Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-05 21:01:23
Üzenet elküldve: 2014-10-05 21:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Monoria -hoz//
*Hát eléggé viharverten érkezik vissza a kapuhoz sötétedéskor. Valahogy nem így képzelte még reggel, mikor vidáman és kipihenten távozott, és intett búcsút a helynek és őrségnek. Ha ugyanazok a katonák teljesítenek szolgálatot, nos elég ciki lesz. Ha nem, úgy talán megússza gúnyos megjegyzések nélkül is.
Ő mindenesetre így is, úgy is beporoszkál lován és újfent a tér közepén lévő kútnál kászálódik le a nyeregből. Meglepődve tapasztalja, hogy a még éjjel távozó sötételf is erre csatangol újfent. Ez akár egy jel is lehet. Talán az is, így gondolhatja az ifjú lovagforma, mert időről -időre felé veti pillantását. Nem úgy mint tegnap késő este. Mert hát a fajtáját bizonytalanság, sötét pletykák és véres legendák övezik. Olvasott emberként ezzel tisztában is van. Így nem elutasítón, de távolságtartón és óvatosan kezeli a szukát. Vagyis a helyén kezeli a dolgokat. Legalábbis ő így vélekedik. Aztán elérkezik a pillanat, hogy ha másképp nem történik, amaz el nem szalad vagy bújik, megszólítására adja a fejét. Arra azért ügyel, hogy ne zavarja meg semmiben. Épp ezért, ha lehet, csak úgy mellé "verődik".*
-Újra itt mindketten.
*Mondja ki semleges hangerővel és hangsúllyal.*
-Véletlen?
*Teszi még hozzá leheletnyi szünettel. Ha közben vagy eztán bármi változás észlelhető felé a nőstény részéről, akkor felé fordul és bemutatkozik. Hacsak ez a reakciója nem teljességgel ellenséges, vagy netán támadó persze.*
-Ron-Anchor.
*Biccent bemutatkozásként. No persze, ha támadna, úgy is felé fordul, csak épp akkor védekezően és nyilván csöndben maradva.*
*Hát eléggé viharverten érkezik vissza a kapuhoz sötétedéskor. Valahogy nem így képzelte még reggel, mikor vidáman és kipihenten távozott, és intett búcsút a helynek és őrségnek. Ha ugyanazok a katonák teljesítenek szolgálatot, nos elég ciki lesz. Ha nem, úgy talán megússza gúnyos megjegyzések nélkül is.
Ő mindenesetre így is, úgy is beporoszkál lován és újfent a tér közepén lévő kútnál kászálódik le a nyeregből. Meglepődve tapasztalja, hogy a még éjjel távozó sötételf is erre csatangol újfent. Ez akár egy jel is lehet. Talán az is, így gondolhatja az ifjú lovagforma, mert időről -időre felé veti pillantását. Nem úgy mint tegnap késő este. Mert hát a fajtáját bizonytalanság, sötét pletykák és véres legendák övezik. Olvasott emberként ezzel tisztában is van. Így nem elutasítón, de távolságtartón és óvatosan kezeli a szukát. Vagyis a helyén kezeli a dolgokat. Legalábbis ő így vélekedik. Aztán elérkezik a pillanat, hogy ha másképp nem történik, amaz el nem szalad vagy bújik, megszólítására adja a fejét. Arra azért ügyel, hogy ne zavarja meg semmiben. Épp ezért, ha lehet, csak úgy mellé "verődik".*
-Újra itt mindketten.
*Mondja ki semleges hangerővel és hangsúllyal.*
-Véletlen?
*Teszi még hozzá leheletnyi szünettel. Ha közben vagy eztán bármi változás észlelhető felé a nőstény részéről, akkor felé fordul és bemutatkozik. Hacsak ez a reakciója nem teljességgel ellenséges, vagy netán támadó persze.*
-Ron-Anchor.
*Biccent bemutatkozásként. No persze, ha támadna, úgy is felé fordul, csak épp akkor védekezően és nyilván csöndben maradva.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-05 16:56:36
Üzenet elküldve: 2014-10-05 16:56:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Már egy ideje nyugtalanul érzékeli, hogy gondolatai egyre inkább, a múlt és azon belül is a régmúlt felé irányulnak. Mintha egy titokzatos erő azt akarná idézze, fel magában az eseményeket, amik, már rég mögötte vannak. Megjelenik előtte, a kép, ahogy az erdő mélyén lakó elfek térd remegve jönnek a segítségért, megalázkodva és fejet hajtva. Igen odahaza a neve a legnagyobbak közül való, de itt, talán szerencsére nem ismerik. Újra és újra megjelenik a kis hegyes fülű kislány képe, aki annyira hasonlít az apjára és aki belőle is hordoz magából jó néhány tulajdonságot. Sosem volt igazán erős, pedig ő mindent elkövetett, hogy azzá tegye. Eszébe, jut mikor ő nemet mondott és nem adott gyógyitalt az egyik hozzá forduló szánalmas emberi teremtménynek, gyermekét próbálta menteni egy halálos kórtól. Képes volt felkutatni és megzavarni őt, áldozata bemutatása közben. Annyira dühös lett, hogy kis híján maradandó károsodást okozott, amikor dühében megsuhintotta erejével és nekicsapódott a közeli fának. Szitkozódva vonult el, jogos indulatában. Mindennek meg van helye és az ideje, a kérésnek és az érte járó fizetségnek is. A kis hegyes fülű lánykája meg mit tett? Hát utána ment és kicsempészte az orvosságot, még csak fizetséget sem kért érte. SZÁNALOM! Az egyik legvisszataszítóbb tulajdonság. Egy héten át, minden nap egy ideig mezítláb állt a kihunyó parázson, hogy jól megtanulja a leckét. Talán kegyetlen volt vele, de azt akarta, hogy okuljon. Utána a tőle telhető legnagyobb türelemmel magyarázta el, hogy az ő érdekében tette. Most is itt van előtte a kép, ahogy próbálja minden erejével bizonygatni, hogy megértette és nem érez többé senki irányt szánalommal. Tudta, hogy nem igaz még is rábólintott. Dühös. Vajon miért bukkannak fel ezek a képek? Bosszantóak.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-03 18:35:36
Üzenet elküldve: 2014-10-03 18:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Míg csendesen csócsálja a szál kolbászt és hagymakarikákat, lova pedig a zabot abrakos tarisznyájából az est hamar leszáll. Nem marad más, mint az éj sötétje, a tábortüzek vöröses lángja és a csillagok ezüstös csillogása. Nagyot ásít és nyújtózik, majd szálláshely felé tekintget, mikor egy barnás-feketés bőrű nőstény "cseverészi át" magát a kapu őrségén.*
~Sötételf.~
*Megállapítás, mit nem követ köpés, mint sokak szokták láttukra. Érdeklődve pislog felé, csak mert újdonság varázsával hat, ahogy és amilyen magabiztos eleganciával viseltetik a sötétben. De hisz sokat olvasott felőlük, tudni véli erősségük és gyengéjük egyaránt. Nem is fűlik foga, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljenek, pusztán csak megfigyeli amennyire még nem terhes kíváncsisága.
Amaz odébbáll, talán egy sötétebb zugban látja eltűnni, majd kisvártatva újfent felbukkanni. Eddigre már betermelte saját ételét, s ha nem is teljesen jóllakottan, de elégedetten áll fel, hogy vánkost kerítsen feje alá éjszakára. A némber pedig ahogy érkezett, úgy máris távozóra fogja, s hamar beleolvad a kinti puszta homályába.*
~Távozz tőlem sántán.~
*Mulattatja magát gondolataival. Pokróc és takaró kerül alváshoz, a nyereg pedig jó lesz párnának is. Hiszen hátasát nem fogja felnyergelve hagyni egész éjjel, viszont kipányvázza.*
-Bocs pajti. Jobb a békesség.
