Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:02:42
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ajtón belül//
*Leon végighallgatja mindenki válaszát a férfi felé, és meg is jegyzi a fontosabb dolgokat. Ha tényleg marad a Házban, akkor szüksége lesz minden apró tényre ami itt elhangzik. Azonban akármennyire is hegyezi a füleit, semmi érdemleges dolog itt.* ~Hát, megszokhattam volna. Ezek a nemesek olyan unalmasak tudnak lenni. Már emlékszem mit is szeretettem a kalózokban.~ *Amint végére érnek a bemutatkozással, rögtön beinvitálja őket a férfi a villába.*
-Már azt hittem egész nap csak itt álldogálunk. *Morogja az orra alatt, alig hallhatóan. Közben elgondolkodik rajta, hogy Gradak mennyit is mondhatott el arról, hogy kicsoda is ő valójában, hiszen útonállóként találkoztak régebben, ahhoz képest ez az úr nem úgy viselkedik vele. A következő kérése pedig egyértelműen nevetséges, senki nem gondolhatja, hogy teljesíteni fogja azt.*
-Ha Gradak beszélt rólam, tudná, hogy nem fogok fegyvertelenül beljebb menni! *Húzza fel a szemöldökét.*
-Ha annyira félnek, hogy bántani fogok valakit, hát higgyék el, ököllel is megtehetném, ha akarnám! *Nem akar ő senkiből sem bolondot csinálni, és szembe sem akar menni semmiféle etikettel vagy szabályzattal, így megáll.*
-Fegyver nélkül én előre nem mehetek, kifelé pedig nem akarok. Várok itt, amíg kell. *Hangja egyáltalán nem követelődző, egyszerűen az értetlenség hangzik ki belőle. Ezután kitartja tenyerét, amibe rágcsálója azonnal bele is mászik, várva, hogy Leon simogatni kezdje, közben aggodalmasan szaglászik körbe. Nem szereti az ismeretlen helyeket.*
-Ne fél, picikém, semmi okod az idegességre! *Vigyorodik rá az állatkára.*
*Leon végighallgatja mindenki válaszát a férfi felé, és meg is jegyzi a fontosabb dolgokat. Ha tényleg marad a Házban, akkor szüksége lesz minden apró tényre ami itt elhangzik. Azonban akármennyire is hegyezi a füleit, semmi érdemleges dolog itt.* ~Hát, megszokhattam volna. Ezek a nemesek olyan unalmasak tudnak lenni. Már emlékszem mit is szeretettem a kalózokban.~ *Amint végére érnek a bemutatkozással, rögtön beinvitálja őket a férfi a villába.*
-Már azt hittem egész nap csak itt álldogálunk. *Morogja az orra alatt, alig hallhatóan. Közben elgondolkodik rajta, hogy Gradak mennyit is mondhatott el arról, hogy kicsoda is ő valójában, hiszen útonállóként találkoztak régebben, ahhoz képest ez az úr nem úgy viselkedik vele. A következő kérése pedig egyértelműen nevetséges, senki nem gondolhatja, hogy teljesíteni fogja azt.*
-Ha Gradak beszélt rólam, tudná, hogy nem fogok fegyvertelenül beljebb menni! *Húzza fel a szemöldökét.*
-Ha annyira félnek, hogy bántani fogok valakit, hát higgyék el, ököllel is megtehetném, ha akarnám! *Nem akar ő senkiből sem bolondot csinálni, és szembe sem akar menni semmiféle etikettel vagy szabályzattal, így megáll.*
-Fegyver nélkül én előre nem mehetek, kifelé pedig nem akarok. Várok itt, amíg kell. *Hangja egyáltalán nem követelődző, egyszerűen az értetlenség hangzik ki belőle. Ezután kitartja tenyerét, amibe rágcsálója azonnal bele is mászik, várva, hogy Leon simogatni kezdje, közben aggodalmasan szaglászik körbe. Nem szereti az ismeretlen helyeket.*
-Ne fél, picikém, semmi okod az idegességre! *Vigyorodik rá az állatkára.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:40:53
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:40:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Meropea szobája//
*A Kismacska a tanácskozás és a különös vendégfogadás végeztével örömmel vonul el a szobájába.
Az egyik szobalány segítségével átöltözik egy egyszerűbb, ezüstös ruhába, de oldalra fonott haját úgy hagyja, ahogyan eddig volt. Aztán egyedül marad.
Egy ideig el tesz vesz ezzel azzal, ám aztán úgy dönt, lemegy a szalonba olvasni valamit, esetleg sétál majd egyet a kertben. Már éppen indul is az ajtóhoz, megfogja a kilincset, amikor pont kopognak. Talán Qeron meglepődik ahogyan azonnal ki is nyílik az ajtó a kopogása nyomán, és ott találja maga előtt a kicsi úrnőt.*
- Mi történt? *kérdezi kissé fáradtan. Már az sem lepné meg, ha felrobbanna a fél ház a mai napon. Úgy tűnik minden most történik.*
- Vendégek? Kicsodák? Átöltözzek? *kérdezi, aztán ha nem kell ismét ünnepi öltözetet viselnie, akkor nyomban elindul a férfi oldalán arra, amerre az mutatja az irányt. Nem könnyű egy úrnő élete. Sosem gondolta volna, hogy valaha ennyi teendője lesz az életben.*
*A Kismacska a tanácskozás és a különös vendégfogadás végeztével örömmel vonul el a szobájába.
Az egyik szobalány segítségével átöltözik egy egyszerűbb, ezüstös ruhába, de oldalra fonott haját úgy hagyja, ahogyan eddig volt. Aztán egyedül marad.
Egy ideig el tesz vesz ezzel azzal, ám aztán úgy dönt, lemegy a szalonba olvasni valamit, esetleg sétál majd egyet a kertben. Már éppen indul is az ajtóhoz, megfogja a kilincset, amikor pont kopognak. Talán Qeron meglepődik ahogyan azonnal ki is nyílik az ajtó a kopogása nyomán, és ott találja maga előtt a kicsi úrnőt.*
- Mi történt? *kérdezi kissé fáradtan. Már az sem lepné meg, ha felrobbanna a fél ház a mai napon. Úgy tűnik minden most történik.*
- Vendégek? Kicsodák? Átöltözzek? *kérdezi, aztán ha nem kell ismét ünnepi öltözetet viselnie, akkor nyomban elindul a férfi oldalán arra, amerre az mutatja az irányt. Nem könnyű egy úrnő élete. Sosem gondolta volna, hogy valaha ennyi teendője lesz az életben.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:35:01
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
*A férfi érzi a feszengést a lányban, ráadásul látszólag Nixy nem nevet vele. Egy ideig csend van a tündér szavai nyomán, ahogyan válaszol neki, aztán kisvártatva Arac megköszörüli a torkát.*
- Megtörtént.
*Ezzel úgymond ő lezártnak is tekinti a dolgot, de egy ideig nem szól ismét, csak nézi a kis tavacskát. Nem tudja ő sem hirtelen, mit is mondjon, de hát egyrészt nem is haragtartó, másrészt pedig kezdettől fogva tetszett neki a kis cserfes leányka. Kár, hogy nem idősebb, és nem ember, vagy valami csinoska elf. Habár a kék hajával így is elég helyes, de lehetne kicsivel magasabb és öregebb. Na de nem ez az elsődleges szempont. A barátság egyébként is mindennél sokkal fontosabb, és ebben a világban már nagyon nehéz igazi, és jó barátokra lelni. Neki kettő volt eddigi életében. Az egyik elárulta a másik pedig... ebbe az árulásba halt bele. Kevesen ismerik az ő sorsát, és az életét, amely nehezebb volt, mint bárki - főleg Nixy - képzelhetné.*
- Gondolom lassan itt a tél. *kezd el beszélni aztán csak úgy, maga elé meredve. Olyan semmitmondónak tűnik ez a mondat magában, ám folytatja.*
- Még sosem láttam havat. Wegtorennél nem havazik, és a tél is dög meleg. *nyom el egy félmosolyt.*
- Hideg van... nem szoktam ehhez. Habár a hajón, amivel jöttem, volt amikor baromi hideg volt. Egyszer például olyan viharba keveredtünk, hogy azt hittem ott döglünk meg mind. Végig hánytam a más napot. *vigyorog.*- Azt hiszem nem szeretem a hajókat.
*Néz a lányra, azzal a megszokott, de már számára régen látott kaján ábrázattal, ami annyira jellemző rá.*
- Inkább a ló... ha nem töri szét a valagamat. Igazából gyalogszerrel a legjobb közlekedni. Vagy talán repülni még jobb lehet.
*Elkomorodik kissé, és visszapillant a kis tavacskára. Óvatosan, halkan, és nagyon lassan kezd el beszélni.*
- Én eddig azt hittem minden tündérnek van szárnya...
// Nixy //
*A férfi érzi a feszengést a lányban, ráadásul látszólag Nixy nem nevet vele. Egy ideig csend van a tündér szavai nyomán, ahogyan válaszol neki, aztán kisvártatva Arac megköszörüli a torkát.*
- Megtörtént.
