el a döntésem. És nem a Sillerforw háznak akarok hátat fordítani, hanem a döntéshozó szerepnek. Ha úgy véled bármi más, egyszerű emberhez méltó egyszerű feladattal a szolgálatodra lehetek, szíves örömest maradok. Ha pedig úgy gondolod, hogy nincs rám szükséged, elmegyek.
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-29 08:29:38
Üzenet elküldve: 2016-10-29 08:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*Úgy tűnik senki sem bánja a kislány mohóságát, noha Botjo már attól tartott Ryz leszidja amiért neki nem hozott a tálcáról sütit. Még a Meropea mellett álló, nagyon komoly és félelmetes benyomást keltő férfi sem csapja le a kislány kezét bárdolatlansága miatt.
Kicsit neki is úgy tűnik, mintha a lány minél hamarabb meg akarna tőlük szabadulni. Pedig a kölyök még nem is kóstolta végig a kínálatot. Ryz mellett ül, kihúzott háttal és minden önuralmát beveti, hogy ne kezdje lóbálni a lábait. Gazdája komoly munkáról és nagy feladatokról beszél, a két nemesi ház együttműködéséről. A kis sötételf már majdnem szégyellni kezdi magát, mert ha a Dwirinthalen családnak külső segítségre van szüksége, az lehet azt jelenti ő nem elég, nem végzi elég jól a dolgát.
~ Együtt akar sétá'ni az uccán ezze' a lyánnya' és akkó' láthassák, ho' jelön vagyunk?~
Kezdi féltékenyen méregetni Meropeát.*
*Úgy tűnik senki sem bánja a kislány mohóságát, noha Botjo már attól tartott Ryz leszidja amiért neki nem hozott a tálcáról sütit. Még a Meropea mellett álló, nagyon komoly és félelmetes benyomást keltő férfi sem csapja le a kislány kezét bárdolatlansága miatt.
Kicsit neki is úgy tűnik, mintha a lány minél hamarabb meg akarna tőlük szabadulni. Pedig a kölyök még nem is kóstolta végig a kínálatot. Ryz mellett ül, kihúzott háttal és minden önuralmát beveti, hogy ne kezdje lóbálni a lábait. Gazdája komoly munkáról és nagy feladatokról beszél, a két nemesi ház együttműködéséről. A kis sötételf már majdnem szégyellni kezdi magát, mert ha a Dwirinthalen családnak külső segítségre van szüksége, az lehet azt jelenti ő nem elég, nem végzi elég jól a dolgát.
~ Együtt akar sétá'ni az uccán ezze' a lyánnya' és akkó' láthassák, ho' jelön vagyunk?~
Kezdi féltékenyen méregetni Meropeát.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-28 21:50:28
Üzenet elküldve: 2016-10-28 21:50:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hátsókert//
*Ha az idő engedi akkor legszívesebben a hátsókertben üldögél valamelyik padon. Csodálatos érzés hogy van saját szobája, de továbbra is jobban szereti ha nem korlátolják falak. Túlságosan megszokta már ezt az utcán töltött évei alatt, de itt is tökéletesen tudja végezni a dolgát, legalábbis nagy részét. Olvas, írogat, ötletel, tanul. Hiába vitte el az előző alkimista a legtöbb erről szóló kötetet, maradt még bőven olyan írás ami a hasznára válhat. A hideget is megszokta már koldus évei alatt, ráadásul most van bőven finom kelme amibe bugyolálhatja magát. Még egy csésze forró teát is hozott ki magával, ám az már rég üresen pihen mellette. Nagy sóhajjal dől hátra hogy tartson egy kis szünetet, feltekint az égre, a felhőket lesi, mintha csak arra várna hogy ismét megmozduljon odafent valami. Jó lenne valami hírt kapni a város vezetésétől ezzel az egésszel kapcsolatban, valami állásfoglalást, mi volt ez az egész és mit tartogat a jövő... Persze neki úgysincs beleszólása a dolgok alakulásába, hatalma pedig végképp nincs ahhoz hogy bármit is tehetne. Szolgálja hát a családot, legjobb tudása szerint, ahhoz pedig még sokat kell tanulnia és kísérleteznie. Kinyújtóztatja a tagjait és megdörgöli szemeit, aztán folytatja is az olvasást.*
*Ha az idő engedi akkor legszívesebben a hátsókertben üldögél valamelyik padon. Csodálatos érzés hogy van saját szobája, de továbbra is jobban szereti ha nem korlátolják falak. Túlságosan megszokta már ezt az utcán töltött évei alatt, de itt is tökéletesen tudja végezni a dolgát, legalábbis nagy részét. Olvas, írogat, ötletel, tanul. Hiába vitte el az előző alkimista a legtöbb erről szóló kötetet, maradt még bőven olyan írás ami a hasznára válhat. A hideget is megszokta már koldus évei alatt, ráadásul most van bőven finom kelme amibe bugyolálhatja magát. Még egy csésze forró teát is hozott ki magával, ám az már rég üresen pihen mellette. Nagy sóhajjal dől hátra hogy tartson egy kis szünetet, feltekint az égre, a felhőket lesi, mintha csak arra várna hogy ismét megmozduljon odafent valami. Jó lenne valami hírt kapni a város vezetésétől ezzel az egésszel kapcsolatban, valami állásfoglalást, mi volt ez az egész és mit tartogat a jövő... Persze neki úgysincs beleszólása a dolgok alakulásába, hatalma pedig végképp nincs ahhoz hogy bármit is tehetne. Szolgálja hát a családot, legjobb tudása szerint, ahhoz pedig még sokat kell tanulnia és kísérleteznie. Kinyújtóztatja a tagjait és megdörgöli szemeit, aztán folytatja is az olvasást.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:47:39
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:47:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Közel már a vacsora idő, az ablakon beeső fény sem elég már az olvasáshoz, ezért Meropea kelletlenül teszi el egyik kedvenc könyvét. Egy száműzött lovagról szól, aki az erdőben a farkasok vezére lesz. Visszatér a falka élén és legyőzi a trón gonosz bitorlóját, de nem akar uralkodni, az erdőben jobban érzi magát, ezért a húga lesz a királynő, így az emberek királysága és az erdei állatok és tündérek szövetséget kötnek minden gonosz ellen. Meropea már számtalanszor olvasta, de sosem unja. Most is csalódottan teszi vissza a polcra.
~Majd holnap...~
Rosszkedvűen mered az ablak irányába. Nincs kedve a közös vacsorához, ahol megint úrnő kell, hogy legyen.
~Megüzenhetném, hogy nem vagyok jól és felhozathatnám az ételt...~
A bűnös gondolatból kopogás zökkenti ki, össze is rezzen, mint akit csínyen kaptak. Kissé ijedt hangon kérdez.*
-Ki az?
*Ha megkapta Gwador válaszát, megadja az engedélyt a belépésre.*
-Gyere be!
~Vajon mit akarhat?~
*Közel már a vacsora idő, az ablakon beeső fény sem elég már az olvasáshoz, ezért Meropea kelletlenül teszi el egyik kedvenc könyvét. Egy száműzött lovagról szól, aki az erdőben a farkasok vezére lesz. Visszatér a falka élén és legyőzi a trón gonosz bitorlóját, de nem akar uralkodni, az erdőben jobban érzi magát, ezért a húga lesz a királynő, így az emberek királysága és az erdei állatok és tündérek szövetséget kötnek minden gonosz ellen. Meropea már számtalanszor olvasta, de sosem unja. Most is csalódottan teszi vissza a polcra.
~Majd holnap...~
Rosszkedvűen mered az ablak irányába. Nincs kedve a közös vacsorához, ahol megint úrnő kell, hogy legyen.
~Megüzenhetném, hogy nem vagyok jól és felhozathatnám az ételt...~
A bűnös gondolatból kopogás zökkenti ki, össze is rezzen, mint akit csínyen kaptak. Kissé ijedt hangon kérdez.*
-Ki az?
*Ha megkapta Gwador válaszát, megadja az engedélyt a belépésre.*
-Gyere be!
~Vajon mit akarhat?~
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:40:49
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:40:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégség//
*Úgy tűnik, a küldöttek jól érzik magukat, aminek Meropea szívből örül. Tudja, hogy ő most elsősorban a Sillerforw ház úrnője, de nagyon haragudna magára, ha a ház vendégei azt hihetnék, nem szívesen látják őket.
~Becsüld meg a vendégeid, mert mind ajándékot hoz, aki átlépi a küszöböt! Apám mindig így mondta szegény Dellnek. Vajon rólam mit mondanak majd a vendégeim, ha megkérdezik őket, hogy milyen vendéglátó a Sillerforw ház úrnője?~
Mély levegőt vesz, nem ide való gondolatok ezek! Újra teljes figyelmét a férfi és társnői felé fordítja. A sötételf kislány kérdésére szélesen és hangosan elmosolyodna, de ő most úrnő, ezért igyekszik megzabolázni az arcát. Egy kedves mosoly marad az elnyomott nevetésből.*
-Egyél bátran, a szakácsnőnk remek süteményeket süt.
