Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 05:02:52
Üzenet elküldve: 2015-07-25 05:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren Slnik//
*Egy karavánpihenőre jellemző a nagy forgalom; itt sincs ez másképp. Pár lépéssel arrébb éppen egy echós szekér elől fogják ki az igavonókat, amott fegyveresek alkudoznak egy sátorra egy füstös képű, lógó harcsabajszú, apró termetű férfival, akinek sárgán villognak a fogai minden mosolyánál. Miközben a zsoldosok szemmel láthatóan egyre ingerültebbek, a sátorkupec nem tűnik izgatottnak – nincs is rá oka. Goer figyelő tekintetét nem kerülik el a párosával járőröző egyenruhások sem, akik nyilván az itteni árusokra és a rendre figyelnek.
A lovag tovább hordozza hát a tekintetét. A víz, amellyel felfrissítette magát, szinte azonnal felitatódik az arcát lepő, első pillantásra érzékelhetetlen, vékony porrétegben. Most egy-két kanyargós sáv dereng fel a hosszúkás ábrázaton, mintha könnyek csíkoznák vonásait. Ajkán érzi a víz nedvességét, és mivel zavarja a csiklandós érzés, gyors mozdulattal lenyalja.
Két csoporttal távolabb egy elkerített karámban lovakat lát. Összeszűkült szemmel veszi szemügyre a kínálatot, de ilyen távolságból első pillantásra nem lát neki tetsző hátasállatot. Azt viszont észreveszi, hogy a lókupec felé integet. Bizonyára feltűnt neki a ló nélküli nyereg és a lószerszámok. A lovag megrázza a fejét, jelezve, hogy most nem, de később talán visszatér. Előbb aludni vágyik, s azt jobb úgy, ha nem kell lótolvajoktól is tartania.
Bár a karavánpihenő elég erős őrséggel rendelkezik, az ördög sohasem alszik.
Goer inkább újra a sátorárus felé pillant. Időközben a zsoldosok és a vigyorgó kupec megalkudhattak; a fegyveresek hosszú póznákat és egy feltekert ponyvát nyertek az ügyleten, amellyel a távolabb álló sátorrengeteg felé igyekeznek. Ha megtudják, hogy ott ingyen kapnak sátrat, meglehet, visszajönnek.
Azonban ezt még maga Goer sem tudja, ezért felkapva a nyerget ő is elindul a sátras felé. Menet közben veszi észre az őt bámuló, tetovált karú elf leányt. Egykedvű, unott pillantása egy hosszú pillanatig összekapcsolódik a másikéval, majd ha az nem kapja félre a szemét, nyugodtan odabiccent.
Nyilván nem ok nélkül nézi őt.
Ha meg igen, és csak megfeledkezett magáról, talán a felé irányzott üdvözlő bólintásra észbe kap, hogy nem illik vadidegeneket megbámulni.*
*Egy karavánpihenőre jellemző a nagy forgalom; itt sincs ez másképp. Pár lépéssel arrébb éppen egy echós szekér elől fogják ki az igavonókat, amott fegyveresek alkudoznak egy sátorra egy füstös képű, lógó harcsabajszú, apró termetű férfival, akinek sárgán villognak a fogai minden mosolyánál. Miközben a zsoldosok szemmel láthatóan egyre ingerültebbek, a sátorkupec nem tűnik izgatottnak – nincs is rá oka. Goer figyelő tekintetét nem kerülik el a párosával járőröző egyenruhások sem, akik nyilván az itteni árusokra és a rendre figyelnek.
A lovag tovább hordozza hát a tekintetét. A víz, amellyel felfrissítette magát, szinte azonnal felitatódik az arcát lepő, első pillantásra érzékelhetetlen, vékony porrétegben. Most egy-két kanyargós sáv dereng fel a hosszúkás ábrázaton, mintha könnyek csíkoznák vonásait. Ajkán érzi a víz nedvességét, és mivel zavarja a csiklandós érzés, gyors mozdulattal lenyalja.
Két csoporttal távolabb egy elkerített karámban lovakat lát. Összeszűkült szemmel veszi szemügyre a kínálatot, de ilyen távolságból első pillantásra nem lát neki tetsző hátasállatot. Azt viszont észreveszi, hogy a lókupec felé integet. Bizonyára feltűnt neki a ló nélküli nyereg és a lószerszámok. A lovag megrázza a fejét, jelezve, hogy most nem, de később talán visszatér. Előbb aludni vágyik, s azt jobb úgy, ha nem kell lótolvajoktól is tartania.
Bár a karavánpihenő elég erős őrséggel rendelkezik, az ördög sohasem alszik.
Goer inkább újra a sátorárus felé pillant. Időközben a zsoldosok és a vigyorgó kupec megalkudhattak; a fegyveresek hosszú póznákat és egy feltekert ponyvát nyertek az ügyleten, amellyel a távolabb álló sátorrengeteg felé igyekeznek. Ha megtudják, hogy ott ingyen kapnak sátrat, meglehet, visszajönnek.
Azonban ezt még maga Goer sem tudja, ezért felkapva a nyerget ő is elindul a sátras felé. Menet közben veszi észre az őt bámuló, tetovált karú elf leányt. Egykedvű, unott pillantása egy hosszú pillanatig összekapcsolódik a másikéval, majd ha az nem kapja félre a szemét, nyugodtan odabiccent.
Nyilván nem ok nélkül nézi őt.
Ha meg igen, és csak megfeledkezett magáról, talán a felé irányzott üdvözlő bólintásra észbe kap, hogy nem illik vadidegeneket megbámulni.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:45:11
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:45:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Marad//
~Jó érzés újra városban lenni.~
*A nő ilyen melegben érzi úgy, hogy szerencséje van azzal, hogy nem szereti a páncélokat. Nem tudja elképzelni, hogy a sok fémbe öltözött ember, meg mindenféle lény hogyan tudja elviselni ezt a rettentő hőséget. Áldja a nemes úrt, akinek pár hete szolgálatában állt, hogy ilyen könnyű, lenge ruhákat készítettet neki az útra. Na persze táskájában, amit okosan a hátára rögzített van öltözék a hidegebb időkre is, de az inkább maradjon is ott, ahol van. Kulacsából a víz már majdnem kifogyott, hiába, annyira szomjas volt, hogy kénytelen volt elővenni és az utolsó cseppeket is meginni. A kúthoz sétál és merít egy újabb adagot, amit szépen el is tesz. Lehet hogy nem jó minőségű, de ha nincs más az is jó.
Észrevesz egy emberférfit, aki nemigazán illik bele a képbe, mindenki siet, vagy vásárol, cseveg, de ő ugyan úgy áll és forgatja a fejét, hogy mégis mihez kezdjen, mint Ahlren. A kastély fegyveres védelmezői jutnak először eszébe, mikor rá néz, bár az arca nem ismerős neki és nem emlékszik, hogy bárki is elhagyta volna a helyet rajta kívül. Goernek nem tűnhet fel más, minthogy valaki nagy, kerek szemekkel bámulja őt.*
~Jó érzés újra városban lenni.~
*A nő ilyen melegben érzi úgy, hogy szerencséje van azzal, hogy nem szereti a páncélokat. Nem tudja elképzelni, hogy a sok fémbe öltözött ember, meg mindenféle lény hogyan tudja elviselni ezt a rettentő hőséget. Áldja a nemes úrt, akinek pár hete szolgálatában állt, hogy ilyen könnyű, lenge ruhákat készítettet neki az útra. Na persze táskájában, amit okosan a hátára rögzített van öltözék a hidegebb időkre is, de az inkább maradjon is ott, ahol van. Kulacsából a víz már majdnem kifogyott, hiába, annyira szomjas volt, hogy kénytelen volt elővenni és az utolsó cseppeket is meginni. A kúthoz sétál és merít egy újabb adagot, amit szépen el is tesz. Lehet hogy nem jó minőségű, de ha nincs más az is jó.
