Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:26:30
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
~Úgy érzem, hogy ez a nap soha nem akar véget érni.~
*Mélyet sóhajt, ahogy leér a konyhába és egy pillanatra megáll az ismerős bútorok között. Szeret itt lenni. Otthonosan érzi magát a sülő ételek, és a mindig melegedő tea gőzében. Most azonban még nincs ideje álmodozni, ezért tálcát készít az asztalra és már indulna a kamra felé, amikor Venna lép a konyhába.*
~A drága Venna... Aki anyám helyett anyám lett.~
*Szeretetteljes, meleg mosoly kúszik az arcára és minden figyelmeztetés nélkül a nőhöz lép, és megöleli azt. Szorosan köré fonja a karjait, és arcát a hajába fúrja, mint gyermek az anyja karjai közt.*
-Úgy örülök, hogy vissza jöttél.
*Csak ennyit mond, és nem is kell többet. Venna finom mozdulattal megsimogatja a hátát, és türelmesen vár, míg Lyv úgy érzi, készen áll, hogy elengedje. Nem sűrűn fordul ez elő, de tudja, hogy a lánynak néha szüksége van erre. Vagy valamiféle anyai szeretetre. Nem is szól semmit, csak vár, és simogatja. Végül nagy sóhajjal Lyv kibontakozik az ölelésből és könnyes szemmel néz a nőre.*
-Köszönöm.
*Mondja halkan, aztán el is fordul és mintha semmi nem történt volna, elkezdi összeszedni a tálcára amiket fel szeretne vinni. Hiányzik az édesanyja, különösen ilyenkor, mikor ennyi minden történik és neki folyton résen kell lennie. És persze nem csak a feszültséget nehéz elviselni. Jó lenne valakinek mesélni Gradakról is. Megbeszélni valakivel, hogy mit érez iránta és a férfi érzéseit is kivesézné. Valakivel, aki megérti, aki szereti, és mellette áll, aki támogatja és tanáccsal látja el. De Venna, bármennyire szereti is, nem az anyja, így Lyvnek minden új érzéssel és tapasztalattal egyedül kell megbirkóznia. Érzi, hogy nem tudja már visszafogni a kósza könnycseppeket, amik kiszöknek a szeme sarkából, ezért megköszörüli a torkát, és háttal állva a nőnek megszólítja, úgy téve, mintha nagyon fontos lenne, amit éppen csinál, és nem tudna felé fordulni.*
-Tudnál hozni valami kis húst? Nem kell nagy, bármilyen jó. Nyers, füstölt, vagy maradék. Köszönöm.
*Míg a nő kimegy, gyorsan letörli az arcát és mire Venna visszatér, már újra derűs mosollyal veszi el a tányért, és egy utolsó ellenőrzés és leltár után vissza indul a tálcával a tárgyalóba, de mielőtt kilép, még hátra szól a válla felett.*
-Mindjárt visszajövök és segítek a vacsoránál.
~Úgy érzem, hogy ez a nap soha nem akar véget érni.~
*Mélyet sóhajt, ahogy leér a konyhába és egy pillanatra megáll az ismerős bútorok között. Szeret itt lenni. Otthonosan érzi magát a sülő ételek, és a mindig melegedő tea gőzében. Most azonban még nincs ideje álmodozni, ezért tálcát készít az asztalra és már indulna a kamra felé, amikor Venna lép a konyhába.*
~A drága Venna... Aki anyám helyett anyám lett.~
*Szeretetteljes, meleg mosoly kúszik az arcára és minden figyelmeztetés nélkül a nőhöz lép, és megöleli azt. Szorosan köré fonja a karjait, és arcát a hajába fúrja, mint gyermek az anyja karjai közt.*
-Úgy örülök, hogy vissza jöttél.
*Csak ennyit mond, és nem is kell többet. Venna finom mozdulattal megsimogatja a hátát, és türelmesen vár, míg Lyv úgy érzi, készen áll, hogy elengedje. Nem sűrűn fordul ez elő, de tudja, hogy a lánynak néha szüksége van erre. Vagy valamiféle anyai szeretetre. Nem is szól semmit, csak vár, és simogatja. Végül nagy sóhajjal Lyv kibontakozik az ölelésből és könnyes szemmel néz a nőre.*
-Köszönöm.
*Mondja halkan, aztán el is fordul és mintha semmi nem történt volna, elkezdi összeszedni a tálcára amiket fel szeretne vinni. Hiányzik az édesanyja, különösen ilyenkor, mikor ennyi minden történik és neki folyton résen kell lennie. És persze nem csak a feszültséget nehéz elviselni. Jó lenne valakinek mesélni Gradakról is. Megbeszélni valakivel, hogy mit érez iránta és a férfi érzéseit is kivesézné. Valakivel, aki megérti, aki szereti, és mellette áll, aki támogatja és tanáccsal látja el. De Venna, bármennyire szereti is, nem az anyja, így Lyvnek minden új érzéssel és tapasztalattal egyedül kell megbirkóznia. Érzi, hogy nem tudja már visszafogni a kósza könnycseppeket, amik kiszöknek a szeme sarkából, ezért megköszörüli a torkát, és háttal állva a nőnek megszólítja, úgy téve, mintha nagyon fontos lenne, amit éppen csinál, és nem tudna felé fordulni.*
-Tudnál hozni valami kis húst? Nem kell nagy, bármilyen jó. Nyers, füstölt, vagy maradék. Köszönöm.
*Míg a nő kimegy, gyorsan letörli az arcát és mire Venna visszatér, már újra derűs mosollyal veszi el a tányért, és egy utolsó ellenőrzés és leltár után vissza indul a tálcával a tárgyalóba, de mielőtt kilép, még hátra szól a válla felett.*
-Mindjárt visszajövök és segítek a vacsoránál.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-24 23:58:27
Üzenet elküldve: 2016-12-24 23:58:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kertben sétálgat, de nem igazán néz a lábai elé. Még a hídon is úgy megy keresztül hogy észre se veszi, teljesen a gondolataiba merül. Az alkímia bizony nem egy könnyű tudomány pláne nem azoknak, akik úttörő szerepet kívánnak vállalni a szakmában. Még motyog is halkan ahogy próbál megoldást találni a problémára amibe ütközött, pedig elviekben sikerülnie kellett volna a főzetnek amivel manapság kísérletezik, mégis eredménytelenül önthette ki az egészet. De hol hibázott? Mi hiányozhat? Mit ronthatott el? Vagy már az elképzelés, az elmélet is hibás? Újra és újra végigjár minden lehetőséget, még a hidegről is megfeledkezik közben, és csak rója a köröket a még télen is szép rendben tartott hatalmas hátsókertben.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:34:31
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:34:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Odalent az előtérben, majd fel a Tárgyalóba//
*Inkább nem kommentálja a férfi reakcióját. Vissza tudna vágni, de csak felesleges feszültségkeltés lenne, kötözködés, holott pont azt mondja hogy ő is védené a háznépet.*
- Köszönöm.
*Inkább ennyivel nyugtázza az egészet.*
- Nem szokásunk megmotozni a vendégeinket. És semmi gond, majd visszaszokik.
*Meri feltételezni hogy ha "elszokott", akkor volt olyan idő amikor még ismerte a szokásokat.*
~Kezet is foghatna Araccal...~
*Amíg Lyvanar beszél végigfuttatja tekintetét a mélységin is, legalábbis annak véli, nem találkozott még félvérrel a feketék fajtájából. Hallott a létezésükről és arról is hogy rettentő ritka az ilyesmi, nincs oka feltételezni hogy pont egy keverékkel vetette össze a sors. Első ránézésre máris szimpatikusabb mint Leon, de a csendes-rendes viselkedése miatt egy kicsit gyanús is. Leonnal legalább már tudja hányadán állnak, de a nő még rejtély. Majd odafent Meropea kikérdezi, inkább visszafordítja tekintetét a férfi és a patkánya felé. A maga részéről inkább kutyás, de úri körökben volt már dolga görényekkel és egzotikusabb állatokkal is. Patkányokkal kevés tapasztalata van, leginkább hallomásból, olvasni nem szokott ilyesmit. Jól neveltnek és ápoltnak tűnik, így megtűri egyelőre. Egy karmozdulattal teszi egyértelművé hogy Lyvanart is és a vendégeket is előreengedi a lépcsőn felfelé a tárgyalóba menet, ő hátulról zárja a sort. Igazán nem tart otthonában támadástól, de ettől függetlenül valamivel nyugodtabb így, hiszen mégis ez a sorrend a lehető legbiztonságosabb. A lépcső funkciójából adódóan elkerülhetetlen ilyenkor a szintkülönbség az egyének között és nemesi neveltetés ide vagy oda, önkéntelenül is végignéz a félvéren hátulról. Persze csak annak biztos tudatában hogy leghátul senki sem kaphatja el a tekintetét és még így is csak egy futó pillanat az egész, sokkal inkább szenteli a figyelmét a rágcsálónak, nehogy meglépjen és eltűnjön a villában. Lyvanar intézi odafent a bejelentést, Qeron továbbra is a sor végén várja hogy Meropea behívja őket és ugyancsak utolsóként lép be a terembe amikor ez megtörténik, az ajtót becsukva maga után. Itt azonban nem áll meg, szépen körbesétál a főasztal túloldalára és helyet foglal végre Meropea mellett.*
- A hölgy Fragora Risztin, ha minden igaz íjászként szeretne a ház szolgálatába állni. Az úr pedig Leon Descobrat, Gradak már mesélt róla és kezeskedett érte, ő is a szolgálatait jött felajánlani.
*Röviden azért összefoglalja Meropeának a fontos tényeket, innentől viszont átadja neki a terepet.*
*Inkább nem kommentálja a férfi reakcióját. Vissza tudna vágni, de csak felesleges feszültségkeltés lenne, kötözködés, holott pont azt mondja hogy ő is védené a háznépet.*
- Köszönöm.
*Inkább ennyivel nyugtázza az egészet.*
- Nem szokásunk megmotozni a vendégeinket. És semmi gond, majd visszaszokik.
