Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-01-06 18:43:49
Üzenet elküldve: 2014-01-06 18:43:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Különös találkozások...//
*Remek lenne egy kupa sör, pár perce sétálhat utolsó gondolatai óta nem fogja sürgősre; mivel élvezi a hideget hiába átfagytak ujjai,lábai szorít a csizma és a hátát is kiroppantaná;tehát elmondhatjuk hogy a tipikus utazási fáradtság.Nem ügyel a biztonságra mert minek tudja a nyilak elkerülésének teknikáját hiába nem csinálta még élesben és ennyit nevetve lefut még gémberedve is, már érzi az emberek bűzét és a sülő húst is pont arra sodorja a szél.
Hirtelen megtorpan mellette reccsen egy ág és nekiütközik valami ~Megjártam erre nem számítottam~ de látja hogy csupán egy tündér lányka vagy hölgy nem tudja megítélni, a tündérekben mindig rossz volt.*
-Üdvözletem, és elnézését kérem hölgyem nem figyeltem eléggé.*felsegíti*Engem Kramlafnak hívnak örülök a találkozásnak.*Ünnepélyesen meghajol ahogy azt a templomban tették mégsem veszi le a szemét sosem felebarátjáról*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.07 15:56:03, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Remek lenne egy kupa sör, pár perce sétálhat utolsó gondolatai óta nem fogja sürgősre; mivel élvezi a hideget hiába átfagytak ujjai,lábai szorít a csizma és a hátát is kiroppantaná;tehát elmondhatjuk hogy a tipikus utazási fáradtság.Nem ügyel a biztonságra mert minek tudja a nyilak elkerülésének teknikáját hiába nem csinálta még élesben és ennyit nevetve lefut még gémberedve is, már érzi az emberek bűzét és a sülő húst is pont arra sodorja a szél.
Hirtelen megtorpan mellette reccsen egy ág és nekiütközik valami ~Megjártam erre nem számítottam~ de látja hogy csupán egy tündér lányka vagy hölgy nem tudja megítélni, a tündérekben mindig rossz volt.*
-Üdvözletem, és elnézését kérem hölgyem nem figyeltem eléggé.*felsegíti*Engem Kramlafnak hívnak örülök a találkozásnak.*Ünnepélyesen meghajol ahogy azt a templomban tették mégsem veszi le a szemét sosem felebarátjáról*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.07 15:56:03, a következő indokkal:
Jelpótlás.
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-01-02 19:41:05
Üzenet elküldve: 2014-01-02 19:41:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
*Bris a főtérre érve kicsit megnyugszik. Már érzi a szájában a jobbnál jobb falatokat és maga alatt a puha ágyat. De egy fickó nekimegy. Bris gyanakodva nézi a távolodó alakot és az erszényéhez nyúl. Azt akarta megnézni, hogy a helyén van-e de, legnagyobb meglepetésére egy kártyát talál odatűzve. Megnézi és a hátoldalon lévő képhez való megjegyzéstől végigfut a hátán a hideg. Legszívesebben már most visszafordulna de, úgy érzi, hogy sokat kaphat ez által. Most kicsit le van égve és pár arannyal is le tudna egy darabig éldegélni. Elindul hát a Zöldsárkányba. A körülötte sülő húsok illatától az étvágya is megjön.*
*Bris a főtérre érve kicsit megnyugszik. Már érzi a szájában a jobbnál jobb falatokat és maga alatt a puha ágyat. De egy fickó nekimegy. Bris gyanakodva nézi a távolodó alakot és az erszényéhez nyúl. Azt akarta megnézni, hogy a helyén van-e de, legnagyobb meglepetésére egy kártyát talál odatűzve. Megnézi és a hátoldalon lévő képhez való megjegyzéstől végigfut a hátán a hideg. Legszívesebben már most visszafordulna de, úgy érzi, hogy sokat kaphat ez által. Most kicsit le van égve és pár arannyal is le tudna egy darabig éldegélni. Elindul hát a Zöldsárkányba. A körülötte sülő húsok illatától az étvágya is megjön.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-12-26 14:16:41
Üzenet elküldve: 2013-12-26 14:16:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Felpattan Csellengőre és megindul a főtér irányába. Szerencsére megjegyezte, hogy merre kell visszajutnia Artheniorba. De ha nem jegyzi meg az sem lett volna gond. Ez a vándorlét szépsége. Mindegy, hogy merre megy az ember, mindenhol jól érzi magát. Most, hogy Mordach nincs vele sokkal unalmasabb az utazás. Mihamarabb szeretne visszakerülni, de nincs kedve sietni. Meg amikor hó van, akkor amúgy sem biztonságos gyorsan haladni. Nem szeretne még egy sebesülést. Lóról zuhanni sem kellemesebb, mint esés közben felhasítani egy végtagot. Lassan kiér a főtérre. Körülnéz, hogy a tegnap esti vándorok még itt vannak-e, de csalódnia kell. Pedig egy reggelinek örülni tudott volna, már persze csak akkor ha megkínálják.*
"Még egy ok, hogy siessek. Ez egy ilyen nap."
*Sóhajt és megy tovább, de az előbbi gondolatának ellenére még mindig csak békésen baktat. Előbb vagy utóbb úgyis megérkezik, ha meg kifejezetten éhes lesz, majd akkor sarkantyúba vágja a hátast és óvatosan elvágtáz. A reggeli mozgás a lovaknak sem szokott ártani. Neki már megvolt a mozgása, a trollal nem azért végeztek, mert békésen ücsörgött. A trollról eszébe jut amit Mordach mondat.*
- A szörnyek levadászása...
*Érdekes gondolat, de abszolút nem marhaság. Megvédelmezni az éjszaka vagy akár a nappal teremtményeitől sok fegyvertelen embert. Különös dolog ez. De semmi esetre sem rossz. Mordokhai kénytelen elismerni, hogy a vörösnek kiváló az észjárása. Időközben kilovagol a főtérről és elhagyja a karavánt. Ez felvidítja és egy kicsi sietségre sarkalja Csellengőt.*
"Még egy ok, hogy siessek. Ez egy ilyen nap."
*Sóhajt és megy tovább, de az előbbi gondolatának ellenére még mindig csak békésen baktat. Előbb vagy utóbb úgyis megérkezik, ha meg kifejezetten éhes lesz, majd akkor sarkantyúba vágja a hátast és óvatosan elvágtáz. A reggeli mozgás a lovaknak sem szokott ártani. Neki már megvolt a mozgása, a trollal nem azért végeztek, mert békésen ücsörgött. A trollról eszébe jut amit Mordach mondat.*
- A szörnyek levadászása...
*Érdekes gondolat, de abszolút nem marhaság. Megvédelmezni az éjszaka vagy akár a nappal teremtményeitől sok fegyvertelen embert. Különös dolog ez. De semmi esetre sem rossz. Mordokhai kénytelen elismerni, hogy a vörösnek kiváló az észjárása. Időközben kilovagol a főtérről és elhagyja a karavánt. Ez felvidítja és egy kicsi sietségre sarkalja Csellengőt.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-12-20 21:34:54
Üzenet elküldve: 2013-12-20 21:34:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
- Örülök neki, hogy ennyi mindenben egyetértünk. Nem hinném, hogy ne tudnál válaszolni. Nekem is nagyjából elmondtad amire emlékszel. Szerintem ez minden embernek elég.
*Amikor Mordach tájékoztatja, hogy szerinte nem olyan fiatal és még az életkorát is elárulja, felnevet, de persze nem gúnyosan.*
- Én harmincöt körül járok és még fiatalnak mondanám maga. Téged meg végképp. Az ember akkor fiatal ha annak érzi magát. Te pedig ember vagy, ha nem tévedek.
*Ezt sem gondolta komolyan, csak úgy megjegyezte. Lassan megérkeznek a pihenőhöz és Mordokhai szemügyre veheti a nem is olyan messzi sátortábort. Amikor ő is meglátja a fényfoszlányt, meglepetten kérdi Mordachot.*
- Nem félnek, hogy meggyullad valami?
*Nemsokára belovagolnak a főtérre, ahol elismerően pillant a szökőkútnál álló hölgyeményekre. Amikor a vörös megismertet vele egy itteni úgymond "legendát", kissé elhúzza a száját, de amikor a végén még hozzátesz valamit, Mordokhai kénytelen megint hangosan elnevetni magát. Kezdi egyre jobban megkedvelni Mordachot.*
- Nem hinném, hogy vihar közeleg. Ha csak nem hóviharról van szó, bár most is elég rendesen hullik.
*Mordokhai a hang irányába kapja a fejét és kissé megdöbben, hogy idegenek étellel kínálják, de a vándorok igyekeznek összetartani a világ minden pontját. Nem ez az első alkalom. Lepattan a lováról és elfogadja a húst.*
- Köszönöm.
*Nemszokása hálálkodni, de ez nem olyan, mint amikor egy fogadóban ételt rendel magának. Amikor szóba kerül az utazás, ő válaszol a vörös helyett.*
- Hát egy pár órája már tart az utunk. Még csak alkonyodott, mikor elindultunk.
*Harap egyet az óvatosan és mégis kiválóan fűszerezett húsból. Igazán kiváló estének titulálja a mait, hiszen a jó borra a jó étek, nagyon kellemes. Ezek után viszont inkább hallgat. Hagyja, hogy Mordach beszéljen, hiszen ő úgyis jobban bánik a szavakkal. Majd ha kérdezik, akkor válaszol, de úgy tűnik, hogy erre nem kerül sor. Miután mindketten elfogyasztották a vacsorájukat, Mordokhai felpattan éjfekete hátasára, majd megvárja, amíg a vörös még vált egykét szót az idegenekkel. Miután végzett, elindulnak és tovább beszélgetnek. A holnapi nappal kapcsolatban ő nem nagyon tud mit mondani, de azért egy érdekes ötlete támad.*
- Ha akarod akkor összemérhetjük az erőnket. Bár valószínűsítem, hogy alul maradok, azért kíváncsi lennék a harci tudásodra.
*Amikor Mordach tájékoztatja, hogy szerinte nem olyan fiatal és még az életkorát is elárulja, felnevet, de persze nem gúnyosan.*
- Én harmincöt körül járok és még fiatalnak mondanám maga. Téged meg végképp. Az ember akkor fiatal ha annak érzi magát. Te pedig ember vagy, ha nem tévedek.
*Ezt sem gondolta komolyan, csak úgy megjegyezte. Lassan megérkeznek a pihenőhöz és Mordokhai szemügyre veheti a nem is olyan messzi sátortábort. Amikor ő is meglátja a fényfoszlányt, meglepetten kérdi Mordachot.*
- Nem félnek, hogy meggyullad valami?
*Nemsokára belovagolnak a főtérre, ahol elismerően pillant a szökőkútnál álló hölgyeményekre. Amikor a vörös megismertet vele egy itteni úgymond "legendát", kissé elhúzza a száját, de amikor a végén még hozzátesz valamit, Mordokhai kénytelen megint hangosan elnevetni magát. Kezdi egyre jobban megkedvelni Mordachot.*
- Nem hinném, hogy vihar közeleg. Ha csak nem hóviharról van szó, bár most is elég rendesen hullik.