Észrevesz egy emberférfit, aki nemigazán illik bele a képbe, mindenki siet, vagy vásárol, cseveg, de ő ugyan úgy áll és forgatja a fejét, hogy mégis mihez kezdjen, mint Ahlren. A kastély fegyveres védelmezői jutnak először eszébe, mikor rá néz, bár az arca nem ismerős neki és nem emlékszik, hogy bárki is elhagyta volna a helyet rajta kívül. Goernek nem tűnhet fel más, minthogy valaki nagy, kerek szemekkel bámulja őt.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:06:39
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:06:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Észak felől érkezik, a romtábor irányából; ráérős léptei átmenetet képeznek a dinamikus séta és az elcsigázott vánszorgás között.
A rekkenő hőség miatt láncingjét most nem magán viseli - egyébként sem csatába vonul. A gondosan összehajtogatott, beolajozott vasruha most a hátára vetett batyuban pihen, kívül a szintén hátán hordott pajzson. Bal vállán sötétszürke, fehérrel díszített nyerget egyensúlyoz, a nyeregkápára lószerszámokat lógattak gondosan elhelyezve. Sötétszürke vászonruhája nem tűnik nemes szabásnak, bár a mellkasára varrott hófehér, vicsorgó farkasfej azt jelzi, valamely nemes ház szolgálatában álló fegyverest sodort ide a szél.
Fegyverest, valóban, hiszen első pillantásra senki sem mondaná meg Goer felkent lovag. A csípőjén körbefutó fegyverövről bal oldalt hosszúkard, jobb oldalt díszes markolatú tőr csüng. Csapzott, izzadt barnás-fekete tincsei fénylő arcába tapadnak, sötétszürke szemei azonban nyugodtan állják az őrség vizslató pillantását, mígnem végül néhány egyszerű kérdés után remélhetőleg beengedik. Porral lepett, barna lovaglócsizmája így bentebb viszi a főtérre, s talán csak keveseknek szúr szemet a férfi tekintetének villanása, ahogy meglátja a kutat.*
~Víz!~
*Ha tudná, hogy a szökőkutat a folyóból töltik minden reggel - abból a folyóból, amely mellett ő is délre jött, s amelyből nem ivott - talán kevesebb lelkesedéssel indulna oda. A nyerget, batyut maga mellé helyezi, s bár meglehet, néhányakban visszás érzést kelt, ahogy a poros utazó a vízfelszín fölé hajolva vizet mer tenyerébe, és elégedett sóhajjal locsolja arcába, lemosva magáról egyrészt az út porát, másrészt az izzadságot, nem foglalkozik vele. Csak a negyedik merítésnél zárja össze ujjait, hogy szájához emelve a poshadtnak ható, langyos vizet, szürcsölve oltsa kínzó szomját.
Ezek után néz csak körbe a Hold karavánpihenő általa belátható területein, némileg felfrissülve.
Már régen meg kellett volna, hogy érkezzen, büszke tartású ménjét azonban vipera marta meg a pusztaságban. Tulajdon tőrével adta meg a kínlódó állatnak a kegyelemdöfést, s a végtelen hosszúnak tetsző túra közepette nem egyszer megfordult a fejében, hogy Csillagot nem elásni kellett volna, hanem a legjobb részeit levágva magával hurcolnia. A lovagnak mostanra irtózatosan elege volt az út mellett fellelhető ehető bogyókból, gyökerekből, ráadásul - lévén a növénytanhoz szemernyit sem konyít - minden egyes étkezése hazárdjáték volt, hiszen bármikor ehetett volna mérgező szömörcét is akár.
Akárhogy is, de ideért. Egy ló nélküli lovag; se fegyverhordozó, se lándzsa, éppen örülhet, hogy élete még meg van.
Első pillantásával ezért olyasvalakit keres, aki útba igazíthatja, merre szerezhet egy kiadós ebédet, és hol hajthatja majd álomra fejét. A léggyökerekből, melyek az elmúlt két hétben párnájául szolgáltak, épp úgy elege van, mint a bogyókból.*
A rekkenő hőség miatt láncingjét most nem magán viseli - egyébként sem csatába vonul. A gondosan összehajtogatott, beolajozott vasruha most a hátára vetett batyuban pihen, kívül a szintén hátán hordott pajzson. Bal vállán sötétszürke, fehérrel díszített nyerget egyensúlyoz, a nyeregkápára lószerszámokat lógattak gondosan elhelyezve. Sötétszürke vászonruhája nem tűnik nemes szabásnak, bár a mellkasára varrott hófehér, vicsorgó farkasfej azt jelzi, valamely nemes ház szolgálatában álló fegyverest sodort ide a szél.
Fegyverest, valóban, hiszen első pillantásra senki sem mondaná meg Goer felkent lovag. A csípőjén körbefutó fegyverövről bal oldalt hosszúkard, jobb oldalt díszes markolatú tőr csüng. Csapzott, izzadt barnás-fekete tincsei fénylő arcába tapadnak, sötétszürke szemei azonban nyugodtan állják az őrség vizslató pillantását, mígnem végül néhány egyszerű kérdés után remélhetőleg beengedik. Porral lepett, barna lovaglócsizmája így bentebb viszi a főtérre, s talán csak keveseknek szúr szemet a férfi tekintetének villanása, ahogy meglátja a kutat.*
~Víz!~
*Ha tudná, hogy a szökőkutat a folyóból töltik minden reggel - abból a folyóból, amely mellett ő is délre jött, s amelyből nem ivott - talán kevesebb lelkesedéssel indulna oda. A nyerget, batyut maga mellé helyezi, s bár meglehet, néhányakban visszás érzést kelt, ahogy a poros utazó a vízfelszín fölé hajolva vizet mer tenyerébe, és elégedett sóhajjal locsolja arcába, lemosva magáról egyrészt az út porát, másrészt az izzadságot, nem foglalkozik vele. Csak a negyedik merítésnél zárja össze ujjait, hogy szájához emelve a poshadtnak ható, langyos vizet, szürcsölve oltsa kínzó szomját.
Ezek után néz csak körbe a Hold karavánpihenő általa belátható területein, némileg felfrissülve.
Már régen meg kellett volna, hogy érkezzen, büszke tartású ménjét azonban vipera marta meg a pusztaságban. Tulajdon tőrével adta meg a kínlódó állatnak a kegyelemdöfést, s a végtelen hosszúnak tetsző túra közepette nem egyszer megfordult a fejében, hogy Csillagot nem elásni kellett volna, hanem a legjobb részeit levágva magával hurcolnia. A lovagnak mostanra irtózatosan elege volt az út mellett fellelhető ehető bogyókból, gyökerekből, ráadásul - lévén a növénytanhoz szemernyit sem konyít - minden egyes étkezése hazárdjáték volt, hiszen bármikor ehetett volna mérgező szömörcét is akár.
Akárhogy is, de ideért. Egy ló nélküli lovag; se fegyverhordozó, se lándzsa, éppen örülhet, hogy élete még meg van.
Első pillantásával ezért olyasvalakit keres, aki útba igazíthatja, merre szerezhet egy kiadós ebédet, és hol hajthatja majd álomra fejét. A léggyökerekből, melyek az elmúlt két hétben párnájául szolgáltak, épp úgy elege van, mint a bogyókból.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-17 20:40:50
Üzenet elküldve: 2015-07-17 20:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fekete harci ménjét kantárszáron vezeti a daliás ember férfi. Oldalán kard, hátára akasztva pajzs, testén csuklyás sodronying, melyet hosszú fehér köpeny takar. A csuklya most hátravetve, sisakja nyergére akasztva pihen. Így vág át a fogadóból a tér felé kora reggel. Feltankolt az útra, vizes tömlő, élelem, pokróc. Nem a legtehetősebbek közé tartozik, de nincsenek megélhetési gondjai, ez látszik felszerelésén is. Fegyverei, a ló szerszámok csillognak a reggeli nap fényében. Csakúgy, mint szemei napbarnított, enyhén szakállas arcából. Hosszú fürtjei szabadon lógnak tarkójára, s élvezettel hagyja, hagy kapjon bele a még hűs szellő. Tudja, később a nap hevében vajmi kevés hűsölni valója adatik majd a pusztán. Így hagyja majd el a Karavánpihenőt, hogy célt keressen, értelmet életében.
