Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:22:16
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
//Nimue//
*Észreveszi a közeledő elfet, és addigi gondtalan arca zárkózottá válik, vállai alig észrevehetően megfeszülnek. Reakciója nem meglepő tekintve, hogy átlagosan a lány faja hogy viszonyulnak a Quovenéhez. A feszültsége azonban azonnal eltűnik ahogy meghallja a hangját. Sokkal barátságosabb mint amire számítani mert, így az idegen mosolyára ő is mosollyal felel* -Természetesen. *Kicsit arrébb húzódik hogy helyet adjon az elfnek. A magázódáson külön meglepődik, mert szintén nincs hozzászokva, de tud alkalmazkodni hozzá. Továbbra is mosolyog, miközben felel a kérdésre. * Én inkább úgy fogalmaznék, hogy erre fele tévedtem, ahol a hangsúly a "tévedtem"-en van. Kénytelen voltam megállni és lepihenni, mielőtt útbaigazítást kérek a Levegő Városába, és újra útnak indulok vagy felkéredzkedek egy szekérre. És ön? Útban van Lihanech felé? *Elég gyenge geográfiából, de ha jól emlékszik, a másik két nagyvároshoz a Nap karavántemetőn keresztül szoktak menni. Persze ezután az epikus eltévedése után már semmire se merne megesküdni. Elfogadja a kulacsot és iszik belőle.* -Köszönöm szépen, ön életmentő. *Hálálkodik miközben visszanyújtja a tulajdonosának*
A hozzászólás írója (Quoven Arborshate) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.11 11:26:21
*Észreveszi a közeledő elfet, és addigi gondtalan arca zárkózottá válik, vállai alig észrevehetően megfeszülnek. Reakciója nem meglepő tekintve, hogy átlagosan a lány faja hogy viszonyulnak a Quovenéhez. A feszültsége azonban azonnal eltűnik ahogy meghallja a hangját. Sokkal barátságosabb mint amire számítani mert, így az idegen mosolyára ő is mosollyal felel* -Természetesen. *Kicsit arrébb húzódik hogy helyet adjon az elfnek. A magázódáson külön meglepődik, mert szintén nincs hozzászokva, de tud alkalmazkodni hozzá. Továbbra is mosolyog, miközben felel a kérdésre. * Én inkább úgy fogalmaznék, hogy erre fele tévedtem, ahol a hangsúly a "tévedtem"-en van. Kénytelen voltam megállni és lepihenni, mielőtt útbaigazítást kérek a Levegő Városába, és újra útnak indulok vagy felkéredzkedek egy szekérre. És ön? Útban van Lihanech felé? *Elég gyenge geográfiából, de ha jól emlékszik, a másik két nagyvároshoz a Nap karavántemetőn keresztül szoktak menni. Persze ezután az epikus eltévedése után már semmire se merne megesküdni. Elfogadja a kulacsot és iszik belőle.* -Köszönöm szépen, ön életmentő. *Hálálkodik miközben visszanyújtja a tulajdonosának*
A hozzászólás írója (Quoven Arborshate) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.11 11:26:21
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:06:17
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:06:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Quoven//
*Nimue nincs egyedül a fáradtságával. A karaván sem az egyetlen érkező csoport volt a főtéren. Így alakulhatott az, hogy nem ő az egyedüli sem, aki elcsigázottan, ismeretlenül érkezik meg ide, s fáradtsága okán minél hamarabb pihenő helyet keresne.
A pad melyet kiszemel magának üresen áll valahol a Főtér széle közelében, félúton a hátrahagyott karaván szekerei és a sátrak között. Ám mire elérni, váratlanul egy ifjú félelf zuttyan le oda.
Megtorpan úgy két lépésnyire az ülőhelytől, és meglepetten méri végig a másikat. Mivel azonban alapjában nem rosszindulatú, így mosolyt bűvöl az arára.*
-Elnézést. *Szólítja meg a másikat.* Én is leülhetnék egy kicsit?
*S ha amaz engedi, akkor helyet foglal mellette a padon. Azt jól látja, hogy a másik fiatalabb, mint ő, s valamiért úgy érzi, hogy kissé elveszettnek is tűnik, de mindenképpen fáradtnak.*
-Most érkezett?
*Fordul oda az ifjúhoz, miközben egy kulacsot húz elő a batyujából. Néhány kortyot iszik, majd a készséget a másik felé nyújtja. Sejti, amaz is szomjas lehet, hiszen átkelni a pusztán nem egy leányálom. Persze, ismerkedésének más oka is van. Ha esetleg az ifjú még sem most érkezett, csak kirándult egyet a környéken, akkor ismerheti a várost. Vagy talán járt már itt azelőtt. Ha meg mégiscsak most, és még soha nem járt erre, akkor akár együtt is maradhatnak, amíg nem mérik fel az esélyeiket. Mondjuk például, közösen lelhetnének fel egy fogadót, ahol mind a ketten kaphatnak szállást. Bizonyára van ilyen a városban.*
*Nimue nincs egyedül a fáradtságával. A karaván sem az egyetlen érkező csoport volt a főtéren. Így alakulhatott az, hogy nem ő az egyedüli sem, aki elcsigázottan, ismeretlenül érkezik meg ide, s fáradtsága okán minél hamarabb pihenő helyet keresne.
A pad melyet kiszemel magának üresen áll valahol a Főtér széle közelében, félúton a hátrahagyott karaván szekerei és a sátrak között. Ám mire elérni, váratlanul egy ifjú félelf zuttyan le oda.
Megtorpan úgy két lépésnyire az ülőhelytől, és meglepetten méri végig a másikat. Mivel azonban alapjában nem rosszindulatú, így mosolyt bűvöl az arára.*
-Elnézést. *Szólítja meg a másikat.* Én is leülhetnék egy kicsit?
*S ha amaz engedi, akkor helyet foglal mellette a padon. Azt jól látja, hogy a másik fiatalabb, mint ő, s valamiért úgy érzi, hogy kissé elveszettnek is tűnik, de mindenképpen fáradtnak.*
-Most érkezett?
*Fordul oda az ifjúhoz, miközben egy kulacsot húz elő a batyujából. Néhány kortyot iszik, majd a készséget a másik felé nyújtja. Sejti, amaz is szomjas lehet, hiszen átkelni a pusztán nem egy leányálom. Persze, ismerkedésének más oka is van. Ha esetleg az ifjú még sem most érkezett, csak kirándult egyet a környéken, akkor ismerheti a várost. Vagy talán járt már itt azelőtt. Ha meg mégiscsak most, és még soha nem járt erre, akkor akár együtt is maradhatnak, amíg nem mérik fel az esélyeiket. Mondjuk például, közösen lelhetnének fel egy fogadót, ahol mind a ketten kaphatnak szállást. Bizonyára van ilyen a városban.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:43:09
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Quoven ténfereg be a karavánpihenő főterére. ~Na végre, valami civilizáció~ Gondolja elégedetten. Pillanatnyilag el is feledkezik a lábáról, ahogy próbál mindent befogadni. Persze az elfeledkezés az könnyen megy, mert már nem fáj, csak nem érzi a fent említett végtagot. Persze ez tart majdnem 2 másodpercig, aztán sikerül úgy megmozdulnia, hogy a fájdalom keresztülhatoljon a zsibbadtságon. Odavonszolja magát az egyik padhoz és nem túl kecsesen elvágja magát rajta mielött egyszerűen összecsuklana a lába. ~Nem tudom merre van a város, de szekéren megyek, ha van rá esély~ Határozza el, miközben pihenteti megkínzott végtagját*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-10 13:04:59
Üzenet elküldve: 2014-12-10 13:04:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Végül a szekérsor bekanyarodik lassan a Karavánpihenő főterére. Ha azt hiszi előre az ember, hogy itt majd éjszaka néma csend és kihalt tér fogadja, hát nagyot téved. Az egész terület szinte ragyog a sok tábortűztől, és zajos a beszélgetéstől, rakodástól, miegyebektől.
Nimue itt leszáll a szekérről, és megölelgetve a kereskedő feleségét, ígéretet téve arra, hogy feltétlenül felkeresi majd őt, elbúcsúzik. Kis batyuját a vállára veszi, a ruhából kreált kendőt, és sálat magára tekeri, köpenyét szorosabbra húzza magán, és neki indul a városnak, hogy minél hamarabb valami szállást találjon magának. Első útja így hát a sátortábor felé vezet majd, hiszen már alig áll a lábán. Minden mást ráér az elkövetkező napon felfedezni. Ideje van, nem siet sehová.*
Nimue itt leszáll a szekérről, és megölelgetve a kereskedő feleségét, ígéretet téve arra, hogy feltétlenül felkeresi majd őt, elbúcsúzik. Kis batyuját a vállára veszi, a ruhából kreált kendőt, és sálat magára tekeri, köpenyét szorosabbra húzza magán, és neki indul a városnak, hogy minél hamarabb valami szállást találjon magának. Első útja így hát a sátortábor felé vezet majd, hiszen már alig áll a lábán. Minden mást ráér az elkövetkező napon felfedezni. Ideje van, nem siet sehová.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:07:00
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:07:00
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Ha nem is teljesen elcsigázottan, de nem is teljesen kipihenve kell folytatnia az útját. Szívesen megsütné a nála maradt húst és örömmel elbeszélgetne egy pár korsó sör mellett a helyiekkel. Tervei közt amúgy is egy hosszabb megálló szerepelt, amikor is kipiheni a hosszú hetek utazásait és azt a sok nyűgöt amit az emberi és állati ragadozók okoztak neki. Most viszont úgy tűnik a karavánpihenőben egyetlen éjszakát sem fog eltölteni és nem élvezheti sem a sátrak oltalmát, a főtéri tüzek melegét, vagy a fogadóból hozott hideg sört. Hátasát engedi hadd igyon a szökőkút vizéből, ő maga is megmeríti benne kupáját. Északon jó volt az öltözéke, megvédte őt az irdatlan hidegtől, de itt délen úgy tűnik mindig olyan meleg van mintha a fűtött szobában lenne közvetlenül a kandalló előtt. Gyorsan útbaigazítást kér a főtéren tartózkodó vegyes utazócsapattól merre is érdemes tovább indulnia. A banditák vára és a rémes csonttemető után mi az amire útja során még fel kell készülnie.
