Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-09 17:19:35
Üzenet elküldve: 2016-09-09 17:19:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci kiruccanás//
*Elveszi persze a felé nyújtott kosarat, pedig nem igazán így gondolta a dolgot. Így ugyanannyit tudnak cipekedni, csak fele olyan nehéz lesz. A semminél persze jobb, nem is áll neki akadékoskodni, csak halad Lyv után az előtérbe, ahol Arac már bepózolva várja őket. Ha lenne bajsza akkor azalatt mosolyogna az egész jelenet láttán, sikeresen kialakult már a "bohóc" kép a férfival kapcsolatban a tündérben, de persze igyekszik leplezni gondolatait, nem túl sok sikerrel. Inkább igyekszik úgy állni hogy Lyv takarja, szemeit is lesüti, fejét is kissé a padló felé fordítja. A komorna rögtön intézi is a sorsát, Nixy a mozdulatai láttán már előzékenyen nyújtja is felé a kosarat. Rettentően furán érzi magát, mintha valami álomba csöppent volna. Elméletileg itt most ő lenne a legnagyobb rangban, aminek persze viselkedése homlokegyenest ellentmond, leginkább csak csendben követi a másik kettőt engedelmesen. Nem tud nem vigyorogni, bár próbálja rejteni, inkább nem nézni senkire, de jelen helyzetében nem tudja felvenni a versenyt az érzelmeivel. Még a kaput is kinyitják neki és előre engedik, a kérdésre is csak megrázza a fejét, neki valószínűleg már soha semmi kívánsága nem lesz életében, hiszen minden álma teljesült. Ha nem kérdeznek tőle akkor nem is szól semmit, csak csendben követi a társaságot amerre mennek, neki mindegy, mindenre beleegyezően bólogat.*
*Elveszi persze a felé nyújtott kosarat, pedig nem igazán így gondolta a dolgot. Így ugyanannyit tudnak cipekedni, csak fele olyan nehéz lesz. A semminél persze jobb, nem is áll neki akadékoskodni, csak halad Lyv után az előtérbe, ahol Arac már bepózolva várja őket. Ha lenne bajsza akkor azalatt mosolyogna az egész jelenet láttán, sikeresen kialakult már a "bohóc" kép a férfival kapcsolatban a tündérben, de persze igyekszik leplezni gondolatait, nem túl sok sikerrel. Inkább igyekszik úgy állni hogy Lyv takarja, szemeit is lesüti, fejét is kissé a padló felé fordítja. A komorna rögtön intézi is a sorsát, Nixy a mozdulatai láttán már előzékenyen nyújtja is felé a kosarat. Rettentően furán érzi magát, mintha valami álomba csöppent volna. Elméletileg itt most ő lenne a legnagyobb rangban, aminek persze viselkedése homlokegyenest ellentmond, leginkább csak csendben követi a másik kettőt engedelmesen. Nem tud nem vigyorogni, bár próbálja rejteni, inkább nem nézni senkire, de jelen helyzetében nem tudja felvenni a versenyt az érzelmeivel. Még a kaput is kinyitják neki és előre engedik, a kérdésre is csak megrázza a fejét, neki valószínűleg már soha semmi kívánsága nem lesz életében, hiszen minden álma teljesült. Ha nem kérdeznek tőle akkor nem is szól semmit, csak csendben követi a társaságot amerre mennek, neki mindegy, mindenre beleegyezően bólogat.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-09 07:43:32
Üzenet elküldve: 2016-09-09 07:43:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Lendületes kezdetét veszi a tanácskozás is, Liorn felolvassa az érkezett levelet, amit ránézésre sokkal drámaiabbnak tippelt volna Gwador. A levél puszta nemesek közti udvariasságnak tűnik, bár ki tudja, pontosan mi a másik fél szándéka. Ettől a gyanútól viszont függetlenül kell válaszolni és cselekedni, ahogy Qeron is kifejti, erős, élettől duzzadó ház benyomását kell kelteni, még ha jelenleg épp hullámvölgyben is vannak.*
-Jöjjenek ők.
*Vág bele nyersen, miután Qeron végzett a leckével.*
-Ha tényleg újak, így illik. Mi már generációk óta itt vagyunk.
*Mi. Úgy hangzik ez, mintha a beszélő is részese lenne annak, amiről szó van, pedig csupán a ház egyik legújabb segítője, s igen erős túlzás lenne azt állítani, hogy korábban aktívan részt vett a Sillerforwok életében. De ha már így gördült le a szakállas nyelvéről, nem fog elkezdeni dadogni miatta. Egy lépést tesz az asztal felé, bal kezét leteszi a lapra és közelebb hajol Meropeához - néhány lépés távolságból persze, csak semmi illetlenség.*
-Mutassuk meg, hogy nincs mit szégyellnünk.
*Újkeletű lelkesedésének köszönhetően tőle soha nem hallott, határozott hangnemben szólal fel. A kissé hatásvadász megmozdulás után újra felegyenesedik és körbetekint a jelen lévőkön, hogy ki mit szól még a témához.*
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Lendületes kezdetét veszi a tanácskozás is, Liorn felolvassa az érkezett levelet, amit ránézésre sokkal drámaiabbnak tippelt volna Gwador. A levél puszta nemesek közti udvariasságnak tűnik, bár ki tudja, pontosan mi a másik fél szándéka. Ettől a gyanútól viszont függetlenül kell válaszolni és cselekedni, ahogy Qeron is kifejti, erős, élettől duzzadó ház benyomását kell kelteni, még ha jelenleg épp hullámvölgyben is vannak.*
-Jöjjenek ők.
*Vág bele nyersen, miután Qeron végzett a leckével.*
-Ha tényleg újak, így illik. Mi már generációk óta itt vagyunk.
*Mi. Úgy hangzik ez, mintha a beszélő is részese lenne annak, amiről szó van, pedig csupán a ház egyik legújabb segítője, s igen erős túlzás lenne azt állítani, hogy korábban aktívan részt vett a Sillerforwok életében. De ha már így gördült le a szakállas nyelvéről, nem fog elkezdeni dadogni miatta. Egy lépést tesz az asztal felé, bal kezét leteszi a lapra és közelebb hajol Meropeához - néhány lépés távolságból persze, csak semmi illetlenség.*
-Mutassuk meg, hogy nincs mit szégyellnünk.
*Újkeletű lelkesedésének köszönhetően tőle soha nem hallott, határozott hangnemben szólal fel. A kissé hatásvadász megmozdulás után újra felegyenesedik és körbetekint a jelen lévőkön, hogy ki mit szól még a témához.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:48:53
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Piaci kiruccanás//
*Lyv térül, fordul és két méretes, öblös kosárral tér vissza. Ezekkel jár a piacra, mert alaposan megpakolva még épp mindkettőt elbírja, ha mégis több dolgot kell vennie, akkor pedig hordárt bérel, de azt tényleg csak ritkán.*
-Indulhatunk is.
*Mosolyog, de meglepődik Nixy értetlen arcán és a kérésén is.*
~Miért hoznék neki is? Csak nem képzeli, hogy cipekedni fog?~
*Gondban van, de megsérteni sem akarja, így rövid tétovázás után a lány felé nyújtja az egyik kosarat.*
-Szerintem nem kell több, és így mindkettőnknek kényelmesebb lesz.
*Ha Nixy megelégszik ezzel, akkor indulhatnak is ki az ajtón, és ahogy az előcsarnok bejáratához érnek, Aracba botlanak.*
~Megint ez a szoknyapecér vigyor. De elégedett valaki magával, noha még semmit nem láttunk tőle. Na de majd most...~
*Huncut mosoly jelenik meg az arcán és letörendő kicsit a férfi szarvait, ha sikerül, elveszi Nixy kosarát is, és mindkettőt a férfi kezébe nyomja.*
-Dehogynem. Legalább nem kell fizetnünk a hordárért.
*Mosolyog rá könnyedén, de alig bírja ki, hogy el ne nevesse magát. Nem is várja meg, hogy a férfi meggondolja-e magát. Elindul az előkerten át és a kiskaput megtartva maga elé engedi a másik kettőt, majd biztos, ami biztos, bezárja azt és a többiek felé fordul.*
-Akkor lássuk csak a tervet. Szükségünk van alapanyagokra a főzetekhez, nekem egy jó adag répa kellene a vacsorához, illetve egy kis hús a húsos pitébe. Közben körbe érdeklődök cseléd és szakácsnő után is. Van valami egyéb kívánságotok?
*Kicsit talán lelkesebb és könnyedebb hangot enged meg magának, mint várnák, de boldog az új címétől, és Gradakétól, és egyáltalán attól, ahogy a dolgok alakulnak.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.08 15:28:52
*Lyv térül, fordul és két méretes, öblös kosárral tér vissza. Ezekkel jár a piacra, mert alaposan megpakolva még épp mindkettőt elbírja, ha mégis több dolgot kell vennie, akkor pedig hordárt bérel, de azt tényleg csak ritkán.*
-Indulhatunk is.
*Mosolyog, de meglepődik Nixy értetlen arcán és a kérésén is.*
~Miért hoznék neki is? Csak nem képzeli, hogy cipekedni fog?~
*Gondban van, de megsérteni sem akarja, így rövid tétovázás után a lány felé nyújtja az egyik kosarat.*
-Szerintem nem kell több, és így mindkettőnknek kényelmesebb lesz.
*Ha Nixy megelégszik ezzel, akkor indulhatnak is ki az ajtón, és ahogy az előcsarnok bejáratához érnek, Aracba botlanak.*
~Megint ez a szoknyapecér vigyor. De elégedett valaki magával, noha még semmit nem láttunk tőle. Na de majd most...~
*Huncut mosoly jelenik meg az arcán és letörendő kicsit a férfi szarvait, ha sikerül, elveszi Nixy kosarát is, és mindkettőt a férfi kezébe nyomja.*
-Dehogynem. Legalább nem kell fizetnünk a hordárért.
*Mosolyog rá könnyedén, de alig bírja ki, hogy el ne nevesse magát. Nem is várja meg, hogy a férfi meggondolja-e magát. Elindul az előkerten át és a kiskaput megtartva maga elé engedi a másik kettőt, majd biztos, ami biztos, bezárja azt és a többiek felé fordul.*
-Akkor lássuk csak a tervet. Szükségünk van alapanyagokra a főzetekhez, nekem egy jó adag répa kellene a vacsorához, illetve egy kis hús a húsos pitébe. Közben körbe érdeklődök cseléd és szakácsnő után is. Van valami egyéb kívánságotok?
*Kicsit talán lelkesebb és könnyedebb hangot enged meg magának, mint várnák, de boldog az új címétől, és Gradakétól, és egyáltalán attól, ahogy a dolgok alakulnak.*
A hozzászólás írója (Hűséges Lyvänar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.08 15:28:52
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:13:37
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyv és Nixy//
*Egy rövid ideig tartó fetrengés és a tövig lerágott almacsutkától való megválás után Arac úgy dönt, hogy feltámad halottaiból, és leküzdi a lustaságot.
Magára ölti bőrvértjét, s rácsatolja a fém vállvédőket, na meg az alkarvédők sem maradhatnak el, aztán egy kis gondolkodás után amellett dönt, hogy jobb ha a hátára ölti hosszú kardját, oldalára pedig felcsatolja a fokost. A tőrök mindig a csizmáiban vannak egy speciálisan kialakított zsebszerűségben, szóval azzal semmit sem kell csinálnia. Jó érzés tudni, hogy ott vannak. Jó érzés tudni, hogy senki más nem tudja, hogy ott vannak. Húzták már ki szorult helyzetből, annyi szent, még ha a célzása nem is tökéletes még. Mondjuk úgy, hogy hagy némi kívánnivalót maga után. De nem is ebben a legjobb, hanem abban, hogy fejeket zúzzon be és válassza el a nyakuktól - ez utóbbi testtől elválasztás vonatkozik az egyéb végtagokra is.
Na de most nem csatába indul, mindössze nem árt, ha látják, hogy nem egy földművessel van dolguk, ha bármi bajba keverednének. A skorpió - amit itt nem nagyon ismernek - is ott világít bal karján. Beletúr szőke hajába, hogy megfelelő mértékben legyen csábosan kócos, majd már ki is lép a szobája ajtaján, és miután bezárta azt maga mögött, határozott léptekkel indul el a földszint felé.
Menne be épp a konyhába, amikor meghallja, hogy Nilyria odabent épp beszél, és a másik - Lyv? - hangját is meghallja. Tehát mennek? És most? Remek időzítés Arac - veregeti vállon magát gondolatban a férfi.
Ha a Lyvnek megnevezett nő kijön, átlibben az ebédlőbe, hogy ott "elbújva" megvárja amíg elmegy, aztán már ki is slisszan az előtérbe, hogy ott a bejárati ajtónál, a falnak dőlve, karba font kézzel bepózoljon, kaján vigyorral a fején. Megjelenni tudni kell.
Arac pedig így várja be az érkezőket, hogy aztán csak annyit kérdezzen majd.*
- Nem kell a hölgyeknek férfi segítség?
*Hatásvadászat pipa.*
*Egy rövid ideig tartó fetrengés és a tövig lerágott almacsutkától való megválás után Arac úgy dönt, hogy feltámad halottaiból, és leküzdi a lustaságot.
