Nincs játékban - Főtér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Főtér | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:04:55
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:04:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Goer//
//Nyílt//
*A mosolyból semmit nem vesz észre, igazából nem figyelte elég alaposan ahhoz, hogy megpillantsa.*
- Najó, redendben, hiszek neked.
*Pár pillanatig tart neki, hogy felfogja: letegezte a lovagot.*
- Jajj, te jó ég, ugye nem baj?
*Próbál bocsánatot kérni, reméli, hogy sikerrel, és ez miatt nem fogja faképnél hagyni.*
- A megállapodásunk.
*Nyújt át át Goer Mardarnak 5 aranyat.
*
- Ez nagy kár.
*Hallgatja szomorúan, hogy a másik nem ismeri a várost.*
- Hallottam róla, hogy van egy másik város a közelben, mikor kérdeztem, hogy hol lehetne érdemes megszállni pár hétre mindenki azt a helyet mondta. Lehet, hogy eltalálok odáig. Sőt, ha esetleg velem tartana.
*Vakarja meg a feje tetejét.*
~Ugyan már! Bolond! Miért tartana ez veled? Megőrültél? Kizárt dolog.~
*Szégyenlősen, vörösödő arccal tekint hátrafelé és várja, hogy a másik elfogadja, vagy elutasítja a hívását.*
//Nyílt//
*A mosolyból semmit nem vesz észre, igazából nem figyelte elég alaposan ahhoz, hogy megpillantsa.*
- Najó, redendben, hiszek neked.
*Pár pillanatig tart neki, hogy felfogja: letegezte a lovagot.*
- Jajj, te jó ég, ugye nem baj?
*Próbál bocsánatot kérni, reméli, hogy sikerrel, és ez miatt nem fogja faképnél hagyni.*
- A megállapodásunk.
*Nyújt át át Goer Mardarnak 5 aranyat.
*- Ez nagy kár.
*Hallgatja szomorúan, hogy a másik nem ismeri a várost.*
- Hallottam róla, hogy van egy másik város a közelben, mikor kérdeztem, hogy hol lehetne érdemes megszállni pár hétre mindenki azt a helyet mondta. Lehet, hogy eltalálok odáig. Sőt, ha esetleg velem tartana.
*Vakarja meg a feje tetejét.*
~Ugyan már! Bolond! Miért tartana ez veled? Megőrültél? Kizárt dolog.~
*Szégyenlősen, vörösödő arccal tekint hátrafelé és várja, hogy a másik elfogadja, vagy elutasítja a hívását.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:50:18
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:50:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A lantos, a mágus és a Csibész//
*És a mágus újra megpróbálkozik a varázslattal, vagyis most megpróbálja ténylegesen. És sikerül neki. Csibész megáll, elengedi a két férfit, ahogy száját tátva nézi, hogy a férfi köré hirtelen a semmiből ezüstfényű köpeny szövődik. Mint a hold fénye, oly szép, és oly csodás. De nincs sok ideje ezen csodálkozni, mert végül a két férfi rázendít a zenére. A hangszer hangját hallja meg először, kellemesen cseng, szépen van hangolva, és a játék is szép rajta. kellemes ütemű, mókás, szórakoztató kis zene. Taitos megjegyzésére, miszerint ritka, hogy két férfi próbál kedvére tenni, inkább csak kuncog. Valóban ritka, a legtöbbször több akad egyszerre, kik körbelengik. Mindenesetre figyel és hallgat, ahogy a két férfi produkálja magát. Ő is beszáll valamelyest a dologba, és bár kalapja nincs, amibe gyűjthetné a pénzt, ruháját húzza kissé fel, és hasa előtt gyűjtőhelyet formál. Hogyha esetleg a közelükben elmenne valaki, aki megnézi, meghallgatja őket, ahhoz odatáncikál, és kéregeti is már a csengő aranyakat. Reményei szerint össze is szed majd néhány érmét, de ha nem, az sem gond. Az utolsó két refrénbe is beszáll, az utolsó előttinél még csak egy-egy szót mondogat, az utolsó refrént viszont már ő is énekli. Lágy, egyszerű hangán hangzik fel a szöveg. Közben többször körbejárja (táncnak azért nem nevezné) a két férfit, és mosolyogva szedegeti a pénzt. Ha valamit összeszedne, azt kérdés nélkül magának rakja el természetesen, hisz itt ő a látványosság, a másik kettő legfeljebb zenei aláfestés.*
- Hú, ügyesek voltatok. *Tapsolja meg őket őszinte elismeréssel.* Mehetnénk fellépni a fogadóba is. Meg szívesen innék is valamit. *Vigyorog.*
*És a mágus újra megpróbálkozik a varázslattal, vagyis most megpróbálja ténylegesen. És sikerül neki. Csibész megáll, elengedi a két férfit, ahogy száját tátva nézi, hogy a férfi köré hirtelen a semmiből ezüstfényű köpeny szövődik. Mint a hold fénye, oly szép, és oly csodás. De nincs sok ideje ezen csodálkozni, mert végül a két férfi rázendít a zenére. A hangszer hangját hallja meg először, kellemesen cseng, szépen van hangolva, és a játék is szép rajta. kellemes ütemű, mókás, szórakoztató kis zene. Taitos megjegyzésére, miszerint ritka, hogy két férfi próbál kedvére tenni, inkább csak kuncog. Valóban ritka, a legtöbbször több akad egyszerre, kik körbelengik. Mindenesetre figyel és hallgat, ahogy a két férfi produkálja magát. Ő is beszáll valamelyest a dologba, és bár kalapja nincs, amibe gyűjthetné a pénzt, ruháját húzza kissé fel, és hasa előtt gyűjtőhelyet formál. Hogyha esetleg a közelükben elmenne valaki, aki megnézi, meghallgatja őket, ahhoz odatáncikál, és kéregeti is már a csengő aranyakat. Reményei szerint össze is szed majd néhány érmét, de ha nem, az sem gond. Az utolsó két refrénbe is beszáll, az utolsó előttinél még csak egy-egy szót mondogat, az utolsó refrént viszont már ő is énekli. Lágy, egyszerű hangán hangzik fel a szöveg. Közben többször körbejárja (táncnak azért nem nevezné) a két férfit, és mosolyogva szedegeti a pénzt. Ha valamit összeszedne, azt kérdés nélkül magának rakja el természetesen, hisz itt ő a látványosság, a másik kettő legfeljebb zenei aláfestés.*
- Hú, ügyesek voltatok. *Tapsolja meg őket őszinte elismeréssel.* Mehetnénk fellépni a fogadóba is. Meg szívesen innék is valamit. *Vigyorog.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 17:58:43
Üzenet elküldve: 2015-08-04 17:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus meg a Csibész//
*A fiú mit tehet hát, bizony, meghajol ezüstköpenyében, de az önelégültség elmarad, ez neki rutin feladat, inkább az újat, a kihívást jelentő dolgot próbálja meg, mégpedig a balladaéneket.*
-Na akkor fülelj Csibészke, ritka lesz, hogy két férfi akar a kedvedre tenni.
*Aztán a kalapos viccet előadó másik emberre néz.*
-Akkor majd meghívlak legfeljebb, a pénz amúgy sem nagy érték. Száz arannyal jártam be Lanawin felét jólétben.
*El is hallgat, amint a kezdőakkordok megszólalnak, maga is dúdolgatja ezt a más hangnemű, és nem teljesen vándorokéra hasonlító dallamot, de az alapritmus jó, így egy két versszaknyi gyakorlás után belekezd.*
-Borzas farkas vándorútja, ezer mese szól már róla.
Hosszú útról, emberségről, messziföldi tévelygésről.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*A refrénként felhangzó vándorima után hagy egy kis szünetet, és egy versszaknyi dallam után folytatja csak, most picit mélyebben, kihasználva, hogy hangja amúgy is reszelős, bár inkább dallamos monda ez, mint trillázós ballada.*
-Szelidek törzse volt az otthona,
Anyját legyőzte egy vadász ostora.
Kölyökként Bongerus adta az otthonát,
De az emberi viszály pecsételé sorsát.
