Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-29 14:02:05
Üzenet elküldve: 2016-08-29 14:02:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagyteremben//
//Mindenkinek aki ott van//
- Jó katona vagy, Gradak. *mosolyog a férfira Meropea. A családjuk jelmondatát hallva pedig még szélesebb lesz a mosolya. Persze csak mielőtt a csata az eszébe jut, de nincs idejük ezzel foglalkozni, mert szerencsére Gwador pont jól időzít. Talán jobb is így.
Meropea figyelmét nem kerüli el, hogy rokona mintha egyenesen a terem másik végébe akarna iszkolni, de talán csak nem akarta zavarni őket. Mindenesetre ahogy magukhoz hívja őt, elindul feléjük. Már éppen nyitná a száját, hogy megkérdezze, szeretne is csatlakozni a férfi, vagy csak a kérésére indult meg hozzájuk, amikor a különös füttyszóra lesz figyelmes. A többieken is furcsálló tekinteteket lát.*
- Nem szükséges, úgy hallom Delaner már intézkedik. *mosolyodik el ismét a lány. Ismeri a komornyikot mióta az eszét tudja, és tisztában van a dologgal, hogyha valaki, hát ő aztán elintézi ezt, bármi is legyen.*
- Reggeli után elmehetnénk sétálni egyet. *fordul is vissza Gwadorhoz és Gradakhoz a Kismacska. Úgy tűnik odakint elcsendesedik ismét a környék. Ajtónyitódást hall az előtérből.*
- Nagyon régen nem voltam kint... talán megnézhetnénk a piacteret. Atyám szeretett ott sétálni. Talán ha engem is látnak kint az emberek...
*Ám nem fejezi be a mondatot, mert ekkor megjelenik valaki az ebédlő ajtajában. Valaki, akiről el sem tudja hinni hirtelen, hogy valóban ott van, és látja.*
- Lian bácsi?
*A lány döbbenten áll fel a helyéről, s már csak azért sem fut a férfihoz, mert amíg lassú léptekkel elindul felé, próbálja feldolgozni és elhinni a látványt. De mire már csak nagyjából két-három méterre van a férfitól, hirtelen felgyorsulnak a léptei, s bár nem szalad, de mégis a végén gyermeki pajkosság költözik belé, sugárzó mosoly jelenik meg az arcán, s illem ide vagy oda, szinte futva érkezik a másik elé, és megtorpan előtte.*
- Te mit keresel itt? *kérdezi aztán, és csak nézi a másikat. Furcsa, nem emlékszik a sebhelyre az arcán. Ilyen régen találkoztak már, vagy új szerzemény lehet? Ám a gondolatmenetet hamarosan egy szoros ölelés váltja fel, ha azt látja a lány, hogy a férfi is vevő a dologra. Akkor aztán egy igencsak megható családi pillanatnak lehetne tanúi. Hiszen Meropeának mégis csak Lianth a legközelebbi élő rokona, a nagybátyja, akit úgy szeretett abban a két évben, amikor itt volt, mint a saját bátyját, hiába a jelentős korkülönbség.
Meropea annyira fel van kavarva, hogy alig hallja meg Lyv szavait, ahogy elengedi közben a férfit. Széles mosollyal pillant a nő felé.*
- Köszönöm Lyvänar. *biccent a lány felé, ám az úgyis mással foglalkozik eztán, Meropea pedig jelenleg azt sem tudja, melyik városban van, annyira örül. Visszafordul Lianth felé.*
- Hogy kerülsz ide nagybácsi? *kérdezi eztán szélesen mosolyogva még mindig, majd megragadja a férfi kezét, és elkezdi húzni a kerevet felé, ahol Gradak és Lyv beszélget - meg talán időközben Gwador is leült.
Nem túl úrnős ahogyan most viselkedik, de ennyi öröm és gyermekiség talán még neki is megengedett.*
//Mindenkinek aki ott van//
- Jó katona vagy, Gradak. *mosolyog a férfira Meropea. A családjuk jelmondatát hallva pedig még szélesebb lesz a mosolya. Persze csak mielőtt a csata az eszébe jut, de nincs idejük ezzel foglalkozni, mert szerencsére Gwador pont jól időzít. Talán jobb is így.
Meropea figyelmét nem kerüli el, hogy rokona mintha egyenesen a terem másik végébe akarna iszkolni, de talán csak nem akarta zavarni őket. Mindenesetre ahogy magukhoz hívja őt, elindul feléjük. Már éppen nyitná a száját, hogy megkérdezze, szeretne is csatlakozni a férfi, vagy csak a kérésére indult meg hozzájuk, amikor a különös füttyszóra lesz figyelmes. A többieken is furcsálló tekinteteket lát.*
- Nem szükséges, úgy hallom Delaner már intézkedik. *mosolyodik el ismét a lány. Ismeri a komornyikot mióta az eszét tudja, és tisztában van a dologgal, hogyha valaki, hát ő aztán elintézi ezt, bármi is legyen.*
- Reggeli után elmehetnénk sétálni egyet. *fordul is vissza Gwadorhoz és Gradakhoz a Kismacska. Úgy tűnik odakint elcsendesedik ismét a környék. Ajtónyitódást hall az előtérből.*
- Nagyon régen nem voltam kint... talán megnézhetnénk a piacteret. Atyám szeretett ott sétálni. Talán ha engem is látnak kint az emberek...
*Ám nem fejezi be a mondatot, mert ekkor megjelenik valaki az ebédlő ajtajában. Valaki, akiről el sem tudja hinni hirtelen, hogy valóban ott van, és látja.*
- Lian bácsi?
*A lány döbbenten áll fel a helyéről, s már csak azért sem fut a férfihoz, mert amíg lassú léptekkel elindul felé, próbálja feldolgozni és elhinni a látványt. De mire már csak nagyjából két-három méterre van a férfitól, hirtelen felgyorsulnak a léptei, s bár nem szalad, de mégis a végén gyermeki pajkosság költözik belé, sugárzó mosoly jelenik meg az arcán, s illem ide vagy oda, szinte futva érkezik a másik elé, és megtorpan előtte.*
- Te mit keresel itt? *kérdezi aztán, és csak nézi a másikat. Furcsa, nem emlékszik a sebhelyre az arcán. Ilyen régen találkoztak már, vagy új szerzemény lehet? Ám a gondolatmenetet hamarosan egy szoros ölelés váltja fel, ha azt látja a lány, hogy a férfi is vevő a dologra. Akkor aztán egy igencsak megható családi pillanatnak lehetne tanúi. Hiszen Meropeának mégis csak Lianth a legközelebbi élő rokona, a nagybátyja, akit úgy szeretett abban a két évben, amikor itt volt, mint a saját bátyját, hiába a jelentős korkülönbség.
Meropea annyira fel van kavarva, hogy alig hallja meg Lyv szavait, ahogy elengedi közben a férfit. Széles mosollyal pillant a nő felé.*
- Köszönöm Lyvänar. *biccent a lány felé, ám az úgyis mással foglalkozik eztán, Meropea pedig jelenleg azt sem tudja, melyik városban van, annyira örül. Visszafordul Lianth felé.*
- Hogy kerülsz ide nagybácsi? *kérdezi eztán szélesen mosolyogva még mindig, majd megragadja a férfi kezét, és elkezdi húzni a kerevet felé, ahol Gradak és Lyv beszélget - meg talán időközben Gwador is leült.
Nem túl úrnős ahogyan most viselkedik, de ennyi öröm és gyermekiség talán még neki is megengedett.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:25:11
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Qeron szobája//
*Gondolataiból kopogás zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, bizonyára azt hiszik hogy még alszik. Kissé meglepődik hogy válasz híján is nyílik az ajtó, hátra is fordul az asztaltól és megkönnyebbülve veszi tudomásul hogy Delaner az. Arca nem sokat enyhül, hiszen ha csak így rátörnek akkor bizonyára fontos dologról lesz szó.*
- Jó reggelt.
*Köszönnie azért illik, persze csak miután végighallgatta a komornyik mondandóját.*
~ Már csak ez hiányzott... Értem én hogy most kívántam valakit aki levesz néhány terhet a vállunkról, de miért pont ő? Még mindig jó a humorod... ~
*Hogy kihez beszél pontosan azt talán még ő maga sem tudná megmondani, de látszik hogy nem lett jobb kedve a hírek hallatán.*
- Az Úrnő megboldogult anyjának az öccse, nem dobhatom ki.
*Nem dorgáló hangsúllyal magyarázza, inkább az érződik belőle hogy ő is pontosan annyira sajnálja ezt a tényt mint amennyire Delaner.*
- Megyek, üdvözlöm.
*Fáradt, nehéz sóhajjal tápászkodik fel az asztaltól.*
- Majd igyekszem... lekötni.
*Fontos ügyeket persze eszébe sem lenne rábízni, de majdcsak talál valamit.*
- Köszönöm.
*Próbál valamiféle barátságos kedvességet erőltetni arcára, hiszen szegény Delaren nem tehet semmiről. Ő mindig jó munkát végez, rá mindig számíthat, nem szeretné olyanokra zúdítani általános rosszkedvét akiknek semmi köze hozzá. Ellép a komornyik mellett ki a folyosóra és elindul lefelé, ajtajának csukását viszont már a szolgálóra bízza.*
*Gondolataiból kopogás zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, bizonyára azt hiszik hogy még alszik. Kissé meglepődik hogy válasz híján is nyílik az ajtó, hátra is fordul az asztaltól és megkönnyebbülve veszi tudomásul hogy Delaner az. Arca nem sokat enyhül, hiszen ha csak így rátörnek akkor bizonyára fontos dologról lesz szó.*
- Jó reggelt.
*Köszönnie azért illik, persze csak miután végighallgatta a komornyik mondandóját.*
~ Már csak ez hiányzott... Értem én hogy most kívántam valakit aki levesz néhány terhet a vállunkról, de miért pont ő? Még mindig jó a humorod... ~
*Hogy kihez beszél pontosan azt talán még ő maga sem tudná megmondani, de látszik hogy nem lett jobb kedve a hírek hallatán.*
- Az Úrnő megboldogult anyjának az öccse, nem dobhatom ki.
*Nem dorgáló hangsúllyal magyarázza, inkább az érződik belőle hogy ő is pontosan annyira sajnálja ezt a tényt mint amennyire Delaner.*
- Megyek, üdvözlöm.
*Fáradt, nehéz sóhajjal tápászkodik fel az asztaltól.*
- Majd igyekszem... lekötni.
*Fontos ügyeket persze eszébe sem lenne rábízni, de majdcsak talál valamit.*
- Köszönöm.
*Próbál valamiféle barátságos kedvességet erőltetni arcára, hiszen szegény Delaren nem tehet semmiről. Ő mindig jó munkát végez, rá mindig számíthat, nem szeretné olyanokra zúdítani általános rosszkedvét akiknek semmi köze hozzá. Ellép a komornyik mellett ki a folyosóra és elindul lefelé, ajtajának csukását viszont már a szolgálóra bízza.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:59:29
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a Nagyteremben//
*Kis idő múlva neszeket hall az előtér felől és mivel a tea is lassan kész, időszerű felszolgálni. Ekkor jön be a hátsó ajtó felől Venna, a szakácsnő és Lyv mosolyogva köszönti.*
-Jó reggelt kedves Venna. Remélem jól aludtál. Látom hoztál néhány friss zöldséget, remek lesz.
*Venna kezében kosár, a kosárból zöldségek lógnak ki szép számmal. Szélesen elmosolyodik ő is, mikor meglátja Lyvet.*
-Neked is jó reggelt. Igen, nagyon jól aludtam, mert ez a sok izgalom kifáraszt engem is. De látom te is kipihent vagy, szinte ragyogsz.
*Jegyzi meg még Venna, amitől Lyv azonnal elpirul mikor eszébe jut, mi lehet, jobban mondva ki lehet az oka. Inkább sietve folytatja, mielőtt a másik rákérdezhetne, hogy minek örül ennyire.*
-A teát már elkészítettem, épp felszolgálni indulok, mert hallom, hogy lassan ébredezik a ház népe. Kérlek hozd be a reggelit a nagyterembe. Később visszajövök és megbeszéljük hogy mire lesz szükségünk a megnövekedett létszám miatt, én meg majd elmegyek és beszerzem.
