Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-20 19:47:22
Üzenet elküldve: 2016-02-20 19:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
//Vót//
*Indulás előtt pihent egyet. Nem vitte túlzásba, de hosszú éjszaka volt, gondolta, belefér még egykét órányi pihi, hami, tütüke, satöbbi. Mivel az ostrom nyomai nem a legszebbek: egy lerombolt szentély, egy csomó hulla meg egykét özvegy, és a megfogyatkotott, tisztek nélkül maradt katonák bizonytalan pillantása, (és talán némelyikük leszerelése), ezért nem csak a kalandorok dobbantanak a karavánpihenőből. Civilek vegyesen, akár kereskedő, szerencsevadász vándor, meg egykét helyi lakos is, valamelyiküknek biztos van szekere – na, ilyenhez csatlakozik Astar. Csak el kell mondania, hogy ő harcolt a zombik ellen, meg hogy ő látta, (ó de bizony hogy látta) ahogy a zombik az ostrom után szétszéledtek az utak mentén is, de ő bizony tudja, hogyan kell harcolni ellenük – nos, ezért bizonyosan kap egy helyet a szekereken. Ja, meg ha nem történik semmi baj, akkor is tud zenélni nekik. Sok cumója nincsen, így csak annyi helyet igényel, amin kényelmesen elterpeszkedhet. Sőt, akár arra is képes, hogy összébb húzza magát, ha ez gond lenne. Így vagy úgy, felszövegeli magát arra a szekérre, és ha megvannak, indulhatnak is.*
//Hóhércsomó//
//Vót//
*Indulás előtt pihent egyet. Nem vitte túlzásba, de hosszú éjszaka volt, gondolta, belefér még egykét órányi pihi, hami, tütüke, satöbbi. Mivel az ostrom nyomai nem a legszebbek: egy lerombolt szentély, egy csomó hulla meg egykét özvegy, és a megfogyatkotott, tisztek nélkül maradt katonák bizonytalan pillantása, (és talán némelyikük leszerelése), ezért nem csak a kalandorok dobbantanak a karavánpihenőből. Civilek vegyesen, akár kereskedő, szerencsevadász vándor, meg egykét helyi lakos is, valamelyiküknek biztos van szekere – na, ilyenhez csatlakozik Astar. Csak el kell mondania, hogy ő harcolt a zombik ellen, meg hogy ő látta, (ó de bizony hogy látta) ahogy a zombik az ostrom után szétszéledtek az utak mentén is, de ő bizony tudja, hogyan kell harcolni ellenük – nos, ezért bizonyosan kap egy helyet a szekereken. Ja, meg ha nem történik semmi baj, akkor is tud zenélni nekik. Sok cumója nincsen, így csak annyi helyet igényel, amin kényelmesen elterpeszkedhet. Sőt, akár arra is képes, hogy összébb húzza magát, ha ez gond lenne. Így vagy úgy, felszövegeli magát arra a szekérre, és ha megvannak, indulhatnak is.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:16:22
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Jobb napokat is megélt utazóköpenyének csuklyáját fejébe húzva szeli át sietős léptekkel a főteret. Nem szívesen marad és ez minden rezdüléséből tökéletesen egyértelműen kivehető. Ki maradna itt szívesen ezek után?! És ő még nem is tudja mi minden történt ez idő alatt délnek! Az édes tudatlanság olyan sok kellemetlenségtől megóvta már, nagyon sajnálja, hogy ezt a karavánpihenői támadást kénytelen volt helyben átvészelni.
Nem tudja igazán eldönteni melyik a jobb: itt látni a rémségeket, vagy akkor találkozni a vonuló hordával, mikor egyedül barangol a vidéken, de valójában értelmetlen a kérdés is, hiszen jobb egyik sem lehet a másiknál amíg mindkét lehetőség borzasztó. Csak kevésbé rossz alternatívákban érdemes gondolkoznia.*
Nem tudja igazán eldönteni melyik a jobb: itt látni a rémségeket, vagy akkor találkozni a vonuló hordával, mikor egyedül barangol a vidéken, de valójában értelmetlen a kérdés is, hiszen jobb egyik sem lehet a másiknál amíg mindkét lehetőség borzasztó. Csak kevésbé rossz alternatívákban érdemes gondolkoznia.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:28:56
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:28:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Sáros kalandok //
* A harcot követően a csapat hamarosan ismét összegyűlik. Mindenki szerencsésnek mondhatja magát, mert bár sérülések bőven vannak - az egyik ikertestvérnek például a jobb füle vérzik igencsak -, összességében könnyedén megúszták ezt a csatát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is ekkora szerencséjük lesz. Mindenki harcképes hát és legvégül Lads is megérkezik. Ő a legkevésbé sebesült, bizonyára ő inkább távolról küzdött. Kotino-n, az elf nőn sincsenek nagy sebesülések - elvégre az ő fegyvere az íj.
A csapat vezetője szólal meg először. *
- Véleményem szerint induljunk. A harc, amibe keveredtünk, véget ért, így nincs több dolgunk itt. * Persze még bármikor visszajöhetnek az élőhalottak, ám jelenleg nekik nem a világ megóvása a dolguk. *
- Mindenki harcképes még? * Teszi fel azért a kérdést, mire a válasz egy egységes "igen", hacsak Toragg nem mást mond. *
- Akkor induljunk! * Azzal el is indul a kis csapat az északnyugati kapu felé. Nem a legbölcsebb dolog talán arra elindulni most, de nekik dolguk van. És inkább menjenek el innen, mintsem e falak között rekedve haljanak meg. Persze kinek a pap, kinek a papné.
Amennyiben nincs ellenvetés, úgy hamarosan elérik az északnyugati kaput, ahonnan még ki tudnak jutni - elvégre azok, akik ott harcoltak, azok is be tudtak jönni valahogy. *
* A harcot követően a csapat hamarosan ismét összegyűlik. Mindenki szerencsésnek mondhatja magát, mert bár sérülések bőven vannak - az egyik ikertestvérnek például a jobb füle vérzik igencsak -, összességében könnyedén megúszták ezt a csatát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is ekkora szerencséjük lesz. Mindenki harcképes hát és legvégül Lads is megérkezik. Ő a legkevésbé sebesült, bizonyára ő inkább távolról küzdött. Kotino-n, az elf nőn sincsenek nagy sebesülések - elvégre az ő fegyvere az íj.
A csapat vezetője szólal meg először. *
- Véleményem szerint induljunk. A harc, amibe keveredtünk, véget ért, így nincs több dolgunk itt. * Persze még bármikor visszajöhetnek az élőhalottak, ám jelenleg nekik nem a világ megóvása a dolguk. *
- Mindenki harcképes még? * Teszi fel azért a kérdést, mire a válasz egy egységes "igen", hacsak Toragg nem mást mond. *
- Akkor induljunk! * Azzal el is indul a kis csapat az északnyugati kapu felé. Nem a legbölcsebb dolog talán arra elindulni most, de nekik dolguk van. És inkább menjenek el innen, mintsem e falak között rekedve haljanak meg. Persze kinek a pap, kinek a papné.
Amennyiben nincs ellenvetés, úgy hamarosan elérik az északnyugati kaput, ahonnan még ki tudnak jutni - elvégre azok, akik ott harcoltak, azok is be tudtak jönni valahogy. *
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-18 07:43:55
Üzenet elküldve: 2016-02-18 07:43:55
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
//Otthon édes otthon//
*A pihenő megmenekült. Nem is, ők megmenekültek, megvédték a pihenőt és ha egyszer megadják nekik az égiek, hogy ötven katonával, visszatérhessenek ide akkor majd lángba is borítják az egészet. A kocsi lassan elhagyja a pihenő környékét, előttük pedig feltűnik a déli kapu és az oly régóta várt füves puszta. Ittléte alatt el is felejtette milyen amikor végtelen körülötte a láthatár, és amikor egyetlen épület, fa, vagy domborulat sem állja útját tekintetének.*
-Rendbe jön. *Válaszolja, miközben ismét vállára tekint. Ismeri ezt az érzést, valamikor régen ugyanez járta át megroppantott mellkasát. Már ha egyáltalán létezett az az idő, amikor ez megtörténhetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy most pár hónapig nem sok hasznomat vehetitek. *Más sérüléseit persze örömmel mutogatná, a törzs tagjai között, de ez a csonttörés egyáltalán nem kedvére való fajta. Nem látványos és korlátozza a munkájában.*
-Talán öt hónap, lehet kevesebb. *Mindez persze egyáltalán nem lett volna probléma ha a szőke elf egy kicsit rásegít a varázslataival, de erre még harc közben sem mutatott túl sok hajlandóságot, pedig akkor ténylegesen az ő élete múlt rajta. Most nyilván meggyógyítja a barátját, aztán odahaza hőssé avatják az elfet, mert ő az első hegyes fülű akinek sikerült sérülést szereznie. Ezen a gondolaton megint elvigyorodik, de nem fűzi a beszélgetéshez. Pihennie kell.*
-Sok szerencsét főnök. *Sóhajtja, mert ő ebben az állapotban már nem igazán fogja elhagyni a barlangot. Legalábbis egy jó darabig nem.* -Én és a többiek majd elszöszmötölünk idehaza amíg távol vagy. Olyan veszélyes lesz a puszta, hogy egy hadsereg se tud minket megtámadni.