*Mordokhai a hang irányába kapja a fejét és kissé megdöbben, hogy idegenek étellel kínálják, de a vándorok igyekeznek összetartani a világ minden pontját. Nem ez az első alkalom. Lepattan a lováról és elfogadja a húst.*
- Köszönöm.
*Nemszokása hálálkodni, de ez nem olyan, mint amikor egy fogadóban ételt rendel magának. Amikor szóba kerül az utazás, ő válaszol a vörös helyett.*
- Hát egy pár órája már tart az utunk. Még csak alkonyodott, mikor elindultunk.
*Harap egyet az óvatosan és mégis kiválóan fűszerezett húsból. Igazán kiváló estének titulálja a mait, hiszen a jó borra a jó étek, nagyon kellemes. Ezek után viszont inkább hallgat. Hagyja, hogy Mordach beszéljen, hiszen ő úgyis jobban bánik a szavakkal. Majd ha kérdezik, akkor válaszol, de úgy tűnik, hogy erre nem kerül sor. Miután mindketten elfogyasztották a vacsorájukat, Mordokhai felpattan éjfekete hátasára, majd megvárja, amíg a vörös még vált egykét szót az idegenekkel. Miután végzett, elindulnak és tovább beszélgetnek. A holnapi nappal kapcsolatban ő nem nagyon tud mit mondani, de azért egy érdekes ötlete támad.*
- Ha akarod akkor összemérhetjük az erőnket. Bár valószínűsítem, hogy alul maradok, azért kíváncsi lennék a harci tudásodra.
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-12-20 20:44:15
Üzenet elküldve: 2013-12-20 20:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Pontosan, ezért sem szeretem alkalmazni egy tisztességes párbaj során, ahol egyenlő esély van mindkét fél oldalán, s ahol csupán a testi előnyök számítanak. Bár természetesen a tisztességtelen harc nem ilyen, példaként felhozhatnám a tolvajokat, vagy a fejvadászokat. *ekkor felkacag* Ugyanakkor nem mindig az az első gondolatom, hogy elmormoljak egy igét, hanem ösztönösen a pengémet húzom elő!
*A karaván felé haladva valóban egyre hűvösebb szellő kezd fújni, s mintha halk morajt is hallana az égből. Bár az év ezen szakaszára nem éppen a viharok jellemzőek, sokkal inkább a lágy havazás, vagy a hózápor..*
- Elhiheted, hogy nekem sincs kedvemre ez az egész tudatlanság, valójában nagyon idegesítő, s néha szét tudnék robbanni. De mindig azzal nyugtatom magam, hogy az idegeskedéstől csak még többet gondolok erre, úgyhogy már egy jó ideje nem rágom magam rajta. *ekkor ismét kacag egyet meglepően* Bár akkor kicsit kellemetlen, mikor valaki a múltamról kérdez, mert erre nem is nagyon tudok válaszolni! *azzal kacaja kissé keserves mosolyba fordul át* Nem vagyok ám én annyira fiatal. Valahol huszonöt év környékén járhatok. Tudod, hiába nem tudom pontosan a korom, azért érzi az ember, mi körül mozog.
*Pár perc lassú lovaglás után végül elérik a karavánt, ahol már a kapuknál jól látszik a sátorhely a távolban. Bár eléggé kellemetlen ilyen hűvös időben az éjjelt egy szövettel beborított "kunyhóban" tölteni, viszont ahogy Mordach jobban szemügyre veszi, néhol pislákol a fény eléggé erősen, ami arra utal, hogy odabent tüzet gyújthattak. Ahogy haladnak a tér közepe felé, úgy pillant meg pár szép hölgyet az ott levő márványkút körül, akik folyamatosan az eget kémlelik. Hallott pár legendát a Vörös, de nem gondolta volna, hogy ez ennyire él a helyen, így oda súg Mordokhainak.*
- Látod azokat a nőket? Azt vallják, hogy teliholdkor ha arcukat a vízbe mártják, fiatalok maradnak.. *ekkor az egyig öregebb, fanatikusnak tűnő asszony felé biccent kis gúnnyal a hangjában* Rajta ahogy látom, nem segítenek a csodák!
*Pislog az öreg felé, aki igen nagy féltékenységgel lépked a szép leányzók közt.*
- Valóban szép estként van, úgy látom, hogy a telihold igazán gyönyörűen fog ma tündökölni! Bár nemrég mintha halk morajt hallottam volna az ég felől, viszont ahogy látom, nem éppen felhőkből jött.. Vagy esetleg valahol a távolban lennének? Fogalmam sincs, de eleve az a nemrégi, sűrű köd, a hirtelen hűvös, s most ez a szép idő.. Igazán érdekes.
*Ekkor váratlanul nagy hanggal megszólítja a két utazót egy a mellettük levő tábortűztől egy hang. A Vörös odakapja a fejét, mire pár szintén vándornak tűnő alakot megpillant, kiknek egyik kezében bor pihenget, másikban hús. Egy hölgy Mordokhai felé nyújt egy kis tányéron ínycsiklandó fűszeres húst, egy idősebb férfi pedig Mordach felé.*
- Jó látni itt idegeneket, pedig a hely kezd kihalni, nézzetek csak körül! *harap egyet saját vacsorájából* Ha jól sejtem, régóta úton vagytok, így ez majd ad egy kis energiát, én magam csináltam! További jó utat, aztán ha majd ráértek, látogassatok meg minket, mindig jó egy új arccal társalogni!
*Mordach beszél velük pár szót még, míg megeszi az ajándékozott vacsorát, végül Mordokhai felé pillant, s ha a másik is készen van, akkor elindulnak.*
- Időnk bőven van, én személy szerint nem sietek sehová, úgyhogy a holnapi reggelt akár harccal is kezdhetnénk! *kicsit összeszűkíti szemeit* Viszont ahogy látom, meg is érkeztünk, íme a szentély!
*A karaván felé haladva valóban egyre hűvösebb szellő kezd fújni, s mintha halk morajt is hallana az égből. Bár az év ezen szakaszára nem éppen a viharok jellemzőek, sokkal inkább a lágy havazás, vagy a hózápor..*
- Elhiheted, hogy nekem sincs kedvemre ez az egész tudatlanság, valójában nagyon idegesítő, s néha szét tudnék robbanni. De mindig azzal nyugtatom magam, hogy az idegeskedéstől csak még többet gondolok erre, úgyhogy már egy jó ideje nem rágom magam rajta. *ekkor ismét kacag egyet meglepően* Bár akkor kicsit kellemetlen, mikor valaki a múltamról kérdez, mert erre nem is nagyon tudok válaszolni! *azzal kacaja kissé keserves mosolyba fordul át* Nem vagyok ám én annyira fiatal. Valahol huszonöt év környékén járhatok. Tudod, hiába nem tudom pontosan a korom, azért érzi az ember, mi körül mozog.
*Pár perc lassú lovaglás után végül elérik a karavánt, ahol már a kapuknál jól látszik a sátorhely a távolban. Bár eléggé kellemetlen ilyen hűvös időben az éjjelt egy szövettel beborított "kunyhóban" tölteni, viszont ahogy Mordach jobban szemügyre veszi, néhol pislákol a fény eléggé erősen, ami arra utal, hogy odabent tüzet gyújthattak. Ahogy haladnak a tér közepe felé, úgy pillant meg pár szép hölgyet az ott levő márványkút körül, akik folyamatosan az eget kémlelik. Hallott pár legendát a Vörös, de nem gondolta volna, hogy ez ennyire él a helyen, így oda súg Mordokhainak.*
- Látod azokat a nőket? Azt vallják, hogy teliholdkor ha arcukat a vízbe mártják, fiatalok maradnak.. *ekkor az egyig öregebb, fanatikusnak tűnő asszony felé biccent kis gúnnyal a hangjában* Rajta ahogy látom, nem segítenek a csodák!
*Pislog az öreg felé, aki igen nagy féltékenységgel lépked a szép leányzók közt.*
- Valóban szép estként van, úgy látom, hogy a telihold igazán gyönyörűen fog ma tündökölni! Bár nemrég mintha halk morajt hallottam volna az ég felől, viszont ahogy látom, nem éppen felhőkből jött.. Vagy esetleg valahol a távolban lennének? Fogalmam sincs, de eleve az a nemrégi, sűrű köd, a hirtelen hűvös, s most ez a szép idő.. Igazán érdekes.
*Ekkor váratlanul nagy hanggal megszólítja a két utazót egy a mellettük levő tábortűztől egy hang. A Vörös odakapja a fejét, mire pár szintén vándornak tűnő alakot megpillant, kiknek egyik kezében bor pihenget, másikban hús. Egy hölgy Mordokhai felé nyújt egy kis tányéron ínycsiklandó fűszeres húst, egy idősebb férfi pedig Mordach felé.*
- Jó látni itt idegeneket, pedig a hely kezd kihalni, nézzetek csak körül! *harap egyet saját vacsorájából* Ha jól sejtem, régóta úton vagytok, így ez majd ad egy kis energiát, én magam csináltam! További jó utat, aztán ha majd ráértek, látogassatok meg minket, mindig jó egy új arccal társalogni!
*Mordach beszél velük pár szót még, míg megeszi az ajándékozott vacsorát, végül Mordokhai felé pillant, s ha a másik is készen van, akkor elindulnak.*
- Időnk bőven van, én személy szerint nem sietek sehová, úgyhogy a holnapi reggelt akár harccal is kezdhetnénk! *kicsit összeszűkíti szemeit* Viszont ahogy látom, meg is érkeztünk, íme a szentély!
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:38:52
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:38:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Allyn békésen alszik még, teljesen nyugodtan, minden szép és jó az álmában, azonban hirtelen minden fehérbe öltözik. A lánynak először nagyon tetszik a havas hely. Minden tiszta körülötte, mikor fejében hallja Thaira hangját, halkan s alig észrevehtően. Majd mintha minden felől belső hangját hallaná. Kacag és felrója a lánynak minden apró hibáját. Allyn sírni kezd, viszont a könnyek a hóra esve elfeketednek. A lány megszeppen, s abbahagyja a pityergést. Hirtelen hihetetlen nagy hideget érez, remegni kezd. Mintha belülről is fázna nem csak a hó hidege miatt...
