Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:42:08
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új munkaerő//
*Lyv futva végig méri a fiatal lányt, miközben az bemutatkozik. Nem túl magas teremtés, de szárnyak híján embernek tűnik.*
~Korban hasonló lehet hozzám. Csinos.~
*Meglepődik kissé, hogy munkát keres a lány, és hirtelen nem is tudja, hogy most alkalmas-e beszélnie vele, vagy hívja vissza később, a reggeli után. Végül úgy dönt, elkél az ügyes kezű segítség, és ehhez mérten válaszol.*
-A legjobb helyre jöttél kedves Ingirie. Gyere beljebb, és kövess.
*Lyv öles léptekkel indul a konyhába, ahol remélhetőleg Venna már az utolsó simításokat végzi a reggelin. Mikor belép, már kezdi is.*
-Venna drága hogy áll a reggeli? Indulhatunk az elejével?
*A szakácsné bólogat, majd meglepetten pördül hátra a tűzhely mellől és kérdezi.*
-Indulhatunk? Kik?
*Ha Lyv mögött belép az új lány is, Venna alaposan, talán kicsit szemtelenül, de egyáltalán nem lenézően végig méri. Úgy vizsgálgatja, mint anya a lánya első udvarlóját.*
-Venna, bemutatom Ingiriet. Éppen most érkezett és cseléd, illetve szabó pozícióra jelentkezik. Odaég Vennám.
*Biccent a tűzhely felé, mert az aszzony igencsak elmélázott Ingirie fürkészésében, és most ijedten ugrik meg és fordul vissza, hogy az utolsó adag hagymás rántottát és sült szalonnát tegye a tányérra.*
-Kész vagyok, vihetitek. Ha bármire szükség van még, itt vagyok.
-Köszönöm Venna. Most kipróbáljuk élesben Ingiriet.
*Mondja mosolyogva és közben kedvesen kacsint a lány felé. Felvesz két tálcát és megvárja, míg az is megragad legalább egyet. A hátával löki ki az ajtót és lábbal megtartja a lánynak, közben azért feltesz pár kérdést.*
-Hol szolgáltál korábban? Mit kellett csinálnod? Miért jöttél el?
*Egyszerre kérdez, de még mindig nem falhoz állító stílusban. Komolyan érdeklődik, és ha jó válaszokat kap és a reggeli sem a földön végzi, akkor jó eséllyel megvan Ingirie új munkája.*
~Remélem tud viselkedni az urak között is és tudja az illemet, meg hogy hol a helye.~
*Lyv futva végig méri a fiatal lányt, miközben az bemutatkozik. Nem túl magas teremtés, de szárnyak híján embernek tűnik.*
~Korban hasonló lehet hozzám. Csinos.~
*Meglepődik kissé, hogy munkát keres a lány, és hirtelen nem is tudja, hogy most alkalmas-e beszélnie vele, vagy hívja vissza később, a reggeli után. Végül úgy dönt, elkél az ügyes kezű segítség, és ehhez mérten válaszol.*
-A legjobb helyre jöttél kedves Ingirie. Gyere beljebb, és kövess.
*Lyv öles léptekkel indul a konyhába, ahol remélhetőleg Venna már az utolsó simításokat végzi a reggelin. Mikor belép, már kezdi is.*
-Venna drága hogy áll a reggeli? Indulhatunk az elejével?
*A szakácsné bólogat, majd meglepetten pördül hátra a tűzhely mellől és kérdezi.*
-Indulhatunk? Kik?
*Ha Lyv mögött belép az új lány is, Venna alaposan, talán kicsit szemtelenül, de egyáltalán nem lenézően végig méri. Úgy vizsgálgatja, mint anya a lánya első udvarlóját.*
-Venna, bemutatom Ingiriet. Éppen most érkezett és cseléd, illetve szabó pozícióra jelentkezik. Odaég Vennám.
*Biccent a tűzhely felé, mert az aszzony igencsak elmélázott Ingirie fürkészésében, és most ijedten ugrik meg és fordul vissza, hogy az utolsó adag hagymás rántottát és sült szalonnát tegye a tányérra.*
-Kész vagyok, vihetitek. Ha bármire szükség van még, itt vagyok.
-Köszönöm Venna. Most kipróbáljuk élesben Ingiriet.
*Mondja mosolyogva és közben kedvesen kacsint a lány felé. Felvesz két tálcát és megvárja, míg az is megragad legalább egyet. A hátával löki ki az ajtót és lábbal megtartja a lánynak, közben azért feltesz pár kérdést.*
-Hol szolgáltál korábban? Mit kellett csinálnod? Miért jöttél el?
*Egyszerre kérdez, de még mindig nem falhoz állító stílusban. Komolyan érdeklődik, és ha jó válaszokat kap és a reggeli sem a földön végzi, akkor jó eséllyel megvan Ingirie új munkája.*
~Remélem tud viselkedni az urak között is és tudja az illemet, meg hogy hol a helye.~
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:11:11
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:11:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Delaner említésére ismét felnevet.*
- Azt adná az ég hogy Delaner végignézze ahogy én az árnyékszékeket takarítom!
*Nevet még mindig, miközben ismét elkényelmesedik a fotelban. Nem is válaszol az első kérdésre, egyrészt azért mert egyértelmű, másrészt azért mert a kicsorduló könnyeit törölgeti épp le. Elképzelte Delaner arcát ahogy benyit miközben ő térdepelve sikálja az említett helyiséget. Azt a sokkot amit ott kapna semmilyen bájital nem gyógyítja meg.*
- Hogyhogy miért? Hát régen miért töltöttünk időt egymással? Sokkal gyakrabban jönnék ha tehetném.
*Erre a gondolatra kicsit leül a hangulat, próbál inkább felhozni valami más témát.*
- Hogy haladtok Liornal? Van az öregnek néhány rigolyája amivel engem annak idején az őrületbe kergetett. Ismételni újra és újra azt amit már hatok óta kívülről fújtam, a hajam égnek állt tőle, sok idő elment rá feleslegesen. A címerek, a családtagok... Mennyi esély van arra hogy egészen véletlenül valahol összefutok az egyik Pirtianesi nemessel, és elkezd nekem a családjáról mesélni? Ha hírét adják hogy jönnek, vagy mi mennénk feléjük, akkor majd átolvasom újra az egész családfájukat, a francnak kell ezt mind álmunkból felkeltve is fújni... Ez volt mindig a mániája. Nevek, címek, családtagok, jelmondatok... Leszokott már erről? Te választod meg hogy mi érdekel, vagy csak azt hajlandó tanítani amit ő tart fontosnak?
//Macskakarmok//
*Delaner említésére ismét felnevet.*
- Azt adná az ég hogy Delaner végignézze ahogy én az árnyékszékeket takarítom!
*Nevet még mindig, miközben ismét elkényelmesedik a fotelban. Nem is válaszol az első kérdésre, egyrészt azért mert egyértelmű, másrészt azért mert a kicsorduló könnyeit törölgeti épp le. Elképzelte Delaner arcát ahogy benyit miközben ő térdepelve sikálja az említett helyiséget. Azt a sokkot amit ott kapna semmilyen bájital nem gyógyítja meg.*
- Hogyhogy miért? Hát régen miért töltöttünk időt egymással? Sokkal gyakrabban jönnék ha tehetném.
*Erre a gondolatra kicsit leül a hangulat, próbál inkább felhozni valami más témát.*
- Hogy haladtok Liornal? Van az öregnek néhány rigolyája amivel engem annak idején az őrületbe kergetett. Ismételni újra és újra azt amit már hatok óta kívülről fújtam, a hajam égnek állt tőle, sok idő elment rá feleslegesen. A címerek, a családtagok... Mennyi esély van arra hogy egészen véletlenül valahol összefutok az egyik Pirtianesi nemessel, és elkezd nekem a családjáról mesélni? Ha hírét adják hogy jönnek, vagy mi mennénk feléjük, akkor majd átolvasom újra az egész családfájukat, a francnak kell ezt mind álmunkból felkeltve is fújni... Ez volt mindig a mániája. Nevek, címek, családtagok, jelmondatok... Leszokott már erről? Te választod meg hogy mi érdekel, vagy csak azt hajlandó tanítani amit ő tart fontosnak?
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:29:54
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Sikerül visszatartania a nevetését egészen addig amíg Qeron nem fakad ki. Ekkor már Meropea sem bírja tovább és ő is felkacag. Talán a folyosóra is kihallatszik a nevetésük, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Még akkor is széles a mosolya, mikor Qeron ismét beszélni kezd. Végighallgatja a férfit, és közben azon tűnődik, milyen különös ez most kettejükkel, ahogyan itt ülnek, és egészen úgy nevetnek, mint régen. Mint azelőtt még, hogy...
