Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:34:22
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Meropea, Gwador, Nixy//
~Ahelyett, hogy ez a kis átokverése elfogadná a helyzetet és örülne, meg megígérne fűt fát, itt bonyolítja a helyzetet... eddig egészen jól jött ki belőle... de ezek után... tudja a fene, hogy mi lesz ebből... nem normális... meg se kell ölnöm, megteszi ő helyettem saját magával... nemesek elé hurcolászik és nemeseket márt be... az ilyesfajta dolgokról kussolnia kéne jó mélyen, hogy még véletlenül se olvassa ki senki a fejéből sem... elment az esze, nem vitás... ha ezt túléli... én ölöm meg... és még engem is belerángatott... ch... hihetetlen... mind azután, hogy milyen kis kényeske volt velem... mégis mit akart ezzel? Bizonyítani? De mi a francot mégis? Hogy sajnálja? Elég lett volna baromira kinyögnie annyit, hogy "bocsánat"... nem értem a nőket... egyik se normális...~
*Arac a szokásos kihúzott állása és bájvigyora mellett nem is gondolná az ember, hogy mennyi minden jár a fejében. Aztán valahol megkönnyebbülésére, valahol viszont aggodalmára, Meropea elküldi őt.*
- Igenis úrnőm, értettem. *hajol meg apró biccentéssel, majd Gwador felé ő is vetve egy pillantást, hátat fordít Nixyéknek, és megindul kifelé. Ám Meropea csak annyit mondott, hogy hagyja magukra őket. Vagyis, hogy a szalonból menjen ki. Nem azt, hogy menjen világgá. Szóval ő ennek rendje és módja szerint meg is áll a szalon bejárata mellett odakint, és hátát a falnak vetve összefonja karjait.
Feltett szándéka itt megvárni a kis csitrit, és lehetőleg le is keverni neki egy fülest ezek után. Habár úgysem fogja megtenni... de annyira viszket a tenyere.*
- Ostoba kölyök... és én még azt hittem komolyabb nálam... *motyogja maga elé sötét tekintettel fixírozva egy karcolást a márványpadlón.
Itt fogja megvárni a történtek végét.*
//Meropea, Gwador, Nixy//
~Ahelyett, hogy ez a kis átokverése elfogadná a helyzetet és örülne, meg megígérne fűt fát, itt bonyolítja a helyzetet... eddig egészen jól jött ki belőle... de ezek után... tudja a fene, hogy mi lesz ebből... nem normális... meg se kell ölnöm, megteszi ő helyettem saját magával... nemesek elé hurcolászik és nemeseket márt be... az ilyesfajta dolgokról kussolnia kéne jó mélyen, hogy még véletlenül se olvassa ki senki a fejéből sem... elment az esze, nem vitás... ha ezt túléli... én ölöm meg... és még engem is belerángatott... ch... hihetetlen... mind azután, hogy milyen kis kényeske volt velem... mégis mit akart ezzel? Bizonyítani? De mi a francot mégis? Hogy sajnálja? Elég lett volna baromira kinyögnie annyit, hogy "bocsánat"... nem értem a nőket... egyik se normális...~
*Arac a szokásos kihúzott állása és bájvigyora mellett nem is gondolná az ember, hogy mennyi minden jár a fejében. Aztán valahol megkönnyebbülésére, valahol viszont aggodalmára, Meropea elküldi őt.*
- Igenis úrnőm, értettem. *hajol meg apró biccentéssel, majd Gwador felé ő is vetve egy pillantást, hátat fordít Nixyéknek, és megindul kifelé. Ám Meropea csak annyit mondott, hogy hagyja magukra őket. Vagyis, hogy a szalonból menjen ki. Nem azt, hogy menjen világgá. Szóval ő ennek rendje és módja szerint meg is áll a szalon bejárata mellett odakint, és hátát a falnak vetve összefonja karjait.
Feltett szándéka itt megvárni a kis csitrit, és lehetőleg le is keverni neki egy fülest ezek után. Habár úgysem fogja megtenni... de annyira viszket a tenyere.*
- Ostoba kölyök... és én még azt hittem komolyabb nálam... *motyogja maga elé sötét tekintettel fixírozva egy karcolást a márványpadlón.
Itt fogja megvárni a történtek végét.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:25:46
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:25:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
*Ahogy Nilyria elkezd beszélni, sőt meglehetősen részletesen, úgy szalad lassan egyre feljebb Meropea szemöldöke, és a végére még egy kicsit a szája is kinyílik. Még jó, hogy időben észreveszi magán, és gyorsan becsukja.
Nahát, ez olyan helyzet, amivel gyermeki kis szelíd lelkivilága hirtelen nem tud mit kezdeni. Persze számtalan dologra felkészítették már, és az élet maga sem tett különbben vele, de ez most azért kicsit sok neki. Ismét Gwadorra pillant, immáron sokadszorra. Aztán vissza a furcsa párosra.*
- Öhm...
*Nem éppen úrinőhöz méltó ez a kezdés.*
- Arac, kérlek menj ki a szalonból, hagyj minket magunkra és senkinek ne beszélj az itt elhangzottakról... *ennyi az, ami hirtelen kibukik belőle.
Ha a férfi már elment, akkor Nilyriához szól újra.*
- Szóval... azt állítod, hogy munkát keresve voltál náluk... *kezdi lassan Meropea, megpróbálván összeszedni a gondolatait és az elhangzott történetet.*
~Atyám hogy csinálná? Mit tenne? Gondolkozz Meropea!~
- És ekkor megakartak ölni... mi is volt a nevük? Mindketten a Namos ház tagjai? Nem tudod milyen pozícióban? *kérdezi, aztán tovább agyal a dolgokon egy kicsit, mielőtt újra megszólal.*
- Elmondták, hogy milyen munka lesz? Miért fizetnek meg? És végül aztán... megkaptad a fizetséget? *kérdezi, jobb híján. Inkább tisztázná a részleteket.*
- És Namos úr mindezekről tudott?
//Gwador, Nixy és Arac//
*Ahogy Nilyria elkezd beszélni, sőt meglehetősen részletesen, úgy szalad lassan egyre feljebb Meropea szemöldöke, és a végére még egy kicsit a szája is kinyílik. Még jó, hogy időben észreveszi magán, és gyorsan becsukja.
Nahát, ez olyan helyzet, amivel gyermeki kis szelíd lelkivilága hirtelen nem tud mit kezdeni. Persze számtalan dologra felkészítették már, és az élet maga sem tett különbben vele, de ez most azért kicsit sok neki. Ismét Gwadorra pillant, immáron sokadszorra. Aztán vissza a furcsa párosra.*
- Öhm...
*Nem éppen úrinőhöz méltó ez a kezdés.*
- Arac, kérlek menj ki a szalonból, hagyj minket magunkra és senkinek ne beszélj az itt elhangzottakról... *ennyi az, ami hirtelen kibukik belőle.
Ha a férfi már elment, akkor Nilyriához szól újra.*
- Szóval... azt állítod, hogy munkát keresve voltál náluk... *kezdi lassan Meropea, megpróbálván összeszedni a gondolatait és az elhangzott történetet.*
~Atyám hogy csinálná? Mit tenne? Gondolkozz Meropea!~
- És ekkor megakartak ölni... mi is volt a nevük? Mindketten a Namos ház tagjai? Nem tudod milyen pozícióban? *kérdezi, aztán tovább agyal a dolgokon egy kicsit, mielőtt újra megszólal.*
- Elmondták, hogy milyen munka lesz? Miért fizetnek meg? És végül aztán... megkaptad a fizetséget? *kérdezi, jobb híján. Inkább tisztázná a részleteket.*
- És Namos úr mindezekről tudott?
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 12:39:59
Üzenet elküldve: 2016-09-20 12:39:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Gwador, Meropea és Arac//
~Alkimista?~
*Még mindig nem érti. Hogy lenne alkimista? Vagyis mit számít, ha kidobják? És mégis mit és mikor bizonyítana, ha most úgyis kiteszik a szűrét? Az üzenetek átadásánál már kezd gyanús lenni neki, hogy esetleg mégis maradhat, hiszen ha kitennék hogy vinne üzenetet? De akkor biztos csak mint cseléd... Mint az a Lazyar, aztán majd ha bizonyít akkor alkimista lehet.*
- Hát...
*Igyekszik visszagondolni pontosan hogyan is történt az említett gyilkossági kísérlet, nem szeretne valótlant állítani.*
- Munkát kerestem náluk, ő azt mondta ad, csak el kell kísérnem. Nagyon jól megfizetett, persze hogy elvállaltam, a ruhát is akkor kaptam, aztán levezetett egy pincébe, ahonnan nem tudtunk kijutni. Az a fickó bolond. Jött valami nő, a nevére már nem emlékszem, Lorew állítólag félt tőle és neki akart bizonyítani valamit. Hogy megbízható, vagy nem is tudom. Ez a nő állítólag meg akarta öletni valamiért ami nincs is nála, neki meg elege lett belőle és inkább ő ment el a nőhöz, bizonyítani hogy Lorew nem akar ártani neki, nincs nála amit a nő keres, és hogy az a nő akár meg is ölheti ha gondolja... Meg hát engem is.