Mindenképpen délre szeretne menni arra amerre annak idején ősei is mentek. Néha kincsekkel megrakodva és csodás feleségekkel tértek haza, máskor sebesülten és nyomorogva és, mint a legutolsó alkalommal, volt, hogy elvesztek a messzi földeken és soha hír sem érkezett róluk.* ~Arthenior~ *Ismétli magában a város nevét. Ha jól érti a kereskedőket, innentől már egyenes az út. Pletykákat ugyan hall, démonoktól megszállt sárkányról, meg elátkozott kastélyról aminek nem kéne a közelébe mennie.* ~Hát akkor nem megyek.~ *Ő már régóta hallgatja az efféle üres fecsegéseket, a hamis és valós rémmesék tömkelegét. Nagyjából tudja mi az amire érdemes adni és mi az ami pusztán ostobaság, avagy pénzéhes mesemondók képzeletének szüleményei. Egyelőre nem tervez hősködni és pallosával rontani a Grombar kastélynak. Az efféle tettek ráérnek későbbre mikor már megismerte a világ ezen csücskét és tudja kinek az oldalán is kell állnia.
A rövid beszélgetés után felszedelőzködik, bögréjét kardját Dzsidás hátára rögzíti aztán kivezeti teherhordó állatát a pusztára. Amíg nem elég erős a pallos forgatásához kénytelen buzogányával boldogulni, az nem olyan erős fegyver, ugyanakkor a hosszú lánc miatt messzebbre ér és gyorsabban is csap le mint a nehéz kard.
A kapun gond nélkül átjutnak. Az őrök azért vannak, nehogy a kétes alakok bejöjjenek azokkal akik kimennek nem igen foglalkozik senki. Ahogy haladnak előre a pusztán a karavánpihenő tornya egyre kisebbnek látszik mögöttük, viszont az óriásnak többször vissza kell fordítania hatalmas fejét, mintha érezné, valaki figyeli őket. Márpedig ez az érzés nem múlik amíg az egész kis város bele nem süpped hátuk mögött a horizontba. A tábort csak ez után készíti elő. A tábor tüze messzire ellátszik, mégsem jó ha egy túlbuzgó városőr egész éjjel szemmel tarthatja a lángok lobogását. Elkölti a magával hozott kevéske húsból és száraz kenyérből álló száraz vacsorát, aztán a földre terített pokrócon nyugalomra tér. Nem panaszkodik, meg aztán nincs is kinek. Majd tart egy rendes pihenőt ha egyszer eljut a városba.*
Mindenképpen délre szeretne menni arra amerre annak idején ősei is mentek. Néha kincsekkel megrakodva és csodás feleségekkel tértek haza, máskor sebesülten és nyomorogva és, mint a legutolsó alkalommal, volt, hogy elvesztek a messzi földeken és soha hír sem érkezett róluk.* ~Arthenior~ *Ismétli magában a város nevét. Ha jól érti a kereskedőket, innentől már egyenes az út. Pletykákat ugyan hall, démonoktól megszállt sárkányról, meg elátkozott kastélyról aminek nem kéne a közelébe mennie.* ~Hát akkor nem megyek.~ *Ő már régóta hallgatja az efféle üres fecsegéseket, a hamis és valós rémmesék tömkelegét. Nagyjából tudja mi az amire érdemes adni és mi az ami pusztán ostobaság, avagy pénzéhes mesemondók képzeletének szüleményei. Egyelőre nem tervez hősködni és pallosával rontani a Grombar kastélynak. Az efféle tettek ráérnek későbbre mikor már megismerte a világ ezen csücskét és tudja kinek az oldalán is kell állnia.
A rövid beszélgetés után felszedelőzködik, bögréjét kardját Dzsidás hátára rögzíti aztán kivezeti teherhordó állatát a pusztára. Amíg nem elég erős a pallos forgatásához kénytelen buzogányával boldogulni, az nem olyan erős fegyver, ugyanakkor a hosszú lánc miatt messzebbre ér és gyorsabban is csap le mint a nehéz kard.
A kapun gond nélkül átjutnak. Az őrök azért vannak, nehogy a kétes alakok bejöjjenek azokkal akik kimennek nem igen foglalkozik senki. Ahogy haladnak előre a pusztán a karavánpihenő tornya egyre kisebbnek látszik mögöttük, viszont az óriásnak többször vissza kell fordítania hatalmas fejét, mintha érezné, valaki figyeli őket. Márpedig ez az érzés nem múlik amíg az egész kis város bele nem süpped hátuk mögött a horizontba. A tábort csak ez után készíti elő. A tábor tüze messzire ellátszik, mégsem jó ha egy túlbuzgó városőr egész éjjel szemmel tarthatja a lángok lobogását. Elkölti a magával hozott kevéske húsból és száraz kenyérből álló száraz vacsorát, aztán a földre terített pokrócon nyugalomra tér. Nem panaszkodik, meg aztán nincs is kinek. Majd tart egy rendes pihenőt ha egyszer eljut a városba.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-12-02 19:57:19
Üzenet elküldve: 2014-12-02 19:57:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Zormox egy kicsit másnaposnak és fáradtnak érezi magát. Valahol a tér közepén tér magához és semmire nem emlékszik az előző estéről. Valahogy sikerül felállnia és miután részletesen körbenéz, rájön, hogy tulajdonképpen mindenki őt nézi. Így hát elindul és azon kezd gondolkodni, hogy most mihez is kezdjen.*
-Egyáltalán hol vagyok?
*Teszi fel magának a kérdést, inkább sutyorogva mintsem beszélve.*
-Tulajdonképpen mindegy.
*Ebben a pillanatban megszületik benne az elhatározás, hogy valami munka után nézzen. Csak most jön rá, hogy tulajdonképpen körbe körbe járkál. Szóval elindul munkát keresni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.02 22:22:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
-Egyáltalán hol vagyok?
*Teszi fel magának a kérdést, inkább sutyorogva mintsem beszélve.*
-Tulajdonképpen mindegy.
