Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-27 21:08:27
Üzenet elküldve: 2016-09-27 21:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A sors istenei, amik meg akarták őt ölni, úgy tűnik megbocsátottak, vagy csak másnak a legyilkolásába kezdtek, mert a férfi életben van. Nem nagy esélyt látott erre a váratlan cselekmények után, hogy így alig pár horzsolással leérkezik a földre, de így lett.*
-Még az a szerencse, hogy nem törtem ki a nyakam! Biztos, hogy nem sok kellett. *Beszél magának, természetesen halkan, nehogy a végén valami két ember méretű medve, vagy egyéb borzasztó lény megtalálja. Most már egyáltalán nem a szokásos magabiztosság van az arcán, hanem inkább valamiféle bizonytalanság, talán kétségbeesés. Utóbbi viszont nem a saját sorsa miatt.* ~Mi lehet a kopasszal és a tündérrel? Nem bocsátom meg Batonak, ha meghalnak!~ *Ahogy leül egy kidőlt fára, ha egyáltalán talál ilyet, bár miért is találna egy erdőben, elkezd gondolkodni. Mérlegeli, hogy mit csináltak rosszul és mit jól. Pásztor szokás ez. Második hibára nem biztos, hogy lesz lehetősége.* ~Szóval akkor a kopasz nem fagyott meg. A víz meleg volt, és ez mosta alá a jegünket. Tudni kellett volna, hogy így lesz, amikor elrepedt a jég! Miért nem álltunk meg megnézni jobban?~ *Ahogy ezeket végiggondolja, már annyira nem zavartatja magát a furcsaságok miatt.*
-Nos, Learon! Készülj fel arra, hogy itt nem ér semmit az amit eddig tanultál! Bizonyosan mágia szülte világ ez, bármi megtörténhet! *Előveszi kulacsát, ha még nála van és nem esett le a futás esetleg esés közben, és megtölti hóval, vagy a fákról lecsurgó vízzel, hogy később is legyen mit innia, ha ez a próba esetleg hirtelen egy sivatagba vezetné...*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A sors istenei, amik meg akarták őt ölni, úgy tűnik megbocsátottak, vagy csak másnak a legyilkolásába kezdtek, mert a férfi életben van. Nem nagy esélyt látott erre a váratlan cselekmények után, hogy így alig pár horzsolással leérkezik a földre, de így lett.*
-Még az a szerencse, hogy nem törtem ki a nyakam! Biztos, hogy nem sok kellett. *Beszél magának, természetesen halkan, nehogy a végén valami két ember méretű medve, vagy egyéb borzasztó lény megtalálja. Most már egyáltalán nem a szokásos magabiztosság van az arcán, hanem inkább valamiféle bizonytalanság, talán kétségbeesés. Utóbbi viszont nem a saját sorsa miatt.* ~Mi lehet a kopasszal és a tündérrel? Nem bocsátom meg Batonak, ha meghalnak!~ *Ahogy leül egy kidőlt fára, ha egyáltalán talál ilyet, bár miért is találna egy erdőben, elkezd gondolkodni. Mérlegeli, hogy mit csináltak rosszul és mit jól. Pásztor szokás ez. Második hibára nem biztos, hogy lesz lehetősége.* ~Szóval akkor a kopasz nem fagyott meg. A víz meleg volt, és ez mosta alá a jegünket. Tudni kellett volna, hogy így lesz, amikor elrepedt a jég! Miért nem álltunk meg megnézni jobban?~ *Ahogy ezeket végiggondolja, már annyira nem zavartatja magát a furcsaságok miatt.*
-Nos, Learon! Készülj fel arra, hogy itt nem ér semmit az amit eddig tanultál! Bizonyosan mágia szülte világ ez, bármi megtörténhet! *Előveszi kulacsát, ha még nála van és nem esett le a futás esetleg esés közben, és megtölti hóval, vagy a fákról lecsurgó vízzel, hogy később is legyen mit innia, ha ez a próba esetleg hirtelen egy sivatagba vezetné...*
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:40:22
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:40:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Épségben kivergődik a férfi a partra és a szárítkozás után lehuppan a hátsójára. Ezt jól is teszi, hiszen most kezdi el csak érezni magán, hogy a viszontagságok és a hideg kivette az összes erejét. Néhány percig biztosan nem lesz kedve felkelni, hiszen most dolgozza azt is fel, hogy lényegében volt egy halál közeli élménye. Majdnem feláldozta magát azért, hogy megmentsen egy tündért. Mindezt pontosan olyan mértékletesen tette, akár egy vérbeli szerzetes. Egy biztos, legyen akármi is ennek a kalandnak a vége, szégyenben már nem marad! Talán ez lesz az egyedüli, amivel büszkélkedhet majd.
Ellenben Soynarát nem látja sehol sem. Hogy Learon kimentette-e, vagy netán mindketten meghaltak? Teljes bizonytalanság uralja ebből a szempontból, így egy idő után talán nem is foglalkoztatja majd a kérdés. Talán azért is így lehet, mert itt ül egy barlang mélyén, a semmi közepén egy másik dimenzióban. A biztonságérzetnek még csak az illúziója sem járja át a szívét ilyen feltételek mellett.
Ha összeszedi magát és elindul, nem túlzottan sokat kell mennie ahhoz, hogy kiérjen a barlangból. A fényviszonyok is nagyjából ezt bizonyítják, hiszen kellemes félhomály van, mert a kintről beszűrődő fény a közelben van.
Nagyjából húsz métert botladozhat a gömbölyded sziklákon, míg végül kilép a szabadba.
A látvány nem feltétlenül az, mint amire számít. Immár nem havas tájon bandukolhat, hanem trópusi erdőben. Jelenleg nem esik, bár a talaj kellően sáros. Dönthet úgy, hogy tovább követi a folyócskát, eret, vagy úgy is, hogy beveszi magát az első látásra áthatolhatatlannak tűnő aljnövényzet közé.*
//Learon//
*Talán az életét menti meg az, hogy elrugaszkodik az utolsó pillanatban.
Sajnos nagy sietségében nem tudja igazán felmérni, hogy hová is érkezzen, így az egyenetlen talajon elbotlik.
Hosszasan gurul lefelé a fák között a meredek talajon, néha nekiütközve egyiknek-másiknak. Komolyabb sérülést szerencsére nem szerez, de azért egy kicsit kellemetlen érzése támad, mire leér a domb végére. A sok futás után most már szédül is, így neki sem fog ártani egy pár perces pihenő.
Van ideje tüzetesen felmérni a környezetét. Ha jól megnézi, rájöhet, hogy valahol a hóhatár szélénél járhat, mert a fák leveléről csöpög a víz, valamint a hó is egy kicsit vizesebb. Veszélyforrást nem lát körülötte, így nem sok lehetősége maradt. Elindulhat egyenesen, lefelé a dombon, vagy jobbra, esetleg balra. Mindenfelé fák vannak, úgyhogy egyik sem tűnik jobb választásnak a másiknál.
Vajon ezt Learon is így gondolja?*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Épségben kivergődik a férfi a partra és a szárítkozás után lehuppan a hátsójára. Ezt jól is teszi, hiszen most kezdi el csak érezni magán, hogy a viszontagságok és a hideg kivette az összes erejét. Néhány percig biztosan nem lesz kedve felkelni, hiszen most dolgozza azt is fel, hogy lényegében volt egy halál közeli élménye. Majdnem feláldozta magát azért, hogy megmentsen egy tündért. Mindezt pontosan olyan mértékletesen tette, akár egy vérbeli szerzetes. Egy biztos, legyen akármi is ennek a kalandnak a vége, szégyenben már nem marad! Talán ez lesz az egyedüli, amivel büszkélkedhet majd.
Ellenben Soynarát nem látja sehol sem. Hogy Learon kimentette-e, vagy netán mindketten meghaltak? Teljes bizonytalanság uralja ebből a szempontból, így egy idő után talán nem is foglalkoztatja majd a kérdés. Talán azért is így lehet, mert itt ül egy barlang mélyén, a semmi közepén egy másik dimenzióban. A biztonságérzetnek még csak az illúziója sem járja át a szívét ilyen feltételek mellett.
Ha összeszedi magát és elindul, nem túlzottan sokat kell mennie ahhoz, hogy kiérjen a barlangból. A fényviszonyok is nagyjából ezt bizonyítják, hiszen kellemes félhomály van, mert a kintről beszűrődő fény a közelben van.
Nagyjából húsz métert botladozhat a gömbölyded sziklákon, míg végül kilép a szabadba.
A látvány nem feltétlenül az, mint amire számít. Immár nem havas tájon bandukolhat, hanem trópusi erdőben. Jelenleg nem esik, bár a talaj kellően sáros. Dönthet úgy, hogy tovább követi a folyócskát, eret, vagy úgy is, hogy beveszi magát az első látásra áthatolhatatlannak tűnő aljnövényzet közé.*
//Learon//
*Talán az életét menti meg az, hogy elrugaszkodik az utolsó pillanatban.
Sajnos nagy sietségében nem tudja igazán felmérni, hogy hová is érkezzen, így az egyenetlen talajon elbotlik.
Hosszasan gurul lefelé a fák között a meredek talajon, néha nekiütközve egyiknek-másiknak. Komolyabb sérülést szerencsére nem szerez, de azért egy kicsit kellemetlen érzése támad, mire leér a domb végére. A sok futás után most már szédül is, így neki sem fog ártani egy pár perces pihenő.