*Hogy ne szólják meg, mégiscsak idegen helyen van. A tűz majd valamelyest melegen tartja, így elheveredik és betakarózik a csillagfényes éjszaka a takarója.
Azt nem mondhatja, hogy hú de kényelmesen aludt. Ahogy azt sem, hogy ne dideregne, mikor kinyitja csipáit és hát persze, hogy hűséges hátasának közeli pofázmánya fogadja. Mégsem hőköl hátra, vagy pattan fel ijedtében, mert már megszokta mondhatni. Csak szimplán eltolja szeretgető lovának fejét sajátjától, és ülő helyzetbe küzdi fel magát.*
-Neked is jó reggelt!
*Köszönti kissé karcos hangon közben. Szétnéz, a tér szintén ébredezik. Ideje döntésre jusson végre. Az este meghúzta magát itt, de útja közel sem ért még véget, ezzel tisztában van. Csak éppenséggel útelágazásnál jár.*
~A készleteim fogyóban.~
*Veszi sorra a lehetőségeit. Így a maradást és tarisznyájának feltöltését, a pihenést és, hogy azon a bizonyos széles, befelé vezető szekérúton induljon el.*
~A csillagok vezetnek.~
*Néz el a kapu felé vágyakozással, és tekintetében valamiféle kifürkészhetetlen tűz csillan meg. Merthogy lelkében betöltetlen űr várja beteljesülését, de tudja még hosszú és fáradtságos út ezt elérnie.
Így hezitál, miközben készülődik, elsétál a kúthoz friss vízért, hogy igyék egyet, és persze megmosdik.*
~Öreg, fentről nézel, tudom én. És mulatsz milyen gyámoltalan vagyok egyedül. De itt hagytál, egyedül.~
*Beszélget rég elhunyt mesterével lélekben, magában. Szokott. Mostanában egyre többször, és olykor már fel is fedezi ezt, és ilyenkor korholja is érte magát.
Most azonban csak teszi a dolgát, felveszi fegyvereit, páncélját, sisakját és szívére, lelkére hallgat, mely űzi, hajtja őt tovább valahova, valamiért. A miértre már van válasza, a hogyanra még nincs, de azon lesz, hogy ráleljen.*
-Útra fel.
*Paskolja meg végül döntésre jutva lova nyakát, majd a nyereg kerül fel hátára. Valahogy majd csak átvészeli a pusztát, mi közte és célja között áll, ahogy korábban is eddig minden akadályt.*
-Isten veled.
*Int búcsút őröknek és tábornak, de a puszta végtelennek tűnő valósága hamar "beszippantja" magába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 08:50:06, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
~Sötételf.~
*Megállapítás, mit nem követ köpés, mint sokak szokták láttukra. Érdeklődve pislog felé, csak mert újdonság varázsával hat, ahogy és amilyen magabiztos eleganciával viseltetik a sötétben. De hisz sokat olvasott felőlük, tudni véli erősségük és gyengéjük egyaránt. Nem is fűlik foga, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljenek, pusztán csak megfigyeli amennyire még nem terhes kíváncsisága.
Amaz odébbáll, talán egy sötétebb zugban látja eltűnni, majd kisvártatva újfent felbukkanni. Eddigre már betermelte saját ételét, s ha nem is teljesen jóllakottan, de elégedetten áll fel, hogy vánkost kerítsen feje alá éjszakára. A némber pedig ahogy érkezett, úgy máris távozóra fogja, s hamar beleolvad a kinti puszta homályába.*
~Távozz tőlem sántán.~
*Mulattatja magát gondolataival. Pokróc és takaró kerül alváshoz, a nyereg pedig jó lesz párnának is. Hiszen hátasát nem fogja felnyergelve hagyni egész éjjel, viszont kipányvázza.*
-Bocs pajti. Jobb a békesség.
*Hogy ne szólják meg, mégiscsak idegen helyen van. A tűz majd valamelyest melegen tartja, így elheveredik és betakarózik a csillagfényes éjszaka a takarója.
Azt nem mondhatja, hogy hú de kényelmesen aludt. Ahogy azt sem, hogy ne dideregne, mikor kinyitja csipáit és hát persze, hogy hűséges hátasának közeli pofázmánya fogadja. Mégsem hőköl hátra, vagy pattan fel ijedtében, mert már megszokta mondhatni. Csak szimplán eltolja szeretgető lovának fejét sajátjától, és ülő helyzetbe küzdi fel magát.*
-Neked is jó reggelt!
*Köszönti kissé karcos hangon közben. Szétnéz, a tér szintén ébredezik. Ideje döntésre jusson végre. Az este meghúzta magát itt, de útja közel sem ért még véget, ezzel tisztában van. Csak éppenséggel útelágazásnál jár.*
~A készleteim fogyóban.~
*Veszi sorra a lehetőségeit. Így a maradást és tarisznyájának feltöltését, a pihenést és, hogy azon a bizonyos széles, befelé vezető szekérúton induljon el.*
~A csillagok vezetnek.~
*Néz el a kapu felé vágyakozással, és tekintetében valamiféle kifürkészhetetlen tűz csillan meg. Merthogy lelkében betöltetlen űr várja beteljesülését, de tudja még hosszú és fáradtságos út ezt elérnie.
Így hezitál, miközben készülődik, elsétál a kúthoz friss vízért, hogy igyék egyet, és persze megmosdik.*
~Öreg, fentről nézel, tudom én. És mulatsz milyen gyámoltalan vagyok egyedül. De itt hagytál, egyedül.~
*Beszélget rég elhunyt mesterével lélekben, magában. Szokott. Mostanában egyre többször, és olykor már fel is fedezi ezt, és ilyenkor korholja is érte magát.
Most azonban csak teszi a dolgát, felveszi fegyvereit, páncélját, sisakját és szívére, lelkére hallgat, mely űzi, hajtja őt tovább valahova, valamiért. A miértre már van válasza, a hogyanra még nincs, de azon lesz, hogy ráleljen.*
-Útra fel.
*Paskolja meg végül döntésre jutva lova nyakát, majd a nyereg kerül fel hátára. Valahogy majd csak átvészeli a pusztát, mi közte és célja között áll, ahogy korábban is eddig minden akadályt.*
-Isten veled.
