Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:37:58
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Delaner//
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
- Fenyegettelek, bizony. Mert csak a reggelimet akartam megenni, de Te ide pofátlankodtál a havibajoddal cimbora, amikor normálisan is meglehetett volna mindezt beszélni. *sziszegi a férfi fogai között. De, hogy dühös lenne? Ó, egyáltalán nem! Ez a finom és nőies Arac, aki sokáig még humorérzékkel is bírja.*
- Én tudom a helyemet, de úgy tűnik Te nagyon nem, barátom. Nem én kezdtem el ezt az egészet, szóval ha nem szeretnéd, hogy a mostani kis tanácstermes gyűlésen elmondjam az úrnődnek, hogy milyen fogadtatásra leltem itt a konyhán, jobb ha nagyon kedves leszel velem, és ha mosolygok, visszamosolyogsz rám. *vág is egy grimasz szerű vigyort nyomban.*
- Helyes. Szerintem is zárjuk le. Habár még egy sértést meghallok tőled, és biztosíthatlak, hogy végig fogom röhögni a kis lyukban eltelő életemet. *grimaszol továbbra is.*
- Úgyhogy azt gondolom... kezdjük elölről ezt az ismeretséget. Oké, cimbora? *veregeti vállon hunyorogva a férfit.*
- Mint mondtam már, Arac vagyok... a Te neved nem hangzott el eddig még egyszer sem. *nyúl egy almáért, majd a szájához emeli azt.*
- Nem is tudom kit neveltek a farkasok... *vigyorodik el ismét, majd beleharap az almába.*
- Még találkozunk. *kacsint ismét. Legszívesebben bezúzná a pasas képét, de inkább elengedi a haragjával együtt. Nem megy a sarkába, hagyja, hogy az kihúzzon a konyhából és Venna felé fordul.*
- Bocsásd meg ezt a kis közjátékot hölgyem. Egyébként isteni volt a tojás! *vigyorog bűbájosan, kacsintva hozzá egy pajkosat, majd ha már úgy érzi, elég előnyhöz jutott ez a kis ficsúr, az almával a kezében, jóízűen falatozva azt, megindul ő is, hogy nem sokkal ezután már a tanácsteremben ácsorogjon a falhoz dőlve, a többiek érkezte előtt még az almát eszegetve. Persze amint elkezdődik a cécó, majd befejezi a falatozást, de úgy érzi, addig nincs szükség rá, hogy haptákba vágja magát. Nem nemes ő, hanem zsoldos, méghozzá a legjobbak közül. Kár, hogy ezt itt még nem tudják.*
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
- Fenyegettelek, bizony. Mert csak a reggelimet akartam megenni, de Te ide pofátlankodtál a havibajoddal cimbora, amikor normálisan is meglehetett volna mindezt beszélni. *sziszegi a férfi fogai között. De, hogy dühös lenne? Ó, egyáltalán nem! Ez a finom és nőies Arac, aki sokáig még humorérzékkel is bírja.*
- Én tudom a helyemet, de úgy tűnik Te nagyon nem, barátom. Nem én kezdtem el ezt az egészet, szóval ha nem szeretnéd, hogy a mostani kis tanácstermes gyűlésen elmondjam az úrnődnek, hogy milyen fogadtatásra leltem itt a konyhán, jobb ha nagyon kedves leszel velem, és ha mosolygok, visszamosolyogsz rám. *vág is egy grimasz szerű vigyort nyomban.*
- Helyes. Szerintem is zárjuk le. Habár még egy sértést meghallok tőled, és biztosíthatlak, hogy végig fogom röhögni a kis lyukban eltelő életemet. *grimaszol továbbra is.*
- Úgyhogy azt gondolom... kezdjük elölről ezt az ismeretséget. Oké, cimbora? *veregeti vállon hunyorogva a férfit.*
- Mint mondtam már, Arac vagyok... a Te neved nem hangzott el eddig még egyszer sem. *nyúl egy almáért, majd a szájához emeli azt.*
- Nem is tudom kit neveltek a farkasok... *vigyorodik el ismét, majd beleharap az almába.*
- Még találkozunk. *kacsint ismét. Legszívesebben bezúzná a pasas képét, de inkább elengedi a haragjával együtt. Nem megy a sarkába, hagyja, hogy az kihúzzon a konyhából és Venna felé fordul.*
- Bocsásd meg ezt a kis közjátékot hölgyem. Egyébként isteni volt a tojás! *vigyorog bűbájosan, kacsintva hozzá egy pajkosat, majd ha már úgy érzi, elég előnyhöz jutott ez a kis ficsúr, az almával a kezében, jóízűen falatozva azt, megindul ő is, hogy nem sokkal ezután már a tanácsteremben ácsorogjon a falhoz dőlve, a többiek érkezte előtt még az almát eszegetve. Persze amint elkezdődik a cécó, majd befejezi a falatozást, de úgy érzi, addig nincs szükség rá, hogy haptákba vágja magát. Nem nemes ő, hanem zsoldos, méghozzá a legjobbak közül. Kár, hogy ezt itt még nem tudják.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:23:47
Üzenet elküldve: 2016-09-04 20:23:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arac//
*Csendesen figyeli ahogy a férfi feláll és nekiáll dicsőíteni önmagát. Kissé ugyan túlzásba esik legalább is Delaner szerint, de azért egy félmosoly ül ki az arcára, hisz sikeresen felbőszítette a férfit. Viszont a fölött még sem mehet el tétlenül, hogy végül is halálosan megfenyegették és már készül arra, hogy elküldje melegebb éghajlatra Aracot, de Liorn mester megszakítja eme tevékenységének végre hajtásában. És bár nem szívesen teszi, mégis elfordul Aractól, hogy ha már a férfi nem ő illedelmes választ adjon a mester kijelentésére. *
-Köszönöm a tájékoztatást mester és azonnal indulok is, csak még van egy elintézetlen dolgom. -
*Fordul vissza egy kacsintás erejére Arac felé.*
-De azonnal indulok. -
*Megvárja, míg elhagyja a termet a mester, majd visszafordul a harcos felé. És még egy mosolyszerűséget is megenged magának.*
-Na mármost. Ha jól értelmeztem a szavaidat akkor te megfenyegettél engem. Így van? -
*Kérdi mosolyogva, de ez hamar elillan és komorabban folytatja. *
-Tehát, vagy megtanulod, hogy hol a helyed, vagy életed hátralevő nyomorúságos kis napjait egy sötét kis zugban töltheted a börtönbe zárva. -
*Már a gondolattól is, hogy ezt az alakot rács mögött láthatja mosolygásra készteti. *
-Szóval szerintem most zárjuk le ezt a vitát, mert ugyebár én nem akarom törött nyakkal végezni és gondolom te se akarsz egy sötét kis lyukban élni eztán, bár ahogy elnézlek ez nem lenne nagy változás. -
*Fejezi be, az utolsó mondatot is épp olyan halkan mondja, hogy azt még az előtte álló éppen hallja. *
-Nah de, engem hív a kötelesség, bár úgy gondolom neked is jönnöd kéne. Csak a rend kedvéért akkor hogy is hívnak? De végül is mindegy. -
*Fejezi be a mondatot és elindul a tanácsterem irányába. Nem fordul hátra, de reméli, hogy a harcos követi nem szeretné, ha késne még akkor sem ha ki nem állhatja. Bár most, hogy jobban belegondol késsen csak, egy kis szidás nem árt neki. Mikor odaér az ajtó elé illedelmesen kopog, majd mikor behívják óvatosan meghajol és köszönti a bent lévőket. Bár mikor meglátja Lyvanärt egy kis grimasz fut át az arcán, de nem mutatja jelét annak, hogy bármi is történt volna köztük. Megvárja még azt mondják neki, hogy leülhet, majd eleget is tesz a kérésnek, majd érdeklődő tekintettel várja a fejleményeket. *
*Csendesen figyeli ahogy a férfi feláll és nekiáll dicsőíteni önmagát. Kissé ugyan túlzásba esik legalább is Delaner szerint, de azért egy félmosoly ül ki az arcára, hisz sikeresen felbőszítette a férfit. Viszont a fölött még sem mehet el tétlenül, hogy végül is halálosan megfenyegették és már készül arra, hogy elküldje melegebb éghajlatra Aracot, de Liorn mester megszakítja eme tevékenységének végre hajtásában. És bár nem szívesen teszi, mégis elfordul Aractól, hogy ha már a férfi nem ő illedelmes választ adjon a mester kijelentésére. *
-Köszönöm a tájékoztatást mester és azonnal indulok is, csak még van egy elintézetlen dolgom. -
*Fordul vissza egy kacsintás erejére Arac felé.*
-De azonnal indulok. -
*Megvárja, míg elhagyja a termet a mester, majd visszafordul a harcos felé. És még egy mosolyszerűséget is megenged magának.*
-Na mármost. Ha jól értelmeztem a szavaidat akkor te megfenyegettél engem. Így van? -
*Kérdi mosolyogva, de ez hamar elillan és komorabban folytatja. *
-Tehát, vagy megtanulod, hogy hol a helyed, vagy életed hátralevő nyomorúságos kis napjait egy sötét kis zugban töltheted a börtönbe zárva. -
*Már a gondolattól is, hogy ezt az alakot rács mögött láthatja mosolygásra készteti. *
-Szóval szerintem most zárjuk le ezt a vitát, mert ugyebár én nem akarom törött nyakkal végezni és gondolom te se akarsz egy sötét kis lyukban élni eztán, bár ahogy elnézlek ez nem lenne nagy változás. -
*Fejezi be, az utolsó mondatot is épp olyan halkan mondja, hogy azt még az előtte álló éppen hallja. *
-Nah de, engem hív a kötelesség, bár úgy gondolom neked is jönnöd kéne. Csak a rend kedvéért akkor hogy is hívnak? De végül is mindegy. -
*Fejezi be a mondatot és elindul a tanácsterem irányába. Nem fordul hátra, de reméli, hogy a harcos követi nem szeretné, ha késne még akkor sem ha ki nem állhatja. Bár most, hogy jobban belegondol késsen csak, egy kis szidás nem árt neki. Mikor odaér az ajtó elé illedelmesen kopog, majd mikor behívják óvatosan meghajol és köszönti a bent lévőket. Bár mikor meglátja Lyvanärt egy kis grimasz fut át az arcán, de nem mutatja jelét annak, hogy bármi is történt volna köztük. Megvárja még azt mondják neki, hogy leülhet, majd eleget is tesz a kérésnek, majd érdeklődő tekintettel várja a fejleményeket. *
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-04 19:56:20
Üzenet elküldve: 2016-09-04 19:56:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Titkos vágyak//
*Éppen benyitna a szobájába, mikor Lyvanar lép a folyosóra. Mosolyogva fogadja és válaszolja meg a kérdéseit.*
-Igen, ahogy magad is láthatod. *Gúny nélkül, mosolyogva beszél.*
-Semmi említésre méltó nem történt. Bár őszinte leszek, nekem nagyon furcsa volt, hogy csak ilyen kevesen voltunk. Szívem szerint öt kipróbált fegyveres nélkül a kertkapuig nem engedném el a Kis... az Úrnőt. *Összeszorítja a fogát, majdnem a becenevén utalt Meropea Úrnőre! Lyvanart mindig nagyon kedvelte, most is nagyon örül, hogy látja, talán ezért feledkezett meg egy pillanatra magáról.*
-Ha esetleg még nem hallottad, az Úrnő mindenkit a tanácsterembe hívat. Levele jött és miután elolvasta, így döntött. Innen én is oda megyek, úgyhogy megyek is átöltözni. *Már lépne be az ajtón, mikor megtorpan. Kérje meg a lányt, hogy segítsen? Sokat könnyítene a dolgán, de indulás előtt sem segített, bár akkor nem is kérte szemtől szemben. Mindegy, egy próbát megér.*
-Segítesz levenni és letakarítani a vértemet? Megy egyedül is, de segítséggel sokkal gyorsabb. Persze, ha megint fontosabb dolgod van, nem tartanálak föl... *A lány válaszán és elfojtott indulatán elmosolyodna, de nem akarja megbántani. ~Szóval Delaner. Azt a marhát egyszer úgyis megüti a guta. Esetleg én.~ De hangosan persze mást mond, nem látja értelmét, hogy állást foglaljon a cselédek huzakodásában, nem akar belefolyni egy ilyen konfliktusba, amíg nem feltétlenül muszáj.*
-Biztos vagyok benne, hogy nem a Te hibád volt a nézeteltérés.