Magára ölti bőrvértjét, s rácsatolja a fém vállvédőket, na meg az alkarvédők sem maradhatnak el, aztán egy kis gondolkodás után amellett dönt, hogy jobb ha a hátára ölti hosszú kardját, oldalára pedig felcsatolja a fokost. A tőrök mindig a csizmáiban vannak egy speciálisan kialakított zsebszerűségben, szóval azzal semmit sem kell csinálnia. Jó érzés tudni, hogy ott vannak. Jó érzés tudni, hogy senki más nem tudja, hogy ott vannak. Húzták már ki szorult helyzetből, annyi szent, még ha a célzása nem is tökéletes még. Mondjuk úgy, hogy hagy némi kívánnivalót maga után. De nem is ebben a legjobb, hanem abban, hogy fejeket zúzzon be és válassza el a nyakuktól - ez utóbbi testtől elválasztás vonatkozik az egyéb végtagokra is.
Na de most nem csatába indul, mindössze nem árt, ha látják, hogy nem egy földművessel van dolguk, ha bármi bajba keverednének. A skorpió - amit itt nem nagyon ismernek - is ott világít bal karján. Beletúr szőke hajába, hogy megfelelő mértékben legyen csábosan kócos, majd már ki is lép a szobája ajtaján, és miután bezárta azt maga mögött, határozott léptekkel indul el a földszint felé.
Menne be épp a konyhába, amikor meghallja, hogy Nilyria odabent épp beszél, és a másik - Lyv? - hangját is meghallja. Tehát mennek? És most? Remek időzítés Arac - veregeti vállon magát gondolatban a férfi.
Ha a Lyvnek megnevezett nő kijön, átlibben az ebédlőbe, hogy ott "elbújva" megvárja amíg elmegy, aztán már ki is slisszan az előtérbe, hogy ott a bejárati ajtónál, a falnak dőlve, karba font kézzel bepózoljon, kaján vigyorral a fején. Megjelenni tudni kell.
Arac pedig így várja be az érkezőket, hogy aztán csak annyit kérdezzen majd.*
- Nem kell a hölgyeknek férfi segítség?
*Hatásvadászat pipa.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:03:00
Üzenet elküldve: 2016-09-08 14:03:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lyv//
*Látja ám hogy elfoglaltak, és ha nem hallják meg a kis félénk "elnézést"-ét, akkor bizonyára jobb dolguk van mint vele foglalkozni, hát csak türelmesen vár, és akkor mondja a maradékot mikor már Lyv észrevette.*
- Nem, semmi, készen vagyok.
*Ennek megfelelően ő várja meg a főkomornát amíg a kosarakat előkeríti, de amint ez megtörténik, máris fény derül az első félreértésre.*
- Ő...
*A "hozom a kosarakat"-ból ő kiértette azt is, hogy neki is hoz, hiszen sajátja nincsen. Igazából semmije sincsen, pár bájitalon és egy-két ruhadarabon kívül.*
- Nekem is hoznál?
*Lehet hogy nemeséknél az a szokás hogy az alkimisták fent hordják az orrukat és mással cipeltetik a holmijukat, csak ezt neki nem mondta senki... De még ha mondták volna, akkor sem hagyná hogy így történjen, csak akkor felkészültebben jött volna és mondta volna rögtön.*
*Látja ám hogy elfoglaltak, és ha nem hallják meg a kis félénk "elnézést"-ét, akkor bizonyára jobb dolguk van mint vele foglalkozni, hát csak türelmesen vár, és akkor mondja a maradékot mikor már Lyv észrevette.*
- Nem, semmi, készen vagyok.
*Ennek megfelelően ő várja meg a főkomornát amíg a kosarakat előkeríti, de amint ez megtörténik, máris fény derül az első félreértésre.*
- Ő...
*A "hozom a kosarakat"-ból ő kiértette azt is, hogy neki is hoz, hiszen sajátja nincsen. Igazából semmije sincsen, pár bájitalon és egy-két ruhadarabon kívül.*
- Nekem is hoznál?
*Lehet hogy nemeséknél az a szokás hogy az alkimisták fent hordják az orrukat és mással cipeltetik a holmijukat, csak ezt neki nem mondta senki... De még ha mondták volna, akkor sem hagyná hogy így történjen, csak akkor felkészültebben jött volna és mondta volna rögtön.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-08 12:02:48
Üzenet elküldve: 2016-09-08 12:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilyria//
*Sürög forog a konyhában, így ketten elég gyorsan megoldanak mindent és az ebédnek már csak meg kell sülni, főni. Lyvänar megöleli még Vennát, mielőtt más tennivaló után nézne.*
-Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra és hamar térj haza épségben Vorlickkal.
*Szeretettel mosolyog a nőre, majd az ajtó felé fordulva veszi észre Nilyriát. Nem hallotta mikor bejött, sem azt ha köszönt, de kedvesen mosolyog rá és készséggel bólint is a vásárlásra.*
-Tökéletes az időpont most is, ha gondolod. Épp befejeztem itt a dolgom. Hozom a kosarakat és indulhatunk. Megvárlak az előtérben, ha kell még valami a szobádból.
*Tetszik neki a félénk, halk szavú lány. Biztos benne, hogy nem nemesi származású. Lerí a bizonytalan, akadozó beszédéről és a tartásáról. Mindig olyan, mint aki inkább szeretne eltűnni, vagy észrevétlen maradni. Hiányzik belőle a nemesek magabiztossága és figyelemre való vágya. Lyvet azonban nem érdekli honnan jött, ha tényleg Meropea és a Sillerforwok segítségére lesz a tudásával. Nem érzi, hogy vaj lenne a füle mögött, ezért ugyanolyan kedves nyitottsággal viseltetik iránta, mint bármelyik másik lakó iránt a házban. Reméli, idővel azért feloldódik valamennyire.*
*Sürög forog a konyhában, így ketten elég gyorsan megoldanak mindent és az ebédnek már csak meg kell sülni, főni. Lyvänar megöleli még Vennát, mielőtt más tennivaló után nézne.*
-Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra és hamar térj haza épségben Vorlickkal.
*Szeretettel mosolyog a nőre, majd az ajtó felé fordulva veszi észre Nilyriát. Nem hallotta mikor bejött, sem azt ha köszönt, de kedvesen mosolyog rá és készséggel bólint is a vásárlásra.*
-Tökéletes az időpont most is, ha gondolod. Épp befejeztem itt a dolgom. Hozom a kosarakat és indulhatunk. Megvárlak az előtérben, ha kell még valami a szobádból.
*Tetszik neki a félénk, halk szavú lány. Biztos benne, hogy nem nemesi származású. Lerí a bizonytalan, akadozó beszédéről és a tartásáról. Mindig olyan, mint aki inkább szeretne eltűnni, vagy észrevétlen maradni. Hiányzik belőle a nemesek magabiztossága és figyelemre való vágya. Lyvet azonban nem érdekli honnan jött, ha tényleg Meropea és a Sillerforwok segítségére lesz a tudásával. Nem érzi, hogy vaj lenne a füle mögött, ezért ugyanolyan kedves nyitottsággal viseltetik iránta, mint bármelyik másik lakó iránt a házban. Reméli, idővel azért feloldódik valamennyire.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:54:27
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:54:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lyvanar//
*Bármennyire is ódzkodik attól hogy valakivel közösködjön, szívesen kiszabadulna a villából. Meg hát, a piacon régi ismerősei akár fel is ismerhetik, bár így kicicomázva, mosott hajjal, szép ruhákban valószínűtlen hogy ez megtörténne. De hát, ki lett adva a feladat. Menjen el a piacra vásárolni, és kérje meg a... a... főkomornát? Szóval azt a lányt, hogy kísérje el és segítsen neki. A szobájában rendbe szedi magát, felkészül a szerepére, összeszedi minden bátorságát, és már indul is, hogy megkeresse Lyvanart. Nem fogja persze felkiabálni az egész házat, néma kis lépteivel végigosonkodik a fenti folyosón, az első útja pedig rögtön a konyhába vezet. Szerencsére beigazolódik a sejtése és meg is találja itt akit keres.*
- Elnézést.
*Kicsit félénken és halkan szól, pedig próbál határozott lenni, hisz ha minden igaz szerepe szerint ő lenne magasabb rangban.*
- Nem akarom feltartani a házzal kapcsolatos munkákat, de majd ha alkalmas lesz elmehetnénk a piacra vásárolni.
*Bármennyire is ódzkodik attól hogy valakivel közösködjön, szívesen kiszabadulna a villából. Meg hát, a piacon régi ismerősei akár fel is ismerhetik, bár így kicicomázva, mosott hajjal, szép ruhákban valószínűtlen hogy ez megtörténne. De hát, ki lett adva a feladat. Menjen el a piacra vásárolni, és kérje meg a... a... főkomornát? Szóval azt a lányt, hogy kísérje el és segítsen neki. A szobájában rendbe szedi magát, felkészül a szerepére, összeszedi minden bátorságát, és már indul is, hogy megkeresse Lyvanart. Nem fogja persze felkiabálni az egész házat, néma kis lépteivel végigosonkodik a fenti folyosón, az első útja pedig rögtön a konyhába vezet. Szerencsére beigazolódik a sejtése és meg is találja itt akit keres.*
- Elnézést.
*Kicsit félénken és halkan szól, pedig próbál határozott lenni, hisz ha minden igaz szerepe szerint ő lenne magasabb rangban.*
- Nem akarom feltartani a házzal kapcsolatos munkákat, de majd ha alkalmas lesz elmehetnénk a piacra vásárolni.
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-07 17:44:16
Üzenet elküldve: 2016-09-07 17:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Eddig meg van elégedve Meropea teljesítményével, sőt, várakozáson felüli teljesítményt nyújtott, bár ezt már megszokhatta volna. Szívesen dicsérné a lányt, de majd négyszemközt, hiszen így mindenki előtt teljesen természetes kell hogy legyen, hogy Meropea érti a dolgát. Így normális, nincs miért dicsérgetni, azzal csak kisebbítené őt mások szemében. Hallgatja ahogy Liorn a levelet olvassa, szíve szerint hümmögne egyet mikor az öreg a végére ér, de nem érzi helyénvalónak, komolyabb ő az ilyesminél, vagy legalábbis ezt szeretné elhitetni mindenkivel. Az Úrnő kérdésére már nyitja is a száját, de Liorn megelőzi, így végigvárja az öreg mondandóját.*
- A Dwirinthalen ház vezetője Moonxylwery Dwirinthalen. Rynizz valami rokona, talán az öccse, esetleg unokatestvére... Az igazság az, hogy az egyik legtitokzatosabb nemesi ház a városban. Az köztudott hogy Moonxylwery nagy mágus és állítólag az alkímiában is jeleskednek, de nem tudni honnan van a vagyonuk. Apád emiatt ódzkodott tőlük, nem kerestük a társaságukat, de rossz viszonyban sem vagyunk. Ha jól tudom viszonylag újabb család itt a városban, talán tíz-húsz évvel ezelőtt érkezhettek. Jöjjenek ők, ők kerestek meg, ők akarnak valamit. Talán csak a hírek miatt puhatolódznak, mennyire állunk szilárd lábakon. Ha mi mennénk, esetleg úgy vélhetnék hogy azért, mert nincs módunk vendégül látni őket, hogy rejtegetnénk vagy titkolnánk valamit.
*Nem akarja felesleges körmondatokkal húzni mindenkinek az idejét, röviden összefoglalta amit tud róluk, elmondta a véleményét, és átadja a szót.*
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Eddig meg van elégedve Meropea teljesítményével, sőt, várakozáson felüli teljesítményt nyújtott, bár ezt már megszokhatta volna. Szívesen dicsérné a lányt, de majd négyszemközt, hiszen így mindenki előtt teljesen természetes kell hogy legyen, hogy Meropea érti a dolgát. Így normális, nincs miért dicsérgetni, azzal csak kisebbítené őt mások szemében. Hallgatja ahogy Liorn a levelet olvassa, szíve szerint hümmögne egyet mikor az öreg a végére ér, de nem érzi helyénvalónak, komolyabb ő az ilyesminél, vagy legalábbis ezt szeretné elhitetni mindenkivel. Az Úrnő kérdésére már nyitja is a száját, de Liorn megelőzi, így végigvárja az öreg mondandóját.*
- A Dwirinthalen ház vezetője Moonxylwery Dwirinthalen. Rynizz valami rokona, talán az öccse, esetleg unokatestvére... Az igazság az, hogy az egyik legtitokzatosabb nemesi ház a városban. Az köztudott hogy Moonxylwery nagy mágus és állítólag az alkímiában is jeleskednek, de nem tudni honnan van a vagyonuk. Apád emiatt ódzkodott tőlük, nem kerestük a társaságukat, de rossz viszonyban sem vagyunk. Ha jól tudom viszonylag újabb család itt a városban, talán tíz-húsz évvel ezelőtt érkezhettek. Jöjjenek ők, ők kerestek meg, ők akarnak valamit. Talán csak a hírek miatt puhatolódznak, mennyire állunk szilárd lábakon. Ha mi mennénk, esetleg úgy vélhetnék hogy azért, mert nincs módunk vendégül látni őket, hogy rejtegetnénk vagy titkolnánk valamit.
*Nem akarja felesleges körmondatokkal húzni mindenkinek az idejét, röviden összefoglalta amit tud róluk, elmondta a véleményét, és átadja a szót.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-07 15:16:56
Üzenet elküldve: 2016-09-07 15:16:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Látszólag zökkenőmentesen zajlik minden.
Habár Meropea összeszedi magát, és olyan határozottság sugárzik belőle, mint egy igazi úrnőből, a szíve mélyén azért még elég határozatlan. Miközben beszél és beszél, és keresi a megfelelő szavakat, legalább ötször hangzik el a fejében az a mondat, hogy "én ezt nem akarom csinálni" vagy, hogy "nekem ez nem megy" és olyasmik, mint a "lehet jobb lenne inkább mégiscsak kötögetni". De rezzenéstelen marad és tovább mondja amiket tovább kell, és hál' isteneknek túlesik rajta. Senki sem nevette ki - bár úrnőként nem is próbálhatták volna, de jelét sem látta, hogy lepleznék ezt.