~Venna néni megint a kedvencemet sütötte, legszívesebben addig enném, amíg van a tálon. Ezt is fogom tenni, de most még úrnő vagyok, figyelek, komoly vagyok. Miért nem Qeron csinálja ezt az egészet?~
*A Rynizz nevű férfi olyasmikről beszél, amikről nagybátyja is mindig szokott, így nagyon hamar megérti, mire gondol. A komoly arccal bólogatás gyakorlata is jól jön most, amit Qeron mellett szerzett. Így, ugyanezeket a dolgokat a sötételf szájából is hallani megerősíti Meropeát abban, hogy ezzel bizony foglalkozni kell.
A nyugalom magas árának emlegetésére azért végigfut a hátán a hideg. Igen, ők nagy árat fizettek és rossz vásárt csináltak vele. Minden mosolyogni való kedve elmegy, ahogy tovább hallgatja Rynizz beszédét. Úgy tűnik, együtt akar működni, együtt dolgozni Arthenior érdekében. Erre még a tanácsadói megkérdezése nélkül is azonnal és örömmel bólintana, de érez valami mást is. Mintha a férfi szavai mást is mondanának, némelyik közülük külön súgna a fülébe.
~Nem csak barátot keres. Szövetségest. Félnünk kellene ettől? Mit mondana erre Liorn mester vagy Qeron? Kérdezzem meg őket, adjam át a szót? Vagy ezt is üssem el azzal, hogy majd holnap megfelelünk rá? Nem, azt nem lehet, mit gondolnának rólunk? Amit a Tanácsról mondott... A Tanácsról, aki nem tett semmit, akik nem küldtek katonákat, mikor kértük és apa és Dell és mindenki ott pusztult...~
Mindez egy pillanat alatt villan át a fején, amiből kifelé csak annyi látszik, hogy összeráncolja homlokát és mintha megfontolná a következő szavait.*
-Láttuk, mit ér a Tanács a vészben és csalódnunk kellett. Én is úgy látom, eljött az ideje, hogy végre azok is tegyenek valamit a városért, akik valóban a szívükön viselik Arthenior lakosainak sorsát. Nyitottak vagyunk az együttműködésre velet... a tiszteletreméltó Dwirinthalen házzal.
*Keményen koppannak a nagy szavak egy kislány szájából, de Meropea most nem egy, az asztalra tett sütik felé még véletlenül sem pillantó lányka, hanem egy határozott és dühös nemes hölgy, akinek kék szemei hidegen villannak össze a vörös tekintettel.*
-Nem vagyok túl merész, ugye, ha azt gondolom, kész elképzelésekkel érkeztetek? Ha így van, kérlek, mondd el őket! Akárhogy is van, biztos vagyok benne, hogy módját találjuk a közös munkának.
*Úgy tűnik, a küldöttek jól érzik magukat, aminek Meropea szívből örül. Tudja, hogy ő most elsősorban a Sillerforw ház úrnője, de nagyon haragudna magára, ha a ház vendégei azt hihetnék, nem szívesen látják őket.
~Becsüld meg a vendégeid, mert mind ajándékot hoz, aki átlépi a küszöböt! Apám mindig így mondta szegény Dellnek. Vajon rólam mit mondanak majd a vendégeim, ha megkérdezik őket, hogy milyen vendéglátó a Sillerforw ház úrnője?~
Mély levegőt vesz, nem ide való gondolatok ezek! Újra teljes figyelmét a férfi és társnői felé fordítja. A sötételf kislány kérdésére szélesen és hangosan elmosolyodna, de ő most úrnő, ezért igyekszik megzabolázni az arcát. Egy kedves mosoly marad az elnyomott nevetésből.*
-Egyél bátran, a szakácsnőnk remek süteményeket süt.
~Venna néni megint a kedvencemet sütötte, legszívesebben addig enném, amíg van a tálon. Ezt is fogom tenni, de most még úrnő vagyok, figyelek, komoly vagyok. Miért nem Qeron csinálja ezt az egészet?~
*A Rynizz nevű férfi olyasmikről beszél, amikről nagybátyja is mindig szokott, így nagyon hamar megérti, mire gondol. A komoly arccal bólogatás gyakorlata is jól jön most, amit Qeron mellett szerzett. Így, ugyanezeket a dolgokat a sötételf szájából is hallani megerősíti Meropeát abban, hogy ezzel bizony foglalkozni kell.
A nyugalom magas árának emlegetésére azért végigfut a hátán a hideg. Igen, ők nagy árat fizettek és rossz vásárt csináltak vele. Minden mosolyogni való kedve elmegy, ahogy tovább hallgatja Rynizz beszédét. Úgy tűnik, együtt akar működni, együtt dolgozni Arthenior érdekében. Erre még a tanácsadói megkérdezése nélkül is azonnal és örömmel bólintana, de érez valami mást is. Mintha a férfi szavai mást is mondanának, némelyik közülük külön súgna a fülébe.
~Nem csak barátot keres. Szövetségest. Félnünk kellene ettől? Mit mondana erre Liorn mester vagy Qeron? Kérdezzem meg őket, adjam át a szót? Vagy ezt is üssem el azzal, hogy majd holnap megfelelünk rá? Nem, azt nem lehet, mit gondolnának rólunk? Amit a Tanácsról mondott... A Tanácsról, aki nem tett semmit, akik nem küldtek katonákat, mikor kértük és apa és Dell és mindenki ott pusztult...~
Mindez egy pillanat alatt villan át a fején, amiből kifelé csak annyi látszik, hogy összeráncolja homlokát és mintha megfontolná a következő szavait.*
-Láttuk, mit ér a Tanács a vészben és csalódnunk kellett. Én is úgy látom, eljött az ideje, hogy végre azok is tegyenek valamit a városért, akik valóban a szívükön viselik Arthenior lakosainak sorsát. Nyitottak vagyunk az együttműködésre velet... a tiszteletreméltó Dwirinthalen házzal.
*Keményen koppannak a nagy szavak egy kislány szájából, de Meropea most nem egy, az asztalra tett sütik felé még véletlenül sem pillantó lányka, hanem egy határozott és dühös nemes hölgy, akinek kék szemei hidegen villannak össze a vörös tekintettel.*
-Nem vagyok túl merész, ugye, ha azt gondolom, kész elképzelésekkel érkeztetek? Ha így van, kérlek, mondd el őket! Akárhogy is van, biztos vagyok benne, hogy módját találjuk a közös munkának.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-26 22:47:19
Üzenet elküldve: 2016-10-26 22:47:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*Reméli nem csak egy levelet jöttek átadni, mert akkor a fejében már a falat fejelgeti. Ekkora felhajtást egy meghívó miatt sem látott, viszont úgy hangzik, mintha az Úrnő kislány ki akarná tenni őket, de illemből még elviseli őket. Kicsit megnyugszik miközben Rynizz magyarázatát hallgatja és amikor hellyel kínálják szépen le is huppan és az ölébe teszi a kezeit összekulcsolva, amíg meg nem kínálják teával. Bojton csak elmosolyodik, mikor elmegy sütiért és hangosan elfogyasztja azt.
Malrion nem megy el a sütiért, nem mer elmozdulni, jó neki most ott ülve, majd ha a bátyókája vesz belőle, akkor követi a példáját, annyira nem édesszájú, hogy ne legyen meg édesség nélkül. Az utcán amúgy sem ehetett ilyeneket, így nem is okoz a dolog elvonási tüneteket.* ~Vajon a lány elfogadja a segítségünket?~ *Van egy olyan érzése a fiatal mélységinek, hogy most ők tesznek szívességet és valahogy sokkalta nemesebbek attól, hogy itt meghunyászkodjanak, na de ezt a felnőttek jobban tudjál, így elfogadja a tényeket és ha valami nem világos, akkor majd hazafelé megkérdezi.*
*Reméli nem csak egy levelet jöttek átadni, mert akkor a fejében már a falat fejelgeti. Ekkora felhajtást egy meghívó miatt sem látott, viszont úgy hangzik, mintha az Úrnő kislány ki akarná tenni őket, de illemből még elviseli őket. Kicsit megnyugszik miközben Rynizz magyarázatát hallgatja és amikor hellyel kínálják szépen le is huppan és az ölébe teszi a kezeit összekulcsolva, amíg meg nem kínálják teával. Bojton csak elmosolyodik, mikor elmegy sütiért és hangosan elfogyasztja azt.