*Ahogy egy lovagtól elvárható, udvariasan előreengedi a lányt az ajtóban. Az már kevésbé lovagias cselekedet, hogy amint elhalad előtte, szeme a ringó csípőjére és kerek fenekére téved. ~"Állok rendelkezésedre", ezt mondta.~ Fejében felrémlik a kép, ahogy a lány után nyúl és végigsimít a derekán, csípőjén, combján, aztán másik kezével is átkarolja, szembe fordítja magával és... Aprót ráz a fején, mik nem jutnak eszébe? Lyvanar után Ő is belép a szobába, becsukja az ajtót, majd megáll a lány előtt, kis terpeszben, kicsit eltartott kezekkel, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek a vért darabjait tartó szíjak. Ahogy megérzi a karcsú ujjak matatását, újra meglódul a fantáziája, főleg, mikor egy-egy pillanatra a lány bőrét érinti. Eszébe jut, mennyi idejük lehet a tanácskozásig és mi mindent lehetne még addig csinálni. Ahogy Lyvanar nagy odafigyeléssel oldja a szíjakat, önkéntelenül vagy szándékosan, de egészen közel húzódik Gradakhoz. A férfi orrát megtölti a illata, amitől egyre inkább elködösülnek a gondolatai és egyre inkább csak arra tud gondolni, hogy átöleli, belemarkol a hajába, közel húzza...
Az utolsó lemez tompa puffanással hullik a szőnyegre. Gradak sóhajtásnak álcázva próbálja kifújni a bent tartott levegőt, pulzusa úgy ver, mintha harcból jött volna. Gyorsan az állványra pakolja a vért darabjait, amiket a gondos cselédlány egy erre használatos ronggyal fürgén le is töröl. Ahogy végez, már indulna is. Gradak csalódottságot érez, úgy számolta, egy csók még pont belefért volna az idejükbe. ~Mi van velem? Biztos a hazatérés érzelmi sokkja miatt vagyok így megkergülve...~ Lyvanar kérdésére bólint.*
-Semmi sem fontosabb, mint az Úrnő parancsa. Menjünk!
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 20:07:40
//Titkos vágyak//
*Éppen benyitna a szobájába, mikor Lyvanar lép a folyosóra. Mosolyogva fogadja és válaszolja meg a kérdéseit.*
-Igen, ahogy magad is láthatod. *Gúny nélkül, mosolyogva beszél.*
-Semmi említésre méltó nem történt. Bár őszinte leszek, nekem nagyon furcsa volt, hogy csak ilyen kevesen voltunk. Szívem szerint öt kipróbált fegyveres nélkül a kertkapuig nem engedném el a Kis... az Úrnőt. *Összeszorítja a fogát, majdnem a becenevén utalt Meropea Úrnőre! Lyvanart mindig nagyon kedvelte, most is nagyon örül, hogy látja, talán ezért feledkezett meg egy pillanatra magáról.*
-Ha esetleg még nem hallottad, az Úrnő mindenkit a tanácsterembe hívat. Levele jött és miután elolvasta, így döntött. Innen én is oda megyek, úgyhogy megyek is átöltözni. *Már lépne be az ajtón, mikor megtorpan. Kérje meg a lányt, hogy segítsen? Sokat könnyítene a dolgán, de indulás előtt sem segített, bár akkor nem is kérte szemtől szemben. Mindegy, egy próbát megér.*
-Segítesz levenni és letakarítani a vértemet? Megy egyedül is, de segítséggel sokkal gyorsabb. Persze, ha megint fontosabb dolgod van, nem tartanálak föl... *A lány válaszán és elfojtott indulatán elmosolyodna, de nem akarja megbántani. ~Szóval Delaner. Azt a marhát egyszer úgyis megüti a guta. Esetleg én.~ De hangosan persze mást mond, nem látja értelmét, hogy állást foglaljon a cselédek huzakodásában, nem akar belefolyni egy ilyen konfliktusba, amíg nem feltétlenül muszáj.*
-Biztos vagyok benne, hogy nem a Te hibád volt a nézeteltérés.
*Ahogy egy lovagtól elvárható, udvariasan előreengedi a lányt az ajtóban. Az már kevésbé lovagias cselekedet, hogy amint elhalad előtte, szeme a ringó csípőjére és kerek fenekére téved. ~"Állok rendelkezésedre", ezt mondta.~ Fejében felrémlik a kép, ahogy a lány után nyúl és végigsimít a derekán, csípőjén, combján, aztán másik kezével is átkarolja, szembe fordítja magával és... Aprót ráz a fején, mik nem jutnak eszébe? Lyvanar után Ő is belép a szobába, becsukja az ajtót, majd megáll a lány előtt, kis terpeszben, kicsit eltartott kezekkel, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek a vért darabjait tartó szíjak. Ahogy megérzi a karcsú ujjak matatását, újra meglódul a fantáziája, főleg, mikor egy-egy pillanatra a lány bőrét érinti. Eszébe jut, mennyi idejük lehet a tanácskozásig és mi mindent lehetne még addig csinálni. Ahogy Lyvanar nagy odafigyeléssel oldja a szíjakat, önkéntelenül vagy szándékosan, de egészen közel húzódik Gradakhoz. A férfi orrát megtölti a illata, amitől egyre inkább elködösülnek a gondolatai és egyre inkább csak arra tud gondolni, hogy átöleli, belemarkol a hajába, közel húzza...
Az utolsó lemez tompa puffanással hullik a szőnyegre. Gradak sóhajtásnak álcázva próbálja kifújni a bent tartott levegőt, pulzusa úgy ver, mintha harcból jött volna. Gyorsan az állványra pakolja a vért darabjait, amiket a gondos cselédlány egy erre használatos ronggyal fürgén le is töröl. Ahogy végez, már indulna is. Gradak csalódottságot érez, úgy számolta, egy csók még pont belefért volna az idejükbe. ~Mi van velem? Biztos a hazatérés érzelmi sokkja miatt vagyok így megkergülve...~ Lyvanar kérdésére bólint.*
-Semmi sem fontosabb, mint az Úrnő parancsa. Menjünk!
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 20:07:40
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-04 11:45:05
Üzenet elküldve: 2016-09-04 11:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Titkos vágyak//
*Elégedetten néz végig a szépen előkészített, tiszta szobán. Könnyed mozdulattal kisimítja ruhája ráncait és kisöpri arcából a folyton elszabaduló, kósza tincseket. Gondolatai egész délelőtt csapongtak, hol Delaner botrányos viselkedésén, hol a Gradakkal kihagyott lehetőségen mereng. Még az előbbitől a düh tüzeli fel, utóbbitól a csalódottság hűti le. Épp megint a Delanerrel folytatott vitán járnak a gondolatai, mikor dolga végeztével elindul kifelé.*
~Biztosan nem fogja annyiban hagyni. Talán kár volt vele felvenni a kesztyűt, mert a végén még én húzom a rövidebbet.~
*Arcát grimaszba húzza a gondolatra, de amint becsukja az ajtót és megfordul, Gradakot pillantja meg, aki épp a szobájába készül belépni. Meglepetésében kicsit megugrik.*
-Oh, hát vissza jöttetek? Minden rendben ment? Nem történt semmi?
*Nem tudja, mit is vár erre. Mégis mi történhetett egy séta alatt? Csak szóba akar elegyedni a férfivel, bármiről. Közben Gradak arcát fürkészi és minden vonását próbálja megjegyezni, hogy amikor egyedül lesz, akkor is tisztán felidézhesse. A férfi szűkszavúan válaszol és valami levélről beszél, ami miatt mindenkinek a tanácsterembe kell mennie.*
~Mindenkinek? Különös. Ugye nem megint valami csata felhívás? Nem mehet vissza! Hiszen csak most jött! Nekem még nem is volt lehetőségem...~
*Mielőtt eluralkodna rajta a pánik, a férfi megkéri, hogy segítsen neki levenni páncélt, amitől
Lyv meg is feledkezik a levélről, ám mikor megkérdezi, hogy reggel miért nem segített, megint elfutja a méreg. Félre tekint a férfiról, mert nem akar felé semmilyen rossz érzést közvetíteni, kezét pedig önkéntelenül ökölbe szorítja maga mellett.*
-Volt egy kis összetűzésem Delanerrel, aminek azt hiszem még meg lesz a böjtje. Ő tartott fel.
*Szűri fogai közt a választ és már szinte morogva fejezi be a mondatot, aztán megenyhül az arca, és bűnbánón visszanéz Gradakra.*
-Sajnálom. Szerettem volna segíteni, de elkéstem. Most azonban itt vagyok és állok rendelkezésedre.
*Aprót biccent a fejével, de nem veszi le a szemét a férfi szemeiről, és tekintetében valami felizzik. Gradak udvariasan félre áll, Lyv pedig belép a szobába, és ahogy az ágyra pillant, felvillan előtte az előző este és a fedetlen mellkasú férfi. Elönti a forróság és mélyen elpirul, ezért gyorsan elfordul az ágytól, de nem mer Gradak szemébe nézni. Alaposan végig méri a kopott, sérült páncélt.*
-Letakaríthatom és kifényesíthetem, de sajnos többet nem tehetek érte.