*Ebben a pillanatban megszületik benne az elhatározás, hogy valami munka után nézzen. Csak most jön rá, hogy tulajdonképpen körbe körbe járkál. Szóval elindul munkát keresni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.02 22:22:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-11-09 09:49:15
Üzenet elküldve: 2014-11-09 09:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A jóleső pihenő után a kelő nap már úton találja az orkot. Mikor végre eléri a karavánpihenőt, meglepődik.*
~Ez lenne az? Ez majdnem úgy fest, mint az Artheniori főtér. Emberek.~
*Legyint magában, miközben sorra szúrja ki a téren lebzselő őröket. Vannak egy páran, ám nem nagyon foglalkoznak az érkező Wrammal.*
~Helyes. Fontosabb dolgom van, mint veletek foglalkozni. Az ott.~
*Bólint gondolatban, majd szeme megakad a szentély épületén. Az épület nem olyan hivalkodó, mint a templom, de van egy bizonyos kisugárzása, ami felkelti a vajákos figyelmét. Nem is húzza az időt, el is indul felé.*
~Ez lenne az? Ez majdnem úgy fest, mint az Artheniori főtér. Emberek.~
*Legyint magában, miközben sorra szúrja ki a téren lebzselő őröket. Vannak egy páran, ám nem nagyon foglalkoznak az érkező Wrammal.*
~Helyes. Fontosabb dolgom van, mint veletek foglalkozni. Az ott.~
*Bólint gondolatban, majd szeme megakad a szentély épületén. Az épület nem olyan hivalkodó, mint a templom, de van egy bizonyos kisugárzása, ami felkelti a vajákos figyelmét. Nem is húzza az időt, el is indul felé.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-12 18:08:58
Üzenet elküldve: 2014-10-12 18:08:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A végzet útjai//
*Alig, hogy kilovagolnak a sátortáborból, a nő máris elfáradni látszik, és leül az egyik padra. *
~Mi a...~
*Gondolja elképedve Tawin, de kiderül, hogy a nő jósolni szeretne. Tawin olvasott efféléről, de ő maga sohasem bízott benne. De ez nem észak. Eddig sem bízott a gonosz nőszemélyben, de most, hogy amaz jósolni szeretne... Úgy látszik Ancórt sikerült átvernie, de ő nem támaszkodik holmi kockák jövendölésére. *
~Én csak az Atya kijelentéseiben bízom. Bár nem tudom ez a nőszemély mit vár. ~
*Nem követi Ancórt, de azért figyel és Esthajnal hátán várja a fejleményeket. Amikor a nő figyelmeztetően ránéz, Tawin megvetően felhúzza szemöldökét. Lehet, hogy vándornak néz ki, esetleg vadásznak, de hogy valaki lovagnak képzelje azt még ő sem gondolta volna. Távolról figyeli, ahogyan Ancór feldobja a kockákat, de nem látja, hogy azok, hogyan esnek le. Hallgatja a nőstényt, amint kijelenti (jobban mondva néhány kockából megállapítja) hogy az útjuk a pusztába vezet. Tawin hosszú utat tett meg dél felé, amikor elhagyta otthonát, de pusztával nem találkozott. Nos, mivel Nyugat felé egy erdő van ő pedig Észak felől jött, megállapítja, hogy ez vagy Kelet vagy Dél felé van. Örülne neki, ha egy térképet foghatna a kezébe, de ezt nem teszi szóvá. Ha csak egy pillantást vethetne egy nyomorult térképre... Amikor Ankhór felteszi neki a kérdést, hogy velük tart-e, elvigyorodik és amolyan sereghajtóként követi őket a puszta irányába. Feltekint az égre, ahol egyre jobban gyülekeznek e felhők. Lehet képzeli, de néhány csepp mintha már eltalálta volna. *
*Alig, hogy kilovagolnak a sátortáborból, a nő máris elfáradni látszik, és leül az egyik padra. *
~Mi a...~
*Gondolja elképedve Tawin, de kiderül, hogy a nő jósolni szeretne. Tawin olvasott efféléről, de ő maga sohasem bízott benne. De ez nem észak. Eddig sem bízott a gonosz nőszemélyben, de most, hogy amaz jósolni szeretne... Úgy látszik Ancórt sikerült átvernie, de ő nem támaszkodik holmi kockák jövendölésére. *
~Én csak az Atya kijelentéseiben bízom. Bár nem tudom ez a nőszemély mit vár. ~
*Nem követi Ancórt, de azért figyel és Esthajnal hátán várja a fejleményeket. Amikor a nő figyelmeztetően ránéz, Tawin megvetően felhúzza szemöldökét. Lehet, hogy vándornak néz ki, esetleg vadásznak, de hogy valaki lovagnak képzelje azt még ő sem gondolta volna. Távolról figyeli, ahogyan Ancór feldobja a kockákat, de nem látja, hogy azok, hogyan esnek le. Hallgatja a nőstényt, amint kijelenti (jobban mondva néhány kockából megállapítja) hogy az útjuk a pusztába vezet. Tawin hosszú utat tett meg dél felé, amikor elhagyta otthonát, de pusztával nem találkozott. Nos, mivel Nyugat felé egy erdő van ő pedig Észak felől jött, megállapítja, hogy ez vagy Kelet vagy Dél felé van. Örülne neki, ha egy térképet foghatna a kezébe, de ezt nem teszi szóvá. Ha csak egy pillantást vethetne egy nyomorult térképre... Amikor Ankhór felteszi neki a kérdést, hogy velük tart-e, elvigyorodik és amolyan sereghajtóként követi őket a puszta irányába. Feltekint az égre, ahol egyre jobban gyülekeznek e felhők. Lehet képzeli, de néhány csepp mintha már eltalálta volna. *
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:43:30
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Talán észlelheti is a férfi nemtetszését vagy legalábbis meglepettségét, mikor a lova felé nyúl? Ha így van, akkor is megtörténik a dolog, hiszen nem tabu témát érint vagy ördögi tettre készül.*
~Ember, ez csak egy ló.~
*Pusztán magában elkönyveli ezt, és bizony neki sincs ínyére a dolog.*
~Nem elkötöm vagy ledöföm.~
*Azt meg, hogy északi, bárki láthatja, miért kéne szóba hozza, mikor a fickó maga mondta ki nem is egyszer. De legalábbis nagyon utalgatott erre.*
~Nagyon fura szerzet.~
*Neki csak ez a fontos, nem a származás. Ő is furcsállja a lóval feltűnő nőstényt, de van annyira naiv, hogy elfogadja ezt. Főleg, hogy leköti figyelmét a férfi. Ha tudná mennyire rá van kattanva az idegen nevére, lehet megismételné vagy nyelvleckéket tartana neki. De így csak teszi a dolgát, és a főtér felé menet válaszolja meg Tawin kérését.*
-Ezt sem én mondtam.
*Viccelődik kicsit, habár ő máshogy emlékszik az északiakról szóló könyv lapjain olvasottakra.*
~Északi barbár törzsek. Szikla kemény fizikum, önfejű és rátarti jellem.~
*Idézi fel magában és megállapítja, hogy ez bizony éppenséggel nem üti meg a mércét. Mármint a képzeletében élő képet azokról. De betudja ezt is annak, hogy ahány ember, annyiféle.*
-Nem sértésnek szántam.
*Visszakozik rájővén, hogy kicsit talán túl messzire ment. Megint más lenne, ha már ismernék egymást régről.
Viszont a kérdésre még adós a válasszal, így bár előbb Monoriára pillant és ekképp válaszol.*
-Előbb tudjuk meg, merre az arra.
*Biccent a nőszemélynek, maga is kíváncsivá lett, sőt mondhatni gondolatait olvasta ki a sötételf. Így megpihennek és újra a rúnáké a főszerep. Nem igazán áll háttal a szőkének, de túlzottan elragadja figyelmét a dobás eredménye ahhoz, hogy most vele foglalkozzék. Mereven lesi, hogy mit jelképezhet, de talán maga is rájön jelentésükre. Így felegyenesedik és sóhajt egyet megkönnyebbülten.*
~Nem kuszálta hát össze.~
*Gondol itt a sors kezére, miszerint marad minden a korábbiak szerint. A férfire pillant, hiszen döntse el ő maga, hogy ágy helyett vajon bevállalja-e a füves pusztát.*
-Nos?
*Ő pedig lóra ül, hogy kilovagoljon végre a végzete elébe.*
*Talán észlelheti is a férfi nemtetszését vagy legalábbis meglepettségét, mikor a lova felé nyúl? Ha így van, akkor is megtörténik a dolog, hiszen nem tabu témát érint vagy ördögi tettre készül.*
~Ember, ez csak egy ló.~
*Pusztán magában elkönyveli ezt, és bizony neki sincs ínyére a dolog.*
~Nem elkötöm vagy ledöföm.~
*Azt meg, hogy északi, bárki láthatja, miért kéne szóba hozza, mikor a fickó maga mondta ki nem is egyszer. De legalábbis nagyon utalgatott erre.*
~Nagyon fura szerzet.~
*Neki csak ez a fontos, nem a származás. Ő is furcsállja a lóval feltűnő nőstényt, de van annyira naiv, hogy elfogadja ezt. Főleg, hogy leköti figyelmét a férfi. Ha tudná mennyire rá van kattanva az idegen nevére, lehet megismételné vagy nyelvleckéket tartana neki. De így csak teszi a dolgát, és a főtér felé menet válaszolja meg Tawin kérését.*
-Ezt sem én mondtam.
*Viccelődik kicsit, habár ő máshogy emlékszik az északiakról szóló könyv lapjain olvasottakra.*
~Északi barbár törzsek. Szikla kemény fizikum, önfejű és rátarti jellem.~
*Idézi fel magában és megállapítja, hogy ez bizony éppenséggel nem üti meg a mércét. Mármint a képzeletében élő képet azokról. De betudja ezt is annak, hogy ahány ember, annyiféle.*
-Nem sértésnek szántam.
*Visszakozik rájővén, hogy kicsit talán túl messzire ment. Megint más lenne, ha már ismernék egymást régről.
Viszont a kérdésre még adós a válasszal, így bár előbb Monoriára pillant és ekképp válaszol.*
-Előbb tudjuk meg, merre az arra.
*Biccent a nőszemélynek, maga is kíváncsivá lett, sőt mondhatni gondolatait olvasta ki a sötételf. Így megpihennek és újra a rúnáké a főszerep. Nem igazán áll háttal a szőkének, de túlzottan elragadja figyelmét a dobás eredménye ahhoz, hogy most vele foglalkozzék. Mereven lesi, hogy mit jelképezhet, de talán maga is rájön jelentésükre. Így felegyenesedik és sóhajt egyet megkönnyebbülten.*
~Nem kuszálta hát össze.~
*Gondol itt a sors kezére, miszerint marad minden a korábbiak szerint. A férfire pillant, hiszen döntse el ő maga, hogy ágy helyett vajon bevállalja-e a füves pusztát.*
-Nos?