*Tálcára pakol mindent ami kellhet, közben Venna egy másikrarakodja az ételeket és már hevíti is a tűzhelyen a szalonnát és hagymát, amire majd a tojásokat üti. Közben vidáman csacsog tovább.*
-Nagy öröm, hogy Gradak hazatért, igaz-e? Legalább egy jó harcosunk megmaradt. Külön készítsem neki a reggelit? Lejön vajon a nagyterembe? Hogy van?
*Lyv szíve a név hallatán hevesebben kezd verni és kiejti kezéből a kiskanalakat, amiket a teához készít elő. Kapkodva öszeszedi és közben a kelleténél ingerültebben felel.*
-Jól van, de sokat kell pihennie, majd én gondoskodom róla. De most viszem a teát, és megnézem ki hangoskodik odakint. Járjon a kezed, mert a tea után bizony nemsoká reggeli.
*Céklavörös arccal felkapja a tálcát és szinte menekülve megy ki a konyhából. Venna nem valószínű, hogy fennakad a stílusán. Jó kedélyű asszony, aki egyszerűen szeret beszélgetni. Most azonba megtalálta azt az egy témát, amit Lyv szívesebben kerülne el. Nála jobban valószínűleg senki nem örül Gradaknak, de ha eszébe jut az előző este, elönti a szégyen.*
~Mit is képzeltem, hiszen a férfi sérült, és eszméletlen volt. Esélyt sem adtam neki, hogy ellenkezzen bármilyen érintés ellen. Ostoba fruskaként viselkedtem.~
*Ugyanakkor ha vissza gondol a férfi széles mellkasára és izmos hasára, a bársonyosan puha bőrre, a légzése felgyorsul és elönti a forróság, mélyen a hasában pedig valami bizsergést érez.*
~Elég legyen, szedd össze magad!~
*Ekkor meghallja a lakáj hangját, majd egy idegen hangot és megszaporázza a lépteit. Mikor belép a tálcával a kezében a nagyterembe, meg is torpan. Meglepően sokan vannak fent ezen a korai órán.*
~Ki az idegen?~
*Kicsit beljebb megy, hogy lássa a férfi profilját és meglepetten ismeri fel Lianthot.*
~Jé, ő meg mit keres itt? Nagyon régen nem láttuk.~
-Üdvözöllek Lianth úrfi! Régen tisztelte meg házunkat a látogatással.
*Meglátja a terem belső felében Meropeát, és kissé meghajolva köszönti, Gwador pedig fejbiccentést kap.
-Jó reggelt Úrnőm. Meghoztam a teát, és Venna már készíti a reggelit.
*Vet egy szégyenlős pillantást Gradak felé és kissé megint elpirulva köszönti őt is halkan.
-Jó reggelt. Remélem jobban vagy. Ha bármit tehetek érted, csak szólj.
*Kicsit meglepődik, hogy a férfit ébren látja, de reméli ez azt jelenti jobban van. Elfordulva az asztalhoz lép és leteszi a teát és annak kellékeit. Lianth miatt nem aggódik, mert Meropeával mindig nagyon szerették egymást. A férfi származását meghazudtoló módon közvetlen mindnekivel és mindig vidám.*
~Ez most talán nem is baj. Kell Meropeának egy kis vidámság, meg az, hogy néha pár percre megint gyerek lehessen. Vajon meddig marad?~
*Kis idő múlva neszeket hall az előtér felől és mivel a tea is lassan kész, időszerű felszolgálni. Ekkor jön be a hátsó ajtó felől Venna, a szakácsnő és Lyv mosolyogva köszönti.*
-Jó reggelt kedves Venna. Remélem jól aludtál. Látom hoztál néhány friss zöldséget, remek lesz.
*Venna kezében kosár, a kosárból zöldségek lógnak ki szép számmal. Szélesen elmosolyodik ő is, mikor meglátja Lyvet.*
-Neked is jó reggelt. Igen, nagyon jól aludtam, mert ez a sok izgalom kifáraszt engem is. De látom te is kipihent vagy, szinte ragyogsz.
*Jegyzi meg még Venna, amitől Lyv azonnal elpirul mikor eszébe jut, mi lehet, jobban mondva ki lehet az oka. Inkább sietve folytatja, mielőtt a másik rákérdezhetne, hogy minek örül ennyire.*
-A teát már elkészítettem, épp felszolgálni indulok, mert hallom, hogy lassan ébredezik a ház népe. Kérlek hozd be a reggelit a nagyterembe. Később visszajövök és megbeszéljük hogy mire lesz szükségünk a megnövekedett létszám miatt, én meg majd elmegyek és beszerzem.
*Tálcára pakol mindent ami kellhet, közben Venna egy másikrarakodja az ételeket és már hevíti is a tűzhelyen a szalonnát és hagymát, amire majd a tojásokat üti. Közben vidáman csacsog tovább.*
-Nagy öröm, hogy Gradak hazatért, igaz-e? Legalább egy jó harcosunk megmaradt. Külön készítsem neki a reggelit? Lejön vajon a nagyterembe? Hogy van?
*Lyv szíve a név hallatán hevesebben kezd verni és kiejti kezéből a kiskanalakat, amiket a teához készít elő. Kapkodva öszeszedi és közben a kelleténél ingerültebben felel.*
-Jól van, de sokat kell pihennie, majd én gondoskodom róla. De most viszem a teát, és megnézem ki hangoskodik odakint. Járjon a kezed, mert a tea után bizony nemsoká reggeli.
*Céklavörös arccal felkapja a tálcát és szinte menekülve megy ki a konyhából. Venna nem valószínű, hogy fennakad a stílusán. Jó kedélyű asszony, aki egyszerűen szeret beszélgetni. Most azonba megtalálta azt az egy témát, amit Lyv szívesebben kerülne el. Nála jobban valószínűleg senki nem örül Gradaknak, de ha eszébe jut az előző este, elönti a szégyen.*
~Mit is képzeltem, hiszen a férfi sérült, és eszméletlen volt. Esélyt sem adtam neki, hogy ellenkezzen bármilyen érintés ellen. Ostoba fruskaként viselkedtem.~
*Ugyanakkor ha vissza gondol a férfi széles mellkasára és izmos hasára, a bársonyosan puha bőrre, a légzése felgyorsul és elönti a forróság, mélyen a hasában pedig valami bizsergést érez.*
~Elég legyen, szedd össze magad!~
*Ekkor meghallja a lakáj hangját, majd egy idegen hangot és megszaporázza a lépteit. Mikor belép a tálcával a kezében a nagyterembe, meg is torpan. Meglepően sokan vannak fent ezen a korai órán.*
~Ki az idegen?~
*Kicsit beljebb megy, hogy lássa a férfi profilját és meglepetten ismeri fel Lianthot.*
~Jé, ő meg mit keres itt? Nagyon régen nem láttuk.~
-Üdvözöllek Lianth úrfi! Régen tisztelte meg házunkat a látogatással.
*Meglátja a terem belső felében Meropeát, és kissé meghajolva köszönti, Gwador pedig fejbiccentést kap.
-Jó reggelt Úrnőm. Meghoztam a teát, és Venna már készíti a reggelit.
*Vet egy szégyenlős pillantást Gradak felé és kissé megint elpirulva köszönti őt is halkan.
-Jó reggelt. Remélem jobban vagy. Ha bármit tehetek érted, csak szólj.
*Kicsit meglepődik, hogy a férfit ébren látja, de reméli ez azt jelenti jobban van. Elfordulva az asztalhoz lép és leteszi a teát és annak kellékeit. Lianth miatt nem aggódik, mert Meropeával mindig nagyon szerették egymást. A férfi származását meghazudtoló módon közvetlen mindnekivel és mindig vidám.*
~Ez most talán nem is baj. Kell Meropeának egy kis vidámság, meg az, hogy néha pár percre megint gyerek lehessen. Vajon meddig marad?~
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:59:39
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A sebhely//
~Könyv?~
*Lyv értetlenül néz Lazyarra, hiszen a szoba tele van könyvekkel és tekercsekkel. Ahogy a zavarodott lány az asztal felé hadonászik, ő is odanéz és amíg odaadja a fiolát, fel is kel, hogy közelebb lépjen. Az asztalon van néhány kupac könyv, de ott ahol annak kellene lennie, amit Lazyar próbál mutogatni, nincs semmi.*
-Mi van a könyvvel? Melyik könyv?
*Nem érti, egyáltalán hogy jön ide ez most. Mi köze lehet egy könyvnek a sérüléséhez. Ám ahogy elolvassa a legfelső kötetek címét, szinte letaglózza a felismerés. Megpördül és a lányra mered. Úgy nézi, mintha most látná először a sebet, meg magát Lazyart is.*
~Csak nem?~
-Yar, ezt a sebet varázslat okozta?
*Feszülten várja a választ és belülről elindul benne egy kis reszketés. A mágia számára megfoghatatlan dolog, és akkora erőket mozgat meg, amivel nem jó játszani. Ha teheti, mindig elkerüli a mágia tudókat, de legalábbis megtartja velük a tisztes távolságot és igyekszik nem felbosszantani egyet sem.*
//A sebhely//
~Könyv?~
*Lyv értetlenül néz Lazyarra, hiszen a szoba tele van könyvekkel és tekercsekkel. Ahogy a zavarodott lány az asztal felé hadonászik, ő is odanéz és amíg odaadja a fiolát, fel is kel, hogy közelebb lépjen. Az asztalon van néhány kupac könyv, de ott ahol annak kellene lennie, amit Lazyar próbál mutogatni, nincs semmi.*
-Mi van a könyvvel? Melyik könyv?
*Nem érti, egyáltalán hogy jön ide ez most. Mi köze lehet egy könyvnek a sérüléséhez. Ám ahogy elolvassa a legfelső kötetek címét, szinte letaglózza a felismerés. Megpördül és a lányra mered. Úgy nézi, mintha most látná először a sebet, meg magát Lazyart is.*
~Csak nem?~
-Yar, ezt a sebet varázslat okozta?
*Feszülten várja a választ és belülről elindul benne egy kis reszketés. A mágia számára megfoghatatlan dolog, és akkora erőket mozgat meg, amivel nem jó játszani. Ha teheti, mindig elkerüli a mágia tudókat, de legalábbis megtartja velük a tisztes távolságot és igyekszik nem felbosszantani egyet sem.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-28 10:38:28
Üzenet elküldve: 2016-08-28 10:38:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a Nagyteremben//
//Mindenki//
*Félúton járhat kiszemelt széke felé, mikor meghallja Meropea invitálását. Megfordul, hogy lassabb léptekkel oda vonuljon kettejükhöz, mikor maga is felfigyel a hajnali rendbontásra. A lelkes lovag máris intézkedne, de igen hamar fény derül a ricsaj valódi okára. Nem semmirekellő utcakölykök voltak, s nem is unatkozó lovász, hanem valami suhanc, aki stílusát tekintve valami rokon lehet, akihez Gwadornak még nem volt szerencséje. Tesz néhány lépést felé, s körülbelül a két nemes közt félúton áll meg, és várja, hogy Meropea üdvözölje az érkezőt, majd azt, hogy annak rendje s módja szerint a fiatal érkező bemutatkozást kezdeményezzen. Mindeközben ugrásra készen áll, bármivel is próbálkozna a suhanc, bár nem jellemző, hogy Delaner csak úgy beengedne valami ismeretlent, pláne teaidőben. Ez szintén arról árulkodik, hogy a fickót ismerik, de az öreg bízik az idegen jó modorában, hogy hamar fény derül a dologra.*
//Mindenki//
*Félúton járhat kiszemelt széke felé, mikor meghallja Meropea invitálását. Megfordul, hogy lassabb léptekkel oda vonuljon kettejükhöz, mikor maga is felfigyel a hajnali rendbontásra. A lelkes lovag máris intézkedne, de igen hamar fény derül a ricsaj valódi okára. Nem semmirekellő utcakölykök voltak, s nem is unatkozó lovász, hanem valami suhanc, aki stílusát tekintve valami rokon lehet, akihez Gwadornak még nem volt szerencséje. Tesz néhány lépést felé, s körülbelül a két nemes közt félúton áll meg, és várja, hogy Meropea üdvözölje az érkezőt, majd azt, hogy annak rendje s módja szerint a fiatal érkező bemutatkozást kezdeményezzen. Mindeközben ugrásra készen áll, bármivel is próbálkozna a suhanc, bár nem jellemző, hogy Delaner csak úgy beengedne valami ismeretlent, pláne teaidőben. Ez szintén arról árulkodik, hogy a fickót ismerik, de az öreg bízik az idegen jó modorában, hogy hamar fény derül a dologra.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:06:16
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:06:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a nagytremben//
*Ahogy Meropea felnevet, azt száz győzelem dicsőségéért sem cserélné el, az pedig, hogy a kis Úrnő aggódik érte, minden gyógyitalnál többet jelent a lovagnak. Tisztelettel és hálával telten bólint a gondoskodó szavakra.*
-Pihenek, amennyit szükséges. Mindamellett nehezen bírom a tétlenséget.