Ekkor hirtelen felriad, s ijedten kap levegő után. Itt is hideg van, lehet, hogy ezért fázott álmában. Látja, hogy a gnóm is fent van, de int neki, hogy maradjon csendben, így inkább összehúzza magát, hogy ne fázzon annyira. Ekkor egy mély és kísérteties hangot hall, valaki egy gnómot és egy elfet keres. A férfi odakúszik az ablakhoz, a lány egy pillanatig nem tudja mit tegyen, de gyorsan utána megy.*
~Mi lett? Nem aludnunk kellene?~
~Pontosan kellene! De van valami baj!~
*Hallja ahogy a katona válaszol neki, igen rémült hangja van. Így Allyn szinte teljesen biztos lehet benne, hogy valami igen ijesztő van kint. Ahogy az ablakra pillant azon túl mintha havat látna, amin igencsak meglepődik.*
~Ilyet álmodtam!~
~Mert te folyton álmodozol és ostobaságokat képzelsz!~
~Nem is, csak amikor nagyon unatkozok!~
~Na látod mondtam, hogy mindig azt csinálod!~
*Viszont ekkor a beszélgetés abba marad, mivel Allyn is eléte az ablakot. Zrekil remegő kézzel kapaszkodik fel a párkányra. A lány pedig megfogja a vállát, s felette pislog ki, bár neki is remeg a keze, de inkább a félelemtől, mint a hidegtől. Amit lát az pedig igazán megrémíti. Egy fekete lovon ül egy "ember", nem is néz ki embernek szüke az arca a szemében nem látszik az élet csillogása. Fekete köpeny van rajta, minek alja meg van tépázva. S a legijesztőbb az, hogy be van varrva a szája. Hallgatag, rájuk talált, Allyn jobban remeg, mint eddig. Nekik most végük ezen jár az esze, nem tudnak megszökni. Nagyon fél, nem tudja mi legyen egyáltalán nem. Viszont a Hallgatag hamarosan eltűnik a mocsár irányába. Ekkor a gnóm megszólal, s Allyn hirtelen nagyon megijed.*
- A szívbajt hoztad rám Zrekil, de szerintem is jobb lenne menni. Nem lenne jó, ha visszatérve itt találna. Minél hamarabb visszajutunk a városba annál jobb. Siessünk.
*Mondja remegő hangon, majd követi a férfit, ki a szentélyből és a város felé siet. Hirtelen végig fut az agyán, hogy a katona honnan tudta, hogy a mocsárban voltak. Vagy lehet, hogy csak kitalálta, hogy minél távolabb küldje a Hallgatagot, vagy hogy mentse a saját életét.*
~Szerintem csak féltette a saját irháját!~
~Jól ráhibázott az biztos! Csak visszatudjunk érni hajnalig!~
*Mondja miközben kiosonnak a főtérre egyenesen a kapu felé. A téren Zrekil suttogva kérdez tőle, amire ideges hangon válaszol.*
- Nem tudom! Ötletem sincs róla. De ijesztő volt, ha ekkora varázslatra képes, nekünk befellegzett. Ez sokkal veszélyesebb, mint amennyire gondoltam. Zrekil ez egyre ijesztőbb, én... én nem is magamat féltem, hanem téged. Persze tudom, hogy meg tudod magad védeni, de valahogyan mégis itt van bennem, hogy féltelek, mert. *mély levegőt vesz* Mert szeretlek!
*Suttogva beszél, s ő is meggyorsítja a lépteit. Próbál nem a férfire nézni, hiszen nagyon szégyenli, hogy ki merte mondani mit érez, s ebben a fejében röhögő Thaira nem sokat segít.*
*Allyn békésen alszik még, teljesen nyugodtan, minden szép és jó az álmában, azonban hirtelen minden fehérbe öltözik. A lánynak először nagyon tetszik a havas hely. Minden tiszta körülötte, mikor fejében hallja Thaira hangját, halkan s alig észrevehtően. Majd mintha minden felől belső hangját hallaná. Kacag és felrója a lánynak minden apró hibáját. Allyn sírni kezd, viszont a könnyek a hóra esve elfeketednek. A lány megszeppen, s abbahagyja a pityergést. Hirtelen hihetetlen nagy hideget érez, remegni kezd. Mintha belülről is fázna nem csak a hó hidege miatt...
Ekkor hirtelen felriad, s ijedten kap levegő után. Itt is hideg van, lehet, hogy ezért fázott álmában. Látja, hogy a gnóm is fent van, de int neki, hogy maradjon csendben, így inkább összehúzza magát, hogy ne fázzon annyira. Ekkor egy mély és kísérteties hangot hall, valaki egy gnómot és egy elfet keres. A férfi odakúszik az ablakhoz, a lány egy pillanatig nem tudja mit tegyen, de gyorsan utána megy.*
~Mi lett? Nem aludnunk kellene?~
~Pontosan kellene! De van valami baj!~
*Hallja ahogy a katona válaszol neki, igen rémült hangja van. Így Allyn szinte teljesen biztos lehet benne, hogy valami igen ijesztő van kint. Ahogy az ablakra pillant azon túl mintha havat látna, amin igencsak meglepődik.*
~Ilyet álmodtam!~
~Mert te folyton álmodozol és ostobaságokat képzelsz!~
~Nem is, csak amikor nagyon unatkozok!~
~Na látod mondtam, hogy mindig azt csinálod!~
*Viszont ekkor a beszélgetés abba marad, mivel Allyn is eléte az ablakot. Zrekil remegő kézzel kapaszkodik fel a párkányra. A lány pedig megfogja a vállát, s felette pislog ki, bár neki is remeg a keze, de inkább a félelemtől, mint a hidegtől. Amit lát az pedig igazán megrémíti. Egy fekete lovon ül egy "ember", nem is néz ki embernek szüke az arca a szemében nem látszik az élet csillogása. Fekete köpeny van rajta, minek alja meg van tépázva. S a legijesztőbb az, hogy be van varrva a szája. Hallgatag, rájuk talált, Allyn jobban remeg, mint eddig. Nekik most végük ezen jár az esze, nem tudnak megszökni. Nagyon fél, nem tudja mi legyen egyáltalán nem. Viszont a Hallgatag hamarosan eltűnik a mocsár irányába. Ekkor a gnóm megszólal, s Allyn hirtelen nagyon megijed.*
- A szívbajt hoztad rám Zrekil, de szerintem is jobb lenne menni. Nem lenne jó, ha visszatérve itt találna. Minél hamarabb visszajutunk a városba annál jobb. Siessünk.
*Mondja remegő hangon, majd követi a férfit, ki a szentélyből és a város felé siet. Hirtelen végig fut az agyán, hogy a katona honnan tudta, hogy a mocsárban voltak. Vagy lehet, hogy csak kitalálta, hogy minél távolabb küldje a Hallgatagot, vagy hogy mentse a saját életét.*
~Szerintem csak féltette a saját irháját!~
~Jól ráhibázott az biztos! Csak visszatudjunk érni hajnalig!~
*Mondja miközben kiosonnak a főtérre egyenesen a kapu felé. A téren Zrekil suttogva kérdez tőle, amire ideges hangon válaszol.*
- Nem tudom! Ötletem sincs róla. De ijesztő volt, ha ekkora varázslatra képes, nekünk befellegzett. Ez sokkal veszélyesebb, mint amennyire gondoltam. Zrekil ez egyre ijesztőbb, én... én nem is magamat féltem, hanem téged. Persze tudom, hogy meg tudod magad védeni, de valahogyan mégis itt van bennem, hogy féltelek, mert. *mély levegőt vesz* Mert szeretlek!
*Suttogva beszél, s ő is meggyorsítja a lépteit. Próbál nem a férfire nézni, hiszen nagyon szégyenli, hogy ki merte mondani mit érez, s ebben a fejében röhögő Thaira nem sokat segít.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-21 20:14:09
Üzenet elküldve: 2013-11-21 20:14:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Ébredésekor tulajdonképpen nem is biztos benne, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. Illetve biztos benne, hogy nappal van, de főleg azért, mert azon a két ablakon beáradó fény eltörpül a gyertyák mellett. Azonban miután mindenki visszafekszik aludni, nagyjából ráeszmélhet, hogy hiába is várja, hogy Allyn felébredjen, hiszen még mindig éjszaka van. Talán csak ilyen kevés alvás kellene neki? Persze álmosnak érzi magát, de fél napnyi alvás után is annak érzi magát az ember (vagy a gnóm). Ugyanakkor természetellenesen kezd lehűlni a levegő, és ezt a kinti városőrök is észreveszik. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mi az ördög történik, viszont Zrekil legfeljebb annyit tehet, hogy összehúzza magát, és igyekszik nem megfagyni. Ekkor pedig olyasmi történik, amire igazán nem számított... Egy veszedelmes hang egy gnómot és egy elfet keres. Ha Allyn már felébredt, akkor int neki, hogy maradjon csendben (ha nem, akkor persze nem), és szépen lassan az ablakhoz kúszik. A katonák hangja igencsak rémült, szóval a gnóm nem kételkedik benne: valami igazán rettenetes van a nyomukban. Odaérve az ablakhoz, reszkető kezekkel (nem tudni, hogy a hidegtől, vagy épp a félelemtől reszketnek) belekapaszkodik a párkányba, és óvatosan kiles. A fehér holdfényből egy fekete alak válik ki, aki olyan, mint a szerzetes a templomban, csak sokkal rettenetesebbek a körülmények. A ló és csuklyás köpeny, na meg persze a bevarrt szája és a hideg még rémisztőbbé teszi. Így amikor amaz eltűnik a mocsár irányába, Zrekil nem késlekedik, felkelti Allynt (ha eddig még nem kelt fel), és annyit mond:*
- Attól tartok, változott a terv, most megyünk tovább. Hajnalra el kell jutnunk a városba, hiszen ki tudja, meddig tart ennek az alaknak, hogy rájöjjön: nem vagyunk a mocsárban *azzal már el is indul kifele a szentélyből. Nem tudja, hogy honnan szedte az őr éppen a délutánt és a mocsarat, jó eséllyel csak hazudott valamit, hogy mentse az életét. Ha látta is a párost arrafelé menet, az is hajnalban lehetett, a mocsarat meg talán csak véletlenül találta el. Miután kiosonnak a főtérre, és elindulnak a kapu felé, Zrekil még suttogva megkérdezi:*
- És vajon hogy tudott beszélni, ha be van varrva a szája? Mert beszélt, a gnómok minden istenére mondom, beszélt *azzal egyre jobban szedi a lábait, bár talán csak a félelem hajtja.*
*Ébredésekor tulajdonképpen nem is biztos benne, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. Illetve biztos benne, hogy nappal van, de főleg azért, mert azon a két ablakon beáradó fény eltörpül a gyertyák mellett. Azonban miután mindenki visszafekszik aludni, nagyjából ráeszmélhet, hogy hiába is várja, hogy Allyn felébredjen, hiszen még mindig éjszaka van. Talán csak ilyen kevés alvás kellene neki? Persze álmosnak érzi magát, de fél napnyi alvás után is annak érzi magát az ember (vagy a gnóm). Ugyanakkor természetellenesen kezd lehűlni a levegő, és ezt a kinti városőrök is észreveszik. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mi az ördög történik, viszont Zrekil legfeljebb annyit tehet, hogy összehúzza magát, és igyekszik nem megfagyni. Ekkor pedig olyasmi történik, amire igazán nem számított... Egy veszedelmes hang egy gnómot és egy elfet keres. Ha Allyn már felébredt, akkor int neki, hogy maradjon csendben (ha nem, akkor persze nem), és szépen lassan az ablakhoz kúszik. A katonák hangja igencsak rémült, szóval a gnóm nem kételkedik benne: valami igazán rettenetes van a nyomukban. Odaérve az ablakhoz, reszkető kezekkel (nem tudni, hogy a hidegtől, vagy épp a félelemtől reszketnek) belekapaszkodik a párkányba, és óvatosan kiles. A fehér holdfényből egy fekete alak válik ki, aki olyan, mint a szerzetes a templomban, csak sokkal rettenetesebbek a körülmények. A ló és csuklyás köpeny, na meg persze a bevarrt szája és a hideg még rémisztőbbé teszi. Így amikor amaz eltűnik a mocsár irányába, Zrekil nem késlekedik, felkelti Allynt (ha eddig még nem kelt fel), és annyit mond:*
- Attól tartok, változott a terv, most megyünk tovább. Hajnalra el kell jutnunk a városba, hiszen ki tudja, meddig tart ennek az alaknak, hogy rájöjjön: nem vagyunk a mocsárban *azzal már el is indul kifele a szentélyből. Nem tudja, hogy honnan szedte az őr éppen a délutánt és a mocsarat, jó eséllyel csak hazudott valamit, hogy mentse az életét. Ha látta is a párost arrafelé menet, az is hajnalban lehetett, a mocsarat meg talán csak véletlenül találta el. Miután kiosonnak a főtérre, és elindulnak a kapu felé, Zrekil még suttogva megkérdezi:*
- És vajon hogy tudott beszélni, ha be van varrva a szája? Mert beszélt, a gnómok minden istenére mondom, beszélt *azzal egyre jobban szedi a lábait, bár talán csak a félelem hajtja.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-20 22:43:39
Üzenet elküldve: 2013-11-20 22:43:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Bár nehézségek árán, de sikerül bejutnia a karavánpihenőbe. Érthető, hogy sehol nem látnak szívesen egy olyan alakot, kiről lerí barbár mivolta, s veszélyes fegyverekkel kószálgatna. Bár, őrök mindenhol vannak és figyelnek, mégis szigorú az ellenőrzés. Nem mintha gond volna, odahaza ő se szívesen látna felfegyverzett idegeneket, főleg nem rokonai és bajtársai között.
