Archívum - OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> VersekEz a téma folytatódik az archívumon kívül is! |
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját/
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját szerzemény/
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-11-27 01:44:01
Üzenet elküldve: 2019-11-27 01:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Tautológia
Az első verszak első sorában már érezhető,
De csak a következő strófákkal együtt derül rá fény,
Hiszen a harmadik és negyedik sor is csak feszültségkeltő.
A második versszak igen unalmas,
A második sorban is csak egyszer szerepel, hogy "Feszültség",
Úgy tűnik, ez a költő siralmas.
A harmadik versszakban viszont kiderül,
Hogy ez a vers igazából önmagáról szól,
Így a harmadik versszakba a tétel került.
Viszont van még egy záróversszak a vers végén,
Amiben már nincs semmi lényeges,
Ebben a szakaszban csak összegez a lírai én.
Az első verszak első sorában már érezhető,
De csak a következő strófákkal együtt derül rá fény,
Hiszen a harmadik és negyedik sor is csak feszültségkeltő.
A második versszak igen unalmas,
A második sorban is csak egyszer szerepel, hogy "Feszültség",
Úgy tűnik, ez a költő siralmas.
A harmadik versszakban viszont kiderül,
Hogy ez a vers igazából önmagáról szól,
Így a harmadik versszakba a tétel került.
Viszont van még egy záróversszak a vers végén,
Amiben már nincs semmi lényeges,
Ebben a szakaszban csak összegez a lírai én.
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:59:15
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:59:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját, sehol máshol nem olvasható/
Sikoltó levelek tánca az üvöltő szélben,
Törik meg a csendet, az elhaló éjben.
Némaságba borult mára minden,
Csak tollam sercegése hallik a csendben.
Álmatlanságom okát leírni lehetetlen,
Próbálkozásaim végtelen sora hever már mellettem.
Hosszú idő telik el, halk, eseménytelen,
Míg nem feladom, s tollam végre leteszem.
Kinézve az ablakon, a Hold peremét nézem,
Mint aki még sosem látott hasonlót az égen.
Gyönyörű látvány, megigéz egészen,
Óriás gyémántként ragyog a sötétben.
Csillagai gyöngysorként ölelik körül,
Ő pedig császárként pöffeszkedik belül.
Pillanatra a helyébe képzelem magam,
S ez az érzés, leírhatatlan.
Éjjeli árnyék suhan át a szobán,
Gyertyafény lángja táncol a falán.
Becsukom szemem, álomra hajtom fejem,
S ha újra ébredek, talán könnyebb lesz mindenem.
Sikoltó levelek tánca az üvöltő szélben,
Törik meg a csendet, az elhaló éjben.
Némaságba borult mára minden,
Csak tollam sercegése hallik a csendben.
Álmatlanságom okát leírni lehetetlen,
Próbálkozásaim végtelen sora hever már mellettem.
Hosszú idő telik el, halk, eseménytelen,
Míg nem feladom, s tollam végre leteszem.
Kinézve az ablakon, a Hold peremét nézem,
Mint aki még sosem látott hasonlót az égen.
Gyönyörű látvány, megigéz egészen,
Óriás gyémántként ragyog a sötétben.
Csillagai gyöngysorként ölelik körül,
Ő pedig császárként pöffeszkedik belül.
Pillanatra a helyébe képzelem magam,
S ez az érzés, leírhatatlan.
Éjjeli árnyék suhan át a szobán,
Gyertyafény lángja táncol a falán.
Becsukom szemem, álomra hajtom fejem,
S ha újra ébredek, talán könnyebb lesz mindenem.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-10-14 07:23:24
Üzenet elküldve: 2019-10-14 07:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Por
Porból lett, s porrá lesz a születendő
Por port szül, s porrá lesz esendő.
De jaj, a por csak oszlik el a széllel,
Porfiai folyton futnak szerteszéjjel.
Porvirágok hervadnak a poros, nagy mezőkön,
Porfákról csak várni kell azt, hogy ledőljön.
A kocka el van vetve - s hitvány porkezeddel
Azt, hogy megváltoztasd, nyugodtan feledd el.
