//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Élvezi a játékot, ezzel talán el tudja terelni Morfiusz figyelmét is, ha a mókázását hallgatja, vagy a játékára figyel, akkor talán nem a testét bámulja, mintha azonnal fel akarná falni.
Naiv gondolat.
De Shyahar ebbe kapaszkodik, és amíg a hercegnő szerepét játssza, addig legalább ő maga sincs olyan mérhetetlen zavarban.
Morfiusz nevet, és ilyenkor a lány mindig megnyugszik, szereti a nevetését, hallani, hogy vidám, hogy valóban az, hogy nem foglalkozik a gondokkal, hogy ezekben a percekben valóban semmi másra nem figyel, csak a pillanatra, és nem játszik, a jókedve őszinte.
De aztán a nevetés eltűnik a férfi arcáról és a pillantása is komollyá válik.*
~Igéző. Erre mondják.~
*Tudja, hogy veszélyes játékot játszik, a szívére veszélyeset, mert abban biztos, hogy Morfiusz sose bántaná őt fizikailag, sose ártana neki szándékosan. Nem fél tőle. De ahogy most felé lép a férfi, azt is tudja, hogy valami megváltozik kettőjük között ebben a pillanatban.
Az állát cseppet felemelve fürkészőn nézi a melegbarna szempárt.*
– Jó *feleli halkan.
Nem mozdul, nem húzódik hátra, pedig tudja, érzi abból a szemvillanásból, hogy Morf most úgy érezheti, mindent szabad.
Shyahar nyel egyet. Morf szeretné látni őt, a haját, már többször kérte, és most nem tud neki nemet mondani. Úgy érzi azzal, hogy engedi, hogy a férfi maga bontsa le a tincseit, azzal megmutatja neki, hogy fontos a számára, hogy bízik benne. Hogy Morfiusz az, akinek megmutatja magát így is, leengedett hajjal.
Óvatosan elmosolyodik, és nem mozdul, ahogy az ügyes kezek sorban távolítják el a hajtűket. A haja így vizesen majdnem fekete és a háta közepéig ér le.
A férfihoz simul, ahogy öleli, élvezi a pillanatot. A finom érintéseket, a gyengédséget. Morf nem kapkod, valóban óvatos, és ez megnyugtatja Shyat.
Egymás szemébe néznek, Morfé fürkésző, mintha a lelke mélyére akarna látni. Ő pedig nem fordul el, nem süti le a szemét.
Aztán a bókra elpirul.*
– Otthon van, hogy kibontom, de munkában könnyebb befonva *mondja halkan, aztán kis mosollyal figyeli a férfit, ahogy gondosan félreteszi a hajtűket.
Nem tiltakozik, mikor Morf magához húzza, így szinte az ölébe simul a meleg illatos vízben, átöleli a vállát, érzi, a bőrük összeér.
A lassú gyengéd érintések elvarázsolják, Morfiusz ujjai a hajában, a közelsége, a szája a nyakán. Meleg csókok, lágy érintések, amitől szeretne még közelebb bújni hozzá.*
– Morf *szinte sóhajtja a nevet, a becézésre elmosolyodik, olyan kedvesen hangzik most ez a két szó a férfi szájából.
Közelebb simul, és igen, a mellkasuk összeér, ahogy a combjaik is, ujjai Morf hajába merülnek, halkan sóhajt, és tudja, hogy lassan túl messzire jutnak, de még képtelen elszakadni a férfitól. Nem állítja meg, mikor a felsője zsinórjaival babrál. Még nem.*
~Egy kicsit még, egy cseppet. Olyan gyengéd most, olyan kedves. Olyan finom a csókja. Jó. Jó érzés.~