*Állapítja meg végül és ha a férfi hagyja, elgondolkodva simít végig a horpadásokon, karcolásokon, sérüléseken.*
~Talán ez mentette meg az életét.~
*Megborzong a gondolatra, majd ha Gradak is készen áll, gyors, ügyes mozdulatokkal kezdi el kibontani a csatokat, kapcsokat a páncélon. Továbbra is kerüli a férfi tekintetét, így is megremeg a keze néha amikor érzékenyebb részekhez ér. A szíve vadul ver, a gondolatait pedig erővel kell mederben tartania, de még így is elakad néha a lélegzete, amikor felidézi a puha, meleg bőr érintését. Végül azonban elfogynak a kemény lemezek és Lyv szívét egy kis csalódottság járja át. Nem szeretné még itt hagyni a férfit, de az itt léte így már indokolatlanná vált, ezért kénytelen kelletlen az ajtó felé vánszorog, de ott megtorpan.*
~Miért nem tudok elszakadni tőle?~
*Maga sem tudja mire vár, csak nézi a férfit szótlanul. Mielőtt azonban még kínossá válna a pillanat, eszébe jut a levél és a tanácsterem, ahova indultak.*
-Velem jössz, vagy még van dolgod?
*Kérdezi tétován, majd a férfi ha vele megy, ha nem, kilép a szobából és a tanácsterembe megy, ahol már Meropea és Qeron várják az érkezőket.*
//Titkos vágyak//
*Elégedetten néz végig a szépen előkészített, tiszta szobán. Könnyed mozdulattal kisimítja ruhája ráncait és kisöpri arcából a folyton elszabaduló, kósza tincseket. Gondolatai egész délelőtt csapongtak, hol Delaner botrányos viselkedésén, hol a Gradakkal kihagyott lehetőségen mereng. Még az előbbitől a düh tüzeli fel, utóbbitól a csalódottság hűti le. Épp megint a Delanerrel folytatott vitán járnak a gondolatai, mikor dolga végeztével elindul kifelé.*
~Biztosan nem fogja annyiban hagyni. Talán kár volt vele felvenni a kesztyűt, mert a végén még én húzom a rövidebbet.~
*Arcát grimaszba húzza a gondolatra, de amint becsukja az ajtót és megfordul, Gradakot pillantja meg, aki épp a szobájába készül belépni. Meglepetésében kicsit megugrik.*
-Oh, hát vissza jöttetek? Minden rendben ment? Nem történt semmi?
*Nem tudja, mit is vár erre. Mégis mi történhetett egy séta alatt? Csak szóba akar elegyedni a férfivel, bármiről. Közben Gradak arcát fürkészi és minden vonását próbálja megjegyezni, hogy amikor egyedül lesz, akkor is tisztán felidézhesse. A férfi szűkszavúan válaszol és valami levélről beszél, ami miatt mindenkinek a tanácsterembe kell mennie.*
~Mindenkinek? Különös. Ugye nem megint valami csata felhívás? Nem mehet vissza! Hiszen csak most jött! Nekem még nem is volt lehetőségem...~
*Mielőtt eluralkodna rajta a pánik, a férfi megkéri, hogy segítsen neki levenni páncélt, amitől
Lyv meg is feledkezik a levélről, ám mikor megkérdezi, hogy reggel miért nem segített, megint elfutja a méreg. Félre tekint a férfiról, mert nem akar felé semmilyen rossz érzést közvetíteni, kezét pedig önkéntelenül ökölbe szorítja maga mellett.*
-Volt egy kis összetűzésem Delanerrel, aminek azt hiszem még meg lesz a böjtje. Ő tartott fel.
*Szűri fogai közt a választ és már szinte morogva fejezi be a mondatot, aztán megenyhül az arca, és bűnbánón visszanéz Gradakra.*
-Sajnálom. Szerettem volna segíteni, de elkéstem. Most azonban itt vagyok és állok rendelkezésedre.
*Aprót biccent a fejével, de nem veszi le a szemét a férfi szemeiről, és tekintetében valami felizzik. Gradak udvariasan félre áll, Lyv pedig belép a szobába, és ahogy az ágyra pillant, felvillan előtte az előző este és a fedetlen mellkasú férfi. Elönti a forróság és mélyen elpirul, ezért gyorsan elfordul az ágytól, de nem mer Gradak szemébe nézni. Alaposan végig méri a kopott, sérült páncélt.*
-Letakaríthatom és kifényesíthetem, de sajnos többet nem tehetek érte.
*Állapítja meg végül és ha a férfi hagyja, elgondolkodva simít végig a horpadásokon, karcolásokon, sérüléseken.*
~Talán ez mentette meg az életét.~
*Megborzong a gondolatra, majd ha Gradak is készen áll, gyors, ügyes mozdulatokkal kezdi el kibontani a csatokat, kapcsokat a páncélon. Továbbra is kerüli a férfi tekintetét, így is megremeg a keze néha amikor érzékenyebb részekhez ér. A szíve vadul ver, a gondolatait pedig erővel kell mederben tartania, de még így is elakad néha a lélegzete, amikor felidézi a puha, meleg bőr érintését. Végül azonban elfogynak a kemény lemezek és Lyv szívét egy kis csalódottság járja át. Nem szeretné még itt hagyni a férfit, de az itt léte így már indokolatlanná vált, ezért kénytelen kelletlen az ajtó felé vánszorog, de ott megtorpan.*
~Miért nem tudok elszakadni tőle?~
*Maga sem tudja mire vár, csak nézi a férfit szótlanul. Mielőtt azonban még kínossá válna a pillanat, eszébe jut a levél és a tanácsterem, ahova indultak.*
-Velem jössz, vagy még van dolgod?
*Kérdezi tétován, majd a férfi ha vele megy, ha nem, kilép a szobából és a tanácsterembe megy, ahol már Meropea és Qeron várják az érkezőket.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 21:29:31
Üzenet elküldve: 2016-09-03 21:29:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli... a konyhában//
//Delaner//
*Arac már a helyén ül, és békésen eszeget.
Épp egy darab kolbász lóg ki a szájából, amikor a homályból kibontakozik egy újabb alak is... vet rá egy pillantást, de mivel nem tűnik új jövevénynek, azaz itt volt a konyhában, így rá is vonatkozott a köszönés és a bemutatkozás, attól még, hogy nem vette észre. De szemlátomást a fickónak, vagy inkább ficsúrnak elég sok problémája lehet. Sőt mi több, talán valamiféle havibaja is, talán pont ez a baja, hogy még nem állt össze a dolog a ház többi női tagjával, és ezért pont Aracot pécézi ki célpontnak.
Oké, hogy úgy jön felé, mint egy mérges mókus, de, hogy csapkodjon az asztalra, amin az isteni étek van? És mi van?
Az első reakció, ami Aracon látszik az a felvont szemöldök. A másik az, hogy "na jó még lenyelem ezt a falatot" a harmadik pedig a... hirtelen felharsanó harsány röhögés. De olyan, hogy betölti az egész konyhát.*
- Köszönöm az információt barátom, majd ha megakarlak látogatni, akkor kimegyek. Egyébként a köszönés neked is szólt. Tán csukva van a füled? *mutat a férfira a kolbásszal. Tudna csúnyábban is válaszolni, de azért mégsem akar balhét itt az első napján.*- Egyébként örülök, hogy észrevetted, hogy kicsinosítottam magam. *kacsint egyet, egy újabb falat kolbászt leharapva és jóízűen csámcsogva rajta.*
- Remélem tetszik. És, hogy pontosan ki vagyok, azt az úrnőd gondolom elmondta már neked... elég cicomás öltözéked van ahhoz, hogy bizalmasának tűnj... vagy nem mondta el? Ne már, komolyan? *vág először értetlen majd sajnálkozó arcot.*- Hú, öregem, igazán sajnálom... talán vegyél neki virágot... *harap le egy újabb falat kolbászt és hozzá belapátol egy kis tojást.
De a férfi nem hagyja abba. Eddig remekül szórakozott rajta, de a másik követelőzik, amikor még ő sem képes bemutatkozni. Ennek meg mi baja van, tényleg? Valaki valami nagyon szálkás, vastag fakarót dugott fel az ülepébe?*
- Komolyan, nem vagy levegő, szerintem lélegezz, cimbora... *hadonászik tovább a kolbásszal.*- Keress fel egy gyógyítót... vagy valami agyturkász mágust, és meséld el neki a gyerekkorod...
*De a vége már Aracnak is több a soknál. Lefagy a képéről a vigyor, és igen csak sötét tekintettel méregetve a férfit lenyeli a falatot a szájában. Aztán lassan feláll. Nagyon lassan. Alacsonyabb a fickónál, de valahogy mégis van valamiféle hatása annak, ahogyan felemelkedik. Főleg, hogy az ujjatlan felső alatt elég tetemes mennyiségű izom dagad.*
- Nem vagyok paraszt. *ejti ki a szavakat lassan, egészen halkan, de mégis jól hallhatóan a száján. Különösen nyugodtan beszél, de érezhető körülötte a feszültség.*
- A Skorpió vagyok Wegtorenből, aki egymaga végzett két tucat sivatagi renegáttal... napokig bolyongtam élelem és víz nélkül a forró homokvilágban... túléltem két nassikyt és átkeltem a fél világon, hogy ide jöjjek, ahol felbérelt az úrnő harcosának... úgyhogy most rögtön vegyél vissza, bármilyen magas pozícióban vagy is itt, és hagyd megenni békében a reggelimet, különben elkapom a vékony kis úrias nyakacskádat és puszta kézzel elroppantom... érte vagyok? *sziszegi a fogai között halkan. Még Venna is abbahagyja a pakolászást egy pillanatra, bizonyára azt nézve, hogy ebből most vajon mi lesz.
Ekkor nyílik ki az ajtó, és egy öreg jelenik meg benne. A tegnap esti öreg, aki felkísérte. Arac meg se rezzen, csak merően a férfit bámulva hallgatja, amint a mester közli, hogy fél óra múlva legyen mindenki a tanácsteremben, és még akkor is ugyanúgy áll, amikor Liorn már elhagyja a konyhát.*
//Delaner//
*Arac már a helyén ül, és békésen eszeget.
Épp egy darab kolbász lóg ki a szájából, amikor a homályból kibontakozik egy újabb alak is... vet rá egy pillantást, de mivel nem tűnik új jövevénynek, azaz itt volt a konyhában, így rá is vonatkozott a köszönés és a bemutatkozás, attól még, hogy nem vette észre. De szemlátomást a fickónak, vagy inkább ficsúrnak elég sok problémája lehet. Sőt mi több, talán valamiféle havibaja is, talán pont ez a baja, hogy még nem állt össze a dolog a ház többi női tagjával, és ezért pont Aracot pécézi ki célpontnak.