*Meri feltételezni hogy ha "elszokott", akkor volt olyan idő amikor még ismerte a szokásokat.*
~Kezet is foghatna Araccal...~
*Amíg Lyvanar beszél végigfuttatja tekintetét a mélységin is, legalábbis annak véli, nem találkozott még félvérrel a feketék fajtájából. Hallott a létezésükről és arról is hogy rettentő ritka az ilyesmi, nincs oka feltételezni hogy pont egy keverékkel vetette össze a sors. Első ránézésre máris szimpatikusabb mint Leon, de a csendes-rendes viselkedése miatt egy kicsit gyanús is. Leonnal legalább már tudja hányadán állnak, de a nő még rejtély. Majd odafent Meropea kikérdezi, inkább visszafordítja tekintetét a férfi és a patkánya felé. A maga részéről inkább kutyás, de úri körökben volt már dolga görényekkel és egzotikusabb állatokkal is. Patkányokkal kevés tapasztalata van, leginkább hallomásból, olvasni nem szokott ilyesmit. Jól neveltnek és ápoltnak tűnik, így megtűri egyelőre. Egy karmozdulattal teszi egyértelművé hogy Lyvanart is és a vendégeket is előreengedi a lépcsőn felfelé a tárgyalóba menet, ő hátulról zárja a sort. Igazán nem tart otthonában támadástól, de ettől függetlenül valamivel nyugodtabb így, hiszen mégis ez a sorrend a lehető legbiztonságosabb. A lépcső funkciójából adódóan elkerülhetetlen ilyenkor a szintkülönbség az egyének között és nemesi neveltetés ide vagy oda, önkéntelenül is végignéz a félvéren hátulról. Persze csak annak biztos tudatában hogy leghátul senki sem kaphatja el a tekintetét és még így is csak egy futó pillanat az egész, sokkal inkább szenteli a figyelmét a rágcsálónak, nehogy meglépjen és eltűnjön a villában. Lyvanar intézi odafent a bejelentést, Qeron továbbra is a sor végén várja hogy Meropea behívja őket és ugyancsak utolsóként lép be a terembe amikor ez megtörténik, az ajtót becsukva maga után. Itt azonban nem áll meg, szépen körbesétál a főasztal túloldalára és helyet foglal végre Meropea mellett.*
- A hölgy Fragora Risztin, ha minden igaz íjászként szeretne a ház szolgálatába állni. Az úr pedig Leon Descobrat, Gradak már mesélt róla és kezeskedett érte, ő is a szolgálatait jött felajánlani.
*Röviden azért összefoglalja Meropeának a fontos tényeket, innentől viszont átadja neki a terepet.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:25:28
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tárgyaló//
*A tárgyaló előtt szembe fordul a vendégekkel és figyelmesen várja a válaszokat.*
-Azonnal hozom.
*Biccent Leon felé, Risztin szavai hallatán pedig még hozzáteszi.*
-A tárgyalóban ha minden igaz, még találtok az asztalon süteményt.
*Ha nem intéznek hozzá további kéréseket, ajtót nyit nekik, és meg is áll az ajtóban. Kissé meghajolva már mondja is határozott hangon a bejelentést.*
-Úrnőm, meghoztam a vendégeinket.
*Egyik kezével széles mozdulatot téve invitálja beljebb az érkezőket, majd ha az Úrnő nem rendelkezik másként, ő maga kilép az ajtón és a konyhába siet, hogy friss vizet forraljon a teának, és húst kerítsen a jószágnak.*
*A tárgyaló előtt szembe fordul a vendégekkel és figyelmesen várja a válaszokat.*
-Azonnal hozom.
*Biccent Leon felé, Risztin szavai hallatán pedig még hozzáteszi.*
-A tárgyalóban ha minden igaz, még találtok az asztalon süteményt.
*Ha nem intéznek hozzá további kéréseket, ajtót nyit nekik, és meg is áll az ajtóban. Kissé meghajolva már mondja is határozott hangon a bejelentést.*
-Úrnőm, meghoztam a vendégeinket.
*Egyik kezével széles mozdulatot téve invitálja beljebb az érkezőket, majd ha az Úrnő nem rendelkezik másként, ő maga kilép az ajtón és a konyhába siet, hogy friss vizet forraljon a teának, és húst kerítsen a jószágnak.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-06 07:20:25
Üzenet elküldve: 2016-12-06 07:20:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Odalent az előtérben//
*Mikor megkínálják azt visszautasítja Risztin, hiszen, egyikre szorul rá, meg furcsa is, hogy mindennemű ellenszolgáltatás cserébe bármit is kapjon. Nem ehhez szokott egész életében.*
- Nem. Köszönöm.
~ Sosem hittem volna, hogy egy nemesi családnál vállalok munkát; önszántamból.~
*De akkor miért ment bele Risztin? Talán azért, mert Hűséges Lyvänarban valamit meglátott? Vagy szimplán, azért, mert a kíváncsiság hajtotta, a félsötételfet? Mindenesetre ismételten egy "gazdag" családnál kötött ki.
Nincsenek jó emlékei erről az egészről. Vagyonnak ára van, és a hatalom felelősséggel jár. Ennek pedig semmi köze sincs az életkorhoz. Sors már csak ilyen. Vagy jobban mondva, a Karma ebben a világban is jelen van?
Az utóbbi csatája óta megváltozott Risztin jelleme, valahogy nem olyan bőbeszédű mostanság. Egy célt keres amivel betöltheti azt a hatalmas űrt.
Elveszteni életünk értelmét, majd újat keresni, ez lehetséges, és mi lesz a következménye? Az idő senki kedvéért nem áll meg, menni kell tovább, nincs értelme megállni és siránkozni.
Na de elég legyen legyen ebből a felesleges szócséplésből, most itt van, és a mának kell kélni úgy, hogy a jövőben semmit se bánjunk meg.
Félvér egyelőre csak munka miatt van itt, mondhatni egy elfoglaltság lenne a számára. Neki _nincs_ kardja amit fel tudna ajánlani az úrnőnek, azonban, hogy mi lesz a jövőben? Ez rejtély.*
A hozzászólás írója (Fragora Risztin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 08:29:07
*Mikor megkínálják azt visszautasítja Risztin, hiszen, egyikre szorul rá, meg furcsa is, hogy mindennemű ellenszolgáltatás cserébe bármit is kapjon. Nem ehhez szokott egész életében.*
- Nem. Köszönöm.
~ Sosem hittem volna, hogy egy nemesi családnál vállalok munkát; önszántamból.~
*De akkor miért ment bele Risztin? Talán azért, mert Hűséges Lyvänarban valamit meglátott? Vagy szimplán, azért, mert a kíváncsiság hajtotta, a félsötételfet? Mindenesetre ismételten egy "gazdag" családnál kötött ki.
Nincsenek jó emlékei erről az egészről. Vagyonnak ára van, és a hatalom felelősséggel jár. Ennek pedig semmi köze sincs az életkorhoz. Sors már csak ilyen. Vagy jobban mondva, a Karma ebben a világban is jelen van?
Az utóbbi csatája óta megváltozott Risztin jelleme, valahogy nem olyan bőbeszédű mostanság. Egy célt keres amivel betöltheti azt a hatalmas űrt.
Elveszteni életünk értelmét, majd újat keresni, ez lehetséges, és mi lesz a következménye? Az idő senki kedvéért nem áll meg, menni kell tovább, nincs értelme megállni és siránkozni.
Na de elég legyen legyen ebből a felesleges szócséplésből, most itt van, és a mának kell kélni úgy, hogy a jövőben semmit se bánjunk meg.
Félvér egyelőre csak munka miatt van itt, mondhatni egy elfoglaltság lenne a számára. Neki _nincs_ kardja amit fel tudna ajánlani az úrnőnek, azonban, hogy mi lesz a jövőben? Ez rejtély.*
A hozzászólás írója (Fragora Risztin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 08:29:07
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-03 10:01:08
Üzenet elküldve: 2016-12-03 10:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Odalent az előtérben//
*Amint megtörtént fegyverének letétele, elmagyarázzák neki, hogy merre kell menni, hogy az Úrnőhöz jusson. Mivel ő ezért jött ide, nem foglalkozik többet mással, elindul a megfelelő irányba. Eközben kapja meg a kérdést, hogy szeretne-e valami frissítőt.* ~Eh, pedig megfogadtam, hogy nem iszok! Bírd ki Leon!~ *Nyel egyet, mert szájában összefutott a nyál is a gondolatra. Utoljára több órája ivott, és már egészen kívánja a szervezete az alkoholt.*
-Hát, ha nem túl nagy kérés, hölgyem, egy kis pohár rum... *Azonban a mondatot nem fejezi be, hanem nyel még egyet, és helyesbít.*
-Egy kevés bot, teával nagyon jól esne, köszönöm! *Ropogtatja meg ujjait. ~Így, így! Nem szabad rögtön rossz benyomást kelteni, ezek úri népek! Nem lesz semmi baj!~ *Hálás tekintettel néz a lányra. Eddig eszébe sem jutott az ital, de ha már így kínálják, egyszerűen nem tudja visszautasítani. ~Valamit kezdened kell ezzel, te szerencsétlen! Már nem a hajón vagy, hogy azt tegyél amit akarsz.~ *Ezután idegességét próbálja leplezni elég nagy sikerrel. Mosolyogva pillant a mélységire, akivel eddig nem túl sokat törődött. A ház maga nem túlzottan nyűgözi le. Régen, gyerekcsőszként dolgozott már nagyobb és ragyogóbb villában is. Eközben rágcsálója elkezd dörgölőzni az arcához, miközben apró lábait rakosgatja a férfi vállán.*
-Egy falat húst is szeretnék neki. Hálás lennék érte. *Vakargatja meg Patkány hátát.*
*Amint megtörtént fegyverének letétele, elmagyarázzák neki, hogy merre kell menni, hogy az Úrnőhöz jusson. Mivel ő ezért jött ide, nem foglalkozik többet mással, elindul a megfelelő irányba. Eközben kapja meg a kérdést, hogy szeretne-e valami frissítőt.* ~Eh, pedig megfogadtam, hogy nem iszok! Bírd ki Leon!~ *Nyel egyet, mert szájában összefutott a nyál is a gondolatra. Utoljára több órája ivott, és már egészen kívánja a szervezete az alkoholt.*
-Hát, ha nem túl nagy kérés, hölgyem, egy kis pohár rum... *Azonban a mondatot nem fejezi be, hanem nyel még egyet, és helyesbít.*
-Egy kevés bot, teával nagyon jól esne, köszönöm! *Ropogtatja meg ujjait. ~Így, így! Nem szabad rögtön rossz benyomást kelteni, ezek úri népek! Nem lesz semmi baj!~ *Hálás tekintettel néz a lányra. Eddig eszébe sem jutott az ital, de ha már így kínálják, egyszerűen nem tudja visszautasítani. ~Valamit kezdened kell ezzel, te szerencsétlen! Már nem a hajón vagy, hogy azt tegyél amit akarsz.~ *Ezután idegességét próbálja leplezni elég nagy sikerrel. Mosolyogva pillant a mélységire, akivel eddig nem túl sokat törődött. A ház maga nem túlzottan nyűgözi le. Régen, gyerekcsőszként dolgozott már nagyobb és ragyogóbb villában is. Eközben rágcsálója elkezd dörgölőzni az arcához, miközben apró lábait rakosgatja a férfi vállán.*
-Egy falat húst is szeretnék neki. Hálás lennék érte. *Vakargatja meg Patkány hátát.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:17:37
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:17:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Örül annak hogy Arac ennyit tud beszélni, mindig szerette hallgatni más emberek meséit, más tájakról, életekről, világokról... Csak ő maga nem sokat tud hozzátenni, hiszen Arthenior utcáin kívül nem sokról mesélhetne, talán csak arról az egy-két alkalomról amikor elkóborolt a közeli erdőbe.*
- Nem hiszem hogy a vesztedbe küldenének, nem olyannak ismertem meg őket.