Van ideje tüzetesen felmérni a környezetét. Ha jól megnézi, rájöhet, hogy valahol a hóhatár szélénél járhat, mert a fák leveléről csöpög a víz, valamint a hó is egy kicsit vizesebb. Veszélyforrást nem lát körülötte, így nem sok lehetősége maradt. Elindulhat egyenesen, lefelé a dombon, vagy jobbra, esetleg balra. Mindenfelé fák vannak, úgyhogy egyik sem tűnik jobb választásnak a másiknál.
Vajon ezt Learon is így gondolja?*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:22:48
Üzenet elküldve: 2016-09-27 20:22:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Kilép a fogadóból és éppen elhagyná a Holdudvart amikor hirtelen minden sötét lesz és az égen megjelenik a démon. Először nagyon meglepődik rajta, de végül lenyugszik és amikor a mondandója végére ér, felnevet.*
-Végre valaki, akinek van egy kis egyénisége, ez ritkaság.
*Látott már korábban olyat, hogy egy mágus szellemet, vagy néha démont idézett. Azok mind a túlvilági örök szenvedéssel fenyegetőztek vagy trükkel próbálták tőrbe csalni azt, aki idehozta őket.*
~Ez viszont legyőzte az embert és erővel tör uralomra, nagyon erős lehet és ez nekem kapóra jön.~
*Leül az egyik padra az udvaron és gondolkozni kezd. A terv amit kitalál, abból áll hogy a nő szolgálatába szegődik és eltanulja a mágiáját.*
~Ha a Mestere uralkodni akar az emberek fölött ahhoz katonákra lesz szüksége. Én majd az leszek.~
*Csak üldögél a padon, végighallgatja a templom lerombolását és a hetedik beszédét. Amikor az égre tekintve azt látja hogy Sa'argathor meghalt, egy kicsit elbizonytalanodik.*
-Erről ennyit.
*Rázza a fejét.*
~Ha ez meghalt, nem hinném hogy a másik jobb lesz. Mi lenne ha inkább az ellenállókhoz csatlakoznék?~
*Meghányja-veti a dolgot magában és arra jut hogy így is tanulhatna mágiát, neki csak ez az egy dolog számít.*
~Ha már tudás, érdekelne milyen itt az alvilág.~
*Felkászálódik és elindul a szegénynegyedet megcélozva.*
-Végre valaki, akinek van egy kis egyénisége, ez ritkaság.
*Látott már korábban olyat, hogy egy mágus szellemet, vagy néha démont idézett. Azok mind a túlvilági örök szenvedéssel fenyegetőztek vagy trükkel próbálták tőrbe csalni azt, aki idehozta őket.*
~Ez viszont legyőzte az embert és erővel tör uralomra, nagyon erős lehet és ez nekem kapóra jön.~
*Leül az egyik padra az udvaron és gondolkozni kezd. A terv amit kitalál, abból áll hogy a nő szolgálatába szegődik és eltanulja a mágiáját.*
~Ha a Mestere uralkodni akar az emberek fölött ahhoz katonákra lesz szüksége. Én majd az leszek.~
*Csak üldögél a padon, végighallgatja a templom lerombolását és a hetedik beszédét. Amikor az égre tekintve azt látja hogy Sa'argathor meghalt, egy kicsit elbizonytalanodik.*
-Erről ennyit.
*Rázza a fejét.*
~Ha ez meghalt, nem hinném hogy a másik jobb lesz. Mi lenne ha inkább az ellenállókhoz csatlakoznék?~
*Meghányja-veti a dolgot magában és arra jut hogy így is tanulhatna mágiát, neki csak ez az egy dolog számít.*
~Ha már tudás, érdekelne milyen itt az alvilág.~
*Felkászálódik és elindul a szegénynegyedet megcélozva.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-26 22:47:24
Üzenet elküldve: 2016-09-26 22:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon legkevésbé sem akarta szétbontani a csapatot, és feltételezte, hogy a villámlény majd csapatmunkájukat fogja elsősorban értékelni, ehelyett egy ilyen helyre hozta őket, ahol a legnagyobb kalandorok sem élnék túl egykönnyen. Nem, hogy ő, aki csak egy jól képzett pásztor, nagy álmokkal és békeszeretettel! Minden esetre, most nem ezzel törődik, hanem fut az életéért, és kicsit már kezd szúrni a mellkasa, úgy a sokadik kilométer után, de inkább az, mint a fulladás vagy legjobb esetben is a fagyhalál. Egyik sem az a kellemes tábortűz melletti halál, amire vágyik minden hozzáhasonló. Ahogy egyetlen pillanatra hátranéz, már látja, hogy nem csak a lavina okozza a bajt, hanem ahogy annak lenni kell a fizika törvényei szerint a jég is kezd eltűnni a lába alatt, így, ha a hógörgeteg nem is lenne olyan nagy gond, az elől el tudna futni, a gyenge jég még jobban nehezíti mozgását, és félő, hogy beszakad az utolsó métereken. Ahogy felméri helyzetét amellett dönt, hogy most rábízza magát lábaira, és ugrik. Karját maga elé emeli, hogy ne a nyakát törje ki, ha esetleg elesik, vagy beleesik valamibe, és reméli, hogy puha hóba zuhan, vagy egyenesen a lábára és valahogy csak lesz. Talán megmenti valami, és nem itt pusztul el a világ vége után néhány kilométerre.*
-A macska rúgja meg, hogy miért vállaltam én el ezt! Nem hiszem el! *És már a lába nincs is a talajon, mikor ezeket gondolja.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon legkevésbé sem akarta szétbontani a csapatot, és feltételezte, hogy a villámlény majd csapatmunkájukat fogja elsősorban értékelni, ehelyett egy ilyen helyre hozta őket, ahol a legnagyobb kalandorok sem élnék túl egykönnyen. Nem, hogy ő, aki csak egy jól képzett pásztor, nagy álmokkal és békeszeretettel! Minden esetre, most nem ezzel törődik, hanem fut az életéért, és kicsit már kezd szúrni a mellkasa, úgy a sokadik kilométer után, de inkább az, mint a fulladás vagy legjobb esetben is a fagyhalál. Egyik sem az a kellemes tábortűz melletti halál, amire vágyik minden hozzáhasonló. Ahogy egyetlen pillanatra hátranéz, már látja, hogy nem csak a lavina okozza a bajt, hanem ahogy annak lenni kell a fizika törvényei szerint a jég is kezd eltűnni a lába alatt, így, ha a hógörgeteg nem is lenne olyan nagy gond, az elől el tudna futni, a gyenge jég még jobban nehezíti mozgását, és félő, hogy beszakad az utolsó métereken. Ahogy felméri helyzetét amellett dönt, hogy most rábízza magát lábaira, és ugrik. Karját maga elé emeli, hogy ne a nyakát törje ki, ha esetleg elesik, vagy beleesik valamibe, és reméli, hogy puha hóba zuhan, vagy egyenesen a lábára és valahogy csak lesz. Talán megmenti valami, és nem itt pusztul el a világ vége után néhány kilométerre.*
-A macska rúgja meg, hogy miért vállaltam én el ezt! Nem hiszem el! *És már a lába nincs is a talajon, mikor ezeket gondolja.*
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:44:44
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Jól sejtette, hogy a sodrás vezet valahova, viszont a jelenség nem mágikus eredetű, ez már biztos. A miértek és hogyanok most nem izgatják, ott talán lehet valami trupisság a dologban, de miután a sziklákon végigverődik sorjában, egy kis föld alatti tóban találja magát. Még ekkor sem az az első gondolata, de még csak nem is a második, hogy ilyes dolgokon agyaljon. A barlangi tónak szerencsére van túlvége is, ráadásul nem is sziklafalon verődik fel a vízesés keltette hullám, a kopasz partra tud vetődni. Meg is teszi megmaradt erejével; négykézláb, köhögve, fájó tagokkal könyveli el magában, hogy túlélte a zuhanást. Ha már így alakult, a fagyhalál helyett is egy kényelmesebbet választana.*
-Csak most ne hagyj cserben.
*Sziszegi fogai közt csak, és megismétli a már jól begyakorolt kézmozdulatot. Ha sikerült, száraz ruhában, száraz testtel átfordul és a fenekére huppan, hogy szemügyre vegye a vízesést, ahonnan az imént legördült.*
~Hol vagy Soynara?~
*Teszi fel magában a kérdést, s közben már a lehetséges válaszokon jár az esze.*
~Learon biztos kimentett, és már félúton vagytok a biztos menedékhez.~
*Jelenti ki saját magának ellentmondást nem tűrően, közben mégis a vízesést figyeli, hogy a tündér feltűnik-e. Ha Soynara is feltűnik a vízrengeteg alatt, Bato habozás nélkül a segítségére siet, ellenkező esetben addig ül, amíg ki nem fújja magát, aztán felkel, és körbepillant, hogy mégis hova lyukadt ki, és merre lehet tovább menni.*
-Hát vissza már biztosan nem megyek.