Aztán véget ér a dolog, és már csak páran maradnak. Nem mond senki semmit, ami azért jó jel is, hiszen teszem azt Qeron nem dorgálja meg, ha valamit nem jól csinált, de nem is, hiszen dicséretet sem kap senkitől. Bár talán úrnőként ezt nem is kéne várnia, de a benne rejlő gyerek valahol mélyen azért szeretné. Ám inkább elsiklik efelett.
Most van fontosabb dolga is.
És amint végig olvassa a levelet az ablaknál, ismét felötlik a fejében, hogy "én ezt nem akarom". De nincs mit tenni. Átadja a levelet Liornnak.*
- Olvasd fel kérlek. *mondja a mesternek, mire az engedelmesen el is kezdi olvasni.*
- Mélyen tisztelt Sillerforw Úrnő! *és így tovább és így tovább.
A levél lényegét mindenki érti. A Dwirinthalenek látogatást várnak vagy látogatni szeretnének, hogy mélyítsék a kapcsolatukat.
Miután a levél véget ér, Meropea ránéz a jelenlévőkre és próbálja megtalálni a szavakat.*
- Hát... úgy tűnik ápolnunk kell a kapcsolatot. *mondja eztán némi bizonytalansággal a hangjában. Nem nagyon tudja most felidézni, hogy milyen is pontosan ez a család, és, hogy eddig volt e kapcsolatunk, és ha volt, az milyen volt. Így hát a többiekhez fordul. Elvégre ezért segítők meg tanácsadók meg mindenfélék, hogy segítsenek.*
- Mit tudunk róluk? Eddig nem volt köztünk semmilyen konfliktus ugye? Tudja bármelyikőtök, hogy atyám ápolt e velük valamilyen kapcsolatot? És az is kérdéses, hogy mi menjünk e hozzájuk...
- Úrnőm... *szólal meg Liorn mester tisztelettudóan.*
- Úgy vélem, hogy jobb ha mi fogadjuk őket. Ők írták a levelet, így vehetnénk úgy is, hogy akár mi látogathatjuk meg őket, hiszen invitálnak, de ha ők jönnek, bizonyosságot tehetünk vendégszeretetünkről is.
*Meropea elgondolkodva nézi a mestert majd ismét ránéz mindenki másra.*
- Ti egyetértetek ezzel? *kérdezi aztán.*- Jöjjenek ők hozzánk, hívjuk meg őket?
//A Sillerforw ház főtanácsa//
*Látszólag zökkenőmentesen zajlik minden.
Habár Meropea összeszedi magát, és olyan határozottság sugárzik belőle, mint egy igazi úrnőből, a szíve mélyén azért még elég határozatlan. Miközben beszél és beszél, és keresi a megfelelő szavakat, legalább ötször hangzik el a fejében az a mondat, hogy "én ezt nem akarom csinálni" vagy, hogy "nekem ez nem megy" és olyasmik, mint a "lehet jobb lenne inkább mégiscsak kötögetni". De rezzenéstelen marad és tovább mondja amiket tovább kell, és hál' isteneknek túlesik rajta. Senki sem nevette ki - bár úrnőként nem is próbálhatták volna, de jelét sem látta, hogy lepleznék ezt.
Aztán véget ér a dolog, és már csak páran maradnak. Nem mond senki semmit, ami azért jó jel is, hiszen teszem azt Qeron nem dorgálja meg, ha valamit nem jól csinált, de nem is, hiszen dicséretet sem kap senkitől. Bár talán úrnőként ezt nem is kéne várnia, de a benne rejlő gyerek valahol mélyen azért szeretné. Ám inkább elsiklik efelett.
Most van fontosabb dolga is.
És amint végig olvassa a levelet az ablaknál, ismét felötlik a fejében, hogy "én ezt nem akarom". De nincs mit tenni. Átadja a levelet Liornnak.*
- Olvasd fel kérlek. *mondja a mesternek, mire az engedelmesen el is kezdi olvasni.*
- Mélyen tisztelt Sillerforw Úrnő! *és így tovább és így tovább.
A levél lényegét mindenki érti. A Dwirinthalenek látogatást várnak vagy látogatni szeretnének, hogy mélyítsék a kapcsolatukat.
Miután a levél véget ér, Meropea ránéz a jelenlévőkre és próbálja megtalálni a szavakat.*
- Hát... úgy tűnik ápolnunk kell a kapcsolatot. *mondja eztán némi bizonytalansággal a hangjában. Nem nagyon tudja most felidézni, hogy milyen is pontosan ez a család, és, hogy eddig volt e kapcsolatunk, és ha volt, az milyen volt. Így hát a többiekhez fordul. Elvégre ezért segítők meg tanácsadók meg mindenfélék, hogy segítsenek.*
- Mit tudunk róluk? Eddig nem volt köztünk semmilyen konfliktus ugye? Tudja bármelyikőtök, hogy atyám ápolt e velük valamilyen kapcsolatot? És az is kérdéses, hogy mi menjünk e hozzájuk...
- Úrnőm... *szólal meg Liorn mester tisztelettudóan.*
- Úgy vélem, hogy jobb ha mi fogadjuk őket. Ők írták a levelet, így vehetnénk úgy is, hogy akár mi látogathatjuk meg őket, hiszen invitálnak, de ha ők jönnek, bizonyosságot tehetünk vendégszeretetünkről is.
*Meropea elgondolkodva nézi a mestert majd ismét ránéz mindenki másra.*
- Ti egyetértetek ezzel? *kérdezi aztán.*- Jöjjenek ők hozzánk, hívjuk meg őket?
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-06 12:00:28
Üzenet elküldve: 2016-09-06 12:00:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Lyv figyelmesen hallgatja a kicsi Úrnő minden szavát. Kicsit nehezen kezd neki, látszik, hogy zavarban van a sok figyelő szempár kereszttüzében, de Lyv biztató mosolyt küld felé, ha ránéz, és végül csak belelendül a kislány. Lyvänar elégedetten hallgatja milyen szépen, összeszedetten beszél.*
~Igazi Úrnő lesz belőle, ha így halad.~
*Gondol szeretettel Meropeára, majd mosolyogva bólint arra, hogy mától Lianth is a háznéphez tartozik. Szimpatikus férfinek ismerte meg, noha nagyon régen nem találkoztak.*
~Meropeának minden segítségre és támogatásra szüksége lesz, úgyhogy nem bánom, ha marad.~
*Lazyar küldetéséről hallva kicsit összeszorul a mellkasa, mert nagyon jó barátnőként gondol rá, és őszintén aggódik miatta. Még nem régóta derült ki, hogy tud varázsolni, de Lyv biztos benne, hogy tehetséges. Ettől azonban még félti. Elkapja Gradak apró mosolyát, amitől megszűnik a minden aggodalma és félelme és melegség járja át.*
~Minden rendben lesz.~
*Mikor Nilyriát is bemutatják végre, Lyv megörül neki, hogy végre megismerheti kicsit a lányt, így készséggel bólint a kérésre, hogy elkísérje a piacra.*
-Örömmel Úrnőm.
*Neki is már nagyon időszerű tenni ott egy nagyobb kört, ha nem is vásárol mindnekinél, de ápolnia kell a kapcsolatait az árusokkal.
Az Araccénk megnevezett zsoldos férfit alaposan végig méri. Már korábban is kiszúrta a feltűnően laza mozgású és viselkedésű harcost. Messze nem tűnik olyan fegyelmezettnek, mint Gradak, vagy a ház többi férfije. Lyv még a megrágott almacsutkát is kiszúrja a kezében, mikor látszólag a tőle telhető legnagyobb jómodorral köszöni meg az üdvözlést.*
~Igazi bajkeverőnek tűnik. Lesz még vele gondja Qeronnak és Gradaknak, mire betörik.~
*A széles vigyorra csak visszafogottan mosolyog, majd vet egy oldalpillantást Gradak felé, de nem lát a férfi arcán semmit.*
~Ha valaki, ő betöri.~
*Ekkor Meropea a férfi felé fordul és dicsérő szavakkal nevezi ki az Első Kardnak és testőrének. Lyvnek önkéntelenül is csak úgy dagad a melle a büszkeségtől és ő is kihúzza magát. Olyan boldognak érzi magát, mintha őt érte volna ekkora megtiszteltetés. Nyíltan mosolyog a férfire szeretettel és büszkeséggel az arcán.*
~Megérdemled.~
*Még mindig mosollyal az arcán hallgatja Meropeát, akinek most elkomorodik a hangja és bejelenti Venna távozását. Lyv már tudta, de mégis szomorúan nézi a nőt és mikor az visszaáll mellé, kedvesen megsimogatja a vállát.*
-Hiányozni fogsz.
*Suttogja a fülébe, és figyelmét megint a kicsi Úrnőnek szenteli. A nevét hallva előre lép egyet és szeretettel mosolyog a kislányra. A kinevezésére elkerekedik a szeme, majd könnyek szöknek bele és hálásan, mélyen meghajol.*
-Nagyon köszönöm Úrnőm. Nem fogsz bennem csalódni.
*Hálától csillogó szemmel lép vissza a helyére, és boldog mosolyt küld Gradak felé is. Ugyan eddig is azt csinálta, amit ez a pozíció takar, de az, hogy most már büszkén mondhatja magáénak, ez egész más érzés. Akkora hálát érez, és boldogságot, hogy majd szétveti a mellkasát. Ahogy eleresztenek mindenkit, aki nem tanács tag, ő is az ajtó felé lépked, de mielőtt kilépne, még vet egy boldogságtól sugárzó mosolyt Gradak felé. Alig várja, hogy gratulálhasson a férfinek, de el kell szakítania magát tőle és a konyha felé venni az irányt, mert Vennának elkél a segítség az ebéd befejezéséhez így, hogy Firan nem jött vissza.*
~Vajon mi történt vele? A piacon keresünk cselédet is.~
*Lyv figyelmesen hallgatja a kicsi Úrnő minden szavát. Kicsit nehezen kezd neki, látszik, hogy zavarban van a sok figyelő szempár kereszttüzében, de Lyv biztató mosolyt küld felé, ha ránéz, és végül csak belelendül a kislány. Lyvänar elégedetten hallgatja milyen szépen, összeszedetten beszél.*
~Igazi Úrnő lesz belőle, ha így halad.~
*Gondol szeretettel Meropeára, majd mosolyogva bólint arra, hogy mától Lianth is a háznéphez tartozik. Szimpatikus férfinek ismerte meg, noha nagyon régen nem találkoztak.*
~Meropeának minden segítségre és támogatásra szüksége lesz, úgyhogy nem bánom, ha marad.~
*Lazyar küldetéséről hallva kicsit összeszorul a mellkasa, mert nagyon jó barátnőként gondol rá, és őszintén aggódik miatta. Még nem régóta derült ki, hogy tud varázsolni, de Lyv biztos benne, hogy tehetséges. Ettől azonban még félti. Elkapja Gradak apró mosolyát, amitől megszűnik a minden aggodalma és félelme és melegség járja át.*
~Minden rendben lesz.~
*Mikor Nilyriát is bemutatják végre, Lyv megörül neki, hogy végre megismerheti kicsit a lányt, így készséggel bólint a kérésre, hogy elkísérje a piacra.*
-Örömmel Úrnőm.
*Neki is már nagyon időszerű tenni ott egy nagyobb kört, ha nem is vásárol mindnekinél, de ápolnia kell a kapcsolatait az árusokkal.
Az Araccénk megnevezett zsoldos férfit alaposan végig méri. Már korábban is kiszúrta a feltűnően laza mozgású és viselkedésű harcost. Messze nem tűnik olyan fegyelmezettnek, mint Gradak, vagy a ház többi férfije. Lyv még a megrágott almacsutkát is kiszúrja a kezében, mikor látszólag a tőle telhető legnagyobb jómodorral köszöni meg az üdvözlést.*
~Igazi bajkeverőnek tűnik. Lesz még vele gondja Qeronnak és Gradaknak, mire betörik.~
*A széles vigyorra csak visszafogottan mosolyog, majd vet egy oldalpillantást Gradak felé, de nem lát a férfi arcán semmit.*
~Ha valaki, ő betöri.~
*Ekkor Meropea a férfi felé fordul és dicsérő szavakkal nevezi ki az Első Kardnak és testőrének. Lyvnek önkéntelenül is csak úgy dagad a melle a büszkeségtől és ő is kihúzza magát. Olyan boldognak érzi magát, mintha őt érte volna ekkora megtiszteltetés. Nyíltan mosolyog a férfire szeretettel és büszkeséggel az arcán.*
~Megérdemled.~
*Még mindig mosollyal az arcán hallgatja Meropeát, akinek most elkomorodik a hangja és bejelenti Venna távozását. Lyv már tudta, de mégis szomorúan nézi a nőt és mikor az visszaáll mellé, kedvesen megsimogatja a vállát.*
-Hiányozni fogsz.
*Suttogja a fülébe, és figyelmét megint a kicsi Úrnőnek szenteli. A nevét hallva előre lép egyet és szeretettel mosolyog a kislányra. A kinevezésére elkerekedik a szeme, majd könnyek szöknek bele és hálásan, mélyen meghajol.*
-Nagyon köszönöm Úrnőm. Nem fogsz bennem csalódni.