*Mindenfelé nézelődik ahogy próbál emlékezni, látszik is rajta hogy nem teljesen biztos a részletekben.*
- Nem, sajnos nem emlékszem rendesen, odalent valami elbódított. Lorew vitt egy nyílpuskát, igen, erre emlékszem! Hogy azzal akár meg is ölhetné... Isvut! Ez volt a neve, Isvu. De azzal akart bizonyítani neki, hogy nem öli meg, csak letette a fegyvert és átadta magát a nőnek. Meg hát, engem is. Ajándékba, vagy nem tudom, az a fickó bolond. Lecsalt oda, hogy aztán Isvu azt tegyen velem amit csak akar.
*Tényleg nem emlékszik minden részletre, bármi is volt a levegőben, eléggé összekuszálta az elméjét.*
- Nem emlékszem, elájultam, aztán kint ébredtem az utcán. Lorew is ott volt, ő is akkor tért magához azt hiszem. A... Az ígért pénzt végül is odaadta... Csalódottnak tűnt, de nem tudom mi lett vele, elszaladtam.
*Próbál még összeszedni egy-egy részletet, de értelmes mondatokat nem tudna formálni az emlékképeiből. Rémlik neki hogy mintha a nyílpuskát ráfogta volna Lorewre, de miért? Hogyan? Nem emlékszik, inkább nem említi.*
- Bizonyítékom nincs, csak a szavam az övé ellen, tudom hogy semmit nem jelent.
*Tökéletesen tisztában van azzal hogy ő egy senki a mágussal szemben, ráadásul a Namoz ház népe rögtön meg tudná erősíteni, hogy ő bizony utcai kis koldusként kopogott be hozzájuk aznap.*
- Szóval hát, nem konkrétan ő... de ő csalt le abba a pincébe és nem érdekelte volna az sem ha ott az a nő megöl.
*Szeretne őszinte lenni, amennyire csak lehetséges. Elég volt a sunnyogásból, bármi is lesz, ő az igazat mondja, már amennyire emlékszik.*
//Gwador, Meropea és Arac//
~Alkimista?~
*Még mindig nem érti. Hogy lenne alkimista? Vagyis mit számít, ha kidobják? És mégis mit és mikor bizonyítana, ha most úgyis kiteszik a szűrét? Az üzenetek átadásánál már kezd gyanús lenni neki, hogy esetleg mégis maradhat, hiszen ha kitennék hogy vinne üzenetet? De akkor biztos csak mint cseléd... Mint az a Lazyar, aztán majd ha bizonyít akkor alkimista lehet.*
- Hát...
*Igyekszik visszagondolni pontosan hogyan is történt az említett gyilkossági kísérlet, nem szeretne valótlant állítani.*
- Munkát kerestem náluk, ő azt mondta ad, csak el kell kísérnem. Nagyon jól megfizetett, persze hogy elvállaltam, a ruhát is akkor kaptam, aztán levezetett egy pincébe, ahonnan nem tudtunk kijutni. Az a fickó bolond. Jött valami nő, a nevére már nem emlékszem, Lorew állítólag félt tőle és neki akart bizonyítani valamit. Hogy megbízható, vagy nem is tudom. Ez a nő állítólag meg akarta öletni valamiért ami nincs is nála, neki meg elege lett belőle és inkább ő ment el a nőhöz, bizonyítani hogy Lorew nem akar ártani neki, nincs nála amit a nő keres, és hogy az a nő akár meg is ölheti ha gondolja... Meg hát engem is.
*Mindenfelé nézelődik ahogy próbál emlékezni, látszik is rajta hogy nem teljesen biztos a részletekben.*
- Nem, sajnos nem emlékszem rendesen, odalent valami elbódított. Lorew vitt egy nyílpuskát, igen, erre emlékszem! Hogy azzal akár meg is ölhetné... Isvut! Ez volt a neve, Isvu. De azzal akart bizonyítani neki, hogy nem öli meg, csak letette a fegyvert és átadta magát a nőnek. Meg hát, engem is. Ajándékba, vagy nem tudom, az a fickó bolond. Lecsalt oda, hogy aztán Isvu azt tegyen velem amit csak akar.
*Tényleg nem emlékszik minden részletre, bármi is volt a levegőben, eléggé összekuszálta az elméjét.*
- Nem emlékszem, elájultam, aztán kint ébredtem az utcán. Lorew is ott volt, ő is akkor tért magához azt hiszem. A... Az ígért pénzt végül is odaadta... Csalódottnak tűnt, de nem tudom mi lett vele, elszaladtam.
*Próbál még összeszedni egy-egy részletet, de értelmes mondatokat nem tudna formálni az emlékképeiből. Rémlik neki hogy mintha a nyílpuskát ráfogta volna Lorewre, de miért? Hogyan? Nem emlékszik, inkább nem említi.*
- Bizonyítékom nincs, csak a szavam az övé ellen, tudom hogy semmit nem jelent.
*Tökéletesen tisztában van azzal hogy ő egy senki a mágussal szemben, ráadásul a Namoz ház népe rögtön meg tudná erősíteni, hogy ő bizony utcai kis koldusként kopogott be hozzájuk aznap.*
- Szóval hát, nem konkrétan ő... de ő csalt le abba a pincébe és nem érdekelte volna az sem ha ott az a nő megöl.
*Szeretne őszinte lenni, amennyire csak lehetséges. Elég volt a sunnyogásból, bármi is lesz, ő az igazat mondja, már amennyire emlékszik.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:46:19
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//Qeron//
-Az Ametiszt ház. *Bólint, persze. A katonák halottak, a félve tisztelt név oda, hát Qeronnak ilyesmivel kell múlatnia az időt, hogy ha egy Sillerforw valahol megszólal, még komolyan vegyék, amit mond.*
-Igazad van, mindenképpen veled tartok. Annyit kérek, hogy utána, ha lehetséges, minél előbb látogassunk el a kovácshoz, hogy rendbe hozza a vértemet. Szívesen kísérlek bárhova, ahova a ház ügyei miatt mész, de szeretném ezt úgy tenni, hogy méltó legyek a ház nagyságához.
*Tudja, hogy ez kicsit furcsán hangzik. A Sillerforw ház "nagyságáról" beszélni most komoly túlzás lenne, de nem a név teszi naggyá az embereket, az emberek teszik naggyá a nevet. Ha egyetlen lovagja is a Sillerforw háznak, ez semmi alól nem kifogás, sőt, akkor egymagának kell olyan erőt sugároznia, mintha öt állig fegyverzett harcos kísérné Qeront.
Arac említésére bólint, majd még néhányszor ismét, amíg a másik férfit hallgatja. Mélyen egyetért vele.*
-Ez van, ebből kell építkezni. Aracban látok fantáziát, de egyértelmű, hogy össze kell törni, hogy valami nagyszerűbbet építhessünk belőle. Ha kívánod, ezt vállalom. Az Úrnőt én sem féltem a házban. A cselédek tépnék szét azt, aki valamivel próbálkozik és Lianth, bár felületes, de biztos, hogy odaadóan védelmezné a Kism... az Úrnőt. Gwador... Szerintem megtört. Nem tudom, hogy fel lehet-e szítani benne a büszkeséget, hiszen Ő nem is ide tartozik. Hogy valaha igazán magáénak érezheti-e a Sillerforwok ügyét, nem tudom. Az Úrnőt biztos szereti.
*Vállat von, kicsit talán szégyenkezve. Nem szereti bevallani, ha valamire nem képes.*
-Attól tartok, ez a feladat rád marad. Én értek a fiatal, tüzes csikók betöréséhez, hisz nemrég még én is az voltam. De idős, megfáradt lovagokkal nem boldogulnék.
*Kicsit szét is tárja a kezét, jelezve tehetetlenségét.*
-A látogatással kapcsolatban pedig újra csak azt mondom, hogy természetesen parancsod szerint veled tartok.
*Elmosolyodik, kicsit fura ez a helyzet, de úgy tűnik, ezután is jól megértik majd egymást Qeronnal.*
-Szólj, mikor mennél és azonnal elkezdek készülni.
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 01:48:19
//Qeron//
-Az Ametiszt ház. *Bólint, persze. A katonák halottak, a félve tisztelt név oda, hát Qeronnak ilyesmivel kell múlatnia az időt, hogy ha egy Sillerforw valahol megszólal, még komolyan vegyék, amit mond.*
-Igazad van, mindenképpen veled tartok. Annyit kérek, hogy utána, ha lehetséges, minél előbb látogassunk el a kovácshoz, hogy rendbe hozza a vértemet. Szívesen kísérlek bárhova, ahova a ház ügyei miatt mész, de szeretném ezt úgy tenni, hogy méltó legyek a ház nagyságához.