Hosszasan ballagott, a kárhozat után
Teljesen elpusztult rajt' kívűl a klán
Túlélő Ragron messze ment, messze szállt,
Meséi innentől lettek hát legendák
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Ismét szünet jön, bólint a lantosnak, hogy díszítse ki a kedve szerint, ez most annak az ideje, közben vesz egy nagy levegőt, és a trillák végén beszáll maga is.*
-Sok barátja volt, messze vitte őt az út
Vándoroknak társa lett, út porában megvédett.
Hős volt ő a rablók réme, barát volt ő a sötétbe'
Messziföldi őshonában a rengetegben ő az úr.
És ki bírta haragját az bizony kimúlt.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Itt már lassan intimmé váló szemkontaktus során jelzi zenésztársának, hogy bizony most jön a gyorsszólam, és a vége, de aztán szemével visszatér hallgatóságára, sokkal kellemesebb lesz, és volt is az ő látványa.*
-Szürke szőre ragyogó szeme
Vérmes agyara, széles körme
Hangja hasít a mély sötétbe
Ragron a neve, ő farkasok réme.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Az utolsó versszakot még a szokásos balladáknál is lassabban adja elő, és a végén előadótársára bízza a befejezést, és maga részéről letudottnak tekinti ezt a dalt, szendén biccent egy picit, nem hajlong, nem volt nagy érdem amit előadott, habár a kilátás kétségtelenül jó volt.*
*A fiú mit tehet hát, bizony, meghajol ezüstköpenyében, de az önelégültség elmarad, ez neki rutin feladat, inkább az újat, a kihívást jelentő dolgot próbálja meg, mégpedig a balladaéneket.*
-Na akkor fülelj Csibészke, ritka lesz, hogy két férfi akar a kedvedre tenni.
*Aztán a kalapos viccet előadó másik emberre néz.*
-Akkor majd meghívlak legfeljebb, a pénz amúgy sem nagy érték. Száz arannyal jártam be Lanawin felét jólétben.
*El is hallgat, amint a kezdőakkordok megszólalnak, maga is dúdolgatja ezt a más hangnemű, és nem teljesen vándorokéra hasonlító dallamot, de az alapritmus jó, így egy két versszaknyi gyakorlás után belekezd.*
-Borzas farkas vándorútja, ezer mese szól már róla.
Hosszú útról, emberségről, messziföldi tévelygésről.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*A refrénként felhangzó vándorima után hagy egy kis szünetet, és egy versszaknyi dallam után folytatja csak, most picit mélyebben, kihasználva, hogy hangja amúgy is reszelős, bár inkább dallamos monda ez, mint trillázós ballada.*
-Szelidek törzse volt az otthona,
Anyját legyőzte egy vadász ostora.
Kölyökként Bongerus adta az otthonát,
De az emberi viszály pecsételé sorsát.
Hosszasan ballagott, a kárhozat után
Teljesen elpusztult rajt' kívűl a klán
Túlélő Ragron messze ment, messze szállt,
Meséi innentől lettek hát legendák
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Ismét szünet jön, bólint a lantosnak, hogy díszítse ki a kedve szerint, ez most annak az ideje, közben vesz egy nagy levegőt, és a trillák végén beszáll maga is.*
-Sok barátja volt, messze vitte őt az út
Vándoroknak társa lett, út porában megvédett.
Hős volt ő a rablók réme, barát volt ő a sötétbe'
Messziföldi őshonában a rengetegben ő az úr.
És ki bírta haragját az bizony kimúlt.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Itt már lassan intimmé váló szemkontaktus során jelzi zenésztársának, hogy bizony most jön a gyorsszólam, és a vége, de aztán szemével visszatér hallgatóságára, sokkal kellemesebb lesz, és volt is az ő látványa.*
-Szürke szőre ragyogó szeme
Vérmes agyara, széles körme
Hangja hasít a mély sötétbe
Ragron a neve, ő farkasok réme.
Óh, szellem ki utamon kísérsz
Emlékeimre bűbját idézz,
Bölcsességre, szóhűségre engem vezess!
*Az utolsó versszakot még a szokásos balladáknál is lassabban adja elő, és a végén előadótársára bízza a befejezést, és maga részéről letudottnak tekinti ezt a dalt, szendén biccent egy picit, nem hajlong, nem volt nagy érdem amit előadott, habár a kilátás kétségtelenül jó volt.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:52:04
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:52:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus meg a Csibész//
- Volt egy mágus cimborám, aki csinált pedig ilyeneket. *Közli egy vállrándítással. Bár az alak gyakran használt inkább valami szikrázó „varázsport”, sose mondta el mi az valójában. Ám tudott igazából is varázsolni, így Astarohath egy dolgot megtanult a varázslatról: előnyös lehet jóban lenni annak használójával.*
- Kétféle olyat ismerek, feltételezem, a gyakoribbra gondolsz. *Ha nem, hát majd elválik, egy újabb közös bakvadászat során. De előtte a bemutatóra kerül sor... Illetve kerülne. Az elnyúló várakozás hangulatát még alá is festi néhány magányos húrpendítéssel. Dum... Dam... Dum. Mivel a másik kezea belé is karoló lányka túloldalán van, a nyakba akasztós lantból ennyit egy kézzel ki tud hozni. Végül viszont a mágus eszmél, és sor kerül erre is.*
- Akkor már meg is van, hogy miben fogsz fellépni.
*A maga részéről jóformán mindig készen van egy kis műsorra.*
- Ha varázsolsz egy kalapot is magunk elé, lehet még meg is dobnak egy kis elinni valóval.
*Most kivételesen viccelődik, most tennie kell a gazdagot, amúgy elég sűrűn megcsinálta már ezt. De nem ellenzi ám, ha a kettősből az egyik egyetért vele.*
- A fegyverem kész, vigyázz mert éles! *Utal ezzel a lantjára.*
- És ha mágusunk pusztító hangja is harcra kész... *Néz a lány válla fölött Taitosra, miközben a saját keze, ki tudja honnan, visszavándorol a hangszerre.*
- Akkor csak figyelj, cukicsibész! *Akár megállnak, akár nem, a kezei elkezdenek hangokat csikarni a húrokból, méghozzá a kért vándorzene dallamát. Danadam, dum, dam... Hát, pontosabban annak egy sajátos feldolgozását – mert ugyan miből élne egy dalnok ennyi egyéniség nélkül? A lényeg, hogy az ütem, a hossz, az alap, és az eredeti hangulat megmaradjon. Dim, dum, dinadam... Közben figyeli, hogy Taitos miképp énekel. Meg figyel a lába elé is, mert ez azért már mégiscsak három folyamat egy alapjáraton egytaszkos férfi számára. Dam, danidim, bal, jobb, bal, dam, dam...*
- Volt egy mágus cimborám, aki csinált pedig ilyeneket. *Közli egy vállrándítással. Bár az alak gyakran használt inkább valami szikrázó „varázsport”, sose mondta el mi az valójában. Ám tudott igazából is varázsolni, így Astarohath egy dolgot megtanult a varázslatról: előnyös lehet jóban lenni annak használójával.*
- Kétféle olyat ismerek, feltételezem, a gyakoribbra gondolsz. *Ha nem, hát majd elválik, egy újabb közös bakvadászat során. De előtte a bemutatóra kerül sor... Illetve kerülne. Az elnyúló várakozás hangulatát még alá is festi néhány magányos húrpendítéssel. Dum... Dam... Dum. Mivel a másik kezea belé is karoló lányka túloldalán van, a nyakba akasztós lantból ennyit egy kézzel ki tud hozni. Végül viszont a mágus eszmél, és sor kerül erre is.*
- Akkor már meg is van, hogy miben fogsz fellépni.
*A maga részéről jóformán mindig készen van egy kis műsorra.*
- Ha varázsolsz egy kalapot is magunk elé, lehet még meg is dobnak egy kis elinni valóval.