Malrion nem megy el a sütiért, nem mer elmozdulni, jó neki most ott ülve, majd ha a bátyókája vesz belőle, akkor követi a példáját, annyira nem édesszájú, hogy ne legyen meg édesség nélkül. Az utcán amúgy sem ehetett ilyeneket, így nem is okoz a dolog elvonási tüneteket.* ~Vajon a lány elfogadja a segítségünket?~ *Van egy olyan érzése a fiatal mélységinek, hogy most ők tesznek szívességet és valahogy sokkalta nemesebbek attól, hogy itt meghunyászkodjanak, na de ezt a felnőttek jobban tudjál, így elfogadja a tényeket és ha valami nem világos, akkor majd hazafelé megkérdezi.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:29:47
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alacsonyról süt be a nap a Sillerforw ház villa ablakain, mikor Gwador a szokásos korom feketéjében ül a saját szobája magányában és mérlegeli az utóbbi napok, hetek és hónapok történéseit. Ritka alkalom ez, mikor nem éveket nyúl vissza merengésének tárgyáért, de jelenleg egész más foglalkoztatja. Sóhajt egyet, mielőtt recsegő térdekkel felkel az őt hasonló hangokkal megtisztelő székről, majd nehéz szívvel, enyhe bűntudattal megindul a folyosó felé. Ha jól sejti, Meropeát a saját szobájában találja, Liorn ilyenkor már nem gyötri őt a könyvtárban, vacsorához készülődik a ház népe. Nehéz léptekkel csörtet az emelet túlsó szárnya felé, ahol megáll a kismacska ajtaja előtt, majd egy újabb, halkabb sóhajt, és néhány pillanatnyi gondolkodási időt követően felemeli a kezét, és bekopog.*
*Alacsonyról süt be a nap a Sillerforw ház villa ablakain, mikor Gwador a szokásos korom feketéjében ül a saját szobája magányában és mérlegeli az utóbbi napok, hetek és hónapok történéseit. Ritka alkalom ez, mikor nem éveket nyúl vissza merengésének tárgyáért, de jelenleg egész más foglalkoztatja. Sóhajt egyet, mielőtt recsegő térdekkel felkel az őt hasonló hangokkal megtisztelő székről, majd nehéz szívvel, enyhe bűntudattal megindul a folyosó felé. Ha jól sejti, Meropeát a saját szobájában találja, Liorn ilyenkor már nem gyötri őt a könyvtárban, vacsorához készülődik a ház népe. Nehéz léptekkel csörtet az emelet túlsó szárnya felé, ahol megáll a kismacska ajtaja előtt, majd egy újabb, halkabb sóhajt, és néhány pillanatnyi gondolkodási időt követően felemeli a kezét, és bekopog.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-26 16:14:29
Üzenet elküldve: 2016-10-26 16:14:29
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*A kisasszonnykát rendesen kioktatták, kifogástalannak tetszik viselkedése, így, elsőre. Komoly szerep, mi gyenge vállaira zuhant, és sajnálatos. Ryz legalábbis mélyen szánja a gyermeket, kit ily felnőttes szerepbe kényszerített a sors, megfosztva attól, hogy ifjú legyen.
Játssza ennek ellenére ő is képtelen szerepét, támogatva az egész előadást, még el nem érkezik az a pont, hol átvezetheti valami könnyedebb, és valóságosabb társalgásba. Ebben pedig nagy segítsége inasa, ki kortárshoz, és nem nemeshez illő módon üdvözli Meropeát.
Elismerően, értve biccent a kicsi úrnő szavaira. Moon valóban bölcs, és Ryz segíti az előre látásban. Nyilván mindaz, mi elhangzik vendéglátóikról is épp ennyire igaz.
Közben mindkét kislány tanújelét adja meggondolatlanságának, előbb a Sillerforw úrnő, udvariatlan megjegyzésével, majd Botjo hebrencsségével. És ez az a pont, hol Rynizz úgy dönt, immár akár bele is lazulhatnak a dologba. Egy elnéző mosollyal nyugtázza a kicsik hamariságát, ennyi semmi több. Majd, bár hellyel nem kínálták letelepszik kifejezetten otthonosan egy a további beszélgetéshez megfelelő helyen álló ülőalkalmatosságra, intve a mélységi lányoknak, hogy ők se ácsorogjanak.*
-Nem kívánjuk sokáig rabolni az időtöket Meropea, és sajnálatos módon a családi ügyek is oly bonyodalmasak, hogy momentán a szükségesnél tovább nem élvezhetjük vendégszereteted.
*Vált át tegezésbe maga is, mintha csak egy rég ismert, szeretett nagybácsi lenne.*
-A teát azért még elkortyolnánk, és bízom benne te magad sem gondolod komolyan, hogy egy puszta meghívó levélke okán fáradtunk ide.
*Nem, az ilyesmit elküldené egy inassal.*
-Látogatásunk valós oka inkább az élőholt fenyegetés, a háború, a város aggasztó helyzete. És bár úgy fest a közvetlen vésznek, melyből a lakosok sokat nem éreztek immár vége, de mi azért tudjuk ugye, hogy a béke, és a nyugalom sosincs ingyen?
*Nagyjából költői a kérdés, Rynizz is alaposan utána nézett a Sillerforwoknak, épp ezért esett rájuk a választása. Hozzávetőlegesen így tisztában van azzal is mennyit vesztett a nemesi család ebben a háborúban, és hogy mennyire ziháltak lehetnek most soraik.*
-Tudjuk, hogy a katarzis után szintén kemény munka jön, más jellegű, mint a harcok alatt, de semmivel sem könnyebb. Újjá építeni, újjá szervezni mindazt, mi sérült, elveszett nagy kihívás, és egyetlen Háznak sem mehet egyedül.
*Ugyan a kislányhoz beszél gyakran pillant a mellette álló felnőttekre is miközben felvezeti szándékait.*
-Azt pedig nem tűrhetjük, hogy a fejünk felett rendelkezve hagyjanak ki bennünket ismét a város hatalmasságai a közügyekből. Mit érne akkor rangunk?
*Minden bizonnyal a jelenlévők közül majd mindenki tisztában van a város helyzetével, Ryz azért mégis szükségesnek érzi kiemelni a főbb pontokat.*
-A harcok miatt a kereskedelem szinte leállt, a templom elvesztette jelentőségét, funkcióját, félig lezárt terület lett, a tanács megfogyatkozott, az őrség szintén, és alig győzi feladatait. A Matrónám azt reméli, hogy Házaink összefogásával, és a városnak nyújtott akár még legapróbb segítségünkkel is remélhetünk az új, kialakuló rendben nagyobb befolyást. Olyat, mely méltó nevünkhöz, ebben kérjük baráti együttműködéseteket, és ajánljuk fel támogatásunkat, hogy együtt tudjunk fellépni, és összefogva megmutatni a város lakosságának a nemesség igenis aktívan jelen van, és kiveszi részét a köz ügyeiből.
*Hallgat el, az előétel felkínálva, a főfogás előtt illő kivárni, hogy ezt ízlelgessék. Nyugodt, amennyire a vörös szemek engedik még kedves is tekintete, melyet most a kis úrnőn nyugtat, várva annak szavait az eddig elhangzottakra.*
*A kisasszonnykát rendesen kioktatták, kifogástalannak tetszik viselkedése, így, elsőre. Komoly szerep, mi gyenge vállaira zuhant, és sajnálatos. Ryz legalábbis mélyen szánja a gyermeket, kit ily felnőttes szerepbe kényszerített a sors, megfosztva attól, hogy ifjú legyen.
Játssza ennek ellenére ő is képtelen szerepét, támogatva az egész előadást, még el nem érkezik az a pont, hol átvezetheti valami könnyedebb, és valóságosabb társalgásba. Ebben pedig nagy segítsége inasa, ki kortárshoz, és nem nemeshez illő módon üdvözli Meropeát.
Elismerően, értve biccent a kicsi úrnő szavaira. Moon valóban bölcs, és Ryz segíti az előre látásban. Nyilván mindaz, mi elhangzik vendéglátóikról is épp ennyire igaz.
Közben mindkét kislány tanújelét adja meggondolatlanságának, előbb a Sillerforw úrnő, udvariatlan megjegyzésével, majd Botjo hebrencsségével. És ez az a pont, hol Rynizz úgy dönt, immár akár bele is lazulhatnak a dologba. Egy elnéző mosollyal nyugtázza a kicsik hamariságát, ennyi semmi több. Majd, bár hellyel nem kínálták letelepszik kifejezetten otthonosan egy a további beszélgetéshez megfelelő helyen álló ülőalkalmatosságra, intve a mélységi lányoknak, hogy ők se ácsorogjanak.*
-Nem kívánjuk sokáig rabolni az időtöket Meropea, és sajnálatos módon a családi ügyek is oly bonyodalmasak, hogy momentán a szükségesnél tovább nem élvezhetjük vendégszereteted.
*Vált át tegezésbe maga is, mintha csak egy rég ismert, szeretett nagybácsi lenne.*
-A teát azért még elkortyolnánk, és bízom benne te magad sem gondolod komolyan, hogy egy puszta meghívó levélke okán fáradtunk ide.
*Nem, az ilyesmit elküldené egy inassal.*
-Látogatásunk valós oka inkább az élőholt fenyegetés, a háború, a város aggasztó helyzete. És bár úgy fest a közvetlen vésznek, melyből a lakosok sokat nem éreztek immár vége, de mi azért tudjuk ugye, hogy a béke, és a nyugalom sosincs ingyen?
