*Ha gyalog tette volna meg a teljes utat a torony és a pihenő közt, akkor több órába is beletelhetett volna, míg odaér. Ám így, hogy az útnak a nagy részét száguldó lóháton tette meg, alig egy negyed órán belül végre meg is érkeznek. Az első napsugarak még csak most kezdenek felbukkanni a távolban, persze az erdőben már akadt annyi fény, hogy ne teljes sötétben kelljen tapogatóznia. Érzi magán, érzi egész testén, hogy nem aludt egy apró percet sem éjjel. Bár nem akarnak lecsukódni szemei, de gondolata csak egy kényelmes, puha ágy után áhítozik.
A bejáratot elérve biccent az őröknek, ahol a páros le is lassít, s első célpontnak a Vörös azt a vándorbagázst jelöli meg, akik általában ott szoktak lenni a főtéren. Ez most sincs másképp, s a társaság egy kis fele kissé kótyagos ábrázattal főzi éppen a reggelit, mely krumpliból, vízből, s pár erősebb fűszerből áll.
Mordachnak nem célja hozzájuk csapódni több időre, ám lassan már szokássá válik, hogy meghívják egy tál ételre vagy italra, melyet a Vörös nagyon nehezen utasít vissza.*
- Á, Mordach, cimbora, de rég láttunk! Gyere közénk és mesélj, mi történt veled mostanság!
*A férfi már szed is elő egy tálat, s mer egy jó nagy kanállal a Vörösnek, aki egy kis színpadias hezitálás után végül leszáll a lóról, s elveszi a tálat. Természetesen az állat sem marad étlen, hiszen az egyik nem messze játszó gyermek egy répát dug a szájába. Eközben Mordach letelepedik a társasághoz, elvesz egy pokrócot, azt magára teríti, s elkezdi lassan kortyolni a krumplis valamit, majd mesélni kezd.*
- Miután elváltunk, utána nem sokkal egy troll támadt a pihenőre, nem hallottatok róla?
- De igen, valamit rebesgettek az őrök. *válaszolja az egyik*
- Na már most, egyik társammal szinte tökéletes csapatmunkával legyőztük. Ezután utam visszavezetett Artheniorba, majd megint a puszta felé vettem az irányt, ugyanis egy összejövetelre tartottam, ami nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztük. Ám, ez hosszú történet, a lényeg, hogy találtunk egy remek kis tornyot, mely a klánunknak tökéletes helye lehetne.
*Még egy ideig mesél, kérdezgetik, az étel is elfogy közben, Mordach pedig szép lassan odébb is áll. Nem szeretne náluk időzni túl sokat, főleg mert megtudta, hogy hamarosan megindulnak a reggeli vadászatra. Így hát miután elköszönt tőlük a szentély felé veszi az irányt.*