Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:44:32
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:44:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//M&M's//
*Taitost nem érdekli annyira Kriyon magánélete, főleg, mert nem akarja mehosztani a Zöldfülűvel. Így a Szentélyben mestere utasítása szerint tesz, és megköszöni a segítséget, de hát idejük véges, menni kell, bármi lesz. Szerencsére semmit nem kell fölpakolni a két lovon kívül. És a sötét ellenére talán már a mezőn tölthetik az éjszakát. Éppen ezért vághatnak át most a főtéren a ragyogó csillagok alatt.*
-Szép kis este, jó is volt.
*Jegyzi meg Taitos, és reméli, hogy Kriyon is szerez lovat, mert ha nem, akkor bizony lassú menet lesz.*
-Holnap, ha a városban járunk kerítek majd pár épkézláb embert a bátyádnak.
*Néz Isuriira. Nem feltétlen szükséges ez, de mesteri terve nem vesz igénybe sok időt.*
-És talán mágusok is a "horogra" akadnak. Majd kirakok plakátokat. Láttam, hogy szervezésnek, nomeg énekesnek híján van Amon hegye, majd odajönnek szépen, és Kagan mustra alá veti őket. A tanulni vágyókat meg majd te.
*Magyarázza buzgóságában, de hát ő ilyen.*
*Taitost nem érdekli annyira Kriyon magánélete, főleg, mert nem akarja mehosztani a Zöldfülűvel. Így a Szentélyben mestere utasítása szerint tesz, és megköszöni a segítséget, de hát idejük véges, menni kell, bármi lesz. Szerencsére semmit nem kell fölpakolni a két lovon kívül. És a sötét ellenére talán már a mezőn tölthetik az éjszakát. Éppen ezért vághatnak át most a főtéren a ragyogó csillagok alatt.*
-Szép kis este, jó is volt.
*Jegyzi meg Taitos, és reméli, hogy Kriyon is szerez lovat, mert ha nem, akkor bizony lassú menet lesz.*
-Holnap, ha a városban járunk kerítek majd pár épkézláb embert a bátyádnak.
*Néz Isuriira. Nem feltétlen szükséges ez, de mesteri terve nem vesz igénybe sok időt.*
-És talán mágusok is a "horogra" akadnak. Majd kirakok plakátokat. Láttam, hogy szervezésnek, nomeg énekesnek híján van Amon hegye, majd odajönnek szépen, és Kagan mustra alá veti őket. A tanulni vágyókat meg majd te.
*Magyarázza buzgóságában, de hát ő ilyen.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:28:58
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Csibész és az átejtett Mágus //
*Taitos végül mindegy hogy történik, a szentélybe megy. Csibész pedig ott marad a főtéren, és tépelődik azon, mitévő legyen. Igazság szerint a Csibészség jó dolog, ezzel viccelni, húzni másokat, esetleg pénzüktől megszabadítani szintén. Ez mind játék, ügyeskedés. De az, hogy másik sátrában... az már nem játék. Izgalom, de más fajta, olyan, ami vonzza és taszítja egyszerre. Percekig áll csak a főtéren, ahogy magában tépelődik, mitévő legyen. Egy lovasszekér indul útnak, így estefelé, mivel ilyenkor a hőmérséklet már kellőképpen elviselhető. Gondol egyet hirtelen, és felkéreckedik. Pár perc múlva már útban van Arthenior felé.*
*Taitos végül mindegy hogy történik, a szentélybe megy. Csibész pedig ott marad a főtéren, és tépelődik azon, mitévő legyen. Igazság szerint a Csibészség jó dolog, ezzel viccelni, húzni másokat, esetleg pénzüktől megszabadítani szintén. Ez mind játék, ügyeskedés. De az, hogy másik sátrában... az már nem játék. Izgalom, de más fajta, olyan, ami vonzza és taszítja egyszerre. Percekig áll csak a főtéren, ahogy magában tépelődik, mitévő legyen. Egy lovasszekér indul útnak, így estefelé, mivel ilyenkor a hőmérséklet már kellőképpen elviselhető. Gondol egyet hirtelen, és felkéreckedik. Pár perc múlva már útban van Arthenior felé.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-16 07:26:21
Üzenet elküldve: 2015-08-16 07:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*A lovag acélszürke szeme ugyanolyan közömbös marad, szinte unottnak tűnik a bókra, mint eleddig bármikor. Az a néhány pillanat, amikor úgy tűnt, hogy mosolyog, vagy hogy feloldódni tetszik, úgy vész tova, mint lepkefing erős szembeszélben. Ennek ellenére udvariasan biccent, és keres valamit, amivel viszonozhatja az üres szavakat.*
-Hölgyem pedig festményre illően gyönyörű e ló hátán.
*A válasz több, mint suta, ezért inkább gyorsan nyeregbe kapaszkodik.*
~Ostoba~*dorgálja magát.*~Remélhetőleg nem jut eszébe, hogy vér tapad annak a lónak a lábához.~
*Amikor erre gondol, legszívesebben lefejelné a nyeregkápát.*
~Hiszen nem is tudja, hogy ő gázolta le Ovart.~
*Mint atyja két idősebb fiát, őt is tanították az udvariassági normákra; hogyan kell viselkedni társaságban, hogyan kell bánni egy hölggyel, mit követel meg az etikett, hogyan kell udvarias köntösbe bújtatottan fenyegetőzni, dicsérni, bókolni – azonban ezek Goert sosem érdekelték. Hármójuk közül Yowell volt az, aki kiválóan megtanult bánni a szavakkal, lovakkal, fegyverekkel, asszonyszemélyekkel. Főleg ez utóbbiakkal, de leendő Lordként ez tőle elvárt is volt. Anarchir, a középső fivér Goerhez hasonlóan csendes volt, míg Yowellre a nagyhangúság, a mulatozás iránti vágy és a ledér fehércselédek iránti érdeklődés egyaránt jellemző volt.
Goert egyetlen dolog tudta kizökkenteni méla közönyéből: az acél dallama, ahogy a penge újra és újra lesújt, a pajzs emelkedik, s a hárítást támadás követ. Egyedül a fegyverforgatás volt az, amiben jobbnak bizonyult bátyjainál.
Időközben pedig elérik a kovács műhelyét. Annak köszöntésére Goer odabólint, Ost pedig leszökken a nyeregből.*
-Hej-hó, Ivan mester!
-Ost?*A kovács összevonja sűrű szemöldökét, a patkót, fogót pedig egy üllőre teszi. A kalapácsot azonban a kezében tartja, ami nem kerüli el a lovag figyelmét.* Meg sem ismertelek.
-Világot látni mék, mesterem! Ennek a lovagnak a szolgálatában.
-Lovag volna?*Ivan mester felsandít az almásderes nyergében ülő Goerre.* Nem tetszik annak.
-Elnézve, mily bőszen kalapálta azt a patkót, én sem nézném fegyverkovácsnak *tud ő azért bánni a szavakkal, ezt jelzi, hogy azonnal érkezik a kovács megjegyzésére a riposzt.
Ivan mester felhördül, de aztán jobban végigméri a vállas férfit. A kard és a tőr még nem jelent semmit, de az úrias viselkedés, a fennkölt gőg, amely Goerből árad, szemmel láthatóan meggyőzi. Oldalra sandít Gisellisandrára, aztán meghunyászkodva így szól:*
-Hát mit tetszik az úrnak és az úrhölgynek?
-Nem vagyok úr, jó kovács mester. Segítségre sem én szorulok, hanem hölgyem, kit jobbomon láthatsz. Ost azt mondja, e városkában te vagy az egyetlen valamirevaló mesterember, aki a segítségünkre lehet. Lady Gisellisandra hintójának eltört az egyik tengelye, kocsisa s egyben öreg szolgája pedig sérülést szenvedett. Eltörhetett a lába. Ő az egyik lovon idesietett *itt a lovag elhallgat, szemmel láthatóan nehezére esett ekkora monológot kivágni.
A kovács azonban ennyiből is ért.*
-Meg kéne gyógyítani a hintaját a hölgynek? Éppen megoldható… jó pénzért, persze.
-A fizetségre nem lesz panasza.
-Nem kétlem, jó uram, de a szavak olyan könnyen jönnek, míg az arany csengése nehéz.
*Goer ért a szóból. Előveszi az erszényét, és kihajolva Szürke szél nyergéből leszámol 5 aranyat Ivan mester (Mesélő (Jandra)) kezébe.
.*
-Ezt most. További tízet a munka végén kapsz majd.
-Ez elég jól hangzik, uram. Mármint, sir.
*Goer biccent.*
-Akkor szedd a cókmókod, az embereidet, a szerszámaidat, és induljunk is.
*Ivan mester szemmel láthatóan meghökken.*
-Most? Iszen esteledik. Javaslom, szálljanak meg a városban valahol, és hajnalhasadtakor, az első kakaskukorékolásnál találkozunk a főtéren. Vagy valamelyik kapunál. Hol van a hintó?
-A wegtoreni út mentén.
-Akkor az északnyugati kaput javasolnám.
-Félek, mester, nem értett meg. Odakinn egy öreg ember hever egy törött tengelyű hintóban, talán törött lábbal. Attól tartunk, nem éri meg a reggelt, ha nem kap megfelelő ellátást.
-Kovács vagyok, de nem csontkovács, jó uram. És sötétben nem tudok dolgozni, tengelyt javítani. Ha aggódnak a szolgájukért, menjenek érte maguk. Én majd reggel utolérem önöket.
*Goer kénytelen elismerni a logikai kikezdhetetlenséget. Ivan mester nyilván nem tud éjjeli sötétben dolgozni, ahhoz napfény kell. Gisellisandra szolgáját mégsem hagyhatják ott.
Hölgyére pillant, ő mit szól ehhez. Vagy szereznek egy felcsert, vagy legalább egy mágust, aki képes a gyógyításra, de az nyilván nem fog ingyen dolgozni. Legvégső esetben…*
-Szükség esetén én is el tudom látnia a szolgáját, hölgyem. Sínbe tudom tenni a lábát, amíg nem találunk egy hozzáértő felcsert.
//Nyílt//
*A lovag acélszürke szeme ugyanolyan közömbös marad, szinte unottnak tűnik a bókra, mint eleddig bármikor. Az a néhány pillanat, amikor úgy tűnt, hogy mosolyog, vagy hogy feloldódni tetszik, úgy vész tova, mint lepkefing erős szembeszélben. Ennek ellenére udvariasan biccent, és keres valamit, amivel viszonozhatja az üres szavakat.*
-Hölgyem pedig festményre illően gyönyörű e ló hátán.