*Most kivételesen viccelődik, most tennie kell a gazdagot, amúgy elég sűrűn megcsinálta már ezt. De nem ellenzi ám, ha a kettősből az egyik egyetért vele.*
- A fegyverem kész, vigyázz mert éles! *Utal ezzel a lantjára.*
- És ha mágusunk pusztító hangja is harcra kész... *Néz a lány válla fölött Taitosra, miközben a saját keze, ki tudja honnan, visszavándorol a hangszerre.*
- Akkor csak figyelj, cukicsibész! *Akár megállnak, akár nem, a kezei elkezdenek hangokat csikarni a húrokból, méghozzá a kért vándorzene dallamát. Danadam, dum, dam... Hát, pontosabban annak egy sajátos feldolgozását – mert ugyan miből élne egy dalnok ennyi egyéniség nélkül? A lényeg, hogy az ütem, a hossz, az alap, és az eredeti hangulat megmaradjon. Dim, dum, dinadam... Közben figyeli, hogy Taitos miképp énekel. Meg figyel a lába elé is, mert ez azért már mégiscsak három folyamat egy alapjáraton egytaszkos férfi számára. Dam, danidim, bal, jobb, bal, dam, dam...*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:23:42
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:23:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A lantos, a mágus és a Csibész//
*Nos Taitost is az eszéért szeretik, de nem ilyenkor, mivel igazán okos volt, és elfelejtette elmormolni azt a bizonyos varázsigét, és csak szótlanul ballagott.
Így kissé szégyenkezve csap a homlokára.*
-Ja igen, ígértem egyet s mást... na legyen, egy kis ízelítő.
*Picit mormolgat, aztán most már tényleg reméli, hogy nem sül be a mágia, ha már az előbb elfelejtette. Időközben szemetszúr neki, hogy a lányt egy egyszerű kócolással lenyugtatta, vagy letörte, így pár szót intéz hozzá is.*
-Nem akartalak ám letörni, csak aranyosan örültél.
*Mondja különösebb érzelmek nélkül.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Nos Taitost is az eszéért szeretik, de nem ilyenkor, mivel igazán okos volt, és elfelejtette elmormolni azt a bizonyos varázsigét, és csak szótlanul ballagott.
Így kissé szégyenkezve csap a homlokára.*
-Ja igen, ígértem egyet s mást... na legyen, egy kis ízelítő.
*Picit mormolgat, aztán most már tényleg reméli, hogy nem sül be a mágia, ha már az előbb elfelejtette. Időközben szemetszúr neki, hogy a lányt egy egyszerű kócolással lenyugtatta, vagy letörte, így pár szót intéz hozzá is.*
-Nem akartalak ám letörni, csak aranyosan örültél.
*Mondja különösebb érzelmek nélkül.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:17:46
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:17:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A lantos, a mágus és a Csibész//
*Nagyon örül neki, mikor a másik ketté eldönti, hogy végül akkor valami balladát fog hallani. Amikor viszont a mágus megborzolja a haját, akkor felmerül benne a kérdés, hogy ez most mi is volt. Főleg, hogy utána gyakorlatilag olyan módon közlik vele, hogy a mágiával nem lehet labdázni, mintha egy gyerekhez beszélnének. Csibész leáll az ugrálással és tapsikolással végleg inkább.*
- Mutasd, mit tudsz. *Kacsint még a másikra, mikor az előhozakodik azzal, hogy tud azért valamit mutatni. Végül valamit mormol. Aztán mintha nem történne semmi. Legalábbis Csibész semmit nem lát.*
- Hát ez nem volt túl látványos. Kész van már az a húrozás? *Érdeklődi meg a lantostól, mert inkább hallgatná azt a balladát. Egyszer besült már az egyik férfi, egyszer a másik, most egálban vannak. Ki lesz vajon a befutó?*
- Aztán szépen zenéljetek a kedvemért. *Nevet fel, majd húzza magához közelebb a két férfit, akikbe belekarolt.*
*Nagyon örül neki, mikor a másik ketté eldönti, hogy végül akkor valami balladát fog hallani. Amikor viszont a mágus megborzolja a haját, akkor felmerül benne a kérdés, hogy ez most mi is volt. Főleg, hogy utána gyakorlatilag olyan módon közlik vele, hogy a mágiával nem lehet labdázni, mintha egy gyerekhez beszélnének. Csibész leáll az ugrálással és tapsikolással végleg inkább.*
- Mutasd, mit tudsz. *Kacsint még a másikra, mikor az előhozakodik azzal, hogy tud azért valamit mutatni. Végül valamit mormol. Aztán mintha nem történne semmi. Legalábbis Csibész semmit nem lát.*
- Hát ez nem volt túl látványos. Kész van már az a húrozás? *Érdeklődi meg a lantostól, mert inkább hallgatná azt a balladát. Egyszer besült már az egyik férfi, egyszer a másik, most egálban vannak. Ki lesz vajon a befutó?*
- Aztán szépen zenéljetek a kedvemért. *Nevet fel, majd húzza magához közelebb a két férfit, akikbe belekarolt.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:12:26
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:12:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren Slnik//
//Nyílt//
*A lovag komolyan biccent a másik hitetlenkedő szavaira, aztán mintha megrepedezne a fagyott felszín: talán apró mosolykezdemény görbül a körszakáll rejtekében. A sűrű, sötét arcszőrzet miatt Ahlaren nem lehet biztos benne, de a sziklaszürke szempárban is mintha derű csillogna, miközben magyarázatot ad a szavaira.*
-Nemes atyám, Lord Mardar mindig arra okított minket, hogy harcban és az életben egyaránt tíz emberből kilenc elhamarkodottan cselekszik, szól, vagy éppen elvakultan pusztít. A meggondolatlanság az esetek többségében büntetést, sérülést vagy éppen halált hord kísérőként. Engem arra tanítottak, öhm... kisasszony, hogy előbb gondolkodjak, aztán cselekedjek.
*A távozó vörös harcosnő után pillant, aki mostanra felszívódott a sátrak között.*
-Nem tudom, mert nem hallottam, mit mondott, amit ön tiszteletlenségnek nevezett. Azt tudom, hogy felülemelkedni egy sértésen naggyá tesz mindenkit, míg ha megtorolja, valószínűleg gyilkossá válik. *A lovag megrántja azt a vállát, amelyiken nem a nyerget egyensúlyozza.* - Ilyen egyszerű.
*Annak idején megkérdezte az atyjukat, mi az a sértés, amiért egy férfinak kötelessége kardot ragadni, és gyilkossá válnia nagyság helyett. Akkor azt a választ kapta, hogy ha egy lordnak folt esik a becsületén, sértés éri hölgyét, családját vagy népét, akkor igenis karddal kell kivívnia igazát és vérrel mosni le a szégyent. Annak a lehetősége azonban, hogy minden sértést vassal toroljanak meg – ahogy atyja mondta – a pórnép kiváltsága. Az ilyen gyilkosságokban pedig aztán a lordnak kell ítéletet ülnie és a megfelelő büntetést kiszabnia.
A következő kérdésre azonban már szélesedik a lovag mosolya, és tekintete is határozottan derűsen csillog.*
-Attól félek, nem lennék elég tartós céltáblának *vet egy pillantást a lány válla fölött előderengő tollas nyílvesszők felé, és megcsóválja a fejét.* -Jómagam alig öt perce léptem be azon a kapun, amelyen ön, ráadásul most először járok itt. Személy szerint mindenekelőtt a cókmókomat szeretném biztos helyen tudni.
*Azzal tanácstalanul körbenéz az előbb látott sátorárust keresve.*
//Nyílt//
*A lovag komolyan biccent a másik hitetlenkedő szavaira, aztán mintha megrepedezne a fagyott felszín: talán apró mosolykezdemény görbül a körszakáll rejtekében. A sűrű, sötét arcszőrzet miatt Ahlaren nem lehet biztos benne, de a sziklaszürke szempárban is mintha derű csillogna, miközben magyarázatot ad a szavaira.*
-Nemes atyám, Lord Mardar mindig arra okított minket, hogy harcban és az életben egyaránt tíz emberből kilenc elhamarkodottan cselekszik, szól, vagy éppen elvakultan pusztít. A meggondolatlanság az esetek többségében büntetést, sérülést vagy éppen halált hord kísérőként. Engem arra tanítottak, öhm... kisasszony, hogy előbb gondolkodjak, aztán cselekedjek.