*Ő pedig lóra ül, hogy kilovagoljon végre a végzete elébe.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-11 20:01:18
Üzenet elküldve: 2014-10-11 20:01:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végzet útjai//
*Sötét mosollyal néz Tawinra.*
~Ha nem tetszel? Ha terhünkre leszel ember ivadék, akkor a tőrömet beléd mártom és csak a szívedet viszem tovább az élettelen tested pedig az erdőben marad, efelől nyugodt lehetsz!~
*A főtérre érve, megint csak baljós érzés keríti hatalmába. Nem kérdezték meg a sors rúnáit és innen, tudni kellene hogyan tovább, hogy biztis a jó úton maradjanak. Ránéz a két ember ivadékra és szeme megállapodik sorstársáén. neki kell, megkérdeznie a rúnákat ezúttal. Lassan kimérten megszólal.*
-Pihenésre lenne szükségem Ron-Anchor csak pár percre, ugye megérted?
*Persze dehogy lenne, így lóval nem nagyok a távolságok és gyalog is több napot meg tudna tenni pihenés és alvás nélkül, de valahogy meg kell tudni, hogyan tovább. Látja a padot, amin, nem is olyan régen megpihentek és oda irányítja a lovat. Ha nem téved nagyot, akkor a lovagok is vele tartanak, de az egyik biztosan, mert vele összeköti a sors és annyit már bizonyosan lát, hogy ez a cél neki legalább olyan kívánatos, mint önmagának. A lovat kiköti és kinyújtóztatja lábát, majd kisvártatva előveszi a bőrzacskót, amiben a rúnák vannak. Tudja, hogy fel fogja kelteni a lovagok figyelmét, de most csak az egyikre pályázik igazán. Nem tudta nem észre venni, hogy mennyire lenyűgözte a férfit a jövőbe tekintés legutóbb és most már az okát is tudja, kétsége sincs felőle, hogyha mostanra odaért mellé, akkor nem kell sokáig unszolnia. Közelebb inti és rámered.*
-Tudnunk kellene helyes, e az irány, amerre haladunk! Tessék, csak fogd a két tenyered közé, próbálj
~persze amennyire emberi agyad engedi~
a célra gondolni és dobd fel a levegőbe, ne túl magasra és engedd, hogy a lábad elé essen.
*Figyelmeztetően néz Tawinra, nehogy meg merje zavarni a műveletet és mohó tekintettel nézi a rúnakövek leestét. Ha a lovag feldobta őket a levegőbe lábától, mint szinte egy sorba esik le hátlappal lefelé, nyugati irányba a füves puszta felé, csak az utolsó két jel van megfordítva rajta a nyíl és a halál jelével. Elégedetten sóhajt fel és sötét tekintettel mosolyogva néz fel.*
-Úgy tűnik nem jutunk el a városig ember fiai. Arra a puszta felé vár minket, amivel szembe kell néznünk.
*Összeszedi a rúnákat a bőrzacskóba és szinte azonnal fel is pattan frissen szerzett lova hátára, majd vár, mert várnia kell, hogy a lovag induljon meg a sok, sok halál felé, aminek a gondolata megszépíti a napját már előre. Közel már a szerencséjük, majd Tawinra néz és nevetnie kell, úgyhogy gyorsan már irányba tereli gondolatait, nehogy még elárulja magát és megőrizze márvány kemény vonásait.*
*Sötét mosollyal néz Tawinra.*
~Ha nem tetszel? Ha terhünkre leszel ember ivadék, akkor a tőrömet beléd mártom és csak a szívedet viszem tovább az élettelen tested pedig az erdőben marad, efelől nyugodt lehetsz!~
*A főtérre érve, megint csak baljós érzés keríti hatalmába. Nem kérdezték meg a sors rúnáit és innen, tudni kellene hogyan tovább, hogy biztis a jó úton maradjanak. Ránéz a két ember ivadékra és szeme megállapodik sorstársáén. neki kell, megkérdeznie a rúnákat ezúttal. Lassan kimérten megszólal.*
-Pihenésre lenne szükségem Ron-Anchor csak pár percre, ugye megérted?
*Persze dehogy lenne, így lóval nem nagyok a távolságok és gyalog is több napot meg tudna tenni pihenés és alvás nélkül, de valahogy meg kell tudni, hogyan tovább. Látja a padot, amin, nem is olyan régen megpihentek és oda irányítja a lovat. Ha nem téved nagyot, akkor a lovagok is vele tartanak, de az egyik biztosan, mert vele összeköti a sors és annyit már bizonyosan lát, hogy ez a cél neki legalább olyan kívánatos, mint önmagának. A lovat kiköti és kinyújtóztatja lábát, majd kisvártatva előveszi a bőrzacskót, amiben a rúnák vannak. Tudja, hogy fel fogja kelteni a lovagok figyelmét, de most csak az egyikre pályázik igazán. Nem tudta nem észre venni, hogy mennyire lenyűgözte a férfit a jövőbe tekintés legutóbb és most már az okát is tudja, kétsége sincs felőle, hogyha mostanra odaért mellé, akkor nem kell sokáig unszolnia. Közelebb inti és rámered.*
-Tudnunk kellene helyes, e az irány, amerre haladunk! Tessék, csak fogd a két tenyered közé, próbálj
~persze amennyire emberi agyad engedi~
a célra gondolni és dobd fel a levegőbe, ne túl magasra és engedd, hogy a lábad elé essen.
*Figyelmeztetően néz Tawinra, nehogy meg merje zavarni a műveletet és mohó tekintettel nézi a rúnakövek leestét. Ha a lovag feldobta őket a levegőbe lábától, mint szinte egy sorba esik le hátlappal lefelé, nyugati irányba a füves puszta felé, csak az utolsó két jel van megfordítva rajta a nyíl és a halál jelével. Elégedetten sóhajt fel és sötét tekintettel mosolyogva néz fel.*
-Úgy tűnik nem jutunk el a városig ember fiai. Arra a puszta felé vár minket, amivel szembe kell néznünk.
*Összeszedi a rúnákat a bőrzacskóba és szinte azonnal fel is pattan frissen szerzett lova hátára, majd vár, mert várnia kell, hogy a lovag induljon meg a sok, sok halál felé, aminek a gondolata megszépíti a napját már előre. Közel már a szerencséjük, majd Tawinra néz és nevetnie kell, úgyhogy gyorsan már irányba tereli gondolatait, nehogy még elárulja magát és megőrizze márvány kemény vonásait.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-08 07:23:35
Üzenet elküldve: 2014-10-08 07:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimodenhez//
*Láthatóan egyelőre beéri a nő magyarázatával. Megnyugtatja kétkedő önmagát, mély levegőt vesz és rábólint.*
-Legyen. Akkor hát együtt boldogulunk, ahogy tudunk.
*Állapítja meg bölcsen.*
-Bemutatkoztunk, mégsem tudom miként szólítsalak. Vagy mi a te történeted.
*Tereli másfelé a szót. Ha már társakká lettek, ne idegenként tegyék. Jobb megismerni a másikat.
Feláll, mikor a pihenésről esik szó, hisz ő sem keresett még pihenőhelyet magának. Szétnéz és a sátrakat szemeli ki.*
-Irány a sátor.
*Kijelentőmódban hangzik, igaz nem teljes bizonyossággal szól. Ezért pillant a nőstényre. Hozzászokott az egyedülléthez, ezért is szokott olykor a pacihoz beszélni. A magányt orvosolandó.*
-Szerezzünk ételt és szállást. Holnap új nap virrad.
*Veti fel ötletét, hiszen ha útra indulnak nem árt felkészülten és kipihenten tenni. A kérdés egyazon sátorban avagy csak egymás közelében hajtják majd álomra szemüket. Közben akár elmesélhet viszonzásul valamit életéből, ha társa is megtette.*
-Egykor erős nemzetség volt a miénk, az Acoma klán. De elorozták és lefejezték. *borús képet ölt arca, ahogy erről beszél. Látható, hogy szeretteit vesztette.* Csak nemrég tudtam meg, most a felbujtót keresem. *Itt ránéz Monoriára.*
-Vagy megbosszulom és visszaveszem, mi vér szerint enyém. Vagy hozzásegítem őt a felemás terve bevégzéshez.
*Tehát íme célja. Ha ezen is túlesnek, úgy lovát lenyergeli, leveti páncélját is éjjelre, kardját maga mellé, tőrét azért "párnája" alá dugja. Álmában megint Mestere jelenik meg, intelmei így újult erővel, élénken fognak élni őbenne.*
*Láthatóan egyelőre beéri a nő magyarázatával. Megnyugtatja kétkedő önmagát, mély levegőt vesz és rábólint.*
-Legyen. Akkor hát együtt boldogulunk, ahogy tudunk.
*Állapítja meg bölcsen.*
-Bemutatkoztunk, mégsem tudom miként szólítsalak. Vagy mi a te történeted.
*Tereli másfelé a szót. Ha már társakká lettek, ne idegenként tegyék. Jobb megismerni a másikat.
Feláll, mikor a pihenésről esik szó, hisz ő sem keresett még pihenőhelyet magának. Szétnéz és a sátrakat szemeli ki.*
-Irány a sátor.