Oké, hogy úgy jön felé, mint egy mérges mókus, de, hogy csapkodjon az asztalra, amin az isteni étek van? És mi van?
Az első reakció, ami Aracon látszik az a felvont szemöldök. A másik az, hogy "na jó még lenyelem ezt a falatot" a harmadik pedig a... hirtelen felharsanó harsány röhögés. De olyan, hogy betölti az egész konyhát.*
- Köszönöm az információt barátom, majd ha megakarlak látogatni, akkor kimegyek. Egyébként a köszönés neked is szólt. Tán csukva van a füled? *mutat a férfira a kolbásszal. Tudna csúnyábban is válaszolni, de azért mégsem akar balhét itt az első napján.*- Egyébként örülök, hogy észrevetted, hogy kicsinosítottam magam. *kacsint egyet, egy újabb falat kolbászt leharapva és jóízűen csámcsogva rajta.*
- Remélem tetszik. És, hogy pontosan ki vagyok, azt az úrnőd gondolom elmondta már neked... elég cicomás öltözéked van ahhoz, hogy bizalmasának tűnj... vagy nem mondta el? Ne már, komolyan? *vág először értetlen majd sajnálkozó arcot.*- Hú, öregem, igazán sajnálom... talán vegyél neki virágot... *harap le egy újabb falat kolbászt és hozzá belapátol egy kis tojást.
De a férfi nem hagyja abba. Eddig remekül szórakozott rajta, de a másik követelőzik, amikor még ő sem képes bemutatkozni. Ennek meg mi baja van, tényleg? Valaki valami nagyon szálkás, vastag fakarót dugott fel az ülepébe?*
- Komolyan, nem vagy levegő, szerintem lélegezz, cimbora... *hadonászik tovább a kolbásszal.*- Keress fel egy gyógyítót... vagy valami agyturkász mágust, és meséld el neki a gyerekkorod...
*De a vége már Aracnak is több a soknál. Lefagy a képéről a vigyor, és igen csak sötét tekintettel méregetve a férfit lenyeli a falatot a szájában. Aztán lassan feláll. Nagyon lassan. Alacsonyabb a fickónál, de valahogy mégis van valamiféle hatása annak, ahogyan felemelkedik. Főleg, hogy az ujjatlan felső alatt elég tetemes mennyiségű izom dagad.*
- Nem vagyok paraszt. *ejti ki a szavakat lassan, egészen halkan, de mégis jól hallhatóan a száján. Különösen nyugodtan beszél, de érezhető körülötte a feszültség.*
- A Skorpió vagyok Wegtorenből, aki egymaga végzett két tucat sivatagi renegáttal... napokig bolyongtam élelem és víz nélkül a forró homokvilágban... túléltem két nassikyt és átkeltem a fél világon, hogy ide jöjjek, ahol felbérelt az úrnő harcosának... úgyhogy most rögtön vegyél vissza, bármilyen magas pozícióban vagy is itt, és hagyd megenni békében a reggelimet, különben elkapom a vékony kis úrias nyakacskádat és puszta kézzel elroppantom... érte vagyok? *sziszegi a fogai között halkan. Még Venna is abbahagyja a pakolászást egy pillanatra, bizonyára azt nézve, hogy ebből most vajon mi lesz.
Ekkor nyílik ki az ajtó, és egy öreg jelenik meg benne. A tegnap esti öreg, aki felkísérte. Arac meg se rezzen, csak merően a férfit bámulva hallgatja, amint a mester közli, hogy fél óra múlva legyen mindenki a tanácsteremben, és még akkor is ugyanúgy áll, amikor Liorn már elhagyja a konyhát.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 20:17:29
Üzenet elküldve: 2016-09-03 20:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Mindenki//
*A sétáról visszaérkezve a kapunál Qeron nyit kaput Meropeának, amitől Gradak legszívesebben a fejét fogná. Mint testőrlovag, sosem nyitott ajtót, hiszen neki sokkal fontosabb feladata volt, mint, hogy ilyesmivel foglalkozzon, de most, hogy rajta kívül mindenki családtag, természetesen neki kellett volna megtennie. Kicsit el is vörösödik szégyenében, de úgy tűnik, Qeron nem akadt fönt ezen. Emiatt megnyújtja lépteit, hogy a bejárati ajtót már Ő nyithassa, de ügybuzgalmát nem koronázza siker, mivel Liorn épp a megfelelő pillanatban nyitja a bejáratot. Úgy tűnik, fontos levél jött, hogy nem várta meg, amíg a Kismacska odabent kényelembe helyezi magát. Még nagyobbat nő a szemében a levél fontossága, mikor az Úrnő összehívja az egész háznépet. ~Mi lehet ennyire súlyos? Valamiféle támadásra kell készülni, amiről mindenkinek tudnia kell, hogy éberebbek legyenek?~ Gradak már a ház védhetőségén merengve indul a szobája felé. Út közben eszébe jut, hogy szóljon Lyvanarnak, hogy segítsen lehámozni és gyorsan letisztítani a vértjét, de elbizonytalanodik. Induláskor sem segített, pedig biztos, hogy hallotta, ahogy rá hivatkozott. Természetesen egyedül is boldogult, szép is lenne, ha lovag létére ne tudná a saját vértezetét fölvenni, de egy ügyes segítség nélkül kész szenvedés a szíjak meghúzása.
Ha találkozik a lánnyal a szobája felé menet, megkéri, hogy segítsen és megkérdezi, induláskor miért nem jött.
Ha nem találkoznak, egymaga veszi le a vértezetet és törli le róla az út porát, majd ruhát vált és csatlakozik a többiekhez a tanácsteremben. Mint testőrlovag, Meropea széke mögött áll meg, ha másra nem utasítják.*
//Mindenki//
*A sétáról visszaérkezve a kapunál Qeron nyit kaput Meropeának, amitől Gradak legszívesebben a fejét fogná. Mint testőrlovag, sosem nyitott ajtót, hiszen neki sokkal fontosabb feladata volt, mint, hogy ilyesmivel foglalkozzon, de most, hogy rajta kívül mindenki családtag, természetesen neki kellett volna megtennie. Kicsit el is vörösödik szégyenében, de úgy tűnik, Qeron nem akadt fönt ezen. Emiatt megnyújtja lépteit, hogy a bejárati ajtót már Ő nyithassa, de ügybuzgalmát nem koronázza siker, mivel Liorn épp a megfelelő pillanatban nyitja a bejáratot. Úgy tűnik, fontos levél jött, hogy nem várta meg, amíg a Kismacska odabent kényelembe helyezi magát. Még nagyobbat nő a szemében a levél fontossága, mikor az Úrnő összehívja az egész háznépet. ~Mi lehet ennyire súlyos? Valamiféle támadásra kell készülni, amiről mindenkinek tudnia kell, hogy éberebbek legyenek?~ Gradak már a ház védhetőségén merengve indul a szobája felé. Út közben eszébe jut, hogy szóljon Lyvanarnak, hogy segítsen lehámozni és gyorsan letisztítani a vértjét, de elbizonytalanodik. Induláskor sem segített, pedig biztos, hogy hallotta, ahogy rá hivatkozott. Természetesen egyedül is boldogult, szép is lenne, ha lovag létére ne tudná a saját vértezetét fölvenni, de egy ügyes segítség nélkül kész szenvedés a szíjak meghúzása.
Ha találkozik a lánnyal a szobája felé menet, megkéri, hogy segítsen és megkérdezi, induláskor miért nem jött.