*A távozó vörös harcosnő után pillant, aki mostanra felszívódott a sátrak között.*
-Nem tudom, mert nem hallottam, mit mondott, amit ön tiszteletlenségnek nevezett. Azt tudom, hogy felülemelkedni egy sértésen naggyá tesz mindenkit, míg ha megtorolja, valószínűleg gyilkossá válik. *A lovag megrántja azt a vállát, amelyiken nem a nyerget egyensúlyozza.* - Ilyen egyszerű.
*Annak idején megkérdezte az atyjukat, mi az a sértés, amiért egy férfinak kötelessége kardot ragadni, és gyilkossá válnia nagyság helyett. Akkor azt a választ kapta, hogy ha egy lordnak folt esik a becsületén, sértés éri hölgyét, családját vagy népét, akkor igenis karddal kell kivívnia igazát és vérrel mosni le a szégyent. Annak a lehetősége azonban, hogy minden sértést vassal toroljanak meg – ahogy atyja mondta – a pórnép kiváltsága. Az ilyen gyilkosságokban pedig aztán a lordnak kell ítéletet ülnie és a megfelelő büntetést kiszabnia.
A következő kérdésre azonban már szélesedik a lovag mosolya, és tekintete is határozottan derűsen csillog.*
-Attól félek, nem lennék elég tartós céltáblának *vet egy pillantást a lány válla fölött előderengő tollas nyílvesszők felé, és megcsóválja a fejét.* -Jómagam alig öt perce léptem be azon a kapun, amelyen ön, ráadásul most először járok itt. Személy szerint mindenekelőtt a cókmókomat szeretném biztos helyen tudni.
*Azzal tanácstalanul körbenéz az előbb látott sátorárust keresve.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-03 10:38:17
Üzenet elküldve: 2015-08-03 10:38:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*És íme, megérkezett a főtérre. Most hogy itt van, egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy mit is kéne itt csinálnia. Induljon el vissza, és akkor az a pár napos oda és vissza út elég, hogy biztonságban érezze magát? Nem-nem. Ha már itt van, újfent körül kell néznie - hónapok óta nem volt már a karavánpihenőben. Gyorsan el is dönti, hogy a végcélja (egy sátron kívül persze, ahol majd alszik) az a szentély lesz, de előtte mindenképp ellátogat még az őrtorony felé. Gyakorlatilag félig körbegyalogolja a karavánpihenőt. Elindul a főtér egyik irányába, majd meg fog érkezni végső soron a másikból. Így gyorsan az őrtorony felé veszi az irányt. Ott edzett őrök vannak, lehet nézelődni, kacsintgatni rájuk, és zavarba hozni őket. Ami egy jó móka.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-02 23:29:13
Üzenet elküldve: 2015-08-02 23:29:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Goer//
- Elnézést.
*Válaszolja kicsit tompa mosollyal, bár mikor a férfi újra megszólal nagyot néz.*
~Miről beszél ez?~
- Fulladásos halál? Ugyan miért? Annyira nem lehet ingerült senki sem. vagy találkozott már ilyennel? Ne legyen úgy, de öt aranyat adok, ha ez igaz és még bizonyítani is tudja.
*Nem viccel, tényleg képes megadni a pénzt, sosem szokott hazudni és nem is most fogja elkezdeni.*
- Merre tart? Keresek egy helyet, ahol edzhetnék és gyakorolhatnék, van kedve velem jönni? Azaz csak azután, miután kitaláltam, hogy ez mégis hol lehetséges.
*Hosszú szünetet hagy.*
- Goer, maga esetleg tudja?
*Reménykedik benne, hogy nem beszél túl sokat, ezek után hagyja, hogy bégre a másik is szóhoz jusson. Csendben és figyelmesen issza a savait, már ha az hajlandó válaszolni. Persze közben elgondolkozik, hogy most elszövögeti a nyilait, akkor hol fog újakat találni.*
- Egy kovácsot is tud a közelben? Nagyon nagy segítségemre lenne.
- Elnézést.
*Válaszolja kicsit tompa mosollyal, bár mikor a férfi újra megszólal nagyot néz.*
~Miről beszél ez?~
- Fulladásos halál? Ugyan miért? Annyira nem lehet ingerült senki sem. vagy találkozott már ilyennel? Ne legyen úgy, de öt aranyat adok, ha ez igaz és még bizonyítani is tudja.
*Nem viccel, tényleg képes megadni a pénzt, sosem szokott hazudni és nem is most fogja elkezdeni.*
- Merre tart? Keresek egy helyet, ahol edzhetnék és gyakorolhatnék, van kedve velem jönni? Azaz csak azután, miután kitaláltam, hogy ez mégis hol lehetséges.
*Hosszú szünetet hagy.*
- Goer, maga esetleg tudja?
*Reménykedik benne, hogy nem beszél túl sokat, ezek után hagyja, hogy bégre a másik is szóhoz jusson. Csendben és figyelmesen issza a savait, már ha az hajlandó válaszolni. Persze közben elgondolkozik, hogy most elszövögeti a nyilait, akkor hol fog újakat találni.*
- Egy kovácsot is tud a közelben? Nagyon nagy segítségemre lenne.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:16:33
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Mardar, Ahlaren Slnik//
//Yeza el a fogadó felé//
*A replika szerencsére már Yezát sem éri el. De még milyen szerencse. A mostani hangulatában lenne itt olyan csirkeviadal, amilyet ez a koszfészek még nem látott. Boldog a tudatlanság, amiben a másik megmarad. Ha ennek a pitypangzabálónak a szavait nem viszi el a szél, a Rőt bizonyosan bemutatja neki, pontosan milyen is egy ingerültebb ember.
Milyen kegyes is ez a nap, hogy más utat választott az események további folyásának. A kettős megmarad egymásnak, Yeza pedig elköteleződik a kocsma felé. Jobb ez így mindenkinek. Kivéve persze a történetíróknak, akik így lemaradnak egy legendás csirkeviadal izgalmairól.*
//Yeza el a fogadó felé//
*A replika szerencsére már Yezát sem éri el. De még milyen szerencse. A mostani hangulatában lenne itt olyan csirkeviadal, amilyet ez a koszfészek még nem látott. Boldog a tudatlanság, amiben a másik megmarad. Ha ennek a pitypangzabálónak a szavait nem viszi el a szél, a Rőt bizonyosan bemutatja neki, pontosan milyen is egy ingerültebb ember.
Milyen kegyes is ez a nap, hogy más utat választott az események további folyásának. A kettős megmarad egymásnak, Yeza pedig elköteleződik a kocsma felé. Jobb ez így mindenkinek. Kivéve persze a történetíróknak, akik így lemaradnak egy legendás csirkeviadal izgalmairól.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-08-02 15:22:27
Üzenet elküldve: 2015-08-02 15:22:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren Slnik; Yeza, a Rőt//
*Tehát íjásznő. Goer csak magát szidhatja, no meg a hőséget; ha figyelmesebb, bizonyára észreveszi a lány hátán lógó tegezt.
Akárhogy is, de a „kisasszony” megszólítás ebben az esetben így már nem csak, hogy téves volt, de helytelen is. Emlékeztetnie kell azonban magát arra, hogy ő most csak egy lovag, s nem nemes úr. Ennek ellenére egy fehérnéppel cseveg, így a kötelező udvariasságot természetesen megadja.
A körszakáll rejtekében a komor ajak moccanatlan marad; tekintete bár érdeklődő, de mosoly nem könnyíti meg a másikkal való ismerkedést. Hűvösnek tűnik, távolságtartónak, de leginkább fáradtnak.