Nem sok választása maradt. A pusztán történt kis kalandja után, midőn a megmentett elf hölgy a fogadóban lábadozott, majd eltűnt, elgondolkodott életútján. Egy az út, egy a sors, mi nem más, mint Arthenior, ahol minden kezdődött. Legjobb tudomása szerint ott megtalálja számításait. Szövetségeseket vagy bármit, mely a kilátástalan bosszú hadjárata sikertelenségébe némi reményt adhat.*
Nem sok választása maradt. A pusztán történt kis kalandja után, midőn a megmentett elf hölgy a fogadóban lábadozott, majd eltűnt, elgondolkodott életútján. Egy az út, egy a sors, mi nem más, mint Arthenior, ahol minden kezdődött. Legjobb tudomása szerint ott megtalálja számításait. Szövetségeseket vagy bármit, mely a kilátástalan bosszú hadjárata sikertelenségébe némi reményt adhat.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:49:04
Üzenet elküldve: 2015-07-09 20:49:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Még kap egy-két "meg ne próbáld újra" vagy "vissza ne gyere" kiáltást maga mögül, de nem jut el agyáig, hogy ezt neki címzik. Sőt, jót nevet, mert hallja, és arra rájön, hogy valaki mintha kisebb bajban lenne - és mit tesz a buta ork, ha valaki más van bajban? Hát kiröhögi, mi mást?! De nemtörődömségének egyik ékes bizonyítéka, hogy csak maga elég nevet fel, és nem keresi a megszólt valakit. Mondjuk nem is találná.
Lassan átér a főtérre. Nagy, kellemes terület, közepén valami fehér izé, amiből valami átlátszó izé jön ki. Víznek néz ki. Odaballag, majd belenyomja képét, és kortyol egy nagyot. Kiveszi a fejét.*
- Vízízé. *Szól oda valakinek, majd egy neki háttal állóhoz lép oda, megkocogtatja annak vállát, amitől kissé megroggyan a másik, majd nemtetszésében felkiáltva fordul oda. Az ork bárgyú vigyorral mutat a szökőkút felé.*
- Vízizé. *Újságolja el neki is felfedezését, majd hirtelen ételszag csapja meg orrát. Felkapja a fejét, gyomra megkordul.*
- HAM-HAM! *Szól magához képest fennhangon, így szegény előtte állónak a fülére kell tapasztani kezét. Igen, a nagy tüdő nagy hangerőt hordoz. Mint egy komplett horda, úgy indul meg a kapu felé, ahol valószínűleg az egyik szekér van megpakolva étellel.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 22:54:00, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés; kérésre.
Lassan átér a főtérre. Nagy, kellemes terület, közepén valami fehér izé, amiből valami átlátszó izé jön ki. Víznek néz ki. Odaballag, majd belenyomja képét, és kortyol egy nagyot. Kiveszi a fejét.*
- Vízízé. *Szól oda valakinek, majd egy neki háttal állóhoz lép oda, megkocogtatja annak vállát, amitől kissé megroggyan a másik, majd nemtetszésében felkiáltva fordul oda. Az ork bárgyú vigyorral mutat a szökőkút felé.*
- Vízizé. *Újságolja el neki is felfedezését, majd hirtelen ételszag csapja meg orrát. Felkapja a fejét, gyomra megkordul.*
- HAM-HAM! *Szól magához képest fennhangon, így szegény előtte állónak a fülére kell tapasztani kezét. Igen, a nagy tüdő nagy hangerőt hordoz. Mint egy komplett horda, úgy indul meg a kapu felé, ahol valószínűleg az egyik szekér van megpakolva étellel.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 22:54:00, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés; kérésre.
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-09 12:25:10
Üzenet elküldve: 2015-07-09 12:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
~Vajon mi a francot csinálnak erre az emberek~ *Gondolkodik Grolm. Körülnéz, és lát. Látja, amit nem ért. Az emberek körülötte, mint valami hangyaboly dolgozói, nyüzsögnek. Régebben kihasználta volna az alkalmat, lopott volna. De megváltozott. ~Ezek az ösztönök kihaltak belőlem. Már nem az vagyok, aki régen.~ Nem bizony, akkor már gazdag volna. Csak úgy kiabálnak az egyedül hagyott pénzérmék. Senki sem figyel. Beszélgetések, viták, a hangzavar szinte elviselhetetlen. Nincs semmi értelmük. Látszólag semmiség az egész.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:34:56
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:34:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Igaz nem gyorsan, de visszaérnek a főtérre. Sach hamar körülnéz. Tekintete a szolgát, s annak urát keresi. A bódét, amely mellett nemrég elbúcsúztak, megtalálja, ám a két lélek nincs ott, ami elég furcsa, tekintve, hogy egy halott elszállítása egyébként is hosszadalmas, főleg, ha egyedül kell vele megbirkózni. Az, hogy Drasa nincs az ura mellett, még megmagyarázható, de hogy a test is eltűnt!? S alig öt perce még ott voltak.* ~Furcsa.~ *Sachot e gondolatokból Bental, pontosabban Malko rántja ki. Az állat közelebb lépdel Káoszhoz. Ez az elf lányt nem különösebben zavarja, hisz a lovag közelsége még több biztonságot nyújt neki. Sach feltekint a lovasra. Arra számít, hogy a férfi véletlenül közelít hozzá, ám az igazság nem teljesen ez.
A férfi őt nézi, s szemeiben valaminek a kezdetét véli felfedezni, amire Sach elpirul, lesüti szemeit. Igaz zavarban van - egy kicsit -, de inkább jól esik lelkének, hisz úgy tűnik, hogy Bental érdeklődni kezdett iránta. Csodálatos dolog, hogy ha valaki csak sejti, hogy társa mit gondol. Hát még ha biztosan tudja.
A lány végül is felpillant, s viszonozza Bental tekintetét. Egy időre elmerülnek egymás pillantásában.* ~Igazán jó ember, s ilyennel manapság ritkán lehet találkozni. Ráadásul vonzó is.~ *Hogy e tényre miért pont most jön rá, azt maga sem tudja.
A hosszabb csendet Bental szakítja meg egy kérdéssel.*
- Nem... tényleg nem hagytunk el semmit, se te, se én. Csupán azért gondolom, hogy erre induljunk el, mert így még egy utolsó pillantást vethetünk a két illetőre. Ám úgy látszik, ezt nem tudjuk megtenni, tekintve, hogy eltűntek.
*Válaszolja. Mikor ő maga is beszélni kezd, akaratlanul is visszagondol az elmúlt tíz percre, s azok eseményeire. S amint ezt megteszi, emlékezete még messzebbre repül vissza az időben.* ~Tegnap ilyenkor még nem is ismertem ezt a férfit. Most már el sem tudom képzelni, milyen volt nélküle. Akkor nem tűnt fel, hogy mennyire egyedül vagyok, s ha bele is gondoltam, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Azonban most, hogy már tudok a létezéséről...~
*Igaz nem gyorsan, de visszaérnek a főtérre. Sach hamar körülnéz. Tekintete a szolgát, s annak urát keresi. A bódét, amely mellett nemrég elbúcsúztak, megtalálja, ám a két lélek nincs ott, ami elég furcsa, tekintve, hogy egy halott elszállítása egyébként is hosszadalmas, főleg, ha egyedül kell vele megbirkózni. Az, hogy Drasa nincs az ura mellett, még megmagyarázható, de hogy a test is eltűnt!? S alig öt perce még ott voltak.* ~Furcsa.~ *Sachot e gondolatokból Bental, pontosabban Malko rántja ki. Az állat közelebb lépdel Káoszhoz. Ez az elf lányt nem különösebben zavarja, hisz a lovag közelsége még több biztonságot nyújt neki. Sach feltekint a lovasra. Arra számít, hogy a férfi véletlenül közelít hozzá, ám az igazság nem teljesen ez.