De erre most inkább nem is gondol.*
- Nos, úgy vélem Delaner hosszasan tudná ecsetelni, hogy miért kéne ezt azonnal megcsinálni. *mondja még mindig jókedvűen, meglehetősen választékosan beszélve egy kislányhoz képest. Ilyenkor egész felnőttesnek tűnik, habár még ahhoz is fél éve van, hogy elérje a tizenegyet.
Vár egy kicsit, de mikor Qeron emelkedne, leinti a férfit.*
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy oda küldelek? *kérdezi gyermeki naivsággal, aztán felsóhajt, és visszadől hátra. Kicsit jobban elengedi magát így, hogy azt látja Qeron sokkal közvetlenebb az eddig elmúlt hónapokban tanúsítottaknál.*
- Velem akartál tölteni egy kis időt? *kérdezi aztán a tőle megszokott túlzott őszinteséggel. És a mosolya mellett azért még némi csodálkozással is az arcán.*
- Miért?
//Macskakarmok//
*Sikerül visszatartania a nevetését egészen addig amíg Qeron nem fakad ki. Ekkor már Meropea sem bírja tovább és ő is felkacag. Talán a folyosóra is kihallatszik a nevetésük, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Még akkor is széles a mosolya, mikor Qeron ismét beszélni kezd. Végighallgatja a férfit, és közben azon tűnődik, milyen különös ez most kettejükkel, ahogyan itt ülnek, és egészen úgy nevetnek, mint régen. Mint azelőtt még, hogy...
De erre most inkább nem is gondol.*
- Nos, úgy vélem Delaner hosszasan tudná ecsetelni, hogy miért kéne ezt azonnal megcsinálni. *mondja még mindig jókedvűen, meglehetősen választékosan beszélve egy kislányhoz képest. Ilyenkor egész felnőttesnek tűnik, habár még ahhoz is fél éve van, hogy elérje a tizenegyet.
Vár egy kicsit, de mikor Qeron emelkedne, leinti a férfit.*
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy oda küldelek? *kérdezi gyermeki naivsággal, aztán felsóhajt, és visszadől hátra. Kicsit jobban elengedi magát így, hogy azt látja Qeron sokkal közvetlenebb az eddig elmúlt hónapokban tanúsítottaknál.*
- Velem akartál tölteni egy kis időt? *kérdezi aztán a tőle megszokott túlzott őszinteséggel. És a mosolya mellett azért még némi csodálkozással is az arcán.*
- Miért?
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:22:11
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:22:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új munkaerő//
*Nem kell sokat várnia és nyílik is az ajtó, ahol illedelmesen fogadják őt.*
-Üdvözlöm. *Hajt fejet is a tisztelete kimutatásaként.*
-Ingirie Firan vagyok, munkát keresek cselédként és ruhaszabóként, ez ügyben jöttem és keresem az illetékes személyt. *Válaszol illedelmesen és amíg nem invitálják be áll mint egy karót nyelt az ajtóban. Nyilván számol olyannal is, hogy nem alkalmas az időpont és akkor kap egy erre a célra alkalmasat. Nem akar tolakodó lenni. Vár a válaszra, a türelem amúgy is egyik fő erénye.*
*Nem kell sokat várnia és nyílik is az ajtó, ahol illedelmesen fogadják őt.*
-Üdvözlöm. *Hajt fejet is a tisztelete kimutatásaként.*
-Ingirie Firan vagyok, munkát keresek cselédként és ruhaszabóként, ez ügyben jöttem és keresem az illetékes személyt. *Válaszol illedelmesen és amíg nem invitálják be áll mint egy karót nyelt az ajtóban. Nyilván számol olyannal is, hogy nem alkalmas az időpont és akkor kap egy erre a célra alkalmasat. Nem akar tolakodó lenni. Vár a válaszra, a türelem amúgy is egyik fő erénye.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:18:48
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A sebhely//
*Lyv egyre kétségbe esettebben kapkodja tekintetét egyik könyv borítójáról a másikra, de semmi biztatót nem olvas. Mikor Yar mellé lép és idegesen lesöpri az asztalt, de mégsem találja azt a könyvet amit keres, Lyv látja a szemében a félelmet, ami rajta is eluralkodik. Ahogy az asztal lapjára mutat, ő is látja a sötétebb foltot a porban, ahol egy nagy könyv lehetett.*
~De akkor most hol van?~
*Mikor Yar némán bólint, Lyv szíve kihagy egy ütemet.*
~Jaj ne! Az nem lehet!~
-Yar... akkor ezen a seben a gyógyital nem fog segíteni. Semmilyen gyógyszer nem segíthet, csak a fájdalmadon.
*Remegő hangon, nehézkesen mond minden szót, majd egy kis szünet után kimondja a szörnyű igazságot.*
-Ki kell égetni a sebet, különben nem fog elállni a vérzés.
*Reszkető kézzel nyúl Lazyar karja felé, nehogy a lány a sokktól elájuljon, vagy félelmében neki iramodjon bármerre. Szemében bánat és szomrúság, és persze félelem. Félti drága barátnőjét, és sajnálja is, mert egyre bizonyosabb benne, hogy nem lehet rajta heg nélkül segíteni. Az egykor csodálatos és tökéletes arc, örökre ilyen marad és a fél szeme is oda. Lyv szeme megtelik könnyel, miközben arra vár, hogy szavai eljussanak a lány agyáig.*
//A sebhely//
*Lyv egyre kétségbe esettebben kapkodja tekintetét egyik könyv borítójáról a másikra, de semmi biztatót nem olvas. Mikor Yar mellé lép és idegesen lesöpri az asztalt, de mégsem találja azt a könyvet amit keres, Lyv látja a szemében a félelmet, ami rajta is eluralkodik. Ahogy az asztal lapjára mutat, ő is látja a sötétebb foltot a porban, ahol egy nagy könyv lehetett.*
~De akkor most hol van?~
*Mikor Yar némán bólint, Lyv szíve kihagy egy ütemet.*
~Jaj ne! Az nem lehet!~
-Yar... akkor ezen a seben a gyógyital nem fog segíteni. Semmilyen gyógyszer nem segíthet, csak a fájdalmadon.
*Remegő hangon, nehézkesen mond minden szót, majd egy kis szünet után kimondja a szörnyű igazságot.*
-Ki kell égetni a sebet, különben nem fog elállni a vérzés.
*Reszkető kézzel nyúl Lazyar karja felé, nehogy a lány a sokktól elájuljon, vagy félelmében neki iramodjon bármerre. Szemében bánat és szomrúság, és persze félelem. Félti drága barátnőjét, és sajnálja is, mert egyre bizonyosabb benne, hogy nem lehet rajta heg nélkül segíteni. Az egykor csodálatos és tökéletes arc, örökre ilyen marad és a fél szeme is oda. Lyv szeme megtelik könnyel, miközben arra vár, hogy szavai eljussanak a lány agyáig.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:15:43
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:15:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Pedig ő csak kedveskedni akart, de látja a lányon hogy nem tetszik neki ez az Úrnő titulus. Most már nem szabadkozik, majd legközelebb mással próbálkozik. Szája szélén már ott bujkál a mosoly mikor látja, hogy Meropea nem nagyon érti mire akar kilyukadni, de csak sikerül valami frappánssal visszavágnia. Jóízűen kacag fel, nem számított ilyen elmés válaszra, de kellemes meglepetésként fogadja. Valószínűleg erre már a Kismacska is kifakad, és végre ismét úgy nevethetnek mint régen.*
- Értem. Kívánod hogy máris nekilássak?
*Kezeivel rá is támaszkodik a fotel karfáira, mint aki csak egyetlen szóra vár aztán már tényleg pattan is hogy elvégezze a kapott feladatot.*
- Én jobb szerettem volna végre veled tölteni egy kis időt, de hát ha az árnyékszék fontosabb akkor nincs mit tenni...
*Egyértelműen érződik hogy nem a megbántottat akarja játszani, csak tovább fűzi a tréfát.*
//Macskakarmok//
*Pedig ő csak kedveskedni akart, de látja a lányon hogy nem tetszik neki ez az Úrnő titulus. Most már nem szabadkozik, majd legközelebb mással próbálkozik. Szája szélén már ott bujkál a mosoly mikor látja, hogy Meropea nem nagyon érti mire akar kilyukadni, de csak sikerül valami frappánssal visszavágnia. Jóízűen kacag fel, nem számított ilyen elmés válaszra, de kellemes meglepetésként fogadja. Valószínűleg erre már a Kismacska is kifakad, és végre ismét úgy nevethetnek mint régen.*
- Értem. Kívánod hogy máris nekilássak?