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Jól sejtette, hogy a sodrás vezet valahova, viszont a jelenség nem mágikus eredetű, ez már biztos. A miértek és hogyanok most nem izgatják, ott talán lehet valami trupisság a dologban, de miután a sziklákon végigverődik sorjában, egy kis föld alatti tóban találja magát. Még ekkor sem az az első gondolata, de még csak nem is a második, hogy ilyes dolgokon agyaljon. A barlangi tónak szerencsére van túlvége is, ráadásul nem is sziklafalon verődik fel a vízesés keltette hullám, a kopasz partra tud vetődni. Meg is teszi megmaradt erejével; négykézláb, köhögve, fájó tagokkal könyveli el magában, hogy túlélte a zuhanást. Ha már így alakult, a fagyhalál helyett is egy kényelmesebbet választana.*
-Csak most ne hagyj cserben.
*Sziszegi fogai közt csak, és megismétli a már jól begyakorolt kézmozdulatot. Ha sikerült, száraz ruhában, száraz testtel átfordul és a fenekére huppan, hogy szemügyre vegye a vízesést, ahonnan az imént legördült.*
~Hol vagy Soynara?~
*Teszi fel magában a kérdést, s közben már a lehetséges válaszokon jár az esze.*
~Learon biztos kimentett, és már félúton vagytok a biztos menedékhez.~
*Jelenti ki saját magának ellentmondást nem tűrően, közben mégis a vízesést figyeli, hogy a tündér feltűnik-e. Ha Soynara is feltűnik a vízrengeteg alatt, Bato habozás nélkül a segítségére siet, ellenkező esetben addig ül, amíg ki nem fújja magát, aztán felkel, és körbepillant, hogy mégis hova lyukadt ki, és merre lehet tovább menni.*
-Hát vissza már biztosan nem megyek.
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:13:08
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:13:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Bato hősies, halált megvető bátorsága végül nem hozza az elvárt sikert. Bárhogy próbál kapálózni, akárhogy igyekszik az áramlatból kiúszni, úgy tűnik, az végleg elragadja.
Ha az áramlás irányába úszik, akkor gyorsabban, ha ellenkezik, úgy lassabban, de végül elindul egy biztos pont felé.
Maga körül annyit érzékel, mintha egyfajta örvénnyé alakulna át az eddig egyenes vonalban hívogató vízfolyam. Ha hátra néz is, már egyre kevesebbet lát, ugyanis az örvény keltette apró légbuborékok százai egyre inkább zavarossá, mi több, hófehérré teszik a vizet.
Ilyen körülmények között már igazából úszni sem lehet, a férfi sodródik csak, míg nem eléri a végső célt. Talán pontosan addigra történik ez, mire elfogy a levegője.
A meder alján lévő lyuk egy vízesés kezdete és egyben ez az a lyuk is, amin Bato kizuhan, hogy az áramló víz sodrásának engedelmeskedjen. Egyetelen szerencséje, hogy nem sokat zuhan, így a nyakába zúduló víz súlya nem fogja őt megölni, ellenben szabadulni sem nagyon engedi. A sebes sodrású folyó több szinten folytatódik, így lépcsőzetesen dobálja le a férfit egészen addig, míg néhány száz méter magasságszint-különbség után ki nem szélesedik és le nem lassul az áramlása. Ha nem szeretne tovább fürdőzni, a jéghideg vízből most a partra evickélhet.*
//Learon//
*A férfi nem vállalja a Bato sorsát, így egy másik utat választ. Természetesen ez azzal jár, hogy elszakad a kopasz férfitől és a tündértől, akik koránt sem biztos, hogy túl fogják élni a fagyos vízzel történő találkozást.
Természetesen ez igaz Learonra is a lavina tekintetében.
A férfi az életösztönétől vezérelve rohanni kezd az erdő felé. Ez ugye több mint tíz kilométeres futást jelent, de mivel az élete a tét, így fáradtságot nem érez. Csak rohan és talán vissza se néz!
Ha mégis, akkor mire eléri az erdőt, összerakhat a pillanatnyi képekből egy folyamatot.
Ahogy a lavina elérte a jég felszínét, gyakorlatilag darabokra törte. A beérkező hó irdatlan súlya szakaszosan lazította fel a jeget és nagy reccsenések után rátolta a mellette lévő jégtáblára. A jégtábla természetesen megadta magát és gyűrődött tovább a mellette lévő felé, mígnem egyfajta láncreakció gyanánt a teljes tó felszíne darabokra tört.
Az utolsó lépéseket már egy erősen fellazult jégfelületen teheti meg a félkarú és csak kevés a híja annak, hogy a férfi nem jut Bato sorsára.
Így is csak úgy menekülhet meg, ha ösztönösen elrúgja magát, hogy mindenféle mérlegelést kerülve ugorjon bele az ismeretlen rengetegbe.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Bato hősies, halált megvető bátorsága végül nem hozza az elvárt sikert. Bárhogy próbál kapálózni, akárhogy igyekszik az áramlatból kiúszni, úgy tűnik, az végleg elragadja.
Ha az áramlás irányába úszik, akkor gyorsabban, ha ellenkezik, úgy lassabban, de végül elindul egy biztos pont felé.
Maga körül annyit érzékel, mintha egyfajta örvénnyé alakulna át az eddig egyenes vonalban hívogató vízfolyam. Ha hátra néz is, már egyre kevesebbet lát, ugyanis az örvény keltette apró légbuborékok százai egyre inkább zavarossá, mi több, hófehérré teszik a vizet.
Ilyen körülmények között már igazából úszni sem lehet, a férfi sodródik csak, míg nem eléri a végső célt. Talán pontosan addigra történik ez, mire elfogy a levegője.
A meder alján lévő lyuk egy vízesés kezdete és egyben ez az a lyuk is, amin Bato kizuhan, hogy az áramló víz sodrásának engedelmeskedjen. Egyetelen szerencséje, hogy nem sokat zuhan, így a nyakába zúduló víz súlya nem fogja őt megölni, ellenben szabadulni sem nagyon engedi. A sebes sodrású folyó több szinten folytatódik, így lépcsőzetesen dobálja le a férfit egészen addig, míg néhány száz méter magasságszint-különbség után ki nem szélesedik és le nem lassul az áramlása. Ha nem szeretne tovább fürdőzni, a jéghideg vízből most a partra evickélhet.*
//Learon//
*A férfi nem vállalja a Bato sorsát, így egy másik utat választ. Természetesen ez azzal jár, hogy elszakad a kopasz férfitől és a tündértől, akik koránt sem biztos, hogy túl fogják élni a fagyos vízzel történő találkozást.
Természetesen ez igaz Learonra is a lavina tekintetében.
A férfi az életösztönétől vezérelve rohanni kezd az erdő felé. Ez ugye több mint tíz kilométeres futást jelent, de mivel az élete a tét, így fáradtságot nem érez. Csak rohan és talán vissza se néz!
Ha mégis, akkor mire eléri az erdőt, összerakhat a pillanatnyi képekből egy folyamatot.
Ahogy a lavina elérte a jég felszínét, gyakorlatilag darabokra törte. A beérkező hó irdatlan súlya szakaszosan lazította fel a jeget és nagy reccsenések után rátolta a mellette lévő jégtáblára. A jégtábla természetesen megadta magát és gyűrődött tovább a mellette lévő felé, mígnem egyfajta láncreakció gyanánt a teljes tó felszíne darabokra tört.
Az utolsó lépéseket már egy erősen fellazult jégfelületen teheti meg a félkarú és csak kevés a híja annak, hogy a férfi nem jut Bato sorsára.