Mivel ő nem rendelkezik olyan kiváló hallással, mint az elf, így a tér zsivajában nem hallja a vörös hajú harcosnő megjegyzését. Mégsem tehet úgy, mintha nem venne észre semmit, és követve Ahlaren pillantásának ívét, ismét megcsodálhatja a ringó csípőt.*
-Nyugalom *dörmögi a lovag kedvetlenül, csendesen. Semmi kedve sincs most ahhoz, hogy ha ez a kettő esetleg összeugrik, ő legyen az, aki szétválasztja a csirkeviadal résztvevőit.*
- Az ingerült emberek egyébiránt jobban hajlamosak a fulladásos halálra, mint a tiszteletlenek *teszi még hozzá, majd magyarázatképpen kiegészíti:* - Lenyelik a nyelvüket, ilyesmi.
*Tehát íjásznő. Goer csak magát szidhatja, no meg a hőséget; ha figyelmesebb, bizonyára észreveszi a lány hátán lógó tegezt.
Akárhogy is, de a „kisasszony” megszólítás ebben az esetben így már nem csak, hogy téves volt, de helytelen is. Emlékeztetnie kell azonban magát arra, hogy ő most csak egy lovag, s nem nemes úr. Ennek ellenére egy fehérnéppel cseveg, így a kötelező udvariasságot természetesen megadja.
A körszakáll rejtekében a komor ajak moccanatlan marad; tekintete bár érdeklődő, de mosoly nem könnyíti meg a másikkal való ismerkedést. Hűvösnek tűnik, távolságtartónak, de leginkább fáradtnak.
Mivel ő nem rendelkezik olyan kiváló hallással, mint az elf, így a tér zsivajában nem hallja a vörös hajú harcosnő megjegyzését. Mégsem tehet úgy, mintha nem venne észre semmit, és követve Ahlaren pillantásának ívét, ismét megcsodálhatja a ringó csípőt.*
-Nyugalom *dörmögi a lovag kedvetlenül, csendesen. Semmi kedve sincs most ahhoz, hogy ha ez a kettő esetleg összeugrik, ő legyen az, aki szétválasztja a csirkeviadal résztvevőit.*
- Az ingerült emberek egyébiránt jobban hajlamosak a fulladásos halálra, mint a tiszteletlenek *teszi még hozzá, majd magyarázatképpen kiegészíti:* - Lenyelik a nyelvüket, ilyesmi.
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-29 23:35:43
Üzenet elküldve: 2015-07-29 23:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
*Nem tartja magát olyan hatalmas világutazónak, pedig ha megszámolhatná már hány mérföld van mögötte... A karavánpihenő ismerős tájain és ösvényein már nem okoz neki gondot a tájékozódás, szinte már rutinosan mozog a terepen.
Ha Taitos követi esetleg, akkor el is vezeti egyenesen a szentélyhez. Persze, sokkal mókásabb a pónin ahogy kavarognak, de na.*
-Nem valami nagy szám, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Lanawin ritka különleges építményeinek egyike.
*Mondja menet közben.*
*Nem tartja magát olyan hatalmas világutazónak, pedig ha megszámolhatná már hány mérföld van mögötte... A karavánpihenő ismerős tájain és ösvényein már nem okoz neki gondot a tájékozódás, szinte már rutinosan mozog a terepen.
Ha Taitos követi esetleg, akkor el is vezeti egyenesen a szentélyhez. Persze, sokkal mókásabb a pónin ahogy kavarognak, de na.*
-Nem valami nagy szám, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Lanawin ritka különleges építményeinek egyike.
*Mondja menet közben.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-29 23:29:55
Üzenet elküldve: 2015-07-29 23:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
*A Karavánpihenő főtere. Az északi fekvés, és a het(ek)et kitevő út sem tudta enyhíteni a meleget, és az izzadó lovak, és egyéb málhások szaga egyfajta aromát ad a helynek. Délután van már ugyan mire odaérnek, de a fiú már annyira fellelkesítette magát, hogy csak tartalékai végét fogyasztja el, és botjára támaszkodva feláll.*
-Mehetünk!
*Jelenti ki a felfedező gyerekek hangsúlyával, és a leginkább szentélykinézetű épületet keresi, hátha megleli, ha érdekes mindenképpen.*
~Ahh, meg is van.~
*Emeli tekintetét, és lábát egyszerre az épület irányába, hogy betérhessen Taitos szerint a kirándulás céljához.*
*A Karavánpihenő főtere. Az északi fekvés, és a het(ek)et kitevő út sem tudta enyhíteni a meleget, és az izzadó lovak, és egyéb málhások szaga egyfajta aromát ad a helynek. Délután van már ugyan mire odaérnek, de a fiú már annyira fellelkesítette magát, hogy csak tartalékai végét fogyasztja el, és botjára támaszkodva feláll.*
-Mehetünk!
*Jelenti ki a felfedező gyerekek hangsúlyával, és a leginkább szentélykinézetű épületet keresi, hátha megleli, ha érdekes mindenképpen.*
~Ahh, meg is van.~
*Emeli tekintetét, és lábát egyszerre az épület irányába, hogy betérhessen Taitos szerint a kirándulás céljához.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-29 19:16:11
Üzenet elküldve: 2015-07-29 19:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Nem rossz, nem rossz.~
*Mustrálja a helyet, mintha az övé lenne. Persze az őrség őt sem engedték át, felebaráti szeretetből, de hát ilyen az élet. Amint továbbjut, elkezdi keresni a helyet, ahova menni akart. Káprázatos műtárgyakat jött értékfelbecsülni, reméli, hogy nem késte le az alkalmat. Persze, előtte meg is kell találnia a helyet, ahol a bizonyos esemény lejátszódik. Ezzel is megnehezül a dolga.*
-Talán lepihenek egy kicsit, utána keresek egy fogadót és később sorra kerülhet az is. De hogy mit merre találni...
*Mustrálja a helyet, mintha az övé lenne. Persze az őrség őt sem engedték át, felebaráti szeretetből, de hát ilyen az élet. Amint továbbjut, elkezdi keresni a helyet, ahova menni akart. Káprázatos műtárgyakat jött értékfelbecsülni, reméli, hogy nem késte le az alkalmat. Persze, előtte meg is kell találnia a helyet, ahol a bizonyos esemény lejátszódik. Ezzel is megnehezül a dolga.*
-Talán lepihenek egy kicsit, utána keresek egy fogadót és később sorra kerülhet az is. De hogy mit merre találni...
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-29 16:57:37
Üzenet elküldve: 2015-07-29 16:57:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Marad, Yeza a Rőt//
*Nem szimpatikus neki a vörös hajú, ezért is próbál vele nem törődni. Megfordul, és tovább akar menni, a férfi utána szól. A bóktól még jobban elvörösödik az arca, bár most már nem a szégyentől: senki nem mondott még neki ilyesmit, ráadásul a felé irányított főhajtástól biztos benne, hogy neki szánta. Már ezért is megérte eljönni otthonról.*
- Elnézést.
*Habogja újra eldöntve, hogy akkor talán mégis marad egy kicsit, úgysincs semmi dolga, sőt, azt sem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Így talán, ezzel a beszélgetéssel elindulnak a cselekmények, amire olyan régóta várt. Vagy ha nem, legalább telik az idő.
Amint kiderül, hogy egy nemesember áll előtte végérvényesen elkönyveli magát egy bunkó tuskónak, amiért így mert bánni egy nála feljebbvalóval, ráadásul már bolondság lenne térdre ereszkedni és meghajolni ezek után*
- Ahlren Slnik vagyok, egy kastélyban szolgáltam mint íjász. *Mutat hátra a vállán lévő tegezre és íjra.* Pár hete hagytam ott, hogy világot láthassak.
*Mikor meghallja, hogy a vörös hogyan becézte, nagy kerek szemekkel mered rá. Sosem bírta elviselni, ha sértegetik.*
- Előbb tanuld meg a tiszteletet, mielőtt utcára merészkedsz, mert talán megtalál fojtani egy ingerültebb ember.
A hozzászólás írója (Ahlaren Slnik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.29 17:00:54
*Nem szimpatikus neki a vörös hajú, ezért is próbál vele nem törődni. Megfordul, és tovább akar menni, a férfi utána szól. A bóktól még jobban elvörösödik az arca, bár most már nem a szégyentől: senki nem mondott még neki ilyesmit, ráadásul a felé irányított főhajtástól biztos benne, hogy neki szánta. Már ezért is megérte eljönni otthonról.*
- Elnézést.