*Kezeivel rá is támaszkodik a fotel karfáira, mint aki csak egyetlen szóra vár aztán már tényleg pattan is hogy elvégezze a kapott feladatot.*
- Én jobb szerettem volna végre veled tölteni egy kis időt, de hát ha az árnyékszék fontosabb akkor nincs mit tenni...
*Egyértelműen érződik hogy nem a megbántottat akarja játszani, csak tovább fűzi a tréfát.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:37:56
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:37:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Hát persze, hogy azért hívja így, mert az, de attól még nem kell. Legalábbis így négyszemközt... annyira formális és annyira távoli. Nem olyan, mint régen volt, kettejük között. Qeron olyan volt számára, mint a testvére. Gyakorlatilag része az életének mióta az eszét tudja, és nem egy kellemes percük volt kettesben is. Most meg bejön, és hiába négyszemközt vannak, úrnőnek nevezi. Merope csak szomorkás mosollyal sóhajt egyet és tudomásul veszi ezt a dolgot. Hát ha sosem fog változni már az, ami most ilyenné lett, akkor nincs mit tenni.
Még a tréfát sem nagyon veszi az elején. Amikor pedig a férfi kijelenti, hogy történt is valami, csak elkomorodik. Már csak ez hiányzott. Gondterhelten egyenesedik ki a fotelban, végig nézve, ahogyan Qeron leül, és közben beszél.*
~Furcsa neki ez a szakáll.~
*Aztán a férfi végre helyet foglal és befejezi a mondandóját, Meropea pedig teljesen értetlenül pislog rá. Mit akar ezzel mondani? Most... tréfál vele? De miért? Mi ez az egész?
Annyira meglepődik, hogy ez arcára is kiül, és ugyanolyan komorsággal fog bele a mondandójába maga is.*
- Ezen segíthetünk. A minap a konyhából azt hallottam ki, hogy ki kéne már takarítani az árnyékszékeket.
*A komorságból lassan kezd egy mosoly kialakulni, és a lány szemei is huncuttá, gyermekivé válnak. Még próbálja visszafojtani a nevetését... de előbb látnia kell Qeron reakcióját a dologra.*
//Macskakarmok//
*Hát persze, hogy azért hívja így, mert az, de attól még nem kell. Legalábbis így négyszemközt... annyira formális és annyira távoli. Nem olyan, mint régen volt, kettejük között. Qeron olyan volt számára, mint a testvére. Gyakorlatilag része az életének mióta az eszét tudja, és nem egy kellemes percük volt kettesben is. Most meg bejön, és hiába négyszemközt vannak, úrnőnek nevezi. Merope csak szomorkás mosollyal sóhajt egyet és tudomásul veszi ezt a dolgot. Hát ha sosem fog változni már az, ami most ilyenné lett, akkor nincs mit tenni.
Még a tréfát sem nagyon veszi az elején. Amikor pedig a férfi kijelenti, hogy történt is valami, csak elkomorodik. Már csak ez hiányzott. Gondterhelten egyenesedik ki a fotelban, végig nézve, ahogyan Qeron leül, és közben beszél.*
~Furcsa neki ez a szakáll.~
*Aztán a férfi végre helyet foglal és befejezi a mondandóját, Meropea pedig teljesen értetlenül pislog rá. Mit akar ezzel mondani? Most... tréfál vele? De miért? Mi ez az egész?
Annyira meglepődik, hogy ez arcára is kiül, és ugyanolyan komorsággal fog bele a mondandójába maga is.*
- Ezen segíthetünk. A minap a konyhából azt hallottam ki, hogy ki kéne már takarítani az árnyékszékeket.
*A komorságból lassan kezd egy mosoly kialakulni, és a lány szemei is huncuttá, gyermekivé válnak. Még próbálja visszafojtani a nevetését... de előbb látnia kell Qeron reakcióját a dologra.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:34:12
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
//Új munkaerő//
*Lian úrfi szavai hallatán Lyv szívét átjárja a melegség, és amennyire csak lehet, észrevétlen elmosolyodik.*
~Éppen erre van most szüksége Meropeának.~
*Gondolja szeretettel és a házban talán egyedüliként, persze Meropeán kívül, tényleg örül a férfi érkezésének. Aztán persze megjelenik Qeron, nyomában a kissé kaót nyelt Delanerrel.*
~Hát eddig volt nagy az öröm.~
*Kissé elhúzza a száját, de nyomban korrigálja is a mimikáját. Sajnos tudja, hogy Qeronnak igaza van, de szokás és rangok ide, vagy oda, Lyv néha úgy érzi nem tesznek jót a kicsi Úrnőnek azzal, hogy ilyen korán arra kényszerítik, hogy a nap minden percében felelős felnőttként viselkedjen és minden szabályt betartson.*
~Félek, ideje korán megkeseredik szegény lány.~
*Eddig is kiválóan helytállt és lám, még megvan a ház és a család neve is, és hogy gyarapodnak a keze alatt minden nap.*
~Bár tény hogy társadalmi szempontból ez bizony sokkal inkább Qeron érdeme.~
*Amikor Delaner odalép mellé és Gradak mellé, Lyv alig észrevehetően kihúzza magát és kicsit felszegi az állát. A kemény kezű lakáj mindig ezt váltja ki belőle. Nem fél tőle, mitől is félne, de nincs mit tenni, a merevsége ragályos. Épp a reggeli utáni teendők kerülnek szóba, mikor felhangzik a kinti csengő. Delaner az iménti udvariatlansága miatt még megkövülten áll, ezért Lyv csak int neki, hogy maradjon és már indul is az ajtó felé, hogy megnézze ki az új vendég.*
~Milyen mozgalmas már a reggel is.~
*Tűnődik miközben megáll a bejárati ajtó előtt és gyors mozdulattal végig simít a ruháján és a haján. Elvégre bárki az érkező, először őt látja majd meg, ő pedig a családot képviseli. Ahogy kész, szélesre tárja az ajtót és már kezdi is.*
-Üdvözlöm a Sillerforw villában. Miben segíthetek?
//Új munkaerő//
*Lian úrfi szavai hallatán Lyv szívét átjárja a melegség, és amennyire csak lehet, észrevétlen elmosolyodik.*
~Éppen erre van most szüksége Meropeának.~
*Gondolja szeretettel és a házban talán egyedüliként, persze Meropeán kívül, tényleg örül a férfi érkezésének. Aztán persze megjelenik Qeron, nyomában a kissé kaót nyelt Delanerrel.*
~Hát eddig volt nagy az öröm.~
*Kissé elhúzza a száját, de nyomban korrigálja is a mimikáját. Sajnos tudja, hogy Qeronnak igaza van, de szokás és rangok ide, vagy oda, Lyv néha úgy érzi nem tesznek jót a kicsi Úrnőnek azzal, hogy ilyen korán arra kényszerítik, hogy a nap minden percében felelős felnőttként viselkedjen és minden szabályt betartson.*
~Félek, ideje korán megkeseredik szegény lány.~
*Eddig is kiválóan helytállt és lám, még megvan a ház és a család neve is, és hogy gyarapodnak a keze alatt minden nap.*
~Bár tény hogy társadalmi szempontból ez bizony sokkal inkább Qeron érdeme.~
*Amikor Delaner odalép mellé és Gradak mellé, Lyv alig észrevehetően kihúzza magát és kicsit felszegi az állát. A kemény kezű lakáj mindig ezt váltja ki belőle. Nem fél tőle, mitől is félne, de nincs mit tenni, a merevsége ragályos. Épp a reggeli utáni teendők kerülnek szóba, mikor felhangzik a kinti csengő. Delaner az iménti udvariatlansága miatt még megkövülten áll, ezért Lyv csak int neki, hogy maradjon és már indul is az ajtó felé, hogy megnézze ki az új vendég.*
~Milyen mozgalmas már a reggel is.~
*Tűnődik miközben megáll a bejárati ajtó előtt és gyors mozdulattal végig simít a ruháján és a haján. Elvégre bárki az érkező, először őt látja majd meg, ő pedig a családot képviseli. Ahogy kész, szélesre tárja az ajtót és már kezdi is.*
-Üdvözlöm a Sillerforw villában. Miben segíthetek?
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:29:34
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:29:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
- Azért hívlak Úrnőmnek mert az vagy, nem azért mert kell.
*Továbbra is mosolyogva igyekszik tisztázni ezt a kis félreértést, közben egy bólintással fogadja el a helykínálást és meg is indul a fotel felé.*
- Hiszen mindig a Kicsi Úrnőm voltál, csak azóta már nem is vagy olyan kicsi.