*Nagyjából költői a kérdés, Rynizz is alaposan utána nézett a Sillerforwoknak, épp ezért esett rájuk a választása. Hozzávetőlegesen így tisztában van azzal is mennyit vesztett a nemesi család ebben a háborúban, és hogy mennyire ziháltak lehetnek most soraik.*
-Tudjuk, hogy a katarzis után szintén kemény munka jön, más jellegű, mint a harcok alatt, de semmivel sem könnyebb. Újjá építeni, újjá szervezni mindazt, mi sérült, elveszett nagy kihívás, és egyetlen Háznak sem mehet egyedül.
*Ugyan a kislányhoz beszél gyakran pillant a mellette álló felnőttekre is miközben felvezeti szándékait.*
-Azt pedig nem tűrhetjük, hogy a fejünk felett rendelkezve hagyjanak ki bennünket ismét a város hatalmasságai a közügyekből. Mit érne akkor rangunk?
*Minden bizonnyal a jelenlévők közül majd mindenki tisztában van a város helyzetével, Ryz azért mégis szükségesnek érzi kiemelni a főbb pontokat.*
-A harcok miatt a kereskedelem szinte leállt, a templom elvesztette jelentőségét, funkcióját, félig lezárt terület lett, a tanács megfogyatkozott, az őrség szintén, és alig győzi feladatait. A Matrónám azt reméli, hogy Házaink összefogásával, és a városnak nyújtott akár még legapróbb segítségünkkel is remélhetünk az új, kialakuló rendben nagyobb befolyást. Olyat, mely méltó nevünkhöz, ebben kérjük baráti együttműködéseteket, és ajánljuk fel támogatásunkat, hogy együtt tudjunk fellépni, és összefogva megmutatni a város lakosságának a nemesség igenis aktívan jelen van, és kiveszi részét a köz ügyeiből.
*Hallgat el, az előétel felkínálva, a főfogás előtt illő kivárni, hogy ezt ízlelgessék. Nyugodt, amennyire a vörös szemek engedik még kedves is tekintete, melyet most a kis úrnőn nyugtat, várva annak szavait az eddig elhangzottakra.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-26 13:18:22
Üzenet elküldve: 2016-10-26 13:18:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégség//
*A szalonba érve Qeronra mellé áll, de a férfi, úgy tűnik, átgondolta a korábban megbeszélteket, mert azonnal Meropeához küldi. Gradak nem érti és nem ért egyet, de elfogadja a férfi döntését és parancsát, mert tiszteli a bölcsességét és egyébként is engedelmességgel tartozik neki. A nagyterem felé menet még elmorfondírozik azon, hogy szerepet játszott-e Qeron döntésében korábbi vitájuk arról, hogy megmotozhatják-e más nemesi házak küldötteit, mielőtt belépnek a házba. Nem soká töprenghet ezen, máris az ajtó előtt áll. Villámgyorsan végig tekint magán és úgy ítéli meg, bár nem tökéletes a megjelenése, de arra elegendő, hogy a Kismacska oldalán megjelenjen. Ebből önbizalmat merítve belép és elfoglalja helyét úrnője oldalán.
Rövidesen a vendégek is megérkeznek, akiket Qeron kísér fel. Gradak enyhe lámpalázat érez, hiszen most Ő az első kard, a legfőbb és egyetlen testőr, így nem csak éberen őrködnie, de viselkednie is kell. Ezért igyekszik nem szúrós mozdulattal követni a vendégek minden mozdulatát, miközben parancsra készen az Úrnőre is figyel. Meropea egyébként kifogástalanul viselkedik, legalábbis a lovag véleménye szerint. Egyetlen, őrködésen kívüli gondolata is ez.
~Apja lánya. Nincs mitől tartanunk, jó kezekben a ház és a vérvonal.~
A leheletnyi kizökkenést követően újra minden rezdülésre éberen figyel.
Nem, mintha a vendégek okot adnának a gyanakvásra. A küldöttséget vezető sötételf kissé kimért, decens udvariassággal viselkedik és a hátsó szándéknak jelét sem adja, már ami az akkor és ott cselekvést illeti, a politika nem Gradak asztala. A vele lévő lányok sem látszanak veszélyesnek, bár mikor egyikőjük az Úrnő kínálására a süteményes tál felé veti magát, Gradakban megfeszül néhány izom, de még nem mozdul és jól teszi, hiszen a kislány csak az édességre csapott le ragadozó módjára. Gradak észrevétlenül sóhajt egy picit és folytatja, amit eddig is, amihez ért és amiben a legjobb: vigyáz szeretett Úrnőjére.*
*A szalonba érve Qeronra mellé áll, de a férfi, úgy tűnik, átgondolta a korábban megbeszélteket, mert azonnal Meropeához küldi. Gradak nem érti és nem ért egyet, de elfogadja a férfi döntését és parancsát, mert tiszteli a bölcsességét és egyébként is engedelmességgel tartozik neki. A nagyterem felé menet még elmorfondírozik azon, hogy szerepet játszott-e Qeron döntésében korábbi vitájuk arról, hogy megmotozhatják-e más nemesi házak küldötteit, mielőtt belépnek a házba. Nem soká töprenghet ezen, máris az ajtó előtt áll. Villámgyorsan végig tekint magán és úgy ítéli meg, bár nem tökéletes a megjelenése, de arra elegendő, hogy a Kismacska oldalán megjelenjen. Ebből önbizalmat merítve belép és elfoglalja helyét úrnője oldalán.
Rövidesen a vendégek is megérkeznek, akiket Qeron kísér fel. Gradak enyhe lámpalázat érez, hiszen most Ő az első kard, a legfőbb és egyetlen testőr, így nem csak éberen őrködnie, de viselkednie is kell. Ezért igyekszik nem szúrós mozdulattal követni a vendégek minden mozdulatát, miközben parancsra készen az Úrnőre is figyel. Meropea egyébként kifogástalanul viselkedik, legalábbis a lovag véleménye szerint. Egyetlen, őrködésen kívüli gondolata is ez.
~Apja lánya. Nincs mitől tartanunk, jó kezekben a ház és a vérvonal.~
A leheletnyi kizökkenést követően újra minden rezdülésre éberen figyel.
Nem, mintha a vendégek okot adnának a gyanakvásra. A küldöttséget vezető sötételf kissé kimért, decens udvariassággal viselkedik és a hátsó szándéknak jelét sem adja, már ami az akkor és ott cselekvést illeti, a politika nem Gradak asztala. A vele lévő lányok sem látszanak veszélyesnek, bár mikor egyikőjük az Úrnő kínálására a süteményes tál felé veti magát, Gradakban megfeszül néhány izom, de még nem mozdul és jól teszi, hiszen a kislány csak az édességre csapott le ragadozó módjára. Gradak észrevétlenül sóhajt egy picit és folytatja, amit eddig is, amihez ért és amiben a legjobb: vigyáz szeretett Úrnőjére.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-26 07:17:11
Üzenet elküldve: 2016-10-26 07:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*Úgy látszik Botjo az egyetlen akit teljesen hidegen hagy a vezetőség neme. Vagy kora. Mindkét fél tekintetében. Moont persze szereti, ő ad enni, és befogadta. Vagyis Ryz fogadta be. És általában Mordi mama ad enni. De a kislány meg van róla győződve, hogy Moonnak is benne van a keze a dologban valamilyen úton-módon.
A fiatal úrnőhöz vezető úton rávigyorog Malrionra, de ami ez után várja őket, arra nem számított. Az neki is feltűnik, hogy ez a Meropea vele egykorú, nem is képes olyan tisztelettudóan viselkedni, mint a marcona férfival szemben.*
- Szia. T'od mörre van süti?
*Itt megérzi, hogy a többiek kissé merevebben viszonyulnak a szép ruhákba bújtatott kétlábú babához, és eljutnak a füléhez az elhangzott szavak is.*
- Úrnű… m.
*Nem sokáig pislog tanácstalanul, megtalálja a vendégvárót.*
*~Á, ottan van!~
Ragyog fel mikor a vörös hajú lányka kiszolgálja magát a finomságból, és az illemről megfeledkezve, vagy soha nem is ismerve rabol rá a kajára. Visszalép aztán gazdája mellé, és erős hanghatások közepette elfogyasztja zsákmányát.
Borasztó kontraszt ez Rynizz Dwirinthalen kellemes udvariaskodása mellett, na de a kölyök sem arról híres, hogy sokáig bírná a jólnevelt szerepet. A másik mélységi lány jobban teszi, ha nem próbálja követni a példáját.
Csendben ropogtat, egyre bizonytalanabbul. Főleg, ha bármelyik testőrnek látszó alak csúnyán nézne rá. Ha Ryz néz rá csúnyán, akkor meg főleg.*
*Úgy látszik Botjo az egyetlen akit teljesen hidegen hagy a vezetőség neme. Vagy kora. Mindkét fél tekintetében. Moont persze szereti, ő ad enni, és befogadta. Vagyis Ryz fogadta be. És általában Mordi mama ad enni. De a kislány meg van róla győződve, hogy Moonnak is benne van a keze a dologban valamilyen úton-módon.