*Attól, hogy egy ork nem tud gyilkolni a csatatéren még nem jelenti azt, hogy teljesen kiveszett belőle a harci tűz. Pár befedett üreg, hegyes karók, és itt ott elhelyezett kötélhurkok forognak most az elméjében és már jóval kevésbé kétségbeesett mint annak előtte. Ha nem forgathat bárdokat odakint, majd forgatja őket odabent, és úgy harcol ahogy azt megteheti. Furmányos szerkezetekkel, és forró ork kegyetlenséggel.*
-Még néhány etetni való száj. *Válaszol a madaras ötletre. Rövid gondolkozás után eszébe jut, hogy a keselyűk már most is ott köröznek a tábor körül, és jókat lakmároznak az orkok által meghagyott maradékokon. Illetve lakmároznának, ha a zöldbőrűek erős agyara nem roppantaná és darálná le még a zsákmány csontjait is, így legfeljebb csipegetnek.*
-Ha meg magunkhoz szoktatjuk a hárpiákat, akkor nem jelzik az utazókat, hanem széttépik. *Vigyorodik el a képtelen ötletre. Bár tény ha jobban belegondol ezeket a lényeket is be lehet idomítani. Valahogy. Ennek a módja már kérdéses, de a következő öt hónap amúgy is a nyugalom hónapjai lesznek, és mire felgyógyul, addigra már nem kell aggódnia a vezérnek a tábor biztonságáért, ezt az egyet garantálhatja, és reméli nem az orvosi nyugtató beszél belőle.*
//Hóhércsomó//
//Otthon édes otthon//
*A pihenő megmenekült. Nem is, ők megmenekültek, megvédték a pihenőt és ha egyszer megadják nekik az égiek, hogy ötven katonával, visszatérhessenek ide akkor majd lángba is borítják az egészet. A kocsi lassan elhagyja a pihenő környékét, előttük pedig feltűnik a déli kapu és az oly régóta várt füves puszta. Ittléte alatt el is felejtette milyen amikor végtelen körülötte a láthatár, és amikor egyetlen épület, fa, vagy domborulat sem állja útját tekintetének.*
-Rendbe jön. *Válaszolja, miközben ismét vállára tekint. Ismeri ezt az érzést, valamikor régen ugyanez járta át megroppantott mellkasát. Már ha egyáltalán létezett az az idő, amikor ez megtörténhetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy most pár hónapig nem sok hasznomat vehetitek. *Más sérüléseit persze örömmel mutogatná, a törzs tagjai között, de ez a csonttörés egyáltalán nem kedvére való fajta. Nem látványos és korlátozza a munkájában.*
-Talán öt hónap, lehet kevesebb. *Mindez persze egyáltalán nem lett volna probléma ha a szőke elf egy kicsit rásegít a varázslataival, de erre még harc közben sem mutatott túl sok hajlandóságot, pedig akkor ténylegesen az ő élete múlt rajta. Most nyilván meggyógyítja a barátját, aztán odahaza hőssé avatják az elfet, mert ő az első hegyes fülű akinek sikerült sérülést szereznie. Ezen a gondolaton megint elvigyorodik, de nem fűzi a beszélgetéshez. Pihennie kell.*
-Sok szerencsét főnök. *Sóhajtja, mert ő ebben az állapotban már nem igazán fogja elhagyni a barlangot. Legalábbis egy jó darabig nem.* -Én és a többiek majd elszöszmötölünk idehaza amíg távol vagy. Olyan veszélyes lesz a puszta, hogy egy hadsereg se tud minket megtámadni.
*Attól, hogy egy ork nem tud gyilkolni a csatatéren még nem jelenti azt, hogy teljesen kiveszett belőle a harci tűz. Pár befedett üreg, hegyes karók, és itt ott elhelyezett kötélhurkok forognak most az elméjében és már jóval kevésbé kétségbeesett mint annak előtte. Ha nem forgathat bárdokat odakint, majd forgatja őket odabent, és úgy harcol ahogy azt megteheti. Furmányos szerkezetekkel, és forró ork kegyetlenséggel.*
-Még néhány etetni való száj. *Válaszol a madaras ötletre. Rövid gondolkozás után eszébe jut, hogy a keselyűk már most is ott köröznek a tábor körül, és jókat lakmároznak az orkok által meghagyott maradékokon. Illetve lakmároznának, ha a zöldbőrűek erős agyara nem roppantaná és darálná le még a zsákmány csontjait is, így legfeljebb csipegetnek.*
-Ha meg magunkhoz szoktatjuk a hárpiákat, akkor nem jelzik az utazókat, hanem széttépik. *Vigyorodik el a képtelen ötletre. Bár tény ha jobban belegondol ezeket a lényeket is be lehet idomítani. Valahogy. Ennek a módja már kérdéses, de a következő öt hónap amúgy is a nyugalom hónapjai lesznek, és mire felgyógyul, addigra már nem kell aggódnia a vezérnek a tábor biztonságáért, ezt az egyet garantálhatja, és reméli nem az orvosi nyugtató beszél belőle.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-18 06:38:14
Üzenet elküldve: 2016-02-18 06:38:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
//Otthon édes otthon//
*Mikor már Gravak is összeszedte magát meg a cókmókját, végre indulhatnak ebből a porfészekből. Hagrarnak már esze ágában sincs tovább maradni, és nézegetni ahogy az emberek siránkoznak. Gravaknak is majdnem leszakadt a karja, mégsem sír. És ez kutya kötelessége. Pláne a fiatalabb orkok előtt. Mert ha gyengeséget mutat, bizony akkor a többiek már nem is néznek fel rá úgy mint először. Nos ez mind Gravakon múlik. Hagrar bizalmát elnyerte, és a vezér a fél karját is odaadná a másik életéért. Mert bizony ha Gravak nem lenne Hagrar mellett, sok ostobaságot elkövetett volna a vezér. Tény hogy ez nem következett be, sőt Hagrar az elfet is otthagyta. Mióta vezérkedik, sokkal jobban kell magára odafigyelni. Hiányoznak neki a régi szép idők. Amikor kérdezés nélkül agyonvert egy embert, csak mert amaz lekutyázta. Nem volt ekkora teher a felelősség. De most más idők járnak. Ezer meg ezer gondolat cikázik a férfi agyában. Aggasztja a küldetés, az orkok, és a szövetség kérdése. Ezek okán eléggé szótlan, csak maga elé bámul és hajtja a gebét. Arra a lóra is ráfér egy-két kiló, de majd a füves pusztán megerősödik. Nem csodálkozik, hogy elvihettek egy szekeret, egy lovat, és némi felszerelést. Hagrarnak a vértje darabokban. Szétcincálta a hárpia, így jól fog az jönni annyi bizonyos. Majd végül csak megszólal, és Gravak felé néz. Nem aggódik ő társa sérülése miatt, legalább ül egy kicsit a seggén és pihen.*
-A vállad? *Kérdezi de úgy, hogy már fordul is vissza, hogy megnézze kinyitják-e nekik a kaput. Szerencsére időben ideért a csata közben, és bezárta a déli kaput. Lehet hogy a bestiák itt is betörtek volna. S ha minden igaz, az őrök kiengedik az orkokat a szekérrel a kapun. Ekkor megindítja a lovat, de nem hajszolja nehogy elpusztuljon. Nem akarja félúton maga húzni a szekeret. Már messziről látja a füves pusztát, amit lassan otthonuknak is tekinthetnek. Honvágya van a vezérnek. Eltekintve pár banditát, a füves puszta egész békés hely. Nincsenek városőrök, se Thargodarok. Teljesen egészséges légkör, és még van is hol aludni. Befejezetlen beszélgetést folytatja Gravak felé.*
-Hamarost tovább indulok. Végjárom a környéket, történt-e valami. És csak remélni tudom hogy a hullák erre még nem jártak. Csapdákat kell csinálnunk. És riasztókat. Van egy két madár, azokat be kéne etetni a környékre. Ha megszokik egy bizonyos terepet, az ismeretlen érkezőket jelezni szokták. Ismered?