Ha nem találkoznak, egymaga veszi le a vértezetet és törli le róla az út porát, majd ruhát vált és csatlakozik a többiekhez a tanácsteremben. Mint testőrlovag, Meropea széke mögött áll meg, ha másra nem utasítják.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 17:56:41
Üzenet elküldve: 2016-09-03 17:56:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arac//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Lyv szerencséjére még azelőtt távozik, mielőtt Delanernek ideje lenne válaszolni. Remeg a dühtől, miközben próbálja visszafogni magát, hogy ne rohanjon a nő után és ne tegyen olyan dolgokat, amiket később megbánna. De így is jó darabig áll a komornyik egy helyben, miközben magában szidja a nőt. *
~Mégis, hogy merészeli ez a szajha, hogy beszél vele. Még hogy kirúgatja. Nagyon rossz emberbe kötött bele. Ha azt hiszi, hogy Delaner ezt szó nélkül fogja hagyni. ~
*Ekkor egy újabb idegen lép be és már parancsolgat is. Delaner egy darabig értetlenül figyeli az eseményeket, majd mikor tudatosul benn, hogy az idegen még csak tudomást sem vesz róla, azon felül, hogy csak így idejön és eszik elfutja a méreg. Gyors léptekkel indul az új jövevény felé, majd mikor odaér rácsap az asztalra. *
-A kutyák kint esznek. Az emberek megtanulnak köszönni. Elárulnád nekem szépfiú, hogy te melyik is vagy. És hogy pontosan ki is? -
*Mondja miközben egy kicsit arrébb áll, de csak ezért hogy kényelmesebben tudjon gesztikulálni. *
-Elegem van abból, hogy ebben a házban mindenki levegőnek néz. Rohadtul nem vagyok levegő, vagy igen? De még ha az urak ezt is teszik, az egy dolog, de az ilyen parasztok, mint azért ne szálljanak már el ennyire. Most szépen felállsz és visszahúzol abba a lyukba ahonnan jöttél. Értve vagyok? -
*Csap nyomatékul még egyet az asztalra. Persze keményebb volt, mint amúgy, de annyira felbosszantották, hogy már nem képes normálisan gondolkodni, így olyanokba is beleköt, akiket amúgy békén hagyna. De nem érdekli. Elege van abból, hogy mióta leverték a cselédlázadást, azóta vagy leszarják, vagy még ennyit se tesznek. Vele senki nem viselkedhet így. Főleg nem ez. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 17:58:37
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Lyv szerencséjére még azelőtt távozik, mielőtt Delanernek ideje lenne válaszolni. Remeg a dühtől, miközben próbálja visszafogni magát, hogy ne rohanjon a nő után és ne tegyen olyan dolgokat, amiket később megbánna. De így is jó darabig áll a komornyik egy helyben, miközben magában szidja a nőt. *
~Mégis, hogy merészeli ez a szajha, hogy beszél vele. Még hogy kirúgatja. Nagyon rossz emberbe kötött bele. Ha azt hiszi, hogy Delaner ezt szó nélkül fogja hagyni. ~
*Ekkor egy újabb idegen lép be és már parancsolgat is. Delaner egy darabig értetlenül figyeli az eseményeket, majd mikor tudatosul benn, hogy az idegen még csak tudomást sem vesz róla, azon felül, hogy csak így idejön és eszik elfutja a méreg. Gyors léptekkel indul az új jövevény felé, majd mikor odaér rácsap az asztalra. *
-A kutyák kint esznek. Az emberek megtanulnak köszönni. Elárulnád nekem szépfiú, hogy te melyik is vagy. És hogy pontosan ki is? -
*Mondja miközben egy kicsit arrébb áll, de csak ezért hogy kényelmesebben tudjon gesztikulálni. *
-Elegem van abból, hogy ebben a házban mindenki levegőnek néz. Rohadtul nem vagyok levegő, vagy igen? De még ha az urak ezt is teszik, az egy dolog, de az ilyen parasztok, mint azért ne szálljanak már el ennyire. Most szépen felállsz és visszahúzol abba a lyukba ahonnan jöttél. Értve vagyok? -
*Csap nyomatékul még egyet az asztalra. Persze keményebb volt, mint amúgy, de annyira felbosszantották, hogy már nem képes normálisan gondolkodni, így olyanokba is beleköt, akiket amúgy békén hagyna. De nem érdekli. Elege van abból, hogy mióta leverték a cselédlázadást, azóta vagy leszarják, vagy még ennyit se tesznek. Vele senki nem viselkedhet így. Főleg nem ez. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.03 17:58:37
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 16:21:23
Üzenet elküldve: 2016-09-03 16:21:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Mindenki//
*Nagyon meglepődik amikor Liorn megkeresi, bár már várta hogy valami feladatot kapjon... Rögtön aggódni is kezd, de hamar kiderül hogy mindenkit hivatnak a tanácsteremben nem csak őt egyedül. Ettől egy kicsit megnyugszik, a nagy tömegben könnyebb észrevétlennek maradni, vagy legalábbis kevésbé fognak rá figyelni. Persze biztosítja a mestert hogy ott lesz és ennek rendje szerint el is megy készülődni. Még véletlenül sem szeretne késni, viszont így már negyediknek megérkezik. Mikor belép a szobába még csak Meropea, Qeron és Liorn van odabent. A tőle telhető legilledelmesebben köszön, aztán csak megáll bent az ajtó mellett rögtön. Neki ott is tökéletesen megfelel, így legalább bárki aki még bejön, rögtön elé tud majd állni.*
//Mindenki//
*Nagyon meglepődik amikor Liorn megkeresi, bár már várta hogy valami feladatot kapjon... Rögtön aggódni is kezd, de hamar kiderül hogy mindenkit hivatnak a tanácsteremben nem csak őt egyedül. Ettől egy kicsit megnyugszik, a nagy tömegben könnyebb észrevétlennek maradni, vagy legalábbis kevésbé fognak rá figyelni. Persze biztosítja a mestert hogy ott lesz és ennek rendje szerint el is megy készülődni. Még véletlenül sem szeretne késni, viszont így már negyediknek megérkezik. Mikor belép a szobába még csak Meropea, Qeron és Liorn van odabent. A tőle telhető legilledelmesebben köszön, aztán csak megáll bent az ajtó mellett rögtön. Neki ott is tökéletesen megfelel, így legalább bárki aki még bejön, rögtön elé tud majd állni.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:49:19
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:49:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Mindenki//
*Qeron nyitja a kertkaput hogy Meropeát beengedje, de ha már így alakult akkor meg is várja amíg mindenki más bemasíroz, és immár utolsóként zárva a sort be is csukja azt maguk mögött. A ház ajtaját majd nyitja Gradak vagy Gwador, nem fog emiatt előresietni, de Liorn odabentről mindenkit megelőz a tökéletes időzítésével. Qeron nem szól, csak hallgatja a híreket. A pecsétet nem látja, de az Úrnő hamar tolmácsolja a feladó kilétét. A pillantásra egy igen enyhe, alig észrevehető vállrándítással párosított szemöldökfelhúzással válaszol, fogalma sincs milyen ügyben írhattak de nagyon kíváncsi a levél tartalmára.*
~ Az ő kezébe? ~
*Nem tudja biztosan hogy ezt kedvességnek vagy fondorlatnak vélje-e. Egyelőre inkább nem ítélkezik. A helyzetet a Kismacska megfelelően kezeli, bár Qeron talán inkább az ebédlőt választotta volna arra hogy mindenkit összecsődítsenek, de végül is mindegy, elférnek odafent is. A hozzájuk intézett szavakra csak egy bólintással válaszol, ha most mindenki elkezdene "rendben"-ezni abból csak fejetlenség lenne. Bent amint illendőnek véli elszakadni az Úrnő társaságától neki is indul hogy átöltözzön.*
*Meropea után elsőként érkezik a tanácsterembe, talán csak egy perccel késhette le a Kicsi Úrnőt. A levélről nem kezd rögtön faggatózni, nem tudja mennyivel a háta mögött érkezik a következő, bízik Meropeában, úgy gondolja hogy előbb-utóbb úgyis megosztja vele a tartalmát.*
- Ne izgulj.
*Egy bátorító mosollyal foglal helyet a lány jobb oldalán, amíg még csak ketten vannak addig mer ennyit bizalmaskodni, de nem szeretne nagyon beszélgetésbe bonyolódni, legalábbis ilyen jellegűbe, hiszen nem tudhatják ki ácsorog már esetleg odakint az ajtó mellett. Csak vár ő is, egyenes tartással, ahogy kell. Kisvártatva Liorn is megérkezik és ő is helyet foglal. Odakintről már hallani a léptek sokaságát, egy-két percen belül remélhetőleg megérkezik mindenki.*
//Mindenki//
*Qeron nyitja a kertkaput hogy Meropeát beengedje, de ha már így alakult akkor meg is várja amíg mindenki más bemasíroz, és immár utolsóként zárva a sort be is csukja azt maguk mögött. A ház ajtaját majd nyitja Gradak vagy Gwador, nem fog emiatt előresietni, de Liorn odabentről mindenkit megelőz a tökéletes időzítésével. Qeron nem szól, csak hallgatja a híreket. A pecsétet nem látja, de az Úrnő hamar tolmácsolja a feladó kilétét. A pillantásra egy igen enyhe, alig észrevehető vállrándítással párosított szemöldökfelhúzással válaszol, fogalma sincs milyen ügyben írhattak de nagyon kíváncsi a levél tartalmára.*
~ Az ő kezébe? ~
*Nem tudja biztosan hogy ezt kedvességnek vagy fondorlatnak vélje-e. Egyelőre inkább nem ítélkezik. A helyzetet a Kismacska megfelelően kezeli, bár Qeron talán inkább az ebédlőt választotta volna arra hogy mindenkit összecsődítsenek, de végül is mindegy, elférnek odafent is. A hozzájuk intézett szavakra csak egy bólintással válaszol, ha most mindenki elkezdene "rendben"-ezni abból csak fejetlenség lenne. Bent amint illendőnek véli elszakadni az Úrnő társaságától neki is indul hogy átöltözzön.*
*Meropea után elsőként érkezik a tanácsterembe, talán csak egy perccel késhette le a Kicsi Úrnőt. A levélről nem kezd rögtön faggatózni, nem tudja mennyivel a háta mögött érkezik a következő, bízik Meropeában, úgy gondolja hogy előbb-utóbb úgyis megosztja vele a tartalmát.*
- Ne izgulj.
*Egy bátorító mosollyal foglal helyet a lány jobb oldalán, amíg még csak ketten vannak addig mer ennyit bizalmaskodni, de nem szeretne nagyon beszélgetésbe bonyolódni, legalábbis ilyen jellegűbe, hiszen nem tudhatják ki ácsorog már esetleg odakint az ajtó mellett. Csak vár ő is, egyenes tartással, ahogy kell. Kisvártatva Liorn is megérkezik és ő is helyet foglal. Odakintről már hallani a léptek sokaságát, egy-két percen belül remélhetőleg megérkezik mindenki.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:04:28
Üzenet elküldve: 2016-09-03 13:04:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Mindenki//
*Meropea és a kísérete egy egészen hosszúra nyúlt, kellemes, de éppen elég mennyiségű sétáról érkezik vissza végre a villához.
A gazdagnegyed macskaköves utcáiról már messziről felismerhető a borostyánokkal benőtt, fákkal tarkított, kicsiny, ház körüli birtok és a kerítése. A kovácsolt vas kapu fölötti kőbe vájt irbisz fej hatalmas agyarakkal ásít feléjük. Meropea megvárja, amíg kinyitják neki a kaput - hiszen így szokás - aztán előre megy, és a kis köves sétányon megindul a villa sötét, tölgyfából készült, kétszárnyú ajtajáig.
A labdarózsák elképesztően illatoznak, s vidám színekkel billegetik fejüket a napraforgók. Valamiféle madár csivitel az egyik fán. Talán pont az, amelyiket még reggel látta az erkély korlátján. Felsétál a lépcsőn a tornácra, s már pont várná, hogy valaki ismét ajtót nyisson neki, ám erre nincs szükség. Az irbisz kopogtatós ajtó hirtelen kinyílik, s Meropea meglepettségét Liorn mester billenti vissza. De így is érdekes. Az öreg nem szokott csak úgy ajtót nyitogatni, vagy elébe jönni.*
- Mester...
- Úrnőm. *biccent az öreg.*- Bocsáss meg, hogy már most zavarlak, amikor még vissza sem tértél a sétáról... de fontos leveled érkezett. *nyújtja is át nyomban a viasszal lepecsételt papírt a lánynak. A Kismacska rápillant, és hála a sok címer gyakorlásnak nem kell sokat töprengenie rajta, hogy lássa, kiktől jött.*
- A Dwirinthalenek. *pillant vissza Liornra, aki erre csak biccent. Meropea vet egy oldalpillantást Qeronra, aztán visszafordul Liorn mester felé.*
- Mit... *szeretné kérdezni, hogy mit akarnak, de nem kell befejeznie a mondatot, Liorn mester máris megrázza a fejét.*
- Nem bontottam fel, látod úrnőm. A küldönc pedig nem mondott semmit. Csak az van rajta hogy egyenesen a Te kezedbe kerüljön.
*Meropea visszapillant a levélre, de Liorn közben folytatja.*
- Engedelmeddel... *kezd bele.*- Amit tegnap este beszéltünk... talán megejthetnénk ezzel együtt...
*A lány visszanéz az öregre. Nem szeretne máris mindenki előtt beszélni, de ha muszáj, muszáj... most már úrnő, nem dönthet más helyette.*
- Rendben van. Hívd össze az egész házat a tanácsterembe!
- Az egész... mindenkit? *kérdezi Liorn mester meglepetten.*
- Igen, mindenkit. *mosolyodik el Meropea. De még nem bontja fel a levelet. Inkább rápillant kísérőire.*
- Menjünk be, és öltözzön át, aki szeretne, aztán mindenkit várok a tanácsteremben... *Liornra néz vissza, hogy neki is címezze.*- Legkésőbb fél óra múlva.