*Tudja, hogy ez kicsit furcsán hangzik. A Sillerforw ház "nagyságáról" beszélni most komoly túlzás lenne, de nem a név teszi naggyá az embereket, az emberek teszik naggyá a nevet. Ha egyetlen lovagja is a Sillerforw háznak, ez semmi alól nem kifogás, sőt, akkor egymagának kell olyan erőt sugároznia, mintha öt állig fegyverzett harcos kísérné Qeront.
Arac említésére bólint, majd még néhányszor ismét, amíg a másik férfit hallgatja. Mélyen egyetért vele.*
-Ez van, ebből kell építkezni. Aracban látok fantáziát, de egyértelmű, hogy össze kell törni, hogy valami nagyszerűbbet építhessünk belőle. Ha kívánod, ezt vállalom. Az Úrnőt én sem féltem a házban. A cselédek tépnék szét azt, aki valamivel próbálkozik és Lianth, bár felületes, de biztos, hogy odaadóan védelmezné a Kism... az Úrnőt. Gwador... Szerintem megtört. Nem tudom, hogy fel lehet-e szítani benne a büszkeséget, hiszen Ő nem is ide tartozik. Hogy valaha igazán magáénak érezheti-e a Sillerforwok ügyét, nem tudom. Az Úrnőt biztos szereti.
*Vállat von, kicsit talán szégyenkezve. Nem szereti bevallani, ha valamire nem képes.*
-Attól tartok, ez a feladat rád marad. Én értek a fiatal, tüzes csikók betöréséhez, hisz nemrég még én is az voltam. De idős, megfáradt lovagokkal nem boldogulnék.
*Kicsit szét is tárja a kezét, jelezve tehetetlenségét.*
-A látogatással kapcsolatban pedig újra csak azt mondom, hogy természetesen parancsod szerint veled tartok.
*Elmosolyodik, kicsit fura ez a helyzet, de úgy tűnik, ezután is jól megértik majd egymást Qeronnal.*
-Szólj, mikor mennél és azonnal elkezdek készülni.
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 01:48:19
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:15:35
Üzenet elküldve: 2016-09-20 01:15:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
- Akkor hát már alkimista vagy. Ha bizonyítasz, hivatalosan is az leszel. *mosolyog Meropea a lányra biztatóan. Aztán Nilyria zavarba jön, és ettől egy kicsit Meropea is, de próbálja leplezni.
Kicsit oldalra dönti a fejét, úgy fürkészi a lány arcát, miközben az beszél. Persze csak illendő keretek között.*
- Akkor elég sok mindenkit ismersz. Ez jól jöhet, ha csak abban is, hogy veled küldjük el az üzenetet, ha sor kerülne erre. *állapítja is meg nagy magabiztos úrnőként a dolgot boldogan. De a kék hajú tündér sajnos folytatja a dolgot. És sajnos olyan dologgal, aminek hallatán még Meropea szemöldöke is magasra vonódik, és most nyíltan pillant Gwador felé.*
- Megakart ölni? *kérdezi eztán lassan és halkan kiejtve a szavakat, és visszanézne Nilyriára.*
- A Namos ház egy tagja? De hát miért? *kérdezi őszinte csodálkozással a hangjában.*
- Ezek nagyon súlyos vádak, Nilyria... remélem ezzel tisztában vagy. És... *ismét Gwadorra pillant, majd vissza a tündérre.*
- Ez esetben mindenki szemügyre venné, hogy rangban ki áll magasabban...
*Próbál úgy beszélni, hogy ne ijessze meg a lányt, de bizonyára azért sikerül neki. De még Meropea is tudja, hogy ezeknek a dolgoknak mekkora jelentőségük lehet így vagy úgy.*
- De nyugodj meg, most csak egymás közt beszélgetünk. *teszi még hozzá gyorsan.*
//Gwador, Nixy és Arac//
- Akkor hát már alkimista vagy. Ha bizonyítasz, hivatalosan is az leszel. *mosolyog Meropea a lányra biztatóan. Aztán Nilyria zavarba jön, és ettől egy kicsit Meropea is, de próbálja leplezni.
Kicsit oldalra dönti a fejét, úgy fürkészi a lány arcát, miközben az beszél. Persze csak illendő keretek között.*
- Akkor elég sok mindenkit ismersz. Ez jól jöhet, ha csak abban is, hogy veled küldjük el az üzenetet, ha sor kerülne erre. *állapítja is meg nagy magabiztos úrnőként a dolgot boldogan. De a kék hajú tündér sajnos folytatja a dolgot. És sajnos olyan dologgal, aminek hallatán még Meropea szemöldöke is magasra vonódik, és most nyíltan pillant Gwador felé.*
- Megakart ölni? *kérdezi eztán lassan és halkan kiejtve a szavakat, és visszanézne Nilyriára.*
- A Namos ház egy tagja? De hát miért? *kérdezi őszinte csodálkozással a hangjában.*
- Ezek nagyon súlyos vádak, Nilyria... remélem ezzel tisztában vagy. És... *ismét Gwadorra pillant, majd vissza a tündérre.*
- Ez esetben mindenki szemügyre venné, hogy rangban ki áll magasabban...
*Próbál úgy beszélni, hogy ne ijessze meg a lányt, de bizonyára azért sikerül neki. De még Meropea is tudja, hogy ezeknek a dolgoknak mekkora jelentőségük lehet így vagy úgy.*
- De nyugodj meg, most csak egymás közt beszélgetünk. *teszi még hozzá gyorsan.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:35:40
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:35:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Gwador, Meropea és Arac//
- Igen. Azaz nem,
*Meg is rázza a fejét közben, kicsit már össze van zavarodva*
- sosem voltam, de igen, értek hozzá.
*A választ amit kap, nem igazán érti.*
- Ho... Ne... Mi?
*Hiába az Úrnővel beszél, most kicsúszik a száján egy ilyen, de hamar elterelődik a téma.*
- Nem, nem ismerem Eralilt, csak valami törpét, meg egy kopasz fickót, meg egy tündért, meg Lorewet.
*Mintha lett még volna ott egy-két ember, de már nem nagyon emlékszik.*
- Szö... szövetség?
*Ezen már elbizonytalanodik.*
- Hát... Nem tudom, nem hiszem. Mármint, szívesen segítenék, de nem hinném hogy tudok. Nem biztos hogy jó ötlet, bár igazából csak Lorewet ismerem de ő...
*Nyel egyet, nem szeret visszagondolni arra a napra.*
- Meg akart ölni.
*Ez valószínűleg elég fontos ahhoz, hogy megváltoztassa Meropea nyugodt könyvolvasgatási terveit.*
//Gwador, Meropea és Arac//
- Igen. Azaz nem,
*Meg is rázza a fejét közben, kicsit már össze van zavarodva*
- sosem voltam, de igen, értek hozzá.
*A választ amit kap, nem igazán érti.*
- Ho... Ne... Mi?
*Hiába az Úrnővel beszél, most kicsúszik a száján egy ilyen, de hamar elterelődik a téma.*
- Nem, nem ismerem Eralilt, csak valami törpét, meg egy kopasz fickót, meg egy tündért, meg Lorewet.
*Mintha lett még volna ott egy-két ember, de már nem nagyon emlékszik.*
- Szö... szövetség?
*Ezen már elbizonytalanodik.*
- Hát... Nem tudom, nem hiszem. Mármint, szívesen segítenék, de nem hinném hogy tudok. Nem biztos hogy jó ötlet, bár igazából csak Lorewet ismerem de ő...
*Nyel egyet, nem szeret visszagondolni arra a napra.*
- Meg akart ölni.
*Ez valószínűleg elég fontos ahhoz, hogy megváltoztassa Meropea nyugodt könyvolvasgatási terveit.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:12:45
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
- Tehát alkimista vagy?
*Időről időre, amikor észrevétlenül tudja tenni, azért újra és újra Gwador felé pillant megerősítésért. Nem akar sem rosszat mondani, sem tudatlanul cselekedni. De igyekszik az alapján dönteni és válaszolni, ahogyan atyját ismerte, hogy tenné.*
- Akkor nem értem a problémát. *mosolyodik el.*- Nem hazudtál semmiben, és nem látom, hogy bármi bűnöd is lenne. Addig, amíg nem fordulsz a házunk ellen, és azt csinálod, ami a kijelölt dolgod, nem lehet köztünk ellentét.
*A Namos ház említésére viszont a szeme is felcsillan egy pillanatra.*
- Igazán? A Namos háztól? Akkor hát ismered Eralil Namost is gondolom.
*Örül, hogy eszébe jutott ez a név is.*
- Talán így még a velük való leendő szövetségünkben is segíthetsz, ha arra kerülne a sor. Segítesz majd nekünk, Nilyria?
*Vár valamiféle választ, habár a tekintete igenlőre számít. Aztán folytatja csak.*
- Nos, akkor örülök, hogy ezt tisztáztuk. *mosolyodik el ismét, majd Aracra néz.*
- A zsoldos barátodnak is van vallani valója, vagy csak dísznek hoztad magaddal? *tréfálkozik is egy kicsit a végére, bár ez lehet már nem helyes. De még van mit tanulnia.*
- Ha nincs, akkor hát szép napot kívánok, és jó munkát a dolgotokhoz. Az alkimista labor a pincében van, Qeron pedig talán az udvaron. *nyomatékosítja ezzel szavait, arra célozva, hogy ha ilyen butaságokkal zaklatják, akkor már mehetnek is akár a dolgukra. Bár azt se bánja, ha a szobájukba, ha még nincs semmi, amit csinálhatnának, de azért mégis csak ő az úrnő, akit ilyennel megzavartak.