*Kijelentőmódban hangzik, igaz nem teljes bizonyossággal szól. Ezért pillant a nőstényre. Hozzászokott az egyedülléthez, ezért is szokott olykor a pacihoz beszélni. A magányt orvosolandó.*
-Szerezzünk ételt és szállást. Holnap új nap virrad.
*Veti fel ötletét, hiszen ha útra indulnak nem árt felkészülten és kipihenten tenni. A kérdés egyazon sátorban avagy csak egymás közelében hajtják majd álomra szemüket. Közben akár elmesélhet viszonzásul valamit életéből, ha társa is megtette.*
-Egykor erős nemzetség volt a miénk, az Acoma klán. De elorozták és lefejezték. *borús képet ölt arca, ahogy erről beszél. Látható, hogy szeretteit vesztette.* Csak nemrég tudtam meg, most a felbujtót keresem. *Itt ránéz Monoriára.*
-Vagy megbosszulom és visszaveszem, mi vér szerint enyém. Vagy hozzásegítem őt a felemás terve bevégzéshez.
*Tehát íme célja. Ha ezen is túlesnek, úgy lovát lenyergeli, leveti páncélját is éjjelre, kardját maga mellé, tőrét azért "párnája" alá dugja. Álmában megint Mestere jelenik meg, intelmei így újult erővel, élénken fognak élni őbenne.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 23:25:04
Üzenet elküldve: 2014-10-07 23:25:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Acomahoz//
-Sajnos, mindent, azért én sem tudhatok, de sokat igen. Például, azt a nagy szerencse a küldetésed végén, az, amiről te sem tudod, de a legjobban segíti életedet. Higgy nekem, egész életemet a rúnák irányították és még sohasem bántam meg, hogy követtem őket. de, ha nem követtem… nos, akkor szerencsétlenül alakultak a dolgaim.
*Kicsit vár, mert reméli, hogy a harcos, ha már ennyire egybe vág az ő sorsával, nem tiltakozik és elindul, majd vele megkeresni a nyilas embert, akik sorsuknak kovácsa. Annyiszor bukkant fel rúnáiban és a nő és a sok halál. Azt gondolja, ha követi őt a harcos, ő is meg fog lepődni rajta, milyen gyorsan összeáll a kép és bontakozik ki a sors útja, ha most még homályos is.*
- Egy biztos egy ideig egy irányba vezetnek minket az istennők. Te is meglepődsz, milyen gyorsan lesz teendőd és hasznod mindebből. Minden értelmet nyer, ha követsz, a szavam adom rá.
*Megint csak elhallgatja, hogy neki kellene a lovagot követnie, de, amíg mellette van így is úgy is követi. A rúnák pedig, amik reggel, majd, az utat mutatják nála vannak, így jobb mégis, ha ő vezet. *
-Nos, későre jár, lassan éjjeli menedéket kellene keresni. Bár igaz ezen a vidéken én többnyire a szabadban hajtom álomra a fejemet.
*Kérdőn néz a sors által kijelölt új társára, vajon ő is így tesz, e. Akár mennyire nem szeretné, vele kell mennie, bárhogy is szokott aludni nem hagyhatja el egy percre sem, nem sokára a lovag aludni tér és ő nem messze tőle hajtja a fejét a térdére, hogy mély meditációba merülve várja a holnapi ébredést. Egy biztos nem gondolta volna, hogy a mai nap, így ér véget, egyáltalán nem.*
-Sajnos, mindent, azért én sem tudhatok, de sokat igen. Például, azt a nagy szerencse a küldetésed végén, az, amiről te sem tudod, de a legjobban segíti életedet. Higgy nekem, egész életemet a rúnák irányították és még sohasem bántam meg, hogy követtem őket. de, ha nem követtem… nos, akkor szerencsétlenül alakultak a dolgaim.
*Kicsit vár, mert reméli, hogy a harcos, ha már ennyire egybe vág az ő sorsával, nem tiltakozik és elindul, majd vele megkeresni a nyilas embert, akik sorsuknak kovácsa. Annyiszor bukkant fel rúnáiban és a nő és a sok halál. Azt gondolja, ha követi őt a harcos, ő is meg fog lepődni rajta, milyen gyorsan összeáll a kép és bontakozik ki a sors útja, ha most még homályos is.*
- Egy biztos egy ideig egy irányba vezetnek minket az istennők. Te is meglepődsz, milyen gyorsan lesz teendőd és hasznod mindebből. Minden értelmet nyer, ha követsz, a szavam adom rá.
*Megint csak elhallgatja, hogy neki kellene a lovagot követnie, de, amíg mellette van így is úgy is követi. A rúnák pedig, amik reggel, majd, az utat mutatják nála vannak, így jobb mégis, ha ő vezet. *
-Nos, későre jár, lassan éjjeli menedéket kellene keresni. Bár igaz ezen a vidéken én többnyire a szabadban hajtom álomra a fejemet.
*Kérdőn néz a sors által kijelölt új társára, vajon ő is így tesz, e. Akár mennyire nem szeretné, vele kell mennie, bárhogy is szokott aludni nem hagyhatja el egy percre sem, nem sokára a lovag aludni tér és ő nem messze tőle hajtja a fejét a térdére, hogy mély meditációba merülve várja a holnapi ébredést. Egy biztos nem gondolta volna, hogy a mai nap, így ér véget, egyáltalán nem.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 22:52:00
Üzenet elküldve: 2014-10-07 22:52:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimodenhez//
*Elég sok idő telik el, mire választ kap kérdésére. Addig is azonban vélhetően van ideje fürkészni a másik arcát, az esetleges változásokat rajta. De többször nem teszi fel a kérdését, türelemmel viseltetik. És figyelme töretlen.*
-A célom?
*Csöndesen, alig hallhatóan mondja maga elé ezt, fejét is kissé lehajtja közben, míg magában kérdések egész árjával küzd.*
~Szövetséges? Honnan tud rólam? Belém lát?~
*És effélék kusza összevisszaságban. Több időre van szüksége, le kell ülepedjen a meglepetésnek. Soha nem gondolta volna, hogy ekképp alakul. Felszegi fejét, egyenesen Monoriára néz.*
-Isteni jel.
*Hisz ő mondta korábban, hogy újabb összetalálkozásuk, jel vala. Bár nem mondja ki, de szeméből kiolvasható izgalma és a hit tüze. Szinte kiáltja, hogy "Erre vártam!"
Ám mivel a nőstény újfent rúnáival babrál kicsit türtőzteti magát és csöndben marad, úgy figyeli tovább ügyködését. Ő ugyan magától nem fejtené meg rendeződésükből a jövőt, de arra itt van a nő. És a jóslat, nos hízelgő. Mosolyra húzódik tőle szája és felcsillan tekintete. Habár ő is segítő(ke)t keres, és nem érti a fordított felállást. Kis idő múltán megszólal.*
-Elárulhatom, minden szó, mit mondottál, egybevág életem történetével.
*Itt kicsi szünetet tart, csak eztán folytatja.*
-Csak épp én is segítőket keresek, nem értem ebből én hogyan profitálhatnék célom érdekében?
*Aggályait hát kimondta. Most hát kis idő kell, hogy emésztgesse a hallottakat. Azt persze nem tudja, hogy a sötételf sem épp könnyen fogadja a sors által neki szánt ideiglenes társat, azaz őt.*
*Elég sok idő telik el, mire választ kap kérdésére. Addig is azonban vélhetően van ideje fürkészni a másik arcát, az esetleges változásokat rajta. De többször nem teszi fel a kérdését, türelemmel viseltetik. És figyelme töretlen.*
-A célom?
*Csöndesen, alig hallhatóan mondja maga elé ezt, fejét is kissé lehajtja közben, míg magában kérdések egész árjával küzd.*
~Szövetséges? Honnan tud rólam? Belém lát?~
*És effélék kusza összevisszaságban. Több időre van szüksége, le kell ülepedjen a meglepetésnek. Soha nem gondolta volna, hogy ekképp alakul. Felszegi fejét, egyenesen Monoriára néz.*
-Isteni jel.
*Hisz ő mondta korábban, hogy újabb összetalálkozásuk, jel vala. Bár nem mondja ki, de szeméből kiolvasható izgalma és a hit tüze. Szinte kiáltja, hogy "Erre vártam!"
Ám mivel a nőstény újfent rúnáival babrál kicsit türtőzteti magát és csöndben marad, úgy figyeli tovább ügyködését. Ő ugyan magától nem fejtené meg rendeződésükből a jövőt, de arra itt van a nő. És a jóslat, nos hízelgő. Mosolyra húzódik tőle szája és felcsillan tekintete. Habár ő is segítő(ke)t keres, és nem érti a fordított felállást. Kis idő múltán megszólal.*
-Elárulhatom, minden szó, mit mondottál, egybevág életem történetével.
*Itt kicsi szünetet tart, csak eztán folytatja.*
-Csak épp én is segítőket keresek, nem értem ebből én hogyan profitálhatnék célom érdekében?