Egy pillanatra megfeledkezve céljáról, elkezd nézelődni. Sokan vannak itt és mind olyan különbözőek. Más öltözködések, más mozdulatok, más fajok. Szokatlan számára, hiszen ahonnan érkezett, csak emberek éltek, a szomszéd faluban pár fél-elf volt ugyan, de ennél több nem. Nagy látványosság volt az is, amikor egy orkot fogtak el és látványosan körbemutogatták, míg nem sikerült alkalmazkodni egymáshoz és a csapat egyik harcosává tenni. Etzalij is volt fegyvertársa, s nem látott ennyire erős lényt még. De itt... Könnyű léptű elfek, zömök, erős törpök, hatalmas óriások, apró tündérek, furcsa gnómok. Mind más és más, megannyi csodával és trükkel. Sötételfek, azokkal találkozott eleget, alattomos, sunyi népség, csaló mind, kiket alaposan el kell páholni, hogy tudják, hol a helyük. Tolvajok csak és pénzért ölők, tisztesség sincs bennük, se más, mi egy valódi férfi erénye lenne.
Észre sem veszi, hogy gondolatmenetébe merülve keze az egyik kardja markolatán feszül. Hangosan fújtat majd fordul, és keres valakit, aki talán segítségére lenne, s eligazítja, merre találja a hirdetményben szereplő kaput.*
*Bár nehézségek árán, de sikerül bejutnia a karavánpihenőbe. Érthető, hogy sehol nem látnak szívesen egy olyan alakot, kiről lerí barbár mivolta, s veszélyes fegyverekkel kószálgatna. Bár, őrök mindenhol vannak és figyelnek, mégis szigorú az ellenőrzés. Nem mintha gond volna, odahaza ő se szívesen látna felfegyverzett idegeneket, főleg nem rokonai és bajtársai között.
Egy pillanatra megfeledkezve céljáról, elkezd nézelődni. Sokan vannak itt és mind olyan különbözőek. Más öltözködések, más mozdulatok, más fajok. Szokatlan számára, hiszen ahonnan érkezett, csak emberek éltek, a szomszéd faluban pár fél-elf volt ugyan, de ennél több nem. Nagy látványosság volt az is, amikor egy orkot fogtak el és látványosan körbemutogatták, míg nem sikerült alkalmazkodni egymáshoz és a csapat egyik harcosává tenni. Etzalij is volt fegyvertársa, s nem látott ennyire erős lényt még. De itt... Könnyű léptű elfek, zömök, erős törpök, hatalmas óriások, apró tündérek, furcsa gnómok. Mind más és más, megannyi csodával és trükkel. Sötételfek, azokkal találkozott eleget, alattomos, sunyi népség, csaló mind, kiket alaposan el kell páholni, hogy tudják, hol a helyük. Tolvajok csak és pénzért ölők, tisztesség sincs bennük, se más, mi egy valódi férfi erénye lenne.
Észre sem veszi, hogy gondolatmenetébe merülve keze az egyik kardja markolatán feszül. Hangosan fújtat majd fordul, és keres valakit, aki talán segítségére lenne, s eligazítja, merre találja a hirdetményben szereplő kaput.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-15 23:32:54
Üzenet elküldve: 2013-11-15 23:32:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Mikor Allyn tolmácsolja Thaira üzenetét Zrekil- ből kitörik a nevetés. A lány értetlen képet vág, nem érti mi olyan vicces a fenyegetésen. Mondjuk jobban belegondolva tényleg nem mindennapi, hogy egy gyíkot akarnak ráuszítani egy gnómra, de akkor is, ezen mit lehet annyira nevetni.*
~Megfolytom! Megölöm! A Hallgatagok kezére adom! Vagy saját kezűleg csinálok belőle gazdatestet!~
~Thaira Kvillon! Állj le! Nem kell így felkapni a vizet!~
~De kiröhögött!~
*Belső hangja már nem bírja magát visszafogni, tombol Allyn fejében, s csak egy hajszál választja el attól, hogy uralomra törjön és kiossza a férfit. Ez a hajszál pedig akkor szakad el, mikor a gnóm szeméből elkezdenek folyni a könnyek, egy szempillantás alatt lesz Allyn kedvesen mosolygó arcából és csillogó tekintetéből, egy mérges vonásokkal tarkított fej és egy szúrós szempát. Mutatóujját szorosan a gnóm orrához nyomja, közel hajol hozzá majd halkan, de magabiztosan, s szinte méregként ható hangon megszólal.*
- Soha többé ne merj kinevetni! Mert nem fog érdekelni, hogy mennyire nagyon szeret téged a kis főnök, saját kezemmel fogom beléd nyomni a tőröm! Engem nem nevethet ki senki, különben meg nem tudod, milyen gonosz tud lenni az a hüllő. Néha gonoszabb, mint én, ami nagy szó!
*Azzal hirtelen megint Allyn kerekedik felül, s ijedt arccal bámulja a férfit, aki már Thaira kitörése előtt elnézést kért, de a kisasszony azzal nem foglalkozott. Igazából nem is azért néz ilyen arccal, mert fél, hogy belső hangja megbántotta a gnómot, sokkal inkább azért, mert Thaira kerek perec kimondta, azt amit nem nagyon akart közölni Zrekil- el, hogy mit is érez irányában.*
~Nagyon köszönöm! Ezt jól megcsináltad! Az orra alá kötötted, pedig tudod, hogy nem akartam elmondani! Különben meg te is szereted! Nem tudsz hazudni érzem, ha nem is úgy, mint én, de szereted! Van kin nevetned!~
~Szívesen! Érted mindent, hiszen tudod Allyn! Rám mindig számíthatsz!~
~Elmehetsz a jó édes fenébe!~
~Azért oda nem megyek!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor a férfi eltereli a szót. Erre pedig Allyn megint felveszi a szokásos mosolyát és úgy válaszol.*
- Igen meséltél már róla! Nálatok mindenkinek van hozzá érzéke, mint nálunk a kereskedéshez... Mondjuk jelen esetben csak Thaira ért hozzá rendesen, az nem az én világom!
*Mondja mosolyogva, majd kicsit elgondolkodik, viszont most azon, hogy vajon miért is érzi magát annyira biztonságban a gnóm mellett, mikor nem is ismeri olyan régen? Persze ott vannak az éjszakák, amiket az entitás vadászattal töltöttek, s ott csak ketten volta, csak egymásra tudtak számítani. Lehet ezek miatt van, vagy valamilyen más különös módon történt az, hogy ennyira megbízik a gnómban.*
~Mondjak valamit?~
~Lenne értelme az mondanom, hogy: Ne?!~
~Nem lenne! Szerintem azért, mert be kell vallani, vonzó egy személyiség és jól lehet mellette érezni magunk! Legalábbis velem ez van!~
*Jegyzi meg Thaira, minek hatására Allyn kicsit meglepődik nem hitte, hogy egyszer ilyet fog mondani belső hangja, de sikerült! Ez egy igazán kivételes pillanat, erre emlékezni kell! Az ilyet nem lehet elfelejteni, hiszen sose lehet tudni meg foge valaha történni mégegyszer. Kivételes pillanatokat nem lehet elvesztegetni! Persze nem tud sokat elmélkedni ezen, hiszen gyorsan elalszanak. Mikor reggel felrázza őt a gnóm, Allyn mintha valami furcsát érezne rajta, valami nagyon foglalkoztatja, de a lány nem tud rájönni mi lehet az a valami. Majd mikor kimennek a szentélybő Thaira elezd érdeklődni a lélekkő iránt, amit Allyn gyorsan le is állít, nem akarja azt a valamit a kezében tartani, hiszen ki tudja milyen gonoszságokat tudhat, az az egy kő. Biztos köze lehet a mágiához, ha már egy lélek van benne, egy ismeretlen lélek. Vajon milyen lesz, ha kiengedik? Félni fog, ártatlannak fogja magát mondani, esetleg agresszív lesz és megfogja őket támadni? Vagy esetleg nem fog semmit sem csinálni? Nem tudja, de nem is igazán érdekli, hiszen a gnóm kicsit hangosabban szólal meg mellette, mire hirtelen odafordítja tekintetét, figyelmesen hallgatja a másikat, s amíg az beszélk ki is érnek a főtérre és elindulnak a kifelé vezető ösvényen, és ekkot kicsit zavart mosollyal válaszol Allyn.*
- Igen kint vagyunk! Sehol egy Hallgatag! Egyenlőre minden rendben van, de jobb nem előre inni a medve bőrére, bármikor a nyomunkba eredhetnek. Amúgy meg nem hiszem, hogy arra számítanának, hogy a troll megöl minket, sokkal inkább arra, hogy nem merünk bemenni. Vagy egyszerűen csak nem tudják merre keressenek, mert ahogy mondtad, lehet hogy nem tudják követni ezt a valamit. *azzal kiemeli a függőt a táskából, a láncon megforgatja, mikor is végig fut a hideg a hátán, s ennek hatására visszaejti az ékszert a táskába* Hihetetlen, hogy mennyi gonosz energiát sugároz! Még a hideg is kiráz tőle!
