Történelem v.1.3.
Véleményezésre, lektorálásra, javításra. Akinek bármi megjegyzése van (formai, helyesírási, elütési, de akár tartalmi-koncepcionális) az PM-ben nyugodtan írjon nekem. Köszönöm! :)
Történelem:
A legendák kora
E.sz. 0: az ismert történelem kezdete, az első ember-törzsek Lanawinre érkezése.
E.sz. 3950 körül: Ismeretlen hajók tűnnek fel a Wegtoreni partokon. A magukat Vasbordájú Khrugghal kompániájának nevező idegenek hamar uralmuk alá hajtják a hegyvidék primitív törzseit.
E.sz. 4100 körül: a Thargodrym néven egyesülő törzsek uralmi területe eléri legnagyobb kiterjedését, nyugaton a wegtoreni birtokok képezik határait, keleten egészen a Zwok Opun hegyláncig elkalandoznak felderítőik.
E.sz. 4120-as évek: a Thargodrymek (Nagy Törzsszövetség) állandó települést alapítanak a Ba’than-völgy déli részén, egy kopár sziklacsúcs tövében (Amon Ruadh).
Esz. 5500. körül. A Nagy Törzsszövetség hanyatlásának kezdete; a mai városok egyre nagyobb területet hódítanak el a felföldi népektől és a nomádoktól. Amon Ruadh is elnéptelenedik, egykori lakóinak leszármazottait elnyelik a hegyek.
E.sz. 6000: A Nagy Háborúk kezdete. Az orkok néhány év alatt elözönlik az ismert világot, a legtöbb civilizált település elpusztul vagy az uralmuk alá kerül. Ez az év az orkok időszámításának kezdő dátuma.
E.sz. 6003: Menekültek hullámai özönlenek az orkok elől kelet felé. A legtöbben visszarettennek a füves puszta és az ismeretlen földek előtt, a maradékból is sokan odavesznek.
E.sz. 6005: A túlélők egy nagyobb csapata Rigorius Calaven vezetésével eléri a Zwok Opun hegyláncot. Az ott talált fél évezredes romok először reménykedésre adnak okot, de aztán hamar rádöbbennek, hogy kihalt, ember nem járta vidékre tévedtek.
E.sz. 6006 nyara: a menekülteket először érik utol az ork vadászcsapatok. Véres harcok törnek ki az üldözők és üldözöttek között, mely az üldözők visszavonulásával végződik. A túlélők egy erőd építésébe kezdenek a Völgy bejáratánál.
E.sz. 6008: Elkészül Ho’ard Calaven erődjének őse.
E.sz. 6008-6022. Folyamatos támadások érik a várost, melyre a védők az erőd bővítésével és egyre erősebb mágikus ellentámadásokkal felelnek. A mágikus kataklizmák és rezonanciák alapjaiban formálják át az Ismeretlen Földeket.
E.sz. 6022 ősze. Az utolsó ork támadás. A túlélő zöldbőrűek az ork hadjárat bukásáról, egy Art Thenior nevű mágus diadaláról zagyválnak. Az orkokat a Romvárosban talált oltáron mind egy szálig feláldozzák, és egy ünnepség keretében hivatalosan is megalapítják Calavrien városát.
A Városalapítás kora
E.sz. 6008-6022 Megkezdődik Calavrien kiépítése. Az Elsők útja végén a Városi Irattár, a Mesterút végén a Függőkertek jelzik a városhatárt, előbbiben az egyszerű varázs-trükköket, utóbbiban a Föld és Levegő titkait kezdték oktatni a Lanawinről érkezett mágiahasználók.
E.sz. 6035-6052 Fajok közötti villongások és céhes konfrontációk sorát követően kitör az (Első) Fajháború. Az okot a törpék és az elfek közötti elmérgesedő viszony szolgáltatja. A tündérek és a félelfek a hosszúéletűek (Dicsők), míg az óriások és a gnómok meglepő módon a kurtalábúak (Pörölyök) mellé állnak. Az emberek és a sötételfek hol békítőként, hol uszítóként lépnek fel. A Mérsékeltek (a fajok közötti békét hirdető, jobbára céhes kötődésű hatalmasságok) befolyása csekély.
E.sz. 6050 A Mérsékeltek - koalícióban az emberek, sötételfek és a törpéktől elhidegült gnómok józanabbik felével - megerősödnek és következetesen kezdik elfojtani a belharc lángjait. Két év alatt sikerrel járnak, és egy új rend alapjait fektetik le, hogy visszaszorítsák a faji ellentéteket.