A fiatal úrnőhöz vezető úton rávigyorog Malrionra, de ami ez után várja őket, arra nem számított. Az neki is feltűnik, hogy ez a Meropea vele egykorú, nem is képes olyan tisztelettudóan viselkedni, mint a marcona férfival szemben.*
- Szia. T'od mörre van süti?
*Itt megérzi, hogy a többiek kissé merevebben viszonyulnak a szép ruhákba bújtatott kétlábú babához, és eljutnak a füléhez az elhangzott szavak is.*
- Úrnű… m.
*Nem sokáig pislog tanácstalanul, megtalálja a vendégvárót.*
*~Á, ottan van!~
Ragyog fel mikor a vörös hajú lányka kiszolgálja magát a finomságból, és az illemről megfeledkezve, vagy soha nem is ismerve rabol rá a kajára. Visszalép aztán gazdája mellé, és erős hanghatások közepette elfogyasztja zsákmányát.
Borasztó kontraszt ez Rynizz Dwirinthalen kellemes udvariaskodása mellett, na de a kölyök sem arról híres, hogy sokáig bírná a jólnevelt szerepet. A másik mélységi lány jobban teszi, ha nem próbálja követni a példáját.
Csendben ropogtat, egyre bizonytalanabbul. Főleg, ha bármelyik testőrnek látszó alak csúnyán nézne rá. Ha Ryz néz rá csúnyán, akkor meg főleg.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:07:43
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:07:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégség//
*Az első érkező nem egészen az, akire számít. A drága, melegtekintetű Lyvanar lép be a rendelt süteményekkel és egyebekkel és jelzi a nyilvánvalót, a várt vendégek megérkeztek. Aztán ahogy tovább beszél, Meropeának rögtön eszébe jut, mit is bízott a hűséges szolgálóra. ~Persze, a rabok meglátogatása, amit Qeron szervezett! Hogy is felejthettem el, persze a nagy készülődésben sok minden lekötött, de ez akkor is méltatlan egy nemesi ház úrnőjéhez.~ De nincs most ideje az önostorozásra, Lyvanar a válaszára vár és fontos híreket is hozott.* -Rendben van, menj és cselekedj úgy, ahogy meghagytam! Venna és Vorlick visszatérte nagyon jó hír, minden emberre szükségünk van ezekben a nehéz időkben és a szívünk is kevésbé lesz így nehéz. Neked pedig *mosolyog a lányra* köszönöm, hogy a szobájukba küldted őket! Okos döntés volt. *Biccentve bocsájtja el Lyvanart, majd sóhajt egy nagyot. ~Mennyi gond, mennyi feladat!~ De nem hagyja, hogy ez az érzés elhatalmasodjon rajta. Ahogy Liorn mester is tanította, igyekszik az előtte álló feladatra koncentrálni. ~Gradak most csak azt mondaná, csak előre, szilaj büszkeséggel!~ Elképzeli, hogy ő is páncélt ölt és hangos harci kiáltással köszönti a vendégeket. Halkan felnevet és most már tényleg nyugodtan várja, hogy az érkezőket a színe elé vezessék.*
//Dwirinthalen küldöttség//
*Gradak lép be először, öles léptekkel pillanatok alatt mellette terem és elfoglalja helyét a balján állva, rezzenéstelen arccal. Bár a ruhája szegélyét sem érinti, Meropea érzi maga mögött a páncélos alak rettentő tömegét és erejét és életében talán először megérinti a hatalom érzése.
~Ez a rettenthetetlen harcos azonnal mozdulna, ha parancsolnám.~
A gondolatra mintha egy arasznyit nőne ültében.
A testőrlovag után alig fél perccel a vendégek is megérkeznek. Három sötételf sorjáz be az ajtón és Meropea Liorn mester leckéi nélkül is azonnal tudná, melyikük a vezető.
~Rynizz Dwirinthalen, a Dwirinthalen család büszkesége, a Matróna bizalmasa...~
Kéretlenül ugranak fejébe a szavak, amiket Liorn mester szelíd szigorral sulykolt belé. A sötét bőrű férfi meghajol, arca szoborszerű, mozgása elegáns, de Meropeában megborzong valami. Még nem sok dolga volt sötételfekkel, annál többet hallott és olvasott róluk. A férfi gesztusaiban, mozgásában semmi kivetnivalót nem talál, és mégis, mintha egy nagy önuralommal bíró ragadozót figyelne. Enyhe baljós érzete támad. Elhessegeti.*
*A köszöntést kimért biccentéssel fogadja. A szeme sarkából látja, hogy Liorn mester fejet hajt, Gradak katonás mozdulattal, de tisztelettel biccent, szemét egy pillanatra sem levéve a vendégekről.*
- Üdvözöllek a házamban, Rynizz Dwirinthalen és titeket is, Malrion Dwirinthalen és Botjo!
~Büszkén, de nem fennhéjázva! Határozottan, de nem ellenségesen!~
- Kérlek, mondjátok, minek köszönhetem a látogatásotokat?
~Megy ez!~
*Az asztal szélére helyezett meghívóra pillant és már állna föl, hogy elvegye, mikor észbe kap. Ő most úrnő, úgyhogy csak semmi felpattanás! De mit is illik ilyenkor? Liorn mester tudná, de csak nem fogja illemről faggatni éppen itt és most! Nem is tudja, honnan jön a mozdulat, ahogy oldalra pillant Gradak felé. A harcos fél tekintete azonnal rá villan, mire aprót biccent. Az alig látható mozdulatra a vértes alak már lép is előre és az asztalon átnyúlva elveszi az üzenetet, majd Meropea felé nyújtja, aki szó nélkül átveszi és amint Rynizz a végére ért a mondandójának, elolvassa a Matróna szavait is. Csak egy pillanatig habozik, mielőtt válaszolna.*
- Matrónád bölcs és előrelátó. Mi magunk is igyekszünk bátorságot önteni az emberek szívébe a vész idején, ha lehet, harcolva és ha kell, jó példát mutatva. *Pillanatnyi szünetet tart, amíg átgondolja a következőket.*
- Hálásan köszönjük a meghívást, megtisztelő és kedves gesztus. Holnap napnyugtáig választ adunk. Van-e még más, bizalmas kérdés, amiről szót szeretnétek váltani? Ha nincs ilyen, remélem azért még vendégeink maradtok egy ideig, ha már alkalom adódott a beszélgetésre. *Közben elvesz egyet a kikészített sütemények közül, ezzel bátorítva a vendégeket is, hogy nyugodtan fogyasszanak bármit amit a szemük megkíván.*
*Az első érkező nem egészen az, akire számít. A drága, melegtekintetű Lyvanar lép be a rendelt süteményekkel és egyebekkel és jelzi a nyilvánvalót, a várt vendégek megérkeztek. Aztán ahogy tovább beszél, Meropeának rögtön eszébe jut, mit is bízott a hűséges szolgálóra. ~Persze, a rabok meglátogatása, amit Qeron szervezett! Hogy is felejthettem el, persze a nagy készülődésben sok minden lekötött, de ez akkor is méltatlan egy nemesi ház úrnőjéhez.~ De nincs most ideje az önostorozásra, Lyvanar a válaszára vár és fontos híreket is hozott.* -Rendben van, menj és cselekedj úgy, ahogy meghagytam! Venna és Vorlick visszatérte nagyon jó hír, minden emberre szükségünk van ezekben a nehéz időkben és a szívünk is kevésbé lesz így nehéz. Neked pedig *mosolyog a lányra* köszönöm, hogy a szobájukba küldted őket! Okos döntés volt. *Biccentve bocsájtja el Lyvanart, majd sóhajt egy nagyot. ~Mennyi gond, mennyi feladat!~ De nem hagyja, hogy ez az érzés elhatalmasodjon rajta. Ahogy Liorn mester is tanította, igyekszik az előtte álló feladatra koncentrálni. ~Gradak most csak azt mondaná, csak előre, szilaj büszkeséggel!~ Elképzeli, hogy ő is páncélt ölt és hangos harci kiáltással köszönti a vendégeket. Halkan felnevet és most már tényleg nyugodtan várja, hogy az érkezőket a színe elé vezessék.*
//Dwirinthalen küldöttség//
*Gradak lép be először, öles léptekkel pillanatok alatt mellette terem és elfoglalja helyét a balján állva, rezzenéstelen arccal. Bár a ruhája szegélyét sem érinti, Meropea érzi maga mögött a páncélos alak rettentő tömegét és erejét és életében talán először megérinti a hatalom érzése.
~Ez a rettenthetetlen harcos azonnal mozdulna, ha parancsolnám.~
A gondolatra mintha egy arasznyit nőne ültében.
A testőrlovag után alig fél perccel a vendégek is megérkeznek. Három sötételf sorjáz be az ajtón és Meropea Liorn mester leckéi nélkül is azonnal tudná, melyikük a vezető.
