//Második szál//
//Ald'as Cotys//
-Valahogy úgy. *kacsint. Ő akkor tudna segíteni a megtermett városőrnek, ha valami logikai vagy szöveges feladatot kellene megépíteni, esetleg megjavítani valami szerkentyűt. Meg még, ha varázslöttyöket kellene kikeverni.*
-Hehe. Milyen igaz. *böki oldalba Cotyst. A hölgy képe kirajzolódik előtte, amikor a városőr elmondja, hogy hogyan néz ki.*
-A főztje mi. *sandít rá.* -Szép mátkád lenne, illene hozzád. Na fiam. Fogjad magad, vegyél neki egy szép csokor virágot, meg valami különleges, finom édességet. Hívd el valami romantikus helyre és légy úriember... ja meg vegyél fel olyan ruhát. És ne habozz sokáig, mert lecsapják a kezedről. *adja a tanácsot az öreg a fiatalnak, bár ezt ha van egy kis esze, maga is tudja.*
-Na lebuktam. *sóhajt egyet és csípőre teszi kezét.* -Nincs mit tenni. Elmondom hát, amit tudnod kell rólam. *köszörüli meg torkát.* -Egy gnómok lakta helyről származom északról. Nem Ratraxurg városából, de onnan nem messze éltem. Aztán elvándoroltam, mint oly sok társam, először Azgad'rhelion maradványai után kutatva, később meg már a kalandvágy miatt. Azért jöttem ide, mert tanácstalan voltam és egy sokat megélt kalandor, aki már tőlem is idősebb volt azt mondta, hogy Artheniorban van a nagy élet és menjek oda, ha gyökeret akarok verni valahol. Ebben a korban már nem árt egy stabil, biztos pont. Egy valamit tudtam csak a városról, hogy az Owairat ház itt van, őket ismertem. Most pedig hát... itt vagyok és beszélgetünk. A fogadó központi hely, minden pletykáról lehet hallani és akár barátokat is lehet találni.
*Ez valóban elég dióhéjas életút, de ha Cotys részleteket is szeretne megtudni, hát kérdezze meg. A kérdéseire megadta a választ.*