*A nemesektől persze bármi kitelik, talán inkább magát szeretné nyugtatni ezzel, szeretné hinni hogy végre jó helyre keveredett. A dicséretet hallva inkább csak elfordul és a föld felé vigyorog pironkodva, megvonja a vállát, nem tudja mit mondhatna.*
- Nekem már volt alkalmam bizonyítani, majd lesz neked is.
*Legalább Gradaknak tudott segíteni amikor visszaérkezett, persze annál jóval erősebb bájitalokat is el tud készíteni ha szükséges. Az ork és a szajha meséje már kevésbé kedves téma a számára, egyrészt mindig is igyekezett kerülni az erőszakot, másrészt az örömlányokról is megvan a maga véleménye. Neki aztán senki nem mondhatja, hogy "nem volt más lehetősége", pontosan tudja hogy van, csak az jóval nehezebb... A sorozatos dicséret miatt már kezdi magát egy kissé kellemetlenül érezni, de csak vigyorogni tud szégyenlősen, nincs hozzászokva az ilyesmihez. Ebből próbálja kimenteni magát a séta említésével, és csodák-csodájára Arac váratlanul lelkesen reagál az ötletre.*
- Persze, odakint majd megvárlak.
*Arcára közben már állandósult a széles mosoly.*
- Én körbe megyek, találkozunk az utcán.
*Ezzel vállnak el még a Sillerforw villa hátsó ajtajánál, ahol a férfi az épületbe, a tündér pedig körbe az előkertbe, és onnan ki a gazdagnegyedbe folytatja az útját.*
// Arac //
*Örül annak hogy Arac ennyit tud beszélni, mindig szerette hallgatni más emberek meséit, más tájakról, életekről, világokról... Csak ő maga nem sokat tud hozzátenni, hiszen Arthenior utcáin kívül nem sokról mesélhetne, talán csak arról az egy-két alkalomról amikor elkóborolt a közeli erdőbe.*
- Nem hiszem hogy a vesztedbe küldenének, nem olyannak ismertem meg őket.
*A nemesektől persze bármi kitelik, talán inkább magát szeretné nyugtatni ezzel, szeretné hinni hogy végre jó helyre keveredett. A dicséretet hallva inkább csak elfordul és a föld felé vigyorog pironkodva, megvonja a vállát, nem tudja mit mondhatna.*
- Nekem már volt alkalmam bizonyítani, majd lesz neked is.
*Legalább Gradaknak tudott segíteni amikor visszaérkezett, persze annál jóval erősebb bájitalokat is el tud készíteni ha szükséges. Az ork és a szajha meséje már kevésbé kedves téma a számára, egyrészt mindig is igyekezett kerülni az erőszakot, másrészt az örömlányokról is megvan a maga véleménye. Neki aztán senki nem mondhatja, hogy "nem volt más lehetősége", pontosan tudja hogy van, csak az jóval nehezebb... A sorozatos dicséret miatt már kezdi magát egy kissé kellemetlenül érezni, de csak vigyorogni tud szégyenlősen, nincs hozzászokva az ilyesmihez. Ebből próbálja kimenteni magát a séta említésével, és csodák-csodájára Arac váratlanul lelkesen reagál az ötletre.*
- Persze, odakint majd megvárlak.
*Arcára közben már állandósult a széles mosoly.*
- Én körbe megyek, találkozunk az utcán.
*Ezzel vállnak el még a Sillerforw villa hátsó ajtajánál, ahol a férfi az épületbe, a tündér pedig körbe az előkertbe, és onnan ki a gazdagnegyedbe folytatja az útját.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-28 20:09:45
Üzenet elküldve: 2016-11-28 20:09:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Ajtón belül//
*Némán beljebb lép, és leadja az íját, habár nem mintha lövöldözne ész nélkül.
A Férfi megnyilvánulásán csak pislog, nem tudja hová rakni.*
~ Szabályokat be kell tartani, és nem megszegni.~
*Viszont Risztin semmilyen nemesi protokollt nem ismer, így remélhetőleg ezt elnézik neki. Furcsa ez a fényűzés ami az egész területet bejárja, csak némán ámul, hiába látott egy párat életében, így nem nagyon bőbeszédű, és Leon megnyilvánulását hamar elfelejti.
Valahogy nem vágyik az ilyesféle életre, mert ide eljutni, egyik vagy másik útvonalon nem könnyű. Ettől mindenképp megkíméli magát, amúgy sem egy uralkodónak való.*
~ Na, ez ami nekem sosem lesz.~
//Odalent az előtérben//
*Megpróbál nem le maradni, hiszen itt biztos eltévedne, odamegy ahová vezetik a többi majd úgyis kiderül útközben. Némán halad, ami az ő részéről azért elég nehéz. Legszívesebben beszélne, de valahogy nem jön ki hang a torkán.
Közben Lyvänar szavai járnak az eszében, hogy miért fogadott esküt.*
~ Egy személyt szolgálni.~
*Risztin arcáról, semmi sem olvasható le a csodálkozáson kívül, azonban a gondolatai merőben máshol járnak. Töpreng, miszerint milyen szolgálatot tud ajánlani Meropeának.*
~ Hűséget kell majd fogadnom?~
*Na ez a nem mindegy kérdés. Hiszen egyszer már ez megtörtént az ő részéről, és nem olyan, hogy egyik pillanatról a másikra meggondolja magát.*
~ Remélem nem fogok rossz benyomást kelteni, s ők sem fognak ítélkezni előre, mielőtt megismernének.~
*Jó hogy nem hallja a kis hölgy szavait, mert ha megint megismétli ezeket a szavakat, akkor azt nem fogja jó szemmel nézni. Amint megérkeznek a _váróterembe_ türelmesen vár, és csak akkor beszél, ha kérdezik. Hiába volt nemesi házban, mégis izgul.*
~ Nem szeretnék, még egy ilyen padlót fényesre sikálni.~
*Néz maga elé, és a szörnyű emlékek csak csak bevillannak, nem volt egy kellemes gyerekkora.*
*Némán beljebb lép, és leadja az íját, habár nem mintha lövöldözne ész nélkül.
A Férfi megnyilvánulásán csak pislog, nem tudja hová rakni.*
~ Szabályokat be kell tartani, és nem megszegni.~
*Viszont Risztin semmilyen nemesi protokollt nem ismer, így remélhetőleg ezt elnézik neki. Furcsa ez a fényűzés ami az egész területet bejárja, csak némán ámul, hiába látott egy párat életében, így nem nagyon bőbeszédű, és Leon megnyilvánulását hamar elfelejti.
Valahogy nem vágyik az ilyesféle életre, mert ide eljutni, egyik vagy másik útvonalon nem könnyű. Ettől mindenképp megkíméli magát, amúgy sem egy uralkodónak való.*
~ Na, ez ami nekem sosem lesz.~
//Odalent az előtérben//
*Megpróbál nem le maradni, hiszen itt biztos eltévedne, odamegy ahová vezetik a többi majd úgyis kiderül útközben. Némán halad, ami az ő részéről azért elég nehéz. Legszívesebben beszélne, de valahogy nem jön ki hang a torkán.