A férfi őt nézi, s szemeiben valaminek a kezdetét véli felfedezni, amire Sach elpirul, lesüti szemeit. Igaz zavarban van - egy kicsit -, de inkább jól esik lelkének, hisz úgy tűnik, hogy Bental érdeklődni kezdett iránta. Csodálatos dolog, hogy ha valaki csak sejti, hogy társa mit gondol. Hát még ha biztosan tudja.
A lány végül is felpillant, s viszonozza Bental tekintetét. Egy időre elmerülnek egymás pillantásában.* ~Igazán jó ember, s ilyennel manapság ritkán lehet találkozni. Ráadásul vonzó is.~ *Hogy e tényre miért pont most jön rá, azt maga sem tudja.
A hosszabb csendet Bental szakítja meg egy kérdéssel.*
- Nem... tényleg nem hagytunk el semmit, se te, se én. Csupán azért gondolom, hogy erre induljunk el, mert így még egy utolsó pillantást vethetünk a két illetőre. Ám úgy látszik, ezt nem tudjuk megtenni, tekintve, hogy eltűntek.
*Válaszolja. Mikor ő maga is beszélni kezd, akaratlanul is visszagondol az elmúlt tíz percre, s azok eseményeire. S amint ezt megteszi, emlékezete még messzebbre repül vissza az időben.* ~Tegnap ilyenkor még nem is ismertem ezt a férfit. Most már el sem tudom képzelni, milyen volt nélküle. Akkor nem tűnt fel, hogy mennyire egyedül vagyok, s ha bele is gondoltam, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Azonban most, hogy már tudok a létezéséről...~
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:40:32
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:40:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
*Lassan haladnak, nem sietnek még. Bental elgondolkodik, vajon mit felejthetett a főtérnél Sach. Hiszen mindene vele van. A szamár alatta, a ruhája rajta, a mosoly is ott a száján.*
~hmmm Micsoda mosoly! Az Istenekre de szépséges ez a leány!~
*A lovag kissé közelebb oldalaztatja lovát a csacsihoz, miközben lassan elhaladnak a főúton a Sátrak között. Következik az unalmas főtér, az unalmas szökőkútjával. A férfit ez az egész most még annyira sem izgatja, mint azelőtt. Van valami más amitől a szíve dörömbölni kezd mellvértje belsején. Szinte észre sem veszi, mennyire elmerül az elf szépségében, s hogy képzelete, messze elkalandozik egy forró, sóhajokkal teli, és...*
~Nagyon lovagiatlan, illetlen helyre. Fegyelem lovag! Fékezd magad! Mély levegő! Gondolj a küldeményre! Vagy bármi másra!~
-Elárulod, miért is jöttünk ide vissza? Nem emlékszem, hogy elhagytunk volna olyat, ami azelőtt nálunk lett volna.
~Nem is sejted, de legszívesebben felkarolnálak, és magam elé ültetnélek a nyeregre, aztán ellovagolnék messze innen. Messze a kötelességektől, és a szigorú lovagi szabályoktól. De akkor nem az volnék, aki most vagyok. Talán te sem mosolyognál rám így. Pedig meghalnék ezért a mosolyért. A csillogó szempárért. És egyetlen csókért. *Sóhajt.* Mit ér egy férfi nő nélkül?~
*Bental reméli, hogy a lány semmit sem vett észre, az amúgy álcázhatatlan gondolatokból, melyek kiültek arcára, ahogy a rózsa bont szirmokat tavasszal. Életében először szeretne átlag férfi lenni, akit nem korlátoz becsületkódex. Aki szabadon szerethet, érinthet még házasság előtt.*
*Lassan haladnak, nem sietnek még. Bental elgondolkodik, vajon mit felejthetett a főtérnél Sach. Hiszen mindene vele van. A szamár alatta, a ruhája rajta, a mosoly is ott a száján.*
~hmmm Micsoda mosoly! Az Istenekre de szépséges ez a leány!~
*A lovag kissé közelebb oldalaztatja lovát a csacsihoz, miközben lassan elhaladnak a főúton a Sátrak között. Következik az unalmas főtér, az unalmas szökőkútjával. A férfit ez az egész most még annyira sem izgatja, mint azelőtt. Van valami más amitől a szíve dörömbölni kezd mellvértje belsején. Szinte észre sem veszi, mennyire elmerül az elf szépségében, s hogy képzelete, messze elkalandozik egy forró, sóhajokkal teli, és...*
~Nagyon lovagiatlan, illetlen helyre. Fegyelem lovag! Fékezd magad! Mély levegő! Gondolj a küldeményre! Vagy bármi másra!~
-Elárulod, miért is jöttünk ide vissza? Nem emlékszem, hogy elhagytunk volna olyat, ami azelőtt nálunk lett volna.
~Nem is sejted, de legszívesebben felkarolnálak, és magam elé ültetnélek a nyeregre, aztán ellovagolnék messze innen. Messze a kötelességektől, és a szigorú lovagi szabályoktól. De akkor nem az volnék, aki most vagyok. Talán te sem mosolyognál rám így. Pedig meghalnék ezért a mosolyért. A csillogó szempárért. És egyetlen csókért. *Sóhajt.* Mit ér egy férfi nő nélkül?~
*Bental reméli, hogy a lány semmit sem vett észre, az amúgy álcázhatatlan gondolatokból, melyek kiültek arcára, ahogy a rózsa bont szirmokat tavasszal. Életében először szeretne átlag férfi lenni, akit nem korlátoz becsületkódex. Aki szabadon szerethet, érinthet még házasság előtt.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 15:30:25
Üzenet elküldve: 2015-07-04 15:30:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Némi hezitálás után az ajánlat végül elfogadtatik a kereskedő részéről. Itt azonban nem áll meg a dolog. Kérdések ütik fel a fejüket. Kérdések, melyekre Kaiyko még nem készült fel. Meg is akad a válasz a nyelvén. Nem véletlenül hagyott sötét foltokat a kilétével kapcsolatban. Hogy ki ő? Egyesek szerint egy halott, akinek kimetszették a szívét az erdő mélyén és otthagyták a dögevők lakomájául. S a tény, hogy így hitték, tartotta meg őt életben. Így hát levetkőzte a nevét, a korábbi életét és eljött ide a semmi peremére, hogy újrakezdje. Már épp azon van, hogy az új kezdethez új nevet adjon magának, mikor Yves közbeszól. Kaiyko megdermed. A jós könyörtelenül szembesíti mindennel, amit becstelenül maga mögött hagyott volna olyan kicsinységekért, mint az élet. Elszégyelli magát. Megilletődöttségét csak Yves láthatja, ahogy felé fordulva kipislogja szeméből a könnyfátylat.*
- Vagyok, ami vagyok *mondja félhangosan, immár kifelé indulva.* - Kaiyko Di’Arie, a yadanok Csontvetője.
*Megértette a leckét és megtanult valamit Yvesről is. Sokkal több van benne, mint amit mutat.*
*Némi hezitálás után az ajánlat végül elfogadtatik a kereskedő részéről. Itt azonban nem áll meg a dolog. Kérdések ütik fel a fejüket. Kérdések, melyekre Kaiyko még nem készült fel. Meg is akad a válasz a nyelvén. Nem véletlenül hagyott sötét foltokat a kilétével kapcsolatban. Hogy ki ő? Egyesek szerint egy halott, akinek kimetszették a szívét az erdő mélyén és otthagyták a dögevők lakomájául. S a tény, hogy így hitték, tartotta meg őt életben. Így hát levetkőzte a nevét, a korábbi életét és eljött ide a semmi peremére, hogy újrakezdje. Már épp azon van, hogy az új kezdethez új nevet adjon magának, mikor Yves közbeszól. Kaiyko megdermed. A jós könyörtelenül szembesíti mindennel, amit becstelenül maga mögött hagyott volna olyan kicsinységekért, mint az élet. Elszégyelli magát. Megilletődöttségét csak Yves láthatja, ahogy felé fordulva kipislogja szeméből a könnyfátylat.*
- Vagyok, ami vagyok *mondja félhangosan, immár kifelé indulva.* - Kaiyko Di’Arie, a yadanok Csontvetője.