*Int búcsút őröknek és tábornak, de a puszta végtelennek tűnő valósága hamar "beszippantja" magába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 08:50:06, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-10-03 17:54:46
Üzenet elküldve: 2014-10-03 17:54:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megvárja, amíg lemegy a nap és elmélyül a sötétség. Éjszaka sokkal kellemesebb számára, a láthatóan nyüzsgő helyre megérkezni. Fekete hosszú köppenyében, amit mélyen az arcába húz szinte láthatatlan, addig amíg el nem éri a fáklyák, vagy a tábortüzek fényét. Nincs szüksége különösebb védelemre, szinte észrevétlenül siklik az őrökig, akiket meg is döbbent kissé. Udvariasan köszön, bár legbelül forr a dühtől, hogy negédesen és udvariasan kell beszélnie, miközben faggatják kérdezgetik és átvizsgálják. Ért hozzá, hogy külseje ellenére is bizalmat ébresszen, így végül csak beljebb kerül a térre. A nyüzsgő hely nincs ínyére, de meg kell találnia szerencséje zálogát a harcost az íjjal és persze a nővel. Amint lehet megkérdezi, újra a rúna köveket jó irányba tart, e? A rúnák túlmutatnak ezen a helyen a puszta végtelenje felé. Az emberek és különböző lények a terhére vannak, így jobban örül, hogy ezúttal, útja megint a magányosabb pusztába vezet. Képességei segítségével gyorsan megszerzi az ételt, amire szüksége van és otthonosan nem törődve az éjszaka feketeségével eltűnik a sötétben.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.03 17:59:55
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.03 17:59:55
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-30 19:48:29
Üzenet elküldve: 2014-09-30 19:48:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sok év telt el, hogy utoljára itt járt. Még a jó öreg "Mesterrel", szinte még gyerekként. Alig tud visszaemlékezni, de abban biztos, hogy nem ily fáradtan lépdelt befelé, mint most. Noha lóháton érkezik, fekete, erős ménjén, mégis az egész napos zötykölődés és az időjárás kikezdte nem csak tomporát, de kedvét is. Mielőtt belépne, megállítja lovát, és valami furcsa, gondterhelt szemlélődéssel néz el a Karavánpihenő mellett, azon túlra, amerre Artheniort sejti.*
~Nemsoká, nemsoká.~
*Mondogatja magában, mintha a messzi városhoz suttogna. Majd leszáll a nyeregből, nagyot huppan a kapu előtt, zörren és csörren vértje, fegyvere és hátára szíjazott pajzsa. Még zsibbadó hátsaját is markolássza, próbálva kimasszírozni belőle a görcsöt. Kicsit átmozgatja izmait is. Amúgy csöndben van és ekképp paskolja meg utazótársa nyakát, simítja meg orrát. Szinte komótos mozdulattal igazgatja elemózsiás szütyőjét a nyeregre erősítve, és fegyverövét derekán, melyben hosszúkardja és hosszútőre kap helyet. Persze a rejtett zsebek azért rejtettek, hogy avatatlan szemek ne fedezhessék fel őket. Miután meggyőződik róla, hogy minden rendjén és helyén találtatik, végre szembefordul az őrökkel, és feléjük lép, kötőféken vezetve maga mögött lovát.
Kék, búskomor tekintetével hamar kiválasztja a vezetőnek tituláltat, s megszólítja.*
-Adjon isten katona urak.
*Amúgy maga is katona forma, keménykötésű legény, kinek tekintete valahogy sokkal öregebbnek hat, mint arcáról az elmondható lenne. Igaz, most elég borostás arcvonások bukkannak elő orrvédős sisakja és fejét és nyakát is fedő sodronyinge alól. Egy megfáradt harcos benyomását kelti igazából, ki alig múlhatott 25 éves.
Ha nem tartóztatják úgy egyszerűen ellép mellettük, köztük, ahogy tetszik, és a márvány szökőkúthoz ballag. Közben szemügyre veszi a lehetőségeket és persze ami fő, a jelenlévő szerzeteket. A kantárt el is engedi, és a kút vízébe meríti kezét, arcát frissíti vele. Majd pedig hátasának orra alá merít.
Miután kissé felfrissítette magát és hátasát is, a már nagyjából felmért helyszínen a faragott farönkök és tűzhelyek felé veszi az irányt egy kis pihenőre vágyódva. Odaérve csak úgy elereszti a kantárt, lova úgysem megy sehova, ő pedig butykosát és iszákját akasztja le nyergéről. Jót húz az állott vízből, de mire ajkától elveszi, a mén pofája csaknem övéhez ér. Szinte már várta, hisz az állat nem ivott az eléggé koszos vízből, és jobbra vágyódik.*
-Szomjúhozol drágaság?
*Így a lóhoz szeretetteljes hangsúllyal, és megpaskolja annak nyakát. Megitatja belőle, igaz csak néhány korttyal szánja meg.*
~Biztos van valahol rendes itató.~
*Nyújtogatja nyakát egy ideig, de abban marad, hogy majd rákérdez valakinél. No, a batyujában van még egy kevés elemózsia, hát nekiáll, hogy faljon egy jó kiadósat végre. De a nyughatatlan állat biza most sem hagy nyugtot neki, mert addig húzgálja hátrafordulván nyergéről az abrakos tarisznyát, hogy félő kiharapja.*
-Nyugton maradj, hé!
*Mordul kissé már ingerlékenyebben az ember, de aztán semmi tettlegesség, sőt. Mosolyogva szedi le és köti a ló szája elé. Csak eztán gondolkodik el röviden.*
~Dejszen itt a fű, e meg zabot kér?~
*De most már maga is kajálásba kezd, és nem elmélkedik tovább feleslegesen. Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában, de nincsen kenyere. Meg is vakarná kobakját, de csak a sisakot kopogtatja meg feje búbján.*
~Még ez is!~
*Mérgelődik, majd kissé szomorkásan pillant a hátasára és hozzá szól.*
-Király dolgod van, pajtás.
*De nem bosszulja meg, és nem veszi el tőle a zabot, inkább csak egy rövid szár kolbászt kaparint kézbe és azt rágcsálja magában a hagymával. Persze előtte bicskájával meghámozza, ahogy azt kell. Közben körbekémlel, hátha egyik -másik sátoros árusnál lát pékárut. Cipót vagy lángos lepényt vagy kár pászkát is venne szívesen. Ha viszont nem talál, meglehet beljebb kell bandukoljon és csak talál valami fogadó félét amott, amerre a széles út vezet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 08:49:25, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
~Nemsoká, nemsoká.~
*Mondogatja magában, mintha a messzi városhoz suttogna. Majd leszáll a nyeregből, nagyot huppan a kapu előtt, zörren és csörren vértje, fegyvere és hátára szíjazott pajzsa. Még zsibbadó hátsaját is markolássza, próbálva kimasszírozni belőle a görcsöt. Kicsit átmozgatja izmait is. Amúgy csöndben van és ekképp paskolja meg utazótársa nyakát, simítja meg orrát. Szinte komótos mozdulattal igazgatja elemózsiás szütyőjét a nyeregre erősítve, és fegyverövét derekán, melyben hosszúkardja és hosszútőre kap helyet. Persze a rejtett zsebek azért rejtettek, hogy avatatlan szemek ne fedezhessék fel őket. Miután meggyőződik róla, hogy minden rendjén és helyén találtatik, végre szembefordul az őrökkel, és feléjük lép, kötőféken vezetve maga mögött lovát.
Kék, búskomor tekintetével hamar kiválasztja a vezetőnek tituláltat, s megszólítja.*
-Adjon isten katona urak.
*Amúgy maga is katona forma, keménykötésű legény, kinek tekintete valahogy sokkal öregebbnek hat, mint arcáról az elmondható lenne. Igaz, most elég borostás arcvonások bukkannak elő orrvédős sisakja és fejét és nyakát is fedő sodronyinge alól. Egy megfáradt harcos benyomását kelti igazából, ki alig múlhatott 25 éves.
Ha nem tartóztatják úgy egyszerűen ellép mellettük, köztük, ahogy tetszik, és a márvány szökőkúthoz ballag. Közben szemügyre veszi a lehetőségeket és persze ami fő, a jelenlévő szerzeteket. A kantárt el is engedi, és a kút vízébe meríti kezét, arcát frissíti vele. Majd pedig hátasának orra alá merít.
Miután kissé felfrissítette magát és hátasát is, a már nagyjából felmért helyszínen a faragott farönkök és tűzhelyek felé veszi az irányt egy kis pihenőre vágyódva. Odaérve csak úgy elereszti a kantárt, lova úgysem megy sehova, ő pedig butykosát és iszákját akasztja le nyergéről. Jót húz az állott vízből, de mire ajkától elveszi, a mén pofája csaknem övéhez ér. Szinte már várta, hisz az állat nem ivott az eléggé koszos vízből, és jobbra vágyódik.*
-Szomjúhozol drágaság?