*Fordul hátra, s elégedetten vicsorog, ahogy a nagy zsákmányra pillant. Keményen megdolgoztak érte, és csoda hogy életben vannak.*
//Hóhércsomó//
//Otthon édes otthon//
*Mikor már Gravak is összeszedte magát meg a cókmókját, végre indulhatnak ebből a porfészekből. Hagrarnak már esze ágában sincs tovább maradni, és nézegetni ahogy az emberek siránkoznak. Gravaknak is majdnem leszakadt a karja, mégsem sír. És ez kutya kötelessége. Pláne a fiatalabb orkok előtt. Mert ha gyengeséget mutat, bizony akkor a többiek már nem is néznek fel rá úgy mint először. Nos ez mind Gravakon múlik. Hagrar bizalmát elnyerte, és a vezér a fél karját is odaadná a másik életéért. Mert bizony ha Gravak nem lenne Hagrar mellett, sok ostobaságot elkövetett volna a vezér. Tény hogy ez nem következett be, sőt Hagrar az elfet is otthagyta. Mióta vezérkedik, sokkal jobban kell magára odafigyelni. Hiányoznak neki a régi szép idők. Amikor kérdezés nélkül agyonvert egy embert, csak mert amaz lekutyázta. Nem volt ekkora teher a felelősség. De most más idők járnak. Ezer meg ezer gondolat cikázik a férfi agyában. Aggasztja a küldetés, az orkok, és a szövetség kérdése. Ezek okán eléggé szótlan, csak maga elé bámul és hajtja a gebét. Arra a lóra is ráfér egy-két kiló, de majd a füves pusztán megerősödik. Nem csodálkozik, hogy elvihettek egy szekeret, egy lovat, és némi felszerelést. Hagrarnak a vértje darabokban. Szétcincálta a hárpia, így jól fog az jönni annyi bizonyos. Majd végül csak megszólal, és Gravak felé néz. Nem aggódik ő társa sérülése miatt, legalább ül egy kicsit a seggén és pihen.*
-A vállad? *Kérdezi de úgy, hogy már fordul is vissza, hogy megnézze kinyitják-e nekik a kaput. Szerencsére időben ideért a csata közben, és bezárta a déli kaput. Lehet hogy a bestiák itt is betörtek volna. S ha minden igaz, az őrök kiengedik az orkokat a szekérrel a kapun. Ekkor megindítja a lovat, de nem hajszolja nehogy elpusztuljon. Nem akarja félúton maga húzni a szekeret. Már messziről látja a füves pusztát, amit lassan otthonuknak is tekinthetnek. Honvágya van a vezérnek. Eltekintve pár banditát, a füves puszta egész békés hely. Nincsenek városőrök, se Thargodarok. Teljesen egészséges légkör, és még van is hol aludni. Befejezetlen beszélgetést folytatja Gravak felé.*
-Hamarost tovább indulok. Végjárom a környéket, történt-e valami. És csak remélni tudom hogy a hullák erre még nem jártak. Csapdákat kell csinálnunk. És riasztókat. Van egy két madár, azokat be kéne etetni a környékre. Ha megszokik egy bizonyos terepet, az ismeretlen érkezőket jelezni szokták. Ismered?
*Fordul hátra, s elégedetten vicsorog, ahogy a nagy zsákmányra pillant. Keményen megdolgoztak érte, és csoda hogy életben vannak.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-17 00:30:40
Üzenet elküldve: 2016-02-17 00:30:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Sáros kalandok//
*Kicsit felszökik az adrenalin az orkban is, ahogy nyilak tömkelege suhan el a fejük felett, főleg, hogy a csapat élén tudhatja magát. "Szerencsére" -amennyire ez annak mondható-, csupán az óriás kapott belőlük, viszont ki tudja, mennyi jön még, ha jön és mikor? Övéról lelógó karmaira teszi vaskos tenyerét, ha arra kerülne a sor, rögtön elérje őket. Tekintete keresőn fürkész mindent, mit látni lehet a ködben, amikor egyszer csak egy hangra lesz figyelmes a semmiből. Engedelmesen és amilyen gyorsan csak a csapat tempója engedi, ő is besiet a kapun belülre.
Itt tudja csak jobban megfigyelni az óriást és a tucat nyilat, mely kicsit eltúlozva majd, hogy nem sündisznót csinált belőle. Óriás sündisznót. Míg a csapatvezetők lebonyolítják a szükséges szóváltást, fajára tett megjegyzést figyelmen kívül hagyva odalép a sebesülthöz és az annak segítő elf nőhöz.*
-Hadd nézzem én is! Van pár marék vérfű az egyik táskámban, habár még nem volt módom kencét kutymálni belőlük, de egész frissek, minden bizonnyal jóval több lesz a semminél.
*Vastag ujjai elmélyülnek az övén lévő táskák egyikében, keresve az említett növényeket, majd pár pillanat múlva elő is kerülnek. Kis adag textilbe vannak csomagolva a lehető legnagyobb gondossággal, ezzel is késleltetve a virágok kiszáradását, ahogy az csak lehetséges. Kihajtva a ruhaanyagot, a tegnap szedett füvek tökéletes nedvtartalommal rendelkeznek, még mindig, használatra teljes mértékben alkalmasak... Még.*
-Felajánlom mindet, ami nálam van. Nem valami sok, de most már nem kell túl hosszú idő hozzá, hogy elveszítse minden nedvességét, aztán kampec, legalábbis az én tudomásom szerint.
*Mosolyog a nőre, majd az óriásra. Tekintetén látszik, amit mondanak neki, abban készséggel és örömmel segít, de igazság szerint ennyi volt, amit gondolt tenni a dolog érdekében.
Ezalatt pörögnek az események: érkeznek újak, kinyitják a kaput és a többi. Felkészül a harcra, melyen meg kell jelennie, már ha nem is kedvből, sokkal inkább becsületből. Leakasztja fegyvereit s kezeire rögzíti azokat. Az első alkalom, hogy élesben kell bevetnie őket, de minden bizonnyal tökéletesen fognak szuperálni, annak rendje módja szerint. az új "kis" csoporttal immáron ismét kapun kívül van, menetelve céljuk felé a győzelem reményében.
Sérülésekkel díszített bőrrel tér vissza, s lép be a kapun, minden remény szerint nagyobb fennakadások nélkül. Fáradt, csapzott, koszos, mint mindenki más, ki esetlegesen vele van. Hol a legkényelmesebbnek tűnik helyet foglal -kapun kívül/belül, ahol sikerül-, majd tekintetével eredeti csapattársait keresi.*
-Akkor? Merre tovább?
*Kicsit felszökik az adrenalin az orkban is, ahogy nyilak tömkelege suhan el a fejük felett, főleg, hogy a csapat élén tudhatja magát. "Szerencsére" -amennyire ez annak mondható-, csupán az óriás kapott belőlük, viszont ki tudja, mennyi jön még, ha jön és mikor? Övéról lelógó karmaira teszi vaskos tenyerét, ha arra kerülne a sor, rögtön elérje őket. Tekintete keresőn fürkész mindent, mit látni lehet a ködben, amikor egyszer csak egy hangra lesz figyelmes a semmiből. Engedelmesen és amilyen gyorsan csak a csapat tempója engedi, ő is besiet a kapun belülre.
Itt tudja csak jobban megfigyelni az óriást és a tucat nyilat, mely kicsit eltúlozva majd, hogy nem sündisznót csinált belőle. Óriás sündisznót. Míg a csapatvezetők lebonyolítják a szükséges szóváltást, fajára tett megjegyzést figyelmen kívül hagyva odalép a sebesülthöz és az annak segítő elf nőhöz.*
-Hadd nézzem én is! Van pár marék vérfű az egyik táskámban, habár még nem volt módom kencét kutymálni belőlük, de egész frissek, minden bizonnyal jóval több lesz a semminél.