*Megértette a leckét és megtanult valamit Yvesről is. Sokkal több van benne, mint amit mutat.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-04 14:40:16
Üzenet elküldve: 2015-07-04 14:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Doro megint csak egyedül folytatja útját. Már azt hitte talált valami normális alakor, erre az a nyamvadt óriás belemerevedett a mozdulatába, azóta is ott üldögél. Hihetetlen. Dühösen vágott át a sátrakon,és folytatta útját a főtér felé. Amint lehet, elhagyja ezt a helyet. Elege van ebből az egészből. Talán majd valami hajóra felszáll a kikötőben. Mindig keresnek testőröket. Aztán majd lesz valhogy. Egy kavicsot kezd rugdosni, miközben tovább halad, kifelé a Karavánpihenő területéről.* ~ Ide sem jövök vissza önszántamból. ~
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:03:49
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:03:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Perlion lehajtja fejét a lány szavai hallatán. Yves továbbra is az ablaknál áll és bámul ki. Itt most neki nincs dolga, nem az ő jóslása volt. Mindössze megfigyelő ebben a szerepben, no meg rendtevő, ha arra kerülne a sor.
Ám a kereskedő rögtön felkapja a fejét, ahogy meghallja, hogy mégis tudja honorálni a lány igazát. Nem tudja, hogy valóban Kaiykonak köszönheti, vagy csak a vak szerencse volt, de ha tegnap nem megy el, akkor végzetes hibák történtek volna. *
- Meséljem el? *Csuklik el a hangja. A többi kofával nem szoktak ilyenekről beszélni. Sőt semmiről sem, csak az üzletről. Kissé ijedten néz a lányra, majd lehunyva szemeit, nagyot levegőt vesz.*
- Rendben. *Adja meg a határozott választ, s kihúzza magát. Csekély ár ez egy ilyen nagy tettért.
Oldalra sandítva ránéz Yvesre, hogy annak van-e bármilyen hozzáfűzni valója. Ám a köpönyegbe öltözött jós csak áll némán és vár. Ajkai szélei vibrálnak, ám Kaiyko ebből mit sem láthat. Megadónak sóhajtva tekint vissza a lányra.*
- De mégis… Ki vagy te? S honnan jöttél? *Kérdezi a lányt, ám ekkor Yves megfordul, s szólásra nyitja ajkait a lány helyett.*
- Kaiyko Di’Arie. *Tudja a nevét, még akkor is ha a másik nem kötötte az orrára az egészet. Szemei megvillannak, ahogy a lányra néz, de nincs ebben semmi furcsaság már. Kaiyko kezdhet hozzászokni, hogy ez csak ilyen alapjáradék a férfihez. Mindig, mindenkor villannak a szemei, ha jó, ha rossz történik.*
- A Yadanok Csontvetőjétől tanult. *Jelenti ki. Hogy mégis honnan tudja? Erre csak egy sejtelmes mosoly a válasza, amire Perilon dühösen csap az asztalra.*
- Te tudtad!
*Sziszegi fogai között, de a jós csak sejtelmesen mosolyog továbbra is, ahogy a lányt szemléli. Lassan indul ki a házból, hogy visszatérjen a Hermelin jótékony sötétségébe. Oda ahová való. Ahová valóak. Az ajtóból még félig megfordul, s megszólal újra.*
- Ne feledd Perlion. A kisasszony igen olcsón kéri a jutalmát. Vidd hát hírét neki. *Húzza össze szemeit, mintegy fenyegetően, majd fejével Kaiyko után int, hogy induljanak vissza a sötét házukba.*
*Perlion lehajtja fejét a lány szavai hallatán. Yves továbbra is az ablaknál áll és bámul ki. Itt most neki nincs dolga, nem az ő jóslása volt. Mindössze megfigyelő ebben a szerepben, no meg rendtevő, ha arra kerülne a sor.
Ám a kereskedő rögtön felkapja a fejét, ahogy meghallja, hogy mégis tudja honorálni a lány igazát. Nem tudja, hogy valóban Kaiykonak köszönheti, vagy csak a vak szerencse volt, de ha tegnap nem megy el, akkor végzetes hibák történtek volna. *
- Meséljem el? *Csuklik el a hangja. A többi kofával nem szoktak ilyenekről beszélni. Sőt semmiről sem, csak az üzletről. Kissé ijedten néz a lányra, majd lehunyva szemeit, nagyot levegőt vesz.*
- Rendben. *Adja meg a határozott választ, s kihúzza magát. Csekély ár ez egy ilyen nagy tettért.
Oldalra sandítva ránéz Yvesre, hogy annak van-e bármilyen hozzáfűzni valója. Ám a köpönyegbe öltözött jós csak áll némán és vár. Ajkai szélei vibrálnak, ám Kaiyko ebből mit sem láthat. Megadónak sóhajtva tekint vissza a lányra.*
- De mégis… Ki vagy te? S honnan jöttél? *Kérdezi a lányt, ám ekkor Yves megfordul, s szólásra nyitja ajkait a lány helyett.*
- Kaiyko Di’Arie. *Tudja a nevét, még akkor is ha a másik nem kötötte az orrára az egészet. Szemei megvillannak, ahogy a lányra néz, de nincs ebben semmi furcsaság már. Kaiyko kezdhet hozzászokni, hogy ez csak ilyen alapjáradék a férfihez. Mindig, mindenkor villannak a szemei, ha jó, ha rossz történik.*
- A Yadanok Csontvetőjétől tanult. *Jelenti ki. Hogy mégis honnan tudja? Erre csak egy sejtelmes mosoly a válasza, amire Perilon dühösen csap az asztalra.*
- Te tudtad!
*Sziszegi fogai között, de a jós csak sejtelmesen mosolyog továbbra is, ahogy a lányt szemléli. Lassan indul ki a házból, hogy visszatérjen a Hermelin jótékony sötétségébe. Oda ahová való. Ahová valóak. Az ajtóból még félig megfordul, s megszólal újra.*
- Ne feledd Perlion. A kisasszony igen olcsón kéri a jutalmát. Vidd hát hírét neki. *Húzza össze szemeit, mintegy fenyegetően, majd fejével Kaiyko után int, hogy induljanak vissza a sötét házukba.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:22:35
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:22:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Az események nem nagyon akarják megmutatni mögöttes tartalmukat. Arcukat sürgölődés fátyla mögé rejtik, majd hallgatásba temetik. A csönd természete ilyenkor igen hálátlan tud lenni. Az űr, mely a fel nem tett kérdések és a ki nem mondott válaszok helyén tátong, egyre csak hízik. Kaiyko igyekszik megbirkózni zavarával, de végül Perlion oldja a helyzetet. Szavai furcsamód mélyen megdöbbentik a csontvetőt. Feltétel nélkül hisz a kivetett csontoknak, de most szembesül vele igazán, hogy ez nem csupán hit kérdése. Persze, hozzá kell tenni, hogy ezúttal talán kivételesen nagy szerencséje volt, hogy a jelentések bonyolult szövetéből épp a megfelelő szálat sikerült megragadnia.
Amikor Perlion a veszteségéről beszél, a lány kissé leszegi fekete pilláit. Mintha bűntudata lenne miatta. Meglehet, ez indítja a férfit a mosolyra és hálája kifejezésére.*
- Amivel tartoztál a szolgálataimért, uram, már megfizetted *mondja, s ezzel igyekszik lezárni a további hálálkodás dolgát, aztán mégis Perlionra emeli újból a tekintetét.*
- De valamit mégis megtehetnél. *Az asztalhoz lép.* - Kereskedő vagy. Te és az embereid sokfelé megfordultok a világban. Vigyétek hírét a Szeszélyes hermelinnek és a csontvetőnek, aki olvas a jövendőben.