~Azt hittem az azért van, mert...~
~Thaira! Nem te vagyok! Neked járnak ilyenek a fejedben nem nekem!~
*S ezen kicsit el is kezdenek vitatkozni, de ez inkább kulturvita, mintsem egy kis testvéri perlekedés.*
*Mikor Allyn tolmácsolja Thaira üzenetét Zrekil- ből kitörik a nevetés. A lány értetlen képet vág, nem érti mi olyan vicces a fenyegetésen. Mondjuk jobban belegondolva tényleg nem mindennapi, hogy egy gyíkot akarnak ráuszítani egy gnómra, de akkor is, ezen mit lehet annyira nevetni.*
~Megfolytom! Megölöm! A Hallgatagok kezére adom! Vagy saját kezűleg csinálok belőle gazdatestet!~
~Thaira Kvillon! Állj le! Nem kell így felkapni a vizet!~
~De kiröhögött!~
*Belső hangja már nem bírja magát visszafogni, tombol Allyn fejében, s csak egy hajszál választja el attól, hogy uralomra törjön és kiossza a férfit. Ez a hajszál pedig akkor szakad el, mikor a gnóm szeméből elkezdenek folyni a könnyek, egy szempillantás alatt lesz Allyn kedvesen mosolygó arcából és csillogó tekintetéből, egy mérges vonásokkal tarkított fej és egy szúrós szempát. Mutatóujját szorosan a gnóm orrához nyomja, közel hajol hozzá majd halkan, de magabiztosan, s szinte méregként ható hangon megszólal.*
- Soha többé ne merj kinevetni! Mert nem fog érdekelni, hogy mennyire nagyon szeret téged a kis főnök, saját kezemmel fogom beléd nyomni a tőröm! Engem nem nevethet ki senki, különben meg nem tudod, milyen gonosz tud lenni az a hüllő. Néha gonoszabb, mint én, ami nagy szó!
*Azzal hirtelen megint Allyn kerekedik felül, s ijedt arccal bámulja a férfit, aki már Thaira kitörése előtt elnézést kért, de a kisasszony azzal nem foglalkozott. Igazából nem is azért néz ilyen arccal, mert fél, hogy belső hangja megbántotta a gnómot, sokkal inkább azért, mert Thaira kerek perec kimondta, azt amit nem nagyon akart közölni Zrekil- el, hogy mit is érez irányában.*
~Nagyon köszönöm! Ezt jól megcsináltad! Az orra alá kötötted, pedig tudod, hogy nem akartam elmondani! Különben meg te is szereted! Nem tudsz hazudni érzem, ha nem is úgy, mint én, de szereted! Van kin nevetned!~
~Szívesen! Érted mindent, hiszen tudod Allyn! Rám mindig számíthatsz!~
~Elmehetsz a jó édes fenébe!~
~Azért oda nem megyek!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor a férfi eltereli a szót. Erre pedig Allyn megint felveszi a szokásos mosolyát és úgy válaszol.*
- Igen meséltél már róla! Nálatok mindenkinek van hozzá érzéke, mint nálunk a kereskedéshez... Mondjuk jelen esetben csak Thaira ért hozzá rendesen, az nem az én világom!
*Mondja mosolyogva, majd kicsit elgondolkodik, viszont most azon, hogy vajon miért is érzi magát annyira biztonságban a gnóm mellett, mikor nem is ismeri olyan régen? Persze ott vannak az éjszakák, amiket az entitás vadászattal töltöttek, s ott csak ketten volta, csak egymásra tudtak számítani. Lehet ezek miatt van, vagy valamilyen más különös módon történt az, hogy ennyira megbízik a gnómban.*
~Mondjak valamit?~
~Lenne értelme az mondanom, hogy: Ne?!~
~Nem lenne! Szerintem azért, mert be kell vallani, vonzó egy személyiség és jól lehet mellette érezni magunk! Legalábbis velem ez van!~
*Jegyzi meg Thaira, minek hatására Allyn kicsit meglepődik nem hitte, hogy egyszer ilyet fog mondani belső hangja, de sikerült! Ez egy igazán kivételes pillanat, erre emlékezni kell! Az ilyet nem lehet elfelejteni, hiszen sose lehet tudni meg foge valaha történni mégegyszer. Kivételes pillanatokat nem lehet elvesztegetni! Persze nem tud sokat elmélkedni ezen, hiszen gyorsan elalszanak. Mikor reggel felrázza őt a gnóm, Allyn mintha valami furcsát érezne rajta, valami nagyon foglalkoztatja, de a lány nem tud rájönni mi lehet az a valami. Majd mikor kimennek a szentélybő Thaira elezd érdeklődni a lélekkő iránt, amit Allyn gyorsan le is állít, nem akarja azt a valamit a kezében tartani, hiszen ki tudja milyen gonoszságokat tudhat, az az egy kő. Biztos köze lehet a mágiához, ha már egy lélek van benne, egy ismeretlen lélek. Vajon milyen lesz, ha kiengedik? Félni fog, ártatlannak fogja magát mondani, esetleg agresszív lesz és megfogja őket támadni? Vagy esetleg nem fog semmit sem csinálni? Nem tudja, de nem is igazán érdekli, hiszen a gnóm kicsit hangosabban szólal meg mellette, mire hirtelen odafordítja tekintetét, figyelmesen hallgatja a másikat, s amíg az beszélk ki is érnek a főtérre és elindulnak a kifelé vezető ösvényen, és ekkot kicsit zavart mosollyal válaszol Allyn.*
- Igen kint vagyunk! Sehol egy Hallgatag! Egyenlőre minden rendben van, de jobb nem előre inni a medve bőrére, bármikor a nyomunkba eredhetnek. Amúgy meg nem hiszem, hogy arra számítanának, hogy a troll megöl minket, sokkal inkább arra, hogy nem merünk bemenni. Vagy egyszerűen csak nem tudják merre keressenek, mert ahogy mondtad, lehet hogy nem tudják követni ezt a valamit. *azzal kiemeli a függőt a táskából, a láncon megforgatja, mikor is végig fut a hideg a hátán, s ennek hatására visszaejti az ékszert a táskába* Hihetetlen, hogy mennyi gonosz energiát sugároz! Még a hideg is kiráz tőle!
~Azt hittem az azért van, mert...~
~Thaira! Nem te vagyok! Neked járnak ilyenek a fejedben nem nekem!~
*S ezen kicsit el is kezdenek vitatkozni, de ez inkább kulturvita, mintsem egy kis testvéri perlekedés.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-15 21:01:24
Üzenet elküldve: 2013-11-15 21:01:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil, amikor Allyn átadja neki Thaira üzenetét, képtelen uralkodni magán, és hangos nevetésben tör ki. Valójában olyannyira erőt vesz rajta a nevetés, hogy mindkét kezét a szájára kell tapassza, hogy képes legyen magában tartani. A szeméből közben csorog a könny, és kis híján meg is fullad, de nem akar feltűnést kelteni, ezért nem hagyja újból kitörni a nevetést. Miután kicsit megnyugodott, letörölgeti a könnyeit, és úgy nyögi ki:*
- Elnézést *mintha legalább bűnt követett volna el a nevetéssel* Ki hitte volna, hogy ilyen jó humora van... Nos, hát úgy tartják, hogy a családunkban mindenkinek különös érzéke van a mágiához, de erről már meséltem *tereli vissza a beszélgetést a mágiára, hátha akkor nem jut többet eszébe Thaira fenyegetése, és nem kell újra nevetnie. Persze a Holdmágiához is szükséges egyfajta érzés, és kétséges, hogy ezt össze lehet egyeztetni azzal, ami a Napmágiához kell. A kettő talán teljesen ellentétes egymással, talán kiegészítik egymást, vagy talán nem is létezhet egyik a másik nélkül... Erről fogalma sincs, de nem csoda, elvégre nem sok olyanról hallott, aki egyszerre sajátította el a Nap- és Holdmágiát. Így talán jobb esélyekkel pályázik a vezetőmágusi címre. Majd mikor alvás után Zrekil végiggondolta magában a lélekkő problémáját, miközben nyúl, hogy Allynt felrázza, kicsit úgy érzi, mintha a függőért nyúlna. Aztán mikor kifelé haladnak a szentélyből, ismét kíváncsiság ébred benne az ékszer iránt. Vajon hogyan is néz ki? Elvégre nem volt alkalma jól megszemlélni... Na meg a követ... benne az entitással... Nyilván mágikus ereje is van a tárgynak, ezért mozgatja ennyire a gnóm fantáziáját, viszont igyekszik figyelmen kívül hagyni mindezt.*
- Rendben, kint vagyunk *jegyzi meg már kicsit hangosabban* És sehol egy Hallgatag. Szóval mehetünk *mondja, miközben a főtérre érnek, és elindulnak a karavánpihenőből kivezető úton.*
- Nos, eddig úgy fest, hogy jól haladunk... A Hallgatagok talán abban bíznak, hogy a troll megöl minket, habár... attól ők még nem kapják vissza a függőjüket. Pedig biztosan meg akarják kaparintani, és ez esetben úgy érezhetik, hogy a troll kevésbé veszélyes, mint mi. Akkor meg miért reménykednek benne, hogy a troll legyőz minket? Persze lehet az is, hogy egyszerűen csak nem tudják követni a függő nyomát.
*Zrekil, amikor Allyn átadja neki Thaira üzenetét, képtelen uralkodni magán, és hangos nevetésben tör ki. Valójában olyannyira erőt vesz rajta a nevetés, hogy mindkét kezét a szájára kell tapassza, hogy képes legyen magában tartani. A szeméből közben csorog a könny, és kis híján meg is fullad, de nem akar feltűnést kelteni, ezért nem hagyja újból kitörni a nevetést. Miután kicsit megnyugodott, letörölgeti a könnyeit, és úgy nyögi ki:*
- Elnézést *mintha legalább bűnt követett volna el a nevetéssel* Ki hitte volna, hogy ilyen jó humora van... Nos, hát úgy tartják, hogy a családunkban mindenkinek különös érzéke van a mágiához, de erről már meséltem *tereli vissza a beszélgetést a mágiára, hátha akkor nem jut többet eszébe Thaira fenyegetése, és nem kell újra nevetnie. Persze a Holdmágiához is szükséges egyfajta érzés, és kétséges, hogy ezt össze lehet egyeztetni azzal, ami a Napmágiához kell. A kettő talán teljesen ellentétes egymással, talán kiegészítik egymást, vagy talán nem is létezhet egyik a másik nélkül... Erről fogalma sincs, de nem csoda, elvégre nem sok olyanról hallott, aki egyszerre sajátította el a Nap- és Holdmágiát. Így talán jobb esélyekkel pályázik a vezetőmágusi címre. Majd mikor alvás után Zrekil végiggondolta magában a lélekkő problémáját, miközben nyúl, hogy Allynt felrázza, kicsit úgy érzi, mintha a függőért nyúlna. Aztán mikor kifelé haladnak a szentélyből, ismét kíváncsiság ébred benne az ékszer iránt. Vajon hogyan is néz ki? Elvégre nem volt alkalma jól megszemlélni... Na meg a követ... benne az entitással... Nyilván mágikus ereje is van a tárgynak, ezért mozgatja ennyire a gnóm fantáziáját, viszont igyekszik figyelmen kívül hagyni mindezt.*
- Rendben, kint vagyunk *jegyzi meg már kicsit hangosabban* És sehol egy Hallgatag. Szóval mehetünk *mondja, miközben a főtérre érnek, és elindulnak a karavánpihenőből kivezető úton.*
- Nos, eddig úgy fest, hogy jól haladunk... A Hallgatagok talán abban bíznak, hogy a troll megöl minket, habár... attól ők még nem kapják vissza a függőjüket. Pedig biztosan meg akarják kaparintani, és ez esetben úgy érezhetik, hogy a troll kevésbé veszélyes, mint mi. Akkor meg miért reménykednek benne, hogy a troll legyőz minket? Persze lehet az is, hogy egyszerűen csak nem tudják követni a függő nyomát.