*Ezzel úgymond ő lezártnak is tekinti a dolgot, de egy ideig nem szól ismét, csak nézi a kis tavacskát. Nem tudja ő sem hirtelen, mit is mondjon, de hát egyrészt nem is haragtartó, másrészt pedig kezdettől fogva tetszett neki a kis cserfes leányka. Kár, hogy nem idősebb, és nem ember, vagy valami csinoska elf. Habár a kék hajával így is elég helyes, de lehetne kicsivel magasabb és öregebb. Na de nem ez az elsődleges szempont. A barátság egyébként is mindennél sokkal fontosabb, és ebben a világban már nagyon nehéz igazi, és jó barátokra lelni. Neki kettő volt eddigi életében. Az egyik elárulta a másik pedig... ebbe az árulásba halt bele. Kevesen ismerik az ő sorsát, és az életét, amely nehezebb volt, mint bárki - főleg Nixy - képzelhetné.*
- Gondolom lassan itt a tél. *kezd el beszélni aztán csak úgy, maga elé meredve. Olyan semmitmondónak tűnik ez a mondat magában, ám folytatja.*
- Még sosem láttam havat. Wegtorennél nem havazik, és a tél is dög meleg. *nyom el egy félmosolyt.*
- Hideg van... nem szoktam ehhez. Habár a hajón, amivel jöttem, volt amikor baromi hideg volt. Egyszer például olyan viharba keveredtünk, hogy azt hittem ott döglünk meg mind. Végig hánytam a más napot. *vigyorog.*- Azt hiszem nem szeretem a hajókat.
*Néz a lányra, azzal a megszokott, de már számára régen látott kaján ábrázattal, ami annyira jellemző rá.*
- Inkább a ló... ha nem töri szét a valagamat. Igazából gyalogszerrel a legjobb közlekedni. Vagy talán repülni még jobb lehet.
*Elkomorodik kissé, és visszapillant a kis tavacskára. Óvatosan, halkan, és nagyon lassan kezd el beszélni.*
- Én eddig azt hittem minden tündérnek van szárnya...
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:38:19
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:38:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajtóban//
*A válaszok szépen érkeznek is. Nem igazán ilyennek képzelte ugyan az urat, de nem gondolja hogy hazudna kilétéről, odabent úgyis bármikor összefuthat Gradakkal és azonnal kiderülne a turpisság. A furcsaságok említésére kissé megemelkednek szemöldökei, de nem ér rá most ilyesmivel foglalkozni, ha Nilyria nyitott ajtót akkor nem is csodálkozik rajta hogy esetleg egy-két butaság is kicsúszott a száján. Át is terelődik a figyelme a hölgyekre, hiszen Lyv is rögtön válaszol. Nem könnyebbül meg a válasz hallatán, bár kétségkívül égető szükségük van minden segítségre, de aggasztó is csak így idegeneket engedni a házba.*
- Értem. Kövessetek kérlek.
*Aggodalom nélkül fordít hátat az egész seregletnek és kényelmes léptekkel indul befelé az előtérbe. Nem tart attól hogy hátba támadnák a város gazdagnegyedének kellős közepén, pedig könnyen megeshet hogy valami rosszakarójuk öngyilkos merénylőt küld. De mivé lenne a világ ha egy Sillerforwnak a saját házában aggódnia kellene?*
- A fegyvereiteket tegyétek itt le.
*Csak a lépcsőnél fordul meg ismét az érkezők felé hogy ott megtorpanjon kicsit, egyik kezével könnyeden a korlátra támaszkodva.*
- Lyv, ha végeztek vezesd őket a tárgyalóba kérlek, addig megkeresem az Úrnőt.
*Ha már ő hozta ide a nőt akkor bizonyára bízik benne valamiért, innentől kezdve nem lehet gond ha rövid ideig magukra hagyja őket, Leonról pedig Gradak kezeskedett. Mondandója végén már indul is tovább fel az emeletre, és meg sem áll Meropea szobájáig.*
//Meropea szobája//
*Szokásához híven három határozott kopogással jelzi az ajtón hogy bebocsátást kérne, de nem elégszik meg ennyivel, hangot is ad érkezése céljának.*
- Na haragudj a zavarásért Úrnő, de ismét szükség van a jelenlétedre, máris újabb vendégek érkeztek.
*A válaszok szépen érkeznek is. Nem igazán ilyennek képzelte ugyan az urat, de nem gondolja hogy hazudna kilétéről, odabent úgyis bármikor összefuthat Gradakkal és azonnal kiderülne a turpisság. A furcsaságok említésére kissé megemelkednek szemöldökei, de nem ér rá most ilyesmivel foglalkozni, ha Nilyria nyitott ajtót akkor nem is csodálkozik rajta hogy esetleg egy-két butaság is kicsúszott a száján. Át is terelődik a figyelme a hölgyekre, hiszen Lyv is rögtön válaszol. Nem könnyebbül meg a válasz hallatán, bár kétségkívül égető szükségük van minden segítségre, de aggasztó is csak így idegeneket engedni a házba.*
- Értem. Kövessetek kérlek.
*Aggodalom nélkül fordít hátat az egész seregletnek és kényelmes léptekkel indul befelé az előtérbe. Nem tart attól hogy hátba támadnák a város gazdagnegyedének kellős közepén, pedig könnyen megeshet hogy valami rosszakarójuk öngyilkos merénylőt küld. De mivé lenne a világ ha egy Sillerforwnak a saját házában aggódnia kellene?*
- A fegyvereiteket tegyétek itt le.
*Csak a lépcsőnél fordul meg ismét az érkezők felé hogy ott megtorpanjon kicsit, egyik kezével könnyeden a korlátra támaszkodva.*
- Lyv, ha végeztek vezesd őket a tárgyalóba kérlek, addig megkeresem az Úrnőt.
*Ha már ő hozta ide a nőt akkor bizonyára bízik benne valamiért, innentől kezdve nem lehet gond ha rövid ideig magukra hagyja őket, Leonról pedig Gradak kezeskedett. Mondandója végén már indul is tovább fel az emeletre, és meg sem áll Meropea szobájáig.*
//Meropea szobája//
*Szokásához híven három határozott kopogással jelzi az ajtón hogy bebocsátást kérne, de nem elégszik meg ennyivel, hangot is ad érkezése céljának.*
- Na haragudj a zavarásért Úrnő, de ismét szükség van a jelenlétedre, máris újabb vendégek érkeztek.
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-25 17:17:48
Üzenet elküldve: 2016-11-25 17:17:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Ajtóban//
- Üdvözletem. *Köszönti Leont, hogy azért megadja a kellő tiszteletet a másiknak is, közben meghajol egy kicsit.*
~ Érdekes, hogy mit választott magának házi kedvencnek.~
*Lassan befejeződik a cirkusz, mikor egy újabb alak jelenik az ajtóban, aki valahogy nincs a legjobb hangulatában, hogy Risztint is láthatja.*
~ Ez nem lesz jó.~
*Nem kell a félvérnek magyarázkodnia, hiszen a kisasszony védelme alatt áll.*
- Üdvözletem. *Köszön a másik férfinek is.*
- Rövid és tömören ennyi lenne, uram.
*Nem tudja, hogy Qeronnal beszélhet személyesen, de bemutatkozni már az ő részéről már nem kell.*
- Mint íjászként, tudnék szolgálni.
*Illetve minden egyéb feladatot is ellátna, amit csak tud.
Ha hiszik hanem, de a kis félsötételfnek van harci tapasztalata, habár még nem katona.*
~ Vajon elfognak küldeni melegebb éghajlatra? Vagy lesz lehetőségem bízonyítani?~
- Üdvözletem. *Köszönti Leont, hogy azért megadja a kellő tiszteletet a másiknak is, közben meghajol egy kicsit.*
~ Érdekes, hogy mit választott magának házi kedvencnek.~
*Lassan befejeződik a cirkusz, mikor egy újabb alak jelenik az ajtóban, aki valahogy nincs a legjobb hangulatában, hogy Risztint is láthatja.*
~ Ez nem lesz jó.~
*Nem kell a félvérnek magyarázkodnia, hiszen a kisasszony védelme alatt áll.*
- Üdvözletem. *Köszön a másik férfinek is.*
- Rövid és tömören ennyi lenne, uram.
*Nem tudja, hogy Qeronnal beszélhet személyesen, de bemutatkozni már az ő részéről már nem kell.*
- Mint íjászként, tudnék szolgálni.
*Illetve minden egyéb feladatot is ellátna, amit csak tud.