*Habogja újra eldöntve, hogy akkor talán mégis marad egy kicsit, úgysincs semmi dolga, sőt, azt sem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Így talán, ezzel a beszélgetéssel elindulnak a cselekmények, amire olyan régóta várt. Vagy ha nem, legalább telik az idő.
Amint kiderül, hogy egy nemesember áll előtte végérvényesen elkönyveli magát egy bunkó tuskónak, amiért így mert bánni egy nála feljebbvalóval, ráadásul már bolondság lenne térdre ereszkedni és meghajolni ezek után*
- Ahlren Slnik vagyok, egy kastélyban szolgáltam mint íjász. *Mutat hátra a vállán lévő tegezre és íjra.* Pár hete hagytam ott, hogy világot láthassak.
*Mikor meghallja, hogy a vörös hogyan becézte, nagy kerek szemekkel mered rá. Sosem bírta elviselni, ha sértegetik.*
- Előbb tanuld meg a tiszteletet, mielőtt utcára merészkedsz, mert talán megtalál fojtani egy ingerültebb ember.
A hozzászólás írója (Ahlaren Slnik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.29 17:00:54
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:40:20
Üzenet elküldve: 2015-07-28 20:40:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megkönnyebbülve lép be a főtérre, majd gyorsan leül egy árnyékos helyre és várja, hogy kicsit lehűljön a páncéljában.*
~Ha még kicsivel tovább maradok a napon ebben a páncélban, akkor élve megsültem volna. De jobb kicsit megégni, mint mondjuk sündisznóvá válni vagy felnyársalódni a banditák fegyvereire. A lényeg, hogy árnyékba kerültem és talán munkát is kapok a karavánok körül.~
*Pihenés közben felméri a téren lévő tömeget, az őröket és a menekülő utakat. Hiába tűnik biztonságosnak a környék, régi szokása nem egyszer megmentette már. Az óvatosság szükséges tulajdonság annak, aki a kardját adja bérbe. Pihenés közben előveszi kulacsát, de csak egy korty víz kotyog az alján, ekkor feláll és odasétál a tér közepén lévő kúthoz.*
~A szomjas ember nem válogat, és legalább ingyen van… Szükségem lesz minden aranyra az erszényemben, amíg nem indulnak be a dolgaim~
*Miután megmerítette a kulacsát és ivott, elindul a sátrak felé valamilyen alvóhelyet keresni.*
~Ha még kicsivel tovább maradok a napon ebben a páncélban, akkor élve megsültem volna. De jobb kicsit megégni, mint mondjuk sündisznóvá válni vagy felnyársalódni a banditák fegyvereire. A lényeg, hogy árnyékba kerültem és talán munkát is kapok a karavánok körül.~
*Pihenés közben felméri a téren lévő tömeget, az őröket és a menekülő utakat. Hiába tűnik biztonságosnak a környék, régi szokása nem egyszer megmentette már. Az óvatosság szükséges tulajdonság annak, aki a kardját adja bérbe. Pihenés közben előveszi kulacsát, de csak egy korty víz kotyog az alján, ekkor feláll és odasétál a tér közepén lévő kúthoz.*
~A szomjas ember nem válogat, és legalább ingyen van… Szükségem lesz minden aranyra az erszényemben, amíg nem indulnak be a dolgaim~
*Miután megmerítette a kulacsát és ivott, elindul a sátrak felé valamilyen alvóhelyet keresni.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 12:19:52
Üzenet elküldve: 2015-07-26 12:19:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Mardar, Ahlaren Slnik//
//Yeza el a fogadó felé//
*Elkapja egy süvölvény kölyök grabancát, aki az érkező karavánok portékája körül legyeskedik.*
- Van itt egy valamirevaló fogadó, vakarcs? *kérdi, aztán, ha a siheder kinyögte a választ, a hátsójára paskolva útjára is engedi. Olyasforma gesztus ez, mint ahogy az anyja rak talpra egy fenekére tottyant pelenkás porontyot.*
- Na tűnés!
*A Zöldsárkány fogadó felé veszi az irányt, hogy morcos kedvét szeszbe fojtsa, aztán kidőljön és átaludja a másnaposságát.
Visszafelé épp fültanúja lesz az iménti fickó és egy butácskán tétova leányzó pár mondatának. Mivel egy ominózus mondatra szabályosan gyökeret ver a lába, végül a nyerges tulok uraság nevét is elkönyvelheti a haszontalan ismereteknek címzett polcán. Kell vennie egy mély levegőt, hogy túltegye magát a megrázkódtatáson. A Rőtnek megvan viszont az az utálatos tulajdonsága, hogy amikor nyűgös, hajlamos vadidegenek dolgába is beleszájalni.*
- Mardar, az ég áldjon meg! *mondja már háttal a párosnak, a fogadó felé baktatva.* - Bókolj úgy, mint egy férfi! *Fejcsóválva prüszköl egyet.* - Mert ettől még ennek a facsókolónak a gyomra is elémelyedik.
*Ennyi szívből jövő életbölcsesség elég is tőle mára. Már csak azt reméli, hogy nem nagyon ócska az a fogadó. De ami azt illeti, már az sem érdekli, csak legyen.*
//Yeza el a fogadó felé//
*Elkapja egy süvölvény kölyök grabancát, aki az érkező karavánok portékája körül legyeskedik.*
- Van itt egy valamirevaló fogadó, vakarcs? *kérdi, aztán, ha a siheder kinyögte a választ, a hátsójára paskolva útjára is engedi. Olyasforma gesztus ez, mint ahogy az anyja rak talpra egy fenekére tottyant pelenkás porontyot.*
- Na tűnés!
*A Zöldsárkány fogadó felé veszi az irányt, hogy morcos kedvét szeszbe fojtsa, aztán kidőljön és átaludja a másnaposságát.
Visszafelé épp fültanúja lesz az iménti fickó és egy butácskán tétova leányzó pár mondatának. Mivel egy ominózus mondatra szabályosan gyökeret ver a lába, végül a nyerges tulok uraság nevét is elkönyvelheti a haszontalan ismereteknek címzett polcán. Kell vennie egy mély levegőt, hogy túltegye magát a megrázkódtatáson. A Rőtnek megvan viszont az az utálatos tulajdonsága, hogy amikor nyűgös, hajlamos vadidegenek dolgába is beleszájalni.*
- Mardar, az ég áldjon meg! *mondja már háttal a párosnak, a fogadó felé baktatva.* - Bókolj úgy, mint egy férfi! *Fejcsóválva prüszköl egyet.* - Mert ettől még ennek a facsókolónak a gyomra is elémelyedik.
*Ennyi szívből jövő életbölcsesség elég is tőle mára. Már csak azt reméli, hogy nem nagyon ócska az a fogadó. De ami azt illeti, már az sem érdekli, csak legyen.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 07:04:15
Üzenet elküldve: 2015-07-26 07:04:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlaren Slnik; Yeza, a Rőt//
*A karavánpihenő egyre inkább úgy fest, mint egy felbolydult méhkas. Parancsszavakat üvöltöző, ostoros hajcsárok, míves köntösű kalmárok, akik hordszékük hűs árnyékában „szenvednek” a hőségben, miközben szolgák legyezik őket, bőrmellényes kocsisok, akik az igavonók kifogásával vesződnek, s ha éppen nem szolgálatot teljesítenek, ide-oda ténfergő fegyveresek, akik a karavánok biztonságára felügyelnek. Néhányan kockázni indulnak, mások csapszéket keresnek talán, s feltehetőleg minden második ledér ruházatú hölgyek után indul, hogy némi aranyért átmeneti megkönnyebbülést vásároljon a hamvas combok között.