Közben Lyvänar szavai járnak az eszében, hogy miért fogadott esküt.*
~ Egy személyt szolgálni.~
*Risztin arcáról, semmi sem olvasható le a csodálkozáson kívül, azonban a gondolatai merőben máshol járnak. Töpreng, miszerint milyen szolgálatot tud ajánlani Meropeának.*
~ Hűséget kell majd fogadnom?~
*Na ez a nem mindegy kérdés. Hiszen egyszer már ez megtörtént az ő részéről, és nem olyan, hogy egyik pillanatról a másikra meggondolja magát.*
~ Remélem nem fogok rossz benyomást kelteni, s ők sem fognak ítélkezni előre, mielőtt megismernének.~
*Jó hogy nem hallja a kis hölgy szavait, mert ha megint megismétli ezeket a szavakat, akkor azt nem fogja jó szemmel nézni. Amint megérkeznek a _váróterembe_ türelmesen vár, és csak akkor beszél, ha kérdezik. Hiába volt nemesi házban, mégis izgul.*
~ Nem szeretnék, még egy ilyen padlót fényesre sikálni.~
*Néz maga elé, és a szörnyű emlékek csak csak bevillannak, nem volt egy kellemes gyerekkora.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 23:23:34
Üzenet elküldve: 2016-11-27 23:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
*Arac csak beszél és beszél, és csak az téríti magához, hogy Nixy nem szól közbe semmit. Talán túl sokat beszélt. Talán nem kellett volna ennyi mindent. Talán hiba volt megnyílnia. Inkább be is fejezi a mesélést. Valahol szégyelli magát, amiért ennyire sokat elárult a múltjáról. De már nincs mit tenni. Legalább elterelődik a téma. Habár először ismét rá.*
- Hallottad? *fordul a lány felé érdeklődve, és karjával megtámaszkodik a pad háttámlájának tetején.*
- Látod? Mondtam én, hogy az én fejem hull majd a porba. *sóhajt, de azért elnyom egy félmosolyt, még ha kissé szomorkás szemmel is.*
- Biztosra veszem, hogy elküldenek valami teljesen öngyilkos küldetésre, hogy ne legyen velem több gondjuk... én rólad csak azt hallottam, hogy nagyon ügyes vagy eddig, és ígéretes. Liorn mester mondta Meropea úrnőnek a minap. Meglátogatott téged az öreg, és lecsekkolta, hogy hogyan dolgozol, vagy mi? *vigyorodik el végre rendesen.*
- Látod, veled megvannak elégedve, és szerintem az úrnő kedvel is Téged. Engem... esetleg elvisel... mert van kardom, amihez értek valamicskét... vagyis szerintük valamicskét, mert még nem láttak harcolni. *tér vissza a jól ismert Arac.*- Qeron meg azt hiszi valami idióta bajkeverő vagyok, csak mer tlevágtam egy ork ujját valami koszos csehóban a szegény negyedben... az már lényegtelen, hogy az ork támadt rám, mert kiálltam egy lány mellett, akit kiakart dobatni, csak azért mert szajha.
*Sóhajtva pillant az ég felé.*
- Igen, hallottam az elődödről is, bár a nevére nem emlékszem... sok mindent lenyúlt azt tudom. Biztos köztük voltak a legjobbak. De ne aggódj, Te még nála is jobb leszel, egykettőre behozod a lemaradást. *pillant vissza a tündér felé, és rákacsint. Aztán egy ideig csend van. Csend, és csak azért nincs tücsökciripelés, mert valószínűleg ilyen hidegben már egyiknek sincs kedve hozzá. Ekkor megszólal a lány.*
- Na végre, hogy megkérdezted! Azt hittem már sosem fogod. Húzzunk el innen! *vigyorog a tündérre, és azonnal fel is pattan a padról.*
- De előbb magamra veszek valamit, mert le fog fagyni a...
*Sosem tudjuk meg minek az elfagyását félti ennyire a férfi. Talán csak az orrát. Igen. Biztosan csak azt.*
// Nixy //
*Arac csak beszél és beszél, és csak az téríti magához, hogy Nixy nem szól közbe semmit. Talán túl sokat beszélt. Talán nem kellett volna ennyi mindent. Talán hiba volt megnyílnia. Inkább be is fejezi a mesélést. Valahol szégyelli magát, amiért ennyire sokat elárult a múltjáról. De már nincs mit tenni. Legalább elterelődik a téma. Habár először ismét rá.*
- Hallottad? *fordul a lány felé érdeklődve, és karjával megtámaszkodik a pad háttámlájának tetején.*
- Látod? Mondtam én, hogy az én fejem hull majd a porba. *sóhajt, de azért elnyom egy félmosolyt, még ha kissé szomorkás szemmel is.*
- Biztosra veszem, hogy elküldenek valami teljesen öngyilkos küldetésre, hogy ne legyen velem több gondjuk... én rólad csak azt hallottam, hogy nagyon ügyes vagy eddig, és ígéretes. Liorn mester mondta Meropea úrnőnek a minap. Meglátogatott téged az öreg, és lecsekkolta, hogy hogyan dolgozol, vagy mi? *vigyorodik el végre rendesen.*
- Látod, veled megvannak elégedve, és szerintem az úrnő kedvel is Téged. Engem... esetleg elvisel... mert van kardom, amihez értek valamicskét... vagyis szerintük valamicskét, mert még nem láttak harcolni. *tér vissza a jól ismert Arac.*- Qeron meg azt hiszi valami idióta bajkeverő vagyok, csak mer tlevágtam egy ork ujját valami koszos csehóban a szegény negyedben... az már lényegtelen, hogy az ork támadt rám, mert kiálltam egy lány mellett, akit kiakart dobatni, csak azért mert szajha.
*Sóhajtva pillant az ég felé.*
- Igen, hallottam az elődödről is, bár a nevére nem emlékszem... sok mindent lenyúlt azt tudom. Biztos köztük voltak a legjobbak. De ne aggódj, Te még nála is jobb leszel, egykettőre behozod a lemaradást. *pillant vissza a tündér felé, és rákacsint. Aztán egy ideig csend van. Csend, és csak azért nincs tücsökciripelés, mert valószínűleg ilyen hidegben már egyiknek sincs kedve hozzá. Ekkor megszólal a lány.*
- Na végre, hogy megkérdezted! Azt hittem már sosem fogod. Húzzunk el innen! *vigyorog a tündérre, és azonnal fel is pattan a padról.*
- De előbb magamra veszek valamit, mert le fog fagyni a...
*Sosem tudjuk meg minek az elfagyását félti ennyire a férfi. Talán csak az orrát. Igen. Biztosan csak azt.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:51:28
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:51:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Próbálja elrejteni vigyorát mikor Arac arról beszél, hogy tudja miket mondanak róla.*
~ Szóval ő is hallgatózik ~
*Bizony neki is szokása, megszokta már kint az utcán hogy figyeljen mindenre, mert sosem lehet tudni mikor jön jól valamilyen kis hírfoszlány. Jókedve persze hamar elszáll Arac története hallatán, de ő maga sem panaszkodhatna, ha a múlt keserűségeiről kellene mesélnie.*
- Én hallottam a neved valamilyen tervük kapcsán, de csak annyit értettem ki belőle amíg elsétáltam hogy rólad volt szó benne, meg azon agyaltak hogy találhatnának még valakit hozzá.
*Megvonja a vállát, sajnos ennél többet nem tud mondani.*
- Én még tanulok. Bár az alap bájitalok közül bármelyiket el tudom készíteni, a fortélyosabb keverékekről sehol nem találok iránymutatást, gondolom azokat lopta el az elődöm. Pazarolni meg nem akarok azzal hogy kísérletezem, inkább a könyveken rágom át magam, hátha mégis akad majd valami.
*Szó se róla, kifejezetten szereti ezt a padot, egy könyvvel a kezében, meleg teával néhány pokrócba bevackolva, de most kezd kicsit hűvös is lenni az üldögélés, meg unalmas a látkép.*
- Nem megyünk ki a városba? Napok óta nem mozdultam ki.
*Talán kissé váratlan az ötlet, de Arac is mondta nemrég hogy kezd fázni, séta közben mégis más egy hideg padon ücsörögve, meg persze a villán átkelve akár fel is vehet még valamit.*
// Arac //
*Próbálja elrejteni vigyorát mikor Arac arról beszél, hogy tudja miket mondanak róla.*
~ Szóval ő is hallgatózik ~
*Bizony neki is szokása, megszokta már kint az utcán hogy figyeljen mindenre, mert sosem lehet tudni mikor jön jól valamilyen kis hírfoszlány. Jókedve persze hamar elszáll Arac története hallatán, de ő maga sem panaszkodhatna, ha a múlt keserűségeiről kellene mesélnie.*
- Én hallottam a neved valamilyen tervük kapcsán, de csak annyit értettem ki belőle amíg elsétáltam hogy rólad volt szó benne, meg azon agyaltak hogy találhatnának még valakit hozzá.
*Megvonja a vállát, sajnos ennél többet nem tud mondani.*
- Én még tanulok. Bár az alap bájitalok közül bármelyiket el tudom készíteni, a fortélyosabb keverékekről sehol nem találok iránymutatást, gondolom azokat lopta el az elődöm. Pazarolni meg nem akarok azzal hogy kísérletezem, inkább a könyveken rágom át magam, hátha mégis akad majd valami.
*Szó se róla, kifejezetten szereti ezt a padot, egy könyvvel a kezében, meleg teával néhány pokrócba bevackolva, de most kezd kicsit hűvös is lenni az üldögélés, meg unalmas a látkép.*
- Nem megyünk ki a városba? Napok óta nem mozdultam ki.
*Talán kissé váratlan az ötlet, de Arac is mondta nemrég hogy kezd fázni, séta közben mégis más egy hideg padon ücsörögve, meg persze a villán átkelve akár fel is vehet még valamit.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:44:16
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Meropea szobája, majd a tárgyaló//
*A lány bólint a férfi szavaira, majd Qeron szemlátomást már siet is a dolgára, hogy felkísérje a vendégeket.*
- Még egy sötételf? A kegyes égre, hát Arthenior összes sötételfét vendégül látjuk ma? *hallhatja még azért az idősebb Sillerforw a kismacska méltatlankodó szavait, amik persze valahol tréfásak is, hiszen azért nem mondja rossz szájízzel a dolgot. De azért valóban különös neki, hogy eddig szinte be sem tette mélységi a lábát a házba, a mai napon meg egy egész hadseregnyi jön. Talán a Dwirinthalenek küldték volna ezt az újabbat is? Áh, biztosan nem. Talán csak valami másról van szó.
Legyen bárhogyan is, Meropa nagy levegőt vesz, és Qeron távozása után becsukja maga mögött az ajtót, majd el is indul ismét a tanács terem felé, hogy újra ki tudja mennyi időt töltsön el ott.