Porból lett, s porrá lesz a születendő
Por port szül, s porrá lesz esendő.
De jaj, a por csak oszlik el a széllel,
Porfiai folyton futnak szerteszéjjel.
Porvirágok hervadnak a poros, nagy mezőkön,
Porfákról csak várni kell azt, hogy ledőljön.
A kocka el van vetve - s hitvány porkezeddel
Azt, hogy megváltoztasd, nyugodtan feledd el.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-10-07 12:34:13
Üzenet elküldve: 2019-10-07 12:34:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
//Belebújok a könyvbe//
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
A sorok közt olvasok,
Én betűről-betűre,
Vállamon nem foly össze
Se mondatok, se sorok.
Tanulom a tudományt,
Építem így az embert,
Fejlődik a tudatom,
Fejlődik hát a szellem.
Felnézek az íróra,
Hogy ragyog már az arca,
Hogy van ki ezt olvassa,
Így lelassul az óra,
Így időm, mint a tenger,
Haladok most már tovább,
Mert épül már az ember,
És ezt nem hagyom alább.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
Kibújok én a könyvből,
Felépült már az ember,
A szellemi erőből,
Legyen sok, mint a tenger.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
A sorok közt olvasok,
Én betűről-betűre,
Vállamon nem foly össze
Se mondatok, se sorok.
Tanulom a tudományt,
Építem így az embert,
Fejlődik a tudatom,
Fejlődik hát a szellem.
Felnézek az íróra,
Hogy ragyog már az arca,
Hogy van ki ezt olvassa,
Így lelassul az óra,
Így időm, mint a tenger,
Haladok most már tovább,
Mert épül már az ember,
És ezt nem hagyom alább.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
Kibújok én a könyvből,
Felépült már az ember,
A szellemi erőből,
Legyen sok, mint a tenger.
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:46:06
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:46:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Feketelyuk
Zavart vagyok, részeg, árva
Átölelem magam gyengén és hidegen
Remegve, sírva, fájva
Melengetem szívem egy jéghideg tűzhelyen
Lassan, csendben elolvadok,
A komor komolytalanságba veszve
Viszik testemet sötét dalok,
Sötét helyre, sötétben, messze…
Zavart vagyok, részeg, árva
Átölelem magam gyengén és hidegen
Remegve, sírva, fájva
Melengetem szívem egy jéghideg tűzhelyen
Lassan, csendben elolvadok,
A komor komolytalanságba veszve
Viszik testemet sötét dalok,
Sötét helyre, sötétben, messze…
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:18:09
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Magány
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
Roderigo Kryssais
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
Roderigo Kryssais
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:19:42
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:19:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
bordal II.
Ó, fürtök fürtje melyből
szent nedű fakad,
Aki majd iszik ebből,
Múlttól elszakad,
De kedves vagy nékünk,
Mert enyelegsz vélünk,
Garatunkat üdíted,
Beleinket hevíted,
Te légy nekem a gondűző,
Te légy nekem a vidámság,
Minden gonddal meggyűrkőző,
Az a végtelen barátság,
Sorban jönnek a barátok,
-Hej, ti urak, mi vár rátok,
Sokat isztok, akkor baj lesz,
Nevessetek, akkor jó lesz.
Ó, fürtök fürtje melyből
szent nedű fakad,
Aki majd iszik ebből,
Múlttól elszakad,
De kedves vagy nékünk,
Mert enyelegsz vélünk,
Garatunkat üdíted,
Beleinket hevíted,
Te légy nekem a gondűző,
Te légy nekem a vidámság,
Minden gonddal meggyűrkőző,
Az a végtelen barátság,
Sorban jönnek a barátok,
-Hej, ti urak, mi vár rátok,
Sokat isztok, akkor baj lesz,
Nevessetek, akkor jó lesz.
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:05:41
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:05:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Galamb kapirgál odakinn az udvaron,
Nyári napfény kúszik végig az arcomon,
Tizenkét szótagból áll mindegyik sorom,
Ez most így szól, hexameterben íródom.
Folytatom-e soraimat, még nem tudom,
Hej, most már inkább Lanawinozom.