*Így a lóhoz szeretetteljes hangsúllyal, és megpaskolja annak nyakát. Megitatja belőle, igaz csak néhány korttyal szánja meg.*
~Biztos van valahol rendes itató.~
*Nyújtogatja nyakát egy ideig, de abban marad, hogy majd rákérdez valakinél. No, a batyujában van még egy kevés elemózsia, hát nekiáll, hogy faljon egy jó kiadósat végre. De a nyughatatlan állat biza most sem hagy nyugtot neki, mert addig húzgálja hátrafordulván nyergéről az abrakos tarisznyát, hogy félő kiharapja.*
-Nyugton maradj, hé!
*Mordul kissé már ingerlékenyebben az ember, de aztán semmi tettlegesség, sőt. Mosolyogva szedi le és köti a ló szája elé. Csak eztán gondolkodik el röviden.*
~Dejszen itt a fű, e meg zabot kér?~
*De most már maga is kajálásba kezd, és nem elmélkedik tovább feleslegesen. Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában, de nincsen kenyere. Meg is vakarná kobakját, de csak a sisakot kopogtatja meg feje búbján.*
~Még ez is!~
*Mérgelődik, majd kissé szomorkásan pillant a hátasára és hozzá szól.*
-Király dolgod van, pajtás.
*De nem bosszulja meg, és nem veszi el tőle a zabot, inkább csak egy rövid szár kolbászt kaparint kézbe és azt rágcsálja magában a hagymával. Persze előtte bicskájával meghámozza, ahogy azt kell. Közben körbekémlel, hátha egyik -másik sátoros árusnál lát pékárut. Cipót vagy lángos lepényt vagy kár pászkát is venne szívesen. Ha viszont nem talál, meglehet beljebb kell bandukoljon és csak talál valami fogadó félét amott, amerre a széles út vezet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.05 08:49:25, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-28 16:37:30
Üzenet elküldve: 2014-09-28 16:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A bejáratot átlépve Laroon a népséget fürkészi, keresve Lagnart, a törpét. Ahogy halad végig a kövezett úton, elér a szökőkúthoz, ahol feláll egy padra, majd körbetekint az embereken. Normális növésű embereken kívül nem lát törpéket, egyet sem, meg ha lennének, akkor sem látná, hisz elkeverednek a nagyobb növésűek közt. Délelőtt van, még több ember járja a pihenőt, kereskedők, iparosok, kalandorok. Ahogy halad tovább, elcsíp egy szót a fülével ami nem más mint a 'törpe' szó. Ennek hallatán odarohan a szó kimondójához, egy dühös orkhoz.*
-Törpét mondtál? Láttál errefelé törpét? *kérdezi ráförmedve Laroon.*
-Pontosan, törpét mondtam. Volt egy kis dulakodás a sátrazóhelyen, belém kötött egy vörös hajú törpe. *mondja a dühös ork, majd Laroon ennek hallatán elindul a kövezett úton a sátrak felé. Miután elér oda, két őr fogadja, akik természetesen tovább engedik...*
-Törpét mondtál? Láttál errefelé törpét? *kérdezi ráförmedve Laroon.*
-Pontosan, törpét mondtam. Volt egy kis dulakodás a sátrazóhelyen, belém kötött egy vörös hajú törpe. *mondja a dühös ork, majd Laroon ennek hallatán elindul a kövezett úton a sátrak felé. Miután elér oda, két őr fogadja, akik természetesen tovább engedik...*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-28 12:26:27
Üzenet elküldve: 2014-09-28 12:26:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Lagnar Phanvil //
*A főtérre belépve Garon szája tátva marad annak láttán, hogy mennyi ember nyüzsög az est mélyén, lemaradva társától, előre haladva megbotlik, majd lehuppan a földre.*
-A fene vigye el! Megint nem figyeltem magam elé, Lagnart meg már elnyelte a tömegek száza... *motyogja magában, miközben lassan feltápászkodik a földről, leporolja magát, majd gyorsabb tempóban lépeget előre, az utat követve. Egy szökőkúttal találja magát szembe, ahol egy ismerős alak bukkan fel egy padon. Gyorsan siet is oda, hisz Lagnar volt a padon ülő alak.*
-Jajj... Végre megvagy. Ilyenkor éjjel akkora a tömeg, mintha egy réten lennék tehenek közt. *mondja, majd lehuppan barátja mellé.*
-Az út számomra hosszú volt, te könnyebben beszélsz, hisz úgy lépegetsz mint egy óriás! Elemózsiából kifogytam, de egy kis víz még maradt a kulacsban. *mondja barátjának, majd rámosolyog, és folytatja mondandóját.*
-Kereshetnénk valami helyet valóban, ahol megszállhatunk pár napra, de legalább ne túl forgalmasat. Ha jól tudom vannak erre letelepedő részek, ahol sátrak tucatjai vannak, nézzünk el oda, hátha van még hely. De hozzáteszem ha sokan vannak, akkor valami csendesebb helyet keressünk, tudod... félek a nálam nagyobb élőlényektől. *mondja, majd kérdően figyel társára.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 12:30:08
*A főtérre belépve Garon szája tátva marad annak láttán, hogy mennyi ember nyüzsög az est mélyén, lemaradva társától, előre haladva megbotlik, majd lehuppan a földre.*
-A fene vigye el! Megint nem figyeltem magam elé, Lagnart meg már elnyelte a tömegek száza... *motyogja magában, miközben lassan feltápászkodik a földről, leporolja magát, majd gyorsabb tempóban lépeget előre, az utat követve. Egy szökőkúttal találja magát szembe, ahol egy ismerős alak bukkan fel egy padon. Gyorsan siet is oda, hisz Lagnar volt a padon ülő alak.*
-Jajj... Végre megvagy. Ilyenkor éjjel akkora a tömeg, mintha egy réten lennék tehenek közt. *mondja, majd lehuppan barátja mellé.*
-Az út számomra hosszú volt, te könnyebben beszélsz, hisz úgy lépegetsz mint egy óriás! Elemózsiából kifogytam, de egy kis víz még maradt a kulacsban. *mondja barátjának, majd rámosolyog, és folytatja mondandóját.*
-Kereshetnénk valami helyet valóban, ahol megszállhatunk pár napra, de legalább ne túl forgalmasat. Ha jól tudom vannak erre letelepedő részek, ahol sátrak tucatjai vannak, nézzünk el oda, hátha van még hely. De hozzáteszem ha sokan vannak, akkor valami csendesebb helyet keressünk, tudod... félek a nálam nagyobb élőlényektől. *mondja, majd kérdően figyel társára.*
A hozzászólás írója (Keldras Garon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 12:30:08
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-28 11:53:18
Üzenet elküldve: 2014-09-28 11:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Keldras Garon //
*Ahogy átengedik a kapukon, Lagnar belekeveredik a főtér nyüzsgő közegébe, akaratán kívül is... Mindig is szerette Lagnar ez ilyen helyeket, valahogy furcsa biztonságérzetet kelt benne ez a hely, s ahogy haladnak a gondosan kirakott úton társával, átverekedve magát a megannyi megfáradt férfin és nőn, hirtelen megáll, megvárja amíg Keldras is felzárkózik utána, s a szökőkútra mutat vaskos kezével.*
-Gyere! Ott le tudunk ülni végre, aztán megbeszéljük a továbbiakat.