Ha hiszik hanem, de a kis félsötételfnek van harci tapasztalata, habár még nem katona.*
~ Vajon elfognak küldeni melegebb éghajlatra? Vagy lesz lehetőségem bízonyítani?~
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-25 15:52:32
Üzenet elküldve: 2016-11-25 15:52:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Igazán meglepi a nevetés, kicsit össze is szégyelli magát miatta. Egy pillanatra Arac felé is fordul, aztán csak még jobban összehúzza magát és megint a tóba mered. Szép idő van. Ez igaz, ha még az utcán lenne, áldaná a jószerencséjét, hiszen lehetne sokkal rosszabb is. Még a kérdésre sem reagál egy darabig, nem igazán tudja mit. Hiszen mit szeretne? Kell pár másodperc hogy kitaláljon valamit.*
- Elfelejteni a múltkorit.
*Csak a tónak mondja halkan motyogva, nem néz a másikra közben. Kissé ugyan igazságtalannak érzi hogy tőle várnak bocsánatot hiszen a férfi is ugyanúgy megbántotta, az ő szemszögéből legalábbis, de megszokta már, számára természetes hogy ő van mindenki alatt és neki kell mindig meghunyászkodnia ha szeretne valamit.*
// Arac //
*Igazán meglepi a nevetés, kicsit össze is szégyelli magát miatta. Egy pillanatra Arac felé is fordul, aztán csak még jobban összehúzza magát és megint a tóba mered. Szép idő van. Ez igaz, ha még az utcán lenne, áldaná a jószerencséjét, hiszen lehetne sokkal rosszabb is. Még a kérdésre sem reagál egy darabig, nem igazán tudja mit. Hiszen mit szeretne? Kell pár másodperc hogy kitaláljon valamit.*
- Elfelejteni a múltkorit.
*Csak a tónak mondja halkan motyogva, nem néz a másikra közben. Kissé ugyan igazságtalannak érzi hogy tőle várnak bocsánatot hiszen a férfi is ugyanúgy megbántotta, az ő szemszögéből legalábbis, de megszokta már, számára természetes hogy ő van mindenki alatt és neki kell mindig meghunyászkodnia ha szeretne valamit.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:00:06
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:00:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gwador a korábbi Meropeával ejtett beszélgetése után megkönnyebbülve, szívének oly kedves, ütött-kopott pajzsával és kardjával indul a gyakorlótérre, hogy megmozgassa a kissé öreg, kicsit rozsdás, de még mindig jól működő tagokat. Idejét sem tudja, hogy mikor lendítette meg utoljára a vasat, és a tény, hogy hónapok óta az írott betűt részesítette előnyben, felháborítja a vérmes, barbár énjét, aki harc közben tör ki belőle. Ő most szalmabábunak is megmutatkozik, ahogy Gwador az ellenfelét és önmagát nem kímélve próbálgatja a vén ízületeket.*
~Megy ez mint a - aú!~
*Kicsit megmozgatja a meghúzódott vállát egy félresikerült csapás után, aztán folytatja a püfölést.*
~Megy ez mint a - aú!~
*Kicsit megmozgatja a meghúzódott vállát egy félresikerült csapás után, aztán folytatja a püfölést.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-24 04:01:30
Üzenet elküldve: 2016-11-24 04:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány leül mellé, Arac pedig tovább nézi a tavat.
Csend van. Csak néhány madár füttyenti el magát néha, de mostanság már azok se nagyon dalolnak, ahogyan közeleg a tél. Távolról a város forgatagának tompa zaja szűrődik feléjük. Vajon milyen lehet most kint? Van e valami érdekes a piactéren? Vagy a fogadóban, ami újra kinyílt... biztosan már tele is van dalnokokkal és utazókkal.
De visszatérve a jelen pillanathoz... mégis csak jó ez a csend. Arac nem is töri meg. Sőt, egészen belefeledkezik, amikor a tündér végre megszólal. És talán el sem hiszi a kérdésére érkező reakciót, amit ekkor kap.
Arac ugyanis hirtelen felnevet.
Hangosan és jóízűen, hogy belezengenek még a fák is, ahogyan apró visszhangot ver a kis tavacskán.*
- Hát én ennél szarabb próbálkozást se hallottam még! *mondja aztán a nevetés befejezésével, majd mosolygó szemmel néz Nixyre. Utána csak megcsóválja a fejét, és újra a tavacska felé tekint. Már csak halványan mosolyog, de azért még ott van az a mosoly.*
- De, kezdek. *válaszol azért a kérdésre.*
- Wegtorennél nincs ilyen hideg télen se, mint most. De szép idő van, és nincs kedvem bemenni. *zárja le a témát ennyivel. Nem kérdez vissza. Hülyeség volna.*
- Mit szeretnél? *tér inkább a lényegre.*
// Nixy //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány leül mellé, Arac pedig tovább nézi a tavat.
Csend van. Csak néhány madár füttyenti el magát néha, de mostanság már azok se nagyon dalolnak, ahogyan közeleg a tél. Távolról a város forgatagának tompa zaja szűrődik feléjük. Vajon milyen lehet most kint? Van e valami érdekes a piactéren? Vagy a fogadóban, ami újra kinyílt... biztosan már tele is van dalnokokkal és utazókkal.
De visszatérve a jelen pillanathoz... mégis csak jó ez a csend. Arac nem is töri meg. Sőt, egészen belefeledkezik, amikor a tündér végre megszólal. És talán el sem hiszi a kérdésére érkező reakciót, amit ekkor kap.
Arac ugyanis hirtelen felnevet.
Hangosan és jóízűen, hogy belezengenek még a fák is, ahogyan apró visszhangot ver a kis tavacskán.*
- Hát én ennél szarabb próbálkozást se hallottam még! *mondja aztán a nevetés befejezésével, majd mosolygó szemmel néz Nixyre. Utána csak megcsóválja a fejét, és újra a tavacska felé tekint. Már csak halványan mosolyog, de azért még ott van az a mosoly.*
- De, kezdek. *válaszol azért a kérdésre.*
- Wegtorennél nincs ilyen hideg télen se, mint most. De szép idő van, és nincs kedvem bemenni. *zárja le a témát ennyivel. Nem kérdez vissza. Hülyeség volna.*
- Mit szeretnél? *tér inkább a lényegre.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:52:15
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:52:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Végtelennek tűnő idő telik el, ahogy csak ülnek egymás mellett csendben. Csak a tavat bámulja meredten, mozdulni se nagyon mer, nem tudja mit mondhatna. Tudja hogy mit akar mondani, csak azt nem tudja milyen szavakkal, hogyan vezethetné fel. Az a baj, hogy ezt a kínos csendet se bírja a végtelenségig, úgyhogy valamit előbb-utóbb csak mondania kell.*
- Nem fázol?
*Gondolatban persze rögtön korholja magát a csodálatos ötlete miatt, ezzel biztosan nem jut egyről a kettőre, és még csak kevésbé sem érzi zavarban magát. Talán inkább meg kellett volna mérgeznie a férfit sunyiban, aztán meg kigyógyítania belőle, és akkor Arac biztos ismét kedvelné. Nem is lenne rossz terv, csak hát nem szeretné ilyesmire pazarolni a ház készleteit.*
// Arac //
*Végtelennek tűnő idő telik el, ahogy csak ülnek egymás mellett csendben. Csak a tavat bámulja meredten, mozdulni se nagyon mer, nem tudja mit mondhatna. Tudja hogy mit akar mondani, csak azt nem tudja milyen szavakkal, hogyan vezethetné fel. Az a baj, hogy ezt a kínos csendet se bírja a végtelenségig, úgyhogy valamit előbb-utóbb csak mondania kell.*
- Nem fázol?
*Gondolatban persze rögtön korholja magát a csodálatos ötlete miatt, ezzel biztosan nem jut egyről a kettőre, és még csak kevésbé sem érzi zavarban magát. Talán inkább meg kellett volna mérgeznie a férfit sunyiban, aztán meg kigyógyítania belőle, és akkor Arac biztos ismét kedvelné. Nem is lenne rossz terv, csak hát nem szeretné ilyesmire pazarolni a ház készleteit.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-23 17:34:26
Üzenet elküldve: 2016-11-23 17:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
*Arac elvan most egészen a kis magányában.
Nem is gondolja, hogy egyhamar társaságot kaphatna. Hiszen a kertész, az a hogy is hívják, már nem is tud túl sok mindent csinálni így a tél közeledtével, amit meg mégis, azt már a nap elején elvégezte. Hát... a tó takarításával nem végzett túl jó munkát, vagy csak nagyon hamar hullanak a levelek. Igazából lényegtelen is - gondolja Arac, hiszen elég szép így a látkép, ahogyan az ezerszínű falevelek a tükörsima felszínen keringenek, száz meg száz apró hullámot vetve lehulltukkal.
Ám ekkor valami mozgásra lesz figyelmes a szeme sarkából. Nem kell túl közel lennie, hogy felismerje a nagy kék foltot maga mellett. Aztán a hang máris a lehető legegyértelműbbé teszi a dolgot.*
- Szia.
*Nem néz Nixyre. Nem haragtartó ő, de nincs kedve egy újabb veszekedéshez. Hely meg van elég mellette. Ha leakar ülni, hát üljön, ő igazán nem tartja vissza.