~Rynizz Dwirinthalen, a Dwirinthalen család büszkesége, a Matróna bizalmasa...~
Kéretlenül ugranak fejébe a szavak, amiket Liorn mester szelíd szigorral sulykolt belé. A sötét bőrű férfi meghajol, arca szoborszerű, mozgása elegáns, de Meropeában megborzong valami. Még nem sok dolga volt sötételfekkel, annál többet hallott és olvasott róluk. A férfi gesztusaiban, mozgásában semmi kivetnivalót nem talál, és mégis, mintha egy nagy önuralommal bíró ragadozót figyelne. Enyhe baljós érzete támad. Elhessegeti.*
*A köszöntést kimért biccentéssel fogadja. A szeme sarkából látja, hogy Liorn mester fejet hajt, Gradak katonás mozdulattal, de tisztelettel biccent, szemét egy pillanatra sem levéve a vendégekről.*
- Üdvözöllek a házamban, Rynizz Dwirinthalen és titeket is, Malrion Dwirinthalen és Botjo!
~Büszkén, de nem fennhéjázva! Határozottan, de nem ellenségesen!~
- Kérlek, mondjátok, minek köszönhetem a látogatásotokat?
~Megy ez!~
*Az asztal szélére helyezett meghívóra pillant és már állna föl, hogy elvegye, mikor észbe kap. Ő most úrnő, úgyhogy csak semmi felpattanás! De mit is illik ilyenkor? Liorn mester tudná, de csak nem fogja illemről faggatni éppen itt és most! Nem is tudja, honnan jön a mozdulat, ahogy oldalra pillant Gradak felé. A harcos fél tekintete azonnal rá villan, mire aprót biccent. Az alig látható mozdulatra a vértes alak már lép is előre és az asztalon átnyúlva elveszi az üzenetet, majd Meropea felé nyújtja, aki szó nélkül átveszi és amint Rynizz a végére ért a mondandójának, elolvassa a Matróna szavait is. Csak egy pillanatig habozik, mielőtt válaszolna.*
- Matrónád bölcs és előrelátó. Mi magunk is igyekszünk bátorságot önteni az emberek szívébe a vész idején, ha lehet, harcolva és ha kell, jó példát mutatva. *Pillanatnyi szünetet tart, amíg átgondolja a következőket.*
- Hálásan köszönjük a meghívást, megtisztelő és kedves gesztus. Holnap napnyugtáig választ adunk. Van-e még más, bizalmas kérdés, amiről szót szeretnétek váltani? Ha nincs ilyen, remélem azért még vendégeink maradtok egy ideig, ha már alkalom adódott a beszélgetésre. *Közben elvesz egyet a kikészített sütemények közül, ezzel bátorítva a vendégeket is, hogy nyugodtan fogyasszanak bármit amit a szemük megkíván.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:20:14
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:20:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Vendégség //
*Az általános udvariassági köröket természetesen illendően lefutja a bemutatások után. Egy kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy esetleg gúnyolni akarják őket a két lánykával, hiszen a küldöttségben a férfi az úr, és a fiatal lányok csak a kísérő és a titkár szerepét töltik be, mintha ezzel akarnák sugallni, hogy a gyengébb nemnek, pláne a fiatalabbaknak, alattuk a helyük. A másodperc tört része alatt el is hessegeti ezt a vélelmezett sérelmet, bizonyára nem volt ilyen szándékuk, hiszen náluk is egy nő a vezető. Röviden tisztázza még hogy a teát már odafentre kérik, és fel is invitálja a küldöttséget az emeleti tárgyalóba. Előre is megy hogy mutassa az utat, halkan kopog az ajtón, megvárja amíg behívják őket, aztán bevezeti a vendégeiket, sorban bemutatva mindhármukat az Úrnőnek. Innentől kezdve ő a háttérbe vonul, helyet foglal Meropea jobb oldalán és csak csendben figyel, nem szól közbe, csak ha esetleg valamire választ várnának tőle.*
*Az általános udvariassági köröket természetesen illendően lefutja a bemutatások után. Egy kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy esetleg gúnyolni akarják őket a két lánykával, hiszen a küldöttségben a férfi az úr, és a fiatal lányok csak a kísérő és a titkár szerepét töltik be, mintha ezzel akarnák sugallni, hogy a gyengébb nemnek, pláne a fiatalabbaknak, alattuk a helyük. A másodperc tört része alatt el is hessegeti ezt a vélelmezett sérelmet, bizonyára nem volt ilyen szándékuk, hiszen náluk is egy nő a vezető. Röviden tisztázza még hogy a teát már odafentre kérik, és fel is invitálja a küldöttséget az emeleti tárgyalóba. Előre is megy hogy mutassa az utat, halkan kopog az ajtón, megvárja amíg behívják őket, aztán bevezeti a vendégeiket, sorban bemutatva mindhármukat az Úrnőnek. Innentől kezdve ő a háttérbe vonul, helyet foglal Meropea jobb oldalán és csak csendben figyel, nem szól közbe, csak ha esetleg valamire választ várnának tőle.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:01:10
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*Nem érti az embereket, miért ilyen bonyolultak, mikor közlekednek és nem nézi senki őket, akkor látványos unott fejet vág és a haját fújja arrébb az arcából. A kis színjátékot Botjonak adja elő és elmosolyodik a végén.
Megérkeznek tea nélkül az Úrnőhöz, aki nem lehet több mint társa. A nevetést nehezen fogja vissza, így inkább ő is mélyen meghajol, amíg összeszedi magát. Így hajlongani és úrnőnek nevezni egy kislányt, aki nem is matróna valahogy számára röhejes, na de jól kell viselkednie, így mindenhez jó képet vág és kedves marad.*
-Üdvözlöm Úrnő. *A következő dolog, amit magában nehezen tud elfogadni, amikor önözik a ház örökösét. Igyekszik nem odafigyelni az ilyen apróságokra és utánozza a másik kis mélységi lányt inkább, mert ő többet tud az illemről és viselkedésről látszólag.*
*Nem érti az embereket, miért ilyen bonyolultak, mikor közlekednek és nem nézi senki őket, akkor látványos unott fejet vág és a haját fújja arrébb az arcából. A kis színjátékot Botjonak adja elő és elmosolyodik a végén.
Megérkeznek tea nélkül az Úrnőhöz, aki nem lehet több mint társa. A nevetést nehezen fogja vissza, így inkább ő is mélyen meghajol, amíg összeszedi magát. Így hajlongani és úrnőnek nevezni egy kislányt, aki nem is matróna valahogy számára röhejes, na de jól kell viselkednie, így mindenhez jó képet vág és kedves marad.*
-Üdvözlöm Úrnő. *A következő dolog, amit magában nehezen tud elfogadni, amikor önözik a ház örökösét. Igyekszik nem odafigyelni az ilyen apróságokra és utánozza a másik kis mélységi lányt inkább, mert ő többet tud az illemről és viselkedésről látszólag.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-23 15:28:46
Üzenet elküldve: 2016-10-23 15:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Vendégség //
*Letudva a kezdeti köröket hamar kiderül, hogy az annyira nem áhított, de udvariasságból elfogadott teát nem itt szolgálják fel, ahogy a további beszélgetésre sem itt kerül majd sor, hiszen a Sillerforw leányka máshol várja őket.
Kísértetnek hát át, egy újabb pazarul berendezett helyiségbe, hol Rynizz maga rezzenéstelen arccal hajol meg mélyen a kislány előtt.*
-Üdvözlöm Úrnőm. Rynizz Dwirinthalen vagyok, őszinte örömemre szolgál, hogy otthonában fogadott bennünket.
*Jelenti ki oly komoly hangsúllyal, mintha egy tiszteletre méltó korú matróna helyezkedne el vele szemben, csak újra felegyenesedve enged meg magának egy biztató, barátságos mosolyt Meropea felé.*
-A kísérőim, kishúgom Malrion Dwirinthalen, és titkárom Botjo.
*Mutatja be a leányokat, majd kabátjának zsebéből pecsétes írást húzva elő lép közelebb.*
-Engedelmével.
*Helyezi az asztal szélére a meghívót, és magyarázza máris tartalmát.*
-A matrónám kért meg, hogy adjam át ezt önnek, meghívó az őszi vadászatra. Tudom, furcsa lehet az időzítés, de Moonxylwery Úrnő úgy véli, ezekben a vészterhes napokban is fontos példát mutatnunk a polgároknak, és kinyilvánítanunk, hogy a nemesség nem bújik kőfalai mögé reszketve, nem tűri még a holtaktól sem a megfélemlítést, és bátran folytatja addig életét szemben a veszéllyel is.
*Valójában Ryz gondolatai mindezek, rögtönzött szavak, melyekkel próbálja elfogadhatóvá tenni, az egyébként kifejezetten képtelen ünneplés ötletét. Végül is, még igaz is lehet, talán tényleg szükséges ez, hogy a város lakosai ne süllyedjenek a reménytelenség teljes apátiájába, avagy ne kezdjenek el pánikolva lázongani, villákat felgyújtani.*
*Letudva a kezdeti köröket hamar kiderül, hogy az annyira nem áhított, de udvariasságból elfogadott teát nem itt szolgálják fel, ahogy a további beszélgetésre sem itt kerül majd sor, hiszen a Sillerforw leányka máshol várja őket.