*Azzal nekilódul, s megfáradt útitársát is lehagyván a szabad kis padhoz siet, ahova azon nyomban le is telepedik, mielőtt még más foglalná el helyette, s erőteljes ásítással jelzi fáradtságát, ámbár tudja, hogy még sok dolguk van az éjjel.*
-Hmm... *Szedi össze gondolatait Lagnar, mialatt társa a lábait szedegeti utána, majd amint Keldras is odaér bele is kezd mondanivalójába.*
-Úgy hittem, hogy hosszabb lesz az út... Maradt még elemózsiád?... Vagy már megint megettél mindent? *Veti fel mosolyodva a kérdését barátjának, majd hátradől.*
-Mindenesetre... *Vág közbe, mielőtt még társa reagálhatna.* Szerintem most itt leszünk pár napig, szóval érdemes lenne valahol sátrat verni, ahol ellehetünk addig is, s nyugovóra térhetünk annak az idején. Nálam van a sátor... Ha gondolod akár indulhatunk is, és valahol le is verhetjük azt a városban, aztán ott, nyugodtabb környezetben majd átbeszéljük a többit. Neked is megfelel így? *Veti fel a kérdést, majd lassan feltápászkodik ülőhelyéről, s körbenéz a sötétségben, valamit keresvén.*
*Ahogy átengedik a kapukon, Lagnar belekeveredik a főtér nyüzsgő közegébe, akaratán kívül is... Mindig is szerette Lagnar ez ilyen helyeket, valahogy furcsa biztonságérzetet kelt benne ez a hely, s ahogy haladnak a gondosan kirakott úton társával, átverekedve magát a megannyi megfáradt férfin és nőn, hirtelen megáll, megvárja amíg Keldras is felzárkózik utána, s a szökőkútra mutat vaskos kezével.*
-Gyere! Ott le tudunk ülni végre, aztán megbeszéljük a továbbiakat.
*Azzal nekilódul, s megfáradt útitársát is lehagyván a szabad kis padhoz siet, ahova azon nyomban le is telepedik, mielőtt még más foglalná el helyette, s erőteljes ásítással jelzi fáradtságát, ámbár tudja, hogy még sok dolguk van az éjjel.*
-Hmm... *Szedi össze gondolatait Lagnar, mialatt társa a lábait szedegeti utána, majd amint Keldras is odaér bele is kezd mondanivalójába.*
-Úgy hittem, hogy hosszabb lesz az út... Maradt még elemózsiád?... Vagy már megint megettél mindent? *Veti fel mosolyodva a kérdését barátjának, majd hátradől.*
-Mindenesetre... *Vág közbe, mielőtt még társa reagálhatna.* Szerintem most itt leszünk pár napig, szóval érdemes lenne valahol sátrat verni, ahol ellehetünk addig is, s nyugovóra térhetünk annak az idején. Nálam van a sátor... Ha gondolod akár indulhatunk is, és valahol le is verhetjük azt a városban, aztán ott, nyugodtabb környezetben majd átbeszéljük a többit. Neked is megfelel így? *Veti fel a kérdést, majd lassan feltápászkodik ülőhelyéről, s körbenéz a sötétségben, valamit keresvén.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-26 13:09:38
Üzenet elküldve: 2014-09-26 13:09:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A főtér kellemes illatai már vagy ötven méterről megcsapják Mordach s a kutya orrát. Frissen sült fácán, ropogós malacok, őzhús, ez mind megbolondítva különlegesebbnél különlegesebb fűszerekkel, melyek ki tudja, hogy honnan származnak! A Vörös gyomra nagyot korog ebben a pillanatban, mire a kutya nyála bőségesen kezd csorogni a földre, s izgatottan csóválja farkát.*
- Előbb elviszlek az orvoshoz! Aztán jöhet csak a reggeli. Nem kellemesebb úgy enni, hogy nem kell aggódnod a lábad miatt?
*Pillant le az ebre - kivel már nem tud beszélni a varázslat megszűnése miatt -, s ki beletörődve, ám megcsappanó lelkesedéssel húzza vissza nyelvét szájába. Mikor belépnek, a férfi int pár ismerősének, kik rögtön invitálni is akarják, ám hevesen mutogatva a kutyára jelzi nekik, hogy hamarosan visszatér, de előbb még dolga van. Az egyik sátorhoz gyorsan oda is siet, ahova bekukkant hamar, mire észreveszi, hogy az orvos gondolataiba meredve pipázik a karosszékében. Mordach köhint egyet, mire amaz ijedtségében majd kiesik székéből!*
- Az istenekre, de megijedtem! Tudja, mióta voltam a háborúban, azóta még elreppenő madár is a frászt hozza rám! *azzal feláll, s beljebb invitálja őket* Gyertek bátran, miben segíthetek?
*Azzal a Vörös átnyújtja neki az állatot, akit megvizsgál egy kis műszerrel. Bár nem kifejezetten állatokat gyógyít, ám egy egyszerű törést még könnyedén tud kezelni. Leveszi a kutya lábáról a férfi kötését, majd bólogatással állapítja meg, hogy nem olyan súlyos a dolog.*
- Ezt adja neki, meg kell innia, pár óra és jobban lesz. Remekül ellátta a törést, úgy látom, hogy szépen gyógyul!
*Elő is keresi a gyógyitalt, majd egy ötperces csevegés után megköszöni neki Mordach, s kilép a sátorból.*
- Hallottad! Meg kell innod, de izibe! Odamegyünk a többiekhez, s reggeli előtt felkortyolhatod.
*Mondja, miközben indul is vissza a főtér felé, ahol már szinte homályosan lát, annyira éhes! Hamar le is vágódik a vadász társasághoz, akiket már ismer egy ideje, s akik ilyen tájban szokták megejteni a reggeli lakomát, melyet nem éppen csendben tesznek! Elég gyakran muzsika s dínom-dánom is vegyül a korai étkezéshez. A Vörös rögtön kér is tőlük egy tálat, amibe beleönti a löttyöt, s az állat elé helyezi.*
- Parancsolj! Egy csepp se maradjon! *azzal az eb belehelyezi nyelvét, ám arca eltorzul hamar. Ám ennek ellenére utasítja őt a férfi, majd belenyomja a kutya orrát a tálba, aki nagynehezen engedve vagy öt perc alatt felissza az egészet. Persze, ehhez meg kellett fenyegetni, hogy nem kap reggelit... Páran elég furán néznek ugyanakkor rájuk, hiszen nem éppen mindennapi dolog, hogy valaki ennyire komolyan kommunikáljon egy állattal. Mordach hát el is magyarázza, hogy nemrég szert tett egy remek varázslatra, mely által képes érteni az állatok nyelvén, s beszélni azt. Mindenki csodálattal fogadja, s érdeklődnek is a tekercs után, ám az már biztonságos helyen van...
Hamarosan merít a pörköltből magának, majd az ebnek is, ki alig bírja kivárni a reggelit! Össze-vissza maszatolja magát, s mikor végzett, hosszasan elnyújtózik az egyik szőnyegen, majd elnyomja az álom. A Vörös már nem siet ennyire, inkább élvezi a különleges ízeket, illetve kanalazás közben megosztják egymással az elmúlt történeteiket. Elmesélik neki, hogy hogy terítettek le remek együtt dolgozással egy farkas falkát, amik éppen most sülnek odaát s nyársakon, illetve hogy a mocsárban találtak egy kunyhót, ahol egy szokatlan öregember élt, kinek nem volt keze.
Vagy él órán át beszélgetnek, s mikor a férfi megette reggelijét, ő is elnyújtózik kicsit a kutya mellett, aki hangosan horkol. Most egyelőre nem akarja újra aktiválni a varázslatot, hiszen kicsit fáradt most hozzá, úgyhogy majd valamikor akkor, ha kiértek a pihenőből. Addig is megpróbálnak úgy viselkedni, mintha egy normális kutya-ember kapcsolat lenne közöttük.*
- Előbb elviszlek az orvoshoz! Aztán jöhet csak a reggeli. Nem kellemesebb úgy enni, hogy nem kell aggódnod a lábad miatt?