De legalább nem marad sokáig egyedül, mert kisvártatva Liorn mester is csatlakozik hozzá. Így már együtt ücsöröghetnek a teremben egymás mellett, és néha néha egy-egy szót váltva ütik el azt a kis időt, amíg felvezetik hozzájuk a vendégeket. Meropea már kevésbé izgul mint eddig. Annyit beszélt mostanában, hogy lassan már unni kezdi ezt az úrnő szerepet.*
*A lány bólint a férfi szavaira, majd Qeron szemlátomást már siet is a dolgára, hogy felkísérje a vendégeket.*
- Még egy sötételf? A kegyes égre, hát Arthenior összes sötételfét vendégül látjuk ma? *hallhatja még azért az idősebb Sillerforw a kismacska méltatlankodó szavait, amik persze valahol tréfásak is, hiszen azért nem mondja rossz szájízzel a dolgot. De azért valóban különös neki, hogy eddig szinte be sem tette mélységi a lábát a házba, a mai napon meg egy egész hadseregnyi jön. Talán a Dwirinthalenek küldték volna ezt az újabbat is? Áh, biztosan nem. Talán csak valami másról van szó.
Legyen bárhogyan is, Meropa nagy levegőt vesz, és Qeron távozása után becsukja maga mögött az ajtót, majd el is indul ismét a tanács terem felé, hogy újra ki tudja mennyi időt töltsön el ott.
De legalább nem marad sokáig egyedül, mert kisvártatva Liorn mester is csatlakozik hozzá. Így már együtt ücsöröghetnek a teremben egymás mellett, és néha néha egy-egy szót váltva ütik el azt a kis időt, amíg felvezetik hozzájuk a vendégeket. Meropea már kevésbé izgul mint eddig. Annyit beszélt mostanában, hogy lassan már unni kezdi ezt az úrnő szerepet.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:29:41
Üzenet elküldve: 2016-11-27 21:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Odalent az előtérben//
*Végre bejutnak az ajtón belülre, és Lyv illedelmesen elvesz mindent az érkezőktől, amit oda kívánnak adni, majd indulna a tárgyaló felé, de Leon láthatóan nincs tisztában a nemesi házak szokásaival és etikettjével.*
~Sebaj, majd megtanulja.~
*Úgy gondolja nem az ő reszortja kioktatni a vendéget, és erre nincs is szükség, mert Qeron pillanatokon belül megint megjelenik, és szokásához híven, udvariasan, de hatásosan helyre teszi a dolgokat. Leonról így végül lekerül a fegyver, még ha nincs is elragadtatva tőle.*
~Gyorsan tanul.~
*Jegyzi meg gondolatban elismerően, a motozásos megjegyzésén azonban ő sem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el, hiába próbálja elnyomni.*
~Szemtelenül provokatív. Araccal jól megértenék egymást.~
*Ha végre elhárul minden akadály, végre megszólal.*
-Ha tisztázódtak a szabályok mindenki számára, akkor talán kövessetek a tárgyalóba. Az Úrnő rögtön fogad benneteket. Óhajtotok addig frissítőt, teát, szendvicset, vagy süteményt?
*Kérdezi jó házigazdához illően, mert még ha szolgálónak jelentkezik is valaki, de nem nyer felvételt, vigye csak jó hírét a háznak. Megvárja az esetleges kéréseket, aztán a konyhába indul.*
*Végre bejutnak az ajtón belülre, és Lyv illedelmesen elvesz mindent az érkezőktől, amit oda kívánnak adni, majd indulna a tárgyaló felé, de Leon láthatóan nincs tisztában a nemesi házak szokásaival és etikettjével.*
~Sebaj, majd megtanulja.~
*Úgy gondolja nem az ő reszortja kioktatni a vendéget, és erre nincs is szükség, mert Qeron pillanatokon belül megint megjelenik, és szokásához híven, udvariasan, de hatásosan helyre teszi a dolgokat. Leonról így végül lekerül a fegyver, még ha nincs is elragadtatva tőle.*
~Gyorsan tanul.~
*Jegyzi meg gondolatban elismerően, a motozásos megjegyzésén azonban ő sem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el, hiába próbálja elnyomni.*
~Szemtelenül provokatív. Araccal jól megértenék egymást.~
*Ha végre elhárul minden akadály, végre megszólal.*
-Ha tisztázódtak a szabályok mindenki számára, akkor talán kövessetek a tárgyalóba. Az Úrnő rögtön fogad benneteket. Óhajtotok addig frissítőt, teát, szendvicset, vagy süteményt?
*Kérdezi jó házigazdához illően, mert még ha szolgálónak jelentkezik is valaki, de nem nyer felvételt, vigye csak jó hírét a háznak. Megvárja az esetleges kéréseket, aztán a konyhába indul.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:36:41
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
- Ebben igazad van... *sóhajt fel Nixy válogatásról alkotott véleményére.*- Azt hiszik ezek is itt, bent, a nagy háznépek, hogy nem tudom miket beszélnek rólam... Arac a nagyszájú... Arac a kezelhetetlen... nem tudni, mi lesz ezzel az Arackal... *megcsóválja a fejét.*
- Jelentéktelen vagyok ebben a világban... de ha jelentéktelen vagy, az előnyödre fordíthatod... és ott lehetsz olyan helyeken, ahol nem gondolnák, és hallhatsz dolgokat, amiket nem hallhatnál, mert csak átnéznek rajtad és észre sem vesznek... igaz, kölyökkoromban inkább volt így... de mai napig gyakori a nemes urak között... félre ne érts, tetszenek ezek az emberek, jobban, mint a legtöbb nemes... de attól még nemesek.
*Az ivás gondolatára csak megvonja a vállát.*
- Aki szomjan halt, legalább hamarabb bevégezte, mint aki éhen... ez volt a szomorú valóságom. Néha azon gondolkoztam, hogy talán nem iszok többet... de rettenetesen fáj és kínoz...
*Aztán a szülőkről kezdenek beszélni, amire Arac felmorran. Nixynek nagyon kedvesek a gondolatai, és talán valahol vigasztalni akarja őt. fel se merül benne, hogy a lány ne hinne neki. Hiszen miért is hazudna erről?*
- Nyugaton nem volt háború. Még az élőholtakról is csak halvány pletyka keringett, és sokan azt is mesének hitték. Mibe haltak volna bele? Nem voltak ők semmilyen bátor hősök... én pedig azért vagyok itt, a kényelemben, mert huszonhat éven át küzdöttem érte, hogy eljussak valami hasonló helyre... ezért jöttem ide... bár tény, hogy nem erre számítottam. Qeron az éhhaláltól mentett meg. Pedig azt hittem itt több aranyat és lehetőséget találok majd, de csak hősöket és ostobákat kerestek... én egyiknek sem tartom magam. Nyugaton legalább már volt egy viszonylag kényelmes életem, amit nagy nehezen összekapartam magam, a homok között, az Arany Sakáloknál. De azok is mind tolvajok meg gyilkosok... nem érdekli őket kiket kell megölni, csak fizessék meg rendesen... amikor pedig egy gyermeket kellett volna kiszakítanom az anyja karjaiból, és megölnöm, csak mert egy nemes úr nem akarta a fattyát... majdnem leköptem magam, és inkább megszöktettem az asszonyt, én pedig keletre jöttem az utolsó aranyamból.
*nem is tudja miért mondja el ezeket. De valahogy jólesik végre kimondani. Valakinek elmesélni a történetét. Olyan régen nem beszélgetett rendesen senkivel. Olyan kevesen ismerik őt...
Egy ideig csend van. Aztán felhangzik a tündér kérdése. Arac pedig megvonja a vállát.*
- Nem tudom. *vallja be őszintén.*- Azt sem tudom ma mi lesz. Gondolom kiképeznek. Qeron biztosan nagyon várja már, hogy betörje az orrom. *ereszt meg egy félmosolyt végre.*
- De ahogyan én megtudtam mióta itt vagyok, elég húzós helyzetben van a ház. Szerintem valamit lépni fognak, hogy nagyobb előnyre tegyenek szert. És mivel én vagyok a legnélkülözhetőbb... az én fejem megy majd a bitóra, gondolom. De megteszem. Eleget fizetnek, és egészen jók hozzám. Merope pedig... *elvigyorodik.*- Egészen fantasztikus. Talán még kedvelem is. Hát ha úgy alakul... akkor elviszem a bőröm a vásárral. Volt már rosszabb is. És ha csak nem akarják, hogy megint bemásszak egy nassiky barlangjába, akkor nem lehet annyira szörnyű, amit kérnek tőlem. És Te? *pillant a tündérre.*
- Te hogy haladsz? Veled mi van? Vagy mi lesz?
// Nixy //
- Ebben igazad van... *sóhajt fel Nixy válogatásról alkotott véleményére.*- Azt hiszik ezek is itt, bent, a nagy háznépek, hogy nem tudom miket beszélnek rólam... Arac a nagyszájú... Arac a kezelhetetlen... nem tudni, mi lesz ezzel az Arackal... *megcsóválja a fejét.*
- Jelentéktelen vagyok ebben a világban... de ha jelentéktelen vagy, az előnyödre fordíthatod... és ott lehetsz olyan helyeken, ahol nem gondolnák, és hallhatsz dolgokat, amiket nem hallhatnál, mert csak átnéznek rajtad és észre sem vesznek... igaz, kölyökkoromban inkább volt így... de mai napig gyakori a nemes urak között... félre ne érts, tetszenek ezek az emberek, jobban, mint a legtöbb nemes... de attól még nemesek.
*Az ivás gondolatára csak megvonja a vállát.*
- Aki szomjan halt, legalább hamarabb bevégezte, mint aki éhen... ez volt a szomorú valóságom. Néha azon gondolkoztam, hogy talán nem iszok többet... de rettenetesen fáj és kínoz...