*A válasz több, mint suta, ezért inkább gyorsan nyeregbe kapaszkodik.*
~Ostoba~*dorgálja magát.*~Remélhetőleg nem jut eszébe, hogy vér tapad annak a lónak a lábához.~
*Amikor erre gondol, legszívesebben lefejelné a nyeregkápát.*
~Hiszen nem is tudja, hogy ő gázolta le Ovart.~
*Mint atyja két idősebb fiát, őt is tanították az udvariassági normákra; hogyan kell viselkedni társaságban, hogyan kell bánni egy hölggyel, mit követel meg az etikett, hogyan kell udvarias köntösbe bújtatottan fenyegetőzni, dicsérni, bókolni – azonban ezek Goert sosem érdekelték. Hármójuk közül Yowell volt az, aki kiválóan megtanult bánni a szavakkal, lovakkal, fegyverekkel, asszonyszemélyekkel. Főleg ez utóbbiakkal, de leendő Lordként ez tőle elvárt is volt. Anarchir, a középső fivér Goerhez hasonlóan csendes volt, míg Yowellre a nagyhangúság, a mulatozás iránti vágy és a ledér fehércselédek iránti érdeklődés egyaránt jellemző volt.
Goert egyetlen dolog tudta kizökkenteni méla közönyéből: az acél dallama, ahogy a penge újra és újra lesújt, a pajzs emelkedik, s a hárítást támadás követ. Egyedül a fegyverforgatás volt az, amiben jobbnak bizonyult bátyjainál.
Időközben pedig elérik a kovács műhelyét. Annak köszöntésére Goer odabólint, Ost pedig leszökken a nyeregből.*
-Hej-hó, Ivan mester!
-Ost?*A kovács összevonja sűrű szemöldökét, a patkót, fogót pedig egy üllőre teszi. A kalapácsot azonban a kezében tartja, ami nem kerüli el a lovag figyelmét.* Meg sem ismertelek.
-Világot látni mék, mesterem! Ennek a lovagnak a szolgálatában.
-Lovag volna?*Ivan mester felsandít az almásderes nyergében ülő Goerre.* Nem tetszik annak.
-Elnézve, mily bőszen kalapálta azt a patkót, én sem nézném fegyverkovácsnak *tud ő azért bánni a szavakkal, ezt jelzi, hogy azonnal érkezik a kovács megjegyzésére a riposzt.
Ivan mester felhördül, de aztán jobban végigméri a vállas férfit. A kard és a tőr még nem jelent semmit, de az úrias viselkedés, a fennkölt gőg, amely Goerből árad, szemmel láthatóan meggyőzi. Oldalra sandít Gisellisandrára, aztán meghunyászkodva így szól:*
-Hát mit tetszik az úrnak és az úrhölgynek?
-Nem vagyok úr, jó kovács mester. Segítségre sem én szorulok, hanem hölgyem, kit jobbomon láthatsz. Ost azt mondja, e városkában te vagy az egyetlen valamirevaló mesterember, aki a segítségünkre lehet. Lady Gisellisandra hintójának eltört az egyik tengelye, kocsisa s egyben öreg szolgája pedig sérülést szenvedett. Eltörhetett a lába. Ő az egyik lovon idesietett *itt a lovag elhallgat, szemmel láthatóan nehezére esett ekkora monológot kivágni.
A kovács azonban ennyiből is ért.*
-Meg kéne gyógyítani a hintaját a hölgynek? Éppen megoldható… jó pénzért, persze.
-A fizetségre nem lesz panasza.
-Nem kétlem, jó uram, de a szavak olyan könnyen jönnek, míg az arany csengése nehéz.
*Goer ért a szóból. Előveszi az erszényét, és kihajolva Szürke szél nyergéből leszámol 5 aranyat Ivan mester (Mesélő (Jandra)) kezébe.
.*-Ezt most. További tízet a munka végén kapsz majd.
-Ez elég jól hangzik, uram. Mármint, sir.
*Goer biccent.*
-Akkor szedd a cókmókod, az embereidet, a szerszámaidat, és induljunk is.
*Ivan mester szemmel láthatóan meghökken.*
-Most? Iszen esteledik. Javaslom, szálljanak meg a városban valahol, és hajnalhasadtakor, az első kakaskukorékolásnál találkozunk a főtéren. Vagy valamelyik kapunál. Hol van a hintó?
-A wegtoreni út mentén.
-Akkor az északnyugati kaput javasolnám.
-Félek, mester, nem értett meg. Odakinn egy öreg ember hever egy törött tengelyű hintóban, talán törött lábbal. Attól tartunk, nem éri meg a reggelt, ha nem kap megfelelő ellátást.
-Kovács vagyok, de nem csontkovács, jó uram. És sötétben nem tudok dolgozni, tengelyt javítani. Ha aggódnak a szolgájukért, menjenek érte maguk. Én majd reggel utolérem önöket.
*Goer kénytelen elismerni a logikai kikezdhetetlenséget. Ivan mester nyilván nem tud éjjeli sötétben dolgozni, ahhoz napfény kell. Gisellisandra szolgáját mégsem hagyhatják ott.
Hölgyére pillant, ő mit szól ehhez. Vagy szereznek egy felcsert, vagy legalább egy mágust, aki képes a gyógyításra, de az nyilván nem fog ingyen dolgozni. Legvégső esetben…*
-Szükség esetén én is el tudom látnia a szolgáját, hölgyem. Sínbe tudom tenni a lábát, amíg nem találunk egy hozzáértő felcsert.
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-15 22:58:08
Üzenet elküldve: 2015-08-15 22:58:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csibész//
*Taitos jót mosolyog Csibész kérdésén.*
-Várhatsz ott, viszont én nem egyből oda megyek.
*Mondja, és kezét nyújtja a lány felé, ha esetleg közelebb jön hozzá, akkor úgy folytatja.*
-Tudod, az esti Szentély körút, ilyenkor dolgoznak a papok, és ilyenkor lehet kérdezni.
*Magyarázza.*
-De garantálom, hogy két óra múlva a tied vagyok estére, talán holnap talán úgyis messze kell mennem.
*Mondja, és ha a lány még akar valamit, azt meghallgatja, akár jöjet vele is, de mindenképpen elindul a Gömbbe, nem akar lemaradni a papokról.*
*Taitos jót mosolyog Csibész kérdésén.*
-Várhatsz ott, viszont én nem egyből oda megyek.
*Mondja, és kezét nyújtja a lány felé, ha esetleg közelebb jön hozzá, akkor úgy folytatja.*
-Tudod, az esti Szentély körút, ilyenkor dolgoznak a papok, és ilyenkor lehet kérdezni.
*Magyarázza.*
-De garantálom, hogy két óra múlva a tied vagyok estére, talán holnap talán úgyis messze kell mennem.
*Mondja, és ha a lány még akar valamit, azt meghallgatja, akár jöjet vele is, de mindenképpen elindul a Gömbbe, nem akar lemaradni a papokról.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-15 19:43:06
Üzenet elküldve: 2015-08-15 19:43:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Csibész és a Mágus //
*Ami azt illeti, izgalom alatt nem egészen ezt értette eredetileg, de mindenképp nehezen visszautasítható, és szintén izgalmakkal teli ajánlatot kap a mágustól. Nem válaszol a kérdésekre, hagyja, hogy a férfi beszéljen, és vezesse gondolatait - nyilván a neki tetsző helyre, de Csibész sincs ellene semmi jónak és boldog dolognak. Mikor a másik fülébe suttog, gyengéden megborzong, majd a csókra hirtelen behúzza nyakát - ugyanis a hirtelen "támadás" kissé megcsikizte, bár tény, hogy igen jóleső egy puszi volt. Csendben bólint.*
- Ha most megyek a sátradhoz, és ott leszek két órát, akkor is él az ajánlatod, ugye? *Érdeklődik, mielőtt a varázsló még nagyon messze mehetne.*
*Ami azt illeti, izgalom alatt nem egészen ezt értette eredetileg, de mindenképp nehezen visszautasítható, és szintén izgalmakkal teli ajánlatot kap a mágustól. Nem válaszol a kérdésekre, hagyja, hogy a férfi beszéljen, és vezesse gondolatait - nyilván a neki tetsző helyre, de Csibész sincs ellene semmi jónak és boldog dolognak. Mikor a másik fülébe suttog, gyengéden megborzong, majd a csókra hirtelen behúzza nyakát - ugyanis a hirtelen "támadás" kissé megcsikizte, bár tény, hogy igen jóleső egy puszi volt. Csendben bólint.*
- Ha most megyek a sátradhoz, és ott leszek két órát, akkor is él az ajánlatod, ugye? *Érdeklődik, mielőtt a varázsló még nagyon messze mehetne.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-15 17:35:16
Üzenet elküldve: 2015-08-15 17:35:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Giselli természetesen nem hagyja hátra Szélvészt. A vezetőszár elég hosszú, hiszen a lovat a hintó elől fogta ki, és nem akasztotta le a hajtáshoz kellő kantárt. Inkább feltekerte, mikor felült a hátára. Most így hosszabbra engedve, az állat engedelmesen baktat mögöttük. Osttal egyetemben, aki szó nélkül cipeli újdonsült gazdája cókmókját.
Elég hamar elérik a karámot, ahol a lókupec tartja állatait, és Goer máris alkudozásba kezd. Míg a lovag betér Ralffal az istállóba, Ost a földre helyezi óvatosan a holmit, majd kíváncsian várakozik, hogy milyen állatot is szán neki Goer. Giselli sem álldogál unatkozóan.*
-Ost, mindjárt jövök.
*Szól oda a fiúnak, elengedi a ló kantárát, és az ott is marad Ost közelében. Nem megy messzire. A karám mellett méretes stand húzódik, pultján cipók, füstölt húsok, sajtok kaptak helyet vegyesen. Csupán idáig megy, hogy beszerezzen némi élelmet a csapatnak. Miután kiválasztott néhány cipót, húst és egy darab sajtot, zsákba csomagoltatja, majd végül leszámolja az árús (Mesélő (Jandra)) kezébe, a kért összeget 50aranyat. Ezek után tér vissza Ost mellé. Még jó sokáig nézelődnek, figyelve a forgatagot, mire Goer felbukkan az istálló ajtajában, száron vezetve két lovat. A korábbi almást felismeri Giselli, a másik, az igavonó is megcsodálásra kerül. Halvány mosoly szökik ajkára, amikor észleli, hogy Ost mennyire örül a bozontos lónak, melyet meg kell majd még mosnia, és gondozni, hogy mutatóssá váljék.*
-Ért a lovakhoz, és az emberekhez is Sir Goer.
*Jegyzi meg a lovagnak mosolyogva, miközben figyeli miként rögzíti fel a nyerget lova hátára a férfi.*
-Igazán figyelmes, köszönöm.
*Ez a nyeregre utal, majd arra, hogy segít neki a másik fel is ülni. Most döbben csak meg, hogy mennyire magas is Szélvész. Hogyan tudott olyan gyorsan a hátán teremni a hintónál? Minden bizonnyal az izgalom hozta ki belőle. Nem tagadhatja, hogy a női nyereggel sokkal kényelmesebb, mint szőrén.*
-Igen, köszönöm. Tökéletes.