Végül, ha menni készülnek, biccentéssel búcsúzik, aztán amikor kimentek még vet egy kérdős pillantást nagy-nagybátyjára, hogy mindent jól csinált e, van e hozzáfűznivalója, aztán újra beletemetkezik a könyvbe, ha a körülményke is úgy akarják.*
//Gwador, Nixy és Arac//
- Tehát alkimista vagy?
*Időről időre, amikor észrevétlenül tudja tenni, azért újra és újra Gwador felé pillant megerősítésért. Nem akar sem rosszat mondani, sem tudatlanul cselekedni. De igyekszik az alapján dönteni és válaszolni, ahogyan atyját ismerte, hogy tenné.*
- Akkor nem értem a problémát. *mosolyodik el.*- Nem hazudtál semmiben, és nem látom, hogy bármi bűnöd is lenne. Addig, amíg nem fordulsz a házunk ellen, és azt csinálod, ami a kijelölt dolgod, nem lehet köztünk ellentét.
*A Namos ház említésére viszont a szeme is felcsillan egy pillanatra.*
- Igazán? A Namos háztól? Akkor hát ismered Eralil Namost is gondolom.
*Örül, hogy eszébe jutott ez a név is.*
- Talán így még a velük való leendő szövetségünkben is segíthetsz, ha arra kerülne a sor. Segítesz majd nekünk, Nilyria?
*Vár valamiféle választ, habár a tekintete igenlőre számít. Aztán folytatja csak.*
- Nos, akkor örülök, hogy ezt tisztáztuk. *mosolyodik el ismét, majd Aracra néz.*
- A zsoldos barátodnak is van vallani valója, vagy csak dísznek hoztad magaddal? *tréfálkozik is egy kicsit a végére, bár ez lehet már nem helyes. De még van mit tanulnia.*
- Ha nincs, akkor hát szép napot kívánok, és jó munkát a dolgotokhoz. Az alkimista labor a pincében van, Qeron pedig talán az udvaron. *nyomatékosítja ezzel szavait, arra célozva, hogy ha ilyen butaságokkal zaklatják, akkor már mehetnek is akár a dolgukra. Bár azt se bánja, ha a szobájukba, ha még nincs semmi, amit csinálhatnának, de azért mégis csak ő az úrnő, akit ilyennel megzavartak.
Végül, ha menni készülnek, biccentéssel búcsúzik, aztán amikor kimentek még vet egy kérdős pillantást nagy-nagybátyjára, hogy mindent jól csinált e, van e hozzáfűznivalója, aztán újra beletemetkezik a könyvbe, ha a körülményke is úgy akarják.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:02:05
Üzenet elküldve: 2016-09-20 00:02:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
*Kissé megváratják a válasszal, már kezd aggódni hogy esetleg a börtön helyett rosszabb büntetésen gondolkozna az Úrnő. Semmi sem rosszabb a csendnél, a bizonytalanságnál, mindegy hogy mi, de valami történjen. Végül csak megszólal a kislány, Nixy pedig engedelmesen hallgatja hogy mi is fog történni vele. Lazyar történetét már hallotta, ezek szerint tényleg teljesen igaz, de hát ő cselédként került ide, úgy nyerte el a bizalmukat, az mégis más helyzet. Emlékszik jól hogy nem került szóba az hogy honnan való, de hát attól még hazugságnak gondolja, hiszen a viselkedésével utalt rá, vagy legalábbis igyekezett, hogy bizony tehetősebb helyről származik. Akár ki lett mondva akár nem, olyannak állította be magát ami nem, tehát hazudott, a saját nézetei szerint.*
- D... De.
*Ez a kis megakadás most teljesen más mint amilyen eddig szokott lenni. Ez most egyszerűen a meglepettségtől van, látszik is rajta hogy se megszeppenve nincsen, se nem az a baj hogy nem tudja mit mondjon, csak nagyon nem számított ilyesmire. A ruha kérdésre már összeszedettebb válasszal indít, de csak nem mesélheti el az egész történetet.*
- Nem, azt... azt ajándékba kaptam a Namos ház egyik tagjától.
*Nem érti miért számít ez, de válaszol, magabiztosan, bár kissé elgondolkodva hogyan fejezze be a mondatot. Szemeit sem süti le, megérdemli a büntetést, nem bújhat el előle semerre, vállalnia és állnia kell az Úrnő tekintetét.*
//Gwador, Nixy és Arac//
*Kissé megváratják a válasszal, már kezd aggódni hogy esetleg a börtön helyett rosszabb büntetésen gondolkozna az Úrnő. Semmi sem rosszabb a csendnél, a bizonytalanságnál, mindegy hogy mi, de valami történjen. Végül csak megszólal a kislány, Nixy pedig engedelmesen hallgatja hogy mi is fog történni vele. Lazyar történetét már hallotta, ezek szerint tényleg teljesen igaz, de hát ő cselédként került ide, úgy nyerte el a bizalmukat, az mégis más helyzet. Emlékszik jól hogy nem került szóba az hogy honnan való, de hát attól még hazugságnak gondolja, hiszen a viselkedésével utalt rá, vagy legalábbis igyekezett, hogy bizony tehetősebb helyről származik. Akár ki lett mondva akár nem, olyannak állította be magát ami nem, tehát hazudott, a saját nézetei szerint.*
- D... De.
*Ez a kis megakadás most teljesen más mint amilyen eddig szokott lenni. Ez most egyszerűen a meglepettségtől van, látszik is rajta hogy se megszeppenve nincsen, se nem az a baj hogy nem tudja mit mondjon, csak nagyon nem számított ilyesmire. A ruha kérdésre már összeszedettebb válasszal indít, de csak nem mesélheti el az egész történetet.*
- Nem, azt... azt ajándékba kaptam a Namos ház egyik tagjától.
*Nem érti miért számít ez, de válaszol, magabiztosan, bár kissé elgondolkodva hogyan fejezze be a mondatot. Szemeit sem süti le, megérdemli a büntetést, nem bújhat el előle semerre, vállalnia és állnia kell az Úrnő tekintetét.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:49:22
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
*És Nilyria beszélni kezd. Meropea pedig egyre jobban felvont szemöldökkel hallgatja a lányt.
Csendben, jó úrnőhöz méltón végighallgatja a lányt, majd sajnos nem tudja megállni, hogy ne vessen egy újabb pillantást a távolba Gwador felé. Talán csak valamiféle megerősítést vár, egy biccentést, egy szemöldökvonást, vagy csak úgy bármit.
De aztán kap vagy nem kap, visszapillant a lányra, és megköszörüli a torkát. Talán ideje volna az ilyen dolgokba is belerázódnia, mint ez itt.*
- Lazyar sem nemes, és ő is árva. Cselédként került ide, most pedig a házunk mágusa, fontos küldetésen.
*Ezt ennyivel szeretné is letudni, hiszen ez egyértelmű. Már miért lenne ezzel gond? De most jön a többi, amit megfelelően meg kellene oldania... valahogy. Ismét torkot köszörül. Kissé megint lámpalázas. Miért nem ér már véget ez a nap?*
- Én... ~Nem szabad idegeskedni... nem szabad idegeskedni...~
- Én nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna róla, hogy nemes vagy e vagy sem. Úgy tudom Gwador alkimistát keresett, Te pedig jelentkeztél rá. Vagy talán nem vagy alkimista? *kérdezi végül.*
- Vagy a ruháidat talán mástól tulajdonítottad el? *jutnak neki is eszébe a lány csinos öltözékei. Hiszen egy koldusnak azért nincs olyan.*
//Gwador, Nixy és Arac//
*És Nilyria beszélni kezd. Meropea pedig egyre jobban felvont szemöldökkel hallgatja a lányt.
Csendben, jó úrnőhöz méltón végighallgatja a lányt, majd sajnos nem tudja megállni, hogy ne vessen egy újabb pillantást a távolba Gwador felé. Talán csak valamiféle megerősítést vár, egy biccentést, egy szemöldökvonást, vagy csak úgy bármit.
De aztán kap vagy nem kap, visszapillant a lányra, és megköszörüli a torkát. Talán ideje volna az ilyen dolgokba is belerázódnia, mint ez itt.*
- Lazyar sem nemes, és ő is árva. Cselédként került ide, most pedig a házunk mágusa, fontos küldetésen.