E.sz. 6065 A Klánok Tanácsa, melybe Calavrien minden bejegyzett szervezete a lefektetett szabályok szerint delegálhatott tagokat, megválasztja Calavrien első királyát a városalapító Rigorius Calaven vérvonalából. Ez a vérvonal évszázadokon át uralja Ho’ard Calaven várát.
A Királyság Kora (E.sz. 6065-6510)
E.sz. 6072. A megszilárduló királyi hatalom 15 nemesi családra, valamint a Céhek és Klánok rendszerére támaszkodik. Megindulnak az első telepeshullámok a völgyben észak- és délkeleti irányba. Felfedezik a Barlangokat és megkezdik az Elsők által talált ősi romok feltárását. A Barlangok alatti Tükörtó fölé a Tűz és Víz mágusai impozáns tornyokat emelnek.
E.sz. 6100. A város újfent kapcsolatot keres a lanawini területekkel, néhány vékony kereskedelmi útvonalat sikerül is létrehozni, de nincs érdemi kiviteli termék, a nemesfémtartalékok pedig a behozatal miatt drasztikusa csökkennek.
E.sz. 6132. A Kereskedők Céhe végleg beszünteti a kereskedelmet és a kapcsolattartást a Óvilággal, és magába olvasztva egyes kalandor klánokat Vándorok Céhe néven alakul újjá. Ők az elsődleges támogatói a Ba’than-völgy keleti és déli részére irányuló terjeszkedésnek. Utolsóként a Csillagvizsgálóban létrejön a Nap és a Hold mágiáját tanulmányozó titokzatos mágusrend.
E.sz. 6175. A törpék Pöröly klánjának egy tagja, Noggi Zakkagromson egy különös ércet talál az északi hegylánc egyik mélyművelésű törpetárnájában. A telérből könnyen kinyerhető, különös tulajdonságú fémet lehet bányászni.
E.sz. 6200. A különleges fém (Calitril) a király kizárólagos monopóliuma lesz, melyre egyedüliként a TárnaKlánok nevű céhnek van bányászati engedélye. A fémnek köszönhetően a nemesség és a TárnaKlánok megerősödnek a rivális céhek rovására. A gnómok véglegesen elhidegülnek a törpéktől.
E.sz. 6247. Kitör az első Calitril-háború az uralkodó, és a Vándorok Céhe vezette rebellisek között. Ez a konfliktus a Calaven Ház bukásával zárul, új, a korábbival rokon dinasztia kerül trónra, mely azonban már jóval kiszolgáltatottabb a Vándorok vezette Céhtanácsnak. A most már jobbára törpedinasztiák alkotta TárnaKlánok elveszítik monopóliumukat, melynek köszönhetően külön vágat megnyitásába és nagy méretű, föld alatti műhelyek építésébe kezdenek a mai Törpetárnák helyén. A harcok jobbára a városon kívül, az Ismeretlen Földeken (rituális küzdelmek), illetve a barlangokban és tárnákban (árnyháborúk) zajlanak.
E.sz. 6281. A Barlangok közelében szabad bányászok goblinokba és más, föld alatt is aktív lényekbe botlanak. A kezdeti tisztogató akciók totális háborúvá fajulnak, melyből a törpék és az óriások kivonják magukat. A gnómok, elfek és emberek egyesített seregeit először segítik nagyobb létszámban varázslók is.
E.sz. 6310. A Barlangok és a többi Calitril-tárna végleg háborús senkiföldjévé vállnak, a király az óriások több törzsét az északi hegyláncok közötti völgyekbe telepíti, határőr-feladatokkal.
E.sz. 6345. A város eléri legnagyobb kiterjedését, nem utolsó sorban a Vándorok Céhében megerősödő elfek és félelfek terjeszkedő törekvéseinek köszönhetően, hogy Calavrien a Függőkerteken túl is rendelkezzen számukra megfelelő élőhelyekkel. A várost gyakorlatilag a Vándorok irányítják, a király tényleges befolyása Ho’ard Calavenre és az Ismeretlen Földek felé vezető vékony karavánútra terjed ki.
E.sz. 6379. A törpe Norki Norkmanson saját vágatából visszatérve ismeretlen betegségtől ágynak esik. A betegség a törpék és gnómok számára náthával és lázzal együtt járó, komolyabb meghűlést okoz, majd egyéb szövődmények nélkül elmúlik. A Barlangok és a keleti földek határain egyre erősödő szörnyinvázióval küzdenek a város seregei, váltakozó eredménnyel.