*Aztán a szülőkről kezdenek beszélni, amire Arac felmorran. Nixynek nagyon kedvesek a gondolatai, és talán valahol vigasztalni akarja őt. fel se merül benne, hogy a lány ne hinne neki. Hiszen miért is hazudna erről?*
- Nyugaton nem volt háború. Még az élőholtakról is csak halvány pletyka keringett, és sokan azt is mesének hitték. Mibe haltak volna bele? Nem voltak ők semmilyen bátor hősök... én pedig azért vagyok itt, a kényelemben, mert huszonhat éven át küzdöttem érte, hogy eljussak valami hasonló helyre... ezért jöttem ide... bár tény, hogy nem erre számítottam. Qeron az éhhaláltól mentett meg. Pedig azt hittem itt több aranyat és lehetőséget találok majd, de csak hősöket és ostobákat kerestek... én egyiknek sem tartom magam. Nyugaton legalább már volt egy viszonylag kényelmes életem, amit nagy nehezen összekapartam magam, a homok között, az Arany Sakáloknál. De azok is mind tolvajok meg gyilkosok... nem érdekli őket kiket kell megölni, csak fizessék meg rendesen... amikor pedig egy gyermeket kellett volna kiszakítanom az anyja karjaiból, és megölnöm, csak mert egy nemes úr nem akarta a fattyát... majdnem leköptem magam, és inkább megszöktettem az asszonyt, én pedig keletre jöttem az utolsó aranyamból.
*nem is tudja miért mondja el ezeket. De valahogy jólesik végre kimondani. Valakinek elmesélni a történetét. Olyan régen nem beszélgetett rendesen senkivel. Olyan kevesen ismerik őt...
Egy ideig csend van. Aztán felhangzik a tündér kérdése. Arac pedig megvonja a vállát.*
- Nem tudom. *vallja be őszintén.*- Azt sem tudom ma mi lesz. Gondolom kiképeznek. Qeron biztosan nagyon várja már, hogy betörje az orrom. *ereszt meg egy félmosolyt végre.*
- De ahogyan én megtudtam mióta itt vagyok, elég húzós helyzetben van a ház. Szerintem valamit lépni fognak, hogy nagyobb előnyre tegyenek szert. És mivel én vagyok a legnélkülözhetőbb... az én fejem megy majd a bitóra, gondolom. De megteszem. Eleget fizetnek, és egészen jók hozzám. Merope pedig... *elvigyorodik.*- Egészen fantasztikus. Talán még kedvelem is. Hát ha úgy alakul... akkor elviszem a bőröm a vásárral. Volt már rosszabb is. És ha csak nem akarják, hogy megint bemásszak egy nassiky barlangjába, akkor nem lehet annyira szörnyű, amit kérnek tőlem. És Te? *pillant a tündérre.*
- Te hogy haladsz? Veled mi van? Vagy mi lesz?
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:19:28
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:19:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*Úgy látszik az életük váratlanul hasonlóan kezdődött, feltéve hogy igaz amit az ember mesél. A tündér paranoiája miatt felötlik benne hogy csak azért találta ki ezt, hogy több közös legyen bennük, de ez csak egy kósza gondolat, nem ad neki hitelt, inkább csak hallgatja ahogy a másik beszél.*
~ Dehogynem számít... ~
*Neki számított, sokszor számított, ahogy a mellette felnövő gyerekek sorban csúfolni kezdték azért, mert ő (az ő gyerek szemükben legalábbis) nem nőtt és nem öregedett. Ez persze még akkor volt amikor nagyon kicsik voltak.*
- Te lehet hogy nem válogatsz, de a többség igen.
*Ismert persze hasonló, normális embereket, sőt még orkot is, de a túlnyomó többség sajnos birkamód megy arra amerre éppen a szél fúj.*
- Itt legalább inni mindig volt mit...
*Furcsa neki hogy az ivás legyen a fő probléma, itt a szökőkútból mindig friss víz jön ami még a legszegényebbeknek is korlátlan mennyiségben a rendelkezésére áll, meg a folyó is a szomszédban folyik.*
- De ne korhold a szüleidet, nem tudhatod mi történt velük. Most is sok árva van akinek a szülei a háborúba vesztek oda, és akiknek senki másuk nem volt, azoknak fogalma sincs arról hogy esetleg bátor hősöktől származnak.
*Kicsit összébb húzza magán a kabátot, különös de amióta van lehetősége elmenekülni a hideg elől, azóta egyre jobban zavarja ha fázik.*
- Azért sanyarognak mert a szüleik életüket adták mindenki másért... Mi meg itt ülünk a kényelemben...
*Kissé elkalandozva, halkan motyorássza maga elé a szavakat, mintha nem is Arachoz beszélne.*
- És mi lesz holnap?
*Ekkor pillant ismét a mellette ülőre.*
- Mármint, te mit csinálsz itt egyáltalán? Csak itt kell lenned és ennyi? Mit várnak tőled?
// Arac //
*Úgy látszik az életük váratlanul hasonlóan kezdődött, feltéve hogy igaz amit az ember mesél. A tündér paranoiája miatt felötlik benne hogy csak azért találta ki ezt, hogy több közös legyen bennük, de ez csak egy kósza gondolat, nem ad neki hitelt, inkább csak hallgatja ahogy a másik beszél.*
~ Dehogynem számít... ~
*Neki számított, sokszor számított, ahogy a mellette felnövő gyerekek sorban csúfolni kezdték azért, mert ő (az ő gyerek szemükben legalábbis) nem nőtt és nem öregedett. Ez persze még akkor volt amikor nagyon kicsik voltak.*
- Te lehet hogy nem válogatsz, de a többség igen.
*Ismert persze hasonló, normális embereket, sőt még orkot is, de a túlnyomó többség sajnos birkamód megy arra amerre éppen a szél fúj.*
- Itt legalább inni mindig volt mit...
*Furcsa neki hogy az ivás legyen a fő probléma, itt a szökőkútból mindig friss víz jön ami még a legszegényebbeknek is korlátlan mennyiségben a rendelkezésére áll, meg a folyó is a szomszédban folyik.*
- De ne korhold a szüleidet, nem tudhatod mi történt velük. Most is sok árva van akinek a szülei a háborúba vesztek oda, és akiknek senki másuk nem volt, azoknak fogalma sincs arról hogy esetleg bátor hősöktől származnak.
*Kicsit összébb húzza magán a kabátot, különös de amióta van lehetősége elmenekülni a hideg elől, azóta egyre jobban zavarja ha fázik.*
- Azért sanyarognak mert a szüleik életüket adták mindenki másért... Mi meg itt ülünk a kényelemben...
*Kissé elkalandozva, halkan motyorássza maga elé a szavakat, mintha nem is Arachoz beszélne.*
- És mi lesz holnap?
*Ekkor pillant ismét a mellette ülőre.*
- Mármint, te mit csinálsz itt egyáltalán? Csak itt kell lenned és ennyi? Mit várnak tőled?
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 16:25:53
Üzenet elküldve: 2016-11-27 16:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Odalent az előtérben//
*Nem sok idő telik bele és a férfi már érkezik is vissza és mindenféle dolgokat kezd el neki beszélni, aminek az első fele sületlenség a kalóz szerint, de aztán elhangzik egy fontos dolog, amivel már tud kezdeni valamit.*
-Nem félek ezektől uram! *Mondja vigyorogva.*
-Nincs sok katonájuk ha jól tudom, és amilyen világot élünk, bármikor betérhet ide valaki, és ha nincs nálam a fegyverem, egyel kevesebb ember lesz a védelemre, és én Gradaknak arra esküdtem fel, hogy megvédem az ittlévőket. ~Főleg az Úrnőt, bár erről még mindig nem tudok semmit!~ *Kardja szíjához nyúl, amit elkezd leoldani.*
-Azonban ha ennyire ragaszkodik ehhez a felesleges szabályhoz, ám legyen! *Emeli fel a kardot maga elé, majd színpadias mozdulattal a falnak támasztja.*
-Esetleg át nem vizsgálnak? Vagy megbízik ennyire a szavaimban? *Hangja nem követelődző, még csak nem is kötekedő, de nyilván valóan nincsenek tisztában egymás hátterével. Leon Qeronéval, az pedig az övével.*
-Már elnézést, ha megsértettem. Elszoktam a nemesi házak protokolljától. *Tény, hogy a kalózkodással töltött egy év, meg az előtte lévő alkoholista napról napra élés sokat elvesz az ember múltjából, de most lehetősége van újraformálni a jelenét, és ezt nem tervezi elszúrni. Ezért is az elnézéskérés a végén, ami pedig teljesen idegen tőle.*
*Nem sok idő telik bele és a férfi már érkezik is vissza és mindenféle dolgokat kezd el neki beszélni, aminek az első fele sületlenség a kalóz szerint, de aztán elhangzik egy fontos dolog, amivel már tud kezdeni valamit.*
-Nem félek ezektől uram! *Mondja vigyorogva.*
-Nincs sok katonájuk ha jól tudom, és amilyen világot élünk, bármikor betérhet ide valaki, és ha nincs nálam a fegyverem, egyel kevesebb ember lesz a védelemre, és én Gradaknak arra esküdtem fel, hogy megvédem az ittlévőket. ~Főleg az Úrnőt, bár erről még mindig nem tudok semmit!~ *Kardja szíjához nyúl, amit elkezd leoldani.*
-Azonban ha ennyire ragaszkodik ehhez a felesleges szabályhoz, ám legyen! *Emeli fel a kardot maga elé, majd színpadias mozdulattal a falnak támasztja.*
-Esetleg át nem vizsgálnak? Vagy megbízik ennyire a szavaimban? *Hangja nem követelődző, még csak nem is kötekedő, de nyilván valóan nincsenek tisztában egymás hátterével. Leon Qeronéval, az pedig az övével.*
-Már elnézést, ha megsértettem. Elszoktam a nemesi házak protokolljától. *Tény, hogy a kalózkodással töltött egy év, meg az előtte lévő alkoholista napról napra élés sokat elvesz az ember múltjából, de most lehetősége van újraformálni a jelenét, és ezt nem tervezi elszúrni. Ezért is az elnézéskérés a végén, ami pedig teljesen idegen tőle.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 00:30:58
Üzenet elküldve: 2016-11-27 00:30:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
*Hallgatja a tündér, és közben elgondolkodva hümmög egy sort. Így, hogy látja, Nixynek nem okoz problémát a dolog, kezd ő is feloldódni a témát illetően.*
- Sajnálom. *mondja arra, hogy a lány nem ismerte a szüleit. Aztán egy ideig csak hallgat, amíg úgy érzi, el nem jött az ideje annak, hogy ismét megszólaljon.*
- Nem ismerem a szüleimet. *jelenti ki végül, kissé közönyösen, kissé talán valahol rejtett szomorúsággal, de nem nézve a lányra.*
- Anyám talán szajha volt... *von vállat.*- Nem tudom. Valószínűleg meghalt, amikor a világra hozott, vagy egyszerűen nem akart engem... az is lehet, hogy tényleg szajha volt, aki fiút szült, és nem tarthatta meg, és most vígan él valami bordélyban nyugaton. Apám meg... ch... *hallgat el egy pillanatra.*
- Nem lehet egy arannyal se többet érő, ha hagyta, hogy ez legyen anyámmal, vagy velem. *ismét tart egy kis szünetet.*
- Az utcán nőttem fel. Nem tudtam, hogy ember vagyok, vagy elf, vagy kutyafarka. *folytatja kisvártatva.*
- Azt tudtam, hogy éhes. Pokkkolian szomjas... És, hogy magányos. És reménytelen. Csak a túlélés éltetett. Ugyanolyan voltam, mint a többi mocskos utcakölyök, aki próbált legalább vizet szerezni, hogy szomjan ne haljon, mindegy, hogy ember volt, elf vagy akár ork... csak élni akartunk.