*Pillant le az ebre - kivel már nem tud beszélni a varázslat megszűnése miatt -, s ki beletörődve, ám megcsappanó lelkesedéssel húzza vissza nyelvét szájába. Mikor belépnek, a férfi int pár ismerősének, kik rögtön invitálni is akarják, ám hevesen mutogatva a kutyára jelzi nekik, hogy hamarosan visszatér, de előbb még dolga van. Az egyik sátorhoz gyorsan oda is siet, ahova bekukkant hamar, mire észreveszi, hogy az orvos gondolataiba meredve pipázik a karosszékében. Mordach köhint egyet, mire amaz ijedtségében majd kiesik székéből!*
- Az istenekre, de megijedtem! Tudja, mióta voltam a háborúban, azóta még elreppenő madár is a frászt hozza rám! *azzal feláll, s beljebb invitálja őket* Gyertek bátran, miben segíthetek?
*Azzal a Vörös átnyújtja neki az állatot, akit megvizsgál egy kis műszerrel. Bár nem kifejezetten állatokat gyógyít, ám egy egyszerű törést még könnyedén tud kezelni. Leveszi a kutya lábáról a férfi kötését, majd bólogatással állapítja meg, hogy nem olyan súlyos a dolog.*
- Ezt adja neki, meg kell innia, pár óra és jobban lesz. Remekül ellátta a törést, úgy látom, hogy szépen gyógyul!
*Elő is keresi a gyógyitalt, majd egy ötperces csevegés után megköszöni neki Mordach, s kilép a sátorból.*
- Hallottad! Meg kell innod, de izibe! Odamegyünk a többiekhez, s reggeli előtt felkortyolhatod.
*Mondja, miközben indul is vissza a főtér felé, ahol már szinte homályosan lát, annyira éhes! Hamar le is vágódik a vadász társasághoz, akiket már ismer egy ideje, s akik ilyen tájban szokták megejteni a reggeli lakomát, melyet nem éppen csendben tesznek! Elég gyakran muzsika s dínom-dánom is vegyül a korai étkezéshez. A Vörös rögtön kér is tőlük egy tálat, amibe beleönti a löttyöt, s az állat elé helyezi.*
- Parancsolj! Egy csepp se maradjon! *azzal az eb belehelyezi nyelvét, ám arca eltorzul hamar. Ám ennek ellenére utasítja őt a férfi, majd belenyomja a kutya orrát a tálba, aki nagynehezen engedve vagy öt perc alatt felissza az egészet. Persze, ehhez meg kellett fenyegetni, hogy nem kap reggelit... Páran elég furán néznek ugyanakkor rájuk, hiszen nem éppen mindennapi dolog, hogy valaki ennyire komolyan kommunikáljon egy állattal. Mordach hát el is magyarázza, hogy nemrég szert tett egy remek varázslatra, mely által képes érteni az állatok nyelvén, s beszélni azt. Mindenki csodálattal fogadja, s érdeklődnek is a tekercs után, ám az már biztonságos helyen van...
Hamarosan merít a pörköltből magának, majd az ebnek is, ki alig bírja kivárni a reggelit! Össze-vissza maszatolja magát, s mikor végzett, hosszasan elnyújtózik az egyik szőnyegen, majd elnyomja az álom. A Vörös már nem siet ennyire, inkább élvezi a különleges ízeket, illetve kanalazás közben megosztják egymással az elmúlt történeteiket. Elmesélik neki, hogy hogy terítettek le remek együtt dolgozással egy farkas falkát, amik éppen most sülnek odaát s nyársakon, illetve hogy a mocsárban találtak egy kunyhót, ahol egy szokatlan öregember élt, kinek nem volt keze.
Vagy él órán át beszélgetnek, s mikor a férfi megette reggelijét, ő is elnyújtózik kicsit a kutya mellett, aki hangosan horkol. Most egyelőre nem akarja újra aktiválni a varázslatot, hiszen kicsit fáradt most hozzá, úgyhogy majd valamikor akkor, ha kiértek a pihenőből. Addig is megpróbálnak úgy viselkedni, mintha egy normális kutya-ember kapcsolat lenne közöttük.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-09-01 18:31:20
Üzenet elküldve: 2014-09-01 18:31:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végül úgy döntött, nem marad tovább, inkább a Levegő Városa felé indul. Szép hely ez is, de elég kicsi. Arthenior nagy város, ennél legalábbis biztosan nagyobb. Az ottani templom nagyon érdekli, emlékei szerint, legalábbis mintha úgy olvasta volna, Artheniorban van könyvtár is. Ott biztosan jobb lesz.*
~Igen, mindenképp Arthenior a nekem való város!~
*Mosolyogva ballag keresztül a főtéren. Az a város messzebb van eddigi életétől, mint ez a hely, bár nem hinné, hogy bárki is keresné akár itt is. Most már teljesen a maga ura. Egy pillanatra megáll a szökőkút mellett is. Nézi egy kicsit a vizet, kulacsa után nyúl.*
~Lehetne valamivel tisztább is.~
*Kissé elhúzza a száját, de azért teletölti a kulacsot és elteszi. De még nem indul el. Leül a szökőkút szélére, s szoknyáját térde fölé felhúzva leráncigálja a bal csizmáját, majd a talpával felfelé rázogatni kezdi, mire egy kis kavics pottyan ki belőle.*
-Jó éles voltál, hallod-e!?
*Dorgálja meg halkan, mosolyogva a kis kődarabot, majd elkezdi masszírozgatni a talpát, miután a csizmáját letette maga mellé a földre. Csak jól érezte ő, hogy van benne valami. Egyáltalán hogy kerül kavics a csizmájába? Ez már csak olyan misztikus dolog lehet, mint az artheniori szökőkút, mely állítólag mágikus erővel működik. De majd megnézi magának, ha odaért. Az viszont még egy jó hosszú út lesz.*
~Igen, mindenképp Arthenior a nekem való város!~
*Mosolyogva ballag keresztül a főtéren. Az a város messzebb van eddigi életétől, mint ez a hely, bár nem hinné, hogy bárki is keresné akár itt is. Most már teljesen a maga ura. Egy pillanatra megáll a szökőkút mellett is. Nézi egy kicsit a vizet, kulacsa után nyúl.*
~Lehetne valamivel tisztább is.~
*Kissé elhúzza a száját, de azért teletölti a kulacsot és elteszi. De még nem indul el. Leül a szökőkút szélére, s szoknyáját térde fölé felhúzva leráncigálja a bal csizmáját, majd a talpával felfelé rázogatni kezdi, mire egy kis kavics pottyan ki belőle.*
-Jó éles voltál, hallod-e!?