*Aggályait hát kimondta. Most hát kis idő kell, hogy emésztgesse a hallottakat. Azt persze nem tudja, hogy a sötételf sem épp könnyen fogadja a sors által neki szánt ideiglenes társat, azaz őt.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 22:28:09
Üzenet elküldve: 2014-10-07 22:28:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Acomahoz//
*Ezt most nem tudja egyből értelmezni. Persze be kell vallania, ez nem teljesen igaz, tudja csak nem akarja. A mágián túli erő, azt akarja, hogy a fiatal ember ficsúrt kövesse! Pont ő, aki fenségesen és mindig egyedül járja, útját? Roppant kellemetlen.*
~Ki lehet ez a ficsúr? Bah... , ha nem akarok ujjat húzni a Sors Istennőjével, akkor le kell gyűrnöm ezt a viszolygást és ki kell derítenem ki ő és miért kell követnem. Addig is valami magyarázatra lesz szükségem, pedig inkább azt kívánom, bárcsak tőrömre lenne. Na nézzük mit is mond neki a rúna...~
-Nos, úgy tűnik a szerencse rád mosolyog. Nemsokára erős szövetségest kapsz magad mellé, akinek az oldalán megleled a célt, amit annyira keresel.
*Egyelőre nem fog további magyarázatba, mert feltámad benne a kíváncsiság vajon mit mond még a rúna és a szövetség jelét a a földre teszi középre, majd a többi rúnát összegyűjti és kiválasztja belőlük, ami a harcost és őt jelezte és azokat visszateszi a bőrzacskóba a többit, halkan igét mormolva a két markába fogva viszi a rúna fölé, majd elejti. Az összes rúna a lába elé esik a szövetség jele mellé csak három. A nyíl, a halál jele és a jó szerencséé. Ismét meglepetten mosolyog a harcos felé.*
-Lám, lám, lám, ha velem tartasz, találkozni fogunk egy nyilas emberrel, akinek segítenünk kell a küldetésében, amit halál kísér, majd. Méghozzá jogos halál, sok halál. Ha kiveszed a küzdelemből a részed szerencséd nagyobb lesz, mint azt elképzelni tudnád.
*Azt elhallgatja, hogy neki viszont nincs más választása, hogy a harcossal tartson egy ideig, akár hová is menjen, különben a sors rá halált mér. Minden, amit neki mondott igaz. Ezt olvasta ki a rúna kövekből. Feszélyezve érzi magát, mert így vagy úgy, de csapdába került. Nem hagyhatja el az ember ivadékot, amíg a rúnák fel nem oldják. Magában szitkozódik, de kívül teljesen nyugodtan várja mit szól a sorsához az ifjú.*
*Ezt most nem tudja egyből értelmezni. Persze be kell vallania, ez nem teljesen igaz, tudja csak nem akarja. A mágián túli erő, azt akarja, hogy a fiatal ember ficsúrt kövesse! Pont ő, aki fenségesen és mindig egyedül járja, útját? Roppant kellemetlen.*
~Ki lehet ez a ficsúr? Bah... , ha nem akarok ujjat húzni a Sors Istennőjével, akkor le kell gyűrnöm ezt a viszolygást és ki kell derítenem ki ő és miért kell követnem. Addig is valami magyarázatra lesz szükségem, pedig inkább azt kívánom, bárcsak tőrömre lenne. Na nézzük mit is mond neki a rúna...~
-Nos, úgy tűnik a szerencse rád mosolyog. Nemsokára erős szövetségest kapsz magad mellé, akinek az oldalán megleled a célt, amit annyira keresel.
*Egyelőre nem fog további magyarázatba, mert feltámad benne a kíváncsiság vajon mit mond még a rúna és a szövetség jelét a a földre teszi középre, majd a többi rúnát összegyűjti és kiválasztja belőlük, ami a harcost és őt jelezte és azokat visszateszi a bőrzacskóba a többit, halkan igét mormolva a két markába fogva viszi a rúna fölé, majd elejti. Az összes rúna a lába elé esik a szövetség jele mellé csak három. A nyíl, a halál jele és a jó szerencséé. Ismét meglepetten mosolyog a harcos felé.*
-Lám, lám, lám, ha velem tartasz, találkozni fogunk egy nyilas emberrel, akinek segítenünk kell a küldetésében, amit halál kísér, majd. Méghozzá jogos halál, sok halál. Ha kiveszed a küzdelemből a részed szerencséd nagyobb lesz, mint azt elképzelni tudnád.
*Azt elhallgatja, hogy neki viszont nincs más választása, hogy a harcossal tartson egy ideig, akár hová is menjen, különben a sors rá halált mér. Minden, amit neki mondott igaz. Ezt olvasta ki a rúna kövekből. Feszélyezve érzi magát, mert így vagy úgy, de csapdába került. Nem hagyhatja el az ember ivadékot, amíg a rúnák fel nem oldják. Magában szitkozódik, de kívül teljesen nyugodtan várja mit szól a sorsához az ifjú.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:59:25
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimodenhez//
*Most a nőn van a sor, az ő "tudása" megadja majd a választ, mit keres. Hiszen eleddig hiába szelte át széltében és hosszában az ismert világot, nem lelte célját. Vagyis inkább nem lelte a módját és az utat céljához. Ha tudná mit jelent a sötét lelkű szukának az őt jelző rúna, talán igazat adna neki. Jóból merít. Hajdanán legalábbis biztosan. Ha pedig csak sejtené is mire vár már-már szinte kéjes élvezettel újdonsült társa, nos meglehet másként állnának a dolgok. De a tőrre adott választ elfogadja, úgy fest beveszi gyomra.*
-Igaz.
*Biccent még mindig várakozással teljes feszültségben. Csak mikor a mélységi vére buggyan ujjából akkor látszik megnyugodni. Eztán már szinte megbabonázva követi mozdulatait, olykor bólint is, jelezvén érti. Majd minden figyelme a bőrerszényből előkerülő többi rúnáé lesz. Felrepülnek, leesnek, számára értelmezhetetlen és hihetetlen formációba rendeződve. Kicsit hátrahőköl elismerése jeléül. Nem gondolta volna, hogy valós lehet ez a jóslás. Legalábbis nem igazán hitt benne. Most pedig mégis valami természetfölötti dolog részesévé válik. Újra előrébb hajol, még inkább, mint annak előtte. Így koncentrál, mit is rejthet a kettejüket összekötő kő. A tőr már-már mellékes, a "hókuszpókusz" kellőképpen elvonja figyelmét róla, ahogy használójának kezéről is, mely most ráfog markolatára. Mint holmi gyanútlan barom hajtja fejét böllérje előtt.
Felfedése után nem kap azonnal választ, csupán sokkolt vagy megnémult jósnőt lát maga előtt, ki őt nézi döbbenten. Ezért arcáról újra a rúnára, onnan vissza Monoriára néz kérdőn.*
-És ez?
*Kérdez végül, noha azért jelentésére biztos maga is rájönne, csak épp nem most.*
*Most a nőn van a sor, az ő "tudása" megadja majd a választ, mit keres. Hiszen eleddig hiába szelte át széltében és hosszában az ismert világot, nem lelte célját. Vagyis inkább nem lelte a módját és az utat céljához. Ha tudná mit jelent a sötét lelkű szukának az őt jelző rúna, talán igazat adna neki. Jóból merít. Hajdanán legalábbis biztosan. Ha pedig csak sejtené is mire vár már-már szinte kéjes élvezettel újdonsült társa, nos meglehet másként állnának a dolgok. De a tőrre adott választ elfogadja, úgy fest beveszi gyomra.*
-Igaz.
*Biccent még mindig várakozással teljes feszültségben. Csak mikor a mélységi vére buggyan ujjából akkor látszik megnyugodni. Eztán már szinte megbabonázva követi mozdulatait, olykor bólint is, jelezvén érti. Majd minden figyelme a bőrerszényből előkerülő többi rúnáé lesz. Felrepülnek, leesnek, számára értelmezhetetlen és hihetetlen formációba rendeződve. Kicsit hátrahőköl elismerése jeléül. Nem gondolta volna, hogy valós lehet ez a jóslás. Legalábbis nem igazán hitt benne. Most pedig mégis valami természetfölötti dolog részesévé válik. Újra előrébb hajol, még inkább, mint annak előtte. Így koncentrál, mit is rejthet a kettejüket összekötő kő. A tőr már-már mellékes, a "hókuszpókusz" kellőképpen elvonja figyelmét róla, ahogy használójának kezéről is, mely most ráfog markolatára. Mint holmi gyanútlan barom hajtja fejét böllérje előtt.
Felfedése után nem kap azonnal választ, csupán sokkolt vagy megnémult jósnőt lát maga előtt, ki őt nézi döbbenten. Ezért arcáról újra a rúnára, onnan vissza Monoriára néz kérdőn.*
-És ez?
*Kérdez végül, noha azért jelentésére biztos maga is rájönne, csak épp nem most.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:33:39
Üzenet elküldve: 2014-10-07 21:33:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Acomahoz//
*Mikor meglátja a jelet nem lepődik meg túlságosan. Nem várta, hogy a rúna mágust, vagy bölcset, vagy papot jelezzen, sőt azt sem, hogy a sötétséget. Ez az erő a jóból merít. Ha nem akarná annyira elrejteni gondolatait, most elhúzná a száját, de így merev marad, mikor átveszi a rúnát.*
-A harcos jele. Ez jelez téged.