- Meséld el a történeted, Perlion Ew'treas. Meséld, amerre az utad visz, hogy magam döntök róla, kit fogadok és hogy mennyit mondok neki. Az árát pedig én szabom meg.
*Az események nem nagyon akarják megmutatni mögöttes tartalmukat. Arcukat sürgölődés fátyla mögé rejtik, majd hallgatásba temetik. A csönd természete ilyenkor igen hálátlan tud lenni. Az űr, mely a fel nem tett kérdések és a ki nem mondott válaszok helyén tátong, egyre csak hízik. Kaiyko igyekszik megbirkózni zavarával, de végül Perlion oldja a helyzetet. Szavai furcsamód mélyen megdöbbentik a csontvetőt. Feltétel nélkül hisz a kivetett csontoknak, de most szembesül vele igazán, hogy ez nem csupán hit kérdése. Persze, hozzá kell tenni, hogy ezúttal talán kivételesen nagy szerencséje volt, hogy a jelentések bonyolult szövetéből épp a megfelelő szálat sikerült megragadnia.
Amikor Perlion a veszteségéről beszél, a lány kissé leszegi fekete pilláit. Mintha bűntudata lenne miatta. Meglehet, ez indítja a férfit a mosolyra és hálája kifejezésére.*
- Amivel tartoztál a szolgálataimért, uram, már megfizetted *mondja, s ezzel igyekszik lezárni a további hálálkodás dolgát, aztán mégis Perlionra emeli újból a tekintetét.*
- De valamit mégis megtehetnél. *Az asztalhoz lép.* - Kereskedő vagy. Te és az embereid sokfelé megfordultok a világban. Vigyétek hírét a Szeszélyes hermelinnek és a csontvetőnek, aki olvas a jövendőben.
- Meséld el a történeted, Perlion Ew'treas. Meséld, amerre az utad visz, hogy magam döntök róla, kit fogadok és hogy mennyit mondok neki. Az árát pedig én szabom meg.
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:17:00
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:17:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Viszonozza Perlion a fejbiccentést, s tekintette lassan vándorol át Yvesre. Majd hangosan elneveti magát. Majd visszanéz a két marconára.*
- Menjenek, s jelentést kérek, mindenről, amit megtudnak! Mikor jön vissza a következő madár? *Teszi fel a kérdést, rideg, kemény hangján.*
- Órák kérdése uram, de a kisasszony már úton van.
*Kölcsönös bólintások után, a két marcona oldalra fordul, s Kaiyko mellett suhannak el, s hagyják el a házat. Perlion pár perc erejéig leomlik a székre. Könyökével támaszkodik az asztalon, s tenyerébe rejti arcát. Pár pillanatnyi néma csend, melyet még a jós sem tőr meg. Amaz inkább beljebb sétál a szobába, s megáll az ablak előtt. Kezeit hátratéve kulcsolja össze, s nézi a külső világot. Csend telepszik a szobára.
A kereskedő hirtelen emeli fel tekintetét, s néz lassan a lányra.*
- Azt hiszem, hogy köszönettel tartozom neked. *Szólal meg halkan.* - Tegnap éjjel néhány őrt kiküldtem a Karavánpihenő elé. Váltott lovasfutárokként. Gyorsan megjárták. Bár nem értek oda időbe, a feleségemet biztonságba el tudták hozni. *Nyel egyet, majd még néhány pillanatnyi, kellemetlen csend következik.*
- Bár az áru az odaveszett. Vagyis egy része, egy kisebb hányada megmaradt, szóval, talán lehet, hogy jól is jártam. *Mosolyodik el, némileg barátságosan.*
- Mivel tudnám meghálálni a segítséged, kisasszony?
*Viszonozza Perlion a fejbiccentést, s tekintette lassan vándorol át Yvesre. Majd hangosan elneveti magát. Majd visszanéz a két marconára.*
- Menjenek, s jelentést kérek, mindenről, amit megtudnak! Mikor jön vissza a következő madár? *Teszi fel a kérdést, rideg, kemény hangján.*
- Órák kérdése uram, de a kisasszony már úton van.
*Kölcsönös bólintások után, a két marcona oldalra fordul, s Kaiyko mellett suhannak el, s hagyják el a házat. Perlion pár perc erejéig leomlik a székre. Könyökével támaszkodik az asztalon, s tenyerébe rejti arcát. Pár pillanatnyi néma csend, melyet még a jós sem tőr meg. Amaz inkább beljebb sétál a szobába, s megáll az ablak előtt. Kezeit hátratéve kulcsolja össze, s nézi a külső világot. Csend telepszik a szobára.
A kereskedő hirtelen emeli fel tekintetét, s néz lassan a lányra.*
- Azt hiszem, hogy köszönettel tartozom neked. *Szólal meg halkan.* - Tegnap éjjel néhány őrt kiküldtem a Karavánpihenő elé. Váltott lovasfutárokként. Gyorsan megjárták. Bár nem értek oda időbe, a feleségemet biztonságba el tudták hozni. *Nyel egyet, majd még néhány pillanatnyi, kellemetlen csend következik.*
- Bár az áru az odaveszett. Vagyis egy része, egy kisebb hányada megmaradt, szóval, talán lehet, hogy jól is jártam. *Mosolyodik el, némileg barátságosan.*
- Mivel tudnám meghálálni a segítséged, kisasszony?
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:32:32
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:32:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Nem mondhatni, hogy megnyugtatta a válasz vagy hogy lelohasztotta volna a gyanakvását. Yves azonban elindul befelé, s emiatt az a matériátlan lánc, ami az elhatározás erejével köti Kaiykót az ügyhöz, megfeszül. Félelmei, józan veszélyérzete hiába nyomják le teljes erővel a sarkát, a lába mozdul Yves után. A férfi talán észre sem veszi elsőre, hogy mégis követi. Elképesztő, hogy az ifjú csontvető milyen apróra össze tudja húzni magát. Bár ez inkább amolyan kifelé sugárzott dolog. Mint egy falka legutolsó, legjelentéktelenebb tagja, aki épp csak belül van az ottlét határán. Az árnyékok hozzá képest tömör monstrumoknak tetszenek.
A marcona alakok láttán csak még idegesebb lesz. Amilyen tulok, azt is el tudja képzelni, hogy épp most sétál hurok és ösztöke nélkül, önként a vesztébe.
Igyekszik Yves takarásában maradni, de egy ismerős tekintet villanása figyelmével mintha egyenesen megragadná őt és az asztal elé rángatva vonná kérdőre. Kaiyko nagyot nyel. Bár minden szempontból a jós kíséreteként érkezett csupán, a kérdést mégis érezhetően sokkal inkább neki szegezik. Kénytelen hát kilépni Yves mögül és szembenézni a helyzettel.*
- A barátod aggódott érted, uram *mondja, mielőtt Yves megszólalna, s apró, óvatos főbiccentéssel üdvözli Perliont.*
*Nem mondhatni, hogy megnyugtatta a válasz vagy hogy lelohasztotta volna a gyanakvását. Yves azonban elindul befelé, s emiatt az a matériátlan lánc, ami az elhatározás erejével köti Kaiykót az ügyhöz, megfeszül. Félelmei, józan veszélyérzete hiába nyomják le teljes erővel a sarkát, a lába mozdul Yves után. A férfi talán észre sem veszi elsőre, hogy mégis követi. Elképesztő, hogy az ifjú csontvető milyen apróra össze tudja húzni magát. Bár ez inkább amolyan kifelé sugárzott dolog. Mint egy falka legutolsó, legjelentéktelenebb tagja, aki épp csak belül van az ottlét határán. Az árnyékok hozzá képest tömör monstrumoknak tetszenek.
A marcona alakok láttán csak még idegesebb lesz. Amilyen tulok, azt is el tudja képzelni, hogy épp most sétál hurok és ösztöke nélkül, önként a vesztébe.