*Hálától csillogó szemmel lép vissza a helyére, és boldog mosolyt küld Gradak felé is. Ugyan eddig is azt csinálta, amit ez a pozíció takar, de az, hogy most már büszkén mondhatja magáénak, ez egész más érzés. Akkora hálát érez, és boldogságot, hogy majd szétveti a mellkasát. Ahogy eleresztenek mindenkit, aki nem tanács tag, ő is az ajtó felé lépked, de mielőtt kilépne, még vet egy boldogságtól sugárzó mosolyt Gradak felé. Alig várja, hogy gratulálhasson a férfinek, de el kell szakítania magát tőle és a konyha felé venni az irányt, mert Vennának elkél a segítség az ebéd befejezéséhez így, hogy Firan nem jött vissza.*
~Vajon mi történt vele? A piacon keresünk cselédet is.~
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-06 08:53:54
Üzenet elküldve: 2016-09-06 08:53:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Lassan mindenki beszállingózik a tanácsterembe, Meropea pedig nem is húzza tovább az időt, belekezd a mondandójába, ezzel veszi kezdetét a gyűlés és tanácskozás. Első körben a ház teljes népét érintő dolgok kerülnek bejelentésre, kezdve Lianthtal, aki...*
~Fearwenn? Ezek szerint... Lianth?~
*Fordul az önjelölt remete felé, akiről még a világtól való elvonulása előtt sem hallott hosszú évekig. Akkoriban Gwador meglehetősen elhanyagolta a családját, s talán pont ezt próbálja ellensúlyozni azzal, hogy helytáll a kismacska mellett, ha már a saját gyerekeinek és unokaöccseinek és unokahúgának nem volt, amikor szükség lett volna rá. Persze hallotta, hogy Nore legifjabb fia számüzetésbe vonul, de soha nem gondolta volna, hogy a hegyek ennyire megváltoztatják az embert.*
~Sarat ettél még mikor utoljára láttalak.~
*Jegyzi meg magában enyhe költői túlzással, és küld felé egy észrevétlen mosolyt. Gondolataiba révedve csak félig-meddig veszi tudomásul a soron következő neveket. Nilyria, az alkimista, Lazyar, meg az a pimasz zsoldos tegnap estéről. Egyelőre semmi új, viszont mikor Gradakra kerül a sor, felkapja a fejét, hisz az ő kinevezéséről még nem hallott. Tisztelettel végighallgatja, Meropea jelzése nyomán maga is összeüti néhányszor a tenyerét. A továbbiakban szintén nincs újdonság, afféle nyílt titkok voltak ezek a ház - hát nevezzük így - döntéshozói közt. Saját neve hallatán tesz egy lépést előre, és Meropea felé meghajlással köszöni meg az őt ért nagy, ám szintén nem egészen váratlan megtiszteltetést. Az utolsó kinevezéseknek és közleményeknek figyelmet szentel, de újabb meglepetés nélkül zárul a gyűlés, és veszi kezdetét a tanácskozás. Új rangjához méltóan természetesen bérelt helye van itt is, s amíg a lány olvas, ő maga az ablakhoz lép, és a gazdagnegyedet fürkészve némán várja a folytatást.*
*Lassan mindenki beszállingózik a tanácsterembe, Meropea pedig nem is húzza tovább az időt, belekezd a mondandójába, ezzel veszi kezdetét a gyűlés és tanácskozás. Első körben a ház teljes népét érintő dolgok kerülnek bejelentésre, kezdve Lianthtal, aki...*
~Fearwenn? Ezek szerint... Lianth?~
*Fordul az önjelölt remete felé, akiről még a világtól való elvonulása előtt sem hallott hosszú évekig. Akkoriban Gwador meglehetősen elhanyagolta a családját, s talán pont ezt próbálja ellensúlyozni azzal, hogy helytáll a kismacska mellett, ha már a saját gyerekeinek és unokaöccseinek és unokahúgának nem volt, amikor szükség lett volna rá. Persze hallotta, hogy Nore legifjabb fia számüzetésbe vonul, de soha nem gondolta volna, hogy a hegyek ennyire megváltoztatják az embert.*
~Sarat ettél még mikor utoljára láttalak.~
*Jegyzi meg magában enyhe költői túlzással, és küld felé egy észrevétlen mosolyt. Gondolataiba révedve csak félig-meddig veszi tudomásul a soron következő neveket. Nilyria, az alkimista, Lazyar, meg az a pimasz zsoldos tegnap estéről. Egyelőre semmi új, viszont mikor Gradakra kerül a sor, felkapja a fejét, hisz az ő kinevezéséről még nem hallott. Tisztelettel végighallgatja, Meropea jelzése nyomán maga is összeüti néhányszor a tenyerét. A továbbiakban szintén nincs újdonság, afféle nyílt titkok voltak ezek a ház - hát nevezzük így - döntéshozói közt. Saját neve hallatán tesz egy lépést előre, és Meropea felé meghajlással köszöni meg az őt ért nagy, ám szintén nem egészen váratlan megtiszteltetést. Az utolsó kinevezéseknek és közleményeknek figyelmet szentel, de újabb meglepetés nélkül zárul a gyűlés, és veszi kezdetét a tanácskozás. Új rangjához méltóan természetesen bérelt helye van itt is, s amíg a lány olvas, ő maga az ablakhoz lép, és a gazdagnegyedet fürkészve némán várja a folytatást.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 23:48:28
Üzenet elküldve: 2016-09-05 23:48:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Nem számított ilyen heves reakcióra, de hát semmire sem számított, neki is furcsán hirtelen jött ez az egész. Elragadtatta magát, de kivételesen nem bánta meg, hogy nem tudott uralkodni magán. Lyv a nyakába ugrik és úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta. Gradak érzékeit újra elborítja a lány közelsége, egy pillanatra nem lát, nem hall. Az az édes illat és Lyv testének melege, puha érintése minden, amit a világból most felfog. ~Jó lenne így maradni örökké.~ Lassan azért bekúszik elméjébe, hogy miért is indultak el, úgyhogy gyöngéden lesimogatja magáról a lányt, aki rögtön szabadkozni kezd. Erre muszáj mosolyognia.*
-Remélem, nem utoljára. *Vár egy-két pillanatot, hogy a lány összeszedhesse magát, majd kinyitja neki az ajtót és utána maga is belép a terembe.
Meropea igazi Úrnőként és vezetőként veszi kézbe az irányítást és sorra vesz mindenkit, hogy kire milyen feladat vár a jövőben. Gradak kicsit meglepődik, hogy Lianth befogadása ilyen gyorsan és gördülékenyen ment, főleg Qerontól várt némi akadékoskodást, de talán Ő is belátta, ez nem tartozik rá. Egyébként is, kire támaszkodjon a Kismacska ilyen időkben, ha nem a saját családtagjaira?
~Lazyar mágus lenne? Az a sudár, sebes arcú cselédlány? Ki hitte volna? Ilyen is csak a Sillerforw házban fordulhat elő, hogy valaki, akinek tehetsége van hozzá, akár cselédből is a Ház mágusa legyen. Na, nem mintha a cselédeknek rossz dolga lenne is.~ Lyvanar felé pillant. Ha találkozik a pillantásuk, megenged magának egy nagyon apró, nagyon gyors kis mosolyt, mielőtt arcára visszatérne a komoly, figyelő ábrázat.
A kék hajú lány kilétére is fény derül, aki még tegnap az italt hozta. Tehát Ő az új alkimista. ~Drovborn meglépett? Mit képzelt az a szégyentelen, hogy a bajban hagyja itt a kenyéradóit? Csak kerüljön a kezem közé, megjárja, az biztos!~
Az új zsoldos alaposan végigméri. Keménykötésű férfinak látszik, ugyanakkor elég fegyelmezetlennek is. Persze, ezen egyszerű segíteni. Az viszont nehezebben derül ki, mi lakik a szívében. ~Majd kiderül. Ha kell, én magam teszem próbára a bátorságát.~
A nevén szólítják, hát előlép és tisztelettel fejet hajt Úrnője felé. A folytatástól viszont ledermed és szeme nagyra kerekedik. Kinyitja a száját, de hang nem jön ki rajta. Szótlanul hallgatja, hogy milyen kitüntetésben részesül amellett, hogy még új öltözetet is kap, vértjét is kijavíttatják és még elveszett fegyverét is pótolják. Párás szemmel fogja meg a fegyvert és legszívesebben megsuhintaná, de erre persze itt nincs lehetőség. Mivel se tok, sem más eszköz nincs nála, ahova most eltehetné, a padlón támasztja meg óvatosan és úgy hajt fejet és térdet Meropea előtt.*
-Úrnő... Köszönöm! *Tekintetével végigsimít a pengén, majd újra felnéz Meropeára és már tudja, mi a kard neve. ~Vörös Harag. A Kismacska haragja, ez lesz a kardom neve, mert én is ez leszek azoknak, akik szembeszállnának vele.~
Igyekszik a továbbiakra is figyelni. Testőrré és Első Karddá kinevezését meghajlással fogadja, de a hálának már nincsenek magasabb fokai, így csak nézi Meropeát nagym hűséges szemekkel, amikben a lány láthatja, mit érez most a harcos. Lyvanar előléptetésének külön örül és újra elküld egy kis rejtett mosolyt a lány felé. ~Most talán már nem fog annyit bosszankodni Delaner miatt.~ Amint a Kismacska végigér mindenkin, a cselédséget és egyéb háznépet elküldi, csak a szűk tanács marad. Gradak természetesen él a felajánlott lehetőséggel és szintén marad.*
-Köszönöm a megtiszteltetést, Úrnő. Ha megengeded, maradok.
*Ülve várja a további fejleményeket. Nem figyeli a Kismacska arcát, miközben olvassa a levelet, úgy érezné, mintha a levélbe akarna belelesni. Meropea el fogja mondani, amit tudnia kell, ebben biztos.*
*Nem számított ilyen heves reakcióra, de hát semmire sem számított, neki is furcsán hirtelen jött ez az egész. Elragadtatta magát, de kivételesen nem bánta meg, hogy nem tudott uralkodni magán. Lyv a nyakába ugrik és úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta. Gradak érzékeit újra elborítja a lány közelsége, egy pillanatra nem lát, nem hall. Az az édes illat és Lyv testének melege, puha érintése minden, amit a világból most felfog. ~Jó lenne így maradni örökké.~ Lassan azért bekúszik elméjébe, hogy miért is indultak el, úgyhogy gyöngéden lesimogatja magáról a lányt, aki rögtön szabadkozni kezd. Erre muszáj mosolyognia.*
-Remélem, nem utoljára. *Vár egy-két pillanatot, hogy a lány összeszedhesse magát, majd kinyitja neki az ajtót és utána maga is belép a terembe.
Meropea igazi Úrnőként és vezetőként veszi kézbe az irányítást és sorra vesz mindenkit, hogy kire milyen feladat vár a jövőben. Gradak kicsit meglepődik, hogy Lianth befogadása ilyen gyorsan és gördülékenyen ment, főleg Qerontól várt némi akadékoskodást, de talán Ő is belátta, ez nem tartozik rá. Egyébként is, kire támaszkodjon a Kismacska ilyen időkben, ha nem a saját családtagjaira?
~Lazyar mágus lenne? Az a sudár, sebes arcú cselédlány? Ki hitte volna? Ilyen is csak a Sillerforw házban fordulhat elő, hogy valaki, akinek tehetsége van hozzá, akár cselédből is a Ház mágusa legyen. Na, nem mintha a cselédeknek rossz dolga lenne is.~ Lyvanar felé pillant. Ha találkozik a pillantásuk, megenged magának egy nagyon apró, nagyon gyors kis mosolyt, mielőtt arcára visszatérne a komoly, figyelő ábrázat.
A kék hajú lány kilétére is fény derül, aki még tegnap az italt hozta. Tehát Ő az új alkimista. ~Drovborn meglépett? Mit képzelt az a szégyentelen, hogy a bajban hagyja itt a kenyéradóit? Csak kerüljön a kezem közé, megjárja, az biztos!~
Az új zsoldos alaposan végigméri. Keménykötésű férfinak látszik, ugyanakkor elég fegyelmezetlennek is. Persze, ezen egyszerű segíteni. Az viszont nehezebben derül ki, mi lakik a szívében. ~Majd kiderül. Ha kell, én magam teszem próbára a bátorságát.~
A nevén szólítják, hát előlép és tisztelettel fejet hajt Úrnője felé. A folytatástól viszont ledermed és szeme nagyra kerekedik. Kinyitja a száját, de hang nem jön ki rajta. Szótlanul hallgatja, hogy milyen kitüntetésben részesül amellett, hogy még új öltözetet is kap, vértjét is kijavíttatják és még elveszett fegyverét is pótolják. Párás szemmel fogja meg a fegyvert és legszívesebben megsuhintaná, de erre persze itt nincs lehetőség. Mivel se tok, sem más eszköz nincs nála, ahova most eltehetné, a padlón támasztja meg óvatosan és úgy hajt fejet és térdet Meropea előtt.*
-Úrnő... Köszönöm! *Tekintetével végigsimít a pengén, majd újra felnéz Meropeára és már tudja, mi a kard neve. ~Vörös Harag. A Kismacska haragja, ez lesz a kardom neve, mert én is ez leszek azoknak, akik szembeszállnának vele.~
Igyekszik a továbbiakra is figyelni. Testőrré és Első Karddá kinevezését meghajlással fogadja, de a hálának már nincsenek magasabb fokai, így csak nézi Meropeát nagym hűséges szemekkel, amikben a lány láthatja, mit érez most a harcos. Lyvanar előléptetésének külön örül és újra elküld egy kis rejtett mosolyt a lány felé. ~Most talán már nem fog annyit bosszankodni Delaner miatt.~ Amint a Kismacska végigér mindenkin, a cselédséget és egyéb háznépet elküldi, csak a szűk tanács marad. Gradak természetesen él a felajánlott lehetőséggel és szintén marad.*
-Köszönöm a megtiszteltetést, Úrnő. Ha megengeded, maradok.