*Aztán persze komorodik a hangulat. Mit mondjon a kislánynak? Hogy minden rendben lesz? Eszébe jut a beszélgetése azzal a patkánytáncoltató férfivel az Arthenior felé vezető úton. Ő, Gradak, hogyan ígérhetne bármit is, amikor az sem biztos, hogy Arthenior képes lesz megvédeni magát? De, egyetlen dolgot mégis megígérhet.*
-Akárhogy is lesz, szilaj büszkeséggel küzdünk érted, Úrnő. *Legszívesebben megfogná a kislány kezét, hogy így is éreztesse, számíthat rá, bármi történjék is, de az már tényleg az illem és a protokoll lábbal tiprása lenne, amit nem engedhet meg magának.
Meropea a csatáról kérdezné és Gradak őszintén örül, hogy félbeszakítja egy férfi érkezése. Így a csata elbeszélése későbbre tolódik. Meg akarja beszélni Liornnal és talán Qeronnal is, hogy hogyan mesélje el a történteket a Kismacskának. Abban sem biztos, hogy Ő maga felkészült az emlékek felidézésére...
Az érkező férfi ismerősnek tűnik, de hirtelen nem tudja elhelyezni, ki is Ő, ezért keze már a kardon, de mire felugrana, Meropea már mosolyogva üdvözli és bátyjának nevezi, úgyhogy Gradak is megnyugszik. Köszöntése visszafogott, de udvarias.*
-Üdvözöllek!
*A füttyentésekre, ahogy Meropea, Ő is felkapja a fejét.*
-Nem tudom, Úrnő. Kívánod, hogy utána járjak?
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.28 00:08:28
*Ahogy Meropea felnevet, azt száz győzelem dicsőségéért sem cserélné el, az pedig, hogy a kis Úrnő aggódik érte, minden gyógyitalnál többet jelent a lovagnak. Tisztelettel és hálával telten bólint a gondoskodó szavakra.*
-Pihenek, amennyit szükséges. Mindamellett nehezen bírom a tétlenséget.
*Aztán persze komorodik a hangulat. Mit mondjon a kislánynak? Hogy minden rendben lesz? Eszébe jut a beszélgetése azzal a patkánytáncoltató férfivel az Arthenior felé vezető úton. Ő, Gradak, hogyan ígérhetne bármit is, amikor az sem biztos, hogy Arthenior képes lesz megvédeni magát? De, egyetlen dolgot mégis megígérhet.*
-Akárhogy is lesz, szilaj büszkeséggel küzdünk érted, Úrnő. *Legszívesebben megfogná a kislány kezét, hogy így is éreztesse, számíthat rá, bármi történjék is, de az már tényleg az illem és a protokoll lábbal tiprása lenne, amit nem engedhet meg magának.
Meropea a csatáról kérdezné és Gradak őszintén örül, hogy félbeszakítja egy férfi érkezése. Így a csata elbeszélése későbbre tolódik. Meg akarja beszélni Liornnal és talán Qeronnal is, hogy hogyan mesélje el a történteket a Kismacskának. Abban sem biztos, hogy Ő maga felkészült az emlékek felidézésére...
Az érkező férfi ismerősnek tűnik, de hirtelen nem tudja elhelyezni, ki is Ő, ezért keze már a kardon, de mire felugrana, Meropea már mosolyogva üdvözli és bátyjának nevezi, úgyhogy Gradak is megnyugszik. Köszöntése visszafogott, de udvarias.*
-Üdvözöllek!
*A füttyentésekre, ahogy Meropea, Ő is felkapja a fejét.*
-Nem tudom, Úrnő. Kívánod, hogy utána járjak?
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.28 00:08:28
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 21:31:57
Üzenet elküldve: 2016-08-27 21:31:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Qeron uram szobája//
*Mire Delanor beér a nagyterembe, már híre hamva sincs az úrfinak. Most aztán mit tegyen? Két választási lehetősége maradt. Egy az ebédlő felé veszi az irányt és reménykedik, hogy még utoléri Lianthot. Ennek az esélye egyre kevesebb sajnos, mivel biztos, hogy az úrfi gyorsabb Delanernél. Maradt a másik lehetőség, de ehhez sem nagyon fűlik a foga. Beszélnie kell Qeron úrral, de mi van ha az úr még alszik. Delaner illemtudóbb és valljuk be megfontoltabb annál, mint hogy felkeltse az urat. Nem hinné, hogy nagyon haragudna rá Qeron úr, de mégis jobb a békesség. Sajnos dönteni kell. Végül arra az elhatározásra jut, hogy mégis csak az urat kell értesíteni, még akkor is ha ezzel szerez magának egy rossz pontot, mert ebben a helyzetben az ő rangjára van szükség. Gyorsan elindul a másik irányba. Szinte elsuhannak mellette az ajtók, olyannyira siet, hogy minél hamarabb Qeron úr hatalmas vállaira tudja helyezni a problémát. Mikor végre odaér az ajtóhoz, megáll és rendbe szedi a ruháit, mégsem léphet ilyen gyűrötten az ura elé. Nagy nehezen megfelelővé varázsolja magát ráadásul, még a gondolatait is összeszedi. Egy pillanatig még vár, majd bekopog a szobába. Nem vár választ, mivel azt hiszi ura még alszik, így egyből benyit, de mikor belép látja, hogy ura az asztalnál ül gondolataiba merülve. Egy pillanatra megrémül, mert azt hiszi, hogy valami fontosat zavart meg, de mivel most már nem hátrálhat meg, így egy kis meghajlás kíséretében üdvözli urát. *
-Jó reggelt uram. Sajnálom, hogy ilyen korán már a terhére leszek, de komoly dolgokat kell megosztanom önnel. -
*Mondja Delaner még mindig meghajolva, majd elmeséli urának a reggel történt szörnyűségeket. *
-Csak önhöz fordulhattam. Kérem tegye helyre a dolgokat és ne hagyja, hogy ilyen alakok telepedjenek szegény Melopera kisasszonyra. -
*Fejezi be mondandóját, majd némán és esdeklő tekintettel várja ura válaszát. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 21:34:46
*Mire Delanor beér a nagyterembe, már híre hamva sincs az úrfinak. Most aztán mit tegyen? Két választási lehetősége maradt. Egy az ebédlő felé veszi az irányt és reménykedik, hogy még utoléri Lianthot. Ennek az esélye egyre kevesebb sajnos, mivel biztos, hogy az úrfi gyorsabb Delanernél. Maradt a másik lehetőség, de ehhez sem nagyon fűlik a foga. Beszélnie kell Qeron úrral, de mi van ha az úr még alszik. Delaner illemtudóbb és valljuk be megfontoltabb annál, mint hogy felkeltse az urat. Nem hinné, hogy nagyon haragudna rá Qeron úr, de mégis jobb a békesség. Sajnos dönteni kell. Végül arra az elhatározásra jut, hogy mégis csak az urat kell értesíteni, még akkor is ha ezzel szerez magának egy rossz pontot, mert ebben a helyzetben az ő rangjára van szükség. Gyorsan elindul a másik irányba. Szinte elsuhannak mellette az ajtók, olyannyira siet, hogy minél hamarabb Qeron úr hatalmas vállaira tudja helyezni a problémát. Mikor végre odaér az ajtóhoz, megáll és rendbe szedi a ruháit, mégsem léphet ilyen gyűrötten az ura elé. Nagy nehezen megfelelővé varázsolja magát ráadásul, még a gondolatait is összeszedi. Egy pillanatig még vár, majd bekopog a szobába. Nem vár választ, mivel azt hiszi ura még alszik, így egyből benyit, de mikor belép látja, hogy ura az asztalnál ül gondolataiba merülve. Egy pillanatra megrémül, mert azt hiszi, hogy valami fontosat zavart meg, de mivel most már nem hátrálhat meg, így egy kis meghajlás kíséretében üdvözli urát. *
-Jó reggelt uram. Sajnálom, hogy ilyen korán már a terhére leszek, de komoly dolgokat kell megosztanom önnel. -
*Mondja Delaner még mindig meghajolva, majd elmeséli urának a reggel történt szörnyűségeket. *
-Csak önhöz fordulhattam. Kérem tegye helyre a dolgokat és ne hagyja, hogy ilyen alakok telepedjenek szegény Melopera kisasszonyra. -
*Fejezi be mondandóját, majd némán és esdeklő tekintettel várja ura válaszát. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 21:34:46
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:49:10
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:49:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Qeron szobájában//
*Nem. Hiába lett csend, már nem tud visszaaludni. Nyűgösen mászik ki ágyából és rövid tisztálkodás után öltözködni kezd. Nem siet sehova. Szépen rendbe szedi magát, ahogy kell, muszáj is, különben elég nyúzottan nézne ki. Ma bizony jelenésük van, neki legalábbis mindenképpen, de megpróbálná rábeszélni Meropeát is hogy tartson vele a barakkba. Kisvártatva úgyis kész a reggeli, utána indulna is, nem igazán van pocsékolni való ideje manapság. Még az asztalához visszalépked és helyet is foglal, van egy pár papír amit át szeretne futni mielőtt elhagyja a szobáját. A listáját is átnézegeti, mik vannak betervezve mára, de szerencsére Delaner úgyis szokta emlékeztetni ha belefeledkezne valamibe.*
- Most hogy Gradak visszatért, talán kilovagolhatnék a gyülekező seregekhez. Csak illene részt vennünk a harcban.
*Hangosan gondolkodik, de persze csak suttogja maga elé a szavakat.*
~ De mit szólna hozzá Meropea? Biztos nem engedné... ~
*Neki se fűlik hozzá a foga. Nem az életét félti, a kötelesség az kötelesség, sokkal inkább a családja miatt aggódik. Mi lenne a Sillerforw házzal ha őt is elvesztenék? Minden súly végképp a Kismacskára hárulna, Liorn már túlságosan öreg ahhoz hogy még többfelé szakadjon.*
- És még az az Arac is...
*Gondterhelten megdörzsöli a homlokát egy nehéz sóhaj közben.*
- Idővel majdcsak könnyebb lesz...
*Nem. Hiába lett csend, már nem tud visszaaludni. Nyűgösen mászik ki ágyából és rövid tisztálkodás után öltözködni kezd. Nem siet sehova. Szépen rendbe szedi magát, ahogy kell, muszáj is, különben elég nyúzottan nézne ki. Ma bizony jelenésük van, neki legalábbis mindenképpen, de megpróbálná rábeszélni Meropeát is hogy tartson vele a barakkba. Kisvártatva úgyis kész a reggeli, utána indulna is, nem igazán van pocsékolni való ideje manapság. Még az asztalához visszalépked és helyet is foglal, van egy pár papír amit át szeretne futni mielőtt elhagyja a szobáját. A listáját is átnézegeti, mik vannak betervezve mára, de szerencsére Delaner úgyis szokta emlékeztetni ha belefeledkezne valamibe.*
- Most hogy Gradak visszatért, talán kilovagolhatnék a gyülekező seregekhez. Csak illene részt vennünk a harcban.