*Önmagát is meglepi hogy milyen könnyedén és milyen hamar sikerült visszazökkennie abba közvetlen stílusba amiben régen voltak. Őt egyáltalán nem zavarja a szoba színe és berendezése, teljesen megszokta, mindig is ilyen volt. Az lenne különös és szokatlan ha átköltözött volna a szülei szobájába. Akkor talán nehezebben is menne neki ez a közvetlenség.*
- Történt.
*Úgy tesz mintha nehéz szívvel sóhajtaná ezt miközben a fotel karfáin megtámaszkodva helyet foglal.*
- Olyan borzalmas, hogy én magam jöttem elmondani.
*Fancsali pofát vág, de talán látszik és hallatszik is hogy nem beszél komolyan.*
- Az történt, hogy ma a vártnál hamarabb hazaértem, és olyan rég nem volt már szabadidőm hogy nem tudom mit kezdhetnék vele.
*Tanácstalanul, bűnbánó tekintettel pislog Meropeára, hátha van valami ötlete hogy mihez kezdhetnének ezzel a problémával.*
//Macskakarmok//
- Azért hívlak Úrnőmnek mert az vagy, nem azért mert kell.
*Továbbra is mosolyogva igyekszik tisztázni ezt a kis félreértést, közben egy bólintással fogadja el a helykínálást és meg is indul a fotel felé.*
- Hiszen mindig a Kicsi Úrnőm voltál, csak azóta már nem is vagy olyan kicsi.
*Önmagát is meglepi hogy milyen könnyedén és milyen hamar sikerült visszazökkennie abba közvetlen stílusba amiben régen voltak. Őt egyáltalán nem zavarja a szoba színe és berendezése, teljesen megszokta, mindig is ilyen volt. Az lenne különös és szokatlan ha átköltözött volna a szülei szobájába. Akkor talán nehezebben is menne neki ez a közvetlenség.*
- Történt.
*Úgy tesz mintha nehéz szívvel sóhajtaná ezt miközben a fotel karfáin megtámaszkodva helyet foglal.*
- Olyan borzalmas, hogy én magam jöttem elmondani.
*Fancsali pofát vág, de talán látszik és hallatszik is hogy nem beszél komolyan.*
- Az történt, hogy ma a vártnál hamarabb hazaértem, és olyan rég nem volt már szabadidőm hogy nem tudom mit kezdhetnék vele.
*Tanácstalanul, bűnbánó tekintettel pislog Meropeára, hátha van valami ötlete hogy mihez kezdhetnének ezzel a problémával.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:35:18
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:35:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Kiejtett szava nyomán kinyílik az ajtó, s mikor megjelenik benne Qeron, Meropea szíve kihagy egy dobbanást. Nem számított rá. Tulajdonképpen senkire sem számított, de esetleg Liorn mesterre gondolt, hogy érkezett egy üzenet, vagy Lyvre, hogy megkérdezze, minden rendben van e, ne vesse e meg a párnáját vagy hasonló. Igazából kicsit vágyott is volna a lány társaságára. Jó volt vele beszélgetni akkor is, mikor a cselédek incidense után kettesben maradtak. Vele volt a legközvetlenebb hangnem amióta egyedül maradt a családjából. Szüksége is lett volna rá... de Qeronnal most nem tudja mit kezdjen. Miért jött ide?*
- Neked is bátyám. *köszönti a férfit, és figyeli, ahogyan az bezárja az ajtót maga mögött. És... mosolyog? Mintha mostanában el is felejtette volna már, hogy milyen az.*
- Ketten vagyunk, nem kell úrnőnek hívnod. *jegyzi is meg, és ő is elmosolyodik, miközben leteszi a könyvet maga elé az asztalkára.*
- Gyere be. *mondja, miután megrázza kicsit a fejét a kérdésre. A vele szemben lévő fotelra int, hogy üljön le a férfi, ha gondolja, de a helyén marad. Különösen néz ki Qeron szilajsága ebben az ezüstös kékségben, ami a lány szobájában uralkodik.*
- Történt valami? *kérdezi eztán. Hiszen nem is gondolná, hogy Qeron bármi másért felkeresné, mint hogy van valami eget verően fontos dolog, amiről azonnal beszélniük kell. Ó istenek adják, hogy ne egy újabb dezertáló cseléd csapat legyen az!*
//Macskakarmok//
*Kiejtett szava nyomán kinyílik az ajtó, s mikor megjelenik benne Qeron, Meropea szíve kihagy egy dobbanást. Nem számított rá. Tulajdonképpen senkire sem számított, de esetleg Liorn mesterre gondolt, hogy érkezett egy üzenet, vagy Lyvre, hogy megkérdezze, minden rendben van e, ne vesse e meg a párnáját vagy hasonló. Igazából kicsit vágyott is volna a lány társaságára. Jó volt vele beszélgetni akkor is, mikor a cselédek incidense után kettesben maradtak. Vele volt a legközvetlenebb hangnem amióta egyedül maradt a családjából. Szüksége is lett volna rá... de Qeronnal most nem tudja mit kezdjen. Miért jött ide?*
- Neked is bátyám. *köszönti a férfit, és figyeli, ahogyan az bezárja az ajtót maga mögött. És... mosolyog? Mintha mostanában el is felejtette volna már, hogy milyen az.*
- Ketten vagyunk, nem kell úrnőnek hívnod. *jegyzi is meg, és ő is elmosolyodik, miközben leteszi a könyvet maga elé az asztalkára.*
- Gyere be. *mondja, miután megrázza kicsit a fejét a kérdésre. A vele szemben lévő fotelra int, hogy üljön le a férfi, ha gondolja, de a helyén marad. Különösen néz ki Qeron szilajsága ebben az ezüstös kékségben, ami a lány szobájában uralkodik.*
- Történt valami? *kérdezi eztán. Hiszen nem is gondolná, hogy Qeron bármi másért felkeresné, mint hogy van valami eget verően fontos dolog, amiről azonnal beszélniük kell. Ó istenek adják, hogy ne egy újabb dezertáló cseléd csapat legyen az!*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:30:14
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:30:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hátsókert, majd szobája//
*Kellemes idekint a napon ücsörögni, de a gyomra egyre hangosabb korgásokkal jelzi, hogy bizony éhes. Ehhez igazából már eléggé hozzá van szokva, az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan éhes volt, de most csak be kellene mennie reggelizni. A probléma a nemesek hada, akik odabent árgus szemekkel figyelné minden lépését. Ez sokkal jobban zavarná mint az hogy éhes. De hátha befejezték már, talán már csak a cselédség sürgölődik odabent, felkel és elindul a hátsó ajtón befelé hogy meglesse az étkezőt. Elhúzott szájjal hallgatja az ajtó mellett ácsorogva, hogy bizony még bőven vannak odabent, sőt talán még el sem kezdtek enni. Pedig egyszer mindenképpen hozzá kell majd szoknia ahhoz hogy a közelükben legyen, de az az egyszer nem most lesz. Inkább feloson a szobájába, és kerít valami elfoglaltságot magának egy bő félóra erejéig, annyi már csak elég kell hogy legyen. Általában itt úgyis mindenkinek sok a dolga, nem nagyon szoktak csak úgy a közösségi terekben ücsörögni, ő pedig készséggel bírja még az éhséget ha ezzel elérheti hogy egyedül reggelizzen.*
*Kellemes idekint a napon ücsörögni, de a gyomra egyre hangosabb korgásokkal jelzi, hogy bizony éhes. Ehhez igazából már eléggé hozzá van szokva, az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan éhes volt, de most csak be kellene mennie reggelizni. A probléma a nemesek hada, akik odabent árgus szemekkel figyelné minden lépését. Ez sokkal jobban zavarná mint az hogy éhes. De hátha befejezték már, talán már csak a cselédség sürgölődik odabent, felkel és elindul a hátsó ajtón befelé hogy meglesse az étkezőt. Elhúzott szájjal hallgatja az ajtó mellett ácsorogva, hogy bizony még bőven vannak odabent, sőt talán még el sem kezdtek enni. Pedig egyszer mindenképpen hozzá kell majd szoknia ahhoz hogy a közelükben legyen, de az az egyszer nem most lesz. Inkább feloson a szobájába, és kerít valami elfoglaltságot magának egy bő félóra erejéig, annyi már csak elég kell hogy legyen. Általában itt úgyis mindenkinek sok a dolga, nem nagyon szoktak csak úgy a közösségi terekben ücsörögni, ő pedig készséggel bírja még az éhséget ha ezzel elérheti hogy egyedül reggelizzen.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:09:38
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:09:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Vár. Azon kezdi rágni magát, hogy ez talán mégsem volt túlságosan jó ötlet. Ő is fáradt, bizonyára Meropea is, talán már az ágyban van. Annyi időt azért nem hagy neki a Kismacska hogy meggondolja magát és visszaforduljon, de sok minden átfut az agyán az alatt az egy-két másodpercnyi csend alatt. A tücskök halk muzsikáján és egyetlen ajtó takarásán könnyedén áthallatszik az az egy szó amire várt, keze rögvest a kilincsre is fonódik hogy lenyomva azt bebocsátást nyerjen.*
- Jó estét, Úrnőm.