Kísértetnek hát át, egy újabb pazarul berendezett helyiségbe, hol Rynizz maga rezzenéstelen arccal hajol meg mélyen a kislány előtt.*
-Üdvözlöm Úrnőm. Rynizz Dwirinthalen vagyok, őszinte örömemre szolgál, hogy otthonában fogadott bennünket.
*Jelenti ki oly komoly hangsúllyal, mintha egy tiszteletre méltó korú matróna helyezkedne el vele szemben, csak újra felegyenesedve enged meg magának egy biztató, barátságos mosolyt Meropea felé.*
-A kísérőim, kishúgom Malrion Dwirinthalen, és titkárom Botjo.
*Mutatja be a leányokat, majd kabátjának zsebéből pecsétes írást húzva elő lép közelebb.*
-Engedelmével.
*Helyezi az asztal szélére a meghívót, és magyarázza máris tartalmát.*
-A matrónám kért meg, hogy adjam át ezt önnek, meghívó az őszi vadászatra. Tudom, furcsa lehet az időzítés, de Moonxylwery Úrnő úgy véli, ezekben a vészterhes napokban is fontos példát mutatnunk a polgároknak, és kinyilvánítanunk, hogy a nemesség nem bújik kőfalai mögé reszketve, nem tűri még a holtaktól sem a megfélemlítést, és bátran folytatja addig életét szemben a veszéllyel is.
*Valójában Ryz gondolatai mindezek, rögtönzött szavak, melyekkel próbálja elfogadhatóvá tenni, az egyébként kifejezetten képtelen ünneplés ötletét. Végül is, még igaz is lehet, talán tényleg szükséges ez, hogy a város lakosai ne süllyedjenek a reménytelenség teljes apátiájába, avagy ne kezdjenek el pánikolva lázongani, villákat felgyújtani.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-20 00:38:02
Üzenet elküldve: 2016-10-20 00:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
-Igen?
~Bármit.~
*Szíve meglódul a biztató kezdettől és izgatottan várja a folytatást. Gradak megfogja a kezét, és a teste az érintés nyomán lángra kap. Hagyja, hogy közelebb vonja magához, de úgy érzi semmi nincs elég közel.*
-Szeretnék még maradni...
*Mondja halkan, és még közelebb húzódik a férfihez. Szabad kezét tétován a mellkasára simítja, de alig ér hozzá, mert ha úgy érzi nem fogadja szívesen, azonnal visszarántja a kezét. Csak felületesen, apró levegőket vesz, miközben a szíve olyan hangosan dobol, hogy szinte látszik. Eszébe jut ugyanez a mellkas fedetlenül. A finom, meleg bőr.*
~Bárcsak újra megérinthetném, megcsókolhatnám.~
//Naplemente//
-Igen?
~Bármit.~
*Szíve meglódul a biztató kezdettől és izgatottan várja a folytatást. Gradak megfogja a kezét, és a teste az érintés nyomán lángra kap. Hagyja, hogy közelebb vonja magához, de úgy érzi semmi nincs elég közel.*
-Szeretnék még maradni...
*Mondja halkan, és még közelebb húzódik a férfihez. Szabad kezét tétován a mellkasára simítja, de alig ér hozzá, mert ha úgy érzi nem fogadja szívesen, azonnal visszarántja a kezét. Csak felületesen, apró levegőket vesz, miközben a szíve olyan hangosan dobol, hogy szinte látszik. Eszébe jut ugyanez a mellkas fedetlenül. A finom, meleg bőr.*
~Bárcsak újra megérinthetném, megcsókolhatnám.~
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-19 23:07:27
Üzenet elküldve: 2016-10-19 23:07:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*A lány ügyes keze fürgén bontogatják a csatokat, szíjakat a vértezeten. Gradak kicsit bánja is, hogy ilyen gyorsan haladnak. Élvezi, hogy a lány matat a testén, minden óvatlan érintés, ami a bőréhez ér, egy apró, kellemes kis perzselés.
~Igazán kár, hogy így sietsz, szívesen tűrném a törődésed. De hát biztosan dolgod van még, vagy mennél már pihenni. Neked sem lehetett könnyű napod.~
El is kedvetlenedik, ha arra gondol, hogy a lány mindjárt távozik. Nem így képzelte ezt az egészet, szeretett volna még időt tölteni a lánnyal, de hát oly sok minden nem alakul az ember elképzelése szerint, ezzel is megbékél majd, ha nem is könnyen. Ahogy lekerül a vért összes darabja, kicsit megmozgatja a tagjait. Ilyenkor mindig olyan súlytalannak érzi magát, ami nem alaptalan azután, hogy megszabadul két tucat kilónyi acéltól. A kérdésre felnéz, egyenesen a lány szemébe. A lenyugvó fény vörös derengésének utolsó sugarai megfestik körülöttük a szobát és Lyv szemében újra ott látja azt a lángot, amit kint, a folyosón is látni vélt.*
~Nem, ez így nem érhet véget.~
-Igen, volna itt még valami...
*Nem kenyere a játék és az alakoskodás, de hát egy törékeny lánynak nem lehet úgy nekirontani, mint egy vérszomjas ellenségnek. Fegyverrel a kézben sosem habozott még, hogy mit is kéne tennie. Ez azonban neki is új helyzet. Csak megfogja a lány kezét és egy kicsit közelebb húzza. Egy árnyalatnyit talán zavarban is van, ahogy Lyv szemébe nézve folytatja.*
-Szeretném, ha maradnál még... ha tudsz.
//Naplemente//
*A lány ügyes keze fürgén bontogatják a csatokat, szíjakat a vértezeten. Gradak kicsit bánja is, hogy ilyen gyorsan haladnak. Élvezi, hogy a lány matat a testén, minden óvatlan érintés, ami a bőréhez ér, egy apró, kellemes kis perzselés.
~Igazán kár, hogy így sietsz, szívesen tűrném a törődésed. De hát biztosan dolgod van még, vagy mennél már pihenni. Neked sem lehetett könnyű napod.~
El is kedvetlenedik, ha arra gondol, hogy a lány mindjárt távozik. Nem így képzelte ezt az egészet, szeretett volna még időt tölteni a lánnyal, de hát oly sok minden nem alakul az ember elképzelése szerint, ezzel is megbékél majd, ha nem is könnyen. Ahogy lekerül a vért összes darabja, kicsit megmozgatja a tagjait. Ilyenkor mindig olyan súlytalannak érzi magát, ami nem alaptalan azután, hogy megszabadul két tucat kilónyi acéltól. A kérdésre felnéz, egyenesen a lány szemébe. A lenyugvó fény vörös derengésének utolsó sugarai megfestik körülöttük a szobát és Lyv szemében újra ott látja azt a lángot, amit kint, a folyosón is látni vélt.*
~Nem, ez így nem érhet véget.~
-Igen, volna itt még valami...
*Nem kenyere a játék és az alakoskodás, de hát egy törékeny lánynak nem lehet úgy nekirontani, mint egy vérszomjas ellenségnek. Fegyverrel a kézben sosem habozott még, hogy mit is kéne tennie. Ez azonban neki is új helyzet. Csak megfogja a lány kezét és egy kicsit közelebb húzza. Egy árnyalatnyit talán zavarban is van, ahogy Lyv szemébe nézve folytatja.*
-Szeretném, ha maradnál még... ha tudsz.
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-18 21:15:19
Üzenet elküldve: 2016-10-18 21:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*Szavai hallatán újra szívébe hasít az érzés, mikor azt hitte, Gradak halott, és semmi másra nem vágyik hirtelen, csak hogy megint megölelhesse, és ne kelljen elengednie egy darabig.*
-Én is.
*Jegyzi meg tömören, és inkább nem ragozza túl, hogy azért nincs mindig igaza Gradaknak sem. Inkább sürgetőn nekiesik a páncél kapcsainak és szíjainak. A kapkodás azonban nem segít, és nem tudja hamarabb lefejteni a lemezeket, ezért próbálja magát türelemre inteni.*
~Elvégre, ha már nem lesz rám szüksége, nem lesz okom a maradásra.~
*Így sokkal könnyebb módszeresen bontogatni a páncélt, de még így sem tart elég sokáig. Lekerül a férfiről minden fém, de Lyv csak áll, és képtelen rávenni magát az indulásra.*
~Ne küldj el, kérlek!~
-Van még bármi, amit tehetek érted?
*Kérdezi reménykedve.*
//Naplemente//
*Szavai hallatán újra szívébe hasít az érzés, mikor azt hitte, Gradak halott, és semmi másra nem vágyik hirtelen, csak hogy megint megölelhesse, és ne kelljen elengednie egy darabig.*
-Én is.
*Jegyzi meg tömören, és inkább nem ragozza túl, hogy azért nincs mindig igaza Gradaknak sem. Inkább sürgetőn nekiesik a páncél kapcsainak és szíjainak. A kapkodás azonban nem segít, és nem tudja hamarabb lefejteni a lemezeket, ezért próbálja magát türelemre inteni.*
~Elvégre, ha már nem lesz rám szüksége, nem lesz okom a maradásra.~
*Így sokkal könnyebb módszeresen bontogatni a páncélt, de még így sem tart elég sokáig. Lekerül a férfiről minden fém, de Lyv csak áll, és képtelen rávenni magát az indulásra.*
~Ne küldj el, kérlek!~
-Van még bármi, amit tehetek érted?