Igyekszik Yves takarásában maradni, de egy ismerős tekintet villanása figyelmével mintha egyenesen megragadná őt és az asztal elé rángatva vonná kérdőre. Kaiyko nagyot nyel. Bár minden szempontból a jós kíséreteként érkezett csupán, a kérdést mégis érezhetően sokkal inkább neki szegezik. Kénytelen hát kilépni Yves mögül és szembenézni a helyzettel.*
- A barátod aggódott érted, uram *mondja, mielőtt Yves megszólalna, s apró, óvatos főbiccentéssel üdvözli Perliont.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:52:54
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:52:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Futárszolgálat//
*A férfi hálásan tekint fel a férfira, majd a nőre is. Igazán értékeli, amit tesznek értük, hiszen ők csak idegenek itt, egy olyan helyen, ahol senki sem bízhat a másikban.*
- Köszönöm… *Rebegi halkan, lehajtott fejjel, majd könnyes szemmel tekint fel újra.*
- Drasa vagyok. Hivatkozhatnak rám is, jó uram. Az úrfi ismer engem is, én neveltem fel. *Magyarázkodik.
Majd visszahajol ura teste felé. Még egy kósza bólintást intéz feléjük, de utána már meg sem hallja őket. Nem tudja, hogy meddig állnak ott, mikor mennek el. Már csak ura érdekli, s hogy mégis hogyan szállítsa el a testét.
A reggeli nap lassan araszol fel a keleti égtájon, várva, hogy a két fiatal visszatérjen lovaikhoz, s végre útnak induljanak. Minden gond nélkül visszaérnek az Északnyugati kapuhoz, ahol a két hátast hagyták még aludni. Ahol az öreg rájuk talált.
A Főtér lassan kezd el megtelni emberekkel. Szinte senki sem veszi észre, hogy mi történt az imént. Mintha meg sem történt volna. A kofák árulják áruikat, hangosan kiabálva, a néha odatévedők felé. Néhány karaván érkezik meg, lestrapált állapotba. Látszik rajtuk, hogy kemény éjszakájuk lehetett. Nem sokat aludhattak. Mindezek mellett a Főtérről egyenes út nyílik a Karavánpihenő felé, nyugodtnak tűnik. Sehol senki. Ha netalán Bental és Sach visszanéznek, ahol nemrég még a halott úr feküdt, láthatják, hogy már senki sincs ott. Sem az inas, sem az úr. Eltűntek.*
*A férfi hálásan tekint fel a férfira, majd a nőre is. Igazán értékeli, amit tesznek értük, hiszen ők csak idegenek itt, egy olyan helyen, ahol senki sem bízhat a másikban.*
- Köszönöm… *Rebegi halkan, lehajtott fejjel, majd könnyes szemmel tekint fel újra.*
- Drasa vagyok. Hivatkozhatnak rám is, jó uram. Az úrfi ismer engem is, én neveltem fel. *Magyarázkodik.
Majd visszahajol ura teste felé. Még egy kósza bólintást intéz feléjük, de utána már meg sem hallja őket. Nem tudja, hogy meddig állnak ott, mikor mennek el. Már csak ura érdekli, s hogy mégis hogyan szállítsa el a testét.
A reggeli nap lassan araszol fel a keleti égtájon, várva, hogy a két fiatal visszatérjen lovaikhoz, s végre útnak induljanak. Minden gond nélkül visszaérnek az Északnyugati kapuhoz, ahol a két hátast hagyták még aludni. Ahol az öreg rájuk talált.
A Főtér lassan kezd el megtelni emberekkel. Szinte senki sem veszi észre, hogy mi történt az imént. Mintha meg sem történt volna. A kofák árulják áruikat, hangosan kiabálva, a néha odatévedők felé. Néhány karaván érkezik meg, lestrapált állapotba. Látszik rajtuk, hogy kemény éjszakájuk lehetett. Nem sokat aludhattak. Mindezek mellett a Főtérről egyenes út nyílik a Karavánpihenő felé, nyugodtnak tűnik. Sehol senki. Ha netalán Bental és Sach visszanéznek, ahol nemrég még a halott úr feküdt, láthatják, hogy már senki sincs ott. Sem az inas, sem az úr. Eltűntek.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:47:29
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:47:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
- Hiszen, senki sem lehet egyforma.
*Somolyogja a férfi, miközben Kaiykot fürkészi. Valóban nem lehetnek egyformák, mindenki úgy gondolkozik ahogy. A férfi felett eljárt már az idő, de itt egy fiatal nő, ki talán a régi jósok helyére léphet. De ez az úgy nem zökkenőmentes.
A ház nyikorogva nyílik ki a nyári reggelen. Yves visszafordul egy pillanatra, s egy kósza, sejtelmes mosolyt ejt meg a félő lány felé.*
- Szerinted egy, a terhes feleségét féltő férfi, pont sétálni akarna? *Kérdése végén már vigyorodik. Elképzeli a szituációt. Majd fejét rázza meg, s már lép is be a házba.
Bentről hangos kiabálás zaja hallatszik. Szék lábának csikorgása, ökölcsapkodás az asztalon. Több láb, nehéz lépteinek hangos kopogása. Egy előtérbe vannak, melyből két ajtó nyílik, s egy lépcső vezet fel. Yves ruganyos, magabiztos léptekkel indul meg az egyik ajtó felé, mely félig nyitva van. A reggeli fény szűrődik át az ablakon, s világítva meg az ajtórést. Már első látásra is észrevehető, hogy a kereskedő nincs egyedül. Néhány marcona is tartózkodik a házba, de mintha a jóst ezt nem zavarná. Egyenesen tart előre. Az ajtó előtt megállva bekopog, mely egyből ki is nyílik. Yves széles vigyorral az arcán köszön rájuk.*
- Szép jó reggelt. Mert az van ügye?
*Fürkészi régi barátja tekintetét. A szobába hirtelen támad csend. Perlion egy asztalon támaszkodik, mindkét tenyerével egy térkép felett. Vele szemben két katonának tűnő alak. Mindhárman rideg tekintettel merednek Yvesre. Perlion szeme megvillan, ahogy megpillantja vagy a jós mögött, vagy még a bejárati ajtónál álló Kaiykot, ha látja. Ha nem látja, csak a jóst szuggerálja tekintetével. Tekintete fáradt, arca nyúzott. Nem sokat aludhatott az éjjel.*
- Mit akartok itt? *De a kérdést inkább a lánynak teszi fel, már ha ott látja.*
- Hiszen, senki sem lehet egyforma.
*Somolyogja a férfi, miközben Kaiykot fürkészi. Valóban nem lehetnek egyformák, mindenki úgy gondolkozik ahogy. A férfi felett eljárt már az idő, de itt egy fiatal nő, ki talán a régi jósok helyére léphet. De ez az úgy nem zökkenőmentes.
A ház nyikorogva nyílik ki a nyári reggelen. Yves visszafordul egy pillanatra, s egy kósza, sejtelmes mosolyt ejt meg a félő lány felé.*
- Szerinted egy, a terhes feleségét féltő férfi, pont sétálni akarna? *Kérdése végén már vigyorodik. Elképzeli a szituációt. Majd fejét rázza meg, s már lép is be a házba.
Bentről hangos kiabálás zaja hallatszik. Szék lábának csikorgása, ökölcsapkodás az asztalon. Több láb, nehéz lépteinek hangos kopogása. Egy előtérbe vannak, melyből két ajtó nyílik, s egy lépcső vezet fel. Yves ruganyos, magabiztos léptekkel indul meg az egyik ajtó felé, mely félig nyitva van. A reggeli fény szűrődik át az ablakon, s világítva meg az ajtórést. Már első látásra is észrevehető, hogy a kereskedő nincs egyedül. Néhány marcona is tartózkodik a házba, de mintha a jóst ezt nem zavarná. Egyenesen tart előre. Az ajtó előtt megállva bekopog, mely egyből ki is nyílik. Yves széles vigyorral az arcán köszön rájuk.*
- Szép jó reggelt. Mert az van ügye?