Csak összefonja maga előtt a karjait, kissé lejjebb csúszik, ahogyan kényelembe helyezkedik, és tovább bámulja a csendes szép tavacskát.*
// Nixy //
*Arac elvan most egészen a kis magányában.
Nem is gondolja, hogy egyhamar társaságot kaphatna. Hiszen a kertész, az a hogy is hívják, már nem is tud túl sok mindent csinálni így a tél közeledtével, amit meg mégis, azt már a nap elején elvégezte. Hát... a tó takarításával nem végzett túl jó munkát, vagy csak nagyon hamar hullanak a levelek. Igazából lényegtelen is - gondolja Arac, hiszen elég szép így a látkép, ahogyan az ezerszínű falevelek a tükörsima felszínen keringenek, száz meg száz apró hullámot vetve lehulltukkal.
Ám ekkor valami mozgásra lesz figyelmes a szeme sarkából. Nem kell túl közel lennie, hogy felismerje a nagy kék foltot maga mellett. Aztán a hang máris a lehető legegyértelműbbé teszi a dolgot.*
- Szia.
*Nem néz Nixyre. Nem haragtartó ő, de nincs kedve egy újabb veszekedéshez. Hely meg van elég mellette. Ha leakar ülni, hát üljön, ő igazán nem tartja vissza.
Csak összefonja maga előtt a karjait, kissé lejjebb csúszik, ahogyan kényelembe helyezkedik, és tovább bámulja a csendes szép tavacskát.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-23 13:55:08
Üzenet elküldve: 2016-11-23 13:55:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Miután a tárgyalóban értesítette Qeront az ajtóban várakozó idegenről, bevonult egy kicsit a szobájába hogy azzal is foglalkozzon amiért felvették. Bájitalokat kotyvaszt, könyveket és feljegyzéseket lapoz át, közben ki-kipillantva az ablakán. Lassan de biztosan közeleg a tél, a hideg, régen ilyenkor az utcákon fagyoskodott a többiekkel összebújva, most meg itt ül bent a kényelemben és melegben. Vajon mi lehet a többiekkel? Meglátogathatná őket, de milyen véleménnyel lennének róla ilyen ruhákban? Pénzt még nem sokat tudna vinni, koldulni meg ilyen külsővel, azok után hogy már a Sillerforwok jó hírét is vigyáznia kell, egyszerűen ostobaság volna. A gondolatba is beleborzong, fel is kel hogy magára vegyen valami melegebb ruhát, utána pedig az ablakhoz lép bámészkodni kicsit. Megkedvelte ezt az udvart, főleg a kedvenc padját, csak már túl hideg van ott ücsörögni, de úgy látszik ez másokat nem tántorít el.*
~ Hát ez meg mit piszmog ott a hidegben? ~
*Tekintetével a kertészt keresi, hátha ott szöszmötöl a közelben és neki tervezett segíteni a zsoldos, azt nehezen tudja elképzelni hogy csak a kilátásban gyönyörködne. Figyeli egy darabig, de senki nem jelenik meg, közben azon gondolkodik ahogy utoljára elváltak egymástól. Az egész egy nagy hülyeségnek tűnik így pár nap távlatából, de nem tudja már semmissé tenni, pedig neki köszönheti hogy végül is színt vallott az Úrnőnek. Neki köszönheti, hogy már nem kell annyira feszengenie mások társaságában. Az asztala felé fordul ahol a nyitva hagyott könyv várja, de elhúzza a száját az olvasás gondolatára és inkább a szekrényéhez megy, hogy egy szőrmével bélelt hosszú kabátot túrjon elő belőle. Egy kicsit nagy rá, meg hát nem is illik hozzá az ilyen drága holmi, de jobb híján csak felölti és abban indul le az emeletről és ki az udvarra, ahol rögtön a tó melletti pad felé veszi az irányt.*
- Szia.
*Halkan köszön a férfinak, csak egy pillanatig néz rá aztán máris a tavat kezdi bámulni. Ha van elég hely hogy kényelmesen elférjen ő is akkor helyet foglal, ha nincs akkor csak ácsorog tovább, akárhogy is, kínos és kényelmetlen csendben teszi. Fogalma sincs mit mondjon, hogy kezdje, meg hogy egyáltalán mit gondol most róla a harcos, így inkább csak vár, de hogy mire, azt nem tudná megmondani.*
// Arac //
*Miután a tárgyalóban értesítette Qeront az ajtóban várakozó idegenről, bevonult egy kicsit a szobájába hogy azzal is foglalkozzon amiért felvették. Bájitalokat kotyvaszt, könyveket és feljegyzéseket lapoz át, közben ki-kipillantva az ablakán. Lassan de biztosan közeleg a tél, a hideg, régen ilyenkor az utcákon fagyoskodott a többiekkel összebújva, most meg itt ül bent a kényelemben és melegben. Vajon mi lehet a többiekkel? Meglátogathatná őket, de milyen véleménnyel lennének róla ilyen ruhákban? Pénzt még nem sokat tudna vinni, koldulni meg ilyen külsővel, azok után hogy már a Sillerforwok jó hírét is vigyáznia kell, egyszerűen ostobaság volna. A gondolatba is beleborzong, fel is kel hogy magára vegyen valami melegebb ruhát, utána pedig az ablakhoz lép bámészkodni kicsit. Megkedvelte ezt az udvart, főleg a kedvenc padját, csak már túl hideg van ott ücsörögni, de úgy látszik ez másokat nem tántorít el.*
~ Hát ez meg mit piszmog ott a hidegben? ~
*Tekintetével a kertészt keresi, hátha ott szöszmötöl a közelben és neki tervezett segíteni a zsoldos, azt nehezen tudja elképzelni hogy csak a kilátásban gyönyörködne. Figyeli egy darabig, de senki nem jelenik meg, közben azon gondolkodik ahogy utoljára elváltak egymástól. Az egész egy nagy hülyeségnek tűnik így pár nap távlatából, de nem tudja már semmissé tenni, pedig neki köszönheti hogy végül is színt vallott az Úrnőnek. Neki köszönheti, hogy már nem kell annyira feszengenie mások társaságában. Az asztala felé fordul ahol a nyitva hagyott könyv várja, de elhúzza a száját az olvasás gondolatára és inkább a szekrényéhez megy, hogy egy szőrmével bélelt hosszú kabátot túrjon elő belőle. Egy kicsit nagy rá, meg hát nem is illik hozzá az ilyen drága holmi, de jobb híján csak felölti és abban indul le az emeletről és ki az udvarra, ahol rögtön a tó melletti pad felé veszi az irányt.*
- Szia.
*Halkan köszön a férfinak, csak egy pillanatig néz rá aztán máris a tavat kezdi bámulni. Ha van elég hely hogy kényelmesen elférjen ő is akkor helyet foglal, ha nincs akkor csak ácsorog tovább, akárhogy is, kínos és kényelmetlen csendben teszi. Fogalma sincs mit mondjon, hogy kezdje, meg hogy egyáltalán mit gondol most róla a harcos, így inkább csak vár, de hogy mire, azt nem tudná megmondani.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-23 12:35:17
Üzenet elküldve: 2016-11-23 12:35:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ajtóban//
*Épp választ kap, mikor nyílik az ajtó, és Qeron Úr jelenik meg. A patkány úgy fest megilletődik a hirtelen jött sereglettől, mert gazdája vállára telepszik, és onnan szimatol, tovább érdeklődve a sok idegen után.*
~Gradak? Milyen ígéretét?~
*Lyv érdeklődve hallgatná a férfit, hogy kifejtse a mondandóját, de Qeron nekik szegezi a kérdést és hangjából érzi, hogy kissé számon kérő.*
~Vagyis megint rosszat csináltam? Nem lepődnék meg... Neki semmi nem elég jó.~
*Megelőzi Risztint az esetleges válasszal, hogy röviden, tömören elmondhassa a szándékát, saját magát is kimentve így.*
~Legalábbis remélem, hogy így bocsánatos, hogy hazahoztam...~
-A hölgy Fragora Risztin és a szolgálatait szeretné Meropeának felajánlani, amennyiben úgy érzi, szüksége lehet rá.
*Ennyivel elintézettnek tekinti a választ, és tesz néhány lépést az ajtó felé, hogy bemenjenek. Persze Qeront nem fogja megkerülni, sem itt hagyni, de várakozón mellé áll, hogy követhesse, amint úgy dönt, végre az ajtón belül folytatják a meghallgatásokat.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 12:36:16
*Épp választ kap, mikor nyílik az ajtó, és Qeron Úr jelenik meg. A patkány úgy fest megilletődik a hirtelen jött sereglettől, mert gazdája vállára telepszik, és onnan szimatol, tovább érdeklődve a sok idegen után.*
~Gradak? Milyen ígéretét?~
*Lyv érdeklődve hallgatná a férfit, hogy kifejtse a mondandóját, de Qeron nekik szegezi a kérdést és hangjából érzi, hogy kissé számon kérő.*
~Vagyis megint rosszat csináltam? Nem lepődnék meg... Neki semmi nem elég jó.~
*Megelőzi Risztint az esetleges válasszal, hogy röviden, tömören elmondhassa a szándékát, saját magát is kimentve így.*
~Legalábbis remélem, hogy így bocsánatos, hogy hazahoztam...~
-A hölgy Fragora Risztin és a szolgálatait szeretné Meropeának felajánlani, amennyiben úgy érzi, szüksége lehet rá.