*Amikor harcos a tőr után érdeklődik, erre szélesen elmosolyodik. Még nem tudja használnia kell, e vagy sem, ezért némi gúnnyal a hangjában szólal meg, hogy elterelje a figyelmet veszélyes gondolatairól, amit a harcos elővigyázatossága, megsúgott neki.*
-Oh, ez a tőr? Csak nem félsz tőle? Egy tőrtől nincs, mit félni emberek fia, legfeljebb a kéztől, amelyik tartja.
*Kicsit sziszegve felnevet, majd fogja és a tőrt kiveszi az öléből, majd vékony sebet ejt az ujján, amiből kibuggyan a vér, megkeresi az üres rúna követ és nekinyomja ujját, amin egy véres ujjlenyomat lesz látható.*
-Ez vagyok én.
*Magyarázza egyszerűen, majd leteszi a tőrt és két kezébe fogja az összes rúnát, majd feldobja a levegőbe. A rúna kövek egyáltalán nem természetes helyzetben, majdnem szabályos körben esnek le, a harcos jele középre esik és az ő véres lenyomata, pedig közvetlenül mellé, majd az utolsó rúna keresztben pont a tetejükre átfedve azt, de csak a hátlapja látszik. Lassan lehajol és felemeli a most még nem látható követ és némi izgalommal fordítja meg, közben megmarkolja a tőrt erősebben, ha használnia kellene, de mikor meglátja a rúna jelét enged a tőr szorításán és döbbenettel néz a mellette lévőre. A rúnán két kéz látható, melyet egy inda köt össze.*
~A szövetség...?~
*Döbbenten mered a harcosra és a tőrt visszateszi az ölébe megpihenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.07 22:27:55, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Mikor meglátja a jelet nem lepődik meg túlságosan. Nem várta, hogy a rúna mágust, vagy bölcset, vagy papot jelezzen, sőt azt sem, hogy a sötétséget. Ez az erő a jóból merít. Ha nem akarná annyira elrejteni gondolatait, most elhúzná a száját, de így merev marad, mikor átveszi a rúnát.*
-A harcos jele. Ez jelez téged.
*Amikor harcos a tőr után érdeklődik, erre szélesen elmosolyodik. Még nem tudja használnia kell, e vagy sem, ezért némi gúnnyal a hangjában szólal meg, hogy elterelje a figyelmet veszélyes gondolatairól, amit a harcos elővigyázatossága, megsúgott neki.*
-Oh, ez a tőr? Csak nem félsz tőle? Egy tőrtől nincs, mit félni emberek fia, legfeljebb a kéztől, amelyik tartja.
*Kicsit sziszegve felnevet, majd fogja és a tőrt kiveszi az öléből, majd vékony sebet ejt az ujján, amiből kibuggyan a vér, megkeresi az üres rúna követ és nekinyomja ujját, amin egy véres ujjlenyomat lesz látható.*
-Ez vagyok én.
*Magyarázza egyszerűen, majd leteszi a tőrt és két kezébe fogja az összes rúnát, majd feldobja a levegőbe. A rúna kövek egyáltalán nem természetes helyzetben, majdnem szabályos körben esnek le, a harcos jele középre esik és az ő véres lenyomata, pedig közvetlenül mellé, majd az utolsó rúna keresztben pont a tetejükre átfedve azt, de csak a hátlapja látszik. Lassan lehajol és felemeli a most még nem látható követ és némi izgalommal fordítja meg, közben megmarkolja a tőrt erősebben, ha használnia kellene, de mikor meglátja a rúna jelét enged a tőr szorításán és döbbenettel néz a mellette lévőre. A rúnán két kéz látható, melyet egy inda köt össze.*
~A szövetség...?~
*Döbbenten mered a harcosra és a tőrt visszateszi az ölébe megpihenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.07 22:27:55, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 18:10:50
Üzenet elküldve: 2014-10-07 18:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nimodenhez//
*Válaszára mintha örvényleni kezdene a sötét a nőstény szemében. Némiképp furcsállja ezt, és amúgy is van egy amolyan egészséges óvatosság benne, hát nem igazán győzi meg szavainak kedvességével. Legalábbis nem 100%-ig.*
~Mire kell az a tőr?~
*Rebben tekintete minduntalan a fegyverre. Közben azért baljával elindul, hogy a felkínált bőrzacskóba nyúljon. Ám mégsem fejezi be a mozdulatot, mert nem hagyja nyugodni a kétely. Inkább kérdez, és persze a tőrről, mi most is "mezítelenül" pihen a nőstény ölében.*
-És mihez kell az?
*Biccent a pengére, de végig a másik szemén tartja tekintetét és olvasni próbál benne. Nos akárhogy is, de valószínűsíthetően előbb -utóbb csak kihúzza azt a rúnát.*
~Hideg, már-már túlvilági.~
*Döbbenten tapintja. Előbb maga felé fordítja, hogy ő pillanthasson rá. Így fedezi fel a napot és kardot is. Majd előzékenyen nyújtja át a sötételfnek, hogy végre kiderüljön vajon őszerinte mit is jelent. Ha a tőr maradt ölben eddig, úgy mindenképp szabad jobbját és idegzetét készíti, hogy alkalomadtán minél előbb cselekedhessék.*
*Válaszára mintha örvényleni kezdene a sötét a nőstény szemében. Némiképp furcsállja ezt, és amúgy is van egy amolyan egészséges óvatosság benne, hát nem igazán győzi meg szavainak kedvességével. Legalábbis nem 100%-ig.*
~Mire kell az a tőr?~
*Rebben tekintete minduntalan a fegyverre. Közben azért baljával elindul, hogy a felkínált bőrzacskóba nyúljon. Ám mégsem fejezi be a mozdulatot, mert nem hagyja nyugodni a kétely. Inkább kérdez, és persze a tőrről, mi most is "mezítelenül" pihen a nőstény ölében.*
-És mihez kell az?
*Biccent a pengére, de végig a másik szemén tartja tekintetét és olvasni próbál benne. Nos akárhogy is, de valószínűsíthetően előbb -utóbb csak kihúzza azt a rúnát.*
~Hideg, már-már túlvilági.~
*Döbbenten tapintja. Előbb maga felé fordítja, hogy ő pillanthasson rá. Így fedezi fel a napot és kardot is. Majd előzékenyen nyújtja át a sötételfnek, hogy végre kiderüljön vajon őszerinte mit is jelent. Ha a tőr maradt ölben eddig, úgy mindenképp szabad jobbját és idegzetét készíti, hogy alkalomadtán minél előbb cselekedhessék.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-07 07:13:32
Üzenet elküldve: 2014-10-07 07:13:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Acomahoz//
*Gonoszan villan a szeme, na nem mintha előre tudná, mit mondanak, majd a rúnák a fiatalembernek, csak éppen eszébe jut, ha azt mutatják, hogy a halála, meghozza a szerencséjét, vagy fokozza az erejét, már át is vágta a torkát. Ez olyan szórakoztató gondolat a számára, hogy, majdnem elengedi a fogai közül, kitörni nevetést. A végén mégis csak urrá lesz jó kedvén és komoly hangon szólal meg.*
-Bátor dolog. Akkor koncentrálj, amennyire tőled telik és tessék húzzd ki belőle a rúnát, ami, majd téged jelez, aztán megkérdezzük a többit is mi a sorsod, vagy... a sorsunk. Ki tudja, igaz?
*Tőrét leteszi az ölébe és felé nyújta a bőrzacskót a rúnakövekkel, hogy kivehessen belőle egyet. Közben le sem veszi róla a szemét. Azt méregeti a sisakból mennyi látszik ki és ha sors kereke, úgy fordul hol lenne a legalkalmasabb átadni a tőrt a címzetnek. Ha Acoma nem gondolta meg magát és belenyúl a zacskóba a köveket hidegnek érzi, ha kihúzza, a rúnakövön egy nap és egy kard látható.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.07 07:15:59
*Gonoszan villan a szeme, na nem mintha előre tudná, mit mondanak, majd a rúnák a fiatalembernek, csak éppen eszébe jut, ha azt mutatják, hogy a halála, meghozza a szerencséjét, vagy fokozza az erejét, már át is vágta a torkát. Ez olyan szórakoztató gondolat a számára, hogy, majdnem elengedi a fogai közül, kitörni nevetést. A végén mégis csak urrá lesz jó kedvén és komoly hangon szólal meg.*
-Bátor dolog. Akkor koncentrálj, amennyire tőled telik és tessék húzzd ki belőle a rúnát, ami, majd téged jelez, aztán megkérdezzük a többit is mi a sorsod, vagy... a sorsunk. Ki tudja, igaz?