*Dorgálja meg halkan, mosolyogva a kis kődarabot, majd elkezdi masszírozgatni a talpát, miután a csizmáját letette maga mellé a földre. Csak jól érezte ő, hogy van benne valami. Egyáltalán hogy kerül kavics a csizmájába? Ez már csak olyan misztikus dolog lehet, mint az artheniori szökőkút, mely állítólag mágikus erővel működik. De majd megnézi magának, ha odaért. Az viszont még egy jó hosszú út lesz.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:41:14
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:41:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Reggel korán kel és elindul vissza Artheniorba, hogy onnan a Kikötőbe érjen. Persze nem véletlenül jött ide. Igaz pont a másik irányba van a Kikötő, ezáltal a Mágustorony is, de azért, ha már utazik ide is el akart nézni, hiszen jó ideig nem fogja elhagyni ezután Artheniort. Legalábbis tervei szerint. ~Akkor… Irány a levegő városa. ~ Gondolja, majd elindul arra, amerről tegnap jött. Csak most egyelőre gyalog. Legalábbis egyelőre gyalog megy, reméli, hamar felveszi egy újabb barátságos ember. ~Talán Ő, akivel jöttem ide pont most jön vissza. Mekkora szerencse lenne! ~ Gondolja újra magában, majd hamarosan elhagyja a főteret... *
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:00:28
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:00:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
~Most merre? ~ *teszi fel magának a kérdést Omon. Elgondolkodik, majd úgy dönt, hogy keres valami falatozót, hiszen napok óta nem evett szinte semmit. *
- Irány hát a… legközelebbi fogadó. *mondja ki hangosan döntését, hátha valaki meghallja a mondatot és útbaigazítja. De senki nem válaszol a magának szóló kijelentésre persze. ~Na, akkor keresek akármit, ahol tudok enni. ~ elindul a sátrak felé, hátha ott többen vannak, akik útba tudják igazítani. Gyors léptekkel halad a sátrak felé, ahonnan majd lehetőleg talál egy fogadót. Azért megy gyorsan, mert korgó gyomra ezt a tempót diktálja és mennie kell… *
- Irány hát a… legközelebbi fogadó. *mondja ki hangosan döntését, hátha valaki meghallja a mondatot és útbaigazítja. De senki nem válaszol a magának szóló kijelentésre persze. ~Na, akkor keresek akármit, ahol tudok enni. ~ elindul a sátrak felé, hátha ott többen vannak, akik útba tudják igazítani. Gyors léptekkel halad a sátrak felé, ahonnan majd lehetőleg talál egy fogadót. Azért megy gyorsan, mert korgó gyomra ezt a tempót diktálja és mennie kell… *
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-08-27 19:27:26
Üzenet elküldve: 2014-08-27 19:27:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik a főtérre. *
- Viszlát. *Szól a fuvarosnak, miután ad neki néhány aranyat. *
- További jó utat és jó termést! *Neveti Omon a földművesnek. Igaz nem ért a földműveléshez, ezért nem is tudja, hogy mit szokás mondani, de azért ennyit mond, azt már nem tudja, hogy vajon mit termeszt, vagy hasonlókat. Az öregember inkább csak kiöntötte Omonnak a múltját: elmondta, hogy mivel foglalkozik, hogyan él, de erre nem került sor, hogy mit termeszt. Most meg már nem tudja megérdeklődni tőle az elf, hiszen a szekér elindul más merre. ~Akinek dolga van, az megy. Akinek nincs, az nem megy. Most mindkettőnknek dolga van. ~ gondolja magában mosolyogva, majd körbenéz a főtéren. ~Azok a sátrak, akár ma este alhatnék majd ott. Az a szentély. Most arra nincsen pénzem, vagy inkább a mágustoronyról kéne lemondanom. Azt pedig inkább nem. ~ Megpillant egy magas tornyot is, amit még nem látott soha, vagy csak nem emlékszik rá. ~Azért tényleg elég régen voltam itt, biztosan valami őrtorony. ~ Persze nem is tudja, hogy milyen közel van a valósághoz. Végül teljesen körbefordul, de maga mögött csak néhány fát és a végeláthatatlan füves pusztát látja. ~Akkor hát irány a... ~ Az őrtorony nem túlságosan kelti fel érdeklődését, annál inkább a szentély. ~Ott még úgysem voltam soha. Valamiért akkor nem engedtek be. ~ Pedig mindig is érdekelte Omont az a hely. Végre megpillanthatja nemsokára a helyet, ahol ugyanazt lehet tanulni, mint a templomnál, csak éppen ez nem a templom és nem is Arthenior. Elindul hát a szentély felé viszonylag lassú és ráérős léptekkel. *
- Viszlát. *Szól a fuvarosnak, miután ad neki néhány aranyat. *
- További jó utat és jó termést! *Neveti Omon a földművesnek. Igaz nem ért a földműveléshez, ezért nem is tudja, hogy mit szokás mondani, de azért ennyit mond, azt már nem tudja, hogy vajon mit termeszt, vagy hasonlókat. Az öregember inkább csak kiöntötte Omonnak a múltját: elmondta, hogy mivel foglalkozik, hogyan él, de erre nem került sor, hogy mit termeszt. Most meg már nem tudja megérdeklődni tőle az elf, hiszen a szekér elindul más merre. ~Akinek dolga van, az megy. Akinek nincs, az nem megy. Most mindkettőnknek dolga van. ~ gondolja magában mosolyogva, majd körbenéz a főtéren. ~Azok a sátrak, akár ma este alhatnék majd ott. Az a szentély. Most arra nincsen pénzem, vagy inkább a mágustoronyról kéne lemondanom. Azt pedig inkább nem. ~ Megpillant egy magas tornyot is, amit még nem látott soha, vagy csak nem emlékszik rá. ~Azért tényleg elég régen voltam itt, biztosan valami őrtorony. ~ Persze nem is tudja, hogy milyen közel van a valósághoz. Végül teljesen körbefordul, de maga mögött csak néhány fát és a végeláthatatlan füves pusztát látja. ~Akkor hát irány a... ~ Az őrtorony nem túlságosan kelti fel érdeklődését, annál inkább a szentély. ~Ott még úgysem voltam soha. Valamiért akkor nem engedtek be. ~ Pedig mindig is érdekelte Omont az a hely. Végre megpillanthatja nemsokára a helyet, ahol ugyanazt lehet tanulni, mint a templomnál, csak éppen ez nem a templom és nem is Arthenior. Elindul hát a szentély felé viszonylag lassú és ráérős léptekkel. *
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-08-19 20:49:15
Üzenet elküldve: 2014-08-19 20:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kezd elege lenni a karavánpihenőből. Alighogy megérkezett a fogadóba, hogy kipihenhesse az előző út fáradalmait, már mehet is tovább. Épp arra volt ideje, hogy bekapjon valamit, mikor kifelé menet félrevonta egy csuklyás alak egy kis bájcsevejre. Egy nagy erszénnyi aranyat ígért egy férfi fejéért. Az idegen azt mondta, hogy valahol Arthenior területén lehet, s még egy hosszabb leírást is tudott adni a keresett külsejéről, így a lánynak még a megtalálása sem fog nagyobb gondot okozni. Az utána lévő részről nem is szólva, talán még élvezni is fogja. Mindig is szerette az olyan megbízásokat, amikor az erősebbik nem egyik tagját kellett átsegítenie a másvilágra. Hát még ha olyan megtermett személyről volt szó, mint most.
Már több órája gyalogol, s kezdi úgy érezni, hogy a tüdejében már jóval több a por, mint a levegő, de nem áll meg. Szeretné minél hamarabb letudni ezt a munkát, hogy aztán végre beülhessen egy fogadóba s félholtra egye magát valami zsíros, egészségtelen dologgal s aztán puha párnák között pihenhesse ki az elmúlt pár nap eseményeit.*
Már több órája gyalogol, s kezdi úgy érezni, hogy a tüdejében már jóval több a por, mint a levegő, de nem áll meg. Szeretné minél hamarabb letudni ezt a munkát, hogy aztán végre beülhessen egy fogadóba s félholtra egye magát valami zsíros, egészségtelen dologgal s aztán puha párnák között pihenhesse ki az elmúlt pár nap eseményeit.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-07-23 13:08:25
Üzenet elküldve: 2014-07-23 13:08:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Balszerencséjére a tőrén még ott piroslik a katona vére, ha most elkapják nem fogja tudni kimagyarázni magát. Ám elég észt tud a magáénak, hogy erre ne kerüljön sor. Tőrét visszadugja a hüvelyébe és a sátor árnyékában, a fal tövében vár, míg a Főtérről is a helyszínre sereglenek a katonák és a kíváncsiskodók. A védelmet adó sátor megannyi szakadásain keresztül egy fekete, csuklyás köpenyt pillant meg odabent. Halkan tovább szaggatja az elnyűtt anyagot, míg kezével el nem éri a ruhadarabot. Magára ölti, a fekete lepel tökéletesen elfedi mindenét, csak arra kell figyelnie, hogy elkerülje a Főtéren lobogó tábortüzek fényét. A legtöbb ember már a sátraknál lézeng, így nem okoz nehézséget a tömegben való haladás. Csakhogy egy dologgal nem számol, a kapukban őrt állókkal. Gyorsan a márvány szökőkút felé veszi az irányt, hogy eltüntethesse a fegyverén virító bizonyítékot. Ám ezúttal sem kedvez neki a szerencse. A szökőkút kiszáradva áll előtte, az elpárolgott víz mocskot hagyva csak maga után. Kezd megijedni, de még nem veszítheti el a fejét. Beletúr a nem ép kellemes szagú iszapos sárba és azzal keni át magát, majd elindul az egyik kaput őrző bérencek felé.*
-Elnézést uraim. *Az iszap orrcsavaró szaga működni látszik, a katonák nem engedik magukhoz három lépésnél közelebb, ezáltal a sötétségben a kiléte is titokban marad.*
-Mit akarsz, te csavargó?! Ha pénz kell, koldulj máshol! Nekünk fontosabb feladataink is vannak, minthogy veled cseverésszünk!