*Most már tényleg indulhatnak a kovács felé. Ost mutatja az utat. Áthaladnak jó néhány sátor között, mire maguk mögött hagyják a sűrűjét. Valahol a szélénél, fából ácsolt féltetős műhely bukkan eléjük. Sarkában szögletes kovács kemence, fújtatóval. Előterében hatalmas üllő. A környéket megüli a tűz, és az olvadó fém nehéz, fojtó szaga. Az árnyékban, az üllő túlsó oldalán megtermett férfi áll. Testén sötétszürkére koszosodott ing, feltűrt ujjakkal. Nadrágja csizmában tűnik el, s hasa előtt bőrből készült kötényt visel. Bal kezében óriási csipeszt tart, melynek pofái között félkész patkó. Másik kezében méretes kalapács, mellyel hatalmasakat csap a fémre. Hosszú, fekete haját szíjjal kötötte össze a tarkóján, bajsza álla alá ér. A közeledőkre felpillant, és megáll a keze az ütlegelésben. Tekintete Goerre szegeződik, láthatóan őt tekinti a csapat vezérének.*
-'stét. Mit segítsek?
*Mert abban egészen biztos, hogy nem azért jöttek, hogy jól megnézzék maguknak. A köszöntésre Giselli az ég felé kapja tekintetét. Valóban, a nap lassan lefelé halad pályáján. Jó lenne most már igyekezni vissza a hintóhoz. De nem sürget, csak sóhajt egyet.*
//Nyílt//
*Giselli természetesen nem hagyja hátra Szélvészt. A vezetőszár elég hosszú, hiszen a lovat a hintó elől fogta ki, és nem akasztotta le a hajtáshoz kellő kantárt. Inkább feltekerte, mikor felült a hátára. Most így hosszabbra engedve, az állat engedelmesen baktat mögöttük. Osttal egyetemben, aki szó nélkül cipeli újdonsült gazdája cókmókját.
Elég hamar elérik a karámot, ahol a lókupec tartja állatait, és Goer máris alkudozásba kezd. Míg a lovag betér Ralffal az istállóba, Ost a földre helyezi óvatosan a holmit, majd kíváncsian várakozik, hogy milyen állatot is szán neki Goer. Giselli sem álldogál unatkozóan.*
-Ost, mindjárt jövök.
*Szól oda a fiúnak, elengedi a ló kantárát, és az ott is marad Ost közelében. Nem megy messzire. A karám mellett méretes stand húzódik, pultján cipók, füstölt húsok, sajtok kaptak helyet vegyesen. Csupán idáig megy, hogy beszerezzen némi élelmet a csapatnak. Miután kiválasztott néhány cipót, húst és egy darab sajtot, zsákba csomagoltatja, majd végül leszámolja az árús (Mesélő (Jandra)) kezébe, a kért összeget 50aranyat.
Ezek után tér vissza Ost mellé. Még jó sokáig nézelődnek, figyelve a forgatagot, mire Goer felbukkan az istálló ajtajában, száron vezetve két lovat. A korábbi almást felismeri Giselli, a másik, az igavonó is megcsodálásra kerül. Halvány mosoly szökik ajkára, amikor észleli, hogy Ost mennyire örül a bozontos lónak, melyet meg kell majd még mosnia, és gondozni, hogy mutatóssá váljék.*-Ért a lovakhoz, és az emberekhez is Sir Goer.
*Jegyzi meg a lovagnak mosolyogva, miközben figyeli miként rögzíti fel a nyerget lova hátára a férfi.*
-Igazán figyelmes, köszönöm.
*Ez a nyeregre utal, majd arra, hogy segít neki a másik fel is ülni. Most döbben csak meg, hogy mennyire magas is Szélvész. Hogyan tudott olyan gyorsan a hátán teremni a hintónál? Minden bizonnyal az izgalom hozta ki belőle. Nem tagadhatja, hogy a női nyereggel sokkal kényelmesebb, mint szőrén.*
-Igen, köszönöm. Tökéletes.
*Most már tényleg indulhatnak a kovács felé. Ost mutatja az utat. Áthaladnak jó néhány sátor között, mire maguk mögött hagyják a sűrűjét. Valahol a szélénél, fából ácsolt féltetős műhely bukkan eléjük. Sarkában szögletes kovács kemence, fújtatóval. Előterében hatalmas üllő. A környéket megüli a tűz, és az olvadó fém nehéz, fojtó szaga. Az árnyékban, az üllő túlsó oldalán megtermett férfi áll. Testén sötétszürkére koszosodott ing, feltűrt ujjakkal. Nadrágja csizmában tűnik el, s hasa előtt bőrből készült kötényt visel. Bal kezében óriási csipeszt tart, melynek pofái között félkész patkó. Másik kezében méretes kalapács, mellyel hatalmasakat csap a fémre. Hosszú, fekete haját szíjjal kötötte össze a tarkóján, bajsza álla alá ér. A közeledőkre felpillant, és megáll a keze az ütlegelésben. Tekintete Goerre szegeződik, láthatóan őt tekinti a csapat vezérének.*
-'stét. Mit segítsek?
*Mert abban egészen biztos, hogy nem azért jöttek, hogy jól megnézzék maguknak. A köszöntésre Giselli az ég felé kapja tekintetét. Valóban, a nap lassan lefelé halad pályáján. Jó lenne most már igyekezni vissza a hintóhoz. De nem sürget, csak sóhajt egyet.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-15 12:02:05
Üzenet elküldve: 2015-08-15 12:02:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csibész//
~Szóval izgalom kell~
*Gondolja Taitos, és felnéz az Égi Vándor helyzetét vizslatva, hogy vajon mely izgalmak pillanata van itt.*
~Hogyaza, még vagy két óra kell, mire elég kihalt lesz a sátortenger.~
*Fanyar arcot vág, de azért még rákérdez.*
-Na és, most milyen csibészségen jár az eszed?
*Vigyorog rá, aztán megteszi tétjeit.*
-Emlékszel még hol a sátram?
*Suttogja a lány fülébe, aki ma már egyszer biztosan láthatta, hogy hol tanyázik a fiú.*
-Ott foglak várni két óra múlva.
*Reális ötlet, az még a kibírható időtartam, és bizony, ha a lány hirtelen felindulásból tenne bármit is egyrészt érdekesebb sötétben tapogatózni, másrészt egy "kiéhezett" lány, ha csak két órás is éhsége mindenképpen érdekes lehet.
Aztán, ha lehet olyat tenni, mivel úgysincs már messze a Csibész nyakától Taitos egy csókot lehel rá, aztán feláll, fejébe húzza csuklyáját, és már el is indul a sátrak irányába, aztán elválik, hogy a Csibész mit tesz ajánlatával, részéről megtette, amit lehetett.*
~Szóval izgalom kell~
*Gondolja Taitos, és felnéz az Égi Vándor helyzetét vizslatva, hogy vajon mely izgalmak pillanata van itt.*
~Hogyaza, még vagy két óra kell, mire elég kihalt lesz a sátortenger.~
*Fanyar arcot vág, de azért még rákérdez.*
-Na és, most milyen csibészségen jár az eszed?
*Vigyorog rá, aztán megteszi tétjeit.*
-Emlékszel még hol a sátram?
*Suttogja a lány fülébe, aki ma már egyszer biztosan láthatta, hogy hol tanyázik a fiú.*
-Ott foglak várni két óra múlva.
*Reális ötlet, az még a kibírható időtartam, és bizony, ha a lány hirtelen felindulásból tenne bármit is egyrészt érdekesebb sötétben tapogatózni, másrészt egy "kiéhezett" lány, ha csak két órás is éhsége mindenképpen érdekes lehet.
Aztán, ha lehet olyat tenni, mivel úgysincs már messze a Csibész nyakától Taitos egy csókot lehel rá, aztán feláll, fejébe húzza csuklyáját, és már el is indul a sátrak irányába, aztán elválik, hogy a Csibész mit tesz ajánlatával, részéről megtette, amit lehetett.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-15 11:37:58
Üzenet elküldve: 2015-08-15 11:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Csibész és a Mágus //
*Gondolkodik, gondolkodik, de továbbra is tipikus nő: most rögtön kell neki, amit akar, az kell neki, amit akar, és semmi más, de fogalma sincs, hogy mi kell neki. Meg is rántja vállát, mikor Taitos megkérdezi, hogy merre is kíván akkor menni.*
- Valami izgalmasabbra vágyom, azt hiszem. *Adja elő ártatlanul - adrenalin, izgalom, veszély, pénz és kaland. Ezek kellenek neki, nem folyóparton való ücsörgés és beszélgetés. Az nem ő. Olyan távol áll tőle, mint Arthenior Pirtianestől.*
- Nincs fontos dolgom. Azt hiszem. *Gondolkodik el.* Dolgom lenne, de az nem fontos. *Legyint. Úgyis csak holnap tervezett visszaindulni Artheniorba, annyira nem fontos, hogy még biztos marad egy picit. És hogy most reggel vagy délelőtt, az egyre megy. Tovább marad fenn, maximum tovább is alszik.*
*Gondolkodik, gondolkodik, de továbbra is tipikus nő: most rögtön kell neki, amit akar, az kell neki, amit akar, és semmi más, de fogalma sincs, hogy mi kell neki. Meg is rántja vállát, mikor Taitos megkérdezi, hogy merre is kíván akkor menni.*
- Valami izgalmasabbra vágyom, azt hiszem. *Adja elő ártatlanul - adrenalin, izgalom, veszély, pénz és kaland. Ezek kellenek neki, nem folyóparton való ücsörgés és beszélgetés. Az nem ő. Olyan távol áll tőle, mint Arthenior Pirtianestől.*
- Nincs fontos dolgom. Azt hiszem. *Gondolkodik el.* Dolgom lenne, de az nem fontos. *Legyint. Úgyis csak holnap tervezett visszaindulni Artheniorba, annyira nem fontos, hogy még biztos marad egy picit. És hogy most reggel vagy délelőtt, az egyre megy. Tovább marad fenn, maximum tovább is alszik.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:45:12
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:45:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Goer akkor szembesül egy kellemetlen ténnyel, amikor odaérve Kövér Ralfhoz, hátrapillant a válla felett és meglátja a cókmókját cipelő Ostot.*
~Az istenekre, róla teljesen elfeledkeztem…~
*Más úr talán nem vergődne a fiúval – kutyagoljon csak a büdös parasztja – de Goer hálával tartozik az ifjú harcosjelöltnek, és ő nem szeret senkinek adósa maradni. Azon kívül, ha nem akarja végigporoszkálni az utat innen a hintóig, majd a hintótól Artheniorig, hogy a fiú lépést tudjon tartani lovon ülő gazdájával, akkor jobban teszi, ha neki is vesz egy lovat. De legalább egy ösztvért, hiszen az természetesen szóba sem jöhet, hogy Ost a hintóban utazzon.