*Ülve várja a további fejleményeket. Nem figyeli a Kismacska arcát, miközben olvassa a levelet, úgy érezné, mintha a levélbe akarna belelesni. Meropea el fogja mondani, amit tudnia kell, ebben biztos.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 20:06:58
Üzenet elküldve: 2016-09-05 20:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Amiben érkezésekor láthatták, már nincsen rajta. A bőr és acél ügyes ötvözéséből készített mellpáncél csak a városba vonulásakor játszott fontos, megjelenésbeli szerepet. A Sillerforw-háznak ugyanis, éljen bármily nehéz időket is jelenleg, megvan a dinasztiák között kivívott reputációja, s mint olyan, bizonyos dolgokat elvárnak tőlük. A legfontosabbak egyike éppen az, aminek gyakorlati haszna talán a legkevesebb van, elhagyni mégsem lehetséges, mert azt nyílt üzenetnek veheti egy rivális ház, hovatovább addig szilárdnak mutatott pozíciójuk megingásával is azonosíthatják. Ezt tartotta elsődlegesen szem előtt, amikor a hazahívó szóra hallgatva elköszönt az otthonává vált, északi hegyláncoktól.
Számos éve már annak a napnak, hogy önkéntes remeteéletet vállalva elindult a világukat egy másiktól elválasztó csúcsokig és bár sohasem mondatott ki erről szó, a legtöbben nem is számoltak talán azzal, hogy valaha is egy asztalhoz ülnek majd újra Liannel. Akkor egy karddal az oldalán lépett ki a városkapun, most ajzatlan íjat és egy tegeznyi vesszőt hozott vissza. Haját azóta sem nyírhatta le, vastag kontyban fogja össze fején egy fekete szalag. Arca fiatalos és szelíd vonásait eltüntette a szakáll, amit még Liorn mester javaslatára sem vágatott visszább a tanácsülés kedvéért.
A vértezetét, mivel nem utolsósorban szimbólumértékkel is bír, az annak kijáró megbecsüléssel tisztítja meg és helyezi el az egyelőre szegényes berendezéssel bíró szobájában. Kötelességtudata és a família kevésbé ellenszenvesnek tartott tagjaihoz fűződő hűsége miatt, Liorn mester már közbenjárt annak érdekében, hogy a Lian által kért tárgyak bekerülhessenek a szobába, ő azonban elintette az idős férfit azzal, hogy minden, amire szüksége lehet, már megvan.
A gyűlésen is abban a viseletben jelenik meg, amire a kényelmes de céltalan városi kelméket cserélte évekkel ezelőtt. Lábszárközépig tartó, egybefüggő, halványszürke tunikában mutatkozik, amit deréktájon széles selyemövvel kötött meg. A jelenlévő házak címerei közül egy sem képviselteti magát a ruhaneműkön, ő olyan helyen hordozza a szignumokat, ahol azok mindig és mindenhova képesek elkísérni őt.
A családi hierarchiában felette és alatta állóknak is ugyanannyi tisztelet jut ki, megfelelően hangsúlyozva a közöttük húzódó rangbéli különbségeket. Ezt szintén azért teszi, mert tudja, hogy Artheniorban még mindig másfajta szabályok szerint űzik ezt a játszmát, s neki időre lesz szüksége, hogy újra megtanulja ezeket.
A számára kijelölt helyen elfoglalja a helyét, szólni azonban nem kíván mindaddig, míg azt érdemben nem tud. Azt teszi, amiben az elmúlt hat évben igen nagy rutint szerzett: szabad átjárást enged magán mindannak, ami körülötte zajlik és hagyja, hogy csupán az érintse meg, amire befolyással bírhat.
Más kérdés lesz persze, ha külön szólásra kérik a tanács alatt.*
*Amiben érkezésekor láthatták, már nincsen rajta. A bőr és acél ügyes ötvözéséből készített mellpáncél csak a városba vonulásakor játszott fontos, megjelenésbeli szerepet. A Sillerforw-háznak ugyanis, éljen bármily nehéz időket is jelenleg, megvan a dinasztiák között kivívott reputációja, s mint olyan, bizonyos dolgokat elvárnak tőlük. A legfontosabbak egyike éppen az, aminek gyakorlati haszna talán a legkevesebb van, elhagyni mégsem lehetséges, mert azt nyílt üzenetnek veheti egy rivális ház, hovatovább addig szilárdnak mutatott pozíciójuk megingásával is azonosíthatják. Ezt tartotta elsődlegesen szem előtt, amikor a hazahívó szóra hallgatva elköszönt az otthonává vált, északi hegyláncoktól.
Számos éve már annak a napnak, hogy önkéntes remeteéletet vállalva elindult a világukat egy másiktól elválasztó csúcsokig és bár sohasem mondatott ki erről szó, a legtöbben nem is számoltak talán azzal, hogy valaha is egy asztalhoz ülnek majd újra Liannel. Akkor egy karddal az oldalán lépett ki a városkapun, most ajzatlan íjat és egy tegeznyi vesszőt hozott vissza. Haját azóta sem nyírhatta le, vastag kontyban fogja össze fején egy fekete szalag. Arca fiatalos és szelíd vonásait eltüntette a szakáll, amit még Liorn mester javaslatára sem vágatott visszább a tanácsülés kedvéért.
A vértezetét, mivel nem utolsósorban szimbólumértékkel is bír, az annak kijáró megbecsüléssel tisztítja meg és helyezi el az egyelőre szegényes berendezéssel bíró szobájában. Kötelességtudata és a família kevésbé ellenszenvesnek tartott tagjaihoz fűződő hűsége miatt, Liorn mester már közbenjárt annak érdekében, hogy a Lian által kért tárgyak bekerülhessenek a szobába, ő azonban elintette az idős férfit azzal, hogy minden, amire szüksége lehet, már megvan.
A gyűlésen is abban a viseletben jelenik meg, amire a kényelmes de céltalan városi kelméket cserélte évekkel ezelőtt. Lábszárközépig tartó, egybefüggő, halványszürke tunikában mutatkozik, amit deréktájon széles selyemövvel kötött meg. A jelenlévő házak címerei közül egy sem képviselteti magát a ruhaneműkön, ő olyan helyen hordozza a szignumokat, ahol azok mindig és mindenhova képesek elkísérni őt.
A családi hierarchiában felette és alatta állóknak is ugyanannyi tisztelet jut ki, megfelelően hangsúlyozva a közöttük húzódó rangbéli különbségeket. Ezt szintén azért teszi, mert tudja, hogy Artheniorban még mindig másfajta szabályok szerint űzik ezt a játszmát, s neki időre lesz szüksége, hogy újra megtanulja ezeket.
A számára kijelölt helyen elfoglalja a helyét, szólni azonban nem kíván mindaddig, míg azt érdemben nem tud. Azt teszi, amiben az elmúlt hat évben igen nagy rutint szerzett: szabad átjárást enged magán mindannak, ami körülötte zajlik és hagyja, hogy csupán az érintse meg, amire befolyással bírhat.
Más kérdés lesz persze, ha külön szólásra kérik a tanács alatt.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 19:03:50
Üzenet elküldve: 2016-09-05 19:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Arac szinte végig a falnak dőlve hallgatja a dolgokat, egészen addig, amíg az ő nevéhez nem érnek. Akkor azért megadva a kellő tiszteletet kihúzza magát, de a hozzá illő kaján félmosoly így is elmaradhatatlan kelléke.*
- Köszönöm a bizalmat úrnőm, remélem rászolgálok majd. *mondja meglehetősen röviden és illemtudóan, amit talán ki sem néznének belőle eddigi laza falon fetrengése és a háta mögött tartott félig megrágott almacsutka miatt.
Mikor másra terelődik a szó, még vet egy széles vigyort a Lyvként megnevezett nő felé, majd Nilyriára is rákacsint, de aztán csendben ácsorog amíg véget ér az egész tanácskozás.
Nincs hozzáfűznivalója és ez most amúgy is a nemesek meg a... tudja a fene kiknek a dolga. Neki meg jelenleg semmi tennivalója még, úgyhogy amint kilép a tanácsteremből, azonnal a szobája felé veszi az irányt, és jelenleg jó ajtón is megy be. Talán elnéz valamerre, ha nem adnak neki semmi munkát. Vagy megkérdezheti a kis kékséget, hogy mennek e a piacra a másik hölgyeménnyel... talán elkélne nekik a férfi segítség. Így vagy úgy.
Elvigyorodik a gondolatra, és hanyatt vágódik az ágyon.*
*Arac szinte végig a falnak dőlve hallgatja a dolgokat, egészen addig, amíg az ő nevéhez nem érnek. Akkor azért megadva a kellő tiszteletet kihúzza magát, de a hozzá illő kaján félmosoly így is elmaradhatatlan kelléke.*
- Köszönöm a bizalmat úrnőm, remélem rászolgálok majd. *mondja meglehetősen röviden és illemtudóan, amit talán ki sem néznének belőle eddigi laza falon fetrengése és a háta mögött tartott félig megrágott almacsutka miatt.
Mikor másra terelődik a szó, még vet egy széles vigyort a Lyvként megnevezett nő felé, majd Nilyriára is rákacsint, de aztán csendben ácsorog amíg véget ér az egész tanácskozás.
Nincs hozzáfűznivalója és ez most amúgy is a nemesek meg a... tudja a fene kiknek a dolga. Neki meg jelenleg semmi tennivalója még, úgyhogy amint kilép a tanácsteremből, azonnal a szobája felé veszi az irányt, és jelenleg jó ajtón is megy be. Talán elnéz valamerre, ha nem adnak neki semmi munkát. Vagy megkérdezheti a kis kékséget, hogy mennek e a piacra a másik hölgyeménnyel... talán elkélne nekik a férfi segítség. Így vagy úgy.
Elvigyorodik a gondolatra, és hanyatt vágódik az ágyon.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 18:10:38
Üzenet elküldve: 2016-09-05 18:10:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Próbál úgy tenni mint aki nincs is itt, szerencsére elég hamar megtelik a terem és ő könnyen eltűnik a tömegben. Egészen addig, amíg az úrnő meg nem szólítja és előre nem hívja őt.*
~ Jaj ne... ~
*Engedelmesen lép előre, de látszik rajta hogy zavarban van. Próbál azért valami kis mosolyt magára erőltetni, de senkinek a pillantását nem állja túl sokáig. A bizonyításáról szóló résznél mélyet bólint és lassan egyenesedik ki újra, de még nem ússza meg ennyivel.*
~ Az itteni szokásokról? Sejt valamit? ~
*Kicsit meglepődik hogy ilyen felajánlást kap, de próbálja leplezni aggodalmát. Bőven lenne mit tanulnia, csak ezt nem szeretné senkinek, főleg nem Liorn mesternek az orrára kötni. Azért megereszt egy rövid, hálás mosolyt az öreg felé is, de nem gondolná hogy élni fog a lehetőséggel.*
- Úgy lesz, Úrnő.
*Meghajol a hozzá intézett szavak végén, aztán szíve szerint visszalépne oda ahol eddig is állt, de bizony odafigyelt minden szóra, és bármennyire is ellenére van, "neki itt a helye a tanácskozások során". Hát akkor marad. Megpróbál másra gondolni, nem arra hogy mindenki őt figyeli és hogy biztos rossz a tartása vagy valami másba lehetne esetleg belekötni vele kapcsolatban... Figyelni persze figyel, és örül is hogy végre tisztázódik számára minden, ki kicsoda és pontosan mi is a feladata. Valamiféle rangsort is sikeresen felállít magában a hallottak kapcsán, miszerint ő maga... hát... nyilván minden családtag mögött, de minden cseléd előtt helyezkedhet el a létrán. Az hogy Gradak is fölé tartozik csak akkor lesz egyértelmű mikor Meropea mondja hogy ő is maradhat a tanácskozásra, de így már legalább az utolsó ki nem mondott kérdése is megválaszolódik. Őt a többiekkel együtt a dolgára engedik, így hát nem is tétovázik, ismét meghajol az Úrnő felé aztán távozik.*
*Próbál úgy tenni mint aki nincs is itt, szerencsére elég hamar megtelik a terem és ő könnyen eltűnik a tömegben. Egészen addig, amíg az úrnő meg nem szólítja és előre nem hívja őt.*
~ Jaj ne... ~
*Engedelmesen lép előre, de látszik rajta hogy zavarban van. Próbál azért valami kis mosolyt magára erőltetni, de senkinek a pillantását nem állja túl sokáig. A bizonyításáról szóló résznél mélyet bólint és lassan egyenesedik ki újra, de még nem ússza meg ennyivel.*
~ Az itteni szokásokról? Sejt valamit? ~
*Kicsit meglepődik hogy ilyen felajánlást kap, de próbálja leplezni aggodalmát. Bőven lenne mit tanulnia, csak ezt nem szeretné senkinek, főleg nem Liorn mesternek az orrára kötni. Azért megereszt egy rövid, hálás mosolyt az öreg felé is, de nem gondolná hogy élni fog a lehetőséggel.*
- Úgy lesz, Úrnő.