*Kérdezi reménykedve.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:45:04
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:45:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*Ahogy az ajtó kattan mögöttük, Gradak önkéntelenül sóhajt egyet. Jó így kettesben a lánnyal, maga sem tudja megmondani, miért, de szereti az érzést, hogy most csak ketten vannak, csak egymásra figyelnek. Eszébe jut az a fél perc tanácskozás előtt, mikor a karjaiban tarthatta. Azóta sokszor járt a fejében az a pár pillanat és nem egyszer kívánta, bár újra eljönne a lehetőség. Most itt van. De egyelőre talpig acélban áll, így azért mégsem húzná magához a lányt, akármennyire is vágyik rá. Még fájdalmat okoz neki. Jobb lesz megvárni, amíg kibújhat a lovagból, hogy csak férfi lehessen.*
-Nekem is olyan ez egy kicsit, mint egy álom. Volt, hogy azt hittem, már csak büszkeségből küzdök, mert semmi értelme, sosem jutok haza.
~Haza. Jó ezt kimondani és főleg jó Lyvnek.~
*A lányra mosolyog, hangjába tréfás önirónia vegyül.*
-Örülök, hogy kivételesen nem lett igazam.
//Naplemente//
*Ahogy az ajtó kattan mögöttük, Gradak önkéntelenül sóhajt egyet. Jó így kettesben a lánnyal, maga sem tudja megmondani, miért, de szereti az érzést, hogy most csak ketten vannak, csak egymásra figyelnek. Eszébe jut az a fél perc tanácskozás előtt, mikor a karjaiban tarthatta. Azóta sokszor járt a fejében az a pár pillanat és nem egyszer kívánta, bár újra eljönne a lehetőség. Most itt van. De egyelőre talpig acélban áll, így azért mégsem húzná magához a lányt, akármennyire is vágyik rá. Még fájdalmat okoz neki. Jobb lesz megvárni, amíg kibújhat a lovagból, hogy csak férfi lehessen.*
-Nekem is olyan ez egy kicsit, mint egy álom. Volt, hogy azt hittem, már csak büszkeségből küzdök, mert semmi értelme, sosem jutok haza.
~Haza. Jó ezt kimondani és főleg jó Lyvnek.~
*A lányra mosolyog, hangjába tréfás önirónia vegyül.*
-Örülök, hogy kivételesen nem lett igazam.
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:18:05
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*Gradak mosolyát látva Lyv szíve repes a boldogságtól, hiszen a mindig oly fegyelmezett férfi, igen ritkán mosolyog. Szégyenlősen visszamosolyog. Persze, hogy menne nélküle is. Gradaknak semmi szüksége a lányra, hiszen megszokta már, hogy maga boldoguljon. Lyv azonban nem gondolkodik ezen, csak felragyogó szemmel bólint.*
-Nagyon szívesen segítek. Mára már semmi dolgom.
*Mondja büszkén mosolyogva. Őszintén örül, hogy egy kis időt Gradak társaságában tölthet. Csak ők, ketten. Az óta az első éjszaka óta vágyik erre, mikor Gradakot ide hozták, ebbe a szobába, és ő maradt csak vele. Belép a már ismerős szobába, de okos elővigyázatossággal nem néz az ágy felé nehogy az arca eláruljon valamit, a testét azonban így is elönti a forróság. Inkább szemügyre veszi a szóban forgó páncélt és szeme megint megakad minden egyes horpadáson és repedésen, amitől most sem érzi magát jobban, mint legutóbb. Mikor megkapták a levelet az ütközet végkimeneteléről, Lyv azt hitte, többé nem látja a férfit. Mióta azonban Gradak mégis hazatért, minden pillanatért hálás, amit vele tölthet. Végig simít egy mély horpadáson a mellvért felső részén. Megborzong a gondolattól mi okozta, aztán oda nem illően halkan megjegyzi.*
-Még mindig alig hiszem el, hogy itthon vagy.
//Naplemente//
*Gradak mosolyát látva Lyv szíve repes a boldogságtól, hiszen a mindig oly fegyelmezett férfi, igen ritkán mosolyog. Szégyenlősen visszamosolyog. Persze, hogy menne nélküle is. Gradaknak semmi szüksége a lányra, hiszen megszokta már, hogy maga boldoguljon. Lyv azonban nem gondolkodik ezen, csak felragyogó szemmel bólint.*
-Nagyon szívesen segítek. Mára már semmi dolgom.
*Mondja büszkén mosolyogva. Őszintén örül, hogy egy kis időt Gradak társaságában tölthet. Csak ők, ketten. Az óta az első éjszaka óta vágyik erre, mikor Gradakot ide hozták, ebbe a szobába, és ő maradt csak vele. Belép a már ismerős szobába, de okos elővigyázatossággal nem néz az ágy felé nehogy az arca eláruljon valamit, a testét azonban így is elönti a forróság. Inkább szemügyre veszi a szóban forgó páncélt és szeme megint megakad minden egyes horpadáson és repedésen, amitől most sem érzi magát jobban, mint legutóbb. Mikor megkapták a levelet az ütközet végkimeneteléről, Lyv azt hitte, többé nem látja a férfit. Mióta azonban Gradak mégis hazatért, minden pillanatért hálás, amit vele tölthet. Végig simít egy mély horpadáson a mellvért felső részén. Megborzong a gondolattól mi okozta, aztán oda nem illően halkan megjegyzi.*
-Még mindig alig hiszem el, hogy itthon vagy.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:55:09
Üzenet elküldve: 2016-10-18 18:55:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*Nem is hallotta, hogy Lyv megjelent, a könnyű léptű lány szinte suhan. ~Mint egy nagyra nőtt tündér.~ Gradak elmosolyodik. Egyébként is folyton mosolyoghatnékja van, ha a lány feltűnik, igazán zavaró. Lovagként nem illendő folyton vigyorogni, a kis Úrnő Első Kardjaként még kevésbé. De most igazán semmi akadálya, kettesben vannak a hosszú folyosón, mindenki más dolga után jár vagy a szobájában tartózkodik. A nagy ház valószerűtlenül csendes, a jól záró ablakokon, vastag falakon egy nesz sem szűrődik be. Csak állnak ketten a vörös fényben, ahogy Gradak egy végtelennek tűnő pillanatig a Lyv látványában gyönyörködik. Göndör fürtjei között megcsillan a rőt fény, ami kipirult bőrét is halvány ragyogásba fogja. Arca vonalai pirosas kontúrral ütnek el a berendezés sötét tónusától ás szemében olyan lángot gyújt, amiről a férfi eddig csak nagy költők verseiben olvasott. ~Gyönyörű.~ Gradak tesz egy önkéntelen lépést felé, fejében nem marad más, csak a lemenő nap lángoló vöröse és azok a szemek.* ~Mik nem jutnak eszembe...~
-Ha nincs más dolgod, segíthetnél levenni a páncélom. Persze egyedül is menne, de így sokkal gyorsabb.
*Udvariasan félreáll és előre engedi a lányt, majd élénkülő kedéllyel lép a nyomában. Lyv megjelenése megdobogtatta a szívét felpezsdítette a vérét.*
//Naplemente//
*Nem is hallotta, hogy Lyv megjelent, a könnyű léptű lány szinte suhan. ~Mint egy nagyra nőtt tündér.~ Gradak elmosolyodik. Egyébként is folyton mosolyoghatnékja van, ha a lány feltűnik, igazán zavaró. Lovagként nem illendő folyton vigyorogni, a kis Úrnő Első Kardjaként még kevésbé. De most igazán semmi akadálya, kettesben vannak a hosszú folyosón, mindenki más dolga után jár vagy a szobájában tartózkodik. A nagy ház valószerűtlenül csendes, a jól záró ablakokon, vastag falakon egy nesz sem szűrődik be. Csak állnak ketten a vörös fényben, ahogy Gradak egy végtelennek tűnő pillanatig a Lyv látványában gyönyörködik. Göndör fürtjei között megcsillan a rőt fény, ami kipirult bőrét is halvány ragyogásba fogja. Arca vonalai pirosas kontúrral ütnek el a berendezés sötét tónusától ás szemében olyan lángot gyújt, amiről a férfi eddig csak nagy költők verseiben olvasott. ~Gyönyörű.~ Gradak tesz egy önkéntelen lépést felé, fejében nem marad más, csak a lemenő nap lángoló vöröse és azok a szemek.* ~Mik nem jutnak eszembe...~
-Ha nincs más dolgod, segíthetnél levenni a páncélom. Persze egyedül is menne, de így sokkal gyorsabb.
*Udvariasan félreáll és előre engedi a lányt, majd élénkülő kedéllyel lép a nyomában. Lyv megjelenése megdobogtatta a szívét felpezsdítette a vérét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396