Nyári napfény kúszik végig az arcomon,
Tizenkét szótagból áll mindegyik sorom,
Ez most így szól, hexameterben íródom.
Folytatom-e soraimat, még nem tudom,
Hej, most már inkább Lanawinozom.
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:17:33
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:17:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Egy kis ízelítő az elmúlt évekből:
1.
Szeretlek, de nem tudom, hogy tegyem.
Szeretlek, de nem tudom, hogy legyen.
Szeretlek, de a rövidebbet húzom.
Szeretlek, de soha meg nem úszom.
Szeretlek, de nem tudom, miért.
Szeretlek, talán a semmiért.
2.
Csont törik és hús szakad,
Sikoly tépi ajkamat.
Félelem és rettegés,
A fájdalom már rég kevés.
Vérem arcom mocskolja,
Kezem a kést markolja.
Elszakadtam a léttől,
Meghaltam egy hóhér kéztől.
3.
Én vagyok az Úr e mocskos földön,
Én vagyok, ki dönt, mi hogy végződjön.
Én vagyok a kísértet, ki mögötted liheg,
Én vagyok, kinek odaadsz mindent, mi tied.
Én vagyok, kinek az idő is megáll,
Én ő vagyok, maga a Halál.
4.
Emberiség, mint a fertő,
Ragályos és bosszúkeltő,
Ember ember farkasa,
A vér édes illata.
Megállítani nem lehet,
A legjobbat remélheted:
Előbb hagyod el a létet,
Mint ők tépjenek széjjel téged.
5.
Egy sötét sikátorban egyedül haladok,
Még nem tudom, hogy ma este meghalok.
Mögöttem, mint démoni angyalok,
Valami súgja, ne félj, itt vagyok.
Forró vérem a téglafalat díszíti,
Lelkem örökké a gyilkost kíséri.
1.
Szeretlek, de nem tudom, hogy tegyem.
Szeretlek, de nem tudom, hogy legyen.
Szeretlek, de a rövidebbet húzom.
Szeretlek, de soha meg nem úszom.
Szeretlek, de nem tudom, miért.
Szeretlek, talán a semmiért.
2.
Csont törik és hús szakad,
Sikoly tépi ajkamat.
Félelem és rettegés,
A fájdalom már rég kevés.
Vérem arcom mocskolja,
Kezem a kést markolja.
Elszakadtam a léttől,
Meghaltam egy hóhér kéztől.
3.
Én vagyok az Úr e mocskos földön,
Én vagyok, ki dönt, mi hogy végződjön.
Én vagyok a kísértet, ki mögötted liheg,
Én vagyok, kinek odaadsz mindent, mi tied.
Én vagyok, kinek az idő is megáll,
Én ő vagyok, maga a Halál.
4.
Emberiség, mint a fertő,
Ragályos és bosszúkeltő,
Ember ember farkasa,
A vér édes illata.
Megállítani nem lehet,
A legjobbat remélheted:
Előbb hagyod el a létet,
Mint ők tépjenek széjjel téged.
5.
Egy sötét sikátorban egyedül haladok,
Még nem tudom, hogy ma este meghalok.
Mögöttem, mint démoni angyalok,
Valami súgja, ne félj, itt vagyok.
Forró vérem a téglafalat díszíti,
Lelkem örökké a gyilkost kíséri.
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:32:01
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:32:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
//Irodalmatlanság//
Sír, sír az élet fénylő árnya,
Fekete démont tartanak fogva,
Elhagyta az édes, a kellemes, a drága,
Halkan suttogó gyávaságot mondva.
Sír, sír az élet boldog lánya,
Görcsös mámort kerget újra és újra,
Kellemesen lengedezik más zöld szava fülén,
Megül gyönyörűszép, tisztaszívű lelkén.
Hívja, hívja a gonosz sokadik ura,
Fénylő lelkét mégsem értékelnék túl nagyra,
Megmaradt a fájó, a szenvedő, a hét,
Mérgesen ordít, haragot hozva.
Hívja, hívja az utolsó mondat,
De lánként tartják fogva,
Elfojtott szó, név, egyetlen hanggal,
Mi szétfeszíti belül halálosan gyönyörű lelkét.