- Úgy lesz. *bólint az öreg, aztán már el is indul, hogy megtegye a szükséges lépéseket, Meropea pedig végre beléphet a házba a kíséretével együtt. Előbb ő is a szobájába fog menni, még mindig ne kibontva a levelet, csak, hogy kinti cipőjét bentire cserélje, és megigazítsa az öltözékét és a haját.
Fél óra múlva pedig már ő az első, aki ott van a tanácsteremben, és várja, hogy mindenki más megérkezzen. Ritkán gyűlik össze itt az egész háznép, a személyzettel együtt. De nem szokott gond lenni, ha szűkösen is, de elférnek, főleg így, hogy ennyire megfogyatkoztak. És mindenki tudja a helyét... a cselédek az ajtó mellett, a többi lakó középen, és az asztal másik oldalán, az ablaknál a családtagok, akik a főtanácsot jelentik a házban, azaz Meropea, Qeron, Gwador, Liorn mester, és persze most már Lianth is.
Kicsit izgul a lány, de kihúzva, egyenes háttal, fiatal gyermekhez mérten méltóságteljesen áll, és várja az érkezőket.*
//Mindenki//
*Meropea és a kísérete egy egészen hosszúra nyúlt, kellemes, de éppen elég mennyiségű sétáról érkezik vissza végre a villához.
A gazdagnegyed macskaköves utcáiról már messziről felismerhető a borostyánokkal benőtt, fákkal tarkított, kicsiny, ház körüli birtok és a kerítése. A kovácsolt vas kapu fölötti kőbe vájt irbisz fej hatalmas agyarakkal ásít feléjük. Meropea megvárja, amíg kinyitják neki a kaput - hiszen így szokás - aztán előre megy, és a kis köves sétányon megindul a villa sötét, tölgyfából készült, kétszárnyú ajtajáig.
A labdarózsák elképesztően illatoznak, s vidám színekkel billegetik fejüket a napraforgók. Valamiféle madár csivitel az egyik fán. Talán pont az, amelyiket még reggel látta az erkély korlátján. Felsétál a lépcsőn a tornácra, s már pont várná, hogy valaki ismét ajtót nyisson neki, ám erre nincs szükség. Az irbisz kopogtatós ajtó hirtelen kinyílik, s Meropea meglepettségét Liorn mester billenti vissza. De így is érdekes. Az öreg nem szokott csak úgy ajtót nyitogatni, vagy elébe jönni.*
- Mester...
- Úrnőm. *biccent az öreg.*- Bocsáss meg, hogy már most zavarlak, amikor még vissza sem tértél a sétáról... de fontos leveled érkezett. *nyújtja is át nyomban a viasszal lepecsételt papírt a lánynak. A Kismacska rápillant, és hála a sok címer gyakorlásnak nem kell sokat töprengenie rajta, hogy lássa, kiktől jött.*
- A Dwirinthalenek. *pillant vissza Liornra, aki erre csak biccent. Meropea vet egy oldalpillantást Qeronra, aztán visszafordul Liorn mester felé.*
- Mit... *szeretné kérdezni, hogy mit akarnak, de nem kell befejeznie a mondatot, Liorn mester máris megrázza a fejét.*
- Nem bontottam fel, látod úrnőm. A küldönc pedig nem mondott semmit. Csak az van rajta hogy egyenesen a Te kezedbe kerüljön.
*Meropea visszapillant a levélre, de Liorn közben folytatja.*
- Engedelmeddel... *kezd bele.*- Amit tegnap este beszéltünk... talán megejthetnénk ezzel együtt...
*A lány visszanéz az öregre. Nem szeretne máris mindenki előtt beszélni, de ha muszáj, muszáj... most már úrnő, nem dönthet más helyette.*
- Rendben van. Hívd össze az egész házat a tanácsterembe!
- Az egész... mindenkit? *kérdezi Liorn mester meglepetten.*
- Igen, mindenkit. *mosolyodik el Meropea. De még nem bontja fel a levelet. Inkább rápillant kísérőire.*
- Menjünk be, és öltözzön át, aki szeretne, aztán mindenkit várok a tanácsteremben... *Liornra néz vissza, hogy neki is címezze.*- Legkésőbb fél óra múlva.
- Úgy lesz. *bólint az öreg, aztán már el is indul, hogy megtegye a szükséges lépéseket, Meropea pedig végre beléphet a házba a kíséretével együtt. Előbb ő is a szobájába fog menni, még mindig ne kibontva a levelet, csak, hogy kinti cipőjét bentire cserélje, és megigazítsa az öltözékét és a haját.
Fél óra múlva pedig már ő az első, aki ott van a tanácsteremben, és várja, hogy mindenki más megérkezzen. Ritkán gyűlik össze itt az egész háznép, a személyzettel együtt. De nem szokott gond lenni, ha szűkösen is, de elférnek, főleg így, hogy ennyire megfogyatkoztak. És mindenki tudja a helyét... a cselédek az ajtó mellett, a többi lakó középen, és az asztal másik oldalán, az ablaknál a családtagok, akik a főtanácsot jelentik a házban, azaz Meropea, Qeron, Gwador, Liorn mester, és persze most már Lianth is.
Kicsit izgul a lány, de kihúzva, egyenes háttal, fiatal gyermekhez mérten méltóságteljesen áll, és várja az érkezőket.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:54:38
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
// Lazyar //
*Elérkezett az ideje hogy leosonkodjon az emeletről és megnézze hogy a nemesek még reggeliznek-e. A hangokból ítélve a többség elment a dolgára, épp a legalsó lépcsőfokról lép le mikor nyílik a bejárati ajtó és egy meglepően magas lány siet be rajta egy egész arzenállal.*
- Üdv.
*Meglepettségében ennyit tud csak kinyögni, vele még nem találkozott, de bizonyára idevaló ha ilyen magabiztossággal jön-megy. Az üzenetet így Nixy kapja meg, aki bár egy mukkot sem ért belőle, igyekszik megjegyezni. Még kérdezni sincs ideje a lány már távozik is, ő meg csak áll és pislog, még a lépcső korlátjába kapaszkodva. A hangzavarra persze hamar megérkezik valaki akinek át is adja az üzenetet, meg hogy egy magas lány szórta itt le őket. Szerencsére az alkimistaként megismert Nilyriától senki sem várja el hogy ez ügyben segítsen, a fegyvereket az illetékes elpakolja valahová, ő ezt már nem várja meg, beoldalog az étkezőbe hogy reggelizzen. Ha itt már nem talál semmit akkor kénytelen kelletlen a konyhát veszi célba, nagyon igyekszik nem szóba elegyedni senkivel, meg pláne nem láb alatt lenni. Az igényei sem nagyok ahogy az étvágya sem feneketlen, csak gyorsan befal valamit amihez a leghamarabb hozzájuthat. Megköszönni természetesen megköszöni, de utána rögtön indul is vissza az emeletre.*
// Lazyar //
*Elérkezett az ideje hogy leosonkodjon az emeletről és megnézze hogy a nemesek még reggeliznek-e. A hangokból ítélve a többség elment a dolgára, épp a legalsó lépcsőfokról lép le mikor nyílik a bejárati ajtó és egy meglepően magas lány siet be rajta egy egész arzenállal.*
- Üdv.
*Meglepettségében ennyit tud csak kinyögni, vele még nem találkozott, de bizonyára idevaló ha ilyen magabiztossággal jön-megy. Az üzenetet így Nixy kapja meg, aki bár egy mukkot sem ért belőle, igyekszik megjegyezni. Még kérdezni sincs ideje a lány már távozik is, ő meg csak áll és pislog, még a lépcső korlátjába kapaszkodva. A hangzavarra persze hamar megérkezik valaki akinek át is adja az üzenetet, meg hogy egy magas lány szórta itt le őket. Szerencsére az alkimistaként megismert Nilyriától senki sem várja el hogy ez ügyben segítsen, a fegyvereket az illetékes elpakolja valahová, ő ezt már nem várja meg, beoldalog az étkezőbe hogy reggelizzen. Ha itt már nem talál semmit akkor kénytelen kelletlen a konyhát veszi célba, nagyon igyekszik nem szóba elegyedni senkivel, meg pláne nem láb alatt lenni. Az igényei sem nagyok ahogy az étvágya sem feneketlen, csak gyorsan befal valamit amihez a leghamarabb hozzájuthat. Megköszönni természetesen megköszöni, de utána rögtön indul is vissza az emeletre.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:36:59
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:36:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea nem mond semmit a sajnálkozásra.
Eleget hallotta az utóbbi időben ezeket és az ehhez hasonló szavakat, mondatokat... "Sok a dolgom... most nem megy... majd legközelebb... esetleg holnap... talán máskor" és a többi hasonlók. Persze tudja, hogy igaza van a férfinak... de olyan rövid ideig tartott ez az egész.
Egyszerűen nem tud szóhoz jutni, még akkor sem, amikor Qeron csókot ad a homlokára, majd látszólag várja, hogy mond e még valamit... amikor a férfi már elindul, akkor szökik csak ki belőle a szó, szinte öntudatlanul, gyorsan, sürgetően, hogy ne engedje elmenni.*
- Qeron!
~Maradj itt velem...~
*De nem mondja ki a szavakat. Furán venné ki magát. Még annál is furábban. Látszik rajta, hogy tétovázik.*
- Jó éjt... *mondja végül, és megpróbál magára erőltetni egy mosolyt, ami egészen addig oda is fagy az arcára, amíg a férfi ki nem lép az ajtón. Aztán valahogy olyan szomorú lesz. Hosszú ideig ül még ugyanott az ágyán. Vegyes érzelmekkel magában. Örömmel és bánattal egyaránt... aztán óráknak tűnő percek után kel csak fel, hogy készülődjön végre a lefekvéshez.
Ez is egy hosszú nap volt.*
//Macskakarmok//
*Meropea nem mond semmit a sajnálkozásra.
Eleget hallotta az utóbbi időben ezeket és az ehhez hasonló szavakat, mondatokat... "Sok a dolgom... most nem megy... majd legközelebb... esetleg holnap... talán máskor" és a többi hasonlók. Persze tudja, hogy igaza van a férfinak... de olyan rövid ideig tartott ez az egész.
Egyszerűen nem tud szóhoz jutni, még akkor sem, amikor Qeron csókot ad a homlokára, majd látszólag várja, hogy mond e még valamit... amikor a férfi már elindul, akkor szökik csak ki belőle a szó, szinte öntudatlanul, gyorsan, sürgetően, hogy ne engedje elmenni.*
- Qeron!