Így is csak úgy menekülhet meg, ha ösztönösen elrúgja magát, hogy mindenféle mérlegelést kerülve ugorjon bele az ismeretlen rengetegbe.*
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-25 17:56:04
Üzenet elküldve: 2016-09-25 17:56:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ma is, mint minden este elsétál ebbe az udvarba. Erejét és energiáit tölti fel a hold ragyogásában. Kedvesen dudorászik egy dallamot a holdnak, mely nem hallatszik messzebbre 1-2 lépésnél. A sírkőröl visszaverődő ezüstös fényben megfürdeti az arcát. Csókája a vállán ülve károg egyet, jelezve, hogy éhes. Nagy karimás kalapja szélére szór a tarisznyájából kisebb kukacokat és néhány bogarat. A csóka szeretettel megcsipkedi az arcát a vacsoráért cserébe. A szellő körülötte lengedezve játszik a derékig érő fűszálakkal. Kezével simogatja a növényeket, lábával vigyázva lép, hogy ne taposson el se állatot se a szükségesnél több növényt. A padon megpihenve magába gyűjti a fényt és a sugarakat, elméje megtisztul, feltöltődik. Botjára támaszkodva hazaindul, hogy holnap ismét elölről kezdje a tanítást, gyógyítást, növények, állatok gondozását.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-25 16:36:44
Üzenet elküldve: 2016-09-25 16:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato-t, vízbe ugrása után is figyeli, követi szemével ameddig tudja, és nagy örömmel veszi, hogy az mozog, nem halt meg rögtön, és most sem úgy tűnik, hogy nagyon meg akarna, hiszen úszik. Egy idő múlva azonban sodrásba kerül. Learon pedig nem akar a sorsára jutni, de a jég hátáról végig szurkol neki, nehogy idő előtt megfulladjon kopasz barátja. Ekkor hall valamit maga mögül, ami igencsak vészjósló, ahogy hátrafordul, a hegyek felé, meg is látja annak forrását.* ~Egy lavina! Hogy a fene vigye el az ilyen havas...~ *De mondatát már gondolatban sem fejezi be. Akármennyire nem akarja itt hagyni társait, úgy érzi, hogy a futással többet ér el. Hiába szakad így ketté, talán hárommá kis csapatuk, ő nem tud tenni a többiekért már semmit, ezért fut, hátha életben marad. Az erdő felé veszi az irányt, feltehetőleg ott lassulni fog valamennyire a lavina. Ha nem is túlzottan, de azért lehet, hogy esélyt ad az életben maradásra. Ugyan lehet, hogy veszti az erejét a bosszankodással, de azért elmond félhangosan egy szitkot a viharlénynek címezve.*
-Ó, hogy mondtad volna el, te gazember Wojest, hogy ilyen helyre hozol minket! Nem próba ez, hanem kínzás! *Amennyire tudja, szedi lábait, hiszen az életéért fut.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato-t, vízbe ugrása után is figyeli, követi szemével ameddig tudja, és nagy örömmel veszi, hogy az mozog, nem halt meg rögtön, és most sem úgy tűnik, hogy nagyon meg akarna, hiszen úszik. Egy idő múlva azonban sodrásba kerül. Learon pedig nem akar a sorsára jutni, de a jég hátáról végig szurkol neki, nehogy idő előtt megfulladjon kopasz barátja. Ekkor hall valamit maga mögül, ami igencsak vészjósló, ahogy hátrafordul, a hegyek felé, meg is látja annak forrását.* ~Egy lavina! Hogy a fene vigye el az ilyen havas...~ *De mondatát már gondolatban sem fejezi be. Akármennyire nem akarja itt hagyni társait, úgy érzi, hogy a futással többet ér el. Hiába szakad így ketté, talán hárommá kis csapatuk, ő nem tud tenni a többiekért már semmit, ezért fut, hátha életben marad. Az erdő felé veszi az irányt, feltehetőleg ott lassulni fog valamennyire a lavina. Ha nem is túlzottan, de azért lehet, hogy esélyt ad az életben maradásra. Ugyan lehet, hogy veszti az erejét a bosszankodással, de azért elmond félhangosan egy szitkot a viharlénynek címezve.*
-Ó, hogy mondtad volna el, te gazember Wojest, hogy ilyen helyre hozol minket! Nem próba ez, hanem kínzás! *Amennyire tudja, szedi lábait, hiszen az életéért fut.*
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-24 20:56:42
Üzenet elküldve: 2016-09-24 20:56:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato hamar meglátja Soynarát, de a vízbe érve nem ez az első gondolata. A kinti dermesztő időjáráshoz képest elsőre, sőt másodjára is egész langyosnak hat a víz. Hamar túllép a gondolaton a kopasz, és keresni kezdi a lányt, aki a kristály tiszta vízben szinte azonnal kiszúr. Néhány karcsapás lenne csak, hogy elérje a lányt, de már többet lapátolt, mint először gondolta, hogy szükséges lesz, majd mikor távolodni tűnik Soynara, Bato összerakja a képet. Egy erőszakos áramlatba keveredett, vagy az találta meg őt. Kétségbeesetten lapátol még néhányan, közben a furcsánál furcsább jelenségeken jár az esze.*
~Mitől meleg a víz?~
*Mostanra már nem érződik melegnek, akklimatizálódott a szerzetes, s így érzi, hogy testhőmérsékleténél még így is jóval alacsonyabb, de nem fagypont alatti vízről van szó.*
~És mi ez az áramlat? Ha van áramlat, az vezet valahova.~
*Gondolja tovább a dolgot, majd néhány pillanatra félre teszi az elmélkedést, és utolsó erejével néhány agresszív csapást mér a vízre, próbálván kiszabadulni a sodrás markából, de úgy tűnik mind hiába.*
~Azt ígértem vigyázok rád.~
*Gondolja, ahogy a távolodó tündér felé pillant, s ideiglenes visszavonulót fúj.*
~Akárhova is vezet, ott talán kijutok a sodrásból. Visszajövök érted. De fent nem láttunk semmit. Talán barlangrendszer? És miért ennyivel melegebb a víz? Meg sem szabadna fagynia a víznek ilyen hőmérsékleten.~
*Ez megmagyarázza azt, hogy miért szakadt be a jég, mikor ilyen rettentő hidegben egy lovas had is áthaladhatna rajta.*
~Ez talán mind mágia? Mind a próba része?~
*Teszi fel magának a kérdést, közben csap egyet oldalra, hátha kiszabadul az áramlatból. Ha bármikor sikerülne szabadon mozognia, megpróbál visszajutni a lányhoz, akinek fogytán az ideje - s ha már itt tartunk, Bato levegője is a végét járhatja. Alkalomadtán és szükség esetén a felszínre megy, hogy nagy levegőt vegyen. Ha az áramlat vezette valahova, ahol bármi olyat lát, ami korábbi elmélkedését alátámasztja, úgy saját életben tartásától meg nem feledkezve megvizsgálja, mit is lát.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato hamar meglátja Soynarát, de a vízbe érve nem ez az első gondolata. A kinti dermesztő időjáráshoz képest elsőre, sőt másodjára is egész langyosnak hat a víz. Hamar túllép a gondolaton a kopasz, és keresni kezdi a lányt, aki a kristály tiszta vízben szinte azonnal kiszúr. Néhány karcsapás lenne csak, hogy elérje a lányt, de már többet lapátolt, mint először gondolta, hogy szükséges lesz, majd mikor távolodni tűnik Soynara, Bato összerakja a képet. Egy erőszakos áramlatba keveredett, vagy az találta meg őt. Kétségbeesetten lapátol még néhányan, közben a furcsánál furcsább jelenségeken jár az esze.*
~Mitől meleg a víz?~
*Mostanra már nem érződik melegnek, akklimatizálódott a szerzetes, s így érzi, hogy testhőmérsékleténél még így is jóval alacsonyabb, de nem fagypont alatti vízről van szó.*
~És mi ez az áramlat? Ha van áramlat, az vezet valahova.~
*Gondolja tovább a dolgot, majd néhány pillanatra félre teszi az elmélkedést, és utolsó erejével néhány agresszív csapást mér a vízre, próbálván kiszabadulni a sodrás markából, de úgy tűnik mind hiába.*
~Azt ígértem vigyázok rád.~
*Gondolja, ahogy a távolodó tündér felé pillant, s ideiglenes visszavonulót fúj.*
~Akárhova is vezet, ott talán kijutok a sodrásból. Visszajövök érted. De fent nem láttunk semmit. Talán barlangrendszer? És miért ennyivel melegebb a víz? Meg sem szabadna fagynia a víznek ilyen hőmérsékleten.~
*Ez megmagyarázza azt, hogy miért szakadt be a jég, mikor ilyen rettentő hidegben egy lovas had is áthaladhatna rajta.*
~Ez talán mind mágia? Mind a próba része?~
*Teszi fel magának a kérdést, közben csap egyet oldalra, hátha kiszabadul az áramlatból. Ha bármikor sikerülne szabadon mozognia, megpróbál visszajutni a lányhoz, akinek fogytán az ideje - s ha már itt tartunk, Bato levegője is a végét járhatja. Alkalomadtán és szükség esetén a felszínre megy, hogy nagy levegőt vegyen. Ha az áramlat vezette valahova, ahol bármi olyat lát, ami korábbi elmélkedését alátámasztja, úgy saját életben tartásától meg nem feledkezve megvizsgálja, mit is lát.*
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-24 17:17:39
Üzenet elküldve: 2016-09-24 17:17:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A rendkívüli eseményekre adott válasz meglepő. Bato egyáltalán nem törődik azzal, hogy a jeges vízbe érve megállhat a szíve, sőt, azzal sem, hogy az amúgy is átfázott teste véglegesen kihűlhet. Önzetlenül kezdi csapkodni a tündér alatt elbillenő jégtáblát és az enged a harcművész edzett ökleinek, így olyan darabokra törik, amit könnyedén ki tud dobálni a szélére. Aztán beleugrik.
Az első, amire felfigyelhet a szerzetes, hogy a víz nem szokásos hőmérsékletű. A jég alatt természetes körülmények között maximum négy fokos víz érzete helyett egy sokkal kellemesebb, tíz fokos víz érződik.
Ez némiképp lassítani fogja a perceken belüli elhalálozást, bár érzi, hogy nem lehet túl sokáig a jég alatti vízben tartózkodni.
A víz egyébként kristálytiszta, némi forgolódás után meg is láthatja a benne eszméletlenül lebegő Soynarát, akinek szivárog a homlokából a vér.
Talán elkezd majd úszni felé, de mielőtt elérné, érzékeli, hogy megváltozik a víz áramlása. Egyre lassabban közeledik a kicsi tündér felé, mígnem teljes erejével úszva is megindul hátrafelé. Sajnos a tündér épp kívül esik ezen a sodráson, így távolodni kezdenek egymástól.
A felszínen Learon kíváncsian várja a fejleményeket, talán látja is a tiszta vízben az alakok elmosódott képét.
Ellenben meg lesz neki is a saját problémája, ugyanis vélhetően a repedés keltette zaj miatt, de éledezni látszik egy újabb hatalmas, mondhatni letaglózó természeti jelenség.