*Az ajtót úgy csukja be maga mögött hogy nem fordul el a kislánytól közben. A megszólítás természetesen nem maradhat el, de a közvetlen mosoly amit Qeron mások előtt már hónapok óta nem hajlandó felölteni most szélesen viráglik az arcán.*
- Nem zavarok?
*Nem lép még beljebb amíg nem kap engedélyt. Igazából kicsit tart ettől a találkozástól. Nagyon rég nem tudtak már kettesben lenni és nem tudja hogy Meropea miként fog viselkedni vele. Az ő fejében mindig az volt, hogy csupán a külsőségek, a kötelességek miatt, látszatból erőltetik magukra a formalitást, hiszen a család jó hírén nem eshet semmi csorba. A cselédség is elég pletykás tud lenni, bár szerencsére nemrég kigyomlálták a gazokat a kertjükből, de sosem árt az óvatosság... A család távolabbi tagjai felé is kötelessége azt sugallni hogy Meropeának igenis tekintélye van és tisztelettel kell hogy beszéljenek vele, ezért viselkedik így ő maga is. De a színjáték mögött ők még mindig ugyanazok akik fél évvel ezelőtt is voltak, csupán nincs már lehetőségük, vagy idejük azt a könnyed életet élni amit a háború előtt.*
//Macskakarmok//
*Vár. Azon kezdi rágni magát, hogy ez talán mégsem volt túlságosan jó ötlet. Ő is fáradt, bizonyára Meropea is, talán már az ágyban van. Annyi időt azért nem hagy neki a Kismacska hogy meggondolja magát és visszaforduljon, de sok minden átfut az agyán az alatt az egy-két másodpercnyi csend alatt. A tücskök halk muzsikáján és egyetlen ajtó takarásán könnyedén áthallatszik az az egy szó amire várt, keze rögvest a kilincsre is fonódik hogy lenyomva azt bebocsátást nyerjen.*
- Jó estét, Úrnőm.
*Az ajtót úgy csukja be maga mögött hogy nem fordul el a kislánytól közben. A megszólítás természetesen nem maradhat el, de a közvetlen mosoly amit Qeron mások előtt már hónapok óta nem hajlandó felölteni most szélesen viráglik az arcán.*
- Nem zavarok?
*Nem lép még beljebb amíg nem kap engedélyt. Igazából kicsit tart ettől a találkozástól. Nagyon rég nem tudtak már kettesben lenni és nem tudja hogy Meropea miként fog viselkedni vele. Az ő fejében mindig az volt, hogy csupán a külsőségek, a kötelességek miatt, látszatból erőltetik magukra a formalitást, hiszen a család jó hírén nem eshet semmi csorba. A cselédség is elég pletykás tud lenni, bár szerencsére nemrég kigyomlálták a gazokat a kertjükből, de sosem árt az óvatosság... A család távolabbi tagjai felé is kötelessége azt sugallni hogy Meropeának igenis tekintélye van és tisztelettel kell hogy beszéljenek vele, ezért viselkedik így ő maga is. De a színjáték mögött ők még mindig ugyanazok akik fél évvel ezelőtt is voltak, csupán nincs már lehetőségük, vagy idejük azt a könnyed életet élni amit a háború előtt.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:50:53
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:50:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Még nem készülődik lefekvéshez.
Igaz, már hálóruhában van, de ezüst köntöse is rajta, illően összekötve a derekánál. Haja kiengedve pihen a vállain, s fehér bőrű porcelán arcára vetül a remegő gyertya lángja, ahogyan a sarokba lévő kis asztalkánál üldögél az egyik fotelban, Isonde szerelmét olvasva. Érdekes ballada.
Verses, vidám, aztán hirtelen szomorú és annyira mélyreható. Ilyen lehet az igazi szerelem? Ilyen érzés? Ilyen vágyakkal teli és felcsigázó, ennyire rabul ejtő és kétségbeesett? Vajon ő meg fogja tapasztalni valaha ezt az érzést? Tudni fogja milyen igazán szeretni? Vagy majd hozzá megy valami hadúrhoz, aki segít a családjuk sorsán, de nem képes másra csak a kard élezésre és a vedelésre? Tudja milyen az, ha valakit rosszul adnak férjhez. Látta már a környezetében, más családoknál, más nemeseknél. De ha nincs más választásuk? Akkor egyszerűen feleségül megy egy vénséges, kopaszodó, hordóhasú aggastyánhoz?*
~A vár fényei felragyogtak
az esti szürkület sötétjén,
s ezernyi színük csillagoknak
törtek meg az orom vértjén.
Ott állt, ím, Isonde maga,
s a távolba révedett,
s az este nyelte mit hívó szava
a szél susogásába tévedett.~
*Kissé nehéz olvasmány volt néha, és nem is mindent értett belőle, de máshol pedig annyira átérezte, mintha már maga is ismerné ezt mind.
Ekkor hangzik fel a kopogás az ajtaján. Felemeli tekintetét a lapokról, és gondolkozik egy kis ideig, hogy jól hallotta e, vagy már fáradt és csak képzelődött. De aztán csak megszólal, kissé talán még bátortalanul.*
- Tessék!
*Ha van ott kint valaki, csak meghallja, és bejön, ha meg mégsem, akkor hát vállat von és olvas tovább.*
//Macskakarmok//
*Még nem készülődik lefekvéshez.
Igaz, már hálóruhában van, de ezüst köntöse is rajta, illően összekötve a derekánál. Haja kiengedve pihen a vállain, s fehér bőrű porcelán arcára vetül a remegő gyertya lángja, ahogyan a sarokba lévő kis asztalkánál üldögél az egyik fotelban, Isonde szerelmét olvasva. Érdekes ballada.
Verses, vidám, aztán hirtelen szomorú és annyira mélyreható. Ilyen lehet az igazi szerelem? Ilyen érzés? Ilyen vágyakkal teli és felcsigázó, ennyire rabul ejtő és kétségbeesett? Vajon ő meg fogja tapasztalni valaha ezt az érzést? Tudni fogja milyen igazán szeretni? Vagy majd hozzá megy valami hadúrhoz, aki segít a családjuk sorsán, de nem képes másra csak a kard élezésre és a vedelésre? Tudja milyen az, ha valakit rosszul adnak férjhez. Látta már a környezetében, más családoknál, más nemeseknél. De ha nincs más választásuk? Akkor egyszerűen feleségül megy egy vénséges, kopaszodó, hordóhasú aggastyánhoz?*
~A vár fényei felragyogtak
az esti szürkület sötétjén,
s ezernyi színük csillagoknak
törtek meg az orom vértjén.
Ott állt, ím, Isonde maga,
s a távolba révedett,
s az este nyelte mit hívó szava
a szél susogásába tévedett.~
*Kissé nehéz olvasmány volt néha, és nem is mindent értett belőle, de máshol pedig annyira átérezte, mintha már maga is ismerné ezt mind.
Ekkor hangzik fel a kopogás az ajtaján. Felemeli tekintetét a lapokról, és gondolkozik egy kis ideig, hogy jól hallotta e, vagy már fáradt és csak képzelődött. De aztán csak megszólal, kissé talán még bátortalanul.*
- Tessék!
*Ha van ott kint valaki, csak meghallja, és bejön, ha meg mégsem, akkor hát vállat von és olvas tovább.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:11:18
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A sebhely//
*A zöld trutyi amit magába döntött segít. Fájdalma csökken, és ezzel izgalma is. Egy sokkos állapotú lánynál a fájdalom csökkenése egy remény arra, hogy nem marad ott a heg élete végéig. Pedig hát! Ez most lényegtelen. Hiszen arra is rá kell eszméljen, hogy a fájdalom szűnik, de a seb nem heged, vérzik tovább ami nagyon nem jó. Átsuhan az agyán egy iszonyatosan rémes gondolat.*
~Ki kell égetni.~
*Ezt pediglen nagyon, de nagyon nem akarja. Amíg Lyv az asztalnál tevékenykedik, addig ő két lábra vergődi magát valahogy. Odatántorog, esetlenül az asztalhoz. Lyv mellé ér, és bele is kapaszkodik. Már nem sír, csak szipog. Lassan a légzése is rendes ritmusra ér, mikor látja a könyv hiányát. Kikérné magának Lyv gondolatait, ha hallaná, igen is rend van. Az eddigiekhez képest rend van, hiszen rendet rakott. Már nincs hova rakni a könyveket, kevés a polc. Bár a rend eléggé múltidejű, mert Lazyar, épp most vágja szét a könyvkupacot egy karlegyintéssel.*
-Hol? Hol van? Itt volt! Ho... hol van?