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:43:19
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:43:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Mikor a férfi ránt egyet a vállán, Thaira morogva szólal meg.*
~Ez már megint rángatja a vállát! Az őrületbe kerget ezzel! Allyn mond meg neki, ha ezt sokáig csinálja ráuszítom Xini- t!~
~Először is, ha zavar ne nézd! Másodszor, szerinted Xini hallgatni is fog rád, mikor folyton morogsz vele?~
~Persze! Az a dolga, hogy hallgasson a gazdáira!~
~Tudod mit átadom, de nem én mondtam!~
*S ahogy ezt megbeszélték a férfi végig is mondta a mondókáját, s Allyn halványan mosolyogva meg is szólal.*
- Igaz nincs vidám befejezés a valóságban, ezért kellenek a mesék, hogy kellemes álomba ringassák a gyermekeket, hogy ne féljenek az élettől... Nyugodj meg mondom már, na! Oda nézzenek nem tud várni! Thaira azt akarja mondani, hogy ha megint rángatod a vállad ráduszítja Xini- t! *erre a gyík feje megjelenik a táskából kidugva* Nyugi kicsikém, tudom, hogy nem hallgatsz Thaira- ra. Menj vissza nyugodtan, azt a fényes kavicsot meg hagyd békén, rendben?
*Az állat visszabújik a táskába Allyn pedig elégedetten mosolyog. Igen Xini mindig fel tudja vidítani.*
~Most elégedett vagy?~
~Teljes mértékig!~
*Reagál gyorsan belső hangja, majd pedig elhallgat. Így Allyn eltud gondolkodni kicsit azon, hogy vajon nem fog-e gondot okozni a lélekkő. Viszont gondolatait a gnóm egy újabb mondata szakítja meg.*
- Akkor nem kell félnem, te gyorsan tanulsz, azt már láttam, úgyhogy nem lesz semmi bajunk. Máris nyugodtabb vagyok!
*Mondja mosolyogva, majd kicsit megint elgondolkodik, vajon hogyan lehet egy lelket belezárni egy drágakőbe és honnan szereznek ilyen lelkeket a Hallgatagok. Vajon ők űzik a kőbe a lelkeket, vagy valahonnan beszerzik az ilyen lelkekkel rendelkező köveket? De ha az utóbbi a helyzet, akkor honnan? Hol foglalkoznak azzal, hogy lelkeket helyeznek a kövekbe?*
~Nyugodj le Allyn! Az ilyen dolgok csak fel fognak idegesíteni! Nem leszel vele előrébb, ha eszed magad ilyen ostoba kérdésekkel!~
~Tudom, tudom, csak akkor is zavarnak ezek a kérdések, főleg az, hogy nem tudom rá a válaszokat!~
~Nem lesz jó, ha folyton idegesíted magad! Gondolj másra! Mondjuk arra, hogy milyen varázslatokat tudhat a te kis gnómod!~
~Nagyon vicces vagy Thaira! Néha sokkal jobb lenne, ha nem lennél! Könnyebb lenne az életem, nem csúfolódnál az érzéseimmel!~
~Hát így jártál! Én már itt maradok! Ez ellen egyikünk se tehet semmit!~
*Ezzel le is záródik a vita, hiszen Thaira- nak kivételesen igaza van, s így semmi értelme veszekedni vele. Ezek után a gnóm összetekeri a tekercset, majd mikor Allyn közelebb húzódik hozzá és megköszöni, hogy a férfi megengedi, hogy mellé feküdjön, az csak mosolyog, így a lány nyugodtan alszik el. Viszont az éjszaka nem volt nyugodt számára, borzalmas álma volt. Biztos azért, mert itt van a közelében a lélekkő, hatással lehet rá annak gonosz ereje. Ijedten ébred arra, hogy a férfi felrázza álmából. Viszont gyorsan magához tud térni, bár kicsit ideges még, nehogy bajuk legyen, de mivel senki sincs körülöttük, úgy gondolja nem lesz semmi, baj. A gnóm mondatára pedig bólogat, majd miután felkelt megszólal.*
- Siessünk! Nehogy meglássanak, jobb lesz ezen az egészen hamar túl esni!
*Látja, hogy a gnóm elindul és minden irányba forgatja a fejét. Allyn is ide-oda nézelődik, hiszen lehet, hogy a Hallgatagok már a nyomukra akadtak. Majd mikor a gnóm int neki, hogy minden tisztának tűnik, gyorsa utána meg. Végül kilépnek a szentélyből és a főtér felé mennek.*
~Allyn! Nem lehetne egy apró pillantást vetni a lélekkőre? Csak egy kicsit!~
~Eltaláltad! Ne lehetne! Amíg nem muszáj nem fogunk hozzáérni ahhoz az istenverte valamihez!~
~De miért?~
~Mert a végén még bajod lesz belőle!~
*S ennyivel el is intézi a témát, s már nem is foglalkozik semmivel. Kicsit zavarja a nagy csend, de hát még nagyon korán van így ez nem is annyira meglepő dolog.*
*Mikor a férfi ránt egyet a vállán, Thaira morogva szólal meg.*
~Ez már megint rángatja a vállát! Az őrületbe kerget ezzel! Allyn mond meg neki, ha ezt sokáig csinálja ráuszítom Xini- t!~
~Először is, ha zavar ne nézd! Másodszor, szerinted Xini hallgatni is fog rád, mikor folyton morogsz vele?~
~Persze! Az a dolga, hogy hallgasson a gazdáira!~
~Tudod mit átadom, de nem én mondtam!~
*S ahogy ezt megbeszélték a férfi végig is mondta a mondókáját, s Allyn halványan mosolyogva meg is szólal.*
- Igaz nincs vidám befejezés a valóságban, ezért kellenek a mesék, hogy kellemes álomba ringassák a gyermekeket, hogy ne féljenek az élettől... Nyugodj meg mondom már, na! Oda nézzenek nem tud várni! Thaira azt akarja mondani, hogy ha megint rángatod a vállad ráduszítja Xini- t! *erre a gyík feje megjelenik a táskából kidugva* Nyugi kicsikém, tudom, hogy nem hallgatsz Thaira- ra. Menj vissza nyugodtan, azt a fényes kavicsot meg hagyd békén, rendben?
*Az állat visszabújik a táskába Allyn pedig elégedetten mosolyog. Igen Xini mindig fel tudja vidítani.*
~Most elégedett vagy?~
~Teljes mértékig!~
*Reagál gyorsan belső hangja, majd pedig elhallgat. Így Allyn eltud gondolkodni kicsit azon, hogy vajon nem fog-e gondot okozni a lélekkő. Viszont gondolatait a gnóm egy újabb mondata szakítja meg.*
- Akkor nem kell félnem, te gyorsan tanulsz, azt már láttam, úgyhogy nem lesz semmi bajunk. Máris nyugodtabb vagyok!
*Mondja mosolyogva, majd kicsit megint elgondolkodik, vajon hogyan lehet egy lelket belezárni egy drágakőbe és honnan szereznek ilyen lelkeket a Hallgatagok. Vajon ők űzik a kőbe a lelkeket, vagy valahonnan beszerzik az ilyen lelkekkel rendelkező köveket? De ha az utóbbi a helyzet, akkor honnan? Hol foglalkoznak azzal, hogy lelkeket helyeznek a kövekbe?*
~Nyugodj le Allyn! Az ilyen dolgok csak fel fognak idegesíteni! Nem leszel vele előrébb, ha eszed magad ilyen ostoba kérdésekkel!~
~Tudom, tudom, csak akkor is zavarnak ezek a kérdések, főleg az, hogy nem tudom rá a válaszokat!~
~Nem lesz jó, ha folyton idegesíted magad! Gondolj másra! Mondjuk arra, hogy milyen varázslatokat tudhat a te kis gnómod!~
~Nagyon vicces vagy Thaira! Néha sokkal jobb lenne, ha nem lennél! Könnyebb lenne az életem, nem csúfolódnál az érzéseimmel!~
~Hát így jártál! Én már itt maradok! Ez ellen egyikünk se tehet semmit!~
*Ezzel le is záródik a vita, hiszen Thaira- nak kivételesen igaza van, s így semmi értelme veszekedni vele. Ezek után a gnóm összetekeri a tekercset, majd mikor Allyn közelebb húzódik hozzá és megköszöni, hogy a férfi megengedi, hogy mellé feküdjön, az csak mosolyog, így a lány nyugodtan alszik el. Viszont az éjszaka nem volt nyugodt számára, borzalmas álma volt. Biztos azért, mert itt van a közelében a lélekkő, hatással lehet rá annak gonosz ereje. Ijedten ébred arra, hogy a férfi felrázza álmából. Viszont gyorsan magához tud térni, bár kicsit ideges még, nehogy bajuk legyen, de mivel senki sincs körülöttük, úgy gondolja nem lesz semmi, baj. A gnóm mondatára pedig bólogat, majd miután felkelt megszólal.*
- Siessünk! Nehogy meglássanak, jobb lesz ezen az egészen hamar túl esni!