Halk morajlást hall a hegyek felől, és ha tekintetét odakapja, a hóvihartól nem is azonnal, de hamarosan megpillant egy hatalmas hógörgeteget, ami ugyan még a távolban van, mégis magabiztos és gyors léptekkel közeledik felé. Mohó szörnyeteg lévén egyre nagyobbra hízik, és láthatóan mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Letarolja a fákat, megtöri a kiálló sziklacsúcsokat. Még épphogy látszik, olyan távol van, ám a hangja kísérteties és egyre inkább erősödő.
Vajon hogy dönt a férfi? Láthatóan Bato végzetes spirálba került a jég alatt, így nem lehet egy életbiztosítás az, ha utána ugrik (főleg fél karral). A másik lehetőség az, ha rohanni kezd. Ez sem kifejezetten biztos, hiszen alatta is beszakadhat a jég, valamint nincs rá garancia, hogy eléri a tőle néhány kilométerre lévő erdőt, mielőtt elsodorná a lavina. Az sem biztos, hogy a fák túlságosan nagy akadályt képeznek majd előtte.
Pedig valahogy döntenie kell, ez nem kérdéses! Mágia? Imádság? Cselekvés? Vajon melyik irányba billen a mérleg?*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A rendkívüli eseményekre adott válasz meglepő. Bato egyáltalán nem törődik azzal, hogy a jeges vízbe érve megállhat a szíve, sőt, azzal sem, hogy az amúgy is átfázott teste véglegesen kihűlhet. Önzetlenül kezdi csapkodni a tündér alatt elbillenő jégtáblát és az enged a harcművész edzett ökleinek, így olyan darabokra törik, amit könnyedén ki tud dobálni a szélére. Aztán beleugrik.
Az első, amire felfigyelhet a szerzetes, hogy a víz nem szokásos hőmérsékletű. A jég alatt természetes körülmények között maximum négy fokos víz érzete helyett egy sokkal kellemesebb, tíz fokos víz érződik.
Ez némiképp lassítani fogja a perceken belüli elhalálozást, bár érzi, hogy nem lehet túl sokáig a jég alatti vízben tartózkodni.
A víz egyébként kristálytiszta, némi forgolódás után meg is láthatja a benne eszméletlenül lebegő Soynarát, akinek szivárog a homlokából a vér.
Talán elkezd majd úszni felé, de mielőtt elérné, érzékeli, hogy megváltozik a víz áramlása. Egyre lassabban közeledik a kicsi tündér felé, mígnem teljes erejével úszva is megindul hátrafelé. Sajnos a tündér épp kívül esik ezen a sodráson, így távolodni kezdenek egymástól.
A felszínen Learon kíváncsian várja a fejleményeket, talán látja is a tiszta vízben az alakok elmosódott képét.
Ellenben meg lesz neki is a saját problémája, ugyanis vélhetően a repedés keltette zaj miatt, de éledezni látszik egy újabb hatalmas, mondhatni letaglózó természeti jelenség.
Halk morajlást hall a hegyek felől, és ha tekintetét odakapja, a hóvihartól nem is azonnal, de hamarosan megpillant egy hatalmas hógörgeteget, ami ugyan még a távolban van, mégis magabiztos és gyors léptekkel közeledik felé. Mohó szörnyeteg lévén egyre nagyobbra hízik, és láthatóan mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Letarolja a fákat, megtöri a kiálló sziklacsúcsokat. Még épphogy látszik, olyan távol van, ám a hangja kísérteties és egyre inkább erősödő.
Vajon hogy dönt a férfi? Láthatóan Bato végzetes spirálba került a jég alatt, így nem lehet egy életbiztosítás az, ha utána ugrik (főleg fél karral). A másik lehetőség az, ha rohanni kezd. Ez sem kifejezetten biztos, hiszen alatta is beszakadhat a jég, valamint nincs rá garancia, hogy eléri a tőle néhány kilométerre lévő erdőt, mielőtt elsodorná a lavina. Az sem biztos, hogy a fák túlságosan nagy akadályt képeznek majd előtte.
Pedig valahogy döntenie kell, ez nem kérdéses! Mágia? Imádság? Cselekvés? Vajon melyik irányba billen a mérleg?*
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-23 22:54:32
Üzenet elküldve: 2016-09-23 22:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mivel ő bizakodik, hogy semmi baj nem lesz, hiszen ezt mondta kopasz vezetőjük, nem aggódik a pattogás miatt. Azonban egyszer csak kiszalad lába alól a jég és nagyon nehezen tartja meg egyensúlyát, főleg, hogy fél kézzel ez is nehezebb mutatvány. El is esik, ahogy annak lennie kell... Hiába áll előtte Soynara, a pásztornak nincs alkalma utánanyúlni, vagy bármi egyébbel megakadályozni azt, hogy a kis tündér elmerüljön a vízben, hiszen éppen azzal foglalkozik, hogy maga ne essen a fagyos vízbe. Ahogy feltápászkodik, már vetné is le köpenyét, hogy a vízbe vesse magát a lány után, ám ekkor Bato teszi ezt, de kellő óvintézkedések nélkül.*
-Mit csinálsz, a macska rúgjon... *De befejezni már nem tudja, mert ekkor csobban a kopasz, Learon pedig páni félelem közepette, toporzékol a parton. Ritkán veszti el hidegvérét, de ez a helyzet, hogy két társa a szeme láttára veszik el, már-már feldolgozhatatlan. Ha sikerül megtalálni a lányt, és felhozni a jég felszínére, akkor a pásztor a lehető leggyorsabb tempóban igyekszik kijutni a földre, le a jégről, és közbe már veszi is le köpenyét, hogy a lányra adhassa. Ha a nem találják meg a tündért, de Bato feljön a felszínre, az ő kezébe kerül a viszonylag száraz köpeny.*
-Most kéne az előző varázslatod, különben itt veszünk mindannyian megfagyva!
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mivel ő bizakodik, hogy semmi baj nem lesz, hiszen ezt mondta kopasz vezetőjük, nem aggódik a pattogás miatt. Azonban egyszer csak kiszalad lába alól a jég és nagyon nehezen tartja meg egyensúlyát, főleg, hogy fél kézzel ez is nehezebb mutatvány. El is esik, ahogy annak lennie kell... Hiába áll előtte Soynara, a pásztornak nincs alkalma utánanyúlni, vagy bármi egyébbel megakadályozni azt, hogy a kis tündér elmerüljön a vízben, hiszen éppen azzal foglalkozik, hogy maga ne essen a fagyos vízbe. Ahogy feltápászkodik, már vetné is le köpenyét, hogy a vízbe vesse magát a lány után, ám ekkor Bato teszi ezt, de kellő óvintézkedések nélkül.*
-Mit csinálsz, a macska rúgjon... *De befejezni már nem tudja, mert ekkor csobban a kopasz, Learon pedig páni félelem közepette, toporzékol a parton. Ritkán veszti el hidegvérét, de ez a helyzet, hogy két társa a szeme láttára veszik el, már-már feldolgozhatatlan. Ha sikerül megtalálni a lányt, és felhozni a jég felszínére, akkor a pásztor a lehető leggyorsabb tempóban igyekszik kijutni a földre, le a jégről, és közbe már veszi is le köpenyét, hogy a lányra adhassa. Ha a nem találják meg a tündért, de Bato feljön a felszínre, az ő kezébe kerül a viszonylag száraz köpeny.*
-Most kéne az előző varázslatod, különben itt veszünk mindannyian megfagyva!