*Mondja miközben könyvek repülnek szanaja-széjjel. Egyszer egyébként megáll és arcára ül a felismerés. Lemutat az asztalra, ahol a könyvnek kellene lennie, és hatalmas szemeket mereszt Lyvre. Azaz azt tenné, ha az egyik éppen nem lenne egy vérben forgó égő húscafat. Rémes látvány. A könyv ott van az asztalon. Legalábbis a por kirajzolja régi helyét. Ott volt, ott kellet lennie. Lazyar a kérdésre bólint.*
~Igen Mágia.~
//A sebhely//
*A zöld trutyi amit magába döntött segít. Fájdalma csökken, és ezzel izgalma is. Egy sokkos állapotú lánynál a fájdalom csökkenése egy remény arra, hogy nem marad ott a heg élete végéig. Pedig hát! Ez most lényegtelen. Hiszen arra is rá kell eszméljen, hogy a fájdalom szűnik, de a seb nem heged, vérzik tovább ami nagyon nem jó. Átsuhan az agyán egy iszonyatosan rémes gondolat.*
~Ki kell égetni.~
*Ezt pediglen nagyon, de nagyon nem akarja. Amíg Lyv az asztalnál tevékenykedik, addig ő két lábra vergődi magát valahogy. Odatántorog, esetlenül az asztalhoz. Lyv mellé ér, és bele is kapaszkodik. Már nem sír, csak szipog. Lassan a légzése is rendes ritmusra ér, mikor látja a könyv hiányát. Kikérné magának Lyv gondolatait, ha hallaná, igen is rend van. Az eddigiekhez képest rend van, hiszen rendet rakott. Már nincs hova rakni a könyveket, kevés a polc. Bár a rend eléggé múltidejű, mert Lazyar, épp most vágja szét a könyvkupacot egy karlegyintéssel.*
-Hol? Hol van? Itt volt! Ho... hol van?
*Mondja miközben könyvek repülnek szanaja-széjjel. Egyszer egyébként megáll és arcára ül a felismerés. Lemutat az asztalra, ahol a könyvnek kellene lennie, és hatalmas szemeket mereszt Lyvre. Azaz azt tenné, ha az egyik éppen nem lenne egy vérben forgó égő húscafat. Rémes látvány. A könyv ott van az asztalon. Legalábbis a por kirajzolja régi helyét. Ott volt, ott kellet lennie. Lazyar a kérdésre bólint.*
~Igen Mágia.~
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-30 12:02:00
Üzenet elküldve: 2016-08-30 12:02:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Sokat sétál, de hamar észreveszi a villát, ahol a Sillerforw család lakik. A fekete kovácsoltvas kerítésnél látja a család nevét és alatta a címert is. Büszke kicsit magára, hogy a legelőkelőbb részen kezdte a keresgélést és hogy ilyen hamar rátalált a házra. Gyorsan végigsimít a haján, hogy az még mindig tökéletes e, ha egy tincs is kilógna, azt megigazítja, majd a ruháján is végigsimít. Az első benyomás a legfontosabb és a jó megjelenés csak előnyére lehet.
Elég tragédia érte a családot nem oly régen és elkél nekik a hűséges munkaerő, aki beéri otthonnal a szolgálataiért cserébe.
Jelzi hát jöttét és várja a bebocsátást, hogy előadhassa munka iránti szándékait.*
Elég tragédia érte a családot nem oly régen és elkél nekik a hűséges munkaerő, aki beéri otthonnal a szolgálataiért cserébe.
Jelzi hát jöttét és várja a bebocsátást, hogy előadhassa munka iránti szándékait.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 23:44:27
Üzenet elküldve: 2016-08-29 23:44:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Csend. Az egykor nyüzsgő családi otthon mostanában gyakran kong az ürességtől. A nap már régen lement, de a dagadó hold és a csillagok hada szokatlan fényességgel ragyogja be a kertet. A tücskök dala halkan átszivárog a csukott ablakokon, léptek tompa dobogása halad végig a nyugati szárny felső folyosójának szőnyegén, végül három óvatos kopogás hallatszik a kicsi Úrnő szobájának ajtaján. Qeron ácsorog odakint kényelmes esti köpenyében, rég nem tudott már kettesben beszélgetni Meropeával, ma végre hamarabb sikerült hazakeverednie és van ideje még a gyermek szokásos lefekvési ideje előtt bekéredzkedni hozzá. Szólni nem szól, nem lehet egészen biztos abban hogy odabent még ébren vannak, de nem akarja kihasználatlanul elvesztegetni ezt a ritka alkalmat. Manapság bizony nagyon sok a tennivalója, ha pedig éppen ő érne rá akkor az Úrnőnek vannak fontosabb napirendi pontja annál, mint hogy vele bájcseverésszen. Az elmúlt hónapokban minden annyira más lett. Minden kettejükre szakadt. Közösségben kénytelenek tartani a forma és az illem szabályait, pedig régen annyira jóban voltak. A bátyjával persze többet közösködött, hiszen őt a harcra is tanítania kellett, ő idősebb volt, kicsit szigorúbb volt a viszonyuk emiatt, de Meropeát igazán húgának tekintette. Talán ma este végre újra beszélgethetnének egy kicsit úgy mint régen, bár már azt sem nagyon tudja hogyan kezdené...*
//Macskakarmok//
*Csend. Az egykor nyüzsgő családi otthon mostanában gyakran kong az ürességtől. A nap már régen lement, de a dagadó hold és a csillagok hada szokatlan fényességgel ragyogja be a kertet. A tücskök dala halkan átszivárog a csukott ablakokon, léptek tompa dobogása halad végig a nyugati szárny felső folyosójának szőnyegén, végül három óvatos kopogás hallatszik a kicsi Úrnő szobájának ajtaján. Qeron ácsorog odakint kényelmes esti köpenyében, rég nem tudott már kettesben beszélgetni Meropeával, ma végre hamarabb sikerült hazakeverednie és van ideje még a gyermek szokásos lefekvési ideje előtt bekéredzkedni hozzá. Szólni nem szól, nem lehet egészen biztos abban hogy odabent még ébren vannak, de nem akarja kihasználatlanul elvesztegetni ezt a ritka alkalmat. Manapság bizony nagyon sok a tennivalója, ha pedig éppen ő érne rá akkor az Úrnőnek vannak fontosabb napirendi pontja annál, mint hogy vele bájcseverésszen. Az elmúlt hónapokban minden annyira más lett. Minden kettejükre szakadt. Közösségben kénytelenek tartani a forma és az illem szabályait, pedig régen annyira jóban voltak. A bátyjával persze többet közösködött, hiszen őt a harcra is tanítania kellett, ő idősebb volt, kicsit szigorúbb volt a viszonyuk emiatt, de Meropeát igazán húgának tekintette. Talán ma este végre újra beszélgethetnének egy kicsit úgy mint régen, bár már azt sem nagyon tudja hogyan kezdené...*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:26:26
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:26:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hátsókert//
*Az odabent zajló eseményekről mit sem tudva sétálgat kényelmesen a hátsókertben. Olyan nyugalom és boldogság járja át egész testét, amilyet talán még sosem érzett. Lát végre egy kiutat, egy irányt amin elindulhat, és ha jól keveri a kártyáit akkor nagyon sokat elérhet. A kis tó hídjának közepén megáll egy kicsit, hogy a korlátra támaszkodva tekintetét a víz tükrébe veszítse. Sosem gondolta volna hogy valaha idáig jut, azt meg pláne hogy ilyen hirtelen. Gondolataiból a park túloldalán motoszkáló Lauri zökkenti ki, nem veszi észre a tündért, valamit nagyon túr épp egy bokor gyökerénél, Nixy pedig csak elmosolyodik, és tovább sétál. Nem beszélgetett még a kertésszel, elmondták neki a nevét és egyszer egymásra köszöntek, de ennyi volt. A mai reggelt sem gondolná a megismerkedésre szánni, inkább tenne már valami hasznosat. Talán Liornnal kellene beszélnie erről, valószínűtlen hogy az úrnőt kellene zargatnia pénzügyekkel. Végül az egyik tó melletti padra telepedik le és csak élvezi a kényelmet és nyugalmat amit kapott. A napsütést, a szép kertet... Közben talán odabent már tálalják a reggelit, de ő inkább megvárná amíg a többség már végez. Nem szeretne a nagyurakkal és hölgyekkel együtt enni.*