*Látja, hogy a gnóm elindul és minden irányba forgatja a fejét. Allyn is ide-oda nézelődik, hiszen lehet, hogy a Hallgatagok már a nyomukra akadtak. Majd mikor a gnóm int neki, hogy minden tisztának tűnik, gyorsa utána meg. Végül kilépnek a szentélyből és a főtér felé mennek.*
~Allyn! Nem lehetne egy apró pillantást vetni a lélekkőre? Csak egy kicsit!~
~Eltaláltad! Ne lehetne! Amíg nem muszáj nem fogunk hozzáérni ahhoz az istenverte valamihez!~
~De miért?~
~Mert a végén még bajod lesz belőle!~
*S ennyivel el is intézi a témát, s már nem is foglalkozik semmivel. Kicsit zavarja a nagy csend, de hát még nagyon korán van így ez nem is annyira meglepő dolog.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:49:38
Üzenet elküldve: 2013-11-12 18:49:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Természetesen hosszas vita folyik a két lány között arról, hogy vajon elvállalhatják-e az áldozat szerepét. Mivel Allyn nagyon azon az állásponton van, hogy ha minden kötél szakad akkor muszáj lesz neki elvállalnia, viszont Thaira- nak ez nagyon nem tetszik. Ostobaságnak tartja azt, hogy azért halljanak meg, hogy egy várost megmentsenek, de hát ők a legfontosabbak miért hallnának meg miattuk. Viszont Allyn minden érvét megcáfolja, s újabb okot hoz, hogy miért kell nekik elvállalni a gazdatest szerepét. S ezen egészen addig vitatkoznak, amíg Thaira fel nem hozza azt az ötletet, hogy a Hallgataggal etessék meg a főztjét. Persze Allyn megint beleszól, ezzel pedig sikerül jól felhúznia belső hangját. Ami után hangos vitatkozásba kezdenek, s igyekeznek minél több ellenérvet hozni a másikkal szemben. Persze a hosszas vitatkozásnak semmi eredménye sem lett, hiszen nem tudnak dűlőre jutni. A végeredmény az lett, hogy mind a ketten megtartják a maguk véleményét. S szerencsére a gnóm is ekkor szólal meg, hogy elmagyarázza miért kell a templomban éjszakázni.*
- Igazad van tényleg hosszú gyalogtúra lenne, innen a kikötőbe elmenni. Lehet csak okosabb lesz megszállni a templomban. Bár nem hiszem, hogy teljesen nyugodtan fogok tudni aludni, tudva hogy lehet, hogy ott van a Hallgatag is. Na, de Xini!
*Kap hirtelen a tarkójához, hiszen a kis gyík a Hallgatag szóra belekapott a bőrébe. Szerencsére amint hangosan megszólal a gyík elengedi, s tudatosulhat benne egy gyors érintés után, hogy semmi komoly baja sem lett. Viszont Xini megkapja a magáét vissza kell bújnia a táskába, különben is nem is olyan sokára le megy a nap. Biztonságosabb a kis állatnak a táskában. Majd Allyn feltesz egy kérdést, amire a gnóm csak egy kis gondolkodás után válaszol. Közben pedig a lány körbenéz a főtére.*
~Azok ott a sátrak lehetnek! Az a kupola meg biztos a szentély, vagy mi a babám füle!~
~Thaira nem illik ilyet mondani egy vallási helyre!~
~Nagyon nem zavar! Csak két éjszakát kell ott töltenünk! Majd elviseli, hogy le babám füléztem!~
~Fogalmad sincs az illemrő ezt már látom!~
*Viszont Zrekil megint megszólal, s Allyn bólogat neki.*
- Szóval sosem voltál erre. Akkor már ketten vagyunk! Szép helynek tűnik, ott kellene aludnunk, ma is meg majd a trollvadászat után is! Csak jussunk el addig, jó lenne aludni már. Meg a nap is megy le, oda kellene érni mielőtt besötétedik, akkor szedjük a lábunkat.
*Azzal ő is megszaporázza a lépteit, s a kupolás szentély felé, ahol a szállásuk lesz ma éjszakára, s akkor reggel hamarabb indulhatnak el trollt vadászni.*
*Természetesen hosszas vita folyik a két lány között arról, hogy vajon elvállalhatják-e az áldozat szerepét. Mivel Allyn nagyon azon az állásponton van, hogy ha minden kötél szakad akkor muszáj lesz neki elvállalnia, viszont Thaira- nak ez nagyon nem tetszik. Ostobaságnak tartja azt, hogy azért halljanak meg, hogy egy várost megmentsenek, de hát ők a legfontosabbak miért hallnának meg miattuk. Viszont Allyn minden érvét megcáfolja, s újabb okot hoz, hogy miért kell nekik elvállalni a gazdatest szerepét. S ezen egészen addig vitatkoznak, amíg Thaira fel nem hozza azt az ötletet, hogy a Hallgataggal etessék meg a főztjét. Persze Allyn megint beleszól, ezzel pedig sikerül jól felhúznia belső hangját. Ami után hangos vitatkozásba kezdenek, s igyekeznek minél több ellenérvet hozni a másikkal szemben. Persze a hosszas vitatkozásnak semmi eredménye sem lett, hiszen nem tudnak dűlőre jutni. A végeredmény az lett, hogy mind a ketten megtartják a maguk véleményét. S szerencsére a gnóm is ekkor szólal meg, hogy elmagyarázza miért kell a templomban éjszakázni.*
- Igazad van tényleg hosszú gyalogtúra lenne, innen a kikötőbe elmenni. Lehet csak okosabb lesz megszállni a templomban. Bár nem hiszem, hogy teljesen nyugodtan fogok tudni aludni, tudva hogy lehet, hogy ott van a Hallgatag is. Na, de Xini!
*Kap hirtelen a tarkójához, hiszen a kis gyík a Hallgatag szóra belekapott a bőrébe. Szerencsére amint hangosan megszólal a gyík elengedi, s tudatosulhat benne egy gyors érintés után, hogy semmi komoly baja sem lett. Viszont Xini megkapja a magáét vissza kell bújnia a táskába, különben is nem is olyan sokára le megy a nap. Biztonságosabb a kis állatnak a táskában. Majd Allyn feltesz egy kérdést, amire a gnóm csak egy kis gondolkodás után válaszol. Közben pedig a lány körbenéz a főtére.*
~Azok ott a sátrak lehetnek! Az a kupola meg biztos a szentély, vagy mi a babám füle!~
~Thaira nem illik ilyet mondani egy vallási helyre!~
~Nagyon nem zavar! Csak két éjszakát kell ott töltenünk! Majd elviseli, hogy le babám füléztem!~
~Fogalmad sincs az illemrő ezt már látom!~
*Viszont Zrekil megint megszólal, s Allyn bólogat neki.*
- Szóval sosem voltál erre. Akkor már ketten vagyunk! Szép helynek tűnik, ott kellene aludnunk, ma is meg majd a trollvadászat után is! Csak jussunk el addig, jó lenne aludni már. Meg a nap is megy le, oda kellene érni mielőtt besötétedik, akkor szedjük a lábunkat.
*Azzal ő is megszaporázza a lépteit, s a kupolás szentély felé, ahol a szállásuk lesz ma éjszakára, s akkor reggel hamarabb indulhatnak el trollt vadászni.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-12 12:58:28
Üzenet elküldve: 2013-11-12 12:58:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil agya éppen eleget forog csak azon, hogy vajon hogyan oldják meg az áldozatot. Amikor a főpap először elmondta, hogy egy életnek vesznie kell, úgy mondta, hogy a gnóm egy pillanatig úgy hitte, saját magát akarja feláldozni, persze ezt nem hagyta volna. Akkor nyilván önként jelentkezett volna, hiszen habár a főpapnak már jó eséllyel kevesebb van hátra, viszont sokkal nagyobb tudás birtokában van, és nagyobb űrt hagyna maga után, mint Zrekil. Persze ettől függetlenül is elmélkedett már azon, hogy vajon elvállalhatná-e a gazdatest szerepét, mindössze attól tart, hogy ezzel fegyvert adna az entitás kezébe. Nem tartja magát túl jó harcosnak vagy mágusnak, azonban ha az entitás tudja használni a varázslatokat, amiket esetlegesen ő is tud, akkor nagy bajba sodorna mindenkit. Még esetleg felmerül benne, hogy Allyn is ilyesmin töri a fejét, de azt egy legyintéssel letudja, hogy szó sem lehet róla. Miután ezen átrágta magát, felmerül benne még egy igencsak komoly, és nehéz, viszont kivitelezhető lehetőség... Azonban ehelyett inkább csak az útvonalon töri a fejét, amit később fel is vezet a lánynak, és a helyeslő szavak ellenére még mindig úgy érzi, Allyn helyteleníti a templomba való visszatérést, ahogy előzőleg is mondta.*
- A templomban szükséges megszállnunk *mondja, miközben összehajtja a térképet, és elteszi* Méghozzá ugyanazon okból, amiért a mocsár és a város közt meg kell pihennünk a karavánpihenő szentélyében. Egyszer túl hosszú út lenne egy napra.
*Majd tart egy kis szünetet, és végiggondolja a kérdést, miközben odaérnek a főtérre. A sátrak még mindig messzinek tűnnek, habár nem annyira, viszont most nem is az a céljuk, mint ahogy nem is a főtér, így nem állhatnak meg.*
- Az ott a szentély *mutat a levegőben a hatalmas félgömb felé, ami nyilvánvalóan a Holdat hivatott szimbolizálni* Ott fogunk ma este aludni, meg ha túléljük a trollvadászatot. Igazából fogalmam sincs semmiről, ez is egy mágikus hely ugyan, ahova vallási célzattal is járnak, azonban semmi többről nincs tudomásom, először járok erre *azzal megszaporázza kicsit a lépteit, hiszen egy óra múlva lemegy a Nap, addigra pedig szeretne eljutni a szentély egyik eldugott zugába, hogy aztán reggel korán indulhassanak trollra vadászni.*
*Zrekil agya éppen eleget forog csak azon, hogy vajon hogyan oldják meg az áldozatot. Amikor a főpap először elmondta, hogy egy életnek vesznie kell, úgy mondta, hogy a gnóm egy pillanatig úgy hitte, saját magát akarja feláldozni, persze ezt nem hagyta volna. Akkor nyilván önként jelentkezett volna, hiszen habár a főpapnak már jó eséllyel kevesebb van hátra, viszont sokkal nagyobb tudás birtokában van, és nagyobb űrt hagyna maga után, mint Zrekil. Persze ettől függetlenül is elmélkedett már azon, hogy vajon elvállalhatná-e a gazdatest szerepét, mindössze attól tart, hogy ezzel fegyvert adna az entitás kezébe. Nem tartja magát túl jó harcosnak vagy mágusnak, azonban ha az entitás tudja használni a varázslatokat, amiket esetlegesen ő is tud, akkor nagy bajba sodorna mindenkit. Még esetleg felmerül benne, hogy Allyn is ilyesmin töri a fejét, de azt egy legyintéssel letudja, hogy szó sem lehet róla. Miután ezen átrágta magát, felmerül benne még egy igencsak komoly, és nehéz, viszont kivitelezhető lehetőség... Azonban ehelyett inkább csak az útvonalon töri a fejét, amit később fel is vezet a lánynak, és a helyeslő szavak ellenére még mindig úgy érzi, Allyn helyteleníti a templomba való visszatérést, ahogy előzőleg is mondta.*
- A templomban szükséges megszállnunk *mondja, miközben összehajtja a térképet, és elteszi* Méghozzá ugyanazon okból, amiért a mocsár és a város közt meg kell pihennünk a karavánpihenő szentélyében. Egyszer túl hosszú út lenne egy napra.