*Ennyivel elintézettnek tekinti a választ, és tesz néhány lépést az ajtó felé, hogy bemenjenek. Persze Qeront nem fogja megkerülni, sem itt hagyni, de várakozón mellé áll, hogy követhesse, amint úgy dönt, végre az ajtón belül folytatják a meghallgatásokat.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 12:36:16
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-21 23:19:57
Üzenet elküldve: 2016-11-21 23:19:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ajtóban//
*Leon éppen a tánc és a dal közepén jár, amikor megjelenik két nő, akik félbeszakítják a rögtönzött produkciót, amit a jelenlegi boldogsága idézett elő. Jeges érzés fut végig a gerincén a mélységi látványára.* ~Pont mint a feleségem, csak fiatalabb kiadásban!~ *Azonban ebből az érkezők mit sem láthatnak, csupán egy kedves mosolyt, és egy meghajlást feléjük.*
-Üdvözletem hölgyeim! *A kérdésre nevethetnékje támad, hiszen éppen azon próbálkozik, hogy bejusson végre az épületbe. Nagy diplomatikusan idefáradt, hogy bejelentkezzen a villába, erre kiderül, hogy mutatványosként meg utcazenészként szívesen látták volna.* ~Mi végre a nagy tudás, ha az embert jobban kedvelik egy patkány meg egy furulya miatt?~
-Éppen arra várok, hogy kijöjjön valaki, beengedni! *Közli jelenlegi tényállását.*
-Megvárom azért, hogy ki jön ki. *Szinte ahogy ezt kimondja, nyílik is az ajtó, és mivel Patkány nagyon útban van, a fejében zsongó dal végén felrohan a kalóz vállára, és onnan szemlélődik tovább, biztonságban, óvó gazdája védelmében. Ahogy a férfi megszólítja felé is meghajol, jóval kisebben mint a nők felé az előbb. Inkább fejbiccentés ez.*
-Áh, igen, én volnék! Üdvözlet az úrnak! *Vigyorog a férfira.*
-Örülök, hogy Gradak betartotta az ígéretét. Annyi furcsaságot hallottam egy-két perc alatt, hogy már kezdtem azt hinni, ki sem jön senki, hiába szólt az a bájos kis tündérke! *Mivel azonban mellőzve van egy kicsit, nem folytatja a beszédet, illedelmesen megvárja a nők beszámolóját.* ~Nem lehet rossz ez a villa ennyi nővel egy helyen!~ *Azonban tekintete folyamatosan a mélységi nőt keresi. Nem a szemét, hiszen azt már megtanulta, hogy csak a baj van azokkal a szempárokkal, hanem a testét méri fel nem túl látványosan.* ~Csak az ijedtség volt nagy Leon! Cseppet sem olyan, mint a feleséged volt. Minden feketébe belelátod... Vajon az Úrnő milyen lehet? Remélem nem az estem, mert abból bajok lesznek, de azt hiszen jól számoltam, és még nem is nő, csak lány.~ *Üti el gondolkodással az időt miközben az egybegyűltek beszélgetnek.*
*Leon éppen a tánc és a dal közepén jár, amikor megjelenik két nő, akik félbeszakítják a rögtönzött produkciót, amit a jelenlegi boldogsága idézett elő. Jeges érzés fut végig a gerincén a mélységi látványára.* ~Pont mint a feleségem, csak fiatalabb kiadásban!~ *Azonban ebből az érkezők mit sem láthatnak, csupán egy kedves mosolyt, és egy meghajlást feléjük.*
-Üdvözletem hölgyeim! *A kérdésre nevethetnékje támad, hiszen éppen azon próbálkozik, hogy bejusson végre az épületbe. Nagy diplomatikusan idefáradt, hogy bejelentkezzen a villába, erre kiderül, hogy mutatványosként meg utcazenészként szívesen látták volna.* ~Mi végre a nagy tudás, ha az embert jobban kedvelik egy patkány meg egy furulya miatt?~
-Éppen arra várok, hogy kijöjjön valaki, beengedni! *Közli jelenlegi tényállását.*
-Megvárom azért, hogy ki jön ki. *Szinte ahogy ezt kimondja, nyílik is az ajtó, és mivel Patkány nagyon útban van, a fejében zsongó dal végén felrohan a kalóz vállára, és onnan szemlélődik tovább, biztonságban, óvó gazdája védelmében. Ahogy a férfi megszólítja felé is meghajol, jóval kisebben mint a nők felé az előbb. Inkább fejbiccentés ez.*
-Áh, igen, én volnék! Üdvözlet az úrnak! *Vigyorog a férfira.*
-Örülök, hogy Gradak betartotta az ígéretét. Annyi furcsaságot hallottam egy-két perc alatt, hogy már kezdtem azt hinni, ki sem jön senki, hiába szólt az a bájos kis tündérke! *Mivel azonban mellőzve van egy kicsit, nem folytatja a beszédet, illedelmesen megvárja a nők beszámolóját.* ~Nem lehet rossz ez a villa ennyi nővel egy helyen!~ *Azonban tekintete folyamatosan a mélységi nőt keresi. Nem a szemét, hiszen azt már megtanulta, hogy csak a baj van azokkal a szempárokkal, hanem a testét méri fel nem túl látványosan.* ~Csak az ijedtség volt nagy Leon! Cseppet sem olyan, mint a feleséged volt. Minden feketébe belelátod... Vajon az Úrnő milyen lehet? Remélem nem az estem, mert abból bajok lesznek, de azt hiszen jól számoltam, és még nem is nő, csak lány.~ *Üti el gondolkodással az időt miközben az egybegyűltek beszélgetnek.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-21 22:38:25
Üzenet elküldve: 2016-11-21 22:38:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*Nem szokott még hozzá Liorn dicséreteihez, amikor még éltek a ház urai akkor ő is csak egy oktondi gyermek volt akit az öregnek kellett kinevelnie, de amióta Meropea minden idejét leköti egyre többet magasztalja őt. Persze jól esik, de valahol úgy érzi hogy csak félig igazak a szavak, és csak Meropea biztatása miatt emeli ki mindig őt a mester, hogy jobb színben fesse meg a jövőt a kislány előtt. A Kismacska kérdésére persze igenlő választ ad, és az öreg jó szavait is hálás mosollyal köszöni meg, végül ő marad a legtovább a teremben, így találja meg őt Nilyria hogy az ajtóban ácsorgóról értesítse. Neki is bólint, majd nehéz sóhajjal feltápászkodik a székéből és meg is indul lefelé hogy rendezze az ügyet.*
//Ajtóban//
//Lyv, Fragora, Leon//
*Odalent az ajtót kinyitva váratlan látvány fogadja. Az idegen férfiről szóltak neki, éppen azért jött ajtót nyitni, de a táncoló patkány már igazán meglepi, ahogy a pont most visszaérkező Lyvanar is, akit szintén egy ismeretlen követ.*
- Szép jó napot.
*Bizonyára felfigyeltek már a jelenlétére amikor az ajtót kinyitotta, de azért csak illik köszönni is.*
- Leon Descobrat, ha nem tévedek? Gradak már mesélt önről.
*Egyelőre nem várja meg a választ, rögtön Lyvre és a kíséretére terelődik tekintete.*
- És a hölgyben kit tisztelhetek?
*A kérdés sokkal kevésbé a nevére irányul, az egyelőre érdektelen, inkább valamiféle magyarázatra kíváncsi hogy miért hozta magával Lyvanar.*
*Nem szokott még hozzá Liorn dicséreteihez, amikor még éltek a ház urai akkor ő is csak egy oktondi gyermek volt akit az öregnek kellett kinevelnie, de amióta Meropea minden idejét leköti egyre többet magasztalja őt. Persze jól esik, de valahol úgy érzi hogy csak félig igazak a szavak, és csak Meropea biztatása miatt emeli ki mindig őt a mester, hogy jobb színben fesse meg a jövőt a kislány előtt. A Kismacska kérdésére persze igenlő választ ad, és az öreg jó szavait is hálás mosollyal köszöni meg, végül ő marad a legtovább a teremben, így találja meg őt Nilyria hogy az ajtóban ácsorgóról értesítse. Neki is bólint, majd nehéz sóhajjal feltápászkodik a székéből és meg is indul lefelé hogy rendezze az ügyet.*
//Ajtóban//
//Lyv, Fragora, Leon//
*Odalent az ajtót kinyitva váratlan látvány fogadja. Az idegen férfiről szóltak neki, éppen azért jött ajtót nyitni, de a táncoló patkány már igazán meglepi, ahogy a pont most visszaérkező Lyvanar is, akit szintén egy ismeretlen követ.*
- Szép jó napot.