*Hangosan gondolkodik, de persze csak suttogja maga elé a szavakat.*
~ De mit szólna hozzá Meropea? Biztos nem engedné... ~
*Neki se fűlik hozzá a foga. Nem az életét félti, a kötelesség az kötelesség, sokkal inkább a családja miatt aggódik. Mi lenne a Sillerforw házzal ha őt is elvesztenék? Minden súly végképp a Kismacskára hárulna, Liorn már túlságosan öreg ahhoz hogy még többfelé szakadjon.*
- És még az az Arac is...
*Gondterhelten megdörzsöli a homlokát egy nehéz sóhaj közben.*
- Idővel majdcsak könnyebb lesz...
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:39:52
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál//
//Váratlan vendég//
*Gyorsan megfordul, és látja a felé közeledő komornyik aggodalmas pillantásait. Tudja jól mi történt a házban, és a háziakkal. Mégis egy kis örömöt akar csempészni ide, addig amíg nem kell a tárgyalás kínos gyötrelmes témáival foglalkozni. Mert nyilván lesz tárgyalás, az ittlétével kapcsolatban. Mind Meropeával, mind a tanácsnokával beszélnie kell.*
~Gondolom a nemes, és karót nyelt Queron. Ki más?! Vele nehéz lesz szót értenem. De majd megoldom valahogy.~
*Gondolja magában, és ez a röpke szemöldökráncoló aggodalom egy pillanatra kiül az arcára, de azonnal eltörli. Egy "Semmi baj nem lesz, vigyázok én mindenki álmára." hangulatú legyintést küld az elbambulásából loholó komornyik felé. Egyszerűen eltűnik a szeme elől és balra fordul a konyha felé.*
//Reggeli a Nagyteremben//
//Mindenki//
*Alig telik bele néhány szegmensbe, amint a kismacska meghallja a füttyöket, pár mondatváltásnyi idő után az ajtó mellett elhalad egy ismerős folt. Lassan visszalépeget, most hogy látta hogy mégsem üres a ház. Elhaladtával kiszúrta Gradakot. Beront az ebédlőbe és körbetekint. Egyből kiszúrja az ő kisasszonyát, és egy nyugodt, meleg félmosoly kúszik fel az arcán. Most hogy látja, hogy valóban jól van, semmi sem sürgős, s maga is megnyugodott. Nem megy beljebb. Megáll az ajtóban. Halk középhangon kezd egy üdvözlésbe.*
-Jó reggelt mindenkinek! Kisasszony!
*Jár a külön megszólíts, és a fejhajtás egy incselkedő mosollyal, és egy szemöldök emeléssel.*
-Örülök hogy láthatlak Meropea Úrnő.
*Mondja, és még szélesebbre húzza a mosolyát. Reméli, hogy nem nyomták agyon a kislányt itthon a Sillerforw ház nehéz terheivel, és megmaradt a régi kislánynak, amikor itt volt. Mert az most bizony felpattanna a székből és átölelné. Izgul, hogy hirtelen, váratlan jelenléte mit hoz ki a kismacskából. Reméli hogy nem tette tönkre a hatalom gondja, és mámorító élvezete.*
//Váratlan vendég//
*Gyorsan megfordul, és látja a felé közeledő komornyik aggodalmas pillantásait. Tudja jól mi történt a házban, és a háziakkal. Mégis egy kis örömöt akar csempészni ide, addig amíg nem kell a tárgyalás kínos gyötrelmes témáival foglalkozni. Mert nyilván lesz tárgyalás, az ittlétével kapcsolatban. Mind Meropeával, mind a tanácsnokával beszélnie kell.*
~Gondolom a nemes, és karót nyelt Queron. Ki más?! Vele nehéz lesz szót értenem. De majd megoldom valahogy.~
*Gondolja magában, és ez a röpke szemöldökráncoló aggodalom egy pillanatra kiül az arcára, de azonnal eltörli. Egy "Semmi baj nem lesz, vigyázok én mindenki álmára." hangulatú legyintést küld az elbambulásából loholó komornyik felé. Egyszerűen eltűnik a szeme elől és balra fordul a konyha felé.*
//Reggeli a Nagyteremben//
//Mindenki//
*Alig telik bele néhány szegmensbe, amint a kismacska meghallja a füttyöket, pár mondatváltásnyi idő után az ajtó mellett elhalad egy ismerős folt. Lassan visszalépeget, most hogy látta hogy mégsem üres a ház. Elhaladtával kiszúrta Gradakot. Beront az ebédlőbe és körbetekint. Egyből kiszúrja az ő kisasszonyát, és egy nyugodt, meleg félmosoly kúszik fel az arcán. Most hogy látja, hogy valóban jól van, semmi sem sürgős, s maga is megnyugodott. Nem megy beljebb. Megáll az ajtóban. Halk középhangon kezd egy üdvözlésbe.*
-Jó reggelt mindenkinek! Kisasszony!
*Jár a külön megszólíts, és a fejhajtás egy incselkedő mosollyal, és egy szemöldök emeléssel.*
-Örülök hogy láthatlak Meropea Úrnő.
*Mondja, és még szélesebbre húzza a mosolyát. Reméli, hogy nem nyomták agyon a kislányt itthon a Sillerforw ház nehéz terheivel, és megmaradt a régi kislánynak, amikor itt volt. Mert az most bizony felpattanna a székből és átölelné. Izgul, hogy hirtelen, váratlan jelenléte mit hoz ki a kismacskából. Reméli hogy nem tette tönkre a hatalom gondja, és mámorító élvezete.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:01:58
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:01:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál//
//Váratlan vendég//
*Mikor Lianth úrfi megszorongatja a vállát, egy olyan érzés fogja el Delanert, amit már régen nem érzett. Egy meleg hullám kezdett felkúszni a gyomrában, végül majdnem sikerült a felszínre robbannia, de Delanert jobban nevelték annál, minthogy lehányja az embereket. *
-Linath úrfi, ha kérhetem, minimalizáljuk az ilyen heves fizikai érintkezéseket. Hogy is mondjam... nem vagyok a hívük. -
*Nyomatékul, megigazítja a ruháját, amit bár Lianth úrfi megpróbált helyrehozni, de lássuk be semmi érzéke a ruhákhoz. Ráadásul, egy pillanatra sem képes befogni a száját. *
~Hogy mit fog hozzá szólni Qeron uram? Legalább jól helyre teszi remélem. ~
*És hirtelen, sokkal jobb kedve lesz. Olyannyira, hogy készségesen válaszol az úrfi minden kérdésére. Sőt még egy mosolyt is megenged magának, mikor az úrfi azt kérdezi, hogy ő-e a kertész. Vicces. Nem mintha bármi baja lenne Lauri-val, de ő biztos nem végezne ilyen alja munkákat. *
-Az úrfi lekötelez bizalmával, de nem az én kezem munkáját dicséri a kert. Bár szó mi szó Lauri rendes munkát végez. Majd átadom neki, hogy mennyire tetszett önnek. -
*Mondja, miközben a megszokottnál gyorsabban lépdel tovább, hogy minél hamarabb valaki más gondjaira bízza az úrfit. Persze Meropea kisasszony szóba sem jöhet, de Qeron uram tökéletes lenne a célra. *
~Persze a teám már biztos kihűlt, de majd újra melegítem, vagy hagyjam az egészet, és folytassam a napirendet? Már így is elvesztegettem, vagy 5 esetleg 10 percet. Így soha nem érem utol magam. ~
*Gondolat menetéből, Lianth újabb szóáradata zökkenti ki. De gyorsan összeszedi magát, nehogy Lianth úrfi még azt higgye, hogy olyan könnyű őt összezavarni. *
-Az úrfi... nem is sejti mennyire megtiszteltető, hogy még emlékszik napirendemre. Természetesen lekötelez azzal, hogy velem kívánja elfogyasztani a reggelit és természetesen élek is az ajánlattal. -
*Nehezen, de sikerül felvennie a beszélgetés fonalát, de csak ekkor jut eszébe, hogy Meropea kisasszony valószínűleg, még mindig az ebédlőben társalog Gradakkal, így oda nem szívesen vinné az úrfit. Részint mert kiderülne, hogy a kisasszony nagyon is ébren van részint meg ,mert még mindig nem nem biztos abban, hogy Lianth jó hatással lenne-e a kisasszony törékeny kis lelkére. *
~Még az kéne, hogy az új keleti történeteivel, meg hasonló balgaságaival traktálja a kisasszonyt. Még a végén olyanná válna mint ez. ~
*A gondolat végén súlyos pillantást vett a legkevésbé úrinak tűnő Sillerforw család tagra. A bátyjáról is megvan ugyan a véleménye Delaernek, de Lianth még rajta is túltesz. Egy fikarcnyi kék nincs a vérben, erre itt parádézik, de ki ő, hogy beleszóljon a nagyok játékába. Végül nagyot sóhajt, úgy válaszol az úrfinak. *
-Viszont sajnálatos módon hátul kéne bemennünk, egyenest a konyhába nehogy valakit akaratunk ellenére felkeltsünk. A teával, természetesen ne törődjön azt én készítem, remélem elégedett lesz vele, de a többi... biztos találkozunk valamelyik cseléddel és akkor az étkezés kérdése is letudható. -
*Szépet mentett az amúgy veszettnek látszó helyzeten, büszke is magára, de valami azért még nyugtalanítja. *
~Mintha az úri mondott volna még valamit. Hát persze azt, hogy ideköltözik, hogy is felejthettem el. *Csap gondolatban a homlokára* Vagy is micsoda? Ideköltözik? Nah azt már nem, ráadásul a pont a kisasszony elhalálozott bátyjának a szobájába. Isten nyugosztalja, de mégis hogy képzeli ezt? Nah jó ezt jelentenem kell, majd Queron uramnak, majd ő helyreteszi a dolgokat. Addig is, meg kéne próbálni lebeszélni. Még ő is tisztelet tudó talán annyira, hogy ne költözzön be egy halott családtag szobájába. Főleg nem ilyen korán, mikor még a sebek sem gyógyultak be rendesen. Micsoda el... nah nem annál én jobb vagyok, hogy káromkodjak. ~
*Próbálja leplezni remegő száját, így viszonylagos nyugalommal, mégis elég hűvösen tud szólni az úrfihoz. Aki eltűnt. *
-He? -
*Lepődik meg tőle nem megszokott módon Delaner, de hamar meglátja Lianthot, aki már a főbejárat ajtaján készül belépni. Gyors léptekkel indul utána, hátha még meg tudja akadályozni a katasztrófát. *
-Úrfi kérem álljon meg. A végén még mindent elro... akarom mondani, mindenkit felver. -
*De, mintha amaz meg se hallaná, úgy lép át a küszöbön, ezzel elindítva egy olyan sötét korszakot Delaner számára, amiről, még álmodni is csak félve mert. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 16:15:24
//Váratlan vendég//
*Mikor Lianth úrfi megszorongatja a vállát, egy olyan érzés fogja el Delanert, amit már régen nem érzett. Egy meleg hullám kezdett felkúszni a gyomrában, végül majdnem sikerült a felszínre robbannia, de Delanert jobban nevelték annál, minthogy lehányja az embereket. *
-Linath úrfi, ha kérhetem, minimalizáljuk az ilyen heves fizikai érintkezéseket. Hogy is mondjam... nem vagyok a hívük. -
*Nyomatékul, megigazítja a ruháját, amit bár Lianth úrfi megpróbált helyrehozni, de lássuk be semmi érzéke a ruhákhoz. Ráadásul, egy pillanatra sem képes befogni a száját. *
~Hogy mit fog hozzá szólni Qeron uram? Legalább jól helyre teszi remélem. ~
*És hirtelen, sokkal jobb kedve lesz. Olyannyira, hogy készségesen válaszol az úrfi minden kérdésére. Sőt még egy mosolyt is megenged magának, mikor az úrfi azt kérdezi, hogy ő-e a kertész. Vicces. Nem mintha bármi baja lenne Lauri-val, de ő biztos nem végezne ilyen alja munkákat. *
-Az úrfi lekötelez bizalmával, de nem az én kezem munkáját dicséri a kert. Bár szó mi szó Lauri rendes munkát végez. Majd átadom neki, hogy mennyire tetszett önnek. -
*Mondja, miközben a megszokottnál gyorsabban lépdel tovább, hogy minél hamarabb valaki más gondjaira bízza az úrfit. Persze Meropea kisasszony szóba sem jöhet, de Qeron uram tökéletes lenne a célra. *
~Persze a teám már biztos kihűlt, de majd újra melegítem, vagy hagyjam az egészet, és folytassam a napirendet? Már így is elvesztegettem, vagy 5 esetleg 10 percet. Így soha nem érem utol magam. ~
*Gondolat menetéből, Lianth újabb szóáradata zökkenti ki. De gyorsan összeszedi magát, nehogy Lianth úrfi még azt higgye, hogy olyan könnyű őt összezavarni. *