Legfeljebb a szolgapadon, a hátsó részen, vagy a bakon a kocsis mellett.
És ott van még Olivar is, ifjú és egyelőre ismeretlen neveltje. Nem szabad elfeledkeznie róla sem, hiszen a fiú az apródja lesz, természetesen csak ha Simeon beleegyezik. Márpedig valószínűleg bele fog, hiszen így eggyel kevesebb éhes szájat kell etetnie.
Miközben gondolkodik, a lókupec észreveszi őt, és joviális mosollyal közelebb tipeg.*
-Máris visszatért, jó uram? Kövér Ralf üzletet szimatol ám!*ekkor veszi észre a hátrébb ácsorgó Gisellisandrát és a fiút. Ha meg is lepődik, nem mutatja ki, ellenben lókupechez képest meglepő udvariasságról téve tanúbizonyságot, odabiccent az úrnőnek.
Csak aztán kacsint a lovagra, mindent értően, de szóvá nem teszi a helyzetet.
Goer viszont nincs abban a hangulatban, hogy a szituációt félreértő lókupecek keresetlen pajtáskodásával foglalkozzon, így kissé nyersen reagál.*
-Szükségem van két hátasra. Egy olyan lóra, amely nem ijed meg, ha fegyvercsörgést hall. A szolgámnak megfelelő lesz egy öszvér is.
*Ost ezt hallva felkapja a fejét.*
-De nekem nem köll, nagyuram! Van nekem lábam…
-Ha az urad beszél, te hallgatsz, Ost! *Veti oda a lovag.* Nem fogok rád várni minden megtett mérföld után. Azon kívül a felszerelésünk sem fog magától sétálni.
*Ralf bólogat.*
-Ez bizony így igaz, nagyságos lovagom! Épp ezért talán ajánlhatnák egy teherhordó lovat is az előző kettő mellé?
-Olyan sok holmink azért nincs.*rázza meg félhosszú tincseit Goer.* Ellenben szükségem lenne még egy nyeregre az úrnőm számára. Lehetőleg női nyeregre.
*A lókupec megsimogatja ápolt kecskeszakállát.*
-Nos, megnézem, mit tehetek…
*Így egy órányi izzasztó alkudozás után a lovag viszonylag jó üzletet köt. Végül, miután az 550 aranyat kifizette a lókupecnek (Mesélő (Jandra)), Goer visszafelé indul., és két lovat vezet ki a lókupectól. Az egyik Szürke Szél, az almásderes kanca, amelynek hátán Gisellisandra után vetette magát. A másik egy ápolatlan, gubancos szőrzetű, nagy testű és igénytelen igavonó. Ez utóbbi kantárját Ost kezébe veti.*
-A ló az enyém, Ost, de mivel te fogod lovagolni, neked kell gondoznod is. Tartsd tisztán a szőrét, sörényét, figyelj, hogy a patái ne repedjenek meg, és legyen rajtuk patkó.
-Vót mán nekem lovam eccer, nagyuram, osztán apánknak kettű is. Tudom, hogy kell kiganyézni alúla.
*Ezt még Goer is megmosolyogja, és biccent.*
-Akkor jó. Most add a holmim!
*Miközben Ost lepakolja a lovag saját cókmókját, Goer egy női nyereggel Gisellisandra felé lép, és felteszi a lány lovának hátára. Amíg nyergel, ejt pár szót a dologról, de bizonyára a lány tud lovagolni, hiszen nemes hölgyként ezt is meg kell tanulnia.*
-Nem tudom, a lova mennyire szokta a nyerget, de ha erős kézzel irányítja, nem lesz baj. Úgy nézem, alapvetően nyugodt állat, és ismeri magát. Egy ember súlya pedig lényegesen kisebb, mint egy hintóé.
*Kantár, kengyel, és kész is. A szíjak biztosan meghúzva, Giselli nem fog leesni, hacsak a ló le nem dobja. De amilyen ügyesen rajta maradt nyereg nélkül, ebben a lovag kételkedik.
Ezek után Goer felnyergeli almásderes kancáját, és közben elmutogatja Ostnak, hogyan kell ezt a műveletet végrehajtani, hova csatolja a szíjakat, hevedereket, mi mire való. Mind kiderül, Ost is lovagolt már, de ő javarészt szőrén ülte meg a lovat, márpedig most ő is kapott lószerszámokat. A szőke parasztfiú érdeklődőnek mutatkozik, és hűen követi ura mozdulatait. Amikor készen vannak, elégedetten csettint.*
-Bozontnak fogom híni!
-Találó név *a lovag körszakálla mögött talán mosoly sejlik fel. Ő még odalép úrnőjéhez, és megtartja a hatalmas testű mént, amíg Giselli nyeregbe kapaszkodik, aztán segít elrendezi a kantárt, hogy kényelmes ülés és irányítás essék a ló hátán.*
-Minden rendben?
*Csak miután úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben, erősíti fel saját nyerge mögé összetekert batyuját, és lendül fel ő is a kanca hátára.*
-Ost! Mutasd az utat a kovácshoz.
//Nyílt//
*Goer akkor szembesül egy kellemetlen ténnyel, amikor odaérve Kövér Ralfhoz, hátrapillant a válla felett és meglátja a cókmókját cipelő Ostot.*
~Az istenekre, róla teljesen elfeledkeztem…~
*Más úr talán nem vergődne a fiúval – kutyagoljon csak a büdös parasztja – de Goer hálával tartozik az ifjú harcosjelöltnek, és ő nem szeret senkinek adósa maradni. Azon kívül, ha nem akarja végigporoszkálni az utat innen a hintóig, majd a hintótól Artheniorig, hogy a fiú lépést tudjon tartani lovon ülő gazdájával, akkor jobban teszi, ha neki is vesz egy lovat. De legalább egy ösztvért, hiszen az természetesen szóba sem jöhet, hogy Ost a hintóban utazzon.
Legfeljebb a szolgapadon, a hátsó részen, vagy a bakon a kocsis mellett.
És ott van még Olivar is, ifjú és egyelőre ismeretlen neveltje. Nem szabad elfeledkeznie róla sem, hiszen a fiú az apródja lesz, természetesen csak ha Simeon beleegyezik. Márpedig valószínűleg bele fog, hiszen így eggyel kevesebb éhes szájat kell etetnie.
Miközben gondolkodik, a lókupec észreveszi őt, és joviális mosollyal közelebb tipeg.*
-Máris visszatért, jó uram? Kövér Ralf üzletet szimatol ám!*ekkor veszi észre a hátrébb ácsorgó Gisellisandrát és a fiút. Ha meg is lepődik, nem mutatja ki, ellenben lókupechez képest meglepő udvariasságról téve tanúbizonyságot, odabiccent az úrnőnek.
Csak aztán kacsint a lovagra, mindent értően, de szóvá nem teszi a helyzetet.
Goer viszont nincs abban a hangulatban, hogy a szituációt félreértő lókupecek keresetlen pajtáskodásával foglalkozzon, így kissé nyersen reagál.*
-Szükségem van két hátasra. Egy olyan lóra, amely nem ijed meg, ha fegyvercsörgést hall. A szolgámnak megfelelő lesz egy öszvér is.
*Ost ezt hallva felkapja a fejét.*
-De nekem nem köll, nagyuram! Van nekem lábam…
-Ha az urad beszél, te hallgatsz, Ost! *Veti oda a lovag.* Nem fogok rád várni minden megtett mérföld után. Azon kívül a felszerelésünk sem fog magától sétálni.
*Ralf bólogat.*
-Ez bizony így igaz, nagyságos lovagom! Épp ezért talán ajánlhatnák egy teherhordó lovat is az előző kettő mellé?
-Olyan sok holmink azért nincs.*rázza meg félhosszú tincseit Goer.* Ellenben szükségem lenne még egy nyeregre az úrnőm számára. Lehetőleg női nyeregre.
*A lókupec megsimogatja ápolt kecskeszakállát.*
-Nos, megnézem, mit tehetek…
*Így egy órányi izzasztó alkudozás után a lovag viszonylag jó üzletet köt. Végül, miután az 550 aranyat kifizette a lókupecnek (Mesélő (Jandra)), Goer visszafelé indul.
, és két lovat vezet ki a lókupectól. Az egyik Szürke Szél, az almásderes kanca, amelynek hátán Gisellisandra után vetette magát. A másik egy ápolatlan, gubancos szőrzetű, nagy testű és igénytelen igavonó. Ez utóbbi kantárját Ost kezébe veti.*-A ló az enyém, Ost, de mivel te fogod lovagolni, neked kell gondoznod is. Tartsd tisztán a szőrét, sörényét, figyelj, hogy a patái ne repedjenek meg, és legyen rajtuk patkó.
-Vót mán nekem lovam eccer, nagyuram, osztán apánknak kettű is. Tudom, hogy kell kiganyézni alúla.
*Ezt még Goer is megmosolyogja, és biccent.*
-Akkor jó. Most add a holmim!
*Miközben Ost lepakolja a lovag saját cókmókját, Goer egy női nyereggel Gisellisandra felé lép, és felteszi a lány lovának hátára. Amíg nyergel, ejt pár szót a dologról, de bizonyára a lány tud lovagolni, hiszen nemes hölgyként ezt is meg kell tanulnia.*
-Nem tudom, a lova mennyire szokta a nyerget, de ha erős kézzel irányítja, nem lesz baj. Úgy nézem, alapvetően nyugodt állat, és ismeri magát. Egy ember súlya pedig lényegesen kisebb, mint egy hintóé.
*Kantár, kengyel, és kész is. A szíjak biztosan meghúzva, Giselli nem fog leesni, hacsak a ló le nem dobja. De amilyen ügyesen rajta maradt nyereg nélkül, ebben a lovag kételkedik.
Ezek után Goer felnyergeli almásderes kancáját, és közben elmutogatja Ostnak, hogyan kell ezt a műveletet végrehajtani, hova csatolja a szíjakat, hevedereket, mi mire való. Mind kiderül, Ost is lovagolt már, de ő javarészt szőrén ülte meg a lovat, márpedig most ő is kapott lószerszámokat. A szőke parasztfiú érdeklődőnek mutatkozik, és hűen követi ura mozdulatait. Amikor készen vannak, elégedetten csettint.*
-Bozontnak fogom híni!
-Találó név *a lovag körszakálla mögött talán mosoly sejlik fel. Ő még odalép úrnőjéhez, és megtartja a hatalmas testű mént, amíg Giselli nyeregbe kapaszkodik, aztán segít elrendezi a kantárt, hogy kényelmes ülés és irányítás essék a ló hátán.*
-Minden rendben?
*Csak miután úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben, erősíti fel saját nyerge mögé összetekert batyuját, és lendül fel ő is a kanca hátára.*
-Ost! Mutasd az utat a kovácshoz.