*Bizonyára felfigyeltek már a jelenlétére amikor az ajtót kinyitotta, de azért csak illik köszönni is.*
- Leon Descobrat, ha nem tévedek? Gradak már mesélt önről.
*Egyelőre nem várja meg a választ, rögtön Lyvre és a kíséretére terelődik tekintete.*
- És a hölgyben kit tisztelhetek?
*A kérdés sokkal kevésbé a nevére irányul, az egyelőre érdektelen, inkább valamiféle magyarázatra kíváncsi hogy miért hozta magával Lyvanar.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-21 20:50:58
Üzenet elküldve: 2016-11-21 20:50:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Lyvänar, Leon//
*Követi a kisasszonyt, ahol talán szerencsét próbálhat.*
~ Remélem lesz munka a számomra.~
*Érdekes, hogy valakit azért szolgálunk, mert a származása miatt rendelkezik ilyen kiváltsággal. Gyakorlatilag egyből megadták a bizalmat felé. Cairynnak nem kevesebb mint az életét köszönhette, viszont azt tudja Risztin, hogy ezt a bizalmat az Úrnőjük nagyon becsesen kezeli.*
~ Mindenki azt teszi amihez ért.~
*Nem nagyon szól bele amit Lyvänar mond, csak némán hallgatja.
Lassan fény derül, miszerint valóban egy "uralkodóról" van szó akit körbevesz hűséges szolgák.*
~ Feltétel nélküli bizalom. Vajon kik nyerhetik el ezt a kiváltságot?~
*Erre sok válasz van, és ahogy meséli, hogy mindenki más céllal van az Úrnőért az talán egy kicsit árnyalhatja a dolgokat.
Egy kis séta után meg is érkeznek, és egy furcsa állat cirkusz köszönti. Egyelőre vár, még közöttük lezajlik a beszélgetés.*
~ Vajon ő is Meropeához jött? Mi céllal?~
*Követi a kisasszonyt, ahol talán szerencsét próbálhat.*
~ Remélem lesz munka a számomra.~
*Érdekes, hogy valakit azért szolgálunk, mert a származása miatt rendelkezik ilyen kiváltsággal. Gyakorlatilag egyből megadták a bizalmat felé. Cairynnak nem kevesebb mint az életét köszönhette, viszont azt tudja Risztin, hogy ezt a bizalmat az Úrnőjük nagyon becsesen kezeli.*
~ Mindenki azt teszi amihez ért.~
*Nem nagyon szól bele amit Lyvänar mond, csak némán hallgatja.
Lassan fény derül, miszerint valóban egy "uralkodóról" van szó akit körbevesz hűséges szolgák.*
~ Feltétel nélküli bizalom. Vajon kik nyerhetik el ezt a kiváltságot?~
*Erre sok válasz van, és ahogy meséli, hogy mindenki más céllal van az Úrnőért az talán egy kicsit árnyalhatja a dolgokat.
Egy kis séta után meg is érkeznek, és egy furcsa állat cirkusz köszönti. Egyelőre vár, még közöttük lezajlik a beszélgetés.*
~ Vajon ő is Meropeához jött? Mi céllal?~
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-20 17:05:04
Üzenet elküldve: 2016-11-20 17:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Risztin, Leon//
-Teljesen egyetértek. Az Úrnő meghazudtolja a korát, még ha nem is könnyű neki.
*Risztin következő kérdésén nem lepődik meg ugyan, de mindig furcsa, mikor valaki ez iránt érdeklődik. Neki ez tökéletesen természetes, hogy őt szolgálja. Születésétől a Sillerforwoké az élete és cseppet sem bánja.*
~Miért ne szolgálnám? Ő a családom is.~
-Mióta megszülettem, a Sillerforw házat szolgálom, és mióta a kicsi Úrnő megszületett, csak őt. Nekem Ő épp úgy a családom, mint megboldogult édesanyám. Nem tudnám nem szolgálni. Míg élek, mellette állok.
*Nehéz megfogalmaznia, amit érez, és reméli ennyiből is érthető a lánynak, hogy milyen mély érzéseket táplál a kislány iránt.*
-Meropea Úrnőt
*Segíti ki a lányt a névvel és bólint a kérdésre.*
-Igen, többen. Bár mindenki más módon és más céllal. *Delanerre gondol, aki inkább a házat, a nevet és a rangot szolgálja, semmint az Úrnőt, és Qeronra, aki talán csak arra hajt, hogy a ház feje legyen.*
~De persze ki tudja. Talán tényleg szereti Meropeát.~
*És persze ott vannak az újak, akiknek a kötődése és hűsége még bizonyára nem mérhető össze az övével, vagy akár Gradakéval, aki a halálból tért vissza, hogy az Úrnőt szolgálhassa. Gondolatban végig veszi a ház népét, de Risztinnek nem fejti ki bővebben, hiszen ki tudja, hogy Meropea ad-e neki munkát? Akkor pedig nem kell mindenkinek mindent kikotyognia, mert megint kap a fejére Aractól, vagy épp Gradaktól. Eszébe jutnak ezzel együtt az új harcosok is, és már épp belekezdene a puhításba, hátha Risztin is kedvet kap, hogy Ezüst karom legyen, amikor megérkeznek a házhoz és a kiskapun belépve, egy férfit pillant meg, aki furulyázva ugrál körbe egy...*
~táncoló patkányt?!...~
*A látvány abszurd és érthetetlen, ugyanakkor mosolyt csal az arcára és mikor közelebb érnek, már nevetve kérdezi a férfit.*
-Mi ez a cirkuszi mutatvány itt a küszöbön? Miért nem az Úrnőt szórakoztatod ezzel az ajtó másik oldalán?
*Megint felkacag, ahogy az apró jószágra néz. Bizonyára a Kismacskának is tetszene a műsor.*
-Teljesen egyetértek. Az Úrnő meghazudtolja a korát, még ha nem is könnyű neki.
*Risztin következő kérdésén nem lepődik meg ugyan, de mindig furcsa, mikor valaki ez iránt érdeklődik. Neki ez tökéletesen természetes, hogy őt szolgálja. Születésétől a Sillerforwoké az élete és cseppet sem bánja.*
~Miért ne szolgálnám? Ő a családom is.~
-Mióta megszülettem, a Sillerforw házat szolgálom, és mióta a kicsi Úrnő megszületett, csak őt. Nekem Ő épp úgy a családom, mint megboldogult édesanyám. Nem tudnám nem szolgálni. Míg élek, mellette állok.
*Nehéz megfogalmaznia, amit érez, és reméli ennyiből is érthető a lánynak, hogy milyen mély érzéseket táplál a kislány iránt.*
-Meropea Úrnőt
*Segíti ki a lányt a névvel és bólint a kérdésre.*
-Igen, többen. Bár mindenki más módon és más céllal. *Delanerre gondol, aki inkább a házat, a nevet és a rangot szolgálja, semmint az Úrnőt, és Qeronra, aki talán csak arra hajt, hogy a ház feje legyen.*
~De persze ki tudja. Talán tényleg szereti Meropeát.~
*És persze ott vannak az újak, akiknek a kötődése és hűsége még bizonyára nem mérhető össze az övével, vagy akár Gradakéval, aki a halálból tért vissza, hogy az Úrnőt szolgálhassa. Gondolatban végig veszi a ház népét, de Risztinnek nem fejti ki bővebben, hiszen ki tudja, hogy Meropea ad-e neki munkát? Akkor pedig nem kell mindenkinek mindent kikotyognia, mert megint kap a fejére Aractól, vagy épp Gradaktól. Eszébe jutnak ezzel együtt az új harcosok is, és már épp belekezdene a puhításba, hátha Risztin is kedvet kap, hogy Ezüst karom legyen, amikor megérkeznek a házhoz és a kiskapun belépve, egy férfit pillant meg, aki furulyázva ugrál körbe egy...*
~táncoló patkányt?!...~
*A látvány abszurd és érthetetlen, ugyanakkor mosolyt csal az arcára és mikor közelebb érnek, már nevetve kérdezi a férfit.*
-Mi ez a cirkuszi mutatvány itt a küszöbön? Miért nem az Úrnőt szórakoztatod ezzel az ajtó másik oldalán?