-Az úrfi... nem is sejti mennyire megtiszteltető, hogy még emlékszik napirendemre. Természetesen lekötelez azzal, hogy velem kívánja elfogyasztani a reggelit és természetesen élek is az ajánlattal. -
*Nehezen, de sikerül felvennie a beszélgetés fonalát, de csak ekkor jut eszébe, hogy Meropea kisasszony valószínűleg, még mindig az ebédlőben társalog Gradakkal, így oda nem szívesen vinné az úrfit. Részint mert kiderülne, hogy a kisasszony nagyon is ébren van részint meg ,mert még mindig nem nem biztos abban, hogy Lianth jó hatással lenne-e a kisasszony törékeny kis lelkére. *
~Még az kéne, hogy az új keleti történeteivel, meg hasonló balgaságaival traktálja a kisasszonyt. Még a végén olyanná válna mint ez. ~
*A gondolat végén súlyos pillantást vett a legkevésbé úrinak tűnő Sillerforw család tagra. A bátyjáról is megvan ugyan a véleménye Delaernek, de Lianth még rajta is túltesz. Egy fikarcnyi kék nincs a vérben, erre itt parádézik, de ki ő, hogy beleszóljon a nagyok játékába. Végül nagyot sóhajt, úgy válaszol az úrfinak. *
-Viszont sajnálatos módon hátul kéne bemennünk, egyenest a konyhába nehogy valakit akaratunk ellenére felkeltsünk. A teával, természetesen ne törődjön azt én készítem, remélem elégedett lesz vele, de a többi... biztos találkozunk valamelyik cseléddel és akkor az étkezés kérdése is letudható. -
*Szépet mentett az amúgy veszettnek látszó helyzeten, büszke is magára, de valami azért még nyugtalanítja. *
~Mintha az úri mondott volna még valamit. Hát persze azt, hogy ideköltözik, hogy is felejthettem el. *Csap gondolatban a homlokára* Vagy is micsoda? Ideköltözik? Nah azt már nem, ráadásul a pont a kisasszony elhalálozott bátyjának a szobájába. Isten nyugosztalja, de mégis hogy képzeli ezt? Nah jó ezt jelentenem kell, majd Queron uramnak, majd ő helyreteszi a dolgokat. Addig is, meg kéne próbálni lebeszélni. Még ő is tisztelet tudó talán annyira, hogy ne költözzön be egy halott családtag szobájába. Főleg nem ilyen korán, mikor még a sebek sem gyógyultak be rendesen. Micsoda el... nah nem annál én jobb vagyok, hogy káromkodjak. ~
*Próbálja leplezni remegő száját, így viszonylagos nyugalommal, mégis elég hűvösen tud szólni az úrfihoz. Aki eltűnt. *
-He? -
*Lepődik meg tőle nem megszokott módon Delaner, de hamar meglátja Lianthot, aki már a főbejárat ajtaján készül belépni. Gyors léptekkel indul utána, hátha még meg tudja akadályozni a katasztrófát. *
-Úrfi kérem álljon meg. A végén még mindent elro... akarom mondani, mindenkit felver. -
*De, mintha amaz meg se hallaná, úgy lép át a küszöbön, ezzel elindítva egy olyan sötét korszakot Delaner számára, amiről, még álmodni is csak félve mert. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 16:15:24
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 13:19:52
Üzenet elküldve: 2016-08-27 13:19:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli a Nagyteremben//
//Mindenki//
*A tréfát hallva Meropea hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, és csak pislog... de elég okos lány ő ahhoz már ennyi idősen is, hogy megértse a viccet. Halkan felnevet, és a szemei is mosolygásba kezdenek.*
- Azért nem árt néha pihenned majd. *mosolyog, és maga mellé hívja Gradakot. Egy pillanatra ő is elbizonytalanodik, ahogy a férfin is látja - vagy csak látni véli - hogy helyes e, amit kér, de aztán minduntalan apja jut eszébe, aki ugyanezt csinálta, s ismét csak felmerül a kérdés. Ő miért legyen más?
Gradak pedig odamegy hozzá és leül mellé. Meropea rámosolyog.*
- Örülök, hogy jobban vagy. Pihenni pedig annyit pihensz, amennyit akarsz. Jobb most, mint akkor, ha csatára kerülne a sor.
*Kissé gondterheltté válik az arca, és felpillant az ablakok felé. Odakint már szürkülni kezd az ég, ahogy egyre inkább felbukkan a nap keleten a fák fölött.*
- Remélem nem fog csatára kerülni a sor... *mondja halkan. Aztán Gvadorra pillant vissza, és látszik, hogy elmélyed gondolataiban.*
- Nagyon... *kezdi óvatosan a szavakat.*- ...rossz volt? *fejezi be, végül elég gyermekien és halkan. Ám nem tudni marad e idő a válaszra, mert ekkor léptek zajára lesz figyelmes, s az ajtóba pillantva Gwador láthatja meg. Küld felé is egy mosolyt.*
- Jó reggelt, bátyám! Gyere! Csatlakozz hozzánk!
*Ekkor viszont éles füttyszóra lesz figyelmes a lány. Összevont szemöldökkel nézi Gonrod rokonát, majd Gradakra pillant.*
- Ez meg mi?
*Különösen ismerős számára a dolog, de az elmúlt napok eseményeinek köszönhetően annyi mással le van foglalva a tudata, hogy nem tudja összekapcsolni a képet. De nem áll fel kíváncsiskodni, az a cselédek dolga. Ők nézelődnek minden után, azért tudnak annyit pletykálkodni. Meropea atyja gyakorta jókat nevetett, ha egy-egy utcán történő eseményre pár percre odagyűlt a teljes cselédség egyik vagy másik ablakhoz. Mindig azt mondogatta, nem is kellenek egy embernek sem besúgók, elég ha vannak cselédei.*
//Mindenki//
*A tréfát hallva Meropea hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, és csak pislog... de elég okos lány ő ahhoz már ennyi idősen is, hogy megértse a viccet. Halkan felnevet, és a szemei is mosolygásba kezdenek.*
- Azért nem árt néha pihenned majd. *mosolyog, és maga mellé hívja Gradakot. Egy pillanatra ő is elbizonytalanodik, ahogy a férfin is látja - vagy csak látni véli - hogy helyes e, amit kér, de aztán minduntalan apja jut eszébe, aki ugyanezt csinálta, s ismét csak felmerül a kérdés. Ő miért legyen más?
Gradak pedig odamegy hozzá és leül mellé. Meropea rámosolyog.*
- Örülök, hogy jobban vagy. Pihenni pedig annyit pihensz, amennyit akarsz. Jobb most, mint akkor, ha csatára kerülne a sor.
*Kissé gondterheltté válik az arca, és felpillant az ablakok felé. Odakint már szürkülni kezd az ég, ahogy egyre inkább felbukkan a nap keleten a fák fölött.*
- Remélem nem fog csatára kerülni a sor... *mondja halkan. Aztán Gvadorra pillant vissza, és látszik, hogy elmélyed gondolataiban.*
- Nagyon... *kezdi óvatosan a szavakat.*- ...rossz volt? *fejezi be, végül elég gyermekien és halkan. Ám nem tudni marad e idő a válaszra, mert ekkor léptek zajára lesz figyelmes, s az ajtóba pillantva Gwador láthatja meg. Küld felé is egy mosolyt.*
- Jó reggelt, bátyám! Gyere! Csatlakozz hozzánk!
*Ekkor viszont éles füttyszóra lesz figyelmes a lány. Összevont szemöldökkel nézi Gonrod rokonát, majd Gradakra pillant.*
- Ez meg mi?
*Különösen ismerős számára a dolog, de az elmúlt napok eseményeinek köszönhetően annyi mással le van foglalva a tudata, hogy nem tudja összekapcsolni a képet. De nem áll fel kíváncsiskodni, az a cselédek dolga. Ők nézelődnek minden után, azért tudnak annyit pletykálkodni. Meropea atyja gyakorta jókat nevetett, ha egy-egy utcán történő eseményre pár percre odagyűlt a teljes cselédség egyik vagy másik ablakhoz. Mindig azt mondogatta, nem is kellenek egy embernek sem besúgók, elég ha vannak cselédei.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 01:38:05
Üzenet elküldve: 2016-08-27 01:38:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel a szobájában//
*Qeron manapság igencsak nehezen ébred, hiszen rászakadt szinte minden felelősség ami egy nemesi ház vezetésével jár. Név szerint persze Meropea az úrnő, de még túlságosan fiatal ahhoz hogy mindent ő intézzen, inkább tanulásra kell hogy fordítsa az idejét. A gondok persze mindkettejük vállát ugyanannyira nyomják, de Qeron az aki állandóan a várost járja, hogy tiszteletét tegye ott, ahol meg kell jelenni. Ő intézi a pénzügyeket is, és még sok más olyan dolgot ami normális esetben több hozzáértő kézen menne át hogy a ház urának csak aláírnia vagy átfutnia kelljen, de jelenleg neki kell intéznie mindent. Nagy rajta a nyomás, legalább így reggelente szeretne egy kicsit tovább aludni, de valami rettentően irritáló füttyögésre ébred. Szemeit nem nyitja ki, csak fájdalmas, fancsali képet vág és reménykedik hogy nem ismétlődik újra a hang. Hiába. De mégis ki a fészkes fene fütyörészik ilyenkor?! Már éppen felpattanna ingerülten, hogy zsörtölődve lemenjen reggelizni, aludni ezek szerint már úgysem fog tudni, de meghallja Delaner hangját. Hogy mit mond azt nem érti, csak a hangerő és a stílus jut el a füleiig, de ez pont elég ahhoz hogy az ágyban fekve, csukott szemmel elégedett mosolyra húzza a száját. Hálát az az égnek hogy Delaner nem volt az árulók között. Mondjuk eszébe sem jutott volna feltételezni róla, de nem tudná mivé lenne ez a ház ha ő is felszívódna. Így is elég nagy manapság a káosz és a fejetlenség. A komornyik bizonyára sikerrel járt a probléma megoldásában, bármi is volt az, hamarosan ismét csend lesz, Qeron pedig másik oldalára átfordulva visszaaludhat még egy bő félórácskára.*
*Qeron manapság igencsak nehezen ébred, hiszen rászakadt szinte minden felelősség ami egy nemesi ház vezetésével jár. Név szerint persze Meropea az úrnő, de még túlságosan fiatal ahhoz hogy mindent ő intézzen, inkább tanulásra kell hogy fordítsa az idejét. A gondok persze mindkettejük vállát ugyanannyira nyomják, de Qeron az aki állandóan a várost járja, hogy tiszteletét tegye ott, ahol meg kell jelenni. Ő intézi a pénzügyeket is, és még sok más olyan dolgot ami normális esetben több hozzáértő kézen menne át hogy a ház urának csak aláírnia vagy átfutnia kelljen, de jelenleg neki kell intéznie mindent. Nagy rajta a nyomás, legalább így reggelente szeretne egy kicsit tovább aludni, de valami rettentően irritáló füttyögésre ébred. Szemeit nem nyitja ki, csak fájdalmas, fancsali képet vág és reménykedik hogy nem ismétlődik újra a hang. Hiába. De mégis ki a fészkes fene fütyörészik ilyenkor?! Már éppen felpattanna ingerülten, hogy zsörtölődve lemenjen reggelizni, aludni ezek szerint már úgysem fog tudni, de meghallja Delaner hangját. Hogy mit mond azt nem érti, csak a hangerő és a stílus jut el a füleiig, de ez pont elég ahhoz hogy az ágyban fekve, csukott szemmel elégedett mosolyra húzza a száját. Hálát az az égnek hogy Delaner nem volt az árulók között. Mondjuk eszébe sem jutott volna feltételezni róla, de nem tudná mivé lenne ez a ház ha ő is felszívódna. Így is elég nagy manapság a káosz és a fejetlenség. A komornyik bizonyára sikerrel járt a probléma megoldásában, bármi is volt az, hamarosan ismét csend lesz, Qeron pedig másik oldalára átfordulva visszaaludhat még egy bő félórácskára.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 01:30:44
Üzenet elküldve: 2016-08-27 01:30:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál//
//Váratlan vendég//
*Már éppen venné a levegőt a harmadik sólyomvijjogáshoz, mikor ott látja maga előtt a kedves, és tisztelettudó komornyikot. Nyilván nem így vélekedne róla, ha sejtené, hogyan is gondolkodik a jó öreg Del. Már messziről int és kiált neki üdvözlésként.*
-Del! Jó, öreg barátom hát, de jó téged látni így két esztendő távlatában.