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:23:30
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:23:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Giselli nem szokott ilyesmit csinálni. Ajánlata őt magát is zavarba hozza.*
-Én nem...
*Próbálna meg tiltakozni, hiszen szándéka messze áll attól, hogy megsértse a lovagot olyasmivel, mint amire a másik gondol. De a férfi végül ügyesen hárít.*
-Megtisztelő, hogyha viselni fogja Sir Goer.
*Pirul el kissé. Hiszen feléjük, ha egy hajadon leány zálogot ad egy férfinek, az mélyebb értelemmel bír, mint amennyit a lovag itt hangosan felvázolt az imént. Persze, ő is tudja, hogy a másik nem szerelmi zálogra gondolt, de ettől még zavarba jön. Közben Ost felvilágosítást ad lovat, kádárt illetően, melyre Goer újabb lehetőséggel áll elő. Tekintete akaratlanul is a távozó kompánia után fordul, mintha még látni vélné szedett-vedett ruházatukat a tömegben. Nincsenek is olyan messze, és elképzelhető, hogy valóban kihasználnák a helyzetet. Giselli sóhajt egyet.*
-Rendben van, és köszönöm, hogy vigyáz rám.
*Azzal fordul, hogy a terhet cipelő Ost mellett Goerhez csatlakozzon.*
-Remélem nem esik baja öreg szolgámnak, míg odaérünk. Kissé aggódom már érte, s bizonyára ő is értem. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyi galibát okozok.
*Meginti magát gondolatban. Azért nem kéne talán ennyire hálálkodnia, de valamiért úgy érezte, el kell mondania. Talán mert, nem szeret szótlanul baktatni senki nyomában. A gondolattól újra csak zavarba jön. Mert mi van, ha a férfi nem kedveli a fecsegő nőket. Beharapja alsó ajkát, sóhajt egyet.*
~Fejezd be. Ne viselkedj olyan ostobán, mint egy buta fruska.~
*Próbálja inteni magát, és el is dönti gyorsan, nem fogja ezután feleslegesen jártatni a száját.*
//Nyílt//
*Giselli nem szokott ilyesmit csinálni. Ajánlata őt magát is zavarba hozza.*
-Én nem...
*Próbálna meg tiltakozni, hiszen szándéka messze áll attól, hogy megsértse a lovagot olyasmivel, mint amire a másik gondol. De a férfi végül ügyesen hárít.*
-Megtisztelő, hogyha viselni fogja Sir Goer.
*Pirul el kissé. Hiszen feléjük, ha egy hajadon leány zálogot ad egy férfinek, az mélyebb értelemmel bír, mint amennyit a lovag itt hangosan felvázolt az imént. Persze, ő is tudja, hogy a másik nem szerelmi zálogra gondolt, de ettől még zavarba jön. Közben Ost felvilágosítást ad lovat, kádárt illetően, melyre Goer újabb lehetőséggel áll elő. Tekintete akaratlanul is a távozó kompánia után fordul, mintha még látni vélné szedett-vedett ruházatukat a tömegben. Nincsenek is olyan messze, és elképzelhető, hogy valóban kihasználnák a helyzetet. Giselli sóhajt egyet.*
-Rendben van, és köszönöm, hogy vigyáz rám.
*Azzal fordul, hogy a terhet cipelő Ost mellett Goerhez csatlakozzon.*
-Remélem nem esik baja öreg szolgámnak, míg odaérünk. Kissé aggódom már érte, s bizonyára ő is értem. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyi galibát okozok.
*Meginti magát gondolatban. Azért nem kéne talán ennyire hálálkodnia, de valamiért úgy érezte, el kell mondania. Talán mert, nem szeret szótlanul baktatni senki nyomában. A gondolattól újra csak zavarba jön. Mert mi van, ha a férfi nem kedveli a fecsegő nőket. Beharapja alsó ajkát, sóhajt egyet.*
~Fejezd be. Ne viselkedj olyan ostobán, mint egy buta fruska.~
*Próbálja inteni magát, és el is dönti gyorsan, nem fogja ezután feleslegesen jártatni a száját.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:18:35
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:18:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
-Az ajánlata igazán megtisztelő, hölgyem, de félek, az ilyen irányú fizetséget el kell utasítanom. Atyám lovagnak és férfinak nevelt, s nem is emlékszem, mikor fogadtam el utoljára ajándékot asszonytól.
*Igen, meglehet, Gisellisandra jól hallja a hűvösséget a férfi hangjában, Goer ugyanis úgy értelmezi a másik szavait, hogy „fizetni” akar neki a szolgálataiért. A felajánlás azonban szerencsére igen finom köntösbe burkolva érkezik, és nincs ok a sértődésre, a lovag mégsem szeretné, hogy egyszerű testőrnek véljék. Lovagként a lováról maga akar gondoskodni, de persze egyéb fizetségről lehet szó majd később. Például, ha megérkeztek Artheniorba.
Erre célzást is tesz.*
-Ellenben a kóbor lovagok híre kétes, létezésük pedig nem megalapozott. Ha ki szeretné fejezni háláját, amit természetesen nem várok el, megtehetné azzal, hogy engedi viselnem zálogát minden helyütt, ahol megfordulok.
*Vagyis: mindenütt, ahol ismerhetik kegyedet és a családját. Ezáltal megszűnne kóbor lovagnak lenni, hiszen egy nemes ház szolgálatába szegődött fegyverforgató lenne. Igaz, maga is nemesen született, csak hogy e vidéken a Mardar név jelenleg semmit sem jelent.
Amikor pedig Ostot kérdezik, a parasztfiú gyorsan válaszol.*
-Hát, luvat azt ottan tud venni az uram, a Kövér Ralfnál, akének a kancáját mán meglovagolta eccer. Ami meg a kádárt illeti, háááát*vakarja meg szőke üstökét a fiú* ín a kovácsmestert javallanám, mert ugye az tud mindenfílít eszkábáni. Ahun lakik a, az ucca végin.
-Én semmi esetre sem javasolnám, hogy elváljunk*veszi vissza a szót Goer.* Ez az Achar és a bandája talán csak erre vár. Csatlakozzon hozzám, Lady Gisellisandra, én pedig utána elkísérem ehhez a kovácshoz. Ost! Hozd ezt!
*Azzal újkeletű szolgája vállára helyezi a nyerget a rajta lógó batyuval. A fiatal parasztfiú egy pillanatra megroggyan, arca meglepettséget tükröz, de ügyesen megtartja a súlyos nehezéket a vállán.*
-Mi a nyű van ebbe’?*tapogatja meg a zsákot.*
-A páncélom. Esténként a te feladatot lesz a tisztán tartása.
-Értem, uram.
-Mehetünk?*pillant a lovag Giselli felé, és ha a leány bólint elindulnak a lókupec felé.*
//Nyílt//
-Az ajánlata igazán megtisztelő, hölgyem, de félek, az ilyen irányú fizetséget el kell utasítanom. Atyám lovagnak és férfinak nevelt, s nem is emlékszem, mikor fogadtam el utoljára ajándékot asszonytól.
*Igen, meglehet, Gisellisandra jól hallja a hűvösséget a férfi hangjában, Goer ugyanis úgy értelmezi a másik szavait, hogy „fizetni” akar neki a szolgálataiért. A felajánlás azonban szerencsére igen finom köntösbe burkolva érkezik, és nincs ok a sértődésre, a lovag mégsem szeretné, hogy egyszerű testőrnek véljék. Lovagként a lováról maga akar gondoskodni, de persze egyéb fizetségről lehet szó majd később. Például, ha megérkeztek Artheniorba.
Erre célzást is tesz.*
-Ellenben a kóbor lovagok híre kétes, létezésük pedig nem megalapozott. Ha ki szeretné fejezni háláját, amit természetesen nem várok el, megtehetné azzal, hogy engedi viselnem zálogát minden helyütt, ahol megfordulok.
*Vagyis: mindenütt, ahol ismerhetik kegyedet és a családját. Ezáltal megszűnne kóbor lovagnak lenni, hiszen egy nemes ház szolgálatába szegődött fegyverforgató lenne. Igaz, maga is nemesen született, csak hogy e vidéken a Mardar név jelenleg semmit sem jelent.
Amikor pedig Ostot kérdezik, a parasztfiú gyorsan válaszol.*
-Hát, luvat azt ottan tud venni az uram, a Kövér Ralfnál, akének a kancáját mán meglovagolta eccer. Ami meg a kádárt illeti, háááát*vakarja meg szőke üstökét a fiú* ín a kovácsmestert javallanám, mert ugye az tud mindenfílít eszkábáni. Ahun lakik a, az ucca végin.
-Én semmi esetre sem javasolnám, hogy elváljunk*veszi vissza a szót Goer.* Ez az Achar és a bandája talán csak erre vár. Csatlakozzon hozzám, Lady Gisellisandra, én pedig utána elkísérem ehhez a kovácshoz. Ost! Hozd ezt!
*Azzal újkeletű szolgája vállára helyezi a nyerget a rajta lógó batyuval. A fiatal parasztfiú egy pillanatra megroggyan, arca meglepettséget tükröz, de ügyesen megtartja a súlyos nehezéket a vállán.*
-Mi a nyű van ebbe’?*tapogatja meg a zsákot.*
-A páncélom. Esténként a te feladatot lesz a tisztán tartása.
-Értem, uram.
-Mehetünk?*pillant a lovag Giselli felé, és ha a leány bólint elindulnak a lókupec felé.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-14 08:28:39
Üzenet elküldve: 2015-08-14 08:28:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Meleg van, ez kétségtelen. S bár Giselli nem izzad annyira, mint a férfi, azért neki is csordul némi verejték halántékain, gerince mentén. Ez óhatatlan. Ezért szó nem hagyja el ajkát, de nem is fintorog. Nemesleány, de nem elkényeztetett fruska. Ez látszik abból is, hogy maga próbálta megoldani a gondját. Más kérdés, hogy tapasztalata kevés, hozzáértése sem több. Bizonyára könnyen becsapható is, hiszen nem ért a kétkezi munkához. Jó szerencséjének közbenjárása a lovag és Ost, akik úgy tűnik önszántukból máris segédkezet nyújtanak neki.*
-Elfogadom önzetlen segítségét Sir Goer, cserébe engedje meg, hogy gondoskodjam leendő lováról.
*Nem vágja oda a lovagnak, hogy majd én kifizetem a hátast, nem szeretné a másikat kényelmetlen helyzetbe hozni. Viszont, tényleg nem szeretne adósa sem maradni, már így is annyit köszönhet Goernek.*
-Ha gondolják, mihelyst a hintóm újra útra kész, velünk tarthatnának. Mi is Artheniorba tartunk. Ha gondolja, keressük meg az ismerősét, *Gondol itt az íjásznőre, akiről Goer szólt az imént.* s hívjuk őt is magunkkal.