*Vastag ujjai elmélyülnek az övén lévő táskák egyikében, keresve az említett növényeket, majd pár pillanat múlva elő is kerülnek. Kis adag textilbe vannak csomagolva a lehető legnagyobb gondossággal, ezzel is késleltetve a virágok kiszáradását, ahogy az csak lehetséges. Kihajtva a ruhaanyagot, a tegnap szedett füvek tökéletes nedvtartalommal rendelkeznek, még mindig, használatra teljes mértékben alkalmasak... Még.*
-Felajánlom mindet, ami nálam van. Nem valami sok, de most már nem kell túl hosszú idő hozzá, hogy elveszítse minden nedvességét, aztán kampec, legalábbis az én tudomásom szerint.
*Mosolyog a nőre, majd az óriásra. Tekintetén látszik, amit mondanak neki, abban készséggel és örömmel segít, de igazság szerint ennyi volt, amit gondolt tenni a dolog érdekében.
Ezalatt pörögnek az események: érkeznek újak, kinyitják a kaput és a többi. Felkészül a harcra, melyen meg kell jelennie, már ha nem is kedvből, sokkal inkább becsületből. Leakasztja fegyvereit s kezeire rögzíti azokat. Az első alkalom, hogy élesben kell bevetnie őket, de minden bizonnyal tökéletesen fognak szuperálni, annak rendje módja szerint. az új "kis" csoporttal immáron ismét kapun kívül van, menetelve céljuk felé a győzelem reményében.
Sérülésekkel díszített bőrrel tér vissza, s lép be a kapun, minden remény szerint nagyobb fennakadások nélkül. Fáradt, csapzott, koszos, mint mindenki más, ki esetlegesen vele van. Hol a legkényelmesebbnek tűnik helyet foglal -kapun kívül/belül, ahol sikerül-, majd tekintetével eredeti csapattársait keresi.*
-Akkor? Merre tovább?
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-02-11 11:07:41
Üzenet elküldve: 2016-02-11 11:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Amilyen gyorsan csak lehet, Lia megpróbálja elhagyni a karavánpihenőt. Semmilyen módon nem kíván részt venni a kialakult harcokban. Úgy dönt, inkább visszahúzódik az erdőbe, és nyugodt körülmények közt várja meg, hogy minden lecsillapodjon egy kicsit. Egy Liaféle nőnek nem való az ehhez hasonló öldöklés, és úgy látja, nincs is felkészülve arra, hogy a harcoló csapatokat erősítse.
Ha bármilyen akadályba ütközik, hogy elhagyja a helyszínt, megpróbál valahogy kiszökni onnan. Egy jól rejtőzködő erdei életmódot élő lányt nehezen szúrhat ki bárki is, éppen ezért egyedül indul útnak.*
Ha bármilyen akadályba ütközik, hogy elhagyja a helyszínt, megpróbál valahogy kiszökni onnan. Egy jól rejtőzködő erdei életmódot élő lányt nehezen szúrhat ki bárki is, éppen ezért egyedül indul útnak.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-25 08:50:45
Üzenet elküldve: 2016-01-25 08:50:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
*Tehát mennek. És ahogy mennek úgy forr fel benne egyre inkább az ölni akarás. Az ellenség létszáma ötszörös, plusz a tetril, plusz a hóhér, plusz az összes nyomorult szörnyeteg amit még a valagából elő tud húzni szükség esetére. És még pia sincs nála, pedig ő megmondta, hogy ki fogja fizetni. Kénytelenek lesznek tehát a régi jól bevált módszerrel agyonverni mindent és mindenkit aki az útjukba áll.*
-Elnyújtott ékben kéne nekik mennünk. *Javasolja, érezhetően több tisztelettel mint korábban, amikor a férfit elzavarta, hogy ugyan csukja már be azt a déli kaput. Most nem parancsol, csak egy ötletet oszt meg. A túlerő miatt most csak a végletek működhetnek. Vagy gyorsan letámadják a sereg vezérét és remélik a legjobbakat, vagy széthúzzák a csapataikat, pajzsfalba állnak és remélik, hogy minden katonájuk képes akár öt holttal is megküzdeni. Szerinte legalábbis holtak ellen a legjobb megoldás a baltások szoros pajzsfala, de hát a sereg hadereje nem valami egységes. Ő ha lehet mégis inkább az első mellett döntene, egyrészt ugyanis nem tud a tűzköpködőkről, akik még sok fejfájást, fognak nekik okozni, másrészt sűrű köd lepi be a tájat mely alatt szépen meg tudják majd közelíteni az élőholt hordát, ha ügyesen mozognak.*
-Szétvágnánk őket mint balta a dinnyét, és agyonverhetném a hóhért. *Szavaiból kitűnik, hogy egyre több kedvet érez arra, hogy az élre álljon és baltáival csépelve a holtakat utat törjön maguknak. Egészsége visszanyerése és a mellkasán feszítő pajzs talán túl sok önbizalmat is adott neki. Ám lelke mélyén érzi, nem fog sikerülni a terv hacsak a karavánpihenő amúgy elég lusta mágusai nem támogatják meg őket valamivel, hogy az ő javukra mozdítsák a mérleg nyelvét.*
-És imádkozzunk, hogy nem találkozunk azzal a szárnyas fenevaddal. *Már a bőre miatt se lenne jó, amilyen szerencséje van biztos az is borzalmas állapotban leledzik.*
//Hóhércsomó//
*Tehát mennek. És ahogy mennek úgy forr fel benne egyre inkább az ölni akarás. Az ellenség létszáma ötszörös, plusz a tetril, plusz a hóhér, plusz az összes nyomorult szörnyeteg amit még a valagából elő tud húzni szükség esetére. És még pia sincs nála, pedig ő megmondta, hogy ki fogja fizetni. Kénytelenek lesznek tehát a régi jól bevált módszerrel agyonverni mindent és mindenkit aki az útjukba áll.*
-Elnyújtott ékben kéne nekik mennünk. *Javasolja, érezhetően több tisztelettel mint korábban, amikor a férfit elzavarta, hogy ugyan csukja már be azt a déli kaput. Most nem parancsol, csak egy ötletet oszt meg. A túlerő miatt most csak a végletek működhetnek. Vagy gyorsan letámadják a sereg vezérét és remélik a legjobbakat, vagy széthúzzák a csapataikat, pajzsfalba állnak és remélik, hogy minden katonájuk képes akár öt holttal is megküzdeni. Szerinte legalábbis holtak ellen a legjobb megoldás a baltások szoros pajzsfala, de hát a sereg hadereje nem valami egységes. Ő ha lehet mégis inkább az első mellett döntene, egyrészt ugyanis nem tud a tűzköpködőkről, akik még sok fejfájást, fognak nekik okozni, másrészt sűrű köd lepi be a tájat mely alatt szépen meg tudják majd közelíteni az élőholt hordát, ha ügyesen mozognak.*
-Szétvágnánk őket mint balta a dinnyét, és agyonverhetném a hóhért. *Szavaiból kitűnik, hogy egyre több kedvet érez arra, hogy az élre álljon és baltáival csépelve a holtakat utat törjön maguknak. Egészsége visszanyerése és a mellkasán feszítő pajzs talán túl sok önbizalmat is adott neki. Ám lelke mélyén érzi, nem fog sikerülni a terv hacsak a karavánpihenő amúgy elég lusta mágusai nem támogatják meg őket valamivel, hogy az ő javukra mozdítsák a mérleg nyelvét.*
-És imádkozzunk, hogy nem találkozunk azzal a szárnyas fenevaddal. *Már a bőre miatt se lenne jó, amilyen szerencséje van biztos az is borzalmas állapotban leledzik.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-24 21:31:07
Üzenet elküldve: 2016-01-24 21:31:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
*A vértes gyalogosokat amúgy sem szabad össze-vissza terelgetni, mert megzavarodnak a nagy tolongásba, így teljesen jó ötlet, hogy északnak fordulnak az orrfújás után. Egy ideig eltart, amíg végigérnek a Karavánpihenő fala mellett, és addig Asta és Gravak kitalálhatják a stratégiát és a taktikát.*
*Ék alakzat? Legyező? Bivalyszarv? Valami más? Egy osztag? Kettő? Oldalvéd?*
//Hóhércsomó//
*A vértes gyalogosokat amúgy sem szabad össze-vissza terelgetni, mert megzavarodnak a nagy tolongásba, így teljesen jó ötlet, hogy északnak fordulnak az orrfújás után. Egy ideig eltart, amíg végigérnek a Karavánpihenő fala mellett, és addig Asta és Gravak kitalálhatják a stratégiát és a taktikát.*
*Ék alakzat? Legyező? Bivalyszarv? Valami más? Egy osztag? Kettő? Oldalvéd?*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-21 22:24:02
Üzenet elküldve: 2016-01-21 22:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
*Kimennek, ám nem épp úgy, ahogy képzelte. ~Eskü egyszerűbb lenne, ha itt lennének.~ A kaputól pár lépésre megáll.*
- Hah! *Elrakja a kardját, és elkezd turkálni jobbjával egy zsebben. Előhúz belőle egy kendőt, majd egy kézzel – a pajzsát még fogja – kifújja az orrát. Ez tényleg nagyon kellett, kezdett már nagyon szipogóssá válni ebben a hidegben. Megtörli az orrát, mintegy a zöld bajusz-effektust elkerülendő, összehajtja a kendőt, visszaszáműzi ahova való, majd kisvártatva megfordul. Ugyanis körülbelül ekkorra eldöntötte a továbbiakat.*
- Akkor vissza az eredeti tervhez. Kitámadunk amazokra, csak innen kintről, a fal mentén.