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-21 23:00:03
Üzenet elküldve: 2016-09-21 23:00:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csak tovább zajong alattuk a talaj, s már bosszantóan vészjósló visszhangokat vernek a környező hegyek. Nem telik bele sokba, míg a jégpáncél megadja magát, és a repedés láthatatlanuk cikkzakkozza őket körbe, elsősorban Soynarát, akinek a pille súlya alól úgy fordul ki a jégpáncél, hogy az apró lányka nyomtalanul eltűnik alatta. Bato erről mit sem tud, meg ahogy ő maga szintén majdnem orra bukik a repedéstől, néhány lélegzetvételnyi időre szüksége van, mielőtt hátra pillanthatna, hogy minden rendben van-e. A kérdésének eleje sikeresen le is gördül a nyelvéről, de ami a háta mögött fogadja őt, belefolytja a szót.*
-Megva-
*Learont látja előreborulni egy épp a vízbe vissza placcsanó jégtábla mellett, ami pont ott van, ahol egy bizonyos tündérnek kellene ártatlanul rettegnie. A kopasz nem hülye se nem vak, s habár számtalan magyarázat lehet a furcsa jelenségre, nem kezd el tündérrabló griffeket vagy egy a pegazus falára felfirkantott portálhoz hasonló varázs nyomait keresni, amiben a lány nyomtalanul eltűnhetett. Ha egyensúlyát elég stabilnak érzi, úgy megemeli jobb lábát, és amilyen lendülettel ezt teszi, olyan határozottan próbálja apróbb darabokra törni azt a jégtáblát, ami kifordult a lány alól. Ha sétától meghasadt, ez biztos darabokra töri a néhány centisre fagyott jeget. Ha csak nem találja a szélben és inbolygásban az egyensúlyát, akkor egy nagy levegő után előreveti magát egy repedésbe. Akármilyen kijutási feltételekkel is kell szembenéznie majd, a víz alatt csak egy a dolga. Fel kell vinni a lányt, amihez előbb meg kell találni. Ha a kopasz feje búbjáig elmerült a jeges tóban, körbepillant - főleg lefelé - hátha elég jók a látási viszonyok, hogy szemmel ki lehessen szúrni az áldozatot. Ha nem, csak kézzel-lábbal tudja felkutatni az apró testet. Levegője fogytán vagy sikeres keresést követően Soynarával vagy nélküle felúszik a felszínre, hogy vagy kiadja a remélhetőleg segítségre készen álló Learonnak a lányt, vagy levegőt vegyen egy újabb körhöz.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csak tovább zajong alattuk a talaj, s már bosszantóan vészjósló visszhangokat vernek a környező hegyek. Nem telik bele sokba, míg a jégpáncél megadja magát, és a repedés láthatatlanuk cikkzakkozza őket körbe, elsősorban Soynarát, akinek a pille súlya alól úgy fordul ki a jégpáncél, hogy az apró lányka nyomtalanul eltűnik alatta. Bato erről mit sem tud, meg ahogy ő maga szintén majdnem orra bukik a repedéstől, néhány lélegzetvételnyi időre szüksége van, mielőtt hátra pillanthatna, hogy minden rendben van-e. A kérdésének eleje sikeresen le is gördül a nyelvéről, de ami a háta mögött fogadja őt, belefolytja a szót.*
-Megva-
*Learont látja előreborulni egy épp a vízbe vissza placcsanó jégtábla mellett, ami pont ott van, ahol egy bizonyos tündérnek kellene ártatlanul rettegnie. A kopasz nem hülye se nem vak, s habár számtalan magyarázat lehet a furcsa jelenségre, nem kezd el tündérrabló griffeket vagy egy a pegazus falára felfirkantott portálhoz hasonló varázs nyomait keresni, amiben a lány nyomtalanul eltűnhetett. Ha egyensúlyát elég stabilnak érzi, úgy megemeli jobb lábát, és amilyen lendülettel ezt teszi, olyan határozottan próbálja apróbb darabokra törni azt a jégtáblát, ami kifordult a lány alól. Ha sétától meghasadt, ez biztos darabokra töri a néhány centisre fagyott jeget. Ha csak nem találja a szélben és inbolygásban az egyensúlyát, akkor egy nagy levegő után előreveti magát egy repedésbe. Akármilyen kijutási feltételekkel is kell szembenéznie majd, a víz alatt csak egy a dolga. Fel kell vinni a lányt, amihez előbb meg kell találni. Ha a kopasz feje búbjáig elmerült a jeges tóban, körbepillant - főleg lefelé - hátha elég jók a látási viszonyok, hogy szemmel ki lehessen szúrni az áldozatot. Ha nem, csak kézzel-lábbal tudja felkutatni az apró testet. Levegője fogytán vagy sikeres keresést követően Soynarával vagy nélküle felúszik a felszínre, hogy vagy kiadja a remélhetőleg segítségre készen álló Learonnak a lányt, vagy levegőt vegyen egy újabb körhöz.*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:14:47
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:14:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A trió a hatalmas repedés ellenére magabiztosan halad tovább. Tanúbizonyságot nyert, hogy nem minden helyzetben a Bato döntése a legcélravezetőbb, bár Learon a baljós, de helyes gondolatait nem mondta ki.
A továbbhaladásuk során többször is hallják, hogy pattog a jég a lábuk alatt, bár a következő hatalmas repedésre úgy húsz méter sétát várniuk kell.
A sors iróniája, hogy a legkisebb súlyú Soynara alatt adja meg a fagyott víz magát, hogy a következő hatalmas pattanás keretében egy jól körülhatárolható, öt-hat centi vastagságú jégtábla jobb sarka emelkedjen fel, míg a bal oldalán a kicsi tündér súlya miatt a víz alá bukjon.
Sajnos ez a repedés nagyobb, mint a korábbi, így Learon is elveszíti az egyensúlyát és elesik, kis híján bele Soynara után a jeges vízbe. Bato viszont viszonylag szerencsés, mert ugyan megtántorodik a betört jégtábla mellett úszó nagyobb darab felszínén, az egyensúlyát vissza tudja nyerni. Rájöhetnek, hogy ebben a kérdésben sincs nagy segítségükre a viharos szél és az arcukba csapódó élesen metsző hideg hókristályok sem.
Mire sikerül összeszedni magukat, rájöhetnek arra is, hogy Soynara nincs sehol, vélhetően a jégtábla alá szorult, ami a súlyától majdhogynem megfordult a vízben, de végül csak egyharmadig emelkedett fel. Pontosan addig, míg le nem tessékelte magáról a tündért. Ezt követően visszazuhant a vízbe, egy kicsit be is terítette a kicsapódó folyadék Bato kopasz fejét.
Talán óvatosabban kell majd közlekedniük a túlélés érdekében.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A trió a hatalmas repedés ellenére magabiztosan halad tovább. Tanúbizonyságot nyert, hogy nem minden helyzetben a Bato döntése a legcélravezetőbb, bár Learon a baljós, de helyes gondolatait nem mondta ki.
A továbbhaladásuk során többször is hallják, hogy pattog a jég a lábuk alatt, bár a következő hatalmas repedésre úgy húsz méter sétát várniuk kell.
A sors iróniája, hogy a legkisebb súlyú Soynara alatt adja meg a fagyott víz magát, hogy a következő hatalmas pattanás keretében egy jól körülhatárolható, öt-hat centi vastagságú jégtábla jobb sarka emelkedjen fel, míg a bal oldalán a kicsi tündér súlya miatt a víz alá bukjon.
Sajnos ez a repedés nagyobb, mint a korábbi, így Learon is elveszíti az egyensúlyát és elesik, kis híján bele Soynara után a jeges vízbe. Bato viszont viszonylag szerencsés, mert ugyan megtántorodik a betört jégtábla mellett úszó nagyobb darab felszínén, az egyensúlyát vissza tudja nyerni. Rájöhetnek, hogy ebben a kérdésben sincs nagy segítségükre a viharos szél és az arcukba csapódó élesen metsző hideg hókristályok sem.
Mire sikerül összeszedni magukat, rájöhetnek arra is, hogy Soynara nincs sehol, vélhetően a jégtábla alá szorult, ami a súlyától majdhogynem megfordult a vízben, de végül csak egyharmadig emelkedett fel. Pontosan addig, míg le nem tessékelte magáról a tündért. Ezt követően visszazuhant a vízbe, egy kicsit be is terítette a kicsapódó folyadék Bato kopasz fejét.
Talán óvatosabban kell majd közlekedniük a túlélés érdekében.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-21 18:43:57
Üzenet elküldve: 2016-09-21 18:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Akárhova mennek, melegebb nem lesz. Ekkor Learon elgondolkodik, hogy lehet ésszerűbb lett volna pénzéből, amit keresett a sajtkészítésből valami tűzidézést vagy ilyesmit megtanulni, de most már mindegy, itt van harmad magában egy elhagyatott világ egyik pontján mindenféle igazán meleg ruha, vagy lángok nélkül.* ~Ez már nem piskóta! A végén még lefagy az ujjam, aztán mit kezdek? A macska rúgja meg! És még egyszer!~ *Ahogy mennek a dolgukra, valami zugot, vagy bármi célt keresve, egyszer csak hangos reccsenést hallanak a talpuk alatt. A pásztor pedig igazi erdőjáróként egyből érzi, hogy mi is folyik itt, anélkül, hogy bármerre kéne néznie. Látott már egész marhacsordát elmerülni fagyos vízben, és nem volt túl szép látvány. Nem ilyen halált akarna magának. Bato azonban hihetetlenül nagy bizonysággal mondja, hogy semmi baj nem lesz. Learon pedig elhiszi neki.* ~Nem halhatunk meg ennyire az elején! Nem lenne hősökhöz méltó!~
-Ha te mondod! *Soynarát sem akarja megijeszteni, hiszen az általában amúgy is retteg. Ezzel a gondolattal érinti meg a tündér vállát, mert kezdi zavarni, hogy csak a kopaszban bízik, benne pedig nem.* ~Hah, pedig nekem még hajam is van!~
-Mindenki vigyáz rád, nem kell aggódnod!
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Akárhova mennek, melegebb nem lesz. Ekkor Learon elgondolkodik, hogy lehet ésszerűbb lett volna pénzéből, amit keresett a sajtkészítésből valami tűzidézést vagy ilyesmit megtanulni, de most már mindegy, itt van harmad magában egy elhagyatott világ egyik pontján mindenféle igazán meleg ruha, vagy lángok nélkül.* ~Ez már nem piskóta! A végén még lefagy az ujjam, aztán mit kezdek? A macska rúgja meg! És még egyszer!~ *Ahogy mennek a dolgukra, valami zugot, vagy bármi célt keresve, egyszer csak hangos reccsenést hallanak a talpuk alatt. A pásztor pedig igazi erdőjáróként egyből érzi, hogy mi is folyik itt, anélkül, hogy bármerre kéne néznie. Látott már egész marhacsordát elmerülni fagyos vízben, és nem volt túl szép látvány. Nem ilyen halált akarna magának. Bato azonban hihetetlenül nagy bizonysággal mondja, hogy semmi baj nem lesz. Learon pedig elhiszi neki.* ~Nem halhatunk meg ennyire az elején! Nem lenne hősökhöz méltó!~
-Ha te mondod! *Soynarát sem akarja megijeszteni, hiszen az általában amúgy is retteg. Ezzel a gondolattal érinti meg a tündér vállát, mert kezdi zavarni, hogy csak a kopaszban bízik, benne pedig nem.* ~Hah, pedig nekem még hajam is van!~
-Mindenki vigyáz rád, nem kell aggódnod!