*Mondja s megvárja míg kinyitja, a kaput. Kezet nyújt. Nem hinné az ember hogy a komornyik ezt viszonozná, de akkor elmarkolja a másik kezét a combja mellől, és kezet ráznak. A másikkal a vállára markol, és mélyen a szemébe néz.*
-Egy napot sem öregedtél mióta elmentem.
*Jelenti ki, és Már indulna is be, mikor megakasztja őt lendületében rövid monológjával. Végighallgatja egy furcsálló mosollyal, és tisztázza a helyzetet.*
-De bizony hogy a kis Kisasszonyhoz jöttem. Az álomszuszék még a párnát nyomja?! Ejnye de jó egy artheniori nemes úrnő élete!
*Mondja és felkacag, és a komornyikra néz, mintha azt várná, hogy érti a viccet. Persze hogy értené? Eztán egy kicsit savanyúbb, de tárgyilagosabb, sőt már már ellentmondást nem tűrően folytatja.*
-Nem azért jöttem gyalogszerrel egy hónapot idáig, hogy öt percet beszélgessek a húgom lányával.
*Elindul méteres lépésekkel az ösvényen. Szinte kocognia kell hogy utolérje majd a komornyik, ha a többi kérdését is fel akarja tenni. Például, hogy menyire legyen csöndes.*
-Persze. Majd vigyázok.
*Mondja nemtörődöm hangnemben, és közben élénken nézelődik a bokrok, fák között.*
-Talán te vagy itt a kertész is? Pokolian szép itt minden.
*Jegyzi meg csapongón a dolgot, és hirtelen megtorpan, majd megfogja a személyzet karót nyelt tagjának mint két vállát és megszorítja. Extázis boldogság árad zagyva beszédéből.*
-Tudod te milyen jó, újra itt lenni? Megéheztem, megszomjaztam van valami innivaló a házban? Jaj! De hát te ilyenkor teázol. Csak nem megzavartalak? Gyere csatlakozom!
*Mondja gyorsan, és ha lehetséges még szaporábbra veszi a tempót. Mikor meghallja az utolsó kérdést, ami újra statikussá varázsolja Liant, és így két lábon állva meséli az örömhírt.*
-Hát a bátyámmal mindent megbeszéltem Den! Mindent elintéztem, otthon minden hivatalt leadtam, mától Meropeát szolgálom. Hát nem csodálatos?!
*Mondja boldogan, és egy kedves mosollyal megigazítja a sietségben megzavarodott gallérokat a komornyik felöltőjén.*
-Beköltözöm.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, és még rátesz egy lapáttal.*
-Azt a kis szobát kérem Maropeáé mellett ha lehet.
*Mondja, hiszen itt már ismerős. Ha akarja a komornyik, ha nem tekintélye van, és követnie kell amit mond. Bár ezt nem használja ki. Szerinte ez baráti alapú. S ha elmagyarázná mi is a probléma ezzel akkor sem értené. Hosszú járásával újra az ajtónak indul, s hamar el is éri azt, amit betaszít, és belép rajta. Nem kiált, de azért egy fél hangos mondat kicsúszik a száján.*
-Megjöttem.
*Majd sóhajt egy kényelmeset.*
//Váratlan vendég//
*Már éppen venné a levegőt a harmadik sólyomvijjogáshoz, mikor ott látja maga előtt a kedves, és tisztelettudó komornyikot. Nyilván nem így vélekedne róla, ha sejtené, hogyan is gondolkodik a jó öreg Del. Már messziről int és kiált neki üdvözlésként.*
-Del! Jó, öreg barátom hát, de jó téged látni így két esztendő távlatában.
*Mondja s megvárja míg kinyitja, a kaput. Kezet nyújt. Nem hinné az ember hogy a komornyik ezt viszonozná, de akkor elmarkolja a másik kezét a combja mellől, és kezet ráznak. A másikkal a vállára markol, és mélyen a szemébe néz.*
-Egy napot sem öregedtél mióta elmentem.
*Jelenti ki, és Már indulna is be, mikor megakasztja őt lendületében rövid monológjával. Végighallgatja egy furcsálló mosollyal, és tisztázza a helyzetet.*
-De bizony hogy a kis Kisasszonyhoz jöttem. Az álomszuszék még a párnát nyomja?! Ejnye de jó egy artheniori nemes úrnő élete!
*Mondja és felkacag, és a komornyikra néz, mintha azt várná, hogy érti a viccet. Persze hogy értené? Eztán egy kicsit savanyúbb, de tárgyilagosabb, sőt már már ellentmondást nem tűrően folytatja.*
-Nem azért jöttem gyalogszerrel egy hónapot idáig, hogy öt percet beszélgessek a húgom lányával.
*Elindul méteres lépésekkel az ösvényen. Szinte kocognia kell hogy utolérje majd a komornyik, ha a többi kérdését is fel akarja tenni. Például, hogy menyire legyen csöndes.*
-Persze. Majd vigyázok.
*Mondja nemtörődöm hangnemben, és közben élénken nézelődik a bokrok, fák között.*
-Talán te vagy itt a kertész is? Pokolian szép itt minden.
*Jegyzi meg csapongón a dolgot, és hirtelen megtorpan, majd megfogja a személyzet karót nyelt tagjának mint két vállát és megszorítja. Extázis boldogság árad zagyva beszédéből.*
-Tudod te milyen jó, újra itt lenni? Megéheztem, megszomjaztam van valami innivaló a házban? Jaj! De hát te ilyenkor teázol. Csak nem megzavartalak? Gyere csatlakozom!
*Mondja gyorsan, és ha lehetséges még szaporábbra veszi a tempót. Mikor meghallja az utolsó kérdést, ami újra statikussá varázsolja Liant, és így két lábon állva meséli az örömhírt.*
-Hát a bátyámmal mindent megbeszéltem Den! Mindent elintéztem, otthon minden hivatalt leadtam, mától Meropeát szolgálom. Hát nem csodálatos?!
*Mondja boldogan, és egy kedves mosollyal megigazítja a sietségben megzavarodott gallérokat a komornyik felöltőjén.*
-Beköltözöm.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, és még rátesz egy lapáttal.*
-Azt a kis szobát kérem Maropeáé mellett ha lehet.
*Mondja, hiszen itt már ismerős. Ha akarja a komornyik, ha nem tekintélye van, és követnie kell amit mond. Bár ezt nem használja ki. Szerinte ez baráti alapú. S ha elmagyarázná mi is a probléma ezzel akkor sem értené. Hosszú járásával újra az ajtónak indul, s hamar el is éri azt, amit betaszít, és belép rajta. Nem kiált, de azért egy fél hangos mondat kicsúszik a száján.*
-Megjöttem.
*Majd sóhajt egy kényelmeset.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-27 00:55:48
Üzenet elküldve: 2016-08-27 00:55:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál//
//Váratlan vendég//
*Mindennek megvan a maga helye és ideje, ezt Delaner tudja a legjobban, de ez a kora reggeli csöngetés korántsem helyénvaló. Nem elég, hogy reggel is tovább aludt egész öt perccel a kelleténél tovább, de emellett itt van még ez az indokolatlan csengetés is, ami megzavarja őt az öt húszas teázásában. *
~Ha megint valami utcalakó ténfergett át, esküszöm, hogy nem állok jót magamért. Nem értem miért bírnak csendben elhalálozni, miért kell a normális emberekre erőszakolni a sorsukat? ~
*Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben kirobog az ebédlőből, át a nagytermen és ki a kapun. Már a házon belül is eljutott a füléig az irritáló vinnyogás amit valószínűleg a mi jótétlényünk fütyülésnek nevezne, de idekint szinte már elviselhetetlen. Annyira felidegesíti a hang, hogy mindig rendezett álcájából kivedelve, ordítva indul a kapu felé. *
-Jóé van már jövök. De ajánlom, hogy jó indokai legyenek azt illetően, hogy miért kell nekem, ilyen korán, már kiérkeznem. -
*Üvölti, de gyorsan rendezi, magát, és a kapu látótávolságába, már teljes nemességében érkezik. Mégis, mikor meglátja, hogy ki áll a kapuban egy pillanatra megrökönyödik, de úgy halad tovább, mintha mi sem történt volna és a szokásos hangnemében, bár kicsit elmerengve szól az előtte várakozó Lianthra. *
-Áhh Lianth úrfi micsoda... Megtiszteltetés, hogy végre ön is tiszteletét teszi itt. Csak nem Meropea kisasszonyhoz jött? Sajnos rossz hírekkel kell szolgálnom, a kisasszony még nem kelt fel és ha fel is kell túl sűrű a napirendje ahhoz, hogy találkozzon önnel. Bár, most hogy jobban belegondolok, talán betudunk szorítani egy ötperces találkát, de ezt ne vegye készpénznek úrfi. -
*Mondja, de úgy, hogy Lianthnak esélye se legyen közbeszólni. Mikor végzett a mondandójával szélesre tárja a kaput, és miközben maga elé invitálja az úrfit már indul is. *
-Kérem legyen körül tekintő, miközben bemegyünk, sokan még alszanak, tehát semmi hangos szó és végképp fütty ne legyen. -
*Mondja, csak gépiesen, mert közben azon gondolkodik, hogy mégis miért tolja ide az orrát az úrfi, pont akkor amikor végre minden kezd sínre kerülni. *
~Érkezhetett volna hamarabb is, bár valószínűleg csak talp alatt lett volna, ha a természete semmit nem változott az elmúlt évek alatt. ~
*Delanernek, vagy egy olyan érzése, hogy nem fog a legjobb kapcsolatot ápolni az úrfival, bár nem tudja miért, de ösztönei nem sokszor hazudtak még neki.*
~Mindegy a lényeg, hogy ne töltsön a kelleténél több időd a kisasszonnyal és akkor nem lesz gond. ~
*Gondolja még, miközben egyre bentébb vezeti a házban Lianthot. *
-Nem szeretnék modortalannak tűnni úrfi, de mennyi időre is érkezett, csak hogy... fel tudjak készülni. -
*Fejezi be a mondatot úgy, hogy nehogy az bántó legyen az úrfi számára. Akár róla van szó akár nem, mégis csak nemes. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 01:07:09
//Váratlan vendég//
*Mindennek megvan a maga helye és ideje, ezt Delaner tudja a legjobban, de ez a kora reggeli csöngetés korántsem helyénvaló. Nem elég, hogy reggel is tovább aludt egész öt perccel a kelleténél tovább, de emellett itt van még ez az indokolatlan csengetés is, ami megzavarja őt az öt húszas teázásában. *
~Ha megint valami utcalakó ténfergett át, esküszöm, hogy nem állok jót magamért. Nem értem miért bírnak csendben elhalálozni, miért kell a normális emberekre erőszakolni a sorsukat? ~
*Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben kirobog az ebédlőből, át a nagytermen és ki a kapun. Már a házon belül is eljutott a füléig az irritáló vinnyogás amit valószínűleg a mi jótétlényünk fütyülésnek nevezne, de idekint szinte már elviselhetetlen. Annyira felidegesíti a hang, hogy mindig rendezett álcájából kivedelve, ordítva indul a kapu felé. *
-Jóé van már jövök. De ajánlom, hogy jó indokai legyenek azt illetően, hogy miért kell nekem, ilyen korán, már kiérkeznem. -
*Üvölti, de gyorsan rendezi, magát, és a kapu látótávolságába, már teljes nemességében érkezik. Mégis, mikor meglátja, hogy ki áll a kapuban egy pillanatra megrökönyödik, de úgy halad tovább, mintha mi sem történt volna és a szokásos hangnemében, bár kicsit elmerengve szól az előtte várakozó Lianthra. *
-Áhh Lianth úrfi micsoda... Megtiszteltetés, hogy végre ön is tiszteletét teszi itt. Csak nem Meropea kisasszonyhoz jött? Sajnos rossz hírekkel kell szolgálnom, a kisasszony még nem kelt fel és ha fel is kell túl sűrű a napirendje ahhoz, hogy találkozzon önnel. Bár, most hogy jobban belegondolok, talán betudunk szorítani egy ötperces találkát, de ezt ne vegye készpénznek úrfi. -