*Ezt ennyivel szeretné is letudni, hiszen ez egyértelmű. Már miért lenne ezzel gond? De most jön a többi, amit megfelelően meg kellene oldania... valahogy. Ismét torkot köszörül. Kissé megint lámpalázas. Miért nem ér már véget ez a nap?*
- Én... ~Nem szabad idegeskedni... nem szabad idegeskedni...~
- Én nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna róla, hogy nemes vagy e vagy sem. Úgy tudom Gwador alkimistát keresett, Te pedig jelentkeztél rá. Vagy talán nem vagy alkimista? *kérdezi végül.*
- Vagy a ruháidat talán mástól tulajdonítottad el? *jutnak neki is eszébe a lány csinos öltözékei. Hiszen egy koldusnak azért nincs olyan.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:42:56
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Meropea, Gwador, Nixy//
~De most komolyan... ki fogom nyírni...~
*Arac jobbnak látja inkább csendben maradni. Azon ritka szituációk egyike ez, amikor nem kell beszélni. Inkább csak áll a lány mögött, mint egy dísz, az arcára fagyott mosollyal, és próbál jó képet vágni ehhez az egészhez. És persze magában könyörög, hogy jól süljön el az egész dolog.
Nixy nem teljesen jól vezeti fel az egészet véleménye szerint, de hát nem tud így beleszólni. Kissé talán elhamarkodja ezt...
De már mindegy. Ő a továbbiakban csak szótlanul áll, és figyel. Ez így is marad a dolgok végeztéig, hacsak nem történik közben valami, amiért muszáj cselekednie.*
//Meropea, Gwador, Nixy//
~De most komolyan... ki fogom nyírni...~
*Arac jobbnak látja inkább csendben maradni. Azon ritka szituációk egyike ez, amikor nem kell beszélni. Inkább csak áll a lány mögött, mint egy dísz, az arcára fagyott mosollyal, és próbál jó képet vágni ehhez az egészhez. És persze magában könyörög, hogy jól süljön el az egész dolog.
Nixy nem teljesen jól vezeti fel az egészet véleménye szerint, de hát nem tud így beleszólni. Kissé talán elhamarkodja ezt...
De már mindegy. Ő a továbbiakban csak szótlanul áll, és figyel. Ez így is marad a dolgok végeztéig, hacsak nem történik közben valami, amiért muszáj cselekednie.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:38:30
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:38:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Meropea, Gwador, Arac//
*Továbbra sem törődik Arac ellenkezésével, bár kihagyhatta volna a férfit ebből az egészből, de úgy gondolta megérdemli ő is hogy hallja, neki úgysem származhat kára belőle. Tőle szokatlan elszántsággal és magabiztossággal kezd bele a mondandójába, természetesen az Úrnőnek címezve, de szép hangosan beszél.*
- Nem voltam őszinte hozzátok. Nem vagyok se nemes, se semmi hasonló. Árva vagyok, a szegénynegyedben nőttem fel otthontalanul és koldulásból éltem, amíg be nem fogadtatok.
*Nem tér ki a részletekre, hogy honnan van szép ruhája és miért volt viszonylag normálisabb ábrázata amikor Gwadorral találkozott.*
- Őszintén sajnálom hogy becsaptalak titeket, nem akartam senkinek semmi kárt okozni, de a viselkedésemre nincsen mentség, nem fogok ellenkezni amikor átadtok a városőrségnek.
*Most nem süti le a szemeit, összeszedetten beszél és bár nem húzza ki magát úgy mint máskor, tartása is sokkal természetesebb. Arra ki sem tér hogy az alkímiához amúgy tényleg ért, hiszen véleménye szerint semmi jelentősége nincsen, akkor is átverte a háznépet. Hatalmas kő esik le a szívéről mondandója végeztével, ezt egy mély lélegzetéből talán ki is lehet érezni, de csak áll ott az Úrnő előtt komolyan, és várja hogy elvitesse.*
//Meropea, Gwador, Arac//
*Továbbra sem törődik Arac ellenkezésével, bár kihagyhatta volna a férfit ebből az egészből, de úgy gondolta megérdemli ő is hogy hallja, neki úgysem származhat kára belőle. Tőle szokatlan elszántsággal és magabiztossággal kezd bele a mondandójába, természetesen az Úrnőnek címezve, de szép hangosan beszél.*
- Nem voltam őszinte hozzátok. Nem vagyok se nemes, se semmi hasonló. Árva vagyok, a szegénynegyedben nőttem fel otthontalanul és koldulásból éltem, amíg be nem fogadtatok.
*Nem tér ki a részletekre, hogy honnan van szép ruhája és miért volt viszonylag normálisabb ábrázata amikor Gwadorral találkozott.*
- Őszintén sajnálom hogy becsaptalak titeket, nem akartam senkinek semmi kárt okozni, de a viselkedésemre nincsen mentség, nem fogok ellenkezni amikor átadtok a városőrségnek.
*Most nem süti le a szemeit, összeszedetten beszél és bár nem húzza ki magát úgy mint máskor, tartása is sokkal természetesebb. Arra ki sem tér hogy az alkímiához amúgy tényleg ért, hiszen véleménye szerint semmi jelentősége nincsen, akkor is átverte a háznépet. Hatalmas kő esik le a szívéről mondandója végeztével, ezt egy mély lélegzetéből talán ki is lehet érezni, de csak áll ott az Úrnő előtt komolyan, és várja hogy elvitesse.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:13:00
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:13:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Gwador, Nixy és Arac//
*Meropea teljesen belemerül egy könyvbe, amit nem rég talált az egyik polcon. Már megunta az "Arthenior nagy nemesi házai"-nak tanulmányozását, inkább csak kötelességből nézett utána abban pár dolognak. Most már egy sokkal kellemesebb olvasmány, az "Ezer csepp a tengerben" található a kezében, amely egy roppantul izgalmas könyv kalózokról, tengeri szörnyekről és egy sellőről, aki emberré akart változni. Ahogy meghallja a hangokat, először csak felpillant a könyvből, majd újra belemerül, nem törődvén a dologgal.
De a léptek egyre hangosabbak, és bizony felé közelednek. Ahogy ismét felnéz, a kék hajú lányt, új alkimistájukat veszi észre először, majd az utána caplató, valamit zárt szájjal motyogó új zsoldosukat. Mi folyik itt?
Kissé talán rémülten, de inkább értetlenül húzza ki magát ültében, és teszi le ölébe a könyvet. Nagy kerek kék szemeivel az érkezőkre tekint, és tökéletesen értetlenül áll a helyzet előtt.*
~Valami baj történt?~
*De ennek egyelőre még nem ad hangot. Csak vet egy pillantást a nem túl messze lévő Gwador felé, miközben Nilyria és Arac beszélni kezdenek. Aztán persze az illem is megköveteli, hogy rájuk nézzen, ezért így is tesz.*
- Köszönöm, Arac. Mondd csak Nilyria. *néz a zsoldosról a tündérre. Nagyon büszke magára, hogy megjegyezte a neveiket. De próbálja ezt nem kimutatni, inkább komolyságot erőltet magára, amennyire csak tud.*
//Gwador, Nixy és Arac//
*Meropea teljesen belemerül egy könyvbe, amit nem rég talált az egyik polcon. Már megunta az "Arthenior nagy nemesi házai"-nak tanulmányozását, inkább csak kötelességből nézett utána abban pár dolognak. Most már egy sokkal kellemesebb olvasmány, az "Ezer csepp a tengerben" található a kezében, amely egy roppantul izgalmas könyv kalózokról, tengeri szörnyekről és egy sellőről, aki emberré akart változni. Ahogy meghallja a hangokat, először csak felpillant a könyvből, majd újra belemerül, nem törődvén a dologgal.
De a léptek egyre hangosabbak, és bizony felé közelednek. Ahogy ismét felnéz, a kék hajú lányt, új alkimistájukat veszi észre először, majd az utána caplató, valamit zárt szájjal motyogó új zsoldosukat. Mi folyik itt?
Kissé talán rémülten, de inkább értetlenül húzza ki magát ültében, és teszi le ölébe a könyvet. Nagy kerek kék szemeivel az érkezőkre tekint, és tökéletesen értetlenül áll a helyzet előtt.*
~Valami baj történt?~
*De ennek egyelőre még nem ad hangot. Csak vet egy pillantást a nem túl messze lévő Gwador felé, miközben Nilyria és Arac beszélni kezdenek. Aztán persze az illem is megköveteli, hogy rájuk nézzen, ezért így is tesz.*
- Köszönöm, Arac. Mondd csak Nilyria. *néz a zsoldosról a tündérre. Nagyon büszke magára, hogy megjegyezte a neveiket. De próbálja ezt nem kimutatni, inkább komolyságot erőltet magára, amennyire csak tud.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:05:49
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szalon//
//Meropea, Gwador, Nixy//
*Nilyria nem mond semmit, csak tovább vonszolja őt, amikor pedig meglátja a szalonban Gwadort, már egyből rossz érzése támad.