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-21 00:12:02
Üzenet elküldve: 2016-09-21 00:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato kiszúr valamit a távolban, amiről azt állítja, hogy egy hágó és a hangja alapján ez még jó dolog is lehet. Soynara is szívesen megnézné, de ennek több akadálya is van. Először is a haja megint az arca előtt lobog, másrészt Bato is takarja a kilátást, harmadrészt pedig, ahogy kipillantana a kopasz férfi könyöke mellett, rémisztő reccsenés fut végig a tájon, ami mintha a talpuk alól jönne. A tündér nem tudja beazonosítani, hogy mi lehetett ez, de abban biztos, hogy semmi jót nem jelent. Ha pedig a lábuk alatt van... Nagyon élesen el tudja képzelni, ahogy megnyílik alattuk a fehér táj és valami feneketlen lyukba zuhannak. Régen hiányolta már elvesztett szárnyait, de most újra eszébe jutnak. Azokkal talán megmenekülhetne, bár kérdéses, hogy ebben az orkánban képes lenne-e bármire velük. De ha sikerülne is, a másik két férfivel mi lenne? Learont még esetleg elkapja a hajánál fogva, de Bato menthetetlenül lezuhanna, hiszen a fülén nem esik jó fogás. De a kérdés merőben elméleti, hiszen nincsenek meg a szárnyai, tehát ha a reccsenés tényleg a talaj meghasadásának hírnöke, neki sincs semmilyen esélye a túlélésre. Rémületében önkéntelenül Bato ruhájába markol és ijedt szemeit a férfire emeli.*
-Ugye... ugye még mindig vigyázol rám?
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato kiszúr valamit a távolban, amiről azt állítja, hogy egy hágó és a hangja alapján ez még jó dolog is lehet. Soynara is szívesen megnézné, de ennek több akadálya is van. Először is a haja megint az arca előtt lobog, másrészt Bato is takarja a kilátást, harmadrészt pedig, ahogy kipillantana a kopasz férfi könyöke mellett, rémisztő reccsenés fut végig a tájon, ami mintha a talpuk alól jönne. A tündér nem tudja beazonosítani, hogy mi lehetett ez, de abban biztos, hogy semmi jót nem jelent. Ha pedig a lábuk alatt van... Nagyon élesen el tudja képzelni, ahogy megnyílik alattuk a fehér táj és valami feneketlen lyukba zuhannak. Régen hiányolta már elvesztett szárnyait, de most újra eszébe jutnak. Azokkal talán megmenekülhetne, bár kérdéses, hogy ebben az orkánban képes lenne-e bármire velük. De ha sikerülne is, a másik két férfivel mi lenne? Learont még esetleg elkapja a hajánál fogva, de Bato menthetetlenül lezuhanna, hiszen a fülén nem esik jó fogás. De a kérdés merőben elméleti, hiszen nincsenek meg a szárnyai, tehát ha a reccsenés tényleg a talaj meghasadásának hírnöke, neki sincs semmilyen esélye a túlélésre. Rémületében önkéntelenül Bato ruhájába markol és ijedt szemeit a férfire emeli.*
-Ugye... ugye még mindig vigyázol rám?
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:04:44
Üzenet elküldve: 2016-09-19 23:04:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon irányba állíttatta a csapatot, így Batonak is alkalma nyílik szemügyre venni a távolban.*
-Nem is tudom, talán másfél óra, vagy inkább kettő, ilyen körülmények között.
*Ahol körülménynek fel kell számolni a két hosszú pár között tipegő apró lábakat.*
-Nézzétek csak, ott a hegylánc vége, de minimum egy hágó.
*Kiált fel az említett képződmény felé mutatva jobb kezének mutatóujjával. Talán a megváltozott egyensúlyi helyzet miatt - bár kevéssé valószínű a feltehetően több száz kiló hó gyűrűjében, hogy egy karlendítés nagy jelentőséggel bírja a jég statikája szempontjából - a talaj a jég ríanás mással össze nem téveszthető hangját hallatja magából. Bato meg is áll, s csak remélni tudja, hogy hátulról nem ütközik neki a tündér és az őt követő pásztor, majd körbepillant és a hegyekből jellegzetes mintával, fénykorában még folyó víztömeget látván megállapítja, hogy az imént nem valami varázslatnak, vagy érzékek csalódásának voltak tanúi, hanem tényleg egy tavon vagy folyón állnak.*
-Ti is hallottátok?
*Teszi fel a kérdést, amire igazából sejti a választ. Ekkor tör elő nem is olyan mélyről a lankadatlan optimizmusa.*
-Ha csak nem varázslat fagyasztotta be az elmúlt percekben, ilyen hidegben kizárt, hogy beszakadjon alattunk.
*Biztatja társait, majd lassan tovább indul az előzőleg kitűzött irányba, és próbál visszakanyarodni a korábban felvetett témára.*
-Mi lehet ott a hegyekben, vagy azon túl?
*A kérdés totál értelmetlen, ezt ő maga is belátja, de arra jó, hogy szóval tartsa a többieket.*
~Kár volna Learonért, ha észrevétlen kidőlne mögöttünk és betemetné a hó.~
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon irányba állíttatta a csapatot, így Batonak is alkalma nyílik szemügyre venni a távolban.*
-Nem is tudom, talán másfél óra, vagy inkább kettő, ilyen körülmények között.
*Ahol körülménynek fel kell számolni a két hosszú pár között tipegő apró lábakat.*
-Nézzétek csak, ott a hegylánc vége, de minimum egy hágó.
*Kiált fel az említett képződmény felé mutatva jobb kezének mutatóujjával. Talán a megváltozott egyensúlyi helyzet miatt - bár kevéssé valószínű a feltehetően több száz kiló hó gyűrűjében, hogy egy karlendítés nagy jelentőséggel bírja a jég statikája szempontjából - a talaj a jég ríanás mással össze nem téveszthető hangját hallatja magából. Bato meg is áll, s csak remélni tudja, hogy hátulról nem ütközik neki a tündér és az őt követő pásztor, majd körbepillant és a hegyekből jellegzetes mintával, fénykorában még folyó víztömeget látván megállapítja, hogy az imént nem valami varázslatnak, vagy érzékek csalódásának voltak tanúi, hanem tényleg egy tavon vagy folyón állnak.*
-Ti is hallottátok?
*Teszi fel a kérdést, amire igazából sejti a választ. Ekkor tör elő nem is olyan mélyről a lankadatlan optimizmusa.*
-Ha csak nem varázslat fagyasztotta be az elmúlt percekben, ilyen hidegben kizárt, hogy beszakadjon alattunk.
*Biztatja társait, majd lassan tovább indul az előzőleg kitűzött irányba, és próbál visszakanyarodni a korábban felvetett témára.*
-Mi lehet ott a hegyekben, vagy azon túl?
*A kérdés totál értelmetlen, ezt ő maga is belátja, de arra jó, hogy szóval tartsa a többieket.*
~Kár volna Learonért, ha észrevétlen kidőlne mögöttünk és betemetné a hó.~
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:47:13
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:47:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kis társaság mágiával történő melegítése kiváló dolog, ami egy kis melegséget kölcsönöz az átfázni készülő hármasnak. A lelki hatása még inkább érezhető, mert ha eddig Soynara nem eléggé látta Bato képében a védelmező hőst, akkor most már egészen biztosan.
Sajnos a kellemes érzet nem tart túl sokáig, és a kopasz férfi biztosra veheti, hogy hamarosan újra szükség lesz a varázserejére, ha ki szeretnék húzni ezt a napot.
Szépen, libasorban elindulnak hát a biztonságot nyújtó erdőség felé, amit így van egy kis idejük jobban megfigyelni.
Valóban fenyvesről van szó, de a talaj, amin fekszik nem sík. A jobb oldalukon (azaz mivel megfordultak most már bal) húzódó hegyvonulat folytatása pihen a fák gyökerénél, ám néhány száz méter óta (a fák szélétől nézve) a hegylánc már nem mászhatatlanul meredek. Szépen, kimérten megy át sokkal lankásabb, barátságosabb tájba, noha ennek az útnak a végét nem láthatják, mert a fák már eltakarják. Lehet, hogy ez így is folytatódik, míg teljesen ki nem simul a talaj? Vagy esetleg egy kevés szintkülönbség múlva újra életveszélyesen meredek ívet vesz?
Talán soha sem fog kiderülni, de egy biztos: Itt már csak a heves hófúvás miatt sem érdemes tovább maradni, ezt kiválóan látja a társaság.
Csakhogy nem ilyen szép az élet a havasokban! Egy másik létsíkon ráadásul a törvényekkel sem lehetnek tisztában, de a szél ereje már bizonyított, miként a hideg is ugyanolyan, mint az elhagyott világban.
Ezt követően viszont a gravitáción van a sor, és nem is késlekedik megmutatni az erejét.
A társaság nagyjából három métert haladhat előre Bató vezetésével. Ekkor a kopasz az egyik lépésnél a jobb lábát előreteszi, és ez az a pillanat, amikor a lábától kiindulva egy hatalmas reccsenés hallik, ami a talpától távolodva egyre messzebbről ver visszhangot.