*A híd messze van, bár tiszta időkben azért látni lehet – legalábbis onnan a karavánpihenőt. Fog a halál vesződni vele, kőből van, kibírja. Vissza meg minek menni, ráadásul az olyan sutának tűnne, ha most visszasunynának, hogy „bocsi, meggondoltuk magunkat”. Végigpillant a "seregén", hogy továbbra is egyetértenek-e vele. Ha ez így van, megindul a fal mentén az északnyugati kapunál állomásozó zombi sereg helyzete felé.*
//Hóhércsomó//
*Kimennek, ám nem épp úgy, ahogy képzelte. ~Eskü egyszerűbb lenne, ha itt lennének.~ A kaputól pár lépésre megáll.*
- Hah! *Elrakja a kardját, és elkezd turkálni jobbjával egy zsebben. Előhúz belőle egy kendőt, majd egy kézzel – a pajzsát még fogja – kifújja az orrát. Ez tényleg nagyon kellett, kezdett már nagyon szipogóssá válni ebben a hidegben. Megtörli az orrát, mintegy a zöld bajusz-effektust elkerülendő, összehajtja a kendőt, visszaszáműzi ahova való, majd kisvártatva megfordul. Ugyanis körülbelül ekkorra eldöntötte a továbbiakat.*
- Akkor vissza az eredeti tervhez. Kitámadunk amazokra, csak innen kintről, a fal mentén.
*A híd messze van, bár tiszta időkben azért látni lehet – legalábbis onnan a karavánpihenőt. Fog a halál vesződni vele, kőből van, kibírja. Vissza meg minek menni, ráadásul az olyan sutának tűnne, ha most visszasunynának, hogy „bocsi, meggondoltuk magunkat”. Végigpillant a "seregén", hogy továbbra is egyetértenek-e vele. Ha ez így van, megindul a fal mentén az északnyugati kapunál állomásozó zombi sereg helyzete felé.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-17 23:02:22
Üzenet elküldve: 2016-01-17 23:02:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
-Vahh. *Ennyi hozzáfűznivalója van az egészhez, mikor megérkezik, és igazít még egyet a mellkasára csatolt széles kerek fapajzson. Na ezen nem szúrnak át azok a nyomorultak. Azért a biztonság kedvéért nem is tervezi közel engedni magához őket, erre valóak a bárdok, és most végre megmutathatja teljes erejét és haragját. Mondjuk nem ártott volna egy másik pajzsot a hátára csatolni, de arra már tényleg nem volt ideje. És persze egylövetű kezdőfegyverként ott lóbálja a töltött számszeríjat, melyet még soha életében nem használt, de legalább lelkes és szeretné végre kipróbálni, aztán eldobni a francba mikor a harc kezdődik. Nem ritka, hogy efféle mániái akadnak. Persze igyekszik azt az ég felé fordítani mégis csak egy gyilkolószerszám.*
-Aki megöli azt a mocskot vendégem egy korsó sörre. *Emeli magasba friss szerzeményét és kegyetlen vigyorán látszik, hogy az egész helyzetből semmit sem fogott fel igazán. Ő ork, a harc számára nem elkeserítő, nem szörnyűséges, hanem olyasmi amiért hálát kell adnia, hogy részt vehet benne, még ha bele is pusztul. Mi több próbál minél előbbre kerülni a sorban, persze nem legelőre, azért ő sem hülye. Legyen csak egy rétegnyi ember előtte akik felfogják a csúnya meglepetéseket. Viszont már nem tolakodik. Legalább ennyit felfogott az előző esetekből.*
~Hát te?~ *Kérdezi magától látva kis is a csapatot vezető ember. Bizony meglepődik amikor nem egy ismeretlen alakot lát, mondjuk első szóváltásuk nem volt éppen barátságos. Azért kap tőle egy elismerő morranást, nem kis teljesítmény ezt a sok embert hadra foghatóvá tenni.*
~Meg ne dögölj nekem.~ *Gondolja, bár nem a férfiért aggódik. Ő most a sereg szíve. Ha meghal a csapatuk megretten, szétszóródik és akkor a holtak martalékává válnak mind egy szálig. Rossz kilátások, ám most nem visszavonulni jött ide. Hanem azért, hogy harcoljon. Menekülni ráér még később is, és bizony ő gyorsabb lesz mint a láncingesek.*
//Hóhércsomó//
-Vahh. *Ennyi hozzáfűznivalója van az egészhez, mikor megérkezik, és igazít még egyet a mellkasára csatolt széles kerek fapajzson. Na ezen nem szúrnak át azok a nyomorultak. Azért a biztonság kedvéért nem is tervezi közel engedni magához őket, erre valóak a bárdok, és most végre megmutathatja teljes erejét és haragját. Mondjuk nem ártott volna egy másik pajzsot a hátára csatolni, de arra már tényleg nem volt ideje. És persze egylövetű kezdőfegyverként ott lóbálja a töltött számszeríjat, melyet még soha életében nem használt, de legalább lelkes és szeretné végre kipróbálni, aztán eldobni a francba mikor a harc kezdődik. Nem ritka, hogy efféle mániái akadnak. Persze igyekszik azt az ég felé fordítani mégis csak egy gyilkolószerszám.*
-Aki megöli azt a mocskot vendégem egy korsó sörre. *Emeli magasba friss szerzeményét és kegyetlen vigyorán látszik, hogy az egész helyzetből semmit sem fogott fel igazán. Ő ork, a harc számára nem elkeserítő, nem szörnyűséges, hanem olyasmi amiért hálát kell adnia, hogy részt vehet benne, még ha bele is pusztul. Mi több próbál minél előbbre kerülni a sorban, persze nem legelőre, azért ő sem hülye. Legyen csak egy rétegnyi ember előtte akik felfogják a csúnya meglepetéseket. Viszont már nem tolakodik. Legalább ennyit felfogott az előző esetekből.*
~Hát te?~ *Kérdezi magától látva kis is a csapatot vezető ember. Bizony meglepődik amikor nem egy ismeretlen alakot lát, mondjuk első szóváltásuk nem volt éppen barátságos. Azért kap tőle egy elismerő morranást, nem kis teljesítmény ezt a sok embert hadra foghatóvá tenni.*
~Meg ne dögölj nekem.~ *Gondolja, bár nem a férfiért aggódik. Ő most a sereg szíve. Ha meghal a csapatuk megretten, szétszóródik és akkor a holtak martalékává válnak mind egy szálig. Rossz kilátások, ám most nem visszavonulni jött ide. Hanem azért, hogy harcoljon. Menekülni ráér még később is, és bizony ő gyorsabb lesz mint a láncingesek.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-17 22:22:21
Üzenet elküldve: 2016-01-17 22:22:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
*Két katona segít az elf lánynak és az óriásnak, hogy kipreparálják belőle a nyilakat, a többiek figyelme pedig Astarohath felé fordul. A fickó egy egész csapatnyi városőrt hoz, a helyőrség közel felét.*
- Nem, még egy sincs itt! Csak délről huhognak már egy ideje, és egyre jobban! Csak az istenek tudják, miben mesterkednek. Jockas azt gondolja, hogy a hidakat döntik le! *az öreg katona megrázza a fejét.*
- A nyugatit meg a kis délit talán leboríthatják, de a nagy déli híd kőből épült, még a régi időkben! Az nem megy olyan könnyen... de ki tudja, milyen ördöngösséget használnak majd!