Sír, sír az élet fénylő árnya,
Fekete démont tartanak fogva,
Elhagyta az édes, a kellemes, a drága,
Halkan suttogó gyávaságot mondva.
Sír, sír az élet boldog lánya,
Görcsös mámort kerget újra és újra,
Kellemesen lengedezik más zöld szava fülén,
Megül gyönyörűszép, tisztaszívű lelkén.
Hívja, hívja a gonosz sokadik ura,
Fénylő lelkét mégsem értékelnék túl nagyra,
Megmaradt a fájó, a szenvedő, a hét,
Mérgesen ordít, haragot hozva.
Hívja, hívja az utolsó mondat,
De lánként tartják fogva,
Elfojtott szó, név, egyetlen hanggal,
Mi szétfeszíti belül halálosan gyönyörű lelkét.
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:55:59
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:55:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Messze földön innen ahol az erdők végtelenek,
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-07-13 19:17:09
Üzenet elküldve: 2016-07-13 19:17:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
//Sharral-Fagyott vér//
Többé, nem áramlik ereimben a vér,
A lelkem irgalmat senkitől sem kér,
S fejfámra a jeges fuvallattól a dér,
Ráfagyott, túl sokat, már nem ígér!
***
Többé, nem tolulnak ajkamra szavak,
Sötét-rút gondolatok nyomasztanak,
Örökre elveszítenek, börtönbe zárnak,
A koporsóba zárt, fehér jéghideg falak!
***
Többé, nem érzek szívemben bánatot,
Magam végett, önmagam is elhagyott,
Bennem a lélek, mostanra már halott,
Szívem lángja kihunyt és megfagyott!
***
Többé, nem érhet már kínzó fájdalom,
Nem szólsz lágyan hozzám ajkadon,
Nem sirathat el, közöny és szánalom,
Minden ami voltam, büszkén vállalom
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 19:17:42
Többé, nem áramlik ereimben a vér,
A lelkem irgalmat senkitől sem kér,
S fejfámra a jeges fuvallattól a dér,
Ráfagyott, túl sokat, már nem ígér!
***
Többé, nem tolulnak ajkamra szavak,
Sötét-rút gondolatok nyomasztanak,
Örökre elveszítenek, börtönbe zárnak,
A koporsóba zárt, fehér jéghideg falak!
***
Többé, nem érzek szívemben bánatot,
Magam végett, önmagam is elhagyott,
Bennem a lélek, mostanra már halott,
Szívem lángja kihunyt és megfagyott!
***
Többé, nem érhet már kínzó fájdalom,
Nem szólsz lágyan hozzám ajkadon,
Nem sirathat el, közöny és szánalom,
Minden ami voltam, büszkén vállalom
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 19:17:42
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-11 04:37:23
Üzenet elküldve: 2016-02-11 04:37:23
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Ott álltam, egyedül, árral szemben, újra
A tegnaptól nem láttam a holnapon túlra
Mély levegő, készen álltam rálépni az útra
Szem lehunyva, kés a szívben, mélyre szúrva.
Nem akartam megváltást, csak azt, hogy legyen vége
Fáradtan és megtörten néztem fel az égre
Talán onnan vártam választ, csak egy jelet, bármit
Hogy amit legbelül érzek, az valakinek számít.
Nem érkezett válasz, hisz a kérdést fel sem tettem,
A csend felelt csupán, akkor végre megértettem.
Ahogy születünk és álmodunk, úgy halunk meg: egyedül
S a sírunk fölött végül csak a magány hegedül.
Körülöttem örvénylett a félelmeim tengere
Egy kéz nyúlt felém a sötétben, s egy hang suttogta: "Gyere!"
Az ismerős hangra felkaptam a fejem
Önkéntelen mozdulattal kinyújtottam kezem
Már lemondtam rólad, nem hittem, hogy létezel
Főleg azt nem, hogy a legjobbkor érkezel
De ott voltál, láttalak, tisztán és élesen
Csak álltam és néztelek, döbbenten, félszegen
Nem értettem mi történik, s nem értem azóta sem
Nem is szóltál mást, csak mosolyogtál kedvesen
S én mentem veled, s mennék újra, kérdés nélkül, bárhova
De ha kérdezném, hová megyünk, csak ennyit súgnál: "Haza."