*Megint felkacag, ahogy az apró jószágra néz. Bizonyára a Kismacskának is tetszene a műsor.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-20 11:48:09
Üzenet elküldve: 2016-11-20 11:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naplemente//
*A torkában dobogó szívvel várja a férfi válaszát. Közben az arcát fürkészi, és már majdnem elbizonytalanítja az a belső vívódás, amit rajta felfedezni vél. Azt persze nem tudja, hogy a dilemmát nem az okozza Gradak fejében, hogy mit akar tenni, hanem az, hogy mit érez ezzel kapcsolatban. Régen sem volt annyira a szavak embere, de nem is volt rá szükség. Lyv valahogy egy-egy szóból, vagy fél mondatból megértette őt, és ez talán a mai sem változott. Gondolatokat olvasni azonban még mindig nem tud, ezért mikor Gradak lassan közelebb hajol hozzá, nem tudja mi lesz azután. Aztán megérzi a férfi puha, szelíd ajkát a sajátján és elakad a lélegzete.*
~Ez most megtörténik? Vagy megint álmodok?~
*Nem lehet álom, hiszen sokkal puhább ez az érintés, mint amiről valaha álmodott, és sokkal finomabb, édesebb. Visszafogja minden kitörni vágyó szenvedélyét, nehogy elijessze a férfit, és vele a pillanatot, ezért először csak óvatosan csókol vissza. Kezét feljebb csúsztatja a mellkasáról a nyakára, majd a tarkójára. Ha Gradak nem szakítja meg a csókot, akkor ezen felbátorodva közelebb simul hozzá, és egyre szenvedélyesebben csókol vissza. Mellkasát szétveti az az egy érzés, ami azóta tombol benne lezárva és elrejtve, mióta Gradak élve hazatért, és átlépte a ház küszöbét. Ez az érzés most kiszabadult a férfi gyengéd érintésétől és betölt mindent Lyv lelkében és elméjében. Minden porcikájából sugárzik.*
~Szeretlek~
//Naplemente//
*A torkában dobogó szívvel várja a férfi válaszát. Közben az arcát fürkészi, és már majdnem elbizonytalanítja az a belső vívódás, amit rajta felfedezni vél. Azt persze nem tudja, hogy a dilemmát nem az okozza Gradak fejében, hogy mit akar tenni, hanem az, hogy mit érez ezzel kapcsolatban. Régen sem volt annyira a szavak embere, de nem is volt rá szükség. Lyv valahogy egy-egy szóból, vagy fél mondatból megértette őt, és ez talán a mai sem változott. Gondolatokat olvasni azonban még mindig nem tud, ezért mikor Gradak lassan közelebb hajol hozzá, nem tudja mi lesz azután. Aztán megérzi a férfi puha, szelíd ajkát a sajátján és elakad a lélegzete.*
~Ez most megtörténik? Vagy megint álmodok?~
*Nem lehet álom, hiszen sokkal puhább ez az érintés, mint amiről valaha álmodott, és sokkal finomabb, édesebb. Visszafogja minden kitörni vágyó szenvedélyét, nehogy elijessze a férfit, és vele a pillanatot, ezért először csak óvatosan csókol vissza. Kezét feljebb csúsztatja a mellkasáról a nyakára, majd a tarkójára. Ha Gradak nem szakítja meg a csókot, akkor ezen felbátorodva közelebb simul hozzá, és egyre szenvedélyesebben csókol vissza. Mellkasát szétveti az az egy érzés, ami azóta tombol benne lezárva és elrejtve, mióta Gradak élve hazatért, és átlépte a ház küszöbét. Ez az érzés most kiszabadult a férfi gyengéd érintésétől és betölt mindent Lyv lelkében és elméjében. Minden porcikájából sugárzik.*
~Szeretlek~
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:24:32
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:24:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy sűrű nap //
*Na igen, ez a nap a szokásosnál is sűrűbb volt.
Habár Arac azt hitte, akkor lesz majd ilyen, amikor el kezdik belé verni a harcot, amit még elvileg nem ismer. Oké... aláírja, hogy azt a harcmodort talán valóban nem, amit itt akarnak neki tanítani, de azt azért túlzás volna állítani, hogy nem tudja elég jól forgatni a kardját, vagy a fokosát...
Na de a kiképzése még nem kezdődött el, viszont valami nagy uraságok jöttek a villába.
A férfi lelkesen jelentkezett a védelemre, de csak azt a feladatot kapta, hogy húzza meg magát a szobájában, amíg itt vannak, és álljon készenlétben, ha szükség lenne rá. Nem volt szükség.
A mélységik csak úgy áradtak befelé, aztán meg kifelé, sürgött forgott a ház, készültek a sütemények... mintha csak egy bált akarnának adni. Arról is volt szó, de inkább elodázták.
Aztán meg közben folyamatosan kopogtattak. Valaki mindig jött... no jó, nagyrészt teljesen felesleges és a család számára lényegtelen emberek. Egy alkalommal például Arac ajtót nyitott egy koszos utcagyereknek. Adott neki gyorsan pár aranyat, meg egy almát, ami éppen még érintetlenül a keze ügyében volt, aztán megmondta neki, hogy ide inkább ne jöjjön, mert Delaner csúnyán elzavarja majd. A srác annyira boldog volt és hálálkodott, hogy Arac remélte, hogy állja a szavát.
Aztán, ahogyan a fogadás lecsengett, végre kimehetett a hátsó kertbe. Most nem volt kedve püfölgetni, mint akkor, amikor Nixy úgy felhúzta. Azóta sem rendezték a dolgukat, és Aracok bosszantotta is, hogy a lány olyanokat gondol róla - amelyek egy része ugyan igaz, de ameddig ő kemény munkával és küzdelemmel jutott el. Ez számára ugyanolyan, mintha ő azt róná fel Nixynek, hogy mit nyavalyog, amikor jelenleg az a legnagyobb problémája, hogy kihűl a vacsorája, ha nem megy le időben.
Mindegy is... egy kézenfekvő női taktikát alkalmazott a helyzetre. Egyszerűen nem állt szóba a lánnyal ezek után. Úgy volt vele, hogy Nixy majd csak felkeresi, vagy hozzá szól ha akar, aztán talán értelmes keretek között megbeszélik... de nem látta értelmét a dolognak addig, ameddig ez ne történik meg. Talán bocsánatot is vár... de kezdeményezést mindenképpen.
Ezeken mélázva ül le a kis tavacska szélére, és felsóhajt.
Lehullatták leveleiket a fák már, de így is, az ezernyi vörös, sárga és barna levelekkel tarkított tó olyan szépen és nyugodtan csillog a tompa, hideg napfényben. Hihetetlen abba belegondolnia, hogy ilyen kényelem és csoda veszi körül. Hosszú idő után végre nyugodtnak érzi magát. És ezt az ajándékot mindenképpen meg fogja köszönni.*
*Na igen, ez a nap a szokásosnál is sűrűbb volt.
Habár Arac azt hitte, akkor lesz majd ilyen, amikor el kezdik belé verni a harcot, amit még elvileg nem ismer. Oké... aláírja, hogy azt a harcmodort talán valóban nem, amit itt akarnak neki tanítani, de azt azért túlzás volna állítani, hogy nem tudja elég jól forgatni a kardját, vagy a fokosát...
Na de a kiképzése még nem kezdődött el, viszont valami nagy uraságok jöttek a villába.
A férfi lelkesen jelentkezett a védelemre, de csak azt a feladatot kapta, hogy húzza meg magát a szobájában, amíg itt vannak, és álljon készenlétben, ha szükség lenne rá. Nem volt szükség.
A mélységik csak úgy áradtak befelé, aztán meg kifelé, sürgött forgott a ház, készültek a sütemények... mintha csak egy bált akarnának adni. Arról is volt szó, de inkább elodázták.
Aztán meg közben folyamatosan kopogtattak. Valaki mindig jött... no jó, nagyrészt teljesen felesleges és a család számára lényegtelen emberek. Egy alkalommal például Arac ajtót nyitott egy koszos utcagyereknek. Adott neki gyorsan pár aranyat, meg egy almát, ami éppen még érintetlenül a keze ügyében volt, aztán megmondta neki, hogy ide inkább ne jöjjön, mert Delaner csúnyán elzavarja majd. A srác annyira boldog volt és hálálkodott, hogy Arac remélte, hogy állja a szavát.
Aztán, ahogyan a fogadás lecsengett, végre kimehetett a hátsó kertbe. Most nem volt kedve püfölgetni, mint akkor, amikor Nixy úgy felhúzta. Azóta sem rendezték a dolgukat, és Aracok bosszantotta is, hogy a lány olyanokat gondol róla - amelyek egy része ugyan igaz, de ameddig ő kemény munkával és küzdelemmel jutott el. Ez számára ugyanolyan, mintha ő azt róná fel Nixynek, hogy mit nyavalyog, amikor jelenleg az a legnagyobb problémája, hogy kihűl a vacsorája, ha nem megy le időben.
Mindegy is... egy kézenfekvő női taktikát alkalmazott a helyzetre. Egyszerűen nem állt szóba a lánnyal ezek után. Úgy volt vele, hogy Nixy majd csak felkeresi, vagy hozzá szól ha akar, aztán talán értelmes keretek között megbeszélik... de nem látta értelmét a dolognak addig, ameddig ez ne történik meg. Talán bocsánatot is vár... de kezdeményezést mindenképpen.
Ezeken mélázva ül le a kis tavacska szélére, és felsóhajt.