-Ebben biztos vagyok jó uram, de bizonyos, hogy érdekel a mondandóm.
*Azzal előveszi a még mindig véres tőrét, és a katonák fáklyáinak fényébe tartja, hogy a lángokban megcsillanjon a vér. A katonák összerezzennek.*
-Úgy vélem, ennek a tőrnek a tulajdonosa az, akit kerestek. Épp a sátrak közt jártam, mikor egy hatalmas monstrum fellökött, ezért is ilyen az öltözetem. Mire feltápászkodtam a földről, az idegen elfutott a Szeszélyes hermelin felé, csak ezt hagyta maga után. Gondoltam az uraknak megér ez a hír néhány aranyat, hisz most már tudják, hol keressék a bűnözőt, és biztos vagyok benne, hogy az elfogói, nagy jutalomban részesülnek majd.
*A katonák összenéznek, Feiznal már tudja, hogy a terve sikerült.*
-Mégis mit képzelsz te magadról! Takarodj, mielőtt téged is tömlöcbe vetünk azzal a merénylővel együtt!0,
*Épphogy csak fel nem lökik a nagy sietségben, a Szeszélyes hermelin felé. Ismét csak eszét tudja dicsérni, amiért emlékezett annak a bűnbarlangnak a nevére, amit a fogadóban hallott.*
~A balgák annyira elcsábulnak néhány csilingelő fémdarabtól, hogy még arra sincs idejük ráeszmélni, hogy ketten nem mennek sokra azok a banditák ellen.~
*Minden sietség és rohanás nélkül, egyszerűen csak kisétál a fáklyák fénye nélkül sötétbe burkolózó kapun.*
-Elnézést uraim. *Az iszap orrcsavaró szaga működni látszik, a katonák nem engedik magukhoz három lépésnél közelebb, ezáltal a sötétségben a kiléte is titokban marad.*
-Mit akarsz, te csavargó?! Ha pénz kell, koldulj máshol! Nekünk fontosabb feladataink is vannak, minthogy veled cseverésszünk!
-Ebben biztos vagyok jó uram, de bizonyos, hogy érdekel a mondandóm.
*Azzal előveszi a még mindig véres tőrét, és a katonák fáklyáinak fényébe tartja, hogy a lángokban megcsillanjon a vér. A katonák összerezzennek.*
-Úgy vélem, ennek a tőrnek a tulajdonosa az, akit kerestek. Épp a sátrak közt jártam, mikor egy hatalmas monstrum fellökött, ezért is ilyen az öltözetem. Mire feltápászkodtam a földről, az idegen elfutott a Szeszélyes hermelin felé, csak ezt hagyta maga után. Gondoltam az uraknak megér ez a hír néhány aranyat, hisz most már tudják, hol keressék a bűnözőt, és biztos vagyok benne, hogy az elfogói, nagy jutalomban részesülnek majd.
*A katonák összenéznek, Feiznal már tudja, hogy a terve sikerült.*
-Mégis mit képzelsz te magadról! Takarodj, mielőtt téged is tömlöcbe vetünk azzal a merénylővel együtt!0,
*Épphogy csak fel nem lökik a nagy sietségben, a Szeszélyes hermelin felé. Ismét csak eszét tudja dicsérni, amiért emlékezett annak a bűnbarlangnak a nevére, amit a fogadóban hallott.*
~A balgák annyira elcsábulnak néhány csilingelő fémdarabtól, hogy még arra sincs idejük ráeszmélni, hogy ketten nem mennek sokra azok a banditák ellen.~
*Minden sietség és rohanás nélkül, egyszerűen csak kisétál a fáklyák fénye nélkül sötétbe burkolózó kapun.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:30:12
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:30:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A két idióta tolvaj civakodásából arra következtet, hogy jobb, ha hajnalban merészkedik a város főterére, biztosabban kerülheti el a hozzájuk hasonlókat. Bár soha nem járt ehhez hasonló helyen, a részeges bajkeverőkről tud annyit, hogy ebben a napszakban valamelyik sikátor mélyén fekszenek alkoholtól és még ki tudja, mitől bűzölögve. Körbenéz. Az épületek nagyobbak, mint az otthonában, de komorabbak is. Hiába a sok dísz meg cicoma, a barlangokat idézi számára. A néhány lézengő és az őrök sem váltanak ki belőle túl sok bizalmat. Mégis ha már eddig eljött rendesen körülnéz. Elsőnek megnézhetné a szentélyt. Ott csak nem lesz ennyi fegyveres.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.22 21:10:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.22 21:10:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:29:15
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:29:15
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Miután a toronytól elzavarják, morogva, döngő léptekkel indul a főtéren át ki a nyílt terepre, pénze nincs sem élelme csak a kutyák meg fegyverek. Fejében ezer válogatott módon is kivégzi a nagypofájú őrmestert, azonban itt ahol minden ujjára annyi katona jut ahány ujja van összesen, nem tehet semmit. Kopasz fején lüktetnek az erek, fogai csikorognak, szeme szikrát hány. Már nincs miért üvöltenie. Néha egy egy városőr utána fordul, de hagyják békén távozni, a kapun is akadálytalanul kimehet, nem úgy mint amikor bejött.
Elsőként valami harapnivalót kell kerítenie, mert a hasa már rémesen korog.*
Elsőként valami harapnivalót kell kerítenie, mert a hasa már rémesen korog.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:56:32
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:56:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Mikor a pap szóvá teszi, hogy nincs elég pénze, vállat vonva kilép a szentélyből, majd a főtéren lyukad ki. Macskaköves kör, telis-tele utazókkal. Leül az egyik tábortűz mellé, ahol megkínálják hússzeletekkel. Ezeket gondosan a tűz fölé rakja, majd örömmel elfogyasztja. Megköszöni, majd feláll, és folytatja útját.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-06-27 06:54:09
Üzenet elküldve: 2014-06-27 06:54:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Egész életében utálta a kezelhetetlen helyzeteket, ami pedig a szentélyben történt, ebbe a kategóriába esik. A törpe megigazítja magán vértjét, fegyvereit, majd elindul a főtér irányába. Nem vágyik most semmi másra, mint egy nagy korsó hideg sörre, egy jó pipára, és arra, hogy újra lássa új társát, Aherast. Ha minden igaz, ő most az istállóban van. Tehát Adgal is arra megy.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2014-06-26 14:55:54
Üzenet elküldve: 2014-06-26 14:55:54
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Parden a következő nap korán ébred. Hamar a főtéren találja magát, majd elindul néha futva, néha sétálva Arthenior irányába. Tudja, hogy még napok múlva fog csak odaérni, de minél előbb jut vissza, annál jobb. Reméli, hogy semmi nem fog az útjába állni, csak egyszerűen odaér. Útközben bízik benne, hogy talál valami vadat, hogy ne legyen éhes. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835