*A lovag mindezek után fordul Osthoz a ló ügyében, s Giselli érdeklődve pillant el a lócsiszár sátra felé, hiszen arra van az az almásderes, melyet a lovag olyan remek módon irányított az imént.*
-Ha esetleg nekem is elmondaná, hogy merre találok egy kádárt, vagy bognárt, és egy gyógyítót, megköszönném.
*Mondja ő is Ostnak, hiszen a fiú jól ismeri az itteni mestereket. S míg Goer lóügyben járna el, addig ő tárgyalhatna a mesterrel és a gyógyítóval. Most már nem kéne túlságosan sokáig húznia itt az időt, nehogy komolyabb baja történjen öreg szolgájának, a másik nemes paripának és a hintónak.*
//Nyílt//
*Meleg van, ez kétségtelen. S bár Giselli nem izzad annyira, mint a férfi, azért neki is csordul némi verejték halántékain, gerince mentén. Ez óhatatlan. Ezért szó nem hagyja el ajkát, de nem is fintorog. Nemesleány, de nem elkényeztetett fruska. Ez látszik abból is, hogy maga próbálta megoldani a gondját. Más kérdés, hogy tapasztalata kevés, hozzáértése sem több. Bizonyára könnyen becsapható is, hiszen nem ért a kétkezi munkához. Jó szerencséjének közbenjárása a lovag és Ost, akik úgy tűnik önszántukból máris segédkezet nyújtanak neki.*
-Elfogadom önzetlen segítségét Sir Goer, cserébe engedje meg, hogy gondoskodjam leendő lováról.
*Nem vágja oda a lovagnak, hogy majd én kifizetem a hátast, nem szeretné a másikat kényelmetlen helyzetbe hozni. Viszont, tényleg nem szeretne adósa sem maradni, már így is annyit köszönhet Goernek.*
-Ha gondolják, mihelyst a hintóm újra útra kész, velünk tarthatnának. Mi is Artheniorba tartunk. Ha gondolja, keressük meg az ismerősét, *Gondol itt az íjásznőre, akiről Goer szólt az imént.* s hívjuk őt is magunkkal.
*A lovag mindezek után fordul Osthoz a ló ügyében, s Giselli érdeklődve pillant el a lócsiszár sátra felé, hiszen arra van az az almásderes, melyet a lovag olyan remek módon irányított az imént.*
-Ha esetleg nekem is elmondaná, hogy merre találok egy kádárt, vagy bognárt, és egy gyógyítót, megköszönném.
*Mondja ő is Ostnak, hiszen a fiú jól ismeri az itteni mestereket. S míg Goer lóügyben járna el, addig ő tárgyalhatna a mesterrel és a gyógyítóval. Most már nem kéne túlságosan sokáig húznia itt az időt, nehogy komolyabb baja történjen öreg szolgájának, a másik nemes paripának és a hintónak.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-13 16:16:40
Üzenet elküldve: 2015-08-13 16:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csibész//
*Szóval nem. Taitos is megvonja a vállát válaszként. Picit elgondolkodik mi tetszhetne még a lánynak, de nem jut semmire. A fogadó kilőve, a szentély is, sőt, minden egyéb, mivel a helyi alvilágot meg Taitos nem látogatná meg szívesen, vagy is nem most.*
-Akkor gyere üljünk le, találjuk ki merre.
*Ajánlja fel a lehetőséget, és reményei szerint egy kis megpihenés az elszánt, és feldúlt menetelés után, akár csak a búcsú kedvéért megoldható lenne.*
-Merre mennél akkor?
*Kérdezi leülve, vagy állva maradva a tér szélén.*
-De ha nagyon fontos dolgod van mehetsz is.
*Mondja mosolyogva a fiú, nem akarja ott tartani Csibészt, nem az övé, viszont a társasága eddig szórakoztató volt.*
*Szóval nem. Taitos is megvonja a vállát válaszként. Picit elgondolkodik mi tetszhetne még a lánynak, de nem jut semmire. A fogadó kilőve, a szentély is, sőt, minden egyéb, mivel a helyi alvilágot meg Taitos nem látogatná meg szívesen, vagy is nem most.*
-Akkor gyere üljünk le, találjuk ki merre.
*Ajánlja fel a lehetőséget, és reményei szerint egy kis megpihenés az elszánt, és feldúlt menetelés után, akár csak a búcsú kedvéért megoldható lenne.*
-Merre mennél akkor?
*Kérdezi leülve, vagy állva maradva a tér szélén.*
-De ha nagyon fontos dolgod van mehetsz is.
*Mondja mosolyogva a fiú, nem akarja ott tartani Csibészt, nem az övé, viszont a társasága eddig szórakoztató volt.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-13 15:19:30
Üzenet elküldve: 2015-08-13 15:19:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Csibész és a Mágus //
*Tehát nincs olyan messze. Biztos szép, közel is van. Mások is járhatnak néha arra. ~ De ez annyira furcsa. Miért akar engem oda vinni? Értem, hogy szép - de az egész karavánpihenő tele van jó helyekkel. Miért pont oda? ~ Agyal a lány. Furcsán érzi magát. Szinte meg akar szökni.*
- Öhm, ne haragudj, meggondoltam magam. Inkább ne menjünk a folyóhoz. Most nincs kedvem. *Torpan meg még a főtéren. Körülnéz. Igazából ötlete sincs, mihez lenne kedve. Vagyis van. Vissza akar menni Artheniorba, és hülyére keresni magát lopkodásból. Vagy ugyan ezt itt. Kihasználni a férfi mágikus képességeit, és kizsebelni az erre járó gazdagabbakat. Túladni a tőrön. Élvezni, ahogy menekülhet egy-egy zsákmány után, ahogy elveszik a szegénynegyedben, ahol olyan utak vannak, amit a városőrök nem ismernek. Vagy nem mernek oda bemenni. Ezt szeretné. Nem folyóparton ülve beszélgetni. Ez nem ő.*
*Tehát nincs olyan messze. Biztos szép, közel is van. Mások is járhatnak néha arra. ~ De ez annyira furcsa. Miért akar engem oda vinni? Értem, hogy szép - de az egész karavánpihenő tele van jó helyekkel. Miért pont oda? ~ Agyal a lány. Furcsán érzi magát. Szinte meg akar szökni.*
- Öhm, ne haragudj, meggondoltam magam. Inkább ne menjünk a folyóhoz. Most nincs kedvem. *Torpan meg még a főtéren. Körülnéz. Igazából ötlete sincs, mihez lenne kedve. Vagyis van. Vissza akar menni Artheniorba, és hülyére keresni magát lopkodásból. Vagy ugyan ezt itt. Kihasználni a férfi mágikus képességeit, és kizsebelni az erre járó gazdagabbakat. Túladni a tőrön. Élvezni, ahogy menekülhet egy-egy zsákmány után, ahogy elveszik a szegénynegyedben, ahol olyan utak vannak, amit a városőrök nem ismernek. Vagy nem mernek oda bemenni. Ezt szeretné. Nem folyóparton ülve beszélgetni. Ez nem ő.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-13 12:53:00
Üzenet elküldve: 2015-08-13 12:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csibész//
*Taitos örül, hogy a rablás dolgát letudták, remélhetőleg el tudja magyarázni majd Kriyonnak, hogy nem ő tette, bár ebben nem teljesen biztos, viszont, ha mágusféle, akkor jobban fog menni.*
-Nem tudom ez a rész milyen messze van, legfeljebb tíz-húsz perc, de azt keresem, ahonnan a munkások hozták a vizet, ott remélhetőleg nem erős a sodrása.
*Lehet, hogy nem olyan képzett vándor a lány, de valószínűleg ő is tudja, hogy nem lehet csak úgy folyókkal szórakozni.
Menetközben szótlan marad, nem tudja mit mondhatna, vagy tehetne jelenleg azon túl, hogy sétálnak, talán majd a folyó megihleti.*
*Taitos örül, hogy a rablás dolgát letudták, remélhetőleg el tudja magyarázni majd Kriyonnak, hogy nem ő tette, bár ebben nem teljesen biztos, viszont, ha mágusféle, akkor jobban fog menni.*
-Nem tudom ez a rész milyen messze van, legfeljebb tíz-húsz perc, de azt keresem, ahonnan a munkások hozták a vizet, ott remélhetőleg nem erős a sodrása.
*Lehet, hogy nem olyan képzett vándor a lány, de valószínűleg ő is tudja, hogy nem lehet csak úgy folyókkal szórakozni.
Menetközben szótlan marad, nem tudja mit mondhatna, vagy tehetne jelenleg azon túl, hogy sétálnak, talán majd a folyó megihleti.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-13 11:32:34
Üzenet elküldve: 2015-08-13 11:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Csibész és a Mágus //
*Nem érti a férfi talléros megjegyzését, hogy mindent tud, mi, hova kerül, de nem kell mindent értenie. Csak csendben bólogat annak szavaira, elvégre azt támogatja, hogy ne adja vissza a tőrt. És ez a lényeg, a többi csak apróság.
Amikor elmondja az indokokat az "utazásról", akkor megrántja vállát.*
- Rendben, menjünk. *Követi a férfit. Amúgy sincs most dolga, meg eddig is jól elvoltak, egy kis kaland nem fog rosszul esni. Semmilyen értelemben. Viszont az a módszer, amivel odatalálnak, egyszerre zseniális és ijesztő - a munkások nyomainak követése. Jó ötlet, de ha egyszer valaki tudja, hogy erre van egy folyó, felesleges a nyomokat követni.*
- Milyen messze van? *Érdeklődi a lány. Szívesen sétál, de azért ne órák távolságába menjenek.*
*Nem érti a férfi talléros megjegyzését, hogy mindent tud, mi, hova kerül, de nem kell mindent értenie. Csak csendben bólogat annak szavaira, elvégre azt támogatja, hogy ne adja vissza a tőrt. És ez a lényeg, a többi csak apróság.
Amikor elmondja az indokokat az "utazásról", akkor megrántja vállát.*
- Rendben, menjünk. *Követi a férfit. Amúgy sincs most dolga, meg eddig is jól elvoltak, egy kis kaland nem fog rosszul esni. Semmilyen értelemben. Viszont az a módszer, amivel odatalálnak, egyszerre zseniális és ijesztő - a munkások nyomainak követése. Jó ötlet, de ha egyszer valaki tudja, hogy erre van egy folyó, felesleges a nyomokat követni.*
- Milyen messze van? *Érdeklődi a lány. Szívesen sétál, de azért ne órák távolságába menjenek.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:22:47
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:22:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*A szűk szemrésű, fagyott tó felszínére hajazó szempár ide-oda vándorol a lány arcán, miközben az beszél. Nem tolakodó, udvariatlan bámulás ez, hanem figyelmes érdeklődés, amit egy partner mutathat a beszélgetőtársa felé.