E.sz. 6380. A TakonyKórnak is nevezett betegség a tél végével újult erővel lángol fel - ezúttal az elfek, sötételfek és tündérek között. Utóbbiakkal gyakorlatilag az utolsó szálig, mindössze néhány hónap alatt végez a betegség, de az előbbieknél is 95% feletti a halálozási arány. A sötételfek a király engedélyével bezárkóznak Ho’ard Caraven legfelső szintjeinek lezárt, tiltott folyosóira, míg az egészséges, illetve a fertőzést túlélő elfek maradékai a vadonba menekülnek. A fél-elfekre nincs hatással a betegség.
E.sz. 6385. Az elf-féléket elvesztő, alapjaiban megrendült Vándorok Céhe csak öt évig tudja elodázni az összeomlást, a Második Calitril-háborúban végzetes vereséget szenved. Mindkét fél megpróbálja igénybe venni a hegyekbe telepített óriások segítségét, de csak kevés eredménnyel: sok család és törzs olyan régóta él a várostól elvágva, hogy már el is felejtették, miért vannak ott.
E.sz. 6420. Az újonnan megválasztott uralkodó, háta mögött a törpék és emberek új szövetségével, egy teljes évszázadra a háttérbe szorítja a mágusközpontokat és a gnóm ezermesterek szövetségeit. Egyedül a Csillagvizsgáló urai állnak az uralkodó mellé, aki így ismét korlátlan vezetője a városnak.
E.sz. 6490. A hetven éve hatalmon lévő Teranol Calavorn király örököseivel furcsa betegségek, idegen orgyilkosok és mágikus praktikák végeznek. A király halálakor mindössze két herceg, a gyermekkorban lévő ikerpár Noras és Nimurud Calavorn lehet a trón várományosa.
E.sz. 6502. A praktikák mögött álló Céhtanács (mely mostanra jobbára a Mágustornyok uraiból, a Gnóm Főmérnökből és Calavrien Patriciusából áll) az uralkodó halálát követően rövid úton polgárháborút provokál a hatalmat magának akaró két örökös között. A háború 11 éven át dühöng, a város elveszíti nyugati területeit, melyek a mágusok felelőtlenségének köszönhetően végleg az őrület képét mutatják. Karavánok indulnak Lichanech felé, de csak nagyon kevesen érnek oda, és ők is tagadják kilétüket.
A Céhtanács Kora (E.sz. 6513-6820)
E.sz. 6513 Az Ikerháborúkat végül megnyerő Céhtanács véglegesen eltörli a királyság intézményét, és a város élére három vezetőt delegál: az erődben regnáló Archont, a városban uralkodó Patríciust és a mágikus ügyekért felelős Patriarchát. Mindhármuk mögött azonban a Céhtanács az igazi hatalom.
E.sz. 6530. Meghal Trianel cwi Ilandar, az utolsó fél-elf. Ezzel a nemesenszületettek kora végleg lezárul, az elf-fajok emlékét csak Ho’ard Calaven sötétben rejtező famíliái őrzik.
E.sz. 6610. Megindul az utolsó, Calaviern által indított invázió a szörnyek ellen. A jobbára nehézvértes törpe és emberhadak a déli hegyláncokon ismeretlen ember- és orktörzsekbe ütköznek. A csatákat ugyan megnyerik, de harmadukra fogyatkozva, mágusaikat vesztve vonulnak vissza.
Esz. 6700. A Céhtanács először fontolja meg a Calatril kivitelét, illetve a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolat felvételét a többi várossal. A szavazásban a nyitás politikáját képviselő Vándorok Céhe még az Archon támogatásával együtt is alulmarad a győzelemben töretlenül bízó Patriarchával és a dolgok változatlanságáért érvelő támogatóival szemben - azt azonban mindannyian tudják, hogy a helyzet súlyos. Megkezdik a még civilizált óriások visszatelepítését a városba, és orkokat fognak be az Ismeretlen Földekről, tenyésztési céllal.
E.sz. 6739. A Barlangok végleg elvesznek, a zöldbőrűekkel vívott harcokban a Tükörtó és a Függőkertek a frontvonalba kerül. Ismételten megnő a Csillagvizsgáló befolyása, az ősi oltárokon elvégzett titkos emberáldozatokról suttognak. A Céhtanács a sötételfek javaslatára megkezdi a tenyésztett orkok besorozását - jobbára az első sorokban, illetve az utóvédben küzdenek.