Ráncolni is kezdi a homlokát nyomban, és megpróbálja elkapni Nixy kezét.*
- Mit művelsz? Elment az eszed? *suttogja fojtott hangon. Aztán megpillantja Meropeát és nyomban kihagy a szíve egy dobbanást.*
- Bármit is forgatsz a fejedben... Nixy... ne! *suttogja, de már mindegy. Nem akarja az úrnő előtt elkapdosni a lányt. Ennyi a szerencséje. Ha hamarabb meglátja a tervét, akkor a vállára dobja és gyorsan behajítja valami szobába, hogy a lelkére beszéljen de már mindegy. Így csak bájvigyort erőltet az arcára, és apró meghajlást mutat be.*
- Szép napot úrnőm. Ha szabad megjegyeznem, igazán szép ez a köntös rajtad.
~Én kinyírom...~
//Meropea, Gwador, Nixy//
*Nilyria nem mond semmit, csak tovább vonszolja őt, amikor pedig meglátja a szalonban Gwadort, már egyből rossz érzése támad.
Ráncolni is kezdi a homlokát nyomban, és megpróbálja elkapni Nixy kezét.*
- Mit művelsz? Elment az eszed? *suttogja fojtott hangon. Aztán megpillantja Meropeát és nyomban kihagy a szíve egy dobbanást.*
- Bármit is forgatsz a fejedben... Nixy... ne! *suttogja, de már mindegy. Nem akarja az úrnő előtt elkapdosni a lányt. Ennyi a szerencséje. Ha hamarabb meglátja a tervét, akkor a vállára dobja és gyorsan behajítja valami szobába, hogy a lelkére beszéljen de már mindegy. Így csak bájvigyort erőltet az arcára, és apró meghajlást mutat be.*
- Szép napot úrnőm. Ha szabad megjegyeznem, igazán szép ez a köntös rajtad.
~Én kinyírom...~
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:58:11
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:58:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szalon//
//Meropea, Gwador, Arac//
*Nem válaszol, csak húzza a férfit a szalonba, ahol rögtön körbe is tekint. Gwadort látja az egyik székben olvasgatni, de a kandalló mellett megpillantja Meropeát is. Nem gondolta hogy lesz annyi szerencséje hogy az Úrnőt is megtalálja, de annál jobb, felé veszi az irányt, Aracostul. Egy-két lépéssel a kislány előtt már elengedi a zsoldost és magában járul a Kismacska színe elé, aki már bizonyára felfigyelt a közeledőkre, de valószínűleg Gwador is szemmel tartja az eseményeket.*
- Elnézést kérek hogy zavarlak Úrnő, de mondanom kell valamit ami nem várhat.
*Nem kezd bele rögtön, nem kell hölgynek vagy nemesnek lenni ahhoz hogy tudja, illik megvárni valamiféle választ.*
//Meropea, Gwador, Arac//
*Nem válaszol, csak húzza a férfit a szalonba, ahol rögtön körbe is tekint. Gwadort látja az egyik székben olvasgatni, de a kandalló mellett megpillantja Meropeát is. Nem gondolta hogy lesz annyi szerencséje hogy az Úrnőt is megtalálja, de annál jobb, felé veszi az irányt, Aracostul. Egy-két lépéssel a kislány előtt már elengedi a zsoldost és magában járul a Kismacska színe elé, aki már bizonyára felfigyelt a közeledőkre, de valószínűleg Gwador is szemmel tartja az eseményeket.*
- Elnézést kérek hogy zavarlak Úrnő, de mondanom kell valamit ami nem várhat.
*Nem kezd bele rögtön, nem kell hölgynek vagy nemesnek lenni ahhoz hogy tudja, illik megvárni valamiféle választ.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:50:03
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:50:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilyria szobája, majd előtér//
*Arac bizony nem a szobája felé indul meg a történtek után.
Barátságot és segítséget ajánlott a lánynak, hiszen úgy látta szüksége lehet rá. Na meg ráadásul ő maga is rettentően magányosnak érezte magát, amióta csak eljött Wegtorenből, de ezt persze a világért se vallotta volna be senkinek. És itt kikkel is barátkozhatna? Qeronnal? Meropeával? Vagy a szajhával a szegénynegyedben? Fernne inkább másmilyen barát lett. De a házon belül... nem sok lehetősége maradt. Nixy pedig jónak tűnt. Kicsit magára emlékeztette még régről. De most be kell látnia, hogy ez mégsem igaz.
Csalódott. Talán ez a legjobb szó arra, amit érez. A csalódottságra pedig nincs is jobb megoldás, mint egy kis csapkodás a karddal meg a fokossal. Mintha látott volna a hátsó udvaron pár gyakorló bábút. Talán nem ártana nekik egy kiadós verés.
Ám ahogy a lépcsőt is elhagyja és éppen azon kezd tanakodni, melyik irányban tudná megközelíteni a hátsó udvart, apró lábak dobogását hallja meg maga mögött.*
~Kinek ilyen sürgős?~
*Ám nincs ideje megfordulni, mert hirtelen Nilyria kapaszkodik bele az összes elérhető alkarvédőjébe, bőrszalagjába, és úgy nagyjából mindenben ami a kezén van, a bőrével együtt.*
- Áucs! Mit akarsz? *szisszen fel, de hagyja magát arrébb vonszolni. Viszont meglepődik az irányon.*
- Hová viszel? A könyvtárba, hogy agyonverj valami bazi vaskos könyvvel, hogy elkezdjek művelődni?
*Arac bizony nem a szobája felé indul meg a történtek után.
Barátságot és segítséget ajánlott a lánynak, hiszen úgy látta szüksége lehet rá. Na meg ráadásul ő maga is rettentően magányosnak érezte magát, amióta csak eljött Wegtorenből, de ezt persze a világért se vallotta volna be senkinek. És itt kikkel is barátkozhatna? Qeronnal? Meropeával? Vagy a szajhával a szegénynegyedben? Fernne inkább másmilyen barát lett. De a házon belül... nem sok lehetősége maradt. Nixy pedig jónak tűnt. Kicsit magára emlékeztette még régről. De most be kell látnia, hogy ez mégsem igaz.
Csalódott. Talán ez a legjobb szó arra, amit érez. A csalódottságra pedig nincs is jobb megoldás, mint egy kis csapkodás a karddal meg a fokossal. Mintha látott volna a hátsó udvaron pár gyakorló bábút. Talán nem ártana nekik egy kiadós verés.
Ám ahogy a lépcsőt is elhagyja és éppen azon kezd tanakodni, melyik irányban tudná megközelíteni a hátsó udvart, apró lábak dobogását hallja meg maga mögött.*
~Kinek ilyen sürgős?~
*Ám nincs ideje megfordulni, mert hirtelen Nilyria kapaszkodik bele az összes elérhető alkarvédőjébe, bőrszalagjába, és úgy nagyjából mindenben ami a kezén van, a bőrével együtt.*
- Áucs! Mit akarsz? *szisszen fel, de hagyja magát arrébb vonszolni. Viszont meglepődik az irányon.*
- Hová viszel? A könyvtárba, hogy agyonverj valami bazi vaskos könyvvel, hogy elkezdjek művelődni?
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:29:23
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:29:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilyria szobája, majd előtér//
*Győzedelmes érzéssel nézi végig ahogy Arac visszarakja a széket a helyére. Elégedett az eredménnyel. Elégedett, és büszke magára, egészen addig, amíg el nem hangzik, hogy ő különb lenne mindnyájuknál. Ekkor üti szíven az hogy pontosan mit is mondott, és kicsit hátrébb is dől ahogy saját érzéseit kezdi vizsgálni. Hiszen pont olyanná válik amilyen sosem szeretne lenni, pont azt teszi amit mindig is megvetett. A férfi szavai hallatán lelkébe hasít a fájdalom, még a szája is kinyílik kissé miközben kissé meggörnyed és mellkasához húzza kezeit. Szemei valahol a padlón keresztül révednek a semmibe, a lélegzete is elakad. Ilyenné vált volna? Tényleg így viselkedik. Arac minden szava igaz, és ez jobban fáj neki mint az a délután lent a pincében Lorewwel. Csak az ajtó csukódásának hangjára tér magához, pislog is egyet, mire mindkét szeméből egy-egy könnycsepp szalad végig keserű arcocskáján.*
- Ez nem lehet...
*Csak úgy maga elé suttogja a szavakat, aztán lepillant az ágyra amin ül, és olyan undorral pattan fel róla mintha a világ leggusztustalanabb dolga lenne. Lép egyet hátra az ajtó felé de elbotlik és a fenekére huppan, aztán csak ül ott, úgy ahogy éppen érkezett. Légzése akadozik, szíve kalapál, a szeme pedig jár ide-oda, de csak keresztül néz mindenen. Mikor lett ilyen? Mitől lett ilyen? Üvöltene is, sírna is, de egyiket sem teheti. Lorew és Isvu jut eszébe, biztosan ők csináltak vele valamit, Lorew holdmágus, Isvu meg ki tudja mit csinált vele amíg öntudatlan volt, lehet valami bájitalt itatott vele... Nem, ez egyszerűen nem történhet meg, mindegy hogy mi lesz, inkább halna meg minthogy ilyen lény váljon belőle. Ruhájának ujjába törli arcát, felkel és a kilincsért nyúl, az ajtót nyitva is hagyja ahogy kiviharzik rajta és egyenesen a lépcső felé indul. Talán még az aljában utolérheti Aracot is, ha így lenne akkor megragadja a csuklójánál a ruháját, vagy alkarvédőjét, vagy bármit amibe bele tud markolni.*
- Gyere.