Lehullatták leveleiket a fák már, de így is, az ezernyi vörös, sárga és barna levelekkel tarkított tó olyan szépen és nyugodtan csillog a tompa, hideg napfényben. Hihetetlen abba belegondolnia, hogy ilyen kényelem és csoda veszi körül. Hosszú idő után végre nyugodtnak érzi magát. És ezt az ajándékot mindenképpen meg fogja köszönni.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-17 23:09:04
Üzenet elküldve: 2016-11-17 23:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás//
*Meropea elmosolyodik, amikor végre elmennek a vendégek, Qeron pedig rámosolyog. Egy pillanatra meg is ugrik a gyomra a látványra. Aztán majdnem aprót fel is nevet a kijelentésre. Na igen. Ez így van. De azért még próbálja tartani magát az úrnő szerepéhez, még ha nagy kő is esik le a szívéről végre.
Utána már csak hallgatja a férfit, aztán homlok ráncol egy kissé, ahogyan gyermeki ésszel próbálja felfogni a dolgokat.*
- Igen, én is úgy éreztem. *mondja végül.*
- De az ajánlatuk kétségkívül valóban jövedelmező lehet úrnőm. *szólal meg Liorn mester is.*- Érdemes megfontolni ezt az ajánlatot.
- De hát... mi harcosokat képezünk... már évszázadok óta... mit kezdhetnénk ezzel? *kérdezi egy kissé kétségbeesetten a Kismacska. Tényleg nem tudja, mit csinálhatnának így.*
- Ha szabad mondanom... *fog bele Liorn mester.*- Úgy vettem ki a szavaiból az uraságnak, hogy nem várnak még azonnali választ. Így van időd gondolkodni bőven. És ilyen remek tanácsadókkal, mint Qeron uram, biztosan dűlőre jutsz majd hamar, úrnőm. *mondja. Meropea pedig biccent.*
- Ez igaz... és nem is szeretnék egy ilyen ajánlatot visszautasítani, főleg ha segít a családunkon... de... tudósok? Van egy-két emberünk... Lazyar, Nilyria... de ők nekünk kellenek. Nem adhatjuk oda őket... és nem állnak még készen a képzésre sem...
- Ez kétségtelenül jó meglátás úrnőm. *biccent Liorn mester.*- Talán aludjunk rá egy két napot, mielőtt komolyan megtárgyaljuk.
- Igen, szerintem is. *biccent ismét, majd Qeronra pillant.*- Ha mindenkinek megfelel így.
*Megvárja a válaszokat, aztán felsóhajt.*
- Nos... akkor köszönöm, hogy itt voltatok... *áll fel végül, és eztán Liorn mester is feláll.*
- Én most a szobámba megyek, ott találtok meg, ha bármi történne. *búcsúzik, aztán ha csak nem szólnak, vagy nem történik valami, ő is elhagyja a termet.
Liorn mester megvárja, amíg mindenki távozik, őt és Qeront kivéve, majd a férfihoz fordul.*
- Uram... egy pillanatra kérlek... ha Te nem lennél, talán eddig sem jutottunk volna... még sosem volt alkalmam mondani, de most szeretném... köszönöm, hogy támogatod Meropea úrnőt. Sokat jelent ez mindannyiunknak. Hálás vagyok érte. Igazi irbisz vér folyik az ereidben. *mosolyodik el az öreg, aztán csak meghajol a férfi felé köszönésképpen, majd ő is elhagyja a termet.*
*Meropea elmosolyodik, amikor végre elmennek a vendégek, Qeron pedig rámosolyog. Egy pillanatra meg is ugrik a gyomra a látványra. Aztán majdnem aprót fel is nevet a kijelentésre. Na igen. Ez így van. De azért még próbálja tartani magát az úrnő szerepéhez, még ha nagy kő is esik le a szívéről végre.
Utána már csak hallgatja a férfit, aztán homlok ráncol egy kissé, ahogyan gyermeki ésszel próbálja felfogni a dolgokat.*
- Igen, én is úgy éreztem. *mondja végül.*
- De az ajánlatuk kétségkívül valóban jövedelmező lehet úrnőm. *szólal meg Liorn mester is.*- Érdemes megfontolni ezt az ajánlatot.
- De hát... mi harcosokat képezünk... már évszázadok óta... mit kezdhetnénk ezzel? *kérdezi egy kissé kétségbeesetten a Kismacska. Tényleg nem tudja, mit csinálhatnának így.*
- Ha szabad mondanom... *fog bele Liorn mester.*- Úgy vettem ki a szavaiból az uraságnak, hogy nem várnak még azonnali választ. Így van időd gondolkodni bőven. És ilyen remek tanácsadókkal, mint Qeron uram, biztosan dűlőre jutsz majd hamar, úrnőm. *mondja. Meropea pedig biccent.*
- Ez igaz... és nem is szeretnék egy ilyen ajánlatot visszautasítani, főleg ha segít a családunkon... de... tudósok? Van egy-két emberünk... Lazyar, Nilyria... de ők nekünk kellenek. Nem adhatjuk oda őket... és nem állnak még készen a képzésre sem...
- Ez kétségtelenül jó meglátás úrnőm. *biccent Liorn mester.*- Talán aludjunk rá egy két napot, mielőtt komolyan megtárgyaljuk.
- Igen, szerintem is. *biccent ismét, majd Qeronra pillant.*- Ha mindenkinek megfelel így.
*Megvárja a válaszokat, aztán felsóhajt.*
- Nos... akkor köszönöm, hogy itt voltatok... *áll fel végül, és eztán Liorn mester is feláll.*
- Én most a szobámba megyek, ott találtok meg, ha bármi történne. *búcsúzik, aztán ha csak nem szólnak, vagy nem történik valami, ő is elhagyja a termet.
Liorn mester megvárja, amíg mindenki távozik, őt és Qeront kivéve, majd a férfihoz fordul.*
- Uram... egy pillanatra kérlek... ha Te nem lennél, talán eddig sem jutottunk volna... még sosem volt alkalmam mondani, de most szeretném... köszönöm, hogy támogatod Meropea úrnőt. Sokat jelent ez mindannyiunknak. Hálás vagyok érte. Igazi irbisz vér folyik az ereidben. *mosolyodik el az öreg, aztán csak meghajol a férfi felé köszönésképpen, majd ő is elhagyja a termet.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-15 02:49:14
Üzenet elküldve: 2016-11-15 02:49:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*A tárgyalás alatt ő csak figyel, bár lenne mibe belekötnie, lenne mibe beleszólnia, de ráhagyja Meropeára. Nem lehet mindig mellette, nem foghatja mindig a kezét, és bizony ő az Úrnő, meg kell szoknia, meg kell tanulnia egyedül helytállni. A megbeszélés végével persze ő is illendően elköszön a vendégeiktől, távozásuk után pedig bátorító mosollyal tekint a Kismacskára.*
- Hát, legalább nem köntörfalaznak... sokat.
*Megvonja a vállát, kissé lazít a tartásán és kényelmesebben hátradől székében, tenyereit ölében összekulcsolva. Tart egy kis szünetet, vesz egy mély lélegzetet, és komolyabb hangvétellel folytatja.*
- Megmondom őszintén, látom miért ódzkodott tőlük apád. Pedig van logika abban amit mond, mégis kicsit úgy érzem, mintha egyszerűen kiadott volna nekünk egy feladatot. Persze vannak még kapcsolataink, de vékony jégen táncolunk, mind gazdaságilag, mind a befolyásunkat tekintve. Elköteleződhetünk abba az irányba amit javasolnak, de ez... Nem megy egyről a kettőre és komoly következményei lehetnek. Pénzügyileg hosszútávon jövedelmező lehet, biztosíthatnánk magunknak egy központi szerepet, de ha nem ügyesen csináljuk akkor háttérbe szorulunk.
*A tárgyalás alatt ő csak figyel, bár lenne mibe belekötnie, lenne mibe beleszólnia, de ráhagyja Meropeára. Nem lehet mindig mellette, nem foghatja mindig a kezét, és bizony ő az Úrnő, meg kell szoknia, meg kell tanulnia egyedül helytállni. A megbeszélés végével persze ő is illendően elköszön a vendégeiktől, távozásuk után pedig bátorító mosollyal tekint a Kismacskára.*
- Hát, legalább nem köntörfalaznak... sokat.
*Megvonja a vállát, kissé lazít a tartásán és kényelmesebben hátradől székében, tenyereit ölében összekulcsolva. Tart egy kis szünetet, vesz egy mély lélegzetet, és komolyabb hangvétellel folytatja.*
- Megmondom őszintén, látom miért ódzkodott tőlük apád. Pedig van logika abban amit mond, mégis kicsit úgy érzem, mintha egyszerűen kiadott volna nekünk egy feladatot. Persze vannak még kapcsolataink, de vékony jégen táncolunk, mind gazdaságilag, mind a befolyásunkat tekintve. Elköteleződhetünk abba az irányba amit javasolnak, de ez... Nem megy egyről a kettőre és komoly következményei lehetnek. Pénzügyileg hosszútávon jövedelmező lehet, biztosíthatnánk magunknak egy központi szerepet, de ha nem ügyesen csináljuk akkor háttérbe szorulunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396