*Majd tart egy kis szünetet, és végiggondolja a kérdést, miközben odaérnek a főtérre. A sátrak még mindig messzinek tűnnek, habár nem annyira, viszont most nem is az a céljuk, mint ahogy nem is a főtér, így nem állhatnak meg.*
- Az ott a szentély *mutat a levegőben a hatalmas félgömb felé, ami nyilvánvalóan a Holdat hivatott szimbolizálni* Ott fogunk ma este aludni, meg ha túléljük a trollvadászatot. Igazából fogalmam sincs semmiről, ez is egy mágikus hely ugyan, ahova vallási célzattal is járnak, azonban semmi többről nincs tudomásom, először járok erre *azzal megszaporázza kicsit a lépteit, hiszen egy óra múlva lemegy a Nap, addigra pedig szeretne eljutni a szentély egyik eldugott zugába, hogy aztán reggel korán indulhassanak trollra vadászni.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-10 00:51:03
Üzenet elküldve: 2013-11-10 00:51:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
*Észrevétlenül jutnak el a sátrak közt. A lázadás híre ide még nem jutott el. Vagy mégis és ezért nem olyan nagy itt az őrség. Intiath egy valahol talált koszos rongyot köt a karjára hogy, a tetoválását takarja vele. Be kell jutnia a városba. Ott vannak ismerősei. Tudnak szerezni szállást, rejtekhelyet és munkát. Nem a legjobb meló lesz de, tisztességes munkát elvállalni veszélyes lenne. Eszébe jut a lány.*
~Szegény kis vörös. De kellett neki velem jönnie. Ha hallgatott volna rám akkor továbbra is megtehetné hogy, elutasítja a fickókat. Ha egyszer erre járok és találkozok vele megszöktetem. Talán meghálálja.~
~Szegény kis vörös. De kellett neki velem jönnie. Ha hallgatott volna rám akkor továbbra is megtehetné hogy, elutasítja a fickókat. Ha egyszer erre járok és találkozok vele megszöktetem. Talán meghálálja.~
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:57:46
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Egy utazókocsi halad lassan végig a macskakövekkel kirakott úton. Még ilyet se látott Arkel most is az ablakhoz tapadva figyeli a sürgő - forgó embereket, ahogyan sütögetnek. Bár nem igen lát mosolyogni senkit Arkel, és a városőrök is csak nehezen engedték be őket, átvizsgálták a kocsit, megnézték őt is, és most az itt álló őrök szigorú tekintetén is lehet látni a készültséget.*
-Mikor érünk már oda....
*Türelmetlen már, hiszen minél hamarabb le akar jelentkezni. Egy hatalmas torony felé vezeti most a kocsis a lovakat, talán a torony közelében lesz majd az Északnyugati kapu.*
*Egy utazókocsi halad lassan végig a macskakövekkel kirakott úton. Még ilyet se látott Arkel most is az ablakhoz tapadva figyeli a sürgő - forgó embereket, ahogyan sütögetnek. Bár nem igen lát mosolyogni senkit Arkel, és a városőrök is csak nehezen engedték be őket, átvizsgálták a kocsit, megnézték őt is, és most az itt álló őrök szigorú tekintetén is lehet látni a készültséget.*
-Mikor érünk már oda....
*Türelmetlen már, hiszen minél hamarabb le akar jelentkezni. Egy hatalmas torony felé vezeti most a kocsis a lovakat, talán a torony közelében lesz majd az Északnyugati kapu.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:25:02
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:25:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek az Északnyugati kapunál, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek az Északnyugati kapunál, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 12:08:08
Üzenet elküldve: 2013-11-02 12:08:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Félig le-lecsukódó szemekkel ballag a csendes estében. Napközben útja egy hatalmas tó mellett vezetett el, és még most is látja a szikrázó vízcseppeket a tó felszínén, ha behunyja a szemét. Ritkán utazik ennyit - napok óta úton van már, és még nem akadt útjába egy nagyobb falu sem. Hiába vándorolt egész életében, most nagyon fáradtnak érzi magát; szinte szunyókál, miközben gépiesen rakosgatja egyik lábát a másik után. Észre sem veszi, és már fák között jár.
Hirtelen arra eszmél, hogy marcona őrök állnak előtte. Mivel egész életében gyáva volt, aki még az árnyékától is megijed, igyekszik egészen kicsire összehúzni magát. Szerencsére természetes adottsága most sem hagyja cserben; minden körülmények között is nyugodt, kellemes marad a hangja.*
- Szép jó estét kívánok. - *zengi halkan. Ritkán kell felemelnie a hangját; így is mindenki jól hallja a szavait. Az őrök végigmérik tetőtől talpig; látják, hogy oldalán csak egy régi tőr lóg - talán megélezve sincs. Kezében ócska, régi vándorbotot tart. Erre támaszkodik az olyan napokon, amikor különösen fáj a háta. Válláról régi, finom művű lant csüng; Cemyl sosem válik meg hangszerétől. Amikor alszik, egyik kezét mindig a lanton pihenteti. Gazdagnak sem tűnik. Ruhája kopott és a tisztától igen távol áll. Egyetlen értékesnek látszó tárgya egy apró macskafejes amulett. Ezt a csuklójára tekerve hordja, így elrejti ruhaujja. Az őrök félreállnak az útjából. Kedvesen biccent nekik, és megpróbál rendes tempóban elhaladni mellettük; mindenesetre kicsit nagyobbakat lép, mint általában.
A hely, ahova megérkezik igencsak zajos ahhoz képest, hogy öreg este van. Lerogy az első útjába eső farönkre és kellemeset sóhajt. Hiába vándor, azért mégiscsak leülni a legjobb.*
Hirtelen arra eszmél, hogy marcona őrök állnak előtte. Mivel egész életében gyáva volt, aki még az árnyékától is megijed, igyekszik egészen kicsire összehúzni magát. Szerencsére természetes adottsága most sem hagyja cserben; minden körülmények között is nyugodt, kellemes marad a hangja.*
- Szép jó estét kívánok. - *zengi halkan. Ritkán kell felemelnie a hangját; így is mindenki jól hallja a szavait. Az őrök végigmérik tetőtől talpig; látják, hogy oldalán csak egy régi tőr lóg - talán megélezve sincs. Kezében ócska, régi vándorbotot tart. Erre támaszkodik az olyan napokon, amikor különösen fáj a háta. Válláról régi, finom művű lant csüng; Cemyl sosem válik meg hangszerétől. Amikor alszik, egyik kezét mindig a lanton pihenteti. Gazdagnak sem tűnik. Ruhája kopott és a tisztától igen távol áll. Egyetlen értékesnek látszó tárgya egy apró macskafejes amulett. Ezt a csuklójára tekerve hordja, így elrejti ruhaujja. Az őrök félreállnak az útjából. Kedvesen biccent nekik, és megpróbál rendes tempóban elhaladni mellettük; mindenesetre kicsit nagyobbakat lép, mint általában.
A hely, ahova megérkezik igencsak zajos ahhoz képest, hogy öreg este van. Lerogy az első útjába eső farönkre és kellemeset sóhajt. Hiába vándor, azért mégiscsak leülni a legjobb.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:32:12
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:32:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
~Ideje körülnézni itt is!~ *gondolja magában, mikor a főtérre ér. Leül egy padra, nézi a tábortüzet. Eszébe jut a családja. Szomorúan bámul bele a tűzbe. Aztán feláll, megrázza magát. Körbesétál a főtéren, alaposan megszemlél mindent, majd megáll a szökőkút mellett.* ~Akár varázslattal működik, akár nem, nagyon szép!~ *állapítja meg. Megindul, maga sem tudja, merre, körülnézni, el a főtérről.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-09-29 19:24:31
Üzenet elküldve: 2013-09-29 19:24:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #1//
*Nem hagyhat ki egy ilyen ajánlatot, az is csoda, hogy egyáltalán megkérték erre. Bármit megtenni most egy kis ételért - na jó, azért lehet, hogy nem bármit, de az biztos, hogy sok mindent. Ez a feladat pedig szinte jelentéktelen, és ha csak ennyi kell ahhoz, hogy ehessen, akkor megteszi. Édes kevés volt az a kenyér, amit az asszonytól kapott, de több mint a semmi, és csak ez számít. Még az sem érdekli, hogy így vissza kell mennie a másik városba, Artheniorba, vagyis legalábbis a közelébe. Igazából nem tudja, hogy miért nem akar visszamenni, mert annyira nem járatta le magát az emberek előtt, sőt, biztos, hogy már el is felejtették, ami történt.*
*Nem hagyhat ki egy ilyen ajánlatot, az is csoda, hogy egyáltalán megkérték erre. Bármit megtenni most egy kis ételért - na jó, azért lehet, hogy nem bármit, de az biztos, hogy sok mindent. Ez a feladat pedig szinte jelentéktelen, és ha csak ennyi kell ahhoz, hogy ehessen, akkor megteszi. Édes kevés volt az a kenyér, amit az asszonytól kapott, de több mint a semmi, és csak ez számít. Még az sem érdekli, hogy így vissza kell mennie a másik városba, Artheniorba, vagyis legalábbis a közelébe. Igazából nem tudja, hogy miért nem akar visszamenni, mert annyira nem járatta le magát az emberek előtt, sőt, biztos, hogy már el is felejtették, ami történt.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2013-09-25 22:12:00
Üzenet elküldve: 2013-09-25 22:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #4, Lisast Naida, Las Hagger//
*Merel figyelmesen fülel, miről beszélnek a többiek, ha már velük tart, csak jó származhat abból, ha tudja, mit várhat.
A Yag nevet hallja elég gyakran, valami vezetőféle lehet, és nem jó. Legalábbis ennyit sikerült leszűrnie, de rá is kérdez inkább.*
-Kicsoda ez a Yag? Régóta tetszenek őt ismerni, igaz?
*Közben követi a társaságot ki a Szentélyből, és át a karavánpihenőn.*
-És hova megyünk?- *Érdeklődi. Valami sötételf várost említett Hagger bácsi az előbb, bár Merel még magukról a sötételfekről se hallott túl sokat, úgyhogy való igaz, a városaikról pláne semennyit. Azon gondolkodik, láthatott-e már valamikor sötételfet. Nem lehetetlen, de ismerni nem ismert egyet sem, esetleg itt ezt a Keram illetőt.*
*Merel figyelmesen fülel, miről beszélnek a többiek, ha már velük tart, csak jó származhat abból, ha tudja, mit várhat.
A Yag nevet hallja elég gyakran, valami vezetőféle lehet, és nem jó. Legalábbis ennyit sikerült leszűrnie, de rá is kérdez inkább.*
-Kicsoda ez a Yag? Régóta tetszenek őt ismerni, igaz?
*Közben követi a társaságot ki a Szentélyből, és át a karavánpihenőn.*
-És hova megyünk?- *Érdeklődi. Valami sötételf várost említett Hagger bácsi az előbb, bár Merel még magukról a sötételfekről se hallott túl sokat, úgyhogy való igaz, a városaikról pláne semennyit. Azon gondolkodik, láthatott-e már valamikor sötételfet. Nem lehetetlen, de ismerni nem ismert egyet sem, esetleg itt ezt a Keram illetőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835