*A kapu közben kinyílik, és mindenki, aki csatlakozni akar, kizúdulhat rajta. Nincs éljenzés, se csatadalok, csak konokul összeszorított ajkak, résnyire húzott szemek, és elszánt törtetés ki a városból. De merre? Észak vagy dél? Dél felé semmi nem látható, a híd messze van, meneteléssel, emberléptékkel, legalább egy óra lesz, míg odaérnek.*
//Hóhércsomó//
*Két katona segít az elf lánynak és az óriásnak, hogy kipreparálják belőle a nyilakat, a többiek figyelme pedig Astarohath felé fordul. A fickó egy egész csapatnyi városőrt hoz, a helyőrség közel felét.*
- Nem, még egy sincs itt! Csak délről huhognak már egy ideje, és egyre jobban! Csak az istenek tudják, miben mesterkednek. Jockas azt gondolja, hogy a hidakat döntik le! *az öreg katona megrázza a fejét.*
- A nyugatit meg a kis délit talán leboríthatják, de a nagy déli híd kőből épült, még a régi időkben! Az nem megy olyan könnyen... de ki tudja, milyen ördöngösséget használnak majd!
*A kapu közben kinyílik, és mindenki, aki csatlakozni akar, kizúdulhat rajta. Nincs éljenzés, se csatadalok, csak konokul összeszorított ajkak, résnyire húzott szemek, és elszánt törtetés ki a városból. De merre? Észak vagy dél? Dél felé semmi nem látható, a híd messze van, meneteléssel, emberléptékkel, legalább egy óra lesz, míg odaérnek.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-17 19:01:21
Üzenet elküldve: 2016-01-17 19:01:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Hóhércsomó//
*Megindul, és vele együtt a katonák jelentős része. De maradnak itt is elegen, ami jó, mert ha a támadása nem is válik be olyan osztatlan sikerrel, a sereg kellő számmal be van osztva mindkét kapuhoz. Az íjászok (feltételezhetően) itt maradtak, így itt a falakról továbbra is hatékony lesz a védekezés, míg délen mindenképp a kitámadás lesz a legjobb opció. Menet közben, a sereg élén, kezdi érezni a feszültséget, ami csak növekszik, ahogy közeledik a déli kapu. Egy dög hárpiára ketten rárontani még nem nagy bátorság, ám most elvállalta, hogy kirohan az ismeretlen számok világába kivont karddal. Vajon elvárják majd tőle, hogy a fronton, egy ék alak hegyeként rohamozzon a holtakra? A mögötte lévő katonáknak többsége jobb felszereléssel bír, mint ő, a fa pajzsával, bőrvértjével, meg a... lantjával. Emellett próbál figyelni arra, hogy továbbra is eltántoríthatatlanul állandó tempóval, rettenthetetlenül meneteljen a déli kapu felé, közben még csak véletlenül sem pillantva hátra, hogy a bizonytalanság és a félelem észrevehető legyen ábrázatán. Színpadi pályafutásának minden gyakorlata kell ehhez. Ami viszont a leginkább tartja benne az irányvektort, az az, hogy ha ezt túléli, milyen menő kis története lesz ebből! Az ember nem is gondolná, hogy ez a gondolat mennyi emberformát lendít előre. Ám oda érnek a kapuhoz is végül. A kapu előtt megáll, hogy odakiáltson a fent helyet foglalóknak – már amennyiben vannak olyanok.*
- Hé, ott fönt! Mit láttok odakint? Ideértek már a rohadtak?
*Kérdezi tőlük, egyrészről hogy hátha tudnak valami hasznosat mondani, számokat, kiterjedést, vagy egyáltalán azt, hogy igen, ott vannak a zombik. Más részről pedig, hogy egy szívdobbanásnyi időt még nyerhessen magának. Bármi is a válasz, a következő kiáltanivalója:*
- Nyissátok ki a kaput, kirohanunk!
*Ha fentről nem érkezik semmilyen reakció, úgy saját maga megy fel, hogy kinyissa a kaput. Na meg, hogy körülnézzen azon kívül. Ha viszont kinyílik, és ő is épp lent van, úgy a legjobb pókerarcát összekaparva hátrafordul, nagy levegőt vesz, és ilyet szól:*
- Öljük meg a rohadtakat!
*Mintha gyökereket szakítana ki a földből, ahogy felemeli a lábát. Ám mégis sikerül elindulnia, hogy lépésben kifele vegye az irányt. Pajzs a kézben, kardját is előrántja. Csak a mögötte lévő zörgésből-zajongásból próbálja megállapítani, hogy továbbra is követik-e, majd pedig főleg előrefele kémlel, hogy mi is látható odakint. Nem rohanva akar kiseregleni, azt majd ráér akkor, ha mindenki kint van, tudják, merre kell támadni, hogy érdemes-e egyáltalán, és hogy akarnak-e még. Bár gáz lenne már kilépve megijednie a csapatnak.*
//Hóhércsomó//
*Megindul, és vele együtt a katonák jelentős része. De maradnak itt is elegen, ami jó, mert ha a támadása nem is válik be olyan osztatlan sikerrel, a sereg kellő számmal be van osztva mindkét kapuhoz. Az íjászok (feltételezhetően) itt maradtak, így itt a falakról továbbra is hatékony lesz a védekezés, míg délen mindenképp a kitámadás lesz a legjobb opció. Menet közben, a sereg élén, kezdi érezni a feszültséget, ami csak növekszik, ahogy közeledik a déli kapu. Egy dög hárpiára ketten rárontani még nem nagy bátorság, ám most elvállalta, hogy kirohan az ismeretlen számok világába kivont karddal. Vajon elvárják majd tőle, hogy a fronton, egy ék alak hegyeként rohamozzon a holtakra? A mögötte lévő katonáknak többsége jobb felszereléssel bír, mint ő, a fa pajzsával, bőrvértjével, meg a... lantjával. Emellett próbál figyelni arra, hogy továbbra is eltántoríthatatlanul állandó tempóval, rettenthetetlenül meneteljen a déli kapu felé, közben még csak véletlenül sem pillantva hátra, hogy a bizonytalanság és a félelem észrevehető legyen ábrázatán. Színpadi pályafutásának minden gyakorlata kell ehhez. Ami viszont a leginkább tartja benne az irányvektort, az az, hogy ha ezt túléli, milyen menő kis története lesz ebből! Az ember nem is gondolná, hogy ez a gondolat mennyi emberformát lendít előre. Ám oda érnek a kapuhoz is végül. A kapu előtt megáll, hogy odakiáltson a fent helyet foglalóknak – már amennyiben vannak olyanok.*
- Hé, ott fönt! Mit láttok odakint? Ideértek már a rohadtak?
*Kérdezi tőlük, egyrészről hogy hátha tudnak valami hasznosat mondani, számokat, kiterjedést, vagy egyáltalán azt, hogy igen, ott vannak a zombik. Más részről pedig, hogy egy szívdobbanásnyi időt még nyerhessen magának. Bármi is a válasz, a következő kiáltanivalója:*
- Nyissátok ki a kaput, kirohanunk!
*Ha fentről nem érkezik semmilyen reakció, úgy saját maga megy fel, hogy kinyissa a kaput. Na meg, hogy körülnézzen azon kívül. Ha viszont kinyílik, és ő is épp lent van, úgy a legjobb pókerarcát összekaparva hátrafordul, nagy levegőt vesz, és ilyet szól:*
- Öljük meg a rohadtakat!
*Mintha gyökereket szakítana ki a földből, ahogy felemeli a lábát. Ám mégis sikerül elindulnia, hogy lépésben kifele vegye az irányt. Pajzs a kézben, kardját is előrántja. Csak a mögötte lévő zörgésből-zajongásból próbálja megállapítani, hogy továbbra is követik-e, majd pedig főleg előrefele kémlel, hogy mi is látható odakint. Nem rohanva akar kiseregleni, azt majd ráér akkor, ha mindenki kint van, tudják, merre kell támadni, hogy érdemes-e egyáltalán, és hogy akarnak-e még. Bár gáz lenne már kilépve megijednie a csapatnak.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-13 20:01:22
Üzenet elküldve: 2016-01-13 20:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Rauros az őrökhöz sétál, és átadja nekik a vesszőket.*
-Itt van. Ha bármi kell még szóljatok, hozok. Én nem igen tudtam kivenni a részem a csatából, így pihenésre sincs szükségem.