*Meghajol a hozzá intézett szavak végén, aztán szíve szerint visszalépne oda ahol eddig is állt, de bizony odafigyelt minden szóra, és bármennyire is ellenére van, "neki itt a helye a tanácskozások során". Hát akkor marad. Megpróbál másra gondolni, nem arra hogy mindenki őt figyeli és hogy biztos rossz a tartása vagy valami másba lehetne esetleg belekötni vele kapcsolatban... Figyelni persze figyel, és örül is hogy végre tisztázódik számára minden, ki kicsoda és pontosan mi is a feladata. Valamiféle rangsort is sikeresen felállít magában a hallottak kapcsán, miszerint ő maga... hát... nyilván minden családtag mögött, de minden cseléd előtt helyezkedhet el a létrán. Az hogy Gradak is fölé tartozik csak akkor lesz egyértelmű mikor Meropea mondja hogy ő is maradhat a tanácskozásra, de így már legalább az utolsó ki nem mondott kérdése is megválaszolódik. Őt a többiekkel együtt a dolgára engedik, így hát nem is tétovázik, ismét meghajol az Úrnő felé aztán távozik.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 17:51:22
Üzenet elküldve: 2016-09-05 17:51:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Csak ül és vár hogy mindenki megérkezzen, a belépőknek biccent, de szólni nem szól senkihez. Hamar bezsúfolódik az egész háznép és Meropea késlekedés nélkül belekezd a beszédébe. Qeron nem szól közbe, nem is nagyon csinál semmit, hagyja hogy az Úrnő kibontakozzon. Csak akkor biccent mikor Aracra terelődik a szó és Meropea felé fordul. Gradak új kardját is csak egy elismerő bólintással jutalmazza, Venna szándékairól is már tudott, ahhoz sincsen hozzáfűznivalója. Csak a rangok említésekor fordul ismét a Kismacska felé, hogy sajátját egy halvány mosollyal és egy újabb bólintással köszönje meg és nyugtázza. Eddig is ezt tette, ezután is ezt fogja. Hamar túlesnek minden olyan témán amit az egész háznépnek tudnia kellene és Meropea el is ereszt mindenkit a tanácson kívül, bár jobban szerette volna ha Lianthot még nem vonják ebbe bele, de megérti a döntést. Gradakról sem gondolná hogy feltétlenül maradnia kellene, azt legalábbis semmiképp hogy beleszólása lenne a dolgokba, de benne teljes mértékben megbízik, baj nem származhat belőle ha fültanúja az eseményeknek. Mondani továbbra sem mond semmit, már ha nem kérdezik. Igazából kíváncsi arra hogyan rendez mindent Meropea anélkül hogy bárki is segítene neki, ezért is igyekszik a lehető legpasszívabban viselkedni.*
*Csak ül és vár hogy mindenki megérkezzen, a belépőknek biccent, de szólni nem szól senkihez. Hamar bezsúfolódik az egész háznép és Meropea késlekedés nélkül belekezd a beszédébe. Qeron nem szól közbe, nem is nagyon csinál semmit, hagyja hogy az Úrnő kibontakozzon. Csak akkor biccent mikor Aracra terelődik a szó és Meropea felé fordul. Gradak új kardját is csak egy elismerő bólintással jutalmazza, Venna szándékairól is már tudott, ahhoz sincsen hozzáfűznivalója. Csak a rangok említésekor fordul ismét a Kismacska felé, hogy sajátját egy halvány mosollyal és egy újabb bólintással köszönje meg és nyugtázza. Eddig is ezt tette, ezután is ezt fogja. Hamar túlesnek minden olyan témán amit az egész háznépnek tudnia kellene és Meropea el is ereszt mindenkit a tanácson kívül, bár jobban szerette volna ha Lianthot még nem vonják ebbe bele, de megérti a döntést. Gradakról sem gondolná hogy feltétlenül maradnia kellene, azt legalábbis semmiképp hogy beleszólása lenne a dolgokba, de benne teljes mértékben megbízik, baj nem származhat belőle ha fültanúja az eseményeknek. Mondani továbbra sem mond semmit, már ha nem kérdezik. Igazából kíváncsi arra hogyan rendez mindent Meropea anélkül hogy bárki is segítene neki, ezért is igyekszik a lehető legpasszívabban viselkedni.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 15:46:39
Üzenet elküldve: 2016-09-05 15:46:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Úgy tűnik lassan, de biztosan megérkezik mindenki a tanácsterembe időre.
És mindenki tudja a helyét, annak rendje s módja szerint... csak Nilyria állt hátrébb, de ő még úgysem tudja a dolgok menetét, ám majd hamarosan.
Meropea zavartan rámosolyog Qeronra, aki kedvesen bátorította mielőtt mindenki megérkezett volna, majd vet egy pillantást Liorn mesterre, aki biccent felé egyet, mire a Kismacska megköszörüli a torkát.*
- Nos... köszöntök mindenkit itt! *mosolyodik el. Kell egy kis idő, mire sikerül rendesen összeszednie a szavakat a fejében, és ez ráadásul még némi lámpalázzal is párosul, ahogy minden szem rászegeződik. Ismét megköszörüli a torkát.*
- Nagyon régen nem voltunk így együtt mind... régen volt ilyen nagy gyűlés... *kissé zavarban is van.*- De most sok dolog... sok minden...
*Össze kell szednie magát. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja azt, kissé elkomorodik, és határozottabb hangvételben folytatja. Amennyire tudja.*
- Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, és mindezek fényében meg kell vitatnunk néhány dolgot. *lepillant maga elé az asztalra a még fel nem bontott levélre, de most nem az az első amit szóba fog hozni. Lianre néz, és vet rá egy mosolyt, majd visszafordul a többiek felé.*
- Bizonyára láttátok ma már, hogy nagybátyám, a Fearwenn ház nagyra becsült tagja visszatért hozzánk. A mai naptól velünk fog lakni, és segíti a házunkat. Ő is családtag, ezért elvárom mindenkitől, hogy megadja neki a kellő tiszteletet. Örülünk, hogy itt vagy nagybácsi. *mosolyog ismét egy pillanatra a férfira. Aztán ismét a sokaság felé fordul.*
- Jelenleg Lazyar maradt az egyetlen mágusunk, így most ő tölti be a háznál ezt a posztot, ám észrevehettétek, hogy a napokban nem nagyon találkozhattatok vele. Ez azért van, mert fontos küldetésre ment, hogy öregbítse a házunk hírnevét. Kívánjunk neki sok sikert, és szorítsunk érte, hogy mihamarább visszatérjen közénk! Ám nem csak ő az egyetlen, aki új posztot tölt be nálunk. *Nixyre pillant.*
- Nilyria, kérlek gyere ide előrébb, neked itt a helyed a tanácskozások során. *mutat az asztal elé.*
- Nilyria az új alkimistánk. *mondja nyomban mindenki másnak.*- Drovborn csúfosan elhagyott minket, de árulása nem marad megtorlatlan. Amint lehetőségünk lesz rá, utána küldetek és megkerestetem, hogy aztán elnyerhesse méltó büntetését. Ám most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Mély reményem vetem Nilyriába, remélhetőleg hamarosan bizonyítja majd, hogy nem hiába csatlakozott hozzánk. *küld egy bátorító mosolyt a lány felé.*
- Nilyria, ha többet megszeretnél tudni a házunkról, a múltunkról, az itteni szokásokról... vagy bármi másról... Liorn mester áll rendelkezésedre, hogy egy haton egyszer, a neked megfelelő kijelölt napon tanítson Téged. *mondja, miközben az öreg is vet egy mosolyt a kék hajú tündérre, felé bólintva egyet, jelezvén, hogy keresse fel bátran.*
- Addig is kérlek majd nézz el a piacra és szerezz némi alapanyagot, hogy elkezdhesd a munkálataidat. Minél hamarabb szeretném látni a bájitalaidat, lehetőleg mindenből egyet, hogy megvizsgálhassuk. Lyv készséggel elkísér majd szerintem, ő tudja miből hol lehet a legjobbat kapni. *pillant a nőre is egy mosoly keretében. Aztán a falnak vetett hátú zsoldosra pillant.*
- Arac Ramholn. Wegtorenből. *mondja.*- Az új zsoldosunk. A házban fog lakni és a konyhában étkezni, és megfelelő szolgálat mellett megfelelő kiképzést is kap idővel. Azt hiszem a részleteket már Qeronnal megbeszélték. *néz sokadik unokatestvére felé.*- Üdvözöljük hát őt is köreinkben! Ahogyan kitörő örömmel üdvözölhetünk egy igazi hőst is!
*Most Gradakon a sor. Így egy széles, sugárzó mosolyt kap ő is.*
- Gradak Wolfer, atyám hű testőre visszatért hozzánk a harcmezőről, hogy töretlen és makulátlan hűségét bizonyítsa ezzel házunk felé! Bátran küzdött és visszahozta nekem atyám kardját, és harcolt azért, hogy ne essen folt házunk hírnevén. Gradak, a Wolfer házból ezennel kiérdemelte, hogy helyet kapjon a szalonban található nagyok között. Amint lehetőség lesz rá, megfestik a portrét. Addig viszont újrakovácsoltatjuk a vértedet és egy új köpenyt is varratunk neked a házunk címerével. És Liorn mester... *pillant az öreg felé, aki a sarokba lép, amelybe eddig egy kard volt támasztva. Nem túl míves, de erős, éles acél, sötét kardgombbal. A mester felemeli azt és a férfihez lép vele.*
- Fogadd el ezt a kardot, hű Ezüstkarmom. *fordul a férfi felé Meropea mosolyogva.*- A legjobb, amely a raktárunkban található. Még nincsen neve... rád vár, hogy nevet adj neki. Mostantól a tiéd.
*Meropea mosolyog, Liorn pedig Gradak felé nyújtja a fegyvert. Ha megtörténik az átvétel, Meropea tapssal jutalmazza, s ha más is így tesz, akkor megvárja, amíg elül az öröm, s csak aztán fordul vissza mindenki felé.*
- Szomorú hírem is van... *folytatja.*
- Venna... a mi drága jó Vennánk. *mutat a szakácsnő felé, aki engedelmesen előrébb is lép és bólint a Kismacska felé.*- Annyi éven át mellettünk volt, hűen szolgált, még akkor is, amikor a cselédség egy része galád módon meglopott minket... épp ezért kell eleget tennem a kérésének. Mind ismertük és szerettük Vorlickot. Venna nálunk nőtt fel, nálunk élt, és fia Vorlick is közülünk való volt. Mind sajnáltuk, amikor elment, hogy matróznak álljon a Kikötőben, de egy ideje nem hallottunk róla hírt... Venna szeretne utána menni, hogy megkeresse jól van e, és ha lehetséges, hazahozni őt. És ki tudna ellentmondani egy szerető anyai szívnek?
*Venna szemében könnyek csillognak mosolygás közben.*
- Senki nem fog a nyomodba sem érni, drága szakácsnőnk. *mondja kedvesen Meropea.*- És várunk vissza Téged és Vorlickot is. Adok neked némi aranyat, hogy felbérelhess egy zsoldost aki vigyáz rád ezen a veszélyes úton. Kívánom, hogy járj sikerrel és épségben érj haza hozzánk!
- Köszönöm, köszönöm úrnőm... *bólogat és hálálkodik szaporán az asszony miközben engedelmesen visszahátrál a helyére.*
- Most pedig, mielőtt elengedlek benneteket... *ismét Liornra pillant.*- Szeretném kiosztani a rangokat, melyeket oly régen meg kellett volna már tennem. *sóhajt.*- Sokat beszéltem erről Liorn mesterrel és végül arra jutottunk... hogy hivatalosan is Qeron lesz A Segítőm. *vár egy kicsit, mielőtt folytatja.*
- Gwador nagy-nagybácsikám a Főtanácsadó szerepet fogja betölteni nálunk, míg Gradakot hivatalosan is kinevezem testőrömmé, és a házunk Első Kardjává. Lianth nagybátyám nem régen érkezett, ezért őt Tanácsadóvá nevezem ki, és a későbbiekben majd megbeszéljük, milyen feladatokat is tudna ellátni nálunk. Delaner marad továbbra is a komornyikunk, a ház vezető pozíciójában, hiszen hosszú ideje remek munkát végez nálunk. Lyvänar... *mosolyog a nőre.*
- Mától nem csak házvezető nő leszel, hanem a Főkomorna. Egyébként is már Te végzel minden ilyen munkát. Mostantól Delanerrel teljes egyenrangúságban vezethetitek a villa háztartását. Az első feladatotok az lesz, hogy találjatok valakit Venna helyére, legalább addig amíg hazatér.
*Abba bele se mer gondolni, hogy mi lesz, ha ez nem történik meg.*
- És láttam, hogy volt ma itt egy új cseléd lány, de úgy látom nem tért vissza. Talán néhány cseléd is elkélne még, de csak annyi, amennyit a költségeink megengednek. Bízom a döntésetekben. *mosolyog rá mindkettejükre.*
- Nos... *vesz mély levegőt és maga is meglepődik azon mennyire simán ment ez a végére.*
- Ennyit szerettem volna! Köszönöm, hogy itt voltatok! Mindenki tudja hát a dolgát! Menjetek! *ereszti el a háznépet, ám még a zsibongás előtt megszólalt.*
- A Ház Főtanácsának tagjai maradjanak még itt, ha kérhetem. Qeron, Gwador, Liant és Liorn mester. Gradak... Te is maradhatsz ha szeretnél, mint a házunk Első Kardja. Talán jó, ha részt veszel ezen a tanácskozáson. *veszi a kezébe immáron a borítékot, és amíg mindenki lassan kiszivárog, az ablakhoz lép és végre felpattintja a levelet mély levegőt véve. Némán futja át a szavakat, s mire elcsendesedik a tanácsterem, addigra végez is. Liorn mesternek nyújtja a levelet, és a bent maradottakra pillant. Még nem mond többet csak vár.*
*Úgy tűnik lassan, de biztosan megérkezik mindenki a tanácsterembe időre.