*Nixy felé fordul.*
- Nem éreztem magam embernek. Most sem érzem. És nem is érdekel ki mond annak. Tudod mi vagyok? Élő. És ha egy mód van rá, egy darabig szeretnék még az maradni. Szerintem nincs nálad tündérebb tündér a világon, teljesen mindegy, hogy van e szárnyad vagy sem. De ha nem érzed magad tündérnek, hát érezd annak, amire szükséged van. Amit a magadénak tudhatsz. Egyébként se számít, hogy ki milyen fajba tartozik, vagy honnan jött. Mit csinál vagy mit nem... koldus vagy nemes... A halál sem válogat... sem pedig a barátság, vagy a szerelem... *fordul ismét vissza a tó felé.*
- Akkor én miért tenném? *teszi fel a már már teljesen filozofális költői kérdést.*
- Ahogy mondtad... vagyunk, akik vagyunk...
// Nixy //
*Hallgatja a tündér, és közben elgondolkodva hümmög egy sort. Így, hogy látja, Nixynek nem okoz problémát a dolog, kezd ő is feloldódni a témát illetően.*
- Sajnálom. *mondja arra, hogy a lány nem ismerte a szüleit. Aztán egy ideig csak hallgat, amíg úgy érzi, el nem jött az ideje annak, hogy ismét megszólaljon.*
- Nem ismerem a szüleimet. *jelenti ki végül, kissé közönyösen, kissé talán valahol rejtett szomorúsággal, de nem nézve a lányra.*
- Anyám talán szajha volt... *von vállat.*- Nem tudom. Valószínűleg meghalt, amikor a világra hozott, vagy egyszerűen nem akart engem... az is lehet, hogy tényleg szajha volt, aki fiút szült, és nem tarthatta meg, és most vígan él valami bordélyban nyugaton. Apám meg... ch... *hallgat el egy pillanatra.*
- Nem lehet egy arannyal se többet érő, ha hagyta, hogy ez legyen anyámmal, vagy velem. *ismét tart egy kis szünetet.*
- Az utcán nőttem fel. Nem tudtam, hogy ember vagyok, vagy elf, vagy kutyafarka. *folytatja kisvártatva.*
- Azt tudtam, hogy éhes. Pokkkolian szomjas... És, hogy magányos. És reménytelen. Csak a túlélés éltetett. Ugyanolyan voltam, mint a többi mocskos utcakölyök, aki próbált legalább vizet szerezni, hogy szomjan ne haljon, mindegy, hogy ember volt, elf vagy akár ork... csak élni akartunk.
*Nixy felé fordul.*
- Nem éreztem magam embernek. Most sem érzem. És nem is érdekel ki mond annak. Tudod mi vagyok? Élő. És ha egy mód van rá, egy darabig szeretnék még az maradni. Szerintem nincs nálad tündérebb tündér a világon, teljesen mindegy, hogy van e szárnyad vagy sem. De ha nem érzed magad tündérnek, hát érezd annak, amire szükséged van. Amit a magadénak tudhatsz. Egyébként se számít, hogy ki milyen fajba tartozik, vagy honnan jött. Mit csinál vagy mit nem... koldus vagy nemes... A halál sem válogat... sem pedig a barátság, vagy a szerelem... *fordul ismét vissza a tó felé.*
- Akkor én miért tenném? *teszi fel a már már teljesen filozofális költői kérdést.*
- Ahogy mondtad... vagyunk, akik vagyunk...
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-27 00:07:56
Üzenet elküldve: 2016-11-27 00:07:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
- Nem ismertem őket.
*Megvonja a vállát és ismét a tó felé fordul, de nem hangzik úgy mintha bármi gondja lenne azzal hogy erről beszéljen.*
- És nem arról van szó hogy nem érzem magam tündérnek emiatt, csak furcsa hogy nem tesznek különbséget szárnyas és szárnyatlan közt. Igazából nem tudom minek érzem magam. Vagyok ami vagyok. Te mitől érzed magad embernek? Amióta az eszemet tudom, nincs szárnyam. Hogy történt-e valami előtte, nem tudom, de nincs ott semmilyen heg ami erre utalna. Lehet hogy nem is vagyok tündér, talán elf, vagy fél-elf vagyok. Ezt honnan tudhatja biztosra valaki, aki nem ismeri a szüleit? Ha te nem ismernéd a szüleidet, honnan tudnád hogy ember vagy és nem mondjuk fél-elf?
*Csak ennél a mondatnál néz újra a férfira, őszintén kíváncsi a válaszra. Sok dolog van amihez meglepően jól ért Nilyria, de sok olyan dolog is van, ami másnak talán magától értetődő, de neki fogalma sincs róla.*
// Arac //
- Nem ismertem őket.
*Megvonja a vállát és ismét a tó felé fordul, de nem hangzik úgy mintha bármi gondja lenne azzal hogy erről beszéljen.*
- És nem arról van szó hogy nem érzem magam tündérnek emiatt, csak furcsa hogy nem tesznek különbséget szárnyas és szárnyatlan közt. Igazából nem tudom minek érzem magam. Vagyok ami vagyok. Te mitől érzed magad embernek? Amióta az eszemet tudom, nincs szárnyam. Hogy történt-e valami előtte, nem tudom, de nincs ott semmilyen heg ami erre utalna. Lehet hogy nem is vagyok tündér, talán elf, vagy fél-elf vagyok. Ezt honnan tudhatja biztosra valaki, aki nem ismeri a szüleit? Ha te nem ismernéd a szüleidet, honnan tudnád hogy ember vagy és nem mondjuk fél-elf?
*Csak ennél a mondatnál néz újra a férfira, őszintén kíváncsi a válaszra. Sok dolog van amihez meglepően jól ért Nilyria, de sok olyan dolog is van, ami másnak talán magától értetődő, de neki fogalma sincs róla.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:09:41
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Hátsókert //
// Nixy //
*Amikor Nixy végre szólásra nyitja a száját a sok, és talán pont ugyanennyire felesleges szövege után, Arac meglepetten néz a lányra.*
- Akkor tehát... azt mondod, így születtél? *kérdezi, és némi habozás után folytatja.*
- Azt hittem történt veled valami... vagy... valami ilyesmi... *pillant is máfelé. Talán kissé zavarban van a témától, de ügyesen leplezi. Na meg érdekli is a dolog közben, és azért látja, hogy Nixyt nem hatja meg ez a megjegyzése. Különösnek tart egy szárny nélküli tündért.*
- Úgy érted... *fordul aztán ismét vissza a lány felé.*- Hogy nem érzed magad tündérnek, csak mert nincs szárnyad? *kérdezi.*- Ne hülyéskedj. Én se lennék ember, ha nem lenne lábam? *vigyorog. Bár lehet nem a legjobb példa, de hát ez csúszott ki a száján először. Aztán megköszörüli a torkát és inkább mással folytatja.*
- És a szüleid? Nekik volt szárnyuk? *kérdezi, nem is gondolva arra, hogy talán ezzel érzékeny pontra tapinthat.*
// Nixy //
*Amikor Nixy végre szólásra nyitja a száját a sok, és talán pont ugyanennyire felesleges szövege után, Arac meglepetten néz a lányra.*
- Akkor tehát... azt mondod, így születtél? *kérdezi, és némi habozás után folytatja.*
- Azt hittem történt veled valami... vagy... valami ilyesmi... *pillant is máfelé. Talán kissé zavarban van a témától, de ügyesen leplezi. Na meg érdekli is a dolog közben, és azért látja, hogy Nixyt nem hatja meg ez a megjegyzése. Különösnek tart egy szárny nélküli tündért.*
- Úgy érted... *fordul aztán ismét vissza a lány felé.*- Hogy nem érzed magad tündérnek, csak mert nincs szárnyad? *kérdezi.*- Ne hülyéskedj. Én se lennék ember, ha nem lenne lábam? *vigyorog. Bár lehet nem a legjobb példa, de hát ez csúszott ki a száján először. Aztán megköszörüli a torkát és inkább mással folytatja.*
- És a szüleid? Nekik volt szárnyuk? *kérdezi, nem is gondolva arra, hogy talán ezzel érzékeny pontra tapinthat.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:03:10
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:03:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Hátsókert //
// Arac //
*A rövid csend rettentő hosszúnak tűnik, de a válasz amit kap, váratlanul pozitív. Meglepettségében a férfi felé pillant, önkéntelenül el is mosolyodik, de továbbra sem tudja hogyan lehetne ezt a beszélgetést (ha egyáltalán annak lehet nevezni) folytatni. Tekintetét inkább vissza is irányítja a tavacskára, kipécézi magának az egyik belehullott levelet ami a felszínen sodródni kezd egy gyengébb kis fuvallat hatására. Kissé bele is feledkezik, csak Arac szavai zökkentik ki. Ismét felé fordul, de csak bólogat. Ő látott már havat, bár nem gyakori errefelé, de az első gondolata az, hogy nem is vágyik rá ismét. Ahogy viszont tovább gondolja, talán más szemmel nézne rá egy meleg szoba ablakából. Talán más szájízzel sétálgatna benne ezekben a meleg ruhákban. Talán... talán szép lehet. Egészen bele is élné magát a képbe, de rögtön eszébe jut, hogy csak mert neki megváltoztak a körülményei, a többi nincstelent ugyanolyan borzalmasan érintené mint eddig. Közben persze hallgatja a férfi szavait is, figyel arra amit mond, de nem nagyon tud hozzászólni. Részeg sem volt még, úgyhogy az ilyen jellegű viccelődéssel se tud mit kezdeni. Hajón sem volt még. Lovon se ült még... A repülést meg még csak el sem tudja képzelni. Csak vállat von, nem tud hozzátenni ezekhez a témákhoz, de ezt sem szívesen vallaná be, szégyelli hogy ilyen élményekből eddig kimaradt. Örül azért hogy Aracnak megeredt a nyelve, hozzászólni ugyan nem tud ezekhez, de legalább sokkal oldottabb a hangulat. Csak az utolsó, tündérekről szóló mondatra kezd végre ő is bele a beszédbe.*
- Sokan gondolják így.