*Tőrét leteszi az ölébe és felé nyújta a bőrzacskót a rúnakövekkel, hogy kivehessen belőle egyet. Közben le sem veszi róla a szemét. Azt méregeti a sisakból mennyi látszik ki és ha sors kereke, úgy fordul hol lenne a legalkalmasabb átadni a tőrt a címzetnek. Ha Acoma nem gondolta meg magát és belenyúl a zacskóba a köveket hidegnek érzi, ha kihúzza, a rúnakövön egy nap és egy kard látható.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.07 07:15:59
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-06 21:02:50
Üzenet elküldve: 2014-10-06 21:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Monoria Nimoden//
*Mivel a nő lassan reagál, nem számít támadásra. Ettől még igenis tőle telhetően figyeli mozdulatait, mert sosem lehet tudni. A jelek talán neki is épp hasonló értelmezést nyertek, és emiatt merészelte meglépni eme nem mindennapos tettet. Most pedig furán állja a méricskélő pillantásokat és nem igazán tudja hova tegye őket.*
-Meglehet.
*Hagyja rá egy pillanatig. Hagy fejezze csak be mondandóját. És csak eztán veszi át a szót.*
-De oka lehet, hogy minduntalan egyfelé sodródunk. A múlt éjjel tértél be, majd távoztál. Ahogy én is kilovagoltam, de valami, sors vagy isteni gondviselés újra ide vetett.
*Ezzel meg is magyarázza részéről a viszontlátás "örömét". A fáradtságra csak int, foglaljon bátran helyet, maga is megfáradt vándor kinézetét kelti. Nem is csodálja, hogy újfent értő és sötét szemek kereszttüzébe kerül. Maga is alaposan meghányta -vetette a dolgot, és kifigyelte a nőstényt, amennyire csak tehetségéből tellett. De kérdése kizökkenti és meglepi. Egy pillanatra látszik arcán. Merthogy az szabadon látható, noha fejét fedi sodronyingének csuklyája és orrvédős sisakja. Amolyan lovagforma ő, csak könnyebb kivitelben. Piszkosfehér köpenye alól egész karját fedő láncszemek védik, oldalán hosszúkard és hosszútőr fegyvere. Biccentéssel nyugtázza és foglal helyet az invitálásra.*
-Sok mindent nem próbáltam még. És mindent el kell kezdeni egyszer.
*Válaszolja kíváncsian figyelve mint veszi elő a rúnákat a másik. Ellenben a tőr elővételére megugrik szemöldöke, még jó, hogy nem látszik. De talán ajkának rándulása jelzi helyette elbizonytalanodását. De hamar úrrá lesz rajta, és csak azért is belefog.*
-Ha már idáig elmerészkedtem.
*Biccent. És csak reméli, hogy a felsőbb erő most nem vezeti tévútra. Eközben hátasa mellette ácsorog, kantárját már rég elengedte az ifjú.*
*Mivel a nő lassan reagál, nem számít támadásra. Ettől még igenis tőle telhetően figyeli mozdulatait, mert sosem lehet tudni. A jelek talán neki is épp hasonló értelmezést nyertek, és emiatt merészelte meglépni eme nem mindennapos tettet. Most pedig furán állja a méricskélő pillantásokat és nem igazán tudja hova tegye őket.*
-Meglehet.
*Hagyja rá egy pillanatig. Hagy fejezze csak be mondandóját. És csak eztán veszi át a szót.*
-De oka lehet, hogy minduntalan egyfelé sodródunk. A múlt éjjel tértél be, majd távoztál. Ahogy én is kilovagoltam, de valami, sors vagy isteni gondviselés újra ide vetett.
*Ezzel meg is magyarázza részéről a viszontlátás "örömét". A fáradtságra csak int, foglaljon bátran helyet, maga is megfáradt vándor kinézetét kelti. Nem is csodálja, hogy újfent értő és sötét szemek kereszttüzébe kerül. Maga is alaposan meghányta -vetette a dolgot, és kifigyelte a nőstényt, amennyire csak tehetségéből tellett. De kérdése kizökkenti és meglepi. Egy pillanatra látszik arcán. Merthogy az szabadon látható, noha fejét fedi sodronyingének csuklyája és orrvédős sisakja. Amolyan lovagforma ő, csak könnyebb kivitelben. Piszkosfehér köpenye alól egész karját fedő láncszemek védik, oldalán hosszúkard és hosszútőr fegyvere. Biccentéssel nyugtázza és foglal helyet az invitálásra.*
-Sok mindent nem próbáltam még. És mindent el kell kezdeni egyszer.
*Válaszolja kíváncsian figyelve mint veszi elő a rúnákat a másik. Ellenben a tőr elővételére megugrik szemöldöke, még jó, hogy nem látszik. De talán ajkának rándulása jelzi helyette elbizonytalanodását. De hamar úrrá lesz rajta, és csak azért is belefog.*
-Ha már idáig elmerészkedtem.
*Biccent. És csak reméli, hogy a felsőbb erő most nem vezeti tévútra. Eközben hátasa mellette ácsorog, kantárját már rég elengedte az ifjú.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:47:20
Üzenet elküldve: 2014-10-06 19:47:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ron'Anchor Acoma//
*Eleinte nem is akar hinni éles elf füleinek, de tényleg meg merte valaki szólítani. Lassan és kimérten fordul meg a harcos felé.*
~Botor fiatal harcos. Ő lenne az, akinek kereszteznie kellett utamat, a szerencsehozó? Aligha, de, ha már a sors az utamba terelte, lássuk miért is?~
*Szeme kutatja, de az előtte álló fiatalemberen nincs íj, sehol sem látja a jelet, amit keres, nő meg még, úgy sincs az oldalán. Szélesen terül el hideg mosolya.*
-Véletlen? Olyan nem létezik ifjú ember ivadék. Igen, ha te mondod újra találkoztunk, bár meg kell adni, az elsőre nem igazán emlékszem. A név, amelynek viselője, vagyok Monoria Nimoden.
*Odáig nem menne el, hogy örül a találkozásnak, valójában nem, de, ha a rúnák az útjába sodorták az idegent, akkor annak csak meg van az oka. Vajon hogyan lehet a hasznára?*
-Ugye, nem bánod, ha kissé megpihenek, hosszú volt az út és én régóta koptatom a cipőmet.
*Keres egy alkalmas ülőhelyet, a közelben. Mellettük a sors nagyhatalmú Istennőjének hála egy pad van. Gyorsan leül és kinyújtóztatja lábait. Kíváncsian szemléli az új ismerőst. Régóta nem állt szóba senkivel, a kapu őrökön kívül és ez most kétségtelenül szórakoztató, helyzetnek ígérkezik. Az illetőt egy pillanat alatt mérte végig az előbb, nem találta veszélyesnek. Végigméri még egyszer, majd gonosz mosolyra húzódik a szája.*
- Megjósolták, már valaha a jövődet Ron-Anchor?
Ha nem akkor szívesen tennék egy próbát.
*Int fejével, hogy leülhet mellé, ha akar és előveszi bőrzacskójából a rúna köveket és a tőrét is előhúzza.*
-Kérdés van e átorságod szembenézni sorsal? Lehet olyat mutat, majd, amit jobb lett volna nem tudni.
*A kérdés kihívóan hangzik és kíáncsi, vajon az ifjú elé merész és ostoba, e, hogy megkérdezze rúnáit a jövőről?*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 19:52:34
*Eleinte nem is akar hinni éles elf füleinek, de tényleg meg merte valaki szólítani. Lassan és kimérten fordul meg a harcos felé.*
~Botor fiatal harcos. Ő lenne az, akinek kereszteznie kellett utamat, a szerencsehozó? Aligha, de, ha már a sors az utamba terelte, lássuk miért is?~
*Szeme kutatja, de az előtte álló fiatalemberen nincs íj, sehol sem látja a jelet, amit keres, nő meg még, úgy sincs az oldalán. Szélesen terül el hideg mosolya.*
-Véletlen? Olyan nem létezik ifjú ember ivadék. Igen, ha te mondod újra találkoztunk, bár meg kell adni, az elsőre nem igazán emlékszem. A név, amelynek viselője, vagyok Monoria Nimoden.
*Odáig nem menne el, hogy örül a találkozásnak, valójában nem, de, ha a rúnák az útjába sodorták az idegent, akkor annak csak meg van az oka. Vajon hogyan lehet a hasznára?*
-Ugye, nem bánod, ha kissé megpihenek, hosszú volt az út és én régóta koptatom a cipőmet.
*Keres egy alkalmas ülőhelyet, a közelben. Mellettük a sors nagyhatalmú Istennőjének hála egy pad van. Gyorsan leül és kinyújtóztatja lábait. Kíváncsian szemléli az új ismerőst. Régóta nem állt szóba senkivel, a kapu őrökön kívül és ez most kétségtelenül szórakoztató, helyzetnek ígérkezik. Az illetőt egy pillanat alatt mérte végig az előbb, nem találta veszélyesnek. Végigméri még egyszer, majd gonosz mosolyra húzódik a szája.*
- Megjósolták, már valaha a jövődet Ron-Anchor?
Ha nem akkor szívesen tennék egy próbát.
*Int fejével, hogy leülhet mellé, ha akar és előveszi bőrzacskójából a rúna köveket és a tőrét is előhúzza.*
-Kérdés van e átorságod szembenézni sorsal? Lehet olyat mutat, majd, amit jobb lett volna nem tudni.
*A kérdés kihívóan hangzik és kíáncsi, vajon az ifjú elé merész és ostoba, e, hogy megkérdezze rúnáit a jövőről?*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 19:52:34
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835