És mindenki tudja a helyét, annak rendje s módja szerint... csak Nilyria állt hátrébb, de ő még úgysem tudja a dolgok menetét, ám majd hamarosan.
Meropea zavartan rámosolyog Qeronra, aki kedvesen bátorította mielőtt mindenki megérkezett volna, majd vet egy pillantást Liorn mesterre, aki biccent felé egyet, mire a Kismacska megköszörüli a torkát.*
- Nos... köszöntök mindenkit itt! *mosolyodik el. Kell egy kis idő, mire sikerül rendesen összeszednie a szavakat a fejében, és ez ráadásul még némi lámpalázzal is párosul, ahogy minden szem rászegeződik. Ismét megköszörüli a torkát.*
- Nagyon régen nem voltunk így együtt mind... régen volt ilyen nagy gyűlés... *kissé zavarban is van.*- De most sok dolog... sok minden...
*Össze kell szednie magát. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja azt, kissé elkomorodik, és határozottabb hangvételben folytatja. Amennyire tudja.*
- Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, és mindezek fényében meg kell vitatnunk néhány dolgot. *lepillant maga elé az asztalra a még fel nem bontott levélre, de most nem az az első amit szóba fog hozni. Lianre néz, és vet rá egy mosolyt, majd visszafordul a többiek felé.*
- Bizonyára láttátok ma már, hogy nagybátyám, a Fearwenn ház nagyra becsült tagja visszatért hozzánk. A mai naptól velünk fog lakni, és segíti a házunkat. Ő is családtag, ezért elvárom mindenkitől, hogy megadja neki a kellő tiszteletet. Örülünk, hogy itt vagy nagybácsi. *mosolyog ismét egy pillanatra a férfira. Aztán ismét a sokaság felé fordul.*
- Jelenleg Lazyar maradt az egyetlen mágusunk, így most ő tölti be a háznál ezt a posztot, ám észrevehettétek, hogy a napokban nem nagyon találkozhattatok vele. Ez azért van, mert fontos küldetésre ment, hogy öregbítse a házunk hírnevét. Kívánjunk neki sok sikert, és szorítsunk érte, hogy mihamarább visszatérjen közénk! Ám nem csak ő az egyetlen, aki új posztot tölt be nálunk. *Nixyre pillant.*
- Nilyria, kérlek gyere ide előrébb, neked itt a helyed a tanácskozások során. *mutat az asztal elé.*
- Nilyria az új alkimistánk. *mondja nyomban mindenki másnak.*- Drovborn csúfosan elhagyott minket, de árulása nem marad megtorlatlan. Amint lehetőségünk lesz rá, utána küldetek és megkerestetem, hogy aztán elnyerhesse méltó büntetését. Ám most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Mély reményem vetem Nilyriába, remélhetőleg hamarosan bizonyítja majd, hogy nem hiába csatlakozott hozzánk. *küld egy bátorító mosolyt a lány felé.*
- Nilyria, ha többet megszeretnél tudni a házunkról, a múltunkról, az itteni szokásokról... vagy bármi másról... Liorn mester áll rendelkezésedre, hogy egy haton egyszer, a neked megfelelő kijelölt napon tanítson Téged. *mondja, miközben az öreg is vet egy mosolyt a kék hajú tündérre, felé bólintva egyet, jelezvén, hogy keresse fel bátran.*
- Addig is kérlek majd nézz el a piacra és szerezz némi alapanyagot, hogy elkezdhesd a munkálataidat. Minél hamarabb szeretném látni a bájitalaidat, lehetőleg mindenből egyet, hogy megvizsgálhassuk. Lyv készséggel elkísér majd szerintem, ő tudja miből hol lehet a legjobbat kapni. *pillant a nőre is egy mosoly keretében. Aztán a falnak vetett hátú zsoldosra pillant.*
- Arac Ramholn. Wegtorenből. *mondja.*- Az új zsoldosunk. A házban fog lakni és a konyhában étkezni, és megfelelő szolgálat mellett megfelelő kiképzést is kap idővel. Azt hiszem a részleteket már Qeronnal megbeszélték. *néz sokadik unokatestvére felé.*- Üdvözöljük hát őt is köreinkben! Ahogyan kitörő örömmel üdvözölhetünk egy igazi hőst is!
*Most Gradakon a sor. Így egy széles, sugárzó mosolyt kap ő is.*
- Gradak Wolfer, atyám hű testőre visszatért hozzánk a harcmezőről, hogy töretlen és makulátlan hűségét bizonyítsa ezzel házunk felé! Bátran küzdött és visszahozta nekem atyám kardját, és harcolt azért, hogy ne essen folt házunk hírnevén. Gradak, a Wolfer házból ezennel kiérdemelte, hogy helyet kapjon a szalonban található nagyok között. Amint lehetőség lesz rá, megfestik a portrét. Addig viszont újrakovácsoltatjuk a vértedet és egy új köpenyt is varratunk neked a házunk címerével. És Liorn mester... *pillant az öreg felé, aki a sarokba lép, amelybe eddig egy kard volt támasztva. Nem túl míves, de erős, éles acél, sötét kardgombbal. A mester felemeli azt és a férfihez lép vele.*
- Fogadd el ezt a kardot, hű Ezüstkarmom. *fordul a férfi felé Meropea mosolyogva.*- A legjobb, amely a raktárunkban található. Még nincsen neve... rád vár, hogy nevet adj neki. Mostantól a tiéd.
*Meropea mosolyog, Liorn pedig Gradak felé nyújtja a fegyvert. Ha megtörténik az átvétel, Meropea tapssal jutalmazza, s ha más is így tesz, akkor megvárja, amíg elül az öröm, s csak aztán fordul vissza mindenki felé.*
- Szomorú hírem is van... *folytatja.*
- Venna... a mi drága jó Vennánk. *mutat a szakácsnő felé, aki engedelmesen előrébb is lép és bólint a Kismacska felé.*- Annyi éven át mellettünk volt, hűen szolgált, még akkor is, amikor a cselédség egy része galád módon meglopott minket... épp ezért kell eleget tennem a kérésének. Mind ismertük és szerettük Vorlickot. Venna nálunk nőtt fel, nálunk élt, és fia Vorlick is közülünk való volt. Mind sajnáltuk, amikor elment, hogy matróznak álljon a Kikötőben, de egy ideje nem hallottunk róla hírt... Venna szeretne utána menni, hogy megkeresse jól van e, és ha lehetséges, hazahozni őt. És ki tudna ellentmondani egy szerető anyai szívnek?
*Venna szemében könnyek csillognak mosolygás közben.*
- Senki nem fog a nyomodba sem érni, drága szakácsnőnk. *mondja kedvesen Meropea.*- És várunk vissza Téged és Vorlickot is. Adok neked némi aranyat, hogy felbérelhess egy zsoldost aki vigyáz rád ezen a veszélyes úton. Kívánom, hogy járj sikerrel és épségben érj haza hozzánk!
- Köszönöm, köszönöm úrnőm... *bólogat és hálálkodik szaporán az asszony miközben engedelmesen visszahátrál a helyére.*
- Most pedig, mielőtt elengedlek benneteket... *ismét Liornra pillant.*- Szeretném kiosztani a rangokat, melyeket oly régen meg kellett volna már tennem. *sóhajt.*- Sokat beszéltem erről Liorn mesterrel és végül arra jutottunk... hogy hivatalosan is Qeron lesz A Segítőm. *vár egy kicsit, mielőtt folytatja.*
- Gwador nagy-nagybácsikám a Főtanácsadó szerepet fogja betölteni nálunk, míg Gradakot hivatalosan is kinevezem testőrömmé, és a házunk Első Kardjává. Lianth nagybátyám nem régen érkezett, ezért őt Tanácsadóvá nevezem ki, és a későbbiekben majd megbeszéljük, milyen feladatokat is tudna ellátni nálunk. Delaner marad továbbra is a komornyikunk, a ház vezető pozíciójában, hiszen hosszú ideje remek munkát végez nálunk. Lyvänar... *mosolyog a nőre.*
- Mától nem csak házvezető nő leszel, hanem a Főkomorna. Egyébként is már Te végzel minden ilyen munkát. Mostantól Delanerrel teljes egyenrangúságban vezethetitek a villa háztartását. Az első feladatotok az lesz, hogy találjatok valakit Venna helyére, legalább addig amíg hazatér.
*Abba bele se mer gondolni, hogy mi lesz, ha ez nem történik meg.*
- És láttam, hogy volt ma itt egy új cseléd lány, de úgy látom nem tért vissza. Talán néhány cseléd is elkélne még, de csak annyi, amennyit a költségeink megengednek. Bízom a döntésetekben. *mosolyog rá mindkettejükre.*
- Nos... *vesz mély levegőt és maga is meglepődik azon mennyire simán ment ez a végére.*
- Ennyit szerettem volna! Köszönöm, hogy itt voltatok! Mindenki tudja hát a dolgát! Menjetek! *ereszti el a háznépet, ám még a zsibongás előtt megszólalt.*
- A Ház Főtanácsának tagjai maradjanak még itt, ha kérhetem. Qeron, Gwador, Liant és Liorn mester. Gradak... Te is maradhatsz ha szeretnél, mint a házunk Első Kardja. Talán jó, ha részt veszel ezen a tanácskozáson. *veszi a kezébe immáron a borítékot, és amíg mindenki lassan kiszivárog, az ablakhoz lép és végre felpattintja a levelet mély levegőt véve. Némán futja át a szavakat, s mire elcsendesedik a tanácsterem, addigra végez is. Liorn mesternek nyújtja a levelet, és a bent maradottakra pillant. Még nem mond többet csak vár.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 09:20:26
Üzenet elküldve: 2016-09-05 09:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Titkos vágyak//
*Mikor kilépnek a szobából, a lány szívét csalódottság szorítja össze. Nagyon vágyik a férfi érintésére és közelségére, mégsem tett semmit, nem mondott semmit, csak állt ott az ajtóban és maga sem tudja mit várt.*
~Gyáva vagy Lyv! Mit vártál, hogy a lábad elé borul?~
*Mikor azonban a tanácsterem ajtajához érnek, Gradak a keze után nyúl és a lány meglepetten fordul felé. A férfi szavait hallva szemét elfutja a könny, de csak egy pillanatig gondolkodik, aztán meglódul és Gradak nyakába veti magát.*
-Oh, Gradak! Te is hiányoztál... nagyon.
*Úgy szorítja, mintha ez lenne az utolsó lehetősége, de sosem akarná elengedni. Hozzá simul és mélyen beszívja annak mámorító illatát.*
-Azt hittem soha nem látlak többé.
*A szíve vadul meglódul megint. Nem érdekli ki látja meg őket. Ha csak egy lehetősége van, addig akarja érezni az erős, meleg testet a magáéhoz szorítva, amíg csak lehet. De mindkettejüknek vannak kötelességeik és azok most az ajtó túloldalára szólítják őket. Ha a férfi eltolja magától, akkor azért, ha nem, akkor vonakodva lefejti magát róla és azért süti le a szemét és halkan csak annyit mond.*
-Ne haragudj, elragadtattam magam.
*Nem ígéri, hogy nem fordul elő többet, mert már most mindennél jobban vágyik rá, hogy megérintse, de mély levegőt vesz és végül belép az ajtón, amit kinyitott neki. A falhoz lapul, a cselédek közül a legközelebb az urakhoz és vet még egy vágyakozó pillantást Gradakra, majd biccent Meropeának és neki szenteli minden figyelmét.*
~Mi lehet ilyen fontos? Kérlek ne csata legyen! Add, hogy ne csata legyen!~
//Titkos vágyak//
*Mikor kilépnek a szobából, a lány szívét csalódottság szorítja össze. Nagyon vágyik a férfi érintésére és közelségére, mégsem tett semmit, nem mondott semmit, csak állt ott az ajtóban és maga sem tudja mit várt.*
~Gyáva vagy Lyv! Mit vártál, hogy a lábad elé borul?~
*Mikor azonban a tanácsterem ajtajához érnek, Gradak a keze után nyúl és a lány meglepetten fordul felé. A férfi szavait hallva szemét elfutja a könny, de csak egy pillanatig gondolkodik, aztán meglódul és Gradak nyakába veti magát.*
-Oh, Gradak! Te is hiányoztál... nagyon.
*Úgy szorítja, mintha ez lenne az utolsó lehetősége, de sosem akarná elengedni. Hozzá simul és mélyen beszívja annak mámorító illatát.*
-Azt hittem soha nem látlak többé.
*A szíve vadul meglódul megint. Nem érdekli ki látja meg őket. Ha csak egy lehetősége van, addig akarja érezni az erős, meleg testet a magáéhoz szorítva, amíg csak lehet. De mindkettejüknek vannak kötelességeik és azok most az ajtó túloldalára szólítják őket. Ha a férfi eltolja magától, akkor azért, ha nem, akkor vonakodva lefejti magát róla és azért süti le a szemét és halkan csak annyit mond.*
-Ne haragudj, elragadtattam magam.
*Nem ígéri, hogy nem fordul elő többet, mert már most mindennél jobban vágyik rá, hogy megérintse, de mély levegőt vesz és végül belép az ajtón, amit kinyitott neki. A falhoz lapul, a cselédek közül a legközelebb az urakhoz és vet még egy vágyakozó pillantást Gradakra, majd biccent Meropeának és neki szenteli minden figyelmét.*
~Mi lehet ilyen fontos? Kérlek ne csata legyen! Add, hogy ne csata legyen!~
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-05 00:51:34
Üzenet elküldve: 2016-09-05 00:51:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
//Titkos vágyak//
*Ahogy a tanácsterem felé indulnak, Gradak próbálja legyűrni magában a szobájában feltörő vágyakat. Maga is meglepődött, hogy a lány közelsége milyen erős érzelmeket váltott ki belőle. Mintha most, hogy kötelességének eleget tett és újra a Sillerforw Ház szolgálatába állhatott, hirtelen kitágulna a világ, megmutatva, mi minden létezik még a kötelességen és hűségen túl.