Ily közelről Giselli is szemügyre veheti megmentője ábrázatát. A hosszúkás arcot kerekebbé varázsolja az ápolatlannak ható, kissé elburjánzott körszakáll épp úgy, mint sötét színű, vállig érő haja. Keskeny metszésű szemnyílása felett boltozatos, magas homlok terjeng, kiugró pofacsontjait azonban elrejti arcszőrzete. Ajka vonala csak sötét derengés szakálla mögött, összességében azonban azt a benyomást kelti, hogy nem lehet idősebb huszonöt esztendősnél. Még úgy is, hogy a szakáll öregít rajta.
Felsőtestét szürke porral lepett, egykor talán fehér vászoning fedi, amelynek a nyak alatti megkötőjét lazán hagyja, és a „V” alakú nyílásból sötét mellszőrzet kandikál ki. Az inget a hónalj résznél sárgás izzadságfolt csúfítja, de ez ebben a hőségben nem lehet meglepő. Lovag, és nemes, ennek ellenére nem rózsaillatút izzad, hanem akár Ost az eke szarva mögött, igencsak fanyar illatút.
Altestét fekete, szinte poros-koszos lovaglónadrág, valamint csizma rejti. Fegyveröve egyszerű, s jobb oldalán tőr, bal oldalt kard csüng. Miközben ugyanis Giselli elmeséli a történetét, a lovag a helyére csúsztatja tőrét.
Ha van is rá valamilyen benyomással a nemesleány meséje, Goeren nem látszik. Arca rezzenetlen, szinte egykedvű, bár olyan érzése lehet az őt figyelőnek, hogy igyekszik érdeklődést tettetni.
A valóság azonban az, hogy inkább leplezni próbálja érdeklődését. Nemes atyja azt tanította neki, hogy ne mutassa ki a bensőjében dúló érzéseket; legyen kifürkészhetetlen, mozdulatlan sziklatömb az arca, mert az összezavarja ellenségeit. Abban persze erősen kételkedik, hogy Gisellisandra az ellensége lenne, de a hosszú éveken át belénevelt fegyelemnek köszönhetően a lovag arca rezzenetlen és nyugodt, mint egy tó felszíne.*
~Tehát egy nemesen született leány, aki segítségre szorul.~
*Legszívesebben hangosan felsóhajtana megkönnyebbülésében. Mióta a vipera megmarta csataménjét, csak kutyagolt, és semmi sem volt már unalmasabb számára, mint az, hogy egyik lábát a másik után tegye.*
-Nekem vipera marta meg a lovamat, így az utolsó pár tucat mérföldet gyalogosan kellett megtennem. Egy lovag, aki elveszíti lovát, nem lovag. Nem rég érkeztem jómagam is, és épp azon tűnődtem, hol hajthatom álomra a fejem, illetve…*körbepillant* …egy elf íjásznővel azon morfondíroztunk, hogy csatlakozunk egy karavánhoz, amely Artheniorba tart.
*Csakhogy az íjásznőnek nyoma veszett, Goer legalábbis nem látja. Szerencsére csomagját hiánytalanul megtalálja a kút kávája mellett, így azt magához veszi, és feldobja a vállára.
Utána a szürke szemek Gisellisandra felé fordulnak.*
-Csak azt tettem, amit minden valamire való lovag megtett volna, hölgyem. De szavaiból úgy veszem ki, még mindig segítségre szorul. Örömömre szolgálna, ha felajánlhatnám kardom és pajzsom, míg ügye kielégítő megoldást nem nyer. Nem való, hogy elragadó nemesleányok fegyveres kíséret nélkül, egymaguk kószáljanak ily veszélyes helyen.
*S valóban, alig hagyta magára Gisellit a lovag, máris egy koszos zsoldos tartott igényt erényére, s meglehet el is veszi, ha Goer nincs, hogy közbelépjen.
Mindenekelőtt azonban Goernek meglehetősen elege van a „ló nélküli lovag” szerepéből. Szereznie kell egy hátast, méghozzá minél előbb. Lehetőleg egy idomított csatamént, de ha az nincs, megteszi egy harcra kiképzett hátasló is, amelyik nem ijed meg a saját árnyékától.
Ez ügyben Ost felé fordul, aki helyiként jobban tisztában van az itteni árfolyamokkal.*
-Mondd csa, Ost, hol tudok egy valamirevaló lovat szerezni a közelben?
//Nyílt//
*A szűk szemrésű, fagyott tó felszínére hajazó szempár ide-oda vándorol a lány arcán, miközben az beszél. Nem tolakodó, udvariatlan bámulás ez, hanem figyelmes érdeklődés, amit egy partner mutathat a beszélgetőtársa felé.
Ily közelről Giselli is szemügyre veheti megmentője ábrázatát. A hosszúkás arcot kerekebbé varázsolja az ápolatlannak ható, kissé elburjánzott körszakáll épp úgy, mint sötét színű, vállig érő haja. Keskeny metszésű szemnyílása felett boltozatos, magas homlok terjeng, kiugró pofacsontjait azonban elrejti arcszőrzete. Ajka vonala csak sötét derengés szakálla mögött, összességében azonban azt a benyomást kelti, hogy nem lehet idősebb huszonöt esztendősnél. Még úgy is, hogy a szakáll öregít rajta.
Felsőtestét szürke porral lepett, egykor talán fehér vászoning fedi, amelynek a nyak alatti megkötőjét lazán hagyja, és a „V” alakú nyílásból sötét mellszőrzet kandikál ki. Az inget a hónalj résznél sárgás izzadságfolt csúfítja, de ez ebben a hőségben nem lehet meglepő. Lovag, és nemes, ennek ellenére nem rózsaillatút izzad, hanem akár Ost az eke szarva mögött, igencsak fanyar illatút.
Altestét fekete, szinte poros-koszos lovaglónadrág, valamint csizma rejti. Fegyveröve egyszerű, s jobb oldalán tőr, bal oldalt kard csüng. Miközben ugyanis Giselli elmeséli a történetét, a lovag a helyére csúsztatja tőrét.
Ha van is rá valamilyen benyomással a nemesleány meséje, Goeren nem látszik. Arca rezzenetlen, szinte egykedvű, bár olyan érzése lehet az őt figyelőnek, hogy igyekszik érdeklődést tettetni.
A valóság azonban az, hogy inkább leplezni próbálja érdeklődését. Nemes atyja azt tanította neki, hogy ne mutassa ki a bensőjében dúló érzéseket; legyen kifürkészhetetlen, mozdulatlan sziklatömb az arca, mert az összezavarja ellenségeit. Abban persze erősen kételkedik, hogy Gisellisandra az ellensége lenne, de a hosszú éveken át belénevelt fegyelemnek köszönhetően a lovag arca rezzenetlen és nyugodt, mint egy tó felszíne.*
~Tehát egy nemesen született leány, aki segítségre szorul.~
*Legszívesebben hangosan felsóhajtana megkönnyebbülésében. Mióta a vipera megmarta csataménjét, csak kutyagolt, és semmi sem volt már unalmasabb számára, mint az, hogy egyik lábát a másik után tegye.*
-Nekem vipera marta meg a lovamat, így az utolsó pár tucat mérföldet gyalogosan kellett megtennem. Egy lovag, aki elveszíti lovát, nem lovag. Nem rég érkeztem jómagam is, és épp azon tűnődtem, hol hajthatom álomra a fejem, illetve…*körbepillant* …egy elf íjásznővel azon morfondíroztunk, hogy csatlakozunk egy karavánhoz, amely Artheniorba tart.
*Csakhogy az íjásznőnek nyoma veszett, Goer legalábbis nem látja. Szerencsére csomagját hiánytalanul megtalálja a kút kávája mellett, így azt magához veszi, és feldobja a vállára.
Utána a szürke szemek Gisellisandra felé fordulnak.*
-Csak azt tettem, amit minden valamire való lovag megtett volna, hölgyem. De szavaiból úgy veszem ki, még mindig segítségre szorul. Örömömre szolgálna, ha felajánlhatnám kardom és pajzsom, míg ügye kielégítő megoldást nem nyer. Nem való, hogy elragadó nemesleányok fegyveres kíséret nélkül, egymaguk kószáljanak ily veszélyes helyen.
*S valóban, alig hagyta magára Gisellit a lovag, máris egy koszos zsoldos tartott igényt erényére, s meglehet el is veszi, ha Goer nincs, hogy közbelépjen.
Mindenekelőtt azonban Goernek meglehetősen elege van a „ló nélküli lovag” szerepéből. Szereznie kell egy hátast, méghozzá minél előbb. Lehetőleg egy idomított csatamént, de ha az nincs, megteszi egy harcra kiképzett hátasló is, amelyik nem ijed meg a saját árnyékától.
Ez ügyben Ost felé fordul, aki helyiként jobban tisztában van az itteni árfolyamokkal.*
-Mondd csa, Ost, hol tudok egy valamirevaló lovat szerezni a közelben?
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:05:31
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:05:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*Nem vág közbe, míg Goer megbeszéli Ost-tal a fiú további sorsát. Giselli pedig eldönti magában, hogy ő meg majd a szép beszédre fogja okítani a fiút. Aztán felvillan benne: Senki nem mondta eddig, hogy ő is Goerrel megy, vagy hogy a lovag jönne vele. Felsóhajt. Hová is tette az eszét?
Ekkor fordul felé a férfi a kérdéssel. Újra csak sóhajt egyet.*
-Wegtorenből tartok Artheniorba, hogy tanuljak. Hű szolgálónk vezeti a hintómat, de a városka előtt már mérfölddel egy dűlőnél kitörött a kocsi kereke. Szolgám maga jött volna, ha nem esik le a bakról oly szerencsétlenül, hogy lábát töri. Az egész csak azért nem borult fel teljesen, mert két ilyen ló húzta, és megtartották a súlyt. Így muszáj voltam magam tenni valamit. Kifogtam Szélvészt Vihar mellől, felültem a hátára, és elindultam ide, hogy kerítsek kádárt, vagy bognárt, aki tudna kereket adni, és betenni a helyére, valamint egy gyógyítót, aki helyrehozná hű szolgám lábát. Az elgondolásban nem is volt hiba Sir Goer. Szépen haladtam, de itt a város kapuja előtt kígyó riasztotta meg a lovat, ki megvadult tőle, s halálos vágtába kezdett. A többit már tudja Uram. Ha Ön nincs, én minden bizonnyal holtan végzem.
*Erről persze eszébe jut a fiúcska, kinek életébe került az ő vágtája. Összeszorul a torka és könnyek szöknek a szemébe. Ha ő nincs, meg a balesetük a dűlőn, vagy az a nyavalyás kígyó az úton, akkor az a fiúcska még mindig élhetne.*
-Nem is igazán tudom meghálálni Önnek, amit értem tett.