Bizony most rakhatja össze a társaság, hogy egy tó közepén állhatnak. Ha felnéznek a hegyre, láthatják is azt a mintázatot, amit a lezúduló víz és jég hagyott, hogy egyesüljön a talpuk alatt pihenő katlanban.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kis társaság mágiával történő melegítése kiváló dolog, ami egy kis melegséget kölcsönöz az átfázni készülő hármasnak. A lelki hatása még inkább érezhető, mert ha eddig Soynara nem eléggé látta Bato képében a védelmező hőst, akkor most már egészen biztosan.
Sajnos a kellemes érzet nem tart túl sokáig, és a kopasz férfi biztosra veheti, hogy hamarosan újra szükség lesz a varázserejére, ha ki szeretnék húzni ezt a napot.
Szépen, libasorban elindulnak hát a biztonságot nyújtó erdőség felé, amit így van egy kis idejük jobban megfigyelni.
Valóban fenyvesről van szó, de a talaj, amin fekszik nem sík. A jobb oldalukon (azaz mivel megfordultak most már bal) húzódó hegyvonulat folytatása pihen a fák gyökerénél, ám néhány száz méter óta (a fák szélétől nézve) a hegylánc már nem mászhatatlanul meredek. Szépen, kimérten megy át sokkal lankásabb, barátságosabb tájba, noha ennek az útnak a végét nem láthatják, mert a fák már eltakarják. Lehet, hogy ez így is folytatódik, míg teljesen ki nem simul a talaj? Vagy esetleg egy kevés szintkülönbség múlva újra életveszélyesen meredek ívet vesz?
Talán soha sem fog kiderülni, de egy biztos: Itt már csak a heves hófúvás miatt sem érdemes tovább maradni, ezt kiválóan látja a társaság.
Csakhogy nem ilyen szép az élet a havasokban! Egy másik létsíkon ráadásul a törvényekkel sem lehetnek tisztában, de a szél ereje már bizonyított, miként a hideg is ugyanolyan, mint az elhagyott világban.
Ezt követően viszont a gravitáción van a sor, és nem is késlekedik megmutatni az erejét.
A társaság nagyjából három métert haladhat előre Bató vezetésével. Ekkor a kopasz az egyik lépésnél a jobb lábát előreteszi, és ez az a pillanat, amikor a lábától kiindulva egy hatalmas reccsenés hallik, ami a talpától távolodva egyre messzebbről ver visszhangot.
Bizony most rakhatja össze a társaság, hogy egy tó közepén állhatnak. Ha felnéznek a hegyre, láthatják is azt a mintázatot, amit a lezúduló víz és jég hagyott, hogy egyesüljön a talpuk alatt pihenő katlanban.*
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-19 07:51:53
Üzenet elküldve: 2016-09-19 07:51:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem telik sok időbe megbeszélni, hogy merre is menjenek, és végül az ő felvetése nyer, aminek nem tudja, hogy örüljön-e, vagy ne, hiszen ha a másik irány lett volna a jó, akkor ő miatta fognak elpusztulni itt a semmi közepén, egy hóviharban. Sorban mennek, középen Soynarával, aki a legvédtelenebb. Haját az inge nyakába tűri, hogy azzal is melegebben tartsa magát, és azért, hogy ne csapjon állandóan az arcába egy-egy jegessé vált tincs. Mivel arcát oldalra fordítja, hogy ne fagyjon be a szeme a széltől, nem is látja mennyi van még hátra az útból. tekintetét Soynarára ragasztja, nehogy rossz irányba lépjen.*
-Milyen messze lehet az erdő? Bevallom őszintén, nem vagyok jó a távok felmérésében! *Kérdezi Batot, a lány feje fölött átbeszélve. Inkább a kopasztól vár feletetet, megszokta már, hogy a tündér, sokkal fontosabb kérdésekre sem felel.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem telik sok időbe megbeszélni, hogy merre is menjenek, és végül az ő felvetése nyer, aminek nem tudja, hogy örüljön-e, vagy ne, hiszen ha a másik irány lett volna a jó, akkor ő miatta fognak elpusztulni itt a semmi közepén, egy hóviharban. Sorban mennek, középen Soynarával, aki a legvédtelenebb. Haját az inge nyakába tűri, hogy azzal is melegebben tartsa magát, és azért, hogy ne csapjon állandóan az arcába egy-egy jegessé vált tincs. Mivel arcát oldalra fordítja, hogy ne fagyjon be a szeme a széltől, nem is látja mennyi van még hátra az útból. tekintetét Soynarára ragasztja, nehogy rossz irányba lépjen.*
-Milyen messze lehet az erdő? Bevallom őszintén, nem vagyok jó a távok felmérésében! *Kérdezi Batot, a lány feje fölött átbeszélve. Inkább a kopasztól vár feletetet, megszokta már, hogy a tündér, sokkal fontosabb kérdésekre sem felel.*
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-18 23:11:43
Üzenet elküldve: 2016-09-18 23:11:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato kézbe veszi a irányítást, amivel a tündérnek semmi problémája nincs, sőt, még hálás is érte. Továbbra sem érti, mit keresnek itt, mi értelme ennek az egésznek, de ha a férfi azt mondja, arra menjenek, akkor arra megy, csak melegebb helyre kerüljenek végre. A felszólításra rögtön be is lép Bato mögé, ahol, ha csak nagyon kicsit is, de védve van a metsző széltől. A hó neki majdnem térdig ér, úgyhogy elég fárasztó lenne a séta is, de szerencsére az előtte menő férfi a havat is letapossa. Nincs hát más dolga, csak lépkedni a nyomában, amíg csak oda nem érnek a fákhoz. Inkább nem is töpreng rajta, hogy az még mennyi idő és távolság, csak nézi, ahogy a szél tépi előtte a sárga ruhát és próbálja tartani a lépést. Az ő haja is vadul lobog, újra és újra ki kell kotornia a arcából.
~Jó, hogy Bato megy elöl, neki legalább nincs, amit a szemébe fújjon a szél. Bár lehet, hogy sokkal jobban fázik szegény kopasz feje.~
Nem sok gondolata marad a sajnálatra, leginkább azzal van elfoglalva, ő mennyire fázik.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato kézbe veszi a irányítást, amivel a tündérnek semmi problémája nincs, sőt, még hálás is érte. Továbbra sem érti, mit keresnek itt, mi értelme ennek az egésznek, de ha a férfi azt mondja, arra menjenek, akkor arra megy, csak melegebb helyre kerüljenek végre. A felszólításra rögtön be is lép Bato mögé, ahol, ha csak nagyon kicsit is, de védve van a metsző széltől. A hó neki majdnem térdig ér, úgyhogy elég fárasztó lenne a séta is, de szerencsére az előtte menő férfi a havat is letapossa. Nincs hát más dolga, csak lépkedni a nyomában, amíg csak oda nem érnek a fákhoz. Inkább nem is töpreng rajta, hogy az még mennyi idő és távolság, csak nézi, ahogy a szél tépi előtte a sárga ruhát és próbálja tartani a lépést. Az ő haja is vadul lobog, újra és újra ki kell kotornia a arcából.
~Jó, hogy Bato megy elöl, neki legalább nincs, amit a szemébe fújjon a szél. Bár lehet, hogy sokkal jobban fázik szegény kopasz feje.~
Nem sok gondolata marad a sajnálatra, leginkább azzal van elfoglalva, ő mennyire fázik.*
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:19:49
Üzenet elküldve: 2016-09-18 22:19:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A trükkje sikerült, s habár még csak fél perce, hogy tűrniük kell a csontig hatoló hideget, már így is felüdülés a langyos szellő. Csak egy hosszú pillanat az egész, s már újra a jéghideg szél süvít körülöttük.*
~Milyen hasznos lenne most a szélcsend varázslat, vagy valami tüzes. ÉS valami tüzes.~
*Gondolatai nem zárják ki a kívülről érkező hangokat, s azokat még össze is tudja állítani értelmes mondattá, így képes emberi választ adni.*
-Akkor egy mellette és kettő tartózkodással az erdő nyert.
*Jelenti ki, s különösebb ellenvetés híján, ha a csapat készen áll - amire valljuk be őszintén nagyon sokat nem kell várni, csak irányba kell állni - Bato megindul a fák felé.*
-Haladjunk libasorban.
*Teszi a javaslatot.*
-Úgy könnyebb a menet.
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A trükkje sikerült, s habár még csak fél perce, hogy tűrniük kell a csontig hatoló hideget, már így is felüdülés a langyos szellő. Csak egy hosszú pillanat az egész, s már újra a jéghideg szél süvít körülöttük.*
~Milyen hasznos lenne most a szélcsend varázslat, vagy valami tüzes. ÉS valami tüzes.~
*Gondolatai nem zárják ki a kívülről érkező hangokat, s azokat még össze is tudja állítani értelmes mondattá, így képes emberi választ adni.*
-Akkor egy mellette és kettő tartózkodással az erdő nyert.
*Jelenti ki, s különösebb ellenvetés híján, ha a csapat készen áll - amire valljuk be őszintén nagyon sokat nem kell várni, csak irányba kell állni - Bato megindul a fák felé.*
-Haladjunk libasorban.
*Teszi a javaslatot.*
-Úgy könnyebb a menet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400