*Az odabent zajló eseményekről mit sem tudva sétálgat kényelmesen a hátsókertben. Olyan nyugalom és boldogság járja át egész testét, amilyet talán még sosem érzett. Lát végre egy kiutat, egy irányt amin elindulhat, és ha jól keveri a kártyáit akkor nagyon sokat elérhet. A kis tó hídjának közepén megáll egy kicsit, hogy a korlátra támaszkodva tekintetét a víz tükrébe veszítse. Sosem gondolta volna hogy valaha idáig jut, azt meg pláne hogy ilyen hirtelen. Gondolataiból a park túloldalán motoszkáló Lauri zökkenti ki, nem veszi észre a tündért, valamit nagyon túr épp egy bokor gyökerénél, Nixy pedig csak elmosolyodik, és tovább sétál. Nem beszélgetett még a kertésszel, elmondták neki a nevét és egyszer egymásra köszöntek, de ennyi volt. A mai reggelt sem gondolná a megismerkedésre szánni, inkább tenne már valami hasznosat. Talán Liornnal kellene beszélnie erről, valószínűtlen hogy az úrnőt kellene zargatnia pénzügyekkel. Végül az egyik tó melletti padra telepedik le és csak élvezi a kényelmet és nyugalmat amit kapott. A napsütést, a szép kertet... Közben talán odabent már tálalják a reggelit, de ő inkább megvárná amíg a többség már végez. Nem szeretne a nagyurakkal és hölgyekkel együtt enni.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:20:24
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:20:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Qeron szobája//
//Reggeli a nagyteremben//
*Delanernek ha egyszer arra a kérdésre kéne válaszolnia, hogy ki az a személy akinek nincs olyan tette, amire ne tudna felnézni biztos azt válaszolná, hogy Qeron uram. Gondolkodás nélkül. Persze ez nem feltétel nélküli tisztelet, csak amaz még nem adott okot rá, hogy Delaner másként vélekedjen, pedig komornyik tiszteletét könnyű elveszíteni. Mégis a tisztelet mellett, azért tart is urától, így nem meglepő, mennyire megkönnyebbül, mikor az tökéletes nyugodtsággal fogadja a Delaner által közölt híreket. Teljesen igaz, minden amit az úr mond, a komornyikot mégis idegesíti, hogy urának is olyannyira meg van kötve a keze, mint az övé. *
-Természetesen értem, hogy nem lehet kidobni, de mégis... az a szoba semmi képen nem lehet az övé. Legalább is ez az én véleményem. Az ön döntését persze semmiben nem akarom befolyásolni. -
*Nem is merne. Jobban ismeri már annál urát, sem minthogy bármilyen formában rá próbálja erőltetni a gondolatait, még kevésbé az akaratát. De ilyen dolgokra nincs is szükség, mert az úr az esetek nagy százalékában helyes dönt, már ami Delaner véleményét érinti. Most is még csak nem is kellett említést tenni ellenérzéseiről és ura már is kezébe vette az irányítást. *
-Pompás ötlet uram. Persze ha bármiben segítségére tudok lenni, tudja hogy tud elérni. -
*Majd mikor ura távozás közben megköszöni, hogy tájékoztatta egy kicsit meglepődik. Nem szokott ennyire... emberi lenni. *
-T... Természetesen nincs mit uram, nekem volt megtiszteltetés. -
*Hebegi, miközben becsukja ura ajtaját és gyors léptekkel elindul utána. Folyamatosan ura mögött halad, csak hogy a rangok jól érzékelhetőek legyenek, egyedül akkor vág be elé, mikor elérik az ebédlőt, akkor is csak azért, hogy kinyithassa előre az ajtót. Mikor ura köszönt mindenkit, egy kicsit ő is meghajol. Majd gyorsan Lyv mellé lépdel onnan figyeli a további eseményeket. Persze a köszönést sem felejti el. *
-Lyvanär, Gradak. -
*Mondhatná persze, hogy milyen szép reggelük van, de sajnos nem hazugnak nevelték, így eltekint a további szócsépléstől. Persze ha bármit kérdeznek készséggel válaszol, de figyelmét újra az úrfi és Qeron uram közti beszélgetés köti le. *
~Még hogy mindenki örömére... Qeron uram ezzel nagyon félrenyúltál most. ~
*Gondolja, miközben próbálja gondolataival lekötni magát. Egy ideig tűr, de sajnos nem sokáig bírja, így akarata ellenére közbeszól. *
-Így van a kisasszonynak nagyon sűrű napja lesz, így ha csak nem akar talp a... *Ekkor jut eszébe kinek a szavába vágott is bele így gyorsan elnémul, de azért a bocsánatkérést nem felejti el. *... Sajnálom, nem tudom, hogy merészeltem ezt. -
*Majd gyorsan hátrébb lép, miközben olyan mélyre hajol, hogy orrával szinte súrolja a talajt. *
//Reggeli a nagyteremben//
*Delanernek ha egyszer arra a kérdésre kéne válaszolnia, hogy ki az a személy akinek nincs olyan tette, amire ne tudna felnézni biztos azt válaszolná, hogy Qeron uram. Gondolkodás nélkül. Persze ez nem feltétel nélküli tisztelet, csak amaz még nem adott okot rá, hogy Delaner másként vélekedjen, pedig komornyik tiszteletét könnyű elveszíteni. Mégis a tisztelet mellett, azért tart is urától, így nem meglepő, mennyire megkönnyebbül, mikor az tökéletes nyugodtsággal fogadja a Delaner által közölt híreket. Teljesen igaz, minden amit az úr mond, a komornyikot mégis idegesíti, hogy urának is olyannyira meg van kötve a keze, mint az övé. *
-Természetesen értem, hogy nem lehet kidobni, de mégis... az a szoba semmi képen nem lehet az övé. Legalább is ez az én véleményem. Az ön döntését persze semmiben nem akarom befolyásolni. -
*Nem is merne. Jobban ismeri már annál urát, sem minthogy bármilyen formában rá próbálja erőltetni a gondolatait, még kevésbé az akaratát. De ilyen dolgokra nincs is szükség, mert az úr az esetek nagy százalékában helyes dönt, már ami Delaner véleményét érinti. Most is még csak nem is kellett említést tenni ellenérzéseiről és ura már is kezébe vette az irányítást. *
-Pompás ötlet uram. Persze ha bármiben segítségére tudok lenni, tudja hogy tud elérni. -
*Majd mikor ura távozás közben megköszöni, hogy tájékoztatta egy kicsit meglepődik. Nem szokott ennyire... emberi lenni. *
-T... Természetesen nincs mit uram, nekem volt megtiszteltetés. -
*Hebegi, miközben becsukja ura ajtaját és gyors léptekkel elindul utána. Folyamatosan ura mögött halad, csak hogy a rangok jól érzékelhetőek legyenek, egyedül akkor vág be elé, mikor elérik az ebédlőt, akkor is csak azért, hogy kinyithassa előre az ajtót. Mikor ura köszönt mindenkit, egy kicsit ő is meghajol. Majd gyorsan Lyv mellé lépdel onnan figyeli a további eseményeket. Persze a köszönést sem felejti el. *
-Lyvanär, Gradak. -
*Mondhatná persze, hogy milyen szép reggelük van, de sajnos nem hazugnak nevelték, így eltekint a további szócsépléstől. Persze ha bármit kérdeznek készséggel válaszol, de figyelmét újra az úrfi és Qeron uram közti beszélgetés köti le. *
~Még hogy mindenki örömére... Qeron uram ezzel nagyon félrenyúltál most. ~
*Gondolja, miközben próbálja gondolataival lekötni magát. Egy ideig tűr, de sajnos nem sokáig bírja, így akarata ellenére közbeszól. *
-Így van a kisasszonynak nagyon sűrű napja lesz, így ha csak nem akar talp a... *Ekkor jut eszébe kinek a szavába vágott is bele így gyorsan elnémul, de azért a bocsánatkérést nem felejti el. *... Sajnálom, nem tudom, hogy merészeltem ezt. -
*Majd gyorsan hátrébb lép, miközben olyan mélyre hajol, hogy orrával szinte súrolja a talajt. *
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 18:23:59
Üzenet elküldve: 2016-08-29 18:23:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a nagyteremben//
*Torokköszörülés hallatszik az ajtóból, aki pedig a hangra odapillant Qeront ismerheti fel forrásként. Nyúzottságát sikeresen a szobájában hagyta, de továbbra is kissé komor, és szokásához híven komoly arcot vág.*
- Szép jó reggelt mindenkinek.