*Úgy érzi valamiért félve lép át erre a témára az ember, pedig őt egyáltalán nem feszélyezi.*
- Nem is igazán értem, hogyan sorolhatnak ugyanabba a fajba olyanokat akik között ilyen nagy különbség van. Egyáltalán hogy működik ez, akár az én lányomnak is lehet majd szárnya, ha szerencséje lesz?
*Különös lehet hogy ilyesmikről nem tud, hiszen mégiscsak tündér... De az igazság az, hogy sokáig még csak nem is tudta magáról hogy micsoda. A fülei csak enyhén hegyesek, nincs szárnya és meglepően magas, a szüleit pedig nem ismerte akik megmondhatták volna neki. Csak az tűnt fel neki hogy lassabban öregszik, de ehhez is kellett jó pár év, és még azután is sokáig inkább félelfnek gondolta magát.*
// Arac //
*A rövid csend rettentő hosszúnak tűnik, de a válasz amit kap, váratlanul pozitív. Meglepettségében a férfi felé pillant, önkéntelenül el is mosolyodik, de továbbra sem tudja hogyan lehetne ezt a beszélgetést (ha egyáltalán annak lehet nevezni) folytatni. Tekintetét inkább vissza is irányítja a tavacskára, kipécézi magának az egyik belehullott levelet ami a felszínen sodródni kezd egy gyengébb kis fuvallat hatására. Kissé bele is feledkezik, csak Arac szavai zökkentik ki. Ismét felé fordul, de csak bólogat. Ő látott már havat, bár nem gyakori errefelé, de az első gondolata az, hogy nem is vágyik rá ismét. Ahogy viszont tovább gondolja, talán más szemmel nézne rá egy meleg szoba ablakából. Talán más szájízzel sétálgatna benne ezekben a meleg ruhákban. Talán... talán szép lehet. Egészen bele is élné magát a képbe, de rögtön eszébe jut, hogy csak mert neki megváltoztak a körülményei, a többi nincstelent ugyanolyan borzalmasan érintené mint eddig. Közben persze hallgatja a férfi szavait is, figyel arra amit mond, de nem nagyon tud hozzászólni. Részeg sem volt még, úgyhogy az ilyen jellegű viccelődéssel se tud mit kezdeni. Hajón sem volt még. Lovon se ült még... A repülést meg még csak el sem tudja képzelni. Csak vállat von, nem tud hozzátenni ezekhez a témákhoz, de ezt sem szívesen vallaná be, szégyelli hogy ilyen élményekből eddig kimaradt. Örül azért hogy Aracnak megeredt a nyelve, hozzászólni ugyan nem tud ezekhez, de legalább sokkal oldottabb a hangulat. Csak az utolsó, tündérekről szóló mondatra kezd végre ő is bele a beszédbe.*
- Sokan gondolják így.
*Úgy érzi valamiért félve lép át erre a témára az ember, pedig őt egyáltalán nem feszélyezi.*
- Nem is igazán értem, hogyan sorolhatnak ugyanabba a fajba olyanokat akik között ilyen nagy különbség van. Egyáltalán hogy működik ez, akár az én lányomnak is lehet majd szárnya, ha szerencséje lesz?
*Különös lehet hogy ilyesmikről nem tud, hiszen mégiscsak tündér... De az igazság az, hogy sokáig még csak nem is tudta magáról hogy micsoda. A fülei csak enyhén hegyesek, nincs szárnya és meglepően magas, a szüleit pedig nem ismerte akik megmondhatták volna neki. Csak az tűnt fel neki hogy lassabban öregszik, de ehhez is kellett jó pár év, és még azután is sokáig inkább félelfnek gondolta magát.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-11-26 22:15:10
Üzenet elküldve: 2016-11-26 22:15:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Nem várt odalent semmiféle válaszra, rögvest indult felfelé így Leon aggályait már csak a lépcső tetejéről hallotta, de emiatt nem fordult már vissza, majd intézi később a problémát.*
//Meropea szobája//
*Bizony meglepődik az ajtó hirtelen nyílásán, de millió dolga van még a nap folyamán, egyszerűen nem ér rá semmin fennakadni.*
- Gradak beszélt nekem egy úrról akivel még a hazaúton ismerkedett meg, ő érkezett és fel szeretné ajánlani a szolgálatait. Egészen véletlenül Lyvanar is ugyanakkor ért haza és magával hozott egy sötételf hölgyet aki szintén hasonló szándékkal tartott vele. Megkértem Lyvanart hogy vezesse a vendégeket a tárgyalóba amíg beszélek veled, hogy ott fogadhasd őket, de ha jól hallottam van egy kis fennakadás odalent, megyek és elintézem.
*Természetesen csak az Úrnő válasza után indul ismét vissza az előtérbe, amit ha megkap akkor nem is késlekedik.*
//Odalent az előtérben//
*Talán egy perc sem telt el, váratlanul hamar és röviden sikerült ismertetnie Meropeával a helyzetet, sietősen érkezik is ismét lefelé a lépcsőn, ahol már félúton megszólítja Leont.*
- Jól hallottam hogy azt feltételezed a Sillerforw házról, hogy azért csalogatnánk beljebb fegyvertelenül, hogy aztán valami módon ártsunk neked? Vagy azzal vádolsz hogy meglopnánk ha leraknád a holmid, hogy nem vehetnéd vissza amikor távozol? Netán kételkedsz benne hogy meg tudnánk védeni, ha itt, a Gazdagnegyed kellős közepén fényes nappal haramiák rohannák meg a házat?
*Nagyjából eddigre ér a lépcső aljára.*
- Elnézésedet kell kérjem, biztosan félreértettelek, nem szeretnélek ilyen vádakkal megsérteni.
*Nem valami kikötői bűnbarlangba jött Leon, hanem a Sillerforw Ház családi villájába. Azt feltételezni hogy itt egy vendégnek szüksége lehet a fegyverére egyenesen arcátlanság, már-már bűncselekménynek minősülő becsületsértés.*
*Nem várt odalent semmiféle válaszra, rögvest indult felfelé így Leon aggályait már csak a lépcső tetejéről hallotta, de emiatt nem fordult már vissza, majd intézi később a problémát.*
//Meropea szobája//
*Bizony meglepődik az ajtó hirtelen nyílásán, de millió dolga van még a nap folyamán, egyszerűen nem ér rá semmin fennakadni.*
- Gradak beszélt nekem egy úrról akivel még a hazaúton ismerkedett meg, ő érkezett és fel szeretné ajánlani a szolgálatait. Egészen véletlenül Lyvanar is ugyanakkor ért haza és magával hozott egy sötételf hölgyet aki szintén hasonló szándékkal tartott vele. Megkértem Lyvanart hogy vezesse a vendégeket a tárgyalóba amíg beszélek veled, hogy ott fogadhasd őket, de ha jól hallottam van egy kis fennakadás odalent, megyek és elintézem.
*Természetesen csak az Úrnő válasza után indul ismét vissza az előtérbe, amit ha megkap akkor nem is késlekedik.*
//Odalent az előtérben//
*Talán egy perc sem telt el, váratlanul hamar és röviden sikerült ismertetnie Meropeával a helyzetet, sietősen érkezik is ismét lefelé a lépcsőn, ahol már félúton megszólítja Leont.*
- Jól hallottam hogy azt feltételezed a Sillerforw házról, hogy azért csalogatnánk beljebb fegyvertelenül, hogy aztán valami módon ártsunk neked? Vagy azzal vádolsz hogy meglopnánk ha leraknád a holmid, hogy nem vehetnéd vissza amikor távozol? Netán kételkedsz benne hogy meg tudnánk védeni, ha itt, a Gazdagnegyed kellős közepén fényes nappal haramiák rohannák meg a házat?
*Nagyjából eddigre ér a lépcső aljára.*
- Elnézésedet kell kérjem, biztosan félreértettelek, nem szeretnélek ilyen vádakkal megsérteni.
*Nem valami kikötői bűnbarlangba jött Leon, hanem a Sillerforw Ház családi villájába. Azt feltételezni hogy itt egy vendégnek szüksége lehet a fegyverére egyenesen arcátlanság, már-már bűncselekménynek minősülő becsületsértés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396