~Maradj itt velem...~
*De nem mondja ki a szavakat. Furán venné ki magát. Még annál is furábban. Látszik rajta, hogy tétovázik.*
- Jó éjt... *mondja végül, és megpróbál magára erőltetni egy mosolyt, ami egészen addig oda is fagy az arcára, amíg a férfi ki nem lép az ajtón. Aztán valahogy olyan szomorú lesz. Hosszú ideig ül még ugyanott az ágyán. Vegyes érzelmekkel magában. Örömmel és bánattal egyaránt... aztán óráknak tűnő percek után kel csak fel, hogy készülődjön végre a lefekvéshez.
Ez is egy hosszú nap volt.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:25:55
Üzenet elküldve: 2016-09-03 12:25:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Felnevet ahogy saját magát Kismacskának hívja az úrnő, de a pár pillanat múlva érkező kérdésébe a szíve szakad bele.*
- Sajnálom, de mindkettőnknek aludnia kell. De igyekszem majd jönni máskor is, csak sosem tudom előre mikorra érek haza.
*Közelebb lép hogy lehajolva egy csókot nyomjon a lányka homlokára.*
- Aludj jól Meropea. Örülök hogy még ébren találtalak.
*Valószínűleg még a szobájában sem fogja tudni levakarni magáról azt a mosolyt ami így estére állandósult az arcán. Megvárja még hogy a Kismacska valami kérdéssel vagy kéréssel marasztalja-e, ez esetben természetesen még majd válaszolgat is, de ha nem, akkor magára hagyja az Úrnőt és visszamegy saját szobájába.*
//Macskakarmok//
*Felnevet ahogy saját magát Kismacskának hívja az úrnő, de a pár pillanat múlva érkező kérdésébe a szíve szakad bele.*
- Sajnálom, de mindkettőnknek aludnia kell. De igyekszem majd jönni máskor is, csak sosem tudom előre mikorra érek haza.
*Közelebb lép hogy lehajolva egy csókot nyomjon a lányka homlokára.*
- Aludj jól Meropea. Örülök hogy még ébren találtalak.
*Valószínűleg még a szobájában sem fogja tudni levakarni magáról azt a mosolyt ami így estére állandósult az arcán. Megvárja még hogy a Kismacska valami kérdéssel vagy kéréssel marasztalja-e, ez esetben természetesen még majd válaszolgat is, de ha nem, akkor magára hagyja az Úrnőt és visszamegy saját szobájába.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-03 00:01:07
Üzenet elküldve: 2016-09-03 00:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Mielőtt ismét sikerülne alattomos támadást indítania a férfi ellen, az hirtelen feláll, de még előtte belepréseli Meropeát az ágyba, amin a lány színpadiasan felnyög, mintha tényleg olyan rettenetes érzés lett volna. Pedig nem.*
- Senki nem menekül a "Kismacska" elől. *vigyorog Meropea, most először használván saját magára ezt a nevet, amit még anno hallott. Talán kezdi elfogadni a különös becenevet. Végül is... ha nem tehet ellene semmit, meg kell próbálnia a magáévá tenni.
Egy ideig fekszik még az ágyon, de mivel Qeron nem mozdul, felül az ágyon, és úgy néz fel a férfira.*
- Most elmész, igaz? *kérdezi kisvártatva, elkomorodva egy kissé. Persze tudja, hogy nem várhatja el a férfitól, hogy az egész este ilyen legyen... de olyan rettenetesen hamar véget ér a dolog.*
//Macskakarmok//
*Mielőtt ismét sikerülne alattomos támadást indítania a férfi ellen, az hirtelen feláll, de még előtte belepréseli Meropeát az ágyba, amin a lány színpadiasan felnyög, mintha tényleg olyan rettenetes érzés lett volna. Pedig nem.*
- Senki nem menekül a "Kismacska" elől. *vigyorog Meropea, most először használván saját magára ezt a nevet, amit még anno hallott. Talán kezdi elfogadni a különös becenevet. Végül is... ha nem tehet ellene semmit, meg kell próbálnia a magáévá tenni.
Egy ideig fekszik még az ágyon, de mivel Qeron nem mozdul, felül az ágyon, és úgy néz fel a férfira.*
- Most elmész, igaz? *kérdezi kisvártatva, elkomorodva egy kissé. Persze tudja, hogy nem várhatja el a férfitól, hogy az egész este ilyen legyen... de olyan rettenetesen hamar véget ér a dolog.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:54:38
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Az újabb csiklandozásra persze ismét felkapja kezeit, még az ágyról is felkel, de nem tudja megállni hogy ezt a mozdulatot ne azzal kezdje, hogy nyom még egyet a lányon. Persze csak óvatosan, de hát mégis, most ő a báty és mint olyan, kötelessége nyüstölni a húgát.*
- Na jól van jól van nyertél.
*Fordul meg nevetve.*
- Feladom, feladom csak ne kínozz tovább.
*Kicsit kifújja magát, már ha nem kap rögtön újabb támadást. Sajnos bármennyire is örül annak hogy ismét ilyen viszonyban lehettek együtt, neki holnap is korán kell kelnie és a lánynak sem ártana ha kipihenné magát.*
//Macskakarmok//
*Az újabb csiklandozásra persze ismét felkapja kezeit, még az ágyról is felkel, de nem tudja megállni hogy ezt a mozdulatot ne azzal kezdje, hogy nyom még egyet a lányon. Persze csak óvatosan, de hát mégis, most ő a báty és mint olyan, kötelessége nyüstölni a húgát.*
- Na jól van jól van nyertél.
*Fordul meg nevetve.*
- Feladom, feladom csak ne kínozz tovább.
*Kicsit kifújja magát, már ha nem kap rögtön újabb támadást. Sajnos bármennyire is örül annak hogy ismét ilyen viszonyban lehettek együtt, neki holnap is korán kell kelnie és a lánynak sem ártana ha kipihenné magát.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:45:42
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea csak nevet a visszaszóláson, de talán egy kicsit hangosabban sikkant fel a kelleténél, amikor Qeron hirtelen elkapja a karját, és kihasználva azt, hogy ő orvul a hátára csimpaszkodott, feláll, és forogni kezd. A lány becsukja a szemét, és próbál a térdeivel a férfi derekára fogni, hogy ne szálljon el mint a győzelmi zászló.*
- Szeretnéd megtudni mit ettem vacsorára? *teszi fel pörgés közben a kérdést, jelezve, hogy azért ez veszélyes játék, de persze nincs tőle rosszul. Ám nem árt, ha a férfi tisztában van vele, hogy ha sokáig folytatja mi lesz a következménye. A lány tovább nevet, de ekkor vészesen elkezdenek az ágy felé közeledni, és már épp azon gondolkodik, hogy valahogy leugrik a hátáról, mikor Qeron hanyatt vetődik, egyenesen rá.*
- Ne! *sikkant fel, persze megpróbálván halkabbra venni a hangját.*
- Itt vagyok, Qeron! Agyon nyomsz a nagy hátsóddal! *mondja komolynak hallatszó hangon, de azért egy nevetés még belefér a végére.*
- És amúgy is van saját ágyad... *nyögi még valahonnan alulról alig hallhatóan, ahogyan belemotyog a férfi hátába, miközben próbál úgy helyezkedni, hogy a karjai megint megfelelő helyre kerüljenek és újabb csiklandozásba foghasson. Ilyen könnyen nem lehet őt legyőzni!*
- Nagyon... vicces... vagy...
//Macskakarmok//
*Meropea csak nevet a visszaszóláson, de talán egy kicsit hangosabban sikkant fel a kelleténél, amikor Qeron hirtelen elkapja a karját, és kihasználva azt, hogy ő orvul a hátára csimpaszkodott, feláll, és forogni kezd. A lány becsukja a szemét, és próbál a térdeivel a férfi derekára fogni, hogy ne szálljon el mint a győzelmi zászló.*
- Szeretnéd megtudni mit ettem vacsorára? *teszi fel pörgés közben a kérdést, jelezve, hogy azért ez veszélyes játék, de persze nincs tőle rosszul. Ám nem árt, ha a férfi tisztában van vele, hogy ha sokáig folytatja mi lesz a következménye. A lány tovább nevet, de ekkor vészesen elkezdenek az ágy felé közeledni, és már épp azon gondolkodik, hogy valahogy leugrik a hátáról, mikor Qeron hanyatt vetődik, egyenesen rá.*
- Ne! *sikkant fel, persze megpróbálván halkabbra venni a hangját.*
- Itt vagyok, Qeron! Agyon nyomsz a nagy hátsóddal! *mondja komolynak hallatszó hangon, de azért egy nevetés még belefér a végére.*
- És amúgy is van saját ágyad... *nyögi még valahonnan alulról alig hallhatóan, ahogyan belemotyog a férfi hátába, miközben próbál úgy helyezkedni, hogy a karjai megint megfelelő helyre kerüljenek és újabb csiklandozásba foghasson. Ilyen könnyen nem lehet őt legyőzni!*
- Nagyon... vicces... vagy...
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:34:13
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:34:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*A kegyetlenség hallatán még jobban felnevet.*
- Hát ha most csiklandozás általi halált halok, akkor sehogy!
*Nevetgél még, de közben ráfog Meropea kezeire hogy ne tudjon majd menekülni, aztán nemes egyszerűséggel... felkel.*
- De például így!
*Felkel, és forogni kezd, szegény lánynak nem sok lehetősége van, vagy a lábaival is belecsimpaszkodik, vagy lobog utána mint egy nyakba kötött sál. Túl gyorsan azért nem csinálja, nem szeretné se azt hogy rosszul legyen, se azt hogy leverjenek valamit. Forgás közben az ágy felé lépked, amikor már túl közel vannak abbahagyja nehogy beverje valamibe Meropea lábát. Ereszteni viszont még mindig nem ereszti, csak óvatosan leül, aztán óvatosan hátra dől a lányra. Tartja azért magát, nem szeretné összenyomni az Úrnőt.*
- Meropea? Hol vagy? Eltűnt. Nézzenek oda, hát akkor én ma itt alszom.
*Nem törődik az esetleges ellenkezéssel, sem a válaszokkal, nem vesz tudomást a lányról, kezeit is elengedi végre, aztán széttárja a karjait és hortyogva alvást színlel.*
//Macskakarmok//
*A kegyetlenség hallatán még jobban felnevet.*
- Hát ha most csiklandozás általi halált halok, akkor sehogy!
*Nevetgél még, de közben ráfog Meropea kezeire hogy ne tudjon majd menekülni, aztán nemes egyszerűséggel... felkel.*
- De például így!