*Közben szemügyre veszi a jövevényeket is.*
~Nem ellenségesek. Egy óriásnak itt nagy hasznát vehetjük, az elfeket pedig mindig szívesen látom magam körül. A többiek sem tűnnek ellenségesnek. Mondhatjuk, hogy kaptunk némi erősítést?~
-Sokan. Ahogy elnéztem százas nagyságrendben. De nem csak humanoidok. Hárpiák, és egy tretilt is láttunk az este. Mi tagadás vannak veszteségeink. Jól jönne a segítség. Úgy gondolom ez az ostrom csak arra volt jó, hogy felmérje a pihenő erősségét, és gyengeségeit. Talán még ma éjszaka megtapasztalhatjuk az erejüket. Nem tudom indult e futár Artheniorba, vagy bárhova, hogy erősítést kérjen. Bár kétlem. Ráadásul az út minimum két nap. Kizárt, hogy ma éjszakára ideérjenek. Azt a csapatot fel kell szerelni, meg kell szervezni, el kell látni élelemmel. Szerintem magunkra maradtunk.
-Itt van. Ha bármi kell még szóljatok, hozok. Én nem igen tudtam kivenni a részem a csatából, így pihenésre sincs szükségem.
*Közben szemügyre veszi a jövevényeket is.*
~Nem ellenségesek. Egy óriásnak itt nagy hasznát vehetjük, az elfeket pedig mindig szívesen látom magam körül. A többiek sem tűnnek ellenségesnek. Mondhatjuk, hogy kaptunk némi erősítést?~
-Sokan. Ahogy elnéztem százas nagyságrendben. De nem csak humanoidok. Hárpiák, és egy tretilt is láttunk az este. Mi tagadás vannak veszteségeink. Jól jönne a segítség. Úgy gondolom ez az ostrom csak arra volt jó, hogy felmérje a pihenő erősségét, és gyengeségeit. Talán még ma éjszaka megtapasztalhatjuk az erejüket. Nem tudom indult e futár Artheniorba, vagy bárhova, hogy erősítést kérjen. Bár kétlem. Ráadásul az út minimum két nap. Kizárt, hogy ma éjszakára ideérjenek. Azt a csapatot fel kell szerelni, meg kell szervezni, el kell látni élelemmel. Szerintem magunkra maradtunk.
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:17:07
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:17:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok//
* A kis csapat legnagyobb meglepetésére hát egyből nyílzáport zúdítanak a fejükbe. Ennyire azért senki nem számított rosszra, pedig a fénycsóva elég sok kételyt vetett fel az emberekben (meg a többiekben). Mindenesetre mindenki majdhogynem sértetlenül megússza és be is engedik őket a falon túlra. Mivel senki nem kezd bele - na meg azért is, mert Lads a csapat vezetője -, ezért Lads el is kezdi a tömör és lényeges információkat tartalmazó beszámolót, míg az elf lány az óriás barátjukat próbálja ellátni, már, ha ebben semmi nem gátolja. Toragg meg... Bizonyára ő is tesz valamit vagy sem. *
- Szóval ez lenne az oka ennek a szíves fogadtatásnak. * Morog egyet az egyik iker, mikor megtudják, hogy nem az istenek műve a dolog, hanem az élőholtak miatt lőttek. Mondjuk a fény még lehet más eredetű attól még. Lads szólal meg hát. *
- A kis csapatunk Lihanech irányába tartana. Nagyjából egy hata indulhattunk Arthenior felől, de mivel az út a karavánpihenőn át vezet, így be akartunk térni ide is lepihenni. Azt nem gondoltuk, hogy itt ilyen komolyra fordultak a dolgok. Élőholtak, mi? * Vonja fel szemöldökét és hümmög egyet, mintha csak holmi kocsmai csevegés kellős közepén lenne. *
- Mennyien vannak? * Bár még azt is el tudja képzelni, hogy az őrök csak ijesztgetés céljából mondták ezt, de annyira mégsem lehettek vicces kedvükben, hogy a nyilakat is csak heccből lőttét volna el a társulatra. *
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok//
* A kis csapat legnagyobb meglepetésére hát egyből nyílzáport zúdítanak a fejükbe. Ennyire azért senki nem számított rosszra, pedig a fénycsóva elég sok kételyt vetett fel az emberekben (meg a többiekben). Mindenesetre mindenki majdhogynem sértetlenül megússza és be is engedik őket a falon túlra. Mivel senki nem kezd bele - na meg azért is, mert Lads a csapat vezetője -, ezért Lads el is kezdi a tömör és lényeges információkat tartalmazó beszámolót, míg az elf lány az óriás barátjukat próbálja ellátni, már, ha ebben semmi nem gátolja. Toragg meg... Bizonyára ő is tesz valamit vagy sem. *
- Szóval ez lenne az oka ennek a szíves fogadtatásnak. * Morog egyet az egyik iker, mikor megtudják, hogy nem az istenek műve a dolog, hanem az élőholtak miatt lőttek. Mondjuk a fény még lehet más eredetű attól még. Lads szólal meg hát. *
- A kis csapatunk Lihanech irányába tartana. Nagyjából egy hata indulhattunk Arthenior felől, de mivel az út a karavánpihenőn át vezet, így be akartunk térni ide is lepihenni. Azt nem gondoltuk, hogy itt ilyen komolyra fordultak a dolgok. Élőholtak, mi? * Vonja fel szemöldökét és hümmög egyet, mintha csak holmi kocsmai csevegés kellős közepén lenne. *
- Mennyien vannak? * Bár még azt is el tudja képzelni, hogy az őrök csak ijesztgetés céljából mondták ezt, de annyira mégsem lehettek vicces kedvükben, hogy a nyilakat is csak heccből lőttét volna el a társulatra. *
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-10 23:13:27
Üzenet elküldve: 2016-01-10 23:13:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok és Rauros//
*Az érkező Rauros és nyilai fél tucatnyi katonát és néhány ismeretlen idegent találnak a kapu előtt. A legkirívóbb egy óriás, némileg megtűzdelve nyíllal, na és persze egy ork, amiből mostanában úgy tűnik, minden bokorban akad egy.*
- Ide-ide! *kiabálnak Raurosnak az őrök, mert bizony már nekik is eszükbe jutott: jól jönne egy kis erősítés, valamint hadianyag. Csak éppen tisztek nélkül kicsit agyhalottak a fiúk, nagyon megszokták, hogy megmondják nekik a teendőiket. A többi érkező is fura alak, látszik rajtuk, hogy kellemetlen és hosszú útjuk volt - egy ikerpár, egy elf nő, egy varázslóféle.*
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok és Rauros//
*Az érkező Rauros és nyilai fél tucatnyi katonát és néhány ismeretlen idegent találnak a kapu előtt. A legkirívóbb egy óriás, némileg megtűzdelve nyíllal, na és persze egy ork, amiből mostanában úgy tűnik, minden bokorban akad egy.*
- Ide-ide! *kiabálnak Raurosnak az őrök, mert bizony már nekik is eszükbe jutott: jól jönne egy kis erősítés, valamint hadianyag. Csak éppen tisztek nélkül kicsit agyhalottak a fiúk, nagyon megszokták, hogy megmondják nekik a teendőiket. A többi érkező is fura alak, látszik rajtuk, hogy kellemetlen és hosszú útjuk volt - egy ikerpár, egy elf nő, egy varázslóféle.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:35:28
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:35:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Úgy véli szükség lehet kénes vesszőkre a déli oldalon is, így a falon sétálva a déli kapuhoz is visz 50db vesszőt. Szétnéz, vizsgálódik, a kaput is megszemléli. Ami viszont a legjobban érdekli, azok a katonák.*
~Kétlem, hogy ezek a lények feladták volna az ostromot. Ilyen könnyen... Aki holtakat kelt életre, az képes lehet ennél többre is. Bár talán kevés még a katona. A kapu betörésére irányuló kísérlet gyakorlatilag szánalmas volt. Nem, most még biztosan nincs vége.~
*A hajnal fényei kissé megnyugtatják a fiút. Átnézi felszerelését, élelmét, végül úgy dönt, egyelőre a déli kapunál marad. Bár innen messzebb van a fegyverraktár, de ha valaki utasítja, készséggel segít neki, hisz gyakorlatilag nem nagyon vette ki a részét a harcból. Emiatt kissé bűntudata van.*
*Úgy véli szükség lehet kénes vesszőkre a déli oldalon is, így a falon sétálva a déli kapuhoz is visz 50db vesszőt. Szétnéz, vizsgálódik, a kaput is megszemléli. Ami viszont a legjobban érdekli, azok a katonák.*
~Kétlem, hogy ezek a lények feladták volna az ostromot. Ilyen könnyen... Aki holtakat kelt életre, az képes lehet ennél többre is. Bár talán kevés még a katona. A kapu betörésére irányuló kísérlet gyakorlatilag szánalmas volt. Nem, most még biztosan nincs vége.~
*A hajnal fényei kissé megnyugtatják a fiút. Átnézi felszerelését, élelmét, végül úgy dönt, egyelőre a déli kapunál marad. Bár innen messzebb van a fegyverraktár, de ha valaki utasítja, készséggel segít neki, hisz gyakorlatilag nem nagyon vette ki a részét a harcból. Emiatt kissé bűntudata van.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:07:54
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:07:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok//
*A ködből kibontakozó alakok első körben egy igen kellemetlen nyílzáporral kell szembenézniük. Nem meglepő ez, hiszen mostanában mindenki csak el-, és nem visszafelé igyekezett a pihenőbe. Szerencsére a köd némileg megtréfálja a lövészeket, így csak az óriást cakkozzák meg, de őt alaposan - karjából, lábából vagy fél tucat vessző áll ki.*
- Megálljatok! *harsan egy kiáltás, fiatal őrvezető hangja. Egyrészt saját embereinek, másrészt a ködből kifelé tartóknak szól a felszólítás - eddig ugyanis az élőholtak nem foglalkoztak az őrség parancsaival.*
- A fenébe! Ezek élők! Gyorsan a kaput! Igyekezzetek befelé, jóemberek, de üstöllést! Mozgás! *majd odabent felteszik a kérdéseket, bár alig hatan vannak, mindenki más északon, vagy másfelé teljesít szolgálatot.*
- Mit kerestek ti erre? És merre jöttetek? Mindenfelé élőholtak grasszálnak! Ez meg mi, már megint egy ork? Pfej, ide telepedik mind, vagy mi lesz?