E.sz. 6780. Az évek során a Csillagvizsgáló hatalmasai közé beszivárgó déli sámánok és démonidézők sikeresen állítják maguk mellé a Nap és a Hold varázsának tudóit. Az azt követő nyári támadást Calavrien meglepett védői csak a Városi Irattárnál tudják megállítani. A város déli része, a korábbi, jobbára szegények lakta területek romvárossá válnak, a Csillagvizsgáló és a körülötte fekvő területek ezentúl csak Holtak Földje néven ismeretes.
Az Összeomlás Kora (E.sz. 6821-6883)
E.sz. 6821. Ismeretlen támadók sikeresen hatolnak át a Tükörtó védelmén, és meggyilkolják az iskola nagymesterét, több tanítványával egyetemben. Az ezt követő összecsapásban a Vízmágusok jelentős része elveszik. Calavrienben hónapokig tart az aszály, amit a vízforrások és a vízmágusok elvesztése okoz. A tűzmágusok maradéka a törpékhez csatlakozik a Tárnákban.
Esz. 6837. A Függőkerteket kiürítik, a három oldalról érkező támadásoknak a város seregei már nem tudnak ellenállni. Megkezdődik Ho’ard Calaven keleti oldalának kiépítése és megerősítése.
Esz. 6855. A Céhtanács utolsó ülésén elhatározza, hogy a Calavrien segítséget hív nyugatról. A döntést ellenző, tudásukat féltő gnómok felrobbantják a gyűléstermet. A legtöbb Céhmester odaveszik, de az Archon és a Patrícus végrehajtja a döntést.
Esz. 6858. Megérkeznek az első zsoldoscsapatok Ho’ard Calavenbe. Kiszolgálásukra jön létre a Markkat és a Taverna.
Esz. 6869. A zsoldoscsapatokkal megerősített városi seregek megelőző csapást próbálnak mérni az újonnan érkező szörnyekre, ám ezek után a Városi Irattárra zúdulnak, és az Archon parancsára bosszút állnak a gnómok. A Kristályaula védelmi berendezései és csapdái ugyan visszatartják a támadókat, de a szakítás immár véglegessé vált az Archon és a Főmérnök között. A Patrícius, lévén sokkal inkább az előbbire, mint az utóbbira van utalva, képtelen kiutat találni.
Esz. 6875-6882. A (Második) Fajháború. A jobbára ember zsoldosokból és birodalmi orkokból álló Ho’ard Calaven-i csapatok összeütközésbe kerülnek a TörpeTárnák uraival és a hegyi óriásokkal. A villongás gyorsan háborúvá terebélyesedik, minek következtében a Palotanegyed elpusztul, és az Óváros is elnéptelenedik. A Patrícius a maradék nemességgel és mesteremberekkel, valamint a nép zömével az erődben, valamint a mögötte elterülő kezdetleges sátorvárosban keres menedéket. Immár mindennaposak a külvilágból érkező karavánok, melyek azonban egyre többet hoznak és egyre kevesebbet visznek. A törpék, megelégelve a pusztítást, lezárták a hegyi utakat a Tárnákba és a körülötte lévő, nyitott tetejű barlangokba, magukra hagyva szövetségeseiket.
Esz. 6883. A teljes városukat elveszítő Céhtanács megtartja utolsó - immár öt fősre fogyatkozott - ülését, ahol az Archon, a Patrícius, a Patriarcha (mint az utolsó, életben lévő mágus), az immár ismét Kereskedőknek nevezett Céhközösség feje, valamint a Zsoldosszövetség aktuális vezetője időlegesen Ho’ard Calaven urának kezébe helyez minden hatalmat. A szavazás során kisebbségben maradt zsoldosok az ülést követő éjjel merényletet kísérelnek meg az Archon ellen, de csak a Patriarchát tudják meggyilkolni, aki nem adja olcsón magát - tucatjával küldi a túlvilágra maga előtt a harcosokat. A palotaforradalom folyományaként Ho’ard Calaven védői több frakcióra bomlanak, és a hatalmas erőd eltérő területeit vonják uralmuk alá.
Kagan Thargodar
U.I: a "Napjaink" állapota majd a Társasdalom és Politika résznél kerül kifejtésre.