*Felkel, és forogni kezd, szegény lánynak nem sok lehetősége van, vagy a lábaival is belecsimpaszkodik, vagy lobog utána mint egy nyakba kötött sál. Túl gyorsan azért nem csinálja, nem szeretné se azt hogy rosszul legyen, se azt hogy leverjenek valamit. Forgás közben az ágy felé lépked, amikor már túl közel vannak abbahagyja nehogy beverje valamibe Meropea lábát. Ereszteni viszont még mindig nem ereszti, csak óvatosan leül, aztán óvatosan hátra dől a lányra. Tartja azért magát, nem szeretné összenyomni az Úrnőt.*
- Meropea? Hol vagy? Eltűnt. Nézzenek oda, hát akkor én ma itt alszom.
*Nem törődik az esetleges ellenkezéssel, sem a válaszokkal, nem vesz tudomást a lányról, kezeit is elengedi végre, aztán széttárja a karjait és hortyogva alvást színlel.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:23:25
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
- Nincs kegyelem! *mondja Meropea, kicsit talán hangosan, de még nem kiabálva, és ehhez mérten töretlenül megy tovább a férfi felé.
A megadóan felemelt kezek csak elég felületet hagynak a lánynak ahhoz, hogy most bizony tényleg ne kegyelmezzen, és bizony nem is teszi! De Qeron elkezd úgy összecsuklani, mintha tényleg valami borzalmas dolgot tenne a Kismacska, és már maga a látvány is arra készteti őt, hogy felkacagjon, holott ő lendül az ujjaival éppen támadásba.*
- Nem is küzdesz, így hogy akarsz megtanítani kardozni? *kérdezi a férfi agyát húzva egy kissé ezzel, és cukkolva Qeront, de továbbra is elszántan tovább bökdösve. Aztán látva, hogy a férfi menyire benne van a dologban, nevetve veti rá magát félig annak a hátára, és átkarolja a nyakát.*
- Most csiklandozás általi halált halsz! *mondja olyan hangon, ahogyan egy úrnő mondhatná csak az árulónak az ítéletet, de nem bírja ki, hogy a végén ne nevessen fel. Ha valaki látná most őket, valószínűleg elkerekedett szemekkel konstatálná, hogy a nagy Sillerforwok nem egészen épek agyilag. De jobb lesz halkabban nevetni, mert ha így folytatják, a végén még tényleg látni fogják őket, amikor Gradak majd rájuk rúgja az ajtót.*
//Macskakarmok//
- Nincs kegyelem! *mondja Meropea, kicsit talán hangosan, de még nem kiabálva, és ehhez mérten töretlenül megy tovább a férfi felé.
A megadóan felemelt kezek csak elég felületet hagynak a lánynak ahhoz, hogy most bizony tényleg ne kegyelmezzen, és bizony nem is teszi! De Qeron elkezd úgy összecsuklani, mintha tényleg valami borzalmas dolgot tenne a Kismacska, és már maga a látvány is arra készteti őt, hogy felkacagjon, holott ő lendül az ujjaival éppen támadásba.*
- Nem is küzdesz, így hogy akarsz megtanítani kardozni? *kérdezi a férfi agyát húzva egy kissé ezzel, és cukkolva Qeront, de továbbra is elszántan tovább bökdösve. Aztán látva, hogy a férfi menyire benne van a dologban, nevetve veti rá magát félig annak a hátára, és átkarolja a nyakát.*
- Most csiklandozás általi halált halsz! *mondja olyan hangon, ahogyan egy úrnő mondhatná csak az árulónak az ítéletet, de nem bírja ki, hogy a végén ne nevessen fel. Ha valaki látná most őket, valószínűleg elkerekedett szemekkel konstatálná, hogy a nagy Sillerforwok nem egészen épek agyilag. De jobb lesz halkabban nevetni, mert ha így folytatják, a végén még tényleg látni fogják őket, amikor Gradak majd rájuk rúgja az ajtót.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:13:27
Üzenet elküldve: 2016-09-02 23:13:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Macskakarmok//
*A visszakérdezésre értetlenül pislog, annyira nem fogta fel hogy így nevezte az Úrnőt, hogy hirtelen azt sem tudja miről beszél.*
- Hogyan?
*Próbálja visszapörgetni saját szavait, önkéntelenül is elmosolyodik közben, de meg merne esküdni rá hogy Meropeát mondott. Egy egészen rövidke pillanatra átfut a gondolatain hogy tényleg komolyan felháboríthatta ezzel a kislányt, de hamar felismeri hogy ilyesmiről szó sincs. Nem igazán tudja még hogy mire számíthat, de akkor már ő is sodródik az árral.*
- Kegyelem Úrnőm kegyelem!
*Vigyorogva hátrál és megadóan felemeli a kezeit, de előbb-utóbb útját állja az ajtó és sarokba szorul. Neki még az esti ruháinak is megvan a vastagsága, pláne a köntösnek amit magára terített, különben sem az a fajta akinek ilyesmi gyenge pontjai lennének. Esetleg a talpán... ott nagyon, de egy nemes úr sosem kerül olyan helyzetbe hogy erre bárki is rájöhetne, pláne ki tudná használni. Azért rögtön elneveti magát ahogy Meropea hozzáér, nem a csikizéstől, csupán a helyzet és a hangulat miatt. Komolytalan mozdulatokkal védekezik is, könnyedén lefogná a lányt ha akarná de hadd legyen meg az öröme.*
- Csak egyetlen botlás volt, kérem hadd tartsam meg a fejem!
*Nem beszél persze hangosan, nem szeretné ha más szobákba is átszűrődne ez a játék. A rettenetes csikizéstől közben térdre is ereszkedik fejét is lehajtja és összehúzza magát egy kis gubóra hogy szánalomra méltóbb legyen, meg persze védjen minden érzékenyebb felületet a lányka ujjaitól. Nemes úrhoz igazán méltatlan helyzet ez, de ez itt most senkit nem érdekel.*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 23:15:40
//Macskakarmok//
*A visszakérdezésre értetlenül pislog, annyira nem fogta fel hogy így nevezte az Úrnőt, hogy hirtelen azt sem tudja miről beszél.*
- Hogyan?
*Próbálja visszapörgetni saját szavait, önkéntelenül is elmosolyodik közben, de meg merne esküdni rá hogy Meropeát mondott. Egy egészen rövidke pillanatra átfut a gondolatain hogy tényleg komolyan felháboríthatta ezzel a kislányt, de hamar felismeri hogy ilyesmiről szó sincs. Nem igazán tudja még hogy mire számíthat, de akkor már ő is sodródik az árral.*
- Kegyelem Úrnőm kegyelem!
*Vigyorogva hátrál és megadóan felemeli a kezeit, de előbb-utóbb útját állja az ajtó és sarokba szorul. Neki még az esti ruháinak is megvan a vastagsága, pláne a köntösnek amit magára terített, különben sem az a fajta akinek ilyesmi gyenge pontjai lennének. Esetleg a talpán... ott nagyon, de egy nemes úr sosem kerül olyan helyzetbe hogy erre bárki is rájöhetne, pláne ki tudná használni. Azért rögtön elneveti magát ahogy Meropea hozzáér, nem a csikizéstől, csupán a helyzet és a hangulat miatt. Komolytalan mozdulatokkal védekezik is, könnyedén lefogná a lányt ha akarná de hadd legyen meg az öröme.*
- Csak egyetlen botlás volt, kérem hadd tartsam meg a fejem!
*Nem beszél persze hangosan, nem szeretné ha más szobákba is átszűrődne ez a játék. A rettenetes csikizéstől közben térdre is ereszkedik fejét is lehajtja és összehúzza magát egy kis gubóra hogy szánalomra méltóbb legyen, meg persze védjen minden érzékenyebb felületet a lányka ujjaitól. Nemes úrhoz igazán méltatlan helyzet ez, de ez itt most senkit nem érdekel.*
A hozzászólás írója (Qeron Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 23:15:40
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:52:48
Üzenet elküldve: 2016-09-02 22:52:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Macskakarmok//
*Meropea tökéletesen zavarban van. Azért is, mert hosszú idő után ismét közvetlen volt, azért is, mert ez a szerelem dolog, vagy ki tudja mi ez, elég idegesítő érzés tud lenni, és azért is mert nem tudja, hogy Qeron hogyan fog reagálni arra, amit tett. Vagyis hát az ölelésre. És ez a zavar egészen addig így is marad, amíg meg nem hallja azt a szót.*
- Ropi?
*Ne erre felkapja a fejét, és látszik az arcán a felháborodás, de persze mosollyal keretezve. Régen nem hívta így a férfi. És Qeron csak beszél tovább, beszél beszél, nagyon fontos dolgokról, de Meropeának csak az jár a fejében, hogy...*
- Te leropiztál? Nem is vagyok már olyan csontos mint régen! *mondja felháborodva, és nagyon nagyon gyanúsan rosszat sejtetően csillogó szemekkel.*
- Leropiztad a ház úrnőjét!
*Indul meg lassan Qeron felé, és felemeli a kezeit.*
- Leropiztad a ház jövőjéért felelősséggel tartozó Sillerforw úrnőt! *mondja, de már érződik a szavaiból a tréfa, és a következő pillanatban tényleg elhagyva az eddig etikettet, bizony nekiesik Qeronnak, hogy halálra csiklandozza, ha utolsó leheletéig is kell küzdenie!
A kilenc pokolba most a terhekkel! Néha kell egy kis szórakozás, és ebből mostanában nem sok jutott ki nekik.*
//Macskakarmok//
*Meropea tökéletesen zavarban van. Azért is, mert hosszú idő után ismét közvetlen volt, azért is, mert ez a szerelem dolog, vagy ki tudja mi ez, elég idegesítő érzés tud lenni, és azért is mert nem tudja, hogy Qeron hogyan fog reagálni arra, amit tett. Vagyis hát az ölelésre. És ez a zavar egészen addig így is marad, amíg meg nem hallja azt a szót.*
- Ropi?
*Ne erre felkapja a fejét, és látszik az arcán a felháborodás, de persze mosollyal keretezve. Régen nem hívta így a férfi. És Qeron csak beszél tovább, beszél beszél, nagyon fontos dolgokról, de Meropeának csak az jár a fejében, hogy...*
- Te leropiztál? Nem is vagyok már olyan csontos mint régen! *mondja felháborodva, és nagyon nagyon gyanúsan rosszat sejtetően csillogó szemekkel.*
- Leropiztad a ház úrnőjét!
*Indul meg lassan Qeron felé, és felemeli a kezeit.*
- Leropiztad a ház jövőjéért felelősséggel tartozó Sillerforw úrnőt! *mondja, de már érződik a szavaiból a tréfa, és a következő pillanatban tényleg elhagyva az eddig etikettet, bizony nekiesik Qeronnak, hogy halálra csiklandozza, ha utolsó leheletéig is kell küzdenie!
A kilenc pokolba most a terhekkel! Néha kell egy kis szórakozás, és ebből mostanában nem sok jutott ki nekik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396