*Mondja, de úgy, hogy Lianthnak esélye se legyen közbeszólni. Mikor végzett a mondandójával szélesre tárja a kaput, és miközben maga elé invitálja az úrfit már indul is. *
-Kérem legyen körül tekintő, miközben bemegyünk, sokan még alszanak, tehát semmi hangos szó és végképp fütty ne legyen. -
*Mondja, csak gépiesen, mert közben azon gondolkodik, hogy mégis miért tolja ide az orrát az úrfi, pont akkor amikor végre minden kezd sínre kerülni. *
~Érkezhetett volna hamarabb is, bár valószínűleg csak talp alatt lett volna, ha a természete semmit nem változott az elmúlt évek alatt. ~
*Delanernek, vagy egy olyan érzése, hogy nem fog a legjobb kapcsolatot ápolni az úrfival, bár nem tudja miért, de ösztönei nem sokszor hazudtak még neki.*
~Mindegy a lényeg, hogy ne töltsön a kelleténél több időd a kisasszonnyal és akkor nem lesz gond. ~
*Gondolja még, miközben egyre bentébb vezeti a házban Lianthot. *
-Nem szeretnék modortalannak tűnni úrfi, de mennyi időre is érkezett, csak hogy... fel tudjak készülni. -
*Fejezi be a mondatot úgy, hogy nehogy az bántó legyen az úrfi számára. Akár róla van szó akár nem, mégis csak nemes. *
A hozzászólás írója (Delaner Arkhanzan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 01:07:09
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 23:44:31
Üzenet elküldve: 2016-08-26 23:44:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kis alkimistát is a nap első sugarai keltik. Még mindig riadtan, döbbenten ébred, egyszerűen nem tudja megszokni hogy ágyban alszik. Puha, kényelmes ágyban, ráadásul egy hatalmas, saját szobában, aminek ő maga zárhatja kulcsra az ajtaját. Minden reggel meg kell bizonyosodnia arról hogy nem álmodik. Saját kis asztalka, szék, tükör... Sőt, valamelyik nap már le is fürdött rendesen! Az micsoda élmény volt! A fürdőben talált tégelyek és... dolgok túlnyomó többségéről azt sem tudta hogy micsoda! Még abban sem volt biztos hogy dolgok voltak... Gyógyfőzeteket meg bájitalokat tud keverni, de tisztálkodó és illatszerek, bőrápolók... életében nem nyúlt még ilyenekhez. No nem mintha ódzkodna tőle, csak sosem volt rá lehetősége. Harminc évnyi utcalét és egy halálközeli élmény után ez a mostani élete valami csoda! Sokat viszont ma nem szeretne szöszölni, halkan nyitja és csukja is szobájának ajtaját a háta mögött, és néma lépteivel lesurran a földszintre. Már hallja valahonnan a lakáj lépteit, de nem szeretne összetalálkozni senkivel, így azonmód kioson a hátsó kert felé vezető ajtón. Szeretne egy kicsit kódorogni ma a városba, így hogy már más szemmel nézhet a világra. Kell egy kis kikapcsolódás, itt a villában folyton csak feszeng.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:40:09
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:40:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál//
//Váratlan vendég//
*Egész éjszaka jött. Már itt volt egy fél napi járásra, de nem bírt tovább várni. Érzése szerint alig ment el a házból aminek a fekete vaskerítésébe kapaszkodva veri ki a csizmájából a sarat. S annak ellenére, hogy lelke végig itt maradt, egy nosztalgikus jólesettség tölti el, mikor megpillantja húgának régi otthonát. Szinte szerelmes Artheniorba, a házba, s a kis Meropeába is. Megmondta neki is ezerszer, hogy ha nem lennének rokonok, és persze egy picivel idősebb lenne, megkérné a kezét. Már most egy édeskés mosolyt tud az arcára varázsolni a lány puszta gondolata. Végül sikerül nagyjából kimosakodnia az út porából, s megigazítja az íját a vállán, majd eljut a kapuig?*
-Vajon ébren van a Sillerforw ház ilyenkor?
*Veti maga elé, miközben kezét lassan a csengő zsinórjára teszi, s megrántja azt kétszer. Vár egy kicsit, de már elég türelmetlen.*
-Mi lesz már?
*Mondja alig fél perc múlva, mikor tudja hogy szinte alig lehet végigmenni az ösvényen a kapuig a házból ennyi idő alatt. Ezzel csak maga türelmetlenségét sürgeti. Még egyet füttyent is hangosan akár a sólyom. És vár a kapunál. Még egyet füttyent. Hallania kell a kisasszonynak a szobájában. Akár az ebédlőben is.*
//Váratlan vendég//
*Egész éjszaka jött. Már itt volt egy fél napi járásra, de nem bírt tovább várni. Érzése szerint alig ment el a házból aminek a fekete vaskerítésébe kapaszkodva veri ki a csizmájából a sarat. S annak ellenére, hogy lelke végig itt maradt, egy nosztalgikus jólesettség tölti el, mikor megpillantja húgának régi otthonát. Szinte szerelmes Artheniorba, a házba, s a kis Meropeába is. Megmondta neki is ezerszer, hogy ha nem lennének rokonok, és persze egy picivel idősebb lenne, megkérné a kezét. Már most egy édeskés mosolyt tud az arcára varázsolni a lány puszta gondolata. Végül sikerül nagyjából kimosakodnia az út porából, s megigazítja az íját a vállán, majd eljut a kapuig?*
-Vajon ébren van a Sillerforw ház ilyenkor?
*Veti maga elé, miközben kezét lassan a csengő zsinórjára teszi, s megrántja azt kétszer. Vár egy kicsit, de már elég türelmetlen.*
-Mi lesz már?
*Mondja alig fél perc múlva, mikor tudja hogy szinte alig lehet végigmenni az ösvényen a kapuig a házból ennyi idő alatt. Ezzel csak maga türelmetlenségét sürgeti. Még egyet füttyent is hangosan akár a sólyom. És vár a kapunál. Még egyet füttyent. Hallania kell a kisasszonynak a szobájában. Akár az ebédlőben is.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 17:14:21
Üzenet elküldve: 2016-08-26 17:14:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli a Nagyteremben//
*Gwador az előző esti forgatagtól függetlenül pontosan úgy aludt, ahogy máskor. Érzi- persze, hogy érzi a történtek súlyát, de az nem rá nehezedik, hanem a Kismacskára, és a Sillerforwokra. Az idősödő harcos idegen névként emlegeti magában a dicső nevet, és szégyen-nem szégyen, a család örömét és bánatát sem tudja úgy átérezni, ahogy illene. Jelenléte sokkal személyesebb okokra vezethető vissza, amit a sírba visz magával. Szégyennel, gyásszal és reményvesztetten ébred minden hajnalban, már-már hiányolná, ha nem így volna. Csak ilyenkor tud maga lenni. Nem egyedül, hanem önmaga. Ha kilép a hálószobája ajtaján, felölti álarcát, ami talán épp annyira hivatott a külvilágot takarni befelé, mint viselője arcát kifelé. A széke, amely mióta a szobába költözött az őszülő lovag, az íróasztal helyett az ablak előtt áll most is hűvösen díszeleg a felkelő nap sugarai alatt. Gwador még hálóruhájában átteszi magát a szokásos reggeli önutálat helyszínéül szolgáló ülőalkalmatosságba. Egész addig bámulja a gazdagnegyed díszes téglaházai fölött gomolygó füstöt, amíg meg nem hallja az első lépteket a folyosó felől.*
~Szokatlan időpont.~
*Jegyzi meg magában, hisz Qeron ébredése olyan pontos és kiszámítható, hogy már egy perccel azelőtt tudja, mikor fog kikanyarodni a Hall fölé, mint ő maga. A könnyű léptű lányokra sosem figyel fel, annyira már rég nem élesek az érzékei. Most azonban nem a másod unokatestvér lépteit hallja, maga sem tudja, hogy az ajtó előtt a tegnap hazatért hős testőrlovag ténfereg, de szokásához híven, az után, akit Qeronnak hisz egy perccel maga is szokásos napközbeni viseletében, színben a háza szimbólumához illő ruházatban, fekete vászonnadrágban és sötét szürke ingben áll meg ajtaja előtt, és egy nagy sóhajjal lenyomja a kilincset.*
*Az étkező felé veszi az irányt, ahogy ilyenkor a ház népének illik. A szobában ő lehetett az omladozó Gonrod torony utolsó ép boltíve, de az ajtót behajtotta maga mögött, ő most már Gwador, a Sillerforw ház... kije is? Minden méterrel egyre határozottabban lép, s mire a nagycsarnok ajtajához ér, már megszokott, nehéz léptekkel, lendületesen lépi át a küszöböt, merev, már-már szigorú tekintettél néz körbe és üdvözli a ház népét.*
-Jó reggelt.
*Meglepődve veszi tudomásul, hogy Qeron sehol, de gyorsan összeáll a kép, mikor meglátja a Meropeával csevegő Gradakot.*
~Azt hiszem akkor már erre is figyelnem kell.~
*Jegyzi meg magában, miközben a szokásos helyére, a terem túlsó sarkába igyekszik.*
*Gwador az előző esti forgatagtól függetlenül pontosan úgy aludt, ahogy máskor. Érzi- persze, hogy érzi a történtek súlyát, de az nem rá nehezedik, hanem a Kismacskára, és a Sillerforwokra. Az idősödő harcos idegen névként emlegeti magában a dicső nevet, és szégyen-nem szégyen, a család örömét és bánatát sem tudja úgy átérezni, ahogy illene. Jelenléte sokkal személyesebb okokra vezethető vissza, amit a sírba visz magával. Szégyennel, gyásszal és reményvesztetten ébred minden hajnalban, már-már hiányolná, ha nem így volna. Csak ilyenkor tud maga lenni. Nem egyedül, hanem önmaga. Ha kilép a hálószobája ajtaján, felölti álarcát, ami talán épp annyira hivatott a külvilágot takarni befelé, mint viselője arcát kifelé. A széke, amely mióta a szobába költözött az őszülő lovag, az íróasztal helyett az ablak előtt áll most is hűvösen díszeleg a felkelő nap sugarai alatt. Gwador még hálóruhájában átteszi magát a szokásos reggeli önutálat helyszínéül szolgáló ülőalkalmatosságba. Egész addig bámulja a gazdagnegyed díszes téglaházai fölött gomolygó füstöt, amíg meg nem hallja az első lépteket a folyosó felől.*
~Szokatlan időpont.~
*Jegyzi meg magában, hisz Qeron ébredése olyan pontos és kiszámítható, hogy már egy perccel azelőtt tudja, mikor fog kikanyarodni a Hall fölé, mint ő maga. A könnyű léptű lányokra sosem figyel fel, annyira már rég nem élesek az érzékei. Most azonban nem a másod unokatestvér lépteit hallja, maga sem tudja, hogy az ajtó előtt a tegnap hazatért hős testőrlovag ténfereg, de szokásához híven, az után, akit Qeronnak hisz egy perccel maga is szokásos napközbeni viseletében, színben a háza szimbólumához illő ruházatban, fekete vászonnadrágban és sötét szürke ingben áll meg ajtaja előtt, és egy nagy sóhajjal lenyomja a kilincset.*
*Az étkező felé veszi az irányt, ahogy ilyenkor a ház népének illik. A szobában ő lehetett az omladozó Gonrod torony utolsó ép boltíve, de az ajtót behajtotta maga mögött, ő most már Gwador, a Sillerforw ház... kije is? Minden méterrel egyre határozottabban lép, s mire a nagycsarnok ajtajához ér, már megszokott, nehéz léptekkel, lendületesen lépi át a küszöböt, merev, már-már szigorú tekintettél néz körbe és üdvözli a ház népét.*
-Jó reggelt.