Például Lyv.
Már azelőtt is jóban voltak, hogy az Úrral ellovagolt volna abba a végzetes ütközetbe, de sosem úgy gondolt rá, mint nőre. Inkább csak kedves ismerős, barát volt számára. Most viszont akárhányszor a közelében van és megérzi a lány illatát, fejre áll a világ és felgyorsul a szívverése. Most is, ahogy előtte lépked, erővel kell másfelé hajlítani gondolatait, hogy ne a lány rezzenő tincseit, kecses járását figyelje. De miért is kellene, hogy máson járjon az esze? Bár a nap minden órájának minden percében a Sillerforw Ház lovagja, védő pajzsa és büntető kardja, de közben ember is, férfi. Apja szavai jutnak eszébe. ~"A hűség és a becsület a legfontosabb erényeid, de a vért alatt azért maradj meg embernek! Az Úr oldalán, a csatában Karom légy, de ha nem karddal az oldalon teszed a dolgod, ne tagadd meg magadtól a boldogságot! Ha én így tettem volna, most Te sem lennél."~ Még a cinkos kacsintásra is emlékszik. Szeretettel gondol vissza édesapjára, aki még így, annyi év után is segíti, ha elbizonytalanodik, hogy melyik utat válassza.
Mikor odaérnek a tanácsterem ajtaja elé, a lány keze után nyúl és nagyon óvatosan megfogja, hogy megtorpanjon, mielőtt benyithatna.* ~A lányok olyan törékenyek.~
-Lyv, hiányoztál. Örülök, hogy itt találtalak. *A lányra mosolyog, majd megvárja, hogy válaszoljon, ha szeretne, aztán kinyitja neki az ajtót és előreengedi.*
//Titkos vágyak//
*Ahogy a tanácsterem felé indulnak, Gradak próbálja legyűrni magában a szobájában feltörő vágyakat. Maga is meglepődött, hogy a lány közelsége milyen erős érzelmeket váltott ki belőle. Mintha most, hogy kötelességének eleget tett és újra a Sillerforw Ház szolgálatába állhatott, hirtelen kitágulna a világ, megmutatva, mi minden létezik még a kötelességen és hűségen túl.
Például Lyv.
Már azelőtt is jóban voltak, hogy az Úrral ellovagolt volna abba a végzetes ütközetbe, de sosem úgy gondolt rá, mint nőre. Inkább csak kedves ismerős, barát volt számára. Most viszont akárhányszor a közelében van és megérzi a lány illatát, fejre áll a világ és felgyorsul a szívverése. Most is, ahogy előtte lépked, erővel kell másfelé hajlítani gondolatait, hogy ne a lány rezzenő tincseit, kecses járását figyelje. De miért is kellene, hogy máson járjon az esze? Bár a nap minden órájának minden percében a Sillerforw Ház lovagja, védő pajzsa és büntető kardja, de közben ember is, férfi. Apja szavai jutnak eszébe. ~"A hűség és a becsület a legfontosabb erényeid, de a vért alatt azért maradj meg embernek! Az Úr oldalán, a csatában Karom légy, de ha nem karddal az oldalon teszed a dolgod, ne tagadd meg magadtól a boldogságot! Ha én így tettem volna, most Te sem lennél."~ Még a cinkos kacsintásra is emlékszik. Szeretettel gondol vissza édesapjára, aki még így, annyi év után is segíti, ha elbizonytalanodik, hogy melyik utat válassza.
Mikor odaérnek a tanácsterem ajtaja elé, a lány keze után nyúl és nagyon óvatosan megfogja, hogy megtorpanjon, mielőtt benyithatna.* ~A lányok olyan törékenyek.~
-Lyv, hiányoztál. Örülök, hogy itt találtalak. *A lányra mosolyog, majd megvárja, hogy válaszoljon, ha szeretne, aztán kinyitja neki az ajtót és előreengedi.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-09-04 21:35:26
Üzenet elküldve: 2016-09-04 21:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Eseménytelenül telnek a percek, s Gwador Főtanácsadói tisztjének eleget nem téve most is, mint mindig csak csendben áll és figyeli az alakulófélben lévő beszélgetést. Nem annyira váratlan a dolog, mint amennyire a férfi meglepődik rajta, Meropea hozzá fordul. Viszont ezzel párhuzamosan rövid matatás után előkerül a ruha alól egy bross. Néhány pillanatig nem derül fény Gwador számára annak mivoltára, de mikor az apró ujjak közt forgolódva megvillan felé, rögtön megismeri.*
~A Gonrod ház szürke tornya.~
*A gyomra hirtelen görcsbe szorul, összeszorított ajkakkal figyeli, ahogy a lány elé lép, és a mellére tűzi a díszt.*
~Nore.~
*Ahogy Meropea elhátrál, és Gwadorra felpillant, az csak réveteg tekintettel, könnytől csillogó szemmel viszonozza a pillantást. Mielőtt tovább állnának, Gwador tesz egy lépést az úrnő felé, és nem tanácsadójaként, nem testőreként, hanem nagy-nagybátyjaként magához húzza és megöleli a lányt.*
-Köszönöm.
*Suttogja, hogy csak ketten hallják, de igen kurtára szabja az érzelmi kitörést, hisz mégis csak a város közepén vannak. Ellép tőle és a séta hátralevő részében hátulról követi a csoportot, néha végighúzva ujját a torony íves falán.*
~Hát visszataláltál hozzám.~
*Meropea nem tudhatja mennyit jelent ez az idős férfinek. A saját kitűzője már nem is tudja mióta a déli tenger mélyén fekszik, minden becsületével együtt. Mostantól viszont újra méltónak kell lennie nevéhez, akkor is, ha a ház már az emlékezetben is csak halványan dereng.*
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Visszaérvén az ajtóban máris Liorn mester állja útjukat és egy fontosnak tűnő levelet nyújt át a kismacskának, aki ezért és ettől független ügyben is elrendeli, hogy fél óra múlva mindenki a tanácsteremben szíveskedjen megjelenni. Gwador tudomásul veszi, majd az úrnő után maga is a szobáját veszi célba. Átöltöznie persze nem kell, csak megmossa az arcát és kezét, majd elindul a könyvtárba. Végigböngészi az első sort, a másodikat, s a harmadik közepénél járhat, mikor meglátja azt, amit keres.*
~Lanawini házak és címereik.~
*Meropea gyakran forgatta ezt, mostanra már egészen jól mennek neki a fontosabbak, mint ahogy a Dwirinthalenek címerét is azonnal kiszúrta. Gwador most azonban a maga házának címerénél nyitja fel a könyvet. Alaposan áttanulmányozza, ugyan nincs rá szüksége, ha álmából felébresztenék is tökéletesen papírra tudná vetni a szimbólumot. A kopott, megviselt lapokat, a néhol szétfolyt tintát igézve vizslatja a férfi mielőtt az urak névsorára emelné a tekintetét. A könyvet nem most írták, valószínűleg még akkor, mikor apja is fiatal volt, és nemrég vette át a ház irányítását, Gwador maga pedig legfeljebb tizenéves. Semmi nyoma nincs a nevének a felsoroláson, csak nézi az édesapja neve alatti sárgás, üres papírt. Percekig csak bámulja, mérlegel. Szégyenkezik a múltja miatt, szégyenkezik a jelenje miatt, főleg amiatt, amit a házzal tett. De ő tette, és ha nem vállalja fel, akkor kevesebb lesz mint a tolvaj aki a kalodában bűnhődik a tetteiért. Nem másnak, magának kell beismernie a hibáit, és túllépni a múlton. Lepillant a szürke toronyra a mellén, összeszorítja fogsorát majd felkel, és az ablak alatti asztalhoz költözik a könyvvel. Felnyitja ott, ahol az ujjával jegyezte. Nagyot sóhajt. Felveszi a szürkés tollat, megmártja a tintás flaskában és az öreg szemében egyre nagyobbnak látszó, már-már folytogatóan üres rész fölé emeli. Remegő kézzel tartja az írószert a lap fölött, mígnem egy apró csepp landol a lapon. Gwador behunyja a szemét, majd mintha a fekete paca ott sem lenne, feljegyzi a soron következő, s immáron utolsó Gonrod urat. "Gwador Gonrod"*
*A tollat leteszi, felkel az asztaltól, a könyvet ott hagyja kinyitva, hisz a tintának még száradni kell néhány percet, viszont ideje a tanácsterembe menni. A háznak a java már jelen van, a szokásos szigorú tekintetét a könyvtárban hagyva, biccentve üdvözöl mindenkit és a szokásos helyéhez lép.*
A hozzászólás írója (Gwador Gonrod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 21:44:42
*Eseménytelenül telnek a percek, s Gwador Főtanácsadói tisztjének eleget nem téve most is, mint mindig csak csendben áll és figyeli az alakulófélben lévő beszélgetést. Nem annyira váratlan a dolog, mint amennyire a férfi meglepődik rajta, Meropea hozzá fordul. Viszont ezzel párhuzamosan rövid matatás után előkerül a ruha alól egy bross. Néhány pillanatig nem derül fény Gwador számára annak mivoltára, de mikor az apró ujjak közt forgolódva megvillan felé, rögtön megismeri.*
~A Gonrod ház szürke tornya.~
*A gyomra hirtelen görcsbe szorul, összeszorított ajkakkal figyeli, ahogy a lány elé lép, és a mellére tűzi a díszt.*
~Nore.~
*Ahogy Meropea elhátrál, és Gwadorra felpillant, az csak réveteg tekintettel, könnytől csillogó szemmel viszonozza a pillantást. Mielőtt tovább állnának, Gwador tesz egy lépést az úrnő felé, és nem tanácsadójaként, nem testőreként, hanem nagy-nagybátyjaként magához húzza és megöleli a lányt.*
-Köszönöm.
*Suttogja, hogy csak ketten hallják, de igen kurtára szabja az érzelmi kitörést, hisz mégis csak a város közepén vannak. Ellép tőle és a séta hátralevő részében hátulról követi a csoportot, néha végighúzva ujját a torony íves falán.*
~Hát visszataláltál hozzám.~
*Meropea nem tudhatja mennyit jelent ez az idős férfinek. A saját kitűzője már nem is tudja mióta a déli tenger mélyén fekszik, minden becsületével együtt. Mostantól viszont újra méltónak kell lennie nevéhez, akkor is, ha a ház már az emlékezetben is csak halványan dereng.*
//Váratlan dolgok és tanácskozás//
*Visszaérvén az ajtóban máris Liorn mester állja útjukat és egy fontosnak tűnő levelet nyújt át a kismacskának, aki ezért és ettől független ügyben is elrendeli, hogy fél óra múlva mindenki a tanácsteremben szíveskedjen megjelenni. Gwador tudomásul veszi, majd az úrnő után maga is a szobáját veszi célba. Átöltöznie persze nem kell, csak megmossa az arcát és kezét, majd elindul a könyvtárba. Végigböngészi az első sort, a másodikat, s a harmadik közepénél járhat, mikor meglátja azt, amit keres.*
~Lanawini házak és címereik.~
*Meropea gyakran forgatta ezt, mostanra már egészen jól mennek neki a fontosabbak, mint ahogy a Dwirinthalenek címerét is azonnal kiszúrta. Gwador most azonban a maga házának címerénél nyitja fel a könyvet. Alaposan áttanulmányozza, ugyan nincs rá szüksége, ha álmából felébresztenék is tökéletesen papírra tudná vetni a szimbólumot. A kopott, megviselt lapokat, a néhol szétfolyt tintát igézve vizslatja a férfi mielőtt az urak névsorára emelné a tekintetét. A könyvet nem most írták, valószínűleg még akkor, mikor apja is fiatal volt, és nemrég vette át a ház irányítását, Gwador maga pedig legfeljebb tizenéves. Semmi nyoma nincs a nevének a felsoroláson, csak nézi az édesapja neve alatti sárgás, üres papírt. Percekig csak bámulja, mérlegel. Szégyenkezik a múltja miatt, szégyenkezik a jelenje miatt, főleg amiatt, amit a házzal tett. De ő tette, és ha nem vállalja fel, akkor kevesebb lesz mint a tolvaj aki a kalodában bűnhődik a tetteiért. Nem másnak, magának kell beismernie a hibáit, és túllépni a múlton. Lepillant a szürke toronyra a mellén, összeszorítja fogsorát majd felkel, és az ablak alatti asztalhoz költözik a könyvvel. Felnyitja ott, ahol az ujjával jegyezte. Nagyot sóhajt. Felveszi a szürkés tollat, megmártja a tintás flaskában és az öreg szemében egyre nagyobbnak látszó, már-már folytogatóan üres rész fölé emeli. Remegő kézzel tartja az írószert a lap fölött, mígnem egy apró csepp landol a lapon. Gwador behunyja a szemét, majd mintha a fekete paca ott sem lenne, feljegyzi a soron következő, s immáron utolsó Gonrod urat. "Gwador Gonrod"*
*A tollat leteszi, felkel az asztaltól, a könyvet ott hagyja kinyitva, hisz a tintának még száradni kell néhány percet, viszont ideje a tanácsterembe menni. A háznak a java már jelen van, a szokásos szigorú tekintetét a könyvtárban hagyva, biccentve üdvözöl mindenkit és a szokásos helyéhez lép.*
A hozzászólás írója (Gwador Gonrod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 21:44:42
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396