//Hóhércsomó//
//Sáros kalandok//
*A ködből kibontakozó alakok első körben egy igen kellemetlen nyílzáporral kell szembenézniük. Nem meglepő ez, hiszen mostanában mindenki csak el-, és nem visszafelé igyekezett a pihenőbe. Szerencsére a köd némileg megtréfálja a lövészeket, így csak az óriást cakkozzák meg, de őt alaposan - karjából, lábából vagy fél tucat vessző áll ki.*
- Megálljatok! *harsan egy kiáltás, fiatal őrvezető hangja. Egyrészt saját embereinek, másrészt a ködből kifelé tartóknak szól a felszólítás - eddig ugyanis az élőholtak nem foglalkoztak az őrség parancsaival.*
- A fenébe! Ezek élők! Gyorsan a kaput! Igyekezzetek befelé, jóemberek, de üstöllést! Mozgás! *majd odabent felteszik a kérdéseket, bár alig hatan vannak, mindenki más északon, vagy másfelé teljesít szolgálatot.*
- Mit kerestek ti erre? És merre jöttetek? Mindenfelé élőholtak grasszálnak! Ez meg mi, már megint egy ork? Pfej, ide telepedik mind, vagy mi lesz?
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-12-21 12:09:19
Üzenet elküldve: 2015-12-21 12:09:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Sáros kalandok//
//A kapun kívül//
* Mind Toraggnak, mind a vele érkező öt kalandornak, de még a falon állomásozó őröknek is érdekes látvány tárulhat a szemük elé, ahogy lassacskán kikerülnek az előttük gomolygó mérsékelten sűrű ködből. Sőt, az igazat megvallva az utazóknak még csak nem is kell annyira meglepődniük, mivel nem olyan nagy különlegesség az, hogy zárva van a karavánpihenő kapuja, de az őrök minden bizonnyal jobban összenéznek és sutyorogni kezdenek, amikor meglátják az érdekes kalandozókat.
A csapat vezetője komor pillantást vet a falon lévőkre és közelebb indul, majd megáll és felszól. *
- A nevem Lads Fawen, öt társammal jöttem a karavánpihenőbe, hogy lepihenjünk itt, mivel utunk majd tovább visz északra. Ezért kérnénk bebocsátást a... * Itt kicsit elbizonytalanodik. Nem város, de nem is falu. Karavánpihenő. De az nem hangzik olyan jól. Így mégis a városnál marad. *
- Városukba. * Végül is sikerült egészen hihető, egyben teljesen igaz beszédet tartania az őröknek. Mivel ebben nincs hazugság, csupán azt a részletet nem mondta hozzá, hogy miért mennek északra. Pedig úgy érzi, hogy erre is választ kell majd adniuk.
A társaság többi tagja bólogat Lads szavaira, mint ahogy azt már korábban megbeszélték, bizonyára Toragg sem talál ki valami mást. Egyedül az elf nő pillantgat hátra, mintha valamit felfedezett volna a hátuk mögött. *
//Sáros kalandok//
//A kapun kívül//
* Mind Toraggnak, mind a vele érkező öt kalandornak, de még a falon állomásozó őröknek is érdekes látvány tárulhat a szemük elé, ahogy lassacskán kikerülnek az előttük gomolygó mérsékelten sűrű ködből. Sőt, az igazat megvallva az utazóknak még csak nem is kell annyira meglepődniük, mivel nem olyan nagy különlegesség az, hogy zárva van a karavánpihenő kapuja, de az őrök minden bizonnyal jobban összenéznek és sutyorogni kezdenek, amikor meglátják az érdekes kalandozókat.
A csapat vezetője komor pillantást vet a falon lévőkre és közelebb indul, majd megáll és felszól. *
- A nevem Lads Fawen, öt társammal jöttem a karavánpihenőbe, hogy lepihenjünk itt, mivel utunk majd tovább visz északra. Ezért kérnénk bebocsátást a... * Itt kicsit elbizonytalanodik. Nem város, de nem is falu. Karavánpihenő. De az nem hangzik olyan jól. Így mégis a városnál marad. *
- Városukba. * Végül is sikerült egészen hihető, egyben teljesen igaz beszédet tartania az őröknek. Mivel ebben nincs hazugság, csupán azt a részletet nem mondta hozzá, hogy miért mennek északra. Pedig úgy érzi, hogy erre is választ kell majd adniuk.
A társaság többi tagja bólogat Lads szavaira, mint ahogy azt már korábban megbeszélték, bizonyára Toragg sem talál ki valami mást. Egyedül az elf nő pillantgat hátra, mintha valamit felfedezett volna a hátuk mögött. *
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-12-13 22:29:16
Üzenet elküldve: 2015-12-13 22:29:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Hóhércsomó//
*A népek közül, ki távozni akart, távozott, így Hagrar minden további nélkül becsukhatja a Déli Kaput, bezárva a többieket. A többiek - azaz körülbelül kilencven katona, két tucatnyi kalandozó és vagy ötven helyben maradt (jellemzően az állandó létesítmények tulajdonosai, a papok, helyhez kötöttebb öregek) - alkotják a Karavánpihenő teljes népességét. Hogy velük szemben mi áll? Nem lehet tudni... egyelőre még nem.*
*Hagrar pedig, oldalán a hiénával, visszaigyekszik az Északnyugati Kapuhoz. Mögötte csak két őr marad, a kapunál.*
//Hóhércsomó//
*A népek közül, ki távozni akart, távozott, így Hagrar minden további nélkül becsukhatja a Déli Kaput, bezárva a többieket. A többiek - azaz körülbelül kilencven katona, két tucatnyi kalandozó és vagy ötven helyben maradt (jellemzően az állandó létesítmények tulajdonosai, a papok, helyhez kötöttebb öregek) - alkotják a Karavánpihenő teljes népességét. Hogy velük szemben mi áll? Nem lehet tudni... egyelőre még nem.*
*Hagrar pedig, oldalán a hiénával, visszaigyekszik az Északnyugati Kapuhoz. Mögötte csak két őr marad, a kapunál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835