*Meglepődve veszi tudomásul, hogy Qeron sehol, de gyorsan összeáll a kép, mikor meglátja a Meropeával csevegő Gradakot.*
~Azt hiszem akkor már erre is figyelnem kell.~
*Jegyzi meg magában, miközben a szokásos helyére, a terem túlsó sarkába igyekszik.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 15:51:57
Üzenet elküldve: 2016-08-26 15:51:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Reggeli a Nagyteremben//
//Meropea//
*A kérdésre elmosolyodik. Persze, miért is ismerné, hiszen mikor legutóbb a házban ébredt, Meropea még a párnák között durmolt. Úgy dönt, megenged magának egy kis viccet.*
-A szokás hatalma, Úrnő. A katona korán kel, a testőr le sem fekszik.
*Úgy érzi magát, mint akinek kivettek egy nagyobb darabot a jobb combjából és fájdalommal töltötték volna fel a lyukat. De ezt, ha megnyúzzák, se vallja be.*
-Köszönöm, Úrnő. *Egy pillanatra elbizonytalanodik, szabad ilyet? Az Úr is kínálta hellyel, de sosem maga mellett. Meropea pedig ráadásul nő. De visszautasíthat egy ilyen kérést? ~Ehh, protokoll és szokások útvesztője! A Kismacska hellyel kínált, mert tudja, hogy fáj a lábam, hát leülök.~ Kardját lecsatolja az övéről és jobb kéz felől a kerevetnek támasztja, aztán letelepszik.*
-Jobban vagyok, de még sok időbe telik, mire teljesen egészséges leszek. *Elgondolkozik, hogy elkezdjen-e a csatáról, de aztán úgy dönt, ha az Úrnő kíváncsi valamire, meg fogja kérdezni. Ha megnyúlna a csönd, majd kérdez az elmúlt hónapokról.*
//Reggeli a Nagyteremben//
//Meropea//
*A kérdésre elmosolyodik. Persze, miért is ismerné, hiszen mikor legutóbb a házban ébredt, Meropea még a párnák között durmolt. Úgy dönt, megenged magának egy kis viccet.*
-A szokás hatalma, Úrnő. A katona korán kel, a testőr le sem fekszik.
*Úgy érzi magát, mint akinek kivettek egy nagyobb darabot a jobb combjából és fájdalommal töltötték volna fel a lyukat. De ezt, ha megnyúzzák, se vallja be.*
-Köszönöm, Úrnő. *Egy pillanatra elbizonytalanodik, szabad ilyet? Az Úr is kínálta hellyel, de sosem maga mellett. Meropea pedig ráadásul nő. De visszautasíthat egy ilyen kérést? ~Ehh, protokoll és szokások útvesztője! A Kismacska hellyel kínált, mert tudja, hogy fáj a lábam, hát leülök.~ Kardját lecsatolja az övéről és jobb kéz felől a kerevetnek támasztja, aztán letelepszik.*
-Jobban vagyok, de még sok időbe telik, mire teljesen egészséges leszek. *Elgondolkozik, hogy elkezdjen-e a csatáról, de aztán úgy dönt, ha az Úrnő kíváncsi valamire, meg fogja kérdezni. Ha megnyúlna a csönd, majd kérdez az elmúlt hónapokról.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 14:49:37
Üzenet elküldve: 2016-08-26 14:49:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Reggeli a Nagyteremben//
*Meropea elmélyed a könyvben, így nem is hallja meg a közelgő lépteket.
Azt pedig nem is feltételezné, hogy a konyhában maga Lyvänar lehet. Nem mintha a nő nem volna koránkelő, főképp, mivel annyi teendője van a háznál, de hozzá szokott már, hogy Venna az, aki mindig itt van már ilyenkor, mert elkezdi előkészíteni a terepet a reggelihez.
Általában mire felébred a ház népe, már az asztalon várja őket a sok finomság, és mire végeznek az étkezéssel, addigra már a cselédek is elvégezték az olyan teendőiket, mint az ágyak megvetése valamint az ágyneműk áthúzása, az éjjeli edények ürítése, és a szobák kiszellőztetése.
De most még minden csendes, szokatlanul csendes.
Ám olyan érzése támad a lánynak, mintha valaki őt nézné. Felpillant a megsárgult lapokról, és ekkor köszönti is őt az ajtóban álló férfi. Gradak az. Ilyen korán? Hiszen tegnap este még alig állt a lábán.*
- Gradak!
*Meropea kiegyenesedik, és leteszi a könyvet a kis asztalkára.*
- Neked is jó reggelt! *mosolyodik el egy kicsit.*
- Hogy hogy ébren vagy ilyen korai órán? *kérdezi eztán őszinte meglepetéssel az arcán. Nem beszél hangosan, csak éppen annyira, hogy a férfi meghallja, amit mond.*
- Hogy érzed magad? *érdeklődik eztán a másik egészségi állapotáról.*- Gyere, foglalj helyet.
*Miért ne hívhatná oda magához? Látta régen atyját is beszélgetni itt a személyzet egy-egy tagjával olykor. Akkor Ő miért bánna másként velük?
Ráadásul a férfi ha jól van, ha nem, tegnap este még nagyon nem volt jól, így nem volna tanácsos sokat ácsorognia. Most még egyelőre legalábbis biztosan nem.*
//Reggeli a Nagyteremben//
*Meropea elmélyed a könyvben, így nem is hallja meg a közelgő lépteket.
Azt pedig nem is feltételezné, hogy a konyhában maga Lyvänar lehet. Nem mintha a nő nem volna koránkelő, főképp, mivel annyi teendője van a háznál, de hozzá szokott már, hogy Venna az, aki mindig itt van már ilyenkor, mert elkezdi előkészíteni a terepet a reggelihez.
Általában mire felébred a ház népe, már az asztalon várja őket a sok finomság, és mire végeznek az étkezéssel, addigra már a cselédek is elvégezték az olyan teendőiket, mint az ágyak megvetése valamint az ágyneműk áthúzása, az éjjeli edények ürítése, és a szobák kiszellőztetése.
De most még minden csendes, szokatlanul csendes.
Ám olyan érzése támad a lánynak, mintha valaki őt nézné. Felpillant a megsárgult lapokról, és ekkor köszönti is őt az ajtóban álló férfi. Gradak az. Ilyen korán? Hiszen tegnap este még alig állt a lábán.*
- Gradak!
*Meropea kiegyenesedik, és leteszi a könyvet a kis asztalkára.*
- Neked is jó reggelt! *mosolyodik el egy kicsit.*
- Hogy hogy ébren vagy ilyen korai órán? *kérdezi eztán őszinte meglepetéssel az arcán. Nem beszél hangosan, csak éppen annyira, hogy a férfi meghallja, amit mond.*
- Hogy érzed magad? *érdeklődik eztán a másik egészségi állapotáról.*- Gyere, foglalj helyet.
*Miért ne hívhatná oda magához? Látta régen atyját is beszélgetni itt a személyzet egy-egy tagjával olykor. Akkor Ő miért bánna másként velük?
Ráadásul a férfi ha jól van, ha nem, tegnap este még nagyon nem volt jól, így nem volna tanácsos sokat ácsorognia. Most még egyelőre legalábbis biztosan nem.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-08-26 11:25:23
Üzenet elküldve: 2016-08-26 11:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Reggeli a Nagyteremben//
*Lyvänar számára is mozgalmas napok voltak az utóbbiak, és különösen sok izgalom jutott az előző estére. Jelentősen gyarapodott a ház lakóinak száma, ami még több feladatot és odafigyelést igényel majd. Este azonban már nem aggódott semmi miatt. Szívét kitöltötte az öröm, hogy Gradak hazatért és ettől mindent sokkal derűsebben látott. Hamar mély álomba zuhant, de a zavartalan pihenés nem tartott sokáig. Zavaros álmok kezdtek felrémleni, amik eleinte buja izgatottsággal töltötték meg, de aztán átfordultak félelmetes képekbe. Gradakot látta egy mező közepén. Az eget fekete füst takarta el, a földet vörösre festette a kiontott vér, és Gradak körül egyre több élőholt gyülekezett. A sorokban ismerős arcokat is látott, de szemükben nem csillogott a régi fény, csupán tompán nyomultak egyre közelebb a bátor harcoshoz, aki hiába küzdött, lassan elnyelte őt a holtak tengere.*
-Neee!
*Kell egy két perc, hogy Lyv összeszedje magát, felismerje, hogy hol van és lecsillapítsa zihálását. Hevesen verő szívére teszi a kezét, és érzi, hogy ruhája is verejtékben úszik.*
~Itthon van, és él. Nyugalom.~
*Kis idő után azért sikerül annyira összeszednie magát, hogy biztonsággal kimászik az ágyból, a mosdótálnál felfrissíti magát és felveszi az egyik jobb állapotban lévő, zöld ruháját. Kikeféli összegubancolódott tincseit, majd újra fonja a haját és mikor úgy ítéli szalonképes a végeredmény, halkan kilép és megállva fülel a ház neszeire.*
~Csend. Nagyon jó. Mindenki alszik még.~
*Lyv a nappal együtt kel, így általában mindenki mást megelőz. Halk léptekkel lemegy a konyhába és mivel azt is üresen találja, elkezdi elkészíteni a reggeli teát. Közben ki-ki néz az ablakon és a gondolatai elkalandoznak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.26 23:51:31, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák javítása.
//Reggeli a Nagyteremben//
*Lyvänar számára is mozgalmas napok voltak az utóbbiak, és különösen sok izgalom jutott az előző estére. Jelentősen gyarapodott a ház lakóinak száma, ami még több feladatot és odafigyelést igényel majd. Este azonban már nem aggódott semmi miatt. Szívét kitöltötte az öröm, hogy Gradak hazatért és ettől mindent sokkal derűsebben látott. Hamar mély álomba zuhant, de a zavartalan pihenés nem tartott sokáig. Zavaros álmok kezdtek felrémleni, amik eleinte buja izgatottsággal töltötték meg, de aztán átfordultak félelmetes képekbe. Gradakot látta egy mező közepén. Az eget fekete füst takarta el, a földet vörösre festette a kiontott vér, és Gradak körül egyre több élőholt gyülekezett. A sorokban ismerős arcokat is látott, de szemükben nem csillogott a régi fény, csupán tompán nyomultak egyre közelebb a bátor harcoshoz, aki hiába küzdött, lassan elnyelte őt a holtak tengere.*
-Neee!
*Kell egy két perc, hogy Lyv összeszedje magát, felismerje, hogy hol van és lecsillapítsa zihálását. Hevesen verő szívére teszi a kezét, és érzi, hogy ruhája is verejtékben úszik.*
~Itthon van, és él. Nyugalom.~
*Kis idő után azért sikerül annyira összeszednie magát, hogy biztonsággal kimászik az ágyból, a mosdótálnál felfrissíti magát és felveszi az egyik jobb állapotban lévő, zöld ruháját. Kikeféli összegubancolódott tincseit, majd újra fonja a haját és mikor úgy ítéli szalonképes a végeredmény, halkan kilép és megállva fülel a ház neszeire.*
~Csend. Nagyon jó. Mindenki alszik még.~
*Lyv a nappal együtt kel, így általában mindenki mást megelőz. Halk léptekkel lemegy a konyhába és mivel azt is üresen találja, elkezdi elkészíteni a reggeli teát. Közben ki-ki néz az ablakon és a gondolatai elkalandoznak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.26 23:51:31, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396