Goer egyelőre semmi mást nem akar, csak egy helyet, ahol leteheti cókmókját. Jól esne egy pofa sör is, de mindenekelőtt egy fürdő, lehetőleg hideg vízben. Bőre viszket az izzadságtól és az út porától, és elburjánzott szakállát is meg kellene igazítania.*
~Azonban első a sátor!~
*Mielőtt azonban elérhetné az árust, vörhenyes tornádó kapja oldalba. A közel két méteres, mázsányi férfitestet éppen lépés közben löki meg a mellette elviharzó karcsúság, s ez elég arra, hogy megbillentse, oldalra taszítsa a Yezától talán kétszer nehezebb tömeget. Mivel sem nem részeg, sem nem bugyuta, ezért korrigálni tudja a mozdulatot, így nem esik, hanem cölöpszerű, hosszú bal lábával kitámaszt, és még a nyerget sem ejti le széles válláról.
A sűrű szemöldök összébb húzódik az indulat szülte hangot hallva, és utána bámul a tovaviharzó leánynak. Hátulról nem sokat lát belőle, az egyetlen érdemleges dolog azonban kellően leköti a figyelmét, nevezetesen a ringó csípő, amelyet a hőségben bizonyára ledér ruha fed.
Elég közel áll ahhoz, hogy a harcosforma nőstényförgeteg matrózkocsmákban is helytálló káromkodását is kiélvezhesse, és a változatosság kedvéért most homlokára szalad a busa szemöldök.*
-Elnézést… *Nyögi ki végül megkésve, ráadásul meglehetősen sután. Bár letulkozták, de aki megtette, fehérszemély volt; nem való hát, hogy e sértésért kardot rántva követelje annak visszavonását.
Igaz, kastélyban nevelkedvén azonnal leszűri, hogy a leány nem nemes hölgy. A mocsárvidék amazonjaira inkább hasonlít, akik nagy ritkán atyja kastélyába látogattak, hogy kereskedjenek, állatbőröket fegyverekért, s olykor-olykor egy-egy szerencsétlen flótást ágyukba fogadjanak, akinek aztán magját magukkal vitték posványos otthonukba. Ha méhük megfogant, s a gyermek szerencséjére leányként jött a világra, élhetett, míg a fiúgyermekek sorsa – legalábbis a borzalmas mesék szerint – a mocsár alján ért véget.
Avagy, nagy ritkán, rabszolgaként.
Ekkor éri utol a tetovált karú elf leány, aki korábban már bámulta őt, és megérintve a karját hívja fel magára a figyelmet. A lovag megfordul hát, bal keze pedig azonnal az övére téved, kitapogatva erszényét. Egy pillanatig olyan érzése volt, hogy a klasszikus tolvajpárost látja: egyikük eltereli a figyelmét, a másik pedig mögé osonva elnyesi a bőrszíjakat.
Az erszény azonban a helyén van.
A hebegésre, habogásra nem nagyon tud mit mondani; olvasott, tanult ember, hiszen nemesen született, így nem nehéz számára kiókumlálni azt, mit is akar mondani a másik: nem ismerik-e egymást. A legidősebb bátyja, Yowell, ezen vérig sértődne; mármint, hogy nem ismerik fel egyértelműen, ki ő.
Goer azonban más. Mielőtt az elvörösödő elfszármazék tovasuhanhatna, utána szól, körszakálla rejtekén apró mosollyal.*
-Biztos vagyok benne, kisasszony, hogy ha találkoztunk volna valaha is, én emlékeznék kegyedre. A gyémánt szépségének csillogását nehezen feledi az ember, ha egyszer látta.
*Apró főhajtással tetézi a bókot, egyértelműsítve, hogy szavainak céltáblája a tetovált karú.*
-Azonban fájdalom, még nem volt szerencsénk egymáshoz. A nevem Goer Mardar, atyám, Lord Yul Mardar harmadszülött, s egyben legkisebb fia vagyok.
*A lovag hangja kellemesen mély, de nem zengő, utcákat betöltő. Olyasféle mélyről jövő morajlással beszél, ahogy a hegyek mélyén utat törő folyamok: sziklákat repesztő erővel, csendes zúgással.
Immár egyértelművé tévén, hogy nemesi születésű, meglepő lehet, hogy nem várja el a térdre ereszkedést vagy a kötelező tiszteletet. Aki ismeri, annak azonban ez nem furcsa; egész életében úgy nevelkedett fel, hogy legidősebb bátyja, Yowell örököl mindent. Középső testvére, Anarchir a papok ösvényére lépett, hogy hű támasza legyen majdan az ifjú lordnak, ha atyjuk átlép az árnyak ösvényére, így Goernek nem maradt más, mint a kóbor lovagok sorsa.*
*A karavánpihenő egyre inkább úgy fest, mint egy felbolydult méhkas. Parancsszavakat üvöltöző, ostoros hajcsárok, míves köntösű kalmárok, akik hordszékük hűs árnyékában „szenvednek” a hőségben, miközben szolgák legyezik őket, bőrmellényes kocsisok, akik az igavonók kifogásával vesződnek, s ha éppen nem szolgálatot teljesítenek, ide-oda ténfergő fegyveresek, akik a karavánok biztonságára felügyelnek. Néhányan kockázni indulnak, mások csapszéket keresnek talán, s feltehetőleg minden második ledér ruházatú hölgyek után indul, hogy némi aranyért átmeneti megkönnyebbülést vásároljon a hamvas combok között.
Goer egyelőre semmi mást nem akar, csak egy helyet, ahol leteheti cókmókját. Jól esne egy pofa sör is, de mindenekelőtt egy fürdő, lehetőleg hideg vízben. Bőre viszket az izzadságtól és az út porától, és elburjánzott szakállát is meg kellene igazítania.*
~Azonban első a sátor!~
*Mielőtt azonban elérhetné az árust, vörhenyes tornádó kapja oldalba. A közel két méteres, mázsányi férfitestet éppen lépés közben löki meg a mellette elviharzó karcsúság, s ez elég arra, hogy megbillentse, oldalra taszítsa a Yezától talán kétszer nehezebb tömeget. Mivel sem nem részeg, sem nem bugyuta, ezért korrigálni tudja a mozdulatot, így nem esik, hanem cölöpszerű, hosszú bal lábával kitámaszt, és még a nyerget sem ejti le széles válláról.
A sűrű szemöldök összébb húzódik az indulat szülte hangot hallva, és utána bámul a tovaviharzó leánynak. Hátulról nem sokat lát belőle, az egyetlen érdemleges dolog azonban kellően leköti a figyelmét, nevezetesen a ringó csípő, amelyet a hőségben bizonyára ledér ruha fed.
Elég közel áll ahhoz, hogy a harcosforma nőstényförgeteg matrózkocsmákban is helytálló káromkodását is kiélvezhesse, és a változatosság kedvéért most homlokára szalad a busa szemöldök.*
-Elnézést… *Nyögi ki végül megkésve, ráadásul meglehetősen sután. Bár letulkozták, de aki megtette, fehérszemély volt; nem való hát, hogy e sértésért kardot rántva követelje annak visszavonását.
Igaz, kastélyban nevelkedvén azonnal leszűri, hogy a leány nem nemes hölgy. A mocsárvidék amazonjaira inkább hasonlít, akik nagy ritkán atyja kastélyába látogattak, hogy kereskedjenek, állatbőröket fegyverekért, s olykor-olykor egy-egy szerencsétlen flótást ágyukba fogadjanak, akinek aztán magját magukkal vitték posványos otthonukba. Ha méhük megfogant, s a gyermek szerencséjére leányként jött a világra, élhetett, míg a fiúgyermekek sorsa – legalábbis a borzalmas mesék szerint – a mocsár alján ért véget.
Avagy, nagy ritkán, rabszolgaként.
Ekkor éri utol a tetovált karú elf leány, aki korábban már bámulta őt, és megérintve a karját hívja fel magára a figyelmet. A lovag megfordul hát, bal keze pedig azonnal az övére téved, kitapogatva erszényét. Egy pillanatig olyan érzése volt, hogy a klasszikus tolvajpárost látja: egyikük eltereli a figyelmét, a másik pedig mögé osonva elnyesi a bőrszíjakat.
Az erszény azonban a helyén van.