*Rögtön húzni kezdi a szalon felé, úgy gondolja hogy ha valahol megtalálja most az egyik nemest, akkor az ott lehet esetleg. Ha csak szóban ellenkezne a férfi azzal nem törődik, ha fizikailag is ellenáll akkor persze nem tud vele mit kezdeni, kénytelen lesz megállni, hiszen az erőviszonyok egyértelműek.*
*Győzedelmes érzéssel nézi végig ahogy Arac visszarakja a széket a helyére. Elégedett az eredménnyel. Elégedett, és büszke magára, egészen addig, amíg el nem hangzik, hogy ő különb lenne mindnyájuknál. Ekkor üti szíven az hogy pontosan mit is mondott, és kicsit hátrébb is dől ahogy saját érzéseit kezdi vizsgálni. Hiszen pont olyanná válik amilyen sosem szeretne lenni, pont azt teszi amit mindig is megvetett. A férfi szavai hallatán lelkébe hasít a fájdalom, még a szája is kinyílik kissé miközben kissé meggörnyed és mellkasához húzza kezeit. Szemei valahol a padlón keresztül révednek a semmibe, a lélegzete is elakad. Ilyenné vált volna? Tényleg így viselkedik. Arac minden szava igaz, és ez jobban fáj neki mint az a délután lent a pincében Lorewwel. Csak az ajtó csukódásának hangjára tér magához, pislog is egyet, mire mindkét szeméből egy-egy könnycsepp szalad végig keserű arcocskáján.*
- Ez nem lehet...
*Csak úgy maga elé suttogja a szavakat, aztán lepillant az ágyra amin ül, és olyan undorral pattan fel róla mintha a világ leggusztustalanabb dolga lenne. Lép egyet hátra az ajtó felé de elbotlik és a fenekére huppan, aztán csak ül ott, úgy ahogy éppen érkezett. Légzése akadozik, szíve kalapál, a szeme pedig jár ide-oda, de csak keresztül néz mindenen. Mikor lett ilyen? Mitől lett ilyen? Üvöltene is, sírna is, de egyiket sem teheti. Lorew és Isvu jut eszébe, biztosan ők csináltak vele valamit, Lorew holdmágus, Isvu meg ki tudja mit csinált vele amíg öntudatlan volt, lehet valami bájitalt itatott vele... Nem, ez egyszerűen nem történhet meg, mindegy hogy mi lesz, inkább halna meg minthogy ilyen lény váljon belőle. Ruhájának ujjába törli arcát, felkel és a kilincsért nyúl, az ajtót nyitva is hagyja ahogy kiviharzik rajta és egyenesen a lépcső felé indul. Talán még az aljában utolérheti Aracot is, ha így lenne akkor megragadja a csuklójánál a ruháját, vagy alkarvédőjét, vagy bármit amibe bele tud markolni.*
- Gyere.
*Rögtön húzni kezdi a szalon felé, úgy gondolja hogy ha valahol megtalálja most az egyik nemest, akkor az ott lehet esetleg. Ha csak szóban ellenkezne a férfi azzal nem törődik, ha fizikailag is ellenáll akkor persze nem tud vele mit kezdeni, kénytelen lesz megállni, hiszen az erőviszonyok egyértelműek.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:59:08
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilyria szobája//
*Arac először csak felvont szemöldökkel hallgatja a lányt, de még mosolyogva.
Aztán lassan lehervad a mosoly az arcáról. És a szemei sem hunyorognak már tovább. Komor lesz, és talán... mintha kissé szomorú is volna?
Felsóhajt, és pillantása a földre téved a lányról.*
- Értem.
*Feláll a székről, aztán azt megfogja és visszateszi a helyére.*
- Rendben van, hercegnő.*indul meg eztán az ajtó felé.*- Te különb vagy mindannyiunknál, különb még nálam is... értem. Én beképzelt és önimádó, na meg pofátlan vagyok... lehet... de Te kicsit sem vagy beképzelt.
*megáll az ajtónál, és szúrós szemmel néz onnan a lányra. Dühösnek látszik, de csalódottság hallatszik ki a hangjából.*
- Tökéletes vagy Nixy. Egy tökéletes, fennhéjázó, kis senkiházi, aki azt hiszi, hirtelen már ő lett a világ királynője. Remélem a barátaiddal nem viselkedsz így... már ha vannak még egyáltalán... bocsásd meg úrnőm, hogy feltartottalak. Többet nem fordul elő. *mondja, azzal kinyitja az ajtót, és elég vehemensen zárja be maga után.*
*Arac először csak felvont szemöldökkel hallgatja a lányt, de még mosolyogva.
Aztán lassan lehervad a mosoly az arcáról. És a szemei sem hunyorognak már tovább. Komor lesz, és talán... mintha kissé szomorú is volna?
Felsóhajt, és pillantása a földre téved a lányról.*
- Értem.
*Feláll a székről, aztán azt megfogja és visszateszi a helyére.*
- Rendben van, hercegnő.*indul meg eztán az ajtó felé.*- Te különb vagy mindannyiunknál, különb még nálam is... értem. Én beképzelt és önimádó, na meg pofátlan vagyok... lehet... de Te kicsit sem vagy beképzelt.
*megáll az ajtónál, és szúrós szemmel néz onnan a lányra. Dühösnek látszik, de csalódottság hallatszik ki a hangjából.*
- Tökéletes vagy Nixy. Egy tökéletes, fennhéjázó, kis senkiházi, aki azt hiszi, hirtelen már ő lett a világ királynője. Remélem a barátaiddal nem viselkedsz így... már ha vannak még egyáltalán... bocsásd meg úrnőm, hogy feltartottalak. Többet nem fordul elő. *mondja, azzal kinyitja az ajtót, és elég vehemensen zárja be maga után.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:43:29
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:43:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilyria szobája//
*Nem vág a férfi szavai közé, pedig megtenné sokszor szívesen, de inkább végighallgatja, legalább ennyivel is igyekszik "úriasan" viselkedni.*
- Idevalóbb vagyok mint bárki más ebben a negyedben.
*Halkan, mégis meglepő indulattal préseli ki a szavakat ajkai közt, persze nem néz a férfira közben, a szemébe nem tudná mondani, csak valahova a szék lábának. Az ő kis fejében tényleg így is van. Ő sosem akart ártani senkinek, ő mindig mindenkin segített, pedig neki sem volt soha semmije, ha meg mégis, azt rögtön odaadta annak aki nála jobban rászorult. Ismeri jól ezeket a nemeseket, persze, a saját fajtájukkal egészen rendesek, de egy koszos kis koldusra magasról tesznek. Szépek és jók is magasztosak, harcolnak a városért, teszik a jólelkűt, esetleg néha néha adakoznak, de saját jólétüket nem adnák fel a szenvedőkért. Miért illetné őket ez a pompa és kényelem? Miért nem azoknak jár akik tényleg önzetlenül, mindent megtesznek másokért? Őt csakis az motiválja, csak azért van itt, csak azért teszi a szépet hogy nagyobb vagyonhoz juthasson, amiből majd sokkal jobban tudja segíteni az utcára került árvákat. Legalábbis ezzel nyugtatgatja magát, ebben kell hinnie, hiába élvezi rettentőmód a kényelmet, csakis azért játszik szerepet hogy később jobban segíthesse a rászorulókat. Észre sem veszi hogy közben egyre több olyan tulajdonság ragad rá, amit mindig is megvetett.*
- Te csak egy zsoldos vagy, veled szemben annyi a követelmény, hogy jól tudj harcolni.
*Felpillant ismét, valamivel több elszántsággal a szemeiben.*
- Hiszen látod, hiába vagy beképzelt és önimádó és kicsit néha még pofátlan is, mégis itt vagy, nem dobnak ki rögtön mást keressenek a helyedre.
*Nem vág a férfi szavai közé, pedig megtenné sokszor szívesen, de inkább végighallgatja, legalább ennyivel is igyekszik "úriasan" viselkedni.*
- Idevalóbb vagyok mint bárki más ebben a negyedben.
*Halkan, mégis meglepő indulattal préseli ki a szavakat ajkai közt, persze nem néz a férfira közben, a szemébe nem tudná mondani, csak valahova a szék lábának. Az ő kis fejében tényleg így is van. Ő sosem akart ártani senkinek, ő mindig mindenkin segített, pedig neki sem volt soha semmije, ha meg mégis, azt rögtön odaadta annak aki nála jobban rászorult. Ismeri jól ezeket a nemeseket, persze, a saját fajtájukkal egészen rendesek, de egy koszos kis koldusra magasról tesznek. Szépek és jók is magasztosak, harcolnak a városért, teszik a jólelkűt, esetleg néha néha adakoznak, de saját jólétüket nem adnák fel a szenvedőkért. Miért illetné őket ez a pompa és kényelem? Miért nem azoknak jár akik tényleg önzetlenül, mindent megtesznek másokért? Őt csakis az motiválja, csak azért van itt, csak azért teszi a szépet hogy nagyobb vagyonhoz juthasson, amiből majd sokkal jobban tudja segíteni az utcára került árvákat. Legalábbis ezzel nyugtatgatja magát, ebben kell hinnie, hiába élvezi rettentőmód a kényelmet, csakis azért játszik szerepet hogy később jobban segíthesse a rászorulókat. Észre sem veszi hogy közben egyre több olyan tulajdonság ragad rá, amit mindig is megvetett.*
- Te csak egy zsoldos vagy, veled szemben annyi a követelmény, hogy jól tudj harcolni.