*Közben persze beljebb sétál, az asztalokat veszi célba, de először útba ejti Meropeát.*
- Úrnőm.
*Neki természetesen kiemelt figyelem és tisztelet jár, meg is hajol felé annak rendje 's módja szerint. Amíg Meropea nem reagálja le köszöntését addig nem is foglalkozik mással, utána viszont Lianth felé fordul.*
- Lianth Uram, azt hiszem mindnyájunk nevében beszélek amikor azt mondom, örülünk hogy újra látunk. De az élet sajnos már nem olyan önfeledt mint amikor utoljára itt jártál, rengeteg a tennivaló.
*Próbál finoman utalni rá hogy ne rabolja az idejüket és ne terelje el Meropea figyelmét arról ami igazán fontos.*
- Természetesen a mi otthonunk a te otthonod is, maradj ameddig csak kedved tartja, de sajnos kevés időt tudunk majd együtt tölteni.
*Egyelőre ennyit szeretett volna a vendégük tudtára adni, aztán ismét a család feje felé fordul.*
- Reggeli után jelenésem van a barakkban egy megbeszélésen, javasolnám hogy tarts velünk. Az egyszerű népek hamar elfelejtik azt amit nem látnak.
*Torokköszörülés hallatszik az ajtóból, aki pedig a hangra odapillant Qeront ismerheti fel forrásként. Nyúzottságát sikeresen a szobájában hagyta, de továbbra is kissé komor, és szokásához híven komoly arcot vág.*
- Szép jó reggelt mindenkinek.
*Közben persze beljebb sétál, az asztalokat veszi célba, de először útba ejti Meropeát.*
- Úrnőm.
*Neki természetesen kiemelt figyelem és tisztelet jár, meg is hajol felé annak rendje 's módja szerint. Amíg Meropea nem reagálja le köszöntését addig nem is foglalkozik mással, utána viszont Lianth felé fordul.*
- Lianth Uram, azt hiszem mindnyájunk nevében beszélek amikor azt mondom, örülünk hogy újra látunk. De az élet sajnos már nem olyan önfeledt mint amikor utoljára itt jártál, rengeteg a tennivaló.
*Próbál finoman utalni rá hogy ne rabolja az idejüket és ne terelje el Meropea figyelmét arról ami igazán fontos.*
- Természetesen a mi otthonunk a te otthonod is, maradj ameddig csak kedved tartja, de sajnos kevés időt tudunk majd együtt tölteni.
*Egyelőre ennyit szeretett volna a vendégük tudtára adni, aztán ismét a család feje felé fordul.*
- Reggeli után jelenésem van a barakkban egy megbeszélésen, javasolnám hogy tarts velünk. Az egyszerű népek hamar elfelejtik azt amit nem látnak.
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 14:28:02
Üzenet elküldve: 2016-08-29 14:28:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
*Mikor megérkezik félrebiccent üdvözlésként a mindig csinos és bájos idomú Lyvnek. Természetesen a sármos mosoly kíséretében, de hamar lelohad az arcáról, hiszen Meropea feláll. Most leginkább a kisasszonnyal foglalkozik a tekintete, meg mindene. Rá figyel, bár elismeri a szobában lévők létezését is. Mikor a kimért léptekkel induló kislányt látja a mosoly lehervad az arcáról.*
~Ettől féltem! Delaner, és Queron. Úrnőt csináltak a húgom lányából.~
*Mondja egy dühös kelletlen lemondással a hangjában, mikor felgyorsulnak a léptek, és a pici aranyos lábak az övé előtt állnak meg. Egy édes szinte apai mosoly kúszik vissza az arcára.*
-Mit keresnék? Hát téged!
*Mondja s halkan el is neveti magát. Természetesen hagyja az ölelést, sőt vissza is ölel. Szorosan. Kicsit lehajol, hogy a lánynak egyszerű dolga legyen, majd egészen féltérdre ereszkedik. A sebhely tényleg új. Még innen szerezte vissza a bátyjához menet. Mikor a szorítás abbamarad, nem engedi elmenni. Ha hagyja magát akkor a fél térdére ülteti, és tenyerébe fogja a lány arcát, ha az hagyja. Mélyen a szemébe néz, mintha a lelkéig akarna lelátni benne. Valami szív facsart mosoly ül az arcán. A szomorúság szépségével megjelenik egy kisebb könnycsepp egyik szemében. Karcos mély hangján őszinte dicséretet mond a lánynak.*
-Gyönyörű vagy mint anyád volt.
*Csak eztán hagyja, hogy felállítsa és elcipelje kézen fogva leülni valahova. Nehezen kezd bele a válaszba. A beszélgetést valami vidámabb témával akarta kezdeni.*
-Megkésett a leveled úrnőm, s bátyám is késleltette indulásom, de amint megtudtam a csata hírét, nem volt maradásom otthon. Minden tisztségem leadtam, és jöttem amint lehetett.
*Mondja töredelmes tárgyilagossággal. Nincs szomorúság a hangjában, hiszen azzal csak bút keltene másban is. Hogy kardját, és életét adja Meropeának, azzal még várna. Kell hozzá Queron kék vére, hogy szentesítse a dolgot.*
-De itt vagyok, mert ha nem is szólítottál nekem a kismacskám mellett van a helyem.
*Mondja egy hajszálnyit üdébb hangsúllyal. Majd vár. Nem tudja milyen reakciókat vált ki a mondataival, és egy kicsit körbenéz, hiszen nem akarja elszúrni a dolgot. Mégis mindenesetre csak Meropea érdekli igazán.*
*Mikor megérkezik félrebiccent üdvözlésként a mindig csinos és bájos idomú Lyvnek. Természetesen a sármos mosoly kíséretében, de hamar lelohad az arcáról, hiszen Meropea feláll. Most leginkább a kisasszonnyal foglalkozik a tekintete, meg mindene. Rá figyel, bár elismeri a szobában lévők létezését is. Mikor a kimért léptekkel induló kislányt látja a mosoly lehervad az arcáról.*
~Ettől féltem! Delaner, és Queron. Úrnőt csináltak a húgom lányából.~
*Mondja egy dühös kelletlen lemondással a hangjában, mikor felgyorsulnak a léptek, és a pici aranyos lábak az övé előtt állnak meg. Egy édes szinte apai mosoly kúszik vissza az arcára.*
-Mit keresnék? Hát téged!
*Mondja s halkan el is neveti magát. Természetesen hagyja az ölelést, sőt vissza is ölel. Szorosan. Kicsit lehajol, hogy a lánynak egyszerű dolga legyen, majd egészen féltérdre ereszkedik. A sebhely tényleg új. Még innen szerezte vissza a bátyjához menet. Mikor a szorítás abbamarad, nem engedi elmenni. Ha hagyja magát akkor a fél térdére ülteti, és tenyerébe fogja a lány arcát, ha az hagyja. Mélyen a szemébe néz, mintha a lelkéig akarna lelátni benne. Valami szív facsart mosoly ül az arcán. A szomorúság szépségével megjelenik egy kisebb könnycsepp egyik szemében. Karcos mély hangján őszinte dicséretet mond a lánynak.*
-Gyönyörű vagy mint anyád volt.
*Csak eztán hagyja, hogy felállítsa és elcipelje kézen fogva leülni valahova. Nehezen kezd bele a válaszba. A beszélgetést valami vidámabb témával akarta kezdeni.*
-Megkésett a leveled úrnőm, s bátyám is késleltette indulásom, de amint megtudtam a csata hírét, nem volt maradásom otthon. Minden tisztségem leadtam, és jöttem amint lehetett.
*Mondja töredelmes tárgyilagossággal. Nincs szomorúság a hangjában, hiszen azzal csak bút keltene másban is. Hogy kardját, és életét adja Meropeának, azzal még várna. Kell hozzá Queron kék vére, hogy szentesítse a dolgot.*
-De itt vagyok, mert ha nem is szólítottál nekem a kismacskám mellett van a helyem.
*Mondja egy hajszálnyit üdébb hangsúllyal. Majd vár. Nem tudja milyen reakciókat vált ki a mondataival, és egy kicsit körbenéz, hiszen nem akarja elszúrni a dolgot. Mégis mindenesetre csak Meropea érdekli igazán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396