A hebegésre, habogásra nem nagyon tud mit mondani; olvasott, tanult ember, hiszen nemesen született, így nem nehéz számára kiókumlálni azt, mit is akar mondani a másik: nem ismerik-e egymást. A legidősebb bátyja, Yowell, ezen vérig sértődne; mármint, hogy nem ismerik fel egyértelműen, ki ő.
Goer azonban más. Mielőtt az elvörösödő elfszármazék tovasuhanhatna, utána szól, körszakálla rejtekén apró mosollyal.*
-Biztos vagyok benne, kisasszony, hogy ha találkoztunk volna valaha is, én emlékeznék kegyedre. A gyémánt szépségének csillogását nehezen feledi az ember, ha egyszer látta.
*Apró főhajtással tetézi a bókot, egyértelműsítve, hogy szavainak céltáblája a tetovált karú.*
-Azonban fájdalom, még nem volt szerencsénk egymáshoz. A nevem Goer Mardar, atyám, Lord Yul Mardar harmadszülött, s egyben legkisebb fia vagyok.
*A lovag hangja kellemesen mély, de nem zengő, utcákat betöltő. Olyasféle mélyről jövő morajlással beszél, ahogy a hegyek mélyén utat törő folyamok: sziklákat repesztő erővel, csendes zúgással.
Immár egyértelművé tévén, hogy nemesi születésű, meglepő lehet, hogy nem várja el a térdre ereszkedést vagy a kötelező tiszteletet. Aki ismeri, annak azonban ez nem furcsa; egész életében úgy nevelkedett fel, hogy legidősebb bátyja, Yowell örököl mindent. Középső testvére, Anarchir a papok ösvényére lépett, hogy hű támasza legyen majdan az ifjú lordnak, ha atyjuk átlép az árnyak ösvényére, így Goernek nem maradt más, mint a kóbor lovagok sorsa.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 22:25:02
Üzenet elküldve: 2015-07-25 22:25:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Marad//
*Nem igazán érdekli sem a lovak, sem a szekér, sem pedig az őrült nő. Észre sem veszi, hogy miközben próbálja felidézni az emlékeiben, hogy vajon a férfi tényleg ugyan abban a kastélyban dolgozik, vagy dolgozott, ahonnan pár hete ment el egész végig bámulta, mintha őrült lenne. Csak akkor veszi észre magát, mikor az ember felé biccent. Elpirul, és egy kicsit el is szégyelli magát.
Miközben azon gondolkozik, hogy mitévő legyen magával a másik egyre messzebb jár tőle, így mielőtt bármit is átgondolt volna rohanni kezd utána.*
- Várjon!
*Ha eddig nem nézték őrültek, akkor most már biztosan annak fogják. Csak akkor áll meg, mikor odaér hozzá és megragadja a karját, hogy maga felé fordítsa az embert.*
- Elnézést! Mi nem...? Maga nem...?
*Hangja elbizonytalanodik.*
~Mit művelek? Teljesen elment az eszem.~
*A bűntudattal roskadozva fordul meg, kér bocsánatot majd indul visszafelé, még maga sem tudja, hogy merre, miközben őrültnek nyilváníja saját magát.*
*Nem igazán érdekli sem a lovak, sem a szekér, sem pedig az őrült nő. Észre sem veszi, hogy miközben próbálja felidézni az emlékeiben, hogy vajon a férfi tényleg ugyan abban a kastélyban dolgozik, vagy dolgozott, ahonnan pár hete ment el egész végig bámulta, mintha őrült lenne. Csak akkor veszi észre magát, mikor az ember felé biccent. Elpirul, és egy kicsit el is szégyelli magát.
Miközben azon gondolkozik, hogy mitévő legyen magával a másik egyre messzebb jár tőle, így mielőtt bármit is átgondolt volna rohanni kezd utána.*
- Várjon!
*Ha eddig nem nézték őrültek, akkor most már biztosan annak fogják. Csak akkor áll meg, mikor odaér hozzá és megragadja a karját, hogy maga felé fordítsa az embert.*
- Elnézést! Mi nem...? Maga nem...?
*Hangja elbizonytalanodik.*
~Mit művelek? Teljesen elment az eszem.~
*A bűntudattal roskadozva fordul meg, kér bocsánatot majd indul visszafelé, még maga sem tudja, hogy merre, miközben őrültnek nyilváníja saját magát.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Főtér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:32:45
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Goer Mardar//
*Dühöt fújtat a forró nap, indulatot a remegő hőségben szikrázó szempár. Egy órája pöröl a karavánvezetővel, de egyszerűen nem lehet jobb belátásra bírni azt a nyakas barmot. Semmi kedve itt rostokolni, csak mert a biztonságra hivatkozva ő bevárná még a többi emberét. Amikor a Rőt kifizette induláskor, még egyáltalán nem erről volt szó. Utazásról szólt a fáma, nem koszos karavánpihenőkben való veszteglésről.*
- Az orrod elé nézz, te felnyergelt tulok! *mordul, mikor az első adandó lehetőség kaput nyit rá, hogy kiadja forrongó indulatait. Most nem igazán számít, hogy ki volt a hibás, amikor a nagy jövés-menés közepén egymásnak ütközött a válluk. A fickó épp másfelé figyelt, Yezát meg vitte a düh lendülete. Most csak az érdekli, hogy fogja a holmiját és szerezzen egy jó nagy kupa sört, ami elveszi ennek a parttalan vitának a marón irritáló ízét.
A főtéren veszteglő szekérhez lép és zsörtölődő vehemenciával rángatja arrébb a szíjakat, rögzítő köteleket, hogy a zsákjához férjen. Mikor elakad, egy matrózokat megszégyenítően cifra káromkodás keretében nagyot rúg a szekér kerekébe, aztán tőrt ránt és nekilát elmetszeni mindent, ami akadályozza a holmijához való hozzáférést. Nagyban tesz rá, hogy mi borul le vele, végül kirángatja a zsákját és felpaprikázott lendülettel kanyarítja a vállára. A villogó szempár végigpásztázz a karavánpihenő minden innen látható hitvány látnivalóját, hogy úti célját megjelölje.*
~Ital kell. És ágy! Ha még egy estét ilyen nyomorult derékaljon kell töltsek, megeszi a nyavaja a derekamat!~
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.25 14:33:51
*Dühöt fújtat a forró nap, indulatot a remegő hőségben szikrázó szempár. Egy órája pöröl a karavánvezetővel, de egyszerűen nem lehet jobb belátásra bírni azt a nyakas barmot. Semmi kedve itt rostokolni, csak mert a biztonságra hivatkozva ő bevárná még a többi emberét. Amikor a Rőt kifizette induláskor, még egyáltalán nem erről volt szó. Utazásról szólt a fáma, nem koszos karavánpihenőkben való veszteglésről.*
- Az orrod elé nézz, te felnyergelt tulok! *mordul, mikor az első adandó lehetőség kaput nyit rá, hogy kiadja forrongó indulatait. Most nem igazán számít, hogy ki volt a hibás, amikor a nagy jövés-menés közepén egymásnak ütközött a válluk. A fickó épp másfelé figyelt, Yezát meg vitte a düh lendülete. Most csak az érdekli, hogy fogja a holmiját és szerezzen egy jó nagy kupa sört, ami elveszi ennek a parttalan vitának a marón irritáló ízét.
A főtéren veszteglő szekérhez lép és zsörtölődő vehemenciával rángatja arrébb a szíjakat, rögzítő köteleket, hogy a zsákjához férjen. Mikor elakad, egy matrózokat megszégyenítően cifra káromkodás keretében nagyot rúg a szekér kerekébe, aztán tőrt ránt és nekilát elmetszeni mindent, ami akadályozza a holmijához való hozzáférést. Nagyban tesz rá, hogy mi borul le vele, végül kirángatja a zsákját és felpaprikázott lendülettel kanyarítja a vállára. A villogó szempár végigpásztázz a karavánpihenő minden innen látható hitvány látnivalóját, hogy úti célját megjelölje.*
~Ital kell. És ágy! Ha még egy estét ilyen nyomorult derékaljon kell töltsek, megeszi a nyavaja a derekamat!~
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.25 14:33:51
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 816-835