*Fürkészi régi barátja tekintetét. A szobába hirtelen támad csend. Perlion egy asztalon támaszkodik, mindkét tenyerével egy térkép felett. Vele szemben két katonának tűnő alak. Mindhárman rideg tekintettel merednek Yvesre. Perlion szeme megvillan, ahogy megpillantja vagy a jós mögött, vagy még a bejárati ajtónál álló Kaiykot, ha látja. Ha nem látja, csak a jóst szuggerálja tekintetével. Tekintete fáradt, arca nyúzott. Nem sokat aludhatott az éjjel.*
- Mit akartok itt? *De a kérdést inkább a lánynak teszi fel, már ha ott látja.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:18:06
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:18:06
ÚJ
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* Ismét a főtérre ér, mely nem is csoda egy ilyen kis "városban", mivel amint elindul elér a végére. Ezúttal a főtér felőli végéhez jutott, így most az egyeztetéseket mellőzve léptet ki a karavánpihenő kapuján, s csak ezután jut eszébe, hogy kérdezzen egy-két dolgot. Nem is egy-kettőt, inkább csak egyet, azt is gyorsan és lényegre törően teszi az egyik őrnek címezve kérdését. *
- A csonttemető, vagy mi a fene melyik irányban van? * Az őr megvakarja állát, majd elmutat az egyik irányba, bár előbb végigméri a férfit, hogy vajon mégis mi dolga akad neki a csonttemetőben?
Terold pedig elindul abba az irányba, amerre vezették, abban reménykedve, hogy mihamarabb odaér. *
- A csonttemető, vagy mi a fene melyik irányban van? * Az őr megvakarja állát, majd elmutat az egyik irányba, bár előbb végigméri a férfit, hogy vajon mégis mi dolga akad neki a csonttemetőben?
Terold pedig elindul abba az irányba, amerre vezették, abban reménykedve, hogy mihamarabb odaér. *
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:14:55
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:14:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Futárszolgálat//
* Bental szavaira ismét csak bólogat, hisz egy ilyen szép beszéd után nem igen lehet mit mondani, de azért Sach mégis csak megpróbálja. *
- Mindenben segítetted, amiben tudtad. Ne emészd hát magad! Nincs értelme. Bennünk megbízhatsz, a csomagot eljuttatjuk Artheniorba.
* Lehet, hogy a lovag szövege után ez már felesleges, de az elf lány is szeretne érdeklődést mutatni a dolog iránt, tekintve, hogy tényleg érdekli.
A szomorúság igaz még mindig megvan benne, de most mellé izgatottság is társul. * ~ Vajon mit rejthet a csomag? Várhat ránk veszedelem? Hisz az urat is megtámadták. ~
* Utána csak várja a, hogy a Bental által kisembernek nevezett személy válaszoljon a kérdésekre. *
* A válaszok után elköszön a szolgától, s amennyiben a lovag is így cselekszik, elindul vissza a hátasokhoz. Útközben újra foglalkoztatni kezdi a kérdés, miszerint várhat-e rájuk veszedelem. Annyira feltüzeli magát, hogy észre sem veszi, mikor izgalmában Bental keze után nyúl, s megfogja azt.*
* Bental szavaira ismét csak bólogat, hisz egy ilyen szép beszéd után nem igen lehet mit mondani, de azért Sach mégis csak megpróbálja. *
- Mindenben segítetted, amiben tudtad. Ne emészd hát magad! Nincs értelme. Bennünk megbízhatsz, a csomagot eljuttatjuk Artheniorba.
* Lehet, hogy a lovag szövege után ez már felesleges, de az elf lány is szeretne érdeklődést mutatni a dolog iránt, tekintve, hogy tényleg érdekli.
A szomorúság igaz még mindig megvan benne, de most mellé izgatottság is társul. * ~ Vajon mit rejthet a csomag? Várhat ránk veszedelem? Hisz az urat is megtámadták. ~
* Utána csak várja a, hogy a Bental által kisembernek nevezett személy válaszoljon a kérdésekre. *
* A válaszok után elköszön a szolgától, s amennyiben a lovag is így cselekszik, elindul vissza a hátasokhoz. Útközben újra foglalkoztatni kezdi a kérdés, miszerint várhat-e rájuk veszedelem. Annyira feltüzeli magát, hogy észre sem veszi, mikor izgalmában Bental keze után nyúl, s megfogja azt.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:27:11
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:27:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
*No, könnyedén itt lett hagyva. Hamar egyedül maradt, és most mehet valamerre. De merre? Mindenesetre ki a sátrak közül, ki a félhomályból. Ki a napfényre. Tehát ki a főtérre.
Nem sokat változott, teljesen ugyanolyan mint egy órával ezelőtt. Nem változott semmi, legfeljebb az emberek, és a nap állása. Viszont a szökőkút még mindig adja ki magából a friss vizet, ami bár kicsit piszkos, de iható. Nem is csoda, hisz a folyóból hozták fel. Abban pedig van iszap, és más "ínyencségek". Remélhetőleg arra azért figyelnek halat ne hozzanak a szökőkúthoz. Bár ha hoznának valószínűleg nem folyna ki a szökőkút száján. Inkább elhalnának a föld alatt a fényt nélkülözve. Az a kép hogy döglött halak fekszenek abban a vízben amit nemrég ivott, enyhe rosszullét fogja el. De remélhetőleg tévedett, és figyelnek arra hogy hal nem kerül a vízbe. Mindenesetre baja még sosem volt ettől a víztől.
De el kellene mennie valahová. Mindenesetre Artheniorba az biztos. De hogy ott a fogadóba, vagy a fürdőházba tér be végül, majd eldől.
A főtéren átvágva nem lepődik meg hogy megbámulják. A bámészkodók rendszerint fiatal férfiak, de vannak köztük idősebbek is. Mindenesetre neki egyikkel sincs semmi baja, s a férfiak vágyaira csípőmozgással reagál. De most nem áll meg, akárki is áll elébe. Most úti célja van.*
Nem sokat változott, teljesen ugyanolyan mint egy órával ezelőtt. Nem változott semmi, legfeljebb az emberek, és a nap állása. Viszont a szökőkút még mindig adja ki magából a friss vizet, ami bár kicsit piszkos, de iható. Nem is csoda, hisz a folyóból hozták fel. Abban pedig van iszap, és más "ínyencségek". Remélhetőleg arra azért figyelnek halat ne hozzanak a szökőkúthoz. Bár ha hoznának valószínűleg nem folyna ki a szökőkút száján. Inkább elhalnának a föld alatt a fényt nélkülözve. Az a kép hogy döglött halak fekszenek abban a vízben amit nemrég ivott, enyhe rosszullét fogja el. De remélhetőleg tévedett, és figyelnek arra hogy hal nem kerül a vízbe. Mindenesetre baja még sosem volt ettől a víztől.
De el kellene mennie valahová. Mindenesetre Artheniorba az biztos. De hogy ott a fogadóba, vagy a fürdőházba tér be végül, majd eldől.
A főtéren átvágva nem lepődik meg hogy megbámulják. A bámészkodók rendszerint fiatal férfiak, de vannak köztük idősebbek is. Mindenesetre neki egyikkel sincs semmi baja, s a férfiak vágyaira csípőmozgással reagál. De most nem áll meg, akárki is áll elébe. Most úti célja van.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:03:06
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:03:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
- Ééés... * Suttogja maga elé, miközben a sötétben hunyorít, hátha meglát valamit. És meg is látja a kis sárgás színű lángokat a távolban, melyek egy-egy fáklyát jelentenek, s egyre közelebb és közelebb érnek, végül néhány páncélos őr állja csak útját, mikor már úgy érzi, hogy végre valahára megérkezett. Nem túl terjedelmes "beszélgetés", avagy ellenőrzés után végre beléphet a főtérre. Elég sötét van immár, de a sátortengert azért kiveszi, meg egy-két épületet (amiből persze nincs sok), így egyből a hely egyetlen és/vagy legismertebb fogadója felé veszi az irányt: a Zöldsárkány fogadó felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835