Furcsa érzés, ismerős, mégis talán kissé idegen
Egyszerre izgulok, mégis nyugodt vagyok idebenn
Melletted a helyem, tudom, nem csak hiszem
S ezt az érzést végül majd magammal is viszem...
A tegnaptól nem láttam a holnapon túlra
Mély levegő, készen álltam rálépni az útra
Szem lehunyva, kés a szívben, mélyre szúrva.
Nem akartam megváltást, csak azt, hogy legyen vége
Fáradtan és megtörten néztem fel az égre
Talán onnan vártam választ, csak egy jelet, bármit
Hogy amit legbelül érzek, az valakinek számít.
Nem érkezett válasz, hisz a kérdést fel sem tettem,
A csend felelt csupán, akkor végre megértettem.
Ahogy születünk és álmodunk, úgy halunk meg: egyedül
S a sírunk fölött végül csak a magány hegedül.
Körülöttem örvénylett a félelmeim tengere
Egy kéz nyúlt felém a sötétben, s egy hang suttogta: "Gyere!"
Az ismerős hangra felkaptam a fejem
Önkéntelen mozdulattal kinyújtottam kezem
Már lemondtam rólad, nem hittem, hogy létezel
Főleg azt nem, hogy a legjobbkor érkezel
De ott voltál, láttalak, tisztán és élesen
Csak álltam és néztelek, döbbenten, félszegen
Nem értettem mi történik, s nem értem azóta sem
Nem is szóltál mást, csak mosolyogtál kedvesen
S én mentem veled, s mennék újra, kérdés nélkül, bárhova
De ha kérdezném, hová megyünk, csak ennyit súgnál: "Haza."
Furcsa érzés, ismerős, mégis talán kissé idegen
Egyszerre izgulok, mégis nyugodt vagyok idebenn
Melletted a helyem, tudom, nem csak hiszem
S ezt az érzést végül majd magammal is viszem...
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:42:55
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Tűkkel teli hideg arcommal,
Fordulok csúnya vigyorral,
Nem maradok gondolkodni,
épeszem határait átlépni.
Összezavar, hogy miket látok
angyallal ölelkező démon párok,
sötét nyárból válik világos telem,
Hidegben elmondta a titkait nekem.
Eltűnt sokáig futó világban,
e szép lányt elfogadja karjába.
Gönyörű ő, talán elérhetlek,
szebb mint amit megérdemlek,
itt az ideje téged megtalálni,
nem fogsz tőlem megriadni.
Talán elkéne őt engednem,
hisz csak szenvedést hoz nekem,
hogyan tudnám csak elengedni,
hisz imádom őt utálni.
Fordulok csúnya vigyorral,
Nem maradok gondolkodni,
épeszem határait átlépni.
Összezavar, hogy miket látok
angyallal ölelkező démon párok,
sötét nyárból válik világos telem,
Hidegben elmondta a titkait nekem.
Eltűnt sokáig futó világban,
e szép lányt elfogadja karjába.
Gönyörű ő, talán elérhetlek,
szebb mint amit megérdemlek,
itt az ideje téged megtalálni,
nem fogsz tőlem megriadni.
Talán elkéne őt engednem,
hisz csak szenvedést hoz nekem,
hogyan tudnám csak elengedni,
hisz imádom őt utálni.
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:31:01
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:31:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Mondd,
megfejthető
e talányom?
Hisz csak élünk,
s halunk,
messze zeng dalunk
mindenféle otrombaságról.
Ez lenne az élet értelme?
Duhaj lét, harc, ez kell a lényemnek,
ez ad életet a léleknek?
Tán az, hogy sodródjunk,
mint hal a folyami árral,
békésen együtt élni a mával,
hogy a végén kifogjanak a szákkal?
Vajh véghezvinni valami nagyot,
mint egy vezér, ki győzelmet aratott?
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Vagy csak itt lézengünk e világon,
hogy azt tegyük, mit jónak látunk?
