//Bárkinek//
*Úgy oson be az udvarra, akár egy árnyék.
Az első este. A legelső, ahogyan a családjában mindig is szokás volt.
Végre betöltötte az tizenötödik életévét, és ez azt jelenti, hogy eladósorba kerül. Mostantól záporozhatnak a kérők, jöhetnek az udvarlók, a sokféle piperkőc gazdag, a kényes nemesfiak, a délceg, és rettenetesen bunkó lovagok, meg az ácsingózó vén kéjencek, akik egy újabb fiatal feleséget szeretnének, nem beszélve a "semmije sincs" felkapaszkodni vágyó kisnemesekről.
Mostantól, ettől a naptól fogva ő egy préda, amelyre elég sokan vágynak már remegve, mint a régi mondában az aranyőzre.
Várva várt, imádott, s ugyanakkor feltétlenül gyűlölt ez a nap. Nemesi mérce szerint férjezhető korba lépett, amit a háta közepére sem kíván, ám ez együtt jár azzal, hogy megnyílik előtte a hosszú bálok és ünnepségek, szabadon kószálás és levegőhöz jutás kapuja.
Mától minden valamire való rendezvényen ott kell lennie, hogy családja kellőképpen bemutathassa, mint eddig féltve rejtegetett, és taníttatott gyöngyszemét.
Ám ez az este más!
Mielőtt aludni térne, hirtelen anyja tér be hozzá a sötét szobába, egy halovány gyertyafénnyel, s egy köpenyt ad a kezébe.*
- Fogd!*mondja* Családunkban titkos hagyomány, hogy ezen az estén minden lány maga kimegy, és felfedezi a város azon részét, amelyiket akarja! Vidd ezt a tőrt is, ezentúl mindig legyen nálad, s légy nagyon óvatos! Hajnalra pedig legyél a szobádban, vagy nem tudom, hogy magyarázom ki apádnak!
*Így hát Brill kiszökik, s most itt van, az árnyas, és halovány, fénylő virágoktól tarkított Holdudvaron, a zajos, zengő fogadó mellett. Annyi minden van, amin álmélkodhat útközben, annyi minden van, amit látni akar, érezni, érinteni, és szagolni...azt se tudja mihez kapjon hirtelenjében. Inkább csak átoson a kerten, s óvatos pillantásokat vetve a Fogadó ajtaja felé nézegetni kezdi a lugas gyönyörű virágait.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.31 12:23:52, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Jelek javítása.