*Felpillant ismét, valamivel több elszántsággal a szemeiben.*
- Hiszen látod, hiába vagy beképzelt és önimádó és kicsit néha még pofátlan is, mégis itt vagy, nem dobnak ki rögtön mást keressenek a helyedre.
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:21:03
Üzenet elküldve: 2016-09-19 21:21:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilyria szobája//
- Gondolod?
*Ennyit mond csak arra, hogy neki elvileg fogalma sincs arról, hogy ki a lány. Végül is valahol ez igaz. Nem tudja pontosan ki ő, hány éves, honnan jött és mit csinált, és miken ment keresztül. De felismeri ezt a szempárt és az ilyen viselkedést. Számtalanszor látta már, és ő maga is sokszor került hasonló helyzetbe még régen, mielőtt elkezdett tenni az egészre.
Így csak szépen leül a székre, amiben egyébként nincs semmi felsőbbrendűség, aztán szemléli a lányt. Aki kifakad. Aracnak pedig a homloka közepére szalad a szemöldöke.*
- Hogy milyen gondolatokat ébresztett? Hogy egy formás fenekű kis tolvaj szarka. *mondja vigyorogva végül.*
- De magasról teszek arra a spinére. Én rólad akarok beszélni. *fogja komolyra a szót.*
- Nem ismerlek régóta, és ugyan csak ma figyelhettelek meg ténylegesen -de nem szándékosan-, és azt látom, hogy egy szűk falú fiolában lötyögő robbanó bájital vagy. *hagy egy kis szünetet, hogy Nixy felfoghassa, amit mond.*
- Nézd... *sóhajt fel.*- Velem felesleges ezt nyomnod, oké? Ismerem az olyanokat, mint Te. Látom a mozdulataidban és a szemedben, hogy szorongsz... nem vagy idevaló. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én sem. *gesztikulál egy kicsit a jobbkezével hozzá.*
- Nincs ebben semmi rossz. És ha így van? Mi van akkor? Mitől... mégis mitől parázol ilyen állatira? *vigyorodik el ismét.*- Én egy kocsmában vertem be egy ork képét amikor Qeron összeszedett, mégis itt vagyok. *nevet fel.*
- Nem hiszem, hogy rosszabb lennél nálam. Inkább sokkal jobb. *mosolyog.*
- És ne gyere nekem mindenféle hülyeséggel most, oké? Próbálj meg egy pillanatra bízni valakiben. Na persze... megértem ha nem éppen bennem akarsz. Nem ilyen barátokra vágyik az ember, mint én, igaz? *dől kicsit hátrébb, és továbbra is vigyorogva. Habár az utolsó kérdésnél mintha valamiféle kis szomorúság tűnne fel a szemeiben egy pillanatra.*
- Gondolod?
*Ennyit mond csak arra, hogy neki elvileg fogalma sincs arról, hogy ki a lány. Végül is valahol ez igaz. Nem tudja pontosan ki ő, hány éves, honnan jött és mit csinált, és miken ment keresztül. De felismeri ezt a szempárt és az ilyen viselkedést. Számtalanszor látta már, és ő maga is sokszor került hasonló helyzetbe még régen, mielőtt elkezdett tenni az egészre.
Így csak szépen leül a székre, amiben egyébként nincs semmi felsőbbrendűség, aztán szemléli a lányt. Aki kifakad. Aracnak pedig a homloka közepére szalad a szemöldöke.*
- Hogy milyen gondolatokat ébresztett? Hogy egy formás fenekű kis tolvaj szarka. *mondja vigyorogva végül.*
- De magasról teszek arra a spinére. Én rólad akarok beszélni. *fogja komolyra a szót.*
- Nem ismerlek régóta, és ugyan csak ma figyelhettelek meg ténylegesen -de nem szándékosan-, és azt látom, hogy egy szűk falú fiolában lötyögő robbanó bájital vagy. *hagy egy kis szünetet, hogy Nixy felfoghassa, amit mond.*
- Nézd... *sóhajt fel.*- Velem felesleges ezt nyomnod, oké? Ismerem az olyanokat, mint Te. Látom a mozdulataidban és a szemedben, hogy szorongsz... nem vagy idevaló. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én sem. *gesztikulál egy kicsit a jobbkezével hozzá.*
- Nincs ebben semmi rossz. És ha így van? Mi van akkor? Mitől... mégis mitől parázol ilyen állatira? *vigyorodik el ismét.*- Én egy kocsmában vertem be egy ork képét amikor Qeron összeszedett, mégis itt vagyok. *nevet fel.*
- Nem hiszem, hogy rosszabb lennél nálam. Inkább sokkal jobb. *mosolyog.*
- És ne gyere nekem mindenféle hülyeséggel most, oké? Próbálj meg egy pillanatra bízni valakiben. Na persze... megértem ha nem éppen bennem akarsz. Nem ilyen barátokra vágyik az ember, mint én, igaz? *dől kicsit hátrébb, és továbbra is vigyorogva. Habár az utolsó kérdésnél mintha valamiféle kis szomorúság tűnne fel a szemeiben egy pillanatra.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:57:03
Üzenet elküldve: 2016-09-19 20:57:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilyria szobája//
- Fogalmad sincs, hogy ki vagyok.
*Ezt már egyáltalán nem mérgesen, hűvös tárgyilagossággal közli miközben az ágya felé sétál, de nem tudja megállni hogy közben ne vessen egy pillantást az asztalánál sorakozó fiolákra. Eljátszik a gondolattal hogy lehajthatná az egyik pirosat, aztán meg ajtóstul dobná ki a férfit a szobájából. Egyszerűen elege van. Elege van az állandó félelemből, a paranoiából, a megjátszásból, az aggódásból. A kirobbanásra való ingere csak tovább nő ahogy kissé összeszűkült szemekkel végignézi a székkihúzást, és a kényelmesen, felsőbbséggel letelepedő fickót, aki minden mozdulatával azt érezteti, hogy a tündérnek esélye se lenne.*
- Meséljek? Nem tudom milyen gondolatokat ébresztett benned az a vörös lány, de megmondtam hogy nem ismerem, semmi közöm hozzá!
*Régen nem beszélt már így senkivel, de a Lorewes kis kalandja, és a villában töltött napok elnyomása után már egyszerűen kezd elege lenni mindenből és mindenkiből. Ő egy jó lélek, mindig mindenkinek csak segíteni akart, manapság meg mindenki csapdába akarja csalni, meg akarja ölni, át akarja verni, itt meg mindenki csak azt lesi hogy mikor mond vagy lép rosszul, hogy beleköthessenek végre. Ez persze valószínűleg egyáltalán nem így van, csak az ő kis paranoid fejében figyeli őt állandóan mindenki, de hát az érzéseivel nem tud mit kezdeni.*
A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.19 20:58:51
- Fogalmad sincs, hogy ki vagyok.
*Ezt már egyáltalán nem mérgesen, hűvös tárgyilagossággal közli miközben az ágya felé sétál, de nem tudja megállni hogy közben ne vessen egy pillantást az asztalánál sorakozó fiolákra. Eljátszik a gondolattal hogy lehajthatná az egyik pirosat, aztán meg ajtóstul dobná ki a férfit a szobájából. Egyszerűen elege van. Elege van az állandó félelemből, a paranoiából, a megjátszásból, az aggódásból. A kirobbanásra való ingere csak tovább nő ahogy kissé összeszűkült szemekkel végignézi a székkihúzást, és a kényelmesen, felsőbbséggel letelepedő fickót, aki minden mozdulatával azt érezteti, hogy a tündérnek esélye se lenne.*
- Meséljek? Nem tudom milyen gondolatokat ébresztett benned az a vörös lány, de megmondtam hogy nem ismerem, semmi közöm hozzá!
*Régen nem beszélt már így senkivel, de a Lorewes kis kalandja, és a villában töltött napok elnyomása után már egyszerűen kezd elege lenni mindenből és mindenkiből. Ő egy jó lélek, mindig mindenkinek csak segíteni akart, manapság meg mindenki csapdába akarja csalni, meg akarja ölni, át akarja verni, itt meg mindenki csak azt lesi hogy mikor mond vagy lép rosszul, hogy beleköthessenek végre. Ez persze valószínűleg egyáltalán nem így van, csak az ő kis paranoid fejében figyeli őt állandóan mindenki, de hát az érzéseivel nem tud mit kezdeni.*
A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.19 20:58:51
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396