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Mondd,
megfejthető
e talányom?
Hisz csak élünk,
s halunk,
messze zeng dalunk
mindenféle otrombaságról.
Ez lenne az élet értelme?
Duhaj lét, harc, ez kell a lényemnek,
ez ad életet a léleknek?
Tán az, hogy sodródjunk,
mint hal a folyami árral,
békésen együtt élni a mával,
hogy a végén kifogjanak a szákkal?
Vajh véghezvinni valami nagyot,
mint egy vezér, ki győzelmet aratott?
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Vagy csak itt lézengünk e világon,
hogy azt tegyük, mit jónak látunk?
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:30:50
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Egy melankólikus éjjel ébredtem,
hiába nem akartam felkelltem.
Sötétben tapogatózva léptem ki,
az erő ami előre vitt vajon mi?
Meztelen talpam csattogott a padlón,
a parketta megnyikordult vádlón.
Nem pillantottam oda, mégis jól tudtam,
ott van az aki után sokáig kutattam.
Olyan közel álltam hozzá,
hogy a szívem zúztam porrá,
minden sóhaját jól hallottam,
tagadom, de soha nem akartam.
Sercegett a bőre mikor hozzáértem,
s rögtön tőle el is léptem.
Utánam nézett, de nem felelt
csupán csendesen elment.
Reggel volt mire magamhoz tértem,
és a hűs szobából dideregve kiléptem,
a nap széles ujja arcomat cirógatta,
de az ő érintését a testem nem akarta.
Egy után vágyott, aki képes elcsendesíteni,
s minden fájdalmat elfelejteni.
hiába nem akartam felkelltem.
Sötétben tapogatózva léptem ki,
az erő ami előre vitt vajon mi?
Meztelen talpam csattogott a padlón,
a parketta megnyikordult vádlón.
Nem pillantottam oda, mégis jól tudtam,
ott van az aki után sokáig kutattam.
Olyan közel álltam hozzá,
hogy a szívem zúztam porrá,
minden sóhaját jól hallottam,
tagadom, de soha nem akartam.
Sercegett a bőre mikor hozzáértem,
s rögtön tőle el is léptem.
Utánam nézett, de nem felelt
csupán csendesen elment.
Reggel volt mire magamhoz tértem,
és a hűs szobából dideregve kiléptem,
a nap széles ujja arcomat cirógatta,
de az ő érintését a testem nem akarta.
Egy után vágyott, aki képes elcsendesíteni,
s minden fájdalmat elfelejteni.
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:39:43
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:39:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Egy törékeny pillangó
Szállott fönn az égben
Egy törékeny pillangó
Ki eltűnt már egészen
egy törékeny pillangó
szárnyát tágra nyitja
Egy törékeny pillangó
Hazáját elhagyja
Törékeny kis pillangót
kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangót
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Messze jár már érzem
Törékeny pillangó
nem aggódik értem
Törékeny pillangó
Ment világot látni
Törékeny pillangó
Kezdte szárnyát nyitni
Törékeny kis pillangó
Kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangó
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Szárnyát összecsukja
Törékeny pillangó
földjét el nem hagyja
A törékeny pillangó
Leszáll tenyeremre
A törékeny pillangó
Elrepül örökre
Törékeny pillangót
Engedjük útjára
Törékeny pillangót
Hagyjuk most magára
Szállott fönn az égben
Egy törékeny pillangó
Ki eltűnt már egészen
egy törékeny pillangó
szárnyát tágra nyitja
Egy törékeny pillangó
Hazáját elhagyja
Törékeny kis pillangót
kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangót
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Messze jár már érzem
Törékeny pillangó
nem aggódik értem
Törékeny pillangó
Ment világot látni
Törékeny pillangó
Kezdte szárnyát nyitni
Törékeny kis pillangó
Kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangó
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Szárnyát összecsukja
Törékeny pillangó
földjét el nem hagyja
A törékeny pillangó
Leszáll tenyeremre
A törékeny pillangó
Elrepül örökre
Törékeny pillangót
Engedjük útjára
Törékeny pillangót
Hagyjuk most magára
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 80-99