//Visszatérés//
- Igazából csak elég régen volt társaságom, akár csak cseverészéshez is.
*Mentegetőzik zavart mosollyal, majd aprót szusszanva egyenesedik ki kissé. Ha rég nem szokott a cseverészéshez még a legáltalánosabb, szinte semmitmondó témát is nehéz megtalálni. Főleg pőrén, egy szintén ruhátlan férfi társaságában. Na nem a szégyenlősség csendesíti el, hanem a remete élet, amibe már elég régen száműzte magát. Akarva.*
- Mire kíváncsi? Történt itt gyilkosság, gazdasági válság, félistenek jelenléte, mérgező víz.
*Hunyorogva kezdi is összeszedni miféle pletykákat hallott, olvasott. De egy egész év bizony hosszú idő, azóta már sok víz folyt le a patakokon is.*
- Akad pár pletyka, ami az unatkozó háziasszonyok és öreg hölgyek száját hagyja el. De gondolom az nem a maga ízlésvilágát takarja, hogy ki szarvazta fel az urát, melyik ficsúrt akarta a féltékeny férj megfosztani férfiasságától, hol született ikerpár, állítások szerint hetes méghozzá, vagy melyik család kötött érdekházasságot pusztán a meggazdagodás reményében, hogy aztán a házasok külön utakon keressék fel éjszakára mások társaságát.
*Nevet fel halkan. Pletykák, azok vannak bőszen, de azokat nem az efféle férfiaknak találták ki. Még talán a nyálas ficsúrok meghallgatják.*
- Szóval választhat.
*Dől is hátrébb, majd karjait a kád szélén pihentetve, igyekezve domborulatait továbbra is a víz takarására bízni, fürkészi a lehunyt szemű férfit. Kissé sajnálja, hisz ha már megtörte a békés magányát legalább kellemesebb társaságot nyújthatna, nem olyat, aki mellett sem nyugta nem lesz, de még az unalom is felüti a fejét. Az meg nem pihentető, hanem inkább idegesítő. Ezt tudja jól.*
A hozzászólás írója (Rocha Burcqar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 13:43:58