*Fejezi be végül szavait, miközben kicsorduló könnyeit kézfejjel törli le. Poros arcát ezzel kellően össze is maszatolja, de ezt ő nem látja.*
//Nyílt//
*Nem vág közbe, míg Goer megbeszéli Ost-tal a fiú további sorsát. Giselli pedig eldönti magában, hogy ő meg majd a szép beszédre fogja okítani a fiút. Aztán felvillan benne: Senki nem mondta eddig, hogy ő is Goerrel megy, vagy hogy a lovag jönne vele. Felsóhajt. Hová is tette az eszét?
Ekkor fordul felé a férfi a kérdéssel. Újra csak sóhajt egyet.*
-Wegtorenből tartok Artheniorba, hogy tanuljak. Hű szolgálónk vezeti a hintómat, de a városka előtt már mérfölddel egy dűlőnél kitörött a kocsi kereke. Szolgám maga jött volna, ha nem esik le a bakról oly szerencsétlenül, hogy lábát töri. Az egész csak azért nem borult fel teljesen, mert két ilyen ló húzta, és megtartották a súlyt. Így muszáj voltam magam tenni valamit. Kifogtam Szélvészt Vihar mellől, felültem a hátára, és elindultam ide, hogy kerítsek kádárt, vagy bognárt, aki tudna kereket adni, és betenni a helyére, valamint egy gyógyítót, aki helyrehozná hű szolgám lábát. Az elgondolásban nem is volt hiba Sir Goer. Szépen haladtam, de itt a város kapuja előtt kígyó riasztotta meg a lovat, ki megvadult tőle, s halálos vágtába kezdett. A többit már tudja Uram. Ha Ön nincs, én minden bizonnyal holtan végzem.
*Erről persze eszébe jut a fiúcska, kinek életébe került az ő vágtája. Összeszorul a torka és könnyek szöknek a szemébe. Ha ő nincs, meg a balesetük a dűlőn, vagy az a nyavalyás kígyó az úton, akkor az a fiúcska még mindig élhetne.*
-Nem is igazán tudom meghálálni Önnek, amit értem tett.
*Fejezi be végül szavait, miközben kicsorduló könnyeit kézfejjel törli le. Poros arcát ezzel kellően össze is maszatolja, de ezt ő nem látja.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:48:03
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:48:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csibész//
*Taitos beérkezik a térre, a lány ismét meglepi.*
~Élvezetből lop...~
*Eszmél fel rá, hisz nem az élete múlik rajta, nem is jóléte, mégis.*
-Ne is! Úgyis tudom az utolsó tallérig mi hova kerül, persze csak ha akarom.
*mondja, aztán inkább elfelejti a dolgot, ezt a napot kellemesen eltölti a Csibésszel, aztán lehet, hogy nem is látja többet.*
-Azért megyünk, mert gondoltam kellemesebb, mint a bűzben, és porban, meg mert a fogadóban nem szívlelnének, az biztos.
*Mondja, pici hátsószándéka még mindössze annyi, hogy ne legyenek szem előtt.*
-Na gyere.
*Győzi le ellenérzéseit, és elkapja a lány derekát, aztán ha hagyja, akkor elkezdi keresni a földön a szökőkutat éppen most töltő munkások nyomait, egészen a folyóig, hisz bizony, a kis cseppek szép lassan eljuttatják a nagyobb víztömeghez.*
*Taitos beérkezik a térre, a lány ismét meglepi.*
~Élvezetből lop...~
*Eszmél fel rá, hisz nem az élete múlik rajta, nem is jóléte, mégis.*
-Ne is! Úgyis tudom az utolsó tallérig mi hova kerül, persze csak ha akarom.
*mondja, aztán inkább elfelejti a dolgot, ezt a napot kellemesen eltölti a Csibésszel, aztán lehet, hogy nem is látja többet.*
-Azért megyünk, mert gondoltam kellemesebb, mint a bűzben, és porban, meg mert a fogadóban nem szívlelnének, az biztos.
*Mondja, pici hátsószándéka még mindössze annyi, hogy ne legyenek szem előtt.*
-Na gyere.
*Győzi le ellenérzéseit, és elkapja a lány derekát, aztán ha hagyja, akkor elkezdi keresni a földön a szökőkutat éppen most töltő munkások nyomait, egészen a folyóig, hisz bizony, a kis cseppek szép lassan eljuttatják a nagyobb víztömeghez.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:35:09
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kényszer Kompánia//
//Nyílt//
*A kérés nem éri váratlanul a lovagot; mikoron felelőtlen ajánlatát megtette, már szinte hallotta, hogy a szőke hajú parasztfiú ezt fogja kérni tőle. Az acélszürke szempár hozzáértő módon vizsgálja végig a fiú felépítését, izomzatát, kiállását. A széles vállak, a cölöpszerűen vastag combok azonban az eke szarva mögött edződtek ilyenre, és nem a nyeregben töltött évek során a pajzs és lándzsahasználat következtében.
Ráadásul ott van Simeon gazda kölyke, Olivar, akinek taníttatását épp most vállalta. Persze, nevelhetne több tanítványt is, csakhogy…*
-Kalandor véred van, fiú?
*A paraszt megvonja széles vállát.*
-A földtúrásbó` van má` elegem, uram.
-Mi a neved?
-Ost.
-Ost. Egyszerű név.
-Eccerű volnék ín magam is.
*Goer erre kénytelen rábólintani. A helyzet kellemetlen; adott szavát nem veheti vissza, igaz, azt mondta, ha módjában áll, teljesíti a fiú kérését.*
-Idős vagy már, hogy lovag lehessen belőled, Ost.
*Legnagyobb meglepetésére a paraszt erre rábólint, aztán oldalra fordul, és az utca kövezetére sercint.*
-Akar a nyű lovag lenni, nagyuram. Ha mán megtanít arra, hogyan forgassam a kardot, az ippeg elég. *Kék szeme Gisellisandrára villan.* Tom ám én, hogy a beszídem is hagy kivetnivalút maga után. De kölökként mindég én nyertem a csatákat, amikor botokkal harcoltunk. Jobban a víremben van a vívás, mint a fűd szántása.
-Nos, ha így áll a helyzet…*Goer rövid ideig tartó tanácstalanságát végül egy vállrándítással letudja. Talán még jól is jöhet, ha a parasztfiú útitársául szegődik.* Ha a szolgálatomba akarsz szegődni, lelked rajta. Megosztom veled ételem, italom, s fizetem kvártélyod, ha olyan helyen szállunk meg, ahol erre lehetőség van.
*Ost elvigyorodik. Annyi még benne is van, hogy nem nyújtja a kezét a lovagnak.*
-Áll az alku, uram!
*Goer is rábiccent.*
-Két nap múlva Simeon gazda tanyájára kell mennem. Tudod-e, hol van?
-Tuggya aztat mindenki. De könnyű megtanálni. Az a vén részeges disznó innenstül a házig végigrókázza az utat. Csak a hányáscsíkot kő követni.
-Jobb szeretném, ha te vezetnél, Ost.
-Ahogy az úr parancsolja. Osztán mi dolga Simeonnal, ha kérdhetem?
-Simeon egyik fia a tanítványom lesz. Kárpótlásul, hogy egy fia a lovak alatt maradt, lovagot nevelek a másikból, ha beleegyezik.
-Melyikbül?
*Goer tekintete megvillan.*
-Olivarból. De túl sokat kérdezel, Ost!
*A paraszt lesüti a szemét.*
-Igen, uram. Elnézést.
*A lovag biccent, s csak most fordul vissza Gisellisandra felé. Érdeklődve veszi szemügyre az igavonót, amelyet még mindig Ost tart, türelmesen ácsorogva.*
-Ha meg nem sértem kegyedet, hogy került annak a lónak a hátára? Se nyereg, se kantár.
//Nyílt//
*A kérés nem éri váratlanul a lovagot; mikoron felelőtlen ajánlatát megtette, már szinte hallotta, hogy a szőke hajú parasztfiú ezt fogja kérni tőle. Az acélszürke szempár hozzáértő módon vizsgálja végig a fiú felépítését, izomzatát, kiállását. A széles vállak, a cölöpszerűen vastag combok azonban az eke szarva mögött edződtek ilyenre, és nem a nyeregben töltött évek során a pajzs és lándzsahasználat következtében.
Ráadásul ott van Simeon gazda kölyke, Olivar, akinek taníttatását épp most vállalta. Persze, nevelhetne több tanítványt is, csakhogy…*
-Kalandor véred van, fiú?
*A paraszt megvonja széles vállát.*
-A földtúrásbó` van má` elegem, uram.
-Mi a neved?
-Ost.
-Ost. Egyszerű név.
-Eccerű volnék ín magam is.
*Goer erre kénytelen rábólintani. A helyzet kellemetlen; adott szavát nem veheti vissza, igaz, azt mondta, ha módjában áll, teljesíti a fiú kérését.*
-Idős vagy már, hogy lovag lehessen belőled, Ost.
*Legnagyobb meglepetésére a paraszt erre rábólint, aztán oldalra fordul, és az utca kövezetére sercint.*
-Akar a nyű lovag lenni, nagyuram. Ha mán megtanít arra, hogyan forgassam a kardot, az ippeg elég. *Kék szeme Gisellisandrára villan.* Tom ám én, hogy a beszídem is hagy kivetnivalút maga után. De kölökként mindég én nyertem a csatákat, amikor botokkal harcoltunk. Jobban a víremben van a vívás, mint a fűd szántása.
-Nos, ha így áll a helyzet…*Goer rövid ideig tartó tanácstalanságát végül egy vállrándítással letudja. Talán még jól is jöhet, ha a parasztfiú útitársául szegődik.* Ha a szolgálatomba akarsz szegődni, lelked rajta. Megosztom veled ételem, italom, s fizetem kvártélyod, ha olyan helyen szállunk meg, ahol erre lehetőség van.
*Ost elvigyorodik. Annyi még benne is van, hogy nem nyújtja a kezét a lovagnak.*
-Áll az alku, uram!
*Goer is rábiccent.*
-Két nap múlva Simeon gazda tanyájára kell mennem. Tudod-e, hol van?
-Tuggya aztat mindenki. De könnyű megtanálni. Az a vén részeges disznó innenstül a házig végigrókázza az utat. Csak a hányáscsíkot kő követni.
-Jobb szeretném, ha te vezetnél, Ost.
-Ahogy az úr parancsolja. Osztán mi dolga Simeonnal, ha kérdhetem?
-Simeon egyik fia a tanítványom lesz. Kárpótlásul, hogy egy fia a lovak alatt maradt, lovagot nevelek a másikból, ha beleegyezik.
-Melyikbül?
*Goer tekintete megvillan.*
-Olivarból. De túl sokat kérdezel, Ost!
*A paraszt lesüti a szemét.*
-Igen, uram. Elnézést.
*A lovag biccent, s csak most fordul vissza Gisellisandra felé. Érdeklődve veszi szemügyre az igavonót, amelyet még mindig Ost tart, türelmesen ácsorogva.*
-Ha meg nem sértem kegyedet, hogy került annak a lónak a hátára? Se nyereg, se kantár.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835